FMB-5/2008.
(FMB-65/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. március 3-án, hétfőn, 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Hozzászóló: *
Elnöki bevezető, napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február-2007. február) szóló beszámoló (J/4722. szám) (Általános vita) *
Németh Erika (MEH) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Németh Erika (MEH) válaszai *
Szirmai István (SZMM) hozzászólása *
Határozathozatal *
Kiegészítő tájékoztató a Munkavédelem Országos Programjának időarányos végrehajtásáról - Előadó: Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség *
Dr. Varga László (OMMF) szóbeli kiegészítése *
Képviselői kérdés *
Dr. Varga László (OMMF) válasza *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február-2007. február) szóló beszámoló (J/4722. szám) (Általános vita)
2. Kiegészítő tájékoztató a Munkavédelem Országos Programjának időarányos végrehajtásáról - Előadó: Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség
3. Egyebek
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Vécsi István (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Gúr Nándornak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Rácz Istvánnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Németh Erika főigazgató (MEH Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály) Szirmai István főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Varga László főosztályvezető (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Először szeretném a határozatképességről biztosítani képviselőtársaimat. Beolvasom a helyettesítéseket. (Részletezve a jegyzőkönyv elején.)
A napirendi javaslatot elektronikus úton megkapták képviselőtársaim. Változást nem javaslok. Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadják-e. (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunkra térünk rá. Tisztelettel köszöntöm Németh Erika főigazgató asszonyt. Megadom a szót önnek, hogy szóban egészítse ki az írásban megküldött tájékoztatót.
Németh Erika (MEH) szóbeli kiegészítése
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság!
A nemzeti, etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 60/M §-ának a) pontja írja elő a kormány számára, hogy kétévente legalább egy alkalommal tekintse át a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét és arról az Országgyűlésnek számoljon be.
A megelőző beszámolókat a Nemzeti, Etnikai és Kisebbségi Hivatal, most először a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya készítette ugyanazzal a módszerrel, mint eddig. Széles körű információgyűjtés a társtárcáktól, a kisebbségi feladatokat ellátó szervezetektől, egyeztetés a kormányzati szervekkel, kisebbségi önkormányzatokkal, hogy a beszámoló átfogó és tényeken alapuló képet nyújtson a hazai kisebbségek helyzetéről, a területet jellemző fejlődésről, a kormányzati politika megvalósulásáról, a kisebbségi lét eredményeiről, sikereiről. A kormány a beszámolót megtárgyalta és benyújtotta az Országgyűlésnek. Ha emlékeznek rá a tisztelt Foglalkoztatás bizottság tagjai, az előző jelentés egy rendkívül részletes, 177 oldal szöveget és 50 táblázatot tartalmazó előterjesztésben számolt be a 2003-2005. közötti időszakról. Most igyekeztünk egy rövidebb, lényegre törőbb anyagot összeállítani és szerkezetileg is változtattunk az anyagon.
A beszámoló így három részből áll. A Foglalkoztatási bizottság érdeklődésére számot tartó, a munka világát érintő részek nem az általános, hanem az egyes kisebbségek helyzetét bemutató mellékletben, a magyarországi cigányokról szóló részben találhatók.
Minden kisebbségi jelentés benyújtásakor ugyanis szembe találjuk magunkat azzal, hogy egy ilyen jelentés mennyire érintse a roma integráció kérdéskörét. Ez egyrészt amiatt merült fel, mert a kisebbségi törvény a hazánkban élő 13 kisebbség egyéni és közösségi jogaival, a kisebbségi önkormányzatok létrehozásával, azok jogaival, kötelezettségeivel, feladat- és hatáskörével, kulturális autonómiájával kapcsolatos kérdéseket szabályozza, a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatásával, a nemzetiségek nyelvhasználathoz kötődő jogaival, illetve gazdálkodási kérdésekkel foglalkozik. A kormány beszámolási kötelezettsége pedig e törvényen alapul. E törvényből fakad.
Másrészt a foglalkoztatásra, a munka világára és a fejlesztéspolitikára más törvények vonatkoznak, amelyek személyi hatálya minden magyar állampolgárra, így az itt élő hazai 13 kisebbségre is kiterjed. Tehát nincsen speciális szabályozás az említett területek vonatkozásában a hazai kisebbségekre. A már említett 2003-2005 évről szóló beszámoló volt az első, amely európai uniós pályázati pénzek kisebbségi vonatkozásáról tájékoztatott. Természetesen ez döntően a roma kisebbséghez tartozók munkaerő-piaci helyzetének javításáról szólt. Most a 2005-2007-es beszámolónkban az NFT I. pályázataiból a nemzetiségi célokra benyújtott és nyertes pályázatokról kaphatunk egy átfogó képet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által összeállított táblázatok segítségével. Természetesen ez az összeállítás sem ad száz százalékos pontossággal információt, hiszen a nemzeti kisebbségekre, etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok szenzitív adatok, másrészt minden olyan pályázatnál, ahol hátrányos helyzetűekről van szó, csak feltételezhetjük, hogy az elnyert összegek nagyrészt roma származású személyeket érintenek, de pontos adatok éppen az előzőek miatt nincsenek. Ami pedig a roma integrációt illeti, a parlament 2007. június 18-án fogadta el a roma integráció évtizede program stratégiai tervéről szóló országgyűlési határozatot és tavaly decemberben a kormány határozatot fogadott el az ehhez kapcsolódó kétéves akciótervről, amely a lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy és oktatás területén, valamint az esélyegyenlőség tekintetében tartalmaz feladatokat a kormány számára a minisztériumok felelősségének megjelölésével.
A stratégiai terv, illetve az akcióterv koordinátora a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Közel egy évvel ezelőtt pedig megalakult a Roma Integrációs Tanács, amely kifejezetten ezen akcióterv megvalósulását hivatott figyelni, monitorozni.
Szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra is, hogy a munka világában, de az élet bármely területén tapasztalható diszkrimináció szankcionálására, az egyenlő bánásmód követelményének elősegítésére, illetve megsértésének vizsgálatára is megvan a megfelelő szerv, az Egyenlő Bánásmód Hatóság. Ezek beszámoltatására a tisztelt bizottságnak lehetősége van, ezért jelen beszámolónkban e szervezetekre a kompetenciájukba tartozó feladatok ellátására csak utalásokat tartalmaz a mi beszámolónk. Csakúgy, mint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának tevékenységével kapcsolatban, hiszen a biztos úr is évente beszámolót terjeszt az Országgyűlés elé és abban, ha a vizsgálat között szerepelnek foglalkoztatási kérdések, akkor abban erre kitér. Ezért a mi beszámolónkban erre is csak utalásokat találhatnak. Egyébként, hogy ha az elmúlt két évből kiemeléseket tehetünk, akkor a kisebbségpolitika területén három ilyen dolgot érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy intenzív jogalkotási folyamat zajlott, hiszen 2005-ben fogadta el az Országgyűlés a módosított kisebbségi és a választójogra vonatkozó törvényt. A legfontosabb esemény az elmúlt két évben a kisebbségi önkormányzatok választása volt 2006. október 1-jén, illetve folytatódott az intézményesülési folyamat a kulturális autonómia kiszélesítésének szándékával.
Szeretném megköszönni a tisztelt bizottságnak, hogy napirendre tűzte a kisebbségek helyzetéről szóló kétéves jelentést és tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák az általános vitára alkalmasságot, majd a parlamenti elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főigazgató asszony. Engedjék meg, hogy köszöntsem Siklósi Viktória szakmai referenst, az Állami Számvevőszék részéről Horváth Balázst és Siskáné Draviczky Évát és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről Szirmai István főosztályvezető-helyettes urat. Köszönöm a kiegészítéseket. Megadom a szót a bizottság tagjainak. Alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Igyekszem a bizottság feladatkörébe tartozó ügyekkel kapcsolatban néhány kérdést feltenni, illetve véleményt nyilvánítani. A kérdésem a foglalkoztatásra, az oktatásra és a különböző programokra vonatkozik, ezek különböző összefüggésére. Van egy becsült adat, legalábbis azt gondolom, hogy ez becsült adat lehet, hiszen a származásáról senki sem köteles nyilatkozni. A becsült adat alapján a romáknak körülbelül 25 százaléka az, aki dolgozik, ha jól emlékszem az adatra és a többinek nincsen munkalehetősége. Ez összefügg azzal is természetesen, hogy az ország melyik térségében élnek, illetve milyen iskolai végzettségük van vagy milyen szakképesítéssel jelentkeznek.
Úgy tűnik ebből a jelentésből, hogy változatlanul a közmunkaprogram és a közhasznú munka az, ami átmeneti időleges munkalehetőséget biztosít számunkra, jól lehet a hosszú távon ideális megoldás az lenne, hogy ha tartósan tudnák foglalkoztatni az embereket, mert az átmeneti megoldás azt jelenti, hogy amikor lezajlik a közmunkaprogram, vége van az öt, esetleg hat hónapos programnak, utána ismét kikerül a foglalkoztatásból és legfeljebb a következő évi közmunkaprogramban tud részt venni. Ez nem oldja meg azt az alapvető kérdést, hogy hogyan lehet tartós foglalkoztatást biztosítani. Az oktatásnál is hasonló problémákat látunk. Ez nemcsak a jelentésből derül ki, hanem abból is, amelyet a különböző tévé-, illetve rádióműsorok is felvetnek, hogy a gyermekek nem vagy csak esetlegesen járnak óvodába, illetve iskolába és a szülők sem túlzottan foglalkoznak azzal, hogy a gyermekeik megfelelő képzésben vegyenek részt. Hiába vannak erre vonatkozóan törvények vagy rendeletek, hogy ha egyszer a szülői házban nincsen olyan késztetés, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, hogy a gyermekek számára különböző kedvezmények juttatásával, gondolok itt például az étkeztetésre vagy a tankönyvek ingyenességére, hogy a gyermekek eljárjanak az óvodába és folyamatosan ott legyenek az iskolában. Mert ha nincsen meg a megfelelő képzés, úgy felnőtt korban már nagyon nehéz ismét iskolapadba ültetni azokat a fiatalokat, akik nem tudták a megfelelő életkorban ezt a képzettséget megszerezni.
A vállalkozásoknál engem meglepett az, hogy miért ilyen kevés a sikeres pályázat, amit a kisvállalkozóknak írtak ki. Különösen azokban a térségekben, ahol hihetetlenül nagy a szegénység és nagy a munkanélküliség, Észak-Magyarország vagy Észak-Alföld az a két rendkívül válságsújtotta terület, ha a foglalkoztatás szempontjából nézem.
Még egy rövid kérdés. A MACIKA támogatása miért csökkent ilyen alacsony összegre? Mi ennek az oka?
És még egy megjegyzés a médiával kapcsolatban. Nem nagyon látom, hogy a médiában pozitív példákkal mutatnák be, mondjuk azoknak a roma családoknak a küzdelmét és helyzetét, akik jutottak valamire. Állandóan csak olyan képeket látunk, hogy mérhetetlenül szegény emberek, pucér gyerekek szaladgálnak a téli udvaron, egyébként nyilvánvalóan van ilyen is, de ez azt a képet sugallja a többségi társadalomnak, hogy ők csak "ilyenek". Én el nem hiszem, hogy nincsen olyan roma család több ezer ebben az országban, aki tisztességes munkával, tanulással elérte azt, hogy példát mutathat a többieknek. Hol vannak ezek a példák? (Dr. Bóth János: Győzike!) Na jó, hát a Győzike, már bocsánat, ne tegyük komolytalanná ezt a problémát. (Derültség.) Erről inkább nem mondok véleményt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárki más kíván-e még szólni? Rácz István képviselőtársam, utána Filló Pál alelnök úr.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Alelnök asszonyhoz csatlakozva szeretném elmondani az eddigi tapasztalataimat. Úgy gondolom, hogy Győzike nem a romák példaképe, nem hiszem, hogy az ő életmódját kellene követni. Az a tapasztalat, hogy (Dr. Bóth János: A médiáról volt szó!) sajnos a mai világban a romák nagyon kevés esélyt kapnak arra, hogy be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba. Kezdjük egészen onnan, hogy talán a gyerekek, akik iskolába járnak, nem kapják meg azokat a lehetőségeket - ebben azt is merem mondani, hogy a szülői háttér nem megfelelő - éppen ezért valami olyan megoldást kellene kitalálni, hogy a gyerekek az óvodába, iskolába mindennap rendszeresen el tudjanak járni. Biztosítva legyenek azok a feltételek, hogy tanulni tudjanak. Ugyanis a gyerek azt látja otthon, hogy a szülő nem dolgozik, nincs semmi olyan motiváció a gyerek felé, hogy jövőképet lásson maga előtt. Azt látja, hogy a szülő nem dolgozik, nincs értelme tanulni, mert az is tapasztalat, hogy ha a cigány gyerekek elvégzik a főiskolát, nem tudnak elhelyezkedni. Nem azt mondom, hogy a szakmai tudásuk vagy az iskolában szerzett tudásuk alapján nem tudnak elhelyezkedni, hanem mindig szembetalálják azzal magukat, hogy a származásuk miatt nem tudnak elhelyezkedni. Ez ügyben nagyon fontos lenne lépni, hiszen csak úgy tudjuk motiválni a gyerekeinket, ha jó példákat látnak maguk előtt. Látniuk kell azt, hogy Rácz Roland elvégezte a tanárképző főiskolát és Magyargécben tanít, igazgatóhelyettes is lehetett belőle. Ez csak egy példa volt.
Vagy valakiből színész vagy jó zenész lehetett. Tehát, hogy értelme van tanulni. Ma azt látjuk, hogy a gyerekek elvégzik az iskolákat és kénytelenek olyan munkákból megélni, ami éppen nem az ő stílusukban megfelelő vagy nem a szaktudásuknak megfelelő.
A foglalkoztatásról annyit, hogy sokszor szembetaláljuk magukat azzal a vállalkozói szférában is, hogy a roma vállalkozók nem egyenlő esélyekkel indulhatnak a kiírt pályázatokon, mert bizony sokszor sorsdöntő, hogy milyen származású a vállalkozó. Én vállalkozóként éltem le 15 évet és sokszor szembetaláltam azzal magam, hogy ha egy nem roma ellenfelem volt, akkor esélyem nem volt az adott munkát megnyerni. Éppen ezért azt kérném, ha erre mód van, biztosítsák nekünk azokat a feltételeket, amit a többségi társadalomnak. Ne a bőrünk színe döntse el azt, hogy alkalmasak vagyunk-e egy munka elvégzésére vagy sem.
Amit még az oktatással kapcsolatban el szeretnék mondani, hogy nagyon sok beilleszkedni vágyó szülő keresett meg engem, akiknek a gyerekei főiskolára, egyetemre járnak és sajnos nem tudják finanszírozni. Ne azon múljon a mi fejlődésünk vagy felzárkózásunk, hogy nem tudja a szülő megfinanszírozni a gyereke tanulmányait. Erre nagyon fontos lenne odafigyelni, mert ez nemcsak romaügy, ez össztársadalmi kérdés. Ezeket a problémákat jó lenne úgy kezelni, hogy ebből legyen is, meg alakuljon is valami. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál alelnök úré a szó.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Rövid tudok lenni, hiszen az előttem szólókkal döntően egyetértek. Úgy gondolom, hogy magáról az anyagról annyit kéne elmondanom, hogy ezt egy nagyon tisztességes összeállításnak tartom. Amiről itt szó esett a bizottsági ülésen a vitában, az döntően a jövőt illetően fogalmaz meg elvárásokat, illetve vet fel problémákat. Ezekhez én is csatlakoznék. Valóban úgy gondolom, hogy súlyos gond van, főleg ott, ahol a szociális problémák, a munkanélküliség öröklődik ezekben a családokban. Itt főleg a roma családokra gondolok, de nemcsak rájuk igaz ez, sajnos sok olyan nem roma család van, ahol a szülőket követő gyerekek hasonlóan rossz helyzetben kezdik az életüket, mint ahogy a szülők kezdik naponta.
Ebből az ördögi körből mindenképpen ki kell törnünk és meg kell próbálnunk közösen olyan megoldásokat találni, amelyek érdekeltté teszik a gyerekeket is és a szülőket is abban, hogy valóban elvégezzék az iskolákat, mert azért akárhogy is nézzük, ha valakinek van végzettsége, van szakma a kezében, azért jóval nagyobb az elhelyezkedési esélye még a leghátrányosabb helyzetű térségekben is, mint annak, akinek esetleg csak 8 általánosa vagy még annyija sincsen. Nagyon sajnálatos, hogy a rendszerváltást követően több, mint húsz évvel még mindig olyan problémákkal küszködünk, hogy jelen van Magyarországon nemcsak az iskolai végzettség hiánya, hanem még az analfabétizmus is felütötte a fejét. Ezek olyan ügyek, amiben közösen kell gondolkodnunk.
Az anyagot viszont vitára alkalmasnak tartom.
Még annyit itt a tanulás finanszírozásáról és a felsőoktatásról, hogy pontosan az lenne a cél, hogy a jól tanuló fiataloknak ne kerüljön pénzbe az egyetemi-főiskolai tanulás, aki viszont nem jól tanul, annak természetesen zsebbe kell nyúlni. Úgy gondolom, hogy ez lenne az igazságos. Az más kérdés persze, hogy jó lenne mindenkinek mindent támogatni, csak hát azt hiszem, hogy erre hosszú távon nem nyílik lehetőség. De nem is ez a cél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Három kezet láttam még. Wittner Mária, Czomba Sándor és dr. Vojnik Mária.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Itt elhangzott az, hogy ne a bőre színe szerint különböztessék meg az embereket. Én még emlékszem arra az énekre, hogy "egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér". És ezt tökéletesen igaznak találom.
A múltkor néztem egy beszélgetést a tévében és egy cigány fiatalember - és itt most ne legyünk álszentek, hogy roma vagy cigány, mert mindkét szó egyet takar, és ez évszázadok óta így él a magyar történelemben - pontosan megfogalmazta, hogy ahhoz, hogy eljussanak az iskolába és végigjárják az iskolát, egyfajta szankciót kell alkalmazni. Vagyis a családi pótlékkal. Ez már egyszer volt, a 2002-es választások után semmivé foszlott. Azóta elgondolkodtam, hogy bizony már egy egész komoly réteg jött volna ki az iskolából és ment volna tovább érettségizni, majd talán az egyetemekre. De a kollégiumokban is megvontak minden támogatást, én ennek utána jártam. Tehát teljesen magukra lettek hagyva, miközben arról beszélünk, hogy zárkóztassuk fel őket. De ezt nemcsak szavakban kell csinálni, hanem tettekben is. Tehát valóban oda kell figyelni, hogy ezek az emberek ténylegesen iskolába járjanak és eljussanak odáig, hogy gondolkodó, művelt emberek váljanak belőlük, mert csak így tud átalakulni a cigány társadalom megfelelő mértékben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor képviselőtársam!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Az oktatással, munkaerőpiaccal kapcsolatosan szeretnék két mondatot mondani. A Beregből jövök, ahol rengeteg roma származású ember él, a párom egy olyan iskola igazgatója, ahol 70 százalékos a roma kisebbség aránya, tehát többség a kisebbség. Véleményem szerint ez a fajta oktatáspolitika, ami Magyarországon van, ez túlságosan liberális, mert az első három évben nem engedi buktatni a gyereket a szülő jóváhagyása nélkül, nagyon súlyos problémákat vet fel a későbbi időszakban. Szeretném nyomatékosan jelezni, hogy addig - ezzel tökéletesen egyetértek -, amíg a szülő nem partnere a pedagógusnak abban, hogy a gyerek iskolába járjon, addig itt érdemi előrelépést nem lehet kicsikarni. Azt szeretném mondani, hogy amikor különböző roma programokat indítunk és azt mondjuk, hogy képzés, foglalkoztatás, akkor olyan roma programokra is nagy szükség lenne, aminek a kimenetele nem biztos, hogy a foglalkoztatás, hanem oda juthatunk el, hogy a szülő partnerévé vált a pedagógusnak és a többségi társadalomban élőnek abban, hogy próbáljon beilleszkedni. Az nem megy, hogy lefektetem a gyereket, aztán átmegyek a szomszédba kártyázni, aztán majd lesz, ami lesz.
Ameddig a gyerek célja az, mikor megkérdezik az iskolába, hogy mi szeretnél lenni: hát szülő, sok gyerekkel, mert azt látom, mert arról szól a fáma, hogy minél több legyen, akkor ez nagyon nagy probléma. Volt olyan cigány család, ahová bementem és családi pótlék egy, kettő és háromnak hívták a gyereket. Jól tanuló, rossz tanulóval kapcsolatosan csak annyit szeretnék jelezni, hogy én speciel sokkal többre értékelem azt, aki egyébként teljes odaadással egy közepest tud kihozni magából, mint az, aki hóhányóként egy jó vagy egy jelest eredményt tud produkálni. Ha egy roma származású ember egyébként közepesen képes egy főiskolát, egyetemet megcsinálni, véleményem szerint neki nem kellene semmiféle tandíjat és egyebet fizetnie, hanem örüljünk, hogy ott van, ahol van.
Munkaerőpiac. Mindig mondom, most is mondom: ameddig a segéllyel ugyanannyit lehet keresni, mint munkával, addig nem nagyon van miről beszélni. Ez a roma társadalomra különösen igaz. A másik, hogy ha kitanult valaki, való igaz, hogy nehezen helyezkedik el, de a másik nagy probléma, hogy aki meg elhelyezkedik, talán ő az első, aki a leghamarabb megtagadja a fajtáját. Már bocsánat, hogy így fejezem ki maga, de ez a helyzet. Mert biztos, hogy nem megy vissza tanítani egy pedagógiai főiskolát végzett roma származású oda, ahová eredetileg kitalálták, hogy nyilván jobban tud foglalkozni a "saját származású" embereivel. Ez is egy nagyon lényeges dolog.
A közmunkaprogramok. Többet kéne munkahelyekre fordítani. Hát 2006-ban 2,1 milliárd forint igényből 250 millió forint volt támogatás, ha jól láttam a beszámolóban. Ez azt jelenti, hogy 2,1 milliárd forintra lett volna igény és ezzel szemben 250 millió állt rendelkezésre roma kis- és középvállalkozók támogatására. Miért csak ennyi? Ha van igény rá, miért nem lehet ide többet csoportosítani?
A másik nagyon fontos dolog: aki a saját portáját sem tudja rendben tartani, nem akarja, az ne álljon sorba segélyért. Az ne álljon sorba segélyért!
Szociális földprogram. Elvileg rendben van, aztán utána adjatok ingyen magot. Hát ott van az önkormányzatnak a gép, akkor nyomja már el, ne legyen már vele probléma! Hát takarítsa is már be! Adjátok is már el! És megyek a pénzért. Nem így működik a szociális földprogram. Van ebben fantázia, de nem így. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Vojnik Mária képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Bár ez egy nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló napirend, azért látjuk, hogy a Foglalkoztatási bizottságban is egy roma napirenddé változott. Én elég rosszkedvűen hallgattam Czomba képviselőtársam hozzászólását. Ha ezt egy alapos szövegelemzésnek vetné alá valaki, azért azt gondolom, hogy legalábbis aggodalommal nézné ezt meg, hogy nem volt-e benne egy kis, nagyon is felismerhető romaellenesség. Nem lehet ezt másképpen mondani képviselő úr, beszéljünk magyarul. (Czomba Sándor: Azt sem, amit én mondok, azt sem lehet másként.) Ugyanarról a vidékről származunk és ezért azt gondolom, hogy egy többségi és kisebbségi társadalomnak az együttműködése nem megy úgy szerintem, ahogy a képviselő úr mondja. Képviselő úr az erő politikáját és némiképp az erőszak politikáját propagálta. Azt mondta, hogy ahhoz, hogy a romák visszaszokjanak a tanulásba és a munkába, az csak úgy lehetséges, ha kemény fegyelmező eszközöket alkalmazunk. Én ezt, képviselő úr, nem támogatnám.
Én a magam részéről nagyon örültem, amikor annak idején arról beszéltünk, hogy az iskoláztatási támogatást be kell vezetni. De egyikünk se gondolta, hogy az iskoláztatási támogatás azt jelenti, hogy nem adjuk oda a családi pótlékot annak, akinek a gyereke nem jár iskolába. Ezt én nem hívom nevelésnek, ezt én egyszerűen fenyegetésnek hívom. Mert ettől egyébként, hogy az adminisztrációs terhek és a fenyegetettség megnövekedett, még nem lett jobb a helyzet. És Wittner Mária képviselőtársammal sem értek egyet a legteljesebb tisztelettel, mert nem gondolom, hogy a fenyegetettség a legjobb motiváció. Én egy orvos vagyok. Még feltételes reflexeket sem lehet építeni negatív feltételre. Vagyis a fenyegetés nem a legjobb nevelőeszköz.
Ezzel szemben, ha megengedik, a probléma nagyobbik részét, magát a problémát egyformán látjuk. A vidékiségnek a legnagyobb problémája a munkanélküliség, de ez sújt romát és nem romát egyformán. Megspékelve azzal, amit Rácz képviselőtársam mondott, hogy az állások megszerzésekor a roma származás hátrányt jelent. Nagyon gyakran nem alkalmazzák azt, akiről kiderül, hogy roma származású. De ezt aztán ugye végképp meg kellene szüntetni! Ezért vannak a diszkriminációellenes programjaink.
De ne csak a negatív példát mondjam, két példát szeretnék említeni, ami követendő. Ráadásul a mi vidékünkről mondanám. A Leader program keretében a közösségek kapnak lehetőséget arra, hogy olyan, az iskoláztatást, az óvodai beiskolázást és a műveltség megszerzésének olyan lehetőségeit is meg lehessen pályázni és kapni, amelyet például Nyírmada önkormányzata gyakorol, azért mondom, mert Czomba képviselőtársam ismeri és tudja, hogy ez egy nagyon sikeres program, ahol egyszerre érték el azt, hogy a roma és nem roma gyerekek óvodában, iskolában közösen tanuljanak. Ez egy évek óta működő és eredményes program és ha már azt mondja, hogy a szociális földprogram, annak a programnak is vannak pozitív eredményei. Ráadásul a megyében a tiszaadonyi program keretében egy nagyon sikeres program van, ott kecskéket tenyésztenek és egy kiváló sajtüzem is működik. Vagyis azt gondolom, hogy ahol a települések vezetői, a kisebbségi és többségi önkormányzatok tudnak együttműködni és jó programokat tudnak találni, akkor a közösség ereje mérsékelheti a szembenállást. Ez egy probléma, erről nem beszélünk, mert erre a foglalkoztatási napirend keretében nehéz sort keríteni. De segít leépíteni a diszkriminációt és javítja a foglalkoztatást.
És még mondanék a tanuláshoz is pár gondolatot. Nem értem, megszüntettük volna a Gandhi Gimnáziumot, az ösztöndíj-programokat? Elvettük volna ezektől a tehetséges gyerekektől a lehetőséget? Én úgy gondolom, hogy inkább csak nem beszélünk róla eleget.
Ha már a Foglalkoztatási bizottságban vagyunk, mondanék olyat, amiről biztosan közösen kéne tennünk. Az egyik a fekete napszám fekete munka, amelyik a legdurvább hátrányokat okozza végeredményben. Se szolgálati idő, se jogviszony, se munkajövedelem, se a nyugdíjra való felkészülés. A másik pedig: a női foglalkoztatás, mert ezen a területen a roma nők inaktivitása és foglalkoztatási hátránya elképesztően nagy. Én tudom, hogy a tradicionális családmodellben ez nagyon nehezen megvalósítható, mégis az ő helyzetükre nézve az, hogy nincs munkalehetőségük és ebben keveset tudtunk segíteni, egy nagyon nagy hátrányt jelent. Abban reménykedem, hogy az az ötpárti megbeszélés, amelyik a nők foglalkoztatásának elősegítésére jött létre, ezen a területen is néhány jó javaslatot fog majd a parlament elé hozni. Megkövetem képviselő urat, ha úgy gondolja, hogy nagyon kemény szavakat használtam, de abban reménykedem, hogy mi mind a ketten a vidéken élő és a roma emberek jobb élethelyzetét akarjuk elérni. Szerintem nagyon súlyos szavakat használt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Németh Erika főigazgató asszony, parancsoljon!
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni a tisztelt Foglalkoztatási bizottság képviselő asszonyainak és képviselő urainak a hozzászólásait. Ha megengedik, az önök között zajló vitába nem mennék bele, mindkét oldalon hangzottak el olyan észrevételek, ha úgy tetszik, javaslatok is, amelyeket megfontolásra érdemesnek tartok, illetve amelyek nagy része már tulajdonképpen folyik. De miután ez a beszámoló egy lezárult időszakról szól, ezért nem tisztünk most arról beszélni, hogy éppen milyen folyó programok vannak. De azért néhány dologra szeretnék kitérni.
Elhangzott a szülők partnersége, felelőssége. Többségi-kisebbségi társadalom kapcsolata. A "Biztos kezdet" program az egyik olyan lehetőség, amely már korai gyermekkortól segít abban, hogy a felnövekvő roma generáció egy más felfogásban, más közegben kezdje az életét. Kulcsfontosságúnak tartom ebből a szempontból a képzést, mert csak a tanuláson keresztül vezet az út a nagyobb munkaerő-piaci esélyekhez. Az önök által elmondottak is azt erősítették meg bennünk, hogy a felvilágosító tevékenységet tovább kell folytatni. Ez azonban csak a többségi társadalom bevonásával lehetséges. Nagyon jó példák vannak arra, hogy civil kezdeményezések, szervezetek milyen mértékben foglalkoznak a roma felzárkóztatással és itt nemcsak cigányok, romák által alapított és működtetett civil szervezetekről beszélhetünk, hanem a többségi társadalom által alapított, de roma kérdésekkel foglalkozó civil szervezetekről is. Mi mint Miniszterelnöki Hivatal igyekszünk a civil szférával is partnerséget, kapcsolatokat kiépíteni, mert úgy gondoljuk, hogy csak akkor lesz sikeres a roma integráció, nemcsak attól, hogy törvényeket alkotunk e tárgyban, jogszabályokat alkotunk és pénzeket rendelünk hozzá, hanem, ha a civil társadalom is megmozdul és ez irányba tesz lépéseket és ebbe beleértendő mindaz, amit Rácz, Czomba képviselő úr és Bernáth Ildikó is elmondott. Tehát szemléletváltás kell, tovább kell erősítenbi a szemléletváltást a munkáltatók irányába is, a foglalkoztatók irányába is, és csak így lehetünk sikeresek abban, hogy az egyes területi különbségeket is felszámoljuk vagy az oktatási hátrányokat felszámoljuk. Én úgy gondolom, hogy igazán kérdés hozzám nem irányult, ezért csak ezzel a néhány mondattal igyekeztem reagálni az önök által elmondottakra.
Még egy megjegyzést engedjenek meg: Bernáth és Vojnik képviselő asszony is említette a nőket, de lehet, hogy Bernáth Ildikó éppen nem, de tudom, hogy a gondolatában akkor is benne van, tehát én azt gondolom és előző életemben is mindig ezt gondoltam, hogy a roma nőkhöz külön utakat kell találni. Engedjék meg nekem azt a megjegyzést, hogy a többségi társadalomnak is ismernie kell a roma kultúrát, de a roma kultúra művelőinek is ismernie kell a többségi társadalom kultúráját és ezt kell valahogy összehozni, és azt gondolom, hogy ebben a roma nőknek és a roma anyáknak kulcsszerepük lehet, bármilyen tradicionális is az a roma társadalom. Tehát nekünk mindenképpen el kell érni a nőket ahhoz, hogy partnerré váljanak az iskolában és fontosnak tartsák az óvodáztatást és sok minden mást.
Ami a MACIKA-t illeti, Szirmai kolléga, aki az Szociális és Munkaügyi Minisztériumban dolgozik és a minisztérium felügyelete alatt van a MACIKA, azt gondolom, hogy nálam szakavatottabban tud arra a kérdésre válaszolni, hogy csökkent-e az összeg vagy nem. Ha hozzám nincs több kérdés, köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm főigazgató asszony. Megadom a szót Szirmai Istvánnak.
Szirmai István (SZMM) hozzászólása
SZIRMAI ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Néhány mondatot még hozzátennék az elhangzottakhoz. Nagyon sok minden történt kormányzati vonatkozásban az elmúlt években 2005-ben és 2006-ban is. A Foglalkoztatási albizottságban a szaktárca egyéb iránt minden évben külön beszámolt teljes részletességgel, háttéranyagot szolgáltatva. Az anyagban is erőteljes utalás van, bár csak szűk keresztmetszetben a tartalomjegyzékben erre vonatkozóan.
Az, hogy 25 százaléka dolgozik a cigányoknak, ez Kemény István makroszociológus kutató adata. Én, ha szabad egy személyes megjegyzést tenni, ha ez igaz lenne egyes területeken, talán nem lenne annyira feszített a helyzet, mint amennyire az. Egyes kistérségben sokkal rosszabb, mélyebb a probléma.
A közhasznú foglalkoztatást évről évre mindig érinti kritika. Tisztelettel jelezni szeretném a szaktárca részéről, hogy területi szinteken a települési önkormányzatok vagy a több célú kistérségi társulások, akik bonyolítják ezeket az átmeneti foglalkoztatásokat, hát elnézést a kifejezésért, de "véres harc" folyik azért, hogy ezek a források mozgósításra kerüljenek. Hihetetlenül fontos, hogy ezek a rendelkezésre álló összegek a jövőt érintően még inkább rendelkezésre álljanak. Még úgy is, ha éves szinten a Közmunka Tanács 7-8 milliárd forintot mozgósít és ehhez nagyon jelentős önrészt tesz hozzá az érintett együttműködő partner. Marad bizony hiány a településeken, többeket szeretnének foglalkoztatni.
Tehát azt szeretném jelezni, hogy ne mondjunk le ezekről a közmunka-foglalkoztatásokról. Szükséges, bár mindenki tudja, hogy rossz és senki nem várja ezektől azt, hogy egyértelműen vezessen vissza az elsődleges munkaerőpiacra. Senki sem mondja és senki sem követeli ezektől a foglalkoztatási programoktól azt, hogy tartós elhelyezést biztosítsanak. Ezeknek nagyon rendelt helyük és szerepük van ebben a rendszerben.
A tanulmány jelzi, hogy az érintett években több, mint 25 közmunkaprogram folyt, egyértelmű, hogy 10-13 típusú bonyolódik éves szinten, és úgy tűnik, hogy ebben az évben is ugyanebben a nagyságrendben fognak folyni ezek a megsegítő átmeneti foglalkoztatások.
Egyértelmű és én is csak globálisan érinteném a felvetések egy részét, a felnőttképzés, munkaerő-piaci képzés, iskolarendszeren kívüli képzés tárgyköre rendkívül fontos. Ezt a kormány is látja, nem véletlenül van a Lépj egyet előre II-es központi program.
Nagyon úgy tűnik, hogy a roma nők képzésben szívesen vesznek részt, ez egy pozitív tapasztalat, ennek mi is örülünk.
A MACIKA-val kapcsolatban mondanám, hogy 2007-ben is a roma diákok ösztöndíjazása tárgykörében 300 millió forint állt rendelkezésre, 2008-ban is ugyanez az összeg rendelkezésre áll, 2009-ben is ugyanezt az összeget jelöltük meg és nagyon úgy tűnik, hogy ez az összeg is alapvetően elegendő lesz a 7-8. osztály, a középiskolás és a felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton végző diákok megsegítésére. Az OKM által kezelt Útravaló ösztöndíjprogramban is nagyon jelentős források állnak rendelkezésre 2008-ban és 2009-ben. Ez 4 milliárd forint, és az előzetes tapasztalatok alapján lehet mondani, hogy a nagyon hátrányos helyzetű, szegény sorsú diákok részarányában a romák mintegy 20-30 százalékban itt is jelen vannak. Tehát, ha úgy tetszik, ezek az alapvető ösztöndíjcsomagok, amelyek elérhetők, nagyjából fedezik az idevonatkozó szükségleteket.
A vállalkozásokra vonatkozóan a 2,1 milliárd forintos igénnyel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a Széchenyi vállalkozásfejlesztési programban évről évre nagyon odarendelt források álltak rendelkezésre, de sajnos az összegek nem voltak növelhetők menetközben. Azért is mondom ezt, mert én magam is döntnök voltam, és nagyon pontosan érzékeltük a megkereséseket és az igények nagyságrendjét. Ennyi forrás állt rendelkezésre és nem tudott a miniszter a legjobb jó szándékkal sem abban a pillanatban további forrást mozgósítani.
A Gandhi Gimnázium működik és úgy tűnik, hogy nincs probléma a működésében. Tehát, ha úgy tetszik, azt tudom mondani, hogy a végzős diákok 80-85 százaléka főiskolára és egyetemre megy. Ez önmagában, azt gondolom, hogy alapvetően minősíti az ott folyó pedagógiai munkát és egyéb iránt, mint kurátor, én magam is büszke vagyok a Gandhi Gimnázium teljesítményére. Köszönöm szépen. Talán első körben ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon sok kört lehetne lefutni. Ha megengedik képviselőtársaim, 4-5 gondolatot szeretnék megfogalmazni, mielőtt szavaznánk. Személyes meggyőződésem, lehet, hogy nincs igazam, de személyes meggyőződésem, hogy az egyik legfajsúlyosabb társadalmi problémával vagy olyan típusú kérdéskörrel foglalkoztunk most is, amikor a nemzeti etnikai kisebbségek kérdéskörét érintettük, amely mellett nemhogy nem lehet elmenni, hanem amely tekintetében tennivalóink vannak. Politikai színezettől függetlenül, azt gondolom. Azt hiszem és minden ezt támasztja alá, hogy az elmúlt közel két évtized történése tekintetében talán a legnagyobb vesztesei a változásoknak maguk a cigányok voltak. Fakad ez abból, hogy ha belegondolnak, hogy annak idején, amikor az országban 5,2 millió ember dolgozott, akkor a cigányságon belüli aktivitási ráta értéke, ami akkor a 80 százalékot haladta meg a Magyarországon lévő aktív korúak rátaértékében, a cigányságon belül ez 70-72 százalékos volt. Nyilván azért, mert - idézőjelbe téve - rengeteg lapát, csákány, sok minden olyan munkaeszköz volt, ami a bányákban, a kohászatban, a gépiparban, sok minden más helyen fellelhető volt és ehhez munkaerőt lehetett párosítani. Átrendeződött a világunk.
Azért mondom, hogy a legnagyobb vesztesek gyakorlatilag ők voltak, mert többségében aluliskolázottak voltak és sok esetben azok ma is a cigány emberek. Ilyen értelemben, amikor az adottságok megváltoztak, nyilván a lehetőségek is bezárultak, más utakat kell járni. El kell kezdeni olyan folyamatokat építeni, amelyek az én megítélésem szerint nem feltétlen kemény és fegyelmező eszközökön keresztül mutatkoznak meg, de elvárásokkal mindenképpen párosulnak. Czomba képviselőtársam elég szigorúan, keményen fogalmazott ezekben a kérdésekben. Azt gondolom, hogy az általa elmondott dolgok nem véletlenszerűek. Sok esetben a többséginek mondott társadalom értékítéletét közvetíti, bár nem biztos, hogy a teljes körűségét, hanem szegmentáltan, adott helyzetekhez illesztetten. Nyilván a lehetőségek biztosítása, a segítő kezek nyújtása mellett az elvárások foganatosítása is elengedhetetlen. Nem akarom elpuhítani mindazt, amit ő mondott és azt szeretném érzékeltetni, hogy meggyőződésem szerint van tennivaló, de a tennivaló kölcsönös. Nem csak és egyoldalúan segíteni akarni valakiken, ha ők maguk nem kívánnak segíteni önmagukon.
A másik oldalról nézve ugyanezt meg lehet fordítani. Hogy ha valaki önmagán akar segíteni és zárt kapukra lel, akkor olyan kudarcok sokaságával találja szemben magát, amelyek egy élet ellehetetlenülését hozzák magukkal. Meggyőződésem szerint ebben a kérdéskörben nincsenek abszolút igazságok. Azt hiszem, hogy minden egyes helyzet mást és mást kíván meg. És nem akarok mély elemzésekbe bocsátkozni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy úgy gondolom, hogy az adott szituációkhoz, az adott helyzetekhez illesztetten kell megoldási alternatívákat találni. Egyébként ezen típusú kérdéskörökkel nem oly sokára majd itt a bizottsági ülés vége felé meg fogunk egyezni egy időpontban, kihelyezett ülésen is fogunk ezzel foglalkozni, hiszen épp az észak-alföldi régió munkaügyi központ-főigazgatójával együtt tervezzük a kihelyezett ülésünket. És nyilván ezzel a kérdéssel ott szembe fogjuk találni magunkat.
Két rövid megjegyzés a végére. Az egyik az, hogy én azt gondolom, hogy a legjobb út az, ha egyrészt lehetőséget, másrészt jó értelemben vett támogatásokat - nem nevezném ezt kényszernek - biztosítunk annak érdekében, hogy az a felnövekvő nemzedék, aki ma még fiatal gyermekként éli az életét, az az intézmények keretei között - óvodákra, iskolákra gondolok - élje meg a mindennapjait, mert ez segíthet abban, hogy a későbbiekben foglalkoztatottként is jelen legyen a munkaerőpiacon.
Mindegyikünk tudja, hogy a mai világunkban a foglalkoztatók nem szociális jóléti intézményként funkcionálnak. Akik ma foglalkoztatnak, gazdasági hasznot kívánnak előállítani. Azt a hasznot úgy kívánják előállítani, hogy akik ezt megteremtik, képesek legyenek a saját munkabérüket, járulékukat, meg még hozamot is előállítani. Szakmai képesítés, tudás nélkül ez nem megy. Tehát az első fázisa a történetnek nem lehet más, csakis az, hogy olyan helyzetet kell teremteni, hogy színétől függetlenül minden ember ebben az országban hozzájuthasson ahhoz az ismerethez, amely őt abba a helyzetbe hozhatja, hogy alkotó eleme legyen ennek a társadalomnak.
A másik oldalról nézve viszont azt gondolom, hogy nem megengedhető az az életfelfogás, -filozófia, ami arról szól - nem a cigányok esetében - általában vettem is, hogy úgy akarom élni az életet, hogy adott esetben az az életcélom, hogy a rendszeres szociális segélyezettek közé kerüljek. És hát sajnos ilyen jelek is az elmúlt húsz esztendőben felütötték a fejüket. Nem jó, tudatosítani kell azt, hogy igenis akkor vagyunk hasznos tagjai a társadalomnak, hogy ha hasznos részvevőiként éljük a mindennapjainkat. És ebben minden motivációs eszközt meg kell találni. Nem akarok nagyon mélyre menni a történetben, csak ezt a néhány gondolatot szerettem volna elmondani. Ezernyi tennivalónk van.
Az utolsó gondolatom pedig nem más, mint az, hogy a mindenkori többségi társadalomnak meggyőződésem szerint felelőssége az, hogy azokat, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak, azokat segítse ebből a béklyóból kiszabadulni. Persze ehhez kellenek ők is.
A másik oldalról nézve pedig mindazokat, akik a szociális béklyóból, megkötöttségből ki tudnak szabadulni, azokat olyan helyzetbe kell tudni hozni, hogy ha akarnak is, ha teljesítenek is, akkor mindezek mellé olyan juttatásokban részesüljenek, amely egész másfajta életpályát rajzol a számukra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Azt gondolom, hogy nincs más hátra, mint a napirendi pont tekintetében a jelentés elfogadásával kapcsolatosan az álláspontok rögzítése. Kérdezem a bizottságot, hogy aki a J/4722-es beszámoló általános vitára alkalmasságával egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tíz igen, egy nem, nyolc tartózkodás. Köszönöm szépen.
A tennivalónk nyilván még előadó állítása. Úgy emlékszem, hogy ez két hét múlva kerül a parlament elé. A kisebbségi véleményt Rácz István fogja elmondani, a többségi véleményt pedig Vojnik Mária. (Mindkét képviselő bólintással jelzi egyetértését.) Köszönöm szépen. Köszönöm a napirendi pont munkájában részt vevők munkáját.
Követezik a második napirendi pontunk. Kiegészítő tájékoztató a Munkavédelem Országos Programjának időarányos végrehajtásáról. Köszöntöm a kormányzat nevében jelenlévőket. Megadom a szót dr. Varga László úrnak.
Dr. Varga László (OMMF) szóbeli kiegészítése
DR. VARGA LÁSZLÓ (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség): Köszönöm szépen. Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy egyrészt nem utoljára találkoznánk az első félévben, hiszen van egy feladat, ami az ötéves program lezárását követően az Országgyűlés elé egy kormánytájékoztatót ír elő. Tehát július 30-ig el kell készíteni az öt év munkájának az eredményét összegző beszámolót. Készülünk egy új nemzeti munkavédelmi programmal is, ami 2009-től meghatározott időig egy újabb, részben az eltelt időben felmerülő újabb európai és hazai igényeket próbálná kielégíteni, részben pedig az elmaradt feladatokat fogalmazná újra és rögzítené. Tehát két napirend lesz, ami feltétlen egy tárgyalásban kerül még az első félévben ide. Ennek a 2007-es esztendőnek, az ötesztendős folyamat utolsó évének beszámolóját illetően talán három dolgot említenék, ami számunkra kiemelkedő eredményt hozott, egyrészt 2007-ben valósult meg az egységes integrált munkavédelmi felügyelet létrehozása. Ez a 20/2001-es március 30-i országgyűlési határozat 5.9 pontjában szereplő fő feladat, a hatékonyabb munkavédelmi igazgatás és a hatósági ellenőrzés szervezeti feltételeinek megteremtése, ami azt jelenti, hogy a munkavédelem két területének, a munka-egészségügynek és a munkabiztonságnak lehetséges hatásköre alá, jogköre alá rendezése megtörtént. Ez már az elmúlt esztendőben egy 25 százalékos ellenőrzési kapacitásnövekedést is eredményezett. Ennyivel több munkáltatót tudtunk ellenőrizni. A másik a jogharmonizációs feladat célkitűzése, az 5.2. pontban szereplő feladat, amely előírta, hogy az Európai Unió irányelveihez, közösségi normaanyagához kell a magyar szabályokat igazítani, illetve annak megfelelően kell meghozni a nemzeti jogalkotás keretében. És lényegében az első félévben 3-4 jelentős jogalkotási eredményt hozott az, hogy az integrációval összefüggésben a biológiai hatóanyagok elleni védelem vagy a rákkelő anyagokkal kapcsolatos harmonizációs jogszabály-módosítás megtörtént. Ennek az ötéves folyamatnak, tulajdonképpen egységesen értékelve ezt a pontját, gyakorlatilag teljes mértékben EU-konform a magyar munkavédelmi normarendszer.
És végül a harmadik pont, amit említhetnék, a tájékoztató és tanácsadó szolgálat felállítása, amely szintén az országos program egyik legjelentősebb célkitűzése volt. Főleg a kis- és középvállalkozások tájékoztatását segíti. Megalakult 2007 utolsó negyedévében az a 30 volt felügyelő kollégából álló, a felügyelői tapasztalatokat közvetítő tájékoztató szolgálat, amely akár a munkaadó helyszínén felkeresné a munkaadókat, munkavállalókat, munkavédelmi képviselőket, a helyes gyakorlat tekintetében segítséget tud nyújtani. Ez volt röviden az elmúlt év három kiemelkedő eredménye.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy van-e véleményük, kérdésük. Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Összesen egy kérdésem van, hogy amikor kimennek ellenőrizni a munkáltatókat a munkavédelmi szabályok betartásával kapcsolatosan, akkor felteszik a honlapra azokat a vizsgálati szempontokat, ami alapján adott évben az ellenőrzés zajlik?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez egyértelmű kérdés volt. Van még kérdése valakinek? (Nincs jelentkező.) Kérem szépen a választ.
Dr. Varga László (OMMF) válasza
DR. VARGA LÁSZLÓ (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség): Két típusú ellenőrzés van, az úgynevezett cél-, meg akcióvizsgálat és a rutinvizsgálatok, amit hetente terveznek a régiókban, illetve a megyékben. A célvizsgálatoknál állítunk össze egy szempontrendszert, amely tartalmazza a szakmai szabályokat, a jogi szabványelőírásokat, azokat az ellenőrzési pontokat, amelyekre visszatekintve tudjuk megállapítani, hogy az ellenőrzés alapján milyen nívót, munkáltatói gyakorlatot tudunk rögzíteni. Ezeket nem tesszük fel a honlapra azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek nyilvános jogszabályi és szabványelőírásokat tartalmaznak, tehát azokra a tárgykörökre, technológiákra, munkaeszközökre vonatkozó előírások, amelyeket egyébként is köteles végrehajtani. Mivel ezek célvizsgálatok, nem feltétlenül szükséges előzetesen tájékoztatni, hiszen akkor nem kapunk reális eredményt, ha egy ilyen átmeneti rövid időszakra látszólag felkészülnek.
ELNÖK: Köszönöm. Ennek a napirendi pontnak a tárgyalásánál a tudomásul vétel a felelősségünk. Megköszönjük a szóbeli kiegészítést és a választ és lezárhatjuk a napirendi pontot. Köszönöm szépen. (Nincs ellenvetés.)
Áttérünk a 3. napirendi pontunkra, az egyebekre. Három-négy dolgot szeretnék megosztani önökkel. Az első a bizottság munkaprogramja. Alelnök asszonnyal és alelnök úrral is egyeztettünk. Kihelyezett bizottsági ülésre kerülne sor, az Észak-Alföld Regionális Munkaügyi Központban nyíregyházi helyszínnel és ennek az időpontjára született egy javaslat, ez április 2. Ez egy szerdai nap. Ezt láttuk olyannak, amely a főigazgató asszonynak is megfelelő. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A másik egy budapesti kihelyezett ülés lenne. A munkarendünktől semmiben nem tér el, mert április 21-e lenne, hétfő. Csak a helyszín nem itt lenne, hanem a Nemzeti Felnőttképzési és Szakképzési Intézetben. A Baross utca 52-ben vannak.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt szeretném kérdezni, hogy ez az április 2-a már le van fixálva. Nem lehetne egy nappal korábbra tenni, ugyanis nekem szerdán egészségügyi bizottsági ülésen kell lennem. Azt hittem, hogy azt szavaztuk meg az előbb, hogy legyen, de nem az időpontot.
ELNÖK: Az alelnökök támogatásával tettem ezt a javaslatot, amelyet a bizottság elfogadott. Azt kérem Vojnik Mária képviselő asszonytól, hogy legyen toleráns ebben a dologban és adott esetben a bizottsági ülésen a saját helyettesítéséről gondoskodjon. Köszönöm szépen.
A harmadik ilyen időpontunk a kerekasztalok munkájával kapcsolatos ismerkedés. Itt az oktatási és nyugdíjkérdések kerülnének felszínre, itt március 31-e az az időpont, amikor ugyanitt a normális időpontban kerülne sor az ülésre. Egyedül Török Ádám professzor úrral nem tudtunk dűlőre jutni. Kérem is az alelnök asszonyt, hogy egyeztessünk vele, kérje meg ő is arra, hogy a másik két kerekasztal részéről elfogadott ez az időpont, ha lehet, akkor ő is segítse ennek a megvalósulását.
A negyedik dolog egy tájékoztatás a bizottság részére. A Szociális bizottsággal együtt a Foglalkoztatási bizottság április 8. és 10. között Prágába utazhat. Két-két képviselő mehet a bizottságok részéről. Egyeztetettünk ebben a kérdéskörben, a bizottságunkat alelnök asszony képviselné a Fidesz oldaláról és Rózsa Endre a Szocialista Párt részéről.
Kérdezem, hogy bárkinek van-e felvetnivalója. (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Köszönöm a mai munkát, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc.)
Gúr Nándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia