FMB-14/2007.
(FMB-32/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. május 21-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám) (Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása) *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés (J/2760. szám) (Általános vita) *
Müller Adrienn szóbeli kiegészítése *
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló határozati javaslat (H/2920. szám) (Általános vita) *
Dr. Ürmös Andor szóbeli kiegészítése *
Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány tevékenységéről, 2007. évi pályázatairól *
Székely Gabriella szóbeli kiegészítése *
1. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása)
2. A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés (J/2760. szám)
(Általános vita)
3. A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló határozati javaslat (H/2920. szám)
(Általános vita)
4. Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány tevékenységéről, 2007. évi pályázatairól
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Gúr Nándor (MSZP) távozása után Simon Gábornak (MSZP)
Filló Pál (MSZP) távozása után Kiss Ferencnek (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) dr. Bóth Jánosnak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Székely Gabriella ügyvezető igazgató (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány)
Bódi András (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kajdi László főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Müller Adrienn főosztályvezető-helyettes (Külügyminisztérium)
Kissné Bencze Katalin főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! A bizottságunk határozatképes. Az előzetesen kiküldött napirend alapján szeretném kérni a bizottság döntését. Aki ezt a napirendi javaslatot támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Az első napirendünk a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása. Az 1. ponthoz lapozzunk, amely Tukacs István és Warvasovszky Tihamér javaslata.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Nem támogatja az előterjesztő a javaslatot. Ez az előirányzat arra szolgál, hogy a központi költségvetés hozzájárulást biztosítasson az Európai Unió támogatásai iránt benyújtott önkormányzati fejlesztési célú pályázatokhoz szükséges saját forráshoz. Ez az előirányzat viszont célzottan arra szolgál, hogy a elmaradottsági és a jövedelmi viszonyok különbsége alapján differenciált támogatást kizárólag azok a helyi önkormányzatok kapjanak, akiket itt külön nevesít a törvény. Nem mint önkormányzatot, hanem mint feltételeket felsorol hét ponton keresztül, amiket most nem sorolnék fel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tizennyolc nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Egy. Köszönöm szépen a az előterjesztő segítségét.
Következik a második napirendi pontunk, de előtte a helyettesítéseket szeretném bediktálni. Geberle Erzsébetet Gúr Nándor, Molnár Oszkárt pedig Kontur Pál képviselő úr helyettesíti.
Köszöntöm Müller Adriennt, a Külügyminisztérium előterjesztőjét. Kérem, hogy tegyék meg a szóbeli előterjesztést. Megadom a szót, tessék.
Müller Adrienn szóbeli kiegészítése
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden kiegészítésként annyit szeretnék mondani a jelentésről, hogy ezt a jelentést a kormány és az Országgyűlés európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvény alapján nyújtja be. Ez a jelentés a tagságot követően immáron a harmadik jelentés. A 2004. évről egy féléves jelentést nyújtott be a kormány, 2005-ről egy egész évről szólót, amit ma tárgyal a bizottság, az a 2006. évről szóló jelentés. A jelentés megpróbálja összefoglalni azokat a legfontosabb eseményeket és történéseket, amelyek vagy az Európai Unió vagy Magyarország szempontjából fontosak voltak a 2007. évben. Hozzá kell tennem azt is, hogy ugyan a jelentés elég terjedelmes és nagyon sok kérdéssel foglalkozik, de természetesen nem vállalkozik arra, hogy minden kérdésről teljes részletességgel átfogó tájékoztatást adjon. Ugyanakkor az Országgyűlés akár a plenáris üléseken, akár a bizottsági üléseken folyamatosan foglalkozik európai uniós kérdésekkel, amikor a kormány részéről különböző minisztériumok mindent megteszünk annak érdekében, hogy egyes részletkérdések tekintetében is tájékoztatást adjunk.
A jelentés tekintetében még azt szeretném kiemelni, hogy az egyeztetési eljárások keretében az Országgyűlés folyamatosan bekapcsolódik a kormány álláspontjának a kialakításába, jelenleg 18 olyan uniós tervezet van, amit az Országgyűlés különböző bizottságai tárgyalnak, 18 olyan uniós új tervezet, amellyel kapcsolatban elfogadják, észrevételezik, módosítókat javasolnak a kormány kialakított és az Országgyűlés részére beterjesztett álláspontjához.
A jelentés ugyanúgy, mint a korábbiak is, két fő részre tagolódik, az első részben a Magyarországot érintő kérdéseket emeltük ki, a második részben pedig az Európai Unió fejlődése szempontjából fontos kérdéseket. Természetesen azonban a kettő összefügg, így a két rész együtt alkot egy egységet. A jelentés szerkezete tekintetében ennyit szerettem volna elmondani és amennyiben a bizottságnak van konkrét kérdése az egyes részekre vonatkozóan, akkor Bencze Katalin kolléganőmmel állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető-helyettes asszonynak. Megnyitom a vitát. Megadom a szót Bernáth Ildikó alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Először egy kérdést tennék fel a jelentéssel kapcsolatban. Éppen most fogunk tárgyalni, ha jól emlékszem, holnap egy uniós irányelv jogharmonizációjával összefüggő törvényjavaslatot. Ez az irányelv összefüggésben van az opt out elvével, illetve azzal a kérdéskörrel, hogy hogyan lehet ezt megoldani és milyen viták vannak ezzel kapcsolatban az unió tagországaiban. A jelentésben egy nagyon rövid kis bekezdés foglalkozik ezzel, amiből nem derül ki, hogy mi a kormány álláspontja. Eltérő véleményeket hallottunk a bizottsági ülésen. Most szíveskedjenek konkrétan válaszolni arra, hogy mi a kormány álláspontja ebben a kérdésben. Hogyan kívánja ezt hosszabb távon képviselni akkor, amikor majd ismételten vitára tűzi ezt az unió bizottsága. Egyébként pedig ha egy körben van kérdés, vélemény, akkor véleményként annyit kívánok hozzáfűzni ehhez a jelentéshez, hogy a gazdasági témákkal kapcsolatban nagyon szűk szavú a jelentés. Messze nem tér ki arra, hogy az elmúlt egy évben milyen konkrét kérdésekkel kellett megbirkóznia a kormánynak, illetve hogyan képviselte a magyar álláspontot vagy mi történt, amikor a konvergenciatervet kétszer is visszautasította Brüsszel. Ezt hiányolom ebből a jelentésből, hogy nem ad egy tárgyilagos, a valóságnak megfelelő tájékoztatást a gazdasági témakörökről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a reagálás lehetőségét.
KISSNÉ BENCZE KATALIN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdéssel kapcsolatban, a munkaidő-irányelvvel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy ez egy nagyon hosszú tárgyalási folyamat volt a foglalkoztatási szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi tanács munkájában és azt megelőzően a szociális kérdések tanácsi munkacsoportban. Több, mint három évig elhúzódott a munkaidő-irányelv tárgyalása. A finn elnökség mindent megtett annak érdekében, hogy a tagállamok meg tudjanak egyezni és egy új irányelvtervezet, illetve módosítás születhessen, de erőfeszítéseket nem koronázta siker és így a tagállamok egy része elutasította a kompromisszumos megoldást. Ez vezetett ahhoz, hogy a jelenlegi munkaidő-irányelv, illetve a bírósági jogesetek esetében a magyar államnak meg kellett hoznia a megfelelő intézkedéseket, hogy a közösségi joggal szinkronban legyen a magyar jogi szabályozás. Ez a háttere. Természetesen az anyag nem tükrözheti ennek a hosszú folyamatnak a leírását. Ami a kritikai megjegyzést illeti. Ezzel kapcsolatban a munkaidő-irányelv, illetve a munka törvénykönyve és az egészségügyi rendelkezések módosításával kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a munkaügyi tárca és a kormány is végig kiállt amellett - bár eltérő vélemények voltak - a széles körű szociális partnerekkel történő egyeztetéseket követően, hogy az ügyeleti idő témakörét rendezni kell és a munkaidő maximális mértékét, hosszát is csökkenteni kell. Ennek megfelelő törvénymódosító javaslat került beterjesztésre az Országgyűlésre, amit önök is ismernek.
A gazdasági témákkal kapcsolatban, hogy szűk szavú a jelentés, erre talán a kolléganőm kitér még. De rendkívül korlátozottak a lehetőségeink, hogy hogyan, milyen szerkezetben tudunk megjeleníteni egy egész éves uniós tevékenységet. Nagyon szerteágazó az uniós jogforrások területe. Ezen kívül a tárgyalandó dossziék, témák is nagyon szerteágazóak és nem tudunk minden témának egyformán nagy hangsúlyt tulajdonítani. Itt a szerkezet kialakításánál mindig figyelemmel vagyunk arra - a Külügyminisztérium, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium -, hogy körülbelül milyen témák azok, amelyek súlyponti jelentőségűek az egyes elnökségek programjában. És ennek megfelelően ezekre összpontosítunk, illetve melyek azok az irányelvtervezetek, határozatok, következtetések, amely a lisszaboni stratégiával vagy más egyéb, a versenyképességi irányelvekkel szinkronban meghatározzák a magyar kormány uniós döntéshozatalban való részvételét. Úgyhogy talán ez megfelelő válasz a feltett kérdésre. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További jelentkezőket nem látok, ezért a vitát itt lezárnám. Az általános vitára alkalmasságról fogunk dönteni. Néhány gondolattal készültem, de időtakarékoskodás miatt nem élnék vissza a bizottság idejével. Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy nyilvánvaló, Magyarország egy új közösség tagjaként új lehetőségekkel és új kihívásokkal is találkozik és hogy évről évre a parlament számára ezt egy jelentés formájában is megismerhetővé tesszük, ez a munka mindenképpen a parlament ellenőrző szerepét erősíti.
Most döntenénk az általános vitára alkalmasságról. Aki ezt a jelentést általános vitára alkalmasnak tartja, kérem szépen, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem? (Szavazás.) Kilenc. Konzultálva a bizottság vezetésével, a bizottság írásban adná le az állásfoglalását, miután nem első helyen kijelölt bizottság vagyunk, nyilvánvaló, hogy az általános vitában való részvételt ez nem fogja korlátozni, ugyanakkor a bizottság álláspontját írásban tennénk meg. Köszönöm szépen az előterjesztőknek a részvételt.
Következő napirendünk a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló határozati javaslat általános vitája. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében van jelen az előterjesztőnk. Miután itt is kaptunk egy részletes háttéranyagot és nem olyan régen a miniszter úr a saját beszámolójában is jelentős teret szentelt ennek a területnek, azt kérem, hogy ezt a szóbeli kiegészítést tegye meg. Tessék, parancsoljon.
Dr. Ürmös Andor szóbeli kiegészítése
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy nagyon röviden összefoglaljam a program körülményeit, a stratégiai terv elkészítésének körülményeit. A részletekbe menően nem ismertetném a tervet, tekintettel arra, hogy ez önök előtt fekszik. Ha kérdések vannak, természetesen állok rendelkezésre.
Annyit érdemes tudni a programról, hogy egy olyan nemzetközi program keretében készült a stratégiai terv, amely 2003-ban indult Medgyessy Péter akkori miniszterelnök úr segítségével, közreműködésével. Egy konferencián akkor elhatározták a kelet-közép-európai országok, hogy a 2005 és 2015 közötti időszakot a roma integráció évtizedévé nyilvánítják. Elhatározták az ott jelen lévő kormányfők, hogy cselekvési tervet készítenek a romák társadalmi integrációjának elősegítésére és a legfőbb célja ezeknek a cselekvési terveknek az, hogy megszűnjön a romák és nem romák között jelenleg ismert mély szakadék. 2005. február 2-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Szófiában aláírta azt a nyilatkozatot, amely a magyar kormányt kötelezi arra, hogy cselekvési tervet, amit most önök látnak, stratégiai tervet készítsen és ott jelölje meg azokat a hosszú távú feladatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a romák integrációját elősegítsék.
Magyarország ebben a tekintetben egy kicsit előresietett, ha lehet így fogalmazni, ugyanis 2004. március 18-án elfogadta a kormány az 1021/2004-es kormányhatározatot, amely a 2004 és 2006 közötti időszakra jelölte ki a legfontosabb feladatokat. Éppen ezért nem volt szükségszerű egy újabb intézkedési terv vagy cselekvési terv kormány általi elfogadása, ezért tartunk most 2007-ben ott, hogy a stratégiai tervet tárgyalta a kormány, illetve most az Országgyűlés.
Az önök előtt látható stratégiai terv egy hosszú távú terv, 2015-ig jelöli ki a feladatokat, négy prioritási területen, az oktatás, foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területén, illetve olyan horizontális szempontokat érvényesít, amelyek rendkívül fontosak ahhoz, hogy ezek az intézkedések valóban eljussanak a legszegényebbekhez, illetve azon belül természetesen a cigányokhoz.
Ha a parlament elfogadja a most jelenleg ismert hosszú távú stratégiát, akkor augusztusig kell a kormány elé terjesztenünk a 2008/9-es évekre szóló úgynevezett kétéves intézkedési tervet, amelyben ezeknek a feladatoknak már a részletezését, határidőket, illetve költségvetést is nevesítenünk kell. Tehát a jelenlegi stratégiai tervben azért nem látnak költségvetést, mert azt rövidebb időszakokra meghatározva szeretné a kormány előterjeszteni. Az első a 2008/9-es évekre szól, majd később ezután a 2010/2011 és így folytatva egészen 2015-ig kétéves intézkedési terveket fogunk készíteni. A program egyik érdekessége, hogy 2007. július 1-jétől Magyarország lesz a roma integráció évtizede program elnökségi feladatait betöltő ország, egy évig mi leszünk az elnökök és ez alatt Magyarországon fogjuk megrendezni azokat a nemzetközi irányító bizottsági üléseket, amelyek során a részvevő országok magas rangú képviselői folyamatosan egyeztetnek a programról, annak előrehaladásáról és ha szükséges, akkor annak módosításáról. Az elnökség programja jelenleg egyeztetés alatt áll, várhatóan június elejére miniszter úr elfogadja és akkor már ismertté válhat az, hogy mit vállal Magyarország az elnökség ideje alatt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úrnak a kiegészítést. Ismételten megnyitom a vitát. Kérdések és vélemények egy körben.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Említette és talán az előterjesztésben is szó van róla, hogy nyolc ország írta alá ezt az együttműködést. Milyen a kapcsolat az említett országok között, illetve milyen közös célokat kívánnak kitűzni és a megvalósításnak mi lesz az eszköze? Mert ha nyolcan akarnak együttműködni ebben a dologban, akkor nyilvánvalóan, hogy olyan célokat kell megfogalmazni, amely mind a nyolc részvevő országban jelen van, illetve a megoldására szükség van és az eszközök tekintetében is valami lehetséges azonos álláspontot kell képviselni, illetve alkalmazni.
A pénzügyi forrása hogyan lesz ennek a programnak?
A harmadik kérdésem pedig az, hogy ha jól tudom, akkor ezt már 2005-től kívánták indítani. Volt egy ilyen elvi megállapodás. Mi az oka, hogy idáig csúszott el ennek a programnak a benyújtása?
A véleményeket a második körben mondanám el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kérdést szeretnék feltenni a programmal kapcsolatban. A nemzetközi kapcsolódási pontokat értjük. Magyarországon a programhoz milyen viszonyban vannak a roma civil szervezetek, egyesületek, közösségek? Mit lehet tudni, hogy van beágyazva ez a program az érintettek körébe? Ki kér még szót? Képviselő úr, öné a szó.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy az elkövetkezendő egy évtizedben ez lesz a tendencia, amit én itt az összehasonlító táblázatban találok, hogy egyre csökken és az évtized végére elfogy erre a támogatási programra fordítandó összeg. Mert a kitűzött célok és az ahhoz kapcsolódó források valamilyen formában ellentmondásban vannak, mert az évtized végére a roma társadalom hanyatlása véget ér, mert addigra teljesen ellehetetlenülő helyzetbe kerülnek.
ELNÖK: Nyilvánvalóan olyan anyagok összehasonlítására főosztályvezető úr nem fog tudni vállalkozni, amit ő nem ismer. Vagy kölcsönösen ismertessük meg egymással a frakcióból kapott háttéranyagot vagy ilyen értelemben tekintsük úgy, hogy ez az önök számára készített háttéranyag, amit a felkészüléshez használnak. Erről most érdemi vitát nem fogunk tudni lefolytatni. A kérdésről igen, de az anyagról nem. További kérdéseket várok. Czomba képviselő úrnak adom meg a szót először.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Két kérdésem lenne. Nemrégiben a kisebbségi ombudsman úrnak a beszámolóját hallgattuk meg és ott is nagyon komolyan vetette fel, hogy gyakran nem lehet beazonosítani a célcsoportot. Szóval ki a roma, ki a cigány? Az, aki annak vallja magát. Tudjuk, hogy közhasznú foglalkozások esetében nagyon sokan romának vallják magukat a 90 százalékos támogatás miatt, de két hónap múlva megint csak nem romák. Ez egy nagyon lényeges kérdés és nagyon szorosan kapcsolódik ehhez a dologhoz. Nem biztos, hogy attól az úrtól kérdezem, aki ebben a legilletékesebb, de ezt a kérdést fel kell vetni, és szeretném, ha erre tudna válaszolni.
A másik a "Lépj egyet előre" program. Az oktatás nagyon lényeges szegmense a romák társadalmi helyzetének a javításában, de azt is látjuk, hogy a "Lépj egyet előre" programot gyakorlatilag pontosan azok nem veszik igénybe, akiknek ki van írva. Tehát nem a nyolc általános sem végzett vagy a nyolc általánost végzett, aztán szakmához jut, hanem általában szakmával rendelkezők, akik újabb szakmát szeretnének. Tehát hogyan szeretnének ebbe minél több roma származású embert bevonni? Van-e adatuk, információjuk arról, hogy hány roma származású ember vesz részt ebben a programban? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kontur Pálnak adom meg a szót.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt szeretném mondani, hogy a roma telepeken élők szociális, integrációs programjának támogatására 2005-ben 800 millió forintot tervezett, a költségvetés, 2007-ben ez 400 millióval lett kevesebb. Egy új elem került be a 2007-es költségvetésbe, a Roma Integráció Évtizede program végrehajtásának támogatására, amely 150 millió forintot szán erre, ugyanakkor viszont a roma népesség társadalmi integrációjának felgyorsítását elősegítő feladatok és programok támogatása cím kiesett. Amit 2006-ban 172,5 millió forinttal támogatott a kormány. Ha mindig lecsúsznak az összegek, kevesebb pénzből hogy lehet a cigányságot kisegíteni a bajból? Ezt szeretném kérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyi méltányosságot hadd kérjek a főosztályvezető úr számára, hogy nyilvánvalóan itt egy előttünk álló stratégiáról beszélgetünk és nem a múltról számolunk el. Nyilvánvaló, hogy a kérdésekben az idősíkok összecsúsztak. Azt kérem a főosztályvezető úrtól, hogy belátása szerint válaszoljon ezekre a felvetésekre. A bizottságban van joga a képviselőnek, hogy ezeket a dolgokat elmondja, de nyilvánvalóan itt elsősorban az előttünk lévő határozati javaslatról alkotunk véleményt és kevésbé az elmúlt éveknek a roma politikájáról. Wittner Mária képviselő asszonynak adom meg a szót.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Én egyet szeretnék megkérdezni: itt látom a csökkenő tendenciát, 2007-re már helyenként nulla a kifizetés, támogatás. Különböző Kulturális Alap, roma koordinációs és intervenciós keretre. Nem olyan régen olvastam az újságban a Száz Tagú Cigányzenekarról, ami elég sok dicsőséget hozott az országnak, de egyszerűen ellehetetlenült helyzetben van. Mennyiben számít az önök keretében ez az oktatás?
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony kérdését. Lezárom a kérdéskört, megadom a válaszadásra a lehetőséget.
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálok rövid lenni, de mégis minden kérdést érinteni a válaszomban. Az első kérdés arról szólt, hogy milyen a kapcsolat a részvevő országok között, illetve milyen közös célokat fogalmaztak meg és milyen eszközökkel hajtják végre ezeket a célokat. Egy aprósággal hadd kezdjem. Nyolc ország vesz részt a programban, de kilenc kormányt jelent ez. Ez egyszerűen azért van, mert Szerbia és Montenegro két külön kormánnyal vesz részt annak ellenére, hogy egy országról beszélünk. Természetesen ezeket az országokat körülbelül ugyanazok a problémák sújtják. Az eddig ismert adatok szerint minden részvevő országban cigányok és nem cigányok között jelentős társadalmi szakadék érhető tetten. Természetesen ennek mértéke változhat az egyes országokban. Mondjuk Bulgária talán az egyik legrosszabb ilyen tekintetben, Magyarország egy fokkal jobb. Tehát nagyon változó ennek a társadalmi szakadéknak a mértéke, de hogy létezik cigányok és nem cigányok között, az egészen biztos minden részvevő ország tekintetében. Az is biztos, hogy mindenhol érinti a cigányokat a lakhatási és oktatási szegregáció, elkülönülten oktatják a gyerekeket minden részvevő országban, illetve minden részvevő országban jelentős probléma a cigánytelepek nagy száma, a lakhatási elkülönítés. Éppen ezért, amikor mi célokat, illetve feladatokat határozunk meg, akkor ezekre az alapadatokra hivatkozunk és azt mondjuk, hogy ezekben az országokban közös feladatunk, célunk az, hogy megszűnjön az oktatási szegregáció. Megszűnjön a lakhatási szegregáció. Ne engedjük tovább azt, hogy a cigányok lakhatása csak elkülönült módon történhet. Nem engedhetjük azt, hogy a foglalkoztatás területén a cigányok nem jutnak el a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz, képzéshez, foglalkoztatási szolgáltatásokhoz. Meg kell teremteni annak a feltételét, hogy ezek az emberek odajussanak a munkaügyi központok szolgáltatásaihoz. Minden országban hasonló problémával küzdünk ezen a területen is. Minden országban súlyos probléma az, hogy a cigányok nem jutnak el az alapvető egészségügyi ellátásba, nagyon egyszerű példákat lehet itt idézi: aki cigánytelepen él, annak eljutni az orvoshoz, rendkívül nagy erőfeszítésekbe kerülhet, tekintettel arra, hogy ha leesik az eső, olyan sártenger veszi körül a cigánytelepet, amely egyszerűen megakadályozza mind az ő eljutását az orvoshoz és az orvos kijutását a cigánytelepre. És sorolhatnám a problémákat. Ezek teljesen hasonlóan ezekben az országokban.
Éppen ezért a célok kijelölésénél ezt vettük figyelembe és a program egyik legfontosabb feladata, hogy osszuk meg egymással azokat a tapasztalatokat, amiket már eddig megszereztünk. Magyarország ebben a tekintetben egy picikét előrébb jár, mint a részvevő országok. Magyarországon hosszabb múltra tekint vissza a roma politika tapasztalata. A '93-as kisebbségi törvény elfogadása óta jelentős lépések történtek, minden kormány nagyon jelentős lépéseket tett, de azt természetesen tudjuk, hogy ezzel nem lehetünk elégedettek és folytatni kell a feladatot, de összehasonlítva ezt a helyzetet mondjuk Románia vagy Bulgária helyzetével, azt gondolom, hogy Magyarország mindenképpen példát mutathat, tapasztalatait átadhatja. Tehát a program nagyon fontos hangsúlyt helyez arra, hogy létezzen egy életszerű együttműködés ezek között az országok között, tapasztalatokat adjunk át.
És még egy példát hadd mondjak: pont a magyar elnökség időszakában azt szeretnénk, ha bemutathatnánk azt, hogy hogyan lehet cigánytelepeken élőknek reális feltételeket teremteni ahhoz, hogy kijussanak ebből a helyzetből. Azt megteremteni, hogy integrált környezetben éljenek, a gyerekeik iskolába járjanak, a felnőttek dolgozzanak. Horvátországban is folyik egy hasonló program, de nem sikerült egyelőre elérni Horvátországban azt, hogy a romatelepeken élők eljussanak a megfelelő szolgáltatásokhoz, éppen ezért októberben tervezünk egy olyan munkacsoport-megbeszélést, ahol a horvát kollégák eljönnek Magyarországra és megnézik azt, hogy a mi programunk során hogyan sikerült embereket eljuttatni egy jobb élethelyzetbe és mi is valószínűleg látogatást teszünk Horvátországba, hogy megnézzük az ő tapasztalataikat.
Pénzügyi források tekintetében azt tudom összefoglalni, hogy az anyag említést tesz arról, hogy hazai források, európai uniós források, illetve nemzetközi szervezetek forrásai rendelkezésre állnak a program feladatainak megvalósításában.
Természetesen akkor, amikor az uniós forrásokat terveztük, illetve tervezzük, mert jelenleg is zajlanak az egyeztetések, akkor rendkívül fontos az, hogy a program, tehát a stratégiai terv megalkotásával egybecsenjen az uniós forrásokat szabályozó terv. Például a foglalkoztatás területén azokat a feladatokat fogalmaztuk meg, amelyek a társadalmi megújulás operatív programban is szerepelnek. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy nagyon szoros az összefüggés a program és az uniós tervezés között. Nem is engedte volna a miniszter úr ezt az anyagot útjára akkor, hogy ha nincs nagyon szoros egyeztetés, mert pontosan tudjuk, hogy az uniós források jelentik a jövőben az igazán jelentős kitörési lehetőségeket. Hazai források is rendelkezésre fognak állni a jövőben is.
Egy picit előreszaladva egyetértek néhány képviselő megjegyzésével, hogy a források egyes tekintetben csökkentek, bár a romatelep ügyében azért vagyok egy picit optimistább, mert ott több forrásból építkezik a program. Nemcsak a szociális minisztériumban rendelkezésre álló előirányzat jelenti a program költségvetését, hanem az OFA támogatása, nemzetközi szervezetek támogatása, illetve az Önkormányzati Minisztériumtól is rendszeresen kapunk támogatást. Így például ebben az évben 2007-ben 700 millió forinttal fogjuk kiírni a pályázatot. Tehát nem azzal a 400 millióval, ami a költségvetési soron rendelkezésre áll.
Arra a kérdésre, hogy a 2005-ös indítás ellenére miért 2007-ben kerül önök elé a stratégiai terv, bevezetőmben próbáltam utalni arra, hogy 2004-ben elfogadott a kormány egy kormányhatározatot, amely a 2004 és 2006 közötti időszakra kijelölte a legfontosabb feladatokat, intézkedéseket, ezért nem volt szükségszerű, hogy egy újabb intézkedési tervvel a kormány elé lépjünk. Most zárjuk le ennek a kormányhatározatnak a feladatait. Most készül egy jelentés erről a kormányhatározatról, hogy mennyiben valósította meg az eredeti célokat. De most válik szükségszerűvé az, hogy a roma évtized program keretében egy hosszú távú stratégiát készítsünk. Úgy érzem, nem vagyunk késésben, folyamatosan volt a kormánynak intézkedési terve, természetesen azzal kapcsolatosan lehet értelmes vitákat folytatni, hogy mennyi valósult meg ezekből és mennyi nem. Nagyon fontosnak tartom az elnök úr kérdését a roma civil szervezetek bekapcsolódását, betagozódását igazából a programba. Ezzel kapcsolatosan két momentumot szeretnék megemlíteni. 2005-ben Teleki László, akkor még politikai államtitkárként egy nagyon jelentős társadalmi vitát folytatott le az ország hét régiójában roma civil szervezetekkel, iskolákkal, szociális, egészségügyi intézményekkel. 700 szervezet került meghívásra ebben a társadalmi vitában és azok a vélemények, amelyek ott megfogalmazódtak, jelenleg szerepelnek a programban, tehát egy nagyon értékes vitának lehettünk a tanúi. A másik momentum, amit szeretnék megemlíteni, hogy a Roma Integrációs Tanács, amely most állt fel és az abban szereplő hét roma civil szervezet vezetője támogatásáról biztosította a programot olyan mértékben, hogy írásos nyilatkozatot kaptunk Horváth Aladártól, Farkas Flóriántól, Dógi Jánostól és engedjék meg, hogy ne soroljam fel az összes civil szervezet vezetőjét, arra vonatkozólag, hogy támogatják a programot és szeretnék, hogy ha ebből országgyűlési határozattervezet készülne és a parlament megtárgyalná.
Az a kérdés nagyon jelentős problémát feszeget, hogy ki a roma, valóban jól határozzuk meg a célcsoportokat. Nagyon hosszú ideje zajlik igazából a magyar közéletben egy vita mind közéleti, mind tudósok körében, hogy kit nevezünk ma cigánynak, hogyan lehet megtalálni a cigányokat. Valóban, képviselő úr kérdésére válaszolva ismerjük azt, hogy hogyan, milyen módon lehet visszaélni az önbevallás módszerével, és azt is tudjuk, hogy milyen nehézségekhez vezet az, amikor a külső környezet ítéli meg azt, hogy ki a cigány. Egyik módszer sem igazán jó, mindkettőnek vannak jelentős hátrányai. Épp ezért a program nem ezt mondja, egyiket sem használja. Hanem a program a következő célt tűzi ki maga elé. Nevezzük meg azt a társadalmi réteget, amely a legszegényebb sorsban él ma Magyarországon. Ismert kutatási adat, hogy ahogy a társadalom rétegeiben egyre lefelé haladunk, annál több cigány embert találunk. Tehát a cigányok nagy részben a társadalom legszegényebb rétegeiben találhatóak, éppen ezért a program a cigányságon belül is a legszegényebbek felé mutat. Olyan szociális, illetve területi dimenziókat használunk a célcsoport kialakításánál, amely rámutat a legszegényebb társadalmi rétegre, ilyen például a tartós munkanélküliség. A cigányokat nemcsak a munkanélküliség sújtja, hanem a tartós munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy generációk óta nem dolgoznak a felnőttek a családokban. Nem egyszerűen az alacsony iskolázottság sújtja, hanem a nyolc általános iskolai végzettség meg nem szerzése. A területi hátrányok kapcsán nemcsak azt látjuk, hogy hátrányos helyzetű térségekben élnek cigányok, hanem a leghátrányosabb helyzetű térségekben élnek döntő többségben cigányok kistelepülésen. Vagy adott esetben meg lehet nevezni ezeket a településrészeket. Ezek a cigánytelepek vagy gettók vagy városi slum-ok, ahol leginkább cigányokat találunk. Ha ezeket a dimenziókat használjuk, akkor a legnagyobb biztonsággal cigányokat fogunk találni. Azt is el kell, hogy mondjam, hogy nagyon sokszor olyan tapasztalatunk is van, hogy akármennyire a legszegényebbek felé célzunk, akkor is kimaradnak belőle a cigányok. Tehát cigányok és nem cigányok lehetnek ugyanabban a társadalmi rétegben nagyon szegények, de mégis a nem cigányok jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. És létezik Magyarországon egy súlyos kirekesztési mechanizmus a cigányokat érintően, tehát a cigányok adott esetben kiszorulhatnak a legszegényebbek közül is.
Éppen ezért azt mondtuk a programban, ezt megtalálhatják a stratégiai terv elején, hogy olyan esélyegyenlőségi kritériumokat szeretnénk felállítani, amelyek biztosítják a romák hozzáférését ezekhez a programokhoz. Mit jelent ez? Roma szakemberekből álló hálózatot kell felépíteni mindenhol. Ilyen a roma foglalkoztatásszervező menedzseri hálózat a munkaügyi központokban, amely kiterjesztése jelenleg zajlik a kirendeltségek felé. Illetve az oktatás, a foglalkoztatás és az egészségügy területén is roma szakemberekből álló hálózat kiépítésére van szükség, mert ez biztosíthatja azt, hogy a cigányokat nem rekeszthetik ki az ellátásból. Még egy példát hadd mondjak: az OFA pedellusprogramot folytatott az elmúlt években, ahol nyolc osztályt sem végzett cigány fiatalok kerültek be iskolákba. Megszerezték a végzettséget, közben az iskolában pedellusként dolgoztak. Úgy néz ki, hogy uniós forrásokból ezt a programot tudjuk folytatni. Szeretnénk bekapcsolni a szociális ellátást, illetve az egészségügyet.
A "Lépj egyet előre" program kapcsán nagyon fontos az a tapasztalat, amit ön mond. Nekünk is kicsit ellentmondásosak a tapasztalataink. Éppen most jártuk végig a munkaügyi központokat. Szerettük volna megnézni, hogy a "Lépj egyet előre" programban vagy egyéb központi munkaerő-piaci programokban hogy vesznek részt cigányok és az a tapasztalatunk, amelyet vélhetően a közeljövőben orvosolni kell, hogy bizony a képzési támogatások, amelyeket a "Lépj egyet előre" program vagy egyéb programok biztosítanak, nem elegendőek ahhoz, hogy a cigányokat, egyáltalán a fiatal házasokat, több gyerekes családokat bent tartsák a programokban. Nagyon egyszerű a probléma. Három gyereket el kell tartani és a képzési támogatás nem elegendő időnként arra, hogy a gyerekeket eltartsák a családok és adott esetben más munkából több jövedelmet szereznek. Éppen ezért azt szeretnénk elérni, hogy a "Lépj egyet előre" program kapcsán is lehetőség nyíljon arra, hogy több támogatást kapjanak az emberek. De ha nem is, akkor is egyéb szolgáltatásokkal segítsük azt, hogy bent maradjanak munkaerő-piaci programban ezek az emberek például azzal, hogy úgynevezett második esély iskolák megnyitására nyílik lehetőség a jövőben. Ez azt fogja jelenteni, szerepel a programban, hogy azok a fiatal kis gyerekes anyukák például, akik nem tudják hova elhelyezni a gyerekeiket, azok kapjanak lehetőséget arra, hogy miközben képzésre járnak, a gyerekeiket egyfajta alternatív napköziben vagy családi napköziben hagyhassák, mert különben ebből súlyos problémáik lesznek.
Természetesen folyamatosan kívánjuk monitorozni azt, hogy a foglalkoztatási programokban hogyan vesznek részt a roma emberek. Ezt két szinten próbáljuk megvizsgálni. Az egyik a kormányzati intézkedések szintje, ahol azt vizsgáljuk, hogy vajon a legszegényebbek hozzáfértek-e mondjuk a "Lépj egyet előre" programhoz vagy a munkaerő-piaci programokhoz, a másik szintje pedig azok a független kutatások, amelyek már konkrétan rámutathatnak arra, hogy a cigányok részt vettek-e a programban. Ismert probléma, hogy a kormányzati programokban nem kimutatható a cigányok részvétele. Jelenleg az adatvédelmi szabályozás ezt nem engedi.
A kultúra kapcsán képviselő asszony kérdezte a Száz Tagú Cigányzenekar működését, illetve egyáltalán a kulturális feladatokat hogyan képviseli a program. A programnak van egy külön fejezete, amely a kultúra, a média, a sport területét célozza meg és ott egy külön feladat foglalkozik azzal, hogy azokat a roma intézményeket, zenekarokat és egyéb, a jövőben felállítani szándékozott intézményeket teremtsük meg, illetve a működésük feltételeit teremtsük meg, amelyekre rendkívül nagy szükség van. Nagyon régóta tervezi a magyar kormány, még a rendszerváltás ideje óta, hogy roma színházat, roma galériát, képzőművészeti műhelyeket hoz létre. Erre nem került sor, a kulturális tárca ebben elkötelezett megítélésem szerint és úgy tűnik, hogy a jövőben ennek nem lesz akadálya. A Száz Tagú Cigányzenekar azok közé az intézmények közé tartozik, amelynek a működését meg kell oldani. De ilyen még a Rádió C vagy a Talentum vagy a Rajkó Zenekar, amelynek szintén rendkívül nehéz problémái vannak a működésükkel. A szociális tárca az elmúlt években több tízmillió forinttal támogatta mind a Száz Tagú Cigányzenekart, mind a Rajkó Zenekart, mind a Rádió C-t, pontosan azért, hogy ne szűnjenek meg ezek az intézmények.
Egy utolsó gondolatot még egyszer a költségvetési forrásokra vonatkozólag. Tehát az biztos, hogy voltak és valószínűleg lesznek is olyan hazai költségvetési források, amelyekben érvényesülnek a költségvetési problémák. Tehát, hogy valamiféle megszorítás ezekben a forrásokban is érvényesül, de arra szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, hogy az uniós források megjelenésével ezekre a feladatokra nagyságrenddel több forrás fog rendelkezésünkre állni. Pont a foglalkoztatás területén állnak a legnagyobb források rendelkezésünkre, és itt hadd említsem a Start Extra, Start Plusz-kártyát, ami pontosan ennek a célcsoportnak a problémáira próbál megoldást találni. Vagy a "Lépj egyet előre" program és egyéb foglalkoztatási szolgáltatások rendkívül jelentős uniós támogatással fognak indulni. Úgyhogy én nem vagyok szkeptikus, lesznek forrásaink, az egy nagyon fontos kérdés, hogy a szegényeken belül vajon a cigányokat sikerül-e benntartani a programokban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úrnak a tájékoztatót. Megadom a szót a képviselőknek. Alelnök asszony jelentkezett.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Stratégiai célkitűzéssel kapcsolatban a stratégiai tervről az a véleményem, hogy az a négy prioritás, amelyet nevesít ez a stratégiai terv, teljesen rendben van. Mert lehet-e fontosabb annál, minthogy az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben, illetve a lakhatás feltételeinek a javításában végre valami változás, pozitív elmozdulás legyen? Nem kívánom az összes stratégiai célkitűzésről elmondani a véleményemet, maradjunk a foglalkoztatásnál.
Ebben a stratégiában a foglalkoztatással kapcsolatos elképzelések az én megítélésem szerint semmilyen specifikumot nem tartalmaznak a romákra vonatkozóan, mert ezek, amik itt szerepelnek, gyakorlatilag bárkire érvényesek, aki nő és kisgyermeket nevel vagy aki hátrányos helyzetű térségben lakik vagy az, aki tartósan munkanélkülivé vált. Én szeretném végre már egyszer azt látni, hogy mi az a speciális elképzelés, amivel végre sikerülne az erre motivált és munka nélkül maradt cigány családoknak munkát biztosítani, mert az nagyon szép dolog, hogy akkor mindenféle európai uniós forrásokból rengeteg pénz lesz és aztán majd képzéseken fognak részt venni, csak először is mi lesz a motiváció, amivel sikerül mondjuk abból a helyzetből kiragadni az érintetteket. Mint amit ön is említett, hogy már évtizedek óta munka nélkül vannak, akkor hogyan lesz esetleg az édesapa vagy édesanya vagy akár a gyerek, aki még soha nem látta azt, hogy az apja felkel reggel 6-kor és elmegy dolgozni, hogyan tudják majd motiválni. Én úgy hiszem, hogy talán erre kellene egy nagyon jelentős hangsúlyt fektetni. Tehát érdekeltté tenni.
A másik, ami megütötte a fülemet, hogy a gyermeket nevelő édesanyák munkába állásával kapcsolatban említette, hogy alternatív napközi vagy családi ellátás. Ez nem tudom, hogy mit jelent, hogy alternatív, de ha azt kell ez alatt érteni, hogy majd egy másik családhoz odarakom a gyereket, aztán addig ott eljátszik, amíg visszaérkezem az oktatásból, ezzel én nem tudok egyetérteni. Mert ez nem megoldás. Megoldás az, ha a gyerek bekerül olyan közösségbe, ahol valóban integrálódik és már az elején megtanulja azokat az együttműködési szabályokat, amelyek később az egész életét meghatározzák, illetve befolyásolják.
És még egy kritikai megjegyzésem van, hogy a közigazgatásban dolgozó romák számát kell növelni. Nekem fájón hiányzik, lehet, hogy csak a tudatlanságom az oka ennek, de hiányzik, hogy nem látom a cigány értelmiséget, nem látom, hogy ők mit akarnak azért tenni, hogy van-e közöttük olyan összefogás, koncepcionális ügyeknek a megvitatása, amely a cigányokat érinti. De természetesen érinti a többségi társadalmat is, mert hiszen együtt kell élnünk ebben az országban és lehetőleg mindenféle kirekesztés nélkül. Én tudom, hogy ez egyelőre a vágyak birodalmába tartozik, de mindent meg kell tennünk azért, hogy itt változás legyen, jó értelemben.
Visszatérve a közigazgatásra. Emlékszem arra, amikor Békéscsabán voltunk egy kihelyezett bizottsági ülésen, ott mutatta be a munkaügyi központ igazgatónője azt a programot, amiben felvettek a munkaügyi központban cigány fiatalokat, meg nem annyira fiatalokat is, hogy ők keressék meg a munkanélküli romákat, ők beszéljenek velük, mert nyilván ők tudnak velük úgy szót érteni, hogy oda-vissza megértik azt, amit a másik mond. De erről a programról, hogy ez országos kiterjedésűvé vált volna, nekem nincsenek ismereteim. Ha a közigazgatásban vagy például a rendvédelmi szerveknél, azért beszéljünk már erről is, jó lenne, ha sokkal többen lennének. De ehhez mi kell? Ehhez az kell, hogy motiválva legyen a tanulásra, ne csak a nyolc általános befejezéséig jusson el, hanem jusson el tovább is, mert egyébként itt még tíz év múlva az akkor aktuális bizottság ugyanezeket a köröket fogja róni és akkor majd jól megbeszélik, hogy mire használták fel az x milliárd forintot, hogy ha ennek lesz gyakorlati hasznosulása. Nagyon röviden igyekeztem összefoglalni a fenntartásaimat a benyújtott programmal kapcsolatban.
Tehát egy mondatban még egyszer, a foglalkoztatási részben nem látom azokat a speciális elképzeléseket, amelyek kimondottan a romák helyzetét javítanák, mert ami itt szerepel, ez bármelyik tartósan munkanélküli, gyermeket nevelő, hátrányos helyzetű régióban élő emberre elmondható.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Lászlónak adom meg a szót.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Szeretném előrebocsátani, hogy ez egy jól összeszedett program és mint ahogy a főosztályvezető úrtól hallottuk, a roma szervezetekkel leegyeztetett és velük egyetértésben megfogalmazott program. Ezt fontosnak tartom, mert nyilván nem árulok el vele nagy titkot, hogy ez egy olyan kihívás, ami nem hasonlítható más, szándékosan nem fogalmazok úgy, hogy problémához, hanem kihíváshoz Magyarországon. És nyilván mivel a romák népesedése sokkal gyorsabb ütemben halad, mint a nem romáké, ezért sokkal gyorsabb az újratermelődése is a szegénységüknek és a szegregációnak. Kulcskérdés a program megvalósulásánál az, hogy milyen mértékben sikerül bevonni a roma szervezeteket helyben. Ugyanis arról, amit alelnök asszony mondott, hogy hogyan lehet ezt a programot legitimálni gyakorlatilag helyben, azt gondolom, hogy ebben teljesen igaza van alelnök asszonynak, ez csak úgy megy, hogy ha a roma szervezeteket be tudjuk vonni a program végrehajtásába. Békés megyében is sok roma él és ott gyakorlatilag a romák nagy része elmondja, hogy nincs meg a nyolc osztályos végzettsége, viszont szeretnének tanulni. Ezért én is fontosnak tartom azt, hogy a "Lépj egyet előre" programban sokkal nagyobb legyen azoknak az aránya, akik nem új szakmát akarnak tanulni, hanem a nyolc osztályt elvégezni és egy szakképesítést szerezni. Nyilvánvalóan az is fontos, hogy az oktatásba és a nevelésbe bekerüljenek olyan elemek, ami azt segíti elő, hogy már a gyerekeknél más szemlélet formálódjon, mint ami a szüleiknél van. Ez sajnos biztos, hogy most nincs így. Újratermelődik az a szemlélet, ami a szülőknél van és ez nyilván nem helyes.
A roma foglalkoztatásszervező menedzserhálózat benne van az anyagban célként, ezt szeretném jelezni és ez szerintem egy jó cél, nem azért, mert Békés megyei a kiindulása ennek a dolognak, de nálunk ez működött és szerintem ez fontos ahhoz, hogy ezt a programot rendesen meg lehessen valósítani.
Abban is egyetértek az alelnök asszonnyal, hogy sokkal több roma kell az igazgatásban, a rendőrséghez, akár orvosként is és valóban ki kell alakítani egy olyan - még csak nem is azt mondom, hogy értelmiséget, hanem - réteget, akire felnézhetnek a roma telepen élő szegény gyerekek és azt mondhatják, hogy el lehet jutni valahova, mondjuk rendőrnek vagy orvosnak és innentől kezdve meg van teremtve a motivációja a programban való részvételnek. Hiszen én azt látom, hogy most az egyik legnagyobb probléma a motivációnál, hogy nem látják azt, hogy hogyan lehet eljutni. Persze van országgyűlési képviselő, van államtitkár, el lehet jutni, csak ők azt látják, hogy ez nem helyből termelődik ki, hanem valahol máshol. Ez a legfontosabb, hogy mintát tudjunk adni a gyerekeknek, hogy hova lehet eljutni. Összességében azt tudom mondani, hogy szerintem egy jól összefogott és ezt érdemes lenne a lehető legszélesebb körben támogatni, akár mind az öt párt támogatásával, ez kulcskérdés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rácz István képviselő úrnak adok szót.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Nagyon fontos négy irányt határoz meg a program, de attól félek, hogy ez csak papírforma marad, hiszen látható, hogy erre a programra erre az évre mindössze 150 milliót szánt a kormány. Ha valaki komolyan veszi ezt a programot, akkor komoly számadatokat kell beleírni, mert ez a 150 millió forint komolytalan összeg. Egy programot 150 millió forinttal elindítani nem lehet. Tudjuk azt, hogy Magyarországon ma nagyon fontos a roma ügy, és a roma integrációhoz úgy gondolom, hogy milliárdok kellenek. Egy olyan komoly elszántság és olyan komoly csapat kell e mögé a program mögé, akik komolyan meg akarják ezt valósítani. Itt ugye arról beszélünk, hogy 2015-ig kell ezt a programot megvalósítani. Jó lenne azért azt látni, hogy 2015-ig mennyi pénzt kíván ebbe a kormány beletenni. Mert azt mondjuk, hogy félévre 150 millió forint, abból nem tudunk meg semmit. De ha látjuk azt, hogy 2015-ig x milliárd forint és az szakszerűen, szakmailag meg van alapozva, hogy mire kell az az x milliárd forint, akkor láthatjuk azt, hogy miből mi adódik vagy miből mi következik. Annyian foglalkoztak már és annyian akartak már segíteni a romákon, hogy tudjuk, hogy ez mindig csak egy hiú álom volt, egy hiú terv. Szeretnénk valami olyat látni, ami mutatja. Célirányosan mutatja azt, hogy igenis ez a program meg fog valósulni, ez komoly és nemcsak papír forma fog maradni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wittner Máriát előre engedem és én a zárszóban mondom el a saját gondolataimat.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Az előbb nemcsak kifejezetten a Száz Tagú Cigányzenekar működéséről beszéltem, hanem az oktatás, a zeneiskola ellehetetlenítéséről. Erről olvastam egy nagy formátumú írást. Ugyanakkor itt van a második pontban, hogy a magyarországi roma tanulók és tanulmányi támogatás 0 keret. Akkor hogy próbálják megoldani az oktatást? Azon kívül a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása 390 millió, ami nagyon sok mindent magában foglal, de az alapítványoknál tudjuk, hogy szoktak elsüllyedni a pénzek. Tehát én itt az oktatásra gondoltam, hogy egyáltalán oda kényszeríteni a szülőket is, hogy a gyerekeket engedjék el iskolába. Volt itt egy program. Ha jól emlékszem, az Orbán-kormány idején, hogy a családi pótlék függvénye volt a gyerek iskoláztatásának hatéves kor után. És így rákényszerítették a szülőt arra, hogy a gyerek iskolába menjen. Most már kijöttek volna azok a gyerekek az általános iskolából és mehettek volna továbbtanulni. Ezek a gyerekek már továbbtanulók lennének. Csak hogy át lett húzva. Sajnálatos, de ez így van, mert az, hogy felvesszük a családi pótlékot és a gyereket nem engedjük iskolába, ez nem mehet. Valahogy rá kell kényszeríteni a szülőket erre, mert a saját gyereke érdeke, hogy minél könnyebben be tudjon illeszkedni. Mert egy tanult ember könnyebben illeszkedik be a társadalomba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Endrének adom meg a szót.
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Előterjesztő Úr! Nyilván a kiadott anyagtól több alkalommal eltértünk, így mint az oktatási bizottság tagja is, szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy az alapfokú művészeti oktatással foglalkozó intézményekben tanuló gyerekek száma négyszeresére emelkedett az utóbbi években. Szeretném elmondani tényadatként azt, hogy a 2003-as évben az alapfokú művészeti oktatásnak a normatíváját a duplájára emelte a Medgyessy-kormány. Ezek tények.
Ugyanakkor megvitattuk azt is, hogy ezeknek a növekménye vélhetően abból adódik, hogy a normatíva emeléséből következett, hogy növekedett az itteni tanulólétszám, tehát igenis segítve van az alapfokú művészeti képzés, illetve amire a képviselő asszony utalt, a zenei alapfokú képzés. Nagyon sok példa van erre képviselői területünkön is és a roma tanulók segítésének szép formáit ismerjük. Ne soroljuk most fel ezeket. Szeretném jelezni azt, hogy két évvel ezelőtt a képviselői területemen külön roma fórum keretén belül köszönhettük az előterjesztő urat is és nagyon tartalmas programot tártak elénk és ezúton is köszönöm a segítségét, továbbra is igényt tartunk a tapasztalatára és segítségére. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Egy izgalmas vitát folytattunk le, amit végig szakmai keretek között tudtunk tartani. Szeretném elmondani, hogy az látszik, hogy ez egy olyan, az egész társadalmat megmozgató kérdés, amiben érzik a szereplők a felelősséget, hogy hogy lehet azt a fajta integrációt megteremteni, ami egyébként a roma kisebbség számára a következő időszakban a legfontosabb feladatot jelenti. Ebben az előterjesztő mondott prioritásokat és előttünk is van az a stratégiai tervről szóló határozati javaslat, ami nyilvánvalóan akkor lesz teljes, amikor majd a kétéves akciótervek, cselekvési tervek mellette vannak, hiszen ez így fog egy egészet kínálni, hogy van egy stratégia, amit elfogadunk és van azon belül aktuálisan minden két év az adott kormányzati felelősségből adódóan. Hol lesz ennek forrása, úgy vélem, hogy az elmúlt bizottsági ülések egyikén, amikor Bajnai Gordon úrral beszéltünk, azt megelőzően a Kiss Péter miniszter úrral, szóba került, hogy az európai uniós források számtalan olyan finanszírozási lehetőséget biztosítanak magyarországi kiemelt programok számára, ami a magyar költségvetésben foglaltakat egészíti ki. Vélelmezem, hogy ez a kérdés is e témakörbe tartozik. A program indításához szükséges költségvetési fedezeten túl ez egy önálló nagy programként európai uniós forrásokból fog épülni.
És még két dolgot engedjenek megjegyzésként. A saját házunk tájékán is találunk olyan munkaerő-piaci programokat a MAT-on belül, ami kifejezetten romáknak szól. És ha emlékeim nem csalnak, akkor korábban a Medgyessy-kormány volt az, amelyik kötelezővé tette azt, hogy a tárcáknál roma szakembereket, roma referenseket kell foglalkoztatni. Velük együtt kell a romákat érintő kérdéseket napirendre venni. Úgyhogy azt gondolom, hogy sokfajta megközelítésben, de mégis egy alapvető orientációs pont az, hogy az érintetteknek a közösségei, szakmai szervezetei, egyesületei politikai hovatartozástól függetlenül ezt a programot támogatták. Tehát amikor a Horváth Aladártól kezdve Farkas Flórián képviselőtársunkon át egészen Dógi Jánoson, Teleki Lászlón keresztül mérvadó roma politikusok ezt az ügyet támogatják, azt gondolom, hogy e mögött biztos, hogy átgondolt együttműködések vannak.
Ezzel lezárva ezt az izgalmas vitát, megadom a reagálási lehetőséget főosztályvezető úrnak, kérem, hogy ezt röviden tegye. Azt követően pedig dönteni fogunk az általános vitára alkalmasságról.
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy csak a legfontosabb véleményekre, kérdésekre reagáljak, elsősorban azért, mert talán van néhány félreértés, amelyet szerintem érdemes lenne tisztázni. Azokat emelném ki elsősorban.
Hadd kezdjem azzal, hogy ez a 150 millió forint a költségvetésben mit is jelent, mert ez tényleg a legfontosabb kérdés. A 150 millió forint a költségvetésben azért szerepel, mert tavaly, amikor terveztük a költségvetést, már tudtuk, hogy június 1-jétől mi leszünk a program elnökei. Ez a pénz arra szolgál többek között, ebből pályázatokat is írunk ki, de többek között arra szolgál, hogy az elnökség programját megvalósítsuk. A részvevő országokból ide fognak jönni magasrangú emberek, nekik megfelelő ellátást kell biztosítanunk. Ahogy említettem, a horvát kormánnyal együtt egy lakhatási műhelymegbeszélést tartunk, illetve sorolhatnám, egyéb kommunikációs, píárügyekre fordítjuk ezt a pénzt. Tehát messze nem a stratégiai tervben szereplő feladatokra, arra a megfelelő előirányzatok, illetve uniós források állnak rendelkezésre. Példaként hadd említsem még a Start Plusz vagy a Start Extra-kártyát vagy az Útravaló ösztöndíjprogramot vagy a roma gyerekek ösztöndíját - és ez képviselő asszony kérdéseihez is kapcsolódik - és egy csomó minden mást. A 150 millió forintot, kérem, hogy kezeljék úgy, mint egy technikai költségvetést azért, hogy a program működjön.
Hogy 2015-ig mennyit szán a kormány erre a program, ezt, ha megengedik, azért nem biztos, hogy nevesíteni kéne, mert nem biztos, hogy örülne bárki, hogy ha 2010-re, 2012-re mi olyan kötelezettségvállalásokat tennénk, amely nem biztos, hogy egybecseng az akkori kormány, az akkori felelős vezetők érdekszemléletével. Tehát itt azt mondjuk, hogy azért kétévente kellene meghatározni az akciótervet, hogy az éppen aktuális vezetők fogalmazzák meg a céljaikat, feladataikat és így valósítsák meg. Hosszabb távra előretekinteni nem is nagyon lehet se költségvetésileg, se szakmailag. Tehát 2015-ig megfogalmazni, hogy mennyi a program költségvetése, az talán irreálisnak tűnik.
Ez egy nagyon fontos kérdést vet fel különben és ez kapcsolódik alelnök asszony kérdéséhez, hogy milyen specifikumai vannak a foglalkoztatás területén ennek az anyagnak a romákra vonatkozólag, illetve ez talán kapcsolódik ahhoz, hogy van-e roma költségvetés a költségvetésben. Hadd fogalmazzak itt meg egy alaptételt. A program egyik alaptétele az, hogy integrált módon próbálja megközelíteni ezt a kérdést. Ahogy említettem, a célcsoportját is úgy határozta meg ez a program, hogy a legszegényebbek felé próbálunk lépni. Nincs még egy olyan kormányzati dokumentum, megítélésem szerint, amely a legszegényebbek felé próbál koncentrálni. Egyszerűen azért nincs, merthogy ez egy rendkívül nehéz feladat és az csak egy példa volt, amit említettem a gyerekekkel kapcsolatosan, a fiatal házasok, gyermekes családok problémáival kapcsolatosan, de rengeteg olyan probléma van, ami a legszegényebbeket érinti. Például még egy példát hadd mondjak: a legszegényebbek azok, akik szociálpolitikai kedvezménnyel a legrosszabb területeken építik fel házaikat, árvizes vagy belvizes területen. Ezeknek az embereknek a jelentős része cigány ember, de nem cigányok is sajnos kiszorulnak a falu végére és ott építkeznek. Nekünk ezekkel a problémákkal kell elsősorban foglalkoznunk és itt nem teszünk különbséget cigányok és nem cigányok között, mert a probléma mindenkit egyaránt érint. Ezért találja talán úgy az alelnök asszony, hogy nem talál specifikumokat a romákra vonatkozólag, de ezek olyan speciális ügyek, amik meg nevesítve vannak ebben a programban, amely a legszegényebb társadalmi csoportok problémáit nevesítik. A tartós munkanélküliségnek azt a problémáját, hogy ha nekem 25 évesen van három gyerekem, akkor én a munkaerőpiacról talán egy életre kiszorultam, mert a gyereket fel kell nevelni és etetni kell. Ez ne legyen többet így. Próbáljunk meg olyan alternatív ellátásokat megfogalmazni, amelyek segítik ezt az ügyet. Persze, bölcsődei ellátás van Magyarországon, de a kistelepüléseken ez nagyjából hiányzik. Tehát mit kell itt csinálni? Meg kell próbálni olyan alternatív megoldásokat kitalálni, amelyek különben ma is rendelkezésre állnak. A családi napközi egy normatív ellátás. Ez nem azt jelenti, hogy más családok látják el a gyerekeket, hanem egy olyan normatív ellátás, amely kapcsán lehetőség nyílik arra, hogy gyakorlatilag napközbeni ellátásként megfelelő szakszemélyzettel felügyeletet találjunk a gyerekeknek. Pici gyerekeknek, nem óvodáskorúaknak, kisebbeknek, akikre felügyelnek és közben az anyuka, illetve az apuka tud dolgozni. És ezzel talán válaszoltam erre a kérdésre, hogy más családok fognak az én gyerekemre ügyelni? Nem, természetesen szakemberek.
Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen eredményei lesznek a programnak és hogy ezt valóban tudjuk-e mérni. És nemcsak papír lesz-e ebből, hanem valóban eredményeket is fogalmazunk meg. A programban találnak indikátorokat és meghatároztuk azt is, hogy mikor kell kutatást készíteni arról, hogy hol tartunk az eredményeket illetően. 2011-ben lesz az első olyan kutatás, amely felméri azt, hogy valóban előreléptünk-e és ott azokat az indikátorokat, mutatókat mérjük meg, amik ott az anyagban szerepelnek, azok nagyon speciálisak. Azt mondják, hogy a romák részt vettek-e az ellátásokban. Javult-e a romák foglalkoztatása? Hányan vettek részt munkaerő-piaci programban? Tehát ezek nagyon speciális ügyek és ha ezeket megmérjük, 2011-ben azt tudjuk mondani, hogy kérem, módosítani kell a programot, mert nem jó irányba halad, és még egy dolgot képviselő asszony felvetésére.
Engedjék meg, hogy hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy készült egy kutatás, ahol azt vizsgáltuk meg, hogy a roma szülőknek milyen a motiváltságuk, a gondolkodásmódjuk az iskoláztatással kapcsolatosan. És a kutatás arról szól, hogy a szülők 80-90 százalékban azt mondják, hogy a gyerekeket iskoláztatni szeretnék. A motiváltsággal nem ott van a legnagyobb gond, hogy nem akarják elvinni az iskolába a gyereket. Egyszerűen olyan fizikális körülmények között élnek ezek az emberek, amelyek megakadályozzák azt, hogy elvigyék a gyereket az iskolába. És akkor itt a cigánytelepről is beszélhetünk és a rendkívül alacsony jövedelemről, mert a gyereknek cipőt kell venni és ha nincs cipő, az borzasztó nagy szégyen, hogy tornacipő nélkül ment a gyerek a tornaórára. És a szülők elmondják ebben a kutatásban, hogy szégyellik. Tehát én azt szeretném csak elmondani önöknek, hogy nem az olyanfajta motiváltsággal van csak gond, hogy választok, hogy iskolába járatom a gyerekemet vagy nem, hanem egyszerűen túlélési problémák vannak. Nincs elegendő pénz arra, hogy iskoláztassák a gyereket. Ez egy alapvetően más megközelítést igényel, tehát én azt javaslom, hogy ebből az irányból próbáljuk felfejteni a problémát és mondjuk azt, hogy próbáljuk meg a cigánytelepen élőket behozni a társadalomba.
Még egy fontos dolog: a roma szervezetek bekapcsolódása eddig is nagyon aktív volt. Felhívom a figyelmüket, hogy a határozattervezet 4. pontja azt mondja, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy gondoskodjon arról, hogy a stratégiai tervről és annak előrehaladásáról a közélet és a civil szféra képviselői folyamatos tájékoztatást kapjanak. Tehát lesz egy folyamatos tájékoztatás a roma civil élet felé a program előrehaladásával. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm a reagálást és a kiegészítő gondolatokat. Az általános vitára alkalmasságról fogunk dönteni. Aki alkalmasnak találja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Ilyet nem látok. És aki tartózkodott? (Szavazás.) Kilenc.
A helyettesítéseket mondom: Gúr Nándort Simon Gábor helyettesítette, Geberle Erzsébetet dr. Bóth János és Filló Pált Kiss Ferenc. Ezzel ezt a napirendet lezárom. Főosztályvezető úr, köszönöm szépen a részvételét. Előadót kell állítanunk. A többségi álláspontra a kormányoldalon ülő képviselők Nagy Lászlónak szavaznak bizalmat és Rácz képviselő úr lesz a kisebbségi vélemény ismertetője. Aki elfogadja a bizottsági előadókat, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú.
Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány tevékenységéről, 2007. évi pályázatairól
Negyedik és majdnem utolsó napirendünk egy tájékoztató. A bizottság tagjai jelezték, hogy szívesen megismerkednek ezen szervezeti egységek munkájával. Ez nem döntést igénylő napirend, ez egy tájékoztató, aminek egy nagyon részletes háttéranyagát a képviselők megkapták. Ezért most Székely Gabriella igazgató asszonynak úgy adom meg a szót, hogy egy szóbeli kiegészítést kérünk.
Székely Gabriella szóbeli kiegészítése
SZÉKELY GABRIELLA (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány): Köszönöm szépen. Nem szeretném rabolni a bizottság idejét. Néhány kiegészítő adatot mondanék el, ami azóta történt változás, amióta ezt az anyagot elkészítettük. Viszonylag kevés volt 2007-ben a beérkezett anyagok száma. Az azóta eltelt időszakban ez a szám 373-ra növekedett, tehát beindult a 2007. évi pályázati szakaszunk is. És az elkövetkező időszakban a döntések időszak következik, illetve a szerződéskötéses időszak. Növekedett az elindult programjaink száma, menet közben további döntéseket hozott a MAT a legutóbbi ülésen. Ez még nem szerepel az anyagban, a Rádió C támogatására nyertünk el 32 millió forintot. Ez arra lesz elegendő, hogy a Rádió C olyan foglalkoztatási témával foglalkozó programokat tudjon megvalósítani, amelyek a témának a célcsoport körében nagyobb nyilvánosságot biztosítanak a támogatási lehetőségekről és a foglalkoztatással kapcsolatos aktuális kérdésekről kapnak majd a programok keretében tájékoztatást elsősorban a rádiót hallgató romák.
Ezzel megnövekedett az OFA támogatási kerete. Közelebb kerültünk a 2007-re támogatásra szánt keretnél a 6,5 milliárdhoz, és a 31 támogatási programból most már csak három vár meghirdetésre. Ez a júniusi kuratóriumi ülésen kerül majd elindításra. Tehát gyakorlatilag teljes mellbedobással indult el a 2007. évünk is. Csatlakoznék egy kicsit az előttem tárgyalt témához és kiemelném, hogy ha megnézik az OFA 2007. évi támogatási programtervét, akkor közel egymilliárd forintot találnak benne, amely kimondottan roma munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésére irányuló programokat tartalmaz. Mint a minisztérium háttérintézménye kiemelt feladatunk ennek a célcsoportnak támogatási programok kidolgozása és lebonyolítása. Ezen a területen több éve tevékenykedünk és a 2007. év azt mutatja, hogy több téren is növekedett az OFA támogatási kerete. De ezek között a romákra fordítható keret lényegesen növekedett 2007-ben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs kérdése senkinek, igazán köszönöm ügyvezető igazgató asszonynak és munkatársának, hogy végighallgatták a délelőttöt. A bizottság tudomásul vette a tájékoztatót, ha máskor van arra módunk és igényünk, hogy az OFA programjaira rátekintsünk, nyilván ennek érvényt fogunk szerezni. Köszönöm szépen, hogy a napirend előterjesztésében részt vettek. Először is szeretném jelezni, hogy a héten sokszor fogunk egymással találkozni, ez nyilvánvaló, erősíti a bizottságban való komoly együttműködéseknek a lehetőségét, hiszen bizottsági nyílt napot tartunk szerdán. Amely nyílt nap előzetesen a bizottság részéről többször felvetett és leegyeztetett témakörben fog megtörténni. A meghívóját kiküldtük. A nyílt nap összekapcsolódik egy bizottsági üléssel is. Szeretném jelezni, hogy ez teremti meg az apropóját, de itt nem fogunk határozatot hozni. Maga a nyílt nap a bizottsági ülés. Kérem a képviselőtársaimat, hogy ahogy idejük engedi, jöjjenek el a nyílt napra vagy hallgassanak bele az ott folyó vitába.
A második, amit bejelenteni szeretnék, hogy a jelenlegi napirendekből adódóan, miután szerdára került több, a bizottság hatáskörébe illeszkedő jogszabálynak a vitája, ezért csütörtökön mindenképpen kell ülést tartanunk, hogy tudjunk a módosítókról dönteni.
A követező bejelenteni valóm, hogy az asztalon a képviselőtársaim találtak egy adatlapot, ezt ki kellene tölteni azért, hogy a tárca által esetlegesen biztosítható külföldi tanulmányutakon részt tudjunk venni.
A negyedik bejelenteni valóm, hogy megtekinthető a bizottság titkárságán a KSH gyorsjelentése, illetve az Ecostat konjunktúra jelentése.
Kaptunk meghívókat, szeretném közzétenni. A Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet május 25-én konferenciát tart, a Geopolitikai Tanács ugyancsak május 24-i parlamenti rendezvényére is kaptunk meghívót a nők elleni családi erőszak témakörében és a Szervezéstudományi Akadémia 2007. június 25-26-i nyíregyházi ülésére is érkezett meghívó.
Jövő héten kedden plenáris üléssel kezd a parlament, kedden délelőtt bizottsági ülést tartunk és román szenátus delegációját fogadjuk. A részletes programját elkészítettük, ebben a bizottság egy együttes bizottsági ülés keretében tárgyal és egy ebédet adunk a bizottság vezetésével a delegációnak, azt követően több parlamenti bizottsággal is találkoznak. Köszönöm szépen a figyelmet.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 05 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia