FMB-27/2007.
(FMB-45/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. október 1-jén, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/3812. szám) (Általános vita) *
Dr. Piros Attila kiegészítője *
Alkér István szóbeli kiegészítője *
Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi tevékenységéről, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól. Előadó: dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke *
Dr. Demeter Judit szóbeli kiegészítője *
Dr. Demeter Judit reagálásai *
1. A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/3812. szám) (Általános vita)
2. Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi tevékenységéről, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól. Előadó: dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Rákóczy Attila (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Alkér István dandártábornok főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Ese Ferenc (Liga Szakszervezetek)
Dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek. Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. A határozatképességünk teljes körűen biztosított. A helyettesítéseket bediktálom. (A jegyzőkönyv elején látható.)
A napirend elfogadására kerítünk sort. Előzetesen kiküldtem a meghívót. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága. Köszöntöm dr. Piros Attila szakállamtitkár urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről. Megadom a szót.
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat a kormánynak azon szándékát foglalja magában, amelyet a 1055-ös kormányhatározatban rögzített a nyár folyamán, amelyet a korábbi időszakban mind a HM, mind az IRM, mind pedig a szakszervezeti képviselők egyhangúlag támogattak, miszerint egy olyan nyugdíjba vonulási hullám kezdődött meg formális és informális - döntően negatív - információk miatt az állományon belül, amely azt a késztetést tette a kormány elé, hogy állítsuk meg ezt a nyugdíjba vonulási hullámot. Ennek a megállítása a célja, egy garanciális elem beépítése mind a Hszt., mind a Hjt. esetében. Ez nem nyugdíjreform, hanem annak a 2005-ben hatályosult nyugdíj-megállapításnak a továbbfejlesztése, kiegészítve a magánnyugdíjakról szóló törvény egy passzusának a kiterjesztésében, amely gyakorlat és praxis szerint ez évben jár le az első 120 hónap és az állomány esetében állítsuk le a kollégák elvándorlását ne csak verbálisan, kormányhatározatban. A fegyveres szervek esetében, mind a Magyar Honvédség, mind pedig a rendvédelmi szervek esetében nyilvánítsuk ki azt, hogy szükség van a 20 év vagy annál magasabb szolgálati jogviszonnyal rendelkező kollégák tevékenységére, munkájára és a törvénytervezet ezt a garanciális elemet szeretné újólag megteremteni. Az újólag megteremtés azt jelenti, hogy már nemcsak a korábbi 25 évnél van nyugdíjrögzítés, ezáltal még az állomány nem lesz nyugellátásban részesült, ezt a 25 évet 20 évben állapítanánk meg a törvénytervezet értelmében. Lehetőséget biztosít a törvénytervezet arra, hogy mind a mostani újbóli megállapítás, mind a 25 évnél rendelkező megállapítás, mind a tényleges nyugdíjba vonulás alkalmával, tehát az állomány legalább három nyugdíj-megállapítás között választhat a tényleges nyugdíjba vonulás alkalmával. Még egyszer szeretném aláhúzni, garanciális elemről van szó, a sürgősséget azért kérte a kormány az előterjesztés kapcsán, hogy ez év végéig ne csak kormányhatározat, ne csak dekrétumok szintjén, hanem a valóságban a törvényeknek a módosításával is nyilvánítsuk ki azt a szándékunkat, hogy az állomány higgye el azt, hogy szükség van a 20 éves szolgálati viszonyt eltöltöttekre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a Honvédelmi Minisztérium képviselőjének is.
Alkér István szóbeli kiegészítője
ALKÉR ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Amit szakállamtitkár úr elmondott, az teljesen igaz a Hjt. esetében is, hiszen alapvetően ez a két törvény 99,9 százalékban ugyanazon szakmai felépítéssel készült. Kiegészítenivalóm nincs. Mind az indokoltsága, mind a törvény logikája a Hjt. esetében, tehát a Magyar Honvédség hivatásos katona esetében is teljesen megegyezik a Hszt.-re vonatkozó szabályokkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
DR. ESE FERENC (Liga Szakszervezetek): Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. A munkavállalói oldal véleményét szeretném elmondani. Az államtitkár úr azt mondta, hogy az 1055-ös kormányhatározattal egyetértett a szakszervezeti oldal, ez való igaz, hiszen az a kormányhatározat egy bizonyos garanciát vetít előre, kimondottan a húsz évvel rendelkező szolgálati viszonyú állomány tekintetében. A szakszervezetnek az volt az egyértelmű álláspontja, hogy akinek 19 éve van, annak is valami garanciát kéne adni, de sajnos erre a kormány nem volt hajlandó. De azt kell mondani, hogy bár egyetértettünk az 1055-ös kormányhatározattal, de azt keveseltük. Jelen törvénnyel kapcsolatban viszont azt kell mondanunk, hogy ez még a kormányhatározatban foglaltakat sem teljesíti. A magánnyugdíj-pénztár tekintetében pedig elmondható, hogy korrektül, annak megfelelően van rögzítve a törvényben, ahogy a kormányhatározat van.
A szolgálati nyugdíjakkal kapcsolatban a szakszervezeti oldalnak az a véleménye, hogy egyik oldalról ad a kormány, a másik oldalról elveszi, hiszen gyakorlatilag, ha megnézzük a rögzítés módját, akkor ez csak akkor jelent garanciát a munkavállalói oldalnak, ha az elkövetkező öt évben abszolút béremelésre a közszférában nem lehet számítani. Hiszen akkor gyakorlatilag egálban marad a nyugdíj lehetősége a 25 éves rögzítésnél. Mind más esetben ez negatívum hiszen ez a rögzítési módja a 25 év után törvény szerint járó jutalmat nem veszi figyelembe, öt százalék mínusszal kezdődik a rögzítés. Elméletileg az öt százalék mínuszt a nyugdíjemelésekkel lehetne pótolni, de ez csak akkor igaz, hogy ha menetközben illetménynövekedés nincs, bár a törvény kötelezően előírja háromévente-négyévente az előresorolást, tehát alapvetően a törvény által növekszik az illetménye a dolgozónak, ha 25 éves a munkaviszonya a tényleges nyugdíjba kerülési módszer tekintetében. Tehát mi úgy tartjuk, hogy ez a garancia nem garancia, ez csak egy próbálkozás. Valóban választhat majd a dolgozó a nyugdíjba vonulásakor, hogy a 20 éve vagy 25 éve rögzítettet kéri, de nagyjából mindegyikkel rosszabbul jár. Az állományunk úgy érzi, hogy ezzel nem fog megnyugodni, tehát aki 20 évvel rendelkezik, az ugyanúgy azon fog gondolkodni, hogy marad vagy nem marad. A 19 évesnek meg nem igazán sok lehetősége van. Elég nagy az elvándorlás a fegyveres szerveknél.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami elég rosszul érintette az állományt. Alapvetően jelen törvényjavaslat, bár tudjuk, hogy garanciális szempontokról szól, de úgy került benyújtásra, hogy a hivatalos érdekegyezetésen meg sem jelent. Az állomány úgy értette, érezte ezt azon kívül, hogy jogszabályt is sértett ezzel a kormány, hogy nem kíváncsiak az ő véleményükre. Mindenképpen azt kell mondani, hogy ez egy félmegoldás, értékeljük azt, hogy a minisztérium, meg a kormány akar valami segítséget nyújtani, de ez semmit nem fog megoldani, inkább felkorbácsolja az elvándorlást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen az uraknak. Ilyenkor mindig el szoktuk mondani, hogy figyelembe vesszük azt, hogy a megállapodásnál a munkavállalói és a kormányzati oldal álláspontja nem esik egybe, természetesen a bizottság helyt ad az összes vélemény megismerésének, viszont a bizottság nincs szerepzavarban, tehát az Országos Érdekegyeztető Tanácsban vagy más érdekegyeztetési formákban lefolytatandó egyeztetések helyett nem tudja ezt a munkát elvégezni. Természetesen érdemben a megjegyzéseket a döntésnél figyelembe fogjuk venni. Köszönöm az uraknak a bevezető gondolatokat, megadom a szót a bizottság tagjainak. Elsőként Bernáth Ildikónak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. A kérdés mindenekelőtt a létszámra vonatkozik. Többször megjelent a sajtóban is valóban az a hír, hogy sokan leszerelnek és otthagyják az eddigi munkájukat, búcsút vesznek a köteléktől. Én arra vagyok kíváncsi, hogy ez a szabály, amit most a kormány benyújtott hány főt érint. Kik azok, akik már most megfelelnek ennek a feltételnek? Milyen létszámot érint tehát ez a szabály?
A másik pedig: miért pont itt történt a meghúzás? A szolgálati viszonynál miért pont a 20 évnél? És aki ebből kimarad, az arányaiban vagy létszámában mekkora?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pálnak adok szót.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én nagyon örülök annak, hogy ez a törvényjavaslat bekerült ide a bizottság és a parlament elé. Két oka van ennek: egyrészt valamennyien tudjuk, hogy milyen híresztelések kaptak szárnyra az elmúlt időszakban, különböző szakmai anyagok a kormányzati oldalon is és egyéb szakértői anyagok szerint bizony a szolgálatban lévők döntő többsége úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban megszűnnek azok a komoly kedvezményeik, amelyek a nyugdíjba vonulásra vonatkozóan eddig érintették őket. Emiatt nagyon komoly elvándorlás indult meg, ezt a folyamatot meg kell állítani. Senkinek nem érdeke Magyarországon, hogy a jól képzett, gyakorlott, komoly gyakorlattal rendelkező kollégák elhagyják a területet csak azért, mert attól félnek, hogy esetleg évek múlva lényegesen rosszabb feltételek mellett tudnak majd elmenni nyugdíjba. Tehát én megnyugtatónak tartom ezt a törvényjavaslatot, megnyugtatónak még akkor is, hogy ha itt a szakszervezeti részről felmerült, hogy mi lesz azokkal, akik 19 évet dolgoztak. Én nagyon örülök annak, hogy legalább azok megkapták, akik húsz évet dolgoztak, hiszen egy dologról a kedves szakszervezeti kolléga nem tett említést, mégpedig arról, hogy itt 25 év volt eredetileg az elképzelés és majdnem öt évvel még lejjebb ment. Persze azt is lehetne mondani, hogy bárki, aki belép, az azonnal kapja meg a kedvezményeket. Ez a javaslat arról szól, hogy azokat a kollégákat próbáljuk megvédeni, akiknek a helyét nagyon nehéz pótolni, hiszen azért ahhoz, hogy valakinek vezetői gyakorlata legyen, hogy ott ismerje csínját-bínját a területnek, ahhoz éveket el kell töltenie egy adott munkahelyen és úgy gondolom, hogy ez a 20 év tényleg azt jelenti, hogy azok a legjobb kollégák, akik ismerik a területet, azoknak adjon ez elsősorban védelmet. Én abszolút pozitívnak értékelem, hiszen ha elfogadjuk ezt a parlamentben, akkor azért az ott dolgozók számára egy kiszámítható szabályozás lép életbe és azok a rémhírek, amelyek itt terjengtek, azok megalapozatlanok voltak. Tehát én kérem, hogy támogassuk. Természetesen tudom, hogy nincs olyan törvényjavaslat, aminél ne lehetne jobbat és többet ajánlani, ezt én akceptálom, egy szakszervezetnek az a dolga, hogy küzdjön a lehető legjobb jogosítványokért, de azért én azt javaslom, hogy örüljünk annak, hogy most idáig eljutottunk, hiszen nagyon sok területen komoly szigorítások voltak, legalább ezen a területen sikerült megőrizni az ellátórendszereket. Tehát én ezt pozitívnak értékelem és kérem, hogy támogassuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót Piros Attila szakállamtitkár úrnak.
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 1996 évi a Hszt.-nk, most erről beszélek, a tábornok úr majd a Hjt. vonatkozásában fog szólni. Hiszen eredeti hivatásom szerint én is rendőr-dandártábornok vagyok. Tehát belülről ismerjük a dolgokat. 1996 óta van ez a törvényünk, az azt megelőző időszakban bármilyen jogviszony a Hszt. hatálybalépése előtt beleszámított a szolgálati jogviszonyba. Ez a törvényünk ma a felső korhatárt 57 évben húzza meg. 57 éves korosztály ma a rendőrség és a bv-nél elvétve található. Ez a húsz év, ami most miért nem 19 és miért nem 20, ez gyakorlatilag a 40-41-42 éves korosztályt célozza meg. Az 57 éves felső korhatárnál a hivatásos jogviszony esetében azért még az lenne a szándék, hogy ezt is érjük el és ne menjen senki negyvenegynéhány éves korában nyugdíjba. Gondolom, a képviselő hölgyeknek és uraknak van némi tapasztalatuk, hogy valóban 41 néhány éves kollégák próbálkoznak és készülnek most nyugdíjba és ez senkinek nem érdeke. Világosan látható a Hszt. esetében, hogy az 96' óta jogfejlődésen ment keresztül, hogy különféle pótlékrendszerekkel, szorzószámok bevezetésével a szolgálati éveknek a számítása egészen másképp zajlik le. Hogy konkrétan válaszoljak az alelnök asszony kérdésére: a Hszt. hatálya alá tartozó szervezetek esetében büntetés-végrehajtás 523, a rendőrség 3525, a határőrségnél 140, a Bevándorlási Állampolgári Hivatal 5 kolléga, berendelt állományok, értjük alatta a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatát a minisztériumokban és egyéb más háttérintézményben, ez oktatási intézményeket jelent, körülbelül 70 fő. 3993 az a statisztikai szám, amely jelenleg az életkorok nyilvántartásából számít. És még egyszer szeretném jelezni, hogy itt van egy váltásunk, az 1996 év előtt szolgálati jogviszonyban állóknál teljes addigi életút az szolgálati jogviszonynak számít. Tehát még egyszer szeretném leszögezni, körülbelül négyezer fő a Hszt. hatálya alá tartozók száma, akit érint ez a fajta jogszabály-módosítás és ez a fajta garanciális elem és még egyszer szeretném jelezni, hogy nem 50 és 57 éves korosztályokról beszélünk és nem ezt célozza, hanem a 40-42 évesről. Azért mondom ezt, mert ma például a rendőrség állományában a rendészeti szakközépiskolákban az érettségi után jelentkeznek a kollégáink, ami kétéves, 20-21 éves korban avatjuk őket őrmesterré. A rendőrtiszti főiskolán szintén az érettségi után kezdik meg 99 százalékban a tanulmányaikat, hároméves a nappali tagozat, 21-22 éves az a korosztály. Ha erre rászámítok húsz évet, akkor most pont azt mondjuk, hogy már a 41-43 évnél adunk egy garanciális rögzítést. A törvényben nem kodifikációs hibaként maradt bent a Hszt. 128. § (8) bekezdése, ami a 25 évnél, tehát először jön be a jelenlegi szabály értelmében az a bizonyos jubileumi jutalom. Ami azt jelenti, hogy 25 éves tényleges szolgálat után egy összegben két havi illetményt kap és ez 30-35 évnél emelkedő tendenciát mutat. Tehát az önök előtt fekvő törvényszövegben igaz, hogy megállapítjuk a 20 évnél, 22-23-24-nél is, de a törvény tartalmazza a (8) bekezdést, ami újra megállapítást jelent majd a húszévesnek a 25. évi szolgálati viszonynál, ahol jelen esetben beleszámít a jubileumi jutalom és onnantól kezdve már úgy számítunk, hogy a bürokráciát sajnos nem csökkentjük ezzel az elemmel, de itt legalább kettő, illetve három nyugdíj-megállapításból választhat majd hangsúlyozottan a 41-42-43-as életkorú kollégánk, ha eléri az 57 életévet, hogy körülbelül melyik nyugdíjjal kíván nyugdíjba vonulni. Tábornok úr!
ELNÖK: Tábornok Úr!
ALKÉR ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen. Jelentem, a Magyar Honvédség állományában legalább 20 év tényleges katonai szolgálati idővel rendelkezők száma 3600 fő. Mintegy. Azért mintegy, mert még az ez évi szerződésekben érintettek létszámok, de 3600 főt érintett potenciálisan a szabály. Szakmai meggyőződésem, majdnem húsz éve foglalkozom ezzel a területtel, hogy ez a törvény egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen garanciális elemeket tartalmaz a hivatásos állományra nézve. Én úgy érzékeltem, hogy legalábbis a mi oldalunk a Hjt. kategóriában az érdekképviseleti szervezetek által is elismert garanciális elem. Amit elmondott, természetesen lehetne ezen még csiszolni, ugyanakkor előre kell bocsátanom, hogy itt egy nagyon óvatos magatartást kellett tanúsítanunk a magunk irányába, mert mindig kényes egyensúlyt kell tartani a szolgálati nyugdíjrendszer és az általános társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben bekövetkező változásoknál. Ez a törvény figyelembe veszi azt is, hogy 2008. január 1-jétől milyen változások kerülnek bevezetésre vagy az általános társadalombiztosítási rendszerbe. És megpróbál egy olyan javaslatot letenni, amely értékelhető és felvállalható módon továbbra is garantálja a hivatásos katonát és szerintem a Hszt. alá tartozó rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjainak kedvezőbb nyugdíjellátást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha a Liga Szakszervezetek képviselője megkíván szólalni, akkor megadom a szót, viszont a véleménykört követően nem fogok szót adni már. Tehát ha élni kíván vele, most tegye meg.
DR. ESE FERENC (Liga Szakszervezetek): Tisztelt Bizottság! Azt mondom, hogy magában ezek a számok példaértékűek, hogy az IRM alá tartozó közel 55 ezres hivatásos állományból nem egész négyezer főnek van legalább húsz év szolgálati viszonya és annál több. Tehát azt kell mondani, hogy 51 ezer ember jóval alatta van. Nagyon nagyok a korkülönbségek, nagyon nagy szakadékok vannak, igazából még a rendszerváltás idején bent maradt emberek, akik most menekülnek a szakmától és legalább 20-25 évvel rendelkeznek, azt tudom mondani, hogy ha jók az adataim, a rendőrség tekintetében 1200 ember vár FÜV-re. A FÜV-bizottságok heti négy-öt alkalommal dolgoznak, aki tud, az menekül. Ezért érezzük azt, hogy jó-jó, valami garanciát ad a törvény, talán egy kicsit finomítva lehet is rajta módosítani, hiszen alapvetően, hogy ha a 25 éves rögzítés tekintetében is garantálnák az állománynak, hogy a jelenlegi szabályok szerint lesz rögzítve, amely egy plusz mondat beszúrása a törvénytervezetbe, akkor rögtön az 1200 emberből lehet, hogy azt mondaná 800 fő, hogy inkább nem megy el FÜV-be, hanem marad egy pár évig. Ugyanezt kell mondanunk a büntetés-végrehajtásnál, én ott dolgoztam cca. 25 éven keresztül, az 523 főből több, mint 400 fő FÜB-re vár. A vezetői állomány kivételével nem igazán kívánják megvárni a szolgálati törvény módosítását januárban. Óriási tülekedés van, hogy ki fog átérni ebben az évben a FÜB-ön vagy ki fog maradni. Azt is tudomásul kell venni, hogy 70-80 ezres beosztotti állományi fizetéssel 12-24 órás munkarendben most már 220-230 órát dolgozva, ez nem éppen kecsegtető indok az ittmaradásra. Az tény, hogy a jelenlegi nyugdíjszabályok számukra kedvezőek, hiszen el tud menni közel ugyanakkora nyugdíjjal, amiről úgy gondolom, hogy 20-25 éves ilyen munka után, még ha 40 éves is, egy 80 ezres nyugdíj nem egy nagy pont. Tudomásul kell venni, hogy ez az állomány, aki 25 év után elmegy, a rendszerváltás előtt 250-300 órákat folyamatos munkarendben dolgozott, hiszen volt egy időszak az állomány életében, a tábornok úr pontosan tudja, hogy annyit dolgozott az állomány, amennyit a szolgálat érdeke megkövetelt, és milyen körülmények között. Sokan kiégtek, tényleg azt kell mondani, hogy ilyen munkában 20-30 évet eltölteni, főleg úgy, hogy most már a civilekre elfogadott szabályok szerint könnyebb munkakörbe igazából nincs is lehetőségük kimenekülni, nehéz helyzet. A szakszervezetek oldalának az a véleménye, hogy ez a törvényjavaslat valamit ad, de ettől a folyamat nem fog megállni, igazából az fog történni, hogy azt látja a 17-18 évvel rendelkező állomány, hogy nincs értelme itt maradni, hiszen pozitív irányban nem fog megváltozni és ha lépnie kell, inkább 40 éves korában lép a magánszféra felé a magánbiztonsági szolgálatok felé, mint 50 évesen, amikor már ott sem fog kelleni. Köszönöm.
ELNÖK: Kedves Kollégák! Ahogy a zizegésből is láttam, ez egy olyan kérdés, ami mindenkit megérintett. Ebben aztán nagyon komoly vitákat le tudnánk folytatni a következő időszakban. Lesz mód erre, hogy a plenáris ülésen ez a vita megtörténjen. Szeretnék helyt adni a frakcióknak a véleménymondásra.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Alapvetően a problémát abban látom, hogy az a cél, ami alapvetően a törvényjavaslat benyújtását indokolja, miszerint az állomány maradjon a helyén és továbbra is szolgálja azt, amiért ebbe a kötelékbe belépett, azért nem fogja elérni az én megítélésem szerint, mert ha január 1-jétől úgy módosulnak a nyugdíjszabályok, mint ahogy ezt már a kormánypárti többség elfogadta, ez kit ösztönöz arra, hogy ittmaradjon? Akkor, amikor elmehet kedvezőbb feltételekkel nyugdíjba és emellett, ha még ereje engedi, a magánszférában is tud dolgozni. Evidens, hogy ez lesz az, amit választani fognak. Nem akarok itt hosszas vitába belemenni, de azért engedjék meg a tisztelt urak, hogy egy megjegyzést hadd tegyek, hogy ki hány éves korában mehet el nyugdíjba. Nem bírom megállni, hogy ne hozzak fel egy példát mondjuk a három műszakban dolgozó nők esetére, akik legalább olyan stressznek vannak kitéve a három műszak kapcsán, mint bárki más, akit az előbb említettek és majd úgy nagyjából 60 éves korában mehet el a számára kedvezőtlen feltételekkel nyugdíjba. De ezzel tényleg nem akarok vitát provokálni, csak megjegyeztem már csak azért is, mert itt a következő napirend kapcsán bizonyára ez is szóba kerül. Tehát nem látjuk ezt a célt megvalósulni, amit a törvényjavaslattal el akar érni a kormány, másrészt pedig alapvetően nem támogattuk a megváltozott nyugdíjszámítási módszereket. Márpedig mindaz, akinek nem lesz meg év végéig a húszéves szolgálati viszonya, annak az új feltételek alapján kerül a nyugdíja kiszámításra. Ezért nem támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Nyilvánvalóan olyan kérdésről van szó, ahol sokfajta szempontot kell majd a döntésnél mérlegelni. Bizonyára a jogalkotó is megtette és ahogy a különböző érdekegyeztetési fórumokon lefolytatott vitákban is megjelent, társadalmi érdekeket, egyéni érdekeket, ágazati érdekeket egyébként a kollektív érdekekkel, pontosan látjuk, hogy ez egy olyan kérdés, amiben megfelelő döntést kell hozni. Nekünk most viszont az általános vitára alkalmasságról kell döntenünk. Aki jelen előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem szépen, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen, kilenc nem. A többségi álláspont képviseletére Filló Pál képviselő urat fogom megkérni, a kisebbségi véleményt pedig Kontur Pál képviselő úr fogja megtenni. Így nincs akadálya annak, hogy ma a plenáris ülésen a vitában a frakciók részt vegyenek. Köszönöm szépen a tárcák képviselőinek a munkájukat. Lezártam az első napirendünket.
A következő napirendünk a tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi tevékenységéről, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól. Köszönöm dr. Demeter Juditot, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökét. Ez egy tájékoztató napirend, a végén nem kell határozatot hoznunk. Ennek szellemében biztosítom azt, hogy a képviselők úgy vegyenek részt a napirend munkájában, ahogy azt lehetőség szerint meg tudják tenni. Miután ő egy nagyon vaskos, mindenre kiterjedő tájékoztatót adott a bizottság tagjainak, ezért azt kérem, hogy ezt a tájékoztatót egészítse ki néhány gondolattal. Megadom a szót.
Dr. Demeter Judit szóbeli kiegészítője
DR. DEMETER JUDIT elnök (Egyenlő Bánásmód Hatóság): Köszönöm a szót tisztelt elnök úr. Ahogy elnök úr elmondta, az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi beszámolója eljuttattuk a képviselő hölgyekhez és urakhoz, az megtalálható a hatóság honlapján is. Ezen kívül pedig a különböző, az előterjesztésben, a beszámolóban szereplő fontosabb és precedens értékű döntésekről, ahogy talán már észlelték a képviselők, a hírlevélben szoktunk tájékoztatást adni és ezt folytatjuk 2007 második felében is.
Önálló fejezet foglalkozik a beszámolóban a foglalkoztatási diszkriminációval. Ezt szeretném a képviselők figyelmébe ajánlani. Összegzésként annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy a hozzánk érkezett panaszok száma 20 százalékkal emelkedett. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy legutóbb az ombudsman beszámolójában azt olvastuk, hogy a hozzáérkezett panaszok száma pedig 20 százalékkal csökkent. Nem akarok a kettő között párhuzamost vonni, csak ez a két szám megragadta a figyelmemet. A diszkriminációs ügyek 56 százaléka foglalkoztatással függ össze. És az elmarasztaló határozatoknak is több, mint a fele foglalkoztatási diszkriminációt jelent. Tudják, ismerik, hogy 19 védett tulajdonság alapján lehet elkövetni a hátrányos megkülönböztetést, de ezek közül szeretném kiemelni az anyaságot és a női nemhez tartozást, illetve a kor szerinti diszkriminációt. Ez utóbbiban Magyarország vezető helyet foglal el az Európai Unióban mármint a megítélés szerint, hogy a kor szerinti diszkrimináció mennyire jellemző Magyarországon. És ha az anyaságot és a női nemhez tartozást és a kor szerinti diszkriminációt összeadom, akkor ebből az látszik, hogy a nőket e tekintetben sokkal nagyobb arányban éri hátrányt a foglalkoztatás területén.
El kell még mondanom, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság új feladata a hatósági bizonyítványoknak a kiadása, ami 2006-ban nyolcezer volt és 2007-ben most már 9000-nél tartunk. A hatósági bizonyítványok kiadásával kapcsolatos adminisztratív terhek nagyon leterhelik a hatóságot Jelenleg 15 fős az apparátusunk és kilenc fő jogász dolgozik a hatóságnál. Úgyhogy, ha ez a szám tovább emelkedik, akkor mindenképpen szeretnénk valamilyen megerősítést kapni a jövőben. Két dolgot szeretnék még kiemelni. A rendezett munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó szabályozás azt jelenti, hogy egy úgynevezett feketelista létezik a hatóság honlapján. Amelyen szerepelnek azok a munkáltatók, amelyeket a hatóság elmarasztalt jogsértés miatt és pénzbírságot jogerősen megállapított a terhükre. Nagyon jó volna nemcsak általunk, hanem más, képviselők vagy civil szervezetek által is tudatosítani a foglalkoztatókban azt, hogy annak, hogy a hatóság bírságot állapít meg egy diszkriminációs ügyben, nemcsak az a hátrányos következménye, hogy be kell fizetni mondjuk egymillió vagy kétmillió forintot bírságként, hanem ennél sokkal messzebb ható, mélyebb következményei vannak, merthogy önmagukat zárják ki mindenféle állami támogatásból, ami, hogy ha azt nézzük, hogy európai uniós támogatásokról van szó és milyen kedvezmények igénybevételétől tudnak elesni, akkor ez adott esetben sokkal súlyosabb, mint a diszkrimináció miatt megállapított bírság.
A másik, utolsó megjegyzésem pedig az esélyegyenlőségi tervekre vonatkozik. 2006-ban még nem, de 2007. január 1-jétől bejelentésre a hatóság vizsgálhatja, hogy annál a négyezer munkáltatónál, amelyek arra kötelezettek, hogy fogadjanak el esélyegyenlőségi tervet, megvannak-e ezek a tervek. Azt gondolom, ez nem kellőképpen közismert, mert mindezidáig két ilyen bejelentés érkezett a hatósághoz. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a képviselőknek. Bernáth Ildikó alelnök asszony kért szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A diszkriminációs albizottságban nagyon alaposan körbejártuk ezt a témát anélkül, hogy bármilyen olyan pozitív eredményre jutottunk volna, hogy mit lehet tenni azért, hogy a nőket ne érje hátrányos megkülönböztetés akár a női nemhez való tartozása, akár az életkora, akár pedig az anyaság miatt. Én úgy látom, hogy bár a hatóság működik és a panaszok beérkeznek hozzájuk és valóban, amit a szabályok előírnak, azt mindent meg is tesznek, alapvetően ez nem változtatja meg ma Magyarországon a nőnek, mint munkavállalónak a helyzetét. Egy fikarcnyit sem könnyíti meg. Azt gondolom, hogy ezen a tárcának, illetve a kormánynak alaposan el kellene gondolkodnia és egy rövid távú stratégiai döntést kellene hozni ebben az ügyben, mert az mégis csak tarthatatlan, hogy valakit azért ne tartsanak munkára alkalmasnak, mert például gyermeket nevel vagy például azért, mert elmúlt már 40 éves. Tehát hiába vannak azok a szabályok, amelyek tiltják az alkotmánytól a munka törvénykönyvéig és még nem tudom, hány törvényen keresztül a diszkriminációt, ami jelen van ma a magyar társadalomban. Elsősorban a munkáltatók hozzáállásán kellene változtatni és nem kizárólag a büntetésre gondolok, hanem egy olyan támogatási rendszernek a kidolgozásával esetleg és olyan közvélemény-formálással, ami ha holnap nem is, de belátható időn belül ezen változást hozna és a nők számára kedvezőbbé tenné a munkavállalás feltételeit, mert a jelenlegi helyzetben - ezt ki merem jelenteni - katasztrofális. Felteszem, hogy nem kizárólag engem keresnek meg olyan nők, akik elveszítették a munkájukat, hanem nyilvánvalóan szocialista képviselőtársaimat is, mert egyszerűen megoldhatatlan a helyzete annak, aki túl van a 40. életévén. Bármilyen képzésen, átképzésen vesz részt, ez nem teszi kívánatossá munkavállalás vagy alkalmazás szempontjából azokat, akiket ez érint. Nagyon súlyos és alapvető probléma a gyermekintézmények működtetése, illetve az, hogy a családban nincsen olyan rokon, akire a gyermeket rá lehetne bízni, hogy ha beteg, hiszen a folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár a nagymamákat sem teszi alkalmassá arra, hogy a gyerekápolásban részt vegyenek. Ha még van munkája, akkor két kézzel kapaszkodik azután, nehogy véletlenül emiatt kirúgják a munkahelyéről. Köszönöm egyéb iránt a tájékoztatást, mert mint említettem, az albizottságban ezt nagyon bőven megtárgyaltuk és ne is vegyék udvariatlanságnak, ha mi egy pár perc múlva elmegyünk, de olyan frakcióülés van, ami nagyon fontos témával foglalkozik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba képviselő úr jelzete még, hogy szólni kíván.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tényleg csak nagyon röviden, ahogy végigolvastuk az anyagot, szembeötlött az akadálymentesítéssel kapcsolatban lévő eljárások és bírságolások. Tudjuk nagyon jól, hogy ma Magyarországon, ha naponta ezer bejelentés érkezne, akkor 998 így végződne, ahogy az esetek végződnek, ti. egyszerűen megközelíthetetlenek még a közintézmények is, nemhogy egyébként egy mozgáskorlátozott ember közlekedni tudjon ma Magyarországon. Tehát nyilván érezzük, a jéghegy tetejét kapargatjuk megint, az, hogy 3-5-10 eset volt, az annak köszönhető, hogy ennyien jelentették be. Naponta ennek a több százszorosát is be lehetne jelenteni és vizsgálni. A másik, ami személyes véleményem a nők, illetve az anyaság kérdésével kapcsolatban: nyilván itt nekünk törvényalkotóknak nagyon komoly felelősségünk van azzal kapcsolatban, hogy olyan jogszabályokat alkossunk, ami segít azoknak, akik az egyenlő bánásmódért küzdenek. Az én megítélésem szerint az édesanya, ha lehet, három évig legyen együtt a gyerekével. Szóval én személy szerint nem kifejezetten az egyéves kor utáni munkavállalást ösztönözném elsődlegesen. Látom, hogy ha egy gyerek családban nevelkedik, az a három év nagyon fontos és lényeges. Úgy kellene nekünk igazítanunk a dolgainkat, hogy ebbe az irányba mutasson és ne abba, hogy azért kelljen az édesanyának munkát vállalni, mert egyébként a család nem tud megélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszony kért szót.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nemcsak olyan akadályok vannak, amik láthatók, olyanok is vannak, amik nem láthatók, de ezek sokkal nagyobb akadályok. Mondjuk az a bizonyos üvegplafon, amit egy nő bármekkora energiával is dolgozik, sem a munkahelyi hierarchiában való előrelépése, se a bérezése esetében nem tud átlépni. És lehet arról nagyon hosszú vitákat folytatni, hogy lehet-e még hatósági eszközökkel tovább szigorított eljárásokkal és büntetésekkel kikényszeríteni ezt, hogy egyenlő bánásmód érje a nőket vagy bármely más hátrányos helyzetű csoportokat. De nincs az a hatóság, amelyik eredményesen dolgozik ameddig egy társadalmi attitűd nem változik meg. Ameddig a szerepek nemcsak, hogy rosszul vannak leosztva, hanem ráadásul minden alkalommal el is keverednek. Mert persze igaza van Czomba képviselő úrnak abban, hogy a gyerek nevelése egy nagyon fontos anyai kötelezettség, de képviselő úr, rögtön hozzá kell tenni, hogy a mai világban, aki három évre vagy ne adj' Isten kétszer három évre marad ki a szakmai karrierje építéséből, annak nincs tovább abban a szakmában esélye. Legjobb lesz egyébként, hogy ha így marad. Éppen ezért abban az anyagban is, amit olvastunk és másokkal is, amit már áttanulmányoztunk, abban kellene segíteni a nőknek például, hogy még mindig katasztrofálisan alacsony a részfoglalkoztatás. Még mindig katasztrofálisan gyenge az atipikus foglalkoztatás, még mindig lehetetlenség elérni, hogy mondjuk a szociális intézmények egy rugalmasabb nyitva tartással tudják segíteni a munkába menőket. És nem beszélve persze a politikáról, mert azt gondolom, hogy ameddig ez a fajta - véleményem szerint - a legrosszabb értelemben vett macsópolitika van Magyarországon, addig mi nyugodtan megtárgyalhatunk legalább öt jelentést. Nekünk is kéne ebben a dologban valamit változni. Én igyekszem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Végszónak is jó volt, amit képviselő asszony mondott. Elnök Asszony! Ha kíván valamit hozzáfűzni, nagy figyelemmel tekintünk elé.
DR. DEMETER JUDIT elnök (Egyenlő Bánásmód Hatóság): Köszönöm szépen. Amit alelnök asszony és Vojnik Mária is felvetett, a társadalmi attitűdváltozásról, természetesen ez nem lehet egy hatóságnak a feladata vagy csak egy hatóságnak a feladata. Az mindannyiunké, beleértve a civil szervezeteket is, szakszervezeteket, politikusokat, médiát és mindenki mást. Az alkotmány 70/A-nak három fordulata van. A második az, hogy tiltja a hátrányos megkülönböztetést és szigorúan bünteti. Ez az Egyenlő Bánásmód Hatóság. A harmadik fordulat, amely az előnyben részesítés lehetőségéről szól, az pedig mindenki más, aki abban a helyzetben van, hogy ilyen intézkedéseket hozzon. Vannak ilyen intézkedések, nem tisztem nekem, hogy az SZMM honlapjáról ezeket felmondjam, de például a legutóbbi ilyen a "Legjobb Női Munkahely Díj" pályázat. Ilyen apró lépésekkel is lehet előrehaladni.
Az akadálymentesítés: úgy módosult az esélyegyenlőségi tervek kötelező tartalma a munka törvénykönyve 56. §-ában, hogy benne kell lenni a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatása során a munka megkönnyítését szolgáló intézkedéseknek. Tehát azt gondolom, hogy erre mindenkinek, aki érintett az ügyben, oda kell, hogy figyeljen. Egyébként pedig az új fogyatékosügyi program beszámolója, végrehajtása, amit az Országgyűlés határozatban fogadott el, annak a beszámolója jövő év márciusban lesz, tehát ott lehet számon kérni azt, hogy mik történtek a határozat végrehajtása kapcsán. Az üvegplafonnal kapcsolatban csak egy példát szeretnék elmondani. Volt nekünk is olyan ügyünk, amikor gyesen, gyeden lévő kismamának a vezetői megbízását visszavonták. Az ember próbálja természetesen megérteni a munkáltatót is, hogy egy átszervezésnél milyen intézkedés történhet. Az nem elfogadható, hogy egy gyesen lévő, gyeden lévő hölgyet arra kényszerítünk, hogy a karrierjét gyakorlatilag, ha visszamegy, akkor elölről kezdje el építeni. Ezért a hatóság ebben az esetben megállapította az egyenlő bánásmód megsértését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök asszonynak a reagálását, reflektálását. Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim! Ennek a napirendnek a tárgyalását lezártam, köszönöm még egyszer a hatóság részvételét és a tájékoztatást.
Tisztelt Bizottság! Egy dilemmát kell elmondanom és az egyebek napirendjében néhány információt megosztani. A ház menetrendjében október 8-9-re a pedagógusok népi kezdeményezése a közalkalmazotti előmeneteli rendszerről, amely a minimálbérhez igazodik, napirendre van tűzve. Ez azt jelenti, hogy 8-9-én, ha ezt plenáris ülésen meg kell tárgyalni, akkor nekünk a héten még egyszer bizottsági ülésen ezt a témát napirendre kell tűzni. Tudomásom van arról, hogy van szándék arra, hogy a 8-9-i napirendről ez arrébb kerüljön egy héttel, mert jelen pillanatban a kormányzat és a szakszervezetek közti tárgyalás gyakorlatilag a megállapodás felé közeledik, ezért azt indítványozom a bizottságnak, hogy amennyiben a napirend módosítására sor kerül ma a plenáris ülésen, akkor nem hívok össze bizottsági ülést erre a hétre, hanem jövő héten hétfőn a rendes időben megtartandó ülésünkön ezt meg tudjuk tárgyalni. Ha erre nem kerül sor, akkor szeretném előzetesen tájékoztatni a bizottság tagjait, hogy holnap fél 9-re hívok össze egy bizottsági ülést, ahol kifejezetten ezt a témát vitatnánk meg.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A parlamentben jobb lenne a helyszín.
ELNÖK: Ezt még meglátjuk, maradjunk a fél 9-ben és tartsuk meg itt inkább. De még megbeszéljük ezt.
Két dolgot szeretnék még mondani: a holnapi napirend tárgyalásához a gyermek és ifjúság helyzetéről, a többségi véleményhez Nagy László képviselő társunkat kijelöltük és alelnök asszony pedig a kisebbségi vélemény képviselője lesz. És minden kapcsolódó anyagot, amit én kapok, a titkárságon megtekintheti bárki. Köszönöm még egyszer és jó munkát kívánok a mai napra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 29 perc.)
Simon Gábor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia