FMB-17/2007.
(FMB-35/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. május 29-én, kedden 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a román parlamenti küldöttség köszöntése*
Találkozás és megbeszélés a Román Képviselőház Munka és Szociális Védelmi Bizottsága küldöttségével*
Gheorghe Barbu köszöntője, majd a bizottság bemutatása*
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3030. szám) (Általános vita)*
Dr. Mészáros Gábor szóbeli kiegészítése*
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3091. szám) (Általános vita)*
Dr. Till Szabolcs kiegészítése*
1.Találkozás és megbeszélés a Román Képviselőház Munka és Szociális Védelmi Bizottsága küldöttségével
2.A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3030. szám) (Általános vita)
3.A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3090. szám) (Általános vita)
4.A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3091. szám) (Általános vita)
5.Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Rákóczy Attilának (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
A román képviselőház Munka és szociális védelmi bizottsága részéről:
Gheorghe Barbu elnök
Kerekes Károly képviselő
Filonas Chis képviselő
Dan Constantin Mocanescu Coloros képviselő
Gheorghe Adrian Miutescu képviselő
Irene Comarosi attasé
Albert Birta nagykövet
Dr. Mészáros Gábor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Till Szabolcs ezredes, főosztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 37 perc)
Elnöki bevezető, a román parlamenti küldöttség köszöntése
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek. Számunkra ez egy rendhagyó bizottsági ülés, hiszen először fogadunk nemzetközi partnereket és különleges abban az értelemben, hogy ez mindjárt két nemzeti parlament szakbizottságának az együttes ülését is jelenti. Nagy tisztelettel köszöntöm vendégeinket, Gheorghe Barbu urat, Kerekes Károly képviselő urat, Filonas Chis képviselő urat, Dan Constantin Mocanescu Coloros urat, valamint nagy tisztelettel köszöntöm régi partnerünket, akivel nagyon sok szakmai vitát folytattunk le az elmúlt időszakban, Irene Comarosi nagykövet asszonyt és Albert Birta urat a nagykövetség részéről. Ez a bizottsági ülés a mellett, hogy rendhagyó a saját parlamenti rendünkben egy rendes bizottsági ülés, ezért kérem vendégeinket, hogy ne vegyék bürokratikus lépésnek, ha mi itt a Magyar Parlament bizottságához kötődő hivatalos lépéseket is megtesszük.
Ha vendégeink elfogadják, azt javasolnám, hogy egy kölcsönös bemutatkozással az együttes ülés keretében folytassunk le egy konzultációt arról a témáról, ami ma a napirendünkön hever. Ez a téma pedig Románia európai uniós csatlakozását követően annak a hatása a magyarországi munkaerőpiacra. Nem azért ülünk ilyen távol egymástól, mert azt gondolnánk, hogy a konzultációban ilyen távoli álláspontjaink vannak, egyszerűen ez az a terem, ahol Magyarországon az Érdekegyeztető Tanács a kormányhoz kötődően minden szakmai ügyben állást foglal és itt mindig nagyon sokan vannak és gondoltuk, hogy a mai konzultációnak megadjuk a hely adta szellemét, azaz egy komoly, kölcsönös beszélgetés fog lezajlódni.
Bizottságunk határozatképes. Az előzetesen kiküldött napirend szerint fogjuk a mai ülést lefolytatni. Aki egyetért ezzel, kérem, hogy szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Találkozás és megbeszélés a Román Képviselőház Munka és Szociális Védelmi Bizottsága küldöttségével
Az első napirendünk következik. Engedjék meg, hogy ennek keretében egy rövid tájékoztatást adjak a Magyar Parlament Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságáról. Majd ezt követően a kölcsönösség jegyében szeretném önöknek átadni a szót. A mi bizottságunk mint önálló szakbizottság 12 éve alakult. A bizottság egy elnökkel, jó magam, Simon Gábor és két alelnökkel dolgozik. Tőlem jobbra foglal helyet Bernáth Ildikó képviselő asszony, aki a bizottság ellenzéki oldalának képviseletében alelnöki teendőket tölt be a bizottságban, balra pedig Gúr Nándor alelnök úr, aki a kormányoldal képviseletében ugyancsak alelnöke a bizottságnak. A bizottságban, ugyan ezt most önök nem látják, de a parlamenti arányhoz képest sokkal több a hölgy képviselő. A 19 főből négy hölgy képviselője van a bizottságnak. Az összetétel talán jól mutatja, hogy a bizottságban kilenc képviselőtársunk egyéni választókerületi képviselőként került be, név szerint ők: dr. Bóth János a Magyar Szocialista Párt képviseletében, Dr. Czira Szabolcs úr a Fidesz képviseletében, Czoma Sándor úr szintén a Fidesz képviseletében, Filló Pál úr, az MSZP képviseletében, Gúr Nándor úr, az MSZP képviseletében, Rózsa Endre úr szintén az MSZP képviseletében, jó magam is. Valamint V. Németh Zsolt úr a Fidesz képviseletében és Vojnik Mária képviselő asszony, MSZP. Területi listán hat képviselőtársunk lett a bizottság tagja, Bernáth Ildikó képviselő asszony és Rácz István képviselő úr a Fidesz képviseletében, valamint Molnár Oszkár úr szintén, Kiss Ferenc, Nagy László és Rákóczy Attila képviselő úr az MSZP képviseletében. Valamint Geberle Erzsébet képviselő asszony a szabad demokraták képviseletében. Ezenkívül három képviselőtársunk országos listáról lett a bizottság tagja. Kontur Pál, Nagy István és Wittner Mária képviselőtársunk a Fidesz képviseletében. Ne haragudjanak, hogy ilyen részletesen mondtam el, de mégis csak egy rendhagyó első alkalommal megtartott ülés és szerettem volna, hogy ha látják azt, hogy a szakbizottságunk milyen sokfajta értéket és érdeket tud összesíteni a szakmai munkában.
