FMB-38/2007.
(FMB-56/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. november 26-án, hétfőn, 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, szavazás a napirendről *
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tájékoztatója a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről, szerepükről a magyar gazdaságban. *
Egyed Géza (GKM) szóbeli kiegészítője *
Napirendi javaslat
1. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tájékoztatója a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről, szerepükről a magyar gazdaságban. Előterjesztő: Egyed Géza szakállamtitkár
2. Egyebek
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Gúr Nándor (MSZP) alelnök
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Egyed Géza szakállamtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki megnyitó, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, a képviselő asszonyokat és a képviselő urakat és a napirendhez érkezett előterjesztőket. A határozatképességünk megvan. A mai bizottsági ülésünket az előzetesen kiküldötteknek megfelelően fogjuk megtartani. Egy napirendre tettem javaslatot az egyebeken kívül. Ezt a napirendet már régóta szeretné a bizottság megvitatni, ugyanakkor nem kötődik hozzá döntési kötelezettség.
Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e. (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönöm szépen. A helyettesítéseket beolvasom. (Részletezve a jegyzőkönyv elején.)
Következik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tájékoztatója a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről, szerepükről a magyar gazdaságban. Köszöntöm szakállamtitkár urat és kollégáit. Amennyiben a kollégák hozzá kívánnak szólni, azt kérem, hogy foglaljanak helyet az asztalnál. Megadom a szót Egyed Géza úrnak.
Egyed Géza (GKM) szóbeli kiegészítője
EGYED GÉZA szakállamtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék önöknek egy átfogó képet adni, hogy a családi, mikro-, kis- és középvállalkozások milyen szerepet töltenek be ma a magyar gazdaságban, illetve ezt nagyon röviden szeretném egy európai összefüggésben is bemutatni.
Magyarországon ma, pontosabban ez egy 2006-os adat mintegy 700 ezer működő vállalkozás létezik, ennél több a regisztrált vállalkozások száma, ebből a 700 ezer vállalkozásból - kerekített számokat fogok mondani - mintegy 99,8 százalék mikro-, kis- és középvállalat. Ez a 680 ezer vállalkozás foglalkoztatja ma Magyarországon a foglalkoztatottak mintegy 70 százalékát. Megdöbbentő számok ezek, ugyanakkor ez a kis- és középvállalkozói szektor termeli az árbevétel 60 százalékát, ami egyébként ehhez képest valamivel rosszabb mutató. A bruttó hozzáadott értékből viszont csak 52 százalékkal részesül ez a szektor. Egyébként ezekből a számokból rögtön látszik egy nagyon fontos fejlesztési cél, ez pedig ezen vállalatok termelékenysége. Hiszen itt látszik, hogy az egy főre eső termelékenység szempontjából ez a szektor lényegesen lemarad a nagyvállalati szektortól. Ezek a számok egyébként, amelyeket az előbb elmondtam, nagyjából hasonlítanak az Európai Unió 27-es számaihoz. Nagyjából, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió valamennyi országában is hasonló a kép. Jellemzően a vállalkozások 99 százaléka mikro-, kis- és középvállalat, jellemzően a foglalkoztatás tekintetében valahol a 60-58 és a 70 százalék körül van az európai országokban ennek a szektornak a szerepe. Nagyjából 60 százalék körüli a bruttó hozzáadottérték-termelésben a szerepe. Országa válogatja, de általában a kkv-k különösen a régi EU-tagországokban viszonylag erősek az exportban. Tehát mintegy a 60 százalékot ők termelik meg.
Miután ezeket a számokat látjuk, azt gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy amikor növekedésről és foglalkoztatásról komolyan akarunk beszélni, akkor nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy milyen a kis- és középvállalatok helyzete, illetve mit lehet tenni kormányzati szinten annak érdekében, hogy a kkv-k növekedési lehetőségei, termelékenysége, foglalkoztatási képessége jelentős mértékben bővüljön. E tekintetben egy nagyon szerencsés nemzetközi környezetben mozgunk. Az Európai Unió három éve jelentős paradigmaváltást hajtott végre. A bizottság körülbelül három-négy éve indította el azt az új politikai irányt, ami a középpontba, különösen a gazdaságfejlesztés, a belső piac fejlesztésének a középpontjába a kkv-k fejlesztését tette. Ennek számos jele van, nagyon sok projekt indult, ami ezt célozza. Én egy legutolsót szeretnék említeni, éppen most jártam Brüsszelben versenyképességi tanács-ülésen, ahol Verheugen úr bejelentette, hogy a bizottság 2008. elején elkészíti az úgynevezett small business act-et, tehát lesz egy európai uniós kis- és középvállalkozásokról szóló jogszabály, amely minden bizonnyal tovább fogja a tagországokban is támogatni a kis- és középvállalatokkal kapcsolatos szabályozói, fejlesztéspolitikai, foglalkoztatáspolitikai gondolkodást és konkrét policy making-et.
Hogyha kicsit fókuszálunk Magyarországra, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon is nemcsak verbálisan, mantrák szintjén, hanem tényleg konkrétan, tettekben mérhetően is elindult egy olyan folyamat, ami különböző eszközökkel, különböző szinteken, legyen ez szabályozás vagy a támogatáspolitika, az uniós pénzek felhasználása, egyre jelentősebben, egyre fókuszáltabban fordul a kkv-szektor felé. Nem szeretnék nagyon hosszú történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, de az első ilyen jellegű program a Széchenyi-terv volt. A Széchenyi-terv keretében vissza nem térítendő támogatás formájában mintegy 35 milliárdnyi támogatás került ki a vállalkozói szektorba. Ez körülbelül ötezer vállalkozást ért el. A Széchenyi-terv vissza nem térítendő támogatástípusú programeszközei mellett elindult 2003-ban a Széchenyi-kártya, ami egy forgóeszköz-finanszírozó eszköz alapvetően. 2003-ban indult, a mai napig működik, több, mint százezer vállalkozás kapott azóta Széchenyi-kártyát. A Széchenyi-kártyával összesen, hogy ha nem az éppen pillanatnyi állományt, hanem az eddig megforgatott tőkét veszem figyelembe, több, mint 200 milliárd forintnyi rövid lejáratú, egyéves forgóeszköz finanszírozás került ki alapvetően a kkv-szektorba maximum 25 millió forint értékben. Ami a különleges értéke egyébként ennek az eszköznek, egyrészt, hogy széles körben érte el a vállalkozókat, tehát nem párezres körben, hanem hatszámjegyű a vállalkozások száma, amelyek ezt az eszközt használják, emellett a másik nagyon fontos értéke, hogy a mögötte lévő állami támogatás mértéke ahhoz a tőkeösszeghez képest, amit a Széchenyi-kártya megmozgatott, az egy viszonylag kis összeg. Tehát kicsi közpénzzel lehetett jelentős mértékű hatást, tőkeáttételes hatást elérni. Mintegy nyolcmilliárd forintot áldozott eddig a magyar kormány a Széchenyi-kártyára kamat, illetve hitelgarancia-támogatás ágon és ez a nyolcmilliárdnyi közpénz generált összességében már több, mint 200 milliárdnyi kihelyezést, miközben egy vissza nem térítendő támogatás függően a támogatás intenzitásától, meg a megkövetelt önerőtől, nem nagyon tud elérni igazából 1:3-hoz képest nagyobb tőkeáttételt. Tehát egy forintnyi támogatással nem lehet igen jelentős mértékben növelni a saját magánforrást, a saját magántőke-bevonást 1:3-hoz képest.
Az igazán jelentős összegű kkv-támogatással bíró program az a 2004-ben elindított GVOP-program volt az NFT I. keretében, ami egy 150 milliárdos keretösszeggel meghirdetett program volt. Ebből a 150 milliárdból a pályázati statisztikák alapján a kkv-szektor összességében 96 milliárdot kapott. Emellett a 96 milliárd mellett voltak önkormányzati pályázatok, itt a széles sávú internetpályázatra gondoljanak elsősorban, illetve voltak olyan pályázati ablakok, ahol nagyvállalatok is pályázhattak. Ilyen volt például a k+f pályázati ablak, illetve az egyes prioritás bizonyos pályázati ablakai. Tehát összességében mintegy 100 milliárdot a kkv-szektorba tartozó vállalatok nyertek el. Összesen mintegy 9 ezer kkv-szektorbeli projektet támogatott a GVOP.
A GVOP kapcsán a támogatás feltétele elsősorban a munkahelyteremtés volt, még akkor is, ha magát a támogatásra nyújtott pénzeszközt különböző fejlesztési célokra lehetett igénybe venni úgy, mint beruházásfejlesztésre, eszközvásárlásra, informatikai fejlesztésre. Ennek a különböző célkitűzésnek a mentén, de alapvetően a támogatás munkahelyteremtés céljából került ki a vállalkozásokhoz. Amit vállalniuk kellett a támogatás fejében a projektgazdáknak, az munkahelyek teremtése, illetve megtartása a fenntartási időszak alatt.
Arra nézve, hogy összességében hány munkahely teremtődött, illetve hány munkahely maradt meg, ebben a pillanatban nem tudok önöknek egy pontos számot mondani, ha esetleg a kollégáim rendelkeznek egészen pontos statisztikákkal, akkor megköszönném, hogy ha kaphatnék segítséget. A GVOP kapcsán fontos, leszűrendő tapasztalat, hogy ez volt az első olyan program Magyarországon, amit strukturális alapú uniós pénzből finanszíroztunk. Itt kellett megtanulnunk azt, hogy hogy kell összehangolni a hazai nemzeti fejlesztéspolitikai célkitűzéseinket egy európai uniós lebonyolítási rendszerrel. Ennek következtében azt gondolom, hogy ez a program egy, összességében a céljait elérő, de valószínűleg nem a leghatékonyabb módon támogató program. Nagyon sok olyan tapasztalatot és tanulságot vontunk le, ami kapcsán már az új, 2007-2013-as NFT II versenyképességi vállalkozásfejlesztési programját másként csináltuk meg, mint a GVOP-t.
Rátérnék a mostani aktuális periódus futó programjára. Ami a mostani GOP-ban az elmúlt időszak tanulságai alapján lényegesen más, mint az előző előprogramokban, azok a következők. Az első, hogy kombináltuk a vissza nem térítendő támogatáseszközt a Széchenyi-kártya típusú finanszírozó eszközzel. A GOP-ban a források mintegy kétharmadát használjuk vissza nem térítendő támogatásra, a maradék, valamivel kevesebb, mint egyharmadát pedig arra, hogy mikrohitelt, hitelgaranciát, illetve jövőre kockázati tőkeprogramok indításával tőkét juttassunk el a mikro- kis- és középvállalkozások számára. Miközben a programnak ez a finanszírozástámogató része összességében a program teljes összegének csak egy kis hányada, pontosan amiatt a tőkeáttétel miatt, amit a Széchenyi-kártyánál már az előbb említettem és bemutattam, a program ez a része az, amelyik a jelentős méretű finanszírozási forrásokat fogja, a vissza nem térítendő támogatáshoz képest is jelentős méretű forrásokat is, a mikro- kis- és középvállalkozások számára rendelkezésre bocsátani.
Miközben a GOP-ban, a KMR-ben és a ROP-okban összesen mintegy durván 1200 milliárd forint áll közvetlen vállalkozásfejlesztésre rendelkezésre, addig az úgynevezett régi, leánykori nevén Jeremy programnak - ez a Geremy az, amelyik a finanszírozó eszközöket nyújtja - a 190 milliárd forintos kerete mintegy 2000 milliárd forintnyi finanszírozás rendelkezésre bocsátását fogja jelenteni mikro-, kis- és középvállalkozásoknak. Ez a rész csak mikro-, kis- és középvállalkozások számára elérhető, ráadásul a programot úgy alkottuk meg, hogy itt elsősorban olyan mikrovállalkozások jussanak finanszírozáshoz, akik egyébként más csatornán piaci forrásból nem jutottak eddig finanszírozáshoz. Ugyanígy a hitelgarancia programokat úgy alakítottuk ki, hogy olyan, már a piacon bizonyított, növekedésben lévő vállalkozások, kis- és középvállalkozások tudjanak ezzel élni, akik egy jelentősebb, bővítő beruházást szeretnének elindítani. Bővítést mind a munkahelyteremtés szempontjából, mint pedig a termelés volumene szempontjából. De nem jutnak ehhez a bővítéshez kellő finanszírozáshoz, mert nincs meg a tőkeerejük, az a biztosítéki hátterük, amivel egyébként a bank számukra ezt a beruházást megfinanszírozná.
Beépítettük ezekbe a programokba mindkét típust. A vissza nem térítendő típustámogatást és ezeket a pénzügyi eszközöket. Ami egy nagyon fontos új eleme, hogy a GOP-ban figyelembe vettük Magyarország területi fejlettsége kapcsán azt az óriási különbséget, amely az egyes térségek, kistérségek között van. Ugye arról külön nem kell beszélnem, hogy van egy KMR régió, amit csak a KMP program támogathat, limitált összeggel, mindaz, ami az ágazati programokban van, így például a GOP-ban, az csak a KMR-en kívüli régióban támogathat, de ezen belül is külön a GOP-ban külön körülkerítettünk forrásokat a hátrányos, leghátrányosabb helyzetű kistérségek számára. E tekintetben egy további új fejlemény lesz januártól, amikor felülvizsgálatra kerül az akcióterv, hogy még ezen a lehatároláson belül is teszünk egy következő lehatárolást, a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségre még tovább fogunk lehatárolni forrásokat. Hozzáteszem, természetesen önmagában a forrás lehatárolása még nem biztosítéka, hogy azokban a térségekben ezeket a forrásokat fel is fogják használni. Emellé ezeknek a térségeknek a forrásabszorpciós képességét növelő, támogató projektmenedzsment, pályázatíró szolgáltatást, illetve támogatást is fogunk nyújtani. Pontosan azért, hogy ne csak forrás legyen lehatárolva, hanem képesség is arra, hogy ezt a forrást felhasználják.
A pályázatok alapvetően, tehát azok, amelyek a kis- és középvállalkozások számára kiírásra kerültek, úgy lettek kialakítva, hogy figyelembe veszik a területi különbséget, illetve azt, hogy minél hátrányosabb helyzetű térségbe jut el a támogatás, annál fontosabb a foglalkoztatási szempont és annál kevésbé a versenyképességi szempont az elsődleges. Ennek megfelelően alakítottuk ki azokat a feltételeket, amelyek mentén ezek a vissza nem térítendő támogatások támogatnak.
A pénzügyi programokhoz a nem vissza nem térítendő, hanem a mikrohitel, hitelgarancia programokhoz minden olyan vállalkozás hozzáfér, amelyek még nem jutottak banki finanszírozáshoz mégpedig úgy, hogy nem kell ott semmilyen vállalási feltételt tenni, alapvetően azt az alapvető pénzügyi kockázati szempontrendszert kell kielégíteni, amelyet az adott termék kapcsán majd a közvetítő fog a vállalkozóktól kérni. Hozzáteszem, hogy nagyon nagyvonalú és nagylelkű ennek a programnak, különösen a mikrohitelnek a feltöltő rendszere. Az állam a 80 százaléka mögé áll hitelgaranciával a hitelösszegnek, ami mögé nem kérünk biztosítékot, valamint jelentős kamattámogatást nyújtunk közvetetten a közvetítőkön keresztül a vállalkozóknak. Köszönöm szépen. Tisztelettel várom a kérdéseiket.
Bocsánat, egy utolsó mondat: függetlenül az uniós támogatásoktól, a bizottság indított egy új kezdeményezést még tavaly: Segítsük az első munkavállaló felvételét mikro-kezdővállalkozók tekintetében. Mi ezt felkaroljuk és ezzel kapcsolatosan mi is indítunk itt Magyarországon egy új projektet együtt a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal és Pénzügyminisztériummal, ami azt támogatja, hogy a legelső munkaerő felvételét, amennyire csak lehet, könnyítsük meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úrnak a tájékoztatót. A bizottság tagjainak adom meg a szót. Alelnök asszony, tessék!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Hogy ha a jelenlévő munkatársak közül választ kaphatnánk arra a kérdésre, hogy a munkahelyteremtés hogyan alakult az ígéretes pályázatokat illetően, azt megköszönjük. (V. Németh Zsolt érkezik a terembe.) A másik pedig: ezekből az adatokból úgy tűnik, mintha a hazai kis- és középvállalkozások, ideértve az egyéni vállalkozókat, meg a mikrovállalkozásokat is, nagyon eredményesen vesznek részt ezeken a kiírt pályázatokon. Csak akkor felmerül joggal az a kérdés, gondolom, nemcsak az ellenzéki képviselőkben, hogy miért nem érezhető ez mondjuk Észak-Magyarországon vagy az Észak-Alföldön, mert hogy ha a munkanélküliségi rátát nézzük, akkor még mindig óriási a különbség Közép-Magyarországhoz képest, ahol olyan 3,6 százalék körüli a munkanélküliség, Észak-Magyarországon ennek a négy-ötszöröse, sőt, van, ahol még ezt is meghaladja, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ha jól emlékszem, 20 százalék fölött van a munkanélküliség. Miben látják ennek az okát, hogy ha a munkahelyteremtő beruházásokhoz is sikeresen pályáztak ezek a beruházások, hogy mégsem nő a munkahelyek, illetve a foglalkoztatottaknak a száma? A másik kérdésem az, hogy a pályázatok elbírálása milyen időt vesz igénybe? Onnantól kezdve, hogy kiírták a pályázatot, benyújtják a pályázatot, elbírálják a pályázatot és folyósítják az elnyert támogatást. Ez mennyi ideig tart?
A harmadik kérdésem pedig az, hogy a pályázatban elnyert támogatással, amire kiírták a pályázatot, tehát befejeződött a feladat, amire megnyerték a pályázatot, ennek az eredményességét hogyan vizsgálják? Milyen indikátorokat használnak?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Alelnök asszony véleményéhez kapcsolódva is kérdezek. A dolog lényege, nyilván ez hosszú éveken keresztül felszínre kerül, legkiváltképp a hátrányos helyzetű régiók vonatkozásában, hogy a források elosztásában hogyan részesülnek. Itt egy korrekciót szeretnék tenni, ami reménykeltő is. A legutóbbi pénzügyi döntések sorában, amikor 30 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköznek a döntésére került sor, akkor példaként az említett Észak-Magyarország mikro- kisvállalkozásai a leosztott forrásoknak a 20 százalékában részesült és a lakónépessége ennek a régiónak az ország lakónépességén belül 12 százalék. BAZ-megye 7,2 százalékos lakónépességgel bír az országon belül és 11 százalékos volt a részarány ezen pályázati források utoléréséből. Hosszú idő óta nem volt ilyen egyébként, ezt hozzá kell tenni, úgy jó másfél évtized távlatából nézve is. Most volt az első olyan pillanat, amikor az volt érzékelhető, hogy a döntéshozók oldaláról tényleg ott volt a górcsőben, a döntés mikéntjében az, hogy a hátrányos helyzetű térségek támogatottságát hogyan és miképpen lehet erősíteni. Nem azt mondom, hogy ez elég és minden meg van oldva, csak azt szerettem volna jelezni, hogy vannak pozitív folyamatok, amelyek ilyen értelemben elindultak. Ami kérdésként megfogalmazódik bennem, az az, amiről államtitkár úr is beszélt, mármint az, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben a prioritási sorban elsődlegesen nem a versenyképesség, hanem a foglalkoztatásbővülés szerepel, teljesen egyetértek ezzel a logikával. És azt gondolom, hogy ezt tovább kell erősíteni. Nyilván nem lehet a veszteséges tevékenységet támogatni, de minimalizálni kell a követelményszintet a versenyképesség tekintetében, hogy ha ez foglalkoztatásbővüléssel párosul.
A fontosság vonatkozásában a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérséget érintően viszont van egy beljebb menő kérdésem, ami a 33 kistérségen belül lévő kistelepüléseket érinti, hiszen mindnyájunk előtt ismert az, hogy az 5 ezer alatti települések vonatkozásában a mikrovállalkozások támogatása tekintetében vannak európai uniós lehatárolások, amelyek féket szabnak a támogatások megítélésének. Itt a hogyan tovább kérdése felől érdeklődnék.
Illetve még egy kérdésem lenne. Látható, hogy ezekben a térségekben, tehát a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, akár az olyan típusú fejlesztéseknél is, amelyek élőmunka-bővüléssel párosulnak, általában az új eszköz vételét érintően azok a beruházási nagyságrendek, amelyeket a vállalkozásoknak el kellene követni, ezek ellehetetlenítik a vállalkozásokat. Vagy olyan vállalások irányába viszik őket, amelyeket utána nem tudnak kitermelni vagy eleve meg sem pályázzák a forrásokat, mert a 3-5 éves használt eszközök, amelyek húszéves élettartammal bírnak, is kielégítenék az ő dolgaikat, igényeiket. De ebben korlátozott a mozgástér. Itt javaslatot szeretnék tenni, hogy a pályázatbírálók, kiírók gondolkodjanak el azon, hogy ezekben a leghátrányosabb helyzetű térségekben nem lenne-e érdemes ilyen értelemben nem az ócska, hanem azon típusú használt eszközök támogatására is forrást biztosítani, amelyek még hosszú időn keresztül gyakorlatilag működőképesek és hozamtermelésre képesek. Erre szeretnék majd egy viszonyulást kapni már csak annak érdekében is, hogy a későbbi folyamatok előkészítését is közösen meg lehessen tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor kezét látom.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Örömmel hallottam a hátrányos helyzetű régiók kiemelt, illetve külön kezelendő támogatását és itt alelnök úr mondta, hogy az utóbbi időben látszik némi elmozdulás. Nézzük meg a számadatokat. Én Szabolcs-Szatmárból jövök, de a lényeg az, hogy a 18-19. helyen BAZ megye hosszú évek óta és Szabolcs-Szatmár megye van mindenféle GDP- és egyéb mutatót tekintve. Tehát sokszor elhangzik, hogy a hátrányos helyzetű régiók támogatását kiemelten kell kezelni, de nem történik benne gyakorlatilag érdemi lépés. Ide nem 15 százalék helyett 20-at kell adni, hanem 40 és 50 százalékot kell adni ahhoz, hogy ez a leszakadás megálljon. Látjuk a mostani kiírásunkat. A közép-magyarországi régióra általában külön írnak ki pályázatot, kisebb összegeket, szigorúbb feltételekkel. Mégis sokkal hamarabb elfogy a pénz. Nyilvánvaló, mert itt működőképes vállalkozások vannak, nálunk meg a Viharsarokban pedig, amivel ki van írva, az is kevés. Mondok konkrét példát: kiírtak kifejezetten hátrányos helyzetű térségekre pályázatot. Kezdődött úgy, hogy ötezer lélekszám alatti település nem pályázhat, 100 fő/km2 alatti népsűrűségű nem pályázhat, évente 12-15 százalékos növekedést várnak el három éven keresztül, maximum 40 százalékos támogatás, tehát gyakorlatilag ott tartunk, hogy pontosan azok, akikről most beszélünk, akik a területen vannak és szeretnének valamit kezdeni, azok nem tudtak labdába rúgni. Hát ilyen feltételekkel nem lehet a mi térségünkben pályázni.
A Széchenyi-tervvel kapcsolatban szakállamtitkár úr elmondta a számadatokat. Én úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy kompletten vissza nem térítendő támogatás volt, ez egy meglehetősen jó konstrukciónak bizonyult az években, nem akarom megismételni itt a számadatokat, de nagyságrendileg látjuk, hogy egy 2002-ben 1012 kis- és közepes vállalkozás 10,9 milliárdot kapott, 2003-ban már 4851 12,1 és ahogy jövünk, 2006-ban 83 vállalkozás 262,8 millió forintot. Tehát ezek a források számottevően csökkentek az elmúlt időszakban.
Munkahelyteremő beruházás. Többször említettük, a Munkaerő-piaci Alapból munkahelyteremtő beruházás kapcsán 2005-ben 1,5 milliárd forint volt, 2006-ban meg 1,8 milliárd forint. Most is mondom, többször mondtuk már: borzasztóan kevés ez a pénz. 800 ezertől 1.300.000-ig lehet feltornázni egy emberre vonatkozóan, ez rettenetesen kevés, ennek a többszörösét kellene munkahelyteremtésre fordítani, de zárójelben itt megint megjegyzem a monitoring témájával kapcsolatban: ha megnéznénk azt, hogy ezeknél a vállalkozásoknál megjelenik-e az az 1200-1500 ember a munkavállalók között vagy sem, akkor meglepődve tapasztalnánk, hogy nagyon sok esetben nem, ti. a monitoring hiánya miatt az történik, hogy van egy működő vállalkozás, alakítok egy újat, egy fő statisztikai állományi létszámmal bepályázok tíz emberre, átemelem a régi cégemből ezt a tíz embert az új helyre és mintha mi sem történt volna. Tehát nem hasznosul, valódi munkahelyteremtés nincs mögötte, egyszerűen a pénz van lehívva. Nem elég, hogy kevés a pénz, hanem még ez a kevés pénz is úgy hasznosul, ahogyan mondom.
Beszállítói kör. Nagyon lényeges kérdés lenne az véleményem szerint, hogy a hazánkban működő multi cégek ne csak a felszínen kapcsolódjanak és gyökér nélkül legyenek. Mondok egy példát, a Flextronix példája, Nyíregyháza, abban a percben, mikor lejár a foglalkoztatási kötelezettsége, veszi a batyuját és költözik máshová. Ezt nem szabad megengednünk, de csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Ez pedig az egyik legfontosabb, a beszállítói kör. Tehát a kis- és középvállalkozói szektort kell erősíteni abban. Látjuk 7 százalék vagy egy Suzukinál 13 százalék összesen, borzasztó kevés.
A másik pedig az, hogy tessenek támogatni, ebből a szempontból Borsod és Miskolc szerencsésebb helyzetben van, mint a szabolcsi rész, hogy működő ipari parkok vannak, nálunk gyakorlatilag alig-alig található valami, tehát tessenek támogatni azokat a cégeket plusz forrásokkal, akik hajlandóak ilyen hátrányos helyzetű térségekbe beinvesztálni. Az a baj, hogy az ott lévő működő vállalkozások tőkeszegények. Tehát tőlük olyan nagy foglalkoztatásbővülést nem lehet elvárni. Mindenképpen fontos lenne ezt a kört erősíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rákóczy képviselő úr.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót. Egy véleményem szerint alapkérdésre szeretném ráirányítani az államtitkár úr figyelmét, tud ő erről szerintem, csak a kérdés kezelése lenne fontos. Azt mindannyian tudjuk, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások alapproblémája a rendszerváltástól napjainkig az, ami elhangzott már, hogy forráshiányosak. Nincs tőke, nincs pénz a rendszerben. Aki kényszervállalkozás volt, annak a sorsa már eldőlt így vagy úgy, nem ezekről beszélek, hanem a többiekről. Az én területemen 40-60 százalék küzd azzal, hogy van egy hasznos elfoglaltsága, 5-20 főt foglalkoztat, de egy állandó rémhelyzetben van, hogy pénzügyileg el fog lehetetlenülni. Ez azt jelenti, hogy igazán nem mer fejleszteni sem, ezek ilyen nulla körüli, minimális nyereséggel dolgozó cégek. Tehát ennek a helyzetnek a kezelésére ők egy megoldást tudnak. Itt hangzott el, hogy bizonyos pályázatokra pályázgatnak, de nem túl komolyan, elmennek a bankokhoz, ami további problémákat okoz. Olyan helyzetbe hozzák a vállalkozásokat, ami lehetetlenné teszi, hogy egy stratégiát kidolgozzanak hosszabb távon. Az más kérdés, hogy ez a pénz a bankoknál ott landol, de az egy külön mise, hogy ennek a megadóztatása, a céltartalék-képzés, ezek hogyan működnek. Sajnos ebbe az állam igazán nem tud komolyan beleavatkozni.
Az alapkérdés: úgy tudom, hogy a mostani mikrohitel programban lesz ilyenről szó, hogy konkrétan "feltőkésítés" típusú támogatás és a kulcsszó itt az lenne, hogy vissza nem térítendő támogatást kellene adni a vállalkozásoknak. Ez összefügg gazdasági növekedési mutatóval is többek között. Más oldalról pedig úgy érzem, hogy körülhatárolható. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet itt pénzt adni olyan cégeknek, akik az utóbbi öt évben háromszor váltottak társasági formát, elérhetetlenek, települnek ide-oda. Ezt meg lehetne egyértelműen határozni, például egy minimum öt éve nyereségesen működő vállalkozásnak lehetne ilyet adni. Gondolom, hogy erre első évben viszonylag kisebb források fognak rendelkezésre állni, de egy-két éven belül ezt komolyan kellene venni. Ha ezeket a vállalkozásokat így megsegítik és lesz egy stabilitása, mert a pénzügyi stabilitás nagyon fontos, hogy ez az érzés, amivel kezdtem, elmúljon és a jövőbe tekintve egy kicsit merjen vállalkozni, akkor ennek komoly eredményei lennének. Ezt mindenképpen forszíroznám és érdemesnek tartanám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kérdéseket és a megjegyzéseket. Mielőtt megadnám a szót államtitkár úrnak, két megjegyzéssel szeretném én is az elhangzottakat gazdagítani. Többen is említették, hogy munkaerő-piaci szempontból nem lényegtelen a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak a foglalkoztatás terén való támogatottsága és abban való szerepvállalása, hiszen az államtitkár úr is elmondta az elején, hogy a foglalkoztatottak 70 százaléka ebben a szektorban dolgozik. Amikor arról beszélünk, hogy ennek a szektornak hogyan lehet a versenyképességét erősíteni, akkor nyilvánvaló, most a szakbizottság teljesen önös érdekből azt is gondolja, hogy egyébként a versenyképesség erősítése hogyan tudja az aktivitást vagy a foglalkoztatásmegtartást vagy a bővítést szolgálni. Ilyen szempontból fontosnak tartom, hogy még ebben a nem könnyű időszakban is, egy tájékoztató napirend keretében erre a kérdésre rátekintettünk. Fenntartanám annak a lehetőségét, hogy akár a későbbi ülésszakban, ha van a bizottságban szándék, örömmel vennénk, ha ezt a mostani konzultációt tovább tudnánk folytatni.
Kérem, hogy reagáljon az elhangzottakra.
EGYED GÉZA szakállamtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a kérdéseket és elnök úr felkérését nagy örömmel lefogadom.
Egy dologról nem beszéltem. Itt van egy nagyon fontos szempont, hogy milyen üzleti környezetben működnek, milyen adminisztratív környezetben teszik a dolgukat, milyen állami közszolgáltatásokat kapnak, mennyire hagyják békén a vállalkozót vállalkozni vagy mennyire nem. Ez nem egy elhanyagolható szempont. Ha megkérdeznek egy vállalkozót, hogy mi kell neki: adjunk támogatást vagy pedig hagyjuk nyugodtan vállalkozni és lehetőleg ne fölösleges macerával kelljen egyfolytában foglalkoznia, azt fogja mondani, hogy az utóbbit kéri. Ennek megfelelően elindítottunk egy olyan programot, amit elkereszteltünk Üzletre hangolva programnak, aminek az a célja, hogy szisztematikusan a magyar vállalatok üzleti környezetében meglévő komoly deficiteket leépítsük. Olyan szabályozói, idejét múlt, fölösleges, bürokratikus módszereket, eljárásokat bozótkéssel kiirtsunk, amelyek a vállalkozót fölösleges költségekbe, időt rabló tevékenységekbe hajtják bele.
A másik oldalon, pontosabban ezzel összefüggésben forszírozzuk azt, hogy a közszolgáltatások, a kormányzati szolgáltatások minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben elektronikusan elérhetők legyenek, mert ez nagyon fontos. Nemcsak a költségek szempontjából fontos, hanem a vállalkozás biztonsága szempontjából. A kockázatcsökkentés, a vállalkozás kockázatcsökkentése szempontjából nagyon fontos szempont. Abban a pillanatba, hogy ha én az APEH honlapján tudom, hogy ki tartozik az adóhivatalnak, mennyivel, mióta, ha én fogom látni a Cégbíróság oldalán január 1-jétől a cég mérlegét, ha online és abban a pillanatban látom, hogy ki hogy gazdálkodott, vagy amikor a Cégbírósághoz a csődeljárás megindításáról a bíró döntését követően perceken belül felkerül az adat, akkor ezek olyan dolgok, amik nagymértékben tudnak a vállalkozónak abban segíteni, hogy ne kerüljön finanszírozás szempontjából egy kiszolgáltatott helyzetbe. Tehát röviden összefoglalva, azt a célt tűztük ki, hogy ma Magyarországon körülbelül a GDP 5 százalékára rúgó adminisztratív teher, ami a vállalkozások vállán nyugszik, az 2012-re érje el azt a három százalékot, ami ma Európa boldogabbik felén a jellemző. 400 milliárd forintnyi adminisztratív tehercsökkentés a következő durván 4-5 év alatt történjen meg és közben persze ne keletkezzenek újabb dzsungelek. Nagyon fontos, hogy ez az attitűd nem volt meg eddig a jogszabályalkotásban. Mindenki nyilvánvalóan a saját maga szakpolitikáját tolta előre és közben senki nem foglalkozott ezzel. Mi a Gazdasági Minisztériumban azt mondtuk, hogy együttműködve azokkal, akik nagyon fontosak ebben, államreform, IRM, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, stb. egy versenyképességi, üzleti környezeti űrkutya szerepet játszunk el.
Egy eredményünkre hadd hívjam fel a figyelmet. A Világbank indexe 160 ország üzleti környezetét hasonlítja össze évről évre, ebben Magyarország tavaly a 66. helyen volt és most a 46. helyen vagyunk. Nem jó helyezés ez sem, mi sokkal jobbak kell, hogy legyünk, de jó az irány.
Bernáth Ildikó kérdéseire szeretnék választ adni. Ha a kollégáimnál nincsenek adatok, ma délután el fogjuk küldeni emailban az adatokat.
Miért nem érzékelhetőek Észak-Magyarországon a lépések? Vissza nem térítendő támogatásokkal csak nagyon pontszerűen lehet elérni a gazdaságot. Pár ezer vállalkozást lehet elérni, mert nincs annyi kincse a világnak, amit vissza nem térítendő támogatással nem lehetne kiosztani. Ha nagyon kicsit oszt, akkor olyan, mintha egy öntözőkannából az ember kiöntene a sivatagba egy kannányi vizet. Koncentráltan lehet eredményt elérni, ezért is támogatom azt a bizottsági tagok által is többször hangoztatott javaslatot, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre fókuszáljunk, amikor vissza nem térítendő támogatásról van szó, de ott ne vacakoljunk, menjünk el a falig. Adjunk olyan támogatási intenzitást és lehetőleg ne versenyképességi szempont legyen, ne a nyereség legyen, hanem a foglalkoztatás, a fenntarható. Donorviszonyt nem kreálhatunk olyan értelemben, hogy örökké a köldökzsinóron kell, hogy lógjon a vállalkozás, mert az már nem piacgazdaság. Meg kell adni a lehetőséget, át kell segíteni a küszöbön, ott legyünk nagylelkűek. Ebbe az irányba fogjuk a programot módosítani most januárban. A leghátrányosabbaknál ki fogjuk nyitni a támogatási intenzitást, lejjebb fogjuk vinni a vállalási feltételt sokkal. Nagymértékben javítjuk ezeken a helyeken ebből a szempontból is azt, hogy ott valóban induljon el gazdasági tevékenység.
Egy nagyon fontos dolog, hogy ezek a támogatások nem a vállalkozó székhelye szerint támogatnak, hanem a projekt megvalósulási helyszíne szerint. Ezzel lehet tőkét irányítani. Nem kell a Beregben vállalkozásnak lenni, lehet ez egy budapesti vállalkozás is, aki ha fantáziát lát egy ilyen sokkal könnyebb feltételrendszer mellett, akkor ő oda tud vinni egy vállalkozást a Beregbe. Igazából ez a racionálisan járható út, hogy majd betelepülnek vállalkozások máshonnan.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit Gúr Nándor alelnök úr is már jelzett, a vidékfejlesztési program lehatárolása kapcsán azt gondolom, hogy most sikerült egy problémát kreálni. Jelenleg az ötezer alatti vidékies kistérségekben a strukturális alap forrás nem támogathat mikrovállalkozást. Azt a vidékfejlesztési program fogja támogatni. Azért mondom, hogy fogja, mert ebből még nem lett kiírva az a program, az a támogatás, ami a GOP 2-es prioritás 2.1.1, 2.1.A/ pályázatának megfelelő, ami gyakorlatilag normatív módon tízmillió forint erejéig mikrovállalkozásoknak ad vissza nem térítendő támogatást. Ez még nincs kiírva, ezért tehát Magyarország kettészakadt ilyen értelemben, az 5 ezer alatti vidéki kistérségeken nincsen mikrovállalkozás számára elérhető vissza nem térítendő támogatás. Két dolgot tehetünk. Taktikailag, hogy minél gyorsabban kerüljön kiírásra, kettő, hogy kezdeményezzük, én saját magam is kezdeményezem a kormány felé, hogy vizsgáljuk felül a jelenlegi lehatárolást, mert nem biztos, hogy ez így valójában optimális. Vagy a gazdaság vállalkozásfejlesztés kettészakítja Magyarországot egy vidékies, meg egy nem vidékies térségre. Tehát még nem is érhető el egyébként nagyon sok kistelepülésen mikrovállalkozás számára beruházásösztönző, technológiafejlesztő vissza nem térítendő támogatás emiatt.
Egyébként pedig, hogy miért nem fejlődik olyan gyorsan Észak-Magyarország. Lehet vállalkozástámogatással pontszerűen beavatkozni, de itt ennél sokkal komplexebb beavatkozásra van szükség. Az infrastruktúra fejlesztése nagyon sokáig nem tette elérhetővé ezeket a térségeket. Most hogy megépülnek az autópályák Észak-Magyarországon, megépülnek az Észak-Alföld irányába, ez mindenképpen elérhetővé teszi ezt a térséget, feltárja, könnyebb lesz elérni. Emellett meg a foglalkoztathatósága az ottani lakosságnak egy nagyon fontos másik szempont. Hiába adok én egy vállalkozónak pénzt, az kevés. Kell az, hogy képes legyen foglalkoztatni embereket. Legalább az alapvető attitűdöt, kultúrát, foglalkoztathatósági szintet el kell érnünk.
Pályázati átfutási idő. Az előbb említett mikrovállalkozások számára elérhető, normatív, gyakorlatilag automatikusan, bírálóbizottság nélkül elérhető, vissza nem térítendő támogatás megítélése a beadást követő harmadik hét. Három hét alatt van döntés. És a három hetet követően gyakorlatilag két héten belül szerződés és azt követően, amennyiben a pályázó megvalósítja a projektjét, beadja a számláját, elviekben a pályázat beadását követő harmadik hónapban már pénzhez is jut. Egyébként már vannak kifizetések a GOP-ból, elsősorban a 2.1.1. és a 2.1.2A pályázati ablakban. A B és a C ablakban az eredeti tervekhez képest késedelemben vagyunk azért, mert bizonyos formaszerződések nem készültek el időben. Úgyhogy a következő körben mindenképpen a MAG Zrt. megkapta azt feladatul - hozzáteszem: nem a MAG Zrt. nem készítette el a szerződéseket -, hogy mindent kövessen el annak érdekében, hogy a B és C típusú pályázatoknál az átfutási idő a jelenleginél legalább egy hónappal rövidebb legyen. Itt körülbelül három hónap volt az átfutás.
Min mérjük le a pályázatok eredményességét? A GVOP kapcsán tudunk már erről beszélni, hiszen ott vannak megvalósult vagy megvalósulásban lévő projektek. Ott a pályázatok eredményességét annak függvényében, hogy mik voltak a vállalási feltételek, elsősorban az alapján lehet mérni. Ahol kellett, különböző horizontális, illetve munkahelyteremtéssel kapcsolatos vállalásokat tenni, ott nyilván a megteremtett munkahelyek száma, illetve azok a fenntarthatósági, esélyegyenlőségi szempontok, amiket még a vállalkozó a pályázatában felvállalt, azok a pályázat sikerességének a kritériumai. Ott, ahol a pályázatnak - és ez elsősorban nem a kkv-szektornak kiírt pályázatokra volt jellemző - volt egyéb export- vagy növekedési kritériuma, ott ezek mérése az, ami eldönti, hogy a pályázó sikeresen hajtotta-e végre a pályázatát vagy nem.
Gúr Nándor elmondta a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatosan a foglalkoztatás elsődlegességét. Én ezt megerősítem. Valóban itt ezt kell tennünk.
Vidéki települések ötezer fő alatt, erre adtam választ.
Új eszközök, használt eszközök: folyamatban van, kollégáim nézik, vizsgálják. Amennyiben valamilyen hiba folytán kizárná most ezekben a térségekben elnyerhető pályázatok valamelyike a használt eszközök megvásárlását, ezt javítani fogjuk, mert ez egy előremutató javaslat. Czomba Sándor úr több dolgot is felvetett, amire már részben válaszoltam, amikor a leghátrányosabb helyzetűeknél azt mondtam, hogy menjünk el, ameddig csak lehet. Azt mondom, hogy 50 százalék fölé is érdemes, amennyiben az uniós szabályok megengedik. Nem tudom, hogy például a beregi térségben meddig lehet elmenni. Kollégáim talán tudják fejből, hogy mi a maximális támogatás. (Közbeszólás: 50 százalék.) Addig tudunk elmenni, amíg a strukturális alap szabálya ezt megengedi. Ha 60, akkor 60-ig megyünk el.
Munkahelyteremtés, monitoring. Ez egy fontos elem, ezért is vontuk össze azokat a közreműködő szervezeteket, amelyek vállalkozások számára juttattak támogatást, mert ahány szervezet, annyiféle sztenderd szerint működött. Megcsináltuk azt a MAG Zrt.-t, amiben egységes eljárás szerint működik a rendszer. Az új pályázati kiírások, feltételrendszerek sokkal átláthatóbb bírálat- és pontrendszer mellett, ezt egyébként hadd emeljem ki, hogy egy olyan bírálati rendszert alakítottunk ki, ahol gyakorlatilag a pályázatíró a pályázat megírásakor már magában ki tudja szinte számolni egész pontosan azt, hogy hány pontot fog kapni a pályázata. Mert annyira megpróbáltunk egyértelmű, matematikailag kiszámítható pontrendszert alkotni, hogy ezzel elkerüljünk bármilyen intranszparenciát a rendszerben. Emellett nagyon fontos a MAG Zrt. számára adott feladat, illetve küldetés, hogy a monitoringot úgy működtesse, hogy a pályázatok eredményessége számon kérhetősége biztosított legyen.
Multinacionális cégek. Azt gondolom, hogy először is nem szabad szembeállítani a multik betelepülését a magyar kkv-szektor érdekével. A kettőt lehet összhangba hozni. Olyan fejlesztéspolitikai eszközrendszert kell működtetnünk a kkv-oldalon, illetve olyan feltételrendszert adni a multi betelepülése kapcsán, ahol kimondottan a beszállítói, a magyar kkv-k beszállítói képességének és készségének a fejlesztése, illetve a multik oldaláról ennek a befogadása a fő szempont. Ez szerintem a lehetőség, hogy úgy tudjon kilépni kvázi indirekt a nemzetközi piacra, hogy ne kelljen kilépni, mert a multi gyakorlatilag beintegrálja az ő termékét, az ő beszállítói tevékenységét. Nem tud mindenki kilépni, ahhoz tapasztalat kell, fejlődni kell.
Czomba úr említette, hogy nincs vállalkozó, kicsi a vállalkozási sűrűség a hátrányos helyzetű területeken. Valóban, de mi úgy alakítottuk ki a programot, hogy a megvalósulás helyszínét lehet támogatni, nem pedig a székhely szerint.
Rákóczy Attila úr elsősorban a vállalatok tőkehiányáról beszélt. Nagyon sok oka lehet annak, hogy egy vállalkozás miért tőkehiányos. Magyarországon kellő mértékben van likviditás. Egy vállalat számára a tőke két értelemben értendő, mekkora saját vagyona és milyen likviditáshoz fér még hozzá. Való igaz és ez nemcsak Magyarországon van így, hanem Európában, hogy a kkv-szektor relatíve alultőkésített. Ezt a tőkehiányt azonban úgy lehet orvosolni, ahogy mondtam, az üzleti környezetet a pénzügyi biztonság növelésével. Emellett azonban nagyon fontos, hogy olyan állami programok működjenek, amelyek ezen vállalkozásokat úgy segítik a tőkehiányuk kezelésében, hogy az állam ezek mögé a vállalkozások mögé úgy áll, hogy kockázati sorsközösséget vállal velük. Magára veszi a vállalkozás üzleti kockázata egy részét. Ezt alkalmazzuk a Jeremy programban, azt mondjuk, hogy nagyon egyszerű feltételekkel fogunk ilyenek mellé állni azzal, hogy garanciát nyújtunk. Evvel tudunk lehetőséget adni arra, hogy egy küszöbszintet ezek a vállalkozások átugorjanak és kapjanak olyan finanszírozást, amivel bővíteni tudják a tevékenységüket.
Köszönöm Rákóczy úr abbéli véleményét, hogy a jó öt éve nyereséges vállalkozások felé is forduljunk. A program egyszerre két dolgot akar: egyrészt fejleszteni akarja a kiválóságot, másrészt kezet akar nyújtani. Mindkettőt egyszerre kell tennünk. Magyarország gazdaságilag akkor fog tudni valóban sikeres lenni, ha az egyiket nem állítjuk szembe a másikkal. Egyszerre teszünk annak érdekében, hogy Magyarországon is talán egyszer kialakuljon, kifejlődjön egy magyar Nokia. Ugyanakkor viszont nem felejtjük el, hogy ez az ország nemcsak Budapestből áll, hanem bizony nagyon hátrányos térségekből. Ahol nem engedhetjük meg, hogy tovább leszakadjon. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bólogatásokból úgy látom, hogy egy érdemi szakmai vitát ez ügyben szívesen folytatunk. Köszönöm a választ, köszönöm a képviselők aktivitását. A napirend tárgyalását lezárom. De még előtte alelnök asszonynak adom meg a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Valóban csak egy mondat. Ajánlom a tisztelt bizottságnak, hogy a jövő évi munkatervünkbe vegyünk fel a gazdasági kamarák és az érdekképviseleti szervezetekkel egy konzultációt, hogy ők hogyan látják az uniós pályázati lehetőségeket, illetve a gazdasági élet szereplői hogyan látják azt a másik oldalról, amit most itt megtárgyaltunk.
ELNÖK: Be is fogadom a javaslatot. Korábban beszéltünk arról, hogy a munkaadói szervezettekkel is kellene több témában konzultálni.
Egyebek napirend kapcsán mondom, hogy csütörtökön bizottsági ülést kell tartanunk. Két bejelentenivalóm van: két meghívót szeretnék ajánlani, az egyik december 4-én délelőtt a Külügyminisztérium és az Országgyűlés Európai ügyek bizottsága egy közös konferenciát tart a magyarországi EU-elnökségre való felkészülés jegyében. A másik pedig, november 28-án, szánt a Parlamentben a delegációs teremben a Nonprofit Média Központ Alapítvány szervezésében elsősorban a fogyatékos emberek érdekeit felvállaló szervezetek a fogyatékos emberek világnapja alkalmából egy érdemi, szakmai párbeszédet folytatnak le Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Balog Zoltán úr az Emberi jogi bizottság elnöke, valamint Korózs Lajos az Ifjúsági bizottság elnökének a részvételével. Ez utóbbira a bizottság segítségével be kell jelentkezni. Köszönöm szépen a mai munkát. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 40 perc.)
Simon Gábor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia