FMB-11/2008.
(FMB-71/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. május 5-én, hétfőn 09.30 órakor a
Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületéről *
Bódi András szóbeli kiegészítője *
Fehér József szóbeli kiegészítője *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója az Új Magyarország fejlesztési tervvel kapcsolatos európai uniós pályázatokról, különös tekintettel a TÁMOP (társadalmi megújulás operatív program), TIOP (társadalmi infrastuktúra operatív program) és HEFOP (humánerőforrás-fejlesztési operatív program) aktuális programjairól *
Tóth Renáta szóbeli kiegészítője *
Kiss Csaba szóbeli kiegészítője *
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tájékoztatója az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkanélküliségi és adminisztratív nyilvántartáson alapuló munkanélküliség főbb jellemzőiről *
Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet szóbeli kiegészítése *
Napirendi javaslat
1. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületéről
2. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója az Új Magyarország fejlesztési tervvel kapcsolatos európai uniós pályázatokról, különös tekintettel a TÁMOP (társadalmi megújulás operatív program), TIOP (társadalmi infrastuktúra operatív program) és HEFOP (humánerőforrás-fejlesztési operatív program) aktuális programjairól
3. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tájékoztatója az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkanélküliségi és adminisztratív nyilvántartáson alapuló munkanélküliség főbb jellemzőiről
4. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tájékoztatója a munkaerő-piaci jellemzők számbavétélének forrásáról: munkaerő- felmérés
5. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a foglalkoztatottak és az álláskeresők/munkanélküliek adatfeldolgozásairól, statisztikai számbavételük módozatairól és a rendelkezésre álló adatok tartalmi kérdéseiről
6. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) megérkezéséig Vécsi Istvánnak (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Nagy Lászlónak (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Kontur Pál (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Wittner Máriának (Fidesz)
Bódi András főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Varga Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Fehér József (MAT munkavállalói oldal)
Szentirmai Judit titkárságvezető MAT
Tóth Renáta főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kiss Csaba szakmai referens (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet (Központi Statisztikai Hivatal)
Váradi Leventéné (Központi Statisztikai Hivatal)
Busch Irén főosztályvezető (Foglalkoztatási és Szociális Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, előadóinkat. A határozatképesség megállapításra kerítünk sort. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
A határozatképesség megállapítását követően a napirendi pontok elfogadására kerítünk sort. Azt javaslom a bizottságnak, hogy a 3-4-5-ös napirendi javaslatokat együtt tárgyaljuk. Ezzel a kiegészítéssel ki fogadja el a kiküldött napirendi javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületéről
Az első a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületéről. Megadom a szót előadónknak.
Bódi András szóbeli kiegészítője
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Arra kaptunk felkérést, hogy a MAT működésére vonatkozóan adjunk tájékoztatást. Megpróbáltuk egy rövidített formában megfogalmazni a testület működési módját, ehhez mellékeltük az ügyrendünket, amely már részletesen tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket a testület a rendes és rendkívüli ülésein meg szokott tárgyalni. Ehhez mellékeltük még az idei évi döntéseket a január-február-márciusi és áprilisi döntéseket azért, hogy a tisztelt bizottság lássa, hogy milyen döntések születtek ebben az évben.
Úgy tudom, hogy 2007-re vonatkozóan is megkapták a bizottság tagjai azt táblát, ami a Munkaerő-piaci Alap felhasználására vonatkozik. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fehér úr, parancsoljon!
Fehér József szóbeli kiegészítője
FEHÉR JÓZSEF (Munkaerő-piaci Alap munkavállalói oldal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megköszönöm, hogy a MAT működésével kapcsolatos témát is napirendre tűzte a bizottság. Szakmai kérdésekben volt szerencsém már többször itt lenni, de a testület működésével - legalábbis információim szerint - még nem foglalkozott a bizottság.
Én 1993 óta veszek részt a munkaerő-piaci érdekegyeztetésben és 1997 óta vagyok tagja a MAT-nak és miután van szerencsém más érdekegyeztető fórumok munkájában is részt venni, ezért azt mondom kollégáimmal egyetértésben, hogy a Munkaerő-piaci Alapot irányító testület az érdekegyeztetési rendszernek az egyik legmegbízhatóbban működő testülete. Szakmai alapon szakmai kérdésekkel foglalkozik és azt gondolom, hogy azokban a kérdésekben, amelyekre felhatalmazással rendelkezik, azokban eredményesen is.
Kétségtelen, hogy ez a kiegyensúlyozott működés bizonyos esetekben komoly véleménykülönbségeket, hadd ne mondjam, hogy éles vitákat tartalmaz, de nem azért vagyunk, hogy mindenben egyetértsünk. Összességében el tudom mondani, hogy az az évente 70-80-100-at közelítő napirend, amelyet a MAT évente megtárgyal, ezekben döntő többségben a szükséges szavazatokon túlmenően megteremthető a szakmai egyetértés, tehát összességében az elmúlt 11-12 évet, ha nem is valamiféle kiemelkedő sikertörténetnek, de egy olyan működésnek tartjuk, amely a rendeltetésének megfelelő a magyar érdekegyeztetés rendszerében.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, észrevételek következnek. Tessék, megadom a szót alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Jó napot kívánok! Én is mindenkit tisztelettel köszöntök. A Foglalkoztatási bizottság tagjaként valamennyiünk nevében mondhatom, mi tulajdonképpen akkor találkozunk a Munkaerő-piaci Alapnak a felhasználásával, illetve a javasolt összegnek az elfogadásával, amikor egyrészt a költségvetési törvényt benyújtják a parlament elé, másrészt, amikor a költségvetési törvény végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyaljuk meg. Bennem fogalmazódott meg az a kérdés és én tettem azt a javaslatot, amit egyébként a bizottság egyhangúlag jóváhagyott, hogy egy kicsit közelebbről talán tekintsük meg, hogy hogy is működik az irányító testület. Megvallom őszintén, hogy nem a formájára vagy a technikájára voltam kíváncsi, hanem arra, hogy amikor eldönti az irányító testület, hogy a Munkaerő-piaci Alap felhasználásának milyen arányú legyen az aktív, milyen arányú legyen a passzív támogatása, akkor arra lennék kíváncsi, hogy ezt mi alapján döntik el. Tudniillik ha visszaemlékeznek arra, hogy miért is jött létre a Munkaerő-piaci Alap, gyakorlatilag az volt a cél, hogy az aktív foglalkoztatási eszközökkel a foglalkoztatás növelését szolgálja. Most ehhez képest évről évre a Munkaerő-piaci Alapnak a kiadási között a passzív ellátási formák azok, amelyek egyre nagyobb teret öltenek. Ez az egyik megjegyzésem. A másik pedig: milyen alapon döntik el azt, hogy a munkahelyteremtő beruházásokhoz milyen mértékű támogatást kívánnak nyújtani, amit én végtelenül és nagyon-nagyon alacsonynak tartok. Ebben az évben is, ha jól emlékszem, 2,3 milliárd forint az, ami ezt a célt szolgálja. Ez alig több, mint mondjuk a tavalyi év. Ugyanakkor a decentralizált foglalkoztatási alapban nyújtott támogatásokat, amit a regionális munkaügyi tanácsok véleményezhetnek, mert ugye döntési joguk nincs, gyakorlatilag itt is eleve meghatározzák, hogy mi az, amire ezt az összeget el lehet költeni. Nem egyszer felmerült az a kérdés és az a kérés, hogy miért nem lehet ezt a regionális munkaügyi tanácsokra bízni, hiszen a regionális munkaügyi tanácsoknak, akár csak a megyeieknek elvileg az lenne a feladata, meg a működésének a célja, hogy a helyi ügyekhez igazítva, a helyi terepet ismerve a helyi vállalkozókat, illetve a helyi foglalkoztatási, munkanélküliségi problémákat megismerve dönthessenek arról, hogy milyen célokra kívánják ezeket az összegeket fordítani.
Én ezt nagyon fájlalom, hogy ez nem így történik és kérdezem, hogy a munkavállalói oldalnak milyen javaslatai vagy észrevételei vagy véleménye volt ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, mert hiszen a munkanélküliségnek a csökkentése, a foglalkoztatottság bővítése mégis csak az aktív eszközöknek a célirányos és nagyobb arányú felhasználását kellene, hogy szolgálja.
Lenne még egy konkrét kérdésem: mi célt szolgál ez a regionális munkaügyi központok európai területi együttműködés programok társfinanszírozása? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Alelnök úr jelentkezett.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az az igazság, hogy az elmúlt évtizedekre, ha megnézzük a Munkaerő-piaci Alap tevékenységét, azt tudom mondani, hogy szinte egyedüli az államigazgatásban. Itt olyan alapról van szó, ami egyértelműen kötődik a befizetőkhöz, hiszen ennek az alapnak a forrásait a munkaadók és a munkavállalók fizetik be különböző arányban. Ugyanakkor viszont közpénzről van szó és természetes dolog, hogy az alap összetétele tükrözi azt, hogy ebben a kormányzati szerveknek is részt kell venniük.
Én amennyire tudom, általában a döntések nagy többséggel vagy konszenzussal szoktak születni az alapban. Ez azért nagyon fontos, mert igazából a döntés-előkészítés során egészen bizonyos az, hogy a munkavállalók és a munkaadók véleménye perdöntő kell, hogy legyen a források elosztásánál és ez így történt az elmúlt évek során. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amikor több volt a bevétel, mint a kiadás az alapnál, akkor évről évre problémát jelentett, hogy a szuficitet a költségvetés mindig elvonta, és más célokra használta el. Gyakorlatilag ha jól tudom, most nagyjából egyensúlyban van az alap vagy csak minimálisak a különbségek, tehát ez már nem jelent olyan problémát. Én azért azzal vitatkoznék, amit alelnök asszony mondott, hogy elsősorban a regionális területen kell a döntéseket meghozni , én úgy gondolom, hogy vannak olyan országos ügyek, amelyeknek a döntési kompetenciái mindenképpen az alap kezében vannak. És ezeknek szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy ezekhez a pénzekhez hozzá tudjanak jutni. Tehát mindenképpen azt támogatnám, hogy nagyon szigorúan, nagyon szigorú feltételek mellett, átlátható rendszerben kerüljenek a különböző támogatások az érintettekhez. Ugyanakkor viszont van egy olyan része az alapnak, aminek viszont meg kell felelnie az alap döntéshozó testülete véleményének. Mindig a regisztrált munkanélküliek, illetve azoknak az embereknek a száma, akik a különböző ellátási formákban vannak, határozza meg, hogy milyen összegeket szükséges fordítani az úgynevezett passzív eszközökre. Sajnos most elég magas a munkanélküliségi ráta Magyarországon, így azt gondolom, hogy ezt tükrözi az erre fordítható összeg is. Arról már nem is beszélve, hogy ha azt nézzük meg, hogy azért a fizetések is emelkedtek az elmúlt időszakban. Tehát a befizetéssel valamelyest arányosan emelkedett a munkanélküliek ellátásra fizetendő összeg is. Tehát én ebben gondot nem látok. Remélem, hogy a gazdasági növekedés majd csökkenteni fogja a létszámot és akkor nagyobb összeg marad az aktív eszközökre, mert én is úgy gondolom, hogy hosszú távon megoldást csak az aktív eszközök arányának a növelése jelenthet, de ez csak akkor megoldható, ha csökken a munkanélküliség Magyarországon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van még kérdése? Nem látok ilyet. Visszaadom a szót Bódi úrnak.
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Hogyan határozzuk meg az aktív és passzív arányokat? A munkanélküli ellátások vagy álláskeresési járadék, segély és még fenn lévő régről áthúzódó passzív ellátás keretösszegét általában a tendenciák alapján számoljuk ki. Visszamenőlegesen és ezt minden évben így szoktuk csinálni. Hogy milyen tendencia érvényes egyrészt az évek között, másrészt éven belüli mozgások vannak és ennek alapján kerül meghatározásra az adott évi költségvetésben a passzív ellátásokra fordítandó összeg. A tavalyi évben 101 milliárd forint volt, most 103. Úgy gondoltuk, hogy elegendő lesz egy ilyen mértékű növekedés, de valószínű, hogy ha így alakul a helyzet, nem biztos, hogy elegendő, de ez egy felülről nyitott előirányzat, tehát alapvetően túlléphető bármikor, amennyiben szükségessé válik. Én azt gondolom, hogy alapvetően ezt tudjuk megítélni elsődlegesen, hogy körülbelül milyen nagyságrendű lesz.
A második kérdés a munkahelyteremtő beruházásokkal volt kapcsolatos. Tavaly is 2,1 milliárd forint volt a tervezett kiadás és a felhasználás 1,9 milliárd. Annak ellenére, hogy megítéltük a támogatásokat, mégis vannak vállalkozások, akik visszaadják. Erre az évre jelentősen megnöveltük a tavalyi évi előirányzatot és eddig azt tapasztaljuk, hogy ezek jelenleg elegendőek a vállalkozásoknak. Lehetséges, hogy szükségessé válhat, volt már rá példa az elmúlt években, hogy újra meghirdettük a munkahelyteremtést. Például a még akkor megyei munkaügyi központok beajánlották a decentralizált keretükbe, hogy munkahelyteremtés, mert a területükön olyan beruházási igények jelentek meg, amelyet mindenképpen szükséges volt kielégíteni. Tehát igazából visszaadták a pénzt a Munkaerő-piaci Alap irányító testületének és itt lett átcsoportosítva a keret, a munkahelyteremtő beruházásra és újra meg lett hirdetve.
A regionális munkaügyi tanácsok esetében azt gondolom, hogy az elmúlt években a munkaügyi tanácsok és munkaügyi központok között viszonylag jó kapcsolat alakult ki. A munkaügyi központok nem hoznak olyan döntést, amiben a munkaügyi tanácsok véleményét nem kérik ki és azt gondolom, hogy azokban az irányokban, amiket közösen határoznak meg és annak megfelelően használják fel a decentralizált keretet, abban nem látom, hogy csorbítanák a munkaügyi tanácsok jogkörét. Igaz, hogy most nem régen változott, 1997-től a foglalkoztatási törvény, ahol a döntési jogkör lett megvonva, tehát véleményt nyilvánítanak munkaügyi tanácsok, mint ahogy a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete esetében is az egész Munkaerő-piaci Alapra vonatkozóan csak véleményt nyilvánít a testület. Tehát az egész alapon belül döntési kompetenciája a foglalkoztatási alaprész tekintetében van.
A regionális program, amit az alelnök asszony említett: nem tudom, mennyire ismert ön előtt, már működött az INTERREG, ami határon átnyúló közös programok megvalósítására jön létre. Ehhez adott is a testület támogatást Baranya megyében, ahol gyógynövénygyűjtő tevékenység folytatásához közös, határon átnyúló program került támogatásra. Most ez valójában ugyanezt szolgálja, csak ez már több oldalú lehet és ezt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal fogja a jövőben kezelni, hogy a regionális munkaügyi központok a határon átnyúló programokat meg tudják valósítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fehér úr!
FEHÉR JÓZSEF (MAT munkavállalói oldal): Tisztelt Bizottság! Nem az udvariasság okán, hanem őszintén köszönöm a kérdéseket, megjegyzéseket, mert ezek a MAT működésének alapkérdéseit érintették. Megerősítem, amit Filló alelnök úr mondott, a MAT valóban az esetek döntő többségében konszenzussal hozza a döntéseket egy témát kivéve. Ez pedig a költségvetés. És itt térek rá arra, amit alelnök asszony kérdezett: igen, a munkavállalói oldalnak - talán mondhatom, hogy - 12 éve problémája az, hogy nem elegendő az aktív eszközre fordított keret a Munkaerő-piaci Alapból és itt talán most nem bocsátkoznék bele a MAT költségvetésének rejtelmeibe, de mi mindig is kifogásoltuk azt az elvonást, ami ebből az alapból történik - kétségtelenül - valamilyen módon foglalkoztatási célokra, de arra nincs rálátásunk. Önök sokkal jobban tudják, mint mi, hogy a Munkaerő-piaci Alapból évente változó mértékben, de jelentős nagyságrendben elvonás történik a különböző foglalkoztatási célú állami kiadásokra, így a megváltozott munkaképességű és a hátrányos helyzetűek támogatására. Mi ezt nem vitatjuk, de úgy gondoljuk, hogy ezt talán más forrásból is lehetne biztosítani, nem feltétlenül a Munkaerő-piaci Alapból. Ebből adódóan, ha nem is determinált a költségvetés, de ebből adódóan bizony nagyon-nagyon ki kell centizni azt, hogy mire milyen összeget fordítunk. Ha nem is maradványelv alapján működik az aktív eszközökre fordítható keret, azért mégis csak, amit elvesz a Pénzügyminisztérium, most kicsit leegyszerűsítve mondom, amit lehet passzív eszközökre fordítani, annak a különbségét lehet aktívakra fordítani és ez bizony nem jelentősen növekvő, hogy finoman fogalmazzak. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy igazából az lenne a foglalkoztatáspolitika lényege, hogy aktív eszközökkel munkahelyeket teremteni vagy adott esetben megőrizni. Nem mondom, hogy ez teljesen eredménytelen, de mi is úgy látjuk, elfogadva a véleményt, hogy kevés a munkahelyre fordítandó összeg még akkor is, hogy ha nem mindig tudják felhasználni.
Ugyanakkor talán a két oldal, mármint a munkáltatói, munkavállalói oldal között is van e tekintetben egy kis véleménykülönbség. Mi nem szeretnénk lazítani az odaítélés feltételein, nem szeretnénk, ha ez egy könnyebben hozzáférhető pénz lenne. (V. Németh Zsolt érkezik az ülésterembe.) Igenis azt gondoljuk, hogy a munkahelyre fordítandó támogatásnak legyen nagyon kemény foglalkoztatási célú kötelezettsége és talán ezért is kevesebb a pályázók száma. Nem feltétlen idetartozik, csak a példaként említenem meg, mert része vagyok annak az albizottságnak, amely a munkahely megőrzésre fordítható összegek odaítélését véleményezi, hangsúlyozom, a két dolog nem ugyanaz, de azért jellegében mégis csak valamilyen módon hasznosítható, egyre azt tapasztaljuk, hogy évről évre kevesebb a pályázó. De mégis azt hiszem, hogy nagyon helyes, ha kemény továbbfoglalkoztatási feltételekhez kötjük ezeknek az összegeknek az odaítélését, hiszen érezzék a munkáltatók, a vállalkozók is, hogy ez olyan közpénz, amelyet a munkáltatók, munkavállalók fizetnek be és ennek igen komoly felhasználási feltételei lesznek.
Ellentétben főosztályvezető úrral, mi nem tartanák egy Istentől elrugaszkodott helyzetnek azt, hogy ha nagyobb jogosítványt kapnának a regionális munkaügyi tanácsok. Az, hogy most a jogszabályi helyzet ezt okozta, amit okozott, ezt tudomásul kell venni. De én azt hiszem, hogy igenis a régiós átszervezésnek egyik eredménye kellene, hogy legyen az, hogy a régiónak nagyobb hatásköre van, a régióban működő szociális partnereknek talán más a rálátása a régió munkaerő-piaci helyzetére, tehát részünkről nem lenne egy elfogadhatatlan változás az, hogy ha a régiós munkaügyi tanácsok hatásköre, szerepe növekedne. Nem azt mondom, hogy parttalanul, de igenis a jelenlegihez képest lehetne több hatáskört tenni. Talán végig kellene gondolni azt, hogy ha már ez az átszervezés megtörtént, amellyel kapcsolatban igen eltérőek a vélemények, de ha ezt az átszervezést ténynek tekintjük, akkor igenis a régióknak lehetne nagyobb hatáskört adni. A társfinanszírozással kapcsolatban megerősítem, amit főosztályvezető úr mondott, hogy igenis ezek a határmenti együttműködések nemcsak az EU-s együttműködés szempontjából, hanem az adott térségek munkaerő-piaci mozgása szempontjából nagyon fontosak, és mi ezt egy olyan támogatásnak tekintjük, ami biztos, hogy jól megtérül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én három gondolatot szeretnék összefoglalva megfogalmazni. Az egyik mondat gyakorlatilag alelnök asszonynak és alelnök úrnak a hozzászólásából is visszacsengett, ami nyilván nem kérdőjelezi meg a központi döntések fontosságát, de hangsúlyt helyez a decentralizáció mikéntjére. Ebben - megítélésem szerint - a további erősítés szükségszerű és célszerű. De úgy érzem, hogy a MAT munkavállalói oldalának a képviseletében Fehér úr sem másról szólt.
A másik az aktív foglalkoztatáspolitika fontossága. Nem jó az persze, ha egyfajta maradványelvűség alapján történnek a dolgok. Mindezek ellenére, ha jól emlékszem, most 11 százalékpontos növekedés volt, lehetne több is, talán célszerű is lenne, ha az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre fordítható pénzeszközök magasabb mértékben növekednének. Ha tehetjük, ha lehet, akkor nyilván a mi gondolataink arról szólnak, hogy ezt az aktív foglalkoztatáspolitikára fordítandó pénzeszközt lenne célszerű a későbbiekben emelni.
A harmadik gondolat pedig a mindkét oldal részéről már felszínre került munkahelyteremtő beruházások támogatásához kapcsolódik. Úgy gondolom, úgy látom, hogy ahhoz, hogy ez a fajta felhívás, ami most is folyamatban van és nem oly sokára zár az én ismereteim szerint, ez a folyamat kevésbé versenyképes ma a kínálati piacon, mint öt évvel ezelőtt volt. Egyszerűen a peremfeltételek okán. Az egy főre jutó támogatási összegekből fakadóan vagy épp abból fakadóan, hogy csak az öt fő feletti foglalkoztatásbővüléseket támogatja. Ha szabad, azt szeretném javasolni, hogy érdemes lenne felülvizsgálni és ebben - azt gondolom - együtt vagyunk a bizottság szintjén is, a fejkvóták mikéntjét, másrészt pedig azt, hogy nem lenne-e célszerű az öt fő alatti 1-2 fős foglalkoztatásbővülések tekintetében is ezeket a támogatásokat foganatosítani. Az én ismereteim szerint egyébként a szakmai jelzések is ez irányba mutatóak voltak már tavaly is és tavaly előtt is. Azt gondolom, az úgymond termelési tapasztalatok eljuttathatják a döntéshozókat oda, hogy felülgondolják a pályázati kiírások ezen peremfeltételeit. Tisztelettel ezt szeretném kérni a MAT mindkét oldalától. Szeretném ezzel zárni az első napirendi pontunkat, megköszönve a hozzászólók jelenlétét.
Áttérünk a második napirendi pontra. Megadom a szót Tóth Renátának, parancsoljon!
Tóth Renáta szóbeli kiegészítője
TÓTH RENÁTA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A tárca anyagához egy nagyon rövid kiegészítést tennék. Ami anyagot megküldtünk, abban azokat a programokat foglaltuk össze a három érintett operatív programból, amelyek kifejezetten az álláskeresők elhelyezkedését segítik. Ezek részben folyamatban lévő programok, részben már lezárult programok és vannak köztük tervezett programok is. Ez a három operatív program is és általában az Új Magyarország fejlesztési terv is ennél tágabb eszközrendszerrel segíti a foglalkoztatás növelését, mint amit ez a tájékoztató tartalmaz. Itt kifejezetten az álláskeresőkre irányuló programokról beszélünk, de nagyon sok olyan programot tartalmaz mind az I. nemzeti fejlesztési terv, mind az Új Magyarország fejlesztési terv, amelynek hosszabb távon lesz hozadéka a munkaerőpiacon. Ilyennek tekintjük az oktatás területén megvalósuló fejlesztéseket, illetve az egészségügy területén elindult programokat is. Illetve azt még nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a programok alapvetően a munkaerőpiac kínálati oldalára irányulnak és ezt kiegészítik a munkaerő-kereslet növelését, a munkahelyteremtést támogató programok is, amiket elsősorban a gazdaságfejlesztési operatív program tartalmaz. Röviden ennyivel egészíteném ki.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kiegészítés?
Kiss Csaba szóbeli kiegészítője
KISS CSABA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A kiegészítés annyi, hogy az Európai Szociális Alap célkitűzéseihez tartozóan foglalkoztatásbővítéssel, foglalkoztathatóság javítása címszó alatt jelennek meg pályázati kiírások, valósultak meg központi programok, illetve fognak megvalósulni különféle kiemelt projektek, amelyeknek elsődleges célját illetően az állami intézményrendszer, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretein belül megvalósuló fejlesztések. Ehhez kapcsolódnak szorosan az Európai Regionális Fejlesztési Alap célkitűzéseihez tartozóan különféle beruházási támogatások. Ezeket korábban a gazdasági versenyképesség operatív program, most pedig a gazdaságfejlesztési operatív program valósítja meg.
Hangsúlyozottan a munkaügyi minisztériumnál lévő intézkedések, prioritások azok, amelyek alapvetően a foglalkoztatás növelése céljainak az eléréshez hozzájárulnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, észrevételek következnek.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Mindenegyes támogatással kapcsolatban kérdezem a következőt: az eredetileg kitűzött célokhoz képest, tehát, hogy hányan vegyenek részt ezekben a programokban, hányan fejezzék be sikeresen és utána milyen legyen a valóban munkát találó és még fél év múlva is dolgozó embereknek a száma, tehát ezekhez képest a tényadatok valóban pozitív elmozdulást mutatnak. De, ha a tényadatokat megvizsgáljuk és mondjuk azt nézzük, hogy a képzésben részt vettek, az azt eredményesen befejezettek és utána a munkába állóknak a száma hogyan alakul, akkor megítélésem szerint nem olyan rózsás a helyzet, mert ha csak a HEFOP 1. 1.-et nézzük, ott 35.691 a részvevő száma, és akik elhelyezkedtek vagy valamilyen pozitív kimenetellel bírnak - erre majd kérek választ, hogy ezen mit tetszenek érteni -, ehhez képest a végén már csak 19.228 fő az, aki még munkában áll. A kérdésem mindegyikre vonatkozik és a kérdés pedig az, hogy mi az oka annak, hogy ez így történik. Hogy háromszor annyian jelentkeznek, vesznek részt a képzésben, van lemorzsolódás, ennek mi az oka és miért nem tudnak legalább 50-60 százalékban elhelyezkedni? Mi erre a magyarázat? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Hasonló témakörben kívánok én is kérdést feltenni, illetve véleményt formálni. Nevezetesen a támogatások monitoringrendszeréről születtek-e már összegzések? Akár az EQUAL-lal, akár a foglalkoztatási paktumokkal kapcsolatban? Ugyanis olyan tapasztalataim vannak, hogy mivel az ezeket megcélzó pályázatokhoz eléggé speciális tudásra van szükség, viszont szervezetek már kiválóan ráálltak arra is, hogy ebből nagyon jól meg is lehet élni. Néha én azt látom, hogy ezeknél a programoknál a kedvezményezettekről szól a dolog és legkevésbé a program által megcélzottakról, a munkanélküliekről, veszélyeztetettekről. És ha a gyakorlatát is megnézzük a működésnek, akkor bizony ezek nagyon izzadtságszagúak. Gondolok arra, hogy persze lehet próbálkozni, hogy adaptáljunk egy nyugaton bevált modellt ott, ahol a helyi önkormányzat, a helyi civil szféra és a gazdasági szféra összefog. Ez gyakorlatilag nálunk úgy történik, hogy ennek domináns szereplői az önkormányzatok. Meg az önkormányzatokhoz ilyen-olyan módon kapcsolódó civil szervezet és maga a gazdasági szféra ezt az egészet ilyen hűvös távolságtartással nézi. Nem azért, mert buta és nem tud felemelkedni ilyen újfajta módszerek alkalmazásához, hanem azért, mert hatástalannak érzi. És mi pedig eljátsszuk ezt önkormányzati körben, hogy mi milyen europerek vagyunk, hiszen nálunk is van foglalkoztatási program és akkor erről konferenciát is csinálunk, ahol ugyanazok az emberek leülnek. Aminél persze a legfontosabb elem - ezt most már megtanultam ennyi idő alatt -, hogy le kell fényképezni, akik ott vannak és a jelenléti ív meglegyen. A helyzetnek néha a komikusságára hadd mondjak egy példát. Egy pályázatírással foglalkozó cég azt mondta, hogy most lehet, hogy kibővíti a szolgáltatásait mégpedig konferenciaközönség-szervezéssel is, ahol megpróbál embereket behozni, akik vállalják azt, hogy megeszik a nápolyit, meg kólát is isznak hozzá, meg kávét, de legfőképp aláírják a jelenléti ívet és megengedik, hogy őket le is fényképezzék közben, mert az elszámoláshoz ez kell.
Az egésznek a felépülésében nagyon kevés a szabadságfok. Ma egy kistérség több tízmillió forintért gyárt egy rakást tanulmányt, meg papírt, eredménye az egésznek nem lesz. De ha van egy konkrét feladat, amire be kellene őket fogni, akkor azt mondják, hogy ez nem feladatuk. Ha megjelenik egy potenciális munkáltató és fel kellene mérni, hogy abban a kistérségben adott szakmában mennyi a potenciális munkaerő és el kell végezni az apró feladatot, településről településre menve szinte háztól házig, nohát akkor ez már arra jól begyakorolt szférára vonatkozik, ami az önkormányzati szektor és ezeknek a módszereknek vajmi kevés az esélye. Én minden pénzt kidobott pénznek tekintek és amennyit lehetne ezekből, azokat mind át kellene terelni a tényleges munkahelyteremtő támogatások körére, mert mikor meg a részletekhez érünk, kiderül, hogy azokat nem is olyan egyszerű lehívni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még látom Czomba Sándor kezét, parancsoljon!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Itt a monitoringgal kapcsolatban és a számokkal kapcsolatban bizonyára nem mondok újdonságot senkinek sem, hogy ennél árnyaltabb, illetve sok esetben súlyosabb a helyzet. Hiszen, ha a 180. napon vizsgálom, hogy az illető dolgozik-e vagy sem, az nagyon sok esetben közhasznú, közmunka, meg közcélú, meg egyéb munkát is jelent. Én kirendeltséget vezettem annak idején, én emlékszem rá, hogy hogy lehetett a statisztikát javítani vagy rontani.
Tehát, amit a TÁMOP-pal és az többi programmal kapcsolatban fontosnak tartanék. Elsősorban kiknek van kiírva? Nyolc általánost végzetteknek, hátrányos helyzetűeknek. És kik vesznek ezeken elsősorban részt? Pontosan nem ők. Nézzük meg, hogy most a Lépj egyet előre program második csoportjában melyek a betelt szakmák és nem fogadnak rá már jelentkezéseket: kereskedő-boltvezető, biztonsági őr, stb. stb.
Nagyon fontosnak tartanám tehát az esély meg a segély kérdését, ami szorosan összefügg ezzel, hogy mennyire motiváltak ezek az emberek és mennyire fogjuk tudni őket segíteni, akiknek valóban szükségük van rá. Lássuk be, ezek az emberek nincsenek erre képes állapotban jelenleg. Ha őket beültetjük az iskolapadba egy nyolc hónapos, hat hónapos, egyéves képzésre, ilyen arányban fognak lemorzsolódni, ha egyáltalán beülnek. De be sem fognak ülni, mert nincsenek abban az állapotban. Ezért tartanám nagyon fontosnak a különböző, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében működő valódi szolgáltatásokat, hogy tegyük alkalmassá őket. Egyből ezeket az embereket nem lehet az iskolapadba beültetni. Amíg meg nem szerzik meg a kellő motiváltságot, addig egy ilyen programnak a hatékonysága gyakorlatilag közelíteni fog a nullához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc, parancsoljon.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. A Lépj egyet előre programról szeretnék pár mondatot szólni. A HEFOP keretében ez egy jól működő rendszer volt, ahol főleg a munkaerő-piaci integrációt próbáltuk megvalósítani azzal, hogy egy piacképes szakmai tudást akartunk adni azoknak, akik vagy munkanélküliek voltak vagy elavult szakmával rendelkeznek. Ezt a programot a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal felügyeli és kezeli. A kérdésem is az lenne, hogy van-e kapcsolat vagy átjárhatóság az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal között, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak ebben milyen ellenőrző szerepe van. A másik a TÁMOP-os Lépj egyet előre program második része, ahol - egyetértek Czomba Sándorral, hogy - valóban sokszor előfordul, hogy olyanoknak akarunk szakmát adni vagy olyanokat kényszerítünk többször is iskolapadba, képzésre, ahol nem valószínű, hogy olyan szakmát tanulnak, amivel esélyük van az elhelyezkedésre. Tehát azt szeretném kiemelni én is, hogy a követés, a monitoringrendszer a képzés befejezése után kéne valamilyen kötelezettség, hogy valóban elhelyezkednek-e ezek a személyek, hiszen tudjuk, hogy komolyan jelentkeztek erre a programra, ezért támogatásban is részesülnek és már - ahogy az anyag írja - 22 ezer emberből 11 ezer főnek már megítélték a képzési támogatást.
A következő csak egy kérdés, ez pedig a foglalkoztatást ösztönző járulékkedvezményeknél a Start Plusz és a Start Extra program keretében tudjuk, hogy a gyes-gyedről visszajövőket vagy az 50 év felettiek munkába állását segíti. Vannak-e erre adatok, hogy ez mennyiben változott és tényleg elérte-e a célját? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló alelnök úr még egy mondatot szeretne mondani.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Itt egyetértve képviselőtársaimmal, két dolgot szeretnék elmondani: egyrészt nekem meggyőződésem, hogy a problémáink jó részét az oktatási rendszerben kell keresni. A másik dolog, hogy a képzésre fordított összegeket semmiképpen nem ítélem meg úgy, hogy az kidobott pénz lenne, már csak azért sem, mert azok az emberek, akik bármilyen plusz tudáshoz hozzájutnak, az a tudás megmarad és lehet, hogy nem egy héten belül vagy két héten belül vagy féléven belül, de majdnem bizonyos, hogy azt a tudást a későbbiek során az elhelyezkedésnél is hasznosítani tudják. Tehát nagyon nehéz ezt azonnali időponthoz hozzákötni, hiszen az élet változik. Egy-egy térségben tudjuk jól, hogy vállalkozások tönkre mennek, újak alakulnak, különböző szakmákra jelentkeznek, tehát itt nagyon nehéz ezt pontosan megfogalmazni, ugyanakkor egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy mindenképpen jó lenne, ha az elhelyezkedési esélyek javulnának vagy ez növekedne, de úgy gondolom, hogy azért csodát várni ezektől a programoktól nem igazán lehet. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető-helyettes asszony, visszaadom a szót.
TÓTH RENÁTA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egy-egy programmal és a célértékkel kapcsolatban felvetődött kérdés kapcsán azt tudom mondani, hogy egyrészt konkrétan az 1.1-es programnál az eredetileg kitűzött célhoz képest egy hatékonyságjavulás is megfigyelhető a tényadatokból. Miközben tízezer fővel többet vontak be a munkaügyi központok, ami valamivel több, mint az egyharmada az eredetileg tervezett létszámnak, addig a foglalkoztatási eredménye a záróknak megduplázódott. Tehát itt az eredeti célokhoz képest nemcsak a létszámok nőttek, hanem az elhelyezkedési arány is javult. Ami arra vonatkozik, hogy mi az oka annak, hogy nem tud mindenki vagy nem tudnak ennél magasabb arányban elhelyezkedni a programban részvevők, ezzel kapcsolatban azt nagyon fontos figyelembe venni, hogy olyan célcsoportjai voltak ennek a programnak, akik a leghátrányosabb helyzetűek közül kerültek ki. Tartósan munkanélkülieket vontak be a munkaügyi központok, az alacsony iskolai végzettségűeket és bevontak olyan inaktív embereket is, akikkel a munkaügyi központok a korábbi munkaerő-piaci programjaikban nem kínáltak nekik ilyen lehetőséget. Tehát itt azért olyan célcsoportra koncentráltak, akiknek az elhelyezkedése sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint a könnyebben elhelyezkedő célcsoportoknál. Nagyon fontos volt ez a törekvés, hogy ne lefölözzék a regisztrált munkanélküliek körét, tehát ne azokat vonják be, akiket egyébként a legkönnyebb elhelyezni. Azt gondolom, hogy ezeknél a célcsoportoknál ez az eredményesség, amit ez a program elért, nagyon jónak mondható. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az eredeti célhoz képest még az eredményesség is javult. Ettől függetlenül természetesen erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy minél alacsonyabb szintre szorítsuk a lemorzsolódást ezeknél a programoknál. Nagyon fontos tapasztalata volt a HEFOP-nak az, hogy személyes segítségre van szükség. Személyes támogatásra van szükségük ezeknek az embereknek az elhelyezkedéshez, ezért a HEFOP-tapasztalatokból kiindulva az új programjainknál még nagyobb hangsúlyt helyeztünk a mentorok bevonására. Személyes tanácsadással, mentorálással segítik a részvevők elhelyezkedését a munkaügyi központok.
Ami a pozitív kimenetet illeti, itt eredménynek tekintettük azt, ha valamilyen képzettséget megszerzett ahhoz képest, amikor belépett a programba, javult az iskolai végzettsége vagy szakképesítést szerzett vagy egyáltalán befejezte a nyolc általánost és ez lehetővé teszi neki azt, hogy egy következő időszakban belépjen egy olyan OKJ-s képzésbe, aminek a bemeneti feltétele az általános iskolai végzettség megszerzése.
A Lépj egyet előre program kapcsán azt gondoljuk, hogy nagyon sok embernek ez jó módszer. Itt is vannak mentorok, tehát nagyon sok olyan embert sikerült elérni, akiket nagyon nehéz bevonni képzésbe és motiválni tanulásra. Ugyanakkor mi is azt gondoljuk, hogy vannak olyan nagyon hátrányos helyzetű emberek, akiknek ennél több segítségre van szükségük, ezért az anyagunkban is feltüntettünk egy olyan új pályázatot, ami kifejezetten az alacsony foglalkoztatási esélyűek elhelyezkedését támogatja. Itt sokkal komplexebb támogatást fogunk adni, mint amit a Lépj egyet előre programban tömegesen nyújtani tudunk és itt már azt gondoljuk, hogy ahhoz is nagyon sok támogatást kell adni, hogy egyáltalán motivált legyen a részvételre az alacsony iskolai végzettségű. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szentirmai Juditnak adok szót.
SZENTIRMAI JUDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Két gondolat erejéig tennék kiegészítést. Az egyik az, hogy a programokban a tájékoztatási kötelezettség egy európai uniós előírás, kivételesen ez nem a hazai rendszer vagy jogalkotási rendszer túlkapása, közben meg azt gondolom, hogy együttműködés nélkül a foglalkoztatási helyzetben Magyarországon javulás nem várható, tehát a gazdaság szereplői nélkül szinte lehetetlen bármilyen látványos áttörést elérni. Úgyhogy hiába nehéz ez az együttműködés, mindenképpen meg kell próbálni.
Kiss úr kérdésére válaszolva, hogy hogyan működik együtt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal a minisztérium, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálat regionális munkaügyi központjaival: nagyon szoros együttműködésben hajtjuk végre a TÁMOP-ból az 1.1.1. és 1.1.2-es intézkedéseket. A minisztérium a stratégiai célok meghatározásában és a főbb irányvonalak kitűzésében vállal oroszlánszerepet, a Foglalkoztatási Hivatal adja hozzá a szakmai eljárásrendeket, hogy mik azok a sztenderdek, amik mentén végre kell hajtani a programot, a regionális munkaügyi központok pedig a helyi igényekhez igazítottan valósítják meg azokat a központi stratégiai célokat, amelyeket a minisztériumok kitűznek és ezeket havonta közösen értékeljük és programértekezletek keretében nézzük meg, hogy hogyan működnek. Mindenki a saját szerepéhez igazítva, de szoros együttműködésben végzi ezt a munkát.
A Start-programok adataival kapcsolatosan: most már három részről áll, az eredeti, pályakezdő fiatalokra irányuló Start-programhoz képest 2007 júliusától lépett be a Plusz és az Extra, viszont mind a kettő kétéves kártyaidőszakot feltételez, ami azt jelenti, hogy a július 1-jével kiváltott kártyák lejárata majd 2009-ben lesz várható. Tehát jelen pillanatban olyan adatokat tudunk mondani, hogy hányan vesznek részt a programban. Az, hogy ez mennyire hatékony és mennyire maradtak meg a programba lépők a munkaerőpiacon, azt 2009 második felében fogjuk tudni mérni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hosszabb kiegészítést nem kívánok tenni, mindössze egy gondolatot, ez pedig arról szól, hogy nyilván nem véletlenszerű, hogy idehoztuk a bizottság elé a témát, hiszen egyenként és külön-külön is egy részprogram milliárdos nagyságrendű forrásokat mozdít meg, ha pedig egy országos terítettség kapcsán gondoljuk végig egy-egy program felhasználását, az adott esetben több tízmilliárd forintot is jelenthet. Nagy pénzekről van szó, nem mindegy, hogy ezeknek a hatékony felhasználása vagy a még hatékonyabb felhasználása hogyan realizálódik. Köszönöm szépen a kérdésekre adott válaszukat.
A harmadik napirendi pontunkra térünk át: a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatója az ILO munkanélküliségi és adminisztratív nyilvántartáson alapuló munkanélküliség főbb jellemzőiről. De előtte még hadd mondjam el, hogy a bizottsági üléssel együtt zajlik a szabad demokraták frakcióülése, ahol arról született döntés, hogy a korábbi automatikus helyettesítési rendet, amit biztosítottak számunkra, most már csak egyedi egyeztetések alapján fogják megtenni. Tehát szeretném, ha ezzel tisztában lennénk mindnyájan. Tehát innen kezdve 18 kezünk van a bizottsági ülésen. Köszönöm szépen.
Arra kérem a hölgyeket, akik érintettek a napirendi pont kapcsán, hogy foglalják el helyüket az asztalnál. Megadom a szót Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébetnek.
Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet szóbeli kiegészítése
LINDNERNÉ DR. EPERJESI ERZSÉBET (Központi Statisztikai Hivatal): Köszönöm. Tulajdonképpen a két írásos anyagot szeretném összefoglalni. Lényegében ez a munkaerő-felmérésről szól, ez a háztartási típusú felvétel, amit 1992 óta folytat a KSH és az a célja, hogy a foglalkoztatottságot, az alulfoglalkoztatottságot, a munkanélküliséget és az inaktivitást mérje. Nemzetközileg összehasonlítható, illetve időben összehasonlítható adatokat produkáljon. Kezdetben negyedéves gyakorisággal publikáltunk, most már havi gyakorisággal történnek ezek meg. Lehetőség van szezonális kiigazításra. Ez a fajta munkanélküliségi megközelítés egy mintavételen alapul, és igen széles körű feldolgozást tesz lehetővé. Akár iskolai végzettség, akár kor, nem és egyéb ismérvek alapján is követhetők ezek az adatok. A hátránya viszont az, hogy kis területen, kis térségekben kevéssé alkalmazható. Mindkétféle statisztikára szükség van, a kettőt párhuzamosan együtt kell figyelni ahhoz, hogy a munkaerő-piaci helyzetet jól felmérhessük.
Van még egy kiegészítő anyag, ami a nemzetközi statisztikából származó harmonizált munkanélküliségi rátákról próbál egy kis összeállítást adni. Az anyagból is látható, hogy ez egy olyan ráta, amit az unió is használ és rendszeresen havonta újraszámítja. Azonban akkor, amikor mi például ezeket a havi adatokat publikáljuk, gyakran egy százalékpontos eltérés is akad a kettő között, abban az esetben a regisztrált munkanélküliségi létszám és a munkaerő-felmérésből származó úgynevezett ILO-munkanélkülinek a növekedési üteme egymástól eltér, ez azonban egy-két hónapon belül helyre szokott állni. Úgyhogy úgy igyekszünk, hogy ilyenkor azt a rátát is beírjuk, ami akkor lehívható az Eurostat megfelelő honlapjáról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Busch Irénnek adok szót.
BUSCH IRÉN (Foglalkoztatási és Szociális Hivatal): Köszöntöm a bizottságot. Erzsike már elmondta a lényegét, az ÁFSZ a foglalkoztatottak számát nem figyeli. Egy nagyon rövid ideig volt a kezelésünkben az EMMA 2004. május 1-je és 2006. december 31. között. Azonban ott csak azok a személyek jelentek meg, akik a munka törvénykönyve alatt lévő foglalkoztatásban voltak. Nagyon gyakran összekeverik és nem kezelik megfelelően a kétféle munkaügyi nyilvántartás adatait. Magyarországon az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyilvántartottak létszáma átlagosan 100-120 ezer fővel magasabb, mint a KSH-ILO-felmérés adatai. Az európai uniós országokban is figyelik ezt a két adatot.
Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy azokban az országokban, ahol a munkaügyi nyilvántartáshoz kötődő jogszabályok úgymond engedékenyebbek, ott magasabb a nyilvántartott létszám. Ez régiónként is nagyon érdekes, mert országos szinten 100 ezerrel több körülbelül az ÁFSZ-létszám, de például Közép-Magyarországon a KSH által mért munkanélküli létszám a magasabb, hiszen ott jóval nagyobb a munkaerőpiac, kevesebben mennek be a kirendeltségekbe és ez másként érvényesül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsoltnak adok szót.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Még Lamperth Mónika miniszterjelölti meghallgatásakor tettem fel kérdéseket a foglalkoztatási rátára vonatkozólag. Természetesen miniszter asszony egy ilyen meghallgatásra nem készülhet fel egy adott kistérségre vonatkozó adatokkal, azonban írásban megkaptam tőle a választ néhány hétre rá, amelyet a Foglalkoztatás bizottságnak is megküldött. És ugyan csak a címlapon van a miniszter asszony aláírása, a tájékoztatáson nincs senkié, de kétségtelenül ezt az anyagot adta valaki oda a miniszter asszony kezébe, amelyből megtudhattam, hogy az a kistérség, ahol én élek és dolgozom, kiváló helyzetben van: "a vasvári kistérség munkaerő-piaci helyzete lényegesen kedvezőbb az országos átlagnál, de a régión és megyén belüli relatív mutatói is jobbak a foglalkoztatás szintjét és a népesség gazdasági aktivitását tekintve. A foglalkoztatás ráta meghaladta az Európai Unió 2010-re kitűzött 70 százalékos szintjét ebben a kistérségben. Ez egy teljesen falsch adat. Ehhez nem kell érteni sem, ahhoz, hogy tudjuk, hogy abban a kistérségben, ahol amúgy most jelenleg 13,5 százalék a munkanélküliség, amely egyértelműen minden felmérés alapján egy elöregedő kistérség, nagyon magas a tartós munkanélküliek aránya is és a legfontosabb adat, amivel tudjuk ezt kontrollálni, hogy a kistérség központjában öt év alatt a forprofit szektorban lévő munkahelyek harmada szűnt meg. Ezt nagyon pontosan tudjuk a vállalkozók kommunális adóiból.
Persze megkaptam utána a választ, hogy ezek az adatok régiós szinten megfelelőek, megyei szinten már fenntartásokkal kell kezelni és kistérségi szinten ez használhatatlan. Mindezek mellett nem ez a válasz jött, hogy ne várjak kistérségi adatokat, mert használhatatlan, hanem valaki ezt a miniszter asszony levele mellékleteként mégis csak összeállította, kiküldte. Ugyanakkor azért hadd kapaszkodjak abba a lehetőségbe, amit az EMMA jelentett, mikor működött és tulajdonképpen kérdésem is, hogy ennek nem látja senki a hiányát, hogy nem tudjuk megmondani, hogy mennyi a foglalkoztatottak száma konkrétan. Ugyanis mire jó ez a statisztika? Jó regionális szinten és ott megbízható is. Megyei szinten már kevésbé. Mert a döntéseket alacsonyabb szinten kellene hozni, hogy be tudjunk avatkozni. Én magam kíváncsi lennék arra, hogy emellett az adatok mellett, hogy elveszik a munkahelyek száma, milyenek a térkapcsolatai annak a településnek, hova mennek el a munkájukat helyben elveszítettek, hiszen jelentős részükből nem lesz véglegesen munkanélküli. És ezeket az adatokat viszont nem bírjuk összeszedni.
Hozzáteszem, az előző napirendhez kapcsolódva, én próbálkoztam a foglalkoztatási paktumon belül valamiféle adatokat összeszedni, de nem lehet. Azért nem, mert egyszerűen nem létezik ilyen statisztika, amiből azok az adatok összeállíthatók lennének, amelyek fontosak a helyi döntéshez. A kérdésem az, hogy ha az APEH felé van kötelezettségük a munkáltatóknak, akkor onnan nem szerezhető meg ez az adat, hogy ez hasznosuljon.
Jelenleg nyilvánvalóan próbálkozom, hogy - legalábbis egy kisváros szintjén - ezeket az adatokat valamilyen módon produkáljam, mert egy város életminőségét ezek is mutatják, szemléltetik. Persze a forprofit szektorban levő adatokat korrigálni kell az egyre bővülő nonprofit szférával is, illetve az állami, illetve állami és önkormányzati intézményekben dolgozókkal is, hogy mást ne mondjak. Azért mégiscsak szörnyű, hogy nem lehet hozzájutni ezekhez az adatokhoz, pedig fontos lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czomba Sándor képviselőtársam!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Jókat szoktunk vitatkozni a képviselőtársaimmal, amikor munkanélküliségről meg foglalkoztatottságról beszélgetünk. Világos mindannyiunk számára, hogy amennyiben nemzetközi kitekintést szeretnénk, akkor a KSH adatait kell elsősorban figyelembe venni, ha pedig hazai viszonylatban szeretnénk - mondjuk az előző hónap, az előző év azonos időszakához viszonyítva - látni, akkor pedig, bármennyire is kellemetlen adott esetben az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisát nézni, elsősorban információval ez szolgál.
Talán Churchill mondta annak idején, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit ő maga hamisított. Isten őrizz, hogy ezzel megbántsam azokat, akik statisztikával foglalkoznak, de nyilván a statisztika korlátaival is tisztában kell lennünk akkor, amikor ezekről a dolgokról beszélünk.
A munkaerő-piaci felmérés. Ha jól vagyok informálva, ebből a szempontból a legnagyobb mintát, a legnagyobb bázist az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaerő-piaci felmérése jelenti. Ez azt jelenti, hogy negyedévente igen sok céget keresnek meg, és érdeklődnek a következő három hónap, félév várható munkaerő-piaci igényéről. Nyilván ezek is olyan adatok, amelyek bizonyos szempontból fenntartással fogadhatók, de egy konkrét kérdésem lenne, itt van az alkalmi munkavállalói kiskönyv témája. És mindkettőjüket kérdezném, hiszen az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel rendelkező adott esetben az egyik statisztikában munkanélküli, a másik statisztikában pedig foglalkoztatottnak minősül. És még sok ilyen lehet, és szerintem érdekes lehet nemzetközi összehasonlításban, hogy más ILO-vizsgálatok esetében, más európai uniós országokban hasonló, mint az AM-kiskönyv, tehát hasonló jellegű foglalkoztatási forma létezik-e. Ha létezik, azok vajon mennyiben befolyásolják a mienkhez képest ezeket az adatokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, van-e más kérdés, észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor arra kérem a főosztályvezető asszonyt, hogy válaszoljon.
BUSCH IRÉN (Állami Foglalkoztatási Szolgálat): Először az APEH-nyilvántartással kapcsolatban. Ez jogszabályi döntés, de mint szakmabeli, én is nagyon örülnék egy jó EMMA-nak, de abban a korábbi időszakban a négymillió foglalkoztatottból körülbelül két és félmillió embernek voltak meg az adatai. Most ez nyilvánvalóan több, de ehhez nekünk ugyanúgy kérelmeznünk kell az APEH-től a különféle betekintéshez az engedélyt.
A másik, a kistérségi foglalkoztatási rátával kapcsolatban. Valóban el kell ismerni, hogy nagyon nehéz ilyen adatot produkálni, de mivel a pályázatok foglalkoztatási szinthez kötik sokszor például a pontozást, ezért már jó néhány éve úgynevezett kistérségi becslési módszerrel megbecsüljük minden munkaügyi és KSH-kistérségben mind a munkanélküliségi, mind a foglalkoztatási rátát. Ezt nem is a szervezetünk végzi, hanem kiszerveztük, egy magáncég - egy kutatóintézet - végzi havi, illetve negyedéves rendszerességgel, és az ÁFSZ honlapján ezek megtekinthetők.
Ami a kritikát illeti, ebben az évben kaptunk több kistérségtől is kritikát, hogy úgy érzik, ezek az adatok nem reálisak. Ezek az adatok mind a KSH népszámlálási adatain, a munkaerő-felmérésen alapulnak, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásában lévő adatok alapján egy regressziós eljárással készülnek. Most Magyarországon jobb nincs, ezért kérem, hogy fogadják el ezeket az adatokat, támaszkodjanak rá, és mi is mindent megteszünk szakmailag, hogy ezek minél jobbak legyenek.
A nemzetközi kitekintésről volt kérdés, hogy az AM-könyvek, illetve más hasonló rendszer van-e. Amit a bevezetőmben még elmondtam, különböznek az egyes országokban az ILO-munkanélküliek és a nyilvántartásban lévő munkanélküliek. Például van, ahol nagyon szigorúan megköveteli az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, hogy egy napot sem dolgozhat, havi rendszerességgel jelentkezik, vagy van, ahol még gyakrabban, ott általában kisebb szokott lenni az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál a munkanélküliek száma. És az valóban igaz, amit ön mondott, aki mondjuk egy napot alkalmi munkavállaláson vesz részt, az a KSH adatai szerint foglalkoztatottnak minősül, míg a nyilvántartott álláskeresők főleg azok, akik nem kapnak semmiféle ellátást, tulajdonképpen nekik is lehetőségük van az alkalmi munkavállalásra. Viszont aki ellátást kap, annak szünetel a státusza. Tehát az nem lehet nyilvántartott álláskereső.
Itt említette a rövid távú munkaerő-piaci felmérést. Ott munkáltatók kerülnek megkérdezésre, és tulajdonképpen abból végzünk becsléseket, de ennek az elsődleges célja a munkáltatókkal való kapcsolattartás. De onnan is, például a különböző hiányszakmák, illetve az egyes szakmák szezonális sorsáról ebből a felmérésből részesülünk.
Vissza szeretnék kanyarodni arra, amiért ezek az anyagok készültek, hogy ki is a munkanélküli. Mind a két nyilvántartásra kérjük, hogy támaszkodjanak, és a kettőt kezeljék együtt.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Központi Statisztikai Hivatal részéről várjuk a választ, parancsoljon.
LINDNERNÉ DR. EPERJESI ERZSÉBET (Központi Statisztikai Hivatal): Tulajdonképpen tényleg ez a helyzet, hogy regionális szinten reprezentatív csak a munkaerő-felmérés. Ez azt jelenti, hogy megyei szinten még úgy, ahogy elfogadható adatot kapunk, attól függően, hogy mit kérdezünk. De annál lejjebb levő szinten nem, hiszen a minta nem terjedhet ki országos szintre. A statisztikai eszközökkel tulajdonképpen a regionális foglalkoztatottság megfigyelése annyira költséges lenne, hogy nyilvánvalóan nem lehetséges. Tízévenként van a népszámlálás, ami lehetővé teszi, hogy kis területre részletesebb adatokat szolgáltassanak, aminek része a munkaerőpiac is.
A másik kérdésre pedig, ami az alkalmi munkavállalói könyvet illeti, mi ilyen jellegű kérdést nem teszünk fel, tehát erről nem tudunk. Ha valaki alkalmi munkát vállal, és megkérdezzük, azt mondja, hogy alkalmi munkavállaló, és nálunk csak az jelenik meg alkalmi munkavállalónak, aki azt mondja, hogy alkalmi munkavállaló. Feltesszük, hogy akinek van munkavállalói könyve, annak eszébe jut, és azt mondja, hogy ő alkalmi munkavállaló, de a kettő között igazából nagy korrelációt nem lehet találni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Végül is az látható, és szerintem a bizottság minden tagja előtt teljesen világos volt a napirendi pont tárgyalását megelőzően is, hogy folyamatában, időről időre haladva zajlik egy finom szabályozás, ami a reális kép minél teljesebb visszaigazolását kívánja megalapozni.
A másik oldalról az is látható, ahogy Czomba Sándor képviselő úr is bizonyos részterületeket érintve, példaként az alkalmi foglalkoztatás, az alkalmi munkavállalási kiskönyv kérdésköréhez illesztett kérdéseit megfogalmazta, hogy ezek bizonyos értelmű - mondhatni - torzításokat is magában hordozhat. Persze, ha a másik oldalról ennek a pandanját nézzük, azt kell látni, hogy kiváltanak ebben az országban adott esztendőben 900-950 ezer alkalmi munkavállalási kiskönyvet, de nem találunk 400 ezerben bejegyzést sem. Tehát magyarul, ha a pandanját meg akarjuk mutatni, akkor azt kell mondanom, hogy valójában, amiről sokszor és sokat beszélünk, a szürke- és a feketegazdaság még mindig jelentős és mértékadó. Ilyen értelemben a valós foglalkoztatási kép másik oldalról való csökkenését - vagy nem reális megmutatását - hordozza magában az, ami ennek okán, ennek hatására visszatükröződik.
Úgyhogy olyan egzakt, egyértelmű és tiszta képet, amely mindig, mindenkor és mindenki számára elfogadható, meggyőződésem szerint szinte képtelenség, lehetetlenség előállítani. Az én értékrendem szerint a lényeg, hogy a valósághoz kapcsolódó leghűbb ábrák kerüljenek elénk ebben a témakörben.
Köszönöm szépen a napirendi pontok előterjesztőinek a kiegészítéseket és a kérdésekre adott válaszokat, képviselőtársaimnak pedig az érdeklődő kérdéseiket és megnyilatkozásaikat. Önöknek jó munkát kívánok, nekünk még van munkánk a mai nap folyamán, folytatjuk a bizottsági ülésünket. Még egyszer köszönöm, viszontlátásra.
A 4. napirendi pontunkra térünk rá, az egyebek napirendi pontra, tehát viszonylag könnyen túl tudunk esni rajta. E napirendi pont részemről egyetlen bejelentéssel párosul, hogy a jövő héten hétfőn pünkösd van, tehát a jövő héten kedden, 13-án tartunk bizottsági ülést.
Kérdezem, bárkinek van-e még bejelentése. (Jelzésre.) Igen, Filló alelnök úrnak van. Parancsoljon, alelnök úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Csak szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a múlt hét pénteken a parlamentben találkoztunk a bizottság nevében az új-zélandi parlament elnök asszonyával, illetve az őt kísérő parlamenti képviselők delegációjával. Annál is inkább érdekes volt ez a találkozó, mert az elnök asszony valamikor munkaügyi miniszterként dolgozott az új-zélandi kormányban, illetve a delegáció egyik tagja az ottani társbizottságunknak is tagja. A megbeszélésen meghívták a mi bizottságunkat egy új-zélandi látogatásra. Mondtam is, hogy természetesen szeretnénk ezt minél rövidebb időn belül realizálni, majd kérem, hogy a bizottság elnöke ez ügyben tegye meg a szükséges lépéseket. (Derültség, közbeszólások.)
Még annyit, hogy Nagy László képviselő úr segített abban, hogy ne egyedül képviseljem a bizottságot, hanem ketten vettünk részt a képviselők közül. Köszönöm szépen neki is, meg mindenkinek aki segített, hogy összejött ez a találkozó.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Azért szeretném a bizottság tagjait megnyugtatni, hogy nagy reményeket ne fűzzenek a dologhoz. (Derültség, közbeszólások.)
Van-e más bejelentés? (Jelzésre.) Igen, Kiss Ferenc képviselőtársam.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma az interpellációkat követően az európai ügyek albizottsága ülést tart, a meghívót és az anyagot kiküldtük, még a helyszínt nem ismerem pontosan. (Farkasné dr. Molnár Valéria: A főemelet 55-ben, a külügyi bizottság tárgyalójában lesz.)
ELNÖK: Köszönöm. Egyéb bejelentés? (Nincs jelzés.) Nincs. Mindenkinek köszönöm a munkáját, szép napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 58 perc)
|
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Ulrich Ferencné