Ha megengedik, még néhány tartalmi mondat és átadom önöknek a szót. A nevünkből is kitűnik, mi elsősorban a foglalkoztatáspolitika ügyével foglalkozunk a parlamenten belül. Kiemelt ügyként tekintünk a munkavállalók jogbiztonságának, jogviszonyainak a kérdéseire, nagyon komoly munkát végeztünk az elmúlt időszakban az európai uniós jogharmonizációhoz kötődve, ugyancsak fő területnek tekintjük az érdekegyeztetéshez és a társadalmi párbeszédhez kapcsolódó intézményrendszerek támogatását, megerősítését, nagyon komoly szakmai vitákat folytatunk le különböző munkaerő-piaci programokról.
A bizottságunk mint szakbizottság végig támogatta Románia európai uniós integrációját, ugyanakkor azokban a szakmapolitikai kérdésekben, amely munkajogilag megjelent, abban a bizottságnak kezdeményező önálló szerepvállalása is volt. 2006 novemberében bizottsági ülésen egy bizottsági határozatot fogadtunk el Románia, Bulgária európai uniós csatlakozása és a magyar munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról, ahol folyamatos nyomon követését, felülvizsgálatát kértük a kormány döntésének, ezt követően idén az első negyedévet követően egy kihelyezett bizottsági ülésen mi magunk ezt meg is tettük.
Szeretném vendégeinket megnyugtatni, hogy kollégáim ennél sokkal hosszabb szöveget adtak nekem, én csak néhány elemét ragadtam meg ennek a felvezetésnek, és át is adom a szót most vendégeinknek.
Gheorghe Barbu köszöntője, majd a bizottság bemutatása
GHEORGHE BARBU, a román képviselőház Munka és szociális védelmi bizottsága elnöke: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Képviselő Hölgyek és Urak! Szeretnék elsősorban is köszönetet mondani, hogy meghívást kaptunk hivatalos delegáció keretében, hogy a Magyar Parlamentben tegyünk látogatást, valamint a bizottsági ülésen, ami nagy megtiszteltetés számunkra. Jelen látogatásra egy együttműködési megállapodás keretében került sor, amelyet a román képviselőház és a Magyar Országgyűlés kötött egymással. Ez a parlamenti együttműködést jelenti, ugyanúgy, mint ahogy a kormányaink együttműködtek már az előző időszakban is 2000-2004 között.
Nagyon hasznos az ilyen találkozó, hiszen alkalom nyílik arra, hogy a két bizottság munkamódszerét kölcsönösen megismerjük, valamint megismerjük azokat a törvénykezési folyamatokat, amelyek esetleg felhasználhatók vagy hasznosíthatók mindkét félnek. Hogy beilleszkedjek a munkamenetbe, be fogom mutatni azt, ahogy a törvénykezés a mi területünkön folyik Romániában. Önöktől eltérően kétkamarás a mi parlamentünk, ebből kifolyólag két munkaügyi és szociális védelmi bizottság működik országunkban. Az egyik a képviselőház keretében, a másik a szenátus keretében. Mi most a képviselőház bizottságát képviseljük itt. El kell mondanom, hogy ebben a felállásban a képviselőház bizottságának van döntő szava, ugyan a szenátusi bizottságot keresik meg elsődlegesen, amely kifejti véleményét, álláspontját egy adott törvénytervezettel vagy valami módosítással kapcsolatban, ami után az anyag hozzánk kerül és a döntés nálunk van.
A bizottságunknak 19 képviselő tagja van, két alelnökünk és két titkárunk. Az egyik titkárunk, Kerekes úr jelen van a delegációban. Nem tudom, hogy az önök bizottságának tevékenysége milyen amplitúdót mutat, tehát mire terjed ki. Azt el kell mondanom, hogy a mi bizottságunk jogköre nagyon tág. Így a szociális támogatásoktól a munkakapcsolatokon keresztül a szociális dialógus, a nyugdíjak, a munkanélküli segély, a munkaügyi felügyeletek, a gyerekvédelem, az esélyegyenlőség bizonyos fokig, a foglalkoztatás, valamint mindaz, ami a nyugdíjazással kapcsolatos, mindezeket a területeket a bizottságunk lefedi. Ami pedig a törvénykezést illeti, a mi bizottságunk lefedi mindazon területeken, amelyek a szociális partnerek közötti működést vagy együttműködést jelentik, így a munkaügyi konfliktusokat, a szociális dialógust, az ellenőrzés kérdését és így tovább, a kollektív szerződéseket. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok a dolgunk. Ezt azért is mondtam, mert 2005 és 2006-ban a munka területére vonatkozó törvényeket nagymértékben meg kellett változtatnunk Romániában, főleg a társadalombiztosítással kapcsolatos törvénycsomagot, valamint a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó törvénycsomagot. Ezeket meg kellett tennünk, hiszen az acquis communaitaire átvétele kötelezett bennünket. El kell mondanom, hogy ezeket a módosításokat nagymértékben befejeztük, jelenleg a törvények alkalmazása az, amivel foglalatoskodunk. Még néhány módosításnak az alkalmazására van kilátás a továbbiakban, de ezek nem annyira lényegesek.
Gondolom, itt is ugyanaz a helyzet, mint Romániában, a törvények alkalmazásával kapcsolatosan nagyon jó, ha van egyfajta visszacsatolás annak érdekében, hogy tudjuk pontosan, hogy mi az, amire figyelni kell, vagy mit kell a továbbiakban még módosítani. És Romániában is eljutunk nem sokára oda, hogy vitát fogunk folytatni partnereinkkel, hogy kiderüljön az, hogy milyen hatása van a módosításoknak és esetleg a továbbiakban mire kell figyelni.
El kell mondanom a bizottságunk összetételére vonatkozóan, amiről még eddig nem beszéltem, hogy egyetlen parlamenti párt kivételével minden egyes parlamenti pártnak képviselete van ebben a bizottságban és vannak független képviselők is. Azt hiszem, hogy a beszélgetésünk során nagyon fontos lenne olyan dolgokra is kitérnünk, amelyek részünkről érdeklődésre tartanak számot, nagyon érdekesnek tűnt számunkra az, hogy Magyarországon milyen szociális intézkedéseket hoztak a kistérségek vagy a nagyon kis és elszigetelten élő közösségeknek a megsegítésére. Egy másik ilyen téma a nyugdíj. Hiszen nálunk most indul a nyugdíjrendszerben a több lehetőség, tehát a magánnyugdíj-rendszernek az elindítása és a magyarországi fejleményeket ismerjük.
Ezen kívül érdekelne minket a munkaerő-foglalkoztatás kérdése és a feketemunka visszaszorítása is ilyen téma. Ezen kívül még lennének egyéb témák is. Mindkét fél számára érdekes téma a munkaerő-migráció. De természetesen érdekel a munkaerő-migráció, bár gondolom, hogy mindkét részről tájékozódtunk, hogy ez a kérdés milyen stádiumban van. A két állam közötti kapcsolatok keretében néhány egyezményt írtak alá. A migrációra vonatkozóan kettő volt, amelyek nagyjából értelmüket veszítették a csatlakozással együtt. Az egyik a szezonális munkaerő, a másik a gyakornokcserére vonatkozó egyezmény volt. Ezen kívül aláírásra került egyezmény a szociális biztonsággal kapcsolatosan, amely szintén értelmét vesztette, hiszen november 1-jén lépett hatályba, de értelmét vesztette, hiszen amióta csatlakoztunk, azóta az 1475-ös európai szabályzat vonatkozik erre a területre. Ezen kívül folyamatban van egy olyan megállapodás, amelyik arról szól, hogy az egyik állam területén letelepedett, de a másik állam területén gyakornoki időszakot töltött vagy munkát vállalt munkaerőnek a státuszának, az idejének elismertetése. Egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen Barbu úrnak. Azt hiszem, hogy ezek nem egy rövid háromnegyed órás, hanem egy nagyon hosszú konzultáció témacsoportjai is lehetnének. Ezért azt hiszem, hogy ma csak itt érinteni tudunk egy-egy dolgot, azt követően pedig javaslom, hogy találjuk meg annak a formáját, hogy hogy tudunk további konzultációkat, akár a két bizottság közti együttműködésben megtenni.
Annyit kell tudni vendégeinknek, hogy nálunk a szociális és foglalkoztatási ügyek nem egy bizottságon belül van a Magyar Parlamentben, hanem ez két önálló szakbizottságot jelent. Természetesen a képviselők mindenhez értenek, de ha javasolhatom, ma fókuszáljunk elsősorban a foglalkoztatáspolitika kérdéseire, de nyilvánvalóan nem térünk ki az elől sem, hogy ha más kérdés szóba kerül. Ha megengedik, beszélgetéssé formálnám a mai ülésünket. Nálam jelezte Bernáth Ildikó alelnök asszony, hogy kíván szólni, úgyhogy először neki fogok szót adni. Ha gondolják, felváltva tudunk haladni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm önöket. Én 1998 óta vagyok országgyűlési képviselő és 1998 óta dolgozom a Foglalkoztatási bizottságban mint tag, illetve alelnök. Ezért elég sok mindenre emlékszem az eltelt időszakra vonatkozóan, különösen nagyon érdekes és fontos tanulságos időszak volt az a magyar parlament életében, ami az európai uniós csatlakozásunkat megelőzte. Rendkívül nagy munkát végeztünk mindannyian, amikor a magyar törvényeket harmonizáltuk az európai uniós irányelvekhez. Gondolom, ugyanígy voltak ezzel önök is. Természetesen arra is jól emlékszem, hogy milyen félelem volt az Európai Unió régi tagországaiban azért, hogy vajon mi lesz az újonnan csatlakozó országok munkavállalóival, minden bizonnyal majd elözönlik a nyugat-európai országokat. Az azóta eltelt időszak azt igazolta vissza, hogy ezek a félelmek és aggodalmak megalapozatlanok voltak. Ezzel együtt még mindig nem minden tagország nyitotta meg a munkaerőpiacát, továbbra is vannak korlátok.
Amikor a válaszokhoz érkezünk, arra vonatkozóan lenne kérdésem, hogy Romániával kapcsolatban milyen korlátokat állítottak fel a különböző tagországok. Ez az egyik kérdésem.
A másik nagy téma vagy nagy terület az esélyegyenlőség kérdése. Az Európai Unió 2007-et az esélyegyenlőség évének nyilvánította és ennek keretében különböző akciótervek készülnek itt nálunk. Létrehoztunk egy Egyenlő Bánásmód Hatóság nevet viselő szervezetet, amelyik azt vizsgálja a beérkezett panaszok alapján, hogy Magyarországon milyen okok miatt érnek munkavállalókat hátrányos megkülönböztetések. A leggyakoribb panaszra a következők miatt kerül sor, egyrészt a nőket éri hátrányos megkülönböztetés a nemi hovatartozásuk miatt, azért, mert nő, aztán az életkora miatt ér hátrányos megkülönböztetés munkavállalókat, a harmadik legsúlyosabb eset pedig, amikor a cigánysághoz tartozás miatt fordulnak elő hátrányos megkülönböztetések. Arra lennék kíváncsi, hogy önöknél milyen eszközökkel próbálnak meg valamit tenni azért, hogy ne legyen ilyen hátrányos megkülönböztetés, ha valaki dolgozni akar, különös tekintettel a nemzetiséghez való tartozás miatt, hiszen Románia soknemzetiségű ország. (Gheorghe Barbu: Sok a kérdés, és nem írtam fel magamnak, úgyhogy az a kérésem, hogy emlékeztessenek a kérdésekre a válasznál.)
Még egy harmadik téma, az együttműködés lehetősége. Említették előzőleg, hogy a kistérségi együttműködés, a határ menti területekre gondolok például, hogy itt vannak-e konkrét elképzeléseik ezzel kapcsolatban. Regionális értelemben. Köszönöm.
ELNÖK: Majd egy kis toleranciát kérek a vendégeinktől, egy rövid időre hadd adjam meg a szót alelnök úrnak, utána visszaadjuk a szót önöknek.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én 2002-től vagyok a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem kérdezni kívánok, mert tisztességtelen lenne a részemről, mivel öt perc múlva a frakcióm előtt egy másik törvénycsomagról kell véleményt alkotni, ezért csak két mondatot mondanék.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás mindannyiunk életében is fontos időpont volt. Mindig kérdéses volt, hogy az Európai Unióban bent lévők hogyan és miképpen viszonyulnak a csatlakozókkal szemben. Amikor önök csatlakoztak, Magyarországon volt olyan kormánypárt, aki azt mondta, hogy teljesen meg kell nyitni a határt. Volt olyan kormánypárt, aki azt mondta, hogy részleges nyitásra kell sort keríteni és volt a magyar parlamentben olyan párt, aki a nyitástól, meg a részleges nyitástól is bizonyos értelemben elzárkózott. Mint alelnök asszony is mondta, nyilván az élet diktálja a folyamatokat, tehát annak kapcsán folyamatosan felül kell gondolni és felül lehet gondolni a korábbi elképzeléseket és álláspontokat. Nagykövet asszonnyal is tárgyaltunk ezeknek a folyamatoknak az esetleges alakíthatóságáról és azt gondolom, elnök úr jogosítványa az, hogy majd erről bővebben szóljon, de az én személyes álláspontom az, hogy a további szakmai területeken történő kiterjesztés, szélesítés megalapozását maga a két bizottság együttes ülése is megerősítheti.
Utolsó mondatom az, hogy hiszek abban, hogy az ilyen típusú együttműködések, mint ami a két bizottság között is zajlik, ezek kölcsönösen segíthetik azoknak a folyamatoknak az alakulását, amelyek mindkettőnk, Románia-Magyarország, Magyarország-Románia közös hasznára válhatnak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Remélem, kellőképpen kifárasztottuk kérdésekkel a vendégeinket, átadom a szót, és természetesen van lehetőség, hogy visszakérdezzenek és ilyen értelemben folytassuk a konzultációt. De most önöké a szó.
GHEORGHE BARBU, a román képviselőház Munka és szociális védelmi bizottsága elnöke: Hogy milyen megszorítások vannak a román munkaerő számára? Csak azt szeretném elmondani, hogy ne beszéljek túl hosszan, hogy milyen különbség van Románia és Magyarország között ilyen szempontból. A 2004-ben csatlakozott államok közül Szlovénia és Lengyelország is teljes mértékben liberalizálták munkaerőpiacukat a román munkaerő számára, kivéve Magyarországot. Komoly megszorításokat alkalmaz viszont Írország és Anglia, Finnország, Svédország szintén megnyitotta munkaerőpiacát. Franciaország és Olaszország két év türelmi idő szabott. Spanyolország részben nyitotta meg a munkaerőpiacát és egy év után újra megvizsgálja a kérdést. Abban az időben miniszter voltam és Kiss miniszter úrral való beszélgetésünk során elmondtam, hogy szeretnénk, hogy ha Magyarország megnyitná munkaerőpiacát a romániai munkaerő számára. Néhány érvet szeretnék itt újra elmondani. Akik Magyarországra jönnének dolgozni, zömével romániai magyar munkavállalók, magyar nemzetiségűek.
Azt kell elmondanom, hogy a bérszintet vizsgálva nemrég láttam egy kimutatást az átlagbérekről, elég jelentős a közelítés. Ezért feltehetőleg a vándorló munkaerő Romániából nem feltétlenül fog egy olyan országban megállni, ahol a jövedelemkülönbség nem olyan nagy, hanem valószínű olyan országok felé veszi útját, ahol sokkal többet kereshet, így Olaszország, Spanyolország, Németország irányába.
Ugyanúgy, mint amikor önök beléptek az unióba és az uniós országok féltek a munkaerő-beáramlástól, amikor Románia csatlakozott ugyanez volt a helyzet. El kell mondanom, hogy mielőtt csatlakoztunk volna, az országunkból több, mint kétmillió munkavállaló dolgozott külföldön. Ez azt jelenti, hogy aki el akart menni, elment dolgozni máshová. Ami azt jelenti, hogy még mindig vándorol a munkaerő, de egyféle körforgás ez, mert egyesek elmennek, mások visszajönnek vagy elmennek egy időre, aztán visszajönnek az országba. Mint ahogy látható, mára már az a félelem, ami Angliában és Írországban megfogalmazódott, hogy több százezer román munkavállaló fogja elözönleni őket, mára megcáfolódott, hiszen néhány tízezren voltak. Ami a nagy gond, az a lengyel munkavállaló volt, nem a román. Ami pedig Magyarországot illeti, ha összehasonlítjuk a 2007-es első negyedéves statisztikai adatokat a 2006-ossal, a regisztrált kivándorló munkaerő 28 százalékkal csökkent. A regisztrált! Minek után Magyarország 219 szakma vonatkozásában liberalizálta a munkavállalási lehetőségeket, további javaslatok vannak további szakmák vonatkozásában, hogy ha jól értettem, ezt Szegeden elemezték önök, akkor miért kell további munkavállalási engedély, hiszen ugyanaz a bánásmód kéne, mint a többi EU-s munkavállalóval szemben. Tehát nem kellene munkavállalási engedély ezek után külön. A statisztikából merítkezve azt tudom, hogy a munkát vállalni kívánók közül csak 24-25 százaléka választja az egyszerűsített eljárást és az 56 százaléka a munkavállalóknak még mindig a hagyományos munkavállalási, engedélyezési procedúrán megy keresztül. Munkavállalási engedélyre van szüksége, holott, ha jól tudom, a Szlovákiából érkező munkaerőnek csupán csak be kell jelentkeznie.
Kedves Kollégák! Nehogy az legyen a benyomás, hogy itt a kivándorló román munkaerőért tartok védőbeszédet, hiszen Romániában bizonyos területeken munkaerőhiány van. Egyszerűen csak az elveket szeretném, ha tisztáznánk. Szeretném, hogy ha önök is tudnák, hogy elég jelentős azon magyar állampolgárok száma, akik Románia nyugati határán, román területen dolgoznak.
Erről már elég sokat szóltunk, én azt hiszem, hogy a szabályozások során eljutunk oda, hogy ezt a kezdeti nehézséget kiiktassuk, hogy ezen túllépjünk, ami mindkét ország javát szolgálná. Azt tudjuk, hogy állampolgáraink nem akarnak dolgozni bizonyos területeken vagy már nem akarnak munkát vállalni bizonyos területeken, így vannak olyan területek, ahol munkaerőhiány van, tehát a lefedettség hiányosságot mutat. Nagyon jó volna, hogy ha a teljes liberalizációra sor kerülne. El kell mondanom, hogy kormányunk egy állásfoglalással, egy határozattal, amit a múlt héten fogadott el, minden európai munkaerő számára teljes mértékben liberalizálta a román munkaerőpiacot. És ennek következtében módosítanunk kell a munka törvénykönyvét.
Most pedig válaszolni fogok arra a kérdésre, amelyik a diszkriminációra, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozott. Romániában két intézmény létezik. Az egyik intézmény a férfi-női egyenlőség biztosítására hivatott országos ügynökség, amelyik a munkaügyi minisztérium égisze alatt működik. El kell mondanom, hogy itt folyamatban van egy olyan akció, amely mindenki számára esélyegyenlőséget jelent. Egy stratégiát dolgoztunk ki, amelyet Brüsszel is elfogadott és a pályázat már folyik is ilyen irányban.
A második pedig a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmekre felügyelő országos tanács, amelyik a parlament égisze alatt működik. Ennek van egy vezető testülete, kollégiuma, kilenc személyből áll, mindannyiuknak államtitkári rangjuk van. Ez az országos tanács elemzi és szankciókat szab ki minden olyan hátrányos megkülönböztetés, illetve diszkriminációs ügyben, amellyel vagy megkeresik direkt vagy amelyről a médiumokból szerez például tudomást. Ide tartozik minden olyan hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció, ami akár a nemi, vallási, etnikai megkülönböztetéssel kapcsolatos. Ennek az országos bizottságnak a vezetője egy férfi és Asztalos úrnak hívják.
Most pedig a kistérségi együttműködésről szeretnék szólni. Az utóbbi két évben a helyhatóságok, az önkormányzatok közötti együttműködésről törvény szól és a törvényt módosították. Ez azt jelenti, hogy most már lehetőség nyílik arra, hogy a közigazgatási hatóságok egymással együttműködjenek. Így például a falvak a városokkal vagy a megyék egymás között. Ez a törvénymódosítás körülbelül féléves. Az együttműködés több szempontból is megvalósulhat, így például közösen vállalkozhatnak infrastrukturális beruházásokra a községek például a környezetvédelem területén vagy akár szociális területen, így például ha egy adott településnek nincs lehetősége arra, hogy árva gyerekeket befogadó központot létesítsen, akkor több település, több község szövetkezhet erre. De csak egy példát ragadtam ki.
A határ menti együttműködésre vonatkozóan azt hiszem, hogy Magyarország és Románia együttműködése jó példa, hiszen én magam is egy olyan megyéből jöttem, amelyik részese a Duna-Körös-Tisza eurorégiónak, amelyben gyakorlatilag négy romániai és négy magyarországi megye működik együtt 1996-tól 2000-ig jött létre ez az eurorégió és ha jól emlékszem, 1998-ban volt az első közös akció, de ilyen példa van az észak-nyugati határon is, Szatmár és Nagyvárad együttműködésében a határon túli térségekben. Más országokkal való határainkon is van együttműködés, több térségben, például a Moldáv Köztársasággal. Az együttműködés célja alapvetően az, hogy megpályázzunk pénzalapokat közös projektek megvalósítására. Eredménye például a két új határátkelő pont. Aztán beszélhetnénk Temes megyében olyan együttműködésről, ami a határon átnyúló vizekkel kapcsolatos, így például a Maros, meg a Tisza folyók vonatkozásában történt együttműködésről szól.
A két bizottság együttes üléséről szólva el kell mondanom, hogy eredetileg a programban ez nem szerepelt, ugyanakkor egy nagyon jó ötletnek tartom, hiszen az együttes üléseken alkalmunk nyílik arra, hogy tapasztalatokat, szempontokat megbeszéljünk, átadjunk egymásnak, hiszen mind a két fél a saját területén, a saját országában a törvénykezésben vesz részt, tehát mindenképp hasznos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kerekes úr, tessék.
KEREKES KÁROLY, a román képviselőház képviselője: Jó napot kívánok! Maros megyéből RMDSZ-képviselőként vagyok jelen. Ebben a képviselőházi bizottságban az egyik legrégibb bizottsági tag vagyok. 1990 óta vagyok a parlament tagja, úgyhogy az itt felsorakoztatott szempontokat természetesen ismerem és egyaránt az átmeneti időszakkal kapcsolatos ismereteim megvannak.
A kezdet kezdetén a Barbu elnök úr által felsorolt területeken túl az egészségüggyel is nekünk kellett foglalkozni, ez a nehéz feladat is a miénk volt. Szerencsénkre azóta az egészségügy átkerült egy külön bizottsághoz, az egészségügyi bizottsághoz. Ma, amikor megkezdtük a beszélgetéseket, egy átiratot, egy feljegyzést kaptam önöktől egy olyan cikkről, ami a Magyar Nemzetben jelent meg. Ebben azt írták le, hogy a román állampolgárok már nem kívánnak nálunk (Magyarországon) dolgozni. Hogyha általánosságban beszélünk, a román állampolgárok tényleg nem nagyon irányulnak Magyarország felé, mint munkavállalók, azokból az okokból, amiket Barbu úr felsorolt. De önök is tudják, akárcsak mi, hogy a magyar ajkúak eddig is jöttek és ezután is fognak jönni dolgozni Magyarországra. És ez teljesen érthető, nem feltétlenül azért jönnek, mert jobb lenne a bérük, mint nyugaton. Természetes, hogy egy magyar kisebbséghez tartozó egyén könnyebben megérteti itt magát, nincsenek nyelvi nehézségek és könnyebben beilleszkedik. És nekem az a kérdésem, amit már Markó elnök úr is, az RMDSZ elnöke is megfogalmazott, hogy jó volna, ha Magyarország teljes mértékben megnyitná a munkaerőpiacát a román munkaerő számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, nekem jutott az a nem hálás szerep, hogy jelezzem, hogy a konzultációnak egy olyan szakaszához érkeztünk, ahol nekem egy összefoglaló zárszót kellene mondanom, hiszen önöknek van további programja. Egyet biztosan mondhatok, hogy a konzultációt elkezdhettük, de itt lezárni biztosan nem fogjuk. Ha megengedik, néhány dologra reagálnék és külön köszönöm Barbu elnök úrnak, hogy nagyon komoly választ adott a felvetett kérdésekre. Nem olyan régen Szegeden az első egynegyed év tapasztalata alapján a bizottságunk egy átfogó konzultációt folytatott le, ahol az alapkövetkeztetések egybeestek azokkal, amiket önök is említettek. Ebből eredendően kezdeményeztük mi az érintett szaktárcánál, hogy további szakmairányokban legyen enyhítés, könnyítés a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. Azt ígérhetem, hogy ez a bizottság folyamatosan részt fog venni a felülvizsgálatban és folyamatosan kezdeményezőleg fog fellépni ott, ahol lehet további, a nyitásban meglévő engedményeket tenni. Kicsit önök ma hasonló cipőben járnak, mint ahogy Magyarország tapasztalta az európai uniós csatlakozást követően, hogy az első időszak felülvizsgálata a csatlakozási szerződésből fakadó korlátozás. Az EU 15-ök valamennyien a nemzeti érdekek érvényesítését helyezik előtérbe. Mi igyekszünk a magyar kormányt jó értelemben visszajelzéseinkkel, impulzusainkkal terelni abba az irányba, hogy a magyar munkaerőpiacon nem jelent feszültséget, problémát például a Romániából, Bulgáriából érkező munkavállalók megjelenése. Ebben a, ha szabad így mondanom, küldetésünkben talán segítség az, hogy a tervek szerint mi ősz folyamán újra fogunk egymással találkozni és konzultációt lefolytatni. Akkor már gyakorlatilag több, mint fél év áll rendelkezésre, hogy tényleges tapasztalatok birtokában lehessen újabb lépéseket megtenni.
Tudomásul vesszük, hogy az Európai Unió a munkaerő-piaci korlátozását, a hétéves átmeneti időszakát, a 2+3+2 évet a nemzeti államok rendelkezései közé beilleszthetőnek tekinti, amennyire lehet, mi igyekszünk ezt a folyamatot gyorsítani.
És ha megengedik, itt szeretném megjegyezni, hogy a mai találkozónak a létrejövetelében is és az egymás álláspontjainak a megismerésében szeretném külön megköszönni a nagykövet asszonynak azokat az értékes konzultációkat, amelyeket lefolytatott a bizottság elnökével, illetve a bizottság vezetésével. Mi a mai konzultációnkról tájékoztatást fogunk adni a miniszterelnöknek, a köztársasági elnöknek, a parlament elnökének és az érintett szaktárca vezetőjének. Ebben el fogjuk mondani az önök érveit, és minden bizonnyal hozzájárulunk ahhoz a szakmai vitához, ami Magyarországon a szakpolitikában erről a kérdésről zajlik. A bizottságunknak is komoly szerepe volt abban, hogy rögtön az induló pozíciók rögzítése összekapcsolódott Magyarországon a felülvizsgálatnak az intézményével is. Hogy ez elsőként ne azt jelentse, hogy majd a második év végén fogunk erről a kérdésről először beszélni, hanem azt jelentse, hogy folyamatosan zajlik egy monitoring és egy konzultáció ebben a kérdéskörben.
Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy egy nagyon szolid kis ajándékkal a bizottság nevében kedveskedjek, néhány üveg jó tokaji borral készültünk és egy kiadvánnyal a Magyar Parlamentről.
GHEORGHE BARBU, a román képviselőház Munka és szociális védelmi bizottsága elnöke: Elnök Úr! Képviselő Hölgyek, Urak! Én szeretném megköszönni ezt a találkozót, szeretném elmondani, hogy nagyon hasznos volt ez a véleménycsere. Azzal szeretném zárni, hogy hivatalosan szeretnék meghívni egy delegációt ebből a bizottságból, hogy látogasson el Romániába egy olyan időpontban, amelyről megállapodunk majd a továbbiakban. Személyes javaslatom az lenne, hogy 2008 első ülése legyen ez az időpont, február 1-je után, hiszen tudják, hogy nálunk az ősszel európai parlamenti képviselőválasztásra kerül sor, eléggé mozgalmas időszaknak nézünk elébe, ennek ellenére szeretettel várjuk önöket Bukarestben. Mi is készültünk egy kis ajándékkal és remélem, örömet okozunk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ebédnél fogunk találkozni. (A bizottság elnöksége elköszön a román parlamenti delegációtól.)
Folytatnánk a bizottság ülését, és átadom az ülés vezetését alelnök asszonynak.
(Az elnöklést Bernáth Ildikó veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jelezte, hogy az eredetileg elfogadott hármas számú napirendünkhöz ma nem tudnak eljönni. Ezért most a napirendünket módosítani kell úgy, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájára holnap kerülne sor. Aki egyetért a napirend módosításával, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Rátérünk a kettes napirendi pontunkra, a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőjét, megadom a szót.
Dr. Mészáros Gábor szóbeli kiegészítése
DR. MÉSZÁROS GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Jó napot kívánok. A Magyar Ekvivalencia- és Információs Központ igazgatója vagyok. Jelen törvényjavaslat a kormány jogharmonizációs céllal készítette el. Ez a törvényjavaslat nem terjeszkedik túl az európai közösségi jogon, sőt a közösségi jognak egy részét kívánja harmonizálni, mindazon részeit ennek a joganyagnak, amelyek alsóbb szintű jogszabályban is elhelyezhetők, mögöttes jogszabályban kívánják intrementálni. Egészen röviden ennyit szerettem volna csak elmondani, örömmel válaszolok azonban bármely felvetésre részleteiben is.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés vagy vélemény. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, megkérdezem, hogy ki az, aki a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Akar-e a bizottság előadót állítani? (Nincs jelentkező.) Nem kíván.
Következik az utolsó napirendi pontunk, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Megkérem a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Till Szabolcs ezredes tartsa meg a szóbeli kiegészítést.
Dr. Till Szabolcs kiegészítése
DR. TILL SZABOLCS (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat két irányú módosítást kíván megtenni a hivatásos és szerződéses jogállású katonák jogállásáról szóló törvényen. Az egyik irány a közszolgálati egységesítéshez kapcsolódik, ezek a módosítások a próbaidő, a felmentési idő, valamint a szakmai alkalmatlanság szabályait pontosítják, illetve egy új szabályrendszert kívánnak rendszerbe iktatni a katonai beosztások katonai jellegének felülvizsgálata körében.
A javaslat másik szabályozási iránya a törvény ötéves hatályosulásvizsgálatához kapcsolódik, ennek körében beiktattunk szabályokat a külföldi szolgálat pontosítása vonatkozásában. Az újonnan létrejött ügynökségek egyes szabályait iktatjuk a törvénybe, illetve új pótlékok kialakítása nélkül a pótlékrendszer egyes szabályait pontosítjuk. További nagy terjedelmű módosítás a fegyelmi fejezet felülvizsgálata. Ezek köréből kiemelném az adatvédelmi biztos igényének megfelelően a fegyelmi nyilvántartás szabályainak pontosítását. A törvényjavaslat ezen túl az egyeztetési rendszerbe iktatja a SZÉF-et, a szolgálati jogviszonyban állók érdekegyeztető fórumát, e vonatkozásban a szabályozás azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz a Hszt. módosításával.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kívánnak-e szólni. (Nincs jelentkező.) Nekem egy kérdésem van, az érdekképviselettel egyeztettek-e a benyújtott törvényjavaslatról és mi volt az álláspontjuk.
DR. TILL SZABOLCS (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Igen, több alkalommal különböző fórumokon. Tipikusan a honvédségi érdekegyeztető fórumon, illetve a már működő és már említett SZÉF-en is egyeztetések folytak. Néhány kérdésben maradt el nem fogadott szakszervezeti észrevétel. Ezek részint a felmentési idő számításának rendszerét érintik, másrészt pedig új pótlékjogcímek, illetve szolgálati időszámítási jogcímek vonatkozásában a meglévőnél kedvezőbb szabályokra irányulnak.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy a T/3091. szám alatt benyújtott törvényjavaslatnak az általános vitára alkalmasságát ki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Nyolc Köszönöm szépen.
Több napirendi pont nincs. Viszontlátásra, további jó munkát mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 25 perc.)
|
Simon Gábor |
Bernáth Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia