1. Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke

Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Rákóczy Attila (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
V. Németh Zsolt (Fidesz) Bernáth Idlikónak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók:

Dr. Lamperth Mónika leköszönő szociális és munkaügyi miniszter
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc.)

 

Elnöki megnyitó

GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, előadóinkat. A határozatképesség megállapításra kerítünk sort. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)

A határozatképesség megállapítását követően a napirendi pontok elfogadására kerítünk sort. Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy a tegnap elektronikus módon jelzettek szerint a mai bizottsági ülést megnyissam és köszöntsem ezen bizottsági ülésünkön Lamperth Mónika miniszter asszonyt, köszöntöm Szűcs Erika miniszterjelölt asszonyt, Simon Gábor államtitkár urat, Székely Judit szakállamtitkár asszonyt, vezető kollégáit és munkatársait. Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e a kiküldött napirendi javaslatot. (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönöm szépen.

Picit rendhagyónak tűnik a mai bizottsági ülésünk, hiszen egy miniszterjelölt asszony meghallgatására kerítünk sort, és mindezek mellett a jelölt mellett ül a regnáló miniszter asszony. A rendhagyás oka az én vagyok. Én kértem miniszter asszonyt, hogy legyen jelen a mai bizottsági ülés elején és ő jó szívvel tett eleget ennek a felkérésnek. Azért tartottam fontosnak, mert nemcsak a kormánypárti képviselők, hanem ellenzéki oldalról is néhány képviselőtársam elfogadó és elismerő véleményeket mondott menetközben arról a tevékenységről, amit miniszter asszony végzett. És gondoltam, hogy itt is megköszönöm neki azt a munkát, amit az elmúlt időszakban mint szociális és munkaügyi miniszter a bizottságunkkal karöltve együtt végzett. Köszönöm szépen a szakmai munkát, az emberi viselkedést és a miniszteri megbízásának a leteltét követően nagyon sok sikert, egyéni boldogságot, egészséget kívánok neki.

Mielőtt a bizottság hivatalos munkáját elkezdenénk, szeretném megkérdezni a miniszter asszonyt, hogy kíván-e szólni. Igen, parancsoljon!

Dr. Lamperth Mónika hozzászólása

DR. LAMPERTH MÓNIKA leköszönő szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tisztelt Miniszterjelölt Asszonyt! Nagyon köszönöm az országgyűlési bizottságnak azt a felelősségteljes munkát, amit ezen a területen, a felelősségi körébe tartozó területen végez. A demokráciába vetett erős hitünk - azt gondolom - azt kell mondassa velünk, hogy az Országgyűlés működésében a parlamenti bizottságok ellenőrző szerepe rendkívül fontos. És ez a bizottság ezt a munkát mindig úgy gyakorolta, hogy miközben kritikus véleményt fogalmazott, időnként kormánypárti oldalról is, gyakrabban ellenzéki oldalról is - teljesen természetesen -, de nagyon normális emberi viszonyok maradtak vagy alakultak ki és én ezt nagyon fontosnak tartom.

Én a miniszteri munkám során a tartalmi munka mellett, hogy bővüljön a foglalkoztatás, hogy legyenek új munkahelyek, hogy javuljon a hátrányos helyzetű térségek esélye, mindig fontosnak tartottam a munka formáját is, törekedtem arra, hogy úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki képviselőkkel kiegyensúlyozott kapcsolat alakuljon ki és ehhez önök kitűnő partnerek voltak, ezt szeretném megköszönni.

Miniszterjelölt asszonynak sok sikert kívánok, ez a kormánynak az érdeke, de még inkább fontosnak tartom, hogy az országnak az érdeke, hogy ezen a területen a kormány munkája sikeres legyen. Köszönöm szépen. És ha megengedik, én mennék tovább a dolgomra.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Még egyszer sok egészséget, szakmai sikereket kívánok! (Dr. Lamperth Mónika távozik az ülésteremből.)

Ezek után rátérünk a miniszterjelölt asszony meghallgatására. Alelnöktársaimmal egyeztetve nagyjából egyórás időben terveztem ezt az ülést. Mellékelten minden képviselőtársam kapott egy összefoglaló anyagot, ennek kiegészítése céljából megadom a szót Szűcs Erika miniszterjelölt asszonynak.

Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előző néhány percben ez a bizottság megadta a zsinórmértéket az együttmunkálkodás módjára vonatkozóan, de ez tőlem nem idegen. Úgy gondolom, hogy a foglalkoztatás ma a magyar társadalom olyan problémája, amiben mindenképpen törekednünk kell arra, hogy akár időben az elődök munkáját megbecsülve, a szakma, a politikai vezetés, a különböző politikai erők által kidolgozott megoldásokat elfogadva és továbbvive dolgozzunk és dolgozzam magam is. Így - úgy gondolom, hogy - az én miniszteri tevékenységemet induláskor alapvetően az kell, hogy jellemezze, hogy azok a változások, intézkedések, kezdeményezések, amelyek részben már törvényi formát öltöttek, részben előttünk vannak, részben pedig indítványokként, kezdeményezésként a szakma asztalán vannak, ezeknek eredményes és hatékony menedzselése legyen, amelyeknek a politikai feltétele az, hogy mindenképpen legyen benne konszenzus, de legalábbis erős támogatottság a szakma és a társadalmi partnerek részéről, és őszintén remélem, hogy fogunk tudni olyan megoldásokat találni, amely a parlament különböző politikai erői számára is támogatható megoldásokat fog képezni.

Nagyon röviden szeretném áttekinteni a foglalkoztatás, foglalkoztatáspolitika mai helyzetét mindössze azért, hogy a magam számára fontos súlypontokat kiemeljem, az én megközelítésemet, szemléletmódomat az önök számára megpróbáljam bemutatni, és természetesen várjam, hogy hogyan reagálnak, hiszen ez nem azt jelenti, hogy akkor én ezt így akarom csinálni, hanem szeretném, ha megtalálnánk a közös munkához a megfelelő alapot. A kiindulópont az, hogy noha 2002 és 2007 között az elmúlt öt esztendőben nettó 95 ezer fővel bővült a foglalkoztatottak száma, ami közel 100 ezer fő, ez egy nagyon komoly szám, az utóbbi két esztendőt nem a bővülés, hanem a stagnálás, illetve 2008-ban már határozottan, egy jól érzékelhető romlás jellemzi.

A munkanélküliségi ráta elérte a 8 százalékot és a területi különbségek olyan mértéket értek el, hogy mondjuk egy fejlett, Győr melletti kistérség és egy hátrányos helyzetű kistérség között a foglalkoztatottsági rátában húszszoros a különbség. Mindez történt annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben, akár a folyamatos munkaerő-piaci eszközöket nézzük, akár a fejlesztési támogatásokat, nagyon jelentős eszközöket költött Magyarország arra, hogy a foglalkoztatási helyzet javuljon. Éppen ezért úgy gondolom, hogy azok a kezdeményezések, amelyek a 2008-as foglalkoztatáspolitikai célokban fogalmazódnak meg és a foglalkoztatás bővítését, a foglalkoztatási szint növelését, másodsorban az álláskeresők, munkavállalók foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének a javítását és a foglalkoztatásban érintettek partnerségének az erősítését célozzák, azok nagyon fontosak és időszerűek.

Szerintem teljesen egyértelmű, hogy ezen a helyzeten csak akkor fogunk tudni javítani, ha ezt nem tekinti senki kormányzati feladatnak kizárólag. A kormányzatnak nagyon nagy szerepe van abban, hogy hogyan alakul ez a helyzet, de a megalkotott szabályozórendszeren belül a konkrét cselekvést mindig a munkát kereső állampolgár és a munkát kínáló gazdasági szereplő, intézmény, civil szervezet az, aki meg tudja valósítani.

Azt gondolom, hogy a foglalkoztatás javításának kérdésében kulcskérdéssé a következő időszakban az álláskeresők és munkavállalók foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének a javítását kell tenni. Ez nem azt jelenti, hogy a munkáltatókat érintő kedvezményeket vissza kell szorítani, hanem vele legalább egyenrangúként kell kezelni. Mert hiába adunk százmilliárdokat a gazdaságfejlesztési operatív program keretében a vállalkozásoknak beruházásokra, ha nincsenek emberek, akik el tudják végezni kifogástalanul a munkafolyamatokat. Ma Magyarországon az a sajátos ellentmondás van, hogy ahol van munkaerő-felesleg, ott nem lehet ilyen beruházásokat megvalósítani, mert nincs megfelelő képzettségű munkaerő, az ország boldogabb felén meg már munkaerőhiány van. Az egyik helyen a munkaerő-felesleg, a másik helyen meg a munkaerőhiány jelentkezik.

Ezért azt gondolom, hogy a foglalkoztathatóság javítására megalkotott különböző intézkedések, amelyek a képzések támogatását jelentik - munkaerő-piaci képzés, felnőttképzés, regionális képzőközpontok képzései és munkaviszonyban lévők képzései, a komplex munkaerő-piaci programok, kiemelten a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők foglalkoztathatóságának, alkalmazkodóképességének javítása, a közmunkaprogramokban a képzés erőteljes megjelenése, a rehabilitáció, a rokkantsági rendszer átalakítása -, mind rendkívül fontos kezdeményezések, amelyeknek a sikeres gyakorlati megvalósítása a minisztérium és azon belül a miniszter egyik legfontosabb felelőssége.

Magam Miskolcon is megéltem, hogy rendkívül fontos a partnerség erősítése. Nagyon jelentős, különösen a hátrányos helyzetű térségekben a civilek aktivitásának a fenntartása és az ő bevonásuk, hiszen itt nagyon speciális kezelésmód szükséges, egyénre, személyre szabott szolgáltatások nyújtása, amely speciális kapcsolatrendszert és speciális képzettséget, tevékenységstruktúrát igényel. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy folytassuk a foglalkoztatási paktumoknak a támogatását, ez egy nagyon jó keret lesz a helyi szereplők együttműködésére és az adott térség sajátosságainak, lehetőségeinek megfelelő foglalkoztatási célkitűzések megfogalmazására és az ehhez kapcsolódó akciók megszervezésére.

A foglalkoztatás keretében többféle munka folyik ma a minisztériumban, amiben kiemelném azt a törvényelőkészítői munkát, ami az "Út a munkához" címet viselő intézkedéscsomag megvalósításához szükséges. A munkaterv bevezetése egy nagyon fontos és nagyon jelentős lépés lesz annak érdekében, hogy tovább differenciáljuk az eszközöket és jobban lássuk azt, hogy a megjelenő nagy számok mögött ténylegesen milyen foglalkoztathatósági potenciálok vannak egyes, jól elkülöníthető csoportokban. Másrészt pedig, hogy jelezzük és éreztessük és segítsük is a munkájukat elvesztett magyar polgárokat abban, hogy az állástalanná válással ne kerüljenek bele egy olyan élethelyzetbe, amibe utána már szinte belerögzülne és elvesztik az alapvető készségeiket arra, hogy rendes napi munkában újra teljesíteni legyenek képesek. Tehát újra és újra kapcsolatot lehet és kell teremteni a munka világával annak érdekében, hogy ezt a fajta kirekesztődést megakadályozzuk és folyamatosan teszteljük azt, hogy milyen lehetőségek vannak a munkaerőpiacra való visszakerülésre.

Nagyon fontosnak tartom az alkalmi munkavállalás szabályainak az egyszerűsítését, ez egy jó forma, de a korábbi szabályozás mindenképpen korrekcióra szorul, hiszen egyértelműen visszaélésre ad lehetőséget. Azt gondolom, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezt meg kell szüntetni, hanem úgy kell megváltoztatni, hogy azokat a társadalmi szükségleteket, amelyek ilyen típusú munkavégzésre valóban léteznek, jól ki tudjuk elégíteni.

Nagyon fontosnak tartom a Start-kártya rendszer továbbfejlesztését. Az adatok azt bizonyítják, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés volt. A legelső Start-kártya, ami a fiatalok munkába állásának támogatására jött létre - már mintegy 80 ezer fiatal váltotta ki - és nagyon jók a tapasztalatok, 80 százalék körüli a munkaerőpiacon történő ottmaradás aránya, ami, azt gondolom ilyen programok esetében kiváló A Start Plusz, a Start Extra után a Start Régió kártya az, amely a hátrányos helyzetű térségeknek szólna és az alkalmazás időtartamát kitolná két évről három évre, illetve a kedvezményeket nagyobb mértékben biztosítaná a munkáltatóknak.

A közszféra reformjához kapcsolódó intézkedéseket, az új pálya programot és az átvezetést a szociális és közigazgatási szférába én azért tartom fontosnak, mert azt gondolom, hogy a munka világában és a munkaügyi szabályozásban mindig kellenek lenni általános eszközöknek, amelyek a gazdasági szereplők mindegyikére vonatkoznak és tudni kell a munkaügyi politikának észlelni azt, ha bizonyos területeken, akár a gazdaságváltozás, szerkezetváltozás, akár a társadalmi ellátórendszerek átalakulása miatt nagyobb számban szűnnek meg munkahelyek és ezért akár területi, akár ágazati krízishelyzetek alakulnak ki. Tehát úgy gondolom, hogy a munkaügyi politikának a differenciáltságához és rugalmas alkalmazkodóképességéhez, a társadalom változó világához az ilyen típusú eszközöket mindig fenn kell tartani és időben kell észlelni, ha van ilyen és erre reagálni is kell. A foglalkoztatási rehabilitáció kérdését azért hoznám fel, mert azt gondolom, hogy ez egy fordulatértékű változás a gondolkodásban is, meg tulajdonképpen a munka lebonyolításában is.

Tájékozódva azt jelezhetem, hogy a kezdeti bizonytalanság után észlelte a tárca azt, hogy itt humánerőforrás-bővítést kell végrehajtani, ma már gyakorlatilag a benyújtott igények 70 százalékát feldolgozták, tehát én remélem azt, hogy gyakorlatilag ebben az esztendőben a rutin üzemmódra rááll a rendszer.

A célzott foglalkoztatáspolitikai intézkedések a legnehezebb helyzetben lévő munkavégzők támogatására: jeleztem, ezt kiemelkedő fontosságúnak tartom. Sajnos mindenki mondja, az adatok is bizonyítják, hogy az elmúlt években a jelentős támogatások ellenére az ország különböző térségei, régiói közötti fejlettségbeli különbségek nem csökkentek, hanem nőnek, és nem vigasztal az sem, hogy ez Európában is így van. Ez csak azt mutatja, hogy valami kreatívat, innovatívat ki kell találnunk, hogy nálunk ne meneteljünk azzal a trenddel együtt, ami esetleg másutt is jelentkezik.

Azt gondolom, hogy ezen a területen rendkívül fontos lépés a decentralizáció. Nagyon jól mutatja a térkép azt, hogy az országnak e tekintetben nagyon különbözőek a régiói és azt gondolom, hogy le kell vinni a döntéseket, a programok kialakítását minél inkább ahhoz a valósághoz, aminek a kezelésére szánjuk ezt. És azt gondolom, hogy igen fontos az integrált munkaügyi, szociális és foglalkoztatási adatbázis létrehozása, hiszen nagyon sokat panaszkodtak az én önkormányzati kollégáim is, hogy rendkívül nehéz nyomon követni azt, hogy ki milyen támogatásban részesül és valójában mire lenne még szüksége. Itt sokkal inkább a támogatást jól ismerőknek az ügyessége, semmint a támogatást nyújtóknak a bölcsessége és racionalitása volt, ami sok esetben a folyamatokat vezényelte. Ezen a területen belül én a "Nem mondunk le senkiről, esély a leghátrányosabb helyzetben élőknek" című programot emelném ki. Nemcsak azért, mert természetszerűleg a hozzám közel álló térségeknek szól, hanem azért, mert szemléletmódjában is, azoknak az intézkedéseknek a rendszerében, amit tartalmazni fog, azt jeleníti meg, amit a fejlesztéspolitikával foglalkozók rendszeresen meg szoktak fogalmazni és a tervezést végzőknek szokták mondani, hogy azt nagyon nehéz megcsinálni komplexen. Nincs ágazati típusú szétdaraboltság, a tervek és az akciók szintjén az összehangoltságnak meg kell lennie. És ez nemcsak azért fontos, mert kevesebb erőforrást köt le, hanem azért, mert nagy valószínűséggel eredményesebb is, mint akár több erőforrásból megvalósított.

A "Lépj egyet előre" program támogatása és folytatása szintén nagyon fontos, itt nagyon sok embernek sikerült már ebbe a programba bekerülni, és azt a logikát jeleníti meg, amiről beszéltem, hogy képzés, képzés, képzés ahhoz, hogy a munkaerőpiacon előre tudjunk lépni. Van sok olyan ügy, ami előkészítés alatt van és többek között a fiatalok munkába állását segítené, pl. egy ösztöndíj-program beindítását vagy - ahogy említettem - speciális helyzetek, mint a Magyar Posta liberalizációjával kialakult krízishelyzet, a posta partner program kialakítása. Erről nyilván még sokat fogunk beszélgetni és nagyon sokat fogunk ezen együtt dolgozni.

A közmunka kérdésében - azt gondolom, hogy - nagyon fontos és lényeges, hogy a képzésekkel kombinált munka legyen és az én személyes tapasztalatom az, hogy ez a közmunka más egy kicsi településen és más egy nagyvárosban. Egy kicsi település érték, emberi, tevékenységi érték, ha valaki a közterületet rendbe teszi, ha virágosít, ha seper. Egy nagyvárosban, mint nálunk, ez inkább probléma, és ezért azt gondolom, hogy nem ugyanúgy kell szervezni. Egy nagyvárosban gépeket kell venni a közterület rendben tartására, és a közmunkát olyan tevékenységekre kell szervezni, ahol a közmunkás látja a tevékenységének az eredményét és köze van hozzá. Én vallom azt, hogy minden emberben benne van az az érzés, hogy meg akarja mutatni másoknak, hogy képes valamire és azt akarja érezni, hogy visszaigazolják, hogy ő hasznos a közösség számára, ezért kell ezt a közmunkát is egy kicsit differenciáltabban és strukturáltabban tervezni és szervezni az érintett önkormányzatoknak. Azt gondolom, ebben már jó néhány év tapasztalata benne van, tehát nem hiszem, hogy ebben különösebb nehézség lenne, hogy új kezdeményezések is megjelenhessenek. Az információk és adatok alapján megfelelő mennyiségű forrás áll rendelkezésre, tehát azt gondolom, hogy ezeknek a bővítése, különösen a decentralizált források tekintetében mindig aktuális és megvitatandó kérdés, mert ha van rá mód és lehetőség, akkor természetesen ide kell és lehet forrásokat áttelepíteni.

Végül néhány szót szeretnék mondani a bérpolitikai kérdésekről. A kormányzat bérpolitikai tevékenységének két fő vonulata, egyrészt a közszféra bérmegállapodása, másrészt a versenyszféra számára keresetemelési ajánlások készítése. Az adatok szerint a versenyszférában nincs olyan jel és olyan ok, ami ennek a megállapodásnak a módosítását igényelné, hiszen a bérkiáramlás magasabb, mint ami az ajánlás volt a közszférában, azonban szükségessé fog válni a korrigált inflációs előterjesztés. Előrejelzés alapján plusz 1 százalék biztosítása, ami - ha jól emlékszem - ebben a félévben meg fog történni, ez a szándék. Az egyébként törvényben garantált illetményemelések forrásait a költségvetés biztosítja.

Én röviden ennyit szerettem volna mondani, nagyon sokat lehetne beszélni, de ha egy óra van mindenre, akkor inkább a kérdésekre válaszolnék. Köszönöm szépen.

Kérdések

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, hogy ki kért szót először. Alelnök asszony, parancsoljon!

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony, Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság!

Amit eddig hallottunk a jelölttől, az semmilyen újdonságot, újszerű elképzelést, koncepciót nem tartalmazott. Újdonság legfeljebb annyi volt, hogy most egy új miniszterjelölt mondta el ugyanazt a leckét, amit már ezelőtt 1-2-3 évvel is hallottunk. Továbbá az volt még az újszerű az elhangzottakban, hogy miniszterjelölt asszony az eddigi parlamenti vitában, amikor a munkaüggyel kapcsolatos törvényjavaslatokat megvitattuk, akkor nem hallottuk az ön álláspontját.

Ezért az első kérdésem az, hogy a miniszterjelölt miért gondolja azt, hogy képes lesz arra, hogy a jelenlegi rendkívül siralmas foglalkoztatási helyzeten változtasson. Ön azt mondta, hogy az elődök munkáját kívánja továbbvinni. Én meg azt javaslom, hogy ezt ne tegye, mert az elődeinek a munkája odavezetett, hogy tízéves csúcson van a munkanélküliségség és a foglalkoztatottság pedig nem bővül. Milyen eszközöket kíván az említetteket kívül igénybe venni és alkalmazni azért, hogy megváltozzon ez a helyzet. Számos programot indított el a kormány 2002 és 2006 között, 2006 óta úgyszintén. Se szeri, se száma azoknak a programoknak, tisztelt miniszterjelölt, amelyekre hatalmas pénzügyi forrásokat fordítottak, sok-sok milliárd forint ment el anélkül, hogy ennek kézzelfogható eredménye lenne akár az ország szempontjából, akár pedig a programokban részvevők szempontjából.

Milyen súlyt fektet ön arra, hogy a minisztériumban a foglalkoztatás és a munkaügy avagy a segélyezési politika legyen a hangsúlyos? Ugyanis az eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy sokkal inkább a segélyezés felé kívánják elvinni a foglalkoztatáspolitikát, nem pedig valóban a munkahelyteremtés, a foglalkoztatottak számának a növelése és a tartós munkanélküliség megszüntetése vagy legalábbis csökkentése. Ezek a programok, amelyek eddig bejelentésre kerültek, mindig hihetetlen nagy ívű változtatásokat vázoltak fel, amelyek - valljuk meg őszintén - kevés vagy semmilyen eredménnyel nem jártak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Filló Pál!

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Érdekes az élet, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ezeket a javaslatokat, amelyeket most kritika ért alelnök asszony megfogalmazásában, ezeket majdnem egyhangúlag fogadtuk el a parlamentben. Tehát úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy rossz a foglalkoztatási helyzet Magyarországon, akkor ezt úgy kell végiggondolni, hogy ha ezek az intézkedések nem születtek volna meg, akkor milyen rossz lenne a helyzet. És ezt nagyon nehéz felmérni, de azért azt nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy ezek nélkül, ha ezeket nem léptük volna meg, jelenleg sokkal rosszabb lenne a foglalkoztatási helyzet Magyarországon. Amit kormányzati oldalról meg lehetett tenni, azt - úgy gondolom, hogy - megtettük. Csodát persze nem lehet várni, hiszen a gazdasági növekedést nem pótolhatják azok a munkaerő-piaci eszközök, amelyekkel mi a saját szakmánk területén próbálunk élni. De most nem erről szeretnék vitát nyitni, hanem kérdést szeretnék feltenni a miniszterjelölt asszonynak.

Lévén, hogy miniszterjelölt asszony mellettem ült a parlamenti padsorokban és elég sok mindenről beszélgettünk, és én tudom, hogy egy olyan térségből jön, amely munkaerő-piaci helyzet szempontjából - Borsod megyéről van szó - nem a legjobb helyzetű, sőt ott a legsúlyosabb a probléma. Alpolgármesterként Miskolcon - ha jól tudom - olyan területen dolgozott, ahol kimondottan szociális és foglalkoztatási ügyekre is volt rátekintése. Azt szeretném kérdezni, hogy azokból a tapasztalatokból, amelyeket az önkormányzati munkában megszerzett, mennyit fog tudni hasznosítani miniszterként.

A másik kérdésem egy alapkérdés, amit már többször megfogalmaztunk és szeretném a véleményét erről kikérni. Ebben - azt hiszem - valamennyi politikai párt egyetért, hogy Magyarországon talán a legfontosabb teendőnk az lenne, hogy az értékteremtő munka becsületét valahogy vissza tudjuk szerezni. Pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy ha a fiatalok körében körülnézünk, akkor mindenki igyekszik ügyeskedni, mindenki nagy pénzt akar keresni, kis munkával, a lehető legkevesebb elfoglaltsággal. Nincs igazán presztízse már a jól végzett szakmunkának sem, és én ezt borzasztó nagy problémának látom. Miközben az országban sok tekintetben a cégek sok területen keresik azokat a képzett munkaerőket, akikre szükségük lenne, de nem találják, úgyhogy úgy gondolom, hogy közösen fontos feladatunk lenne az, hogy a szakmunka presztízsét megpróbáljuk helyreállítani. Ha valamiben lehetne előrelépni, akkor ez az a terület, aminek a következő két évben hangsúlyosan meg kell jelennie. Kérdezem, hogy mi erről a jelölt asszony véleménye. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Oszkár képviselő úr.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Asszony! (Élénk derültség.) Sose lehet tudni. Első kérdésem egy múltbéli időszakra vonatkozik. Ön a Rákóczi Bank vezérigazgatója volt hosszú éveken keresztül. Szeretném megkérdezni, hogyan értékeli az ottani tevékenységét, illetve szerepét.

A következő kérdés szakirányú, bár alelnök asszony már célzott rá, de szeretném megkérdezni én is, hogy hogyan miként gondolja kezelni a foglalkoztatáspolitikát. Alapvetően szociális szempontból vagy inkább gazdasági szempontból. Megmondom miért érdekel ez a dolog. Ehhez szorosan kapcsolódik a feketegazdaság, hiszen jelentős szeletet hasít ki a foglalkoztatásból, amit nem látunk és bizton állíthatom, hogy a feketegazdaság szereplőinek nagyon jelentős része azok közül kerül ki, akik úgynevezett aktív korúak rendszeres szociális segélyében részesülnek. Ezt polgármesteri tapasztalatomból tudom bizton állítani. Mit szeretne tenni ennek a megfékezése érdekében?

A következő kérdés. Hallottam öntől is és másoktól is a területi egyenlőtlenségekről, amelyek az ország minden ágazati területén jelen vannak, de a foglalkoztatásban kirívóak. Szeretném megkérdezni, hogy mit kíván tenni ezek ellen a kirívó területi kiegyenlítetlenségek ellen. Itt alapvetően szűkebb hazánkra, Borsod megyére gondolok, ahol az országos átlagot meghaladó a munkanélküliség hosszú évek óta.

Azt is szeretném megkérdezni, hogy miként vélekedik leendő miniszterként a kormány szerepéről a munkahelyteremtésben. Egy példát szeretnék önnek elmondani, a Hankook mindenki előtt ismerős, sok-sok tízmilliárd forinttal támogatta a magyar kormány a letelepedését, és nekem meggyőződésem, hogy kormányzati támogatás nélkül az elmaradott térségekben nem lehet foglalkoztatást bővíteni, ez a kormány pl. a Hankookot miért az ország közepére, Dunaújvárosba telepítette, ahol munkaerőhiány van. Ha annyira akarna a munkanélküliség ellen tenni az elmaradott térségekben, akkor miért nem a Nyírségbe vagy Borsodba telepítette? Ha ilyen lehetőség adódik majd a jövőben, ön fogja-e támogatni az ilyen multi cégek Borsodba vagy Nyírségbe történő letelepedését?

Nem szorosan foglalkoztatáspolitika, de a jövő generációja szempontjából mindenképpen foglalkoztatást érintő dolog és rendkívül kíváncsi vagyok leendő kormánytagként a véleményére a következő kérdésben. A népszavazáson a választók úgy döntöttek, hogy nem kérik a tandíjat. Ennek ellenére most mégis be fogják vezetni. Szeretném megkérdezni, mi a véleménye arról, hogy az önök kormánya a népakarat ellenére szeretné a tandíjat mégis bevezetni.

Végezetül szintén leendő kormánytagként érdekel a véleménye a következőről. A tegnapi parlamenti ülésen bebizonyosodott, hogy önök foggal-körömmel ragaszkodnak a kormányzáshoz, a hatalomhoz, hiszen a frakcióvezetőnk kérésére vagy felszólítására a miniszterelnök úr nem volt hajlandó önmagát újra megméretni a parlament előtt. Az elmúlt hetek eseményeiből látjuk a parlamentben, hogy tényleges törvényalkotó munka nem folyik és az az érzésünk, hogy a jövőben is ugyanezt fogják kisebbségi kormányként folytatni, hiszen a választásig valahogy ki kell húzniuk az időt és ha érdemi törvényalkotást akarnak, akkor sokkal nehezebb dolguk lesz. Viszont közben a gazdaság, az államháztartás hiánya egyre rosszabb pozícióba kerül. Szeretném megkérdezni, hogy támogatja-e ezt a politikát az ország érdeke ellenében is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy olyan szakmai kérdéseket tegyenek fel, amely a bizottságra tartozik. Nem kívánok senkit korlátozni abban, hogy más gondolatait is megfogalmazza, de a mai együttlétünk a miniszterjelölt meghallgatásáról szól. Kérem képviselőtársaimat, hogy eszerint fogalmazzák meg kérdéseiket. Köszönöm szépen. Geberle Erzsébetnek adok szót.

GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt asszony nagyon átfogó foglalkoztatási képet vázolt fel, és ahogy Filló Pál képviselőtársam is említette, ön nem az ország boldogabbik feléből érkezett, hanem Borsod megyéből és ezzel a területtel foglalkozott alpolgármesterként is. Tehát azt gondolom, hogy egy nagyon átfogó képe van.

Körülbelül két héttel ezelőtt jelent meg az az országjelentés, amit az OECD készített és ennek egy külön fejezete foglalkozik a magyarországi helyzetképpel és megoldási javaslatokat is megfogalmaz. Tulajdonképpen ez a jelentés azt rója fel a legnagyobb hibának és veszélynek, hogy Magyarországon az élő munkára rakódó terhek jelentik a legnagyobb problémát a foglalkoztatásban és a térségben az ország versenyképessége is emiatt szenved hátrányt. A jelentés megfogalmaz egy olyan javaslatot Magyarország felé, hogy egy átfogó gazdaságpolitikai szemléletváltással talán ösztönözni lehetne a munkahelyek teremtését, ön a minisztersége alatt tervez-e valami ilyesmit?

A másik kérdésemben szintén egy jelentésre szeretnék utalni. Az Állami Számvevőszék készített egy jelentést a foglalkoztatási helyzet javítására szolgáló pénzeszközök felhasználásáról, gondolok itt a Munkaerő-piaci Alapra, illetve a munkaügyi központokra költött költségvetési forrásokra. Én a múlt heti parlamenti vitában is szorgalmaztam azt, hogy kerüljön bele a törvényjavaslatokba valamiféle monitoringrendszer ezeknek a pénzeknek a hasznosulására, hiszen nagyon súlyos százmilliókat költ az ország közpénzekből ezeknek a központoknak, illetve a Munkaerő-piaci Alapnak a működtetésére, ugyanakkor nagyon kevés a visszajelzés - legalábbis én nagyon keveset találtam - arra vonatkozóan, hogy ezek milyen módon tudják javítani a foglalkoztatás helyzetképét. Azt kérdezném öntől konkrétan, hogy tervez-e valamifajta monitoringtevékenységet ezeknek a pénzeknek a hasznosulására. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czira Szabolcs!

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Ön említette, hogy a parlament előtt folyamatosan számháború van, hogy kinek mennyi volt a munkanélkülisége, mennyivel vette át stb. Szégyellem, de nem tudnám felsorolni, hogy 2002-től 2008-ig hány foglalkoztatásért felelős miniszter volt. Én az elnök úrtól szeretném kérni, hogy megkaphatnánk-e olyan adatot, hogy ki meddig volt miniszter, ő mennyi munkanélkülit vett át, mennyivel szaporodtak a munkahelyek és mennyi ennek a szaldója. Mert ugye itt beszélt a jelölt asszony 100 ezer munkahely teremtődéséről, utána stagnálásról, most meg csökkenés van. Mert azért valami mércét jelent az, hogy aki abban az időben miniszter volt, az ő minisztersége ideje alatt hogy változott a munkanélküliség. És azért köszönöm, hogy ezt tetszett említeni, mert én erre rákapcsolódhatok.

Arra kapcsolódnék rá, amit Filló Pál is mondott, hogy ön is az önkormányzati szférából jön. Az önkormányzatok talán nagyobb szerepet kaphatnának a közhasznúak, a közcélúak foglalkoztatásában. Vannak térségek, ahol olyan keveset foglalkoztathatnak, hogy amit szlogenként tetszenek mondani, hogy segélyként munka, ez valóban ott igaz is lehetne, hiszen vidéken még nem szégyellik az önkormányzattól elfogadni a munkát.

2006-ban a választások előtt volt ilyen kampány, hogy csomó település igényelhetett a téli időszakra 4-6 hónapra 7-6 órás munkára közhasznú munkásokat és ezzel sok település is élt. Ez azt bizonyítja, hogy most is élnének, ha többre kapnának kvótát és lehetőséget.

Tetszett említeni a szakképzést. Mint tudjuk, a szakképzésben rengeteg a munkanélküli-képzés. Mit akar annak tekintetében tenni, hogy azok a szakmák kerüljenek képzésre, amelyek valóban szükségesek a vállalkozások számára?

A friss diplomások tömegesen vándorolnak most már ki az országból és ennek 60 százaléka jól érzi ott magát, ezek az emberek nem szívesen akarnak visszajönni. A költség itt marad Magyarországon, mert mi kiképezzük akár szakmunkás, akár egyetemi végzettséggel és utána kint hasznosítja. (Dr. Bóth János: erről szólt a tandíjjavaslat.) Mit kíván ez ellen tenni? Mert elhangzott ebben az adásban, hogy ez most már nemcsak pénz kérdése, nemcsak lakás kérdése, hanem elsősorban a rossz légkör, ami Magyarországon eluralkodott és a rossz környezet, amiben nem szívesen akarnak a friss diplomások állást vállalni.

Amikor Lamperth Mónika meghallgatása volt, akkor is említettem a lakásfenntartási támogatást. Bizonyára találkozott vele, mint alpolgármester, de napról napra ez a legégetőbb problémánk, hogy a legalacsonyabb nyugdíjból, jövedelemtámogatásból és segélyekből élő emberek olyan alacsony négyzetméterű lakásokban élnek, hogy annak a visszaszorzása nem éri el a 20 százalékot a lakásfenntartási költségeknek az ő pénzéből és rengeteg nagyon sok szegény ember, család kiesik ebből az ellátórendszerből. Több írásbeli kérdést is küldtem és valamennyinél azt a választ kaptam, hogy ez a rendszer megfelelő.

Még egy példát a munkahelyteremtéssel kapcsolatban hadd mondjak. Helyben egy multinacionális cég menedzsmentje megkeresett, hogy ötmilliárdot szeretne a cégbe fektetni, de ha kapnának olyan támogatásokat, mint amit Szlovákiában el tudnak érni - mert a cég most a között őrlődik, hogy az ország közepére, Nagykörösre telepedjen-e le vagy bővítsen-e, hiszen dobozokat gyárt és az üres dobozt szállítani nem gazdaságos dolog, tehát logisztikai szempontból ez az ország közepén jó lenne - akkor jobb lenne a helyzet. A szlovák rendszerrel hogy tudjuk felvenni a versenyt? Tud-e ön ebben segíteni akár konkrét esetben is, vagy forduljak máshoz? Mert ez mai égető probléma, a Gazdasági Minisztériumot mondták, hogy keressem fel, de annak bizonytalan a helyzete, most ezt a kérdést ezért önnek teszem fel, hogy a munkahelyteremtésnél ilyen segítséget, hogy versenyképesek lehessünk a szlovákokkal, ki akar-e alakítani és tud-e ebben majd segíteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Miniszterjelölt asszony! Molnár képviselőtársam hozzászólására reagálva mondanám, hogy ez egy szakmai bizottság, ő nem szokott ezeken részt venni, így nem tudja, hogy itt szakmai jellegű megszólalások szoktak elhangzani.

Az első, amit felvetnék önnek az a szakképzés mellett az átképzés. Ez az én egyik vesszőparipám méghozzá azért, mert Békésben, ahonnan én jövök, hasonlóan hátrányos helyzetű térség, mint Borsod megye, egyrészt tényleg szembekerülünk egy olyan problémával, hogy elég sok munkanélküli van. Ugyanakkor készítettek egy felmérést 30 fémiparral foglalkozó vállalkozással. Munkahelybővítésről kérdezték őket és azt nyilatkozták, hogy ez a 30 cég összesen 700 munkahelyet teremteni, de abba a problémába ütközik, hogy nem talál abban a térségben 700 olyan szakmunkást, aki fémiparban jártas. Tehát az ellentmondások feloldására miniszter asszony milyen megoldásokat lát? A jelenlegi eszközöket megfelelőnek tartja-e, ha pedig nem, akkor milyen módosításokat lát szükségesnek ebben az ügyben?

A másik inkább egy megjegyzés. Amit Bernáth Ildikó mondott: én azt gondolom, hogy illúzió azt gondolni, hogy van egy csodamegoldás, amit hogy ha meglépett volna valamelyik kormányzat vagy miniszter, akkor drasztikusan megemelkedett volna a foglalkoztatottság, mert akkor ez csak miniszter és akár polgármester kérdése egy-egy városban. Tehát nem szeretném, ha így leegyszerűsítenénk ezeket a kérdéseket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én pedig azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól, hogy a kérdésekre koncentráljunk és ne a mai bizottsági ülést, a bizottsági ülés meghallgatását használjuk arra, hogy egymás kérdéseire visszatérjünk. Köszönöm szépen megértésüket. Czomba Sándor jelentkezett, utána Kiss Ferenc, Wittner Mária.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is az ÁSZ-jelentésre szeretnék hivatkozni, ami arról szól, hogy 1500 milliárd forint ment el úgy a magyar gazdaságban, hogy gyakorlatilag semmi látszata nincs. És ha a foglalkoztatási oldalt nézzük, ott is volt egy igen súlyos mondat, hogy 251 milliárd forintot költöttünk az elmúlt három esztendőben különböző munkanélküli ellátásokra és egyéb kiadásokra, aminek megint csak nem látszik a hatékonysága.

Hátrányos helyzetű régiókról volt ma már szó bőségesen, én a Beregből jövök és csatlakozhatok a borsodi térséghez ebből a szempontból, mert nálunk sem különb a helyzet. A kérdésem, hogy milyen konkrét lépéseket kíván tenni miniszterjelölt asszony munkahelyteremtés elősegítésére a leghátrányosabb helyzetű térségekben. Valóban fontos az, hogy megfelelő szakképzettségű emberek álljanak egyébként rendelkezésre, de én megmondom őszintén, hogy nem ezt látom elsősorban akadálynak. Én a szociális ellátórendszert is nagyon komoly problémának és akadálynak látom, mert amikor odatelepszik egy munkahely egy ötezer fős munkanélküli regiszterbe és keres 200 embert, az bizony nagyon sokszor ezt a 200-at sem találja meg azért, mert sok esetben jobb otthon maradni segélyen, mint minimálbéren dolgozni, mert körülbelül az a nagyságrend. Tehát nagyon szorosan összefügg ez a kérdés.

A rehabilitációs járadékkal kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, említette miniszterjelölt asszony, hogy új rendszer új metodika. Én sajnos borítékolni is merem, hogy ennek a rendszernek a fenntartása, üzemeltetése, működtetése, tehát azoknak a szakembereknek a fenntartása többe fog kerülni, mint amennyit egyébként a rehabilitációs járadéktól elvárnak. Olyan településeken, ahol egyébként egy munkahelyre tíz munkanélküli jut és a rehabos lesz a tizenegyedik, esélye sem lesz semmire. Havonta be fog menni a munkaügyi kirendeltségbe, kap egy stemplit ugyanúgy, mint a többi, menj haza, aztán gyere vissza egy hónap múlva. Ennek így nincs értelme véleményem szerint.

Képzések-átképzések témája. Komoly dilemma, hogy csak azokat a képzéseket támogassuk-e, aki mögött munkahelyi háttér van. Ez nagyszerű ott, ahol egyébként van munkahely. De ahol nincs munkahely, ott azt mondjuk, hogy a kérdés az, hogy otthon üljön szociális segélyen és bámulja a négy falat vagy pedig próbáljuk meg valamibe bevonni. Egy képzés költsége nem kevés, 300-400 ezer forint alsó fokon, plusz a keresetpótló támogatás mértéke 100 százalékos lett az elmúlt időszakban, ami elméletileg nagyszerű, gyakorlatilag az a baj, hogy nincs ennyi pénzünk, tehát kevesebb képzés tud beindulni. Úgyhogy javaslom, most már többedszer, hogy menjünk vissza 60 százalékra ott, ahol nem szükséges ez a 100 százalékos támogatás. De én azt mondanám, hogy ne húzzunk egy olyan határt, hogy ahol 40 százalék alatti az elhelyezkedés, azokat nem támogatjuk, ahol meg 40 százalék fölötti, azt meg támogatjuk. Nem ilyen tiszta a rendszer, mert ha egy munkaerő-piaci képzés van ott, ahol a munkáltató ott van mögötte, ott 100 százalékos lesz az elhelyezkedés, ahol meg nincs munkahely, ott lehet, hogy 5 százalékos sem lesz.

Tehát az első kérdésem konkrétan, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben milyen munkahelyteremtő, -ösztönző támogatásokat kíván bevezetni. Különösen igaz ez a pályakezdőknek, mert elhangzott a Start-kártya, ami nagyszerű dolog, így van, de azért nagyszerű, mert együtt veszik igénybe a bértámogatással. Tehát magyarul 50 százalék bér plusz járulék, és ehhez jön még hozzá így együtt a Start-kártya.

Munkaerő-piaci Alap, volt már róla szó. Szeretném kérdezni, hogy hogyan látja a működését. Nem gondolja-e, hogy jó lenne átgondolni ennek a következő időszakban a működtetését? Konkrétan: 2,3 milliárd forintot fordít immáron több esztendeje a Munkaerő-piaci Alap munkahelyteremtésre, ugyanakkor jelenleg már több, mint száz milliárd forint az az összeg, ami különböző ellátásokra fordítódik. Szociális ellátórendszer. Most is mondom: ameddig segéllyel annyit lehet keresni, mint munkával, addig nem nagyon van miről beszélni. Látjuk ezt a kezdeményezést, ami a próbamunkáról és egyebekről szól. Ön szerint megoldás-e ez? Az, hogy 90 nap szociális segély után 15 nap munkaviszony, megoldás-e ez? Vagy egy kistelepülésen, egy 4-500 fős településen, ha 90 segélyezett van, meg tudja-e oldani az önkormányzat ezt a fajta munkakipróbálási technikát?

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatban lenne az utolsó kérdésem. A fő feladata az lenne, hogy azokat az ügyfelek, akik bekerülnek hozzá, minél előbb munkához juttassa. Tehát próbáljon rajta segíteni. Ön hogy látja ennek a jelenlegi működését? Valóban megújult-e az Állami Foglalkoztatási Szolgálat? Valóban ügyfélcentrikusabbá vált-e mint korábban? Illetve, ha egy számadatot mondok, ami becsült adat, a munkáltatóknak körülbelül az egyharmada, de inkább az egynegyede az, aki a munkaügyi központon keresztül tölti fel a létszámát, a munkaerőigényét, egyébként zömében ismerősökön, barátokon, sajtón, egyebeken keresztül történik. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hatékonyabban működjön? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kiss Ferenc képviselő úr!

KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Kedves miniszterelnök ... vagy miniszterjelölt asszony. (Derültség.) Már ketten vagyunk! (Közbeszólás: Hárman!) Igen.

Szóval nagyon sok kérdés elhangzott, én csupán egy-két dologra szeretném a figyelmet ráirányítani. Nem volt szó róla, de nagyon fontosnak tartjuk a munkáltatók és a munkavállalók közötti párbeszéd erősítését, a munkabéke megőrzése érdekében. Azt szeretném mondani, hogy az érdekegyeztetés rendszerének a jelenlegi működési mechanizmusát jónak tartja-e, ha igen, ennek a további megerősítését szükségesnek érzi-e. Különösen az utóbbi hetekben egyre több helyen felvetődött a sztrájkokkal kapcsolatos kérdés, a sztrájktörvénnyel kapcsolatos módosítás. Úgy gondolom, hogy e területen jelenleg ezt a kérdést a kormányzat jól kezelte.

A foglalkoztatás bővítéséről többen szóltak, úgy gondolom, napjainkban egyre inkább a statisztikai számokról vitatkozunk, én úgy érzem, hogy azt kellene elérni, hogy aki dolgozni szeretne, az kapjon esélyt továbbképzésre, hogy munkát is tudjon vállalni, ezért mindenképpen folytatni kell a kis- és középvállalkozások foglalkoztatásbővítő támogatását.

Képviselőtársaim szóltak a szakképzés munkaerő-piaci igényekhez történő igazításáról. Mi többször felvetettük, hogy előnyben kell részesíteni a munkahelyen történő gyakorlati képzést és a munkaerőpiachoz kapcsolódó szakképzést. Komoly pénz áll rendelkezésre, úgy gondolom, hogy efelé kellene elmozdulni. Legutóbb Czomba képviselő úr szól a Lépj egyet előre programról. Azokat kell támogatni elsősorban, akiknek esélye van arra, munkába tudnak állni.

Kérdésem: a szociális támogatások áttekintése területén a gázártámogatásnál, a lakhatási támogatásnál, az utazási támogatásnál tovább erősítve a rászorultság elvét, szerepel-e egy ilyen elképzelés, vagy a jelenlegi rendszer jó, csak további finomításokra van szükség?

Csatlakozom még egy kérdéshez, ez pedig a regionális szint a foglalkoztatási szolgálatok esetében. Én is azt szeretném kérdezni, hogy jól látják-e el a feladatukat, nem kell-e ezen változtatni, akár a struktúrában, a hatáskörben és a rendelkezésre álló pénzügy keret felhasználásában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Wittner Mária képviselő asszony, parancsoljon.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Mennyiben tartja miniszterjelölt asszony szükségesnek egy második gumigyár telepítését Magyarországra az adózók pénzéből és jelentős támogatással, mivel a munkaerő jelentős részét hozzák magukkal. Tehát nem igazán oldja meg a magyar munkanélküliséget. Helyette nem tartaná-e fontosabbnak a hazai kis- és középvállalkozások támogatását? Legalább azért, hogy ne szűnjenek meg és ne termeljék újra a munkanélküliségséget. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Hogyan képzeli el miniszter asszony vagy van-e valami programja arra, hogy a Magyarországon élő romák helyzetének javításával kapcsolatban milyen feladatokat, célokat kell megjelölni? Hogyan képzeli el azt, hogy a romákat hogy lehet jobb életmódra úgymond nevelni vagy motiválni, mivel tudják elérni azt, hogy a romák azon része, akik nagyon le vannak szakadva a magyar társadalomtól és szinte embertelen körülmények között élnek, kikerüljenek abból a lehetetlen helyzetből, amiben élnek. Gondolok elsősorban a lakhatásukra, a foglalkoztatásukra, az oktatásukra és nagyon veszélyes helyzetben van az egészségügyi ellátásuk is. Én úgy látom és azt tapasztalom, hogy ezzel a kérdéssel nem igazán szeret foglalkozni senki, mert ez egy nagyon kellemetlen kérdés és jobban szereti mindenki leírni egy darab papírra, elolvasni, beszámolni róla, aztán azt látjuk, hogy eltelik 1-2 év és még mindig nem történt semmi.

Volt lehetőségem véleményt mondani a Roma integráció évtizede programról is, ami igen szép program, de csak papírforma. Én bízom abban, hogy ön komolyan gondolja ezt is és fog célirányos lépéseket tenni.

Van a roma társadalomnak egy másik része, akik igen jól szituáltak és megérettek arra, hogy a magyar társadalomba beilleszkedjenek. Itt az esélyegyenlőséget szeretném megemlíteni, arról is sokszor esik szó parlamentben, bizottsági üléseken, hogy az esélyegyenlőség egy nagyon fontos dolog. Azt tapasztalom, hogy a gyerekeink és mi is elértünk egy olyan szintre, ami igen megfelelő ahhoz, hogy a magyar társadalomba befogadjanak minket, de nem igazán tapasztaljuk a befogadás készséget. Azt kérjük, hogy kövessenek el mindent azért, hogy a többségi társadalom is belássa, hogy velünk együtt kell élni és csak úgy lehet békét teremteni, ha megvan a befogadókészség és az elfogadásra hajlandóak.

Szeretnék még egy nagyon fontos témát megemlíteni. A szociális helyzetre való tekintettel nagyon nagymértékű Magyarországon a roma bűnözés. Ez abból adódik, hogy nem dolgoznak és sokuk megélhetési bűnöző, akikkel tele vannak a börtönök. Olcsóbb lenne gyárakat építeni, gazdaságosabb lenne iskolákat építeni, mint börtönöket. Nem arra kell törekedni, hogy a munka világából kiesett és a segélyezés világába átkerült roma lakosság nagyon nagy része úgy találja meg a plusz családi bevételeit, ha a bűnözés irányába mozdul. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy találjunk arra megoldást, akár önkormányzati szinten is, hogy a közhasznú, közcélú munkákba próbáljuk bevonni a településen élő romák nagyobb részét. Ezt ön nagyon jól tudja alpolgármesterként, hogy ez milyen fontos, mert ott kell megfogni ezt a réteget, ahol lehet. Bízom benne, hogy ha erre lesz hajlandóság és le lesznek az emberek foglalva és munkába tudnak járni, akkor elindul egy olyan folyamat, ami ahhoz vezet, hogy ebből a rétegből egyre többen akarnak átkerülni abba a rétegbe, amelyik képes beilleszkedni a magyar társadalomba. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy István!

NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök.... (Derültség.) bocsánat, tehát miniszterjelölt asszony bevezetőjében inkább a múltban zajló folyamatokról beszélt, annak az eredményeit igyekezett felmutatni és egyébként ennek tükrében a végén mindannyiunk számára az csengett ki, hogy azért a munkanélküliség ma Magyarországon növekedett. Bárhonnan közelítjük a kérdést, akár morális, akár politikai, társadalmi, szociális vagy gazdasági szempontból, ma Magyarországon egyébként a válság jelei mutatkoznak. Erre a válságra utal az is, mintha most kezdenénk megtapasztalni azt, hogy az elmúlt időszak megszorító intézkedései akár az oktatásban bekövetkezett negatív változások vagy az egészségügyben történtek mind-mind az ön által vezetni kívánt tárca tevékenységét, feladatait fogják növelni az elkövetkező időben. Tehát az ön tárcája egy súlyponti tárca, ami egyébként lehetőséget is jelent a jelenlegi helyzetben, hogy valamiféle pozitív elmozdulással azok a nem kívánt és negatív jelenségek, amelyeket napjainkban megtapasztalunk, kedvező fordulatot vegyenek. Akármilyen irányba tekintünk, a foglalkoztatás meghatározó például a nyugdíjazás kérdésére, akár a szociális helyzetre is kihatással van. Tehát gyakorlatilag az ön tárcáján belül is lehetőség van arra, hogy a munkaügyi, foglalkoztatási, illetve a szociális kérdéseket komplex kérdésként kezeljék és az itt jelentkező problémákra komplex javaslatokat tegyenek. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy az elmúlt időszakban mind a két területen történnek változások, de ezek a változások egymástól függetlenül történnek.

Az életrajzában olvastam, hogy rendelkezik önkormányzati tapasztalattal, akkor egy dologban biztosak lehetünk, hogy a szociális törvényben az az állandóság, hogy folytonosan változik, tehát nincs olyan hónap, hogy egy önkormányzati tisztségviselőnek ne kelljen egyébként előterjesztést tenni azért, mert a szociális törvényben változások történtek. Ezért azt a kérdést tenném fel, hogy van-e önnek személy szerint akár saját, akár más tárcákkal közösen megvalósítható olyan komplex programja, amely a jelenlegi válságból való kilábalást, akár szociális, akár foglalkoztatáspolitikai szempontból segítheti. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdéseket. Nem kívánok kérdést feltenni, viszont Czira Szabolcs képviselőtársamnak volt egy kérése, ezért engedje meg miniszterjelölt asszony, hogy arra válaszoljak. Azt a választ kell erre mondanom, hogy persze, hogyne lehetne. Minden adott időpillanatokhoz illesztetten lehet állapotokat rögzíteni, de a szakmaiságunkat megőrizve szeretném javasolni, hogy ne ez legyen a jellemző, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy a munkaerőpiacon vannak szezonális hatások. Ha valaki például egy adott esztendő telén lett miniszter és egy másik esztendő nyarán távozik, akkor nem az ő munkássága határozza meg elsődlegesen azt, hogy mi zajlik a munkaerőpiacon. Tehát ne akarjunk olyan kérések kielégítésére sort keríteni, melyek torz képet festenek. Ezért azt szeretném kérni a képviselőtársamtól, hogy persze, ha szükségszerű, akkor képesek vagyunk ezt összegyűjteni, de ne befolyásolja ez az értékítéletünket, hiszen - mint ahogy említettem - ezer olyan dolog van, ami különböző időpillanatokban való mérési adatokat nem tesz összehasonlíthatóvá. Köszönöm szépen. Megadom a szót miniszterjelölt asszonynak. Arra kérem, hogy a válaszait adja meg a feltett kérdésekre.

Szűcs Erika miniszterjelölt válaszai

SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. A képviselő hölgyek és urak nagyon sokszínűen bemutatták, hogy milyen összetett és milyen bonyolult problémakör ez és mennyire fontos, hogy értékválasztásban - mert azt jelenti aztán az irányválasztást - közel kerüljünk egymáshoz. Szerencsére feltették a kérdést, hogy most szociális vagy foglalkoztatási. Tehát élére állítottak jó néhány dolgot és azt gondolom, hogy ezeket kell végigvitatni, hogy ez vagy igen vagy nem pont, hogyan legyen. Azért mondom, mert nem szeretnék kibújni az alól, hogy van-e elképzelésem. Természetesen van, csak nem gondolom azt, hogy nekem itt most a magam kútfejéből kell programot hirdetni. Először is azért nem gondolom, mert most készülve erre a meghallgatásra, átnéztem azokat az anyagokat, amiket a kollégák készítettek és azt gondolom, hogy ha ezt bárki átnézi, akkor rá fog jönni arra, hogy a magyar munkaügyi politikában a foglalkoztatás intézményrendszerében és szabályozásában olyan mértékű minőségi változás, mint ami az elmúlt néhány évben végbe ment, és európai jellegű, a szükségleteket jobban tükröző, a lakossághoz közel helyező, nem volt még. De ezt az ember akkor látja, amikor el kezdi olvasni, hogy ezt is megcsináltuk, azt is megcsináltuk. Nem akarom az időt húzni vele, mert rengeteg kérdés van, de szívesen átadom a saját felkészítő anyagaimat, hogy higgyünk már abban, hogy közösen így gondoljuk, mert ezek közül nagyon sokat önök is támogattak vagy önök kezdeményeztek. Higgyük abban, hogy közösen tettünk valamit ennek az ügynek a megoldásáért.

Azt szoktam mindig mondani, hogy információm és tudásom mai szintjén válaszolok, mert tudom, hogy senkinek nincs a zsebében a bölcsek köve és nyitottnak kell lenni mindenféle vélemény és megközelítés meghallgatására annak érdekében, hogy valóban egy társadalmilag közös, méltányolható megoldás szülessen.

Molnár Oszkár személyes kérdésével kezdeném. Kedvenc dolog, hogy ha én megjelenek valahol, ezt tíz évvel ezelőtti ügyet előhúzzák. Akár büszke is lehetnék, hogy tíz éve semmi más nem történt, amivel elő lehet jönni. A Rákóczi Bankban 1996. május 15. és 1999. január 12. között dolgoztam, két és fél évem volt arra, hogy valamit felmutassak. A bank, amikor átvettem, regionális fejlesztési bank volt, ilyen Magyarországon még nem volt és sajnos, mióta ezt tönkre tették, nincs is. Rendkívül fontos intézmény lett volna, ha a magyar bankrendszerben a külföldi bankok magyarországi nyomulása helyett az Orbán-kormány továbbviszi ezt a dolgot és segít annak a banknak, meg az utánam következő vezetőknek, hogy tudják menedzselni, akkor ma egészen más lenne a hazai bankrendszer és más lenne a regionális fejlesztésnek az intézményrendszere pénzügyi oldalról.

Mi történt? Egy összeomlás előtt álló bankot kaptam én akkor egy nagyon kiváló szakembergárdával és sikerült egy olyan stratégiát kidolgoznunk, amit egy év elteltével a fő tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank budapesti fejlesztési szakemberei is elkezdtek becsülni, mert addig csak ilyen buta kis vidékiek voltunk, "mit akarnak ezek bankárkodni, nem értenek ők ehhez?". De aztán rájöttek, hogy mégis hozunk be valamit, amit itt Budapesten nem lehet tudni és látni. Elindult a bank mérlegfőösszegének a növekedése, a közvetített és saját forrásból kihelyezett hitelekből mintegy ezer munkahely megteremtését támogattuk egy rendkívül kockázatos terepen. Hátrányos helyzetű régióban kezdő kisvállalkozásokat támogatni, saját példájából mindenki tudja, hogy nem egyszerű dolog. Ez volt az, ami először a banknak hozott egy komoly fellendülést, az én időmben sikerült elérni azt, hogy a bank megerősítette a tőkepozícióját és 500 millióról egymilliárd forintra felemelték a tőkét és elérte a szakosított pénzintézethez szükséges tőkenagyságot, osztalékot fizettünk. Azonban a gyors növekedés természetszerű következménye, hogy a növekvő kihelyezési kockázatok megjelentek a hitelezési kockázatban. Az általam vezetett utolsó esztendőben a bank működési költségei kevesebbek voltak, mint a bevételei, de a banknál van egy ilyen sajátos dolog, hogy tartalékképzés, kockázatok, ezért mínuszba ment. Három könyvvizsgáló dolgozott rajta, hogy ez a mínusz nagyon nagy legyen, tehát a szocialista kötődésű vezérigazgató távozása után el lehessen mondani, hogy kész, tönkrement. De azért 1999 májusában az első negyedévet lezáró jelentés, amit az új vezérigazgató, meg az igazgatóság aláírt, azt mondta, hogy a bank egyébként stabilizálható, szépen mennek előre a dolgok, minden rendben van. A novemberi jelentés írta azt, hogy káosz van. Csak akkor már késő volt, mert azt a káoszt nem én csináltam. Abban az esztendőben, amikor az új vezetők ténykedtek, egyetlen egy új hitelkihelyezés nem történt, mert persze minden hitelkihelyezésnek van kockázata, ennél csak egy nagyobb kockázat van egy bankban, ha nem helyezek ki hitelt, mert keresni csak a hitellel lehet, a betétre csak ráfizetni lehet. Ennek következtében 500 millió forintos veszteséget hozott össze az új vezetés, elvesztette a bank a licencét, átment fejlesztési társaságba, nagy cikkek jelentek meg a helyi újságban. Mondtam, legyen, én boldog lettem volna, ha sikerül valamit csinálni. A következő esztendőben 300 millió forint veszteség, két év alatt füstbe ment egymilliárd forint tőke, ma sem tudom, hová és a bankot kivezették.

És ma nincs hazai, a regionális fejlesztést támogató pénzintézet. Az én szerepem ebben annyi volt, hogy a kollégáimmal közösen kidolgoztunk valamit, mint ami nagyon szoros összefüggésben volt a területfejlesztés rendszerével, a fejlesztési bankolási rendszerrel. Őszintén sajnálom, hogy abszolút politikai indíttatásból azt hitték, hogy meg lehet csinálni a bankkal azt, hogy ha engem üldöznek, a bank túléli. De nem sikerült, ez a két dolog együtt akkor még nem ment, túl sérülékeny volt. Ma is nagyon bánom. Ennyit a Rákóczi Bankról. Egyébként kétszer meggyanúsítottak, mind a két eljárás befejeződött, a gyanú nem volt alapos. Én erről többet nem tudok mondani, ma is büszke vagyok arra, amit 40 kollégámmal megcsináltunk és sajnálom, hogy ezt nem sikerült továbbvinni, de a lényeg a foglalkoztatás.

Valóban én alapvetően a szociálpolitikával foglalkoztam, de azért a bankos múltam, ami mégis csak tíz év, meg az önkormányzatnál is egy kicsit a fejlesztéspolitikával is foglalkoztam, azért a foglalkoztatás ügyeivel is, sőt az önkormányzatnál én kezdeményeztem, hogy a szociális ügyekhez rendeljük hozzá a foglalkoztatási kérdéseket, mert szociális kérdéseket e nélkül elég nehéz akár egy nagyváros önkormányzati szintjén is csinálni. Én azt gondolom, hogy az elődökbe beleértettem a politikai ellenzéket is, tehát a közös terméket és konszenzust szeretném továbbvinni és természetesen nyitott vagyok azokra a kritikákra, amelyeket én itt hallottam.

Az alapkérdés, amit itt többen feltettek, a segély vagy munka. Azt gondolom, hogy a munka az alapkérdés. És ez nemcsak gazdasági kérdés. Még egyszer mondom és lehet, hogy sokszor fognak tőlem ilyet hallani és olyan fura lesz, de én nő vagyok és ember vagyok, én érzelmileg is megélem azt, ha valaki tönkre megy, nincs munka, a gyerekeknek nincs jövőképe. Tehát emberré az embert a munka teszi. Ha az emberi minőséget el akarjuk érni, akkor ez nem kényszer. Ettől leszünk emberek. Úgyhogy ez egy elemi, erkölcsi kötelesség és utána jön ennek a technikai megvalósítása. Ha én ebből az alapállásból indulok, akkor csak munkáról beszélhetek. De a munka sokféle, értelmes tevékenység a családban, a kertben, a házban, a közösségért végzett tevékenység. A tevékeny ember az emberi képem. Azt szeretném, hogy ha sokféle módon lehetne segíteni.

Ami a konkrét dolgokat jelenti. Út a munkához, ezt említettem, ez szigorító, ösztönző és támogató lépéseket egyaránt tartalmaz annak érdekében, hogy a szociális segélyezésből az embereket a munka világához közelítse, illetve bevezesse. Van itt sok intézkedés, amit vitattak is, de kértek is. Tehát az, hogy a közmunka után, ha valaki elhelyezkedik, akkor még egy ideig kapja a szociális segélyt, hogy az első munkába járás plusz költségeit, a ruházkodást, az utazást tudja fizetni. Gyermekvállalás esetén a kismama a gyes mellett tudjon dolgozni. Tehát a világnak sok szegmensében próbáltak az eddigi intézkedések ösztönzést és támogatást adni ahhoz, hogy minél előbb ismét munkába álljon az, akinek erre ambíciója és módja van. Tehát azt gondolom, hogy eddig is voltak erre utaló jelek és ebben nem lehet kétségük. Az azonban egy társadalmi realitás és ezzel szembe kell nézni, hogy olyan vidékeken, ahol családok százai vagy ezrei 10-15-20 éve nem dolgoztak, nem jártak vagy nem járhattak iskolába, ott munkahelyet kínálni még csak lehetne, de ugye nemcsak munkahely az ember érdeke, hanem az érte kapott, elfogadható jövedelem. Azért a munkáért, amit egy négy osztályt végzett ember tud végezni, nem nagyon van, aki tud olyan bért fizetni, amire azt mondja, hogy ezért megéri. Tehát ez egy olyan probléma, amit tudomásul kell venni, hogy van egy nemzedék, akit nagyon méltányosan, nagyon emberségesen, nagyon tisztességesen, de természetesen az ő felelős magatartását is megkívánva, a szociális segélyezés és a közmunka világában tudunk - és remélem, hogy tudunk - tartani. Mert az legalább normális kapcsolat a társadalommal. És igazán az új generációnál lehet.

Nem véletlenül beszéltem a képzésről és ez a Roma évtized programban is így szerepel, képzés, tanulás, képzés, tanulás, ez mindennek a kulcsa. Csak hát ennek az eredménye 5-10-15-20 év múlva fog megjelenni. Tehát azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, és reálisan a valóságot akkor tudjuk észlelni, ha egyszerre nagyon erőteljesen a munka felé próbáljuk meg ösztönözni és motiválni a társadalmat, de nem teszünk úgy, mintha mindenki valóban tudna segíteni és nem vagyunk érzéketlenek olyan típusú problémák iránt, amit ezzel nem lehet kezelni.

Mit tudok hasznosítani az otthoniból? Tudok hasznosítani egy komplett szemléletet. Mert szociális vagy foglalkoztatási vagy oktatási vagy egészségügyi, ezek a területek nagyon összefüggenek. A nagyon szétszabdalt ellátási rendszerek kooperációját és erős koordinációját gondolom.

Az értékteremtő munka becsületét vissza kellene állítani. Ez egy nagyon fontos kérdés és azt gondolom, hogy az, hogy a kamarákkal egy jó együttműködés van, ők csinálják a szakmai versenyeket. Én szoktam mondani például, hogy a turizmus fejlesztése is fontos, mert vissza kell, hogy hozza a mesterségek becsületét. Mert a turizmus a nélkül, hogy ott ne lehessen a kézműves nagyszerű dolgait, a kiváló süteményt, az asztalt gyümölcsöt, az ékszert, az ajándéktárgyat megkapni, nem működik. Amerre megy a világunk, az ezt jelenti. Emellé társadalmi mozgalmat kell állítani, de nemcsak nekünk, mert önmagunkban biztos, hogy nem tudjuk megoldani. Személyesen meg voltam hívva a kamarának egy nagy fodrász és kozmetikus versenyére és mindig nagyon örültem, mert a tornaterem tele volt fiatalokkal és nagyon jó élet volt ott. És azt gondolom, hogy erre szükség van. Ez ilyen. A dolgoknak nemcsak racionális és szabályozási része van, hanem van olyan része is, ami hozzá hoz egy társadalmi érzületet. Ez a nehezebb része, de szerintem ezt nem lehet megspórolni.

Területi kiegyenlítés. A támogatáspolitikában van egy pozitív diszkrimináció. Sokan feltették a kérdést. Munkahelyteremtésben ma is van. Tehát gyakorlatilag a GVOP-os vállalkozásfejlesztésben, az állami nagyberuházások támogatásában kifejezetten a hátrányos helyzetű térségek vannak kedvezményezve és a járulékcsökkentésre is a fedezet nem általánosan fog történni, hanem a hátrányos helyzetű térségekben fog megtörténni.

A gumigyáras kérdésre válaszolva, a gumigyárat víz mellé telepítik, nekünk volt egy koreai érdeklődőnk, aki szintén gumigyárat akart, és az nagyon fontos volt számára, hogy a Sajó mellett legyen az a telek. És akkora legyen a telek és ehhez hasonló. Ezen nem tudunk változtatni, mert ezt nem lehet elvinni oda, ahol nincs víz. Az egy másik kérdés, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, hogy támogatjuk, hogy jöjjön vagy nem, de az ilyeneknél vannak olyan dolgok, amit nem tudunk egyszerűen befolyásolni, nincs erre módunk, hogy egyik helyről a másikra tegyük, csak az, hogy akarjuk vagy nem akarjuk.

De egyetértek azzal, hogy mindenképpen szükséges, hogy a kormány intenzívebben a befektetőket felénk terelje, csak nekünk meg hozzá kell rakni a képzést, meg a légkört.

Nem kérik a tandíjat. Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy egyrészt a felsőoktatásban tanulók fele költségtérítést fizet, tehát fölösleges arról beszélni, hogy mindenki ingyenes. Másrészt azt gondolom, hogy a lényeg a minőség, minőség, minőség! Ma a magyar felsőoktatási intézmények közül az első százban nincs senki, sőt az első 500-ba sincs. Azt gondolom, hogy a fiatalok elemi érdeke a minőségről beszélni. Itt a tandíj vagy a fejlesztési részképzési hozzájárulás alapvetően a minőséget szolgálta volna, és ha nem ezen a formán, másképp, de a minőség felé el kell mozdulni. Ez az ő érdekük és a magyar társadalom érdeke.

Molnár képviselőtársaimnak, hogy nem fogunk dolgozni. Ez egy politikai kérdés. Azt gondolom, hogy dolgozunk. Hát hogyne dolgoznánk? Arról szól a történet, hogy most olyan kérdéseket tudunk és kell napirendre tűzni, amelyek a konvergenciaprogram végrehajtását úgy szolgálják, hogy emellé megvan a parlamenti támogatás. Nem kell rohanni, itt minden héten 15 törvényt meghozni. Amit önök elmondtak, azok nem arról szólnak, hogy fordítsuk fel a világot, hanem korrigáljuk azokat az elemeit a foglalkoztatáspolitikának, szociálpolitikának, amelyek diszfunkcionálisak. Nem a társadalmi elvárással és társadalmi igényekkel és szükségletekkel megegyező magatartásformákat váltanak ki. Ebben szerintem mi tudunk egyezségre jutni. Ebben nem lesz gond, mert a cél - úgy látom, hogy - közös. Az eszközök, amelyeket alkalmazhatunk, abban van ellentét.

OECD. Igen, a járulékcsökkentés benne van, hogy az jót tenne, de egy dolgot mégis elmondanék. A járulékcsökkentés egy jó dolog, mert a munkáltató azonnal érzi, mert a pénz az az egyenérték, aminek a nyelvén mindenki ért. De a munkavállaló ezt nem érzi, mert ahhoz, hogy pénzt szerezzen, el kell mennie dolgozni, tehát más az út a kedvezményhez a munkáltató részéről és a munkavállaló részéről. Azt gondolom, hogy ez nem egyszerű dolog, mert az egyik oldalon rögtön megjelenik az eredmény, a másik oldalon meg semmi garancia nincs arra, hogy lesz képzett, használható munkaerő. Ezért mondtam, hogy képzés, képzés és természetesen a vállalkozások üzleti környezetének fejlesztésére az elindított programnak az erőforrásokkal lehetővé tett folytatása.

ÁSZ-jelentés a foglalkoztatási pénzek hasznosulásáról, illetve képviselőtársam a gazdaságfejlesztési anyagból is idézett. Maximálisan egyetértek azzal, hogy minden egyes közpénzből működtetett támogatási rendszerből haladjunk abba az irányba, amit az Európai Unió elvár és az európai uniós fejlesztési pénzeknél meg is csináltunk, a hazaira át kell vinni ezt a technikát, gondolkodásmódot, tervezési módszertant. Legyenek célkitűzéseink, indikátoraink, mérjük vissza, monitorizzuk. Az európai uniós csatlakozás és ez a pénzelköltés óriási lökést adott szakmailag, hogy a rendszereket egységesítsük és ezen túllépjünk. Egyébként a kritika teljesen jogos, van rá példa, hogy meg tudjuk csinálni, fölösleges a másik rendszert ebből kihagyni.

Czira Szabolcs azt mondta, hogy az önkormányzatok nagyobb szerepet kaphatnának a foglalkoztatásban. Itt adatokat kaptam, nem lesz kevesebb a pénz, sőt az Út a munkához programmal több pénz lesz a foglalkoztatásra, de itt nemcsak közhasznú, hanem közcélú és közmunkaprogramok is vannak, úgyhogy ezek együttesen jelentik a foglalkoztatást, de a munkaerőpiacnál gyakorlatilag ez egy 15-20 százalékos részesedést jelent. A többit maguk, a versenyszféra aktorai szívják fel és az ő igényeik azok, amelyek akár a kibocsátást, akár a felszívást jelzik.

Sokan kérdeztek rá arra, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat regionális szerveivel elégedettek vagyunk-e. Azt gondolom, nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül, de nagyon világos célok vannak, amely az információközvetítésben, a komplex programokban, a hátrányos helyzetűek felé történő kommunikációban új feladatokat jelölnek ki számukra. Azt gondolom, hogy a bizottság dolga az, hogy ha ez egy ilyen fontos kérdés, térünk rá időről időre vissza és nagyon nagy örömmel beszámolunk arról, hogy milyen konkrétumok vannak. Meg is lehet látogatni és elmondhatják mindig a véleményüket és a javaslataikat.

Fiatal diplomások kivándorolnak, ott hasznosítják. Ez egy értékválasztási kérdés. Itt a képviselő úr olyan kérdést tett fel, hogy most ne legyen tandíj, de ha kimegy valaki, akkor fizesse vissza. Így értelmezem a javaslatát. Erre mondtam én azt, hogy társadalmi értékválasztás, hogy milyen technikával oldjuk meg a közérdek képviseletét. Erről szól a történet. Semmi másról. Ezért mondtam, hogy ebben meg tudunk egyezni. Hát az a lényeg, hogy itthon maradjanak vagy ha valaki elmegy, akkor az a hasznát ne a köz pénzéből alapozza meg. Ebben egyet tudunk érteni.

A szociális kérdések elég sokszor előkerültek, ahogy az is, hogy túl sok, meg az is, hogy túl kevés. De mindig ez lesz a probléma, mert van, akinek túl sok, van, akinek meg túl kevés. Én azt gondolom, hogy sajnos a szociális támogatási rendszert, ha rendszerszerűen nézem, azt gondolom, hogy nagyjából minden előforduló problémát lekezel, azt, hogy mennyi erőforrást tudunk rá fordítani, az alapvetően a költségvetéstől függ, az pedig, hogy úgy kell elosztani ezt az erőforrást, ahogy, az meg attól függ, hogy meg tudjuk-e teremteni az értékelését, a minősítését annak, hogy mi történik, ehhez meg adatbázisok kellenek. És eredménymérés. Tehát azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell nagyon erőteljesen nyomni a rendszert és akkor egy jobb forrásallokációval meg lehet oldani.

A szlovák beruházással kapcsolatban: öt milliárd forint fölött egyedi kormánydöntést lehet kérni, tehát ebbe az irányba kell mozdulni.

Rehabilitációs járadék, ennek a kockázatfelmérése akár jogos is lehet, vissza kell ellenőrizni az eredményeket. Én nem mondom azt, hogy hogy lehet ilyet felvetni, hanem nagyon helyes gondolkodás, meg fogjuk nézni. Ez egy helyes dolog, a rendszer átalakítása mennyi költségbe került és mit hozott. Képzés tekintetében azt hallottam, hogy jobban össze kívánják kötni a foglalkoztatási szolgálatban a munkaerőpiac szereplőinek az igényét a képzéssel, tehát ilyen módon próbálják meg növelni a képzésre fordított összegek hasznosítását. Ezt mindenképpen jó dolognak tartom főleg azért, mert látom, hogy a munkaerőpiacon a gazdasági szereplők egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a foglalkoztatási szolgálat szolgáltatásai iránt.

A Start-kártyával kapcsolatban: ez egy APEH-adat, tehát nem mi találjuk ki, hogy hányan tudnak elhelyezkedni, hanem az jelzi, akihez befolyik a járulék.

Párbeszéd. A párbeszéd fórumok közül van egy törvény, ami nem léphetett hatályba, mert az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta meg a köztársasági elnök kifogását. Gondolom, hogy ezzel kell majd foglalkozni és esetleg megsürgetni ezt a törvényt.

Sztrájktörvény, szakértők vizsgálják, van-e politikai igény, hogy változtassunk. Ha a szakma azt mondja, hogy kéne valamit csinálni, akkor idejövünk és politikai mérlegelés tárgyává tesszük.

Szakképzés, gyakorlati rendszer. Szerencsére a kamarával való együttműködés keretében ez jelentősen nő. Nőtt a tanulószerződések száma, már mintegy 40 ezer van. Tehát ebben egy jól érzékelhető elmozdulás van, csak miután a szakképzés olyan mélyre került, ahová került, ahhoz, hogy áttörést tudjunk érzékelni, ahhoz szerintem még egy-két év kell, de utána azt gondolom, hogy az adatok és a gazdaságban a munkaerőhelyzet is vissza fogja igazolni, hogy a korábban elhatározott lépések jók voltak.

Wittner képviselő asszony: második gumigyár. Szerintem nem kell, de én nem vagyok gazdaságfejlesztési szakember, a hazai kis- és középvállalkozások, én is azt mondom, a foglalkoztatásban ő van otthon. Csak megint az értékválasztás kérdése. A '90-es évek közepén volt egy olyan intézkedés, ahol 50 százalékos adókedvezményt lehetett a személyi jövedelemadóból igénybe venni, ha valaki vállalkozást alapított és az oda bevitt tőkét kapta. Mi lett ennek az eredménye? Hogy az ország boldogabb felén gombamód szaporodtak a vállalkozások, nálunk meg nem. És ma már ott tartunk, hogy tulajdonképpen, ha a vállalkozásoknak a prognózisát összevetik, nincs különbség sem a munkaerő-bővítési szándékban, sem abban, hogy milyen üzleti kilátások vannak a hátrányos helyzetű és a boldogabb fél között, csak annyi, hogy itt sokkal több vállalkozás van, mint a másik helyen. A vállalkozás logikája, meg a magyar gazdaságban helyzetében való érzékelés hasonló, csak a korábban meghozott intézkedéseknek ezt a következményét nem tudom, hogy milyen módon és mikorra tudjuk. És megint mondom: hosszú távra ható társadalmi magatartásformákat váltanak ki ezek az intézkedések. Mérhetetlen megfontoltsággal kell lépni, mert nagyon sokszor vannak jó ötleteink, hogy van egy probléma, húha, így kéne megoldani. De ha egy kicsit belegondolunk, hogy mi lesz az, hogyan fogja motiválni az érintetteket, mi lesz abból 5-10 év múlva, mikor kiderül, hogy sokkal nagyobb probléma fog velünk szembejönni. Tehát megfontoltság, alapos körbejárás és hosszú távú szemlélet, ezek az alapkérdések, amelyeket ezen a területen a szabályozásban alkalmazni kell.

Rácz képviselőtársam kérdésére: mérhetetlenül egyetértek azzal, amit ön mondott és a saját életemben nagyon megtapasztalom ezt és nagyon kérem, hogy ebben segítsenek, hogy a közös jövőkép kialakítása meglegyen.

Elmondok egy rövid történetet. Én nagyon régóta politizálok, de ilyen rosszul még sosem éreztem magam. Van egy nagy gyermekotthonunk és az új törvények miatt lakóotthonokat kell csinálni és van egy átmeneti otthon, ahol a leglightosabb gyerekek vannak. Időlegesen, két hónapra, maximum egy évre lakhatnak bent, és a mama fizet érte, tehát nem az a fajta elhelyezés, ami a keményebb gyerekeké. Ez egy megürült iskolában, egy családi házas övezetben van. Olyan mérhetetlen tiltakozás fogadta, hogy oda ne jöjjenek, ne zavarják az ő környezetüket, hogy képzeljük, mit gondolunk?! Én nézek, mint a moziban, jó arcú fiatal hölgy három diplomával, hogy ő azért költözött ide, hogy a gyerekének nyugalma legyen, mit gondolok én, hogy a társadalmi problémákat ide akarom hozni az ő közelébe?! És mondom: mégis, asszonyom, mikor gondolja, hogy a gyereknek szabad találkoznia azzal, hogy ez a magyar társadalom bizony nem pont olyan, mint a Sas utca nyugodt polgári környéke, akkor nem tud válaszolni. Tehát ez egy hihetetlen nagy probléma és nagyon nagy politikai együttműködés kell ahhoz, hogy elérjük azt, hogy először is a romákra ne egy általános elítélés legyen, sokkal differenciáltabban lássuk, és nagyon szeretném, ha a sajtóban nemcsak a devianciák jelennének meg, hanem a jó példák. És Avason egy nagy lakótelepen vagyok képviselő, elmondták nekem a féléves munkaértékelésnél, hogy van egy kiváló, kitűnő tanuló roma gyerekük, tanulmányi versenyeket nyer és nincs több rossz tanuló, mint a nem roma gyerekek között. Hát erről kell beszélni! És azt a gyereket, aki csodálatosan zenél és versenyeket nyer, azt kell az újság címlapjára tenni, és valahol hátul persze meg lehet említeni, hogy visszaélnek mondjuk a nevelőszülői támogatási rendszer lehetőségeivel. Hogy megfelelő differenciáltságú kép legyen és higgyen a magyar társadalom abban, hogy igenis a romák jelentős része nagyon komolyan előrejutott. És ahhoz támogatást kell adni és nem azzal a nézőponttal, ami most ömlik ránk a sajtóból, meg a közvélekedésből.

Tehát azt gondolom, hogy ez önök nélkül nem fog menni: kisebbségi önkormányzat, civil szervezetek, akiknek ebben részt kell venni. Például a közmunkában is nagyon egyetértek ezzel. A múlt héten ott volt nálunk a Kállai Ernő ombudsman és ő mondta el, hogy ha a roma kisebbségi önkormányzat részt vesz a közmunka szervezésében, akkor többlettámogatást lehet kapni, meg többlet képzési támogatást. Úgyhogy ez lesz a megoldás, hogy ha közösen dolgozunk egy közös jövőképért.

A bűnözésről hadd ne beszéljek most, mert az annyira nem az én műfajom és annyira nem tudok vele azonosulni.

Nagy István képviselő úr! Azt gondolom, hogy válság nincs, értékválság és érzület, hangulatválság van, de ennek nem a konkrét gyakorlati valóság mindenkinél az oka. Van, akinél ez, de a többségnél nem ez az oka. Másfajta gondolatok vannak. De ha ön azt mondja, hogy új ideák kellenének, abban egyetértek. Abban igen, hogy fogalmazzunk meg újfajta célokat és újfajta jövőképet.

Én azt gondolom, hogy a szociális törvényben egymástól nem független változtatások voltak, a cél, hogy a rendszer a munka felé nyomja az embereket és hatékony legyen a felhasználás. Ebbe persze becsúszhatnak hibák, ahogy mondtam, hogy van egy probléma, hirtelen eszünkbe jut egy jó megoldás, aztán kiderül, hogy mégse. Itt nem kell szégyellni azt, hogy hibázunk, mert nem hiszem, hogy bárki megteheti, hogy azt gondolja, hogy amit ő megcsinált, az örök életre érvényes.

Elnézést, ha sokat beszéltem, még többet beszélhettem volna, de most engedjék meg nekem, most elsősorban a személyiségemet próbáltam bemutatni önöknek és azt, hogy hogyan lehet velem dolgozni és hogyan szeretnék önökkel együtt dolgozni. Köszönöm szépen.

Határozathozatal

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelölt kellő informáltsággal, megfelelő nyitottsággal és kellő dinamizmussal megáldott egyéniség, (Derültség.) tehát ilyen értelemben hiszek abban, hogy a bizottsággal való együttműködése hasznot fog hajtani a későbbiekben is.

Kérdezem tehát a bizottságot, hogy ki támogatja Szűcs Erikát a szociális és munkaügyi miniszteri kinevezésben. (Szavazás.) Tíz igen, kettő tartózkodás és hét nemmel a bizottság támogatja a kinevezést. Köszönöm szépen. Jó munkát, sok sikert, jó egészséget és kölcsönös együttműködést kívánok a miniszterjelölt asszonynak.

Egyebek

Egyebek napirendi pontban két bejelentést szeretnék tenni. Május 5-én tartunk bizottsági ülést a szokásos időpontban a szokásos helyszínnel. A másik pedig egy meghívás, amely a HEFOP 2.2.2. zárótanulmányának a zárókonferenciájával kapcsolatos. Szakértő asszonynál itt vannak az invitálások, aki úgy gondolja, hogy részt kíván ezen venni, tegye meg ezt. Kérdezem, hogy bárkinek van-e egyéb bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) A bizottsági ülést bezárom, jó munkát kívánok.

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 47 perc)

Gúr Nándor

a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia