FMB-24/2007.
(FMB-42/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. szeptember 10-én, hétfőn, 9.30 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megnyitó*
A napirend elfogadása*
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló T/3245. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Tóth Melinda (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Válaszok, reflexiók*
Horváth András (Pénzügyminisztérium)*
Tóth Melinda (Pénzügyminisztérium)*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottság előadójának kijelölése*
Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/3449. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Szóbeli kiegészítések*
Serafin József (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)*
Bogár Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)*
Kérdések, hozzászólások*
Válaszok*
Serafin József (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)*
Bogár Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)*
További kérdések, válaszok, hozzászólások*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése*
A bizottság II. félévi munkatervének megvitatása*
Elnöki előterjesztés*
Szavazás*
Egyebek*
Elnöki bejelentések*
Bernáth Ildikó (Fidesz) bejelentése*
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz), a bizottság alelnöke
Gúr Nándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) megérkezéséig Czomba Sándornak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) Wittner Mária megérkezése után Bernáth Ildikónak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) Wittner Máriának (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Tóth Melinda tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Horváth András tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Serafin József főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 34 perc)
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait! Külön örülök annak, hogy a nyári időszak utáni első bizottsági ülésen a bizottság tagjai szép számban képviseltetik magukat, mind a határozatképességünk, mind pedig a bizottság működésének az egyéb feltételei adottak ahhoz, hogy ma egy érdemi bizottsági ülést tudjunk lefolytatni.
Mielőtt belekezdenénk, néhány olyan információt szeretnék a bizottság tagjaival megosztani, amely egyébként a bizottság együttműködésben a meglévő szakmai oldalak mellett talán néhány emberi momentumot is eredményez. Először is Mária névnap alkalmából szeretném hivatalosan, jegyzőkönyvbe vetetve is köszönteni dr. Vojnik Máriát, és amennyiben Wittner Mária képviselő asszony megérkezik, akkor őt is. Boldog névnapot kívánunk, és örülünk, hogy a bizottságunk tagjaiként dolgoznak, a következő időszakra pedig erőt kívánunk a nem könnyű parlamenti ülésszak végigcsinálásához.
Ugyanakkor szeretnék még egy dolgot mondani. Sokszor napirendre kerül Magyarország népesedéspolitikája, az ország gyarapodása. Ez ügyben, úgy látom, a képviselő hölgyek, urak, illetve családtagjaik jelentős lépéseket tesznek. Szeretnék gratulálni Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, alelnök asszonynak a negyedik unokájához (Bernáth Ildikó: Köszönöm!), ezzel is egy jelentős lépést tettünk az ország jövője érdekében. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ezek az életnek a legszebb pillanatai.
Tisztelt Bizottság! Határozatképesek vagyunk, elkezdhetjük a munkánkat. A helyettesítéseket menet közben be fogom diktálni a jegyzőkönyvbe, ahogy körbeértünk az aláíróívvel, azt követően pedig csatoljuk azt a jegyzőkönyvhöz.
Az első döntésünk arról szól, képviselőtársaim, hogy az előzetesen kiküldött napirendet elfogadjuk-e. Szeretném jelezni, hogy mind a bizottság szakértője, mind bizottságunk egyik tagja, Rózsa Endre képviselő úr jelezte, hogy tudomása van arról, hogy a 3. napirendi pont megtárgyalására nincsen szükség, merthogy azt az indítványt, amelyet Tatai-Tóth András képviselőtársunk tett, azt ő visszavonta, ebből következően erről a napirendi pontról nem kell tárgyalni. Jelzem tehát, hogy a 3. napirendi pontot nem kell a mai bizottsági ülésen megtárgyalnunk. Ennek a módosításnak a figyelembevételével - az ötből tehát négy napirendi pont lenne - a napirendnek az elfogadására teszek javaslatot. Aki ezzel egyetért, kérem szépen, szavazza meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag elfogadta a mai napirendünket, így tehát nincsen akadálya annak, hogy hozzákezdjünk az ülésünkön az érdemi szakmai munkához.
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló T/3245. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Soron következik az első napirendi pont: a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló T/3245. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának eldöntésére. Úgy látom, hogy a Pénzügyminisztérium munkatársai... (Közbeszólások: Mindjárt jönnek!) ...mindjárt jönnek. (Megérkezik Wittner Mária.) Ameddig megérkeznek, addig bediktálnám a helyettesítési rendet, amelyet egy ponton már módosítunk is. (Bernáth Ildikónak:) Alelnök asszony, valaki mást helyettesít ebben az esetben? (Bernáth Ildikó: Igen, majd mindjárt kiderül!) Jó, akkor szakaszosan fogom a helyettesítéseket diktálni. Simon Gábor helyettesíti Geberle Erzsébet képviselő asszonyt, Czomba Sándor képviselő úr helyettesíti dr. Czira Szabolcsot, Kontur Pál képviselő úr helyettesíti Rácz István képviselő urat, és mindjárt megmondjuk, hogy Bernáth Ildikó alelnök asszony kit fog helyettesíteni. (Megérkeznek a Pénzügyminisztérium képviselői.) A Pénzügyminisztérium készen áll a tárgyalásra, ugye? (Közbeszólások: Igen.) Jelzem, hogy Bernáth Ildikó képviselő asszony helyettesíti Nagy István képviselő urat, Wittner Mária képviselő asszony pedig V. Németh Zsolt képviselő urat helyettesíti. Így a bizottság munkája elindulhat. (Megérkezik dr. Czira Szabolcs.)
Tisztelettel kérem a Pénzügyminisztérium munkatársait az első napirendi pont megtárgyalásához. A nekem előzetesen jelzettek alapján Tóth Melinda és Horváth András tanácsnokok vannak jelen, jól tudom-e? (Tóth Melinda: Igen.) Köszönöm szépen. Kérem, hogy a napirendi ponthoz kötődően mondják el a felvezető, kiegészítő gondolataikat, azt követően pedig meg fogom nyitni a vitát. Önöké a szó.
Tóth Melinda (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
TÓTH MELINDA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat egy új, önkéntes nyugdíj célú megtakarítási lehetőséget teremtene meg a magyar nyugdíjrendszerben. Ez az új megtakarítási forma, hangsúlyozom, egy önkéntes megtakarítási forma, amely a foglalkoztató kiemelt szerepvállalására épít. Maga ez a foglalkoztatói nyugdíj az Európai Unió tagállamaiban nem ismeretlen, kifejezetten hangsúlyos nyugdíj célú megtakarítási forma. Ezen nyugdíj célú megtakarítási forma harmonizálását szolgálta a 2003/41-es irányelv, amelynek az átültetését is szolgálja egyben ez az új törvényjavaslat.
Előzményként megemlíthető, hogy 2005 októberében a parlament elfogadta a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények Magyarországra irányuló, határon átnyúló tevékenységét szabályozó törvényjavaslatot, a bizottság azt azonban nem találta elegendőnek, ezért eljárást indított Magyarország ellen. Ez a törvényjavaslat a teljes átültetést kívánja megvalósítani. A törvényjavaslat tartalmazza az ezen intézményekre vonatkozó szabályokat, az alapításra, a működésre vonatkozó szabályokat, a tagságra, a befizetésekre, illetőleg a kifizetésekre vonatkozó szabályokat, a befektetési, illetőleg egyéb garanciális, valamint a felügyeleti szabályokat.
Köszönöm a szót. (Megérkezik Molnár Oszkár.)
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm ezt a remek, helyzetbe hozó kiegészítést. Mivel látjuk, hogy a törvényjavaslat kapcsán leginkább az európai uniós irányelveknek a magyarországi jogrendbe, illetve intézményrendszerbe való beiktatásáról beszélünk, ezért nyilvánvaló, hogy ez némiképp a mostani szakmai vitát is behatárolja.
Szeretném megkérdezni, hogy kérdése vagy megjegyzése van-e valakinek az elhangzottakhoz. (Bernáth Ildikó jelentkezik.) Az alelnök asszony jelentkezését látom, így neki adom meg a szót. Bernáth Ildikóé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két kérdésem lenne a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik az, hogy miután európai uniós irányelvnek a hazai adaptációjáról van szó, hiányolom, hogy nem kaptunk egy kitekintést arra vonatkozóan, hogy ez az Európai Unió tagállamaiban hogyan működik. Azon túlmenően, hogy ez egy bevett és bevált intézmény, azért valamivel többet szeretnénk tudni, úgyhogy akkor most, kérem, szíveskedjenek erről egy rövid, összefogott tájékoztatást adni. A másik kérdésem pedig az, hogy kívánják-e vagy hogyan kívánják mondjuk a hazai munkáltatókat arra ösztönözni, hogy ennek az intézményrendszernek a tagjai legyenek, illetve hogy ilyet hozzanak létre. Mert a törvényjavaslat szerint vagy létrehoz egy ilyen intézményt a munkáltató, vagy pedig csatlakozik egy már meglévőhöz. A kérdésem tehát az, hogy szándékában áll-e a kormánynak valamilyen módon ösztönözni ennek az intézményrendszernek a létrehozását, kialakítását, már csak azért is, mert a gazdaság jelenlegi állapotában - gondolok itt akár a gazdasági növekedésre, akár a foglalkoztatottságra - nem úgy tűnik, mint hogyha ez lenne a munkáltatók, a gazdasági élet szereplőinek a legfontosabb problémája.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érdeklődöm, hogy van-e még kérdés, hozzászólás. (Gúr Nándor jelentkezik.) Gúr Nándor alelnök urat látom.. Tervezi-e más a bizottság részéről, hogy hozzászól? (Senki nem jelentkezik.) Akkor azt kérem, hogy, alelnök úr, ön is tegye fel a kérdését, fogalmazza meg a megjegyzését, aztán egyben kérünk választ, majd döntünk az általános vitára való alkalmasságról.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy rövid kérdésem van. Ez egy új, önkéntes megtakarítási formaként lát napvilágot, amelynek a középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás húzódik meg. Erről szeretnék egy kicsit többet tudni, az utolsó két szóról, a foglalkoztatói kötelezettségvállalásnak a megvalósulási formáiról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Remek kérdéseket hallottunk, úgyhogy kérjük, hogy akkor összefogottan, célirányosan legyenek szívesek a kérdésekre a válaszokat megadni. Önöké a szó, tessék parancsolni!
Horváth András (Pénzügyminisztérium)
HORVÁTH ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Az első kérdésre szeretnék röviden válaszolni, tehát hogy az Európai Unió más országaiban milyen hasonló intézmények működnek. Röviden annyit lehet mondani, hogy rendkívül heterogén a kép, nagyon sokféle szervezeti formában működnek, függően az ország hagyományaitól. Ez a befektetési alapszerű működéstől egészen az angolszász országokban működő, úgynevezett trust-szerű működésig, alapítványi formában is működnek néhány országban, illetve létezik ahhoz hasonló intézmény is, mint amilyet mi szeretnénk létrehozni, például Ausztriában hasonló, tehát egyfajta kisbiztosítószerű intézményi formában működnek ezek a pénztárak. Előfordul viszont olyan is, hogy nem különül el egyértelműen a munkáltatótól, hanem a munkáltatónak a saját könyvvezetésében egyfajta kötelezettségvállalás történik meg hasonló céllal.
Rendkívül eltérő a kép a tekintetben is, hogy az egyes országokban milyen jogok jutnak a munkáltatóknak, illetve a tagoknak, a rendszerben részt vevőknek. Néhány országban előfordul, hogy bizonyos beleszólási joguk van maguknak a biztosítottaknak is, akár a pénztár vezetési formájába, akár a felügyelőbizottságba vagy az igazgatóságba, másutt viszont ez nem jellemző, máshol inkább a miáltalunk tervezett intézményhez hasonlóan egy ügyfélviszony illeti meg a tagokat.
Rendkívül heterogén tehát a kép, és nem is szándékozta ez az irányelv egyöntetűvé tenni, egyszerűen csak valamiféle keretet kívánt meghatározni arra vonatkozóan, hogy határon átnyúló szolgáltatást is tudjanak nyújtani ezek az intézmények körülbelül hasonló feltételek, illetve biztonsági követelmények mentén. Az az intézményi forma tehát, amit mi a magyar viszonyokhoz a leginkább adaptálhatónak tartunk, az sem áll tehát példa nélkül, és illeszkedni fog ezekhez a más országokban működő intézményekhez. Köszönöm.
Tóth Melinda (Pénzügyminisztérium)
TÓTH MELINDA (Pénzügyminisztérium): A többi kérdésre én válaszolnék. Az egyik kérdés az volt, hogy hogyan kívánjuk ösztönözni ezt az új megtakarítási formát. Egy teljesen új jogintézmény kereteinek a kialakításáról van szó, amely egy már működő, többpilléres nyugdíjrendszerbe fog beleilleszkedni, úgyhogy a kormánynak természetesen szándékában áll ösztönözni az új jogintézmény elterjedését, ezt elsősorban adókedvezményeken keresztül képzeli el. Azt tervezzük - ez majd az adócsomag keretében fog megtörténni -, hogy az önkéntes és a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokhoz hasonló adókedvezményt kívánunk biztosítani a foglalkoztatói nyugdíj intézménye számára is.
A másik kérdés a foglalkoztatói kötelezettségvállalás mibenlétére vonatkozott. A foglalkoztató leginkább az alapítás tekintetében magának az intézménynek a létrehozásában, az intézmény belső szervezetének, felépítésének meghatározásában játszik szerepet, illetőleg a nyugdíjkonstrukciók felépítésében. Maga a törvényjavaslat igen széles mozgásteret biztosít a foglalkoztató számára, hogy milyen típusú nyugdíjszolgáltatást kíván nyújtani mind befizetéssel, mind szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció kialakítására is lehetőség lesz. Továbbá nem kívánunk megkötést adni a foglalkoztató számára abban sem, hogy mely munkavállalójának és mekkora mértékű hozzájárulást kíván nyújtani. E tekintetben az egyéb munkajogi szabályok, az egyenlő bánásmód követelménye lesz iránymutató, ennél szigorúbb követelményeket nem kívántunk meghatározni.
Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés vagy megjegyzés van-e? (Senki nem jelentkezik.) Megértettük a visszajelzéseket.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Aki az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja, az, kérem szépen, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Ez tíz támogató szavazat. Aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Olyan nincsen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Ez kilenc tartózkodás. Köszönöm szépen képviselőtársaimnak. Ezzel ezt a feladatot elvégeztük.
A bizottság előadójának kijelölése
Konzultált a bizottság vezetése. Sajnos a Házszabályban rögzítetten kell holnap előadót állítanunk, hiszen ez a bizottsági állásfoglalás szóban fog elhangozni. A többségi véleményt Nagy László képviselő úr mondja el. Tulajdonképpen a kisebbségi véleményt is el tudja mondani, elmondja a képviselő úr? (Czomba Sándor: Tartózkodtunk, szerintem mehet együtt.) A képviselő úr a kisebbségi véleményt is korrekten el fogja mondani, nyilvánvalóan jelzi majd, hogy voltak kérdések a jogszabálytervezethez. Ebből indulunk ki, és akkor Nagy képviselő úr vállalja a bizottság képviseletét. Nagyon szépen köszönjük a döntését.
Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium képviselőinek a segítséget, további jó munkát kívánunk!
Soron következik a 2. napirendi pont: az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/3449. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történő döntés. A második napirendi pont kapcsán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselői fogják a kormányzati álláspontot ismertetni. Ahogy azt nekem jelezték, az előzetes egyeztetések nyomán Serafin József főosztályvezető-helyettes úr, Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes asszony és dr. Pánczél Áron tanácsos úr van jelen a minisztérium részéről. Üdvözlöm önöket, és kérem, hogy vegyenek részt a bizottság munkájában.
Az első lépés az önöké, azt kérem, hogy a kormányzat részéről mondják el a kiegészítéseket, felvetéseket. Hallgatjuk önöket, önöké a szó.
Serafin József (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A szociális törvény változásával kapcsolatban vetnék fel bevezető gondolatokat. Négy olyan elv van, amely meghatározta a munkát: igazságosabbá tenni a személyes szolgáltatások rendszerét; területileg legyenek kiegyenlítettek a szolgáltatások; a források felhasználása legyen hatékonyabb; valamint a szolgáltatások minősége, mennyisége legyen szintén kiegyenlítettebb. A bevezető gondolatokban a szociális szolgáltatásokról beszélnék részletesebben, a törvény változása döntően ezekre vonatkozik.
A szolgáltatások területileg egyenlőtlenek az országban, egész más minőségű ellátást kaphat egy, a fővárosban élő, illetve egyes megyék hátrányos helyzetű vidékein élő ember. Ennek a kiegyenlítése egy nagyon fontos folyamat a hozzáférés és az esélyegyenlőség érdekében. Erre a kiegyenlítő folyamatra lehetősége van a kormányzatnak, hisz a konvergenciaprogram nem tartalmaz megszorító intézkedéseket arra, hogy a szolgáltatások minőségében, mennyiségében csökkentést kelljen végrehajtani. Az új szociális törvényre, vagyis a módosítások megvalósítására is jelenleg bővebb forrásokat, forrástöbbletet tartalmazhat a költségvetés, 8,4 milliárd forint összegben. Ez lehetővé és megalapozottá teszi a szükséges változásokat.
A másik gondolat, ami a szociális törvény szolgáltatási része módosításának a fő részét képezi, hogy az ellátásokat célzottabbá próbálja tenni a törvény. Olyan személyek számára próbál szolgáltatásokat nyújtani, akik önmagukról gondoskodni képtelenek, nem bírnak olyan anyagi erővel vagy olyan önellátó képességgel, amely ezt lehetővé tenné a számukra. Ezért kiemelten és a fejlesztésekben is a szociális biztonság minimumához tartozó étkeztetés és a házi segítségnyújtás fejlesztését próbálja elérni a törvény. A célzásnak két fontos eszköze jelenik meg: egyrészt a házi segítségnyújtás esetében gondozásióra-szükséglethez köti a törvény a jogosultságot; a másik, hogy a bentlakásos intézményi ellátásra vonatkozóan hasonlóan rendelkezik a törvény, itt is egy szakértői bizottságról, szervről beszél, amely megállapítja a gondozási szükségletet. Ezt a két ellátást tehát - és ez a célzásnak az egyik eszköze - a jövőben gondozásiszükséglet-felmérés alapján lehet majd igénybe venni. Ha valakinek megvan a kellő gondozási szükséglete, akkor egy jövedelemvizsgálat után derül ki, hogy ő mennyi terhet tud vállalni, mekkora térítési díjat kell fizetnie.
A következő változási csoport, amelyről szót ejtenék, az önkormányzati felelősséget, feladatellátási kötelezettséget érinti. Két szolgáltatás: a közösségi ellátások és a támogató szolgáltatás kikerül az önkormányzati kötelező ellátások köréből. A támogatása megmarad, de előirányzatból, pályázati úton történő támogatásból érhető el, amely kellő garanciákat tartalmaz arra, hogy a szolgáltatások megfelelő színvonalon fennmaradnak.
Emelkednek a kötelező ellátási lakossági létszámhatárok. Például a nappali ellátás esetében emelkednek, a nem idősellátás esetében 20 ezer főre, valamint átmeneti ellátás esetében az idősek célcsoportjánál 10-ről 30 ezer főre emelkedik a kötelező feladatellátás.
Két ellátás egymásra épülését mondja ki a törvény: a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a házi gondozás egymásra épülése a következőkben kötelező lesz, azok nyújthatnak jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, aki házi gondozást is végeznek.
Egy apró módosítást emelnék ki még a módosítások közül, amely a módszertani intézményeket érinti: a jövőben a szociális ágazatért felelős miniszter jelöli ki a módszertani intézményeket, erre vonatkozóan részletes kormányrendelet is készül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki kiegészítést tenni vagy hozzászólni. (Bogár Ágnes jelzésére:) Főosztályvezető-helyettes asszony, öné a szó.
Bogár Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak egy néhánymondatos kiegészítést tennék ahhoz, amit a kollégám elmondott. A pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokat illetően ez a törvénycsomag három törvény módosítását is tartalmazza: a szociális törvényen túl a családok támogatásáról szóló törvény módosítását, valamint a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló törvény módosítását. Ámde ezek a törvénymódosítások pusztán jogalkalmazást elősegítő, technikai szabályokat tartalmaznak, hiszen a pénzbeli ellátások rendszerszerű átalakítására az elmúlt évek során - különös tekintettel a 2006. évre - sor került. A mostani módosítások a jogbiztonságot hivatottak elősegíteni, és mindazokat a problémákat próbálják kezelni, amelyek az elmúlt másfél-két év során a jogalkalmazók részéről felvetődtek.
Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. A bizottság megkezdi a vitát az előterjesztésről. Mint ahogy azt jeleztem, az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni majd a vita végén, nyilvánvaló tehát, hogy a vita is ezt figyelembe véve fog zajlani. Rutinszerűen kérdezem az alelnök asszonyt, hogy kíván-e szólni. (Bernáth Ildikó bólint.) Igen, élni kíván a szólás lehetőségével. (Jelentkezések.) Vojnik Mária képviselő asszony, Filló úr is jelezte, hogy szólni kíván - ebben a sorrendben fogunk haladni. Alelnök asszony, az öné az első megszólalás.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt szeretném megtudni, hogy jelenleg hány embert érint ennek a szociális ellátórendszernek az átalakítása. A kérdés tehát az, hogy hányan vannak ma mondjuk bentlakásos intézményekben, illetve részesülnek házi gondozásban - ha pontos számot nem is tudnak, de valami nagyságrend azért nyilván rendelkezésre áll -, és az átalakítás, amely az én véleményem szerint a bentlakásos intézményi ellátást szigorítja, mennyiben fog változni a jövőben. Tehát ha most - csak egy számot mondok - van százezer ellátott, akkor az átalakítást követően, figyelembe véve, hogy a társadalom erőteljesen elöregszik, milyen tendencia várható, mit jelent ez a jövőt illetően? Tehát hány ember kerül ki az eddig ellátottak közül, illetve a demográfiai adatokat figyelembe véve hányan kerülhetnek ebbe az ellátórendszerbe?
Egy szakértői bizottságról is szó van, amely majd eldönti, ki az, aki bentlakásos intézményi ellátásra jogosult lesz. Kikből áll ez a szakértői bizottság, és egyáltalán, már ne haragudjanak, de mi szükség van egy újabb bizottság felállítására? Ez idáig is működött a bentlakásos intézményekbe történő felvétel esetében, és én nem tudok arról, hogy e tekintetben botrányos esetek lettek volna az elmúlt években. Ugyancsak elhangzott, hogy utána kerül megállapításra a térítési díj. És hogyha valaki jogosult rá, de nem tudja kifizetni a térítési díjat, akkor - elnézést a kifejezésért! - az forduljon fel? Vagy mégis mi az álláspontjuk ezzel kapcsolatban?
A házi segítségnyújtásról és a házi gondozásról is szó volt, illetve ezekről is szól a törvényjavaslat. Ezt kikkel kívánják ellátni, és ők hol fognak dolgozni? Nem hiszem, hogy ezt kizárólag a civil szférával meg lehet oldani, tehát mi az elképzelésük ezzel kapcsolatban?
Szintén foglalkoztatási kérdés, hogy ugyan a szóbeli kiegészítésben nem említették meg, de azért felhívnám a bizottság tisztelt tagjainak a figyelmét arra, hogy van egy olyan javaslat ebben a törvénytervezetben, miszerint a munkahelyeken, a versenyszférában kinn lévő számfejtés átkerül állami kézbe. Most akkor tessék már elmondani, hogy azokkal az emberekkel, akik eddig ezt a feladatot ellátták, mi történik, illetve miközben állandóan az állami feladatok szűkítéséről mesélnek, hogy jön ide, hogy ugyanakkor pedig ezt beviszik az állami szférába, és hogy van erre felkészülve mondjuk a közigazgatás, amit sikeresen lefejeztek az elmúlt egynéhány évben? Kik fogják ezt a munkát ellátni?
Egy jogi témába vágó kérdésem is van. Azt mondták a kiegészítésben, hogy még két törvény módosítását érinti jogtechnikailag a javaslat. A kérdésem arra vonatkozik, hogy az, hogy megszűnik az önkormányzat kötelező feladatának lenni ez a bizonyos ellátási, illetve támogatási kötelezettség, nem érinti-e az önkormányzati törvényt, ha meg érinti, akkor ez nem kétharmados?
Az utolsó kérdésem: nem is tudom hány esetben végigvonul a törvényjavaslaton az, hogy külön rendeletben kerül szabályozásra. Ez a külön rendelet azt jelenti, hogy akkor minisztériumi, illetve miniszteri szintre megy ez le, még csak nem is kormányrendelet fogja ezt szabályozni? Mert ha nem így van, vagy ha a kormány szabályozná, akkor mégiscsak az szerepelne ott, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy ezt meg azt szabályozza, nem? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök asszony kérdezett, ezért úgy gondolom, hogy csináljunk most egy kérdéskört, és akkor egyszerűbben tudunk haladni. Ezért úgy adom meg a szót képviselőtársaimnak, hogy elsősorban a kérdéseiket tegyék fel, azt követően pedig szükség szerint egy véleménykört is tartunk majd. Vojnik Mária képviselő asszonyé a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nagyon fontosnak tartom azt a négy elvet, amely mentén a szociális törvény módosítása megtörténik. Bár azt gondolom, hogy egy egységes, új szociális törvény megalkotása a legfontosabb feladat, és arra kell koncentrálni, mégis van néhány dolog, ami addig nem várhat.
Az egyik - és én, ellentétben az alelnök asszonnyal, egy kicsit másképp kérdeznék rá - a pénzbeli családtámogatások folyósítása rendszerének a megváltoztatása, hogy tudniillik a munkahelyi kifizetőhelyek helyett az Államkincstár tenné meg ezt a jövőben. Szeretném, hogyha a válaszban tájékoztatnák a bizottságot arra nézve, hogy milyen tapasztalatok indították a kormányt arra, hogy ezt a módosítást megtegye, mert az én képviselői tapasztalataim bizony azzal esnek egybe, hogy csődközelben lévő, felszámolás alatt álló cégeknél vagy ahol a hitelezők inkasszót jelentettek be a befolyó jövedelmekre és bevételekre, ott bizony megtörtént, hogy ezek a források is veszélybe kerültek. És én azt látom, hogy ennek a módosításnak az a legnagyobb erénye, hogy ezeknek a családok számára minden hónapban a létfenntartást jelentő pénzbeli támogatásoknak a kifizetése biztonságos lenne. Mégis szeretnék rákérdezni a konkrét megelőző felmérésekre és tapasztalatokra.
A másik kérdésem: a szociális ellátások rendszerében nagyon fontos és szükséges lépés volt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás elindítása. A kérdésem az, hogy milyen tapasztalatok és előzmények vezették önöket vagy a kormányt arra, hogy a házi gondozás és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás rendszerét olyan módon kapcsolják össze, hogy az egyik nyújtásának a másik a feltételévé vált. Magam is kicsit aggodalmaskodva kérdezem, hogy megvan-e a személy feltétel ahhoz, hogy az ápolási szükségleteket korrekt módon fel lehessen mérni, úgy, hogy az egyszerre védje az ellátandó emberi méltóságát, az ellátási szükségleteket pedig a legobjektívebben vizsgálja meg. És hogyha ez a szükségletfelmérés megtörténik, akkor a másik oldalról meg biztosan tudjuk-e garantálni, hogy ennek a kielégítése meg fog történni?
Egyelőre, elnök úr, ezek a kérdéseim, köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő asszony, mert a kérdésekkel, amelyeket feltesznek, segítik a jogszabályalkotó szándékainak a megértését. Ezen a soron haladunk tovább, még két jelentkezőt láttam a kérdéskörben: Wittner Mária képviselő asszonyt és Filló Pál képviselő urat, úgyhogy most a képviselő asszonynak adom meg a szót.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Ha jól értettem, akkor ez az egész felelősség kikerül az önkormányzat köréből. Én azt hiszem, hogy az önkormányzatok ismerik a legjobban a helyi viszonyokat, tehát igazából ők tudnának ebben dönteni, abban, hogy ki, hogy és milyenféleképpen szorul rá. Azt látom itt - lejegyeztem -, hogy az ágazati miniszter jelöli ki a felelős intézményeket. Úgy látom, hogy ez megint centralizáció, és a kormány most már egyre több olyan szociális helyzetet ragad magához, amelynek a megoldására nem tudom, fel van-e készülve annak kapcsán, hogy egyre több leépítés volt a minisztériumokban. Ki fogja elvégezni ezeket a munkákat, ha a minisztériumokból egyre több munkát adnak ki külső megbízottaknak komoly milliókért? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszonynak. A sorban Filló Pál képviselő úr következik, őt Kontur Pál képviselő úr követi (Gúr Nándor és Kiss Ferenc jelentkezik.), azt követően pedig Gúr alelnök úr, majd pedig Kiss Ferenc képviselő úr kíván még kérdéssel részt venni a kérdéskörben. Filló úr, öné a szó.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Az első kérdésem az, hogy ha jól tudom, akkor a szociális törvény teljes körű átalakításának az előkészítése folyik, az jövő év tavaszára van betervezve. Megértem, hogy a törvényjavaslatban vannak olyan pontosítások, amelyek elengedhetetlenül szükségesek, de a többi kérdéskörhöz miért kell hozzányúlni, hogyha úgyis meg fogjuk alkotni a teljes körű szociális törvényt? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem az, amit már az alelnök asszony is felvetett: megszűnnek, legalábbis a tervezet szerint megszűnnek a cégeknél a családtámogatási kifizetőhelyek. Történt-e felmérés arra nézve, hogy ez hány munkahelyet érint, hogy hányan veszíthetik el emiatt a munkájukat? Másrészt végiggondolta-e a tárca azt, hogy annak a dolgozónak, akinek az ügyintézés eddig annyi időbe telt, hogy a cégen belül lement valahova, és az ügyintézőtől megkapta a formanyomtatványokat, egyebeket, annak most majd az Államkincstárhoz, az önkormányzathoz vagy nem tudom hova kell zarándokolnia ügyeket intézni, amit természetesen a munkaidején túl tehet csak meg, mert azt, gondolom, nehezen lehet elképzelni, hogy valaki mondjuk ebédidőben elmenjen az Államkincstárhoz, és megkérje azokat a formanyomtatványokat, amelyeken a különböző támogatásokat szeretné igényelni. Nem látnak-e ebben problémát? - ez a második kérdésem.
A harmadik kérdésem pedig az - bár, azt hiszem, már tulajdonképpen az elsőben megfogalmaztam a véleményemet -, hogy miért nincs megkülönböztetve a szegénység és a gondozásra szorulás mint kategória. Én nem érzem azt, hogy ez tisztességes módon el lenne egymástól választva, és ez nagyon komoly vitákat hozhat majd a jövőben véleményem szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Kontur Pál képviselő úrnak adom meg a szót, őt követi Gúr Nándor, aztán pedig Kiss Ferenc képviselő úr... (Dr. Czira Szabolcs jelentkezik.) ..., kettejük közé beékelődve a képviselő úr következik majd. Tessék parancsolni!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Van egy rendszer, amely az otthon betegeskedő embereket látja el, a támogató szolgálati rendszer. Ezt, ha jól értettem - azért teszem fel a kérdést, mert lehet, hogy nem jól értettem -, kivették a kötelező feladatok közül, és erre pályáznak majd. Idáig megkapták a pénzt az önkormányzaton keresztül, most pedig pályázni fognak - ezek szerint nem biztos, hogy megkapják az ellátott ellátása után a pénzt, igaz? (Serafin József bólint.) És ez miért jó? Ez a kérdésem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök úré a szó, akin kívül még ketten jelentkeztek: Czira Szabolcs és Kiss Ferenc képviselő úr, és akkor itt, úgy látom, a kérdéskört le tudjuk zárni.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Afelől érdeklődnék, hogy rendelkezésre állnak-e naprakész adatok, adatsorok a szolgáltatásoknak a mikéntjéről, illetve ugyanígy a naprakészséget kérdezem az önkormányzatok ellenőrzési kötelezettségeinek, feladatainak az ellátását érintően, mert disszonáns, ellentmondó információim vannak a dologban. A másik oldalról a szolgáltatások mennyiségi és minőségi minimumának a meghatározása adott-e, tisztázott-e, erről szeretnék érdeklődni.
Wittner Mária képviselő asszony felvetette az önkormányzatok kötelező feladati között meglévő feladatellátások kérdéskörét, ami most bizonyos értelemben egyes feladatokat gyakorlatilag állami feladattá kíván átalakítani. Azt szeretném kérdezni, hogy mi húzódik meg valójában ennek a hátterében? Az, hogy az önkormányzatok a kötelező feladataikat eltérő minőségben, mennyiségben végzik el, hogy eltérő mutatórendszerek kiszolgálásával párosítják a szolgáltatásokat, vagy mi egyéb húzódik meg e mögött? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A sorban Czira Szabolcs képviselő úr következik, akit Kiss Ferenc követi, aztán lezárjuk a kérdések körét.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az önkormányzatok kötelező feladatainál a kisebb települések kikerülnek az átmeneti otthonok fenntartásából. Eddig tízezer lakos fölött kötelező volt átmeneti otthonokat fenntartani, ez a határ 30 ezer lakos lesz. Véleményem szerint ezt éppen fordítva kellene csinálni, tehát nemcsak a nagyobb településeket kellene erre kötelezni, hanem inkább ezt a 10 ezres lakoslétszámot le kellene vinni akár 5 ezerre, hiszen azok az idős emberek, akiknek hozzátartozójuk van, helyben tudják látogatni, hétvégeken haza tudják vinni. Nem tudom, hogy hol lesznek ellátva, kistérségi szinten, megyei szinten, régiószinten lesznek-e összerakva az emberek az átmeneti szociális otthonokban - mert akkor csak maradnak ilyenek, ilyen átmeneti szállások. Én nem tartom emberközelinek ezt az ellátást, hiszen kiszakítom abból a környezetből, kiszakítom abból a kistelepülésből, és elviszem valahova az időseket, akik így teljesen eltávolodnak a családtól.
Véleményem szerint ez nem vall szociális érzékenységre, azt mondva, hogy az önkormányzatokon így könnyít, hiszen az önkormányzatok saját bevételből is ellátták őket. Az államnak itt nagyobb szerepet kellene vállalnia. Teljesen mindegy, mi van rá írva, hogy melyik településnek az átmeneti otthona, legyen az állami átmeneti otthon, de maradjon azokon a kistelepüléseken, amelyeken eddig is volt!
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kiss Ferenc képviselő úr, öné a szó.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Ehhez kapcsolódva azt szeretném kérdezni, hogy ez egy gondolkodásváltozást jelent-e, szigorítja-e a törvény az idősek otthonában való elhelyezést, és talán nagyobb ösztönzést ad-e a házi gondozásra. Én úgy gondolom, az én elképzelésem az, hogy talán nem kellene mindenkit idősek otthonába tenni, hanem azok esetében, akik még nem olyan rászorultak - mint ahogy a törvény is írja, hogy egy bizonyos ponton túl - azokat -, azok esetében a házi gondozást kellene támogatni.
A másik, hogy a törvény szól az energiatámogatásról. Szó volt az utazási kedvezmények szociális alapra történő helyezéséről. Ha december 31-éig kell ezt megalkotni, akkor nem lett volna-e szerencsésebb egy füst alatt ezt is lerendezni ezzel?
Többen szóltak a családtámogatási rendszer változásáról. Eddig is bizonyos létszám fölött volt csak lehetőség erre a munkáltatónál, és úgy látom, most is megmarad a törvényben az a lehetőség, hogy kifizetőhelyként működjön a családi pótlék, a gyes, gyed fizetése kapcsán, valószínűleg szigorítással. (Filló Pál: Nem marad meg!) Ha nem marad meg, akkor mikortól szűnik meg teljes egészében a munkahelyi kifizetési lehetőség? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztő képviselőinek adom meg a szót, hogy a felvetett kérdésekre válaszoljanak, akár úgy is, hogy ha a kérdésekben valamelyest már a vélemények is benne voltak, arra is reagálva. Kérem, hogy a hozzászólásuk elején legyenek kedvesek jelezni a nevüket a jegyzőkönyv számára, hogy a jegyzőkönyvvezető rögzíteni tudja. Az előterjesztői oldalnak adom meg a szót.
Serafin József (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Serafin József vagyok. A szociális szolgáltatásokat érintő kérdésekre próbálnék visszatérni. Házi gondozás, bentlakásos intézményben lakók létszámadatai - ez egy nagy, tág keretet ad az egésznek. Körülbelül 40 ezer fő részesül házi gondozásban, és körülbelül 50 ezer fő van, aki időként lakik bentlakásos otthonban - körülbelüli számokat mondok. Bentlakásos otthonban közel 90 ezren laknak, ez tehát egy vegyes célcsoport, de ez most főleg az időseket érinti. Ez összességében tehát mintegy 100 ezer főt érint, ők úgy érintette, hogy bent vannak az ellátásban, de a bentlakókat ez a rendszer közvetlenül még nem érinti.
Szakértői bizottság. A szakértői minősítés valóban nagyon fontos pontja ennek a rendszernek. Alapvető célja, hogy megfelelő gondozási szükséglettel rendelkezőkre fordítódjon a közfinanszírozás, azokra, akik hátrányban vannak, mert vagy egészségügyi vagy egyéb, szociális hátrányban vannak. A rendszer megpróbálja egységessé tenni a minősítést azáltal, hogy például a bentlakásos intézmények esetében az ORSZI-nak, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetnek a bizottsága fog véleményt adni arról, hogy az illető önellátó képessége megfelelő-e vagy nem. Házi gondozás esetében is egyfajta helyi bizottság fog erről véleményt adni - de ezek egyelőre nem szabályozott dolgok, hisz ezek a részletek kormányrendeletben lesznek szabályozva, tehát amit most mondok, azt csak úgy lehet tekinteni, mint egyfajta jelenlegi szakmai elképzelést -, amely bizottságban részt vesz az orvos, egy helyi, független szociális munkás, illetve az önkormányzat részéről nyilvánvalóan egy szociális munkában érintett ember. Ezek azonban most nyilván csak szakmai elképzelések.
Az ellátás. Jövedelem nélküli emberek is kaphatnak ellátást. A törvény külön kitér arra, hogy milyen esetben és hogyan.
Több kérdés vonatkozott a támogató szolgálat és a közösségi ellátások kérdéskörében mind a támogatásba való áttételre, mind az önkormányzati kötelezettségből való kivételre - ezekre a kérdésekre, ha lehet, egyben válaszolnék. A két ellátás valóban kikerül a normatíva rendszeréből, és lesz egy külön rendelet, amelyet a szociális törvény feljogosító, felhatalmazó része is meghatároz a részletes szabályairól. A törvénytervezet szerint három évre kapnak szerződéses kötelezettségvállalást a szolgáltatók, ami egyfajta garancia a működés fenntartására. Az erre vonatkozó források nem fognak változni, tehát a jelenlegi rendszer nem szenved el forráshiányt azzal, hogy a normatívából átáll a támogatásos szisztémára. Ezek a feltételei. Így tehát van egyfajta többéves működési garancia ezekre a szolgáltatásokra, úgyhogy nem bizonytalan az átalakulás.
Ennek a szükségességét részben az adta, ami az egyik elve is az átalakításoknak, a területi kiegyenlítés, részben pedig a kapacitások keretek közötti tartása. Egy éve indult el a kapacitásszabályozás folyamata az irányított területi kiegyenlítési rendszerben és más szabályozásokkal. Ennek az volt az oka, hogy egyes szolgáltatások nagyon egyenlőtlenül fejlődtek. Míg például pontosan az alapvető szolgáltatások, a házi gondozást és az étkeztetést sok önkormányzatnál nem teljesítették, tehát elérhetetlen volt a rászorulók számára, addig vannak olyan városok, ahol egyes szolgáltatások kapcsán - például a jelenlegieknél, amelyek néhány éve léteznek a szociális törvényben - erős a túlszolgáltatás. Ez a kiegyenlítési szükséglet hozta azt, hogy ha ez a rendszer átkerül egy támogatási rendszerbe, akkor vizsgálni lehet, hogy hol, melyik területen mennyire van szükség egy adott kapacitásra - történetesen ez most a támogató és a közösségi ellátás esetében nyilvánul meg. Ez volt tehát az egyik szükséglete, fontos szükséglete, hogy így területileg kezelhetővé válik így a rendszer, valamint hogy azok a fejlődési pályák, amelyek viszont egy-egy területen indokolatlan túlkapacitásokat hoztak létre, kezelhetővé válnak.
A jelzőrendszeres és a házi gondozás összekapcsolása vonatkozásában részben hasonlót tudunk mondani. A jelzőrendszeres gondozás együtt indult a házi szociális gondozással, modellkísérlet volt néhány évvel ezelőtt. A kettő együtt működődött. Majd mivel önálló normatívát is kapott, a kettő elvált egymástól. A jelzőrendszeres segítségnyújtás egy szintén nagyon meredek fejlődési pályát írt le, tehát több tízezer ellátottja van jelenleg, és szintén nagyok a területi különbségek. Nem mindig található meg mögötte az a szakmai tartalom, ami az egész rendszernek az alapját képezi, hogy technikával egészül ki az idős emberek vigyázása, illetve gondozása, és ezért indokoltnak tűnt, hogy visszatérjünk az eredeti szakmai alapokhoz, tehát a kettő összekapcsolásához, hogy összekössük a kettőt, ami által részben az előbb említett kapacitásszabályozás is megvalósul. A jelzőrendszeres fejlesztések tehát valahol a házi gondozás fejlesztését, fejlődését is kell hogy szolgálják, és úgy kapnak a gondozattak igazából komplex figyelmet és ellátást, ha ezek együtt működnek.
A módszertan kijelölésével kapcsolatban megemlítésre került, hogy az ágazat centralizál bizonyos dolgokat, ami alatt én a módszertan kijelölését értettem. Azt gondolom, ezt így is lehet nézni, viszont a módszertanok kijelölése nem jelenti az ellátási jogosultságokat és annak a vizsgálatát. A módszertani intézmények struktúraváltására szükség volt. Ez egy szakmai rendszer, tehát ez gyakorlatilag a segítségnyújtó szakmai rendszernek egy támogató szakmai rendszere. Ez nem érintkezik közvetlenül az ellátottakkal, hanem magát az ellátást és annak minőségét segíti. Így ennek az egységessé tételére van most egy struktúraátalakítás, mert a jelenlegi szabályozások alapján szinte kezelhetetlenné váltak a módszertani intézmények. Megyei, országos és regionális módszertanok voltak eddig, összesen 47 darab. Ez felaprózódott mind a szolgáltatás jellege szerint, mind célcsoport jellege szerint, és ezt fogja egységes rendszerbe az, hogy a miniszter fogja kijelölni, a miniszter fog rendeletet hozni ennek a rendszernek a működtetéséről.
A szolgáltatások mennyiségi és minőségi minimuma. Egy-másfél éve elindult egy folyamat, hogy a szolgáltatások - részben az ellenőrizhetőséghez is kapcsolódóan - standardokkal, protokollokkal legyenek megtámasztva. 38 darab standard, illetve protokoll készült el ez év elején, amely az alapját képezi annak szakmai módon, hogy a szolgáltatások, a kimenet, tehát az ellátott felé nyújtott szolgáltatások definiálva legyenek, és ez biztosítja, remélhetően jó hatékonysággal azt, hogy a szolgáltatórendszer jobb egyformasággal, kiegyenlítettebben fog működni mondjuk Budapesten vagy Borsod egyes vidékein. Ezek az előírások, illetve szakmai ajánlások jelenleg "vitás" fázisban vannak, tehát elkészültek, és a szakmai csiszolásuk folyik jelenleg. Ez lényeges eleme ennek.
Szintén kérdés volt, de a támogató szolgálattal és közösségével már részben érintettem az állami feladatellátást, hogy miért volt erre szükség a kapacitásszabályozás terén.
A gondozási szükséglet megállapításánál a szegénység és a gondozási szükséglet elválik. A gondozási szükségletet az említett két szolgáltatás esetében megállapítják az illetékes bizottságok, illetve az ORSZI, és ezt követően kerül sor az önkormányzatnál jövedelemvizsgálatra. Ez azt az elvet hozza, hogy megállapításra kerül a gondozási szükséglet, és utána kerül megállapításra, hogy az illető mekkora terhet tud vállalni azért, hogy az ő gondozási szükségletét kielégíti valamilyen intézmény. Ebben a két lépcsőben teremtődik tehát tiszta helyzet erre vonatkozóan.
Az átmeneti ellátásokkal kapcsolatos létszámhatár felemelése annyiban támasztható alá, hogy egyrészt viszonylag nem túl sok ilyenfajta intézmény volt országosan, tehát a rendszert nem fogja ez nagyon közelről érinteni, másrészt ez egy tipikusan kistérségi feladatellátás. Kistérségi szinten a legtöbb esetben megvan a 30 ezer fő, egy kistérség viszont átjárható olyan szempontból is, ami egy nagyon fontos érv, hogy ne szakadjon el a gondozott a saját környezetétől, tehát látogatható legyen, számára ne idegen környezetbe kerüljön, de egy kistérségen belül, azt hiszem, ezt még nem lehet kimondani, a kistérség egy bejárható dolog, hisz a kistérség lényege az, hogy az akár a napi munkába járásban, akár más, szolgáltatásokhoz való hozzáférésben egy olyan egység, amely racionálisan és gazdaságosan is működtethető.
A szemléletváltással kapcsolatosan folytatólag szeretném kiemelni azt, hogy a szakmai ágazatban nagyon régóta igyekszünk érvényt szerezni annak, hogy a gondozottak otthon kerüljenek ellátásra. Az ágazatnak sokféle törekvése volt már erre, és ez a mostani módosítás is ezt szolgálja. Tehát az alapszolgáltatások, az otthon vagy az otthon közelében nyújtott szolgáltatásoknak a megerősítése az az elv, amelyet eddig is megpróbáltunk érvényesíteni a jogi szabályozásokban, és a mostani módosításnak is az egyik fontos elve, hogy minél tovább otthon legyen tartható, akinek gondozási szükséglete van, mert ez olcsóbb és emberibb.
A jelenlegi intézkedésekkel és az új szolgáltatási törvénnyel kapcsolatosan a véleményünk az, hogy mind gazdasági okokból, mind a rendszer működése okán szükségesek, hogy meglegyenek. Ha kiemeljük például azt, hogy a célzás, fontos, hogy egy ilyen rendszer, amely a szükségletet meghatározza, minél előbb elinduljon, ha lehet, még fél évet se várva, de ez a biztos, ami most a törvényben benne van az egyik oldalról. Úgy látjuk tehát az ágazat oldaláról, hogy fontos, hogy a szükségletek meg legyenek határozva, mert ezt mind az intézmények kapacitása, mind a finanszírozás, a közfinanszírozás racionalitása szükségessé teszi, hogy ezek minél hamarabb működjenek ilyen módon.
A másik ilyen jellegű dolog a térítési díjak korrekciójára is vonatkozó szabályozások ügye, amely szabályozások jórészt a korábbi változásokat módosítják tovább, pontosítják, teszik életszerűbbé, aminek a meglépése időben szintén fontos volt.
Lehet, hogy maradt ki kérdés, akkor elnézést kérek, és majd visszatérünk rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Többen jelezték képviselőtársaim közül, hogy úgy érzik, nem volt teljesen részletes a válasz, úgyhogy szeretném, ha összeszedetten, de még a fennmaradó kérdésekre is válaszolnának. Azt követően megnézzük, hogy a bizottság tagjai közül bárki úgy érzi-e, hogy esetleg nem kapott érdemi választ az általa felvetettekre.
Főosztályvezető-helyettes asszony, tessék, öné a szó.
Bogár Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Több kérdés is megfogalmazódott a családtámogatási kifizetőhelyek megszűnésével kapcsolatban - megpróbálok egyben válaszolni valamennyi felvetésre és kérdésre. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a családtámogatások működtetése szigorúan állami feladat, eddig is állami feladat volt, jóllehet a működtetésében gazdálkodó szervezetek is részt vettek - nyilvánvalóan lehet azon vitatkozni, hogy ez helyes vagy nem helyes. Vissza kell nyúlnunk 1990-hez, amikor létrejöttek ezek a családtámogatási kifizetőhelyek, azzal a szándékkal, hogy fokozatosan meg fognak szűnni, ahogy az állami ki tudja építeni annak a feltételeit, hogy állami kézből tudják folyósítani ezeket az ellátásokat. Az első lépés már akkor megtörtént, hiszen a 100 fő foglalkoztatottnál kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeknél megszűnt a családtámogatási kifizetés, az ott dolgozóknak, illetve azoknak a személyeknek, akiknek nincsen munkahelye, ma is a Magyar Államkincstár fizeti a családtámogatási ellátásokat.
Engedjék meg, hogy mondjak egy-két számadatot a nagyságrend érzékeltetésére! Ma Magyarországon 3323 családtámogatási kifizetőhely működik a 100 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató munkahelyeken. Ez egy elég nagy számnak tűnik, de azt is hozzá kell tenni, hogy a családtámogatásoknak több mint a 70 százalékát a Magyar Államkincstár fizeti ki, a családtámogatási kifizetőhelyek ezeknek az ellátásoknak a szűk 30 százalékát fizetik ki. Ellátásonként is elég nagy a különbség. A közel 1 millió 300 ezer családi pótlékban részesülő család közül mindössze 300 ezernek fizetik az ellátást a családtámogatási kifizetőhelyek - ez egy jó 20 százalékos arány -, ennél jóval kisebb a gyeskifizetés száma, a 160 ezer gyermekgondozási segélyben részesülő személy közül mindössze olyan 27 ezernek folyósítja a munkahelye a gyermekgondozási segélyt. Ebből is látszik, hogy a Magyar Államkincstár szervei nagy gyakorlatot szereztek, jól felkészültek a családtámogatások kifizetésére.
Miért kerül mégis sor arra - kérdezte Vojnik képviselő asszony -, hogy a családtámogatási kifizetőhelyek megszűnnek, hiszen valóban felmerülhet az, hogy sokkal kényelmesebb a családok számára, hogyha a munkahelyen tudják ezeket az ügyeket intézni. Az egyik ok valóban az, amit a képviselő asszony is említett, hogy számos esetben előfordul, hogy a munkáltató fizetésképtelenné válik, a fizetéseket sem tudja kifizetni, így a családtámogatási ellátásokat sem, ezek az emberek tehát nem jutnak hozzá ahhoz a juttatáshoz, amiért az állam vállalt garanciát. De ez csak az egyik, jóllehet nem elhanyagolható oka az intézkedésnek, az más okokra is visszavezethető. A családtámogatási kifizetőhelyek kvázi hatóságként működnek, hiszen rájuk is vonatkozik a közigazgatási eljárásról szóló törvény, holott az ezeken a munkahelyeken dolgozó kollégák nincsenek felkészülve arra, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény valamennyi rendelkezését megfelelően alkalmazzák, miközben itt, ezekben az esetekben hatósági jogkörben járnak el. Ezen kívül elég nagy feladatot ró a kincstárra a családtámogatási kifizetőhelyek ellenőrzése. Körülbelül 50 fő foglalkozik ma a kincstárnál azzal, hogy a kifizetőhelyeket ellenőrizze - ez az 50 fő természetesen nem képes arra, hogy folyamatosan és egy folyamatba épített ellenőrzéssel biztosítsa ezeknek a feladatoknak az ellátását. Amíg a családtámogatási kifizetőhelyek léteznek, addig nem lehet létrehozni egy olyan országos adatbázist, amit ez az összevonás reményeink szerint lehetővé tesz, aminek következtében egy országos adatbázisban jelenne meg valamennyi családtámogatási kifizetés, ami egyrészről ellenőrizhetőbbé is teszi az ellátások folyósítását, másrészről kényelmesebb az ügyfelek számára, hiszen elég egyszer bejelentkezniük családtámogatás kifizetésére.
Amit a képviselő úr felvetett, hogy mennyiben okoz majd ez ügyintézési tehertöbbletet a családok számára, arra azt tudom válaszolni, hogy egyfelől ez a törvényjavaslat elő is írja, hogy amikor egy gyermek megszületik, akkor a kincstárnak hivatalból el kell küldenie postán a kérelemnyomtatványt és a megfelelő tájékoztatásokat a család számára - ez egy újdonság, ez egy olyan szolgáltatás, ami eddig nem volt. Másfelől természetesen nem szükséges ezeket az ügyeket személyesen intézni, hiszen mód van arra, hogy postai úton, de akár elektronikus úton is benyújthatók a kérelmek a Magyar Államkincstár megfelelő területi szerveinek. Elég differenciált területileg a családtámogatási kifizetőhelyek elhelyezkedése. A kifizetőhelyek jellemzően, a legnagyobb létszámban a fővárosban és Pest megyében vannak, a kifizetőhelyek közel fele a közép-magyarországi régióban működik, ami nyilvánvalóan jelenti azt is, hogy itt lesz a legnagyobb ügyintézési teher a kifizetőhelyek számára, ugyanakkor meg a fővárosban lakók számára lesz a legegyszerűbb a fővárosban lévő kincstári szervnél személyesen elintézni az ügyüket, amennyiben ragaszkodnak a személyes ügyintézéshez.
Kérdésként merült fel az is, hogy vajon milyen létszámot érint ez, foglalkoztatási szempontból mekkora negatívumot jelent a családtámogatási kifizetőhelyek megszüntetése. Mint említettem, olyan 3300 családtámogatási kifizetőhely működik hazánkban, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi munkanélküli lesz azáltal, hogy megszűnnek ezek a kifizetőhelyek, hiszen a legtöbb kifizetőhelyen kapcsolt munkakörben látják el a munkatársak ezeket a feladatokat. A társadalombiztosítási kifizetőhelyek megszüntetéséről nincsen szó, ezek a kifizetőhelyek fizetik a táppénzt, a gyedet, és a munkahelyeken jellemzően ezek a munkatársak végzik a családtámogatási ellátások kifizetésével kapcsolatos feladatokat is.
Kérdésként merült fel továbbá az, hogy mennyire lesz biztonságos a folyamatos kifizetés, hogy milyen időtáv az, amíg átveszik a kincstári szervek ezeket a feladatokat. Ez a törvényjavaslat bár rövid idő alatt, de mégis egy fokozatos átmenetet biztosít. A munkahely nagyságától függően három ütemben kerülne sor az ügyek átadására és a folyamatos folyósítás átvételére: a legkisebbek január 15-éig, majd február 15-ig, aztán március 15-éig adnák át a folyósítási adatokat. Ez azt jelenti, hogy februárban fizetne munkahely utoljára családtámogatási ellátást, a márciusi ellátásokat már valamennyi jogosult részére a kincstári szervek fizetnék ki.
Remélem, hogy a családtámogatással kapcsolatosan valamennyi kérdésre válaszoltam.
Egy kérdéssel vagyok még adós, ez az energiatámogatás, utazási kedvezmények kérdésköre, amit a képviselő úr vetett fel. Valóban, amikor a közlekedéspolitikai koncepciót elfogadta a kormány, akkor hozott egy kormányhatározatot, amely feladatul rója ki, illetve megcélozza az utazásikedvezmény-rendszer olyan módon való áttekintését, hogy miként lehetne azt szociális alapra helyezni. Ez nem tud összefutni ezzel a törvényjavaslattal, hiszen ennek a feladatnak a határideje ez év vége, de ez év végére egy olyan koncepciót kell letenni az asztalra, amely megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet az utazásikedvezmény-rendszeren ilyen módon egy átalakítást végrehajtani. Utazásikedvezmény-rendszer ügyben tehát még nincsenek meg azok a politikai döntések sem, amelyek alapján ki lehet dolgozni egy jogszabálytervezetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előterjesztő képviselőinek a részletes és kimerítő választ. Szeretném megkérdezni, hogy van-e olyan kérdés, amelynek kapcsán a bizottság tagjai úgy érezték, hogy nem voltak elegendőek az elhangzottak. (Bernáth Ildikó jelentkezik.) Az alelnök asszony jelzi ezt. Kérdezem, hogy van-e más jelzés. (Senki nem jelentkezik.) Akkor, alelnök asszony, öné a szó.
További kérdések, válaszok, hozzászólások
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Arra nem kaptam választ, hogy hogyan alakul várhatóan a gondozásra szorulóknak a száma, hogy milyen felmérések vannak ebben a körben. Arra sem kaptam választ, hogy amennyiben a bentlakásos ellátás csökkenni fog, akkor a házi segítségnyújtásban vagy a házi gondozásban részt vevőknek a száma hogyan alakul. És arra sem kaptam választ, hogy ha a Magyar Államkincstár átveszi ezt a feladatot, akkor ez milyen létszámigényt jelent a közigazgatásban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy ezekre a kérdésekre adjanak választ, aztán meglátjuk, hogy hogyan tudunk továbbhaladni. Az előterjesztőé a szó.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Hadd kezdjük a végén, mert úgy a legegyszerűbb a válasz - elnézést kérek, hogy nem válaszoltam erre a kérdésre! Említettem, hogy 50 fő foglalkozik ellenőrzéssel. Azzal, hogy megszűnnek a munkahelyeken a családtámogatási kifizetőhelyek, ez az 50 fő felszabadul, és családtámogatási ügyintézéssel tud foglalkozni. Ezen kívül további 50 fővel kell növelni a kincstár dolgozóinak a létszámát ahhoz, hogy megnyugtatóan intézhetők legyenek a családtámogatási ügyek. Összességében tehát 50 fővel nő a kincstár létszáma valamennyi régiót beleértve.
ELNÖK: Bocsánat, az iterativitás varázslatos pontjait látjuk. Van-e még további válasz? (Serafin József jelzésére:) Akkor legyen kedves, továbbadom a szót.
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A gondozottak várható létszámváltozásával kapcsolatban a következő kiegészítést tenném: készült egy felmérés a várakozók körében, amely részben meghatározza, hogy mennyien kerülhetnek be bentlakásos intézményekbe. A felmérés részben a majdan bevezetésre kerülő eljárást vagy módszert, amely a szükségletet, az önellátó képesség szükségletét határozza meg, tesztelve készült. Ennek az lett az eredménye, hogy a várakozóknak egy jelentős része, közel fele vélhetően nem rendelkezik ilyen szükséglettel, és a várható bekerülés és kikerülés - átlagosan körülbelül 5 évig élnek bent a gondozottak egy ilyen bentlakásos intézményben, idős ellátottakról van szó - azt hozza, hogy ha ez ilyen módon működik, mondom, ez kísérleti felmérés volt, akkor lehet, hogy egy nagyon picit csökken a bentlakásos idősek gondozása, a gondozási kapacitások iránti igény; közel szinten marad, de inkább csökkenést jelez. Ez az, amit a kísérlet a várható szükségletbevezetéssel jelez, ez egy kísérlet, nyilván egy tesztelése történik vagy történt magának az eljárásnak, tehát ez lehetséges kimenet.
A házi gondozás növelése a mostani tervezetek szerint mintegy 10 fős bővüléssel számol, hisz vélhetően és remélhetően egyre többen lesznek otthon tarthatóak. Ez is visszafogja a bentlakásos intézmények iránti igényeket.
Még egy dolgot megemlítenék a háttérből, ami egy fejlesztési kérdés, de amiben ez érvényesül. Az elfogadott regionális, illetve központi operatív programokban vannak szociális fejlesztések. A bentlakásos intézmények fejlesztésénél az egyik nagyon fontos elv az lesz az elkövetkező egy-két évre mindenképpen, amely az akciótervekben is szerepel, hogy igen sok bentlakásos intézmény korszerűsítése van benne, de nem kapacitásbővítéssel, tehát nem férőhelybővítéssel járó korszerűsítésről van szó, hanem meglévő intézmények kiváltása vagy modernizálása folyik ennek a keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is nagyon köszönöm az előadók válaszait. Kíván-e még valaki a vitában, még a döntés előtt hozzászólni? (Kontur Pál jelentkezik.) Kontur Pál képviselő úr, öné a szó.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kaptam választ a támogató szolgálatokkal kapcsolatos kérdésemre. Ez pályázat formában történik majd, ugye, amikor majd nem mindegyik kapja meg esetleg a lehetőséget a működésre. Márpedig azok az emberek, akik kikerülnek... Most azt mondja, logikus, hogy jobb, hogyha otthon ápolnak valakit, de van, aki meg nem akar otthon lenni, tehát pont azért megy el idősotthonba, mert az a célja, hogy ott legyen, és ne otthon. De hogyha már otthon ápolják, akkor ezeket az embereket ki fogja elvinni orvoshoz, amit ezek a támogató szolgálatok csinálnak, ki fogja csinálni, hogyha nem kapja meg mindegyik szervezet meg ehhez a támogatást? Most elég jól le van fedve az ország, a Vöröskereszttől kezdve mindenki benne van, de ha ezt visszavették, mert visszaveszik, hiszen egy pályázaton kapható e pénz, nem biztos, hogy meg is kapják, nem biztos, hogy működni tud. Ezt a hároméves szerződést megkötik en bloc, vagy pedig ez is így működik? Az a kérdésem, hogy ez hogy működik, konkrét választ kérek, hogy igen, nem, megkapják vagy nem kapják meg, be lesznek zárva, el lesznek küldve a támogató szolgálatok dolgozói is. Mindegyik támogató szolgálatnak felsőfokú képzettségű ember a vezetője, tehát meg tudják határozni, hogy mit kell ott csinálni. Köszönöm. (Wittner Mária és Bernáth Ildikó jelentkezik.)
ELNÖK: Wittner Mária képviselő asszonyé a szó, utána az alelnök asszony mondana el egy rövid gondolatot, aztán lezárom a vitát, és dönteni fogunk.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Egy kérdésem lenne. Ha a módosítás szerint az ágazat jelöli ki ezeket az intézményeket, a karitatív szervezeteket hogy vonják ebbe bele? Mert azok ma is csinálják, több éve csinálják, és nagyon nagyszerűen működik a dolog.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök asszonyé a szó, aztán pedig egy összefoglalást követően önök reagálnak, mi pedig döntünk az általános vitára való alkalmasságról. Alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Változatlanul nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy a házi gondozás kibővítése... Azt most már tudjuk, hogy körülbelül 10 ezer fővel fog növekedni azoknak az ellátásra váró embereknek a száma, akik ezt az ellátást igénylik, de ha tudja, hogy ezt az ellátórendszert hány fővel kell bővíteni, akkor, kérem, válaszoljon.
Egyébként pedig - nem húzva tovább az időt - az a véleményünk az eddig elhangzott kérdések és válaszok alapján, hogy a törvényjavaslat bizony sok sebből vérzik, bizonytalanná válik a szociális ellátórendszernek a működtetése, de leginkább azoknak az idős, rászoruló embereknek az ellátása válik bizonytalanná, akik eddig legalább abban biztosak lehettek, hogy ha rászorulnak arra, hogy távol lévő családtagjaik helyett helyi segítséget vagy gondozást vegyenek igénybe, akkor azt megkapják. A területi egyenlőtlenségeken megítélésünk szerint nem így, ezen a módon kellene segíteni, arról már nem is beszélve, hogy a kifizetőhelyeknek a megszüntetése három hónap alatt egy érdekes történet lesz, mert hogy hogyan fogja ezt a feladatot az Államkincstár 50 fős bővítéssel megoldani, az számomra teljesen kétséges.
Ezek után bizonyára nem lepi meg a kormánypárti képviselőket az az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága tekintetében nem az álláspontunk, a többit pedig majd részletesen kifejtjük az általános vitában.
ELNÖK: Köszönöm szépen az alelnök asszonynak a mondatait. Egy gyors reagálásra szeretnék sort keríteni, hogyha élni kívánnak vele, azt követően pedig lezárom a tárgyalást, és szavazunk az általános vitára való alkalmasságról. Az előterjesztő képviselőjéé a szó.
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A támogató szolgálatra térnék vissza, amelyet átfogóan említettem meg a válasz során. Egyrészt kiemelném ezt a hároméves dolgot, vagyis hároméves finanszírozási kötelezettséget, ami egy megbízható dolog, és pályázati rendszer ugyan, de a pályázatokban egy, a szokásosnál megalapozottabb finanszírozást tesz lehetővé. Másrészt a finanszírozás bázisa, tehát az összes, e célra fordított pénzmennyiség megmarad. Ebből következik az, hogy nem kerül sor elbocsátásokra és támogató szolgálat leépítésére, hisz a működés biztosítására szolgáló fedezet megvan, az elosztás módja változik meg ilyen formán a kapacitáskiegyenlítés, a szabályozás miatt. Az összvolumenben tehát nem lesz változás. Lehet olyan természetesen, hogy egy-egy támogató szolgálat nem kap működési támogatást, hisz valóban pályázatról van szó, de annak vagy szakmai okai kell hogy legyenek - mondom, nyilván lesznek ilyen egyedi esetek -, vagy kapacitáskiegyenlítési oka kell hogy legyen, mert mondjuk vannak olyan példák, hogy egy tízezres városban öt támogató szolgálat működik a városi ellátási körben. Ezt indokolatlan hosszú távon fenntartani, ez is a célja a dolognak.
Más oldalról a támogató szolgálat a fogyatékosok számára nyújtott szolgáltatás, tehát például idősek számára gondozást ilyen alapon, mint a házi szociális gondozás, nem nyújt, nem szállítja az időseket, hanem fogyatékosokat szállít a megfelelő célok szerint. Így nem kapcsolódik a bentlakásos intézményben való otthon tartás feladatához. A kistelepüléseken az idősek szolgáltatásokhoz való hozzáférését például a falugondnoki szolgálat látja el, amely egy nagyon bővülő, a jövőben várhatóan jelentősen bővülő szolgáltatás lesz, és ez szolgálja elsősorban az otthon tartásukat vagy az otthoni megélhetésüket.
A következő kérdés a karitatív szervezetek bevonásával kapcsolatos. A módszertani intézmények körében jelenleg is van néhány karitatív szervezet. A rendszer működése egyrészt most alakul, tehát erről igazából csak szakmai elképzelést tudok elmondani, de olyan működést tesz lehetővé, amely a most is jól teljesítő, történetesen karitatív szervezetek által ellátott módszertani feladatokat meghagyhatja, meghagyja az ő feladatellátásukban, hisz komoly tapasztalatokra tettek szert ez ügyben, és nem is érdemes elvenni tőlük. Más rendszerben fogják ezen az egységes rendszeren keresztül végezni, ahhoz illeszkedve vehetnek részt abban az eljárásban, amelynek az alapján majd kijelölésre kerülhetnek.
Az utolsó kérdés a tízezer főt gondozókra vonatkozik. Az említett növekmény, a szociális törvény változásával kapcsolatos költségvetési növekmény tartalmazza a normatívák bővítésével a tízezer fő ellátására vonatkozó gondozók, tehát álláshelyek, illetve gondozók számának a fedezetét is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen mind a bizottság tagjainak az aktív részvételt, a kérdéseket, mind pedig az előterjesztő képviselőinek a korrekt és részletes válaszokat. Az biztosan látszik, hogy lesz helye holnap az általános vitán a vitának. Sokfajta szempont, sokfajta vélemény ütközött ma, a bizottsági ülésen is. Azt hiszem, hogy ez a jogalkotónak annyiban segítség, hogy látja, melyek azok a kritikus pontok, ahol viták vetődnek fel. Nyilvánvaló, hogy ha ebből lesz olyan, ami akár módosításra is érett, akkor azt a parlamenti frakciók politikusai, szakpolitikusai meg fogják tenni. Mindannyian látjuk azt, hogy nem olyan távol van, de sürgetően jelentkezik az az igény, hogy ne módosításokra, hanem egy átfogó, új szociális törvény megalkotására kerüljön sor. Tudjuk, hogy az előzetes jogalkotói szándékok a 2008. év I. félévét jelölték meg - mindannyian várjuk, hogy ez a munka, ez a szakmai munka megtörténjen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Most pedig, ha megengedi a bizottság, a vitát lezárva azt kérem, hogy döntsünk az általános vitára való alkalmasságról. Először azt a kérdést teszem fel, hogy aki általános vitára alkalmasnak találja a jelen előterjesztést, az emelje fel a kezét. (Szavazás.) Tíz igen. Aki általános vitára nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc nem. Ez a bizottság állásfoglalása is egyben.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Hasonló módon kell eljárnunk, mint ahogy az előző előterjesztésnél is tettük: a bizottság álláspontjának a szóbeli ismertetésére kerül sor. A többségi vélemény képviseletére - előzetesen egyeztetve - Filló Pál képviselő urat kérem meg, a kisebbségi vélemény képviseletét pedig Bernáth Ildikó alelnök asszony látja el. Ha jól értem, a bizottság konszenzussal tudomásul veszi, hogy a bizottság álláspontjának a képviselete így fog megtörténni. A bizottság tagjait pedig arra kérem, hogy aktívan vegyenek részt a holnapi vitában, akár normál hozzászólással, akár kétperces hozzászólásokkal... (Közbeszólásra:) Csak vezérszónoki kör lesz? (Bernáth Ildikó: Csak vezérszónoki lesz!) Köszönöm a segítséget, erre akkor a jövő héten fog sor kerülni; addig mód lesz arra, hogy ezek a vélemények tovább cizellálódjanak.
Köszönöm szépen az előterjesztő álláspontjának a kifejtését, az előterjesztő képviselőinek a részvételét. Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
A bizottság II. félévi munkatervének megvitatása
Két gyors napirendi pontunk van még. Az egyik a bizottság II. félévi munkatervének a megvitatása, elfogadása. Elsősorban a parlament jogalkotási tervét figyelembe véve és a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal egy konzultációt lefolytatva készítettük elő ezt a munkarendet, amely természetesen - mint ahogy az életünk is - változhat abban az értelemben, hogy ha a parlamenti munkában olyan változások lépnek életbe, amelyek érintik a mi bizottságunkat.
Egy apró módosítást szeretnék tenni részben a tárcával is konzultálva: októberre tűztük ki a Munkaerő-piaci Alap felhasználásáról szóló napirendi pontunk megtárgyalását. Az lenne a javaslatom, hogy úgy alakítsuk át az ebbéli munkánkat, hogy a jövő évi munkaerő-keresletről és -kínálatról szóló szakmai konzultációt tegyük át az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz, hiszen az ő regisztrációjuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy érdemben tudjunk erről beszélni. Ez értelemszerűen egy kihelyezett bizottsági ülésen történne meg szeptemberben; itt Budapesten, az ÁFSZ központjában, a VIII. kerületben tartanánk egy kihelyezett bizottsági ülést. A Munkaerő-piaci Alap felhasználásáról szóló napirendi pont kapcsán pedig az a javaslatom, hogy ezt a kérdéskört részben a zárszámadási törvénnyel is összevonva egy tágabb metszetben is meg tudjuk nézni, éppen ezért ezt a kettőt összekapcsolnánk.
Egy pontosítás van még. Talán nem volt teljesen érthető, ezért megjegyzem, hogy a decemberi hónapban az Európai Unió parlamenti képviselőinek a meghallgatása és a velük való konzultáció történne meg - azért mondom, hogy nehogy félreérthető legyen.
A bizottság az előző ülésszakhoz hasonlóan tervezi, hogy kihelyezett bizottsági ülést tart. Ennek a tervezett helye az Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal lenne - ez Budapesten van -, a szeptember 24-ei bizottsági ülésünket tartanánk itt, figyelembe véve, hogy ez a félév az adó- és költségvetési törvények jegyében fog eltelni, és hogy október 15-e után egy elég feszített ülésrendünk lesz.
A másik pedig az, hogy ahogy azt a múlt félévben elhatároztuk, nyílt napot, országgyűlési bizottsági nyílt napot fogunk tartani "Párbeszéd? - Párbeszéd a munka világában" - címmel. Ez egy elmaradt, egy erre az ülésszakra áttolt nyílt napunk, amelynek pedig szeptember 20-a volna az időpontja. A nyílt napon való részvételben, annak a levezetésében a bizottság tagjai, tisztségviselői természetesen lehetőség szerint részt fognak vállalni, ezt én fogom a képviselőtársaimmal egyeztetni.
Szervezés alatt van néhány külkapcsolati program is. Részben a parlament által biztosított keretektől, részben pedig a saját elfoglaltságunktól is függ, hogy mit tudunk ezekből realizálni. És ahogy az előző félévben is megtörtént, úgy ebben a félévben is sort fogunk keríteni arra, hogy a minisztériummal konzultálva igyekezzek olyan plusz szakmai lehetőségekre, látogatásokra módot teremteni, amelyek bővítik a szakmai konzultációk helyét, illetve módját.
Ennyit kívántam szóbeli kiegészítésként hozzáfűzni. Ha elfogadható a bizottság tagjai számára, akkor azt javaslom, döntsünk most a munkaprogramról. Egyébként pedig ha módosítás van, azt amúgy is megtárgyalja a bizottság vezetése, és a bizottság elé fogjuk hozni.
Kérdezem, hogy dönthetünk-e. (Általános helyeslés.) Ha elfogadható, akkor kérem, hogy e szerint a munkaterv szerint dolgozzunk. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság elfogadta a munkatervét, ilyen értelemben is elindulhat a munkánk.
Az egyebek között néhány bejelentést szeretnék nagyon gyorsan megtenni.
Minden bizonnyal látták képviselőtársaim, hogy a frakciókat élénken foglalkoztatja, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a parlamenti munkát. Szeretném jelezni, hogy úgy vélem, ez a gondolkodás a munkaszervezésről ezt az ülésszakot nem fogja érinteni, ebből következően a Házbizottság vélhető döntése azt fogja mondani, hogy ugyanabban az ülésrendben dolgozunk, ahogy az előző félévben is tettük, tehát maradnak a hétfői plenáris ülések. Ebben az esetben én arra tennék javaslatot, hogy a bizottsági üléseinket ugyanilyen flott módon hétfő reggelenként bonyolítjuk le. Ha a parlament egész munkarendje változik, esetleg ha a hétfői plenáris ülés átkerül egy másik napra, és ez magával vonzza, hogy a munkaszervezésnek egy új formáját kell majd alkalmaznunk, akkor - nyilvánvalóan a bizottság vezetésével konzultálva - jelentkezni fogok ezzel a javaslattal. Ez legkorábban is csak a 2008 tavaszi ülésszakot fogja érinteni, tehát ezt a félévünket nem érinti.
A másik bejelentésem néhány információnak a megszerzésére vonatkozna. A bizottság titkárságán több kiadványt is elérhetővé tettünk: a KSH gyorsjelentését, az Ecostatnak az indexét, a GKI Energiapolitikai füzeteket, valamint helyben kiosztásra került az equalSET záró konferenciának a fénymásolt változata, látom, hogy ott van képviselőtársaim előtt, kérem, hogy forgassák. A titkárságon minden szakmai információ elérhető.
Az utolsó megjegyzésem arra vonatkozna, hogy a szándékok szerint akkor szeptember 24-én kihelyezett ülést tartanánk a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalban, amely Budapesten, a Kálvária téri épületben van. Természetesen a megfelelő időben, a megfelelő információval az odajutásról, minden szervezési dologgal jelentkezni fogok - ez ugyanúgy egy hétfő reggeli, illetve délelőtti részvételt igényel.
A frakcióknak van-e egyéb bejelentenivalóknak vagy akár képviselőtársaimnak? (Bernáth Ildikó jelentkezik.) Meghallgatjuk az alelnök asszonyt, aztán bezárom a bizottsági ülést.
Bernáth Ildikó (Fidesz) bejelentése
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak egy nagyon rövid kérésem lenne a diszkriminációs albizottság tagjaihoz, nevezetesen hogy amennyiben javaslatuk van az albizottság munkatervére, szíveskedjenek azt vagy a bizottság titkárához, Valikához, vagy hozzám eljuttatni, hogy a bizottság az őszi időszakban is folytatni tudja a munkáját. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Jövő héten hétfőn, vélhetőleg reggel találkozunk bizottsági ülésen. Kívánok mindenkinek jó munkát kívánok a mostani parlamenti ülésszakra és erőt az egész időszak végigcsinálásához. (Derültség.) Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 9 perc)
Simon Gábor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese