FMB-40/2007.
(FMB-58/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. december 3-án, hétfőn, 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, szavazás a napirendről *
Döntés a T/3860. számú költségvetési törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosító indítványról *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Románia és Bulgária Európai Unióhoz történt csatlakozását követő harmadik negyedévi munkaerő-piaci helyzetről *
Dr. Székely Judit (SZMM) kiegészítője *
Dr. Székely Judit (SZMM) reagálásai *
Az Állami Számvevőszék jelentése a közmunkaprogramok támogatására fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről *
Turnheimné Lakos Zsuzsa (ÁSZ) szóbeli kiegészítője *
Dr. Sándor László kiegészítője *
Az Állami Számvevőszék jelentése a munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről *
Winter Zsuzsa (ÁSZ) kiegészítője *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a közmunkaprogramokról *
Napirendi javaslat
1. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Románia és Bulgária Európai Unióhoz történt csatlakozását követő harmadik negyedévi munkaerő-piaci helyzetről
2. Az Állami Számvevőszék jelentése a közmunkaprogramok támogatására fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről
3. Az Állami Számvevőszék jelentése a munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről
4. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a közmunkaprogramokról Előterjesztő: Dr. Sándor László , az Országos Közmunkatanács elnöke
5. Egyebek
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Gúr Nándor (MSZP) alelnök
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Nagy Lászlónak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Székely Judit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Sándor László elnök (Közmunkatanács)
Halász Árpád szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Turnheimné Lakos Zsuzsa főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Winter Zsuzsa megbízott osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Juhász Ferenc miniszteri biztos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Jelen volt:
Bódi András főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc)
Elnöki megnyitó, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, a napirendekhez érkezett előterjesztőket. A határozatképességünk megvan. A mai bizottsági ülésünket az előzetesen kiküldötteknek megfelelően fogjuk megtartani. Itt az év végén elég jelentős témákat fogunk megtárgyalni.
Döntés a T/3860. számú költségvetési törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosító indítványról
Szeretnék egy napirendi módosítással élni. Nulladik napirendként szeretném, ha egy, a T/3860. számú költségvetési törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosítóról döntenénk. Kérdezem a bizottságot, hogy így ki fogadja el a javaslatot (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönöm szépen.
Ez a módosító indítvány a Munkaerő-piaci Alap fejezetéről szól. Kellett még egy picit módosítanunk, amit elvégeztünk. Van-e kormányzati előterjesztő, aki bármilyen véleményt tud erről mondani? (Nincs jelentkező.) Nincsen.
Akkor, miután szakmailag több szereplővel egyeztettünk, tudunk dönteni. Kérdezem, hogy ezt a bizottsági módosító indítványt ki támogatja. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Románia és Bulgária Európai Unióhoz történt csatlakozását követő harmadik negyedévi munkaerő-piaci helyzetről. Tisztelettel köszöntöm dr. Székely Judit szakállamtitkár asszonyt és a tárca több, jelenlévő szakértőjét. Államtitkár asszony, öné a szó.
Dr. Székely Judit (SZMM) kiegészítője
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem szándékozom hosszasan beszélni a hangomra való tekintettel, amiért elnézést kérek. Egy visszatérő kötelezettségünknek teszünk eleget, hiszen olyan döntés született a tavalyi évben a 354/2006-os december 23-i kormányrendelet alapján, hogy a kormány negyedévente beszámol arról a munkaerő-piaci hatásról, amit Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása nyomán folyamatosan monitorozunk. Ez megtörtént az első negyedévben, a másodikban és most a harmadik negyedév végén is. Készítettünk egy ilyen beszámolót, ami különösebb meglepetést az első két negyedév adatainak ismeretében már nem okozott. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ez a harmadik negyedév volt az, amikor is a legkevesebb új román plusz bulgár állampolgár folyamodott munkavállalási engedélyért. Az első negyedévben 6,1 ezer, a másodikban szezonális hatások miatt 8,2 ezer és a harmadik negyedévben 5,8 ezer volt azon új munkavállalási engedélyért aspirálók létszáma, akik vagy automatikusan vagy pedig általános szabályok szerint engedélyezéssel vagy zöldkártya-igazolással kívántak Magyarországon munkát vállalni. Szeptember végéig pedig, tehát az első háromnegyed évben 8361 fővel kevesebben érkeztek a két országból Magyarországra ilyen céllal, mint 2006 megfelelő időszakában, tehát egy évvel ezelőtt. Szeptember 30-án, tehát a harmadik negyedév végén 28483 román állampolgár rendelkezett érvényes munkavállalási engedéllyel, illetve zöldkártya-igazolással. Úgy gondolom, hogy inkább a román állampolgárokra koncentráljunk, mert a bulgároknál egy kicsit ellentétes volt a tendencia, néhány tucat fővel többen érkeztek, de elhanyagolható a jelenlétük a magyar munkaerőpiacon, csak néhány száz főre tehető csak. Ez a 28,5 ezer érvényes engedély 3 ezerrel kevesebb, mint az előző év ilyen hasonló időszakában.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy román állampolgárok lényegesen kevesebben vannak jelen a magyar munkaerőpiacon, mint amennyire számítottunk még egy évvel korábban, bár nem voltak olyan nagyon vérmesek a reményeink. Nem vált célországgá Magyarország. Továbbálltak a román állampolgárok. Azt is tudjuk most már különféle egyéb adatokból, hogy elsősorban Spanyolországban jelentek meg a munkaerőpiacon, Portugáliában, illetve Olaszországban, ott viszont a bulgárokkal együtt milliós nagyságrendben. És még azok, akik itt dolgoztak, bizonyos követő vizsgálatokból tudjuk, azok egy része is továbbállt vagy hazatért és ott kerül foglalkoztatásra most már. Tehát ez sem olyan nagyon ritka jelenség. Az is ismert volt az eddigi adatokból is, hogy a központi régióban és a délalföldi régióban magas most is a jelenléte a román munkavállalóknak. Főként ebben a két régióban csökkent az új megjelenések száma. A Nyugat-Dunántúlon kismértékben növekedett. Ezt most pontosan nem tudjuk, hogy miért. Nem olyan nagyon nagy a hatása, de érdekes lesz megvizsgálni, hogy esetleg a magasabb bérek miatt vagy esetleg ugródeszkának tekintik a román állampolgárok valamely nyugat-európai tagállamba való munkavállalás szempontjából a nyugat-dunántúli régiót. Ezt is meg fogjuk majd még nézni.
Egyébként még az anyag azt is tartalmazza, hogy az összes külföldi munkavállalási engedéllyel rendelkezők száma is csökkent, tehát nemcsak román-bulgárok és nemcsak az EU régi tagállamok vonatkozásában mondható ez el, hanem a summa külföldi érdeklődés a magyarországi munkaerőpiacon való munkavállalásban is visszaesett.
Mindezek alapján nekünk december 31-ig kell egy javaslatot tenni, hogy mi legyen az újfajta szabályozással majd. Milyen elveket kövessünk, mennyire nyissunk tovább, mert hogy a tavalyi kormányrendeletben egy fokozott, ütemezett nyitást tűztünk ki célul. Azt fogjuk javasolni Románia és Bulgária vonatkozásában a kormánynak és az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak is, amely körülbelül a jövő héten vagy az azt követő héten fogja szintén megtárgyalni majd ezt a helyzetjelentést és a javaslatunkat, hogy egy háromszintű rendszer lépjen átmenetileg életbe a teljes nyitásig, ami azt jelentené, hogy teljesen megnyitnánk a magyar munkaerőpiacot a szakképzettséget igénylő munkakörökben a román és bulgár állampolgárok előtt. Lenne egy olyan kör, amelyben a szakképzettséget nem igénylő munkakörök tartoznak, amely a mellékletben szerepel az önök számára is kiosztott anyagban, ahol előírás az, hogy nyolc általánossal viszont rendelkezni kell a munkakör betöltéséhez mindenképpen. Itt automatikus lenne az engedélyeztetés, tehát ez is egy jelentős könnyítést tartalmaz, nem kellene ezekben a foglalkozásokban a munkaerő-piaci helyzetet vizsgálni és megmaradna egy olyan kör, a legkevésbé kvalifikált munkakörökben, ahol továbbra is a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatával lehetne belépni munkavállalóként a magyar munkaerőpiacra a román-bulgár állampolgároknak. Azért gondoljuk, hogy ezt a javaslatot terjesztjük a kormány elé, mert a magyar munkaerőpiac, mint ahogy tudjuk, a legkevésbé vevő az összes európai uniós tagállam közül a nem kvalifikált munkaerőre, a szakképzetlenekre, azokra, akik csak nyolc általánossal vagy még azzal sem rendelkeznek. És azt is nagyon kártékonynak tartanánk, még ha előbb-utóbb teljes nyitást is fogunk végrehajtani, hogy ha átmenetileg csak néhány ezer fő is kiszorulna a magyar munkavállalók közül, a foglalkoztatotti körből a teljes nyitás miatt. Én ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elmondom a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.) Következnek a hozzászólások. Megadom a szót Bernáth Ildikó alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Szakállamtitkár Asszony! Érdeklődéssel hallgattam a szóbeli kiegészítést annál is inkább, mert nemrégiben zajlott le a magyar és a román miniszterelnök találkozója, miután a magyar miniszterelnök bejelentette a teljes nyitást, mert a gazdaság fejlődése ezt indokolttá teszi. Most meglepve hallgatom azt, hogy vizsgálatokat fognak folytatni az irányban, hogy mire vonatkozzon a nyitás. Teljes legyen vagy csak bizonyos területeken legyen, illetve bizonyos képesítésekhez legyen kötve. Most mi a helyzet? Most teljes nyitás van vagy pedig még vizsgálatok zajlanak? Vagy mi fog történni? Természetesen nem akármilyen fordulatról beszélhetünk. Jól emlékszünk még arra, amikor a 23 millió román elözönléséről beszélt a szocialista miniszterelnök, most pedig teljes nyitásról és a gazdasági fejlődésről, aminek mondjuk a nyomát kevéssé látjuk. De az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak az éves jelentésében szerepel, hogy a segédmunka iránt a gazdaságnak milyen nagy az igénye. Ehhez képest ott van több, mint 400 ezer regisztrált munkanélküli, akiknek a képesítése bizony hagy némi kívánnivalót maga után, magyarul ezeknek az embereknek egy jelentős része általában csak általános iskolai képesítéssel rendelkezik. Most akkor miben látja annak az okát, hogy a képesítés nélküli emberek nem felelnek meg a hazai munkáltatóknak még arra sem, hogy segédmunkát végezzenek vagy idénymunkára legyenek alkalmasak? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc képviselő úr.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Albizottságunknak is napirendjén szerepelt ez a téma. Mint ahogy alelnök asszony is mondta, a miniszterelnök úr bejelentése után vetődött fel az a kérdés, hogy most hogyan tovább a román munkavállalók engedélyével. A számok azt mutatják, hogy a 66800 érvényes munkavállalói engedélyből 28400 volt a román munkavállaló engedélye és ez 3000-rel kevesebb. Mindez azt mutatta, hogy azokban a szakmákban, amelyeket mi meghatároztunk, nem jelentett problémát Magyarországon a foglalkoztatás, ezért úgy gondolom, hogy ennek a foglalkoztatási listának a megszüntetése ezek szerint aktuálissá válik. Úgy gondolom, hogy ugyanezt kellene a román munkavállalók mellett a bulgárok felé is kiajánlani, hiszen az előterjesztés is azt írja, hogy csak a szakképesítéssel nem rendelkezők viszonylatában marad meg továbbra is az a kötelezettség, hogy regisztrálni kelljen. A másik ilyen szám, amiről szeretnék szólni, ez pedig a Romániában bejegyzett munkaerő-kölcsönzők által Magyarországra kölcsönbe adott munkaerő nyilvántartása. Úgy gondolom, hogy ugyanúgy kellene valahogy az ellenőrzést elvégezni, mint a magyarországi munkaerő-kölcsönzésnél. Tehát megfontolandó, hogy továbbra is előírjunk-e különböző engedélyeket. Az biztos, hogy a szakképzetleneknél a különböző régiókban jelentkezhet esetleg a magyar munkaerőpiacon többlet, ez által talán befolyásolja a magyar foglalkoztatási mutatókat.
Az anyag arról is szólt, hogy a szeptember 30-i időponttal nőtt a foglalkoztatottak száma 9400-zal és csökkent 9200-zal a munkanélküliek száma, ezáltal a munkanélküliségi ráta 7,2 százalékra alakult 7,5-ről. Úgy gondolom, hogy ezt a tendenciát kellene folytatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr megszólalását. Ma Ferenc-nap van, ugye jól gondolom? Ez egy igazi Ferenc-napi hozzászólás volt, magam is gratulálok hozzá. Czoma Sándor!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Kissé egyedi lesz, amit mondani fogok, de szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat arra, hogy amikor ez a téma előjött, ugyan egyedül maradtam ezzel a véleményemmel, de akkor én a teljes munkaerő-piaci nyitás mellett voltam. Vissza lehet nézni a jegyzőkönyveket, de bólogatnak is képviselőtársaim, emlékeznek rá.
Látszott az előkészített anyagból is, hogy azok a román állampolgárok, akik külföldön akarnak dolgozni, azok már régen külföldön vannak. Megmondom őszintén, hogy a kérdést nem úgy tenném fel, hogy miért nyitunk - és ez a saját véleményem - hanem azt, hogy miért most nyitunk. Miért nem korábban? És továbblépnék, mert meggyőződésem, hogy fél év múlva meg azzal fogunk idejönni, hogy hát bizony, tényleg a szakképzetlenek felé is nyugodtan lehet nyitni, mert nem nagyon van mitől félni.
Szóval az a helyzet, hogy ha jól emlékszem, a délalföldi régióból jelezték, hogy sok olyan szakma van, ami segédmunkási munkakör, hiába van 1500 magyar általános iskolát végzett, senki nem fog oda elmenni dolgozni, mert olyanok a munkakörülmények, a munkafeltételek, nem tud beutazni, nem ragozom. Tehát nem az a kérdés, hogy kell-e nyitni vagy nem kell nyitni, hanem én nem látom értelmét a csak a szakképzettek felé nyitásnak sem, én most is azt támogatnám, amit fél évvel ezelőtt támogattam: a teljes munkaerő-piaci nyitást, nem látok benne aggályos elemet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor alelnök úr.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Mindössze három megjegyzésem lenne. Az egyik az, hogy az én ismereteim szerint az FSZH-nak a különféle publikált anyagaiban legkiváltképp az van a fókuszában, hogy a szakmunka hiánya a domináns. A kamarák is mindig erről beszélnek, hogy 40-60, 60-80 ezer szakmunkást a mai magyar gazdaság fel tud szívni. Arról nagyon keveset hallok, hogy segédmunkásra, maximum nyolc általánost végzettekre nagyon nagy kereslet lenne a munkaerőpiacon. Úgyhogy az előző mondatok tekintetében nekem azért vannak aggályaim a vonatkozásban, hogy célszerű lenne teljes körűen, minden feltétel nélkül nyitni, mert akkor, amikor az álláskeresői regiszterek gyakorlatilag 40 százalékban országos viszonylatban, a hátrányos helyzetű térségekben 50 százalékban, 55 százalékban adott esetben maximum nyolc általános iskolai végzettséggel bíró embereket hordoznak magukban, akkor elég nehéz lenne fogadókészséget mutatni és elhelyezkedési lehetőséget biztosítani az ilyen sajátosságokkal bírók emberek számára. Talán józan kétely lehet e tekintetben, hogy szabad-e ilyen értelemben mindenki számára a teljes nyitottságot biztosítani.
A másik oldala a dolognak, amiben lehet, hogy egy picit más a filozófiám a dologhoz, én azt gondolom, hogy akik bent vannak a különféle regiszterekben, azok esetében nekünk az is a dolgunk, hogy kellő motivációt próbáljunk meg tenni annak érdekében, hogy igenis akarjanak a munka világában szerepet vállalni. Tehát én egyfajta munkaterápiás logika alapján gondolkodok. Az alapján, ami arról szól, hogy bizonyos ösztönzéseket kell tenni annak érdekében, hogy ne csak más típusú megélési lehetőségek járjanak az emberek agyában. Tehát amikor van kínálat, legkiváltképp az aluliskolázott vagy éppen a nem kellő szakmai kvalifikáltsággal megáldott emberek esetében, akkor az a dolgunk, hogy azt serkentsük és nem az, hogy mondjuk a román munkaerőpiac ezen sajátossági jegyeivel megáldott embereket engedjük rá a magyar munkaerőpiacra. Tehát nekünk ennyi a nézetbeli különbségünk. Sokkal inkább azt mozgatnám, ami belül kínálati tényezőként rendelkezésre áll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy tudom, hogy Ausztria január 1-jétől 50 szakmában megnyitja a kapuit. Most is a munkahelyemről elment a két legjobb fényező, tehát Magyarországon előáll egy olyan helyzet, hogy Romániába mennek dolgozni emberek, ez ma már megy. A legjobb szakemberek, akik valamire akarnak jutni, elhagyják az országot. Teljesen le van maradva a szakképzés, nem pont most a két év hibája ez, de hat év távlatban azért már lehet gondolkodni, hogy hibás a lemaradásban ez a kormányzat. Mit tud tenni ezért a minisztérium? Egyáltalán van-e valamilyen elgondolás, hogy ezt hogy lehet kivédeni, mert ma már nem tudnak idejönni multik, ma már nem tudnak vállalkozások jó szakemberhez jutni. Tehát mi a megoldás? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm az érdemi hozzászólásokat. Megadom a szót a szakállamtitkár asszonynak.
Dr. Székely Judit (SZMM) reagálásai
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Először Bernáth képviselő asszony kérdésére szeretnék válaszolni. Valószínűleg félreértésből született az a megállapítás, hogy még külön vizsgálatokat fogunk folytatni, hogy milyen körnek nyissunk. Nem folytatunk már vizsgálatot, úgy fogalmaztam, hogy ajánlatot fogunk tenni a kormánynak és ebben az fog szerepelni, hogy a szakképzettséget nem igénylő munkakörök egy részében továbbra is engedélyhez kötést fogunk javasolni mind a román, mint a bulgár állampolgárok vonatkozásában. Ahogy Gúr Nándor képviselő úr mondta, én sem tudok olyan vizsgálatról, amiből az került kimutatásra, hogy a szakképzetlen munkaerő iránt lenne Magyarországon nagy a kereslet, az adatok sem ezt mutatják, hiszen ha egy másik adatsort hívunk az állításunk igazolására, akkor azt látjuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar munkavállalási korú népességnek több, mint 80 százaléka foglalkoztatott, a szakképzetteknek csaknem 50 százaléka és a szakképzettség nélkülieknek, a nyolc általánost végzetteknek, csak érettségivel rendelkezőknek vagy nyolc általánossal sem rendelkezőknek 27 százalék körüli. Ez a magyar gazdaság szerkezetéből adódik elsősorban. Azért fogalmaztam úgy, hogy az Európai Unió tagállamaitól eltérően egyáltalán nem vevő a magyar munkaerőpiac a szakképzetlenekre. Kutatásokból tudok én is csak idézni, ahol arra a megállapításra jutottak, hogy nálunk sokkal kevésbé alakultak ki azok a szolgáltatások, amelyek kvalifikálatlan munkaerőt vesznek igénybe, illetve a szociális gazdaság elterjedtsége sem olyan magasfokú sajnálatos módon, amely le tudná kötni ezt a munkaerőt. Tehát nagyobb ütemben is növekedhetne a gazdaság, akkor sem tudja felszívni egy részét a kvalifikálatlan munkaerőnek, éppen ezért a képzés, felnőttképzés, meg a szakképzés az egyik megoldás a foglalkoztatási ráta növelésére, de erre én majd még vissza fogok térni. Egyébként a szakmunkáshiányt jellemzi minden felmérésünk valóban. Ennek hiányára utal, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen szoktuk ezt végezni, ott 35-40 ezres volt a tavalyi évben az a hiány, amely tapintható, kézzelfogható, amely munkakörökre már legalább egy éve nem tudott a munkáltató megfelelő szakembereket találni sem külföldiek, sem magyarok közül.
Még egy adalékot mondanék, éppen a kereskedelmi kamarán kívül az amerikai kamara is megkeresett a múlt héten, mert most már ők is érzékelik az új befektetéseiknél, hogy nemcsak bizonyos felsőfokú mérnöki munkakörökben van hiány, hanem általános szakmunkáshiány tapasztalható azokban az ágazatokban, amelyekben a befektetők ide jönnének. A következő, természetesen a Kiss Ferenc úrnak mondanám, hogy a bulgárokra ugyanazt a szabályozást javasoljuk. Nemcsak azért, mert az ő jelenlétük minimális a munkaerőpiacon, hanem semmi értelme nincsen a megkülönböztetésnek. A kölcsönbe adott munkaerővel kapcsolatban mondanám, hogy nemcsak román viszonylatban, hanem a többi munkaerő-kölcsönző cég, külföldön bejegyzettek magyarországi aktivitásával sem egészen vagyunk tisztában. Keressük azokat a megoldásokat, hogy hogyan lehetne nagyobb rálátásunk a teljes munkaerőpiacra, de azt kell, hogy mondjam és nem mutogatni szeretnék sehová, hogy az egész Európai Unióban kicsit megoldatlan pillanatnyilag a migrációs statisztika helyzete. Mi már több javaslatot tettünk abban a bizottságban is, amelyben én szoktam részt venni Brüsszelben, de másokat is megkértünk már rá és még meg fogunk kérni képviselőket, akármelyik bizottságban is vannak, vagy még magasabb szinten, hogy egy olyan, az EUROSTAT felé szóló ajánlást kellene megfogalmazni, amely garantálja azt, hogy az összes mozgásról képünk legyen. Nekünk ez nagyon fontos lenne mindenképpen, a többi tagállamnak is. Szokták is szorgalmazni, csak aztán valahogy úgy lassan őrölnek ott a malmok és még nem történt igazi előrehaladás ebben az ügyben, holott mi is szolgáltatunk különböző adatokat.
De csak hogy mondjak egy nem ide tartozó dolgot, az sem tudjuk, pedig önök is szokták tőlünk kérdezni, mások is, hogy hány magyar dolgozik pillanatnyilag külföldön és erre is csak nagyon nagybecsléseket tud pillanatnyilag a KSH mondani. Jó lenne, ha ebben is tisztábban látnánk, ezért kellene egy ilyen jó kis migrációs statisztikát összeállítani, hogy tudjuk azt, hogy a mozgásoknak kik elsősorban a nyertesei vagy haszonélvezői rövidebb vagy hosszabb távon és kik a pillanatnyi vesztesei.
A teljes nyitással kapcsolatban. Egy évvel ezelőtt miért nem a teljes nyitást javasoltuk? Emlékszem én, ugyanitt ültünk egy szép decemberi napon, jó hosszasan beszélgettünk, idehoztunk mi egy közvélemény-kutatási eredményeket tartalmazó anyagot, amiből az derült ki, hogy elsősorban a román állampolgárok közül a nagyon alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők azok, akiknek a legmagasabb a migrációs hajlandósága. És ez egy kicsit elgondolkodtatott bennünket akkor is, ha mi magunk is éreztük, hogy nem olyan nagyon nagy ez a veszély, ugyanis visszalépni már nem lehet egy megengedő szabályozásból. Tehát ez volt az, ami minket bizonyos óvatosságra intett. Most pedig az a felelősség, ami abból is adódik, hogy hallani lehet, hogy bizonyos régi európai uniós tagállamokból haza fogják toloncolni azokat az alacsony iskolai végzettségű, például román állampolgárokat, akik ott nem tudnak elhelyezkedni, és letelik az az időszak, ameddig ők ott legálisan tartózkodhatnak. Úgy gondoljuk, hogy ez jelenthet megint egy olyan veszélyt, amiről lehet, hogy majd fél év múlva ön azt fogja mondani, hogy ez is egy felesleges dolog volt, de a felelősséget mindenesetre szeretnénk érzékeltetni azzal, hogy nem történik semmi probléma, hiszen nincsenek kiszorítva a munkaerőpiacról azok, akiknek még engedélyért kell folyamodni, csak a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata után kaphatnak munkavállalási engedélyt. Ha megfelelő magyar munkavállaló nem áll rendelkezésre adott munkakörre, akkor meg fogja kapni a munkavállalási engedélyét a román állampolgár. Ennek semmiféle akadálya nincs.
A szakmunkáshiányról és a szakképzés fejlesztésére vonatkozó elképzelésekről nem hiszem, hogy hosszasan ennek a témának a keretein belül kellene beszélni, de önnek teljesen igaza van abban és ezt soha nem titkoltuk, hogy nincsen rendben nagyon sok minden a szakképzés körül, de ez nem az elmúlt hat évben alakult ki, hanem a rendszerváltás óta alakult ki. Ezt 17-18 éve cipeli magával a magyar közoktatás, a magyar felnőttképzés és ily módon a magyar gazdaság is. Azt hiszem, hogy az idén, a júniusban elfogadott törvénycsomaggal, ami a szakképzési hozzájárulásról szól és a közoktatási törvény megváltoztatására irányul, teremtettük meg annak az alapjait, hogy keresletvezéreltté vagy keresletvezéreltebbé váljon a szakképzés. Hiszen jövő év szeptemberétől azok a szakképzési tevékenységek fognak fejlesztési támogatáshoz jutni, amelyek mindezeket, amiket én mondtam, hogy keresletvezéreltek legyenek, igazolni is tudják. Részletesen beszámoltunk ennek a bizottságnak is és más bizottságoknak is erről a munkáról. Nem lesz máról holnapra való eredménye ennek, csak úgy éreztük, hogy el kell valahol kezdeni, mert hogyha el sem kezdődik, 4-5 év múlva lesz kitapintható eredménye. Úgy gondoljuk, hogy a finanszírozási oldalról kell ezt a szabályozási sorozatsort meghozni, amely elősegíti azt, hogy a gazdaság igényeinek megfelelő szakképzés tudjon kialakulni. Egyrészt ezeket az intézkedéseket sorolhatnám, másrészt olyan apró dolgokat, amiken szintén dolgozunk, amik megpróbálják a szakmunkáslét presztízsét valahogy visszaadni. Ezekről is készült egy intézkedéscsomag a minisztériumban már.
Ausztria valóban először 50 szakmában teszi meg a teljes nyitást, nem karitatív alapon természetesen. Éppen három héttel ezelőtt voltunk az osztrák munkaügyi minisztériumban. Ott is általános szakmunkáshiány van, pedig a szakképzési rendszerük fejlettebb, meg a németeknek is, meg a franciáknak is, és lám-lám mégis általános szakmunkáshiány van egész Európában. Minden fejlődő gazdaság azon gondolkozik most, hogy hogyan lehetne ezen valahogy segíteni. Mi osztrák és szlovén viszonylatban most azon gondolkozunk és többek között az volt az egyik apropója annak, hogy ott voltunk, hogy egy határokon átnyúló közös foglalkoztatási és szakképzési paktumot írjon alá a három miniszter és a három állami foglalkoztatási szolgálat és a három gazdasági kamara, ami a legfőképpen képviseli az országokat, mert az ő reprezentánsaikkal is találkoztunk, hogy kölcsönösen tudjunk profitálni ezekből a mozgásokból. Nyitottak voltak a miniszter úr és a kamarák is ebben a vonatkozásban.
Ami a román viszonylatot illeti, illetve ideérteném Horvátországot, Szerbiát, Ukrajnát is, mert van nekünk potenciális munkaerőforrásunk máshonnan, tehát azért lehet, hogy sikerül szakmunkásokat toborozni addig is, amíg itt Magyarországon a szakképzési rendszer nem tökéletesedik, itt is egy együttműködésben gondolkodunk. Volt egy kísérleti, európai uniós forrásból, meg egyéb forrásokból támogatott program, amelyben az általam említett összes tagállam, meg még Románia is részt vett és most körvonalazódik egy olyan együttműködés, ami szintén uniós támogatást is fog kapni. Meg hazai támogatást is természetesen, amelyben szintén azt szeretnénk, hogy ha a foglalkoztatási munkaerőpiaci mozgásokon kívül a felnőttképzésben és a szakképzésben sikerülne egy olyan közös hálózatot létrehozni, ami lehetővé teszi, de itt is vigyázva arra, hogy ne lefölözzük vagy lesilányítsa egyik terület a másikat. Főleg Románia Magyarországhoz közel lévő területén már szintén szakmunkáshiány van. A többi államban, amit soroltam, még nem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak még megadom a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Mivel a szakállamtitkár asszony is és Gúr Nándor alelnök úr is kétségbe vonta azon állításomnak a valóságtartalmát, miszerint a kereseti oldalon több, mint egyharmad igény mutatkozik a segédmunka iránt, akkor ajánlom szíves figyelmükbe az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2006. évi évkönyvét, ugyanis ezt az adatot ott olvastam. Felsorol kereseti és kínálati oldalról is, szembeállítja az igényeket és a jelentkezéseket, ajánlatokat. Úgyhogy erről ennyi megjegyzést kívánok elmondani.
Egyébként pedig egyáltalán nem értettem félre azt, amit a szakállamtitkár asszony elmondott. A miniszterelnök előbb jelentette be a teljes nyitást, mint ahogy most a minisztérium elkészíti az előterjesztést vagy a javaslatot a kormánynak.
ELNÖK: Egy-egy mondatra megadom a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Meghagyom a szakmai választ az államtitkár asszonynak. Én csak annyit mondanék, hogy kétségbevonásról szó nincs. Én azt mondtam, hogy én olyan dolgokat, olyan tájékoztató anyagokat nem ismerem, amely ma arról szól, hogy a segédmunkát érintően dominánsabb kereslet lenne, mint mondjuk a szakmunkát érintően. A szakmunka irányában van ma Magyarországon kereslet az én ismereteim szerint. Köszönöm szépen.
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én is csak annyit szerettem volna mondani, hogy szó sincs arról, hogy bármit kétségbe vonnék, csak nem mindegy, hogy milyen adatforrásból idézünk. Azt én természetesnek tartom, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál bejelentett munkaerőigények között dominál sajnálatos módon a segédmunkás munkakör iránti igény. Ez azért van így, mióta ÁFSZ az ÁFSZ, mert a munkáltatók tudatában tévesen jelenik meg ennek a szervezetnek a tevékenysége és a szolgáltatásai és az ügyfélköre, ugyanis azt hiszik, hogy csak a nagyon alacsonyan kvalifikált munkaerő az, aki regisztráltatja magát és csak ilyen esetekben fordulnak az ÁFSZ-hez, hogy ha ki akarják elégíteni a munkaerőigényüket, mert a többi esetben egyéb módokat választanak a toborzáshoz. És akkor ez így teljesen alulreprezentált az ÁFSZ tevékenységében. Úgyhogy ez ebből adódik, oly módon az ÁFSZ, mivel ilyen adatai vannak, ezeket az adatokat is ki tudja hozni, ugyanakkor tudjuk, hogy az ÁFSZ-nek a munkaerő-közvetítésben betöltött szerepét nézve a piaci részesedése körülbelül 15-20 százalékos már hosszú idő óta, tehát a nem csekély 80 százalék összetétele viszont teljesen más, úgyhogy itt szó sincs semmiféle kétségbevonásról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két-három mondatot engedjenek meg. A bizottság végig fogja kísérni folyamatában a piacnyitáshoz kapcsolódó intézkedéseket, hiszen kihelyezett bizottsági üléstől kezdve a napirend megtárgyalásáig nem mondhatjuk azt, hogy mi ezzel mélységében nem foglalkozunk.
A második, hogy amit államtitkár asszony mondott, hogy hogy lehet a határon túllépő kapcsolatokkal segíteni a magyarországi munkaerőpiac helyzetét, ebben a bizottság - ha szabad ezt a szót használnom - egy szakmai küldetést töltött be, hiszen részben Szlovéniában, részben az osztrák parlament szakbizottságával érdemi konzultációt folytattunk le ebben a témakörben. Az utolsó megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy abban egyöntetű a bizottság minden egyes tagjának az alapállása, hogy van egy közös felelősségünk a magyarországi munkaerőpiac és annak a szereplői iránti támogatásban és azt gondolom, hogy ez nyilvánvalóan ezekben a szakmai vitákban is megjelenik függetlenül attól, hogy kormánypártban vagy az ellenzéki oldalon ülnek-e a szakpolitikusok. Az utolsó megjegyzésem pedig az, hogy ezt a témát úgy vélem, fogjuk még bizottsági ülésen tárgyalni. Nyilvánvaló, egy következő felülvizsgálathoz kötődően a bizottság újra le fog folytatni egy érdemi konzultációt. Köszönöm szépen szakállamtitkár asszonynak és Bódi úrnak is, hogy a tárgyalásban részt vettek.
A második napirendi pontunkra térünk át, az Állami Számvevőszék jelentése a közmunkaprogramok támogatására fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről. Köszöntöm a kollégákat. Megadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőjének.
Turnheimné Lakos Zsuzsa (ÁSZ) szóbeli kiegészítője
TURNHEIMNÉ LAKOS ZSUZSA (Állami Számvevőszék): Jó napot kívánok!
A foglalkoztatást elősegítő támogatásokkal most nem először foglalkoztunk, 2002-ben már vizsgáltuk az evvel kapcsolatos támogatásokat, a közfoglalkoztatás akkori hangsúlyainak megfelelően elsősorban a közhasznú és a kialakulóban lévő közcélú foglalkoztatás állt az érdeklődésünk középpontjában. Az idei vizsgálatunk, bár elsősorban a dinamikusan növekvő közmunkaprogramokra fókuszált, emellett azonban a helyi foglalkoztatáspolitika tudatosságát is vizsgáltuk. Azt állapítottuk meg, hogy az önkormányzatok 80 százaléka nem tartja feladatának a foglalkoztatási gondokkal való koncepcionális törődést, koncepció megalkotását, a helyi foglalkoztatási viszonyok aktív befolyásolását. Általában, ha valamilyen közfoglalkoztatással foglalkoznak, kistelepülésen ugyanez a polgármester feladatkörét jelenti, de általában valamilyen közhasznú szervezetre bízzák az ezzel kapcsolatos teendőket és koncepcionálisan, mint már említettem, nem foglalkoznak a foglalkoztatás kérdésével.
A szociális törvény előírása alapján az önkormányzatok általában a közcélú finanszírozás eszközével éltek a leginkább. A kötelező feladataik ellátásához vettek igénybe munkaerőt, hiszen leginkább ez volt a kedvező anyagilag számukra, hiszen a részmunkaidősök utáni támogatás azonos a teljes munkaidőssel, így gyakorlatilag bizonyos munkaköröket akár be tudtak tölteni, akár valamiféle, a szociális támogatásban részesülők kötelező foglalkoztatásának a körében gyakorlatilag így be tudtak tölteni akár bizonyos munkaköröket is. Ennek a foglalkoztatási formának az a hátránya, hogy nincs benne programszerűség. Nem felel meg, nem érvényesülnek a projektfinanszírozás követelményei, ám anyagilag rendkívül kedvező az önkormányzatoknak.
Évi körülbelül 16 ezer főt foglalkoztattak ebben a formában, 2006-ban volt csak ebben visszaesés, ami lényegében annak köszönhető, hogy 2006-ban a Száz lépés kormányzati program keretében egy ilyen jelentős közmunkaprogram vált lehetővé, aminek egy részét az önrész kiváltásaként a közcélú foglalkoztatás keretéből finanszírozták.
A közhasznú foglalkoztatás az önkormányzatoknál csökkenő tendenciát mutat. Gyakorlatilag nem egy átmenetileg munka nélkül maradottnak a munkában és a gyakorlatban tartását szolgálja. Minimálisan élnek ezzel az önkormányzatok, hiszen itt a finanszírozásban legalább 30, de esetlegesen kedvezményesen tíz százalékot kell finanszírozniuk. Tehát ez kedvezőtlenebb az önkormányzatok részére, mint a közcélú forma.
Végül is a közmunkára azokat a munkanélkülieket szavazták be vagy választották be az önkormányzatok, akiket már az előző két körben nem tudtak foglalkoztatni. De ez nem egy tudatos építkező munka volt, tulajdonképpen mint említettem, nem nézték azt, hogy az önkormányzat számára melyik az a foglalkoztatási forma, ami koncepcionálisan távolabbra, messzebbre vezet. A vizsgált körben elsősorban a Száz lépés közmunkaprogram kapcsán választottunk önkormányzatokat, de minden olyan közmunkát megvizsgáltunk, amely a 2003-2006-os években ezeknél az önkormányzatoknál előfordult. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyiben tudtak az önkormányzatok élni a közmunka előnyeivel, milyen előnyök származtak a közmunkában részvevő állástalanok számára, illetve az önkormányzat számára a közmunka során és hogy ezeknek a lebonyolítása hogyan folyt.
Ha először a munkákban részt vevő állástalanokat tekintjük, azt tudjuk mondani, hogy ezek a közmunkák gyakorlatilag a szociális feszültségek enyhítésére vannak pozitív hatással, illetve a mentális hatásuk jó. Azt sajnos nem tudjuk elmondani azzal együtt, hogy valamelyest a múltban is már előfordult, hogy munkára felkészítő tréningekre került sor, de ezek csak átmeneti foglalkoztatást jelentettek és a munka világába való visszavezetést igazából nem. Ha az önkormányzatokat nézzük, akkor bár a Közmunkatanács az utóbbi időben törekedett arra, hogy ösztönözze az önkormányzatok együttműködését, azt tapasztaltuk a vizsgálatunk során, hogy ez az együttműködési hajlandóság eléggé korlátozott. Tehát, ha a pályázás feltétele is volt a közös pályázatkészítés, idáig ez formálisan meg is történt, amikor azonban már összehangolni kellett volna ezeket a feladatokat az együttpályázóknál, akkor már inkább az önállósági törekvések voltak előtérben. Problémát okozott még az is az önkormányzatoknál, hogy igazából ezeknek a közmunkaprogramoknak nem vonták meg a mérlegét, az eredményét nem tárgyalták meg, nem nézték meg a kihatását. Azzal együtt, hogy azokon a településeken, ahol ezt komolyan vették és jól szervezték meg, ott fizikálisan is látszott a közmunka hatása a település rendezettségében, hiszen az önkormányzat anyagi forrásainak hiányosságai miatt elmaradó feladatok ellátásában gyakorlatilag itt ez erre jelentett nagy segítséget az önkormányzatoknak, hogy amire egyébként forrásuk nem volt, olyan feladatokat tudtak, ha jól szervezték a feladatot és a munkavégzést, ellátni, amit egyébként nem tudtak volna.
Több helyen tapasztaltuk a nyilvántartási hiányosságokat, a számonkérés hiányosságát, aminek a másik oldala, hogy azt mondtuk, hogy teljesítménykövetelményeket kellene meghatározni a közmunkák során. Értettük ez alatt azt, hogy valamilyen módon számon kérhető legyen az, amit a közmunkák során elvégeznek. Azt értjük és elfogadjuk, hogy mentálisan azok az emberek, akik hosszú munkanélküliség után kerülnek be egy közmunkába, nem tudnak annyit produkálni, természetesen csak töredékét annak, mint azok, akik esetleg professzionálisan vagy munkakörileg végeznek hasonló munkát. Ezzel együtt azt gondoljuk és ezzel, azt hiszem, egyetértünk a Közmunkatanáccsal is, hogy a munkaadóknak, a munkáltatóknak, a közmunkát szervezőknek kellene meghatározni azt, hogy milyen teljesítményt várnak, illetve ezt valahol számon is kellene kérni. Ezzel együtt valamiféle olyan irányvonalat kellene ezeknél a közmunkáknál meghatározni, hogy összességében ezeknek a közmunkáknak az eredményessége mérhető, értelmezhető legyen. Mert akkor, ha ugyanazt a tevékenységet még a közmunkára társult önkormányzatok is, akik együtt adták be hasonló tevékenységre a pályázatukat, különböző módon mérik, ilyen módon elég nehéz akkor levonni ebből következtetéseket. Ugyanígy a helyi ráfordítások sem mindig követhetők nyomon. A pályázatok során ugyan megköveteli a Közmunkatanács az önerőt, de a támogatási szerződésekbe ez nem mindig kerül bele.
Még egy olyan dolog, ami nem egységes tulajdonképpen, a forráskoordináció kérdése. A közmunkákban különböző típusúak vannak. Van olyan, ahol fejezeti pénzek átadására kerül sor, van olyan, ahol a fejezet a saját társaságának ad át pénzt vagy a társaság maga járul hozzá a közmunka lebonyolításához. Erre szükség lenne, hogy valamiféle egységes rendszere alakuljon ennek ki, hogy átlátható legyen és értékelhető legyen. Azt gondolom, hogy a Közmunkatanácsnál a menetközbeni észrevételeinket fogadókészen vették tudomásul és igyekeztek már menet közben valamit változtatni. Bevezetésként ennyit mondtam volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sándor úr, ha szólni kíván, szeretném kérni, hogy vegye figyelembe, hogy vele még egy napirenden belül fogunk találkozni.
Dr. Sándor László kiegészítője
DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (Közmunkatanács): Tisztelt Elnök Úr! A felhívásnak azért is eleget tudok tenni, mert a magunk részéről az ellenőrzés során egy rendkívül korrekt viszonyt tapasztaltunk az Állami Számvevőszék részéről és tulajdonképpen mondhatom azt is, hogy a legjobbkor jött ez az ellenőrzés, amikor egy intézmény mögött van 3-4 év tapasztalat. Akkor kell az összegzéseket és a korrekciókat elvégezni és azt tudom mondani, hogy az ÁSZ felvetéseinek túlnyomó többsége olyan jellegű volt, amivel már foglalkoztunk, bizonyos értelemben 2007-ben ezekből már gyakorlat is született és van egy-két olyan dolog, amire várhatóan kormányzati és tárcadöntések.
Két dologban maradt vita. Az egyik ez a hatékonyságmérésnek az a módja, hogy mennyien tudnak az elsődleges munkaerőpiacra visszatérni. Az a helyzet, hogy ott, ahol a foglalkoztatási lehetősége mennyiségében nem bővülnek, ott ez az esély gyakorlatilag nincs meg. Tehát itt nem a program hatékonyságának mérőszáma az, hogy az elsődleges munkaerőpiacra visszatérhet-e vagy nem, hanem egyszerűen, ahol nincs manuális bővülés, ott ez az lehetőség rendkívül korlátos, majdnem azt is mondhatom, hogy a depressziós térségekben ennek a valószínűsége majdnem nulla. A másik dolog, amibe maradt némi vita, hogy a Közmunkatanács létrehozásával a kormányzatnak az volt a szándéka, hogy a döntően hasonló célokat szolgáló pénzeknek valami koordinált elköltése felé mozduljunk el, ezért megjelenik a források között az ÁPV Rt. támogatása az erdőgazdaságok felé, a MÁV karbantartásra fordítható összegének átadása. Megjelenik a mi általunk kapott költségvetési forrás átadása például vízügyi szerveknek. Rendkívül bonyolult ilyen értelemben az államháztartási törvény pénzügyi szabályzata és ebből fakad az, hogy iszonyatosan nehéz nyomon követni papíron azokat a dolgokat, ahol két miniszter megállapodik, aláír egy együttműködési szerződést, de a pénzmozgások bizony megállapodások, pénzügyi szabályok, eltérő pénzügyi szabályozások és bizony itt azt kell mondjam, hogy nem az a baj, hogy a pénzelköltés nem követhető nyomon, hanem a tárca közötti pénzmozgás az, ami rendkívül nehezen összehangolható.
Ezért a minisztérium részéről történt is egy olyan kezdeményezés, hogy valami egységes közfoglalkoztatás felé elmenni, aminek egységes szabályozása legyen, egységes forrása legyen és ezek a problémák talán szűkíthetők és a végén meg is oldhatók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a felvezetéseket. Megnyitom a vitát. V. Németh Zsolt!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. A tájékoztató jelentős részével egyetértek, a Számvevőszék esetében, de van olyan is, amivel nem. Nem érzem azt, önkormányzati körben eléggé tájékozottként mondom ezt, hogy az önkormányzatok ne foglalkoznának koncepcionálisan a foglalkoztatás kérdésével. Foglalkoznak. Eszközeik szűkek. Így az elmúlt időkben megszűnt az iparűzésiadó-mentesség, -csökkentés lehetősége, tehát szűkebbek a lehetőségek, amelyeket az európai uniós csatlakozás után az önkormányzatok nyújthatnak. Ugyanúgy egy nagyon fontos eszköznek tartják a közmunkát is, illetve más, előbb említett foglalkoztatási formákat a közhasznút is. Én úgy érzem, hogy amit ön elmondott itt, ez alapvetően igaz. A gondot abban látom, hogy ha olyan elvárásaink vannak a közmunkával szemben, ami nem reális. Tehát én például nem tartom reálisnak azt, hogy állítsunk valamiféle teljesítménykövetelményt. Ezt szerintem helyben megteszik, de ennek a dokumentálása, akár a mérése vagy regisztrálása olyan forrásokat igényel, amely jóval meghaladja a munkánknak az értékét.
Kétségtelen az is, hogy legjelentősebb a szociális hatása, és úgy látom, hogy az a kör, amely ebben a munkában részt vesz, ennek a potenciális munkalehetősége csak egy ilyen munka lenne. Ennek a megoldása az, hogy ha akár önkormányzatoknál vagy akár a vasútnál, erdőgazdaságban, közútkezelőknél azt a munkát, amire egyébként nincsen pénz, de a feladatuk közé tartozna, azt elvégezhetnék program nélkül is. Az önkormányzatoknál is ez történik, hogy egy nagyon szorított költségvetéssel azokat a feladatokat hagyják el, amelyek törvénysértést nem jelentenek. Nem kaszálnak annyit, a közterületeket nem teszik rendbe, és ezért fordulnak a közmunkához. Nagyon örülnénk annak, hogy ha olyan önkormányzati költségvetések lennének, ha ez a tevékenység bekerülhetne egy önkormányzati költségvetésbe, mint ellátandó feladat. Emellett én azt látom, hogy valóban vannak kihasználatlan lehetőségek is a közmunkában. Mert az ezzel összekapcsolt, szinte kényszermunkaszerű kezelését lehet tompítani és ezt legjobban helyben lehet megtenni. Én nem hiszem azt például, hogy közmunkával csak söpörtetni lehet, meg havat lapátoltatni. Értékteremtő munkát is végezhetnek. Az én gyakorlatomban például turisztikában használtuk, egy sáncrekonstrukciót csináltattunk velük, ami utána egy turisztikai attrakció lett. Ha ugyanezek az emberek ott lehetnek például az átadáson, nem félrelökve őket, akkor ennek a munkának értéke lesz. Parkokban sétányt készítettek, amelyiknél szintén nem azért kell az átadás, hogy valaki odamenjen, szalagot átvágjon, hanem pont ezeknek az embereknek is a munkáját értékeli. Vagy mást mondok: szabadtéri színházi előadásokon, hogy ha ők rendezik be az egész nézőteret és tőlük várjuk, hogy valamikor éjfélkor ki kell oda menni és ugyanezeket összeszedni. Akkor ők kapnak tiszteletjegyet és soha az életben nem mennének egyébként színházba. Tehát csak példákat mondtam, ami nem pénzkérdés, és értéket adhat ennek a munkának. Nagyon nagy szükség van a közmunkára, de még egyszer azt mondom, hogy olyan követelményeket vagy elvárásokat ne támasszunk vele szemben, amire képtelen ez a foglalkoztatási forma. Annak ellenére mondom, hogy néhány példát mondtam, hogy el lehet szakadni ettől a megszokott tevékenységtől, söprögetéstől, meg ároktisztítástól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak a gondolatokat. Van néhány olyan, amit biztosan elindít bennünk, olyan továbbgondolásokat, hogy akár gyakorlati tapasztalatcserére is alkalmas információcserévé válhat a konzultáció. Alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Sok tekintetben egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal, amiért megszólalási lehetőséget kértem, az igazából az, hogy ennek a programnak a fontosságát hangsúlyozzam. Mert azt hiszem, hogy az élet bebizonyította az elmúlt másfél évtizedben is ennek a szükségszerűségét. Nagyon sok olyan ember van, aki még átmeneti foglalkoztatási lehetőséghez sem jutna, hogy ha nem lenne közmunkaprogram, ha nem lenne közcélú vagy közhasznú foglalkoztatási lehetőség. És az sem mindegy, hogy hogyan és miképpen alakulnak a financiális hátterek. Mert köztudomású mindegyikünk előtt, hogy még 1998 és 2002 között évente kétmilliárd forintot fordítottak közmunkára, addig 2006-ban 9,5 milliárd forintot, ha jól emlékszem, akkor most a 2007-es esztendőben az additív források révén 11 milliárd forint környékén fordítódik közmunkára pályázati pénzeszköz. Az pedig nagyon sok embernek ad legalább átmeneti foglalkoztatási lehetőséget.
A dolog másik része, hogy ugyan nem nagyon nagy százalékban, de az elsődleges munkaerőpiacon is néhány százalékban a programok keretei között résztvevők helyt találnak.
Ami nagyon fontos még, hogy egyre inkább bővülő, folyamatában az értékteremtésben való részvételnek a hányada. És ez nemcsak a közmunkában egyébként, hanem a közhasznú foglalkoztatás keretei között is igaz. Számtalan példát tudunk, én is tudok ilyeneket mondani. Tudok olyat, amely több, mint száz hektárnyi erdőfelületnek a telepítése kapcsán közmunkában történt meg és legkiváltképp halmozottan hátrányos helyzetű emberekkel. Tudok olyat mondani, amely szociális otthonnak az építésbe való bevonásával párosult, amelyben ma ellátottak vannak. És ha azok az emberek, akik részesei ezeknek a programoknak, látják a munkájuk hasznát, sokkal könnyebben motiválhatók a későbbiekben.
Összességében pedig közhasznúban, közcélúban és közmunkában éves viszonylatban olyan 35-40 milliárd forint kerül beforgatásra. Nyilván ez egy hatalmas pénzmennyiség, de egy szükségszerűen hatalmas pénzmennyiség, amely nélkül meggyőződésem szerint nagyon sokan elesnének a foglalkoztatási lehetőségtől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben az előterjesztők élni kívánnak a reagálás lehetőségével, megadom a szót. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. A konzultációt lezárom. Köszönöm szépen a kollégák részvételét.
Következik az Állami Számvevőszék jelentése a munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről. Megadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőjének.
Winter Zsuzsa (ÁSZ) kiegészítője
WINTER ZSUZSA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Az előbb a Sándor úr azt mondta, hogy nagyon jó időben jött az ÁSZ ellenőrzése. Itt azt kell mondjam, hogy óriási változások vannak a rehabilitációs foglalkoztatás törvényi és szervezeti rendszerében. Feltételezem, hogy az anyagot mindenki bizonyára ismeri. Elsősorban a múlttal foglalkozik és a most júniusban elfogadott rehabilitációs járadékról szóló törvénnyel, illetve az egész dotációs rendszerrel nem foglalkozik. Tehát azt lehet mondani, hogy az anyagunk a múlttal foglalkozik, leírja a múltat, hogy mik történtek és már a szakhatóság nagyon jelentős változásokat érvényesített, amiknek a vizsgálatát az Állami Számvevőszék nem tette meg, mert annyira rövid idő telt el. Mindannyian tudjuk, hogy a rendszerváltással körülbelül másfélmillió ember vonult ki a munkaerőpiacról, és a szociális biztonság megteremtésének az egyik nagyon fontos eszköze volt a rokkantosítás. Az egész megváltozott munkaképességű támogatási rendszer alapja az orvosi megítélés, ez az Országos Orvosszakértői Intézetnél kezdődik, aki az abszolút egészségi állapothoz viszonyítottan állapít meg egészségben történt hiányokat és ez alapján állapítja meg, hogy ki mennyi munkaképességet vesztett el. Ez alapján megállapítható, hogy az aktív korú rokkant nyugdíjasok száma több, mint 460 ezer volt, amit az egészségbiztosítási alap finanszírozott és januártól átkerül a nyugdíjbiztosításhoz. Itt is nagyon nagy változás van és ennek a nagy számnak körülbelül 80 százaléka az, aki harmadik csoportú rokkantsági nyugdíjas, tehát a munkaképessége kétharmadát veszítette el és ennek a 60 százalék az, aki 57 évesnél fiatalabb, aki rehabilitálható lenne a munkaerőpiacon. Akinek a foglalkoztatására irányuló lépéseket tett a munkaügyi tárca az utóbbi időben. Óriási pénz megy el folyamatosan a passzív ellátásra. Illetve ez a passzív ellátáson túl végül is valahol a szürkegazdaságot mozgatja. A rokkant nyugdíjasok, az átmeneti, a rendszeres szociális járadékkal bírók. A rokkant nyugdíj körülbelül havi 50 ezer forint, ez a sima, a baleseti rokkant nyugdíj havi 70 ezer forint megélhetést biztosít.
Problémának látjuk azt, hogy az Orvosszakértői Intézetnek az információs rendszere nem kellően felkészült, ezt mindenképpen kockázati forrásnak látjuk, kockázati forrásnak látjuk, hogy az egészségügyi adatokról szóló törvény nem teszi lehetővé az Orvosszakértői Intézetnek, hogy lássa az életfolyamatot, a betegségfolyamatot, hogy milyen előtörténete volt az embernek, hanem csak amit elvisz az ember magával, a páciens egészségügyi anyagát, annyit látnak róla. Ez egy óriási probléma. Tehát ahhoz, hogy valóban objektív képet alkothasson egy ítélő bizottság, ahhoz egy teljes egészségügyi folyamatról tudni kell, tehát például, hogy egy magasvérnyomásos közreműködött-e állapota kialakulásában, ahhoz feltétlenül fontos, hogy egy bizottság lássa ezt vagy arról van szó, hogy helyből be sem vette a gyógyszereit. Tehát az egészségügyi adatkezelés megoldatlansága probléma, az Orvosszakértői Intézet információs rendszere nem alkalmas ennek megítélésére. Eleve a munkaalkalmasságot kell megítélni és nem az elveszetett képességeket.
A rehabilitációs ágyak száma jelentősen megemelkedett 16 ezerre, ugyanakkor kevés az orvos, az egészségügyi szakszemélyzet, ezt is kockázati tényezőnek látjuk, tehát nincs annyi egészségügyi alkalmazott, aki rehabilitációra felkészítené az embereket. A harmadik pont talán, ami a dotációt illeti, hogy a védett szervezetekben foglalkoztatják többnyire a súlyos egészségkárosodott embereket és ezeknek az akkreditációja nem kötelező, ezt nem tartjuk indokoltnak. Röviden ennyit mondanék el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Ferenc úrnak adok szót.
JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kérdés úgy lett feltéve, hogy hogyan hasznosulnak azok a pénzeszközök, amelyek a megváltozott munkaképességűeket ellátó rendszerekben működnek. Az előttem szóló előterjesztő elmondta, hogy hatalmas pénzről van szó, százmilliárdokban mérhető, több mint 500 milliárd forint. A hasznosulást úgy kell megnézni, hogy ezek a pénzeszközök azon személyekhez kerülnek-e, akik erre rászorultak, a hasznosulást úgy kell megnézni, hogy szolgálják-e ezek a pénzeszközök ezen kedvezőtlen állapotok felszámolását, enyhítését. A hasznosulást úgy kell megnézni, hogy szolgálják-e egyéb társadalmi célkitűzések kiteljesedését, az esélyegyenlőséget, a foglalkoztathatóságot stb. Erre azt a választ kell adnunk, hogy nem, ezek a pénzeszközök rosszul hasznosulnak, ezért is volt rá szükség, hogy teljesen új koncepció mentén új törvények szülessenek és új kormányrendeletek a megvalósításra. Ezek a lépések elkezdődtek, én magam is voltam itt a bizottságon ezzel kapcsolatban több alkalommal. Mégis néhány szót kell szólni azokról a problémákról, amelyek továbbra is gondot jelentenek, ami esetleg veszélyezteti ennek az új programnak a megvalósítását. Az egészségügy oldaláról ilyen paradox módon a rehabilitációs ágyak rendkívül nagy száma, most már 15 ezer körül mozog ezen ágyak száma, holott ennyire nincs is szükség és valójában ezek nem rehabilitációs ágyak, hanem az egészségügyi fekvőbeteg-kapacitás bizonyos értelmű átmentését szolgálják és nem rehabilitációs tevékenységet folytatnak ezen ágyak többségén. Ez érthető is, hiszen rendkívül alacsony a szakemberek száma, fele, mint az Európai Unióban, holott ott az ágyak száma, aránya kevesebb. Kiszámoltam, egy orvosra 110-120 ágy jut. Ha csak a fekvőbeteg-kapacitást vesszük figyelembe. De ezek még a járóbeteg-rendeléseket is ellátják. Ez komoly gond. Arra kell vigyázni, nehogy az legyen, hogy az ágyszámok alapján fogjuk megítélni az orvosi rehabilitációs tevékenységet. Mert ennek pont az ellenkezője az igaz. A szakértői intézettel is komoly problémák vannak, mondtam, teljesen egyetértek, semmi gondom nincs a vizsgálat megállapításaival, a feltételek hiányoznak, de nemcsak az informatikai feltételek hiányoznak, hanem elsősorban a szakmai feltételek, a szakemberek hiányoznak. Nálunk az intézetben a dolgozó orvosok hivatalos bére jóval alacsonyabb, mint a kórházban dolgozók hivatalos bére. Ma egy 60 év körüli orvos több szakvizsgával bruttó 250-280 ezer forintot keres és nyilvánvaló, hogy tisztességes körülmények között egyéb bevételhez nem juthat. Egyébként a köztisztviselői státusz miatt sem, ahol maximálva van a bérezés, illetve tiltva van az egyéb foglalkozás. A foglalkoztatási rehabilitáció vonatkozásában is ugyanazt kell mondanom, mint a hasznosulással kapcsolatban mondtam az első tételt. Vajon azok részesülnek-e foglalkozási rehabilitációban, akik erre rászorulnak? Ez egy alapvető kérdés, hiszen ott is jelentős pénzeszközök mozognak. Amennyiben egészséges embert rehabilitálnak, az egy viszonylag könnyebb feladat, a pénz viszont elmegy rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak adok szót először.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Az albizottságban ezt a témát már elég alaposan megtárgyaltuk, de az elhangzottak után mégiscsak felteszek egy kérdést. Ha ez így van, hogy a szakértők felkészültségét illetően az egész szakértői bizottság összetétele némi kívánni valót hagy maga után, de akár azt is mondhatnám, hogy azok, akik a bizottságban új delegáltként vesznek részt, akiknek fel kell majd készíteni a rehabilitálásra azokat az embereket, akik még visszavezethetők a munkaerőpiacra. Akkor ez hogy fog működni január 1-jétől?
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is csatlakoznék ehhez a kérdéshez, hogy amikor a rehabilitációs járadékról beszéltünk, az első alapvető kérdés az volt annak idején, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak szánnak fontos szerepet itt a rehabilitálás szempontjából, nem az orvosszakértői, hanem a foglalkoztatási rehabilitáció kapcsán, és ott is elmondtam többször, most is mondom, hogy nincs felkészülve az ÁFSZ sem szakembergárdával, sem egyéb financiális módon erre a feladatra. Nekem is komoly aggályaim vannak. Nemrégiben volt a VSZOSZ-nek egy ülése, egy tisztújító ülése és nagyon tanulságos volt, jó lett volna, hogy ha minél többen ott tudunk lenni, mert kíváncsi voltam arra, hogy a szakma hogy látja ezt az egészet és anélkül, hogy nagyon mélyen belemennék, egy kérdésem lenne. Tudnék arról beszámolni, hogy hány embert engedtek el védett szervezetektől, hány megváltozott munkaképességű embert bocsátottak el védett szervezetektől az elmúlt időszakban. Nagyon egyetértek azzal a megállapítással, amit az ÁSZ-jelentés tartalmaz. Érzékelem egyébként is egy nagyon komoly feszültséget a védett szervezetek és az egyébként akkreditált szervezetek között. Hogy létezik az, hogy az a hét védett szervezet, amelyik az egyébként legnagyobb foglalkoztató, neki nem kell akkreditálnia magát.
Azt is látom, hogy aki 20 fő fölött foglalkoztat, az fizet. Sokkal jobban megéri jelen pillanatban 160 egynehányat foglalkoztatni, mint azon gondolkodni, hogy vajon megváltozott munkaképességűt foglalkoztassak vagy sem. Magyarul az ösztönző rendszer nem olyan, amilyennek lennie kellene és amikor arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma; valahogy nem találjuk ezeket a foglalkoztatási számadatok mögött, ez azért van, mert egy csomó olyan vállalkozás, aki egyébként nem tudott állami támogatást lehívni, az most letud. Tehát nem úgy hasznosulnak ezek a pénzek. Arról meg nem is beszélve, hogy ha jól emlékszem 2,3 milliárd forintot fordítottak megváltozott munkaképességű munkahely-beruházásra 2006-ban. Hát most ha összehasonlítjuk a 88 milliárd forint passzív eszközzel, ami erre a célra kiment, ahogy szoktam mondani, a munkahelyteremtés és a passzív ellátás kapcsán: óriási különbségek vannak és nekünk nem oda kellene a hangsúlyt tenni, hanem a foglalkoztatási részre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Utolsó hozzászólóként Gúr Nándornak adok szót, azt követően pedig azt kérem, hogy az előterjesztők röviden reagáljanak, ha kívánnak.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az utolsó mondat kapcsán kénytelen vagyok két mondatot mondani, egyébként a filozófiájával egyetértek. Én is azt vallom, hogy igenis minden tekintetben afelé kell haladni, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai források növekedjenek, de ehhez a motiváltság hátterét is meg kell teremteni. Nem kétmilliárd forint fordult munkahelyteremtésre, az a Munkaerő-piaci Alapon keresztüli, nyilván sok tíz- és százmilliárdos nagyságrendben fogható össze. Csak azért, hogy ne az maradjon meg az agyunkban, hogy a Munkaerő-piaci Alapon keresztül mit fordítottunk közvetlen munkahelyteremtésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász úr!
JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Amikor folyt a törvényjavaslat vitája, akkor is elmondtuk, a feltételeket csak fokozatosan lehet megteremteni. Mivel ehhez az európai uniós operatív programok forrásait szeretnénk felhasználni, amelyekre mindeddig még pályázati felhívás sem érkezett, nemhogy szerződést kötöttünk volna. A szakemberek vonatkozásában az intézet ebben az évben egy nagy képzési programot indított el, illetve elindítottuk az egészségbiztosítási szakorvosképzést, már több, mint 120 ember van erre kiképezve. Itt a problémát nem a szakmai tudás jelenti, hanem az, hogy mennyire tudjuk őket ebbe a rendszerbe bevonni elsősorban a bérezés miatt.
Arra kérem a bizottságot, hogy amikor arra kerül sor az Országgyűlésben, hogy meghatározzák az intézet vagy a rendszer költségvetési kondícióit, akkor legyenek olyan kedvesek erre is gondolni, mert az elmúlt évben egy önálló képviselői indítvány kapcsán csaknem 400 millió forintot vontak el az intézettől. A feltételekről annyit kell mondanom, hogy jelenleg ma nálunk 35-40 perc jut egy vizsgálatra éppen a szakemberek hiánya miatt, Hollandiában egy ilyet 3,5 óráig végeznek.
A védett szervezettekkel kapcsolatban annyit mondanék, hogy elvileg a védett szervezetekben csak a nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatottakat lehetne foglalkoztatni, ezt a kérdést kell rendezni, természetesen az akkreditációval együtt. És valóban az aktív eszközök arányát lényegesen kell növelni. Ez vonatkozik a járadékok, illetve az aktív eszközök vonatkozásában is, tehát nemcsak a foglalkoztatási rehabilitációs rendszerre, hanem az egész rendszerre együtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ÁSZ-nak adom meg a szót.
HALÁSZ ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! A védett szervezetekkel kapcsolatban felmerült az ÁSZ-jelentés is, illetőleg Czomba képviselő úr kérdésére reagálnék. Miért nem kötelező a védett szervezetek akkreditációja? Mondhatnám azt is, hogy ennek praktikus oka van. A szociális intézményi foglalkoztatást a szociális törvény módosítása tette lehetővé. De annak érdekében, hogy miután az intézményi foglalkoztatás önálló megszervezése új feladatként jelentkezett a szociális intézményeknél, félő volt, hogy 2006. január 1-jétől, pontosabban július 1-jétől, amikor is a törvény már hatályba lépett, az intézményben korábban foglalkoztatott létszám jelentős része esetleg kikerül a foglalkoztatotti körből. Nem mondhatjuk, hogy az utcára kerültek, mert ott maradtak az intézetben, de nem lesznek a továbbiakban foglalkoztatva, ezért a törvény egy kis kaput hagyott arra nézve, hogy külső közreműködőt is foglalkoztathatnak a továbbiakban is az intézetekben. És ezek a külső közreműködő cégek tulajdonképpen a védett szervezetek közül kerülnek ki név nélkül, de a legnagyobb létszámú foglalkoztató nagy állami cégek mindegyike bent van az intézetekben kisebb-nagyobb arányban, a 80 százaléktól 40 százalékig csökkenő arányban benn vannak.
Az akkreditációs jogszabály pedig az intézményben lévő telephely akkreditációját nem teszi lehetővé. Tehát ennek ellenére tulajdonképpen a hetek, akik az első körben kerültek be a védett szervezetek közé, gyakorlatilag mindegyike akkreditáltatta magát, mert akkor még nem tudta, hogy védett szervezet lesz-e vagy sem.
A hatósági szerződés tartalmaz olyan kikötéseket, amelyek még szigorúbb feltételeket támasztanak a foglalkoztatóval szemben, mint maga az akkreditációs jogszabály. Hogy hányan kerültek ki a védett szervezetek közül, erre nincsen felmérés, de azt gondolom, hogy a kikerülés nem a védett szervezetté válást követően történt, hanem még a szerződés megkötését megelőzően, tehát a rákészülés jegyében történt meg egyfajta átstrukturálása az ezek által foglalkoztatott létszámnak. Ami nem csökkenhet ezeknél a szervezeteknél a szervezés időtartama alatt, ez a nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható létszám, ez rögzítésre kerül a szerződésben és ezt a létszámot három év alatt tartaniuk kell ezeknek a szervezeteknek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy dolgot engedjenek meg: a közalkalmazotti illetménytábla alapján szerintünk nagyobb bér is kifizethető lenne az orvosoknak, de ezt a vitát nyilvánvalóan le kell folytatni. A bruttó 250 ezer forintnál van magasabb kategória is, amibe beleférnek. Köszönöm szépen, a napirendet lezárom.
Kérem Sándor László urat, hogy a kollégáival együtt üljön vissza az asztalhoz és a 4. napirendet tárgyaljuk meg.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a közmunkaprogramokról
DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (Közmunkatanács): Köszönöm szépen elnök úr. Többször voltam ilyen nehéz helyzetben, hogy utolsó napirendet vezettem itt a bizottságon belül. A múltról nagyon röviden: alapvetően a 2003-as létrehozás követelménytámasztása döntően mennyiségi szemléletű volt, ezeknek, azt gondolom, hogy többé-kevésbé az elmúlt négy év eleget tett. Jelzőszámokat mondok: a kezdő négymilliárdról a felhasznált pénzösszeg idén 12 milliárd, a kezdő hétezer főről a foglalkoztatottak száma 22 ezer. Azt gondolom, hogy ez egy komoly lépték. Közben kialakult a monitorozás rendje, kialakult egy egységes módszertan és most, amikor a pályázatok körül elég sok hullám lát napvilágot, szeretném mindenkinek világossá tenni, hogy a most kiírt pályázat esetén többedszer a pályázó a megszerezhető 120 pontból 75-öt saját magának lepontozhatott volna. Tehát transzparens, átlátható a dolog. Tulajdonképpen azt mondom, hogy minimálisra szorult a szubjektív elemek aránya és ez azért lehetséges, mert a leghátrányosabb társadalmi csoportokra és térségekre mérhető módon koncentrál a pénzfelhasználás. Itt a következő időszakban a minőségi léptékeket kell elsősorban megcsinálnunk. Az első dolog, a minisztérium elkezdte és gyakorlatilag koncepcionális szinten készen van, hogy a közhasznú és a közmunkaforrások egységesítése hogyan történhet meg. Reményeink szerint 2008 elején az egységes szabályozás kész lesz.
A másik dolog: itt vita volt az előző napirend során is a teljesítményekkel kapcsolatos követelménytámasztás. Nekem az a személyes véleményem, hogy az elmúlt négy év statisztikai adatai alapján ott, ahol a foglalkoztató szervezet, erdőgazdaság, vízügy, nemzeti park, vasúttársaságok, ott igenis van lehetőség elmozdulni egy reális teljesítménykövetelmény irányába. Ami az önkormányzati típusú közmunkaprogramokat illeti, ott viszont a követelménytámasztásnak a pályázatkiírásban kell megjelennie és a követelményteljesítés ellenőrzését pedig a helyszíni monitornak kell biztosítania.
A harmadik dolog: a pénzügyek környezetének egységesítése. Ebben, azt gondolom, hogy a minisztériumnak lehet olyan javaslata is majd a későbbiekre nézve, ami az államháztartási törvény bizonyos értelmű egyszerűsítése irányába mutat, mert jelen pillanatban, összeszámoltuk, 2007-ben nyolcféle típusú, tehát az államháztartási törvény szerint nyolcféle módon minősített forrás egységesítésével dolgoztunk. Mind a nyolc forrásnak a pénzügyi szabálya más volt. Ebből egységes egészet csinálni nem lehet. Ahol tudtak olyan munkaszervezetet kialakítani, ami bizonyos értelemben le is vett terhet a polgármesterek, jegyzők válláról, másrészt főfoglalkozású feladatként egy kis professzionizmust vitt be a munkaszervezésbe, ott ezek a kistérségek az utóbbi időben sokkal eredményesebben hajtják végre a programokat. Tehát a jövő iránya - azt gondolom - a kistérségi összefogásban rejlik, a kistérségi szinten létrehozott munkaszervezetek jobb minőségű munkavállalásával.
Egyetlen egy dolgot szeretnék még mondani, ez már nem tartozik közvetlenül a napirendhez, de talán a bizottságnak sem lenne haszontalan. Voltam itt több alkalommal az elmúlt években, most is felajánlanám. Ha tud szakítani a bizottság egyszer egy munkanapot, ahová el lehet menni egy térségbe, ahol 3-4-5-féle típusú közmunka is zajlik, a személyes tapasztalatszerzést nem pótolja semmi. És nagyon szeretném, hogy ha mondjuk az olyan fajta gondolatok vagy nézetek, hogy a közmunka söprögetésről szól, ez kiveszőben lenne a magyar társadalomban, ti. ma már a tények nem ezt támasztják alá. Hanem nagyon is programszerű, a keretekbe szorított módon dolgoznak emberek. Sajnálatos az, hogy az államilag támogatott foglalkoztatás más elemei sokszor a szemünk előtt összecsúsznak ezekkel a konstrukciókkal és ebből fakad az, hogy esetleg leegyszerűsítő következtéseket vonnak le. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a konstruktív hozzáállását. Ha van további tájékozódásra igény, azt megadom. Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Tényleg nagyon röviden. Örülök neki, hogy végre egy reális teljesítménykövetelmény jelenik meg, és azt a szemléletet tényleg ki kell venni, hogy söprögetnek és havat lapátolnak majd a közmunkások. Arra szeretném azért felhívni a figyelmet, hogy Zalában is nagyon sok kistérségi társulás van, amelyek 50-70 településsel dolgoznak, és ez az egyetlen lehetőségük, hogy részt vegyenek a közmunkaprogramban. Társulások pályáznak több-kevesebb sikerrel. Ezekben a településekben, ahol 500 fő alatti a lakosság, egyetlen lehetőség, hogy valamilyen módon a munkanélküliségből valamilyen értelmes munka irányába mozduljanak és ne a szociális segélyen éljenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándornak adom meg a szót.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Gyorsan: elhangzott, hogy közmunkások maradékelven szoktak ide-odakerülni, én fordítva érzékelem ezt. Én munkaügyi kirendeltséget vezettem, tehát a lényeg az, hogy először a közmunkásokat viszik ki, a jól bejáratottakat, és utána aki maradt közhasznúra, meg közcélúra. Ami nem feltétlen baj, mert való igaz, hogy azok, akik a vasútnál dolgoznak, az egy bejáratott csapat, kvázi nagyon hatékonyan képesek munkát végezni. A közmunkaprogram indítására szeretném felhívni a figyelmet: évek óta nagyon komoly problémát okoz, hogy ha szezonban indulnak ezek a közmunkák, mert arra panaszkodnak a munkáltatók, hogy nem tudnak embert találni, mert elviszik őket közmunkára. Ez egy nagyon lényes kérdés, hogy mikor indulnak.
Örülök neki, hogy egységesíteni kell, mert a forrás ugyanaz. Személy szerint nem a közhasznú és a közmunka egybeolvasztását látnám célszerűnek, hanem a közcélú és a közhasznú munka kérdését. Én a közhasznús keretet odaadnám az önkormányzatoknak kvázi közcélú plusz foglalkoztatásra, mert az önkormányzat egy szegmens. A közmunka pedig országos szinten egy másik feladat.
A képzések. Azt javasolnám, hogy amikor három hónapos közmunkaprogramról van szó, akkor ne írjunk elő egy hónapos képzést ráadásul úgy, hogy bizonyítvánnyal záródjon, mert milyen bizonyítványt fogunk neki adni, aminek hasznát is veszi.
Egy érdekest olvastam a jelentésben: derüljön ki, kik a valós álláskeresők és kik alapozzák az életüket segélyre, ez utóbbiakban aligha van helyük az álláskeresők regiszterében. Meglepő változás. Nagyon örülök neki, hogy ez a mondat itt van. Nagyon fontos mondat, mert ha csak azokkal kellene foglalkozni érdemben, akik munkára képes állapotban vannak és nem a segélyen gondolkodnának nagyon sokan, akkor sokkal előrébb lennénk. Köszönöm szépen.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Czomba úr hozzászólása mindig megmozgatja a fantáziámat. De már csak azért is, mert tényleg attól függetlenül, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, nagyon sok mindenben egyetértek vele. Ahogy minden hozzászólásából kitűnik, ugyanazt vallja, amit én is gondolok e tekintetben a világról. Az a dolog, hogy minél több embert a munka világába meg kell próbálni visszahozni. Hogy a segélyezés tekintetében át kell tekinteni rendszereket, hogy kellő motiváltság legyen. Egy pici megjegyzés: a kisgépkezelői bizonyítvány arra jó, hogy a települések zöld felületeinek a karbantartását meg lehessen csinálni és ehhez nem kell 600 órás tanfolyamokat lefolytatni. Tehát vannak olyan képzések, csak nyilván sokkal szűkítettebb formában.
A bizottság előtt is szeretném megköszönni a Közmunkatanács vezetésének azt a fajta munkásságát, amivel folyamatában arra törekszik, hogy forrást forrásra halmozva próbáljon minél több pénzt teremteni annak érdekében, hogy ezeknek a feladatoknak az ellátására minél szélesebb körben kerüljön sor. Azt gondolom, hogy elnök úr nyugodtan számíthat a bizottságra is e tekintetben, tehát egy közös együttgondolkodást kínálunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Sándor Lászlónak.
DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (Közmunkatanács): Tekintettel arra, hogy vitatható dolog nem volt, egyetlen egy mondatot mondanék: a rövid futamidejű programoknál nem kötelező a képzés, hanem ajánlott. (Czomba Sándor: Tizenöt pont a pályázatnál!) (Derültség.) Ezzel együtt, amit az alelnök úr mondott, időnként a három hónapra is be lehet tenni nagyon értelmesen képző programokat, ami nem hátrányos a programba bevont emberek számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bizottság munkáját. Köszönöm az előterjesztő részvételét. A jövő héten is lesz még bizottsági ülésünk, de csak egy, nem kettő. Így tudtuk összehozni a dolgot, tehát egy utolsó tartalmi ülésünk lesz a jövő hét hétfőn. Viszontlátásra. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc.)
Simon Gábor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia