FMB-13/2007.
(FMB-31/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. május 14-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2939. szám) (Általános vita) *
Mátyus Mihály szóbeli kiegészítése *
Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2938. szám) (Általános vita) *
Horváth István szóbeli kiegészítése *
Dr. G. Tóth Károly hozzászólása *
Dr. G. Tóth Károly reagálása *
Dr. Horváth István reagálása *
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2937. szám) (Általános vita) *
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése *
Dr. Schlammadinger József reagálása *
A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám) (Általános vita) *
Dr. Juhász Ferenc szóbeli kiegészítése *
1. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
2. A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2939. szám)
(Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
4. Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2938. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
5. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2937. szám)
(Általános vita)
6. A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám)
(Általános vita)
7. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) megérkezéséig Kiss Ferencnek (MSZP)
Filló Pál (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Nagy István (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Wittner Máriának (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Kajdi László főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Kovárik Erzsébet miniszteri biztos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Horváth István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Borsik János (Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldal)
Dr. G. Tóth Károly (Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldal)
Dr. Juhász Ferenc főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! A bizottságunk határozatképes, jelen pillanatban 10:8-as induló határozati aránnyal fogunk dolgozni. Döntünk a napirendről. Előzetesen kiküldtük a napirendet. Kérem, aki egyetért ezzel, most szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Az 1. ajánlási pont több ponttal is összefügg, Jauernik István, Balogh József és képviselőtársai módosító javaslata. Összefügg a 2, 3, 10-essel.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Az 1-es ajánlási pontot az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával? (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Nincs. Tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen. A 4-es pont következik.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki igen? (Szavazás.) Kilenc. Az 5-ös ajánlási pont következik.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki igen? (Szavazás.) Kilenc. A 6-os pont következik.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság.
Az utolsó döntésünk a 7-es pont, összefügg a 8-assal, 9-essel.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Köszönöm szépen.
Bediktálom a helyettesítéseket: dr. Bóth Jánost megérkezéséig Kiss Ferenc helyettesítette, de ez a helyzet már nem áll fenn, Filló Pált Gúr Nándor helyettesíti, Nagy István képviselő urat Bernáth Ildikó alelnök asszony, Rácz István képviselő urat Wittner Mária képviselő asszony helyettesíti, Molnár Oszkárt Kontur Pál képviselő úr és V. Németh Zsolt képviselő urat Czomba Sándor úr helyettesíti.
Soron következik a második napirend a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása. Az 1-es ponttal kezdünk, dr. Csáky András képviselő úr kapcsolódó módosító indítványa.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, de itt szeretném megjegyezni, hogy az Oktatási bizottság csatlakozó módosító indítványt nyújtott be egy pontosabb szöveggel, azt támogatni fogjuk. A lényege ugyanez, csak nem a költségvetésben jelenne meg, hanem a képviselők tájékoztatására készülne egy összeállítás. Még egy mondatot, a költségvetéshez az államháztartási törvényt kellene módosítani, hogy újabb tájékoztató rész kerülhessen bele.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával? (Szavazás.) Tíz nem. Aki támogatja a módosítót? (Szavazás.) Kilenc.
A 2-es ajánlási pont következik, összefügg a 3-assal.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A 2-est támogatjuk, a 3-asnál pedig szintén arra hivatkoznék, hogy az Oktatási bizottság 38-as szám alatt benyújtott egy olyan pontosító szöveget, amit tudunk támogatni, úgyhogy a 3-ast nem támogatjuk.
ELNÖK: Külön fogunk dönteni. Először a 2-esről. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangúlag igen. A 3-ast ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc igen. A 4-es pont jön.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, tekintettel arra, hogy ez egy ötpárti megegyezés alapján született szöveg és nem ötpárti a módosító. Emellett igazából tartalmi kérdést nem jelent, ez egy szépészeti kérdés.
ELNÖK: Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával? (Szavazás.) Egyhangúlag elvetette a bizottság. Az 5-ös ajánlási pont jön.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ugyanezzel az indokkal nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A 6-os pont következik.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. Az összes itt megjelent ajánlás ötpárti szöveg alapján került elfogadásra és támogatta a kormány, itt pedig egy párt módosításai jelennek meg. De ezenkívül tartalmi ellenérveink is vannak. Itt ugyanis egy országgyűlési határozatban a kormány számára olyan feladatokat és határidőket írna elő az országgyűlési határozat, amely jelen pillanatban ennek a műfaját tekintve nem megengedhető, hiszen az országgyűlési határozat kötelező feladatot csak az Országgyűlés saját szerveire határozhat meg. A kormány mozgásterét jelentősen csökkentené, ha ezt elfogadnánk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával? (Szavazás.) Tíz nem szavazat. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
7-es pont következik.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki egyetért vele és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc igen.
A 8-as pont jön.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Egyhangú nem.
9-es pont.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Egyhangú nem.
A 10-es jön.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Egyhangú nem.
Köszönöm szépen a segítséget.
Következik a 3. napirendi pont, a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága. Köszöntöm Mátyus Mihály urat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében.
Mátyus Mihály szóbeli kiegészítése
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Számos dokumentum, így például a szakképzés-fejlesztési stratégia kormányprogram, az Új Magyarország fejlesztési terv, illetve annak operatív programjai és még számos dokumentum tartalmazza azokat a célokat, amelyek közül a legfontosabbakat kiemelve a szakképzéssel kapcsolatban: a szakképzés kerüljön összehangolásra a foglalkoztatáspolitikával, biztosítani kell, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakemberképzés folyjon, a munkavállalók száma növekedjen, egy költséghatékonyabb szakképzési intézményrendszer alakuljon ki, a felhasználók igényeihez jobban igazodó és alkalmazkodó szakképzési rendszer alakuljon ki, pályakövetési rendszer kerüljön bevezetésre és még hosszasan sorolhatnám ezeket, a legfontosabb céloknak a megvalósítására tesz javaslatot a törvénymódosítási csomag, amelynek legfontosabb elemei. A szakképzésnek és a felnőttképzésnek a munkaerő-piaci igényekkel való összehangolása érdekében legfontosabb eleme a szakképzési feladatellátás közös megszervezésére az intézmények és fenntartói döntések integrációja, ezen belül a térségi integrált szakképző központok új koncepciója, megfogalmazása, definiálása. A szakképzési kapacitásszabályozás törvényi hátterének megteremtése a keresletvezéreltség elvének megfelelően. A pályaválasztás, a pályaorientáció és a pályakövetési rendszer kialakítása, a szakmai vizsgák ellenőrzésének komplex rendszere, hogy csak a legfontosabb elemeket említsem a törvény módosításából. Ezen túlmenően a törvénymódosítás nyilvánvalóan tartalmaz egy hozzájárulási rendszert, a finanszírozási rendszer bizonyos mértékű támogatási fejlesztési rendszer átalakítására vonatkozó javaslatokat, amellyel nyilván ösztönözni kívánja ezeknek a modelleknek a bevezetését. Egyebekben vannak még egyéb szakmai tapasztalatokon alapuló módosítások, főleg a felnőttképzésre vonatkozólag, amelyek szintén az elmúlt időszak tapasztalatai alapján kerültek meghatározásra.
Megítélésünk szerint a törvénymódosítás elfogadásával ezek a célok teljesülhetnek. Számításaink szerint az 1400 szakképző intézményt fenntartó mintegy 750 önkormányzati és nem önkormányzati szervezetek száma lényegesen lecsökken, majdnem nagyságrenddel is akár, nyilván ezt egyelőre csak becsülni lehet, és megvalósulhatnak azok az integrációs törekvések, amelyek már régóta napirenden szerepeltek. A törvénymódosítás abszolút összhangban készült a közoktatási törvény módosításával, ezt szeretnénk kihangsúlyozni és további lényeges eleme, hogy koherenciában van az Új Magyarország fejlesztési tervvel, illetve az ott kialakításra kerülő akciótervekkel és nagyon fontos, hogy megteremti ezekben az akciótervekben kiírásra, megvalósításra szándékozott projektek jogi alapjait. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az érdemi kiegészítést. Alelnök asszonynak adok szót először.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Azzal a céllal, hogy a széttagolt, szétaprózódott szakképzési intézmények, illetve ez az egész szerkezet, ami kialakult az elmúlt jó néhány évtizedben, ez most valamivel egységesebb és korszerűbb felügyelet és irányítás alá kerüljön, ezzel egyetértünk alapvetően mi is. De a problémát én ott látom, hogy azok a területi integrált szakképzési központok, amelyek már idáig megalakultak és pályázhattak különböző forrásokra, ha a törvényt ezekkel a határidőkkel fogadja el a parlament, akkor előnyt fognak élvezni azokkal a később, illetve most megalakuló TISZK-ekkel szemben, amelyek még nem tudnak pályázatokon elindulni. A határidőnek ez a fajta megállapítása vagy javaslata, amit a tárca előterjesztett, mennyiben indokolt?
Az 1500 fős tanulói létszámnak a megállapításánál hogy kell érteni az 1500 főt? Minden nappali oktatásban résztvevő tanuló ideszámít vagy csak azok, akik a szakképzésben vesznek részt? Mert ha ezt esetleg így értelmezik, ezzel komoly nehézséget fognak okozni még a megyeszékhelyen lévő megyei jogú városoknak is. A létszám számítására gondolok pontosan. Köszönöm.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Mindössze két kérdést szeretnék megfogalmazni egyetértő vélekedés mellett. Mint ahogy a törvénytervezet is magában hordozza, a szakképesítéseknek az életrehívódása egybe kell hogy vágjon, azonos kell, hogy legyen a foglalkoztatáspolitikai igényekkel, ez egy régi, hosszú időszak óta visszanyúló törekvés. Ez erősítendő még inkább, mint ahogy ez történt az elmúlt esztendőkben.
A kérdésem igazából az, hogy az a pályaválasztási, pályaorientáció és pályakövetési struktúra hogyan fog kiépülni, a munkaerő-piaci hálózatok rendszerén keresztül vagy más elképzelések vannak, amelyek a magánszektor beavatkozási lehetőségeit is megadják e tekintetben. A másik kérdésem pedig a szakmai vizsgák ellenőrzésének a komplexitására terjed ki, amely kérdés afelől érdeklődik, hogy központi vizsgaellenőrzési szempontok fognak működni, amelyek úgymond kézivezérelten, úgymond a hibás felületek felverésére orientálódnak vagy valami más struktúrában rajzolódik a történet? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány konkrét kérdésem lenne. A felnőttképzési törvénnyel kapcsolatban a felsőoktatási intézmények kapcsán a 17-18. § azt mondja, hogy a felsőoktatási intézménynek programakkreditációs, illetve intézményakkreditációs eljárásban nem kell részt vennie, hanem a FAT gyakorlatilag automatikusan megadja. Érthető valamilyen szinten ez a könnyebbség, de az lenne a kérdésem, hogy az egyébként más képző szerveknek minőségbiztosítási rendszer bemutatásával és egyéb más dologgal kell igazolni azt, hogy felkészült a felnőttképzésre, hiszen ez egy másfajta oktatói gárdát, másfajta szemléletet igényel. Tehát a kérdésem az, hogy miért van ez a - idézőjelben mondom - könnyebbség. Automatikusan megfelelnek egyébként a felsőfokú intézmények ezeknek a követelményeknek. Miért nem gondoltatjuk át velük ezt az egészet, hiszen, hogy ha fel vannak készülve, akkor számukra egy akkreditációs eljárás nem különösebben okoz gondot. A 20. §-ban az intézményakkreditáció érvényességét a támogatás teljes időtartama alatt biztosítani kell, ez érthető is. Most az a problémám ezzel, hogy jelen pillanatban 60 nappal a lejárat előtt kell beadni a következő akkreditációs kérelmet, meghosszabbítást. Nem biztos, hogy ez 60 napon belül megtörténik. Erre gyakorlati példák vannak. Kicsúszhat az időből, lehet, hogy a 75. napon fogják az akkreditációját érvényesíteni. Ez technikai kérdés, hogy emiatt nem szabad, hogy a képző hátrányt szenvedjen, tehát lehet, hogy nem lesz folyamatos az akkreditációja. De erre oda kell figyelni.
A szakképzési hozzájárulással kapcsolatban elég lényeges különbség van. Eddig a fennmaradó kötelezettséget, a befizetést a régi szabály szerint a szakképző iskolák, illetve TISZK-ek és a felsőfokú oktatási intézmények kapták. Az új szerint gyakorlatilag egy szakképző iskola, ha nem TISZK tagja, nem jogosult erre a plusz forrásra. Egyetértek azzal, hogy TISZK-ekbe kell szerveződni, de biztos vagyok benne, hogy lesznek Magyarországon olyan szakképző iskolák, akik nem lesznek tagjai ezeknek a TISZK-eknek. Mert vannak foltok a területen, amiket le kell fedni és nem biztos, hogy ezt a TISZK fogja megtenni, tehát ezt én azért szeretném megkérdezni, hogy hogyan gondolták. Tehát egy szakképző iskola miért nem kaphat lehetőséget ennek az összegnek a lehívására? Kisebb cégeknél, ahol nincs meg a csoportlétszám, ezt legutóbbis jeleztem, beszéltünk arról, hogy jó lenne, ha a gyakorlati oktatás a valós életben zajlana. Na most, ez igaz kellene, hogy legyen a mikro- és kisvállalkozások esetében is, csak egy 1-2-5 főt foglalkoztató kisvállalkozás jelen pillanatban, ha tanulót foglalkoztat, bizonyos költségeket leírhat, de főállású szakoktatót nyilván, mivel a csoportlétszáma nincs meg, ezért nem számolhatja el ezeket a költségeit. Tehát ha én egy egyéni vállalkozó vagyok és szeretnék két tanulót felvenni, vannak bizonyos költségeim, amiket el tudok számolni, de ha én foglalkozom a tanulóval, akkor azokat az arányos költségeket jó lenne, ha engednénk leköltségelni számára is. Tehát ösztönöznénk arra, hogy minél több tanulót foglalkoztasson a kisvállalkozó is vagy a mikrovállalkozó.
A kollégiumoknak lehetősége pályázni ilyen célból most nincs. Korábban volt lehetőség informatikai támogatásra ebből az alapból, jelen pillanatban erre nincs lehetőség, de sajnos nekik egyéb lehetőségük sincs. És ha a TISZK-ekre gondolunk, nyilván érzékelni fogjuk, hogy itt a tanulóknak mozdulni kell. Utazni fog, hiszen egy fémipari képzés az egyik blokkban lesz, egy kereskedő pedig 50 km-rel odébb, tehát itt a kollégiumok szerepe biztosan fel fog értékelődni.
A 34. § d) pontjában van, hogy alaprészből támogatható állami felnőttképzési intézményeknél folyó képzés, csak annyi kérdésem lenne, hogy ez az átképzőt jelenti-e. Mert ha ez az átképzőt jelenti, akkor azt szeretném kérdezni, hogy mi van a többi felnőttképzési céggel, intézménnyel, akik nem állami felnőttképzési intézmények. Hiszen az ő lehetőségük sokkal korlátozottabb e tekintetben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót Mátyus úrnak.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Hatályba lépés, határidők, régi TISZK-ek előnye az újakkal szemben. Megítélésünk szerint nem élveznek előnyt. Bizonyos határidőt kell biztosítani az átalakulásra, ez szolgálja a 2008. szeptember 1-jei határidő a fejlesztési támogatások fogadására. Nyilvánvalóan a meglévő TISZK-ek ilyen értelemben megint csak nem élveznek előnyt, addig is fogadhatnak támogatást. És természetes, hogy fogadhatnak, mert azért ezek a TISZK-ek megvalósultak, elkezdenek most már működni. A törvény e tekintetben biztosítja számukra a továbblépés lehetőségét is, megteremti azokat a törvényi garanciákat, amiket tovább lehet vinni. Később pedig, mivel 2010-től kötelező lesz megtenni, az új és régi TISZK meg is fog szűnni idővel. Mi nem érezzük úgy, hogy ők ebben előnyt élveznének.
Az 1500 főt hogy kell érteni? Mi ezt úgy értjük, hogy valamelyik modellben számított alapozó és szakképző évfolyamokon összesen járó tanulók hároméves átlaglétszáma éri el az 1500 főt, megítélésünk szerint ezt így kell érteni és a törvény még átmeneti rendelkezést is tartalmaz, hogy mi van akkor, hogy ha nem éri el, egy 85 százalékos alsó limitet meghatároz, hogy ne legyen annyira elvágó, hanem 15 százalékos rugalmas kereten belül is lehet támogatást fogadni.
A pályakövetés rendszerével kapcsolatban valószínűleg nem fog tudni kimerítő választ kapni a képviselő úr. A pályakövetésre vonatkozóan most azokat a törvényi elemeket teremtjük meg, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a TÁMOP-ban erre vonatkozóan kidolgozásra kerüljön ez az egész rendszer. Nyilván itt adatvédelmi és egyéb okok miatt meg kell teremteni a törvényi lehetőséget ahhoz, hogy egyáltalán erre bármiféle projektet lehessen kiírni. És a TÁMOP-ban a pályakövetés egy prioritás, annak a megteremtése egy központi programban fog megvalósulni, aztán majd a bevezetése. Ehhez szükségesek a törvényi garanciák, hiszen nyilván nem lehet milliárdokat költeni arra, aminek nincsenek meg az alapvető feltételei. Tehát egyelőre csak a vezércövekeket tartalmazza a törvénymódosítás összhangban a közoktatási törvény módosításával és a végrehajtási rendeletek majd a TÁMOP-pal párhuzamosan kidolgozásra kerülnek és akkor lesz ez kiteljesítve.
Az ellenőrzés komplexitására vonatkozóan szó sincs arról, hogy központi centrumok lennének. Nem erről van szó. Itt az ellenőrzés komplexitásán azt érjük, hogy az ellenőrzés tekintetében eddig fehér folt volt a felnőttképzésben folyó államilag végzett vizsgáztatás. Ugyanis az iskolákban az OKÉV eddig is jogosult volt vizsgáztatni, nincsen ezzel probléma, hanem azt a másik területet szerettük volna lefedni és e tekintetben tartalmaz a törvény előírásokat, amelynek a lényege, hogy a szakképesítésért felelős miniszter a saját szakmáiban közreműködhet az OKÉV ellenőrzéseiben mind az iskolarendszerben, mint az iskolarendszeren kívül, illetve az iskolarendszeren kívüli vizsgáztatásnál, itt kettéválik a hatósági ellenőrzés és a szakmai ellenőrzés. Az utóbbira vonatkozóan részletszabályokat állapít meg majd a miniszter, a hatósági ellenőrzés vonatkozásában pedig a törvény felhatalmazást ad, hogy a kormány jelölje ki azokat az intézményeket, akik a szakképesítésért felelős minisztériumok javaslatai alapján azokban az ágazatokban elvégzik a hatósági ellenőrzést. Egyébként ez az SZMM által kezelt szakmák vonatkozásában terveink szerint például az Állami Foglalkoztatási Szolgálat lenne, azon képzési osztályai, amelyek a hatósági ellenőrzést végeznék el. A szakmai ellenőrzésnél pedig a miniszter részletes rendeletben és a végrehajtó szervezet kijelölésével meghatározhatja, hogy kik fogják a szakmai ellenőrzést végezni. És így lesz teljes a szakmai vizsgák komplex ellenőrzése, és nincsen erről szó.
A felsőoktatás automatikus akkreditációjával kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez már jó néhány évvel ezelőtt így volt, csak ez az elmúlt másfél évben valahogy kikerült onnan, most újra visszavezetésre került, tehát nem új dolog, hogy a felsőoktatás automatikusan legyen akkreditált. Ezt számos szakmai érv támasztja alá, a tudáscentrumokká való fejlődés, a náluk jogszabályban biztosított minőségbiztosítási modellek bevezetése és egyéb dolgok. Ezek indokolják, hogy a felsőoktatás e tekintetben egy picit legyen privilegizált. Azt azért tudjuk, hogy ősszel már a közoktatás is elmozdult ebbe az irányba azzal, hogy egyszerűsített intézményakkreditációt vezet be a törvény az ő esetükben is és nyilván a közoktatásban is a minőségbiztosítás előrébb fog lépni akkor, a felnőttképzési akkreditációt is tovább lehet gondolni.
Az akkreditáció teljes időtartama alatt kell biztosítani a képzőnek. Ez tulajdonképpen egy pótló intézkedés az őszi törvénymódosítás során, mert e tekintetben nem volt teljesen egyértelmű a törvény, hogy megkezdett képzés esetén mi van. Nyilvánvalóan ez a lényege, hogy ha megkezdte és ő akkreditáltként hirdette magát és pláne állami támogatásra pályázott, akkor neki akkreditáltnak kell lennie végig. Ezt jelenti ez a rendelkezés. Egyébként technikailag, hogy ő hogy figyel oda, ez nyilván az ő felelőssége, hogy olyan határidővel nyújtsa be az akkreditációs kérelmet, hogy lehetőség szerint ez neki végig fennálljon. Ezzel együtt egyetértek vele, hogy oda kell rá figyelni, a végrehajtási rendeleteknél oda fogunk figyelni. Köszönöm az észrevételt.
Fejlesztési támogatást nem kap az iskola. Itt generálisan szeretném a képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy ezentúl a speciális szakiskolák és a készségfejlesztő iskolák kivételével már senki nem fog kapni, mert a fejlesztési támogatás fogadásánál a törvény felemeli egy szinttel feljebb. Nyilván a rendszerből következik, hogy ha egyszer feladatszervezésre, közös feladatellátásra integrálódnak a fenntartók, akkor az iskolák nem lehetnek szigetek. Hogy az iskolaigazgató dönti el, hogy mire használja.
1350 intézmény van, 1350 szakképző sziget van, nem mehet ez így tovább, hogy képezik a munkanélkülieket és nagyon sok pénzt használnak fel ráadásul ennek a fejlesztésére. Szeretném mondani, hogy a fejlesztési támogatás egy nagyon nagymértékű pénz, 18 milliárd forint volt 2005-ben. Ha ezt felszorozzuk 7-tel, mint az NFT II-es programokat, akkor ez 125 milliárd forint. Tehát majdnem a duplája, mint ami a TÁMOP-ban és a TIOP-ban együttesen rendelkezésre fog állni a szakképzés fejlesztésére. Tehát eleve a fenntartói szintre emeli a törvény, iskolák semmiképp nem kaphatnak. Onnan kezdve pedig ahhoz, hogy a keresletvezérelt foglalkoztatáspolitikával, a gazdaság igényeivel összehangolt szakképzés alakuljon ki, akkor ehhez kell az ösztönző rendszert állítani is. Ezért van az, hogy csak azok kaphatnak. Egyébként, ha az ösztönző rendszert nem állítjuk mellé, lehet, hogy talán egy kicsit sarkosnak tűnik, akkor ez az egész tulajdonképpen nagyon sok felesleges kidobott pénzt fog jelenteni és nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. De vannak kivételek. Bizonyos országos beiskolázási szándék esetén pedig szintén tartalmaz a törvény erre vonatkozóan rendelkezést, hogy ezt hogyan lehet megoldani, ki dönt e felől. És egyébként nem a miniszter fog dönteni, hanem egy tanács fog dönteni.
A mikro- és kisvállalkozásoknál alkalmazott gyakorlati oktatók esetén a törvény tartalmaz rendelkezést, hogy arányosan levonhatja. Hát nyilvánvalóan azért az nem lehet, hogy ha egyszer 12 gyerekre az egyik cégnél el lehet számolni egy oktató teljes bérét, akkor egy gyerekre ugyanúgy el lehet számolni. Azt gondolom, ez nem jön össze. A törvény most benne van, egyébként az arányos költséget lehetővé teszi.
A kollégiumok támogatása állandóan visszatérő kérdés, továbbra is az a minisztérium véleménye, hogy a kollégiumokat nem a szakképzési alaprészből szükséges támogatni. A szakképzési alaprész támogatási filozófiája nem ez. Kezdetektől sem ez volt. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a kollégiumok nem fognak majd fejlesztési pénzekhez jutni, ugyanis a TÁMOP-ból kaphatnak, és különösen a TISZK-ek esetében, ahol a TIOP-ban mintegy 22-23 milliárd forint van kifejezett infrastruktúrafejlesztésre, a TISZK-eken belül kollégiumok is lehetnek. Nem lesz ez majd kizárás, persze ez most a törvényben nem jelenik meg, ezt most csak én mondom önnek. Mást nem tudok mondani, de biztosan állítom, hogy a minisztériumnak ez az elképzelése, hogy a TÁMOP-ból kollégiumfejlesztésre TISZK-en belül lehet majd pénzt fordítani. TÁMOP-ból is, meg TIOP-ból is.
Az Állami Felnőttképzési Intézményen az RKK-t kell érteni, ugyanis az RKK-nál folyhat olyan képzés, amikor az RKK iskolai rendszerben oktat, gyakorlati oktatást végez iskolával kötött megállapodás alapján és e tekintetben és csak és kizárólag e tekintetben vonatkozik rá a támogathatósági feltétel. Felnőttképzésnél pedig más a helyzet, azt külön a felnőttképzési törvény szabályozza, hogy hogyan kaphat támogatást a felnőttképző. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további hozzászólás, döntés következik. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a jelenleg előttünk lévő törvényjavaslatot, az szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen.
Előadót kell választanunk. A többségi véleményt Rózsa Endre fogja elmondani, a kisebbségit pedig Kontur Pál. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen.
Következik a 4. napirendi pontunk. Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága. Köszöntöm a minisztérium képviselőit és Borsik János urat, aki az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának szóvivőjeként jelezte, hogy ehhez a napirendhez kíván hozzászólni. A bizottság ezekben az esetekben mindig házszabályszerűen szokott eljárni és meg szokta adni a lehetőséget a szólásra. Most megadom a szót Horváth Istvánnak.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Annyi javaslatom lenne, hogy miután a munkaadói oldal képviselője is itt ül, hogy ha neki hozzászólási szándéka van, miután az OÉT tripartit testület, ő is kapjon szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen figyelembe vesszük, hogy ha a munkaadói oldal képviselője hozzá kíván szólni, ezt megteheti. Egy dolgot szeretnék csak jelezni, többször kínálkozott már ez a lehetőség, hogy szinte országos érdekegyeztető tanácsi szintű feladatokat vállaljon magára a bizottság. Mindegyik alkalommal sikeresen feloldottuk ezt a problémát, ezt most sem vállalnánk magukra, de az érdemi vitának helyet biztosítunk.
Horváth István szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslatnak van egy általános és egy különös indoka. Az általános indoka, hogy több olyan európai bírósági ítélet is született, amely értelmezve a munkaidő egyes kérdéseiről szóló 2003/88-as számú irányelv munkaidő definícióját, a magyar jog relációjában az ügyelet fogalmát a munkaidő részévé tette. 2003-tól megindult az Európai Bizottság keretei között ennek az irányelvnek a felülvizsgálata, több elnökség is kísérletet tett a módosításra, odáig jutott el ez többször, hogy a magyar munkajogi szabályokon nem kellett volna változtatni, de ez legutóbb tavaly a második félévben a finn elnökség alatt megfeneklett.
A különös indok pedig az, hogy az Alkotmánybíróság egy tavaly decemberben kihirdetett határozatával június 30-i hatállyal megsemmisítette az egészségügyi ügyelet meghatározó szabályait. Tehát emiatt fellépett eleve egy olyan jogalkotási kényszer, ahol értelemszerűen nemcsak az egészségügyi ügyelet, hanem általában az ügyelet szabályait kell mind az európai normák, mind pedig az alkotmányos elvárások mentén rendezni. Ez az előterjesztés a munka törvénykönyvével foglalkozik. A munka törvénykönyvében egyrészt megvannak azok a felhatalmazások, amelyek az ülés következő napirendi pontján szereplő, az egészségügyi tevékenységről szóló törvény módosítását lehetővé teszik oly módon, hogy az említett kettős követelménynek feleljen meg, másfelől pedig általános vonatkozásban, a munkaviszony vonatkozásában az ügyelet teljes tartamát beszámítani rendelik a heti 48 órás időtartamba, amelyet az irányelv a munkaidő felső határaként megállapít. Itt megjelent egy speciális probléma. A munka törvénykönyve alapján egyrészt kollektív szerződésben el lehet rendelni legfeljebb évi 300 óra rendkívüli munkavégzést, illetve ugyanilyen tartalmú ügyeletet. Az ügyeletnél megjegyzem, hogy ügyelet elrendelésére a vis maiort leszámítva csak megszakítás nélküli munkarendet alkalmazó, folyamatosan működő munkáltatóknál van lehetőség. Miután a 300 óra túlóra és a 300 óra ügyelet együttesen 600 óra, a 48 órás korlátot megszorozzuk 52-vel, a 8 órákkal hetente számítva nem lehet kihasználni mondjuk egy nagy közszolgáltatónál ezeket a lehetőségeket. Ezért a törvény egyéves határozott időre megkötött megállapodással, legfeljebb ilyen időtartamra megkötött megállapodással csak olyan esetben, ahol a kollektív szerződés valamelyik esetben meghosszabbítja az ügyelet vagy a rendkívüli munkavégzés tartamát, lehetőséget ad, hogy a felek külön megállapodásban heti 12 óra plusz ügyelet teljesítésében állapodjanak meg. Tehát csak ilyen speciális feltételek mellett van erre lehetőség.
Ezen túlmenően, amit a törvényjavaslatból ki szeretnék emelni, hogy hosszú kísérletek után a törvényjavaslatban sikerült definiálni a készenléti jellegű munkakör fogalmát, amelynek azért tulajdonítok különös jelentőséget, mert eléggé speciális bármilyen jogszabályban, hogy különös szabályok kötődnek egy fogalomhoz, csak önmagában a fogalom nincs definiálva. Készenléti jellegű munkakörben eleve a napi munkaidő mértéke 12 óra lehet, szemben az általános nyolcórás mértékkel.
A rugalmasítás jegyében csak utalni szeretnék a tavaly az Európai Unió által publikált Zöld könyvre, aminek a célja a rugalmasság-biztonság kettős elvének való valamiféle módon történő megfelelés. A munkáltató egyrészt egyoldalúan a jelenlegi kettő helyett három havi munkaidő-keretet rendelhetne el. Jelzem, hogy ez még mindig egy hónappal alatta van az uniós négy hónapnak. Illetve speciális feltételek esetén, ez a törvényjavaslatban szerepel, értve ezen, hogy nincs kollektív szerződésben felemelve a 200 órás túlóra-felsőhatár. Nem talál a munkaerőpiacon megfelelő munkavállalót a munkáltató, akinek az egyébként a kulcsszemélyzet fogalmára jellemző extra szaktudása van, ami a munkáltató működéséhez szükséges. Ilyen esetben megállapodással 100 órával meg lehetne emelni az évi elrendelhető túlmunkát, magyarán 300 óra lehetne ennek a felső határa kollektív szerződés nélkül is. Természetesen a részletek vonatkozásában, ha kérdés vagy vélemény van, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszöntöm G. Tóth Károly urat is, a munkaadói oldal képviseletében. Mielőtt megadnám a szóláslehetőséget a bizottság tagjainak, Borsik úrnak adnék szót, ha kívánja.
Borsik János hozzászólása
BORSIK JÁNOS (Országos Érdekegyeztető Tanács): Köszönöm szépen a bizottságnak és az elnök úrnak is, hogy ismét lehetővé teszi, hogy elmondjuk a mi álláspontunkat ezzel a módosítással kapcsolatban. A munka törvénykönyvére terjeszteném csak ki.
De előtte mondanám, hogy én láttam a listát, tehát a munkáltatók - rossz magyarsággal - meg lettek hívva. Az ülés nyilvános, ezért fordultam közvetlenül az elnök úrhoz, és köszönöm a lehetőséget még egyszer.
A másik dolog, ami miatt az elismerésünket szeretnénk kifejezni, az az, hogy a munka törvénykönyve korábbi vitájában a bizottság segítségével is, de sikerült olyan módosításokat megtenni a munka törvénykönyvében, ami inkább előnyös a munkavállalóknak, tehát a szabadság kiadása, stb., és azt gondolom, hogy a bizottság ebben sokat segített nekünk és a munkavállalóknak. Most azonban más a helyzet. A mostani munka törvénykönyvi tervezett módosítást az Országos Érdekegyeztető Tanács nem támogatja. Egyik oldal sem egyébként. Nyilván a munkáltatók más miatt nem támogatják, és nyilván mi is más miatt, de az eredmény ugyanaz. Sem a tartalmát, sem az előterjesztés módját a munkavállalói oldal nem tudja elfogadni. Részint azért, mert az első változatot, amit tárgyalt az OÉT és a munkajogi bizottság is tárgyalta kétszer, ahhoz képest a most megismert változat, amit a parlament elé benyújtottak, még rosszabb a munkavállalók szempontjából. Nem véletlen, hogy a törvénytervezet bevezetőjének indoklásában nem is tesz említést az előterjesztő arról, hogy mi a viszonya az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak ehhez a törvényjavaslathoz. Nem is céloz arra, hogy tartanak-e még a tárgyalások vagy nem. Pénteken lesz az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak a következő tárgyalása és nyilván napirendi pontként fogjuk tárgyalni az Mt.-módosítást.
Azért rosszabb a dolog, mert a tárca belopott egy-két olyan módosított szakaszt, amiről korábban az Országos Érdekegyeztető Tanács ilyen formában is tárgyalt. Ilyennek tekinthető a 3. szakasz, amire főosztályvezető úr célzott, hogy nem két havi munkaidőkeret szerepelne a munka törvénykönyvében, hanem három havi törvényi alapon és nem a kollektív szerződés 2, 4, 6. rendszerében továbbvíve. Ezt a főosztály - azt gondolom - nem nagyon beszélte meg a munkavállalókkal.
A másik, hogy az 5. szakaszban és ez a legnagyobb problémánk, az itt szereplő: "a munkavállaló heti munkaideje legfeljebb 11-12 órával haladhatja meg a 48 órát, kizárólag ügyelet ellátása miatt és a munkáltatóval létrejött, írásba foglalt külön-megállapodás alapján". Kérem szépen, nem az ügyelet az érdekes ebben, hanem a külön-megállapodás. Kiszerződni az Mt. alól, a kollektív szerződés alól, esetleg a saját, sőt biztos, a saját munkaszerződést is módosítani. Bocsánatot kérek a személyes véleményért, de az egészségügyben az úgynevezett önként vállalt túlmunka sem a magyar törvényhozás csúcspontja volt. Önkéntességről beszélni egy erősen hierarchizált ágazatban, azért az nagy bátorság.
Azt gondolom, hogy nem kellene kiterjeszteni még ügyeleti időre sem a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalóknál ezt és ez a legfőbb kifogásunk a törvénytervezettel kapcsolatban. Másfelől pedig bírjuk a tárca vezetésének ígéretét, hogy ez nem kerül be vagy visszavonják a tervezetből, erről nem beszélt a főosztályvezető úr, sőt olyannyira bírjuk, hogy erről tudomása van a Magyar Köztársaság miniszterelnökének is, legalább a május 1-jei megbeszélés ilyen szempontból eredményes volt. Azt gondolom, hogy ezt nem fogjuk tudni elfogadni.
A másik a 8. szakasz, ami teljesen új szakasz és úgy gondolom, hogy az itt újabb munkavállalói megállapodás a munkáltatóval azt erősíti, amit mi nem akarunk, rövidre fogva a dolgot. Azt tapasztaltuk, hogy néhány munkahelyen a munkáltatók szívesen kerülik meg a jogszabályokat, ők már most is rugalmasan alkalmazzák a munka törvénykönyvét, tehát megsértik elég gyakran, és kísérletet tesznek például béremelésnél az egyéni alkukra, megkerülve a helyi érdekegyeztetést, megtagadva a munka törvénykönyvét.
Tisztelt Bizottság! Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy a bizottság fontolja meg, mi nem avatkozhatunk a folyamatba, hiszen ez nem a mi tisztünk, csak a véleményünket tudjuk elmondani, ezt így ebben a formában a hat országos szakszervezeti szövetség elutasítja, az előterjesztés módját is és különösen a tartalmát. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy illő, hogy most G. Tóth Károlynak adjam meg a szót.
Dr. G. Tóth Károly hozzászólása
DR. G. TÓTH KÁROLY (Országos Érdekegyeztető Tanács): Köszönöm szépen. Most a hozzászólásomban nem egy oldal véleményét kívánom elmondani, hanem inkább néhány olyan általános munkaadói szempontot említenék meg, ami talán hasznára válhat a tisztelt képviselőknek.
Az első, amit úgy érzem, hogy itt is kell hangsúlyozni, hogy a munkaadók mindenképpen törvényes, szabályozott foglalkoztatásra igyekeznek és ezen keresztül jó munkaviszonyt és jó emberi kapcsolatokat akarnak a saját munkavállalóikkal, és ezért mi támogatunk minden olyan törekvést, ami törvényes lehetőséget teremt arra, hogy a munkahelyeken egy munkabéke tartósan fenntartható legyen.
Az a törvényjavaslat, ami most előttünk áll, úgy vélem, ezzel az igyekezettel indult el. Az egy más kérdés, hogy jelen pillanatban milyen állapotban van. Ezért két alapvető kérdést szeretnék csak most röviden megemlíteni. Az egyik az úgynevezett külön-megállapodások. Teljes mértékben megértjük mi a munkavállalók képviselőjének azt a gondját, hogy féltőn őrzik, hogy a munkavállaló ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy a saját érdekében külön megállapodást kössön a munkaadóval. Mi mégis úgy érezzük, hogy ezt nagyon sok esetben célszerű megfontolni. Nagyon nehéz lenne olyan általános törvényt létrehozni, ami minden esetre biztosítani tudja a munkavállalónak az érdekeit, és ezért több esetben előfordul, hogy egy jó szándékú törvény többet árt a munkavállalónak, mint amit használ. Ezért mi úgy véljük, hogy azt a részét a törvénytervezetnek, amely külön megállapodásokat tesz lehetővé, azt úgy kellene pontosítani, hogy ne adódhasson elő olyan helyzet, amire általában a munkavállalók képviselői gondolnak, hogy a munkavállaló kényszerből fog ebbe a megállapodásba belemenni, és nem azért, mert valóban az ő érdeke. Mi viszont úgy véljük munkaadók, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor mind a két félnek közös érdeke van és érdemes ezt egy külön megállapodásban rögzíteni.
A másik kérdés, amit röviden szeretnék csak megvilágítani, ez az ügyelet és a készenlét kérdése. Nagyon régóta vitatott és sok problémát okozó terület ez, ezért mi szívesen látjuk, hogy ez a kérdés valamilyen módon a szabályozás területén ismét az asztalra került. Mi azt várjuk a törvényalkotóktól, hogy a számukra, munkaadók számára egy teljesen egyértelmű törvény álljon a rendelkezésünkre, és ne kelljen szembenéznünk azzal, hogy egy-egy munkáltatói ellenőrzés során nekünk kelljen külön még értelmeznünk, hogy most erről a törvényjavaslatról, arról vagy egy harmadikról van szó. Mi ezt a szellemet próbáljuk kérni a törvényalkotótól, és amikor a mi vizsgálataink alapján azt állapítjuk meg, hogy egy-egy törvényjavaslat ezeket a szempontokat tartalmazza, akkor azokat mi támogatni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt belevágnánk a képviselői kérdésekbe, egy rövid reagálásra megadom a lehetőséget a kormány képviselőjének.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Röviden reagálok, de egy kicsit távolabbról futok neki. Az egyik dolog, ami a fókuszban van, a konvergenciakritériumok teljesítése. A konvergenciakritériumokat nemcsak azzal kell teljesíteni, hogy az állam takarékoskodik, hanem például a bevételeket növeli. Minél merevebbek lesznek a munkajogi szabályok Magyarországon, ez annál riasztóbb jeleket tartalmaz.
A másik, talán ezzel nem mondok túlságosan nagy újdonságot, Magyarországon a munkajog tekintetében két valóság van. Az egyik, ami a munka törvénykönyvében szerepel, a másik, ami az életben szerepel. Tessék végiggondolni, egy maszek zöldséges a munkaidőkeretre vonatkozó szabályokat mennyiben tudja betartani. Fogalma nincs arról, hogy mi az, hogy munkaidőkeret. Innen kezdődik a dolog, de erre mondhatjuk, amit a rómaiak megjegyeztek, hogy a jog nem tudása nem mentesít. A másik dolog, több ízben a munkaügyi hatóságon kérik számon a jogsértéseket. Nem tudom pontosan mennyi, pár száz munkaügyi felügyelő van Magyarországon. Egy EU-tanulmány megállapította, a másik kilenc 2004. május 1-jén csatlakozó országgal együtt Magyarországon az önszabályozás képessége borzalmasan gyenge. Az önszabályozás a munkajogban meghatározó. A munka törvénykönyve ebben a vonatkozásban nem alternatívája annak, hogy hogyan állapodnak meg a szakszervezetek, meg a munkaadói szervezetek. A munkajog egy magánjogi jogág. A magánjog a felek megállapodásán alapszik, a munka törvénykönyvéből ritkítjuk a felek megállapodási lehetőségét pusztán azon az alapon, hogy a munkáltatónak gazdasági erőfölénye van. Tehát én elvi jelleggel mondom a tisztelt képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy minden merevítésnél a jelenlegi állapothoz képest - gondoljuk végig - mi fog érvényesülni és mennyire felel meg annak, hogy valamennyire ez a bizonyos flexecuriti kategória így is, meg úgy is meg kell, hogy feleljen a dolgoknak.
Tételesen válaszolva. Munkaidőkeret: három hónap. Nem használjuk ki az unió adta négy hónapos lehetőségeket. Az EU Zöld könyve azt mondja, hogy rugalmasítani tessék! Mi szigorúbbak vagyunk az európai uniós munkajogi normáknál, ahol nincs kollektív szerződés, Magyarországon a munkavállalók több, mint a fele nem dolgozik kollektív szerződés hatálya alatt, mennyire betarthatóak ezek a szabályok egy három műszakos vagy megszakítás nélküli munkarendet alkalmazó munkáltatónál.
A külön-megállapodás kérdése. Itt hangsúlyozni szeretném a tárgyszerűség kedvéért, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki most 12 órával többet ügyel, mint jelenleg, hanem az európai bírósági értelmezés alapján ahhoz, hogy annyit ügyelhessen, mint jelenleg, 300 óra ügyelet esetén kellene ezt a megállapodást megkötni. Van erre precedens Magyarországon, a készenléti jellegű munkakör. Nem tudom, hány éve csak így lehet 12 órás munkaidőben megállapodni. A rendkívüli munkavégzés vonatkozásában, ha a tisztelt képviselők elolvassák, borzalmasan korlátozva van, hogy hol lehet ezt a plusz 100 órás megállapodást megkötni. Itt természetesen vannak speciális munkaadói érdekek, de ha ennek egy pontig nem felel meg a jogi szabályozás, ezek a munkaadók meg fogják gondolni magukat, hogy itt maradnak-e Magyarországon. És ennek sokkal súlyosabb következményei lehetnek, minthogy 100 órával kevesebbet dolgozik egy minimális munkavállalói kör egy munkaadónál.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak adok szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Sok minden elhangzott már mind a minisztérium, mind az OÉT képviselői részéről, azért néhány kérdés mégis adódik. Például most csak a törvényjavaslat benyújtásának a nevénél maradva. Mondja már meg nekem, hogy miért ez a törvényjavaslatnak a címe, hogy "egyes foglalkoztatási jogviszonyokat..." stb. nem olvasom fel a többit. Miután a munka törvénykönyvének azt a fejezetét módosítja javarészt, majdnem egészében, ami a pihenőidőre vonatkozik. Vagy szégyelli a kormány, hogy ismételten a munka törvénykönyvét módosítjuk, miután valamikor másfél hónappal ezelőtt volt az N+1. módosítása a munka törvénykönyvének, de ez lehet, hogy csak egy kis esztétikai hiba, de választ azért várok rá.
A rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, ha jól emlékszem, három feltétel együttes fennállásának kell ahhoz meglennie, hogy erre sor kerüljön. Ön azt mondta az előbb, hogy rendkívül merevek a jelenlegi szabályok és ez a versenyképességet is rontja és a többi, ugyanakkor én azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy ha 30 nappal előtt, tehát időhöz van kötve a rendkívüli munkavégzésnek a bejelentése, akkor az mitől rendkívüli. Most például olyan egyszerű dologra gondolok, hogy egy betegség vagy egy influenzajárvány miatt, hogy ha kiesik húsz dolgozótól tíz, azt hogy lehet 30 nappal előbb bejelenteni, hogy itt most rendkívüli munkavégzés lesz. És még sorolhatnék jó néhány példát, de most megelégszem ezzel az eggyel.
Elhangzott már az mindhármuk részéről, hogy a külön-megállapodásnak milyen problémái és veszélyei vannak akár egyik oldalról, akár a másik oldalról. Az Európai Unióban különböző elképzelések voltak, vannak ezzel kapcsolatban, hogy milyen megoldásokat lehet erre nézvést találni. Nekem a legnagyobb problémám a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban e tekintetben az, hogy nem látom azokat a garanciális szabályokat, amelyek védenék akár a munkavállalói, akár a munkaadói oldalt. Mert azért az ellenőrzés nyilvánvalóan a munkaadókat érinti, a kiszolgáltatottabb helyzet pedig a munkavállalókat. Arra gondolok egészen pontosan, például miért nem szabályozza azt a törvény, miért nincs erre megoldási javaslat, hogy például mikor lehet először ezt a külön-megállapodást megkötni. Rögtön akkor, amikor valaki munkába áll? És hányszor lehet ezt megkötni? A végtelenségig? Hogyha azt akarja a kormány, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban valamilyen konszenzus szülessen, akkor talán erre is oda kellene figyelni, természetesen, ha visszavonják ezt a rendelkezést, akkor mindez érdektelenné válik. Mert ha jól értettem Borsik elnök úrnak a tájékoztatójából, május 1-jén ilyen irányú ígéretet kaptak a miniszterelnöktől.
És még egy megjegyzésem van. Ha ez az irányelv, amire hivatkozik a törvényjavaslatban az előterjesztő, az 2003-as és az Alkotmánybíróság határozata meg már megszületett decemberben, tessék már mondani, miért most tárgyaljuk ezt? Miután egy hónappal ezelőtt tárgyaltuk a munka törvénykönyvének a módosításának pontosan azt a részét, ami a pihenőidővel foglalkozott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándornak adok szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm elnök úr. Bernáth Ildikó utolsó mondatával kezdem, ami arról szól, hogy az európai bizottsági döntések és az alkotmánybírósági elvárású döntések gyakorlatilag megrajzolták a pályát arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell foganatosítani. Nyilván nem egyszerű, de a bizottság is többedszerre találja magát szembe ezekkel a kérdésekkel. Tehát nem egyszerű ebben a kérdéskörben olyan álláspontokat rögzíteni, amelyek úgy en bloc mindenki igényeit feltétlenül kielégítik. Meggyőződésem szerint itt csak olyan út van, amely a munkaadói és a munkavállalói oldalak szemszögeiből nézve az ő sajátos érdekeiket figyelembe véve valamifajta köztes, közös, mindenki számára elfogadható megoldást szülnek. Én azt hiszem, azt gondolom, bár lehet, hogy nincs igazam, hogy mindenképpen rugalmasabbá kell tenni a szabályozást, mert egy olyan típusú szabályozási rendszer, amelyet Horváth István főosztályvezető úr is említett, az sokkal inkább csak béníthatja a gazdaság működését, illetve sokkal inkább csak nehezebb helyzetet teremthet akár a kontroll gyakorlók számára is, mint az, amely rugalmasabb, ám de nagyobb biztonsággal felruházott. Lehet-e ilyen rendszert működtetni? Lehet-e ilyen szabályozási formát életre hívni? Bennem igazából ez az alapvető kérdés, ami arról szól, hogy megengedőbb jellegű, de nem kiszolgáltató jellegű. Hogy olyan külön-megállapodási lehetőséget is magában hordoz, amely az én szemszögömből nézve elsődlegesen csak és a munkavállalónak a javára, mármint az ő érdekéből születhet meg mindenfajta kényszer nélkül és természetesen ilyen értelemben a munkavállalói kezdeményezés is meg kell, hogy húzódjék mögötte, amellett, hogy a munkaadói érdekekkel ez párosul. De azt gondolom, olyan fajta szabályozási metódust életre hívni, ami munkaadói kikényszerítői magatartásból származtatottan születik meg, az nem helyénvaló. Na most, lehet-e olyan rendszert működtetni, ahol megfelelő kontrollok vannak annak érdekében, hogy ez ne így következzék be és az a fajta általam említett kiszolgáltatottság ne légyen és mégis meglegyen a rugalmasság és mégis meglegyen a biztonság.
Ezek a kérdések valójában, amelyek feszítik a rendszert megítélésem szerint, de az alapálláspontom e tekintetben az, hogy tény és való, ma a mai magyar szabályozási rendszerünk e vonatkozásban és az élet elég messze van egymástól. Ha nem tesszük plasztikusabbá, nyitottabbá, rugalmasabbá a rendszert, akár külön-megállapodásokon alapulóvá, akkor gyakorlatilag azzal fogunk folyamatosan szembesülni, hogy van egy törvényi szabályozás, amely folyamatában meghágásra kerül, ezeknek a meghágásoknak (Derültség.) egy bizonyos nagyságrendje, ami szerintem nem túl nagy, feltárásra kerül és a gazdaság ilyen helyzetben leledzik, éli az életét. Én ettől sokkal praktikusabbnak tartom azt, amikor megengedőbb jellegű, rugalmasabb, plasztikusabb megoldásokat is keresve-kínálva, akár külön megállapodásokon alapulva is, de sokkal inkább a normál ellenőrizhetőség, a tisztes szabályozott keretek közötti működés irányába viszi a dolgokat. Én ezért tartom megfontolandónak azt, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat támogatásáról gondolkodjon a bizottság az általános vitára alkalmasság tekintetében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ellenzéki oldalon Kontur képviselő úr következik.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Azt hittem, rosszul hallok, hogy a kormány részéről egy olyan véleményt mond valaki, hogy az egyén kezébe kell adni és az egyéni munkavállaló és a munkaadó kezébe kell adni a lehetőséget, hogy egymással kiegyezzenek bármilyen szempontból is. Hát ez a világ teteje. Az omlik a fejünkre. Hogy lehet az érdekképviseletet háttérbe szorítani és az egyént zsarolható helyzetbe tenni, és így visszaélni? Így is a kiskeresetű munkavállalók azok, akik fizetik a sarcot ma Magyarországon. Pont ezek az emberek vannak túlfizettetve. Pont ők fizetik az adót, ők vannak dolgoztatva a minimálbéren, mert igenis a minimálbérre teszik a munkaadók, mert így is több jövedelemre tesznek szert a munkaadók és nem a munkavállalók. Az, hogy ha egy törvénytelen helyzetet a rugalmasságra való hivatkozással szentesítünk, attól még nagyobb étkük lesz ezeknek a munkaadóknak. Szükség van a munkaadókra, de arra a fajta munkaadóra, aki megbecsüli a munkavállalót. Fizessék meg először, azon az életszínvonalon élhessenek azok a munkavállalók, akkor lehet szerződéseket kötni, de Magyarországon egyelőre a munkaadók nagy többsége a multiktól kezdve mindenhol az érdekvédelem létrejöttét úgy fogja fel, mintha az édesanyjukat szidnák. Úgy veszik a munkaadók. Nem lehet csinálni, nem lehet létrehozni, kirúgják rögtön azt, aki szakszervezetet akar csinálni. És akkor most a kormány még benyújt egy ilyen javaslatot, hogy még szentesítse ezt? Két ember között, ha azt munkaadó és munkavállaló, ha ketten állnak le tárgyalni, mindenképpen a munkaadó van elsőbbségben. Mindig ő tud zsarolni! Hát ezért jöttek létre a szakszervezetek, mert az egy általános érdekvédelmi szervezet. És biztonságról, meg rugalmasságról beszélni?! Hát az államnak a kisember mellett is ki kell állni! A legutóbbi módosításnál is ajándékba kapták a lehetőségeket a munkaadók. Már az is sok volt! Mi az, hogy sok! Hogy lehet ilyet tenni az állam részéről? Azt hittem, rosszul hallok. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Nem könnyű kérdések vannak az asztalon, ezt egyikünk sem állította. Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg a szót.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Előre bocsátva, hogy az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatnál fogom kifejteni az egészségügyi ágazatra vonatkozó véleményemet, most mégis csak muszáj volt szót kérnem Bernáth Ildikó alelnök asszony hozzászólása kapcsán is.
Tisztelt Alelnök Asszony! A SIMA-tervben meghozott európai bírósági ítélet 1998-ban keletkezett. Emlékeztetném alelnök asszonyt, mind a ketten országgyűlési képviselők voltunk, amikor a Fidesz kormányzási ideje alatt is a munka törvénykönyvének a munkaidő és pihenőidő szabályozására vonatkozó módosítása napirendre került. Javaslom képviselőtársaimnak, Kontur képviselő úrnak is, szíveskedjék végigolvasni a jegyzőkönyveket, a beadott módosításokat és azoknak a parlamenti bizottsági és plenáris ülésen tartott vitáit, amikor többek között Schvarcz Tibor képviselőtársammal és a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezeti képviselőivel együtt megpróbáltuk elmondani akkor is és azóta is folyamatosan, hogy az élet nem esik egybe a munka törvénykönyve szabályozásával és nagyon nehéz ezekben a kérdésekben dűlőre jutni a közjó érdekében. És most ebben a dologban a közjó a közszolgáltatások folyamatosságának a fenntartása bizony a munkavállalók érdekeinek helyenként súlyos sérelmét okozta és okozza most is.
A történet, amiről most szó van és amit a benyújtott törvényjavaslat képviselőtársaim egy része szerint jól, mások szerint kifejezetten rosszul, némelyek szerint túlságosan szigorúan és némelyek szerint túlságosan szabadon szabályoz, nem szól igazán másról, minthogy azt a kétarcúságot, azt a hamisságot, hogy most is másképpen értelmezik a munkahelyeken kötelező rendelkezésre állásnak az elismert munkaidőtartalmát, mert ez van az egészségügyben, ahol nemcsak orvos munkavállalók vannak ezekben az ügyeleti munkarendekben és némely más ágazatban is, hogy egyszer végre az megtörténik, hogy az európai bírósági döntésnek és a munkaidő-direktívának megfelelően minden, a munkáltató által elrendelt helyen készenlétben állás munkaidőnek minősül. Ez valamelyest legalább ebben a "úgy csinálunk, mintha a dolgok rendben mennének"-ben próbál egy ösvényt vágni. Mert az történik, hogy eddig is ott volt a munkahelyen, csak eddig is, 2001-től is - alelnök asszony - az történt, hogy a munkaadó mondhatta, hogy a rendelkezésre álló idő x-ed részét ismerem el munkaidőnek, a többi részét meg nem ismerem el munkaidőnek és innentől kezdve ezt nem mondhatja.
Ahonnan majd újra hozzá fogok szólni és ez majd nagyon erősen érinteni fogja az egészségügyi dolgozókat, hogy szabad-e olyan szabályozást hozni, amelyik ezt a törvény szerint elrendezett állapotot, amelyik elismeri, hogy ott a helyhez kötött készenlétben ez egészségügyben szükségszerűen azért kell ezeket létrehozni, mert ott munkát végeznek, a munka díjazása szempontjából pedig egy munkavállalókra nézve hátrányos szabályozást rendel el. Ennyit szerettem volna ehhez az általános szabályhoz, amely ugye nem tesz mást, mint a munka törvénykönyvében ezt az egész régóta fennálló elképesztő igazságtalanságot, hogy munkaidő van, és mégis csak egy része számít munkaidőnek, ezt elrendezi és megengedi, hogy másképp... A többiről mindről szabad és érdemes és kell is vitatkozni, de legalább ebben az egy dologban egy kicsit előrelépett ez a munka törvénykönyve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferencnek adom meg a szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Azzal a gondolattal értek egyet, amit a minisztérium képviselője mondott. Egyes helyeken, talán az európai uniós jogszabályoknál is szigorúbb jogszabályokat próbálunk meghatározni és a munkáltatói oldal mellé állok én is, hogy ez ügyben sokszor szigorú feltételek mellett kell foglalkoztatni a munkavállalókat. Én úgy láttam, hogy a munka törvénykönyve, amely most a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, illetve az igazságügyi bírók foglalkoztatásáról szóló törvényt is próbálja egységes szerkezetbe hozni a munkaidőre-pihenőidőre vonatkozóan, hogy a 117/A §-nál beemeli a közalkalmazottiból az egészségügyi tevékenységre vonatkozó szabályokat, különösen a munkaidőre-pihenőidőre vonatkozó részt. Ami érdekes, megkülönbözteti a készenléti jellegű munkakör és a megszakítás nélküli munkarendet. Én úgy gondolom, hogy az ügyelet, a rendelkezésre állás és a készenlét közötti vitáink ott lehetnek, hogy mely ebből a munkaidő, mi az, amikor a rendelkezésre állás vagy a készenlét ideje alatt valaki munkát végez. Erre milyen díjazás jár, hisz' a heti munkaidőkeret meghatározását is és az éves túlmunkakeretet is ettől teszi függővé. Én Borsik úrnak azt szeretném mondani, hogy az 5. szakaszban azt mondja, hogy "megköthető a külön-megállapodás éves időtartamra akkor, hogy ha az adott helyen a kollektív szerződés 200 órát meghaladó időtartamban állapított meg évente ügyeletet vagy rendkívüli munkavégzést". És megszakítás nélküli munkarendben dolgozik. Természetesen ez ennek is a feltétele, hogy a kollektív szerződésekben korlátozni kellene nem a heti 8 órát alapul véve, hanem csak 200 óra lehessen az elrendelhető túlmunka ideje. Ebben az esetben a lehetőséget is kizárja arra, hogy egyéni és külön megállapodást kössenek.
Az előterjesztőnek talán még azt szeretném mérlegelésre ajánlani, hogy a 2. szakasznál, ahol a közlekedésre vonatkozó részt jeleníti meg a 117. § (1) bekezdésében, külön foglalkozni kellene az 50 km alatti közlekedés szabályaira vonatkozó munkaidő-pihenőidő és a heti-napi pihenőidő és a munkaközi szünetre vonatkozó részekkel. Ugyanis ezt az 561/2006-os EU-rendelet nem szabályozta. Ezeket a szabályokat a kollektív szerződésre utalja és ilyen vonatkozásban ettől el lehet térni, szemben az 50 km feletti menetrend szerinti közlekedésre vonatkozóan.
Én összességében természetesen a díjazásra és a rendkívüli munka elrendelésére vonatkozó részek finomításával általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bernáth Ildikónak adok újra szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Csak azért kértem szót, mert Vojnik képviselő asszony kétszer is megszólított. Az 1998-as perrel kapcsolatban annyit azért megjegyeznék, hogy mondjuk nekem úgy rémlik, ha tévedek, akkor tessék kijavítani, hogy Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak, úgyhogy 1998-ban azért érdekes lett volna erre a perre hivatkozni, annak az eredményére. Egy 2003-as irányelvről beszéltem, amit ez a beterjesztett törvényjavaslat konkrétan nevesít. Ez alapján kell változtatni a jelenlegi szabályokon. Ha félreérthető lett volna, amit mondtam, azt sajnálom. Nem azt kifogásoltam, hogy miért minősül munkaidőnek a jelenlegi módosítások szerint teljes egészében az ügyelet. Nagyon helyes. Nincs ezzel semmi probléma. Én pusztán arra tettem fel kérdéseket, hogy vajon milyen megoldások képzelhetőek el még a jelenleg benyújtott szabályokhoz képest, különös tekintettel mondjuk a miniszterelnök ígéretére. Egyébként az álláspontunk attól függ a végszavazásnál, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, illetve a későbbiek során az eredetihez képest milyen módosító javaslatok érkeznek. Mert természetesen egyetértünk azzal, hogy egyértelműen szabályozni kell a törvényben, hogy mi tekinthető munkaidőnek. Nem ezzel van a probléma, hanem a garanciákkal.
ELNÖK: Köszönöm. Kontur képviselő úré a szó.
KONTUR PÁL (Fidesz): Röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy szó sincs róla, hogy mi nem akarunk változtatni és mi merevek vagyunk, csak a kiszolgáltatottságát a munkavállalóknak, ami már most is megvan, szeretnénk csökkenteni. Én most nem az egészségügyről beszélek, bár ott a nővérek most is nagyon keveset keresnek. De mindenesetre az, hogy mindig úgy nyit a törvény és mindig munkaadókat segíti a törvény és mindig a bérből-fizetésből élő húzza a rövidebbet és ezt támogatja a magyar állam, akinek tulajdonképpen meg is kellene őket védeni, de legalább a lehetőségét megadni a védelemnek, ehelyett segíti egy az egyben a tárgyalást. A mezőgazdaságban is a kereskedők úgy nyúlják le a gazdákat, ahogy tudják. Zsarolható helyzetbe kerül a munkavállaló. Akarjuk a változtatást, de olyat, ami a munkavállalónak is jó. És a munkavállaló pedig nem minimálbéren élő éhenkórász szeretne lenni, hanem becsületes adófizető magyar polgár, ez a lényeg. Ne segélyt adjanak nekik a munkaadók. Köszönöm a szót elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érzelmeket vált ki belőlünk a téma, ez nem vitatható. Kérem az OÉT nem kormányzati oldalát, hogy röviden tegyék meg az észrevételeiket.
DR. G. TÓTH KÁROLY (Országos Érdekegyeztető Tanács): Köszönöm szépen elnök úr. Nagyon rövid leszek. Én mindenképpen szeretném, hogy ha a képviselő asszonyok és urak világosan látnák, hogy azért a munkaadók és a munkavállalók helyzete már nem olyan, mint ezelőtt 5-10 vagy 15 évvel volt. Ma már igen gyakran előfordul, hogy a munkavállaló lényegesen meghatározottabb helyzetben van, mint a munkaadó. Tessék elképzelni azokat a munkavállalókat, akik különleges képzettségűek, különleges felkészültséggel rendelkeznek, nem lehet őket pótolni, ővelük kell szerződést kötnünk és megegyeznünk úgy, ahogy ők ezt el tudják fogadni. De más tekintetben is mondanám. Természetesen vannak ma is olyan helyzetek, ahol a törvényre nagy szükség van, hogy a munkaadó és a munkavállaló közötti egyenlőtlenségeket kikorrigálja.
Egyetlen mondattal azt szeretném megerősíteni még egyszer, hogy számunkra az a fontos, hogy egyértelmű és a munkabékét szolgáló törvények jelenjenek meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A munkavállalói oldal képviselőjének adom meg a szót.
BORSIK JÁNOS (Országos Érdekegyeztető Tanács): Köszönöm szépen. Talán jelképes is, hogy az előterjesztő és a munkáltató egy oldalon ül, de ez csak az én megjegyzésem volt. (Dr. Horváth István átül az asztal harmadik oldalára.) (Derültség.) Az előterjesztésben és a hozzáfűzött indokolásban nem matematikáról van szó, nem kell minden munkavállalónak x ideig rendelkezésre állni, hanem bizonyos esetekben szüksége van a munkáltatónak erre, de nem minden munkavállaló teljesít 200-300 órát. Ezeket már megkérdeztük, hogy milyen alapon mérték ezt fel, nincs ilyen felmérés.
A másik dolog az, hogy nem szerencsés, hogy ha összekeverjük a katedra munkajogot a praxis munkajoggal. A praxis munkajog az alkalmazhatóság valamiféle hozadékát kell, hogy jelentse. Tehát, hogy ha egyre nehezebben értelmezik a munkavállalók, főosztályvezető úr egyszer azt mondta, nem a nyolc általánost végzett embereknek készül ez a módosítás, ez mondjuk jellemzi a hozzáállást. Azt gondolom, hogy ha nem tudják alkalmazni vagy többes értelmezésre ad okot a normaszöveg, az biztosan nem előnyös a munkavállalóknak, azért ezt talán nem nagy kockázat leszögezni. Nem akarjuk ezt az intézményt, hogy megjelenjen a munka törvénykönyvében. Az opt out-tal kapcsolatban három álláspont van: megszüntetni, fokozatosan kivezetni vagy fenntartani. A magyar kormánynak tulajdonképpen határozott álláspontja még mindig nincs ebben a kérdésben, tehát jó lenne, ha erről mondana valamit.
A másik, a rugalmasság, amire az alelnök úr is és több képviselő is célzott. A tárgyalás a módja a dolognak. A tárgyalásnak nincs alternatívája. Le kell ülni és meg kell tárgyalni. Egy ilyen volumenű módosítása a munka törvénykönyvének ilyen rövid idő alatt érdemben testületekkel, szakértőkkel nem egészen tárgyalható végig. Tehát mi nem mondunk semmi olyat, hogy nem tárgyalunk erről, csak nem szeretnénk, ha úgy lenne, hogy a munka törvénykönyve egy halott jogintézmény, egy halott jogi halmaz, az élet pedig mindent felülír. Ugyan kérem! Ugyan kérem! Az, hogy a munka törvénykönyve alapján sikerül kollektív szerződéseket kötni legalább minden második munkavállalóra, olyan fajta előzetes kollektív jogvédelmet jelent, amit nem jelent az egyéni munkaszerződés, nem jelent az egyéni túlmunkavállalás.
Még egy dolog: nem a munka törvénykönyve alternatívája az egyéni megállapodás a munkáltatóval. Óvnám magunkat ettől mindenhol. Nem azzal kell megoldani a dolgot, hogy a munka törvénykönyve helyenként ilyen szigorú vagy olyan szigorú, hogy kiváltjuk egyéni munkaszerződésekkel, egyéni opt out-os megállapodásokkal, nehogy valaki alternatívaként gondolja a két dolgot, mert akkor valami szakmai probléma van.
"Rugalmasabbá kell tenni, mert egyébként bénítja a rendszert", mondta az elnök úr, tárgyaljunk erről. Én azt gondolom, hogy a gyakorlatban tényleg egyre több gondot okoz például az egészségügyben a többes jogviszony, ebből számos bírósági ügy keletkezett. Azt gondolom, hogy ezeket végig kellene tisztességesen tárgyalni.
Egy dolgot zárásként: az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a kormányoldal azt képviselte - és itt az államtitkár úrral van szó, nem a főosztályvezető úrról -, hogy amiben sikerül közelíteni a felek álláspontját, azt a kormány akceptálja és beviszi a parlament elé. Amiben nem sikerül, ott a kormánynak döntenie kell, mert Magyarország ellen folyik egyfajta eljárás, döntenie kell, hogy mit visz be. De itt most nem ez történt, hanem új elemeket hozott be a kormány. Nem a vitapontokban döntött, oda vagy ide, ezt még a kollégával meg is értettük volna, hogy valamilyen álláspontot kell a kormánynak kialakítani; új elemeket vitt be a rendszerbe, ezért igen kíváncsian várom az elnök úr zárszavát is ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak. Mielőtt megadnám a szót a kormányoldalon ülő előterjesztőnek reagálásra, egy dolgot hadd mondjak el: nyilvánvaló, hogy minden olyan, ami a munka világát alapvetően érinti, ahol az alapviszonyok munkaadó-munkavállaló közt formálódnak, azok érzelmektől átitatottak. Ez ma itt is látszott, ezt nem lehet elvont jogszabályi kérdésként kezelni, ahol napi ügyek vannak. Éppen ezért szerintem azon a szükséges elváráson túl, hogy mi itt jogszabályalkotói munkánkban törekedjünk egy koherens gondolkodásra, azon túl az életszerűséget is figyelembe kell venni. Azt biztosan gondolom, hogy egyetlen képviselőtársam sem pártolja, hogy nyilvánvaló, az életben egészen másként zajló eseményekre áljogszabályi megoldásokat találjunk, miközben az élet meg másként működik. Ezért gondolom azt, hogy az előterjesztő is próbálkozik azon, hogy valahogy az élet és a jogszabályok harmóniáját ebben a kérdésben megteremtse. És ezt magam is láttam többször, hogy vannak olyan típusú együttes elvárások, amiknek a megalkotása nem könnyű. Mondok egy ilyet és ebben szerintem mindkét nem kormányzati oldalon ülő kolléga egyet fog érteni, hogy egyszerre érvényesítsük azt az elvárást, hogy legyen egy rugalmasabb jogszabályalkotás, rugalmasabb munkaerőpiac Magyarországon és mondjuk emellett a munkavállalói jogbiztonság ne sérüljön. Azért ez nem egy kicsi feladat. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy olyan gordiuszi csomó, amit egyszer átvágunk és ez rögtön megoldódik, hanem ez bizony egy formálódó jogszabályalkotás menetében van. Ma állandóan emlegetjük ezt a ma, lassan már párban járó kifejezést, a versenyképesség és a szolidaritás ügyét, hogy hogy tudjunk ezeknek érvényt szerezni a jogszabályalkotásban. Nyilvánvalóan csak úgy, hogy ha ez valamilyen szinkronitásban van egymással, hogy az egyik nem nyomja agyon a másikat. Ezért nem könnyű ez a feladat, amire itt mi vállalkoztunk. Ezért azt gondolom, hogy ahhoz, hogy érdemben módosíthassuk a jogszabályt, ahhoz először tárgyalási helyzetet kell teremteni. Nyilvánvaló, hogy ha ebben van olyan pont, amiről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a felek megállapodnak, abban biztosíthatom mindkét oldalt, hogy a kormányoldalon ülő képviselők azt képviselni fogják és egész biztos vagyok benne, hogy az ellenzéki képviselőtársaim sem gondolkodnak másként a dologról. Úgyhogy megkérem az előterjesztői feladatot magára vállaló főosztályvezető urat, hogy röviden reagáljon.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Törekszem kronológiai sorrendben haladni. Bernáth Ildikó alelnök asszony kritikájára válaszolnék először. Mély levegőt véve azt hiszem, hogy nincs ok, hogy szégyelljük magunkat a címmel kapcsolatban, mert ha végigolvassuk a törvényjavaslat normaszövegét, akkor nemcsak a munka törvénykönyve munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályai módosulnak, hanem már ahogy Kiss Ferenc képviselő úr hozzászólásában is benne volt, még másik három törvény, amit jogalkotási szempontból nem lehet felsorolni egy törvény címében, de nem a cím, hanem a tartalom minősít. Tehát ez nem esztétikai, hanem jogalkotási kérdés.
A második felvetés, rendkívüli munkavégzés, 30 nappal előtte kell elrendelni, szólt a kritika. Én ilyen hatályos munkajogi szabályt a törvényben nem ismerek, tehát ez nem probléma.
Az opt out kérdése, hogy nem látja az alelnök asszony a garanciális szabályokat. Én nem szeretnék senkit untatni. Nem lehet a munkaszerződésbe foglalni, külön-megállapodásban kell megkötni. A másik, nem általában lehet megkötni, tehát ha valakinek a fejében az a rémkép fogalmazódik meg, hogy itt most ezt mindenkinek a torkán a munkáltató lenyomhatja. Ilyen nincs. Ezt csak olyan esetben lehet megkötni, ahol a közszolgáltató - nem kifejezetten állami vagy köztulajdonban lévő szervekre kell gondolni -, a technológia biztonságos üzemeltetése miatt vagy a szolgáltatásnyújtás folyamatossága miatt ebben a körben lehet megkötni. Ezek közül olyan munkáltatónál, ahol eleve a kollektív szerződés nem emeli meg se a rendkívüli munkavégzés, se az ügyelet felső határát, amit a törvény előír, nem lehet eleve megkötni a megállapodást. Nem lehet egy évnél hosszabb időre megkötni ezt a megállapodást. A megállapodással kapcsolatban annyi kritika érkezett, hogy most a szakszervezetnek kéne megkötni a munkaszerződéseket a munkahelyeken. Kicsit gondolkozzunk el arról, hogy milyen munkáltatói struktúra van Magyarországon. Elnézést a hasonlatért, ilyen jó angol abszurd filmet lehetne folytatni, hogy a nyolcfős cégnél van üzemi megbízott, meg szakszervezeti titkár és hogy hogyan dolgoznak. Ezek a kritikák a taylori szervezési üzemekre igazak, hogy ott megkerülve a szakszervezetet, majd a munkavállalóval alkudozik a munkáltató. Megváltozott az Mt. megalkotása óta a magyar foglalkoztatói szerkezet, erre is figyelemmel kellene lenni.
Én elmondtam a garanciákat. Miért 2003 óta folyik a felülvizsgálat? Miért most? Azt hiszem, hogy többször jutott a felülvizsgálat olyan esetbe, hogy nem kellett volna törvényt módosítani ebben a meglehetősen kritikus kérdésben, hát szamár lett volna bármilyen kormányzat, ha elkapkodja ezt a dolgot. Az alkotmánybírósági határozat nem adott ennél már nagyobb mozgásteret. Megjegyzem, hogy az irányelvet nem 2003-ban, hanem 1993-ban fogadták el, 2003-ban egységes szerkezetben adták ki. Tehát nem 2003-as az irányelv.
Kontur képviselő úrnak, az egyéni megállapodás. Ez egy általános helyzet, hogy nem mellérendelt felek kötik a munkaszerződést. Az egyéni megállapodás szerepét nem lehet kizárni. Mi van olyan helyeken, elnézést, vidéken, egy háromfős cipészműhelyben? Ott nem lehet megállapodni semmiről, ott a törvény szabályai érvényesülnek? Ezt a törvényt ugyanúgy alkalmazni kell miniatűr munkáltatókra. És azért ilyen fejjel is azt javaslom, hogy gondoljuk végig a szabályokat.
Végezetül, amit Borsik János elnök úr mondott, hogy a nyolc általános iskolás ember nincs figyelembe véve. Szeretnék visszakérdezni: az öröklési szabályoknál figyelembe van-e véve? Vagy az adásvétel szabályainál? Egy jogszabálynak közérthetőnek kell lenni. De van egy olyan pont, ahol a munka törvénykönyve sem lehet tekintettel másra.
A megállapodás: az opt out az irányelvben kifejezetten a felek megállapodásához köti, hogy ilyen egyezséget kössenek. Szakszervezet nem kötheti meg. 2003-ban, amikor Brüsszelben a bizottság kontrollálta a magyar jogharmonizációt, kihúzattatták a munka törvénykönyvéből, hogy kollektív szerződésben is meg lehet készenléti munkakörbe emelni a munkaidő felső határát. És csak utalni szeretnék megint, gondoljunk a kis foglalkoztatókra. Végezetül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a kérdésben leginkább érintett szakbizottságban, az egészségügyi bizottságban 100 százalékkal támogatták az előterjesztés általános vitára alkalmasságát. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitára alkalmasságról fogunk dönteni. Aki jelen törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja mindazzal, amit elmondtunk, hogy vélhetően itt az OÉT tárgyal róla, akár még módosítások is lesznek, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Ez tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Ilyen nincs. Tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
Többségi és kisebbségi előadót fogunk állítani. Miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, nyilvánvalóan frakció-vezérszónokokra is kell gondolni, ezért a többségi vélemény elmondására Kiss Ferenc képviselő urat kérjük fel. A kisebbségi véleményt pedig Bernáth Ildikó fogja elmondani. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Gúr Nándor alelnök veszi át.)
ELNÖK: Önöké a szó.
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót elnök úr. Nyilvánvalóan a bizottsághoz hasonlóan a kormány előterjesztője sincs könnyű helyzetben, talán annyiban az előttünk szereplő kormány-tisztségviselőhöz képest, hogy sok mindent abból, amit talán az én tisztem lett volna elmondani, már elmondott, hiszen önök előtt nyilvánvaló az, hogy ez a két törvényjavaslat egymással szimbiózisban van, ezért a tárgyalás folyamatában is nyilvánvalóan az együttmozgás erősen indokolható. Ez a törvényjavaslat igazándiból nem szól másról és ez természetesen nem lebecsülése a szabályozásnak vagy valamiféle kisebbrendűsége a szabályozásnak. Megfogalmazza azokat a különös szabályokat, amelyeket az egészségügyi ágazat tekintetében legfőképpen az ügyeletre vonatkozó munkajogi szabályok meghatározásakor figyelembe kellett vennünk.
A gyökerei a két törvényjavaslatnak teljes egészében azonosak. A Horváth főosztályvezető úr által elmondott európai bírósági döntések, valamint a mi esetünkben különös hangsúllyal jut szerephez az az alkotmánybírósági döntés, az a 2006-os alkotmánybírósági döntés, amelyre az előző napirend előadója már utalt. Ezen kívül természetesen a javaslatnak még vannak további olyan specifikumai, amelyek a szabályozás sajátosságai szempontjából lényegesek. Ilyen például a törvényjavaslat jelenlegi tárgyalásával majdnem párhuzamosan futó felülvizsgálat, illetőleg nem felülvizsgálat, hanem az egészségügyi ellátórendszer felülvizsgálatára vonatkozó kormányzati szándékok, amely egyébként a decemberben elfogadott törvényben kifejezésre jutott: kapacitásreform népszerűbb nevén. Valamint vannak az egészségügyi ellátásnak olyan sajátosságai, amelyeket szintén figyelembe kellett venni a törvényjavaslat előkészítőjének.
Az Alkotmánybíróság 2006-ban hozott egy döntést, amely a szabályozás alacsony szintjére való tekintettel, nem megfelelő szintjére való tekintettel a közalkalmazotti törvénynek az egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 233-as kormányrendeletből kormányrendeleti szintű szabályozásra tekintettel kihúzta az ügyeletre vonatkozó különös szabályokat, amelynek sajnálatos folyománya a jogrendszer szempontjából mindenképpen az, hogy ezen specifikus szabályok hiányában az egészségügyi ágazatban az ügyeleti szabályok gyakorlatilag a munka törvénykönyve nagy rendszerén keresztül az általános szabályok hatálya alá kerültek volna, amelyek nyilvánvalóan az egészségügyi ellátás tekintetében zavarokat okozhattak volna. Belépett volna a rendkívüli munkavégzés elrendelésének időbeli korlátja, mint a heti 32 óra, és természetesen lettek volna a dolognak egyéb olyan következményei, amely az egészségügyi ágazat tekintetében - azt gondoljuk - nehezen vállalható.
Felhívnánk a figyelmet arra is, hogy az egészségügyi ellátásnak is vannak olyan sajátosságai, legfőképpen az az alapvető betegjog, ami az egészséges orvoshoz való jogként szokott aposztrofálódni, ami azt jelenti, hogy nyilvánvalóan egy folyamatos egészségügyi tevékenység végzése túl a munkajog általános szabályain nem igazán áll összhangban azzal a betegjogi érdekkel, miszerint a pihent orvos a biztonságos egészségügyi ellátáshoz mindenféleképpen szükséges és alapvető feltétel. Ezért tartalmazza, túl a munkajogi szabályokon a törvényjavaslat a "12 óránál hosszabb ideig egészségügyi tevékenység nem végezhető" kitételt. Függetlenül attól, hogy az milyen típusú jogviszonyban történik. Tehát ez kezeli a többes jogviszony kérdését is. Ez alól gyakorlatilag egyetlen kivételt az ügyeletre vonatkozó szabályozás annyiban jelent, amennyiben az ügyelet tekintetében kizárólag ezen szabály alkalmazása szempontjából kizárólag az effektív egészségügyi tevékenység az, ami számításba vehető. Az ellátás sajátosságaiból adódik természetesen a másik oldalról az is, hogy az ellátást viszont folyamatosan biztosítani kell a betegek számára. Tehát nemcsak pihent orvoshoz van jogom, hanem ahhoz is, hogy ellátást a nap 24 órájában kapjak. Adott esetben sürgős szükségből, az éjszaka bármely órájában. Tehát magyarán egy folyamatos rendelkezésre állást az egészségügyi szolgáltatók tekintetében mindenképpen biztosítani kell.
Mindebből következik az a munka törvénykönyvéből adódó, most módosítás alatt álló szabályrendszer, amely bizonyos kérdések tekintetében és ezeket a munka törvénykönyve tételesen felsorolja, speciális szabályok megalkotására ad lehetőséget a parlament számára. Ilyen egyrészről a munkaidőkeret magasabb mértékben való megállapíthatóságának, tehát lehetővé tétele a négy helyett a hat órában történő megállapítása a munkaidőkeretnek. Ilyen szabály a speciális ügyeleti definíció, illetőleg speciális ügyeleti díjra vonatkozó külön törvényi szabályozási lehetőség, amely a munka törvénykönyvéből adódó lehetőség, amely mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az előbb említett kritériumoknak az ágazati szabályozás eleget tudjon tenni.
Az ágazati szabályozásunk alapvető sajátossága az, hogy a nap bármely órájában, 24 órájában az egészségügyi szolgáltatók közül most azokat emelem ki ebből a szempontból, hiszen ezek a törvényjavaslatunk szempontjából a meghatározóak, amelyek folyamatos, tehát 24 órás egészségügyi szolgáltatást biztosítanak, tehát megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak. Ezeknél nyilván a műszakszervezésen túl lehetővé kellett tenni az ügyeleti ellátásnak azokat a jogi eszközeit, feltételeit, amelyek az előbb említett specifikumoknak megfelelnek. Ennek egyik eszköze az egészségügyi ügyelet, amely mint önálló definíció bekerült a törvényjavaslatba, egy másik lehetőség pedig a készenlétszervezés, amelyben további rugalmas lehetőséget biztosít a törvényjavaslat a készenléti jellegű munkakörben történő készenléti ügyeleti ellátásra is, amely módot ad arra, hogy az Mt. szűkebben meghatározott nyolcórás munkavégzési időtartama helyett 12 órában lehessen készenléti jellegű munkakörben a készenléti ügyeletet ellátni. Ezek a jogi eszközök a fő típusok.
Ezen belül nyilvánvalóan az egészségügyi ügyeletnek vannak különböző egyéb, az egyéni munkaszervezés szempontjából megjelenő lehetőségei az adott munkáltatónál. Ez természetesen az önkéntes munkavállalás, amely tipikus az egészségügyi ügyeletnél, és ez nem feltétlenül a munkavállalói érdekeket sértő túlzott munkáltatói rugalmasság okán van így, hiszen a 48 órás elrendelhető heti munkaidő-maximummal egészségügyi ellátás folyamatosan nem biztosítható, ezért mindenképpen fokozott szerep és hangsúly kerül az egészségügyi ügyeletben az önkéntes munkavállalás lehetőségére. Ennek természetesen a szigorú törvényi kritériumai és időhatárai között. Természetesen rendes munkaidőben is megszervezhető az ügyelet és a harmadik, de tulajdonképpen a munkáltató számára elsődleges lehetőség az ügyelet elrendelése, ami figyelemmel a 48 órás szabályra, havonta két ügyelet elrendelését teszi lehetővé. Ebből is nyilvánvalóan következik, hogy fokozott szerep jut arra, hogy az opt out lehetőségével is élve a munkavállalók önként bekapcsolódhassanak az ügyeleti ellátás biztosításába.
Röviden ennyit azokról a jogi eszközökről, amelyeket a törvényjavaslat előír, egyébként pedig természetesen azok a munkaidőkorlátok, amelyeket a munka törvénykönyve az előbb tárgyalt módon és módosításokkal előírt, azok természetesen erre az esetre is vonatkoznak azzal a megszorítással és erre megint csak a munka törvénykönyvének most folyamatban lévő módosítása ad az ágazat számára lehetőséget, amely szerint az önként vállalt munkavégzésnek a heti 60 óráját az ügyeleti típusú munkavégzés esetében 72 órára emeli. Ez volt az az idősáv-maximum, amelynek figyelembevételével az ellátás folyamatosságát az ellátórendszernek módja lesz biztosítani. Röviden ennyi és természetesen, ha kérdések vannak, akkor a részletekre is kitérve, állunk rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen kimerítő tájékoztatását.
(Az elnöklést Simon Gábor elnök veszi vissza.)
ELNÖK: Úgy láttam, hogy mindössze egy kéz volt a levegőben, Vojnik Máriáé. Őt meghallgatjuk és döntünk ebben a jogszabályban.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Bár az időkorlát természetesen szorítja a Foglalkoztatási bizottságot, egészségügyi szakpolitikusként bizony én jó szívvel vettem volna, ha a bizottságban hosszú, érdemi és tartalmi vita folyt volna az egészségügyi ágazat, túlmunka problémáiról. Ez ugyanis ma százezernyi magyar munkavállalónak a közjó érdekében kifejtett tevékenységéről szól. És ezért nem fogom megkímélni a tisztelt bizottságot, még az idejében sem, mert a helyzet, amelyet most a munka törvénykönyve olyan módon kezel, hogy az élethez valamilyen módon igazítja ezeket a szabályokat, mert nem mást tesz, mint amit egy kodifikációs munkában az foglalja magában, de csak részben, ami ma a magyar egészségügyben a túlmunka területén zajlik. Vagyis azt, hogy az egészségügyi dolgozók azért, hogy a biztosítottak, a magyar és nem magyar állampolgárok folyamatosan hozzájuthassanak az egészségügyi ellátáshoz, a rendes munkaidejükön túl extrém mennyiségű túlmunkát végeznek. Ezek egy része teljes mértékben rendezetlen volt a korábbiakban is, csak egy picit újra vitatkoznék alelnök asszonnyal: '98-ban is rendezetlen volt.
Az a tény, hogy senki sem tett ebben az ügyben semmit, hozzájárult ahhoz, hogy ma 2007-ben abban a helyzetben vagyunk, hogy semmilyen módon nem tudunk a munka világának általános szabályaival válaszolni arra a kihívásra, hogy a munkaidő és a munka törvénykönyve által szabályosan elrendelhető túlmunkában biztosítani tudjuk azt a jogot a biztosítottaknak, hogy minden időben hozzáférjenek a folyamatos és jó minőségű egészségügyi ellátásokhoz. Ezért kellett megváltoztatni és felhatalmazást adni a munka törvénykönyvében ahhoz, hogy a túlmunka elrendelhetőségének általános szabályaiban, vagyis abban, hogy a 40 órás munkahéten túl mennyi kötelező munkaidőt rendelhessenek el, ahhoz képest további jelentős mértékben eltér annak érdekében, hogy mennyit vállalhat a különféle munkáltatóval kötött szerződésekben önként az egészségügyi dolgozó. Mert újra elmondom akkor, mert aki nem tudja vagy megpróbált ez elől elzárkózni, hogy ma a magyar egészségügyi munkavállalók évente 496 túlmunkaórát vállalhatnak azért, hogy az egészségügyi ellátás folyamatos legyen. Hogy a munka világától eltérően nem két havi időkeretben, hanem még és helyenként és megállapodás szabadságára hivatkozva hat havi munkaidőkeretben lehessen ezt meghatározni. Hogy egy adott munkahéten nem 40+8, hanem a hétvégi időszakokban akár 24 óra alatt és az ügyelettel összeszámolva 72 órát is kiadjon. És ne azt tessék mondani, hogy mert szörnyű ez a kormány, mert ez bizony nem a kormány alatt keletkezett.
Az a tény, hogy réges régóta a magyar emberek eltűrik és mi mindannyian eltűrtük, hogy ilyen módon történjék az egészségügyi ágazatban a munkaszervezés, ebben mindenki benne van. És semmi más nem történt, és újra elmondom, minthogy amikor meghoztuk azt a stick-szabályt az Európai Unióhoz való csatlakozásban, hogy mennyi a nagyon szigorúan elrendelhető túlmunka, és azt mondtuk, hogy márpedig abból egy szemernyit sem engedünk, akkor az történt, hogy az egészségügyi dolgozók azt mondták, hogy ne tegyétek, mert akkor nem tudunk egy vidéki kórházban a sürgősségi felvételi osztályon ügyeletet adni, mert kimerítjük ezt a túlmunkakeretet júliusra vagy augusztusra. Vagyis, amikor az Egészségügyi bizottság egyhangú szavazattal találta ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak, nem a jogalkotás csodáját díjazta ezzel az egyhangú szavazattal, hanem azt a tényt, hogy az egészségügyi ellátás folyamatossága érdekében tudomásul veszik az egészségügyi dolgozók, hogy olyan munkarendben és olyan munkaterheléssel fognak dolgozni, és amennyire lehet, ezt a szabályozást legalább egy kötelezően elismert munkavállaló, munkáltató közötti kollektív szerződésben kell leírni, hogy ne játsszuk el még mindig, hogy 24 órát vagy 16 órát dolgozik és úgy csinálunk, mintha ebből csak négyet tenne. Legalább most már az ügyelet minden órája munkaidőnek számít.
Nem titkolom, hogy a szocialista frakció egészségügyi munkacsoportjának tagjai olyan módosító indítványt szeretnének benyújtani, amelyik a kormányt arra kötelezi, hogy szorosabban szabályozza, hogy hol kell ügyeletet szervezni, hol muszáj műszakot szervezni és azt mondja meg, hogy ahol ügyeletet, de nem műszakot kell szervezni, ott az elismert munkaterhelés miatt és a humán erőforrás szűkössége miatt mennyi legyen az a többletdíjazás, amelyiknek legalább véleményünk szerint el kell érni a minősített ügyelet egy órájára eső díjazást, és azt mondani, hogy megengedjük, hogy a további foglalkoztatási körökben munkáltató és munkavállaló szabadabban egyezhessen meg.
Tisztelt Bizottság! Ezzel, amit most elmondtam, nagyjából az Egészségügyi bizottságban elhangzott álláspontokat is ismertettem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Univerzális bizottság vagyunk, ez jól látszik. Kiss Ferenc képviselő úr egy rövid megjegyzést kíván tenni és utána, ha más nincs, reagál a kormány és döntünk.
KISS FERENC (MSZP): Tényleg csak röviden szeretnék: megjelent itt is a rendelkezésre állás, ami része az ügyeletnek, csak a díjazása más és része a munkaidőnek. A rendelkezésre állás megjelent meg a közlekedési törvényben is. Azért szeretném, hogy ha odafigyelne a két tárca, hogy ugyanaz a fogalom ugyanabban az értelemben jelenjen meg, ugyanis ott a rendelkezésre állási idő nem része a munkaidőnek. A díjazása ott is csak a besorolási bér 40 százaléka, és nagyon helyes, hogy az egészségügyben ez az ügyelet részeként a munkaidő része legyen. És természetesen a díjazásáról pedig módosítót kell beadni, hogy valami változás legyen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Előterjesztő, azt követően döntés következik.
Dr. Schlammadinger József reagálása
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Azt gondolom, az előterjesztő nincs különösebben abban a helyzetben, hogy vitatkoznia kellene azzal, amit Vojnik képviselő asszony elmondott, mert hiszen teljes az egyetértés a kormány és az ő általa elmondottak között. Az más kérdés, hogy majd a javaslatok tekintetében lehet, hogy lesz köztünk némi vita. Természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt az ügyeleti szabályozás kapcsán mi a törvényjavaslat előkészítése során is fontosnak tekintettük egy garantált minimum-ügyeleti díj beépítését a jogszabályba. Ez szerepel is. Nyilván ennek a mértékén lehet vitatkozni. Meg is teszik ezt egyébként a jelenlegi ágazati érdekegyeztetés folyamatában hétről hétre. Ennek a mértéke nyilván változhat, változni is fog megfelelő parlamenti döntés esetén. Azonban az a szempontrendszer, amit képviselő asszony elmondott, pontról pontra tetten érhető a javaslaton már most.
Azt, amit pedig Kiss Ferenc képviselő úr elmondott, természetesen megköszönöm, az egy építő jellegű javaslat, amit esetleg a módosító indítványok során vagy előkészítése során mi magunk is figyelembe veszünk. De köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a jelenlegi jogszabályt, kérem, hogy szavazatával erősítse meg. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta. Köszönöm szépen. Egy előadót állítanánk. Hogy kellő súlya legyen, Vojnik Mária képviselő asszonyt gondoltam, ha ő elfogadja, kérem, hogy a bizottság minden tagjának a véleményét mondja el. (Dr. Vojnik Mária és a bizottság is elfogadja a jelölést.) Köszönöm szépen.
Az utolsó érdemi napirendi pontunkhoz érkezünk.
A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám) (Általános vita)
Örömmel köszöntöm a napirend előadóját, Juhász Ferenc urat. Tessék, öné a szó.
Dr. Juhász Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Az én koordinálásommal készült ez törvényjavaslat. Amikor benyújtotta a kormány ezt a javaslatot, egy régi adósságot próbált törleszteni, történetesen a megváltozott munkaképességűek, vagyis a rokkantsági nyugdíjrendszer korszerűsítését. Ezek a munkálatok több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődtek, egy '97-es országgyűlési határozat határozta meg a korszerűsítés feladatait, amelyet, ha egy kicsit elhúzódóan is, ily módon megtettünk. A rokkantsági nyugdíjrendszer számos problémával küzd, erről önök tudnak, hiszen a lakosság, a közvélemény ismeri ezeket a problémákat. Én azonban arra hívnám fel a figyelmet, hogy az egyik legnagyobb gond ezzel a rendszerrel a megváltozott munkaképességűek rendkívül alacsony foglalkoztatottsága, amely nem éri el Magyarországon a tíz százalékot, holott az Európai Unió más országaiban eléri a 30-40, akár az 50 százalékot is. Abban, hogy Magyarországon általában alacsony a foglalkoztatási ráta, nagy szerepe van a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatásának.
A további nagy problémát jelenti az, hogy a rendszerben a passzív pénzbeni ellátások dominálnak, és nem fordít figyelmet a rendszer a rokkantság, a fogyatékosság megelőzését, felszámolását, enyhítését szolgáló rehabilitációra. Mindezek alapján, valamint más országok tapasztalatai alapján is a rendszer korszerűsítésének az iránya nem lehet más, mint a rehabilitáció erősítése és ennek révén a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottságának az erősítése. Ennek szellemében egy rehabilitációs orientáltságú ellátórendszert kívánunk kialakítani, amelynek alapvető eleme a rehabilitációs járadékellátás csoportja. És itt megjegyzem azt, hogy a jelenlegi háromcsoportos rokkantsági nyugdíjrendszer fennmarad, ezt fogja kibővíteni a rehabilitációs járadékellátás csoportját. Ebbe a csoportba kerülnének a jelentős egészségkárosodással rendelkező egyének, akiknek szakmai munkaképessége megváltozott, viszont jó rehabilitációs eséllyel rendelkeznek. A jó rehabilitációs esély és a számukra, valamint a munkáltatók számára nyújtott segítség módot ad számukra az újbóli munkavégzésre, a társadalomba, a munka világába történő reintegrációra.
Az ellátásuk pénzbeni ellátás, rehabilitációs járadék, melynek bruttó összege megegyezik a harmadik csoportos rokkantsági nyugdíj 120 százalékával. Ez valójában nettó összegben ugyanannyit jelent, mint a harmadik csoportú rokkantsági nyugdíj, hiszen ez járulékköteles járadék, illetve így veszi figyelembe a 13. havi nyugdíj összegét.
A pénzbeni ellátások folyósításának feltétele az ellátott személy együttműködése a foglalkoztatási szervekkel, ami azt jelenti, hogy igénybe kell vennie az aktív rehabilitációs ellátásokat. Ezek a rehabilitációs ellátások komplexek, sok elemből tevődnek össze, kezdve az orvosi rehabilitációval, folytatva a gyógyászati segédeszköz-ellátások, a szociális rehabilitáció, az elemi rehabilitáció, ha szükséges, a pedagógiai rehabilitáció, de mindenképp fontos eleme a rendszernek a foglalkozási rehabilitáció, amelyet egyértelműen meg szeretnénk erősíteni. Még egy probléma van: a rehabilitációs lánc egyes elemei alulfejlettek, máshol hiányoznak, illetve a rehabilitációs lánc elemei széttöredezettek, összhang nincs közöttük, ezt is szeretnénk megoldani. Az információs hálózat fejlesztésével, illetve egy sajátos szolgáltatás, az ellátásszervezés megvalósításával.
Ahhoz, hogy ezt a rendszert működtetni tudjuk, számos feltételt kell kialakítani, hiszen a feltételek hiányosak. Mindenekelőtt a szakértői rendszert kell megváltoztatni. A szakértői rendszer a továbbiakban az általános munkaképesség-csökkenés helyett, ami valójában nem is munkaképesség-csökkenés-megállapítás, hiszen a vizsgált személy foglalkozását, munkájának körülményeit, feladatait nem vesszük figyelembe, ehelyett az egészségkárosodás mértékét ítéljük meg, az általános munkaképesség-csökkenés helyett a szakmai munkaképesség változását, a megmaradt képességek megítélése igen fontos, nem csupán az elveszett képességeké. Mindezek alapján véleményezzük a rehabilitálhatóságot, és a foglalkozási szervek számára egy rehabilitációs javaslatot készítünk. Ezen rehabilitációs javaslat alapján a foglalkoztatási szervek rehabilitációs tervet, programot készítenek. Megkötnek egy megállapodást az ellátott személlyel és teljesítik a rehabilitációs programot.
A másik nagy feladat a rehabilitáció egész rendszerének a korszerűsítése. Ennek a csírái ugyan már a jelenlegi munkaügyi foglalkoztatási szerveknél megvannak, de elsősorban a munkanélküli megváltozott munkaképességűekre vonatkozna. Ezt a kört szükséges kiszélesíteni. Egy nagy rehabilitációs projektet tervezünk megvalósítani, amely fejlesztések forrásai az európai uniós operatív programokban vannak, mintegy 60-80 milliárd forint összegben. A működtetés forrásai benne vannak a Munkaerő-piaci Alapban, részben a költségvetési forrásokban és bizonyos európai uniós forrásokat működtetésre is szeretnénk fordítani, illetve a feladatok kiszervezése útján a hivatalból egyre több vállalkozást szeretnénk a rehabilitáció megvalósításába bevonni, és szeretnénk bevonni a civil szervezeteket.
Az átalakítás célja nem elsősorban a pénzeszközök megspórolása, hanem ezen egyének munkába állítása és ezen keresztül érni el gazdasági hasznot a munkához kapcsolódó adó- és járulékbevételek növekedése révén, a munkatevékenység jövedelmezősége révén, és nem utolsó sorban komoly társadalmi hatást is szeretnénk elérni, amennyiben a munkára való ösztönzés, a munkára való törekvés, a képzésre, szakképzésre való törekvés attitűdjét szeretnénk a társadalomban erősíteni.
Lévén Foglalkoztatási bizottság, el kell mondani, hogy jelentős változtatásokat igényel ez a munka világában is, elsősorban az atípusos munkavégzés erősítése révén. Részmunkaidős foglalkoztatás, távmunka, a szociális gazdaság erősödése szükséges mindehhez. Csakúgy, mint ahogy Hollandiában történt, ahol az atípusos munka aránya eléri a 30-40 százalékot, Magyarországon ez nem közelíti meg a 4-et sem. Ez lehet a fejlesztés útja, a garanciája annak, hogy ez a törvény sikeresen meg fog valósulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván szólni? Tessék, Czomba képviselő úr.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Hasonlóan nagy falat előtt állunk, úgy gondolom. Ez a rehabilitációs járadék egy nagyon lényeges kérdés. Lépjünk egyet vissza, mielőtt nekifutunk a részleteknek. Miért is van erre szükség? Az, hogy Európában régebb óta kísérleteznek több-kevesebb sikerrel ennek a kezelésével, ez világosan látható. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ha nekünk lenne egy egyébként jól működő rehabilitációs rendszerünk, akkor most valószínűleg nem lenne terítéken az, amiről beszélünk. Tudjuk nagyon jól, hogy ma Magyarországon nagyon sok olyan, egyébként rokkant nyugdíjban lévő ember van, aki munkára képes. Ebből kell kiindulnunk, és azt is be kell valljuk, hogy nagyon sok esetben, akiknek volt pénze, azok 67 százaléknál magasabban lettek rokkant nyugdíjasok, nagyon sok esetben viszont, akik nagyon sok helyen vannak felvágva, műtétek miatt, ők pedig 40 százalékosak. Tehát valami nagy baj van ezzel a rendszerrel, ez egészen biztos. Ennek isszuk most a levét többek között. Azért merem ezt mondani, mert érzékelem, hogy ez nagyon súlyos problémákat vet fel és többek között ezért van terítéken ez a kérdés.
Azzal egyetértünk, arra kell koncentrálni, hogy mire képes és nem arra, hogy mire nem képes. A jelenlegi foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat kapcsán, mikor a munkaügyi szervezet elküldte az illetőt, a foglalkoztatás-egészségügyi orvos azt nézte meg, hogy arra az adott munkakörre alkalmas-e vagy sem. Utána visszajött, hogy nem alkalmas, aztán megint elküldte, megint visszajött, hogy arra sem alkalmas. Tehát agyrém, hogy kifizettünk a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnak x ezer forintot azért, hogy megállapítsa, hogy arra nem. Most a 255. szakmánál is megállapította, hogy arra sem alkalmas. Ezt nem lehet fenntartani. Nincs olyan gazdag állama Európának, aki ezt képes finanszírozni.
Ha csak annyit teszünk, hogy az inaktivitásból a munkanélküliek állományába hozzuk be ezeket az embereket, ez önmagában kevés. Ez ugyanúgy kevés, mint ahogy most a statisztikák kapcsán nagyon sok esetben hivatkozunk arra, hogy hála a jó Istennek, az inaktívak száma csökken, a munkanélküliek száma nő, de hát ez jó nekünk, mert aktívabbá válnak. Hát kedves képviselőtársaim, tudjuk jól, hogy ott, ahol nincs valós munkahely, ott miről szól ez a dolog. Egy adminisztrációs tevékenység, hogy az álláskeresési járadék kapcsán bemegy az ügyfél, kitölt két rubrikát, aztán hazamegy és egy hónap múlva ugyanezt megteszi. Tehát ez így önmagában kevés. Nagyon fontos az, hogy e mögé egy olyan szervezet álljon fel, aki valóban hatékonyan képes ezt a munkát végezni. És ebben egyetértek: messze nincs meg ez a szervezet. Nyilván egészségügyi kérdéseket vet fel, szociális kérdéseket vet fel és munkaügyi kérdéseket vet fel. Hogy a munkaügyi szervezet jelen állapotában nem képes ezt a kérdést kezelni, ebben száz százalékig bizonyos vagyok. Se szakemberben, se tárgyi feltételben, sem egyéb módon, de ebbe nem akarok belemenni, majd a parlamentben az általános vita kapcsán fogunk erről részletesebben beszélni.
Még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Amit a kormány képviselője mondott, hogy a cél elsősorban nem a kiadások csökkentése. Ezzel egyet tudok érteni, mert gyakorlatilag az eredményt akkor tudjuk realizálni, hogy ha ezek az emberek egyébként dolgoznak, nem segélyre, különböző ellátásokra várnak, hanem munkával keresik meg, mert azután adóznak stb. És nyilván szociális értelemben is nagyon fontos, hogy munkával keresi vagy sem. De ha itt megnézzük a szabályozást, azt látjuk, hogy amennyiben egymást követő három hónapon keresztül a jövedelme... nem akarom ragozni, emlékeznek rá, 50 százalékkal csökkenteni kell, ha pedig egymást követő hat hónapon keresztül meghaladja a 80 százalékot, akkor meg meg kell szüntetni. Hát ez aztán mindenre fog ösztönözni, csak éppen arra nem, hogy munkát vállaljon. Ráadásul az átmeneti szabály itt azt mondja, hogy aki 2011-ig ... megint csak nem akarom ragozni, kvázi mentességet ad és akkor eldöntheti az ügyfél, hogy ő részt vesz ebben a rehabilitációs eljárásban vagy pedig azt mondja, hogy a rokkantsági nyugdíjat folyósítsák nekem továbbra is. Mi lesz az az ösztönző, ami alapján ő azt fogja mondani, hogy nem, köszönöm szépen, én nem a rokkantsági nyugdíjat kérem, hanem szeretnék ebben részt venni. Hiszen ugyanannyit kap és megvan a veszélye annak, hogy egyébként a jövedelme majd csökken. Tehát én azt mondanám, mint ahogy Európában van rá tapasztalat, hogy munka mellett megkapja az ellátást, ezt csökkenő módon, de nem hat hónap múlva azt mondom, hogy innentől kezdve megszűnt, ráadásul gondoljuk el, hogy mit fog csinálni a hatodik hónapban, esetleg más jövedelemmel lesz bejelentve és már meg van oldva, hogy újabb hat hónapig. Tehát kiskaput hagyunk fölöslegesen. Azzal nagyon egyet tudok érteni, hogy a cél az, hogy dolgozzanak ezek az emberek, de ne büntessük őket, mert nem fogja a munkát választani, ha egyébként a jövedelme mellett megszüntetem vagy három hónap múlva 50 százalékára csökkentem az ellátást. Csökkenjen az ellátás, de ennél árnyaltabb mértékben. Nem árulok el titkot, ezzel kapcsolatban módosító indítványt is szeretnék a törvényjavaslathoz beterjeszteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Többen is szót kértek. Gúr Nándor következik.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Nem fogok nagyon messzire visszamenni, de azért, ha belegondolunk mondjuk a 16-17 évvel ezelőtti állapotokba, az akkori foglalkoztatási viszonyokba és megnéznénk azt, hogy mennyi volt Magyarországon 16-17 évvel ezelőtt a megváltozott munkaképességgel bírók száma, lehet, hogy megrettennénk egy kicsit. Merthogy a számadatok mértékbeli különbségeket hordoznak magukban. Ezzel a gondolattal csak azt akarom megerősíteni, amiről Czomba képviselőtársam is szólt, hogy menet közben menekülő pályává vált ez a történet, az elmúlt másfél-két évtizedben, amikor a munka világában nagyon sok minden beszűkült, akkor több százezren gyakorlatilag ebbe az irányba haladtak. És megváltozott munkaképességről tettek tanúbizonyságot így vagy úgy. Ennek eredményeképpen közel két évtizeden keresztül nagyon sokan bennrekedtek ebben a rendszerben. És nagyon sokan ki sem akarnak jönni ebből a rendszerből akkor sem, hogy ha munkavállalási képességgel, mondjuk szakmai képességek híján adott esetben, mert az idő elhaladt, de egészségügyi képességgel bírnának.
Az én személyes megítélésem az, hogy abszolút helyénvaló az a gondolkodás, ami a motivációs hajlandóságot megpróbálja megteremteni, másik oldalról azt gondolom, és ennek az egész történetnek nyilván egy szigorúbb felülvizsgálatára is sort kell keríteni, mert az nem helyes út, hogy ha annak az állapotnak a fenntartására törekszünk, hogy közel 800 ezer embert tartsunk benn a rendszerben, holott messze nem biztos, hogy a 800 ezer embernek a fele olyan mértékű egészségkárosodással bír, ami gyakorlatilag a jogos kielégítésekkel kell, hogy párosuljon.
Mit lehet tenni? Szerintem alapvetően két irányba lehet menni. Az egyik irány az, ami ma is benne van a működő mechanizmusokban, mármint hogy pozitív diszkriminációkat érvényesíteni, segíteni a munkaadókat is abban, hogy különféle támogatásokhoz hozzájuthassanak, hogy ha megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. A másik oldalról pedig nem azt mondom, hogy negatív diszkriminációkat, de olyan motivációs elemeket kell betenni a rendszerbe, amelyek az érdeklődést felkeltik a tekintetben, hogy miért kell vagy érdemes ilyen embereket foglalkoztatni. A húsz fő feletti foglalkoztatói helyeknél húsz + egy fő megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatására van kötelem, vagy ha nem, akkor a járulék megfizetését kell megtenni. Ami nem túl magas összeg az én megítélésem szerint, tehát lehet, hogy e tekintetben is érdemes elgondolkodni, hogy érdemes-e ezeknek az összegeknek a határait újrarajzolni. Elég régóta és eléggé fix platformon mozognak ezek a terhek.
Azt gondolom tehát, hogy együtt kell kezelni ezt a részét a munkaadók felé is, de a másik oldalról az érintettek körére vonatkoztatva is. Azt hiszem, hogy egy hároméves futamidő, mert hiszen olvasható a törvénytervezetből, hogy a rehabilitációs folyamat maximum hároméves futamidő kiterjedésén keresztül valósulhat meg, az azoknak az embereknek az esetében, ahol megvan az esély arra vonatkozóan, hogy a nyílt versenypiacra visszahozhatóak legyenek, ott megadja annak a módját és a lehetőségét, hogy ez bekövetkezzen. Azoknál az embereknél, akik mélyen elzárkóznak önmagukban is ettől, azoknál nyilván bármit lehet tenni, akkor sem fog ez bekövetkezni. Magyarra fordítva a szót, azt gondolom, hogy viszonylagosan tiszta képet kell e tekintetben rajzolni mindenki előtt, a munkavállalók vagy a munkavállalási szándékkal és képességgel bírók irányába is, meg a munkaadók vonatkozásában is.
Egy pici dologban másképp látjuk a történetet. A finanszírozás vonatkozásában, hogy duplikált-e valami vagy nem. Én azt gondolom, hogy ha valaki a korábban megszerzett jövedelmeinek 70-80 százalékát tudja produkálni, akkor nem biztos, hogy egyéb finanszírozási támogatási rendszereket működtetni kell. Azért gondolom, hogy nem, mert innentől kezdve a másik oldalról kérdőjeleződik meg a történet azon emberek esetében, akik az adott hónap minden napját végigdolgozzák nem sokkal a minimálbér feletti összegek mellett, és akkor azt mondják, hogy az adott ember a korábbi megszerzett jövedelmeinek a 70-80 százalékával is a dupláját keresi, mint én. Ez egy érzékeny történet.
Összegezve: egy mondattal azt szeretném mondani, hogy meggyőződésem, hogy az a pálya, ami itt a rehabilitációs járadékokról szóló törvényjavaslatban megfogalmazódik, az mindenképpen alkalmas arra, hogy a törvény-előkészítési folyamatot elindítsuk. Tehát én ilyen értelemben az általános vitára alkalmasságát javaslom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kár lett volna, hogy ha ezt a mondatot nem mondja el a végén, mert ez a bizottságunk kormányoldalán ülők álláspontját tartalmazta. Nagy László urat láttam még jelentkezni.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Nagyon röviden. Az egyik, amit Czomba képviselő úr említett, a bizonyos kiskapukról. Azt gondolom, hogy bizonyos területen nem árt, ha vannak benne kiskapuk, mert azért itt fontos a méltányosságra is hangsúlyt fektetni. Hiszen azért mondjuk olyan területen visszaterelni a munkaerőpiacra, akik már mondjuk 52 év felettiek, ráadásul foglalkoztatás szempontjából hátrányos helyzetű térségben vannak, ott sokkal nehezebb, mint Komárom megyei 52 év alatti munkavállalókat. Bizonyos helyzetekben a kiskaput jó lenne megtartani a meglévő rokkantságnál mindenképpen, az újonnan belépőknél viszont egyetértek a szigorral.
Azt gondolom, hogy ez a rendszer, ami formálódik, komplexebb lesz annál, mint ami éppen a törvényjavaslatban benne van. De itt alapvetően az lesz a kérdés, hogy milyen végrehajtási rendeletek fognak kijönni, milyen lesz a megvalósulása ennek a gyakorlatban. Tudunk-e nyíltan arról beszélni, hogy a korrupciót vissza kell szorítani, ami az orvosszakértői bizottságokban van, mert az egy kulcskérdés lesz, hogy ne hozzuk vissza azokat az embereket, akiknek hiányzik egy lába, mert erre is van sajnos példa. Ezek lesznek a kulcskérdések. Egyetértek. Azt gondolom, hogy a kormányzat nyitott lesz arra, hogy a rendszert felülvizsgálva egy későbbi időpontban javítsa, korrigálja a meglévő esetleges hibákat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót Juhász úrnak annyi felvezetéssel csak, hogy úgy látom, ma nehéz kérdéseket vett a bizottság a napirendjére, olyanokat, amelyek társadalmi szempontból is nagyon körültekintő magatartást tesznek indokolttá. És ennél az esetnél azt mondom, hogy csak egy nagyon komoly társadalmi összefogással lehet előrelépni. Ennek az alapját teremti meg egyébként ez az előterjesztés. Elindít egy folyamatot, aminek eredményeként azt gondoljuk, hogy ebbe a helyzetbe került embertársainknak az élethelyzete javulhat. Természetesen ez nem fog egyedül menni, ez nemcsak jogszabályalkotói munka, hanem e mögött nagyon sok apró dolognak van szerepe. Például a foglalkoztatás ügyétől kezdve egy csomó minden, ami egymásra fog épülni. Azt gondolom, hogy ehhez mi tegyük hozzá a magunk teendőit. És hogy ha annyit elérünk, hogy ebből a körülbelül 800 ezer fős társadalmi csoportból, amiben 460 ezren ráadásul a nyugdíjkorhatár alattiak, ha ebből csak évente néhány tízezer embernek tudunk újra teljes értékű munkát biztosítani, azt gondolom, ez már akkor is rendkívül fontos dolog volt, hogy ezt a kérdést napirendre vettük. Megadom a szót önnek
DR. JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Szó esett a visszaélésekről, a korrupcióról. Azt kell mondanom, hogy ezen a területen sem csupán az orvosszakértői területen vannak korrupciók, visszaélések. Természetesen alapvető dolog, hogy igazságos legyen a rendszer. Ennek az a dolga, hogy minél inkább objektív megítélésre kell alapozni a rendszert. Mérésekre, vizsgálatokra, ahol ez lehetséges. Van, ahol sajnos nem lehetséges, pszichés megbetegedéseknél ezt nehéz megoldani. Éppen ezért vizsgálati lehetőséget, képességvizsgáló laboratóriumokat szeretnénk létrehozni, illetve új bizottsági rendszert vezetünk be a bizottságokban. A munkaképesség megítélése esetén szeretnénk bevonni foglalkozási szakembereket éppen a foglalkozási szervezetből, amikor a szociális kérdéseket bíráljuk el, akkor szociális szakembereket. Az egy nagy kérdés, és vita volt az előkészületi munkálatok során is, hogy mi ösztönöz. Mikor ösztönzünk jobban? Ha magasabb a járadék mértéke, Finnországban ezt választották, 30 százalékkal magasabb a járadék mértéke, mint a rokkantsági nyugdíj. Az ösztönöz-e jobban, ha teljes szabadságot adunk a munkavégzésre a járadékellátás bizonyos időtartama mellett, vagy pedig visszavonjuk? Csökkenjük és majd visszavonjuk a járadékellátást. Vita volt, így dőlt el. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy ez társadalombiztosítási ellátás, a keresetkiesést kompenzálja, amennyiben tartósan nincs keresetkiesés, elvileg, logikailag sem lehet megtartani a járadékellátást. Az más kérdés, hogy milyen türelmi időt, milyen rehabilitációs időszakot biztosítunk.
Pozitív diszkriminációt jelent a foglalkozási rehabilitáció rendszere, ha az jól működik, ebben az esetben valamilyen védett piacot is meg kellene teremteni a megváltozott munkaképességűek termékei irányába, még jobban, mint azt a jelenlegi közbeszerzési törvény teszi, mert módot ad, hogy választhat a védett foglalkoztató termékei közül. Az kell, hogy köteles legyen bizonyos körülmények között a megváltozott munkaképességűek vállalkozásainak a termékeit választani. Nagy társadalmi programokat szükséges megvalósítani, mert ez egy hátrányos helyzet, de több hátrányos helyzettel együtt találkozik. Az alacsony képzettséggel, bizonyos etnikai hovatartozással, munkaerő-piaci helyzettel és ezt csak komplex programokkal lehet kimozdítani a holtpontról. Én ilyen komplex programnak képzelném el bizonyos foglalkoztatási ágazatban a termelési ágaknál privilégiumot adni a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának. Így például a hulladékgazdálkodás bizonyos területén, bizonyos szociális szolgáltatásokban. Ez az útja annak, hogy itt előre tudjunk haladni.
Végrehajtási rendeletek készülnek, az orvosszakértői eljárásról már elkészült, belső egyeztetés alatt van, a rehabilitációs rendeletet a jövő év tavaszán fogjuk elkészíteni azért, mert jelenleg is átalakulóban van a foglalkoztatás rendszere. Megváltozik a dotációs rendszer, megtörtént az akkreditáció. Szeretnénk látni, hogy mire vezet ez és ennek a bázisán létrehozni az új rendszert. A méltányosság szükséges, a méltányosság figyelembevételét jelenti a kontextuális tényezők figyelembevétele, a háttértényezők figyelembevétele. Természetesen nem mindegy, hogy milyen életkorú az egyén, éppen ezért 52 év felett már nem kötelezünk senkit a rehabilitációs járadékellátásra, viszont erre módot adunk, ha ő is igényli. Nem mindegy, hogy hol lakik az illető. Egy ugyanolyan egészséggel rendelkező egyén esetében Ózd környékén és Székesfehérvárott vagy Győrött teljesen mások a foglalkoztatás lehetőségei. Nyilván mások a foglalkoztatási lehetőségek, ha analfabéta vagy félanalfabéta az illető, nyilvánvalóan senki nem gondol arra, hogy ilyenkor szellemi foglalkoztatást ajánlunk, holott a szellemi foglalkoztatások jó részét képezhetik ennek a területnek. A mellékkörülményeket is figyelembe kell venni ahhoz, hogy jól tudjunk dönteni, és azért szükséges jól dönteni, mert ez az ellátás drága. Fölöslegesen rehabilitációs ellátásokra kényszeríteni egyéneket nem éri meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Döntünk. Aki a jelen törvény-előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazza meg. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem. Köszönöm szépen.
Előadókat állítunk: a többségi vélemény kifejtésére Nagy László képviselő úrra gondoltunk, a kisebbséginél pedig Czomba Sándor képviselő úrra. Köszönöm szépen a mai bizottsági ülésen való aktív részvételt, találkozunk egy hét múlva.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12.20 óra)
|
Simon Gábor |
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilva