FMB-23/2007
FMB-41/2006-2010
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. június 25-én, hétfőn 9 órakor
a Képviselői Irodaház III. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Kérdések *
Dr. Lamperth Mónika válaszai *
Kérdések, észrevételek második körben *
Dr. Lamperth Mónika válaszai *
Határozathozatal *
A bizottság 2007. I. félévi munkájának értékelése *
1. Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2007. I. félévi munkájának értékelése
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Gúr Nándor (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Filló Pál (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt
Megjelentek:
Dr. Székely Judit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Horváth István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Somodi Istvánné főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csizmár Gábor államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Horváth Gábor főtitkár (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége)
Szabó Orsolya munkatárs (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége)
Vadász János, a SZENIOR Foglalkoztatási Szövetség elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.00 órakor)
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a foglalkoztatási bizottság mai ülésén megjelenteket. Mai napirendünkön két pont szerepel. Elsőként Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt asszony meghallgatása, másodikként a bizottság első féléves munkájának értékelése. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy támogatják-e az előzetesen kiküldött napirendi javaslatot. (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönöm szépen.
Előzetesen megállapodtunk abban, hogy a korábban is kialakult munkarendünket követjük, azaz tervezett időkeretben fogjuk miniszterjelölt asszony beszámolóját meghallgatni, az arról való vitát lefolytatni. Azt követően pedig a bizottság meghozza döntését. A konzultáció során a kérdéseknél felváltva fog kérdezni a két oldal, természetesen először az ellenzéki oldalnak fogom megadni a szót. A végén pedig a miniszterjelölt reagálásával zárunk, ha szükséges, elnöki zárszóval. Külön köszönöm a bizottság tagjainak, hogy menet közben partnerek voltak abban, hogy fél órával előbb kezdjük az ülésünket. A köztársasági elnök úr ma délelőttre hívta össze az érintett, kinevezés előtt álló kormánytagokat, ezért köszönöm a bizottsági tagoknak, hogy ezt a kis módosítást elfogadták. Szeretném felkérni miniszterjelölt asszonyt, hogy a felvezető gondolatait mondja el. Mielőtt ezt megtenném, köszöntöm Székely Judit szakállamtitkár asszonyt, Csizmár Gábor államtitkár urat és Herczog László szakállamtitkár urat, valamint a minisztérium további szakembereit.
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Asszony, Alelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm az elnök úrnak és a bizottság tagjainak a megértést és a nagyvonalúságot a korrekcióban. Így lehetővé válik, hogy a köztársasági elnök úr által eltervezett időben korrekten a ma délelőtti teendőmet el tudjam végezni.
Tekintettel az idő szűkére is, meg arra is, hogy talán a bizottság tagjai egy-egy szakterület, terület iránti érdeklődésüket is ki tudjam elégíteni, ha elnök úr egyetért vele, egy rövid bevezető gondolatsort mondanék, amiben a főbb irányokat jelezném. És a kérdéseknél a részletekre is vissza tudunk térni.
Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy ez a tárca, aminek az irányítására felkérést kaptam, egy rendkívül nagy, nagyon sok, ám összetartó területeket megjelenítő tárca. Jól mutatja ezt az is, hogy négy parlamenti bizottság hallgatott meg, ez a negyedik. Foglalkoztatási kérdésekben, a foglalkoztatáspolitika kérdéseiben a másik három bizottságnál csak nagyon áttételesen merültek fel kérdések, mert hiszen ez a fő bizottsága ennek a témának, de az esélyegyenlőség, az esélyteremtés, a szociális kérdések, a szakképzés, a távoktatás, a felnőttképzés kérdéseiben a szakbizottságoknál részletesen végigbeszéltük a tennivalókat. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert én most a foglalkoztatáspolitika kihívásaira koncentrálok, ez nem azt jelenti, hogy a többi kérdés egyébként ne szerepelne azonos súllyal a tárca tevékenységében, de a bizottsági meghallgatások rendjét tekintve azt hiszem, hogy ez logikus és a szakbizottság feladatkörét teljesen lefedő megközelítés.
A magyar foglalkoztatáspolitika kihívásairól néhány gondolatot. A legnagyobb problémát jelenti és a legtöbb tennivalót takarja az, hogy alacsony aktivitási és foglalkoztatási szint van jelen a magyar foglalkoztatáspolitikában, a munkaerőpiacon és nagy területi különbségekkel. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon a foglalkoztatási helyzet legfontosabb jellemzője az alacsony munkaerő-piaci részvétel és az alacsony foglalkoztatási ráta, akkor nyilván ennek az okait is meg kell keresni. Ennek főbb magyarázata az, hogy alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőknél igen nagy az inaktivitás és a nőkre és a férfiakra egyaránt jellemző az, hogy még a legaktívabbnak számító középosztályra is érvényes ez a megállapítás. A foglalkoztatási és munkanélküliségi ráta átlagszámai mögött egyébként nagy különbségek figyelhetők meg. Az elmúlt tíz évben csökkent a fiatalok munkaerő-piaci részvétele, a 15-24 évesek foglalkoztatási rátája mindössze 21,7 százalék, egyre hosszabb a képzésben töltött idő, jól látszik és nem jellemző a kettős státus, ami azt jelenti, hogy a tanulás mellett dolgoznak is, miközben Európában, meg a világ más tájain azért ez gyakrabban előfordul. Magyarországon ez nem jellemző.
A 15-64 évesek körében a munkanélküliségi ráta mindösszesen 7,2 százalék, ugyanakkor a 15-24 évesek esetében ez 19,1 százalék. Ez azt mutatja, hogy a fiatalok munkaerő-piaci esélyei rosszabbak a munkavállalási korú népesség egészéhez viszonyítva. A 45-49 éves korcsoportba tartozók 80 százaléka van jelen a munkaerőpiacon, a 60-64 évesek körében ez az arány már csak 13,8 százalék és a munkanélküliségi rátájuk csak 3,2 százalék. Ezek az adatok, ezek a különbségek, amiket itt most csak nagyon vázlatosan mutattam be, kijelölik a legfontosabb teendőinket. Fontos teendő tehát, hogy piacképes ismeretek megszerzését ösztönözzük, ez a fiataloknál rendkívül fontos. A felnőtt lakosság képzettségi színvonalát növelni kell és annak érdekében szeretném ezt megtenni, hogy a korábbi képzettségi szinttől eggyel magasabb szintre kerüljön a felnőtt lakosság továbbképzése. Ezt szolgálja a Lépj egyet előre központi képzési program és szeretném már itt a legelején elmondani, hogy az elmúlt néhány napban, de azt megelőzően a kormányzati munka egészéhez kapcsolódva is azt láttam, az a tapasztalatom, hogy rendkívül jól előkészített programok, egyrészt folyamatban lévő programok, másrészt pedig most bevezetendő új programok vannak a tárcánál. Én ezekre szeretnék építeni. És továbbvinni mindazt a folyamatot, amik a különböző trendek alakításában pozitív szerepet fognak játszani szándékaink szerint.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a pályakezdők és az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci helyzetére több figyelmet fordítsunk az elkövetkezendő időben. A pályakezdők számára tervezett intézkedéseknél a képzési struktúra változásának ösztönzése, a fiatalok egyharmada tanul ma szakmát és kétharmadának képzése a szellemi munkakör betöltésére irányul. Miközben a piac fordított arányt igényelne. Tehát nekünk kell olyan lépéseket tenni, ami ezt az arányt fokozatosan alakítja és átalakítja.
Fontosnak tartom a pályaválasztás elősegítését. Pályatanácsadást, pályaválasztási kiállítások és sok-sok színes eszköz, ami a fiatalokat segíti.
Az önálló álláskeresés ösztönzése munkaerő-piaci szolgáltatásokkal, információk, álláskeresési technikák oktatása, munka-tanácsadás, munka-közvetítés és egyéb támogatások, képzés, ösztöndíjas foglalkoztatás, bértámogatás, a startprogram, amire majd vissza fogok térni, amit egy nagyon sikeres programnak tartok, és majd a továbbfejlesztéséről is fogok beszélni a későbbiek során. Csökkenteni akarjuk a munkaerőpiacról tartósan távolmaradók számát. Ha azt nézzük, hogy 1990-től 2005-ig mintegy 15 év alatta a foglalkoztatottak száma 20 százalékkal csökkent, akkor ez akár egy nagyon drámai szám is lehet. Ebben a hosszú időintervallumban. De az elmúlt tíz évben, 1996 és 2006 között jellemző az, hogy növekszik a foglalkoztatás. Ismerem annyira a bizottság munkáját, hogy ezen a területen, a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a különböző számok, indexek, adatok összevetésében alapos munkát szokott végezni a bizottság, természetesen erre is nyilván lesz majd lehetőség, ha önök ennek szükségét látják, de azt mindenképpen pozitív jelnek tartom, hogy növekszik a foglalkoztatottság és ez a legfontosabb eleme az egyébként olyan adatoknak és számoknak is, amit ugyancsak szeretnénk javítani. Munkanélküliek száma, munkanélküliségi ráta, de itt a legfontosabb, hogy az inaktív körből kikerüljenek minél többen és az aktivitást fokozzuk. Ez a legfontosabb célkitűzés és utána ennek mentén lehet az egyes célcsoportokra célzott intézkedéseket és programokat előkészítve eredményt elérni.
A gazdasági aktivitás növelése érdekében az álláskeresők és inaktív státusban lévők álláskeresésének ösztönzését tartom fontosnak, a gyes melletti munkavállalás engedélye a gyermek egyéves korától, ez is egy fontos intézkedés, a távmunka széles körű elterjesztése, a részmunkaidős foglalkoztatás szabályainak kedvezőbbé tétele és az alkalmi munkavállalás ösztönzése.
Csökkenteni szeretnénk a tartósan munka nélkül lévők arányát, itt a tervezett intézkedések között szeretném felhívni a figyelmet a munkanélkülivé válás megelőzésének fontosságára, a prevenciós intézkedésekre. A munkaviszonyban állók képzése, a munkahely-megőrző támogatások azok az eszközök, amelyek ezen a területen segíteni tudnak. A foglalkoztathatóság javítása, személyre szabott szolgáltatásokkal. Piacképes ismeretek elsajátítása az az eszköz, amellyel ez a cél elérhető.
A munkaerőpiacra történő be- és visszalépés segítése, ezt rendkívül fontosnak tartom, ezt szolgálja egyébként már az előbb is említett Start program, ami a frissen végzetteket segíti bevonulni a munkaerőpiacra és ezt fogja szolgálni a Start Plusz és a Start Extra program, ami július 1-jétől lép majd hatályba. És a most még tisztségben lévő Kiss Péter miniszter úr a nyilvánosságnak is be fogja részletesen mutatni, hiszen a Start Plusz program a tartósan állást keresőknek és a kisgyereket nevelő szülőknek nyújt majd segítsége, a Start Extra pedig az 50 éven felüli és az alacsony iskolai végzettségű tartós álláskeresőknek nyújt majd segítséget a munkaerőpiacon.
Javítani szeretnénk az álláskeresési aktivitást. Itt a tervezett intézkedések között fontosnak tartom a legális munkavállalásra ösztönzést, az integrált munkaügyi és szociális szolgáltató rendszer kialakítását, a munkavállalás mindenki számára elérhetővé tételének elősegítését és itt az aktivitás területi különbségeinek csökkentését, a mobilitást elősegítő támogatásokkal. Az eddigi munkám során a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos egyik nagyon erős tapasztalatom és benyomásom az, hogy Magyarországon nagyon sok ember munkaerőpiacon való részvételét megnehezíti az, hogy nincsenek erős gyökerei a mobilitásnak a munkavégzés céljából. Az alacsonyabb, mint más országokban, miközben hogy ha valaki a munkaerőpiacon egy optimális helyet szeretne magának találni, akkor a területi különbségek és a területi különböző igények ezt a flexibilitást jobban igénylik, mint ahogyan ez ma jelen van. Tehát ennek az ösztönzését fontosnak tartom és ez nemcsak szakmai program, ez társadalmi program is, az emberekkel megértetni, hogy bizony annak érdekében, hogy munkához jussanak, hogy el tudják tartani a családjukat, akár fizikailag is meg kell mozdulni és egy másik térségben kell lehetőséget keresni.
Emelni szükséges a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának arányát is. Erre nézve most új jogszabályi intézkedések is történtek, önök is ismerik ezt, a megváltozott munkaképességűek munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható támogatások rendszerét is átalakítandónak tartom és a munkáltatók piaci helyzetének javítását, az úgynevezett védett piacok kialakítását.
Engedjék meg, hogy a forrásokról is szóljak néhány szót és még két programról is. A Munkaerő-piaci Alap a 2007-es évben a regionális munkaügyi központokon keresztül 35,5 milliárd forintnyi értékben tartalmaz forrásokat különböző szolgáltatásokkal, támogatásokkal együtt, képzések elősegítésére, közhasznú munkavégzés támogatására, foglalkoztatásbővítő bértámogatásra és munkahely-megőrzés támogatására. Tehát az eszközrendszernek ez a pénzügyi oldala a 2007-es költségvetésben rendelkezésre áll. A fejezeti kezelésű előirányzatnál pedig a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatására 53 milliárd forint áll rendelkezésre.
Két programról szeretnék még szólni. Az első, az európai uniós források közül a társadalmi megújulás operatív programmal kapcsolatos, amely hét év alatt a foglalkoztatás bővítését szolgáló fejlesztéseket fog majd támogatni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy világos legyen az egész magyar társadalom számára, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv nemcsak beton, nemcsak tégla, hanem az a célkitűzés, amit az Új Magyarország fejlesztési terv úgy jelöl, hogy foglalkoztathatóság, abban a humán erőforrás szempontjai rendkívül erősen jelen vannak. És én szociális és munkaügyi miniszterként ennek az egyik szószólója kívánok lenni, hogy elfogadtassuk, megértessük a magyar társadalommal és kérjük a partnerségüket abban, hogy a fejlesztés az nemcsak beton. És akkor tudunk igazán élni majd a lehetőségekkel, hogy ha a képzésben a hátrányos helyzetűek élethelyzetében tudunk elérni olyan változást, ami lehetővé teszi, hogy bekapcsolódjanak szorosan a társadalmi integrációba és ennek részeként a munkaerőpiacba. Én ezt a felfogást szeretném majd képviselni.
A másik dolog a zászlóshajó projekt, amelyet a miniszterelnök úr már az év elején bejelentett, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben egy olyan komplex zászlóshajó projektet indítunk el, aminek körülbelül 120-140 milliárd forintnyi elkülönített forrás lesz a bázisa. Ez a regionális operatív programokból és a különböző szekcionális operatív programokból áll össze, és ennek a legfontosabb célkitűzése az, mint komplex programnak, hogy ezekben a nagyon szegény térségekben élő szegény családokat, szegény embereket egy olyan programba integrálja és indítsa el, ami azt jelenti, hogy munkához jutnak és integrálódni tudnak annak érdekében, hogy egy elmaradott kistérséget előremozdítsanak. Itt lesz majd infrastruktúrafejlesztés is, lesz majd tégla és beton, de nagyon fontos eleme ennek a foglalkoztathatóság, a képzés és az integráció.
A másik bizottságban alaposan végigbeszéltük az egyes szakprogramokat is, a Legyen jobb a gyerekeknek programot, a roma integráció évtized programját, ezért itt most erről nem beszélnék, de szeretném jelezni, hogy nagyon fontosnak tartom és miniszterként az egyik célkitűzésem az, hogy ezeket a programokat az államtitkár úrral és a kollégákkal együtt sikerre vigyem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság vezetése végiggondolta a legpraktikusabb menetrendet, ezért az első körben négy kérdést fogunk feltenni, azt követően megkérjük a miniszter asszonyt, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon, utána feltesszük a többi kérdést és megnézzük, hogy hogy állunk majd az idővel. Csak annyit szeretnék mondani elöljáróban, hogy a bizottság eddigi működését is az jellemezte, hogy ez egy szakbizottság és ennek érvényt is szereztünk a működésünk során, úgyhogy gondolom én, hogy a mai meghallgatás is ennek a jegyében fog eltelni. Alelnök asszony lesz az első kérdező.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Ha jól számolom, 2002 óta ön az ötödik miniszter a tárca élén és 2002 óta végighallgattuk az összes eddigi jelölt elképzeléseit, illetve programját. Most meghallgattuk az önét is és nekem időutazásban volt most részem, hiszen azokat az elképzeléseket, koncepciókat, amiket elmondott, nem most hallottuk először, viszont az eredményeit nem igazán élvezhették azok az emberek, akik szeretnének dolgozni, csak éppen nem tudnak hol. Hogy miért nem, ennek számos oka van, amit most nem kívánok részletezni. Elég jól összefoglalta azokat a problémákat, amiket ma is éreznek akár a pályakezdők, akár a középkorúak. Ehhez gratulálok a tárca minden munkatársának, hogy ilyen összeszedett anyagot tettek le a miniszterjelölt asztalára.
A kérdéseim közül néhányat engedjen meg, hogy feltegyek. Az egyik arra vonatkozik, hogy a választások előtt ötéves adó- és járulékcsökkentési törvényt fogadtak el önök, nyilvánvalóan ön, mint a kormánynak akkor is tagja, megszavazta ezt. Majd a választások után bevezették az adó- és járulékemelést, gondolom, mint a kormánynak akkor is tagja, igennel szavazott ezekre is. Ugyanakkor ma a magyar gazdaságnak az egyik legnagyobb problémája a munkabérekre rakódó rendkívül magas járulékteher. Ez alapjaiban vezet a feketefoglalkoztatás folyamatos növekedéséhez. Az ön véleménye szerint mit kell tenni ennek visszaszorítására, illetve hogyan ítéli meg az akkori és a választások utáni véleményét, illetve szavazását?
A második kérdésem arra vonatkozik, hogy ön, mint önkormányzati és területfejlesztési miniszter, az önkormányzati választások után, amit a Fidesz elsöprő fölénnyel megnyert, azzal bíztatta szocialista képviselőtársait, hogy erős mandátumot fog biztosítani a regionális fejlesztési tanácsokban azoknak a kormánypárti politikusoknak, akik ott veszik át a vezető szerepet, illetve biztosítani fogja a többséget a pénzügyi források elosztásánál. A tárca élén önnek kötelessége a diszkriminációs ügyekkel is foglalkoznia. Ezt ebből a szempontból ön hogyan ítéli meg?
A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy milyen elképzelése van a tekintetben, hogy dolgozni érdemesebb legyen, mint segélyen otthon ülni.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szakmai kérdéseket. Alelnök úrnak adom át a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Az előző kérdések kapcsán felvetődött néhány olyan észrevétel is, amely megítélésem szerint majd az ön válaszában is vissza fog köszönni. Vagy amelyre utalások fognak visszaköszönni, de mielőtt a kérdések konkrét megtételét megtenném, az előtt azt szeretném megfogalmazni, hogy biztos mindegyikünk emlékszik arra, miniszter asszony is, hogy 1998 és 2002 között a foglalkoztatáspolitika legjobb esztendeje is rosszabb volt, mint 2002 óta bármelyik esztendő foglalkoztatási számadatai. Az időutazás részeként talán ez is megfogható, én nem vagyok elégedett ezzel a mai helyzettel, de a viszonyokat a bázis pontokat érdemes alapul venni és ahhoz hozzárendelten álláspontokat rögzíteni. És ekképpen fogalmazom meg én is a kérdéseimet.
Bennem mindig az egyik legnagyobb gondot és problémát annak kérdésnek a feloldása okozza, hogy a viszonylagos alacsony aktivitás és alacsony foglalkoztatási ráta mellett, mint ahogy miniszter asszony is említette, van egy félelmesen nagy területi különbség ezen a kis Magyarországon. Hogyan és miképpen lehet e tekintetben a területi különbségek alakulásában feloldani a lehetőséget, lehet-e olyan fajta különbségtételeket tenni, amelyek gyakorlatilag ennek a problémának, ha nem is a megoldásához, de a probléma csökkentéséhez vezet. Miniszter asszony hogy látja, mondjuk a közmunkaprogramok e tekintetben, főleg a leghátrányosabb helyzetű térségek vonatkozásában segítséget jelentenek-e és a későbbi időben is szükségesnek tartja-e ezeknek a programoknak a végigvitelét? Lehet-e, kell-e mondjuk a női esélyegyenlőség kérdéskörét érintően lépéseket foganatosítani és ezeknek lehet-e hatása a nagy területi különbségek oldásában?
Hasonlóképpen, a roma integráció évtizede program keretei közötti intézkedések megvalósítása hozzájárulhat-e ahhoz, hogy ezek a területi különbségek oldódjanak? Magyarul egy konkrét kérdésem van, aminek 3-4 részelemét fogalmazom meg, azok a fajta területi különbségek, amelyek ezen a 93 ezer négyzetkilométeren jelen vannak, ezen programok keretei között, illetve a decentralizációban meglévő források felhasználásán keresztül javíthatók-e, formálhatók-e alakíthatók-e?
És a legvégén azt szeretném kérdezni, hogy miniszter asszony, mi a viszonya a decentralizációhoz? Hogyan gondolja a decentralizált források további kérdéskörét? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó kérdések. Czomba Sándornak adom meg a szót.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Maradjunk a konkrét dolgoknál, és nem akarok számadatok belemenni, egy dolog az inaktívakkal kapcsolatban, jelezte, hogy nagyon fontos az, hogy az inaktívak száma csökkenjen. Ezzel egyetértünk. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy attól, hogy az inaktívak száma csökken és munkanélkülivé válnak az inaktívak - ez látszik most a rehabilitációs járadékkal kapcsolatos törvény módosítása kapcsán, illetve az álláskeresési támogatás kapcsán -, azzal nem vagyunk előbbre, ha inaktívakból munkanélküliekké váltak. Akkor vagyunk előbbre, ha a munkanélküliek munkahelyhez jutnak. Ez a legfontosabb és ezt tartsa a legfontosabb feladatának szerintem, nem az inaktívak számának a csökkentését.
Konkrét kérdés, alelnök asszonyhoz kapcsolódóan, illetve szerintem ez általánosan megfogalmazható, sokszor tapasztaljuk ma Magyarországon, hogy aki munkát keres, az nem talál és ha munkáltató munkást keres, ő sem talál. Tudnám javasolni, hogy kérdezze meg pénzügyminiszter kollégáját, Nyírbátorba nemrég egy dán cég ment, több száz munkahelyet kíván létrehozni és abból a több ezres álláskereső regiszterből nem tudja azt a néhány száz munkaerőigényét teljesíteni. Tehát valami nagy baj van. És az egyik nagy baj, a szociális ellátás és a foglalkoztatáspolitikának a nem markáns szétválasztása. Ma Magyarországon jobban megéri segélyen lenni, mint dolgozni. Ez nem tartható fenn, mert a magyar munkaerőpiac ezt nem bírja el. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy érdemes legyen ma Magyarországon dolgozni vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy a munka becsületét adjuk vissza.
A másik kérdésem, hogy hogyan kívánja segíteni a leghátrányosabb helyzetű térségekben (Dr. Lampert Mónika a kollégáival vált szót.) ... megvárom, csak nyugodtan. (Dr. Lamperth Mónika: Biztos tudja, hogy a férfiak és nők között van egy különbség, a nők kétfelé is tudnak figyelni. Tehát a leghátrányosabb helyzetű térségekben...) lévő munkavállalókat és munkáltatókat milyen konkrét eszközökkel lehet összehozni. Ugye most jelezte a zászlóshajó programot, tudjuk, látjuk azt, hogy megtörténtek az első pályázati kiírások a leghátrányosabb helyzetű kistérségek kis- és középvállalkozói számára és azonnal úgy indult, hogy 100 fő/km2 népsűrűség alatt nem, ötezer lélekszámú település alatt nem, tehát azonnal olyan fékek mentek be, amivel pontosan azokat nem érik el, akikről szól ez az egész. Ne essünk ebbe a hibába. Ha valóban a leghátrányosabb helyzetű régiót szeretnék segíteni, akkor olyan pályázati kiírások legyenek, olyan munkaerő-piaci projektek legyenek, amelyek ezt valóban segítik.
A harmadik kérdésem a munkaügyi szervezettel kapcsolatos, nem tudom, mennyi ismerete van. Az elég világosan látszik, hogy meglehetősen bürokratikus a munkaügyi szervezet. Ez nem egyéves probléma, meg nem kétéves, hanem ez egy viszonylag hosszú folyamat. Egy modernizációs program indult valamikor 2000 év elején, ami véleményem szerint egy meglehetősen támogatható program volt, most a program jelenleg ott tart, hogy megvan a hardverrész, meg szépek az épületek, de gyakorlatilag a lényegnél megakadt a dolog. Szeretném kérdezni, hogy hogyan kívánja a következő időszakban ezt a modernizációs programot tovább folytatni.
A negyedik kérdésem, nagyon őszintén mondom, mindenfajta cinizmus nélkül, a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben mi adott önnek erőt ahhoz, hogy nem szakemberként ennek a nagyon helyzetben lévő magyar foglalkoztatáspolitikának első számú irányítója legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mondhatnám, hogy a kihívásokat mindannyian szeretjük. Kiss Ferencnek adom meg a szót, utána miniszter asszony reagálni fog.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Én egy kicsit csatlakoznék a zászlóshajó program témaköréhez. Szólt arról, hogy főleg a hátrányos helyzetű térségekben egy jelentős mértékű fejlesztési támogatásrendszer indul a regionális operatív program keretében. Úgy gondolom, hogy nemcsak a térséget, hanem a hátrányos helyzetű roma foglalkoztatási programot is ide kellene sorolni, hogy milyen elképzelés van erre és különösen a kis- és középvállalkozásoknak a munkahelyteremtő programja beépíthető-e a zászlóshajó programba. A másik ilyen kérdés a szakképzés. Nagyon helyes felismerés és ezzel szembesültünk az elmúlt években, hiszen többször tárgyaltuk mi most a szakképzés helyzetét is, hogy nincsenek piacképes ismeretei az iskolából kikerülő fiataloknak, az egyharmaduk tanul csak szakmát. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy szakma nélkül ezek a fiatalok ne kerüljenek ki és olyan ismereteket szerezzenek a Lépj egyet előre program keretében, amely a munkaerő-piaci igényeknek is megfelel. A nyolc általánost végzettek esetében egy továbbképzéssel a szakmaszerzés felé vagy szakmaváltás vonatkozásában, ha már tényleg tudomásul vettük, hogy ma Magyarországon nehéz a mobilitásra rábírni a munkavállalókat, próbáljanak meg szakmaváltással olyan ismereteket szerezni, amely piacképes.
A képzések vonatkozásában a TISZK-eknek az erősítésénél akár a Foglalkoztatási Alapból, akár a Szakképzési Alapból történő támogatással, egyetértve azzal, hogy ezeket a jövőben erősíteni kell. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter Asszony, öné a szó.
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek, Urak! Köszönöm a kérdéseket, nagyon nehéz helyzet elé állít elnök úr, amikor azt várja, hogy röviden válaszoljak, de megteszem, merthogy az idő szorít bennünket és természetesen, hogy a bizottság ezt igényli, minden kérdésben állunk a jövőben is rendelkezésre. Nagyon izgalmas és fontos kérdést feszegetett alelnök asszony, amikor az adó- és járulékcsökkentés, illetve a kormányzati stabilizációs intézkedések közötti összefüggésre kérdezett rá. Kétségtelen, hogy az élőmunka terheinek csökkentése egy olyan cél kell hogy legyen, ami javítja a munkaerőpiac helyzetét. Én ezt az összefüggést állítom és egyetértek vele. Mérlegelni kellett, hogy a konvergenciaprogram megvalósításához milyen lépéseket tegyünk. Nem volt egyszerű döntés, és ahogyan azt a nyilvánosság előtt többször elmondtuk, hogy most egy olyan szakaszban vagyunk, amikor a költségvetés és a pénzügyi stabilitást helyre kell állítani és szeretném kifejezni abbéli örömömet itt is, hogy ezek az erőfeszítések eredményesek voltak nemcsak a magyar politika és a magyar szakértők elemzése szerint, hanem Brüsszel szerint is, tehát azok az erőfeszítések, amit a konvergenciaprogram megvalósítása érdekében tettünk, eredményre vezetnek. Ugyanakkor meggyőződésem az, hogy a következő időszakban ahhoz, hogy versenyképesebb legyen Magyarország. És itt nemcsak általában mondom, mert szerintem a versenyképességet nagyon konkrétan érdemes értelmezni. Egy-egy térségre. Akár egy-egy személyre akkor, amikor azt mondjuk, hogy legyen képzettebb. Ott igenis, hogy lépéseket kell tenni majd az élőmunka terheinek csökkentése érdekében. Egyébként a feketegazdaság nem növekszik, ellenkezőleg, a számok azt mutatják, hogy csökken, hiszen az elmúlt évben is bevezettünk olyan intézkedéseket, amelyek el kezdik visszaterelni legális csatornába a foglalkoztatást. Nem vagyok elégedett ezzel még, nem szabad hátradőlnünk, de az irány jó, amin elindult a kormány és amin a foglalkoztatási tárca vezetése eddig dolgozott. Ebbe az irányba szeretnék én is továbbmenni. Egyébként a különböző területeken a járulékkedvezmények - ez a Start programra is igaz - ezeket célzottan segítik. Általában is kell majd lépéseket tenni, de ezek a célzott, célirányos lépések szerintem jó stratégiák és jó irányt jeleznek.
Az önkormányzati választások utáni nagy sikerű választmányi beszédemet hozta szóba alelnök asszony. Többször volt már módom elmondani, megkérdezték ezt másik bizottságban is, hogy ha én tudom azt, hogy ez a nyilvánosságnak szól, akkor hozzáteszem azt a néhány magyarázó mondatot, ami szükséges ahhoz, hogy megértsék. Egyébként minden szavát vállalom ma is, vállaltam akkor is. Az önkormányzati választások után megjelentek olyan híradások egyes napilapban, hogy most aztán megnézheti magát ez a fránya kormány, mert hogy innentől kezdve az ellenzék fogja majd osztani a pénzt és hiába vannak a szocialisták, liberálisok kormányon, mert megfordult a világ. Miközben nem így van, sem az európai uniós szabályozásban, hiszen a kormánynak kell vállalni a felelősséget az uniós források elköltéséért és helytállnia, ha valamelyik döntés nem jól születik meg, zárójelbe teszem, más lenne a helyzet, ha lett volna választott regionális önkormányzat, és van még egy nagyon fontos szempont. Ezt mondtam el azon a választmányi ülésen az ott lévő szocialistáknak, hogy hiszen a Fidesz-kormány idején megváltozott a területfejlesztési törvény. Önök úgy döntöttek, hogy létrehozzák a kormányzati többséget a regionális fejlesztési tanácsban. Akkor szerintem nem volt olyan erős indoka, mint most, amikor a kormánynak kell helytállni az uniós források felhasználásáért. Tehát én ezért mondtam el azokat a mondatokat és egyébként az én eddigi tapasztalataim szerint területfejlesztési miniszterként azt kell mondjam, hogy a régiókban egészen normális együttműködés van. Tehát nem képeződik le az az iszonyú egymásnak feszülés, ami a nagypolitikában látszik. Ha van egy ügy, egy konkrét fejlesztési projekt, amit fontosnak tartanak abban a térségben, azt általában megszavazzák MSZP-sek, fideszesek egyaránt. Én egyébként, ha ezt összefüggésbe hozta a diszkriminációval, ezt nem tartom annak, ez teljesen egy törvényes jogszerű eljárásnak a végrehajtása, egyébként pedig a diszkrimináció tilalmát, mint általános elvet, nagyon fontosnak tartom és majd a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségénél fogok erről két mondatot mondani.
Az, amit alelnök asszony harmadik kérdésként, illetve állításként elmondott, hogy jobban megérje dolgozni, mint várni a szociális segélyre, ebben mélyen egyetértünk. Szerintem azzal, hogy fokozatosan közelítjük egymáshoz a szociális ellátás eszközrendszerét és a foglalkoztatásösztönzés eszközrendszerét, lehet eredményt elérni. Szerintem nem egyik napról a másikra, de az elmúlt időszak szabályozásai, az előkészített szabályozás is ebbe az irányba mutat és azért itt egy dologban szeretném kérni a bizottságot is és majd a partnerségét is, hogy itt az arányokat nagyon jól meg kell találni. Mert miközben a céllal mindenki egyetért, hogy ahelyett, hogy otthon várja a szociális segélyt, dolgozzon, ennek morálisan, a társadalmi igazságosság szempontjából, egy településen a közhangulat szempontjából is iszonyú nagy jelentősége van. De azt azért az egyensúlynál és az arányoknál nagyon jól meg kell mérni és ki kell számolni, hogy egy ilyen fajta ösztönzés miatt még véletlenül se essen ki az ellátásból egy olyan ember, egy olyan család, akinek egyébként szociális ellátásban ott lenne a helye. Tehát nem szabad túllőni a célon, az iránnyal egyetértünk. Szeretném a bizottság egyetértését abban, hiszen ehhez kiválóan alkalmas testület, hogy jól eltaláljuk ennek a mértékét.
Gúr Nándor alelnök úr a területi különbségek koordinálásáról. Szerintem ez az egyik legnagyobb kihívás. Én területfejlesztési miniszterként nagyon erősen felzárkóztatáspárti vagyok, és ez a szándékom, hogy szociális és munkaügyi miniszterként esélyteremtő és felzárkóztató politikát vigyünk. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy Magyarországon belül a területi különbségek, akár térségi különbségeket értek ez alatt, mondjuk a GDP-termelékenysége egy-egy térségnek, a versenyképessége egy-egy térségnek és ugyanebben a dimenzióban megvizsgálni az egyes emberek, családok lehetőségeit. Hiszen a leghátrányosabb helyzetű térségben a legszegényebb emberek élnek, legrosszabbak a foglalkoztatási mutatók, az iskolázottsági mutatók és egyebek. Hogy ezen változtatni tudjunk, ez egy igazi baloldali program és nagyon komolyan veszem azt, hogy az eszközrendszerben hatékonyak legyünk. Ez az uniós pénz, amit itt majd most közös felelősséggel elköltünk, rendkívül sok pénz. De nagyon fontos, hogy jól költsük el. És ebben a közös felelősség alatt azt értem, hogy ebben a legfontosabb, legnagyobb felelősség a kormányé, de ebben megvan az önkormányzatok felelőssége, a vállalkozóké, mindenkié a maga területén. Tehát a területi különbségek korrigálásánál nagyon fontos eszköznek tartom az európai uniós forrásokat, ebben a TIOP, TÁMOP és a zászlóshajó projekteket is beleértem és nagyon fontosnak tartom a célzott eszközöket. Ilyen például a közmunkaprogram, amit a hátrányos helyzetű térségekben máshogyan kell nyilván felhasználni és nagyon jónak tartom, amit a tárca elindított, hogy a közmunkaprogram mellé képzést is illeszt. Tehát szeretném folytatni ezt az irányt.
A női esélyegyenlőség, én inkább azt az európai uniós megfogalmazást használom, hogy nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége, ennek oka van, hogy ez így alakult ki, de nem akarok most ezekbe a részletekbe belemenni, de abban mélyen egyetértek alelnök úrral, hogy ennek a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége dimenziójának az egyik nagyon erős hangsúlya a foglalkoztatásra esik. Mert a munkaerőpiacon bizonyos szempontból hátrányos helyzetben lévő, főleg az 50 év feletti korosztálynak nagyon erős, célzott programokat kell készíteni, hogy ezt az egyenlőtlenséget kiegyenesítsük. E tekintetben fontosnak tartom a Start Plusz, Start Extra programokat, amelyekről beszéltem. Reményeink szerint ez alakítani fog pozitív irányba a mostani helyzeten.
A decentralizációs kérdés, amit feltett alelnök úr ilyen egyszerűen röviden, nagyon izgalmas kérdés és nagyon sokat kellene róla beszélnünk és szerintem fogunk is majd itt a bizottságban. Én alapvetően decentralizációpárti vagyok. Én a regionális átalakítását nemcsak a közigazgatás egészének, hanem a politikai intézményrendszernek is azáltal, hogy a választott regionális önkormányzatot támogattam, azért tartom nagyon fontosnak, mert ez lehet a decentralizáció legfontosabb terepe. Ma még mindig túl sok mindenről döntenek a központi közigazgatásnál és a minisztériumoknál. Szerintem ez a folyamat, amiben elindult a kormány, ez folytatandó, én decentralizációpárti vagyok. Arra azonban ügyelni kell, hogy amikor mondjuk a régiók kapnak döntési kompetenciát, akkor a régiók közötti különbségekhez adekvát eszközök és források járuljanak, tehát a kiegyenlítést nemcsak a régión belül kell megvalósítani a regionális döntéshozóknak, hanem a kormánynak is akkor, amikor konkrét decentralizációs döntéseket hoz. Azt is megmondom őszintén, hogy ebben nem voltak mindig nagyon boldogok, mert azt mondják, hogy van néhány szakmai program, amit koncentráltan központi irányításból jobban meg lehet csinálni, szerintem ebben meg lehet találni az egészséges arányokat, mert van, aminek olyan a hatása, hogy országosan kell elvégezni, azt nyilván nem lehet, de általában a decentralizáció erősíthető, látjuk ennek konkrét eszközét.
Czomba képviselő úr: az inaktívak számának csökkentése önmagában nem elég. Ebben önnek teljesen igaza van. Hogy önmagában nem elég. De ha csak ezt a mondatot mondja képviselő úr, akkor azt mondom, hogy száz százalékig egyetértünk. De ön hozzátette azt a mondatot is, hogy nem vagyunk előbbre, ha regisztrált munkanélkülivé válik valaki. Szerintem előbbre vagyunk, mert legalább látjuk. Nem vagyok vele megelégedve, mert őt el kell juttatni a munkavállalásig, de ha valakit eddig nem láttunk, mert a regisztráción kívül volt, inaktív volt, és most aktívvá válik azáltal, hogy regisztrált lesz, már ott van a szakmai segítségnyújtás kapujában, amikor is az intézményrendszer célzottan, személyesen is tud neki segítséget nyújtani és tud valamiféle lehetőséget biztosítani, hogy bekerüljön a munkaerőpiacra. Tehát nem szabad megelégedni azzal, hogy úgy válik aktívvá, hogy regisztrált lesz, de hogy eggyel beljebb vagyunk, szerintem azt el kellene ismernünk valamennyiünknek, mert akkor tudunk továbbmenni a dolog eszközrendszerének a továbbfejlesztésében.
Azt mondja, hogy a munkavállaló, munkaadó egyaránt nem találja meg egymást. Ez általában akár igaz is lehet. Mindaz, amit elmondtam a bevezető gondolatokban, a diagnózist illetően, az pont lefedi ezt a szituációt. Most sokat készültem az elmúlt hétvégén olyanokkal, amikkel korábban nem, megnéztem azokat a listákat, hogy mi az, amiket kinyitottunk most a két új csatlakozó országnál, amit automatikusan lehet igénybe venni. Egészen döbbenetes szakmákat találtam, amiről azt gondoltam volna, hogy ez nem probléma. Képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel és célzott segítséggel a munkaerőpiacra való hozzájutáshoz lehet ezen a dolgon alakítani. Az előbb a szociális ellátórendszerrel való összefüggésre már reagáltam.
A leghátrányosabb helyzetű térség konkrét eszközeit illetően: egyrészt, amit elmondtam Gúr Nándor alelnök úr kérdésére, azt részben ide is lehet alkalmazni. Azonban konkrét és differenciált eszközökre van szükség. Ezért mondom azt, hogy például a zászlóshajó projektnél ez a 30-35 leghátrányosabb helyzetű kistérséget fogja érinteni. Itt a komplex programban pont azért nagy kihívás és azért mondtam, hogy közös a felelősségünk, hogy mit fogunk a komplex programba beletenni a helyiekkel, önkormányzatokkal, vállalkozókkal, gazdasági szereplőkkel, hogy ott abban a kistérségben konkrétan milyen típusú foglalkoztatásra, beruházásösztönzésre és egyébre van szükség. Ezt általában konkrétan megmondani nem lehet, de hogy mi differenciált és célzott eszközökben gondolkodunk, erről szeretném képviselő urat biztosítani.
A munkaügyi szervezet átalakítását szeretném folytatni. Ez egy megkezdett program, amit folytatni kell és a TÁMOP támogatja ezt a programot, tehát ha a kérdése arra irányult a képviselő úrnak, hogy ez folytatódik-e azt tudom mondani, hogy igen.
Végül a személyes kérdés, hogy mi adott erőt arra, hogy nem szakemberként is elvállaltam. Azért nem értem pontosan ezt a kérdést, mert hiszen, ha mondjuk én szakállamtitkárnak jelentkeztem volna a tárcához, akkor lehet, hogy - sőt biztos, hogy - ez egy jogos kérdés lett volna. Én politikus vagyok és ez a harmadik tárca, aminek az irányítását rám bízta a miniszterelnök. Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb tárca egy szocialista-liberális kormányban. Hogy ha a kormányoldalnak van elkötelezettsége, hogy egy ilyen nehéz időszakban, ami a pénzügyi stabilizációt, a reformok elindítását jelenti, erős baloldali arcot és arculatot mutat azzal, hogy az esélyteremtésben hatékony intézkedéseket tesz, akkor én jó helyen vagyok ennek a tárcának az élén. Én úgy látom, hogy van erre nézve erős elkötelezettség a frakciókban, kormánypárti frakciókban, nagyon világos és erős és egyértelmű elkötelezettséget látok a Magyar Szocialista Pártban és a frakcióban és akkor én baloldali politikusként már két tárca élén némi tapasztalatot szerzek politikusként, azt gondolom, hogy jó szívvel tudom ezt elvállalni, és egy év múlva, amikor értékelünk, biztos vagyok benne, hogy ha objektívre állítják a mércét, akkor ez látható lesz.
Roma integráció évtizede program és roma felzárkóztatás. Nagyon fontos, amiről a képviselő úr kérdezett. A zászlóshajó projekttel szerintem ezt össze kell illeszteni. Nem véletlen, hogy azokban a térségekben, amelyek a leghátrányosabb helyzetű besorolást kapják és egyébként a mai zárószavazás után néhány nap múlva konkrétan tudni lehet majd, hogy melyek a leghátrányosabb helyzetű térségek, mert ha elfogadja a parlament, akkor lehet modellszámítást végezni, tehát ezekben a térségekben az átlagnál nagyobb számban élnek szegény roma családok. Akiknek a nagy része nincs jelen a munkaerőpiacon. Tehát itt a zászlóshajó projekt és a roma integráció évtizede programot össze kell tolni ezekben a kistérségekben. És az eszközrendszerét komplex módon kell meghatározni. Ebben nagyon erősen számítok arra a folyamatra és annak a továbbvitelére, amit eddig megkezdett a tárca. Szécsényben és máshol is folyik olyan modellkísérlet, ami Ferge Zsuzsa professzor asszony irányításával, sok szakemberrel dolgozik ezen a programon. Én csütörtök este mondtam igent miniszterelnök úr felkérésére, pénteken már beszéltem a professzor asszonnyal, aki biztosított arról, hogy továbbra is nagyon szívesen dolgozik ebben a programban és szerintem ez egy nagyon értékes program.
De egyet szeretnék az én álláspontomból világossá tenni: a roma integrációban csak és kizárólag akkor lehetünk eredményesek és sikeresek, ha az adott környezet segít ebben és a társadalmi türelem erősödik. Ezt kiszakított módon, csak önmagában a roma családokkal nem lehet megcsinálni. Csak akkor, ha ehhez van széles körű társadalmi támogatás és ehhez nagyon komoly segítségre van szükség a civil szférától. A legelkötelezettebb kormány sem fog tudni egymaga itt eredményt elérni, ezért én a társadalmi partnerséget itt is nagyon fontosnak tartom. És bár konkrét kérdésként itt nem merült fel, de az érdekegyeztetést szeretném nagyon tudatosan továbbvinni. Nekem szerencsém van, mert az elődöm ezen a területen egy rendkívüli politikai érzékenységgel és szakmai felkészültséggel mozgó szakember és szakpolitikus és politikus, ebben a tárca szakemberei is kiválóak, államtitkár úrnak is nagy tapasztalata van, de én a tárca vezetőjeként szeretném az elkötelezettségemet kinyilvánítani az érdekegyeztetés mellett, nagyon fontos a társadalmi nyugalom és béke a munkaadókkal, a munkavállalókkal, az érdekegyeztetés szereplőivel rendszeres érdemi párbeszédet kívánok folytatni annak érdekében, hogy ezt az ország érdekében egyébként nagyon fontos, de nehéz időszakot a lehető legjobban tudjuk végigvinni.
Az iskolából kikerülők munkába állásának egy nagyon izgalmas részét mondta el Kiss Ferenc képviselő úr. Amit véleményként elmondott, azzal egyetértek. Szerintem az egy jó kiindulási alap. Én a szakképzettség megszerzését nagyon fontosnak tartom, tehát az erre való ösztönzést, és a TISZK-ek szerepét illetően csak jót tudok mondani, sőt azt gondolom, hogy a TISZK-program következetes végigvitele garanciát jelenthet arra, hogy a tulajdonosok érdekeltté tétele, most itt az önkormányzatokról beszélek, ezt a részét aztán elég jól ismerem a pályának, hogy ebben legyen összhang, hogy sokkal inkább a munkaerőpiac megrendeléséhez alkalmazkodó szakképzési rendszer legyen ennek ez egy jó eszköze. Én látok még más eszközöket is, de tekintettel arra, hogy ezt a másik bizottságban nagyon alaposan kiveséztük, és az időben egy picit elhaladtunk, én most ennyit mondanék csak.
Tisztelt Elnök Úr! Én igyekeztem a lehető legjobb tudásom szerint is összefogottan válaszolni, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most azt csináljuk, mert hogy az idő nagyon elrohant, hogy egy kis toleranciát kérek a kormányoldalon ülő képviselőktől. Én egyelőre négy képviselőtársamat, Czira Szabolcs, Wittner Mária, V. Németh Zsolt és Rácz István képviselő urakat láttam. Szeretném kérni, miután egy 20 perc múlva legrosszabb esetben is el szeretném engedni miniszter asszonyt, hogy legyenek kedvesek feltenni a kérdéseket és utána csak egy reagálás lesz miniszter asszony részéről és utána dönteni fog a bizottság.
Kérdések, észrevételek második körben
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A 2006-os választások előtt egy nagyon ügyes, de hasznos húzásuk volt, 2005-ben meghirdették a közhasznúak foglalkoztatását, melyre az önkormányzatok pályázhattak. Több ezer család és több tízezer munkavállaló kapott ekkor lehetőséget, akik eddig nem dolgoztak, hogy az önkormányzatok által biztosított lehetőségekkel élve ezt a munkát az önkormányzatoknál elvégezhetik. Ehhez képest ez a program leállt és most a munkaügyi központokon keresztül egyre kevesebbre pályázhatunk, egyre kevesebb közhasznút tudunk foglalkoztatni. És tessék elhinni, hogy főleg a cigány kisebbséghez tartozók szívesen elvállalják, hogy az önkormányzat foglalkoztatja őket, a cigány kisebbségi önkormányzat segítségével ezeket a vidéki kisvárosokban meg tudjuk oldani, de ha ez a létszám csökken, akkor az önkormányzatok, amit a költségvetésükkor beterveznek, hogy mennyi közhasznút foglalkoztatnak és milyen területen, akkor mi anyagi csődbe fogunk kerülni, mert ha nem kapjuk meg ezeket a támogatásokat, az ezen személyekre jutó támogatásokat, akkor a saját költségvetésünk más rovatából kell ezt előteremteni.
Tehát én úgy gondolom, hogy fel kellene eleveníteni a közhasznúak foglalkoztatását. Emlékezhetünk, amikor a miniszterelnök úr a Duna palotában több ezer önkormányzati vezető jelenlétében adta át ezt a lehetőséget és akkor vittük haza azokat a papírokat, hogy ki hány közhasznúra kapott megbízást vagy lehetőséget. Tehát ahogy Kiss Péter miniszter úr nem olyan régen itt mondta, hogy ő úgy szeretné, hogy munkához kapcsoljuk, ne segélyekhez az emberek támogatását, hiszen kvázi egy támogatás a közhasznú foglalkoztatás is, és eléggé nyomorúságos az a 24 ezer forint közeli jövedelempótló támogatás, a minimálbérért még szívesen eljönnek és a parkokat gondozzák, tehát hasznos munkát tudunk velük végeztetni. Ebben az irányban szeretném én kérni a miniszter asszonyt, hogy itt a létszámot próbáljuk emelni. Én a központi régióból jövök, tehát nekünk ez nem is egy szerencsés régió ebből a szempontból. Lehet, hogy más térségekben ez nagyobb létszám, de nálunk már ez olyan alacsony, hogy ez az önkormányzat terheit egyre jobban növeli.
Egy dolgot szeretnék kérdezni, amit úgy szeretnék feltenni, mint kormánytagnak. Tetszettek arról beszélni, hogy ki osztja a pénzt. Próbáljunk már ezen túllépni, mert ez egy olyan kínos dolog, hogy izmoznak itt egymással a pártok és az ott lakó emberek, akik szavaznak ide is, oda is, annak a kárát látják, hogy milyen polgármestert választottak. Azért mondom el ezt a példát önnek, mert Nagykőrösön ez így volt, az előző ciklusban nekünk mint önkormányzatnak le kellett mondani egy iskoláról, mert ön csak akkor terjesztette a kormány elé, hogy kap 320 millió forintot az iskola kollégiumának felújítására a város, hogy ha átadjuk a megyei önkormányzatnak, mert az MSZP-s vezetésű volt. Ez már lezárult, átadtuk, örültünk neki, hiszen az a kollégium a településen van és a település ezzel szépült, gyarapodott függetlenül attól, hogy ki a fenntartója. Tehát a későbbiekben azért szeretném én önt erre kérni, mint kormánytagot, mint hölgyet, hogy ebbe az irányba próbálja a kormányt is elvinni, hogy ne azt nézzük, hanem az ott élő embereket. Nem érdekes itt a polgármester személye, mert négyévente jönnek-mennek a polgármesterek, az emberek meg több tíz évet ott leélnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ezek fontos gondolatok voltak, akár még arra is alkalmas, hogy egy-egy döntésben ezt a szemléletet érvényesítsük. Wittner Mária képviselő asszonyé a szó.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Szeretnék rákérdezni a szombati újságban megjelent hankooki, illetve a dunaújvárosi gumigyárnak az ügyére, ugyanis a Kóka miniszter úr azzal hozta létre, hogy a magyar munkanélküliség felszámolását támogassa, amire 20 milliárd forintot adott a kormány a magyar adózók pénzéből. Ezzel szemben Szlovákiában szórólapokat osztanak és 400 magyarul beszélő munkaerőt keresnek. Akkor itt mit kíván tenni a miniszter asszony azzal kapcsolatban, hogy a magyar munkanélküliség felszámolását támogassuk az idetelepített gumigyárral vagy a szlovák munkanélkülieknek segítünk.
A másik pedig, hogy az egészségügyi miniszter összevonta a kórházakat, például a Schöpf-mérei Kórházból 300 dolgozóból 250-et bocsátottak el egy nap alatt, akik már munkanélküliek, 50-et tartottak meg, ugyanis egy fitnesz központot hoznak létre a helyén. Mit kíván tenni a miniszter asszony a feleslegessé vált munkanélküli orvosokkal, ápolókkal? Hiszen itt tetszett említeni a munkahelyi mobilitást. Ez sem egészen könnyű, mert azért el kell adni a lakást, keresni kell egy másikat helyette és egy költözködés mindig egy lerongyolódás. Ebben mit kíván tenni a miniszter asszony?
És van egy következő, ami kicsit ehhez is kapcsolódik. Beszéltem pár diplomás ismerősömmel, van, akinek két diplomája van, és olyan régóta munkanélküliek, hogy már takarítani is elmentek volna. Ha felvették volna. De azt mondják, hogy nincs szükségük diplomás takarítókra. Ebben mi a megoldás? Köszönöm szépen. Mert amikor már egy ember elmegy takarítani, az már végső kétségbeesés és a tartalékai felélése.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt következik.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! A munkanélküliségi ráta, kontra foglalkoztatási mutatóra szeretnék rákérdezni. Nevezetesen arra, hogy én a saját környezetemben azt veszem észre, hogy a munkanélküliségi ráta irdatlan mértékben megnőtt, 7 százalékról 12-re, viszont nem látom nyomát kistérségi szinten a foglalkoztatási mutatónak. Szeretnék büszkélkedni azzal, hogy a foglalkoztatás viszont nőtt és csupán optikai csalódás azt érzékelni, hogy több az állástalan.
A második kérdésem az ön félmondatához csatlakozik, hogy a fejlesztés nemcsak beton, amivel én egyébként egyet is értek, kell, hogy kapcsolódjon hozzá képzés, miegymás. A kérdésem az, hogy elvégzik-e vagy elvégezték-e a monitoringját a foglalkoztatáshoz kapcsolódó képzéseknek vagy például fel tudnak-e mutatni egy olyan foglalkoztatási paktumot, amely úgy működik, mint a mintául szolgáló nyugati modellek. Magyarán van benne forprofit vállalkozás is vagy pedig csak nonprofitok, állami szektor eljátssza azt a szerepet, amit le is dokumentálunk, lefényképezzük egymást a konferenciákon, kitöltjük a jelenléti íveket, meg tanulmányt is csinálunk, csak a dolog teljesen kontraproduktív.
A harmadik kérdésem: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által ellátható feladatokból sokat kiszerveznek például civil szervezetek számára. Állásközvetítést, ami lehetséges, hogy egy nagyvárosi környezetben hasznos dolog, de vajon jó-e ez a gyakorlat és ön támogatja-e, hogy kisvárosi kirendeltségekben csökkentik a létszámot, de ugyanezt a kapacitás létrehozzák az ellenőrizhetetlenül működő civil szektorban, aminek ugyanazt a bázist, információhalmazt létre kell hozni, ami már a szolgálatnál megvan. Én hiszek az állami szektorban, ezt hadd mondjam el és sokkal jobban örülök neki, mintha a megerősödött civil szektorba helyezik, amely amúgy nem szerves fejlődés eredményként jött létre, hanem például azért, hogy vidékfejlesztési irodákat szervezzenek.
Utolsó kérdésem: a mobilitás támogatása véleményem szerint nagyon fontos, hiszen egy régión belül, sőt megyén belül is szomszédos kistérségeknél is kialakul akár kétszeres nagyságrendű munkanélküliségi ráta és azokban a kistérségekben, ahol amúgy is kevés a munkahely, kétszeresen is sújtja a munkavállalókat, egyszer akkor, hogy ha a kistérségben lévő munkahelyet építik le, másszor akkor, hogy ha a megyeszékhelyen vagy az ipari centrumokban lévőket építik le. Ugyanis első körben azokat küldik el, akiknél a teher a legnagyobb, következésképp a közlekedési támogatások. Erre igazán hathatós támogatási rendszer nem alakult ki, kíván-e miniszterjelölt asszony ezen változtatni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még két képviselőtársunk fog kérdezni. Rácz István és Nagy István képviselő urak.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Asszony! A roma foglalkoztatásban nagyon fontosnak tartom a roma vállalkozók esélyeit a különböző nagy állami beruházásoknál. Én úgy gondolom, hogy nem egyenlő eséllyel tudnak indulni a roma vállalkozók a pályázati kiírásoknál, hiszen olyan feltételeket szabnak, amiknek nem tudnak megfelelni. Kíván-e miniszter asszony tenni ennek érdekében valamit, hogy az olyan munkáknál, amit egyébként a roma vállalkozók el tudnának vállalni és jelentős roma munkaerőt tudnánk alkalmazni, olyan feltételeket szabni a közbeszerzési kiírásoknál, hogy meg tudjanak felelni a vállalkozóink? Illetve a versenyben részt tudjanak venni. Az tapasztalható, hogy azok a vállalkozóink, akik egyébként részt vesznek a közbeszerzési eljárásokban, nem egyenlő eséllyel vannak elbírálva és jó lenne, ha lehetőséget kapnának a vállalkozóink, hiszen ezzel jelentősen tudnánk segíteni a roma munkanélkülieket.
A másik, az iskolák összevonásával kapcsolatban annyi tapasztalatom van, hogy nem jó a roma társadalom nagy részének, ha más falvakba vagy városokba kell utaztatni a gyerekeket, hiszen tudjuk tapasztalatból, hogy helyben is nehezen lehet rábírni őket, hogy iskolába menjenek. Ha más falvakba kell a gyerekeknek utazni, ez nagy visszafejlődést fog okozni, hiszen a gyerekek nem fognak iskolába járni.
Azt kérem miniszter asszonytól, hogy ezeket a kérdéseket fontolja meg és adjon esélyt a különböző közbeszerzéseknél a roma vállalkozóknak, illetve valami megoldást kell arra találni, hogy a gyerekek el tudjanak jutni az iskolákba. Köszönöm.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Csak meg tudom erősíteni Czira Szabolcs képviselőtársam tapasztalatát, én is gyakorlott önkormányzati vezetőként találkozom azzal a problémával, hogy a közhasznú és közcélú foglalkoztatással is baj van. Az alacsony iskolai végzettségűek, illetve életkoruk miatt hátrányos helyzetben lévők kiszorulnak a munkaerőpiacról és ha nincs a családnak vagy a háztartásnak munkajövedelme, szinte azonnal szembekerül a lakhatás problémájával. A lakásfenntartásnak a költségei drasztikusan emelkednek és amennyiben nincs megtakarítása az illető családnak, akkor rövidesen szembe kell néznie azzal, hogy a kilakoltatás réme fenyegeti őket. Ez a folyamat elkezdődött, a hitelek törlesztésére nem képesek, illetve a lakásfenntartási költségeket fizetni nem tudók kilakoltatása megkezdődött. Mi a miniszter asszony programja arra vonatkozóan, hogy ez a folyamat lelassuljon vagy megálljon és ne kerüljenek családok tömegesen az utcára? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a komoly szakmai kérdéseket. Itt több kérdés kapcsán remek polémiát folytathattunk volna le, hogy ha ez egy más típusú konzultatív meghallgatás, így az a feladat most miniszterjelölt asszonyra fog hárulni. Megadom a szót, tessék!
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Igyekszem célratörően válaszolni, hiszen nekem is kötelességem, hogy ne kövessem el azt a tiszteletlenséget, hogy elkések a köztársasági elnöktől.
Amit Czira képviselő úr elmondott a közhasznú foglalkoztatással kapcsolatban, ezzel teljes mértékben egyetértek, ezért is van az, hogy 2002-től erre a célra a szocialista-liberális kormány többszörös forrást biztosított, mint azt megelőzően. 1998 és 2002 között emlékeim szerint olyan évi kétmilliárd körül volt a közmunkára fordítható összeg, az azt követő években 6 és 10 milliárd forint közötti amplitúdón mozgott az éves forrás. Ez jelzi, hogy mi ezt fontosnak tartjuk, 2007-ben 8,5 milliárd forint. A kistérségeknek van ilyen pályázat, célzott, a szakfeladatot ellátókkal közösen meghirdetett programok, erdőgondozásra, vasútra a két tárca együtt hirdetett meg ilyen programot, de annyit mindenképpen szeretnék előrebocsátani, hogy meg fogom vizsgálni az önkormányzatok szerepét ezen a terepen és át fogjuk nézni. Éppen elnök úrral, alelnök úrral erről a kérdésről beszélgettünk a minap. És, ha szükséges és az önkormányzatok ebben egy újfajta partnerségre nyitottak, átgondoljuk ennek a rendszerét és szerintem van itt lehetőség integrációra a különböző programok között.
Képviselő Úr! Az, hogy milyen színű polgármester irányítja a települést, szerintem nem határozhatja meg és nem is határozza meg, hogy hogyan viszonyul ehhez a kormány. De abban önnek igaza van, hogy itt van egy hiperérzékenység, tehát nekem elég nehéz néha megmagyarázni egy adott dolognál, hogy ha valami megy vagy miért nem megy, rögtön politikai dimenzióba helyezik. Higgye el, ez a másik oldalról is ugyanolyan kínos. De ha most megnézik jó néhány döntésnek a végeredményét, akár az általam irányított, akár más tárcákhoz kapcsolódik, ebben a felfogásunk azonos. A településen élő emberekhez nem lehet úgy viszonyulni, hogy a politikai oldalt mérlegeljük.
Wittner Mária képviselő asszonnyal abban egyetértek, hogy az a célzott forrás, amit munkahelyteremtés címén kapott a beruházó, az természetesen a magyar munkaerőpiac dimenziójából kerül megítélésre. Én ezt meg fogom nézni, hogy a szerződést hogyan teljesíti a beruházó, az újságcikkek után én is arra jutottam, hogy ezt meg kell nézni. Az én információim szerint a koreaiak - akik itt vannak, 100-130 fő körül - nagy része elsősorban a betanítás miatt van itt. Ami pedig a szlovákiai magyarokat illeti, nem ennek a dimenziójában, de azért azt szeretném elmondani, hogy nekünk az is fontos szerintem magyaroknak, hogy a szlovákiai magyarok is tudjanak valahol dolgozni, de természetesen nekünk a magyarországi munkavállalókat kell elsősorban segíteni.
A kórházi dolgozóknál célzott programok készültek, a Mobilitás, az Új pálya programok és a képzést is nagyon fontosnak tartom. Ez egy nehéz időszak, ebben önnek teljesen igaza van, ez az átalakítás nem könnyű senkinek, de pontosan azért készültek el a célzott programok és próbálnak a munkaügyi szervezetek személyre szóló segítséget is nyújtani, hogy segítsenek ezeknek az embereknek munkahelyet találni.
Képviselő úrnak azt tudom ígérni, hogy meg fogom nézni célzottan ezeket az adatokat és a kollégáim össze fognak állítani önnek egy adatsort és azt is meg fogjuk nézni. Most nyilván nagyon meg lenne lepve, ha a zsebemből előhúznám az ön térségének az adatait. Nem vagyok erre felkészülve, de írásban meg fogjuk önnek küldeni. Kérem a kollégákat, hogy ezt írják fel.
A képzés monitoringja megszervezett, tehát van ilyen, és ha konkrétan egy-egy képzéstípusra meg akarja nézni a bizottság, nem látom akadályát.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkájának kiszervezése. Az állam felelőssége nagyon sok helyen, sok területen egyértelmű és világos, jogszabályok által meghatározott. Azonban az eszközrendszerben nekem az a tapasztalatom, miközben az egész életemet az államigazgatásban, a közigazgatásban és a politikában töltöttem, hogy vannak olyan ügyek, amit a civilek jobban el tudnak végezni. Egyszerűen jobban mozognak a terepen, jobban eljutnak az adott probléma megoldásához civil eszközökkel, mint az állami szervezetek. Ez nem csökkentheti az állam felelősségét, ez ugyanaz, mintha ön, nem tudom, polgármesterként kötött-e szolgáltatási szerződést valamilyen területre. Az önkormányzatok ezt azért csinálják, mert a civil eszközökkel célzottabban el tudnak érni gondozásban, idősgondozásban, egy csomó területen eredményeket. Az, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkájának milyen részeit szervezték ki, ezt meg fogom nézni, nem tudom megmondani, de én nem mondhatom azt, hogy általában a civilek alkalmatlanabbak, mert feladata válogatja.
A mobilitás támogatását nagyon fontosnak tartom még akkor is, ha igaz az, amit Wittner Mária képviselő asszony is mondott, meg ön is utalt rá a kérdésében, hogy ez nem egyszerű dolog, hiszen itt egzisztenciát is kell váltani adott esetben és egy ilyen döntést meghozni nemcsak egyes emberek, hanem családok döntései is, tehát hogy itt egy hatékony és célzott eszközrendszer működjön, azt én is fontosnak tartom.
Rácz István képviselő úrnak: fordítva mondanám ezt, mert ön azt mondta, hogy a feltételrendszeren oldjunk, hogy a roma vállalkozók hozzájussanak a lehetőségekhez, szerintem ez nem oldaná meg a problémát. Ha mi a versenyen tompítunk, akkor rosszul járunk. A versenyben a legjobbnak kell nyerni, de a roma vállalkozókat, meg a hátrányos helyzetű térségekben élőket hozzá kell segíteni ahhoz, hogy ők meg tudjanak felelni a feltételrendszernek. Tehát én ezen az oldalon adnék több segítséget. Képzésben, továbbképzésben, a feltételrendszerek alakításában a vállalkozó oldaláról. A közbeszerzések feltételrendszerén puhítani azért, hogy mások is hozzáférjenek, szerintem nem oldaná meg a problémát, nem lehet kiiktatni a versenyt. A segítő, a támogató magatartás azt kell hogy jelentse, hogy akik a versenyben rosszabb kondíciókkal állnának oda, mondjuk, ha száz métert futni kell, nem mindegy, hogy valaki mezítláb áll a rajthoz vagy a legmodernebb szöges cipőben. Ezért nekünk segíteni kell, hogy ne legyenek mezítlábasak, de a versenyen oldani nem lehet, mert azzal mindannyian rosszul járunk.
Egy irtó fontos dologra hívta fel a figyelmet a kistérségi iskolák megszervezésénél a szegregáció veszélyére. Én is tapasztaltam az elmúlt időben, hogy az önkormányzatok néha a könnyebbik megoldást választották és bizony van olyan jel, tapasztaltam ilyet, hogy szegregált iskolák jönnek létre az integráció okán. Vannak, ahova a szegény gyerekek, a hátránnyal rendelkező gyerekek mennek és vannak mások, ahová talán egy kicsit könnyebben vagy jobb életkörülmények között élő gyerekek mennek. És ez a romákat fokozottan érinti. Szerintem ez nem jó, úgyhogy abban maradtunk, mielőtt még ehhez a tárcához kerültem volna még önkormányzati miniszterként, Hiller István miniszter úrral, hogy közösen foglalkozunk ezzel a kérdéssel, de kifejezetten, mint az esélyteremtésért felelős miniszter, ugyanúgy be fogok kapcsolódni ebbe a programba, hogy megnézzük, hogy mit tudunk tenni annak ellenében, hogy ez a szegregációt erősítse. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter asszonynak a reagálásokat. Szerintem egy komoly, sok kérdést, sokfajta irányultságú kérdést feltevő meghallgatás volt ez a mai. De egy dologban a bizottság a saját, megszokott és tőle elvárt magas szintű szakmaiságot produkálta, hiszen ezek a kérdések a szakmai mezőben mozogtak és ezt tisztelettel köszönöm a képviselőtársaimnak. Lezárom a vitát. A miniszterjelölt asszony kinevezését támogató állásfoglalást vagy frakciók saját véleményét ebben jelző állásfoglalást fogjuk megtenni. Ezért a kérdést úgy teszem fel, hogy aki miniszterjelölt asszony kinevezését támogatja, az tegye fel a kezét. (Szavazás.) Tíz. Akik ellene voltak? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság meghozta az állásfoglalását. Szeretném jelezni, hogy a bizottság mai döntéséről tájékoztatni fogom a házelnök asszony, írásban természetesen értesíteni fogom és most a köztársasági elnök úrnak is elküldjük az ebbéli jelzésünket, hogy tíz igen és kilenc nem szavazat mellett a miniszterjelölt asszony kinevezését a bizottság támogatta. Jó munkát kívánok és remélem, hogy sokat fogunk találkozni.
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Elnök Úr! Köszönöm szépen a bizalmat és a támogatást.
A bizottság 2007. I. félévi munkájának értékelése
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Most azt javaslom, térjünk át a második napirendi pontunkra. Szeretném jelezni a bizottság tagjai számára, hogy ismételten elkészítettük azokat a statisztikákat, amiből kiderül, hogy a mi bizottságunk egy nagyon jól teljesítő bizottság. Az első félévben 22 főbizottsági és nyolc albizottsági ülésünk volt. Az előző ciklusban mindössze 14 és 13 ülést tartottunk. Tehát lényegesen magasabb ülésszámmal kellett a feladatunkat elvégezni. Ez időben is megmutatkozott, összesen 37 óra 45 percet ültünk a főbizottságban és 11 óra 57 percet az albizottságokban. Ez is több, mint amit az előző ülésszak alatt elkövettünk. Ha összevetjük a parlamenti szakbizottságokkal, akkor mi az első öt bizottságban benne vagyunk, ez az önök munkáját is minősíti. Köszönöm szépen, hogy ebben végig partnerek voltak.
Még egy dologban szeretnék visszaigazolást tenni: a bizottság részvételi aránya az üléseken 90 százalék fölötti volt, szinte egyedülállóak vagyunk a parlamenti bizottságok között. Ezt nagyon szépen köszönöm a bizottság minden egyes tagjának. Az elmúlt időszakban egy nehezedő és fokozódó terhelésnek voltunk tanúi, hiszen kevesebb törvénykezési feladatot magában rejtő néhány hónapot követően az utolsó másfél hónapunk elég munkásra sikeredett. 24 törvényjavaslatot, országgyűlési határozati javaslatot és jelentést tárgyaltunk meg. Átfogó törvénykezéstől kezdve egészen az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódó vagy a tárca saját rendeleteihez kötődő intézkedéseket tárgyaltunk meg. Meghallgatásokban is gazdag volt ez az időszak. Meghallgattuk Szetey Gábor államtitkár urat, Bajnai Gordon fejlesztési kormánybiztos urat, két miniszteri meghallgatásunk is volt, Kóka János és Kiss Péter miniszter urakat hallgattuk meg. Ezen kívül tájékoztatók voltak a bizottság ülésén, Pirisi Károly urat, az ÁFSZ vezetőjét, Papp István urat, dr. Székely Gabriellát, az OFA igazgató asszonyát, illetve a legvégén az ILO képviseletében Petra Ulshofer asszonyt hallgattuk meg. Nagyon komoly, szakmailag is érdekes beszélgetések voltak ezek. A bizottság nemcsak itt a képviselőházban, hanem a terepen is végezte a munkáját. Két kihelyezett ülést is tartottunk, Szegeden egy nagyon jól sikerült ülésünk volt és volt egy kihelyezett az Esélykonferencia megnyitóján is, ott is köszönöm, hogy többen a bizottság részéről ott voltak.
Tartottunk egy nyílt napot, ennek a levezetésében köszönöm alelnök asszonynak és alelnök úrnak a részvételt. Nagyon sokan visszaigazolták azt, hogy igény van arra, hogy egy parlamenti szakbizottság ilyen módon is a saját szakmai területét képviselje. 19 előadóval, 117 részvevővel és közel száz szervezet képviseletében történt meg ez a nyílt nap.
Van egy elhalasztott nyílt napunk. Szeretném jelezni, hogy a Liga Szakszervezetek és Munkástanácsok kezdeményezésére is a munkavállalói érdekképviselet ügyét felvettük a nyílt napunk keretébe, ezt a következő ülésszakban fogjuk megtartani. Az ügy fontos, képviseljük, akarjuk, de érdemben már nem tudtuk most megtartani, ezt a tervek szerint ősszel fogjuk pótolni.
Még egyszer szeretném megköszönni a bizottság minden tagjának az elmúlt fél évben végzett munkáját. Egy technikai jellegű dolgot szeretnék még mondani: a bizottság titkársága nyáron ügyeletet tart, akinek valamilyen segítségre van szüksége, az ügyeleti rendnek megfelelő időben megtalálja a munkatársakat.
Viszontlátásra és jó pihenést kívánok mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 40 perc)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia