FMB-2/2008.
(FMB-62/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. február 18-án, hétfőn, 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, napirend elfogadása *
A kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés (J/94. szám) (Általános vita), a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4968. szám) (A Gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa) (Általános vita), a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés (J/4724. szám) (Általános vita), a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4969. szám) (A Gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Leskó Tamás (GKM) szóbeli kiegészítője *
Leskó Tamás (GKM) reagálásai *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
Napirendi javaslat
1. Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
2. a) A kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés (J/94. szám) (Általános vita)
b) A kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4968. szám) (A Gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa) (Általános vita) (Nem kijelölt bizottságként)
3. a) A kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés (J/4724. szám) (Általános vita)
b) A kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4969. szám) (A Gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Gúr Nándor (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Leskó Tamás főosztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, napirend elfogadása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Az egyebekben lesz néhány bejelentenivalóm, de addig viszont szeretném, ha a tőlünk megszokott szakmai igényességgel vinnénk a bizottság mai napirendjét, a napirend megtárgyalását. Az első teendőm, hogy a határozatképességet bejelentsem. Szeretném jelezni a bizottság tagjainak és a jegyzőkönyv számára is, hogy a bizottság határozatképes.
A második dolgunk a napirend elfogadása. Előzetesen kiküldtük a képviselőknek. Nem kívánnék rajta változtatni, mindössze egy technikai kérésem volna. Az 1. és a 2. napirend tárgyalását cseréljük fel. Aki az előzetesen kiküldöttet elfogadja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
A második döntés pedig arról szól, hogy kérem a bizottság hozzájárulását, hogy a 2. és az 1. napirendet egymással megcserélve, először a kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló jelentésről folytassuk le az általános vitát. Azt követően legyen az 1 és 2 forintos érmékről szóló napirend megtárgyalása. A 2-es és a 3-ast is összevennénk, hiszen ugyanannak a témának a tárgyalásáról van szó.
Kérdezem a bizottságot, hogy így elfogadja-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen. Köszöntöm a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviseletében jelen lévő Leskó Tamás főosztályvezető-helyettes urat. Kérem, tartsa meg szóbeli kiegészítését.
Leskó Tamás (GKM) szóbeli kiegészítője
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Önök előtt két jelentés van, mindkettő két évről szól, 2003-ról és 2004-ről. Ezt a két jelentést a kormány a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény alapján nyújtotta be, tehát ez alapján kell kétévente beszámolnunk a kis- és középvállalkozások helyzetéről, a kormányzati gazdaságpolitika által megtett intézkedésekről, amelyek ennek a szektornak a fejlesztését segítik elő. Különös tekintettel az állami támogatásokról, amelyekkel segítettük őket. A jelentésben, mint önök is láthatták, statisztikai adatokat, tárgyszerű adatokat próbáltunk összegyűjteni. Ezek közül a legfontosabbakat kívánom most csak összefoglalni az önök számára.
Magyarországon 900 ezer körüli regisztrált vállalkozás működik, ennek a háromnegyede az, ami ténylegesen működőnek számít, tehát egynegyedük az, ami regisztrálva van ugyan, de működő gazdasági tevékenységet nem folytat. Ilyen módon 700 ezer körüli vállalkozás működik ma Magyarországon, 2005-ben még 704 ezer volt, a számuk 2006-ra kismértékben csökkent, 677 ezer darabra. Hogyha megnézzük a gazdasági teljesítményét ennek a szektornak, akkor azt találjuk, hogy a kis- és középvállalkozások ma talán a legnagyobb munkáltatók az országban, több, mint kétmillió embernek adnak munkát a kis- és középvállalkozások, ez a vállalati szektornak nagyjából a 72 százaléka. Tehát a vállalkozások, a vállalati szféra által foglalkoztatottak 72 százalék körüli értéke az, amit ők foglalkoztatnak.
Ha a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulást nézzük, akkor nagyjából 52 százalékos a kis- és középvállalkozások részesedése és 48 százalék az, amit a nagyvállalatok érnek, és ha az árbevételt nézzük ennél a szektornál, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyjából a 40 százalék az, amit a nagyvállalatok realizálnak, 20 százalék körül van a középvállalkozások teljesítménye és a fennmaradó 40 százalék az, amit a mikro-, illetve a kisvállalkozások érnek el. A jelentésben a legfontosabb változás, ami a kis- és középvállalkozások helyzetét érintően megfigyelhető, alapvetően az, hogy a kis- és középvállalkozások külső finanszírozáshoz való hozzáférése jelentős mértékben javult, míg a '90-es évek végén, a 2000-es évek elején még elég nehezen tudtak a kis- és középvállalkozások bankoktól, takarékszövetkezetektől külső forráshoz jutni, addig szerencsére mára ez a tendencia már megfordult, kedvezővé vált. Ma már a bankok azok, amelyek versengenek a kis- és középvállalkozások kegyeiért. 1990 óta vannak statisztikáink a kis- és középvállalkozások banki hitelállományi vonatkozásában és ez alapján azt mondhatjuk, hogy 1999 óta 2006 végéig a kis- és középvállalkozások hitelállománya meghétszereződött, tehát nagyjából olyan 3600 milliárd forintot jelent a banki takarékszövetkezeti kis- és középvállalkozói hitelállomány. Ezen belül elsősorban a kisebb méretű vállalkozások hitelállománya javult dinamikusan. A mikrovállalkozásoké közel megnyolcszorozódott, a kisvállalkozásoké pedig csaknem megkilencszereződött ez alatt az időszak alatt. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon jelentős fejlemény a vállalkozások életében, hiszen a forráshoz jutás, ami korábban az egyik legfontosabb problémájuk volt, egyre inkább visszaszorul a vállalkozásokat akadályozó tényezők között.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közel tíz éve végez egy kérdőíves felmérést, egy 2000 fős reprezentatív felmérés a tekintetben, hogy a vállalkozások milyen problémákat érzékelnek a legfontosabbaknak. Mint ahogy az előbb is említettem, a finanszírozáshoz való hozzáférés egyre inkább háttérbe szorult, a verseny mint akadályozó tényező, továbbra is a vállalkozások számára egy nagyon fontos tényező, mindaddig, amíg tisztességes versenyről van szó, addig úgy gondolom, hogy egy piacgazdaságban ez természetes is, és sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az elmúlt időszakban a szabályozás, illetve a szabályozásnak is elsősorban a kiszámíthatatlan, gyakran változó volta, másrészt a magas adó és járulékterhek azok, amelyekre a vállalkozások leginkább panaszkodnak, mint amik számukra a működésüknél a legnagyobb problémát okozzák.
Ennek a problémának az oldására a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2006 végén elindította az "üzletre hangolva" nevű programját, ahol vállalkozások megkeresésével több, mint 400 javaslat érkezett be. Elkészítettünk egy összkormányzati intézkedési tervet, ezalatt azt értem, hogy nemcsak a GKM, hanem elsősorban a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által felügyelt területek, törvényjavaslatok és egyéb más jogszabályok azok, amelyek vonatkozásában olyan előkészítő javaslatok készültek, amelyek a vállalkozások üzleti környezetét kívánják kedvezőbbé tenni.
Az elmúlt időszakban egyrészt a vállalkozások alapításával, elsősorban az elektronikus ügyintézéssel, másrészt az adóadminisztrációban, itt is az elektronikus adóbevallásoknak a témakörében sikerült jelentősen előrelépni. De sajnos ez a probléma, tehát a szabályozás kérdése ma is az egyik legfontosabb, vállalkozások működését befolyásoló tényező, úgyhogy mind 2007-ben, 2008-ban, illetve a következő években is ez kell, hogy legyen a kormányzati vállalkozásfejlesztési politikának az egyik legfontosabb területe. Az önök előtt lévő négy évnek a kormányzati stratégiája Széchenyi vállalkozásfejlesztési program névre hallgatott, ezt 2002-ben fogadta el a kormány és egy négyéves, tehát középtávú periódusra vonatkozott, a 2003 és 2006 közötti periódusra terjedt ki. 2007-től új stratégiája van már a kormánynak, az önök előtt lévő beszámolóban ezt csak tájékoztató céllal érintettük. Ezt az új stratégiát koncepció szintén 2007 februárjában, stratégia formájában pedig 2007 októberében fogadta el a kormány. A jelenlegi kis- és középvállalkozás-fejlesztési intézkedések már ez alapján az új stratégia alapján valósulnak meg. Négy pillérje van az új stratégiának, az első a már említett legfontosabb a szabályozás kérdésével foglalkozik, a második pillérünk a finanszírozáshoz való hozzáférés, a harmadik pillérünk a tudás, a vállalkozói tudásnak a kérdését próbálja felölelni. Ebben benne vannak mind a vállalkozások menedzselésével kapcsolatos ismeretek, mind pedig olyan alapvető ismerek, ami a gazdaságban való helytálláshoz nélkülözhetetlen. Benne van nyelvtudástól kezdve egészen az informatikai tudásig minden.
És végül a negyedik pillére a stratégiánknak a vállalkozói infrastruktúra fejlesztését foglalja magában, tehát olyan működési környezetet próbálunk ezzel a négy pillérrel megteremteni, amik versenyképesebbé, a jövedelemtermelésben hatékonyabbá fogják majd tudni tenni a vállalkozások működését. Ennyit kívántam tenni szóbeli kiegészítésként. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető-helyettes úr. Köszöntöm a bizottság ülésén Suchman Tamás képviselőtársunkat, aki a Gazdasági és informatikai bizottság képviseletében vesz részt a mai ülésen. Amennyiben megjegyzése, kiegészítése vagy az általuk tett határozati javaslathoz kapcsolódóan bárminemű érdemi jelzése van, azt tegye meg. Köszönöm szépen az előterjesztőnek a felvezetést. Kérdése és véleménye kinek van? Alelnök asszonyé az első szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. A közbeszerzésekkel és a hitelekkel kapcsolatban lenne kérdésem. Az egyik a közbeszerzésekre vonatkozik. Miben látják annak az okát, hogy csökkent a közbeszerzési eljáráson elnyert sikeres pályázatok aránya. 2005-ben 41 százalék, 2006-ban pedig már csak 34,4 százalékát teszi ki a kkv-k részesedése a közbeszerzésből. A sikeres Magyarországért hitelprogramnál is érzékelhető 2006-ban 2005-höz képest a csökkenés. Ezzel kapcsolatban szeretném, hogy ha valamit hallhatnánk arról, hogy ez a kedvezményes kamatozású fejlesztési hitel, amiről szó van, ez milyen feltételekhez kötött. Egyébként a banki gyakorlattal kapcsolatban nekem egészen más a véleményem, mint amit ön az előbb elmondott, hogy szívesen finanszírozzák a kkv-kat, főleg a kisvállalkozásokat, ez messze nem így van. Azt lehet tudni, hogy mondjuk a bankok által folyósított hitelekből milyen arányban részesülnek a kkv-k? Nemcsak erre az egy programra gondolok, hanem úgy egyáltalán. A vállalkozásoknak a sűrűségével kapcsolatban annyit még szeretnék megjegyezni, hogy a 2003-2004-es jelentésben nagyon pőrén szerepel az, hogy kis- és középvállalkozásoknak a sűrűsége hogyan oszlik meg. Tehát hogy alakul ez a nyugati országrészben, illetve Észak-Magyarország területén. Jóval kevesebb ebben az észak-magyarországi régióban a vállalkozások száma, meg az aránya is. Kívánnak-e ezen valamilyen eszközzel segíteni, hiszen a sikeres vállalkozásoknak a száma szorosan összefügg azzal, hogy hány embert tudnak foglalkoztatni, illetve a munkanélküliség hogyan alakul, mert pontosan ezekben a régiókban az országos átlaghoz képest jóval magasabb a munkanélküliség és alacsonyabb a foglalkoztatottak száma.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszonynak a megjegyzéseket és a kérdéseket. Ki kér még szót? Czomba képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban óriási területi különbségek vannak, látszik a számadatokból, hogy a Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl 81 százalékát, tehát az összes működő vállalkozás 81 százaléka ebben a három régióban van és az export kapcsán pedig az árbevétel 75 százaléka itt képződik, tehát amiről itt beszélünk, hogy katasztrofális különbségek vannak, az most a számadatokból is egyértelműen látszik. Ha megnézzük a multinacionális cégek adatait, azok a foglalkoztatás kivételével igen pozitív számokat mutatnak.
Azt látjuk, hogy a kis- és középvállalkozói szektor a beszállítói körben nagyon minimális mértékben vesz részt, most nem akarom ragozni, akár az Audit, akár a Suzukit nézem, ilyen 7-11-13 százalékos arányban vesznek részt. Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a beszállítói szektorban a kis- és középvállalkozások száma számottevően növekedjen az elkövetkező években, mert ez egy nagyon lényeges kérdés. Munkahelyteremtés kapcsán, engedjék meg, mivel most íródtak ki az új munkahelyteremtő pályázatok és tudom, hogy most beszámolóról van szó, de csak egy gondolat erejéig: két dolgot kifogásoltam mindig nagyon. Egyrészt, hogy borzasztó kevés a pénz, 2,3 milliárd forintot látok most is munkahely-teremtésben - ez munkaerő-piaci alapos pénz - ami tavaly is ennyi volt, meg tavaly előtt is ennyi volt, most azt látom, hogy 200 ezer forinttal növekedett a leghátrányosabb helyzetű régiókban a támogatható összeg, magyarul 1 millió 300-ról felment 1,5 millióra, de most mondom, hogy ez bizonyosan megint csak a forrás tekintetében és egyéb tekintetben is kevés. Azt mondják, hogy 2007-től kezdődően másfajta szemlélet uralkodik, a kérdésem, hogy az új munkahely-teremtő beruházások kapcsán miért van megint a mikro vállalkozásoknál bent a minimum öt fős létszám féknek, miért van bent az ötezer lélekszám település alattiak, illetve a száz fő/km2 népsűrűség alatti települések kizárása a rendszerből.
A képzésekkel kapcsolatban nagyon fontos, amiről itt szó volt, képzések, átképzések kapcsán. Ezzel egyetértek. Megint csak egy zárójeles megjegyzés, szeretném felhívni a keresetpótló témájára, emlékszünk rá, hogy 100 százalékra megemeltük tavaly, és arról volt szó, hogy nem lesz probléma, mert nem fog csökkenni ezáltal az indított képzések száma. Jelentem: számottevően csökkent, tehát gondoljuk át közösen a 100 százalékos keresetpótló témáját. Ez is nagyon szorosan idekapcsolódik.
A következő kérdésem: Kárpátok-eurorégió. Óriási lehetőségek rejlenek - úgy gondolom - az öt részvevő ország számára. És pontosan Magyarország szempontjából azok a keleti végek, ahol a legnagyobb a gond, az észak-magyarországi, észak-alföldi régió keleti részére gondolok, itt kapcsolódhatnának be nagyon komolyan egy komoly fejlesztési programba. Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a Kárpátok-eurorégió fejlesztési lehetőségei növekedjenek?
Nagyon fontos mondatot olvastam: sok a holtteherhatás. Ez azt jelenti, hogy olyanokat is finanszíroz a jelenlegi pályázatási rendszer, amely pályázatok egyébként is megvalósulnának. Nagyon egyetértek vele. Ez így van. Tehát magyarul odamegy a pénz, ahol köszönik szépen, egyébként is jól vannak. És miért van ez? Azért van ez, mert esetleg tőkeszegény az a vállalkozás, akiknek egyébként szellemi tőkéje lenne, de fizikálisan nincs, vagy ugye az 50 százalékos támogatás, amiről most beszélünk, a leghátrányosabb helyzetű régióknál is, még mindig kevés. Tehát kérdésem, hogy hogyan próbálják csökkenteni ezt a holtteherhatást az új pályázati stratégiában vagy a pályázati lehetőségekben. Örömmel láttam, hogy az új kiírásban a 10-15 százalékos növekedés helyett csak 3-4-5 százalékos növekedés van. Ez egy nagyon lényeges kérdés és ennek örülünk is, hogy ez napirendre került. De ugyanakkor azt mondom, hogy ezt az 50 százalékos finanszírozást, ami továbbra is él a leghátrányosabb helyzetű régióknál is, ezt kevésnek tartom. Köszönöm szépen.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Úgy vélem, hogy egy nagyon fontos napirendet tárgyalunk és különösen értékelendő az, hogy a kettőt együtt, a két időszak jelentését, amelyben még természetesen el is marasztalhatnánk a kormányzatot, hogy miért most terjeszti elő. Viszont annyi haszna meg mégis van, hogy egy hosszabb időszakot áttekintve vizsgálhatjuk a kis- és középvállalkozások történetét, fejlődését. És úgy vélem, hogy az anyagból azért az látható, hogy ezek a folyamatok a legkevésbé sem kedvezőek. Hiszen a számok csökken, iparban, építőiparban különösen, a foglalkoztatottak száma szintén csökken és bár az anyag is felsorolja azt az eszközrendszert, amellyel ezt a folyamatot befolyásolnák és kedvező irányba fordítanák, azt azért le kellene szögeznünk, hogy ez nem sikerült. Ez az összegzés hiányzik a jelentésből, különösen hiányzik a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatban, amiben egyszerűen rögzíti, hogy ezt a jelentést a Gazdasági bizottság készítette, elfogadja.
Úgy érzem, hogy különös figyelmet kellene fordítani valóban - emellett, hogy csökken a számuk és nem olyan dinamikus fejlődés vagy inkább visszafejlődés is tapasztalható - a regionális egyenlőtlenségekre, és ennél ki kell mondanunk, hogy nem elég ez az eszközrendszer. Fel lehet itt sorakoztatni, hogy miféle pályázatokkal próbálják eltéríteni a fejletlenebb régiókban, kistérségekben a vállalkozókat. Ez nem sikerült. Minden mutató azt mutatja, hogy a leszakadók még jobban leszakadnak. Engedjék meg, hogy a hátrányos helyzetű régiókon belül szóljak azokról a kistérségekről, amelyek ugyan egy fejlettebb régióban vannak, de itt is vannak elmaradott térségek és ezeknek különösen nehéz a helyzetük, hiszen a régiókban lévő mutatók alapján képzik meg azokat az összegeket is, amely oda, a fejlesztésre juthat és egy kézlegyintéssel elintézik annak a térségnek a helyzetét. Ki tudnám mutatni, hogy például a szentgotthárdi General Motors gyár mutatói hogy térítik el az Őrségnek, amiben gyakorlatilag megszűnt az ipar, a mutatóit. Vagy egy másik témára rátérve, a textilipar helyzetére, amellyel talán két évvel ezelőtt foglalkozott a parlament, mindenféle feladatot szabva egyébként a kormányzatnak, a közbeszerzések területén például a monitoringra, hogy vajon hogy fordulhat elő az, hogy Magyarországon működő kis- és középvállalkozások, amelyeknek az anyacége Olaszországban NATO-beszállító, Magyarországon a rajtkörre sem tud felállni. És ennek megfelelően itt Magyarországon a magyar állam által kiírt közbeszerzéseken nem tud részt venni és tömegesen számolják fel a munkahelyeket. Én egy olyan városnak vagyok a polgármestere, ahol most zártak be egy cipőgyárat, például az elmúlt héten jelentették be, tehát ez egy nagyon élő, mostani probléma. És bizony ki kell mondani azt, hogy nemhogy a kormányzati eszközrendszer elégtelen, de szűkült az önkormányzatok lehetősége is arra, hogy vállalkozásokat csábítson, hiszen az iparűzési adómentesség az önkormányzatok számára már legálisan nem lehetőség.
És itt hadd térjek rá az ipari parkok és a kistérségi iparterületek problematikájára, amelyikben szerintem hihetetlen nagy ellentmondás van. Én nem tartom olyan nagy értéknek, hogy az ipari parkok száma hogy nő. Ugyanis, ha csak a cégért, a táblát átfestjük és amúgy a kritériumoknak nem megfelelő ipari parkok is létrejönnek amúgy üres területekkel, választások idején például ez előszeretettel megugrik, amikor kimegy valaki és lefesti a táblát, mintha valami attól változna. Persze van készség az önkormányzatokban is olyan helyen is ipari parkot létrehozni, ahol normális esetben egyébként nem kellene. Ehhez szerintem szükséges egyfajta gazdasági potenciál és nagyságrend is és ezt el kellene fogadni. Mégis miért teszik ezt az önkormányzatok? Azért, mert a kisebb területeken nem tudnak egyszerűen iparterületeket kialakítani. Ott, ahol nem lenne szükség ipari parkra, de hogy egy kisebb térségnek is szolgáltató vagy ott működő vállalkozásokat letelepítsenek, ahhoz igen. Most ehhez a pályázatok hihetetlenül egyenlőtlenek, például konkrét vállalkozás esetén lehet infrastrukturális fejlesztést létrehozni. Teljesen életszerűtlen. Teljesen. Tehát a magyar pályázati rendszerrel ez egy teljesen életszerűtlen és elégtelen eszköz arra, hogy egyrészt ezekben a térségekben, másrészt ennek a nagyságrendű várakozásnak, nem a multiknak, hanem a kis- és középvállalkozásoknak egy-egy település lehetőséget adjon azért, mert egyszerűen nem tudja kivárni a vállalkozás azt, hogy míg ő a szándékát bejelenti, akkor abból a zöldmezőből majd pályáznak, aztán a pályázatot valamikor elbírálják, befogadják, aztán, hogy ha nyer is, akkor azután kiírják a közbeszerzést, aztán mikor megcsinálják, addig eltelik minimum másfél év, ha nem több. Tehát itt figyelni kellene ezekre is, tehát differenciáltabban, nemcsak beszélni egyrészt a hátrányos régiókról, hanem azon belül hátrányos kistérségekről és ezen kistérségek számára is elérhető forrásokat kellene teremteni és szabályozórendszert kialakítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szakmai hozzászólását. Először Gúr Nándor alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Mindössze 3-4 gondolatot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy nagyon fontosnak tartom a tisztességes verseny erősödését, magyarul azt, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások egyre inkább olyan környezetben végezhessék a munkájukat, ahol egyre többen úgy teszik mindezt, hogy a kötelezettségeiknek eleget téve másokkal szemben tisztességtelen előnyökhöz nem jutnak. Az elmúlt esztendők nagyjából kezdik ezt visszaigazolni, hiszen akár a feketefoglalkoztatás tekintetében, bármi más szürkefoglalkoztatás tekintetében gondoljuk végig a leírt és az ismert adatsorokat, látható módon ez a trend, ez a tendencia egy picit kezd kedvezni a tisztességesen foglalkoztató és a tisztességes versenyhelyzetet elfoglaló vállalkozások számára. Ez nyilván azért is fontos, mert ezen keresztül a versenypozicionális helyzetük is tovább tud erősödni.
Mindazok mellett Czomba képviselőtársam elég sok olyan gondolatot fogalmazott meg, amely nem nagyon vitatható a területi különbségek vonatkozásában vagy akár általánosságban az élőmunkára vonatkozó terhek nagyságának a tekintetében sem. Azt gondolom, hogy e tekintetben mindenképpen szükségszerű olyan lépéseket foganatosítani, amelyek pozitív diszkriminációt hordoznak magukban legkiváltképp a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek vagy térségek vonatkozásában.
Azt hiszem, hogy a területi különbségekből fakadó vagy éppen ahhoz illeszkedő problémák minimalizálása más formában elkerülhetetlen még akkor is, hogy ha dinamizálódik egy gazdaság, akkor is gyakorlatilag ezek a különbségek nagy többségében fennmaradnak, hogy ha nincsenek ezek a pozitív diszkriminációk. Ennek a jegyei különféle pályázati kiírásokon keresztül foghatók, bár én azt gondolom, hogy ezeknek a pozicionális helyzetét tovább kell erősíteni. Ezért is fontos az, hogy példaként az említett munkahelyteremtő beruházások tekintetében ne másféléves futamidők, hanem úgy, ahogy ebben az esztendőben is igaz, ez év decemberéig zárt folyamatokra kerüljön sor a meghirdetett munkahelyteremtő beruházások kapcsán. Egyébként ez így van, épp a mai nap - emlékképeim szerint - kerül meghirdetésre és december 15-ig a végelszámolásokkal is rendben kell lenni.
Vagy egy másik olyan felvetés, amely nem tipikusan tartozik a mikro-, kis- és középvállalkozások kérdésköréhez, de ha már terítékre került keresetpótló juttatásoknak a 100 százalékos kérdése, én is úgy gondolom, hogy változásokat szükségszerű eszközölni, legkiváltképp olyan értelemben, hogy a keresetpótló száz százalék ott jelenjen meg, ahol mondjuk a hiányszakmákra való képzés történik. Lehet más speciális eset is, de itt mindenképpen szükségszerű biztosítani. Tehát az összegző gondolatom arról szól, hogy nyilván vannak tennivalók ebben a kérdéskörben, de legkiváltképp azt a gondolatiságot erősíteném, ami a tisztességes versenynek a további erősödését szolgálja, mert ezen keresztül azt gondolom - még egyszer -, hogy a versenypozicionális helyzet is tovább erősíthető. A speciális helyzetnek a megindítása, illetve továbberősítése elengedhetetlen fontossággal bír meggyőződésem szerint a hátrányos helyzetű térségekben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Zárásként Suchman Tamásnak adom meg szót.
DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP - a Gazdasági bizottság tagja): Köszönöm szépen. A Gazdasági bizottság albizottsága részletesen tárgyalta meg az előterjesztés témakörét, illetve több tárgyalást folytattunk ez ügyben. És hat gondolatot szeretnék mondani.
A gazdaság motorjáról van szó ebben a szektorban és azt gondolom, hogy minden olyan kezdeményezés, amely koherensen működő nemzetgazdasági stratégia keretén belül kezeli ezt a területet, üdvözlendő lenne és ehhez Magyarországnak vagy az országnak hihetetlen nagy érdekei fűződnének. Ilyen koherencia vagy egy ilyen átfogó stratégia keretén belül lehetne nemzeti egyetértéssel kezelni több dolgot. Mondanám sorban és az ellenzéki képviselőtársaimat is szövetségesnek hívom ez ügyben.
Közbeszerzési törvény módosítása a szektor javára. Az Európai Unió most foglalkozik az áruházláncok, az ipar, a közép- és mikrovállalkozások összefüggéseivel, meg lehet előzni ezt, a kereskedelmi törvény e tekintetben önálló módosításával és a rendszerbe történő beemelésével. Általában a kiszámítható szabályozás ennek az egész szférának az éltető rugója azokban az országokban, ahol ez jól működik és támogatható. A támogatási rendszerek átgondolása, illetve tárgyalása a következő ülésünkön szerepel, és együttműködést ajánlok fel az elnöktől, hogy az egész támogatási rendszert és az európai uniós támogatási rendszert újra át kellene tekintenünk most a fejlesztés lehetőségének tartalékforrásait is megkeresve, hiszen - és itt csatlakoznék az elhangzottakhoz - ahhoz, hogy az országban megszűnjenek ezek a szigetek, ahol van, illetve ahol nincs, itt ez nagy valószínűséggel függ a szabályozástól is.
A második ehhez a gondolathoz. Nincs nagyipar, multi és mikrovállalkozások külön szemlélete, egy van. Ha végignézzük az egyes vállalkozások történetét és megnézzük kapcsolódását a beszállítói programokba, akkor látjuk, hogy az egységes szabályozás egyszemléletű szabályozás, mondjuk Milánó és térségének 1,2 millió mikrovállalkozói, kis- és középvállalkozói beszállítói programja és a multinacionális cégrendszer működése között, akkor látjuk, hogy ez a módszer kikerülhetetlen. A világ több pontján tapasztaltam korábbi munkámból kifolyólag, és látható, hogy a hazai közbeszerzési kereskedelmi támogatási hitel és egyéb politikának a konszenzusát igyekeznek megteremteni egy nemzeti stratégián belül. Semmilyen más rendszerben ez a dolog nem működhet, persze a megoldások ezerfélék és én sem tudok egyfajta megoldást ajánlani, pedig még nagyon sok van.
Két apró megjegyzés ezen az ígért gondolatsoron belül. Az egyik az ipari parkok. Bármennyire is fájdalmas, az ipari park egy menekülési lehetőség azoknak az önkormányzatoknak, ahol foglalkoztatási problémák vannak, ezért kitűzik, kiírják a táblát és várják a befektetőt. Önmagában ez nem megoldás, sőt úgy érzem, hogy túl sok eszközt köt le. Objektív véleményem van az ügyben, mert az én városomban is van ipari park és nem sikerül betelepíteni, ismét indokolttá válna pont az eszközök felszabadítása után felülvizsgálni az ipari parkokat és csak annyiban szerepeltetni a dolog komolyságát figyelembe véve, amennyiben valóban folyik ilyen tevékenység és nem lekötni az eszközöket, azokat máshová lehetne átcsoportosítani.
Az utolsó javaslatunk vagy az utolsó álláspont, amiről beszéltünk az albizottsági, szakbizottsági ülésen, a közterhek szabályozásának kérdése, azaz, hogy a közterheknek eddigieknél alaposabb vagy mélyebb áttekintése. Két dologtól tud működni ez a szektor, ez volt az ellenzéki képviselőtársaim álláspontja, ezt közvetítem: az egyik, hogy ha van kereslet, a másik, hogy ha élhető szabályozási rendszerben működnek a kis-, mikro- és középvállalkozások. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak, hogy ezt előadta nekünk. Három megjegyzést szeretnék tenni én is. Ezek inkább csak ilyen filozofikusnak tűnő, de mégis egyfajta szemléletet közvetítő megjegyzések. Az első, hogy abban az együttműködési láncolatban, ahol a nagyvállalkozások, nagy munkaadók vagy akár mondhatom úgyis helyenként, hogy multinacionális cégek és a magyarországi mikro-, kis- és középvállalkozások együttműködése van, ott egy, a jelenlegihez képest jobban átgondolt együttműködésekre van szükség. Ha infrastrukturális alapon akarom ezt megközelíteni, akkor azt mondhatom, hogy a nagy cégek az autósztárdák, de ahhoz, hogy egy úthálózat legyen, ahhoz kellenek a mikro-, kis- és középvállalkozások. Ezt világosan látni kell, éppen ezért azt gondolom, hogy az mkkv-k támogatása nemzeti érdek, gazdasági, társadalmi hasznossággal bíró lépés.
A második megjegyzésem - mégis csak a Foglalkoztatási bizottság ülésén vagyunk - munkaerő-piaci szempontú. Amit a képviselőtársaim elmondtak, azt csak megerősíthetem, hogy a magyarországi munkaerőpiac fejlődése szempontjából az mkkv-knak a foglalkoztatásban játszott szerepe, annak az erősítése a foglalkoztatásbővítésben, az aktivitásnövelésben való szerepük elengedhetetlen. E nélkül nem fog menni a munkaerőpiacon a foglalkoztatási bővülése. Ezért keresni kell azokat a formákat, ami az érintett cégeket alkalmassá teszi arra, hogy a foglalkoztatásban bővítéseket tudjanak tenni, hogy aktív foglalkoztatóként a piacon jelen tudjanak lenni.
Beszéltek önök a gazdasági-üzleti környezet fejlesztéséről. Ezt elengedhetetlennek látom. Minden jelzés hozzánk úgy érkezik vissza, hogy a bürokrácia, az adminisztrációs terhek csökkentése, a jogszabályi környezet kiszámíthatósága, az adó- és egyéb jogszabályoknak az előre való láthatósága, az mind-mind ezt a helyzetet javítja. És a másik oldalon vannak olyan kormányzati ösztönzők, amiket érdemben kell figyelembe venni. Azt kell mondjam, hogy ilyen szempontból tanulnunk kell a múltból, a múlt annyit ér, amennyi tapasztalatot jelent a jövőre. Ebből következően meg kell nézni, hogy mi az, amit a tapasztalatok alapján finomítani kell, korrigálni, másként csinálni, hogy ez a nagy szektor a maga helyére kerüljön. Ezeket gondolom még hozzátenni. Az előterjesztőnek visszaadom a szót a reagálásra.
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Az elhangzottakkal alapvetően egyetértünk és a kormányzati kis- és középvállalkozás-fejlesztési politikában is ezek az irányok, amelyeket itt önök valamennyien megfogalmaztak, ezek szerepelnek és mi is ezekre szeretnénk tenni a hangsúlyt. A konkrét kérdésekre egyesével is reagálnék.
A közbeszerzések tekintetében a nyertes vállalkozásoknak az aránya nem csökkent az elmúlt időszakban. Nagyjából kétharmados arányban nyernek a vállalkozások, kismértékű ingadozás lehet ebben kizárólag. Az alelnök asszony által említett 34 százalékra történő csökkenés az elnyert összegekben való részesedését jelenti a vállalkozásoknak. Itt is, ha megnézzük a konkrét összegeket, azt látjuk, hogy évről évre nagyobb az az összeg, amelyet a kis- és középvállalkozások a közbeszerzéseken el tudtak nyerni. Az, hogy azon közbeszerzéseknek a száma, amelyek még nagyobb összegűek és itt azért nyilván a vállalatméret és a közbeszerzésen való nyerésnek az összefüggése nyilván világos, tehát a nagyobb összegű megrendeléseket általában nagyobb méretű vállalkozások, míg a kisebb összegű megrendeléseket kisebb vállalkozások szoktak elnyerni. Úgyhogy feltételezésem szerint itt az lehetet, hogy a nagyobb projektek aránya nőtt meg nagyobb mértékben, mint a kkv aránya, így a nyertes összegek tekintetében csökkent ugyan a részesedésük, de abszolút értelemben véve az összegek tekintetében úgy tűnik, hogy azért mégis jobban jártak a kkv-k, mint az elmúlt időszakban. Mi a magunk részéről támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami a közbeszerzéseknél a kis- és középvállalkozások részesedésemeléséhez járul hozzá, úgyhogy bízom benne, hogy a következő időszakban az összege arányában is sikerül majd növelni a kkv-k arányát.
A Sikeres Magyarországért hitelprogram tulajdonképpen egy többlépcsős vállalkozói hitelprogramnak a csomagrésze. Ennek a programnak a legkisebb eleme a mikrohitelprogram, ezt követi a Széchenyi-kártya és ezt követően vannak a Sikeres Magyarország márkanév alatt egyesített többféle hitelprogramok is. Volt idő, mikor ez tíz fölötti programot is jelentett és ma már kicsit kevesebb számban vannak, de mégis több lépcsőből összeálló programról van szó.
Valamennyi közös jellemzője ez a közös márkanév, illetve az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által koordinált programról van szó, általában véve olcsó források biztosításával az MFB refinanszírozza ezeket a kereskedelmi bankok által nyújtott hiteleket. Általában véve jellemző az, hogy hosszabb futamidőt tesznek lehetővé, mint önmagában a kereskedelmi bankok tennének, tehát nemcsak ilyen egytől hároméves hiteleket, hanem akár öt, sőt a leghosszabb esetben akár 15 éves futamidejű hiteleket is biztosítanak, illetve a kamatozásuk kedvezőbb egy, a kormány és az MFB közötti ügylet keretében alacsonyabb finanszírozás mellett tudja az MFB biztosítani ezeket a forrásokat a kereskedelmi bankoknak és ebből adódik az, hogy a kamatuk is alacsonyabb, amit a vállalkozásoknak fizetniük kell.
A nagyvállalatok banki hitelállománya tekintetében ez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől kapott statisztikára nem terjed ki, ez kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra vonatkozik, de más statisztikákat nézve, az emlékeim között az szerepel, hogy 2005-ben, illetve 2006-ban sikerült a kis- és középvállalkozói hitelállománynak elérnie a nagyvállalati hitelállományt. Az elmúlt hét-nyolc évben - mint már említettem - a kkv-k hitelállománya meghétszereződött, a nagyvállalatok hitelállománya az alig néhány százalékú, tehát sokkal kisebb mértékű és ez járult hozzá, hogy ma már fele-fele nagyjából a kkv-k, illetve a nagyvállalatok hitelállománya, kicsit már meghaladják a kkv-k a nagyokét.
A vállalkozások sűrűségére, illetve a vállalkozások számára vonatkozó felvetésekkel teljesen egyetértek. Meg kell azonban jegyezni e tekintetben, hogy önmagában véve a vállalkozások számának az emelése nem feltétlenül jelenti sem a sikerességét sem a vállalkozásoknak, se pedig a foglalkoztatás bővülését. Ma Magyarországon még így is a csökkenő darabszám ellenére is viszonylag sok vállalkozás működik, azonban mi a legnagyobb problémának az átlagos méretét látjuk a vállalkozásoknak, hogy ezek túlságosan alacsonyak. Tehát abban az esetben, hogy ha sikerülne inkább új mikrovállalkozások indítása helyett a mikrokat kisvállalkozásokra, a kisvállalkozásokat középvállalkozásra fejleszteni és így az egy vállalkozás által foglalkoztatottak számát növelni, akkor úgy gondoljuk, hogy nagyobb előrelépést tudnánk elérni a foglalkoztatás tekintetében. Többen is említették a kelet-magyarországi, nyugat-magyarországi eltérő vállalkozásszámokat. Ha a sikert nézzük, akkor a mi felmérésünkből alapvetően az állapítható meg, hogy leginkább a településszerkezetben elfoglalt helye határozza meg a vállalkozás sikerességét. Tehát egy nagyvárosban működő vállalkozásnak sokkal jobbak általában a lehetőségei, éppen ebből adódóan a jövedelemtermelékenység és a hatékonysága is sokkal jobb, mint egy faluban vagy valamilyen tanyai világban működő sokkal kisebb vállalkozásnak. És e tekintetben Nyugat-Magyarország és Kelet-Magyarország között nem látunk lényeges különbséget, tehát egy Kelet-Magyarországi nagyvárosban működő vállalkozás általában véve kedvezőbb helyzetben van, mint egy Nyugat-Magyarországon lévő, ámde kisebb településen működő vállalkozás.
Ennek ellenére természetesen a legfontosabb feladataink között tartjuk számon azt, hogy a hátrányos kistérségek, illetve a leghátrányosabbnak minősülő - mert itt két külön kategória is létezik - kistérségekben növeljük a vállalkozói aktivitást, különös tekintettel a foglalkoztatás bővítésére. Több kérdés is elhangzott az új pályázati kiírások témakörében. Sajnos sem a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium pályázati rendszere, sem pedig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által működtetett uniós pályázati rendszer tekintetében nem vagyok teljes tudással bíró szakértő, de általában véve annyit tudok a gazdaságfejlesztési pályázatokról, hogy külön pályázati felhívásokat fogalmaztunk meg pontosabb a magasabb intenzitás elérése, a kedvező feltételek elérése érdekében. Itt vállalásra és egyéb feltételekre is gondolok. A hátrányos, illetve leghátrányosabb helyzetben működő vállalkozásoknál abban az esetben, hogy ha munkalehetőség-teremtő fejlesztésekről van szó, illetve említésre került, hogy a vidéki mikrovállalkozások esetében sok esetben nem lehet pályázni. Ennek alapvetően az az oka, hogy egy lehatárolásra volt szükség, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium által működtetett vidékfejlesztési pályázati rendszer, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által koordinált gazdaságfejlesztési rendszer között. Sajnos időben később kerülnek kiírásra a vidékfejlesztési pályázatok, úgyhogy a korábban meghirdetett pályázati rendszerből már ki lettek zárva a vidéki településeken működő mikrovállalkozások, azonban a később meghirdetendő vidékfejlesztési pályázati rendszerben mind intenzitás dolgában, mind pedig egyéb feltételek dolgában kedvező lehetőséggel tudnak majd indulni az egyelőre még pályázat nélkül maradt mikrovállalkozások.
A holtteherhatásnak a kérdése nagyon fontos szakmapolitikai kérdés. Valóban szükséges az, hogy ezt a lehető legkisebb mértékűre minimalizáljuk, azonban sajnos az ellenkező végletnél is kockázatot rejt a támogatási rendszer, nevezetesen abban az esetben, hogy ha nagyon magas támogatási intenzitásokat kívánunk nyújtani, és ha ezt a kedvezőtlen helyzetű térségekben ma is számos esetben megtesszük, akkor sajnos egy olyan kockázattal is számolnunk kell, hogy olyan projektek is a vállalkozások számára elfogadható kockázatúvá, megvalósíthatóvá válnak, amelyek támogatás nélkül esetleg nem lennének azok. Tehát tulajdonképpen esetleg rossznak minősülő, támogatás nélkül nem jónak minősülő projekteket is maga a támogatás tenne esetleg megvalósíthatóvá a vállalkozások számára és így értelemszerűen a pénzt ugyan elköltjük, viszont versenyképesség szempontjából nem sokat lendítünk ezzel az adott térségnek, vállalkozásnak az életén. Úgyhogy ebből adódóan sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a pályázati lehetőségnek, akár a holtteherhatás, akár a túlságosan magas intenzitás esetében vannak olyan nehézségei, amelyeket minimalizálni lehet, de teljesen kiküszöbölni nem. Éppen ezért a hatékonyság növelése érdekében tartjuk nagyon fontosnak, hogy megjelentek immár az uniós támogatási rendszer keretein belül is azok a hitel-, illetve más pénzügyi programok lehetőségei is, amelyek a forráshoz jutást lehetővé teszik a vállalkozásoknál. A fejlesztések megvalósítását ösztönzik, illetve elősegítik, azonban a hatékonyságot mint kritériumot is előírják, és ennek megfelelően nemcsak egy-két évig fognak majd tudni működni ezek a fejlesztések, hanem a versenyben helytállva hosszabb távon is fejlődni fog tudni majd az adott vállalkozás.
Az ipari parkokkal kapcsolatosan elhangzott észrevételekkel teljesen egyetértek. Valóban nekünk is az a célunk, hogy itt ne üres zöldmezős területek legyenek, amelyek nincsenek teljes egészében beletelepítve, hanem a vállalkozói infrastruktúra fejlesztése keretében olyan szolgáltatásokkal és tartalommal is bővülni tudjanak ezek a vállalkozásokfejlesztési intézmények, amelyek valóban projektgeneráló és a vállalkozások növekedését elősegítő hatással fognak tudni bírni. Úgyhogy ebből adódóan, bár a cím elnyerése is bizonyára fontos sok településnek, de a támogatáspolitika eszköztárába nem a cím elnyerését, hanem a szolgáltatások fejlesztését szeretnénk helyezni a jövőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most dönteni fogunk az általános vitára alkalmasságról. Egyben tárgyaltuk a napirendet, de négy döntést fogunk meghozni, mindegyik esetben az általános vitára alkalmasságról fogunk dönteni. Először a most elsőként tárgyalt második napirend, a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés, J/94. számú előterjesztésnek az általános vitára alkalmasságáról fogunk dönteni. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. Az első döntést meghoztuk. Az egésznek az előadói feladatkörét - gondolom - egyben fogják az oldalak összekapcsolni, úgyhogy erre a végén fogok rákérdezni.
Most a b) pontról szavazunk: a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/4968. számú határozati javaslat általános vitára alkalmasságáról kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc.
Most a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló J/4724. számú jelentés általános vitára alkalmasságáról döntünk. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen, kilenc nem.
A következő a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati H/4969. számú javaslat általános vitára alkalmasságáról döntünk. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen, kilenc nem. Köszönöm szépen.
Az előadókra teszek javaslatot. A többségi véleményt elmondására Nagy Lászlót kérjük meg. Az ellenzéki oldalon pedig V. Németh Zsolt képviselő úr lenne a vélemény előadója. Köszönöm az előadóknak. Lezárjuk a két napirend tárgyalását.
Az első napirendünk következik, az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak a megvitatása. A bizottság szakértőjével átnézve, egy módosító javaslatot találtunk, amiről döntenünk kell. Ez az egy, az 1. ajánlási pontban szerepel, Simon Gábor, Kiss Ferenc, Gúr Nándor, Bóth János, Nagy László, Rózsa Endre, Rákóczy Attila és dr. Vojnik Mária képviselő asszony módosító javaslata. Kérdezem a kormány képviselőjét.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nemleges a véleményem a következők miatt. Az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról szabályozza azt, hogy miként lehet közterheket kivetni a közteherviselőkre. A 10. szakasz (4) bekezdés pedig azt a szabályt mondja ki, hogy 45 nap szükséges ahhoz, hogy valakitől járulékot lehessen behajtani. A kihirdetéstől számítva 45 nap szükséges ahhoz, hogy valakitől járulékot lehessen beszedni. Ezért javasoltuk a május 1-jei hatálybalépési időpontot, ugyanis addig számolgattunk, amíg az jött ki nekünk, hogy körülbelül ennyi idő szükséges a kihirdetéstől a hatályba lépésig. Kérem, segítsenek, ha ennél rövidebb idő is elégséges.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. A legutóbbi bizottsági ülésen is feltettem a kérdést, hogy előrehozhatjuk-e az időpontot, akkor erre választ nem kaptunk. Én az általános vitában is elmondtam, hogy Csizmár államtitkár úr tárgyalásokat folytatott a közlekedési szakszervezettel és ígéretet tett arra, hogy a lehető legkorábbi időpontban hatályba lépteti ezt a típusfüggetlen korkedvezményre jogosító változtatást. Az előterjesztésben is szerepel, hogy ez az intézkedés 30-35 főt érintene évente. A kifizetett nyugdíj a részükre 50-52 millió forint és évente az elmaradt járulékbevétellel együtt ez további 28-30 milliót, tehát összesen mintegy 80 millió forint kifizetést jelentene. Való igaz, hogy erről az előterjesztés nem szólt, hogy milyen többletterheket is ró ez az érintett munkáltatókra. Én elmondtam és most is szeretném elmondani, hogy csak pont a közlekedési szakszervezet kérésére megfelelően került ez a módosítás ide. Ez további mintegy 1600-1700 főt érint és igaz, hogy a munkáltatóknak a 13 százalékos korkedvezményes járulék egynegyedének az átvállalásával, illetve megfizetésével mintegy 120-130 millió forint többletbevétele keletkezik a költségvetésnek. Mindezek után, ha ezt kiterjesztjük, ez többletterhet jelent a munkáltatókra, ez ennek nem felel meg, hiszen addig csak 40-42 nap fog eltelni, úgyhogy mindezek alapján, ha az államháztartási törvénynek meg akarunk felelni, akkor minden jó szándékunk és a közlekedési szakszervezetnek való megfelelés ellenére sem tudjuk ezek szerint ezt az időpontot előrehozni. Ha ez tényleg így van, akkor javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ezt a módosító javaslatot vonjuk vissza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szakmai vélemény kifejtését. Én a magam részéről a javaslatát támogathatónak tartom. Akkor én a módosítót jegyző képviselőtársaim nevében jelzem, hogy ezt a módosító javaslatot visszavonjuk.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elhangzott az, hogy évenként csak 30 főt érint ez a módosítási javaslat, illetve összességében 1600-1700 főt érint. Figyelmeztetném önöket arra, hogy ez a módosító javaslat nem ekkora létszámot érint, hanem pont a dupláját. De nem a hatályba léptetés időpontja az, ami érdekes, hanem, hogy kikre terjed ki a jogszabály. A típusfüggetlenség a közlekedési ágazatban dolgozók 20 százalékára terjed ki. 17 ezren vannak tengelyen menetrend szerinti személyszállításban dolgozó buszsofőrök. Tehát 20 százalékukat érinti. Ők ma nem részesülnek ezekben a bizonyos kedvezményekben. A korkedvezményben, mert korszerű buszon ülnek, ők azok, akikkel bővülne a korkedvezményben részesülők létszáma. Ez nem 1600 fő, hanem több, mint háromezer. És ugyan évente körülbelül 30-an, 35-en tudnak hamarabb elmenni nyugdíjba, ennek az intézkedésnek a következményeként, de ez csak a következő három év. Utána porlasztva a nyugdíjkedvezményük értéke 3,5 milliárd forint. Nézzenek ezzel szembe, kérem szépen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést is. A napirend érdemi tárgyalását lezárom, az egyebek napirendhez kötődve két bejelentésem volna, az első egy személyes dolog és úgy gondoltam, hogy az eddigi együttműködésünk igényli azt, hogy ezt a bizottság ülésén is megtegyem. Szeretném a bizottság tagjainak jelezni, hogy én a mai nappal elköszöntem a bizottság elnöki tisztségétől. Minden bizonnyal hallották már, hogy a miniszterelnök felkért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkári feladataira és a ma délután folyamán a köztársasági elnök úrtól meg fogom kapni a kinevezésemet. Értelemszerűen nem tudom tovább ezt a feladatkört ilyen módon ellátni. Nyilvánvaló, hogy ez azt jelenti, mind a bizottsági elnöki, mind a bizottsági tagságomról le fogok mondani. Ne vegyék ezt a képviselő hölgyek, urak semmifajta kötelező udvariaskodásnak, de én az öröm mellett némi szomorúsággal is teszem ezt, hiszen az elmúlt időszak bizottsági működése példaértékű volt a parlamentben. Szakbizottságként olyan szellemi vitákat tudtunk lefolytatni, ami szerintem emelte a mi együttműködésünk értékét. Szeretném önöknek jelezni, hogy államtitkárként is azon leszek majd a felkérést követően, hogy ezt a munkát az abbéli feladatkörömből támogatni tudjam. Ilyen értelemben nem hagynám el a bizottságot, hanem a bizottság szellemi erőforrásait és minden mást a bizottság javára fordítanék, és nyilvánvalóan azt követően a terhek egy részét a parlamenti feladatmegosztásból adódóan a kormánypártban ülő másik képviselőtársamnak - nagy titkot nem árulok el, nagy valószínűség szerint -, alelnök úrnak fogom átadni.
Természetesen politikai értékeket célokat tekintve nem azonos oldalon ülünk, de mégis van egy közös ügy, egy szakmapolitikai feladatkör, amiben szerintem sok egymással együttműködni képes helyzetet tudunk teremteni. Köszönöm szépen, hogy ezt meghallgatták. Én az alelnök asszonynak, az alelnök úrnak és a bizottság tagjainak jó és sikeres munkát kívánok és ígérem, hogy amennyiben módom és lehetőségem van, a bizottság munkáját úgy fogom segíteni, ahogy ez meg kell, hogy történjen.
Még egy bejelentést szeretnék tenni. Megterveztük ezt a félévünket, lesz részünk munkában. Február 22-én, csütörtökön a parlament delegációs termében 10 és 15 óra között egy szakmai ülés keretében is A nők a munkaerőpiacon, a versenyképesség és fejlődés érdekében legjobb női munkahely 2007 pályázati díjak ünnepélyes átadására kerül sor és ahhoz kapcsolódva egy szakmai konferenciára. Kérem a bizottság tagjait, hogy idejüktől függően, vegyenek ezen részt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Egyéb bejelentése bárkinek van-e a bizottság részéről? Alelnök asszony, parancsoljon.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Először is gratulálok az elnök úrnak államtitkárrá történő kinevezéséhez és őszintén remélem, hogy a következő időszakban olyan anyagokat, előterjesztéseket és háttéranyagokat fogunk kapni a minisztériumtól, amelyet az elnök úrral együtt többször hiányoltunk. Mivel a bizottság munkáját ön vezette, abban tevékenyen részt vette, ezért a saját tapasztalatai alapján úgy remélem, hogy a jövőt illetően olyan előterjesztések, törvényjavaslatok, határozati javaslatok kerülnek a bizottság elé, hogy azt elolvasva már kérdeznünk sem kell. (Derültség.) Még egyszer gratulálok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Értettem a megjegyzést, ennek a magam részéről érdemi módon érvényt is fogok szerezni. Természetesen van egy időszak, ami a beálláshoz kötődik, ami azt jelenti, hogy nekem is látnom kell azt, hogy milyen emberi erőforrásokra fogok tudni majd támaszkodni. Alelnök úr, tessék parancsolni.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én még rövidebb leszek, mint az alelnök asszony. Amikor az ellenzék részéről az együttműködés visszaigazolása történik meg, ez jellemezte az elmúlt időszak történéseit, akkor nem kell mást mondanunk, csak és annyit, hogy nagyon sok sikert kívánunk szakmai értelemben, de teljes emberi vonatkozásban is. És azt kívánjuk, amit az alelnök úr is megfogalmazott, hogy a bizottság munkája továbbra is egy közös együttgondolkodási terep legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép napot kívánok önöknek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 45 perc.)
Simon Gábor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia