FMB-25/2007.
(FMB-43/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. szeptember 17-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/3578. szám) (Általános vita) és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (3578/1. szám) *
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője *
Nyenyestánné Endrész Katalin szóbeli kiegészítője *
Dr. Csépán Magdolna szóbeli kiegészítője *
Kérdések *
Hozzászólások *
Határozathozatal *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap (MPA) 2006. évi költségvetésének teljesítéséről *
Dr. Varga Ildikó szóbeli kiegészítője *
Hozzászólások, kérdések *
Dr. Varga Ildikó válaszai *
Mátyus Mihály válaszai *
Egyebek *
1. a) A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/3578. szám)
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (3578/1. szám)
2. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap (MPA) 2006. évi költségvetésének teljesítéséről
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) megérkezéséig Filló Pálnak (MSZP)
Gúr Nándor (MSZP) távozása után Nagy Lászlónak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) megérkezéséig Wittner Máriának (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Magdolna osztályvezető főtanácsos (Állami Számvevőszék)
Dr. Varga Ildikó főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 32 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek. Köszöntöm mai előadóinkat, az előterjesztők képviseletében jelen lévő tisztségviselőket és a bizottság meghívott szakértőit, a civil szervezetek delegáltjait. A bizottság határozatképes. A helyettesítéseket a jegyzőkönyvbe be fogom diktálni.
Első döntésünk a napirend elfogadására vonatkozik. Elektronikus úton kiküldtük a napirendi javaslatot. Három napirendi pontra tettem javaslatot. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy egyetértenek-e a javasolt napirenddel. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Az első napirendi pontunk tehát a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium és az ÁSZ részéről jelen lévő kollégákat. Első helyen meg is adom a szót a Pénzügyminisztérium munkatársának.
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A 2006. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormánynak augusztus 31-ig kellett benyújtani az Országgyűléshez és a benyújtást megelőzően két hónappal, június 30-ig az Állami Számvevőszéknek. A kötelezettségeket a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány határidőre teljesítette. A Számvevőszék részére biztosítottuk a helyszíni ellenőrzés feltételeit, valamint a folyamatos egyeztetés keretében biztosítottuk az elfogadott ÁSZ-megállapítások törvényjavaslaton történő átvezetését, illetve a megállapításokkal kapcsolatos kifogásaink többségét elfogadva alakította ki az ÁSZ is a benyújtott jelentését.
A Számvevőszék vizsgálata során tapasztalat kedvező változásokra és a még fennálló hiányosságokra egyaránt felhívta a figyelmet. A törvényjavaslat normaszövege rendelkezik a 2006. évi költségvetés finanszírozásáról, a végrehajtás szabályaival összefüggő kérdésekről. A törvényjavaslat mellékletei közül az 1. és a 2. számú mellékletek a központi költségvetés bevételeit és kiadási főösszegeit tartalmazzák, a 3-tól 9-es számú mellékletek a helyi önkormányzatok elszámolásait, a 10-es számú melléklet a Budapest 4-es metróvonal első szakasz építésének pénzügyi hatásait, a 11-es és 12-es számú melléklet az elkülönített állami pénzalapok bevételeit és kiadásait, a 13-14-15. melléklet a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bevételeit és kiadásait. A 16. számú mellékelt az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos rendelkezéseket és végezetül a 17-22. számú mellékletek pedig az uniós támogatások alakulását tartalmazzák.
A továbbiakban a gazdaságpolitika fő vonásairól, a fiskális folyamatok alakulásáról, az állami feladatellátás funkcionális jellemzőiről és végül a kormányzati szektor eredményszemléletű alakulásáról szeretnék néhány szót szólni.
Elsőként a gazdaságpolitika főbb vonásairól. A 2006. évi költségvetési törvény általános indoklásában a kormány egyértelműen rögzítette, hogy gazdaságpolitikájának biztosítania kell a megkezdődött felzárkózás folyamatosságát, ugyanakkor jelentős javulást kell elérnie az egyensúlyi feltételek alakulásában. A magyar GDP 2006 egészében 3,9 százalékos mértékben emelkedett. Ez lényegében megfelel a 2006. évi költségvetés-tervezéskor prognosztizáltnak, ami körülbelül 4 százalék volt.
A GDP termelési oldalán 2006-ban a feldolgozóipari termelés volt a növekedés motorja, a feldolgozóipar hozzáadott értéke közel 10 százalékkal nőtt egész évben. Ezzel szemben az építőiparban és mezőgazdaságban a hozzáadott érték mérséklődése következett be.
A gazdasági beruházás teljesítménye, az első negyedévi markáns bővülést követően a nemzetgazdasági beruházások volumene fokozatos mérséklődést mutatott és az év egészében 2 százalékkal visszaesett.
A háztartások fogyasztása az év egészében csak 1,2 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat.
Az éves átlagos fogyasztói áremelkedés üteme 2006-ban 3,9 százalék volt, az év decemberében pedig 6,5 százalékos. A folyó fizetési mérleg hiánya 5,2 milliárd euró, ez a GDP 5,8 százaléka volt, amely alacsonyabb az eredetileg prognosztizáltnál.
Másodsorban a fiskális folyamatok alakulásáról néhány szót. A 2006. évi költségvetési törvény eredetileg a GDP 6,8 százalékában határozta meg az államháztartás pénzforgalmi hiányát. Az első félévi költségvetési folyamatok azonban a tervezettnél nagyobb hiány kialakulását valószínűsítették. A kormány ezért júniusban azonnali egyenlegjavító intézkedésekről döntött. Így a kiadások visszafogását szolgálta az egyes fejezeti kezelésű előirányzatok, illetve a költségvetési intézmények működési támogatásának csökkentése, valamint a GDP 0,3 százaléknak megfelelő mértékű államháztartási tartalék elvonása.
A bevételek növelése érdekében a 2005-ben meghirdetett ötéves adócsökkentése program nem kerülhetett bevezetésre, és sor került az egyes adó- és járulékmértékek növelésére. Az év második felében az adó- és járulékbevételek többletének köszönhetően az államháztartás pénzforgalmi hiánya az előzetes prognózisnál kedvezőbben alakult. A bevételi többletek két területen jelentkeztek, az intézkedések hatására a számítottnál erőteljesebb volt a gazdaság fehéredése, ez megmutatkozott egyrészt a jövedéki adóbevételek fokozott ellenőrzésének köszönhetően, de főként a járulékbevételek tervezettet meghaladó jelentős többletében.
A vállalkozások bevételeihez, nyereségeihez közvetlen befizetések a vártnál nagyobbak lettek. Mindezek alapján összességében az államháztartás pénzforgalmi hiány 2199 milliárd forintot tett ki, amely a GDP 9,3 százaléka.
Ezen belül alrendszerenként a központi költségvetés pénzforgalmi hiánya 1961,6 milliárd forintot tett ki, a bevételi oldalon a törvényi módosított előirányzatot meghaladóan alakultak a főbb adóbevételek, így többek között a társasági adó, a különadó, a jövedéki és regisztrációs adó, valamint a személyi jövedelemadó-bevételek.
A kiadások közül a törvényi módosított előirányzatnál magasabban teljesültek az egyedi és normatív támogatások, valamint a lakástámogatások. Az elkülönített állami pénzalapok, mint az államháztartás második alrendszerénél a 2006. évet 49,9 milliárdos többlettel zárták, ami jelentős, 25,9 milliárd forintos egyenlegjavulást jelentett. Az egyenlegjavulás a Munkaerő-piaci Alapnál mintegy 15 milliárd forint, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapnál 11,2 milliárd forint, a Nemzeti Kulturális Alapnál 2,9 milliárd forint. Az alapok közül a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnál 3,2 milliárd forinttal volt rosszabb az egyenleg, de az engedélyezett beruházási ráfordítások növekedése valósult meg.
A harmadik alrendszernél a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak összevont hiánya 130,8 milliárd forint, amelyből a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 19,5 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alap hiánya pedig 111,3 milliárd forint. Az alapok hiánya 27,4 milliárd forinttal kevesebb lett a törvényi módosított előirányzatnál, a bevételi oldalon többet mutatkozott, másrészt a kiadási oldalon kismértékű megtakarítás keletkezett.
A helyi önkormányzatok a 2006. évet 156,5 milliárdos hiánnyal zárták. A hiány 121,7 milliárd forinttal lett magasabb az előirányzatnál. Ennek az az oka, hogy a felhalmozási kiadások növekedtek, aminek a finanszírozásához a tervezettnél nagyobb hitelfelvételre és értékpapír-értékesítésre is szükség volt.
A továbbiakban az állami feladatellátás funkcionális alakulásáról szeretnék pár szót szólni. Az állami működési funkciók kiadásainak aránya az összes kiadáson belül a 2005. évihez viszonyítva csökkent, az összes kiadásnak a 14,3 százaléka szolgál ment állami működési funkciókra. A második funkcióra, az állampolgárok helyzetét javító jóléti funkciókra, úgy mint oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, az államháztartás kiadásainak 60,2 százalékát fordították. A gazdasági funkciók összességében a kiadások 12-15,8 százalékát tették ki, amely jelentős növekedés az előző évhez képest. 2005-ben a kiadásoknak a 13,5 százalékát fordítottuk gazdasági funkciókra.
Az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások a tárgyévben 7,8 százalékot tettek ki. Végezetül pár szót a kormányzati szektor eredményszemléleti adatairól. Az unió jogrendje szerint a tagországoknak az úgynevezett túlzott hiány eljárás keretében évente két alkalommal és 2006-tól kezdődően áprilisban és októberben hivatalos jelentésben, úgynevezett notifikációs jelentésben kell közölni a kormányzati szektor kiemelt mutatóját, a kormányzati szektor adósságát és hiányát. Változás következett be, mert 2006 tavaszától már a KSH állítja össze a notifikációs jelentést. A magánnyugdíj-pénztárak mint szervezetek átmenetileg a kormányzatba kerültek elszámolásra a kedvezményt alkalmazó országoknál, így hazánkban is, de ezen kívül még Svédországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Svédországban és Dániában is. Ezt a kedvezményt azonban utolsó alkalommal a 2006 októberben esedékes notifikációs jelentésben lehetett alkalmazni, a 2007 márciusi notifikációban a teljes adatközlési időszakra vonatkozóan vissza kellett térni az eredeti statisztikai módszertanra.
A 2006. évi költségvetési törvényben a kormányzati szektor SA-hiánya a GDP 6,1 százaléka volt, az SA-hiány várható mértéke 7,1 százalékra növekedett a 2006 október notifikációban. Ez a négy százalékpontos eredményszemléletű hiányemelkedés egyrészt a pénzforgalmi kiadások jelentős emelkedése, másrészt egyéb, csak eredményszemléletben elszámolandó tételek megjelenése okozta.
Az év végéhez közeledve a pénzforgalmi adatok az eredményszemléletű hiány javulását valószínűsítették, és a 2007 márciusi notifikációban megjelenő KSH-számítások szerint a 2006. évi előzetes SA-hiány a GDP 9,2 százaléka, és majd a KSH szeptember végén az idei második notifikációban közöl a véglegeshez közelebbi adatot 2006-ra vonatkozóan.
Köszönöm szépen. És még átadnám a szót foglalkoztatáspolitikai összefoglalóra a kollégámnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, megadom a szót.
Nyenyestánné Endrész Katalin szóbeli kiegészítője
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a kolléganőm által elmondottakat a munkaerő-piaci helyzet alakulására vonatkozó néhány információval kiegészítsem. 2006-ban a foglalkoztatottak száma kismértékben, mintegy 29 ezer fővel növekedett az előző évhez képest és éves átlagban így 3.930.000 fő körül alakult. Tulajdonképpen a foglalkoztatottság növekedésének objektív okai is vannak, egyrészt a nyugdíjkorhatár emelkedése, másrészt a fiatalabb korosztályoknak a létszámbővülése. A nemzetközi összehasonlításra is alkalmas 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája így 2006-ban 57 százalékos lett, ami körülbelül az Európai Unió 25 tagországa átlagától mintegy 7 százalékkal marad el. Elég jelentős különbség van a férfiak és a nők foglalkoztatási rátájában. A férfiaknál ez az érték 63 százalék, a nőknél pedig 51 százalék. A másik jelentős különbség az iskolai végzettség szerinti differenciálódásban van, az alapfokú iskolai végzettségűek esetében jellemző az inaktivitás és ez a mutató nagyon kedvezőtlen 27-28 százalék körüli. Összehasonlítva a felsőfokú iskolai végzettségűekkel, ahol 80-90 százalékos a foglalkoztatási ráta.
A KSH statisztikai adatgyűjtési módszertana szerinti felmérés szerint a munkanélküliek száma 2006-ban 319 ezer fő volt, ez kissé, mintegy 13 ezer fővel magasabb, mint az előző év ugyanazon időszakában. Tehát a 2005-ös évi. A munkanélküliségi ráta 7,5 százalék volt éves átlagban, ez 0,3 százalékos, tehát nagyon enyhe fokú növekedést mutat.
Az Európai Unió tagországaival összehasonlítva a 7,5 százalékos munkanélküliségi rátával a középmezőny körül van Magyarország. Itt is összefüggésben az előbb elmondottakkal, az alapfokú iskolai végzettségűek esetében jelentősen kiemelkedik a munkanélküliség, itt a mutató 16,2 százalékos.
2006-ban jelentős folyamatként kiemelném a 16-60 éves korosztály esetében az inaktívak számának körülbelül 40 ezer fővel való csökkenését. Ez a csökkenés egy olyan 29 ezer fős foglalkoztatotti létszámbővüléssel és 13 ezer fős munkanélküli létszámbővüléssel függ össze. Az aktivitási ráta javult 0,6 százalékponttal és 62 százalék körül alakult. Továbbra is elég jelentős a munkaerő-piaci helyzet alakulásában a regionális különbség a közép-magyarországi, illetve nyugat-dunántúli régió rovására és az észak-alföldi, illetve észak-magyarországi régió helyzete jelentősen elmarad ezektől a régióktól. A KSH intézményi statisztikája szerint 0,1 százalékkal nőtt az alkalmazottak száma éves átlagban és a versenyszféra növekedése a jelentősebb, a költségvetési szektorban csökkenés tapasztalható. Mint a kormányzatnak a közigazgatás korszerűsítésére vonatkozó törekvései is tulajdonképpen ezzel összefüggnek, 2,2 százalék a közszférában alkalmazottak számának a csökkenése.
A versenyszférában a bővülés oka részben a gazdaság kifehéredésének a folyamataival is magyarázható, ugyanis miközben láthatóan csökkent a vállalkozási igazolvánnyal rendelkezők száma, ezzel párhuzamosan nőtt az alkalmazásban állók száma.
2006-ban a nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset 8,1 százalék volt, a nettó átlagkereset 7,1 százalékkal nőtt az előző évhez képest.
A versenyszférában a bruttó átlagkereset meghaladta a 9 százalékot, a költségvetési szférában 6,4 százalék volt.
A Munkaerő-piaci Alap kedvező irányú befolyásolásának eszköze a Munkaerő-piaci Alapból származó többcélú forrás, amely 2006-ban is teljesítette a különböző törvényekben és rendeletekben megfogalmazott, a foglalkoztatáspolitikára, a szakképzésre, a rehabilitációra, a működtetésre, illetve az egyéb kiemelt célokra vonatkozó programokat, célokat.
2006-ban a Munkaerő-piaci Alap bevételi előirányzata eredeti előirányzatként, valamint a kiadási előirányzata is 295,5 milliárd forint volt, és az Alap tervezett GFS-egyenlege nulla. Az alap bevételeinek a teljesítése 311,5 milliárd forint lett, a kiadások teljesítése pedig elmaradt az előirányzattól, 289,5 milliárd. Ennek megfelelően a GFS-egyenleg 21,9 milliárd forintban realizálódott.
Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy a bizottság ülésének a 3. napirendi pontja a Munkaerő-piaci Alap 2006. évi beszámolója, úgy gondolom, hogy részletesebben ennek a napirendi pontnak a kapcsán lehet az egyes bevételi-kiadási előirányzatok teljesítésére vonatkozó adatokra kitérni, úgyhogy ezt most nem részletezném. Nagyon köszönöm a figyelmüket, kérem a bizottságot, hogy támogassa a zárszámadási törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőjének.
Dr. Csépán Magdolna szóbeli kiegészítője
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! A mi területünk az alapok zárszámadásának ellenőrzése, költségvetésének véleményezése, valamint a társadalombiztosítási alrendszer esetében ugyanez a feladat. Az Állami Számvevőszék hagyományainak megfelelően elvégezte és írásba foglalta a 2006. évi költségvetés zárszámadásának az ellenőrzését. Megállapításainkat ez a két terjedelmes kötet tartalmazza. Nem szeretnék a részletekbe bocsátkozni, hiszen, ha önöknek ezzel kapcsolatban kérdésük lesz, akkor állok rendelkezésükre.
Szeretném elmondani, hogy a központi költségvetés esetében a kiadási előirányzatok túlnyomó részét audit módszerünkkel vizsgáltuk, ellenőriztük és a vizsgálat alapján a kiadások megbízhatósága csak esetenként volt kérdéses. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium esetében ez különösen azért tekinthető pozitívumnak, mert itt a 2006. évi kormányzati struktúraváltozással összefüggésben két elődminisztérium bázisán jött létre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Mind az igazgatási címét, mind a fejezeti kezelésű előirányzatait megvizsgáltuk, ezeket valósnak, megbízhatónak ítéltük, ugyanakkor megemlíteném, hogy figyelemfelhívással fordultunk a minisztérium vezetése felé, olyan javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek alapvetően különféle számviteli, szabályszerűségi kérdéseknek a javítására, szabályozására, helyesbítésére irányultak.
A Munkaerő-piaci Alap zárszámadását és általában az elkülönített állami pénzalapok zárszámadását nem auditmódszerrel vizsgáljuk, hiszen itt az államháztartási törvény értelmében kötelező a könyvvizsgálat minden alapnál. A Munkaerő-piaci Alap könyvvizsgálata hitelesítő záradékkal készült el, ugyanakkor figyelemfelhívást fogalmazott meg a könyvvizsgáló a mérleg követelés- és kötelezettségállomány adatainak megkérdőjelezése miatt. Itt alapvetően az adóhivatal által szolgáltatott adatok megbízhatóságáról van szó.
A Munkaerő-piaci Alap és együttesen az elkülönített állami pénzalapok egyértelműen javították az államháztartás egyensúlyi helyzetét. Ez önmagában véve nyilvánvalóan pozitívum és ehhez hozzájárult természetesen a Munkaerő-piaci Alap is azzal a 22 milliárd forintnyi maradványával, amennyi 2006-ban képződött.
Vizsgáltuk a Munkaerő-piaci Alap bevételi és kiadási oldalát egyaránt. Azt kell megjegyezni, hogy egy rendkívül heterogén összetételű kiadási szerkezetű alapról van szó, amelynek az áttekintése önmagában rendkívül bonyolult, nehézkes, és az a tény, hogy az alap pénzeszközeinek - erről itt már korábban is váltottunk szót - jelentős hányadát, közel a felét ma már az alapon kívül, tehát különféle befizetéseket teljesít az alap, amelyeket a központi költségvetésen keresztül használnak fel, tehát az alapon kívül történik ezekről a pénzeszközökről a döntést, de az alapkezelőnek erre igazából rálátása nincsen. Ez a bonyolult kiadási szerkezet egyben az alap koncepcionális megalapozottságát is gyengíti. Tehát elég nehéz tetten érni azokat a tudatos foglalkoztatáspolitikai célokat, amelyeket egyébként más ágon megfogalmaznak.
Úgy gondolom, hogy a bizottság ügykörében meg kell említenünk a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének a végrehajtását is. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai 117,4 milliárd forinttal teljesültek túl az előirányzatnál. Itt alapvetően arról van szó, hogy 2006-ban is, mint a megelőző években is, sor került a kiegészítő nyugdíjemelésre a makrogazdasági paraméterekkel összefüggésben, és ez természetszerűleg az előirányzottat meghaladó kiadási teljesülést eredményezett. A januári 4,3 százalékos nyugdíjemelésen felül 1,2 százalékos nyugdíjemelésre került sor az év során.
Az Állami Számvevőszék súlyosnak minősítette azt a kérdést, hogy igen magas lett az államháztartás együttes hiánya és ehhez a hiányhoz jelentős mértékben felerészben valamilyen úton-módon vagy a saját hiányuk nagyságával vagy a központi költségvetésből a társadalombiztosítási alapoknak jutatott különböző című pénzeszköz-átadások révén az államháztartási hiány közel felerészét a társadalombiztosítási alapok okozzák. Ebben élenjár a Nyugdíjbiztosítási Alap a maga csaknem 700 milliárd forintjával, ami a kiadási főösszeghez viszonyítva már jelentősnek tekinthető, tehát hogyan mondjam röviden? A Nyugdíjbiztosítási Alap nem önfenntartó és nem is lesz az a jövőben sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Menet közben óhatatlanul rácsúsztunk a 3. napirendre is, ezért megspórolhatunk majd ott olyan gondolatokat, amik most elhangzottak. Most a kérdések következnek. Megadom a szót Bernáth Ildikónak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Néhány rövid kérdésem lenne részben az írásban megkapott törvényjavaslattal kapcsolatban, részben pedig a szóbeli kiegészítésekhez kapcsolódva. A Pénzügyminisztérium képviseletében jelen lévő vezető főtanácsosnak mondanám, hogy az államháztartás hiánya, a költségvetési egyensúly érdekében végrehajtott privatizációról nem emlékszem, hogy beszélt volna, pedig ami az Állami Számvevőszék vizsgálatát illeti, ott nagyon kemény kritikák fogalmazódtak meg, úgyhogy kérem, hogy ezzel kapcsolatban szíveskedjék majd kitérni erre a témára.
Azon túlmenően az uniós és a hazai forrásoknak a felhasználásával kapcsolatban, ugye különböző programok indultak el, elvileg megnyíltak a pályázati lehetőségek, és ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy milyen hosszú átfutási ideje volt ezeknek a pályázatoknak a benyújtástól a támogatás folyósításáig. Mert erre vonatkozóan nem találtam megállapítást, csak azt, hogy különböző programok elindultak ilyen-olyan összekapcsolt saját hazai forrásokból. Kérdezem továbbá, hogy az aktív és a passzív eszközöknek az aránya a korábbi évekhez képest változott-e és ha igen, akkor milyen irányban.
Továbbá azt is szeretném tudni, hogy a különböző programok, amelyek a járulékfizetés kedvezményhez kapcsolódnak, nevezetesen a Start-programok, illetve az életkorhoz kötött programok hány embert értek el, magyarul hányan tudtak ezeknek a programoknak a segítségével elhelyezkedni és ez a Munkaerő-piaci Alapon belül milyen arányú volt, mármint a pénzbeli támogatása.
Még egy kérdésem lenne, ami a nők foglalkoztatottságát, illetve a munkanélküliségét illeti. Azok a programok, amelyek elsősorban erre irányulnának, hogy a nők foglalkoztatását növeljék, elsősorban a kisgyermeket nevelő anyáknak a helyzetét változtassák meg a számukra kedvező módon, a távmunkaprogram, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás hogyan alakult a 2006. évben, mert én ezzel kapcsolatban sem láttam megállapítást, de lehet, hogy azért, mert esetleg valahol máshol van és elkerülte a figyelmemet. Köszönöm.
(Az elnöklést Gúr Nándor alelnök veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy bárkinek van-e még kérdése. (Nincs jelentkező.) Nem látok mást, akkor megkérem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy a feltett kérdésekre a választ adja meg. Köszönöm szépen.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Alelnök asszony kérdéseire megpróbálok elkezdeni válaszolni. Elnézést kérek, hogy ha valamelyiket nem pontosan értettük, akkor esetleg kérek segítséget, hogy pontosan miről is volt szó. Engedje meg nekem alelnök asszony, hogy az utolsó kérdéssel kezdjem.
A nők foglalkoztatási helyzetének a javításával kezdeném. A kormány számos intézkedéssel próbál javítani a nők foglalkoztatási helyzetének a kedvezőbbé tételében. Az egyik, ahogy ön is említette, a gyesről, gyedről, ápolási díjról visszatérők részére, foglalkoztatásának a segítésére járulékkedvezményhez biztosít forrást a Munkaerő-piaci Alap a Start-kártyával. Tehát tulajdonképpen a normatív járulékkedvezmény 2006 második felében Start-kártyás foglalkoztatássá alakult, tehát továbbra is normatív módon történik. A foglalkoztatás első évében a munkáltatónak nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni és a foglalkoztatás után fizetendő járulék összesen 15 százalék. Tehát a második évben is él még ez a kedvezmény. Ott a járulékmérték 25 százalékát kell fizetni a foglalkoztatónak. Emellett kiemelném, hogy a gyesben részesülők számára a gyes megtartása mellett lehetőség van munkavállalásra. Ez pedig az egyén számára jelenthet ösztönzést, hogy a gyes lejártát megelőzően részt vegyen a foglalkoztatásban, ezzel kapcsolódjon a munkaerő-piaci folyamatokba.
A távmunkára, illetve a részmunkaidőre vonatkozó lehetőségek adottak. Most ezzel a lehetőséggel a foglalkoztatók nem élnek olyan mértékben, mint amennyire az esetleg Nyugat-Európában elterjedt, illetve gyakorlat szerinti mértékben lehetne. Ennek a támogatása továbbra is adott és bízunk abban, hogy mindkét atipikus foglalkoztatási forma a jövőben nagyobb teret nyer majd.
A zárszámadásra vonatkozóan a járulékkedvezményt igénybe vevők számára vonatkozóan pontos adat nem áll rendelkezésre. Az erre kifizetett összeg kiolvasható. A normatív járulékkedvezmény visszatérítés-előirányzat terhére 950 millió forint, a gyesben, gyedben, ápolási díjban részesülők munkavállalása esetén kifizetett összeg, illetve az 50 év felettiek járulékkedvezményére 754 millió forint összegű kifizetés történt. A létszámra vonatkozóan pedig esetleg a későbbiekben adunk tájékoztatást, a zárszámadás erre a létszámra vonatkozóan nem tartalmaz információt. Köszönöm.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Annyival egészíteném ki a kérdést, hogy az uniós támogatásoknak a lefutása a döntéstől az odaítélésig: a zárszámadás keretében az erről való tájékoztatásra nincsen kormányzati kötelezettségünk. Tavaly a humán erőforrás operatív program irányító hatóságától kértünk tájékozódási adatokat, amelyet a tisztelt bizottság részére a bizottsági ülést követően küldtünk meg írásban. Amennyiben a 2006. évre vonatkozóan ismét igény merülne fel erre az adatsorra vonatkozóan, akkor szintén írásban tudjuk megkeresni az irányító hatóság kollégáit. A tavalyi adatok alapján annyi információnk volt, hogy az időtartalmak most már csökkennek, tehát a döntéstől a pályázatok odaítéléséig a feldolgozási időszakok egyre rövidültek. De amennyiben igény van rá, írásban tudunk válaszolni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az elnöklést visszaadom elnök úrnak.
(Az elnöklést Simon Gábor elnök veszi vissza.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha más kérdés nincs, a hozzászólások következnek. Alelnök asszony, tessék.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Még mielőtt szólnék, azt szeretném mondani, hogy ha az Állami Számvevőszék képviselője a kérdésekre válaszolna, azt megköszönném, akár a privatizációt illetően, akár a kifizetéseket illetően. A kifizetéseknél volt egy ilyen kérdésem is, hogy az aktív és a passzív eszközök aránya hogyan változott az előző évekhez képest.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépán Magdolna asszonynak.
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Amire tudok válaszolni, arra válaszolok. Ez a járulékkedvezmény-visszatérítés, illetőleg a normatív járulékkedvezmény-visszatérítés és az 50 év felettiek járulékkedvezménye terhére említette a kolléganő, hogy jogcímenként mennyi kifizetés történt. Ez összességében 1,7 milliárd forint, de nyilvánvaló, hogy azt most meg kell jegyeznünk, hogy ez jelentősen elmaradt a tervezettől. Tehát az előirányzat túltervezettsége már az év folyamán kiderült. Én ehhez létszámot nem tudok kapcsolni.
Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök aránya, ha emlékezetem nem csal, 25 százalék. Ez - hogy úgy mondjam - több, mint a 2005. évben volt, de kevesebb, mint jó néhány évvel korábban. Tehát továbbra is az az álláspontunk, hogy ez elég szerény arány a Munkaerő-piaci Alap kiadási főösszegéhez képest. És ezt szoktuk egy kicsit negatívan minősíteni, hogy ebben nem sikerült előrelépni, hogy javulna a hatékonyság, eredményesség ezen a téren.
Mi konkrétan uniós programokat nem vizsgáltunk, csak a Munkaerő-piaci Alapból a társfinanszírozáshoz adott hazai forrást vizsgáltuk. Anélkül, hogy a programok sorsában vizsgálódtunk volna. A Munkaerő-piaci Alap átfogó ellenőrzése hamarosan elkezdődik az Állami Számvevőszéknél, akkor bizonyára részletesebbeket tudunk mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A helyettesítéseket beolvasnám. Simon Gábor helyettesíti Geberle Erzsébet képviselő asszonyt, Kontur Pál Rácz István képviselő urat és Wittner Mária képviselő asszony Molnár Oszkár képviselő urat. Most így állunk a helyettesítésekkel, eszerint alakul majd a döntés is. Ha megengedi alelnök asszony, kivételesen hadd adjam meg a szót alelnök úrnak, mert a köztársasági elnök úrhoz kell mennie. Köszönöm.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Köszönöm alelnök asszony. Négy dolgot szeretnék nagyon röviden mondani, nyilván mind a négy szervesen egybevág a következő napirendi pontunkkal is. Az egyik megállapítás, amit senki nem vitat, az az, hogy a feketefoglalkoztatás tekintetében, ha nem is olyan mértékű előrelépések következtek be, amilyet szeretnénk, de megmozdult a rendszer. Nyilván az elkövetkező időszak alapvető feladata, hogy egy olyan kormányzati intézkedések további sora szülessen meg, ami ezt a folyamatot erősíti. A másik az, hogy magában a foglalkoztatás szerkezetében is van egy stabilizálódás, egy olyan típusú elmozdulás, ami a foglalkoztatottak további, igaz nagyon enyhe, de további bővülését jelenti, éves szinten átlagban mintegy 30 ezer fős növekedést, miközben a munkanélküliségben mért adatok is egy 13 ezer fős többletet hordoznak magukban. Összességében azt mondhatjuk, hogy foglalkoztatáspolitikai oldalról nézve ez nem rossz irányú elmozdulás, de a jobb az lenne, ha még intenzívebb léptékű lenne a foglalkoztatottak számának a növekedése és visszább tudna szorulni az álláskeresők száma, a munkanélküliség köreiben kezelteknek a köre.
A harmadik megjegyzés az, amit alelnök asszony is feszeget: jó magam is úgy gondolom, hogy a Munkaerő-piaci Alap hatékonyságát tovább kell erősíteni. Alapvetően azon keresztül, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök működtetésében több forrásnak célszerű megjelennie. Bár hozzáteszem, hogy attól függ, hogy miképpen közelítjük ezt a kérdést, hiszen közvetlen, direkt aktív foglalkoztatáspolitikai eszközre fordított pénzhányad vagy inkább azt mondom, nagyságrend 55 milliárd forint körül volt, ebből 34 milliárd a decentralizált rész. Mindezek mellett nyilván ott van akár a rehabilitációs 55 milliárd forint, akár a szakképzési több, mint 20 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköz, amelyek nem elvitathatóan nyilván a munkaerőpiac aktív oldalának a megmozdítását szolgálják. Tehát nem passzív pénzügyi ellátásként jelennek meg a rendszerben. Egyébként az elég nagy, 88 milliárd, ha jól emlékszem a számokra.
A negyedik gondolatban van a lényeg, amit szeretnék előre a bizottság figyelmébe ajánlani, ez maga a Munkaerő-piaci Alap működése. Én azt gondolom, hogy nem közel a fele, 28 százaléka egyébként az a nagyságrend, ami a költségvetésbe történő befizetésként jelenik meg. Ez gyakorlatilag 52 milliárd forint és ebből 30 milliárd forint a rendszeres szociális segélyezéshez kapcsolódó, gyakorlatilag az önkormányzatok kezében lévő többcélú foglalkoztatás finanszírozási háttereként megjelenő pénzeszköz. Tehát ez sem a költségvetés erősítését szolgálja, hanem a szociális jellegű problémák kezelését, illetve a munka világába való visszahozatal erősítését. Azt gondolom, hogy mindenképpen erősíteni szükséges a Munkaerő-piaci Alap működését, annak fenntartását. Ha ez az alap nem működne, akkor az álláskeresésben részt vevők aránya minden bizonnyal 3-4 százalékponttal magasabb lenne, mint amilyen ma. Hiszen ezen az alapon keresztül közvetlen és adott esetben személyre szóló sokrétű kezelési módokat lehet megtalálni és talál is meg a rendszer most már messze másfél évtized óta. Azt gondolom, hogy itt a bizottságunk részéről érdemes a figyelmet arra felhívni, hogy bármilyen folyamatok is alakulnak ki, akár a különféle adók, egyebek megfizetésével kapcsolatos logika tekintetében, a Munkaerő-piaci Alap megőrzésének a kérdéskörében szerintem szakmai alapon nem lehet közöttünk kérdés. Köszönöm szépen. Elnézést, de el kell mennem.
(Gúr Nándor (MSZP) távozik a teremből.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony, öné a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Ami a Munkaerő-piaci Alapnak a szükségességét illeti, nyilvánvalóan ebben nincs vita, abban igen, hogy vajon a kiadásoknál az aktív és a passzív eszközök aránya így helyes-e vagy nem. Véleményem szerint nem. Sokkal nagyobb arányban kellene aktív foglalkoztatáspolitikai célokra fordítani a kiadásokat, mint a passzívra. Azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy a 289 milliárdos kiadásból a munkanélküliségi ellátásra fordított összeg 86 milliárd. Ha a két számot egymással elosztjuk, akkor az azt mutatja, hogy a minden hangzatos kormányzati bejelentés ellenére a munkanélküli ellátás nem igazán alakult kedvezően, már ami a munkanélküliek számát és arányát jelenti. Ugyanígy ehhez kapcsolódik természetesen a foglalkoztatottak számának alakulása, ami jelentősen elmarad mind az akciótervben megfogalmazottakhoz, mind az európai uniós átlaghoz, mind pedig az ország saját lehetőségeihez képest. Azok a programok, amelyeket a Start-program keretében indított el a kormány, bár hetente legalább egyszer bejelentették, hogy ez milyen nagyszerű és sikeres és milyen sokan kiváltották a kártyát, csak éppen amikor az ember számszerű adatokat kérdez, akkor erre az a válasz, hogy a kormánynak nem kötelessége erre itt ilyen pontos adatokat megadni, aztán egyszer majd valamikor, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben mégis csak megtudjuk, hogy hány kártyát adtak ki és azzal hányan helyezkedtek el. Mert az egy dolog, hogy van egy forintosított kiadási összeg, de azért mégis csak jó lenne tudni, hogy hány fiatal pályakezdőnek, illetve nőnek sikerült ezzel a támogatással elhelyezkedni és ráadásul, hogy ez az országban területileg hogyan alakul, hiszen a regionális különbségek vajmi keveset változtak a korábbi évekhez képest is. Helyesbítek, nem a kártyára mondta a Pénzügyminisztérium munkatársa, hogy nincs ilyen kötelezettsége a kormánynak, hanem a pályázatokról mondta. Ez elég baj egyéb iránt, hogy nem tudjuk azt, hogy a pályázatok milyen sikerrel működnek. Magyarul a kiírástól a pályázati összeg folyósításáig. Mert az én kérdésem arra vonatkozott, hogy ez mennyi ideig tart. És azt is nagyon fájlalom, hogy kevés információnk van arra nézvést, mondhatni, hogy szinte semmi, hogy milyen eredményességgel működnek a különböző pályázatok. Mert itt nemcsak a Munkaerő-piaci Alapról van szó, hanem az Országos Foglalkoztatási Alapítványról is. Azok a különböző programok, amelyeket elindítanak, ráadásul nemcsak központiak vannak, hanem decentralizáltak, mert ne felejtsük el, hogy a decentralizált alapok is működnek a most már regionális munkaügyi tanácsok közreműködésével, igaz, hogy erősen centralizálva a korábbiakhoz képest. Én a magam részéről teljesen egyetértek az Állami Számvevőszéknek azzal a megállapításával, hogy hihetetlenül bonyolult az egész konstrukció és ebből adódóan igen nehéz nyomon követni a kiadásoknak a hasznosulását, hogy finoman fogalmazzak. A beviteli oldallal ilyen átláthatatlanság nincsen, mert a törvény szabályai szerint a különböző járulékbefizetések képezik a bevételi oldalt, aztán kész. Csak a kiadásnál meglehetősen átláthatatlan, sőt olykor követhetetlen és zavaros a helyzet.
Az, hogy 2006-ban hányan szereztek felsőfokú képesítést, illetve hogy milyen nagyon jó a felsőfokú képesítéssel rendelkezők foglalkoztatottsági aránya, a magam részéről nem gondolom, hogy ez olyan hihetetlenül jó eredmény, hogy 80 valahány százalék talál magának munkát, szemben az alapfokú képesítéssel vagy azzal sem rendelkezőknek az egyharmadával. Mind a kettőt alacsonynak találom. És akkor itt még a képzésről, szakképzésről egy szót sem ejtettünk. De remélem, hogy a következő napirendi pontnál kapunk erről felvilágosítást, hogy az a rengeteg pénzügyi forrás, több milliárd forint, amelyet a különböző programokra, képesítésekre, képzésekre, átképzésekre fordítanak, azoknak a segítségével mégis hányan tudnak munkába állni. És akkor a munkahelyteremtő beruházásokhoz nyújtott támogatások rendkívül alacsony voltáról sem beszéltünk. Én viszont megjegyzem, hogy ez valami hihetetlenül alacsony és majd ennek az okáról a következő napirendi pontnál nyilván kapunk erre valamilyen tájékoztatást vagy felvilágosítást. Összegezve az elhangzottakat, illetve a törvényjavaslatban foglaltakat, az az álláspontunk, hogy a foglalkoztatottság növelése, illetve a munkanélküliség csökkentése terén átütő eredményt nem ért el a kormány. Már csak azért sem érhet el, mert ez is benne van a jelentésben, hogy a foglalkoztatottság szinten tartása a cél, illetve a gazdasági növekedéssel párhuzamosan lehet majd bővítésről beszélni. Na, hogyha ez a helyzet, akkor jövő ilyenkor még ilyen eredményekről sem tud beszámolni a kormány. Éppen ezért ezt a beszámolót vagy a zárszámadási törvényjavaslat elfogadását nem támogatjuk. Ellenben az Állami Számvevőszék munkáját természetesen megköszönjük.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony véleményét. Alelnök úr véleményéből talán kiderült, hogy a többségi szavazatokat biztosító kormányoldali képviselők vélhetőleg általános vitára alkalmasnak fogják találni, aztán nyilvánvaló, hogy a szakmai munkát meg a plenáris ülésen tovább folytatjuk és kibontjuk.
Szeretnék most döntést kérni. Aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést, az kérem szépen, hogy most szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen.
A napirend tárgyalását lezárom, kérem szépen az oldalak együttműködését abban, hogy szeptember 19-ig írásban kell a bizottság álláspontját eljuttatni ebben a kérdésben a költségvetési bizottságnak, hiszen ők állítják össze a parlament elé menő anyagot. Alelnök asszony és én fogom biztosítani az oldalak véleményének megjelenését. Köszönöm az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium képviselőinek a jelenlétet és az együttműködést.
Következik a második napirendi pontunk. Ez egy tájékoztató napirend, nem kell döntést hoznunk róla. Figyelembe véve, hogy az előző napirendnél már több információ elhangzott, ezért azt kérem, hogy egészítsék ki a már elhangzottakat. Megadom a szót.
Dr. Varga Ildikó szóbeli kiegészítője
DR. VARGA ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Ennek a jelentésnek az összeállítása nemcsak pénzügyi, hanem nagyon komoly szakmai összefoglalást is jelent a Munkaerő-piaci Alapról. Ahogyan azt már az ÁSZ munkatársai jelezték, a Munkaerő-piaci Alap 2006. évi mérlegbeszámolóját hitelesítő záradékkal fogadta el a könyvvizsgáló. Az a bizonyos figyelemfelhívó jelentés olyan értelemben nem a minisztérium pénzügyi, számviteli munkáját érinti, hanem annak az adatszolgáltatásnak a majdani olyan fokú tisztázása és elfogadhatóvá tétele lesz, amely, ha bekerül az MPA mérlegébe, akkor már ilyen problémákat nem jelenthet, ami most felvetődött a könyvvizsgáló részéről. Természetesen azzal, hogy a hitelesítő záradékot megkapta a mérlegbeszámoló, ez azt jelenti, hogy ettől függetlenül minden olyan adat, tény, amellyel foglalkozott a könyvvizsgálat, abszolút hitelesnek tekinthető.
Szeretnék nagyon röviden reagálni arra a felvetésre, hogy az alap kiadási oldala azokkal a változásokkal, ami az elmúlt tíz év alatt tulajdonképpen végbement a Munkaerő-piaci Alap kiadási oldalát illetően, mennyire elfogadható, mennyire teszi átláthatóvá vagy átláthatatlanná az alapnak a kiadási struktúráját. Tulajdonképpen eredetileg, amikor az alapot létrehoztuk, alaprészek jelentek meg, de ettől függetlenül már akkor is volt egy-két olyan új önálló előirányzat, amely nem volt kapcsolható a kiadási oldalon az egyes alaprészekhez. Természetesen az évek során ahogy változott a gazdaság helyzete, olyan új igények merültek fel, olyan támogatási szükségletek támadtak, amelyek nem voltak illeszthetők az alapnak abba a döntési mechanizmusába, abba a platformba, amelyet az egyes alaprészek képviseltek. Tehát törvényi szinten semmi nem tiltotta, hogy azoknál a támogatásoknál, amelyek ilyen jelleggel merültek fel, például EU-társfinanszírozás, ez abszolút nem illeszthető olyan értelemben véve az aktív eszközök döntési mechanizmusába, ahogyan a foglalkoztatási alaprész működik. Az a járulékátvállalási támogatás, amelyről szintén szó volt, hasonlóképpen ilyen jellegű, tehát ahhoz, hogy finanszírozni lehessen az alapból, mely beilleszthető abba a cél- és eszközrendszerbe, amellyel az alap működik, természetesen új előirányzatként jelenik meg. Úgy gondolom, hogy ha ezeket a támogatási elemeket figyelembe vesszük, akkor ezeket aktív eszközként kezelve gyakorlatilag az alapnak a kiadási struktúrája ugyanolyan átlátható marad, mint amilyen csak alaprészek esetében volt. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy amennyiben ilyen jellegű igény fennmarad és jogszabályi lehetősége megvan az egyes ilyen jellegű támogatási igényeknek, önálló előirányzatot kell teremteni ahhoz, hogy támogatni lehessen a Munkaerő-piaci Alapot. Nem gondolom, hogy az EU-s társfinanszírozást el kellett volna utasítani az alapból azért, mert nem illeszthető be abba a kiadási struktúrába, ami 1996-ban létrejött.
Egy másik olyan felvetés volt és szeretnék néhány konkrét számmal hozzájárulni, és természetesen, hogy ha alelnök asszony igényli, a munkaügyi központok részéről további tájékoztatást szerzünk be egyrészt a női programokhoz kapcsolódóan, ugyanis a női programokkal leginkább a decentralizált keretből nyújtott munkaerő-piaci programok azok, amelyek támogatást nyújtanak a nők részére, ezért az egyedi adatokat a munkaügyi központoktól tudjuk beszerezni.
A távmunkával kapcsolatosan el szeretném mondani, hogy 2006-ban 170 érvényes pályázat érkezett be és 149 pályázat nyert támogatást. Ez azt jelenti, hogy 715 távmunkahely létrehozására volt lehetőség és ezen belül nemcsak maga a bértámogatási rész, tehát azon a létrehozott munkahelyen való foglalkoztatás valósult meg, hanem abban az esetben, ha szükség volt rá, képzéseket is lebonyolítottunk. Ez 618 fő képzését érintette konkrétan a múlt év folyamán. Gyakorlatilag a bértámogatásra és a képzésre rendelkezésre álló keret teljesen időarányosan, nagyon minimális eltéréssel, ami betegségekből és egyéb technikai jellegű problémákból adódik, felhasználásra került.
A részmunkaidős foglalkoztatásnál megnéztem a jelentésben, röviden megtalálható az erre vonatkozó számadat, 230 millió forint került felhasználásra, részmunkaidős foglalkoztatásra és ez 1253 főt érintett konkrétan az elmúlt év során. Azt azért látni kell, hogy miután a decentralizált keretből működik ennek a támogatása és igazából a helyi igények alapján képződnek ezek a támogatási igények, tehát maguk a munkaadók nyújtják be a kérelmet a munkaügyi központhoz, ennek a pillanatnyi igényjogosultsága nem nagyobb, mint amennyit ki tudunk elégíteni. Mert hogy ha szükség lett volna rá, még forrás rendelkezésre állt volna. Tehát ez jelenleg a magyarországi igényeknél nem biztosít kevesebb forrást az ilyen irányú támogatásokhoz.
Még egyetlen egy dolog, az aktív és a passzív eszközöknek az aránya. Lehet, hogy egyszer érdemes lenne abszolút letisztítani az alapnak a kiadási oldalát egy olyan struktúrába, ami összehasonlítható az egyes évek vonatkozásában. De természetesen, amikor arányokat vizsgálunk és nem azonos tartalmú a bázisadat, akkor nem biztos, hogy olyan számokhoz jutunk hozzá, amelyek azokat az állításokat abszolút helyesen támasztják alá. Tehát, hogy ha egy változó struktúrát hasonlítunk össze, akkor lehet, hogy az aktív és a passzív eszközök aránya évről évre nem ugyanaz. Nem a valóságos tendenciát mutatja be. De amikor ezt vizsgáljuk, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy miután átalakult az alapnak a kiadási struktúrája és aktív eszközök nemcsak az úgynevezett foglalkoztatási alaprészből finanszírozódnak, hanem vannak más olyan jogcímek, EU-társfinanszírozás, járulékátvállalás, a közmunkához való támogatás, nonprofit szervezetek programjának a támogatása, ezeket mind figyelembe kell venni, amikor aktív eszközökről beszélünk és aktív eszközarányokat számolunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy konzultációt folytassunk le erről. Ki kér szót? Czomba képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, de kicsit hosszú leszek, távirati stílusban próbálok kérdést feltenni, illetve véleményt is megfogalmazni. Az első kérdésem, illetve véleményem, alelnök asszony már említette, itt a munkahelyteremtő támogatások összegével függ össze. Itt gyakorlatilag azt látjuk, hogy a munkavállalói járulékból több, mint 200 milliárd forint érkezik be, ehhez munkahelyteremtésre 2,3 milliárd forint állt rendelkezésre, ebből 300 millió áthúzódó, tehát gyakorlatilag 2 milliárd forint áll rendelkezésre. És ahogy látom a számokat, a keret, ugye 247 befogadott és értékelt pályázat közül 99 vállalkozás nyert, tehát ez azt jelenti, hogy jelentkezett volna erre igény. Ez borzasztó kevés összeg. Nem akarok a Hankookkal példálózni, de ott gyakorlatilag egyetlen egy cég kapott 15 millió forintot egyetlen egy munkavállalónak, itt pedig egymillió 300 ezerig képes feltornázni a leghátrányosabb helyzetben lévő munkavállaló a roma származásúnak a támogatását.
A következő a rehabilitációs hozzájárulás. Közel 12,5 milliárd forint befizetés keletkezik. Ez ugye azt jelenti gyakorlatilag, hogy sokkal jobban megéri a 20 fő fölött foglalkoztató munkáltatóknak befizetni a járulékot, hát persze, hiszen százegynéhányezer forinttal megússza, már bocsánat, hogy így fogalmazok, a rehabosnak a foglalkoztatását, mintsem foglalkoztatná. Ezt nagyon meg kellene gondolnunk a későbbiekben, hogy vajon ez visszatartó erő-e vagy így kell-e kezelnünk a dolgot. És itt is szembeállítom, 3,3 milliárd forint a rehabos munkahelyteremtő támogatásra fordított összeg. Borzasztóan kevés.
A következő kérdésem: a vállalkozói járadék teljesítése 4,19 milliárd forinttal kevesebb lett, alig 70 százaléka folyt be az elvárt összegnek. Valószínű, hogy nem túl szimpatikus ez a fajta 4 százalékos befizetés. A véleményüket szeretném kérdezni ezzel kapcsolatban, hogy vajon miért csak ennyi a befizetés.
A következő: az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök előirányzatból közel 1,4 milliárd forinttal csökkentették és az ÁFSZ-nek adták át, a 2006-ban jelentkező többletfeladatokra szolgáló forrás teremtette meg. Ha erről egy picit hallhatnék, hogy mi volt ez a többletforrás, ami közel másfél milliárd forintot jelentett pluszban.
Aztán a munkaerő-piaci programokkal kapcsolatban a békéscsabai Bábolna Rt.-nél volt egy program és ahogy olvastam, a képzésbe bevont 105 fő közül 2006-ban nyolc fő fejezte be a képzést. Ez elég szerény aránynak tűnik nekem. Mi van e mögött? Ha tudnának erre egy mondatban válaszolni, megköszönném.
"Diplomás pályakezdőket a közigazgatásba!" Emlékszünk erre a programra. 5,9 millió forint került elkülönítésre az utolsó évre, amely azonban nem került felhasználásra. Gondolom, hogy azért nem, mert nem volt mögötte ember. Ha hallhatnánk arról, hogy ebbe a programba hány főt vontak be.
A pályakezdő diplomások ösztöndíjas foglalkoztatásáról is szeretnék eredményesség szempontjából érdeklődni, hogy létszámban mit jelent ez.
A közmunkaprogramok támogatására, ha jól láttam 900 millió forint volt elkülönítve, a szociális segéllyel, nem akarok belemenni, mindannyian tudjuk, hogy miről beszélek, hétezer fő volt a tervezés, vagy úgy gondolták, hogy hétezer fő fogja igénybe venni, ehhez képest, 2081 fő vett részt benne valójában, és ha jól láttam, gyakorlatilag a közcélú keretből lett átcsoportosítva egy bizonyos összeg. Ez mennyire hatott ki az önkormányzatok közcélú foglalkoztatására? Látszik-e ebből, illetve mekkora volt ez az összeg?
Az ÁSZ-jelentés a következőt mondja: működési kiadások felülről nem lehatároltak. Ha ezt lefordítjuk, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs korlát a működési célú felhasználásnál. Hány százalék, milyen módon, hogyan? És ha megnézzük az adatokat, azért itt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az alapkezelő működése fejlesztésére 25 milliárd forint áll rendelkezésre. Hát én ezt meglehetősen nagy összegnek tartom akkor például, amikor kétmilliárdot fordítunk munkahelyteremtő beruházásokra. Ezek a szervezetek azért vannak, hogy a munkanélküliséget próbálják csökkenteni, illetve a foglalkoztathatóságot javítani. Hát akkor itt az arányokkal valami nagyon komoly baj van. A személyes megjegyzésem, véleményem egyébként az - korábban munkaügyi kirendeltség-vezetőként láttam azt, hogy mi az, ami jól működik és mi az, ami kevésbé jól működik -, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben ezek a kifejezett célprogramok, munkaerő-piaci programok kifejezetten, ha jók a célok és tartalommal meg van töltve, sokkal nagyobb lehetőséget hordoznak, mint amivel jelen pillanatban élünk. A foglalkoztatásbővítő bértámogatás iránti igények az év második felében visszaestek, így a keret csökkentésére került sor. A bértámogatás a második legaktívabb eszköz szokott lenni a közhasznú után. A kérdésem, hogy mit látnak önök szakmai szemmel emögött. Miért esett vissza a bértámogatás? 2006-ról beszélünk, de a 2007. évi is érdekes lesz.
Amit még szeretnék kérdezni: a regionális képző központokkal kapcsolatban látok a beszámolóban 8-10 pontot, hogy miért is jó az, hogy a regionális képző központok külön keretből kvázi elég jelentős támogatásokat kaptak. És annak idején arról beszéltünk, hogy ez azért is jó, mert ők olyan jellegű szakmákat képeznek, amit egyébként más cégek, akik a felnőttképzési piacon jelen vannak, nem nagyon vállalnak be. Én nem igazán ezt érzékelem. Ők mindenfajta képzéssel foglalkoznak. És gyakorlatilag úgy tekintem őket nagyon sok esetben anélkül, hogy megbántanék bárkit is, mint állam az államra. Tehát gyakorlatilag majd ha az ő igényük ki van elégítve, anyagilag is és egyébként létszámban, munkanélküli létszámban, akkor jöhetnek a többiek. Tehát én ezt nem tartom egy egészséges folyamatnak.
A szociális párbeszédre 1,8 milliárd forint áll rendelkezésre. Láttuk a beszámolóban, hogy miről szól ez. Nagyon sok szervezetről van itt szó, illetve különböző csatornákról. Én ezt az összeget is borzasztó magasnak tartom. És még egy dolog, az önfoglalkoztatási támogatás. Ennek az összege is gyakorlatilag lényegesen csökkent. 0,5-del kisebb összegű felhasználás valósult meg. Hozzá kell tenni, hogy a tavalyi évhez képest módosultak a szabályok és akkor visszatérítendő támogatás volt, most viszont vissza nem térítendő. Ebből a szempontból pozitív változás következett be a rendszerben. Csak én meg azt látom a mostani adatok alapján, hogy átestünk a ló másik oldalára. Mert innentől kezdve, amikor meg vissza nem térítendővé vált hárommillió forint, két hónap alatt kimerült az észak-alföldi régiónál a keret nyilvánvaló okokból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van még hozzászólási igény? Alelnök asszony, tessék.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Egy rövid kérdésem van. A Prémium évekről szeretnék részletesebb tájékoztatást kapni, mert már ez is elég régóta húzódó program. Egyrészt. Másrészt pedig most már közismertté vált, hogy mondjuk ebben az évben, ami a tavalyi évhez nem annyira szorosan kapcsolódik, hány pedagógus került elbocsátásra. És a tavalyi évben mennyire vált ez közismertté és mennyien éltek ezzel a lehetőséggel?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőjének.
DR. VARGA ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Előre szeretném jelezni, hogy lesz olyan, amire én itt most nem fogok tudni válaszolni, mert olyan részletes adatok, amik az egész alap tekintetében mérvadóak, nincsenek most a birtokomban, de írásban természetesen mindenre meg fogjuk adni a kimerítő választ.
Ami az első kérdést illette, a munkahely-teremtő beruházásra fordított összeg. A Munkaerő-piaci Alap esetében a munkahelyteremtő beruházások a foglalkoztatási alaprész központi keretéből működnek. Na most, amit ön mondott, hogy hány pályázat érkezett be és mennyit tudtunk kielégíteni, ezek közül jó néhány olyan volt, ami nem is volt alkalmas arra. Tehát nem befogadható pályázat volt. Ezeket a számokat meg fogom nézni, és ebben is vissza fogok utalni a szöveges válaszban.
A nagyságrendeket illetően. Ha megnézzük az egész alapnak a szellemiségét, akkor nem feltétlenül a Munkaerő-piaci Alap az egyetlen, amely olyan jellegű munkahely-teremtésekre ad lehetőséget, amely az egész gazdaság élénkítését jelentheti. A Munkaerő-piaci Alapból nyújtott munkahelyteremtő beruházásnak elsősorban a munkanélküliek foglalkoztatására kell fókuszálni. Itt elsősorban azokra a munkahelyteremtésekre nyújtunk támogatás, ahol a pályázó olyan jellegű munkahelyteremtésre tesz javaslatot, amiben munkanélkülieket foglalkoztat. Természetesen én most azt mondom, hogy ön most ezt azzal érvelhetné meg, hogy de akkor vannak ezek a beruházásösztönző támogatások - Hankook, meg egyebek, - ahol nem feltétlenül, de ott is tulajdonképpen előtérbe kerülnek azok a szempontok is, amikor ezek a megállapodások megtörténnek, és akkor a munkanélküliekre fókuszálnak ott is. Tehát itt elsősorban ennek a jelentősége az, ami adott a Munkaerő-piaci Alapból.
A rehabilitációs hozzájárulás tekintetében: a befizetés valóban meghaladja magának a rehabilitációs alaprésznek a nagyságát, amit hogy ha megnézünk évekre visszamenőleg, az körülbelül ilyen nagyságrendű volt, most igazából az elmúlt év volt, amikor meg is emelkedett ez a rehabilitációs célú kiadás. De ugyanakkor a rehabilitációs hozzájárulás forrását képezi azoknak a támogatásoknak, amelyeket most már a Munkaügyi Minisztérium biztosít azoknak a cégeknek, amelyek megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatnak. Ennek a befolyt összegnek a másik része erre a célra fordítódik. Természetesen az nem is lenne elég, tehát maga az alap összbevétele biztosítja ennek a kiadásnak a teljes mértékét. Korábban 3 százalék volt, amit be kellett fizetni rehabilitációs hozzájárulásként és ezt 8 százalékra megemeltük. Tehát gyakorlatilag megemelkedett az a kötelezettség, amit a megváltozott munkaképességűek nem foglalkoztatása esetén kell fizetni. Nagyon sok a rehabilitációs célú foglalkoztatás azoknál a cégeknél, amelyek járulékfizetésre kötelezettek, tehát pontosan azt szerettük volna ösztönözni, hogy a foglalkoztatásra fordítsák inkább a pénzt és ne a járulékfizetési kötelezettségre.
A vállalkozói járadék tekintetében azt figyelembe kell venni, hogy maga a járadékfizetési kötelezettség 2006. január 1-jétől kezdődött. Egy felfutó rendszernél nem lehet azt várni, hogy átlagban olyan adatokat produkáljon, amelyet most már a második év produkál. Itt túl fogjuk lépni azt az előirányzatot, amelyet beterveztünk. Tehát kell két-három év, amíg beáll az a tervezési szint, amely a tényleges igényeket is valamelyest alá tudja támasztani.
ÁFSZ-nek átcsoportosítás. A munkaerő-piaci szervezetről van szó, ezt ön is tudja, itt maguk a munkaügyi központok voltak az érintettek ebben. Felmérés történt arra vonatkozóan, hogy a különféle többletfeladatok és az olyan jellegű kiadások, amelyeknek a betervezésére 2006-ra vonatkozóan nem volt lehetőség, milyen nagyságrendű összegeket tettek ki, és a többletfeladatoknál jelentek meg olyan működési célú kiadások, amelyekre ezt az átcsoportosítást a MAT jóváhagyásával a minisztérium végrehajtotta.
A békéscsabai munkaerő-piaci programra vonatkozóan a részleteket meg fogom kérdezni. Erre - megmondom őszintén - most itt nem tudok válaszolni.
Említette a diplomás pályakezdőket. A diplomás pályakezdők esetében az a bizonyos 5,9 millió forint, ami itt megjelenik, azt ha megnézzük, zárójelben van itt, annak a programnak az évszáma, amikor indult: 2004. Tehát ez az 5,9 milliárd forint áthúzódó kötelezettségvállalás volt és 2006-ban már nem merült fel, tekintettel arra, hogy valószínűleg ezeknél a pályakezdőknél volt, aki elhelyezkedett, tehát előbb elhelyezkedett, mint ahogy a program lejárt, tehát arra a hátra lévő időszakra már nem kellett kifizetni a fennmaradó előirányzatot vagy keretet. Az ehhez tartozó létszámot szintén írásban fogom tudni megadni, mert most 2004-re nem emlékszem vissza, hogy ez hány főt jelentett.
A 20,5 millió forint a pályakezdő diplomásoknál szintén 2005. évi program volt, és ez áthúzódó kötelezettségvállalás lett volna, ami hasonló, amiatt, mert meghiúsulások voltak, nem került kifizetésre. Miután benne volt, hogy most kicsit pénzügyi szemléletben is válaszoljak, a leltárban, ezért be kellett állítanunk az előirányzatba, de végül is ez nem került felhasználásra, mert nem merült fel rá az igény a meghiúsulások miatt. Egyébként, ha megnézzük a 2007. évet, nagyon komoly ráfordítás és nagyon komoly forrásbiztosítás történik most a Munkaerő-piaci Alapból. 2007-ben indítunk új pályakezdő ösztöndíjas programot a minisztériumok és az egyéb olyan szervezetek részére, amelyek foglalkoztatják ezeket a pályakezdő diplomás fiatalembereket, hölgyeket. Ez körülbelül 400 millió forintot jelent ebben az évben és jövőre a Munkaerő-piaci Alapból mint ráfordítás és ezt a MAT már jóváhagyta, tehát ez a program már el is indult.
Közmunka. A közmunkára vonatkozóan önálló előirányzat volt 2006-ban a Munkaerő-piaci Alapban és ez 3,7 milliárd forint volt. Összességében azonban 7,6 milliárd forint volt. Nem akarok belemenni, mert egy kicsit bonyolult a konstrukció, ugyanis a Munkaerő-piaci Alap pénzeszközt ad át az önkormányzatok részére egyrészt közcélú munkára, szociális segély finanszírozásához és a közcélúval járó többletfeladatokra. Ez a közcélú munkára átadott pénzeszköz volt az, amiben az Önkormányzati Minisztérium hozzájárult ahhoz, hogy nem abban az előirányzatban használják fel, amelyre átadtuk, hanem közmunkára visszaadja ezt a pénzt. Ezt idézőjelben fogalmazom így. Tehát így alakult ki a 7,6 milliárdos keret. Gyakorlatilag valóban minden az MPA-ból származik. A létszámra vonatkozóan hasonlóképpen írásban meg fogom adni, hogy ez összesen hány főt érintett.
Bértámogatás. A bértámogatással kapcsolatosan kérelemre indulnak a pályázatok. Ez egy kisebb felmérést fog igényelni, hogy megkérjük a munkaügyi központokat, hogy legyenek olyan kedvesek és próbálják meg áttekinteni saját tapasztalataik, illetőleg esetleges területi információk alapján, hogy mi volt az oka annak, hogy a bértámogatás a második félévben nem olyan arányban merült fel, mint ami a korábbi években volt. De erre vonatkozóan is, hogy ezt a felmérést elvégeztettük, hasonlóképpen fogok reagálni.
Regionális képző központok finanszírozása. Ezt átugornám, és Mátyus Mihály kollégám fog erre válaszolni.
Önfoglalkoztatóvá válás. Ez is abba a kategóriába tartozik, mint a bértámogatást, el kell a munkaügyi központoknál végezni ezt a felmérést, hogy miért így alakult, ahogy ön jelezte.
A Prémium évekre is írásban szeretnék reagálni, mert nekem most információm nem áll rendelkezésre. Köszönöm szépen. Átadom a szót Mátyus úrnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kifejezetten a regionális képző központokra szeretnék válaszolni. Hogy miért jó az RKK-k jelenlegi feladatellátása? Mert szerintünk jó. Tudjuk jól, hogy a képző központokat 13 éve világbanki programból hozták létre, aztán nagyon sok fejlesztést is kaptak ezek az intézmények, amelyek önkormányzattal közös állami intézmények, központi költségvetési szervek. Aztán keresték a helyüket ők is, meg az irányító szerveik is több éven keresztül, mire végre 2005-ben nem nagyon elterjedt módon került sor az átalakításukra. Amikor is olyan feladat- és finanszírozási rendszer került bevezetésre és jogszabályokkal törvényileg megalapozva és alátámasztottan, amely olyan feladatot tűzött ki ennek az intézményrendszernek a feladatául, ami egyébként kifejezetten állami feladatellátási kötelezettséget jelent és azt kell végre hajtania az állami, önkormányzati intézményrendszernek egy olyan finanszírozási rendszerrel, amiben semmivel nem kapnak több pénzt, mint amit más képző intézmények kapnak, mondjuk mint a piaci szereplők a munkaerő-piaci képzéseknél, és mindez teljesítményarányosan kerül számukra finanszírozásra. Ez a hármas együttes 2005-ben teremtődött meg, 2006 volt az első próbaév és szerintünk jól beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mert hogy nem arról van szó, hogy olyan szakmát képeznek az RKK-k, amit a piac nem képez. Nem erről van szó. Az RKK-k azt képeznek, amire a körülményeik, humán- és eszközellátásuk lehetőséget nyújt. Abban van a különbség, hogy azokat a rétegeket képezzük, amelyek megérdemlik, hogy kiemelt támogatást kapjanak. A halmozottan hátrányos helyzetű emberek, akik ingyenes képzésben részesülhetnek és számukra fel van ajánlva, hogy amennyiben ezt a képzést választja, akkor ingyenes képzést kap. Természetesen ez nem a piachoz igazodik, hanem amit képes képezni a RKK. És erre egy fillérrel sem kap több pénzt, mint amit más piaci szereplő kap és normatív személy szerint vannak elszámoltatva és szerintünk ez így jól beváltotta a reményeket. 28 ezer főt képeztek így egyébként tavaly. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Röviden Czomba úrnak még szót adok.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Igaz, hogy nem szavazunk, de szerintem olyan fontos kérdésekről van szó, amibe talán az két perc még belefér. A rehabosokkal kapcsolatban csak konkretizálni szeretném a dolgot, ha arról kaphatnék valamikor tájékoztatást, hogy a rehabilitációs járadék és a most elég jelentősen módosuló jogszabályok hatására hány megváltozott munkaképességű embert bocsátottak el. Ez nem egyszerű kérdés, de ha lehet, kérnék rá majd választ.
A másik, hogy azt szeretném javasolni, hogy ne terheljük a munkaügyi központokat azzal, hogy vajon miért lett kevesebb az önfoglalkoztatási kerete a tavalyi évben, miért félmilliárddal kevesebb. Nagyon egyszerű választ lehet adni: 3 milliárd forint visszatérítendő támogatás van türelmi idővel, utólagos finanszírozás van, tehát magyarul a 3 millió forintnak a zsebemben kéne lenni ahhoz, hogy meg tudjak indulni és 120-150 százalékos garancia van mögötte. Tehát aki erre képes, az nem veszi fel ezt a hárommillió forintot, mert köszöni szépen, magától is képes mozogni. Tehát ezzel ne terheljük. A másikra, a bértámogatásra viszont szeretnék választ kapni, mert szerintem az önfoglalkoztatóra ez lenne a válasz. Az ÁFSZ vezetője nyilatkozta annak idején, amikor az átképzőkről volt szó, hogy elsősorban az lesz a feladatuk, hogy azokat, akiket mások nem támogatnak. Értem, hogy a hátrányos helyzetű, stb., de ez a nyilatkozat elhangzott egy fórumon, ezért kérdeztem rá. És egy fillérrel sem kerül többe. Való igaz, hogy ugyanannyit kap, csak van egy nagy különbség, hogy ők a regionális átképző központok pályázhatnak, egyébként a szakképzési hozzájárulásból a gyakorló hely tárgyi eszközeinek a fejlesztésére, míg a többiek nem. Ha rosszul tudom, javítson ki.
ELNÖK: Szerintem itt egy történelmi pillanathoz érkeztünk és szeretném jelezni, hogy szeptember 24-én kihelyezett ülést fogunk tartani az ÁFSZ-nél, tehát ezeket a témákat vigyük be oda. Kicsit úgy érzem, hogy a foglalkoztatáspolitikának az összes belső dilemmáját most a Munkaerő-piaci Alapon akarjuk számon kérni. Ez persze egy sok vitát megoldható helyzet volna, de mégis azt gondolom, hogy legyünk abban önkorlátozók, hogy ami itt most felvetődött, arra kérem főosztályvezető urat és asszonyt, hogy válaszoljanak. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ami általánosabb, vigyük át ahhoz a napirendhez, és akkor ott lesz erről módunk szót váltani. Megkérdezem Mátyus urat, hogy kér-e még szót. (Nem kér szót.) Köszönöm szépen a válaszadásokat, a vitát lezárom. Megértettem Czomba képviselő úrnak a szakmaiságból fakadó rengeteg kérdését, azt hiszem, hogy azért van helye ezeknek a konzultációknak, hogy felszínre jöjjön olyan típusú szakmai iteráció, aminek egyébként nem tudunk máshol helyet keríteni, a bizottsági üléseken pedig igyekszünk olyan napirendeket tárgyalni, ahol van mód arra, hogy a tárcát érintő ilyen kérdésekről lehessen szólni. Köszönöm szépen még egyszer a minisztérium előterjesztőinek a segítségüket.
Egyebek napirendi pontban két bejelentést szeretnék tenni. Alelnök asszonnyal és korábban alelnök úrral is egyeztetve szeretném jelezni - és egyben kérni a bizottság tagjainak a részvételét -, hogy szeptember 20-án e héten bizottsági nyílt napot tartunk újra. Tavalyról megmaradt adósságunkat törlesztjük ez által, amikor tavalyról elhalasztottuk a Párbeszéd a munka világában című témánkat. Délelőtt 10 órától 14-15 óráig tervezzük és a Parlament Felsőházi termében lesz megtartva. Még jelenleg is zajlanak az egyeztetések, hogy melyik szervezet kit akar előadónak állítani. Ez egy regisztrált bizottsági ülés lesz.
A következő bejelentenivaló: szeptember 24-én, hétfőn nem itt tartunk ülést, hanem a Kálvária téren, az ÁFSZ épületében. Természetesen az odajutás, a pontos napirend és a meghívó menni fog a bizottság tagjainak. Még az odajutásban is tudunk valamilyen szerepet vállalni. Tehát rendes bizottsági ülést tartunk, de nem itt, hanem az ÁFSZ-nél. A bizottság titkársága a technikai dolgokat összekoordinálja.
Az utolsó megjegyzésem: szervezzük újra a nemzetközi utakat, illetve a külügyi kapcsolatainkat. Most van egy egyeztetés egy Szlovéniában történő konzultációról, az ottani parlament foglalkoztatási bizottságával találkoznánk, de még az időpontot nem tudjuk. Tervezzük azt is, hogy a tárca révén biztosított lehetőségeket újra megpróbáljuk a bizottság elé hozni.
Van-e valakinek egyéb bejelentenivalója? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen képviselőtársaimnak a mai munkát. A jövő héten találkozunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 16 perc.)
|
Simon Gábor |
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia