FMB-18/2007.
(FMB-36/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. május 30-án, szerdán 08.00 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről*
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3092. szám) (Általános vita)*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3059. szám) (Tatai-Tóth András, Katanics Sándor és Rózsa Endre (MSZP) képviselők önálló indítványa)*
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3089. szám) (Általános vita)*
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3090. szám) (Általános vita)*
Dr. Jobbágy Zsuzsa szóbeli kiegészítése*
A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2939. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)*
1. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3092. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3059. szám) (Tatai-Tóth András, Katanics Sándor és Rózsa Endre (MSZP) képviselők önálló indítványa)
3. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3089. szám) (Általános vita)
4. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3090. szám) (Általános vita)
5. A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2939. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
6. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) Rákóczy Attilának (MSZP)
Dr. Herczog Lászlós szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Dudás Ferenc szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Jobbágy Zsuzsa főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Ese Ferenc (Liga Szakszervezetek)
Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 05 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek. A bizottságunk határozatképes.
Szeretném jelezni a bizottság tagjainak, hogy egy munkás tegnapi nap után vagyunk, hiszen egy nagyon konstruktív együttes ülésünk volt a Román Képviselőház társbizottságával, azt követően a parlamentben több jogszabály vitájában a képviselőtársaink éjszakába nyúlóan vitáztak és most reggel 8 órakor pedig frissen kipihenve itt vagyunk, hogy elvégezzük a feladatainkat. Méltán gondolhatjuk azt, hogy ez egy nagyon dolgos bizottság. Köszöntöm a megjelenteket. A bizottság határozatképes. Szeretném, hogy ha a napirendről döntenénk. A tegnap nap folyamán egy napirendet áthoztunk a mai ülésünkre, ezért a kiküldött napirendet módosítottuk, de természetesen elektronikus úton ezt is kiküldtük. Immáron a módosított napirendről fogunk dönteni. Hat témát fogunk megtárgyalni.
Szeretném kérdezni a bizottságot, hogy egyetért-e a napirendi javaslattal. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, ezért a mi munkánk megalapozza a parlament többi bizottságának az ehhez a jogszabályhoz kapcsolódó munkáját, úgyhogy ennek figyelembevételével végezzük a mai teendőinket. Köszöntöm államtitkár urat, kérem, tegyék meg a szóbeli kiegészítésüket az előterjesztéshez.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok a bizottságnak. Ha egy mondatban próbálnám összesűríteni a törvényjavaslat célját, az a teljesítményelv erőteljesebb értékelése, a hatékonyabb intézményi működés segítése. A fontosabb módosítások három nagy csoportba sorolhatók. Az első a kiválasztási rendszer szigorítása. Ennek egyik eleme a pályázati rendszer kiszélesítése. Fő szabályként ez kötelező pályáztatást jelent, bár a miniszter végrehajtási rendeletben ez alól kivételeket megállapíthat. Ez egyben azt is szolgálja, hogy a közszolgálatba való bekerülés a nyilvánosság szűrőjén keresztül valósuljon meg, tehát minden potenciális jelölt erről tudomást szerezhessen.
A következő szabály a kötelező próbaidő előírása, ami három hónap minimálisan, de ez négy hónapra felemelhető. A harmadik pedig, hogy amennyiben az intézmény működésének alaptevékenységét érinti egy munkakör, akkor ott előírunk legalább hároméves gyakorlatot. Ennek hiányában pedig kötelező a gyakornoki idő letöltése, amely minősítéssel zárul és ennek megfelelően lehet aztán vagy nem lehet közalkalmazott az állásra jelentkező. A második nagyobb csoport az a közalkalmazotti jogviszony megszűnését érinti, az első az az állásfelajánlás jogintézményének a bevezetése, ez kötelező. Szeretnék egy félreértést elkerülni. Ez nem azt jelenti, hogy ha valakit el akarnak bocsátani, akkor annak kötelező egy másik állást találni, hanem pontosan arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy egy önkormányzaton, egy településen belül a lehetőségek megkeresése az, ami kötelező. Tehát tegye meg a fenntartó, a munkáltató mindazon erőfeszítést, amelynek a következményeként remélhetőleg az elbocsátásra mégsem kerül sor. Amennyiben természetesen állást nem találnak, akkor a felmentés bekövetkezik. Amennyiben találnak ilyen állást, felajánlják a közalkalmazottnak, de nem fogadja el, ebben az esetben feleakkora végkielégítés jár, mint amit egyébként a törvény előír.
Ugyancsak az elbocsátás megelőzését szolgálja az az intézkedés, amely lehetővé teszi azt, hogy egy elbocsátás helyett éljenek az úgynevezett munkakör-megosztás jogintézményével. Ez azt jelenti, hogy többen - minimálisan két fő kell, de több főnél is előfordulhat - együttesen kérik, hogy részmunkaidőben tölthessék be azt a munkát, amit eddig teljes munkaidőben láttak el.
Végül pedig a törvény kimondja azt is, hogy amennyiben egy közalkalmazott alkalmatlan a munkaköre betöltésére, akkor a felmentési ideje nem a törvény szerint jár, hanem 30 napban lenne meghatározva. Végül a harmadik csoport, ami a magasabb vezető állásúak jogviszonyát szabályozza, nyilvánvaló, hogy az intézmény életében a magasabb vezető állású dolgozó kulcsszerepet tölt be. Nálunk eddig elvileg csak a megbízási jogviszony létezett. Ezt két újabb esettel egészítjük ki, az egyik a vezetői munkakör. Megbízás esetén gyakorlatilag ugyanazt a munkát csinálja, de közben vezetői posztot is ellát. Erre egy példa lehet az osztályvezető főorvos egy kórházban, amikor ugyanúgy gyógyít, egyben irányítja is az osztályát. A vezetői munkakör esetében azonban már elválik, tehát ez egy meglehetősen önálló munkakör egy nagyobb iskolában, ahol az igazgató gyakorlatilag nem tanít, hanem irányítja az iskolát.
A harmadik pedig, amikor a munka törvénykönyve szabályai szerint történik a magasabb vezető állású kinevezése. Erre olyan nagyobb intézményeknél kerülhet sor és ezt a törvény részletesen szabályozza is, ahol a menedzserszemléletnek lehet jelentősége. A törvényjavaslat egyeztetésre korábban az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban, majd alaposabban a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsában megtörtént. A szakszervezetek teljes támogatását nem sikerült elnyerni, kezdetben erőteljesen ellenezték az intézkedéseket, a legutóbbi ülésen azonban számos módosításban egyeztünk meg. Így a szakszervezetek, ha nem is szeretik a javaslatot, de heves ellenállásról talán már nem beszélhetünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm szakállamtitkár úrnak a szóbeli kiegészítést. Megnyitom a napirend tárgyalását. Alelnök asszonynak adok szót először.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Először egy általános kérdést szeretnék feltenni államtitkár úrnak a részmunkaidővel kapcsolatban. Ez hogyan passzol össze mondjuk a Prémiumévek programmal? A Prémiumévek programnak az a lényege, hogy csak heti 12 órát kell dolgoznia annak, aki ebbe a programba belépett. Gyakorlatilag tekinthető részmunkaidőnek, meghatározott az illetmény mértéke: 70 százalék. Ehhez képest most ez, amikor ketten kívánnak ilyen munkakört megosztani vagy egy meghatározott munkakört megosztani, akkor 50 százalék. Ez hogy függ ez a két dolog össze? Annál is inkább kíváncsi vagyok erre, mert a munkáltatók kötelesek ezt az időt elfogadni vagy kielégíteni. Milyen viszonyban van ilyenkor a munkavállaló, a munkavállalók, mert legalább kettőre van szükség, a munkáltatóval?
A gyakornoki idővel kapcsolatban kérdezném, hogy miért a miniszter kap felhatalmazást arra, hogy felmentést adjon a próbaidő alól? Miért nem a törvény szabályozza? Van egy ilyen szabály a 4. szakasz (5) bekezdésében, hogy a miniszter megállapíthatja munkakörönként azt a szakmai gyakorlatot, amelynek megléte esetén a próbaidőt nem lehet megállapítani. Miért nem lehet? Hiszen a közalkalmazotti munkakörök, akár az egészségügyet nézzük, akár a szociális szférát, akár az oktatást, ott meglehetősen szabottak. Ott olyan nagy eltérés nincsen, az illetményberosolás is ahhoz kötött. Miért nem lehet ezt a törvényben nevesíteni, miért a miniszter kap erre felhatalmazást?
Ez a három vagy négy hónapos próbaidő. Mitől függ, hogy mikor három és mikor négy? Ugyanez a miniszterre történő delegálás, a hatáskör megállapítása. Szintén van egy ilyen szabály az 5. szakasz (4) bekezdésében, a miniszteri felhatalmazás. A másik kérdésem, hogy van egy ilyen, hogy "a szakmai gyakorlat meglétét a közalkalmazott köteles igazolni". Ez alatt az igazolás alatt mit kell érteni? Mivel fogja igazolni a szakmai gyakorlat meglétét? Köszönöm. Első körben körülbelül ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrnak adom meg a szót. De előtte bediktálom a helyettesítéseket: Bóth János képviselő urat Filló Pál fogja helyettesíteni, Czira Szabolcsot Czomba Sándor, Molnár Oszkárt Kontur Pál képviselő úr, Rácz Istvánt V. Németh képviselő úr, Wittner Mária képviselő asszonyt pedig Bernáth Ildikó képviselő asszony helyettesíti.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Mindössze két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik a kiválasztás rendszere, ami a pályáztatás szinte teljes körűségét foglalja magában a kivételek figyelembevételével. Alelnök asszony már kérdezte a kivételeket.
A másik kérdéskör a jogviszony megszűnésével kapcsolatos. Ugye itt puhítja a rendszer a bizonyítási teher és egyéb más vonatkozású kérdések tekintetében a dolgokat. Azt mondja, hogy ha az alkalmatlanság fogható, akkor 30 napos felmentési időtartam az, ami párosul mindezzel. Ehhez illesztetten van még egy dolog, amiben szeretném szakállamtitkár úr álláspontját megismerni, hogy a felmentéssel párosuló állásfelajánlási kötelem hogyan és miképpen néz ki, mert én kétfajta gondolkodást ismerek a törvénytervezet alapján és az előzetes egyeztetések alapján. Az egyik az, hogy kötelező érvénnyel megmaradna az állásfelajánlásnak a léte, a másik pedig az, hogy a kötelező felajánlás elmaradna, ezzel szemben az állásfelajánlás lehetősége kerülne a felszínre, tehát a felmentendő közalkalmazott gyakorlatilag írásban kérhetné a munkáltatótól az állás felajánlását, és ennek az elmaradása adott esetben nem jelentené a jogellenes megszűnését a felmentésnek. Tehát melyik az a verzió, ami az egyeztetések során akár az OÉT-ben, akár a közalkalmazotti tanácsban megerősítést nyert, erre szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kér-e még szót valaki? (Nincs jelentkező.) Ha nem, visszaadom a szót szakállamtitkár úrnak. Tessék parancsolni!
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, az első kérdés, a Prémiumévekkel való kapcsolódásra vonatkozik. A Prémiumév egy nagyon korlátozott körre, gyakorlatilag a nyugdíj előtt állókra vonatkozik. Feltétel, hogy legyen 25 éves jogviszonyuk. A munkakörmegosztás egy teljesen általános szabály, ami minden közalkalmazottra vonatkozik és az ő együttes megállapodásukra van szükség ahhoz, hogy ezt meg lehessen csinálni. A legegyszerűbb példát mondom. Két közalkalmazott dolgozik azonos munkakörben és a munkáltató bejelenti, hogy az egyiküket el kívánja bocsátani. Ebben az esetben, amennyiben a két közalkalmazott megegyezik, hogy ők 4-4 órában ellátják ezt, ebben az esetben nem szüntethető meg felmentéssel az egyiküknek a jogviszonya, hanem mind a kettő továbbra is közalkalmazott marad, de már nem teljes munkaidőben, hanem részmunkaidőben. Ez egy általános szabály, bármely munkakörre vonatkoztatható, tehát szemben a Prémiumévekkel, ami egy szűk csoportot érint.
A felmentés szabályainál a próbaidőnél tetszett kérdezni. Ez a gyakornoki idő szabályozásával függ össze. Ott is a miniszter megállapíthatja, hogy mikor kell ezt előírni és mikor nem. Itt gondoljunk arra, hogy nemcsak olyanok jelentkeznek közalkalmazotti pályára akiknek nincsen szakmai előélete. Akár informatikusnál, orvosnál, pedagógusnál előfordulhat, hogy már hasonló területen dolgozott, de nem közalkalmazotti szektorban, hanem magánszférában és ha ő bekerül a közalkalmazotti szektorba, akkor emiatt nem érdemes előírni neki egy gyakornoki időt, és neki tulajdonképpen ezt kell igazolni, hogy az adott területen megszerezte azokat az ismereteket, ami alapján közalkalmazottként dolgozhat. Tehát a szakmai gyakorlat meglétét a közalkalmazott köteles igazolni, ezt tulajdonképpen annak kell jeleznie, hogy nem közalkalmazottként, de más területen ezeket az ismereteket megszerezte, tehát nem kell őt "pályakezdőnek" tekinteni.
A próbaidő. A próbaidőnél három hónap a minimum és ez megállapodással emelhető fel négy hónapra. Nyilván itt a munkáltató javasolja, hogy ez egy bonyolult feladat, hogy miért tartja indokoltnak, hogy a próbaidő négy hónapos legyen. Ezért erről meg kell állapodni, a három hónapról pedig nem kell. Ez a kettő szabály között a különbség.
Ami az 5. § (4) bekezdését illeti, itt hasonló a helyzet, mint a próbaidőnél. Tulajdonképpen a válaszom lényege is ugyanaz. Lehetnek olyan munkakörök, amelyek a kinevezéshez szükséges képesítéssel egyenlő értékűnek tekintendők. De ezt nem tudjuk a törvénybe beleírni, ezt konkrét esetekre lehet igazából megmondani. A miniszter ezért itt kap egy lehetőséget, felhatalmazást. Tudjuk, hogy minden közalkalmazotti törvényhez végrehajtási rendeletek kapcsolódnak és ezek felsorolják a munkaköröket. Tehát ez ma is így szabályozott, egy ágazati miniszter által kiadott végrehajtási rendelet, ők rendelkeznek azzal az ismerettel, hogy meghatározzák a munkakört, ahol olyan képzettség van, ami egyenlő értékűnek tekintendő. Ezt megint csak a közalkalmazott köteles igazolni.
A kötelező állásfelajánlás. Valóban az előkészítés során több változat is felmerült, az egyik például hogy ez csak egy lehetőség legyen, ne kötelezettség. Ezt elvetettük. A másik vitapont az volt, hogy ezt a munkáltató minden esetben köteles legyen felajánlani vagy csak akkor, hogy ha a közalkalmazott kéri. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa elé ezért két változatban terjesztettük és a szakszervezetek azt a változatot támogatták, hogy erre a közalkalmazott kérése esetén kerülhessen sor, és ennek megfelelően ez került be a tervezetbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még Bernáth Ildikó kíván szólni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Két rövid kérdésem lenne. Szeretnék erre a részmunkaidős témára visszatérni. Azt mondta államtitkár úr, hogy azonos munkakörben dolgoznak. Mondjuk beszéljünk a pedagógusokról, a közalkalmazottak egyik legnagyobb létszámú munkavállalóiról. Ha valaki tanárként dolgozik, önkormányzati fenntartású intézményben, viszont a tanárok között is különböző szakot végzettek vannak. Akkor egy történelem tanár megegyezik egy matematikát oktatóval? A történelem tanár a történelem tanárral? (Dr. Herczog László bólogat.) Államtitkár úr szerint az életszerű, hogy valaki önként és dalolva lemond a fizetésének a feléről így vállalván vele szolidaritást, hogy őt ne küldjék el? Mert én azt gondolom, hogy a jelen helyzetben erre vajmi kevés az esély. Ez csak egy rövid megjegyzés volt.
Végül pedig, körülbelül 800 ezren dolgoznak a közszférában. Esetleg tudna erre pontos adatot mondani, hogy mekkora a létszám és ez hogyan oszlik meg az állami és az önkormányzati szektorban?
Végül pedig említette, hogy a heves ellenállás némileg elcsitult. Most ez az elcsitulás mire vezethető vissza? Milyen engedményeket tett a kormány a szakszervezetek kívánságának megfelelően?
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A részmunkaidős szabályozásnál azonos munkakört említettem, nyilván a matematika tanár és a történelem tanár nem azonos munkakör. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire életszerű. Ez egy éles helyzet, mert az egyiket elbocsátanák, és ebben az esetben a törvény nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy megegyezzenek. Ez nem kényszer, ez egy választási lehetőség. Amivel vagy élni fognak vagy nem. Igazából ezt törvényi szabályozás nélkül is meg lehetne csinálni, a törvény annyit tesz hozzá ehhez a feltételezett élethelyzethez, hogy azt mondja, hogy amennyiben ez a megállapodás a két vagy több közalkalmazott között létrejött, akkor ezt köteles a munkáltató tudomásul venni, ha ők vállalták a részmunkaidőt, akkor nem lehet őket elbocsátani.
Ami a szféra létszámhelyzetét érinti, hozzávetőleges adatokat tudnék fejből mondani. A 800 ezer fő az a teljes közszférára vonatkozik, tehát ebben köztisztviselők, rendvédelem, honvédség, stb. mind benne van, a közalkalmazotti szektor létszáma 500-550 ezer közé tehető. És ennek a nagyobb része az önkormányzati, nagyjából háromnegyede az önkormányzatok által foglalkoztatott. Ami a szakszervezetekkel történt egyeztetéseket illeti, csak emlékezetből mondanék néhányat. A felmentési idő, amelynek a maximuma most nyolc hónap, ezt javasoltuk hat hónapra mérsékelni. Ez nem került be a törvényjavaslatba. A próbaidőnél említettem, hogy megállapodás alapján négy hónapra lehet felemelni, a korábbi tárcajavaslatban hat hónap szerepelt, ettől is elálltunk. A kirendelés esetén egy magasabb, amikor más munkahelyen kell munkát végeznie a közalkalmazottaknak. Ezt a törvény ma is lehetővé teszi, a munka törvénykönyvénél is a közalkalmazottaknál, itt magasabb mérték lett volna, mint a munka törvénykönyvében, elálltunk és azonos mérték szerepel. Az állásfelajánlásról már említettem, hogy azon volt a vita, hogy ez hogy lehet és akkor előbb a Gúr Nándor képviselő úr kérdésére válaszolva mondtam, hogy milyen megállapodás jött létre, hogy ezt csak akkor kell alkalmazni, ha a közalkalmazott kéri. Ez négy, bevallom összesen hét volt, arra emlékszem csak fejből a további három nem jut eszembe. (Bernáth Ildikó: Köszönöm.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Döntés következik. Aki a jelen előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja, kérem szépen, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Egy. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
Szeretném azt mondani, hogy nekünk előadót is kell állítani. Miután kijelölt bizottság vagyunk, ezért kérem az oldalakon ülőket, hogy megfelelő körültekintéssel válasszanak előadót. A többségit én vállalom, a kisebbségit pedig meg fogja mondani alelnök asszony, a vezérszónokokat pedig a frakciók megnevezik. Köszönjük az előterjesztőknek a munkát.
A következő napirendünk döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3059. szám) (Tatai-Tóth András, Katanics Sándor és Rózsa Endre (MSZP) képviselők önálló indítványa). Ma ennek az indítványnak a tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk, ezért meg szeretném kérni Rózsa Endrét, hogy adjon tájékoztatást, azt követően a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről kérek egy állásfoglalást a tárgysorozatba-vételhez. Utána döntünk.
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Röviden szeretném indokolni a képviselőtársaimmal együtt beadott módosító javaslatunkat. Tudjuk azt, hogy a Kjt. Értelmében a pedagógusoknak a kötelező óraszáma 20 óra volt, amennyiben 2 órával emelkedik, akkor az a bizonyos rendelet, amely tartalmazta azt, hogy minimum 10 százalékban tanított tantárgy esetében további szakképzési pótlékot kell a szaktanárnak biztosítani, ilyen szempontból ez sérülne, ezért azt javasoltuk, hogy ne 10 százalék, hanem két óra legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót az Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőjének.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Szakmai álláspontot fogok mondani. Köszönjük a módosító indítvány formájában azt, hogy felhívta a képviselő úr a figyelmet erre a problémára, hiszen valóban nehéz lenne meghatározni adott esetben a közoktatásban pedagógusok esetén azt, hogy hány órának felel meg az a többletmunka, amely alapján ezt az illetménynövekedést meg kellene fizetni a pedagógus számára. A cél jó, értékelendő, viszont a technikai megoldást nem tudjuk jelen esetben támogatni. A Kjt. szabályai alapvetően valamennyi közalkalmazottra vonatkozó szabályokat fogalmaznak meg, ehhez képest a beiktatni kívánt szabály egy speciális, kifejezetten a közoktatási ágazatra vonatkozó javaslat. Egyeztettünk az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, a közös meglátásunk az, hogy ez kifejezetten olyan végrehajtási szabály, amely a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a közoktatási intézményekben történő végrehajtásához kapcsolódik. Az OKM már dolgozik is azon, hogy ezt a végrehajtási rendeletet módosítsa. Köszönjük tehát a figyelemfelhívást, jelen esetben nem tudjuk támogatni a javaslatot, de rendeződni fog a kérdés, csak nem ebben a formában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyetértve azzal, amit a főosztályvezető-helyettes asszony mondott, úgy gondoljuk a kormányoldalon, hogy segítjük a kérdés megoldását azzal, ha tárgysorozatba fogjuk venni ezt az előterjesztést, amit majd a képviselők visszavonnak abban az esetben, ha ténylegesen a megfelelő módon rendeződik jogszabályilag az ügy háttere.
Kérdezem tehát a bizottságot, hogy megszavazza-e a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás.) Két tartózkodással 13 igennel a bizottság megszavazta a tárgysorozatba-vételt.
Következik a harmadik napirendi pontunk, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Megadom a szót a minisztérium képviselőjének.
DR. DUDÁS FERENC szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Bizottság! A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása a legterjedelmesebb ebben a kormány által előterjesztett, négy törvényt érintő módosítási javaslatcsomagban. Ez az 56 paragrafus tulajdonképpen tükrözi azokat a szándékokat és törekvéseket, amelyet a kormány a közigazgatás teljesítőképessége erősítése érdekében tenni kíván az elkövetkezendő időszakban. Minden európai uniós és minden OECD-s államban jelentős kihívás az, hogy miként lehet a nemzetgazdaság versenyképességét a közigazgatás teljesítőképessége által erősíteni. Ezekre próbál hiteles és megfelelően adaptált válaszokat adni a törvényjavaslatban szereplő intézmények sora. Mindazok az alapelvek, amelyek megjelennek a javaslatban, mind a szigorúbb kiválasztási rendszer, mind a rugalmasság, mind a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás és a felsővezetői személyi állomány menedzseri szerepkörének erősítése együttesen azt szolgálják, hogy egy hatékonyabb és teljesítőképesebb közigazgatás működjön Magyarországon.
Az intézmények között kiemelném a pályázati kötelezettség általánossá tételét, a versenyjellegű és versenyelvű kiválasztást, a próbaidő szintén jelentős szerepet játszik majd és a szakmai alkalmatlanság és a teljesítmény összekötése szintén egy olyan elem, amely fontos minőségi előrelépést jelent, de a felmentési szabályok harmonizálása egy fontos kiegyensúlyozó tényező, amely valamennyi törvényben most már azonos elvek szerint történik és a tartalékállomány is egy hatékony és racionális munkaerő-gazdálkodást kíván szolgálni mindazokkal a törekvésekkel, ami a javaslatban szerepel.
Herczog államtitkár úr is kitért rá, én is szeretném a tisztelt testületet tájékoztatni arról, hogy a közszolgálati érdekegyeztetés keretében a szociális partnerekkel három alkalommal került sor érdekegyeztetésre a törvényjavaslat célkitűzései, szabályozási céljai és a normaszöveg tekintetében. A legutóbbi érdekegyeztetés keretében tulajdonképpen négy olyan pont maradt fenn, amiben újabb egyeztetésre került sor a munkavállalói oldal és a kormányoldal által kijelölt szakértők között. Ezeket szeretném kiemelni. A szakszervezeti oldal, a munkavállalói oldal kezdeményezte, hogy a korábbi munkaértékelés helyett a teljesítményértékelés kerüljön beillesztésre a törvény 34. és 43. §-ai közé. Ezt teljesítettük. Tehát ebben a tekintetben a szakszervezeti javaslatnak eleget tettünk. A másik fontos és lényeges kezdeményezése a szakszervezetnek az állásfelajánlás ilyen értelmű rögzítése és szerepeltetése volt a törvényjavaslatban. Ez is megtalálható a javaslatok között és nagyon fontos javaslat volt a szakszervezetek részéről, hogy ha a felmentési idő tekintetében ez a bizonyos sávos rendelkezés beillesztésre kerül, akkor a differenciálás a közalkalmazottakhoz harmonizált nyolc hónapos időtávon és idősávon keresztül történjen. Ez szakszervezeti kezdeményezésre került be, tehát ebben a tekintetben ez nagyon lényeges. És változatlanul bennmaradt a törvényben a szakszervezetek bevonásának lehetősége. Nyilvánvaló, hogy nem szeretném minősíteni abban a tekintetben a szakszervezetek és szociális partnerek véleményét és minősítését, hogy most mennyiben támogató és mennyiben erősítő a törvényjavaslat tekintetében, mert ez nem lenne elegáns és nem lenne mértéktartó. Összességében azt lehet mondani, hogy a szakszervezetekkel történő háromfordulós egyeztetés a konszenzuskeresésre irányult és alapvetően jelentős vitapontok nem maradtak fenn.
Tehát összességében véve támogathatónak tartották a szakszervezetek a törvényjavaslatban szereplő intézkedéseket. Javasoljuk, hogy a tisztelt bizottság támogassa az általános vitára alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. A 33, 34. szakaszról tessék lenni szíves egy kicsit beszélni. Mi ez a remek projektcsoport, aminek az a fantasztikusan nagy feladata, hogy több ágazatot érintő projekt tekintetében egyeztessenek egymással. Most némi közigazgatási tapasztalatom és ismeretem van. Ezt ugye nem gondolják komolyan, hogy ha az egyik ágazati minisztériumban olyan törvényjavaslatot készítenek elő, mert el nem tudom képzelni, milyen projektre gondolnak, de bizonyára el fogja ezt nekünk magyarázni, a tárcaközi egyeztetés mint olyan, elég régóta ismert feladat és munkakör a közigazgatásban, ezért erre külön úgynevezett projektcsoportokat létrehozni és az olcsó, karcsú állam nevében 50 százalékkal jutalmazni, hogy ellátja azt a feladatot, ami amúgy kutyakötelessége, ez egész egyszerűen felháborító. Erre várok némi magyarázatot.
ELNÖK: Megadom most Gúr Nándornak a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. A köztisztviselői törvény tekintetében a szigorú kiválasztási rendszernek a dolgát értem, a rugalmasabb jogviszony-megszüntetési kérdéskör dolgában viszont érdeklődni szeretnék, hogy hogyan is gondolják az előkészítők mindennek a kivitelezését. Akkor, ha rugalmasabb munkaerő-gazdálkodásról beszélünk, akkor nyilván a belépés és a kilépés az, ami alapjaiban ennek a kérdéskörnek a hatásait magában hordozza. A belépést értem. Akár a pályázati kötelezettség kiszélesítését, akár a versenyalapú kiválasztás módszerét, ezek rendben vannak, bár némi elgondolkodtatásra szeretnék sort keríteni, akár a versenyalapú kiválasztás tekintetében is, ami közigazgatási versenyvizsgaként jelenik meg a törvénytervezetben és ez a közigazgatási alapvizsgált váltja ki. Azzal a különbséggel persze, hogy azok esetében, akik ezt megszerzik, gyakorlatilag önköltséges finanszírozással teszik meg és majd akkor ellenfinanszírozódik a történet, hogy ha köztisztviselői státusba lépnek. Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy adott esetben a próbaidő keretei között is megszerezhető legyen a közigazgatási versenyvizsga. És ilyen értelemben, aki bennmarad a próbaidőt követően, az gyakorlatilag már finanszírozott legyen és ne önfinanszírozó.
A dolog másik része, ami a felmentési szabályok harmonizálási kérdéskörét érinti. Azért azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a fajta harmonizálás bizonyos értelemben érdeksérelmekkel párosul, hiszen ha az Mt.-hez illesztetten történik meg mindez, akkor korábbi kialakult "szerzett jogok" bizonyos értelmű sérülésével kell számolni.
A másik része a kérdésemnek pedig a tartalékállományba helyezés kiterjesztésével kapcsolatos. A törvénytervezet azt mondja, hogy a felmentési idő felére kötelező tartalékállományba helyezni a köztisztviselőt. A kérdés egy része arról szól, hogy mi a tapasztalásuk a tartalékállomány eddigi működéséről. Megalapozza-e mindez azt, hogy ebbe a konstellációban érdemes továbbgondolkodni és kiszélesíteni a tartalékállomány kérdéskörét? Ezt szerettem volna elsőre kérdezni. Köszönöm szépen.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Szakállamtitkár Úr! A törvényjavaslat újólag szabályozza vagy pontosítja a jegyzővé való kinevezés szabályait. Ami elgondolkodtató számomra, hogy újra megfogalmazza, hogy mely esetben adhat felmentést, amúgy eléggé behatárolja ezt a lehetőséget, de egyáltalán mekkora kör lehet az, aki 17 évvel a rendszerváltozás után a nem tudom, hányadik engedmény után még mindig ebben a körben van, akinek a szakképzettsége nincs meg. És a kinevezésnél meg voltak mindenféle praktikák, hogy nem kinevezett jegyző, hanem csak megbízott, és ha nincs meg ez a végzettsége az utolsó utáni ötödik türelmi idő után sem, akkor a közszolgálati jogviszonya szűnik meg a jegyzőnek, tehát ott nem maradhat csupán a személy köztisztviselő? Mert ott arra lehet, hogy még jó lenne. Tehát kétirányú a kérdésem, az egyik egy szigorú megfogalmazás, hogy hogy van még, a másik meg, azon gondolkodom, hogy ha nincs meg ez, akkor meg dupla vagy semmi. Köszönöm szépen.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Pályáztatással kapcsolatban a versenyelvű kiválasztás témájában szeretném kérdezni, hogy ha jól értelmeztem, ez arról szól, hogy lesz egy szerv, amely gyakorlatilag megszűr. Ha én egy munkáltató vagyok, abban segít nekem majd, hogy megszűri a jelentkezőket és a 20 egyébként alkalmasnak tűnő közül fog ötöt felajánlani, hogy ebből az ötből válasszam ki. Ha az a húsz ember egyébként a jogszabályi feltételeknek megfelelt és ez a szervezet nem alaki-formai problémákat fog vizsgálni, hanem a rátermettséget, na de nekem kell majd vele dolgoznom. A kérdésem az, hogy hogy fogja ő kiválasztani abból a húszból azt az ötöt, aki véleménye szerint a legalkalmasabb. És az én véleményem szerint? Lehet, hogy abból a 15-ből került volna ki. Tehát kérdezem, hogy mi az a szempontrendszer, mert ebből nem látok semmit, ami alapján ez egy korrekt szűrés. Maradjunk ennyiben.
A másik, a vezetők esetében határozott munkaviszonyról szól a javaslat. Hat év. Hogy jött ki ez a hat év? Ha már határozott idejű, miért nem nyolc vagy miért nem kettő? Hogyan jött ki ez a hat év?
Az is egy érdekes kérdés, hogy amennyiben felajánlja a jelenlegi vezetőknek és amennyiben nem fogadja el, hogy automatikusan határozott idejűvé váljon, abban az esetben... nem ragozom, tudjuk, hogy miről van szó. Számomra ez elég sok problémát vetett fel. A másik a vezetői megbízás. Abban az esetben, ha egy év köztisztviselői jogviszonnyal rendelkezik, abban az esetben el lehet tekinteni, ha jól értelmeztem, a pályáztatástól. Szerintem az az egy év meglehetősen kevésnek tűnik. Korábban én is köztisztviselő voltam, tudom, hogy egy év alatt az ember milyen tapasztalatokra tehet szert, tehát az majdnem semmi. Azt mondom, hogy ez az egy év biztos, hogy kevés. Legalább hároméves szakmai gyakorlat minimum elvárható.
A másik, a versenyvizsga. Gyakorlatilag arról van szó, hogy végeztem, szeretnék köztisztviselő lenni esetleg majd valamikor, de ahhoz, hogy egyáltalán labdába rúgjak, ezt a versenyvizsgát meg kell csinálnom. Na most annak az esélye, hogy esetleg bekerülök a köztisztviselői karba, mondjuk 50-50 százalék jó esetben. Tehát magyarul van egy olyan papírom, ami nem biztos, hogy mobilissá tesz engem. Nem értem, hogy miért kell nekem megfinanszírozni ezt előre. Miért nem lehet a próbaidő alatt vagy ahogy most a szakvizsga van, hogy x időn belül ezt meg kell csinálnom. Tehát nem értem. Ez a vizsga olyan pluszt fog nekem adni, ami nélkül én gyakorlatilag a pályára jutásban ne is gondolkozzak?
A főtisztviselői kar gyakorlatilag úgy tűnik, hogy megszűnt létezni. Innentől kezdődően, ha jól értelmezem és szerintem jól értelmezem. Arra viszont szeretnék rákérdezni, mert a törvényben olvastam, csak nem biztos, hogy jól értelmezem, mi lesz velük. Mit terveznek a főtisztviselői karral?
ELNÖK: Van még kérdés? (Nincs jelentkező.) Megadom a válaszadásra a lehetőséget.
DR. DUDÁS FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Bizottság! Köszönjük a kérdéseket, igen fontosak számunkra. Nyilvánvaló, hogy a felvetéseket tovább is gondoljuk.
Bernáth Ildikó alelnök asszony kérdése tekintetében a következőket szeretném kiemelni: az új rendszer logikája szerint a jövőben, különösen az államigazgatásban, illetve a kormányzati közigazgatásban, annak felsőszintű igazgatásában dolgozó személyi állomány három ok alapján vagy három intézmény alapján részesülhet az illetményen kívül többletelismerésben, -javadalmazásban. Az első a teljesítményértékelés alapján kifizethető jutalom, amelyet jelenleg a minisztériumok és a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében egy kormányrendelet szabályoz. Ez egy koherens rendszer, és ennek a kibővítése várható június 1-jétől, aztán azt követően 2009-ig az államigazgatásra is ilyen több menetben kiterjesztésre kerül sor. A másik lehetőség, amiben a köztisztviselők részesülhetnek plusz elismerésben, nem automatikusan, hanem teljesítmény alapján, az a C-juttatás. Szeretném azt megemlíteni, hogy ilyen eddig is volt a törvényben, csak más szabályokkal. A jelenleg hatályos szabályok szerint megállapodást kellett vagy lehetett kötni a köztisztviselő és a munkáltató között, ezt most jó értelemben áthangolja a törvénymódosítás, kifejezetten a teljesítménykövetelményeket állítva a középpontba, aminek a lényege az, hogy csak érdemi többletfeladathoz kapcsolódhat, nem lehet párhuzamos a teljesítményértékelésben érintett feladattal, tehát valóban kizárja mindazokat a lehetőségeket, ami kétszeres kifizetést tenne lehetővé. Ami az összkormányzati projektre vonatkozó intézkedést illeti vagy javaslatot illeti, abban a tekintetben szeretném elmondani, és itt önkritikus leszek, hogy nem lehet tagadni, hogy ma a közigazgatás felső szintjének rendszere, bár ebben nagyon sok lépés történt, főleg a 2118-as szervezeti átalakítási reform keretében, igen szétaprózott szervezeti rendszer, mereven formalizált és az együttműködési készség, a koordinációs hajlandóság a tárcák között ebben a tekintetben még - valljuk be önkritikusan - nem éri el azt a követelményszintet, amit a kormányzat ebben a tekintetben szeretne. Éppen ezt az együttműködést szeretné erősíteni az összkormányzati projekt intézmény, amelynek az a lényege, hogy meghatározó, tényleg zászlóshajó programok megalapozásánál, alternatívák kidolgozásánál, hatásvizsgálattal megalapozott projektek keretében kerüljenek sorra megalapozottsággal és kidolgozással az ilyen jellegű javaslatok. És ezért is szerepel a javaslatban az, hogy legalább három tárca legyen, és nem szeretném az idő hiányában mindezeket az elemeket felsorolni. Itt szintén nagyon lényeges előrelépés az, hogy kifejezetten a napi minőségi és színvonalas feladatvégzés mellett meghatározó kormányzati többletfeladatok eredményes végrehajtásában való közreműködésről van szó és ebben a tekintetben úgy gondoljuk, hogy az a korlát kellően mértéktartó és kellő garanciákat jelent, ami az illetmény 50 százalékát ebben a tekintetben megjeleníti. Tehát ebben a vonatkozásban egyáltalán nem arról van szó, hogy párhuzamosan jutnak munka nélkül többletjövedelemhez, hanem nagyon is szabályozott keretek között és szabályozott pálya mentén kerülhet ennek az elismerésére sor.
Nyilvánvaló, hogy a tárcák nem örülnek annak, hogy miniszteri jóváhagyás, nem örülnek annak, hogy miniszterelnöki hivatali koordináció, de az egységességet ebben a tekintetben biztosítani kell és hogy valóban a kormányzati programokhoz, a kormányzat által kialakult közpolitikai prioritásokhoz kapcsolódjon a feladatok végrehajtásának köre.
Mi úgy gondoljuk, hogy ezek igen hasznos intézmények és megfelelően szolgálják majd a teljesítőképesség erősítését.
A másik kérdéskör az alkalmasság, rugalmasabb pályára történő kikerülés. Egy igen régi dilemma az, hogy a közigazgatásban és a közszolgálatban lehet-e lazítani azokat a garanciákat és azokat a szabályokat, amelyeket egyébként jó értelemben véve szerzett jogként főleg a szociális partnerek úgy értékelnek, hogy ezek mindenképpen részei kell hogy legyenek a közszolgálati és a közigazgatási rendszernek. Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy sikerült egy megfelelő kompromisszumot megtalálni és az alkalmatlanság tekintetében nagyon lényegesnek tartjuk azt, hogy az eddigi általános hat hónap mellett 30 napos idő után az alkalmazottól meg lehet válni a rendszerből, de azt is látni kell, hogy ennek van egy nyilvánvaló garanciális része. Tudjuk azt, hogy a munkaügyi bíróságok nemcsak munkavállaló-párti gyakorlata miatt kerül nagyon sokszor visszahelyezésekre sor, de azt is tudjuk, hogy ha önkritikusan megnézzük azt, hogy milyen a helyi és a közszolgálati jogalkalmazási gyakorlat, akkor a fokozatosságot nem tartják be a közigazgatási szervek. Tehát ha valakit jutalmaztak 3-5-6 hónappal ezelőtt, nyilvánvaló, hogy a bíróság csak vissza tudja helyezni, ha elé kerül egy per. De ha a fokozatosság be van tartva, akkor ez az új rendszerben nagyon hatékonyan tudja szolgálni az e körbe tartozó követelményeket. Ugyanezt szolgálja a 8-tól 30 napig lemenően a differenciált felmentési rendszer. Megszondáztuk, illetve megmértük ezt köztisztviselők körében, mert volt több fórum, ahol ezekről a kérdésekről beszéltünk éppen szakszervezetekkel közös rendezvényeken és nagyon érdekes volt a fogadtatása, hogy a több évtizedes közigazgatási gyakorlattal rendelkező köztisztviselők kifejezetten igazságtalannak tartották és tartják azt, hogy mindenki megkapta a hat hónapot, az is, aki most jött be a rendszerbe és az is, aki hosszabb ideje van a rendszerben. Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy ebben a rendszerszerűségben kell kezelni ezt a kérdést.
Lehet-e versenyvizsgát tenni próbaidő alatt? Ebben a tekintetben szeretném kiemelni és szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a közigazgatási alapvizsgának egy úgynevezett pályára kerülési, pályán maradási feltételrendszere, a missziója ilyen értelemben megvalósul, a közigazgatási modellváltásban az elmúlt 15-17 év alatt nagyon nagy érték volt és nagyon fontos volt a stabilitás, a stabilitásnak egy nagyon fontos garanciája volt, hogy akik benne vannak a rendszerben, azok számára tegyük lehetővé azt, hogy megszerezzék azokat az ismereteket, amelyek a modern jogállam működéséhez kapcsolódó ismereteket feltételezik. Most már tovább kell lépni, az Európai Bizottság mellett az Európai Személyügyi Főigazgatóság is hasonló elven működő rendszert működtet, nem azért, mert az EU-ban ezt csinálják és nem azért, mert mi ezt szeretnénk utánozni, hanem bármelyik modern kiválasztással rendelkező államban a versenyelvűség felé mozdultak el. Tehát a versenyvizsga egy olyan több modulból álló, nagyon korszerű ismeretrendszert megkívánó feltételrendszert, felkészültséget kívánó vizsga lesz, amelyet mindenképpen fontos, hogy bekerülés előtt szerezzenek meg, mindenképpen fontos, hogy már majdnem félkész emberként érkezzen a közigazgatásba. És nem szerencsés nyilvánvalóan, a szakszervezetek részéről sem, sőt, több bírálatot kaptunk, hogy kinek kell fizetni, ezért került be a rendszerbe, hogy akik pályakezdők, főleg a kistelepüléseken, főleg az egyetemet, főiskolát végzettek körében, két év után megtérítési igénnyel a kormány, az állam pótolja vissza a lehetőséget, de egyébként úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben is egy nagyon fontos irány az, hogy az öngondoskodásnak ezt az ilyen értelmű jövőbe történő beruházási jellegét megőrizzük. Úgy érezzük, hogy az utóbbi időben főleg a diplomások körében, de főleg bizonyos szegmensekben kezd felértékelődni a közigazgatás, tehát ebben a tekintetben ilyen jellegű feszültséget nem látunk.
Éppen emiatt javasoljuk megfontolni, hogy a próbaidő alatt ne kapcsoljuk össze, éppen amiatt, mert a pályára kerülés előtt szerezzék ezt meg és ebben a tekintetben a végrehajtási jogszabály fogja ennek a feltételeit garanciákkal megalapozni.
A tartalékállománynak egy nagyon érdekes missziója és küldetése van, aminek az a lényege, hogy az állam, akiket alkalmaz, azokban nyilvánvalóan az állam beruházott. Egyrészt képzéssel, továbbképzéssel és szakmai tapasztalatok átadásával, a tapasztalt kollégák ilyen értelmű mentorálásával. Egy szituációkincs, egy tudás felmerül és tulajdonképpen keletkezik azoknál, akik a közigazgatásban dolgoznak. Most két irányt lehet követni. Vagy azt követjük, hogy ha felmentjük őket vagy kikerülnek a rendszerből, akkor nem gondoskodunk róluk és nem figyelünk rájuk, a tartalékállomány épp azt szolgálja, hogy akikre az állam figyelmet, törődést és beruházást invesztál, azok ne kerüljenek az utcára, hanem a tartalékállományban az állam rendszerén belül, éppen kitágítva ezt a rendszert nézzük meg, hogy ha valahol azokkal a képességekkel, felkészültséggel rendelkező kollégákra máshol szükség van, akkor egy belső szolgáltatással ezt a dolgot, a keresletet és a kínálatot érvényesítsük. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó intézmény, meg merem kockáztatni azt, hogy az egész közszféra tekintetében megfontolható később ennek egyébként a működtetése.
A jegyzői kinevezéssel kapcsolatban alapvetően nem módosítunk azon a modellen és logikán, ami jelenleg is van. Az úgynevezett közigazgatási menedzseri szakképesítés beillesztésével kerül teljesebbé mindaz, amire választ adunk a mostani új képzési rendszer kihívásaira. A kistelepülések miatt van ez a felmentés. Ezt a kérdést én magam a két hónappal ezelőtti köztisztviselői érdekegyeztető tanácsi és önkormányzati köztisztviselői érdekegyeztető tanácsi plénumon felvetettem, hogy ez az intézmény maradjon-e a felmentés, és a Kisvárosi Önkormányzatok Szövetsége, de ettől sokkal igényesebben a Községi Önkormányzatok Szövetsége úgy tette le a voksot és felhívta a figyelmünket, hogy ma még erre az intézményre, intézkedésre szükség van. Természetesen mi ebben nem vagyunk makacsak, tehát, ha megalapozottsággal a tisztelt képviselők a képviselői körzeti tapasztalatok alapján úgy látják, hogy ez nem olyan feszítő probléma, akkor vissza lehet erre térni, tehát van egy nyitottság ebben a tekintetben bennünk, de azért azt látni kell, hogy ennek a kistelepülések miatt van egyébként jelentősége.
Kormányzati Személyügyi Szolgáltató Központ. Nagyon érdekes az, hogy milyen válaszokat adnak a közigazgatás kiválasztási rendszerében a modern közszolgálati rendszerrel bíró államok erre a kérdésre. Hallottam és tagadhatatlan, hogy a hagyományostól eltérő új típusú megoldások megközelítését tükrözi mindaz, ami a javaslatban van. A központ egy hozzáadott értéket képviselve teljes transzparencia mellett valóban szolgáltat a tárcáknak és ebben a tekintetben a tárcák, a szakminisztérium, a szakminiszter és a központ hatékony együttműködése révén kerül majd kiírásra a pályázat. A pályázatban megvan, hogy milyen feladatokra milyen embert, milyen kompetenciákkal. Nem szeretjük mi sem ezeket a szavakat, nagyon hangzatosak, de nyilvánvaló, hogy a nemzetközi gyakorlat alapján nálunk is kezd meghonosodni, de az az egésznek a lényege, hogy megfelelő embert megfelelő feladatra. Az egésznek a lényege, hogy ebben működik közre meghatározó szerepkörrel a központ, és az egésznek a lényege az, hogy ebben a tekintetben is egy minőségi előrelépésre kerüljön sor. Nagyon lényeges az és közjogilag nagyon fontos az, hogy a miniszterek foglalkoztatási önállóságát ez nemhogy nem kérdőjelezi meg, hanem minden tekintetben erősíti, mert a központ által a szűrés keretében jelölt kandidánsoktól is eltérhet a kinevezés során. Felmerül a kérdés, hogy jó-e a szűrés és ennek a fókuszálása. Semmi gond nincs ezzel, erre vonatkozóan megvannak azok a technikák, követelmények, amit a közigazgatásba is lehet adaptálni. De nagyon lényeges és magunk is egyetértünk azzal a kérdéssel, hogy a közigazgatásra kell adaptálni, a közigazgatás igényeit kell figyelembe venni ezeknél a feladatoknál és ebben a tekintetben nem lehet egy versenyszférában alkalmazott általános menedzsmentmódszert ráhúzni kaptafaszerűen a közigazgatásra.
A hat év tekintetében, mi a hatot azért gondoljuk, mert átnyúlik a kormányzati ciklusokon. Ez már sok bírálatot kapott több orgánumban, megoszlanak a vélemények, hogy alkotmányos-e az, hogy ilyen lépésre kerül sor. Mennyiben alkotmányos az, hogy ma a vezetői megbízás indokolás nélkül bármikor visszavonható? Ha valahol felmerül az alkotmányosság problémája, a kiszámíthatóság, a jogbiztonság problémája, akkor ez talán példa lehet. Tehát ebben a tekintetben ez mindenképpen a stabilitás irányába vezet. És hadd említsem meg azt, hogy ez a szakszervezetek részéről egy régi vita. Úgy gondoljuk a minisztériumi főosztályvezető kör az, ahol ebben a tekintetben ez a cezúra meghúzható és ebben a tekintetben ez egy stabilitási üzenet. Abban még vita van, hogy nem kellene-e esetleg ezt még más tekintetben is kiterjeszteni. De ebbe a tekintetben nyilvánvaló, hogy ez első lépés és nagyon fontos lépés.
Belső előmenetel tekintetében az alsó korlát egy év, kevés-e? Legalább három év legyen. Mi úgy gondoljuk, hogy a belső előmentel érdekében a szakmai gyakorlat ilyen értelmű megerősítése, inspirációja miatt a mostani szabály megfelelő alapot jelent a továbblépésre. Nyilvánvaló, hogy itt is lehetnek más megközelítési irányok.
A főtisztviselői kar szintén slágertéma. Igen sok kérdést kapunk és kaptunk. A főtisztviselői karral kapcsolatban szintén megoszlottak a vélemények. Úgy gondoljuk, hogy a mostani kormányzati intézkedés szintén egy olyan értelmű pozitív üzenet, hogy ebben a tekintetben más vonatkozásban kell tartalmat lehelni és más vonatkozásban kell az intézménybe lelket önteni. Ezt a kormányzati kirendelés intézménye fogja egyébként megoldani, és valóban az összkormányzati működés, az összkormányzati közpolitika-formálás, egységes végrehajtás fő követelményei azok, amelyek ebben a vonatkozásban a hatékonyabb kormányzati munkát fogják szolgálni. Mi lesz a főtisztviselőkkel? Kapnak természetesen egy megfelelő, garantált köztisztviselői besorolást, tehát a pályán maradnak, mert fontos tevékenységet végeznek. Elnézést kérek, soha nem volt igaz az a félreértés, hogy ezek ülnek valahol és nem csinálnak semmit és nagy pénzeket vesznek fel. Nem erről van szó, arról van szó, hogy az élet több tekintetben nem igazolta vissza ezt az egyébként jó szándékú intézkedést, tehát ebben a tekintetben kicsit a megszüntetve megőrzés jegyében ebben a vonatkozásban ezek az emberek a rendszerben maradnak és nyilvánvaló, hogy az illetményhez kapcsolódó garancia is azt mutatja, hogy ezek fontos célcsoportot látnak el, mert akár a Miniszterelnöki Hivatalban, akár a tárcáknál fontos tevékenységet látnak el, ennek megfelelően a megbecsültségükre is gondolt a kormány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még V. Németh Zsoltnak megadom a lehetőséget.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Elnézést kérek elnök úr, de úgy értelmeztem, hogy az előbb csak kérdések voltak és ezért a véleményemet nem mondtam el. A mai nap több közszolgálattal foglalkozó törvényjavaslatot is tárgyalunk, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit kiterjesztettebben beszéljek erről a törvényjavaslatról. A gondot én abban látom, hogy alapvetően nem definiáljuk, hogy mi az a közszféra. A közszférában nem a feladatot nézzük, hanem szinte azt a státust, amit valamely közalkalmazott vagy köztisztviselő betölt. Volt egy kérdés, hogy vajon hányan vannak a közszférában. Ha a takarítónő vállalkozói jogviszonyban végzi, akkor nem a közszférában van. Vagy egy éttermi szolgáltatásnál. Ha nem vállalkozói szférában van ugyanannál az intézménynél, iskolánál, kórháznál, akkor közszférában van. Szociális területen ugyanez a helyzet, és attól függően, hogy ő azon a településen miféle státusban van, más-más szabályok vonatkoznak rá. És én ezt nehezményezem, hogy most már ez a terület elérte, hogy kiszerveznek feladatokat, magát a köztisztviselői munkát is. Köztisztviselői körben is hasonló munkát végezhetnek emberek, mint azon kívül, annak a peremterületein, akár projekteket menedzselhetnek akár minisztériumok között is, de ez az önkormányzatoknál teljesen természetes. Teljesen természetes az, hogy kistérségi programokat valaki menedzsel köztisztviselői kötelékben és ugyanezt megteszik mások. Mire gondolok?
Az a bajom, hogy egy alapos szabályozás készül a kiválasztásra, a még profibb, még jobb emberek kiválasztására, a rugalmasabb közszférára, most már valamiféle központi kiválasztással még azokban a területekben is, ahol valamennyire eddig helyi döntés dominált. Ugyanakkor azt látom, hogy a leglazábbá válik viszont a kiválasztás hasonló területeken. Mire gondolok? Ez is közszféra és senki nem definiálja. Kistérségi megbízottak, vidékfejlesztési irodavezetők. És ezen a ponton engedjék meg, mert hát hogy politikus is vagyok, politikai véleményt is mondjak: teljesen hiteltelenné válnak ilyen törvényjavaslatok akkor, hogy ha ezeken a területeken mindenféle szakmai elvet nélkülözve politikai alapú kiválasztás történik az egész országban. És ezek az emberek, a politikailag kiválasztott menedzserek együtt dolgoznak azok mellett a köztisztviselők mellett, akire a századik regulát is ki fogjuk találni és ezen a ponton nem tudom, hogy komolyan vehető-e. Vagy pedig az a célja a javaslatnak, hogy egyre jobban kiterjessze ezt a fajta kiválasztást a központi elvárások és kiválasztások révén azokon a területeken, amelyek eddig még autonómak maradtak, mondjuk az önkormányzatok területén. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak. Úgy vélem, hogy szavazhatunk az általános vitára alkalmasságról. De előtte bediktálom a helyettesítéseket: Geberle Erzsébetet Simon Gábor helyettesíti, Vojnik Máriát Gúr Nándor, Rózsa Endrét pedig Rákóczy Attila képviselő úr. Kérdezem a bizottságot, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem. A bizottság írásban fogja leadni az álláspontját. Köszönöm szépen az előterjesztőnek a munkát.
Következik a negyedik napirendünk. Átadom a szót az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőjének.
Dr. Jobbágy Zsuzsa szóbeli kiegészítése
DR. JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni a törvényjavaslathoz. A bizottság már tárgyalta az előbb a közalkalmazotti jogviszonyról és a közszolgálati jogviszonyról szóló törvényt. A hivatásos szolgálati jogviszonyról szóló törvény is bizonyos szempontból igazodik a másik két törvényben meghatározott módosítási irányokhoz. Tehát ennek megfelelően tartalmazza a próbaidőre, a pályázatra, illetőleg a felmentési időre vonatkozó rendelkezéseket. A Hszt. emellett tartalmaz speciális, erre a területre vonatkozó módosításokat is. Ebből mindenképpen kiemelném a civilesítésnek a kérdését. Szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően alkotmányos szempontokon alapul ez az intézkedés, tekintettel arra, hogy a hivatásos szolgálati jogviszony az bizonyos alkotmányos jogok korlátozásával jár. Ez speciális jogviszony, amelyen belül nagyon sok az élet, testi épség korlátozása is felmerül, szigorú függelmi rendszerben végzik ezt a tevékenységet, illetőleg fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek vannak kitéve. A cél tehát az, hogy hivatásos jogviszonyban kizárólag azok álljanak, akiknek a tevékenysége ezeket a specialitásokat szükségképpen magán viseli. Ennek megfelelően a törvény nemlegesen határozza meg, hogy alapvetően melyek azok a tevékenységek, amelyek nem viselik magukon ezeket a specialitásokat és a miniszternek ad egy felhatalmazást arra, hogy majd 2008. január 1-jéig nézze végig az egyes beosztásokat és állapítsa meg, hogy a jövőben melyek a hivatásos beosztások és melyek, amelyek civil munkakörré válnak.
A jelenlegi hivatásosok védelme értelmében a törvény tartalmaz egy olyan szabályrendszert is és nem átmeneti szabályt, hanem az általános szabályok között, miszerint, aki jelenleg hivatásos beosztásban lát el egy ilyen feladatot, ami később civillé válik, az megőrzi a hivatásos jogviszonyát, az előmenetelét, tehát magyarul a jelenleg hivatásos beosztásban lévőknek ez garanciát jelent mindaddig, amíg ezt a beosztást betölti. Új intézményként bekerül a törvénybe az áthelyezés, ugyanis eddig a Ktv. és a Kjt. ismerte a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével egyidejűleg a hivatásos szolgálati jogviszonyba kerülést, ugyanakkor a Hszt.-ben nem volt áthelyezéssel hivatásos szolgálati jogviszony-megszüntetés és ezzel egyidejűleg egy közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony-létesítés. Tekintettel arra, hogy ezeknél a szerveknél is vegyesen vannak köztisztviselők, közalkalmazottak és hivatásosok, hogy az egyes területek közötti átjárhatóság is biztosított legyen, az átszervezés szerven belül is és a különböző törvények hatálya alá tartozó szervek között is elképzelhető.
A központi tiszti kart ugyanúgy megszünteti a Hszt., mint ahogy az előbb tárgyalt Ktv. megszünteti a köztisztviselői kart, és ebben is egy olyan átmeneti rendelkezés szerepel, ami az illetmény megőrzését ezeknek a személyeknek továbbra biztosítja.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a SZÉF, a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fóruma két körben tárgyalta a tervezetet, egyszer még egy korábbi, egyszer pedig a véglegest, utána szakállamtitkári szinten is még egyszer egyeztetésre került sor. A szakszervezetek összességében elfogadhatónak tartják ezt a javaslatot. Az FRDSZ elnöke Kónya Péter úr által ugyan Csizmár Gáborhoz, de ily módon aztán az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz eljuttatott levelében alapvetően két területet kifogásol. Az egyik a központi tisztek esetében, ami az illetmény megőrzését biztosítja, illetőleg nem igazán értenek egyet azzal, hogy kimondjuk, hogy nem átszervezés a civilesítés. Ezzel a két kérdéssel kapcsolatban mindenképpen hangsúlyoznám, hogy ahogy az előbb mondtam, akik jelenleg hivatásos szolgálati beosztásban látják el a majdan civillé vált területet, megőrzik a jogviszonyukat, az előmenetelüket, tehát semmilyen változást nem okoz a jogviszonyuk tekintetében ez az úgymond civilesítés. Majd ha megüresedik ez a beosztás, akkor lehet a későbbiekben közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni mással, tehát semmiképpen sem átszervezés és a joggyakorlat egységesítése érdekében mondtuk ki a törvényben, hogy ez az intézkedés nem átszervezés. A központi tisztek tekintetében pedig azonos a főtisztviselői karral. Itt nyilván a kormány értékelte ezeknek az embereknek az eddigi munkáját, vélhetően az illetménycsökkenéssel járó érdeksérelmet és az esetleges ebből származható megtakarítás nagyságát és végül az illetmény megőrzése mellett döntött. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól gondolom, akkor a tisztemhez tartozik, hogy a Liga Szakszervezetek részéről dr. Ese Ferencet köszöntem, aki jelezte részvételét és azt is, hogy egy rövid megjegyzéssel a vitában részt kíván venni. Természetesen a bizottság részéről ezt a lehetőséget meg fogjuk teremteni. Miután láthatólag nagyon sok jogszabály tárgyalását végezzük el ma, ezért szeretném kérni, hogy ennek figyelembevételével összefogottan vegyenek részt a vitában.
DR. ESE FERENC (Liga Szakszervezetek): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A Liga Szakszervezet nevében és az előbb említett Kónya Péter felkérésére veszek részt a bizottság ülésén, amúgy az FRDSZ elnökségének tagja vagyok és a SZÉF szakértő bizottságának vezetője voltam, tehát folyamatosan részt vettem az érdekegyeztetésben. A fontos története az érdekegyeztetésnek, hogy két tárgyaláson tárgyalta valóban a SZÉF és mindkét alkalommal általánosan plenáris vitára alkalmatlannak találta ezt az előterjesztést. Mind a két esetben visszautalta a szakértői oldalra. Ezek után volt egy államtitkári egyeztetés, amelyen további kompromisszumot fogadott el a munkavállalói oldal. Ezt a beterjesztést csak részben tartalmazza, ezért a szakszervezetek egységes véleménye szerint ez az előterjesztés nem alkalmas plenáris vitára. Továbbá azt is jelezni kívánjuk, hogy a végleges vitát az igazságügy-miniszter már a kormány előtti elfogadás és a parlament elé benyújtás után kezdeményezte. Alapvetően a szakszervezeteknek még egy lényeges kifogása van, alapvetően a kormány a Hszt. módosítását négy ciklusban részekre bontva kívánja végrehajtani. Egységesen bejelentette ezt a szándékát, gyakorlatilag csöpögteti mind a parlament, mind a munkavállalói oldal felé azokat a módosításokat, amelyek lényegesen befolyásolják a Hszt.-nek mintegy kiemelten fontos közszolgálati jogviszonynak a részleteit. Alapvetően olyan részletekben kívánják módosítani a Hszt.-t, amely a Hszt. alkotmányos korlátozásának ellentételezéseként került be '96-ban a törvénybe. Ezt a szakszervezetek nem tudják elfogadni.
Pontosan a jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatban három témakörrel kapcsolatban nem értett egyet a teljes munkavállalói oldal. Ez a nem átszervezés kérdése, hiszen ugyanaz a szakasz, amelyben a kormány szeretné ezt a rendelkezést beépíteni, első mondatrészében ki is mondja, hogy ez átszervezés.
Azt kell mondani, hogy jelen pillanatban - én a büntetés-végrehajtásnál szolgáltam húsz évig - a 6750 fős büntetés-végrehajtás létszámánál 3000 főt abszolút nem érint ez az átszervezés, több, mint 3000 fő olyan státusban van, amelynek kapcsán a miniszternek kivételt kell tennie. Gyakorlatilag 600 fő, aki mindenki által elismerten civilesíthető beosztásban ül és ezt tudomásul vettük. A saját szakszervezetem első perctől felismerte, hogy vannak olyan beosztások, amelyek civilesíthetőek. Ezzel egyet is értünk, sőt támogattuk a kormány-előterjesztést, de nem oldja meg egyértelműen azoknak a kettős-hármas beosztásoknak a kérdését, amely a 3. szakasz alá esik, kiegészítő tevékenység tekintetében alapvetően kizárólag fegyveresként elvégezendő és ugyanakkor a fegyveres szervek biztonságos működése alapján a miniszternek ad egy enyhe felhatalmazást, hogy eltérjen tőle. Tehát olyan rendelkezések lépnek életbe, ami szinte lehetetlenné teszi a teljes körű megvalósítást.
A harmadik kifogásolt rész a rugalmas jogviszonymegszűnés esete. A szakszervezetnek az az álláspontja, hogy a jelenlegi szabályoktól eltérés nem igazán alkalmazható, hiszen kimondottan az egységes hat hónapos felmentési idő az egyértelmű. Ez azért lett belevéve, hiszen olyan speciális légkörben dolgoznak a kollégák, olyan speciális munkakörülmények között, hogy nagyobb felkészülési idő szükséges, hogy visszalépjen a civil életbe. Másik oldalról a fegyveres szervek biztonságos működéséhez nagyobb idő szükséges, hiszen gyakorlatilag nem megoldható a kollégák pótlása a törvényben előírt 2-4 hónapos határidőn belül. Tehát gyakorlatilag ellehetetlenül a fegyveres szerv. Azt tudomásul kell venni, hogy ebben a szférában jelen pillanatban több, mint tíz százalékos elvándorlás van. Jelen törvények hatására a vezetői állománynak közel a 80 százaléka eltávozott a testülettől. Tudomásul kell venni, hogy a büntetés-végrehajtás 32 parancsnokából tavaly 16 azt mondta, hogy köszönjük szépen, de ezt nem tudja vállalni. És mind főosztályvezetői besorolású, tehát nem alulfinanszírozott emberek voltak, akik azt mondták, hogy nekünk jó nyugdíjba elmenni. Úgy gondoljuk, hogy ez egy részletesebb tárgyalást igényel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság annak tanújelét adta többször, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott vitákat képes a bizottságban is kezelni, ilyen értelemben nyitott arra, hogy az ott felvetődött érvek, ellenérvek meghallgatásra találjanak és a törvényhozást is befolyásolják, de ugyanakkor minden alkalommal elmondjuk azt is, hogy nyilvánvalóan vannak olyan viták, amelyeket az Érdekegyeztető Tanácsban kell lefolytatni és olyanok, amelyeket a jogszabályalkotás során. A kettőt mi nem akarjuk összecsúsztatni, mert szerepzavarba kerülnénk. Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy van-e valaki, aki ehhez a napirendhez hozzá kíván szólni. Alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Csak azt szeretném tisztázni, hogy most ennek a törvényjavaslatnak a hatálya a Honvédségre és a büntetés-végrehajtási szervezetben dolgozókra terjed ki vagy ide kell érteni a rendőrséget is. Ezt azért kérdezem, mert ahogy végigolvastam a törvényt, számomra kicsit homályosan derült ki, de miután most főosztályvezető asszony bólintott, már értem. (Dr. Jobbágy Zsuzsa: alapvetően azt lehetne mondani, a katonákat leszámítva valamennyire fegyveres szervezetre kiterjed a Hszt., még akkor is, ha egyéb törvények kiegészítik bizonyos rendelkezésekkel.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A kérdésre adott válasz azért volt fontos számomra, hogy a további kérdéseimet feltegyem. A kérdésem pedig a pályázatokra és a próbaidőre vonatkozik és nem véletlenül kérdeztem, hogy a rendőrséget is ide kell-e érteni, hiszen az elmúlt hetekben olyan botrányos esetek kerültek napvilágra, amelyek alapjaiban rengették meg a rendőrségbe vetett állampolgári bizalmat.
A pályázatok kiírását és értékelését azért tartom fontosnak tisztázni, mert szintén az elmúlt hetekben nagyon sok szakértői vélemény is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy azok, közül, akik jelentkeznek és különböző teszteket töltenek ki és három év múlva majd ezt egyszer megismétlik, több olyan jelentkező van, akik csak azért jelentkeznek erre a pályára, hogy kitanulják a belső működési mechanizmust, aztán utána a pandúrból rabló lesz. Ezt ezekkel az eszközökkel vagy módszerekkel hogyan lehet kiszűrni vagy megakadályozni? Mert itt a próbaidő, mint olyan vagy három hónap vagy 12 hónap, mikor mennyi. És a pályázatoknál is a feltételeknek a kiírása mennyiben tud valamilyen szűrőként működni?
ELNÖK: Én magam nem gondolom úgy, hogy elsősorban azért jelentkeznek a fegyveres testület tagjai közé fiatalok, hogy mondjuk azt követően bűnöző életet folytassanak, miután jól megismerték a rendőrségnek vagy más fegyveres testületnek a szolgálati rendjét. Biztosan mindig van kivétel, de én úgy gondolom, hogy alapvetően olyanok jelentkeznek ide, akik egyébként a szolgálati esküjükhöz kapcsolódóan kívánják a tevékenységüket ellátni. Az élet felszínre hoz problémákat és pontosan azért kell határozottan eljárni, hogy ezek minél kevesebb számot képviseljenek. Megadom a szót Jobbágy Zsuzsának.
DR. JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Mindenképpen a pályázat és a próbaidő szabályának a szigorítása a jobb kiválasztást akarja elősegíteni. Most ugyanakkor ezen a területen nem lehet elfeledkezni arról, hogy ezek az emberek alapvetően rendvédelmi oktatási intézményben, meg katonai oktatási intézményben végeznek. Tehát magyarul arra képzik magukat, hogy a későbbiekben ilyen területen dolgozzanak. Tehát az a kivétel, ami benne van a próbaidő szabályaiban, hogy a katonai és rendvédelmi oktatásban végzettek kivételével, ez ezt kívánja kifejezni, hogy nyilván erre képzi valaki magát az iskolában, hogy erre a területre kerüljön. Egyébként pedig kötelező a próbaidő. Hogy most a próbaidő három hónapja és 12 hónapja között miként mérlegel majd a munkáltató, hogy vélhetően vagy teljesen kezdőről vagy gyakorlottról van-e szó. Aki jelentkezik arra, hogy a rendvédelmi szerv állományában dolgozzon, annak milyen az előélete, hol dolgozott eddig, mennyi tapasztalatot szerzett, ettől függően dönt majd a három és a 12 hónapos próbaidő között. A pályázat egyelőre a vezetők tekintetében kötelező. A regionális, területi és helyi szervek vezetői tekintetében kívánja a kiválasztást még inkább szigorítani és egy-egy lefolytatott pályázati eljáráshoz kötni.
A szakszervezeti felvetésekre reagálnék nagyon röviden. A miniszter úr nem a kormányülés után hívta össze a SZÉF-et, illetőleg arról volt szó, hogy az OKÉV fogja tárgyalni a Hszt.-módosítást. És azért nem került sor a SZÉF harmadik körben való összehívására, merthogy az OKÉV napirendjére tűzte. Minek után az OKÉV-ben még sem akarták a szakszervezetek tárgyalni, ezért már és ily módon egy nappal a kormányülés után kérdeztük meg Kónya Péter urat, hogy ettől függetlenül szeretne-e összehívni SZÉF-et, illetőleg akar-e szakértői egyeztetést. A másik, hogy szeretnénk hangsúlyozni, hogy az átszervezés kérdése egy kulcsprobléma itt a szakszervezetekkel való vitában. Szerintünk egyrészt van egy szervezeti változás és a szervezeti változás miatt a beosztásokban előálló változás. Tehát hangsúlyozom, hogy itt nincsen semmilyen típusú változás, hiszen akiknek civilizálódik a munkaköre, amit az előbb is elmondtam, megőrizik a jogviszonyukat, előmenetelüket, tehát őket nem fogja érinteni ez a civilesítés. Majd ha megszűnik a tevékenységük, akkor már ez a munkakör a későbbiekben csak civillel tölthető be. Tehát egyértelműen a joggyakorlatot akartuk teljesen egy irányba terelni és az értelmezési problémákat kikerülni, hogy kimondtuk, hogy nem átszervezés a civilesítés.
A hat hónapos felmentési idő, ami most lépcsőzetes és már nyolc hónapon is túlmegy, az egységesen mind a négy törvényben így változik. Tehát nem tudunk a Hszt. tekintetében kivételt tenni, ugyanakkor jelezzük, hogy mind a Hszt.-ben, mind a katonák vonatkozásában a Hjt.-ben már 21 hónap után eléri a nyolc hónapot, tekintettel arra, hogy itt már húsz év után szolgálati nyugdíjra szereznek jogosultságot, tehát már egy korábbi időpontban érik el a korábbinál is több, tehát a nyolc hónapos felmentési időt.
Ezek a kettős, hármas beosztások, hogy egyszerre lát el fegyveres, meg egyszerre lát el civil területeket, arra azt tudom mondani, hogy a törvénybe beiktattunk a miniszternek egy speciális szabályt, aminek keretében mérlegelheti részben a szerv működőképességét, részben az ellátott feladatokat és kivételeket állapíthat meg a civilesítés alól. Nyilvánvalóan szigorúan ezeknek a szempontoknak a mérlegelése mellett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Külön köszönöm Ese Ferencnek, hogy eljött a bizottsági ülésünkre. Meg kell hoznunk a döntést. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az általános vitára alkalmasságot. (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Úgy döntött a bizottság vezetése, hogy írásban adjuk le a bizottság álláspontját. Köszönöm szépen.
Következik az ötödik napirendi pontunk. Az 1-es ponttal kezdünk.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. Így fogunk haladni ezzel a szavazati aránnyal. 2. pont Kuzma László javaslata.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. A 3. Zsigó Róbert és képviselőtársai módosítója.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 4-es pont szintén az ő javaslatuk.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 5-ös pont?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatta a bizottság. A döntés jelen szakaszában Nagy László képviselő úr helyettesíti Filló Pál képviselő urat, még így ugyanaz a szavazati arány. A 6-os pont következik.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. A 7-es pont Simon Gábor és képviselőtársai javaslata.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. A 8-as pont jön.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 9-es pont.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 10-es pont.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 11-es pont, összefügg a 15-össel.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 12-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizenegy igen, hét nem. A 13-as pont jön.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizenegy igen, hét nem. 14-es.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 16-os.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 17-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 18-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 19-es összefügg a 22-essel.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyhangú igen. 20-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyhangú igen. 21-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. (Filló Pál visszaérkezik a terembe.) Filló Pál úr visszavette a szavazatát. 23-as pont.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 24-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 25-ös?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 26-os?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc nem, kilenc igen. (Közbeszólás: miért nem támogatja az előterjesztő?)
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Van még sok ilyen hasonló javaslat, ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy amennyiben ez a módosító javaslat támogatásra kerülne, akkor a törvényalkotási céloknak, azokkal a szándékokkal, amely az egész szakképzés megújítására vonatkozna, beleértek az elaprózott intézményrendszertől a keresletvezéreltség kialakításáig mindent, ez mind elveszítené a jelentőségét, ugyanis ahhoz, hogy ezeket a célokat elérje, mi azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat egy koherens, kerek logikára felépített javaslatot tartalmaz azzal, hogy ahhoz, hogy a célokat elérje, ehhez egy megfelelő ösztönző rendszert kíván kialakítani egyfelől. Másfelől, hogy megszüntesse a pazarlást és hatékonytalan működést egyúttal, ami jellemezte az előző rendszert. Amennyiben ez a javaslat és több ilyen hasonló javaslat visszaállítaná a régi rendszert, akkor elveszítjük ennek az ösztönzését. Ha elveszítjük az ösztönzését, az intézményrendszer, a fenntartói döntéshozatal nem fog ebbe az irányba módosulni ez a gondolkodásmód. Ha nem lépnek be az új modellek valamelyikébe, akkor a keresletvezéreltség sem fog teljesülni, hiszen akkor a regionális fejlesztési, képzési bizottságoknak a meghatározott arányait, irányait nem kötelesek elfogadni, összességében akkor az egész elveszíti jelentőségét. Ezért nem javasoljuk támogatni.
ELNÖK: Konzultálva a kollégákkal is, ebben a kérdésben új szavazást fogok kérni, látva azt, hogy egyébként eléggé nem egyértelmű volt az adott képviselői magatartás, ezért tegyük tisztába. Tehát az előterjesztő ezt a módosító javaslatot nem támogatta. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
A következő a 27-es pont, ami összefügg a 30-assal.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizenkettő igen, hat nem. A 28-as javaslat?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. A 29-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 31-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 32-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 33-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 34-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 35-ös?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 36-os?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 37-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizenkettő igen, hat nem. 38-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 39-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 40-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 41-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 42-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 43-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 44-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 45-ös?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Azért nem támogatjuk, mert azt gondoljuk, hogy amit mi beírtunk, az helytálló. Itt egy olyan költségről van szó, amely az egyik legfontosabb a szakképzési hozzájárulás elszámolásánál, ugyanis itt olyan költségekről van szó, amelyek visszaigényelhetőek az alapból, méghozzá hozzájárulási kötelezettség mértékétől függetlenül. Tehát akár ezerszeres is lehet a visszaigénylés mértéke, egyébként ennek az abszolút mértéke sem jelentéktelen, hiszen 2006-ban mintegy ötmilliárd forintot igényeltek vissza. Ezt csak azért tartom fontosnak, mert ezért kellő gondossággal kell az ilyen elszámolható költségeket vizsgálni. A mi javaslatunkban megkülönböztetést tesz a javaslat a főállású oktató vagy annak minősített oktató, aki rendes munkaviszonyban van a gyakorlati képzőnél, illetve hogy ha egyéb jogviszonyban van. A mienk ezt a kettősséget tartalmazza azzal, hogy ha rendes munkaviszonyban van, vagy ha nála van, de nincs akkora gyereklétszám, hogy elérje a főállásút, akkor e tekintetben egy arányt számol, azt mondja, hogy a gyerekek arányával lehet az ő bérét elszámolni. Azonban, hogy ha nem rendes munkaviszonyban áll a gyakorlati képzőnél, akkor egy másik korlátot is bevezetünk, ugyanis itt mi feltételezzük, hogy egy megbízási jogviszonyban van, akkor neki még keletkezhet egészen más jövedelme is. Arról nem beszélve, hogy akkor mindenképpen vizsgálni kell az időt is, hogy mennyi időt tölt ő megbízási jogviszonyban vagy más munkaviszonyban ennél a gyakorlati képzőnél és először ezt kell megvizsgálni és utána ezt arányosítani kell természetesen még az oktatott tanulókhoz is. Ezért mi azt gondoljuk, hogy ez így helyes és ezért nem támogatjuk a javaslatot.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Bocsánat, egy mondatot hadd tegyek hozzá. Itt az, hogy a nem főállású szakoktató kapcsán is kinyitották a törvényt, nagyon helyes, nincs is ezzel gond. De az eredeti szöveg azt mondja, hogy nem főállású oktató esetében munkabérének az a része számolható el, legfeljebb, stb. oktatói díjként, amilyen arányban áll a gyakorlati oktatás ideje a teljes munkaidejével. Ki fogja ezt megállapítani? Bemondásra? Hogy nekem a 40 százaléka vagy nekem a 80 százaléka? Itt van a probléma, ezt akartam elkerülni, hogy ne legyen ebből vita, mert az, hogy egy tanulót foglalkoztatok vagy nyolcat, a pedagógusnak sem mondhatom azt, hogy ha egy emberrel foglalkozol, kétezer forintos óradíjad van, ha nyolccal, akkor 16 ezer forint. Tehát szerintem ez a javaslat, amit én tettem, igazságosabb és egyértelműbb, mint az, ami az eredetiben szerepel. Hát mitől főállású szakoktató az, aki egyébként csak papíron az, ha egyébként nem foglalkozik a gyerekekkel, mert nincs meg a csoportlétszám? Nyilvánvalóan amellett még egyéb tevékenységet is folytat, amiért majd le fogja hívni a pénzt a munkáltató. Én feszültséget érzek, úgy gondolom, hogy a javaslat jó irányba próbálta befolyásolni a törvényalkotót, de ha nem, majd vitatkozunk rajta máshol. Köszönöm szépen.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnök Úr! Képviselő Úr! Mi magunk is meg fogjuk nézni még egyszer, csak szeretném még egyszer megerősíteni azt, hogy például valaki felvesz megbízásos jogviszonyba valakit két órába, az az eddigi szabályok szerint a teljes munkabérét elszámolhatta. Nem volt korlátozva. Én azt gondolom, hogy egyszer meg kell nézni, hogy ez a két óra hogy viszonyul egy nyolc órához képest és ha ő négy tanulót oktatott, a négy tanuló a nyolchoz képest. Ezt a kettős arányszámot akarjuk előállítani. Mi is meg fogjuk nézni még egyszer. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Itt most van egy adott álláspont és miután a részletes vitája még hátra van a jogszabálynak, még az is elképzelhető, hogy kapcsolódóval ezek a kérdések rendeződnek. Most viszont azt tudjuk alapul venni, amit eddig megtettünk. Az előterjesztő nem támogatja a módosító indítványt. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. A 46-os jön.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 48-as?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem. 49-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz nem, nyolc igen. 50-es?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, nyolc nem.
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA bizottsági tanácsadó: Az ajánlásban jelölve volt a 7-es pontnál, hogy a módosító javaslatban téves a bekezdés megjelölése. A bizottságnak kellene most döntenie, hogy pontosítsuk a bekezdés megjelölését.
ELNÖK: A bizottságnak arról kell dönteni, hogy kérjük, hogy a 7-es ajánlási pontban mindenki által támogatott javaslatban a felvezető szövegben módosítsunk. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Köszönöm szépen. A mai munkánkat befejeztük, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 15 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia