1. Az Észak-alföldi régió munkaerő-piaci helyzete, különös tekintettel a közhasznú- és a közmunkavégzésre, valamint a rendszeres szociális segélyezettek helyzetére. Hátrányos helyzetű kistérségek helyzete és a munkaügyi központ lehetősége a régióban. Nyíregyháza gazdasági és foglalkoztatási helyzete. Előadók: Miskó Istvánné, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója és Csabai Lászlóné, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere

2. A települési önkormányzatok közfoglalkoztatási lehetőségei a hátrányos helyzetű kistérségek munkaerő-piacán. Előadó: Berencsi Béla Ibrány polgármestere, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Tanács önkormányzati oldalának képviselője

3. Az Észak-alföldi Regionális Operatív Program várható hatása a régió munkaerőpiacára. Előadók: Gazda László, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke és Dr. Debreczeni Ferenc, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. igazgatója

4. A megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzete az Észak-alföldi régióban. A komplex rehabilitáció és a rehabilitációs járadék ellátás bevezetésének eddigi tapasztalatai. Előadó: Dr. Vincze Imre, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ szakmai igazgatója

5. A védett szervezetekben történő foglalkoztatás tapasztalatai. Előadó: Balogh Zoltán, a START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Kht. vezérigazgatója

6. Tájékoztató a téli-tavaszi közmunkaprogramokról - helyszíni látogatás. Előadó: Dr. Sándor László, a Közmunkatanács elnöke

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke

Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Filló Pál (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Gúr Nándornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sádornak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Miskó Istvánné, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója

Berencsi Béla Ibrány polgármestere, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Tanács önkormányzati oldalának képviselője

Dr. Debreczeni Ferenc, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. igazgatója

Dr. Vincze Imre, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ szakmai igazgatója

Balogh Zoltán, a START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Kht. vezérigazgatója

Dr. Sándor László, a Közmunkatanács elnöke

Nagy László Nyíregyháza megyei jogú város önkormányzata alpolgármestere
Dr. Tarcsi Gyula koordinációs szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc.)

A meghívók köszöntője

MISKÓ ISTVÁNNÉ, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója: Tisztelt Bizottság! Számunkra megtiszteltetés és ez ne tűnjön kölcsönös udvariasságnak, hogy a parlament Foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága ellátogatott Szabolcs-Szatmár megyébe, Nyíregyházára, az észak-alföldi régióba. Úgy gondolom, hogy az a munkaerő-piaci helyzet, amit szeretnék önöknek bemutatni, megérdemli azt, hogy egy nap a parlament bizottsága erre különösen odafigyeljen.

Ezért is örülök annak, hogy ma köszönthetem önöket, a munkatársaimat, igazgató-helyettes kollégámon kívül valamennyi osztályvezető kollégám itt van, hiszen nagyon fontos számunkra, hogy az észak-alföldi régióba látogatott a bizottság.

Erre a bizottsági ülésre meghívtuk a munkaügyi tanács ügyvivőit is, elnökét is, pontosan azért, hogy érzékeljék azt a munkát, amit a parlamentben kifejt a bizottság, illetve azt is, hogy ezt hogyan tudjuk a mi saját tevékenységünkben az elkövetkező időszakban hasznosítani. Még egyszer tisztelettel megköszönöm az elnök úrnak, parlamenti vendégeinknek, hogy elfogadták a meghívásunkat.

GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyakorlatilag a mai napunk az hét témakör megtárgyalásáról szól. Ennek a hitelesítésére azt követően tudok sort keríteni, amikor kollégáink, akik kicsit késnek, megérkeznek, hiszen most jelen pillanatban négyen vagyunk jelen a bizottság tagjai közül, ez nyolc kezet jelent a parlamenti szokásjog alapján és a bizottságnál tíz kéz szükséges a határozatképességhez. Nem sokára ez is létrejön, alelnök asszonnyal egyeztetve megbeszéltük azt, hogy amíg ők ideérkeznek, addig viszont a tartalmi együttgondolkodást elkezdjük. Ilyen értelemben a munkavégzésnek különösebb akadálya nincs.

Az első napirendi pontunk nem másról szól, mint az észak-alföldi régió munkaerő-piaci helyzetéről. Azt szeretném kérni, hogy egy lehetőség szerint összefogott, rövid tartalmi kiegészítés legyen az írásbeli anyaghoz. Parancsoljon!

MISKÓ ISTVÁNNÉ, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója: (Előadását prezentációvetítés segíti.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg nekem, hogy bemutassam az észak-alföldi régió foglalkoztatási helyzetét, kiemelve nyilván a fontos dolgokat. Tulajdonképpen az életszínvonalat befolyásoló mértéket a GDP-ben határozzuk meg. Ha azt nézzük, hogy az országban 2186 millió forint a GDP, akkor az észak-alföldi régióban 1391, ami azt jelenti, hogy az országos GDP-értékben az észak-alföldi régióban 68 százaléka termelődik meg. Ha megnézem a másik szélső értéket, amely Közép-Magyarország, akkor tulajdonképpen a közép-magyarországi régióban a GPD 2,5-szerese, mint az észak-alföldiben. Ehhez természetesen kapcsolódik az is, hogy hogyan alakul az aktivitási arány. Itt már egy kicsit szélesebbre kell kitekinteni, egyrészt az Európai Unió 22 tagállamára, és ebben helyezzük el azt észak-alföldi régiót. E szerint az aktivitás itt 57,4 százalék.

Mi igazából úgy szoktunk fogalmazni, hogy az ország keleti részében Észak-Magyarországon és az észak-alföldi régióban a leghátrányosabb helyzetben mutatóink hol rosszabbak, hol jobbak, mint a másikban, de igazából a régióban az utolsó két helyet mi foglaljuk el, ami azt jelenti, hogy igazából az elkövetkezendő időszakban is - úgy gondolom, hogy - erre a két régióra kiemelt hangsúlyt kell helyezni. Ha pedig a megyéket nézem a régión belül, akkor az észak-alföldi régióban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, az észak-magyarországi régióban pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye foglalja el a leghátrányosabb helyzetet.

A következő grafikonon szintén még az európai uniós mutatókat figyelembe véve a foglalkoztatási rátát szeretném önöknek megmutatni. Az európai uniós átlag 64,3 százalék, az észak-alföldi régióban ez 51 százalékos. Én úgy gondolom, hogy ez is meghatározza mindazokat a foglalkoztatási célkitűzéseket, amelyeket a kormány és a minisztérium számunkra meghatározott és amelyekről természetesen még beszélni fogok.

Ha most már az észak-alföldi régióban maradunk, akkor mindazokat a mutatókat, amelyeket a foglalkoztatás területén mérünk, szeretném önöknek bemutatni. Sajnos a KSH által számított értékeket tartalmazzák ezek az adatok, jelen pillanatban 2007-ben 10,8 százalékos volt a munkanélküliségi rátánk.

A következő ábrán az adatok igazából már a regisztrált álláskeresőket és munkanélkülieknek a számát mutatják be. Ami azt jelenti, hogy az észak-alföldi régióban az elmúlt évben átlagosan 104 ezer fő volt a regisztrált álláskereső, amely 13 százalékos emelkedést mutat az elmúlt évhez viszonyítva. A legkisebb mértékű volt az emelkedés Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a legnagyobb volt Szabolcs megyében vagy Hajdu megyében. Az emelkedésnek több oka volt és ezt egy kicsit bővebben szeretném önöknek kifejteni.

Önök előtt is ismeretes az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás, majd lesz egy grafikon, ahol be fogjuk mutatni, hogy az észak-alföldi régióban 75 ezer alkalmi munkavállalói könyvet váltottak ki, ennek a feldolgozása a kirendeltségen megtörtént és a tapasztalatunk ugyanaz, ami sajnos az elmúlt években is volt, hogy igazából ez egy legalizált feketefoglalkoztatás, szürkefoglalkoztatás, nem minden esetben ragasztják be a bélyeget, nyomon követhető volt, hogy szinte ugyanannál a munkáltatónál dolgoztak. Tehát mi a magunk részéről nagyon egyetértünk azzal a szigorítással, ami várhatóan be fog következni, hogy az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkozás álljon vissza az eredeti állapotra és elsősorban természetes személyekkel történjen meg ezen foglalkoztatási forma.

A kirendeltségen dolgozó munkatársaink számtalanszor jelezték, hogy a szezonális munkákra, amit ezt megelőzően bejelentettek, az utóbbi két-három évben már szinte nem is érkezett igény, hiszen ezt teljes egészében kiváltotta az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás.

A szociális segélyezettek száma az elmúlt évben mintegy háromezer fővel emelkedett. Amikor volt az illetékes minisztériumnak egy kevésbé pontos fogalmazása az egészségbiztosítási jogviszonnyal kapcsolatban, amikor is úgy fogalmaztak, hogy ellátottnak minősül az, aki regisztrált álláskereső, akkor a kirendeltségeinken nagyon észleltük, hogy sorozatosan keresték fel azon ügyfelek, akik ugyan nem volt jogosultak járadékellátásra, de regisztráltatták magukat, hogy egészségbiztosítási jogviszonyuk legyen. Ezt természetesen jeleztük, de hiába mondtuk az ügyfeleknek, hogy ez nem pontosan így van, ők azt mondták, hogy a rádió így mondta. De Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagymértékben hozzájárult a regisztrált álláskeresők emelkedéséhez az a tény is, hogy az elmúlt évben nagyon komoly fagykár érte a mezőgazdaságot, így a szőlő- és gyümölcstermesztésben a szezonális foglalkoztatás nem valósult meg, amely magával vonta a feldolgozóipar foglalkoztatási korlátait is, és ezért indult egy közmunkaprogram a mi térségünkben, hogy mindazok a munkavállalók, akik ezt megelőzően alkalmi munkavállalói könyvvel vagy szezonális jelleggel a mezőgazdaságban dolgoztak, munkalehetőséghez jussanak. Igen nagy volt iránta az érdeklődés.

A régióban az álláskeresői körön belül igen nagy problémát okoz az, hogy a nyilvántartott álláskeresőknek a 31 százaléka tartós munkanélküli. És ahogy látják, minden erőfeszítésünk ellenére, hiszen a kollégáink fő célkitűzései között szerepel az, hogy elsősorban a munkanélküliség tartósságát szeretnénk csökkenteni a hozzánk forduló ügyfeleknek, ez sajnos mégis emelkedik.

Az észak-alföldi régióban a térségek vonatkozásában látható a tartós munkanélküliek aránya. Egyértelműen látszik, hogy Szabolcs megye keleti részében a legmagasabb. A másik nagy probléma, hogy igen magas a régióban a szakképzetlen munkaerő száma. A régióban ez az arány 56 százalék, ezen belül Szabolcs megyében 60 százalék, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében 53 százalék. Ez egyben meghatározza azt is, hogy a decentralizált foglalkoztatási alap felhasználásánál és a TÁMOP-nál is igen nagy hangsúlyt helyezünk a szakképzettség megszerzésére, bár meg kell őszintén mondani azt is, hogy ilyen munkaerő-piaci helyzetben, amely elsősorban Szabolcs megyére jellemző, nagyon nehéz meghatározni azokat a képzési szakirányokat, hogy az elsősorban az munkaerő-piaci igények szerint valósuljon meg.

A másik nagy probléma a pályakezdő munkanélküliek nagy száma. Elméleti tudással kikerülnek és nem tudnak elhelyezkedni, hiszen általában a munkáltatók tapasztalattal rendelkező pályakezdőket szeretnének alkalmazni. A régióban ez az arány 11,6 százalékos, 13,5 százalék arányt képvisel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 8,1 százalékot Jász-Nagykun-Szolnok megye, és 11,1 százalékot képvisel Hajdú-Bihar megye. A regisztrált pályakezdők száma emelkedett. Talán itt még egy mondatot. Ezen belül a diplomás pályakezdők száma az elmúlt évben kismértékben csökkent. Nagyon érzékelhető, hogy Szabolcs megyének a keleti részében milyen súlyos és komoly munkaerő-piaci gondokkal kell szembenéznünk.

A következő grafikon bemutatja, hogy a régióban az elmúlt évben 104 ezer volt az áltagos álláskeresők száma. Most ennek a 30 százaléka rendszeres szociális segélyben részesül. Ez az a réteg, akinek az elkövetkező időszakban valamilyen megoldást szeretnénk találni pontosan azért, mert a rendszeres szociális segélyben részesülőknek együttműködési kötelezettsége áll fenn az önkormányzat által kijelölt intézménnyel, amely természetesen lehet a munkaügyi központ is. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb hányaduk szakképzetlen. De erre még vissza fogok térni.

Itt láthatják a rendszeres szociális ellátottaknak a régióban történő elhelyezését. Ez természetesen azt is mutatja, hogy ez nagyon szorosan összefügg a munkaerő-piaci helyzettel. Fehérgyarmat, Vásárosnamény térségében van olyan terület, ahol 62 százalékos részarányt képviselnek a rendszeres szociális segélyben részesülők, akkor egy kedvezőbb munkaerő-piaci körzetben, Jászberény térségében ez az arány 15-17 százalék.

Kiemelt figyelmet fordít a kormány is a hátrányos helyzetű kistérségekre, ami azt jelenti, hogy az észak-alföldi régióban a 28 kistérség közül mindösszesen négy kistérség az, ami nem kedvezményezett. Ugyanakkor, ha országosan nézem meg, a hátrányos helyzetű kistérségeknek 68 százaléka a kelet-magyarországi régióban van. Talán néhány a dél-dunántúli régióban képviselteti magát, de hadd legyek őszinte, hogy ez a legnagyobb problémát az észak-alföldi régióban jelenti. Ez annyit jelent, hogy a decentralizált foglalkoztatási alapból igyekszünk igen nagy hangsúlyt helyezni arra, hogy a hátrányos helyzetű kistérségekben élő embereknek munkalehetőséget próbálunk találni. Ugyanakkor meg kell azt nagyon őszintén mondani, hogy itt elsősorban munkalehetőséget közhasznú munkával vagy közmunka-lehetőséggel tudunk biztosítani, hiszen nincsenek olyan vállalkozások, amelyek foglalkoztatásélénkítést hajtanának végre vagy elenyésző számban vannak. Tehát itt nagyon komoly, más jellegű beavatkozásokra is szükség van.

Mindezeknek a feladatoknak a megoldására az Észak-Alföldi Regionális Munkaügyi Központnak 2008 évre 8 milliárd 594 millió forint áll rendelkezésére. A regionális kistérségi tanáccsal folyamatosan egyeztettünk és határoztuk meg azokat az arányokat és elveket, amely alapján a pénz felhasználása megtörténik. Ebben az évben foglalkoztatási bértámogatásra fordítottuk a legnagyobb arányt, közel hárommilliárd forintot, míg az elmúlt évben a közhasznú munkavégzés került előtérbe. Hozzá kell azonban tenni, hogy anyag függvényében csoportosítjuk át az eszközök között a pénzeket.

Szeretném bemutatni, hogy az észak-alföldi régióban nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a megyék között is a regisztrált állománynak megfelelően történjen a decentralizált foglalkoztatási arány felhasználása.

Említettem önöknek, hogy az észak-alföldi régióban nagyon fontos szerepet töltenek be a közmunkák, az elmúlt évben összesen 6300 fő foglalkoztatása valósult meg. Őszintén bízom abban, hogy Sándor úr ebben az évben is oda fog figyelni a közmunka-pályázatokra, ami nagymértékben hozzájárul azoknak a személyeknek a megélhetéséhez, akiknek szinte más lehetőségük nincs is a közmunkán kívül. Említést szeretnék még tenni a Start-programokról. A Start-kártya 2005-ben került bevezetésre. A foglalkoztatáspolitikai célkitűzések között természetesen az észak-alföldi régióban is a foglalkoztatás bővítése elsődleges feladatként áll előttünk és ennek érdekében az álláskeresők foglalkoztathatóságának és alkalmazhatóságának a növelését céloztuk meg, mint a legfontosabb feladatunk. Ezt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy mind a munkáltatókkal, a munkavállalókkal, a civil szervezetekkel a partnerséget szeretnénk erősíteni, hiszen ez volt a jellemző, hogy a kirendeltségeink törekedtek arra, hogy mindazokkal a szervezetekkel, amelyek a munkaerőpiacot valamilyen mértékben befolyásolni tudják, erős kapcsolat legyen.

A regisztrált álláskeresők növekedésében természetesen az is közrejátszott, hogy a társadalmi megújulásért operatív program az idén indult csak el, tehát a humánaerőforrás-fejlesztési operatív program és a társadalmi megújulásért operatív program között nem volt meg a közvetlen kapcsolat. De ebben az évben már elindult

A munkaerő-piaci programunkat 160 főre terveztük, ha jól emlékszem 120 fővel indult el. Itt azoknál az önkormányzatoknál alkalmazunk roma menedzsert, akik a kisebbségi önkormányzattal együttműködést kötöttek és vállalják a továbbfoglalkoztatást.

Említést tettem arról, hogy a rendszeres szociális segélyezettek alkalmazására is indítottunk programot, aminek az volt a fantázianeve, hogy egyedül nem megy. Igazából gondot okoz az, hogy az együttműködési megállapodás és annak tartalommal való megtöltése kormányvitát vált ki. Szeretnénk diplomás szakembereket kiképezni és szociális munkásokkal az ő peremhelyzetükön javítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak azért szeretném jelezni a későbbiekre vonatkozóan, hogy a bizottság általános működésére az a jellemző, hogy a szóbeli kiegészítések nagyjából öt percet vesznek igénybe. Nem kívántam azonban főigazgató asszonyt megszakítani, egyébként nyilván közös szakmai körben nagyjából mindegyikünk tisztában van ezekkel a dolgokkal, de fontos kiegészítések hangzottak el, ezt köszönöm. A napirendi pont kapcsán még alpolgármester úr, Nagy László úr fog rövid kiegészítést tenni. Tessék!

NAGY LÁSZLÓ alpolgármester (Nyíregyház Megyei Jogú Város Önkormányzata): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Igazgató Asszony! Tisztelt Jelenlévők! Lehet, hogy még az öt percet sem fogom kihasználni. Az írásbeli anyaghoz képest valóban csak pár pontosítást szeretnék tenni, illetve egy kicsit arra rávilágítani, hogy vannak jótékony és kevésbé jótékony hatások bizonyos beruházásoknál egy-egy kistérségben vagy akár egy város életében. Az írásbeli beszámoló azzal kezdődik, hogy a nyíregyházi kistérség milyen településekből áll és ezek a települések hogyan illeszkednek egymáshoz. Ez a kistérség statisztikailag is egy 30 km-es körzethatáron belül található településekből áll össze. Az autópálya-beruházás, ami kiderült, hogy valóban jótékony hatású, bár ezen is lehet késni, a falvakban olyan negatív hatást váltott ki - és ez, gondolom, nem újdonság azok számára, akik ezen a területen valamilyen fokú ismerettel rendelkeznek -, hogy azzal járt együtt, hogy a munkaügyi központtal való kapcsolattartásban nincsen szoros összefüggés a két dolog között, de megfigyelhető az, hogy bizonyos falvak elnéptelenednek és bizonyos falvakban a megélhetés lényegesen nehezebb, mint akkor, amikor még nem volt autópálya. Ezeken a falakon keresztül haladt akkor bizonyos forgalom, ami magával hozott egy együttélést. Gondolok itt konkrétan Nagycserkeszre, amely hagyományosan egy mezőgazdasággal foglalkozó település. A saját termékeiket őstermelőként maguk árultak, az autópálya átadásával ez a lehetőség minimálisra csökkent. Lényegesen nagyobb feladata lehet tehát a munkaügyi központnak is abban, hogy ezekkel a helyzetekkel szembesüljön és ezeket kezelje. A kistérségre egyébként az összes többi településen másfajta jellemzők is vannak. De ezzel most különösebben nem szeretnék foglalkozni.

Amit fontosnak tartok kiemelni, az az, hogy az országos tendenciákhoz hasonlóan 118 ezer regisztrált munkanélkülit tartunk nyilván. Jellemző az, hogy a városban és a város környékén lényegesen alacsonyabb a munkanélküliségi ráta és ez igaz Nyíregyházára is. Ebben az anyagban is kiemeljük azt, hogy a város lakónépességének 3,8 százaléka, a munkavállalási korú népességének 5,47 százaléka volt nyilvántartott álláskeresőként szerepeltetve 2007 decemberében. Ez az arány folyamatosan változik, ez köszönhető annak is, hogy van egy ipari park Nyíregyházán és azt gondolom, hogy ebből a szempontból Nyíregyháza úttörőként kezdett gondolkodni a vidéki nagyvárosok között, hiszen valamikor a 90-es évek közepén el kezdte ezt az ipari parkot fejleszteni. Ez az ipari park mára megtelt, több, mint száz hektáros területen 13 cég foglalkoztat több, mint háromezer embert jelenleg. Jelenleg pontosan 3005 főt. Az nagy betelepülő a Flextronix volt. Az anyag arról tesz említést, hogy a terve is leállt, de arról tudok beszámolni, hogy a Flextronix újraindította a termelését, legokat gyárt. Tehát nem azzal foglalkozik, mint amivel hagyományosan betelepült Magyarországra. De a számunkra az is nagyon örömteli, hogy a legogyártást itt végzi most már Európában, és jelenleg több, mint 400 embert foglalkoztat az üzemében, úgyhogy ebből a szempontból talán némileg kedvezőbb a kép. Talán ez a változás, amit az előbb említettem, miért ingadozik, nyilván ebből is következik, hiszen a Flextronix éveken keresztül viszonylag nagy létszámot foglalkoztatott, majd egy időszakban lecsökkentette, aztán újra emelt, csökkentett. Ez viszonylag nagy feladatot jelentett a munkaügyi központnak is.

Amit még fontosnak tartok, az az, hogy az látszik, hogy az ipari park bővítésére szükség van. Az ipari park bővítésének kettes ütemét elkezdte a város egy külső cég közreműködésével. Fontos megemlíteni azt, hogy ezen az ipari parkon túl Nyíregyházán van egy természetes módon kialakult ipari környezet, amely a város másik részén található. Itt található például a Michelin Hungária Kft. egy nagyon komoly fejlesztést, beruházást végez, ami foglalkoztatásbővüléssel is jár, több, mint 300 dolgozót fognak felvenni a közeljövőben, tehát ebből a szempontból vannak nagyon kedvező jelek is. Meg kell említeni és itt van Balogh Zoltán vezérigazgató úr is, hogy a Start vállalatai nagyon speciális helyzetű cégek a megyében is, nemcsak Nyíregyházán, hiszen amellett, hogy a megye legnagyobb foglalkoztatójaként végzik a napi munkáját, igyekeznek olyan speciális képzettségű és speciális helyzetben lévő embereket foglalkoztatni, akiknek az egyéb okok miatt a munkaerőpiacon lényegesen nehezebb lenne a helyzetük, mint így, hogy a Start Rehabilitációs Vállalat foglalkoztatja őket. Én nagyjából ennyit szerettem volna még kiegészítésként elmondani és talán még az öt percen belül is maradtam.

Az írásbeli anyaghoz képest ezeket tartottam fontosnak elmondani mindazon túl, hogy természetesen a város azokkal a tendenciákkal, statisztikai adatokkal, amelyeket igazgató asszony is kivetített, szerintünk a legnagyobb probléma most a pályakezdő diplomások foglalkoztatása és ez jelenti talán a legnagyobb feladatot. A városban a nyíregyházi főiskola olyan speciális képzési szerkezettel rendelkezik, amely nem minden esetben igazodik a munkaerő-piaci igényekhez. Ebből a szempontból a városnak is, a munkaügyi központnak is és a főiskolának is nagyon komoly feladata van, hogy ezt a képzési szerkezetet hogyan lenne célszerű átalakítani, hiszen ma már arra nem igazán van szükség, hogy évente 270 kommunikáció-népművelő szakos diplomás kerüljön ki a munkaerőpiacra, mert nem tudnak mit kezdeni a diplomájukkal, ez semmire nem jó, illetve arra mindenképpen, hogy van és valahová el lehet tenni, de a munkaerőpiac nem feltétlenül fogja keresni az ilyen végzettségű hallgatókat. Tehát valamennyi szervezetnek ebben nagyon komoly felelőssége van azon túl, hogy a középiskolai szakképzés rendszerét hogyan lehet átalakítani. Ebben is tett a város nagyon komoly lépéseket, hiszen Szolnokkal együtt foglalkozunk ezzel a dologgal. Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen a konstruktív és rövid kiegészítését. Azt javaslom a bizottságnak, hogy vonjuk össze az első két napirendet és adjuk meg a szót Berencsi Bélának, Ibrány polgármesterének.

BERENCSI BÉLA polgármester (Ibrány): Tisztelt Vendégek! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak három pontban szeretnék rövid kiegészítést tenni, tudva, hogy az önkormányzatok csak közhasznú, közcélú foglalkoztatásból tudnak munkalehetőséget biztosítani. Megragadom az alkalmat, hogy az államtitkár úrnak megköszönjem a segítségét, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűeknél sikerült hat hónapra száz százalékos támogatással 292 főt beállítani. Nagyon jól érintette ez a kistérséget, hozzátéve, hogy tavasszal még érdemi munkát is tudunk nekik adni.

Az előző évi aktív korú rendszeres segélyezettek száma befolyásolja a számokat. Egy 7100 lelkes településen 21 millió forintot kapunk és 3900 forintot költhetünk egy dolgozóra, egy napra. Ez természetesen nem fedezi a teljes kiadásokat, mintegy 20 százalékot kell mellétennünk, de ez az egyik legrugalmasabb foglalkoztatási forma, évközben jól variálható. Az aktív korú rendszeres segélyezettek kérdése borzolja a legjobban a kedélyeket. Ez súlyos feszültséget okoz, hiszen most 56.900 forintot kaphat az ilyen ember, amely nagyon gondot okoz az elhelyezkedésnél, a munkába állításnál. Nagyon nehéz munkába állítani őket. Polgármestereknek van olyan kezdeményezése, hogy ezeket az embereket hetente 2-3 napra az önkormányzat fogja munkára, mert ebből van az autópálya mellett a legtöbb gyomirtó, meg árokásó ember, akik otthon felveszik az 57 ezer forintos rendszeres segélyt és mennek hónapokra feketemunkára. Nem kapcsolódik közvetlen ide, de itt a települések között minden nyolc osztályt befejező roma gyerek számára ösztöndíjat biztosítunk, bármilyen szakmát tanul, mindaddig, amíg a tanulmányait folytatja, 2500-3000 forintot kap a tanulmányi előmeneteltől függően azért, hogy egyszer kapósak legyenek a munkaerő-piacon. Hiszen szakma nélkül ez egy tartós állapot lesz, hogy munka nélkül lesznek. Öt éve folytatjuk ezt a gyakorlatot. 55 millió forintot áldoztunk a HEFOP programban képzésre, 32 fővel indultunk, 5-6-7-8. osztályt végezték el. Nem vagyok elégedett. A 32-ből 9-en végezték el a lakatos és hegesztői szakmát.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm polgármester úr. A kormány képviseletében Tarcsi államtitkár urat hívtuk meg a bizottság ülésére. Tarcsi úr azt kérdezem, hogy kívánsz-e szólni.

DR. TARCSI GYULA koordinációs szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében nagy tisztelettel köszöntöm önöket az észak-alföldi régióban.

Az első téma olyasmi, amit talán a beszámoló nem érintett, hogy befejeződött a munkaügyi szervezeti régiós átszervezése és jelentem a bizottságnak, hogy ez az átszervezés különösebben nagy zökkenők nélkül ment végbe. Most már kezdjük értékelni és érzékelni az előnyeit. Két dolog van, az egyik, hogy a munkaügyi szervezet gazdaságpolitikai elemző képessége erősödött. Látják, ha máshol nem, a főigazgató asszony tájékoztatójából, hogy a munkaügyi szervezet ma már képes gazdaságpolitikai megközelítéseket alkalmazni, komplex módon tálalni az ügyeket. A másik, talán létező előnye, hogy megváltoztattuk a frontoffice és backoffice arányt. Ma a szervezeten belül arányaiban több ember foglalkozik az ügyfelekkel és kevesebb a háttérmunkával. Hitünk szerint ez a szolgáltató jelleg megtartását, talán erősítését is szolgálta.

A második megjegyzésem az erőforrások elosztására vonatkozik. Egyértelmű törekvésünk, hogy igyekezzünk a régiós hátrányokat, amennyire az erőforrásainktól lehetséges, csökkenteni. A régión belül is látszik a differenciálás. Főigazgató asszony bemutatójában kitűnt, hogy még a régión belül a megyék között is jelentős különbségeket tettek például a decentralizált források ügyében. Van olyan megye, ahol nagyságrenddel növekedett és van olyan megye, ahol még átcsoportosítást is hajtottak végre a többiek javára. Itt jegyzem meg zárójelben, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye javára csoportosítottak át forrást. Főigazgató asszony korábban ennek a megyének volt a főigazgatója. Ez is jelzi, hogy a mi régiós megközelítésünk ma már létező. A régiókon belül is erőforrás-koncentrációval igyekszünk a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, a 33-47 kistérség javára erőforrásokat biztosítani. Új elképzelésünk, ami most formálódik, a Start-régiókártya beléptetése, amelyik a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a foglalkoztatás javítását úgy igyekszik majd segíteni, hogy a munkabérre rakódó közterhek átvállalásával igyekszünk megkönnyíteni a foglalkoztatók dolgát.

Át is léptem a harmadik témámra, amivel most a legtöbbet foglalkozunk, az út a munkához koncepcióhoz, hiszen a Start-régió ügy is ennek része. Polgármester úr szavaihoz csatlakozva, igen, kell azon gondolkodnunk, hogy a szociális segélyezés rendszerét úgy alakítsuk, hogy aki tud és akar dolgozni, azt támogassuk. Aki nem tud dolgozni, annak egyértelműen a szociális ellátórendszerben kell segítséget kapnia, de aki nem akar - bár tudna - dolgozni, annak nem tervezzük, hogy a továbbiakban jövedelemkiegészítésként szociális támogatást adjunk. Teljes mértékben Ibrányi úrral azonos az elképzelésünk.

A következő gondolat a képzés. Elhangzott, látszik, hogy a szakképzettséggel nem rendelkezők elhelyezkedési esélyei nagyságrenddel rosszabbak ebben a régióban is, meg országosan is mint a közép vagy akár felsőfokú végzettségűeké. Ez egyébként európai tendencia, természetes. Régebben volt egy mondás, népi mondás, hogy amit nem tanult meg Jancsi, nem tudja János. Ma már ez sem igaz, mert amit a Jancsi esetleg megtanult, azt már János sem tudja használni, hiszen akár el is avulhat a tudás. Aki meg nem szerezte meg a tanulás képességét, az végérvényesen leszakad. A mi programjaink ezért igyekeznek a képzési rendszer okozta hiányokat pótolni a felnőttképzés, az átképzés rendszerében. Látszott, hogy rengeteg erőforrást igyekszünk erre csoportosítani, hiszen - és ezt újra és újra hangsúlyozva szögezem le - a munkaerőpiacon nincs igény Magyarországon a szakképzetlenekre vagy megfordítva, helyenként bizonyos régiókban, no ez nem feltétlenül itt van, már a fejlesztés, a beruházások gátja az, hogy nincs elég szakképzett, mindenekelőtt munkásember, szakmunkás technikus.

Az alkalmi munkavállalói könyvről is szó esett főigazgató asszony tájékoztatásában. Tájékoztatom a bizottságot, hogy elkészült a koncepciónk, amelyik ezt a túl jól sikerült eszközt visszaviszi az eredeti gondolathoz. Túl jól sikerült, mert kiváltott sok mindent, például a határozott idejű foglalkoztatást. A gazdaság szereplői nagyon szeretik, nagyon népszerű ez az eszköz. Ez is jelzi, hogy ebben még komoly vitákra számíthatunk. Ezért kellett úgy gondolkodnunk és döntenünk, hogy a változtatást egy alapos előkészítéssel 2009 januártól indítjuk el. Azért nem hamarabb, hogy pontos és precíz technikával tudjunk kezdeni és hogy az alkalmi munkavállalást elektronikus technikára vigyük át. Azaz megszűnik az az áldatlan vita, hogy beragasztottam-e a bélyeget vagy beírtam vagy nem írtam. Reméljük, hogy ez a változtatás az eredeti célokat és az elképzeléseket jobban szolgálja.

Szó esett a közfoglalkoztatás rendszeréről. Itt szintén az út a munkához program keretében tervezünk lépéseket, változtatásokat. A forrásokat inkább bővíteni szeretnénk, mert tudjuk, hogy mindenekelőtt a hátrányos helyzetű régiók, kistérségek számára ez nagyon nagy fontosságú ügy.

Befejezésül pedig szeretném a bizottság előtt is megköszönni az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ munkáját, amiért nagyon nehéz terepen, nagyon tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek. A munkájuk csak gyarapodni fog, ugyanis a munkaügyi szervezetet egyre inkább szociális feladatokkal, rehabilitációs típusú feladatokkal is ellátjuk. Ez következik abból a logikából, hogy a minisztérium is egy egységes munkaügyi és szociális feladatokat ellátó minisztérium. Lassan a munkaügyi szervezetnek is munkaügyi és szociális szervezetté kell válnia. Ezt igényli, ezt várja el tőlük a közvélemény és ez javára válik ennek a régiónak is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tényleg örömmel jöttem, többszörösen is, mert hazajöttem. Nem szeretnék üres köröket futni, azért vagyunk itt, hogy szakmázzunk és érdemben beszéljünk a problémákról. És részben bizottsági tagként, részben mint volt kirendeltségvezető hadd mondjak pár dolgot, amit innen is, meg onnan is látok. Segély vagy esély. Erről polemizálunk a parlamentben is nagyon sok esetben. Többször szólaltam fel és általában úgy szoktam kezdeni a felszólalásomat, hogy "addig, amíg segéllyel annyit lehet Magyarországon keresni, mint munkával, addig nincs miről beszélnünk". Ezt most is megerősítem, tökéletesen egyetértek azzal, amit a polgármester úr mondott. Ki az az őrült, aki egyébként elmegy egy hatórás részmunkaidős foglalkoztatásba közhasznúba, ha egyébként többet kap, ha otthon marad. Vagy ha ugyanannyit kap. Annak idején, mikor vitáztunk arról, hogy a mindenkori minimálbér nettóját kapja meg a szociális segélyezett, ment a vita arról, hogy ne a mindenkori nyolcórás minimálbért kapja, hanem a hatórást, hogy legalább valami különbség legyen közte. Nem ez a megoldás. Valószínűleg az a megoldás, ami most megindult: munkához kell kötni. Sőt egy olyan eretnekséget mondtam a múltkori bizottsági ülésen, amikor a Magyarországon élő kisebbségek helyzetéről volt egy beszámoló, miszerint "aki nem hajlandó a saját portáját rendbe tartani, az ne álljon sorba segélyért". Tudom, hogy súlyos szavak ezek, de fel kell tenni az asztalra a problémákat, ne maszatoljunk az asztal alatt vele. Vagy, ha valaki egyetemet, főiskolát végzett és egyébként segélyért áll sorba, ne legyen már esetleg neki büdös - bocsánat a fogalmazásért - az árokásás. Tudjuk nagyon jól, hogy a rendszerben benn vannak 2-3-5 éve olyan egyetemet, főiskolát végzett emberek, akiket soha nem lehet megszólítani, mert se közhasznúra, se közmunkára, se közcélúra nem kötelezhető.

Az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel nagyon egyetértek, ideje volt hozzányúlni, rengeteg visszaélés volt. Megbízásos jogviszonytól kezdve mindent átemeltek ide, és kiválóan érezték magukat. Elhangzott, hogy háromezerrel nőtt a rendszeres szociális segélyezettek száma. Elvileg jogszabály szerint együttműködésre kötelezett. Vagy az önkormányzattal vagy a családsegítővel. Hát a valós élet ez? Főleg a kistelepüléseken. A világon semmi nem működik ebből. Papíron megvan, a valóságban nincs. És nem szünteti meg az önkormányzat a rendszeres szociális segélyt, mert jogilag megszüntetheti. 36 óráig helyben járás van, de mégsem teszi meg, mert másnap ott lesz az ügyfél és azt mondja, hogy rendben van, megszüntetem, de most adjál akkor valahonnan máshonnan pénzt, mert egyébként a családom éhen pusztul. Ezért kértem azt a módosítást annak idején, csak sajnos nem ment át a parlamenten, hogy 36 hónap féket ne tegyünk be, mert semmi értelme nincs. Nem lehet betartani. Tehát ehhez is hozzá kell nyúlni szerintem.

A pályakezdők létszáma drasztikusan nő. Támogatás. Korábban élt a munkatapaszalat-szerzési támogatás, a bruttó bér 80-100 százaléka között. Ha most kiszámoljuk az új támogatási rendszert, ez 50 százalék bér + járulék, még ha a Start-kártyát melléteszem, akkor is necces a dolog, tehát akkor sem éri el egyébként a korábbi támogatás mértékét. Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy nem kapósak a pályakezdők.

Aztán jön az, hogy munkatapasztalat hiánya. Ha ebben nem lépünk, nem tudnak elhelyezkedni. A nőkről nem is beszélek, mert ott jön az első kérdés: van-e már gyerek, mire készül, férjhez akarsz-e menni? Köszönjük, nem kérünk. Ezek nagyon súlyos dolgok. Itt is lépni kellene.

Start. Örömmel hallom a Start-régiós kártyát. Talán emlékeznek a képviselőtársaim, hogy még a ciklus elején beadtam egy módosító indítványt, sőt a Kiss Pétert is kérdeztem róla, hogy nem lehetne-e a leghátrányosabb helyzetű régiókban kiemelt plusz forrásokat tenni. Beadtam egy módosító indítványt, ami arról szólt, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben a Start Extra kapcsán két év járulékmentesség legyen, az jött viszontválaszként, hogy európai uniós jogharmonizáció miatt ez nem lehet.

Most örömmel látom, hogy valami történt az európai uniós jogharmonizációval, mégis csak lehet. Ezt konkrétan nyomon lehet követni, mert bent volt ez a módosításom.

Képzés. Megint mondom: minden bizottsági ülésen az egyebek közt mindig elmondtam: keresetpótló. Száz százalékos keresetpótlót adtunk oda, ahová nem kellett volna adni. Nézzük meg a képzéseket: egy csomó pénz elmegy, kevesebb képzés tud indulni. A helyettes államtitkár asszonyt kérdeztem annak idején, hogy nem lesz-e baj abból, hogy esetleg ez a pénz a képzések számát csökkenti. Az hangzott el, hogy nem, nincs probléma, mert európai uniós pénzek állnak rendelkezésre. Láttuk, világosan látjuk, hogy nem így van. Tehát vagy vegyük vissza 60 százalékra, ahol vissza lehet venni ezt a dolgot, ha pedig tényleg olyan sok pénz van, akkor látszódjon a képzéseken is.

Közhasznú, közcélú, közmunka. Káosz van ebben a dologban sok esetben. Nem mindegy mikor indul, nem mindegy, milyen céllal indul, ha közhasznú, párhuzamosan indul vele, akkor előjön a problémája, hogy most közhasznúba vagy közcélúba vigye. Ha nyár elején indul, elviszi a jó munkáltató, a munkásomat inkább kiveszem. Jobban össze kellene ezt a dolgot hangolni és megmondom őszintén, hogy a közhasznú és a közcélú munka működtetését nagyon egy kézben gondolnám jó helyen forrás tekintetében és egyébként is. Konkrétan nem akarok most belemenni.

A szociális segélynél gondolom, hogy ha már előírunk együttműködési feltételt, teremtsük meg a feltételrendszerét, annak örülök, hogy ha jól láttam, a szolgáltatásokra sokkal több pénzt fordítanak és kell, mert az a legrosszabb, amikor otthon van a munkanélküli és nem csinál semmit. Menjen fel, foglalkozzanak vele, tehát abból az apátiából próbáljuk meg kihúzni, amiben egyébként egy szociális segélyezett manapság van.

A munkaügyi szervezettel kapcsolatosan itt elhangzott, hogy több idő jutott az ügyfélre. Egy olyan kirendeltséget vezettem annak idején, aki PHARE-os kirendeltség volt és sok minden történt. Új bútorokat kaptunk, új hardwerrész van, de én úgy érzékelem, és ezt elsősorban az államtitkár úr felé jelezném, hogy pontosan ott, ahol a végső lépést meg kellett volna tenni, az a fajta ügyfélcentrikus környezet, aminek egy ilyen kirendeltségen működnie kéne, az nincs meg. Nézzük meg a mostanit. Bejön az ügyfél, 30-35 percet dekkol ott, ebből 3 percet foglalkoznak vele érdemben, az összes többi az informatikai hardwer áldásos tevékenységének köszönhető. Így nem várhatjuk el a munkaügyi szervezettől, hogy a részesedése növekedjen. Most nézzük meg a statisztikákat. Az a helyzet, hogy jó esetben a munkát keresőknek egyharmada keresi meg a munkaügyi szervezetet. Az összes többi informális és egyéb kapcsolatokon keresztül keresgél. Nincs munkáltatói kapcsolattartás. Papíron van. Beszéljünk őszintén. A valóságban nem működik. Tehát át kellene gondolni a munkaügyi szervezet feladatát, hatáskörét, és ez egy nagyon fontos kérdés, amit az államtitkár úr mondott, hogy azt várja el a közvélemény, hogy a szociális szféra felé mozduljon el, illetve szélesítsen. Megmondom őszintén, ezzel nem nagyon értek egyet, mert a szociális szféra az egyik szféra, a foglalkoztatás meg a másik szféra. Emlékszünk rá és nagyon örülünk ennek a mondatnak, hogy aki nem akar dolgozni, azzal mi se nagyon sok mindent kezdjünk. Ez volt a harmadik kategória. Pont az volt kiadva a munkaügyi szervezetnek, hogy ezzel kell a legtöbbet foglalkozni. Ha nem motivált, nem akar, őt motiválttá kell tenni. Ez a legnagyobb munka.

Nyilván sok mindenről lehetne még beszélni, én itt megállok. Azt szeretném, ha tényleg objektíven beszélnénk a problémákról.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Endre!

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Főigazgató! Államtitkár Úr! Figyelve az elnöki intő szóra, tényleg rövid szeretnék lenni. Szeretném megköszönni a meghívást az ülésre és szeretném elmondani azt, hogy hagyománya van annak, hogy a Foglalkoztatási bizottság ilyen kihelyezett üléseken vesz részt.

Személy szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyéből jöttem és amennyiben már lehetőségünk van, szeretném megköszönni főigazgató asszonynak, hogy az elmúlt években rendkívül korrekt együttműködés alakult ki köztünk, illetve külön köszönöm azt, hogy a mezőtúri kirendeltséget olyan állapotba tudtuk a szolgáltatás formájában átadni, amelyik tényleg a kor színvonalának megfelelő. Nyíregyházát nézve a végeken vagyunk, ugyanakkor ezt hál' Istennek nem érezzük, mert főigazgató asszonnyal és a munkatársaival nagyon jó a kapcsolatunk.

Fontos, hogy ezek a különböző megjelenített adatok rendkívül korrektek voltak. Javasolnám, hogy a kistérségek vezetőinek és a polgármestereknek is minél szélesebb körben ismertetésre kerüljön. Több alkalommal elhangzott itt a munkanélküliség, illetve a felnőttekkel kapcsolatos gondok problémák. Én abba az irányba szeretnék elmenni, hogy a munkanélküliség legjobb prezentációja a tanulás. Ebben is rendkívül pozitív dolgokat tapasztalunk, amikor a munkaügyi kirendeltségek kifejezetten már a középiskolákban programokat kezdenek. Azonban sajnálattal kell megállapítani azt, hogy elsősorban a szakképzés területén minimális a motiváció.

Miniszter asszony vezetésével két hete egy munkacsoport alakult, amely a minisztériumokhoz tartozó bizottságoknak, illetve munkaügyi területek vezetőivel együtt olyan felkérést kapott, hogy ennek a szakképzési formának egy átdolgozását kezdjük meg.

A bemutatónál különösen fontosnak tartottam a közmunkaprogramok táblázatát. Elhangzott az, hogy közel 6300 fő volt közmunkaprogramban régiós szinten foglalkoztatva. Jász-Nagykun-Szolnok megyénél szomorúan tapasztaltam a 728-at. Ez továbbgondolásra érdemes lenne.

Nagyon fontosnak tartom, amelyet alpolgármester úr kiemelt, hogy továbbtanulás, felsőoktatás, diplomaszerzés, oklevélszerzés. Én az Oktatási bizottság tagja is vagyok és bizonyára önök is érzékelték, hogy elkezdődött a felsőoktatási intézmények létszámának az átalakítása, illetve a szakok megoszlása. Mert tényleg a humánműveltség területeiből meglehetősen sok van. Erre is van irányulás. Részben integrált képzésről van szó és részben integrált érettségi tantárgyakról is.

Ezeknek a kormányprogramoknak az ismertetését vesszük és örömmel hallottam, hogy főigazgató asszony hallott arról, hogy Mezőtúron múlt héten volt egy minikonferencia, ahol az Út a munkához programot bocsátottuk vitára. Úgy gondolom, hogy rendkívül sikeres volt. Köszönöm szépen a meghívást még egyszer.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány kiegészítő gondolatot szeretnék tenni. Személyes meggyőződésem szerint a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek helyzetében csak akkor lehet változás, hogyha különutas megoldások is születnek. Másképp nem lehet előrelépni, mert egy fejlődés időszakában is azok, akik járóképesebbek, gyorsabban tudnak haladni, mint azok, akik bizonyos értelemben mozgáskorlátozottak.

Czomba képviselőtársam szólt ezeknek a fontosságáról, említette, hogy ő maga is kezdeményezője ezeknek az ügyeknek. Bár az idő nem vele kezdődött a parlamentben, mert még képviselő sem volt, amikor jómagam olyan indítványokat fogalmaztam meg, amelyeknek foganatja is volt, és ma is vannak ilyenek, amelyek a közös értékrenden alapuló gondolkodás okán megszületnek. De azt szerettem volna érzékeltetni, hogy (A bizottság Budapestről indult tagjai megérkeznek az ülésterembe.) üdvözlöm képviselőtársaimat, hogy ezek a kezdeményezések fontosak. Részletkérdések tekintetében nem kívánok kitérni a dolgokra. De azok a felvetett kérdéskörök, amelyeket megfogalmaztunk, alkalmi munkavállalói könyv, egyéb más ügyek mind-mind olyanok, amelyek átgondolást érdemelnek, mind-mind olyanok, amelyeket az idő megmutatott, hogy miért szükségszerűek és miért működnek adott esetben nem hatékonyan, hanem akár ellentétes módon is.

Ha az alkalmi munkavállalói könyv kérdéskörét érintettük, akkor nyilván azt kell hogy mondjam, hogy egy jó szándékú kezdeményezés átbillent mai időre a másik oldalra, abba az irányba, hogy nagyon sokan úgy gondolják ma az építőiparban és más ágazatokban is, hogy azon jogviszonyokat, amelyek adott esetben határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyok, azokat át kell váltani az alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatássá. Ez így nincs helyén. Olyan rendszert kell működtetni, amely tekintetében akár a természetes személyek, akár a mezőgazdasági igény jellegű foglalkoztatás vonatkozásában vagy épp a kiemelt közhasznú társaságok tekintetében ad lehetőséget erre a foglalkoztatási formára. És nem több. Nem jó az, ha egy régióban 75 ezer alkalmi munkavállalói kiskönyv kiadására kerül sor egy adott esztendőben. Majd ha a végelszámolást megnézik, akkor 30-40 ezer azoknak a száma, hol bejegyzést is találnak a kollégák. Tehát kontraproduktív a dolog ilyen értelemben. Érdemes tehát változtatni e tekintetben. Érdemes végiggondolni mindazt, ami a köz jellegű foglalkoztatások kapcsán van, a közhasznú, a közcélú foglalkoztatás kapcsán van. Persze nem akképpen, hogy ellenérdekeltségeket szüljön, hanem a vonatkozásban, hogy a források felhasználását hogy lehet a leghatékonyabbá tenni. Hiszen látható, hogy a közmunkaprogramok keretei között országos jellegű ügyek kezelhetők, a közhasznú foglalkoztatás keretei között sokkal inkább kistérségi, megyei vagy regionális kérdések kezelendők, míg a közcélú foglalkoztatás a polgármesterek kezében van közvetlen beavatkozási lehetőségként. Ezeket lehet harmonizálni, lehet illeszteni egymáshoz. Lehet úgy egymás mellé illeszteni, hogy akár egy picit multiplikálják is, erősítsék is egymást. Azt gondolom, hogy a régión belüli ellentmondásosságok, kistérségek közötti különbségek tekintetében is lehet és célszerű is forrásátcsoportosításokat tenni. De nagyon fontosnak tartom, hogy ahogy időben évről évre megyünk előre, a decentralizált foglalkoztatási alapok mértéke növekedjen, mert az ad lehetőséget igazából az újraelosztásra. Ez ad olyan értelmű lehetőséget, ami nem azt a helyzetet teremti, hogy a ma még viszonylag elfogadható, jó helyzetben lévő kistérségek hátrányára történik forrásátcsoportosítás a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek javára. Az a jó, hogy ha megtörténik az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek kiegészítő forráshoz tudnak jutni és mindezek mellett nem veszítenek el forrásokat azok, akik ma működőképesek. Tehát ehhez meggyőződésem szerint a decentralizált foglalkoztatási alap további bővítését, erősítését kell tennünk.

Nagyon fontos, amiről többen is szóltak képviselőtársaim is, de maga a főigazgató asszony is. Olyan új folyamatok elindítása, amely gyakorlatilag egyrészt ösztönöz, másrészt szigorít. Ösztönöz a tekintetben, hogy az ellátórendszerekből lehetőség szerint minél hamarabb kikerüljenek emberek. Támogat is és szigorít a tekintetben, ami arról szól, hogy a feketefoglalkoztatás vonatkozásában vagy épp a szürkefoglalkoztatás vonatkozásában a hajlandóság minimalizálására törekedjünk. Ne csak a munkáltatók, adott esetben a munkavállalók szemszögéből nézve is. Nem jó az, ha az emberek sokan azt látják, hogy a segélyezett ember, aki jó esetben a minimálbér nettó összegét elérő támogatásban is részesül, miközben a segélyekhez hozzájut, aközben feketén munkát végez. Nem jó, mert kontraproduktív. Azokat is, akik a mindennapjaikat adott esetben viszonylag szorított bérkeretek mellett élik, azokat is abba az irányba mozdítja adott esetben, hogy akkor lehet, hogy nekem sem munkatevékenységgel kell tölteni a mindennapjaimat, hanem a segélyezetti körben kényelmesebben ellehetek. Morálisan kell ezeket a kérdéseket meggyőződésem szerint abba az irányba vinni, hogy minél többen abban legyenek érdekeltek, hogy a munka világában vegyenek részt. Sok olyan kérdés van, amely a politika színétől függetlenül meggyőződésem szerint ilyen értelemben változtatás szükségszerűségével párosítandó. Legkiváltképp azok a dolgok, amelyek a figyelmet arra hívják fel, hogy ma ebben az országban akkor van igazából esélye valakinek, ha olyan szakmai képesítéssel, tudással rendelkezik, amivel a munkaerőpiac felé fordul. Ha alulképzett emberek sokasága van a regisztereken belül, akkor esélytelenek ezek az emberek döntő többségükben arra, hogy a munka világában helyt kapjanak. Nem véletlenszerűek azok a kutatási eredmények, amelyek arról szólnak, hogy a diplomával rendelkezők 85 százaléka megtalálja a helyét nagyobb nehézségek nélkül közvetlen formában a munkaerőpiacon. A szakképzettséggel bírók kétharmada is különösebb nehézséggel nem párosítva megtalálja a helyét. De és azoknak az embereknek, akiknek nincs szakmai képesítésük, maximum nyolc általános iskolai végzettséggel bírnak, ma a foglalkoztatási rátaértékük gyakorlatilag a 30 százalékot sem éri el. Ilyen értelemben nem véletlenszerű, hogy szükségszerű a szakmai képesítéseknek, főleg leginkább a piackonform szakmai képesítéseknek az erősítése.

De igaz az, én is úgy gondolom, ahogy Czomba képviselőtársam mondja, hogy érdemes megfontolni, adott esetben változtatni azon is, hogy minden képzéshez hozzáillesztetten működtetni kell-e a keresetpótló juttatás azon mértékét, mint ami ma működik a rendszereken belül. Hiszen nagyon sok olyan típusú képzés is lábra kap, amely gyakorlatilag nem feltétlen munkaerő-piaci igényeken alapul. Amely nem feltétlen azzal párosítható. És sok olyan kérdés vetődött még fel, amely gyakorlatilag akár a Start-régiókártya kérdéskörét érintően a hátrányos helyzetűek kompenzációs lehetőségét említi, akár az alulmotiváltak motiváltsági helyzetének a változtatását érinti. Azt gondolom, ezekkel nagyon vitatkoznom nem kell. Egyikünknek sem talán. Sokkal inkább közösen gondolkodni kell benne, hogy milyen megoldási alternatívák lehetnek annak érdekében, hogy el lehessen mozdulni erről a holtpontról.

Gyakorlatilag azt szeretném mondani, hogy személyes meggyőződésem, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek vonatkozásában különutas megoldások nélkül gyakorlatilag mértékadó előremozdulást nem lehet elvárni. Ilyen értelemben tehát mindegyikünk érdeke az, hogy e vonatkozásban olyan eszközrendszereket működtessünk, amelyek új, friss források bevonására adnak lehetőséget és nem a ma meglévő rovására adnak lehetőséget arra, hogy ebből a helyzetből ki lehessen mozdulni.

Így szerettem volna az első két napirendi pontot összegezni. Képviselőtársaim, akik most érkeztek, nem késtek le olyan értelemben a közös gondolkodásról, hogy a következő napirendi pontok ugyanúgy kapcsolódási lehetőséget adnak. Megismételni nyilván azt az egy-másfél órát, amit eddig együtt töltöttünk, képtelenek vagyunk. Ilyen értelemben azt kérem az alelnök asszonytól, a képviselőtársaimtól, hogy az eredeti napirendi pontok alapján jelzettek szerint folytassuk, haladjunk tovább.

Azt szeretném kérni, hogy akképpen folytassuk a munkánkat, hogy ha a folytatólagos napirendek kapcsán van olyan ügy, amely visszatér az első két napirend dolgaira, akkor eszerint legyen lehetőség erre a bizottság tagjai számára.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Szeretném köszönteni a házigazdákat, vendéglátóinkat és minden kedves meghívott vendéget. Elnézést kérek a késedelem miatt, rajtunk kívül álló ok miatt következett be, hogy csak most tudunk bekapcsolódni a bizottság munkájába.

Amikor telefonon beszéltünk az elnök úrral, azt kértem - függetlenül attól, hogy milyen kérdések merültek fel és természetes, hogy az eltelt másfél órát megismételni nem áll módunkban, ezt természetesen tudomásul vesszük, de azért -, ha a bizottság most érkezett tagjaiban felmerült olyan kérdés esetleg, ami az előző két napirendi ponthoz kapcsolódik, akkor engedjék meg nekünk, hogy nagyon röviden ezt a néhány kérdést feltehessük. Mert úgy gondolom, hogy ennek a régiónak a helyzete mindenképpen indokolttá teszi, már ami a munkaerő-piaci helyzetet illeti, hogy különböző szempontok alapján próbáljuk megközelíteni, megvizsgálni a jelenlegi helyzetet és esetleg egy közös gondolkodást követően megoldási javaslatokat is tenni. Akár mint a Foglalkoztatási bizottság önálló indítványát, akár pedig egyéni képviselőként benyújtott törvénymódosítási javaslatot. Mert nekem az a véleményem, hogy az ilyen kihelyezett bizottsági üléseknek talán ez lenne az egyik legfontosabb célja, hogy együtt próbáljunk megoldást találni azokra a nagyon súlyos problémákra, amelyek az észak-alföldi régiót jellemzik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Semmi nézetkülönbség nincs közöttünk, egy dologról beszéltünk. Magyarul azt mondtam én is, hogy az elmúlt másfél óra történetét nyilván nem tudjuk ugyanolyan formában felidézni, természetesnek tartom, hogy a bizottság minden tagja, alelnök asszony és minden más tagja a téma kapcsán észrevételeit szükségszerűen fogalmazza meg. Ott tartottunk, hogy végigvettük az elhangzott prezentációkkal kapcsolatban mindazt, amit fontosnak ítéltünk. Azért kérdeztem azt, hogy haladhatunk-e ugyanúgy tovább, ahogy eddig. Nyilván vannak előre lefixált témakörök és ehhez illesztetten, ha bármilyen kérdés van, akkor ezek visszacsatolódhatnak. (Bernáth Ildikó: Rendben van.) Köszönöm megértését. Egyúttal megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Kérdezem ezért, hogy a napirendet elfogadja-e a bizottság. (Szavazás.) Köszönöm, a napirendet elfogadtuk.

Az Észak-alföldi Regionális Operatív Program várható hatása a régió munkaerőpiacára. A megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzete az Észak-alföldi régióban.

Ilyen értelemben az első két napirendi pontot lezártnak tekintem és áttérünk a harmadik napirendi pontra. Köszöntöm dr. Debreczeni Ferenc urat, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.igazgatóját. Őt kértük, hogy tartson egy rövid prezentációt a témáról.

Dr. Debreczeni Ferenc prezentációja

DR. DEBRECZENI FERENC (Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.): (A prezentációt projektor segítségével tartja meg.) Tisztelt Bizottság! Gazda László elnök úr nevében elnézést kérek, ő készült a mai előadásra. Tegnap derült ki, hogy parlamenti elfoglaltságai miatt Budapesten kell lennie és így, kérem, elégedjenek meg velem. Igyekeztem úgy átszervezni a programot, hogy az ülésnek ezen a részén részt tudjak venni.

Nagyjából ebben a szerkezetben szeretném elmondani a mondandómat. Úgy gondolom, ahhoz, hogy a munkaerő-piaci problémákat el tudjuk helyezni az észak-alföldi régióban, nagyon röviden a régió helyzetének alapvető kérdéseit muszáj bemutatnom.

Az első két francia bekezdésben a régiónak néhány fizikai paraméterét mutatjuk be, de voltaképpen a 3. és a 4. franciabekezdés a régió egyik legsúlyosabb és a munkaerő kérdésével is összefüggő problémáját mutatja be, ez a településszerkezet kérdése.

Látható, hogy 389 település van a régióban, ezek ráadásul úgy oszlanak meg, hogy ebből 223 település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van. A másik két megyében együtt kevesebb település van, mint ebben a megyében, ez eltérő településstruktúrát jelent. Az igazi probléma az, hogy a 389 településből 16,2 százaléka a településeknek városi rangot visel. Országosan ez az arány 9,2 százalék. Én úgy is mondhatnám, hogy a 64 városunk közül nagyon sok olyan van, amelyik azt hiszi magáról, hogy város, de voltaképpen nem tölt be városi funkciót. Ez egy rendkívül súlyos probléma, mert a területi tervezés tapasztalata az, hogy ott halmozódnak fel a hátrányok, ahol nincs térszervező erő. Márpedig azokban a térségekben, ahol funkcióhiányos városok próbálják jelenteni a térszervező erőt, óhatatlanul fel fognak halmozódni a hátrányok, és ez pedig azt is jelenti, hogy ott nincs kellő foglalkoztatási lehetőség sem számban, sem minőségben. Ezért maga az operatív programunk egyik fő célkitűzése a településszerkezet befolyásolása és a településifunkció-gazdagság megteremtése. Azt csak külön mondanám, hogy az egy főre eső GDP milyen értéket mutat. Külön megjegyzem, hogy ez a 63,6 százalék 1994-ben még 74 százalék volt, tehát gyakorlatilag az eltelt időszakban jelentősen nőtt a lemaradás annak ellenére, hogy abszolút értékben nőtt a GDP. Tehát az az eszközrendszer, amit a területi elmaradásokhoz rendelt a mindenkori kormányzat ebben az időszakban mindvégig, nem vezetett eredményre. Az utóbbi időben stagnál ez a 63-64 százalék, de időközben folyamatosan romlott. A hátrányos helyzetű térségek rendkívül magas aránya jellemző a régióban. 28 kistérségünk van, ebből csupán négy nem minősül valamilyen fokozatban hátrányos helyzetűnek, ez tehát rendkívül súlyos helyzetet mutat. Gyakorlatilag a hátrányos helyzet kezelése nálunk nem kistérségspecifikus, sajátos probléma, majdnem minden kistérségünket valamilyen ilyen módon szükséges kezelni.

A többi kérdésről nem beszélnék, elolvasható a dián. Viszont amiről beszélnék, az a foglalkoztatási arány kérdése. Tudom, hogy illetlen dolog a munkaügyi központ épületében mellőzni a munka nélküliségi rátával kapcsolatos észrevételeket, de egy területi tervező számára igazából a foglalkoztatási ráta az, amiből a gazdasági aktivitással kapcsolatos következtetéseket tud levonni. Ez a 45,8 százalék 2006-ban már egy pici emelkedést mutat, mert 2002-ben 45,5 százalék volt. Ez egy elrémisztő szám, a legalacsonyabb az országban, az országos átlagtól is elmarad, azt pedig valamennyien tudjuk, hogy ez messze elmarad az európai uniós átlagtól. Ezt az egyik legnagyobb problémának tartom. Nem felejtem el azt a nemzetközi konferenciát, azt hiszem, hogy Tokár István képviselő úrral voltunk együtt ezen a magdenburgi konferencián, ahol az ottani tartományi miniszterelnök azt mondta, hogy akinek munkája van, annak becsülete van. Vagy annak tisztessége van, valami ilyesmi volt a megfogalmazás.

Tehát én nemcsak a gazdasági aktivitásbeli problémát vélem felfedezni az alacsony foglalkoztatási ráta mögött, hanem ennek a mentális hatását és ezzel küzdünk ebben a régióban. Ez az adat azt is mutatja, hogy nem nagyon van olyan fejlesztés ebben a régióban, amit nekünk nem kellene a foglalkoztatásra gyakorolt hatásán keresztül minősíteni, megvizsgálni, mérlegelni.

Mondok rá egy világos példát. Nagyon az érdeklődés homlokterében van a megújuló energiák, a zöldenergiák hasznosítása. Nagyra becsülöm azt a néhány megawatt vagy gigawatt energiát, amin ezen keresztül az ország energiaellátásához hozzá lehet tenni, de a mi régiónk szempontjából nem ez az egyetlen és nem kis biztos, hogy ez a legfontosabb érdeme ennek a kérdésnek. Mert ezek olyan típusú energiák, amik mögé komoly munkaintenzív termeltetési folyamatokat kell odatenni. Még pedig nagy tömegű, képzetlen munkaerővel is végezhető termeltetési rendszerekben, akár energianövényekről beszélünk, akár faaprítékokról. Tudni kell megkülönböztetni a bútorfát a tűzifától, de voltaképpen rendszerbe foglalt, rendszeres munkát adó tevékenységet lehet ilyeneken keresztül megteremteni és ez legalább akkora fontos érték, mint a környezetbarát energia előállítása. A foglalkoztatásban azt tudom mondani, hogy az országos átlagtól döntően jellemzően a foglalkoztatási struktúra nem különbözik a régióban, viszont kétségtelen, hogy a szolgáltatásban foglalkoztatottak között jóval magasabb az aránya azoknak, akiket az állami szféra, közszféra foglalkoztat.

A régióban, amikor készültünk erre a jelentősnek mondható európai uniós fogadására, úgy gondoltuk, hogy nem regionális operatív programot kell készíteni. Egyik régió sem így tette. Minden régióban megpróbáltuk a régió egész helyzetét stratégiailag végiggondolni. Erre egyébként kormányhatározat hatalmazta fel a régiókat, mert van egy 2004-es, még mindig érvényben lévő kormányhatározat, ami azt mondja ki, hogy a programalkotásban a régiók a tárcákkal azonos súllyal és ranggal vesznek részt. Ez a gyakorlatban azért nem mindig történik így. De mi ezt komolyan vettük és a régiónak elkészítettünk egy olyan komplex stratégiai programot, ami átfogja a régió fejlesztésének az egészét. Ebben öt fontos célt határoztunk meg. Úgy gondoltuk, hogy ez mindig politikai és szakmai akarat kérdése, hogy hogyan priorizálunk a súlyok mögött és mik azok, amik horizontális elvekként jelennek meg. Minden célnak van egy tisztességes szakmai neve, meg színessel írva valami beceneve, mert nagyon hosszúak a hivatalos elnevezések és ezeknek nagyon részletesen kibontott, mi több, fastruktúrában alábontott struktúrája van és a munkaerővel kapcsolatos kérdések horizontális elvként érvényesülnek ebben a célstruktúrában.

Amit talán még megmutatnék, az, hogy elvégeztük a régió térkategóriáinak a behatárolását. Ezt a Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpont közreműködésével végeztük mind a 389 településre és mind, akkor még 27 kistérségre összegyűjtöttünk 26 társadalmi-gazdasági paramétert és ezeknek a ranganalízise alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy három jellemző térkategória van a régióban. A piros-kék három árnyalata jelenti az első térkategóriát, a nagyvárosokat és ezek agglomerációját három alkategóriával. A sárgás színűek jelentik a második térkategóriát, ez a kis- és középvárosok kategóriája, amelyeknek a két alkategóriája az, amelyeknek van vonzáskörzete és azok, amelyeknek nincs. Van olyan kistérségünk, amelyben három város van. Ennyi a kistérség. A kék két különböző árnyalatával jelöltük voltaképpen a perifériákat. Nem a földrajzi, hanem a fejlettségi értelemben vett perifériákat. Látható, hogy a régiók területének, sőt településszámának nagyobbik része ebbe a kategóriába esik, lakosságszámban nagyjából kiegyenlített, kb. 42-42 százalékkal szerepel az első és a harmadik kategória és a kis- és középvárosok nem egészen 20 százalékkal. Ennek a hallatlan nagy felhalmozott hátrányos térségnek az igazi megoldása az, hogy azok a kis- és középvárosoknak, amelyek a kék mezőbe ékelődve vannak, mi a jövője. Egyrészt a három első kategóriában szereplő, főleg a megyeszékhelyek és ezeknek a fejlesztési képessége és kisugárzó hatása, valamint a kis- és középvárosok. És ez különösen izgalmas a szabolcsi térségben, ahol nagyon sok település van és voltaképpen nagyon gyér a térszervező erő és ezért önthetjük a különféle forrásokat a 300-500 fős településekbe. Ha nem hozzuk meg, nem erősítjük meg azokat a térségi központokat, akár a közszolgáltatásokat nézzük, akár az üzleti szféra körülményeit, amelyek munkahelyet tudnak teremteni, és a munkához tudják az embereket hozzászoktatni. Mi ezt a térszerkezetet szeretnénk segítségül felajánlani és az erre fűződő gondolatainkat az ágazati operatív programok döntéshozatali mechanizmusához is, mert nem mindegy, hogy hogyan fókuszáljuk a különféle intézkedéseket. Akkor jó egy operatív program, ha kellően tud fókuszálni és nem tud fókuszálni, hogy ha szakmailag, tartalmilag nem fókuszál és ha földrajzilag nem fókuszál. Erre az utóbbira nem jutottunk el addig a szintig, míg szerettünk volna. Ezt a stratégiai programot, amit a régióra megalkottunk, nagyon nehezen tudjuk direkt módon befolyásolni. Ugyanis elvégeztünk egy számítást, hogy a strukturális kohéziós alapok, valamint az Új Magyarország vidékfejlesztési program 3. és 4. pillérét tekintve körülbelül 25,4 milliárd euró várható az országba a hét év alatt. Ebből a különféle számításaink szerint majdnem 5 milliárd euró várható az észak-alföldi régióban. Ennek az abszorpciójának a képességét szerettük volna elősegíteni ezzel a programmal. A probléma az, hogy amire viszonylag közvetlen ráhatásunk van, az nem egészen egymilliárd euró európai uniós támogatási tartalmat jelent, azaz a várható források mintegy 80 százalékára nincs nagyon közvetlen ráhatás, hanem áttételes hatásokon, együttműködéseken, partnerségen keresztül tudunk ráhatni.

Ezért nagyon fontos az, hogy a különféle programok gazdái képesek legyenek egymással hatékonyan kommunikálni. Tehát a regionális érdekérvényesítés nem egyszerűen lobbizás a mi szemünkben, hanem a források hatékony felhasználásának a monitorozását is jelenti, mert ez az a visszacsatolás, amivel a következő időszak forrásfelhasználását lehet korrigálni.

A másik fontos az európai uniós forrásokra tekintve annak a megjelenítése, hogy a regionális operatív programok nem önállóan születtek, hanem mi a stratégiai programból kívántuk levezetni, de azt nem egyszerűen leképezni tudtuk, mert az ágazati operatív programok és a regionális operatív programok tartalmának elhatárolása nagyon sok esetben egyéb praktikus szempontok által is befolyásolt volt és nemcsak a szakmai szempontok jelentek meg ebben. Ennek kapcsán alakult ki az a helyzet, hogy a regionális operatív program aktív munkaerő-piaci eszközöket egyáltalán nem tartalmaz, ezért ezek teljes egészében az ágazati operatív programban jelennek meg. Tehát nekünk, mint gazdáknak vagy felelősöknek a munkaerő-piaci kérdésekre közvetett eszközök állnak rendelkezésre. Azok az eszközök, amelyek az észak-alföldi operatív program cél- és prioritásrendszeréből levezethetők.

Röviden azt mondanám, hogy ezek az eszközeink úgy jelennek meg, hogy tartalmaz lehetőségeket az operatív program a gazdasági környezet fejlesztésére, ahol nagyon komoly értékelési szempont, hogy milyen várható foglalkoztatási hatása van a tervezett beruházásoknak, tehát kiválasztási szempontként jelenik meg ezek között.

A turisztikai szektornál ugyanez a helyzet. Ezek nagyon nehéz dolgok, egy pályázati rendszerben az átlátható követelményeket borzasztó fontos. A konfliktus ott van, hogy míg a projektgazda úgynevezett output indikátorban tud gondolkodni, azzal méri a tevékenységét, addig egy ilyen operatív program voltaképpen eredményindikátorokban gondolkodik, és nagyon nehéz elfogadtatni vagy bevasalni a projektgazdán az eredményindikátor kérdését.

Konkrét példát mondok: ha zajlik egy gyógyfürdőfejlesztés, a projektgazda abban gondolkodik, hogy hány négyzetméter vízfelület jön létre, mekkora az épület, amit épít, hány méter vezetéket kell építeni és ezzel szeretne elszámolni. Voltaképpen a program szempontjából borzasztóan érdektelen, hogy hány négyzetméter vízfelület képződik, az érdekes, hogy ezzel a fejlesztéssel mekkora látogatottságszám következik be, mekkora többletköltés, mekkora hozzáadott érték képződik és ezt borzasztó nehéz bevasalni ezeken a programokon. Ez egy szakmai dilemmája az egész projektfinanszírozási gondolkodásmódnak.

A közlekedési feltételeknél hadd mondjam el, hogy a regionális operatív program részben az önkormányzati és kerékpárutak fejlesztését tartalmazza, részben a 4-5 számjegyű utakat. A 4-5 számjegyű utaknak borzasztó nagy jelentősége van. Tudniillik amikor azt mondtam, hogy ha nincs térszervező erő, nincs térségi központ, nemcsak azt kell biztosítanunk, hogy legyen funkció egy kis- és középvárosban, hanem az elérhetőséget is. Széles körű társadalmi egyeztetés után kerültek ezek meghatározásra, és bízunk benne, hogy ezzel a kistérségi központok elérhetőségét tudjuk biztosítani. Mindegyik területnek, amelyekkel foglalkozunk, nagyon fontos eleme a foglalkoztatás és szeretnénk és úgy állítottuk össze a pályázatok értékelési szempontját, hogy be is tudjuk vasalni a pályázókon ezt a foglalkoztatási hatást.

Talán az utolsó kérdés, amiről beszélnék, mert erre is szólt a felkérés, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásáról szóló program, amely az új Magyarország felzárkóztatási nevet viseli. Ennek a programnak azok a kistérségek a kedvezményezettjei, ahol az ország népességének leghátrányosabb kistérségekben élő 10 százaléka, tehát egymillió ember él. Ez 33+14 kistérséget jelent. A 14 kizsilipelő meghatározás, tehát a határon álló kistérségekről van szó benne. A régiónkban bővelkedünk ilyen kistérségekben, nyolc ilyen van ebből a 33-ból a mi régiónkban. Ez egy nagyon komoly gondot jelent. Látható, hogy egy-egy van Hajdú-Bihar megyében és Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében hat. Kár lenne titkolni, hogy ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek jelentős részben átfednek a magas cigány lakosság arányú kistérségek listájával. Tehát nem lehet egymástól függetlenül kezelni a programot még akkor sem, ha ennek a programnak nem a cigány lakosság integrációja, reintegrációja a célja, hanem mint a kistérség hátrányos helyzetének valamilyen módon való kezelése. Tekintettel arra, hogy ez európai uniós források felhasználását jelenti, ez nem történhet más eszközökkel, mint amit az európai uniós programok végrehajtására létrehozott jogszabályi környezet megenged, ezért voltaképpen az abszorpciós képesség fokozása lehet a legfontosabb teendő ebből a szempontból ezekben a kistérségekben. Az abszorpciós képesség fokozása pedig voltaképpen tudást jelent. Intézményesített tudást arra, hogy a fejlesztési szükségleteket felismerjük, az erre adandó választ megtervezzük. A forrásokat elnyerjük hozzá és ami legalább olyan fontos, hogy az elnyert forrásokat, szakszerűen használjuk fel.

Ha ez a program és mi erre törekszünk a magunk részével, például a kistérségi koordinációs hálózatban dolgozó kollégáink nagyon célra orientált felkészítésével és működtetésével, ha ezt a képességét ezeknek a kistérségeknek fokozni tudjuk, akkor úgy gondolom, hogy ennek az ügynek az érdekében tettünk egy-két dolgot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen igazgató úr. Kérdezem a jelenlévőket, hogy kinek van kérdése.

Kérdések

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A kérdésem arra vonatkozik, hogy készültek-e olyan számítások, hogy a program megvalósulásával mennyiben fog változni a foglalkoztatottság, mennyiben fog változni a munkahelyek száma és a munkanélküliség. Nem azt kérem, hogy név szerint sorolja el, hogy kiket fognak foglalkoztatni két év múlva, csak hogy készült-e esetleg valamilyen előzetes tanulmány vagy számítás, hogy a jelenlegi 45,8 százalékos foglalkoztatási arányt felhozzák 50 százalékra. Ezt a számot csak példaként említettem.

A másik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy a különböző regionális szervezetek működnek, működik a regionális fejlesztési tanács, a regionális munkaügyi tanács, a regionális képzési tanács, ezek a programok komplex programok és nyilvánvaló, hogy a közvetett hatás azt jelenti, hogy nem direktben szándékoltan a képzésekre vonatkozik mindaz, amit itt láthatunk, hallhatunk, hanem majd meghozza a gyümölcsét. A különböző régiós szervezetek között van-e kapcsolat, illetve együttműködés? Erre kérek majd egy rövid választ, hogy ha lehetséges. Egyébként pedig ennek a régiónak a felzárkózását egyértelműen az fogja biztosítani, hogy ha sikerül növelni a foglalkoztatottak számát. Ehhez nyilvánvalóan sok mindennek meg kell változni. Gondolom, szó volt arról, hogy üdvös lenne hogy ha a munkának lenne becsülete és nem a segélyből, támogatásból való életformának, de erre most nem akarok kitérni, mert ezt nyilván alaposan megtárgyalták.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor képviselő úr!

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Abban, hogy elsősorban a kis- és középvállalkozói szektor kell felhozni, ebben nincs vita között. De nézzük meg, hogy történnek a pályázati kiírások, hogy történtek az utóbbi időben. Hogy kezdődött? Ötezer fő lélekszámú település alatti lélekszámú település nem pályázhat. 100 fő/négyzetkilométer alatti nem pályázhat. Évente 12-13 százalékos növekedést vártak el három éven keresztül. Ezek a vállalkozások, akikről mi most beszélünk és akiken segíteni akarunk, erre alkalmatlanok. Ekkor zárták be a papírjukat és mondták, hogy innentől kezdve ne folytassuk az ügyet, mert nincs miről beszélni. Tehát én azt látom, hogy pontosan azok nem jutnak forrásokhoz, akiknek leginkább szükségük lenne rá. A Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára nemrégen jelezte és nagyon örültem neki, hogy az ilyen hátrányos helyzetű térségekben a pályázati kiírásoknál nem az évenkénti növekedés lesz a fő szempont, hanem a foglalkoztatottak számának növekedése. Biztos emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy ez elhangzott. Nem látom a pályázati kiírásokban ezt. Megint azt látom, hogy ugyan most 3, meg 5 százalékok vannak írva, de mindig nem a foglalkoztatáshoz van kötve, hanem egyébként a növekedéshez. A Munkaerő-piaci Alap témájában is a munkahely-teremtő beruházásnál is úgy kezdődik, hogy öt fő fölött. Ezzel el is intézte azt a társaságot, akiről én most beszélek.

Egy ÁSZ-jelentés jelent meg a napokban, arról szól többek között, hogy 2003-2006 között 1500 milliárd forint ment el gazdaságfejlesztésre úgy, hogy a gazdaságban semmi nem látszik belőle. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nincs az a pénz, amit egyébként nem lehetne elkölteni. Csak jól elkölteni, ez a fontos. És ezek a különböző programok, akár a Leadert mondom, akár a "Nem mondunk le senkiről"-t , meg ezek a kétmilliárd forintok, meg 1,7-1,3 milliárdok, ezek csepp a tengerben. Ezzel nem lesz megoldva továbbra sem, ezeknek a térségeknek még nagyobb lesz a leszakadása. A közép-magyarországi régióban három hét után elfogy a pénz, mert működő vállalkozások vannak, hiába 30 százalék támogatás van, itt meg három hónap múlva is nyitva van, hiába 50 százalék, mert nincs meg az a réteg, aki éppen a foglalkoztatásban tudna segíteni. Tehát én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy úgy írjuk ki a pályázatokat, hogy azok rúgjanak labdába, akik elsősorban a foglalkoztatásban segíteni tudnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót igazgató úrnak.

DR. DEBRECZENI FERENC (Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.): Az első kérdésre azt tudom mondani, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv szintjén ezek az indikátorok részletesen és pontosan kidolgozásra kerültek. Az ágazati operatív programok szintjén ezt borzasztó nehéz megtenni, mert hiszen mondtam, hogy ez egy szegmensét érinti ezeknek a kérdéseknek. Mivel mi például nem rendelkezünk közvetlenül aktív munkaerő-piaci eszközökkel, borzasztó nehéz - majdnem szakmailag lehetetlen - ezekből az intézkedésekből egzakt módon tervezni. Mert ez csak az ágazati operatív programban foglalt lehetőségekkel együtt tudja ezt a hatást kifejteni, hogy ezeknek mi a foglalkoztatási hatása. Ezek voltaképpen nem foglalkoztatásra irányuló konstrukciók, beavatkozások, mert ezek településfejlesztési beavatkozások, ezek üzleti környezetet alakító beavatkozások, amelyek áttételesen szolgálják a foglalkoztatás kérdésének a kezelését. A különböző régiós testületek között van együttműködés. Az is egy fontos dolog, hogy a testületekben a másik testület megjelenik, de igazából azt tudom mondani, hogy ennél sokkal fontosabb a tervezés, a programalkotás, a döntés-előkészítés időszakában történő együttműködés. Mi például ennek az elkészítésekor nagyon komoly segítséget kaptunk a munkaügyi központoktól.

A munkának legyen becsülete. Ez valóban így van, de nem fogjuk tudni a kérdést sima ráolvasással, tudatformálással megoldani. Tehát ha itt van olyan település Szabolcsban, ahol 80 százalékos a munkanélküliség és a gyerek nem látott olyat, hogy az apja elment dolgozni reggel, ez alapjában véve ide visszavezethető kérdés. Tehát a foglalkoztatás növelése tudja a legnagyobb lendületet adni a tudati formálásnak.

A képviselő úr kérdésével kapcsolatban nem egészen érzem magam találtnak, mert az adott példák a gazdasági operatív program kérdései vagy az Új Magyarország program kérdései, de egy-két dolgot hadd tegyek hozzá. Az, hogy adott vállalkozás fejlesztésével nem lehetett a gazdasági operatív programban pályázni ötezer lakosú település alatt, az nem jelenti azt, hogy ő nem találja meg a pályázási lehetőséget az Új Magyarország vidékfejlesztési programban. Csak előfelkészültség kell hozzá, és ezek a területi szervek, mint a mi hálózatunk is például arra van, hogy megfogja a kezét a pályázónak és arra irányítsa a figyelmét, hogy hol találja meg az ő lehetőségeit. Ez az egyik észrevételem, hogy egy fejlesztés lehetőségénél soha sem csak egy operatív program lehetőségét kell végiggondolni, hanem továbbiakat. Ugyanide tartozik a hazai források kérdése, amiről itt nem beszéltem. Pont a parlament hozott egy olyan döntést, amely értelmében a jövő évtől úgy kell a hazai forrású, például területfejlesztési pályázatokat kiírni, hogy azokra program készüljön, ne a minisztérium találja ki, hanem régióban készüljön program és ezeket úgy kell elkészíteni, hogy pontosan az európai uniós források által le nem fedett vagy nem kellően lefedett területekre fókuszáljunk. Neki kezdtünk a program megalakításának és valóban látunk ilyen foltokat, ahová ide kell koncentrálni.

Ugyanakkor az is meggondolandó az európai uniós forrásokkal kapcsolatban, hogy ezt mire akarjuk felhasználni. Hogy ha ezeket válságban lévő, csőd szélén lévő cégek megmentésére akarjuk felhasználni, akkor nem biztos, hogy egészen jövőbe mutató lépéseket teszünk, mert nem biztos, hogy keletkezik vele új, hozzáadott érték.

A másik nagy tévedés, ami fel szokott merülni, hogy ezt ilyen működési költségvetési támogatásként szeretnék sokan felfogni. Nem, ezek fejlesztési források és nem a sajnálatos működtetési költségek pótlására szolgálnak. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy van néhány olyan dolog, amivel nagyon nagyot lehetne lendíteni és bocsánat, ha itt most a parlamentre mutogatok majd. Például a közbeszerzési törvény rendbe hozására. Szakértők kiszámolták, 2006-ban 2000 milliárd forintot költöttünk el az országban közbeszerzésen keresztül és a szakértői vélemények szerint 20 százalékkal magasabb lett így az átlagos árszínvonal, mintha közbeszerzés nélkül csináltuk volna. Ez 400 milliárd forint. Én ezt sokkal nagyobb problémának érzem, mint az ön által is említett 1-2 milliárdos, látszólag nem hatékony, de voltaképpen egyébként nem kidobott pénzeket. Egyebekben teljesen egyetértek a gondolattal.

ELNÖK: Köszönjük szépen igazgató úr. A téma kapcsán mindössze néhány dolgot mondanék: alelnök asszonnyal teljesen egyetértek abban, hogy a munka becsülete fontos dolog. Ha azt a helyzetet a politika színezetétől függetlenül nem sikerül erősíteni egy adott országban, akkor nyilván az újratermelődő problémákat hozhat magával. Nem véletlenszerű, amiről államtitkár úr is beszélt, hogy olyan utak rajzolására kerül sor, amely motiváltságot akar teremteni pont annak érdekében, hogy minél többen lehetőség szerint munkával párosítottan szerezzenek jövedelmet és ne a segély irányába mozduljanak el. Azoknak a programoknak, amelyek az operatív program keretei között születnek, ha jól emlékszem, itt nagyjából 270 milliárd forint az a pénz, ami az észak-alföldi régióban megítélésre kerül. A felhasználása nagyon sokrétű, de elsődlegesen nem gazdaságfejlesztési célú. Az a GOP szerepe. Itt az infrastrukturális és egyéb feltételrendszerek kialakítása zajlik. Így nyilván csak részben, illetve indirekten van hatása a foglalkoztatáspolitika alakulására, de ez is fontos. A dolog másik része, ami már említésre került, de szeretném még kiegészíteni egy fő gondolattal, hogy a GOP tényleg valóban az ötezer fő feletti települések tekintetében nyújt lehetőséget a mikrovállalkozások támogatásának az utolérésére. De - és hozzá kell tenni azt is, hogy - a nem mikro, hanem a közép- és nagyvállalatok számára ezen településeken történő fejlesztéshez a GOP-on keresztül is forrásokhoz lehet jutni és mindezek mellett a mikrovállalkozásoknak a vidékfejlesztési operatív program, a Leader keretei között nyílik meg a lehetőség pont arra, hogy az ötezer alatti települések mikrovállalkozásai is fejlesztési lehetőségekhez jussanak. Tehát teljesen egyetértek az igazgató úr által elmondottakkal, hogy a felületeket kell megtalálni.

Egyébként persze mindig vannak, voltak is és lesznek is átgondolandó dolgok. Például a munkahelyteremtő beruházásoknál nem biztos, hogy öt fős limitet kell megfogalmazni, lehet, hogy éppen nem kell limitet megfogalmazni. Legkiváltképp a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek vonatkozásában.

Még egyszer köszönöm igazgató úr prezentációját, a kérdésekre adott válaszát. Azt javaslom, hogy a 4-es és az 5-ös napirendi pontot vonjuk össze.

Megadom a szót dr. Vincze Imre úrnak.

DR. VINCZE IMRE (Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ): Tisztelt Bizottság! Az idő rövidsége miatt rövidre fognám én is. Nézzük ezt a témát a megváltozott munkaképességűek vonatkozásában. Igazából azt látjuk, hogy az elmúlt két évben közel 20 éves foglalkoztatói támogatotti gyakorlat alakult át. Ennek ma már láthatjuk a tapasztalatait, illetve azt, hogy indult egy újfajta ellátás ebben az évben, amelyeknek már vannak bizonyos tapasztalatai, de nyilván itt még messzebbre jutó következtetéseket nem vonhatunk le.

A mi regisztrált álláskeresőink között körülbelül 5 százalékot képviselnek a megváltozott munkavállalók, illetve álláskeresők. Ők személyükben a munkaügyi szervezet kirendeltségein megtalálhatók, a kirendeltség nyilvántartásában szerepelnek. Amit fontosnak tartok és szeretnék kiemelni, ez a partneri viszony erősítése, ami a tevékenységünket jellemzi, a foglalkoztatókkal és a civil szervezetekkel való együttműködést és igazából a beilleszkedés lehetőségét.

Az akkreditációs rendszer volt, ami új alapokra helyezte a támogatási formát, hiszen egy nagyon komoly szakértői, helyszíni látogatásokkal egybekötött akkreditáció az, ami valakit jogosulttá tesz arra, hogy megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztasson és támogatásokat vehessen igénybe. Az alaptanúsítvánnyal, rehabilitációs és kiemelt tanúsítvánnyal kapcsolatban azt látjuk, hogy egyre nagyobb számban szerzik meg a munkáltatók ezeket a tanúsítványokat, hogy jogosultak legyenek a megváltozott munkaképességűek támogatott foglalkoztatására. Itt bizonyára komoly összefüggéseket lehetne keresni a munkaerő-piaci lehetőségekkel, illetve az elmaradott gazdasági térségekkel.

Szintén a támogatási formáknál három költségvetési támogatási forma van, amelynek a részleteivel a jelenlévőket nem kívánok untatni. 12 ezer főnek a foglalkoztatását biztosították az elmúlt időszakban ezek a támogatási formák, amelyek nagyon jelentős számban érintettek megváltozott munkaképességűeket. A régióban az elmúlt évben 12 ezer fő volt.

Egy gondolatról szeretnék még szólni, amit többen említettek, a szociális és munkaügyi tevékenység szervezett együttműködése. Igazából nem egymás területén szeretnénk dolgozni, hanem ezeket a tevékenységeket összehangolni. Erre egy lehetőség, amit jogszabály is előír számunkra, a rehabilitációs járadékról szóló törvény, a járadékban részesülők egyéni fejlesztési tervét egy komplex együttműködés keretében belül lehet csak elvégezni, illetve még igazából ebben a szakértői bizottságban való együttműködést.

Itt mondtam én, hogy nem tudunk még messzemenő következtetésekről szólni, hiszen 54 főt vizsgáltunk.

Még egy gondolatot szeretnék mondani. Beszéltünk arról, hogy minisztérium nevében megjelent a kirendeltségeinken még egy megváltozott munkaképességű személyek csoportja, a rendszeres szociális járadékban részesülők, akiknek az előírt jogosultság megállapításához szükséges, hogy regisztráltassák magukat a kirendeltségen. Itt fontos az együttműködése a szociális és a munkaügyi szakmának, a szolgáltatások integrációja. Hadd ajánljam a figyelmükbe, hogy két helyen van kísérleti program az országban, májusban lesz a zárása, ahol a munkaügyi és a szociális szolgáltatás kísérletén belül az integráció megtörtént, ennek a tapasztalatait mindenképpen hasznosíthatónak és továbbvihetőnek tartjuk. Akár intézményesített formában is.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót Balogh Zoltánnak.

BALOGH ZOLTÁN (START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Kht.): (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Tisztelt Megjelentek. Az írott anyag önmagáért beszél, de azért egy kis prezentációt is mutatunk arról, hogy lassan 60 éve, hogy elindult ez a mozgalom, mikor a világháborúnak vége lett, felfedezték, hogy kezdeni kell ezekkel az emberekkel valamit.

Én pedig egy harmadik vonulatról próbálok beszélni. Nagyon aktuális ez a kérdés. Nincs 24 órája, hogy a köztelevízió foglalkozott azzal a megrázkódtatással, amit a megváltozott munkaképességűek ma is úgy élnek meg, hogy megjelent a közelmúltban, hogy 30 százalékkal csökkent a kormány az ő munkában tartásuk támogatását. Sorban érkeznek a telefonok, hogy mi fog történik. Szeretném, ha ezek a kérdések megválaszolásra kerülnének. Arról tudok, hogy az elmúlt időszak racionalizálásának, az uniós jogszabályokhoz való alkalmazásnak vannak nyertesei, vesztesei. Lehet látni, hogy korábban, hogy 80-100 főből állt az a speciális rendszer, ahol ilyen emberek támogatást kaphattak. Ma több, mint 1100 szervezet rendelkezik 2500 telephelyi akkreditációval, ahol több, mint 30 ezer munkavállaló támogatással történő foglalkoztatása történik. Jelenleg több, mint 50 ezren vannak. A leglényegesebb elem és ezt Németországból hozta el a szakma, akiket a nyílt munkaerőpiac nem tud tartósan foglalkoztatni. Azokat külön kell támogatásban részesíteni. 21 ilyen szervezet van ma Magyarországon. Arra kell ügyelni, hogy az ő háromévenkénti pályáztatásukat stabilizáljuk, mert ha elengedjük a kezüket, a mögött több ezer ember van. A rendszer ma jó, a rendszernek szakmai programok hiányoznak.

Meg kellene valósítani azokat a programokat, amik értéket teremtenek a munkavállalóval. Ma itt többen szóltak a képzés jelentőségéről. A munkaerőnek akkor van értéke, ha valamihez fog érteni. Mindegy, hogy részfolyamat vagy teljes körű szakmai képzettsége-e. Amit az általam vezetett, több, mint háromezer főt foglalkoztató cégnél megcsináltunk, több, mint 15 éve képezzük az embereket. A végzett szakmunkásainknak csak egy kisebb része helyezkedik el nálunk, a többi megtalálja a megélhetését a nyílt munkaerőpiacon, mert azokat a szakterületeket képezzük. Valahol akkor komplex az dolog, ha van egy kimeneti része. Ha ezt a 20 ezer embert bezárom egy védett rendszerbe, nem sokat érek el vele. Nem tudok újakat behozni a rendszerbe. Nem támogatásnövelést kérünk.

Azt kértük és lehet, hogy államtitkár úrnak ebben már frissebb az információja, a pénzügyminiszter úr nyilvánosan kijelentette, hogy az ágazattól nem vesz el forrást, az ágazatban megtakarítás van. A megtakarítás abból keletkezett, hogy néhány területen erősre sikerült a megszorítás. Jelenleg is néhány szervezet azért küzd, hogy hátha a második félévet meg tudja élni. Hát ha abból a pénzügyi megtakarításból, amit a pénzügyminiszter megígért, hogy itt hagyja, hátha abból sikerül részben őket megsegíteni, részben továbbvinni azokat a programokat, amiben nekem és azoknak az embereknek, akik itt élnek, nagyon sokat jelentene, ha a Foglalkoztatási bizottság létre tudna hozni egy olyan ad hoc bizottságot, ahol kimondottan ezeknek a szakmai programoknak a szakmai összeállítása történne. Gondolom, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem venné rossz néven, ha a párbeszédet élénkítenénk, a szakmai javaslatokkal a közösséget ellátjuk és olyan jogszabályok is születnek, amik végre a kimenetet is megteremtik. És arra is ösztönöznek, hogy a nyílt munkaerőpiacra tudjanak ezek az emberek kimenni. Köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, hogy ki kért szót.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Azt szeretném kérdezni, hogy mire hivatkoznak a megítélt, jóváhagyott pályázat finanszírozásánál a késedelmes utalásra. Kinek a részéről merül fel valamilyen hiányosság?

A kínálati oldalon történik egyfajta előrelépés. Sikerül képezni, sikerül rehabilitálni a megváltozott munkaképességű embereket és mi van a keresleti oldalon. Hogyan tud elhelyezkedni, ha nem védett szervezetben, hanem kint a nyílt munkaerőpiacon keres munkát? Ott hogy talál munkát?

ELNÖK: Köszönöm szépen.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Nemrégen olvastam egy statisztikát, 14 ezer megváltozott munkaképességű embert bocsátottak el az elmúlt másfél esztendőben ezek a rehabos cégek.

Egyébként megnéztem, az észak-alföldi régióban kiírták a rehabos pályázatokat, gratulálok hozzá. Ez végre olyan pályázati kiírás szerintem, ami pont azokat fogja megtalálni, akikről szól a pályázati forma. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vécsi úr!

VÉCSI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Szükség van megoldásokra. Én gyakorló polgármesterként napról napra szembetalálom magam ezekkel a kérdésekkel, mert azt látom, hogy a mi településünkön is, ahol hátrányos helyzetű kistérségben vagyunk, a termelőszövetkezetek szétszedését követően nem tudtunk ebben a kérdésben hatékonyan előrelépni. Ez gyakorlatilag elindított egy elvándorlást, és a legszakképzettebb emberek mentek el a területről, ugyanakkor pedig ott maradtak az egészségügyileg hátrányban lévő emberek, akiknek nem volt lehetősége más területre elköltözni. Én nagyon egyet tudok érteni a vezérigazgató úrral, amikor azt mondja, hogy hozzunk létre egy olyan ad hoc bizottságot, amelyik ezzel a részterülettel foglalkozik, hiszen ezek az emberek, akik a hátrányos helyzetben lévő térségekben élnek, még az ott lévőknél is nagyobb hátrányban vannak, úgyhogy azt gondolom, hogy jó ötlet az ad hoc bizottság létrehozása. Korábban volt is ilyen, és ez a bizottság foglalkozna ezzel a részterülettel.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Visszaadom a szót vezérigazgató úrnak.

DR. VINCZE IMRE (Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ): Köszönöm szépen. Az értékteremtő tevékenységet mindenképpen lehetővé kellene tenni, akár intézményes formában, akár pályázatos formában.

BALOGH ZOLTÁN (START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Kht.): Köszönöm szépen a kérdéseket. Ez is megerősítette a társadalmi párbeszéd hiányát, amit alelnök asszony is említett. A szakma legbelső része tudja, hogy a késedelmes utalások úgy vannak, hogy a tárca a rendszer fennállása óta először decemberben a januári esedékességet is folyósította. Ilyen még nem volt. Februárban azt elfelejtettük, hogy kaptunk megelőlegezést, és úgy éltük meg, hogy kimaradt egy hónap. Döntési folyamatok zajlottak.

A megváltozott munkaképességűnek nem attól van értéke a munkaerőpiacon, hogy kerekes székkel jár.

Lassan ott tartunk, hogy meg kéne állni, az 50 ezer ember elég lenne. Rotálni kéne, tudniillik meg kéne állni. X idő alatt felkészítjük a munkaerőt, lesz belőle egy nagyon jó fröccsöntő szakmunkás, egy olyan cipész, aki az Egyesült Államok megrendelését teljesít, varrónő, faipari szakmunkás, nem sorolom. Ki kell dolgozni ennek a rendszerét. Ez nem csak pénzkérdés, összetett kérdés. Tovább kell fejleszteni a szakmai programokat, elvárásokat.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Nagyon fontos gondolatok hangzottak el. Azt hiszem, nem is kell arra felhívni a figyelmet, amiről Vécsi képviselőtársam szólt. Úgyhogy ha a bizottság tagjainak az egyetértését bírom a dologban, azt szeretném javasolni, hogy a bizottság keretei között ezen típusú kérdéskörrel foglalkozó albizottság kezdje meg, folytassa a munkát, ami a korábbi időszakban adott volt. Emlékeim szerint Lévai Katalin képviselőtársam vezette ezt az albizottságot. Kérem, hogy ennek az összerendezését követően vezérigazgató úrral, igazgató úrral mindenképpen folyjon majd konzultáció e gondolkodás továbbviteléről. Köszönöm szépen.

Államtitkár úr, úgy láttam, hogy kiegészítő gondolatot szeretne tenni a témához, parancsoljon.

DR. TARCSI GYULA koordinációs államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A magyar foglalkoztatási helyzet egyik kritikus pontja a megváltozott munkaképességű honfitársaink foglalkoztatása. Itt durva az elmaradás az Európai Unió átlagához. Nekünk kötelezettségünk ezen változtatni. Nyilván a hátrányos helyzetű régióban, kistérségekben élő megváltozott munkaképességű, tehát hátrányos helyzetű munkába állítása tényleg nagyon nehéz feladat, de ettől erről még nem mondhatunk le.

A második megjegyzésem: az utóbbi néhány hónapban új feladatunk az átzsilipelés megoldása. Ez a megváltozott munkaképességű réteg legyen érdekelt és az őket foglalkoztatók is legyenek érdekeltek abban, hogy a nyílt munkaerőpiacra jussanak, hogy egy rotáció megindulhasson.

A harmadik: megszólítattam a finanszírozás ügyében. Ez egy rettenetes bonyolult dolog, nagyon sokfélék a szervezetek, nagyon sokféle kérés és igény vetődik fel, nekünk itt helyt kell állnunk, a másik oldalról meg kell jegyezzem, hogy súlyos közpénzekről kell dönteni, ahol csakis felelősséggel lehet dönteni.

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr. Eredetileg itt lenne az ebédszünet, viszont az alelnök asszonnyal egyeztettünk, hogy ne törjük meg ezt a lendületet és a közmunkával kapcsolatos napirendünket is tartsuk meg. Sándor László elnök úr részéről egy rövid kiegészítő prezentációra kerülne sor. Elnök úr, a szó az öné.

Tájékoztató a téli-tavaszi közmunkaprogramokról

SÁNDOR LÁSZLÓ, a Közmunkatanács elnöke: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Építhetek arra, hogy itt hosszú évek óta a bizottság előtt nekem volt módom szinte évről évre mindig elmondani az aktualitásokról a véleményemet, ezért azt gondolom, hogy most tényleg nagyon rövid lehetek. Nagyon-nagyon kihegyezetten a súlypontokról szeretnék néhány szót szólni. A második alkalom, hogy a leginkább holtszezonnak minősíthető időszakban forrásokat mozgósítunk és közmunkaprogramokat szervezünk. Az idén ez annyival párosult, hogy lényegesen nagyobb forrást tudtunk erre a célra mozgósítani és a futamidőt ki tudtuk tolni egészen június 10-ig. Ez azt jelentette konkrétan, hogy közel 4,5 milliárd forintot egyszeri alkalommal az ország leghátrányosabb kistérségeibe el tudtunk juttatni és ha valaki figyelemmel kísérte a statisztikai adatokat, azt láthatta, hogy a 33 tényleg legrosszabb állapotban lévő kistérség és a zsilipelésre ítélt 14 kistérségből még további 8 lehetőséget kapott és tulajdonképpen azt mondhatom a tisztelt bizottságnak, hogy aki akar ebből a körből erre a feladatra vállalkozni az lehetőséget is kapott. Jelen pillanatban azt tudom mondani, hogy a legváltozatosabb feladatokra mindig a helyi kistérségi igényeknek megfelelően nagyon jól megszervezett programok alapján, folyamatos ellenőrzéssel a program zajlik és hogy a mindig meghirdetett súlypontok hogyan köszönnek vissza, csak jellemzőül mondom, hogy az összes forrásnak körülbelül 25 százaléka az észak-alföldi régióba került és nyilván, amit lehetett látni egy korábbi prezentációban, a borsodi térség, a dél-dunántúli térségbe, a dél-alföldi térségben a leghátrányosabb közegekhez. De hogy a differenciáltság hogy köszön vissza, arra azért jellemző az észak-alföldi térség is, ahol Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe került a térségbe irányzott forrásnak 84 százaléka.

Természetesen az indítandó programoknál azért arra figyelemmel kell hogy legyünk, hogy a 33 leghátrányosabb kistérség mellett ott van az a másik 14-15, aki határértéket képvisel és még ezen kívül is vannak nehéz helyzetben lévő, talán kistérségi minősítésben nem a leghátrányosabb területekhez tartozók, de településmértékekben nagyon nehéz helyzetben lévő területek. Ezért már most szeretném jelezni, hogy április 1-jétől elindult egy erdőprogram körülbelül kétmilliárdos forrásigénnyel, ott már az allokáció olyan, hogy nem száz százalékos mértékben csak a leghátrányosabbak jöttek szóba, hanem egy kicsit jobban diverzifikált a forrásfelosztás. Egy egymilliárdos forrásösszegben napokon belül indul a vasutak és környékének rendbe tételét szolgáló közmunkaprogram. Ott is a területi allokációban ezeket a szempontokat érvényre tudjuk juttatni és valamikor május elején fog indulni egy 700 millió forint körüli forrásösszeggel a közutaink és környékének rendbe tételét szolgáló program. Emellett sajnos ebben az évben a Környezetvédelmi Minisztériummal nem sikerült a miniszteriális együttműködést összehozni forrásproblémák miatt. A vízügyi igazgatóságok viszont felhatalmazást kaptak a minisztériumtól, hogy ott, ahol a saját lehetőségek lehetővé teszik, ott a vízügyi igazgatóságokkal próbáljunk egy kooperációs kapcsolatot kiépíteni. Már van négy vízügyi igazgatóság, aki jelentkezett, a teljes Tisza vonala - úgy tűnik - érintett lesz és van 11 nemzeti park az országban, ahol egy közös finanszírozású program el fog indulni. Azt tudom mondani, hogy ahogy ez a tavalyi, tavalyelőtti években is jellemző volt, körülbelül a magyarországi települések 60-70 százaléka érintett lesz valamilyen típusú közmunkaprogramban. A Dunától keletre eső területen pedig ez értelemszerűen azt jelenti, hogy ez az arány akár a 80-85 százalékot is eléri, hiszen elsősorban ezeken a területeken látjuk azt, hogy a legszükségesebb az ilyen típusú munkavégzés.

Nagyon szeretném, hogy ha ebben a bizottság is segítségünkre lenne. Kutatók, tudósok, szociológusok körében visszatérő dolog, hogy mi az államilag támogatott foglalkoztatás haszna. Ezt én ugyan a bizottságban többször megtárgyaltam és úgy éreztem, hogy a véleményünket a bizottság osztotta. Én azt gondolom, hogy ennek van egy foglalkoztatáspolitikai célja, hiszen egy döntően depressziós térségben olyan emberek, akik az elsődleges munkaerőpiacon nem kaptak lehetőséget, kapnak itt lehetőséget. Van egy szociális jövedelempolitikai oldala, hiszen munkaviszonyban dolgoznak, szolgálati időt szereznek, nyugdíjszerző időnek minősül ez az időszak és bért kapnak. Ahogy a vita eddigi részében elhangzott, van egy harmadik eleme is, egy mentális eleme, hogy az új generáció nem mindegy, hogy úgy nő-e fel, hogy a szülőktől azt látja, hogy a polgármesteri hivatal ablakát veri a szociális segélyért vagy nap mint nap felkel és elmegy dolgozni.

Sokan leegyszerűsítik a dolgot, hogy hány százalék tud kikerülni az elsődleges munkaerőpiacra. Nekem erre az a válaszom, hogy ott azokban a térségekben, ahol létrejön többletmunkahely, ott ezt a kérdést jogosan fel lehet tenni, hogy vissza tud-e kerülni egy munkába dresszírozott ember - aki még valamennyi képzést is kap - az elsődleges munkaerőpiacra, de ez a 33 kistérség alapvetően olyan, hogy itt 5-6 év óta egy darab többletmunkahely nem jött létre. És én azt gondolom, hogy valahol meg kell becsülni még azt is, hogy ezeknek az embereknek is van joga az élethez és ha csak annyi az eredmény, hogy ezek visszatérő módon munkaviszonyban, jövedelemszerzési lehetőséget kapnak, azt gondolom, hogy nem lehet arisztokratikusan lekezelni ezt az eredményt, hanem ezt is meg kell becsülni. Vannak itt olyan kollégák, akik mindennap látják, hogy az önkormányzati foglalkoztatáson kívül semmi más esély nincsen.

Tehát azt gondolom, hogy ebben talán a társadalmi közmegítélést is lehetne alakítanunk, hogy nemcsak az írott foglalkoztatáspolitikai tudomány kritériumai szerint lehet megítélni dolgokat, hanem sokszor a praktikus valóság követelménye alapján is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése?

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Csak távirati stílusban, egyetértek azzal, amit mondott. Szegény ember vízzel főz, ezt szoktuk mondani, tehát ott, ahol valóban nincs munkahely, valóban fontos eszköz ez. Ami érdekessége, hogy mondjuk árkot takarít egy közmunkás napi nyolc órában x forintért, meg mellette árkot takarít a közhasznú 6 órában y forintért. Világos a problémakör felvetése. Rettenetes sok vele a papírmunka, tudom, hogy EU-s elvárás stb., de borzasztó. Ha lehet, ezen jó lenne csökkenteni, mert valóban jogos igény. Mondjuk egy három hónapos közmunkaprogramban, tudom, hogy EU-s szabályok is előírják a képzést, de miért kell oda egy egy hónapos képzés, ráadásul valamiféle bizonyítvánnyal, meg papírral? Ha van egy hat hónapos program, oda befér, de egy három hónaposnál szerintem nem sok értelme van.

Még egy dolog a fagykárral kapcsolatban. Ez valóban nagyon komoly segítséget jelentett a térségnek, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezekben a közmunkaprogramokban nem azok voltak, akik egyébként az almát szokták szedni. A közmunkaprogramokban megvannak a vasút emberei, megvannak a KÖVIZIG-eknek az emberei. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés?

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánat, csak egy rövid megjegyzés. A közmunkaprogramokban biztos polgármester úr is találkozott egy csomó olyan anomáliával, amit elmondott a Czomba úr is, emellé még egy dolgot tesznek hozzá nálunk Békésben a polgármesterek: a monitoringrendszer mintha hiányozna ebből a dologból, pedig nagyon fontos lenne. Hozzátéve azt és megerősítve, hogy tudom, hogy nem lehet közmunkánál teljesítményértékelésről beszélni, de mi az, ami majd motivál arra, hogy dolgozzon és ne az legyen, hogy egy azt látja, hogy tíz nem csinál semmit, akkor ő miért csináljon valamit. Nem mernek a polgármesterek a legdurvább szankcióhoz nyúlni, pedig megteheti, hogy kirúgja, csak nem meri olyan helyzetbe hozni azt a családot. Ez, gondolom, hogy máshol is előfordul.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Más észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Bizonyos szinkronitásokat teremteni kell a különböző közmunkák tekintetében. Olyan anomáliák, amelyek itt felvetésre is kerültek, olyanokra ne kerüljön sor.

A dolog másik része, amire üzenetértékkel a külvilág figyelmét is érdemes felhívni, én tudom, hogy a Közmunkatanács teszi ezt, de nem baj, ha beszélünk róla. Ez az, hogy meggyőződésem szerint még ha fajlagosan többe is kerül, akkor is érdemes az értékteremtő tevékenységek erősítését folytatni. Ezek mentálisan, morálisan segítenek abban, hogy az érintettek, akik ezeknek a programoknak a részvevői, alanyai, ezek a későbbiekben is vággyanak arra, hogy ilyen projektek alanyaivá váljanak.

Természetes, hogy ott, ahol szorított körülmények vannak, ahol nehéz akár a saját erőből új munkahelyek életre hívását tenni, akár külső befektetői szándékokat megnyerni, ott létfontosságú a közmunka, de ugyanígy a közhasznú és a közcélú munka keretei közötti foglalkoztatás. Úgyhogy elnök úr gondolkodását szeretném megerősíteni abban, hogy amikor a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek pozitív preferálásáról gondolkodik és cselekszik, az abszolút helyes útjárás. Köszönöm szépen a kiegészítéseket, amelyeket képviselőtársaim tettek. Elnök úrnak még visszaadom a szót.

SÁNDOR LÁSZLÓ, a Közmunkatanács elnöke: A képzéssel kapcsolatban, ami elhangzott tavalyi probléma, az ideiben a rövid távúban nincsen képzés. Ezt kipipálhatjuk.

A monitoringra annyit mondanék, hogy pontosan ezek a tapasztalatok indították el, hogy kidolgozásra került, és a most induló vasúti programban, közúti, erdőprogramban bizonyos teljesítménynormák alkalmazása tapasztalati alapon elindult. A teljesítmények megkövetelésére azt tudom mondani, hogy a vállalt kistérségi feladatok teljesítése a monitor dolga, de hogy a vállalt teljesítményhatárokon belül az egyes embernek milyen a teljesítménye, az a projektvezető felelőssége. Abban sajnos nem tudunk osztozni.

A papírmunkáról. Felére csökkentettük a 2003-as papírmennyiséget. De van egy pont és pont tavaly kaptunk egy állami számvevőszéki vizsgálatot, amiben azt mondták, hogy összehasonlíthatatlanul kevesebb az adminisztráció, mint bármilyen más magyar pályázati rendszerben, de az állami pénzekkel való elszámolásnak van egy minimuma, amit meg kell tenni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az utolsó mondatom úgy szól, hogy nyilván sok milliárd forintról van szó, ezeknek hatékony felhasználásáról kell gondoskodni akkor, amikor a tavalyi esztendőben 11,5 milliárd forint felhasználására került sor a közmunka keretei között, akkor azt kell mondani, hogy ez domináns növekedést mutat az egy évtizeddel ezelőtti nagyságrendekhez, ami az ötödét-hatodát érte el nagyjából. Látható, hogy ezek a források még ilyen értelemben sem biztos, hogy minden tekintetben az igényeket képesek kielégíteni. Tehát forrásoldalról is van szükségszerűség és teendő, a másik oldalról pedig, ahogy elhangzott elnök úr részéről, a hatékonyság vonatkozásában és az elszámolhatóság jogszerűsége tekintetében is biztosítani kell mindazt, amit a Közmunkatanács a korábbiakban is megtett. Köszönöm szépen még egyszer.

A napirendi pontok megtárgyalását követően szeretném megköszönni mindnyájuknak, hogy végig kísérték a mai napi munkánkat. Kölcsönösen fontos volt az, hogy egymás véleményébe, a bizottság munkájába betekinthettek.

Köszönöm szépen még egyszer, hogy velünk tartottak. Főigazgató asszonynak és kollégáinak is köszönöm, hogy itt lehettünk és megfelelő feltételeket biztosítottak a munkához.

MISKÓ ISTVÁNNÉ főigazgató (Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ): Tisztelettel megköszönöm önöknek, hogy idelátogattak és megtekintették a régió foglalkoztatási helyzetét. Engedjék meg, hogy a központ nevében meghívjak önöket az első emeleten egy állófogadásra. Hadd mondjam el, hogy március 1-jén költöztünk új helyre és amennyiben lehetőségük van, szívesen megmutatjuk a szervezeteink elhelyezését. A vendégeinknek is megköszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat.

ELNÖK: Köszönjük szépen.

(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 50 perc.)

Gúr Nándor

a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia