FMB-15/2008.
(FMB-75/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. június 9-én, hétfőn, 09 óra 36 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Munkaerő-piaci Alap tervezésével kapcsolatos feladatokról *
Dr. Varga Ildikó főosztályvezető (SZMM) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek *
A bizottság 2008. I. félévi munkájának értékelése *
Napirendi javaslat
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila István (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP) megérkezéséig Vécsi Istvánnak (MSZP)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Gúr Nándornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Wittner Máriának (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Dr. Varga Ildikó főosztályvezető, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Megjelent
Kuti Anna, Állami Számvevőszék
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 36 perc)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok mindenkinek, aki megtisztelt jelenlétével a mai bizottsági ülésünket. A jelenléti ív alapján megállapítható, hogy a bizottsági ülés néhány helyettesítéssel határozatképes. Bóth Jánost Vécsi István helyettesíti, Filló Pált Kiss Ferenc úr, jómagam Magyar Bálint urat helyettesítem, Molnár Oszkár urat Bernáth Ildikó alelnök asszony és Rácz István urat pedig Wittner Mária képviselő asszony helyettesíti. A bizottság helyettesítésekkel együtt, de anélkül is láthatóan határozatképes.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A napirend elfogadására kerítenék sort. A kedves képviselőtársaim megkapták elektronikus úton is a meghívót, ebben három napirendi pontot jeleztünk. Az 1. napirendi pont a Munkaerő-piaci Alap tervezésével kapcsolatos feladatokról szól, a 2. napirendi pont a bizottság 2008. I. féléves munkájának értékelése, a 3. napirendi pont az egyebek.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az előre kiküldött, elektronikus úton megkapott meghívóban szereplő napirendi pontok tárgyalásával egyetértenek-e. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú, tartózkodás, ellenvélemény nem volt.
Az alelnök asszonnyal röviden egyeztettünk a tárgyalási időkeret meghatározásáról. Úgy gondoljuk, hogy egyrészt a jól összefogott, elkészített anyagok okán rövid bizottsági ülést tudunk tartani, 10 óra környékén a bizottsági ülést elvileg be tudjuk fejezni. Arra kérem a képviselőtársaimat is, hogy amennyiben elengedhetetlen szükségszerűsége nincs a dolognak, akkor ezt az időpontot vegyük alapul, és e szerint próbáljuk meg a bizottsági ülésünket lefolytatni. Nyilván a szokásos menetrendben haladunk, azonos időtartamban, felváltva, az ellenzéki oldal elsődleges megszólalása mellett, a kormányoldal képviselője követi mindig az ellenzéki oldalt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Javasolom tehát, hogy az 1. napirendi pontunk tárgyalására kerítsünk sort. Mint ahogy mondtam, ez nem más, mint a Munkaerő-piaci Alap tervezésével kapcsolatos feladatokról szóló tájékoztató. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Varga Ildikó főosztályvezető asszony van jelen, ha jól emlékszem, az anyagot is ő jegyezte. Úgyhogy kérem, főosztályvezető asszony - ha úgy gondolja -, a szükségszerű kiegészítéseket tegye meg.
Dr. Varga Ildikó főosztályvezető (SZMM) szóbeli kiegészítése
DR. VARGA ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Nagyon röviden szeretnék csak kiegészítést tenni, ugyanis gondolatilag már elindult a 2009. év tervezése, és igazából most körvonalazódnak már azok az EU-s programok, amelyeknek komoly hatásuk lesz a munkaerő-piaci folyamatokra olyan értelemben, hogy a munkanélkülieknek a munka biztosítása terén elég széles spektrumban lehetőségeket kínálnak. Tehát amikor a Munkaerő-piaci Alap 2009. évi tervezését megkezdjük, mindenképpen figyelembe kell lenni ezekre az úgynevezett TÁMOP-os programokra, amelyek egyrészt a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatását segítik elő hagyományos módon, másrészt pedig olyan úgynevezett normatív jelleggel, ami a járulékátvállalás kapcsán ezekhez az úgynevezett Start programokhoz kapcsolódnak.
Amikor a Munkaerő-piaci Alapnak azokat az elemeit tervezzük, amelyek elsődlegesen a foglalkoztatás elősegítését szolgálják, akkor mindenképpen együtt kell tervezni a hazai és az EU-s támogatási forrásokat, és ezt csak megerősíti az, hogy tulajdonképpen ezekhez a programokhoz a Munkaerő-piaci Alap biztosítja a társfinanszírozást. Tehát valahol mindenképp meg kell találni azt az ideális egyensúlyt, amelyet a hazai és az EU-s források felhasználásánál figyelembe kell venni.
Úgyhogy gyakorlatilag körvonalazódnak most már azok a tervezési menetek is, amelyek alapján a munkaügyi központoknál olyan irányban kívánjuk az aktív eszközök tervezését megindítatni, hogy - miután az ő hatáskörükben zajlik a TÁMOP-os programok egy jó része - azokat az igényeket, amelyek az állományukban lévő regisztrált munkanélküliek foglalkoztatásához segítenek, mind az EU-s, mind a hazai forrást figyelembe véve fogjuk megterveztetni, és azután alakítjuk ki azokat az arányokat, amelyek elsősorban a korábbi EU-s tervezés kapcsán már körvonalazzák, hogy mekkora a hazai erőforrásigény.
Röviden ennyit szerettem volna hozzáfűzni az anyaghoz, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Az anyag tárgyalásánál még köszöntöm az Állami Számvevőszék részéről Kuti Anna osztályvezető asszonyt. Azt szeretném kérdezni, hogy bárkinek még a bizottság tagjain kívül van-e kiegészítenivalója. (Nincs jelzés.) Nincs, köszönöm szépen.
Akkor azt a javaslatomat teszem meg, amit az alelnök asszonnyal egyeztettünk, hogy a kérdések és észrevételek körét egyben fogalmazzuk meg. Kérdezem, de már láttam is az alelnök asszony jelentkezését, hogy kinek kérdése, észrevétele. (Jelzésre.) Elsőként alelnök asszonynak adom meg a szót, a képviselőtársaim közül Czomba Sándor jelzett még, kormányoldalról egyelőre nem látok érdeklődőt.
Alelnök asszony, parancsoljon!
Hozzászólások, kérdések, észrevételek
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. A következő kérdéseim lennének. Azt egyik a TÁMOP-hoz kapcsolódik, hogy arányaiban mind a bevételi, mind a kiadási oldalon - mert nyilván akkor ez a kiadási oldalon is megjelenik, de mondjuk, akkor a bevételeknél - milyen arány várható, nem összegszerűen, hanem az összetételben a járulékbefizetéseknél, amit munkavállalók, munkáltatók, illetve az egyéni vállalkozók befizetnek járulékok formájában. Ehhez képes, ha mondjuk 95-98 vagy 100 százalék, a TÁMOP uniós finanszírozása, annak megelőlegezése milyen arányt jelenthet? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem a kiadásokhoz kapcsolódik. A regionális munkaügyi tanácsok részére megállapított összegek meghatározása milyen elvek szerint történik? Tehát az, hogy mondjuk milyen forrást kap az észak-magyarországi régió munkaügyi tanácsa, vagy a közép-magyarországi, és így tovább? Tehát melyek a rendező elvek? Van itt egy nagyon tanulságos mondat, ami a Pénzügyminisztériumhoz és a passzív ellátásokhoz kapcsolódik, amit most nem találok, de a lényege az, hogy amit a PM meghatároz, mintegy egyharmada a költségvetési befizetésnek, ez alapjaiban determinálja az összes többi kiadás arányait. Ez mi célt szolgál?
A harmadik kérdésem, hogyha változni fog jövő évben a szociális segélyezés jelenlegi rendszere, az hogyan jelenik meg a segélyezés során? Gondolok itt arra, itt arról van szó, hogy ne csak segélyt vegyenek fel azok, akik a rendszeres szociális segélyben részesülnek, hanem ezért cserében munkát is végezzenek. Ennek a kiadási oldala a Munkaerő-piaci Alapnál már jelentkezik, vagy az más forrásból, más minisztérium égisze alatt fog zajlani?
Még egy kérdésem lenne, hogy az Állami Számvevőszék a Munkaerő-piaci Alap vizsgálata során több alkalommal kifogással, észrevétellel élt. Ezek mennyire fognak most az idén hasznosulni?
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Kérdezem, a kormányoldal részéről van-e bárkinek hozzászólása? (Nincs jelzés.) Nem.
Czomba Sándor képviselőtársam igen, parancsoljon!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A tavalyi évhez képest, ahol durván 248 milliárd forint volt a Munkaerő-piaci Alap bevétele, idén ez 294 milliárd, tehát közel 400 milliárdos költségvetési intézményről beszélünk, ez óriási összeg. Ha azt nézzük, hogy miért is hoztuk létre, és ehhez képest mi ma a magyar munkaerőpiacon a helyzet, akkor azt kell látnunk, hogy bizony meglehetősen rossz "hatásfokkal" működő intézményről van szó.
Tudniillik, ha kicsit részletesebben belemegyünk a kiadási oldalba és a bevételi oldalba is, és a mondjuk, a munkahelyteremtésre fordított - amit most már nem tudom, hányadszor mondunk - összegek, ahol 2-3-4 meg 5 milliárd forintos nagyságrendről van szó, ez elenyésző ahhoz képest, amit itt passzív eszközökre - 103 milliárd - fordít az alap. Tehát ez nagyon jó barométer - úgy érzékelem - a foglalkoztatás, a magyar munkaerőpiac helyzetéről, mert ha nézzük a kiadási oldalt, a foglalkoztatási és képzési támogatások az elmúlt évben, 2007-ben 49 milliárd forint, most közel 56 milliárd forintos nagyságrendről van szó. Vagy itt van mondjuk, a szakképzési, felnőttképzési célú kifizetések 25 milliárd helyett 33 milliárd. Szeretném kérdezni: hány emberrel többen vesznek részt a képzésekben?
Mert az a helyzet, most nem tudom, huszonötödször kérdezek rá, vagy mondom azt, hogy mi újság a keresetpótló támogatással. 100 százalékos keresetpótlót fizetünk még most is - illetve fizetnek azok, akik fizetnek -, holott úgy gondolom, messze nincs meg rá a fedezet. Tehát gyakorlatilag amiatt, hogy 100 százalék keresetpótlóval ülnek a tanfolyamokon a hallgatók, ez azt eredményezi, hogy sokkal kevesebb hallgatót tudtak bevonni egyébként munkaerő-piaci kérdésekbe, mint korábban. Az álláskeresési támogatások kapcsán is látjuk, hogy 101 milliárd helyett 103 milliárd forint jelenik meg összegszerűen, tehát magyarul jottányit sem javul a helyzet, hanem egyre rosszabb e tekintetben is. Látjuk, hogy egyre többen vannak, akik álláskeresési támogatásra szorultak.
Szerintem rendkívül lényeges kérdés a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, itt 52 milliárd volt tavaly, most 53 milliárd forint. Önök hogyan érzékelik a megváltozott munkaképességűek foglakoztatását? Érzékelik-e azt, hogy a védett szervezetek - tehát a célszervezetek, akik régebben működtek -, illetve az akkreditált szervezetetek között mekkora feszültség jelentkezik most a piacon? Valóban úgy működik-e a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató rendszer, ahogyan kellene, hogy elméletileg a védett szervezeteknek elvileg szociális foglalkoztatóknak kellene lenniük, illetve az akkreditáltak pedig a munkaerőpiacon vesznek részt? Ez messze nem így van. 38 milliárd forintot kapnak a védett szervezetek a 18 ezer ember foglalkoztatására, és 3,8 milliárd forintot kap 12 ezer emberre az a másik 50 akkreditált, amely egyébként ugyanazon a munkaerőpiacon vesz részt.
Tehát azért szeretném ezt kihangsúlyozni, mert ha arra figyelünk, hogy az állami pénzek és jól hasznosulnak-e, hova és milyen módon kerülnek, olyan feszültségeket gerjeszt ez a finanszírozás a munkaerőpiacon, ami - hogy úgy mondjam - a "nagy hal megeszi a kis halat" kategóriája, és ehhez itt látunk dotációt, támogatási lehetőséget.
Tehát a véleményem az, amit már máskor is jeleztem, hogy szerintem az egész Munkaerő-piaci Alap működtetését nagyon át kellene gondolni, és szerintem, ha mindig e sarokszámok mentén gondolkodunk, akkor érdemben a helyzeten nem fogunk tudni javítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Németh Zsolt, parancsoljon!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is az aktív eszközök témaköréhez szólnék hozzá, azon belül is főként a munkahelyteremtő, képzési támogatások köréhez, amelynek amellett, hogy - ahogyan Czomba Sándor képviselőtársam is mondta - nem nagy összeg, bizony van egy másik problémája is. Mégpedig az, hogy az év különböző időszakaiban vagy igénybe lehet venni, vagy nem.
Eléggé életszerűtlen az az ajánlat egy külföldi befektető számára, hogy jöjjön vissza egy év múlva. Ugyanis többnyire - nemcsak itt, Magyarországon, ahol szintén versenyeznek egymással a különböző régiók, városok - nemcsak a magyarországi városok versenyeznek, hanem az országok is versengenek, és egy befektető adott pillanatban eldönti, hogy bennünket választ, vagy Szlovákiát, Romániát, esetleg más országot. Tehát az adott pillanatban fel tudunk-e számára ajánlani valamit?
Emlékeim szerint annak idején - a polgári kormány idején - volt persze olyan, hogy később döntöttek, hogy éppen nem volt pénz, de olyan nem, hogy ne fogadjanak be pályázatot. Tehát azt az esélyt meg kellene adni bármely településnek, hogy versenybe tudjon szállni egy külföldi ajánlattal, és ne kerüljünk olyan lehetetlen helyzetbe, hogy azt mondjuk, ez most kiürülőben van, ennek most nem írták ki a pályázatot, de egy év múlva - higgyék el - majd ki fogják írni. Ez alól persze kivételt jelentnek a kormányzati hatáskörben eldöntött támogatások, de nem hiszem, hogy az a legjobb példa, mondjuk a Hankook-féle gumigyár támogatása, hanem azoknál a kisebb, a kormányzati nagyságrendet el nem érő munkahelyteremtéseknél olyan feltételeket kellene teremteni - még egyszer azt mondom -, hogy versenyben tudjon maradni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársaim. Bárkinek van-e még kérdése, észrevétele? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor néhány mondatot szeretnék én is mondani, és utána a főosztályvezető asszonynak átadom a válaszadásara a lehetőséget.
Onnan indulnék, ahol Czomba Sándor képviselőtársam befejezte a gondolatokat. Vagyis, hogy ez egy olyan nagyságrendet képviselő alap, ami mértékadó, közel 400 milliárd forintról van szó. Ebből a 400 milliárd forintból nem most, nem két éve, nem hat éve, hanem gyakorlatilag 20 éve úgy működik ez a rendszer, hogy túlsúlyos - az én személyes megítélésem szerint - a passzív oldal forráskivételi részaránya.
Ez adódik a helyzetből, nyilván a munkanélküliség megjelenésével, a rendszerváltás pillanatához illesztetten. Nem véletlenszerű, hogy a jelen időszakban is gyakorlatilag a közvetlen passzív források felhasználásának a nagyságrendje durván a 110 milliárd forintot éri el, miközben az aktív oldalon, hogyha mindent összesodrunk, akkor 130 milliárd forintos felhasználásra kerül sor, közvetlen formában pedig, direkt módon 55-56 milliárd forint az aktív támogatások köre, ami a foglalkoztatási és a képzési támogatások címszava alapján megjelenik. Ilyen értelemben ezt mondtam 10 évvel ezelőtt is, most is azt mondom, hogy a lehetőségekhez illesztetten nyilván a tervezési folyamatát úgy célszerű erősíteni, hogy abban az aktív oldal erősödjön folyamatosan. Ha nem is nagymértékben, de azért az elmúlt esztendőkben ez jellemző volt. Megítélésem szerint jobb lett volna, ha ettől intenzívebb lenne.
A figyelmet arra szeretném felhívni, hogy a passzív oldal tervezése egy felülről nyitott történet, tehát ha túltervezzük, az nem igazán eredményes, hiszen akkor a források átcsoportosítására nincs lehetőség. Nyilván nem szabad nagyon alul sem tervezni, de a realitások szintjén - személyes megítélésem szerint - sokkal érdemesebb inkább az alulról való megközelítése, pontosan azért, mert a kassza felülről nyitott. Tehát ha az igények megjelennek, szükségszerűen azokat ki kell elégíteni. Mivel nincs meg az átcsoportosítás lehetősége, ezért célszerű az aktív oldalon lévő forrásfelhasználást erősíteni a későbbiekben is, az elkövetkezendő időszakra szólóan.
A másik megjegyzésem szintén kapcsolódik ahhoz a gondolatsorhoz, amit Czomba képviselőtársam említett, csak kicsit más aspektusból. Azt gondolom, nem csak - és lehet, hogy ebben nincs igazam, ezt rögtön hozzáteszem, de azt gondolom, hogy nem csak a Munkaerő-piaci Alap hivatott arra, hogy mondjuk, a munkahelyteremtésről beszéljünk. Hiszen nyissuk ki a kasszát. Nyissuk ki, nézzük meg a források lehetőségét, és akkor látjuk, hogy mondjuk van a gazdaságfejlesztés operatív program keretei között, és ha azt akarjuk mondani erre válaszként, hogy de mi van a mikro- és kisvállalkozásokkal az 5000 fő alatti településeken, akkor azt mondom, hogy ott az EMVA. A vidékfejlesztési programok keretei között ezek a források nem egy-, nem kétmilliárd forintos nagyságrenddel, hanem nagyságrendileg sokkal nagyobb mértékben, összegben találhatók meg.
Tehát hiba lenne a Munkaerő-piaci Alapra mondani azt, hogy ez az alap az, amelynek a munkahelyteremtést kell önmagában biztosítani. Nem. A munkahelyteremtés sok peremfeltétel mellett a gazdaságfejlesztés operatív program keretei között a versenyképességhez illesztetten, az EMVA keretei között a vidékfejlesztést a mikrovállalkozásokat segíti, míg a Munkaerő-piaci Alapon belül kiváltképp a kicsiket érintően az 5 fő feletti foglakoztatásbővüléseket segítheti. Ilyen értelemben azt gondolom, hogyha a mozaikokból rakjuk össze az egészet, tehát magát a Munkaerő-piaci Alapot, a GOP-ot, az EMVA-t és még sok minden mást helyezzük egymás mellé, akkor kapunk egy reális képet, és akkor igazolhatjuk vissza korrekt módon mindazt, ami e tekintetben visszaigazolható.
Viszont mindezek mellett azt kell mondanom, hogy van egy részfelvetés, amely tekintetében ugyanúgy gondolkodom, mint a képviselőtársam mondta. Ez nem más, mint például a 100 százalékos mértékű keresetpótló juttatások mikéntje. Meggyőződésem, és lehet, hogy nekünk mindkettőnknek ebben a dologban nincs igazunk, lehet. De úgy érezzük, és talán joggal mondjuk ezt, hiszem mindketten a munkaerő-piaci hálózatban is tevékenyen részt vettünk annak idején, hogy azokat a képzési folyamatokat lenne célszerű 100 százalékos mértékű keresetpótló támogatással párosítani, amelyek a hiányszakmákhoz tartozó képzésekben, és egyéb más peremfeltételekhez illesztetten jelennek meg. Egyrészt költségkímélőbb is lenne a történet, másrészt nem feltétlen módon "l'art pour l'art" alapú lenne a történet, hogy adott esetben azért kapcsolódnak be egy folyamatba, mert 100 százalékos keresetpótló támogatást kapnak az érintettek. Érdemes lenne átgondolni ezt a részét mindenképpen, én is azt javaslom a tervezési, szakmai folyamatban résztvevőknek, akik ezt a történetet előkészítik.
Összességében, globálisan mégis azt szeretném mondani, hogy az összes ismeretem azt mondatja a Munkaerő-piaci Alap felhasználásáról, hogy a lehetőségekhez, az elmúlt két évtized termelési tapasztalatihoz illesztetten, a hatékonyság növekedése azért időben előrehaladva a folyamatában szerintem - kormányzati színezetektől függetlenül - fogható.
Ilyen értelemben azt gondolom, hogy persze a továbbgondolkodás alapja megvan a későbbiekre vonatkozóan is, de ami a szűk ötoldalas anyagban jelzésértékkel megfogalmazódott, azt alá tudom támasztani a magam ismeretei alapján, hogy helytálló.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Kérdések, észrevételek hangzottak el, főosztályvezető asszony, arra kérem, hogy ezekre adjon választ.
DR. VARGA ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Kicsit nehéz helyzetben érzem magam, mert igazából voltam a másik oldalon is, tehát a szakmai oldalán is voltam a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos tevékenységeknek. Most a pénzügyi oldalán ülök, és azért a kettőt mindig megpróbálom összeegyeztetni, csak igazából vannak olyan folyamatok, amikor a tervezésnek a pénzügyi oldala az erősebb, mert a szakmai oldalt az úgynevezett szakmai főosztályok adják. Tehát abba olyan mélységig nem folytam bele, de megpróbálok válaszolni azokra a kérdésekre is, amelyek kifejezetten szakmai jellegűek voltak. (Dr. Bóth János megérkezik az ülésre.)
Az első felvetés az volt, hogy milyen arányú az EU-s és a hazai forrás jelenleg a foglalkoztatási programok tekintetében. Az EU-s források tervezése a mi hatáskörünkön kívül esik, de tekintettel arra, hogy az alap mind előfinanszírozza most már egyes TÁMOP-os programokat, mind pedig több TÁMOP-os program társfinanszírozója, ezért némi belelátás van, és körülbelül azt lehet mondani, hogy az EU-s programok tekintetében 1:4 arány van. Tehát 1:3-1:4 arány között van az, ami az EU-s források javára és a hazai társfinanszírozásra, illetőleg a hazai forrásokra vonatkozik. Ez a HEFOP-os programoknál, mert az még csak az indulás volt, akkor körülbelül 1:3 volt, most már valamivel magasabb az EU-s arány, de csak azért valamivel, mert azért a hazai források is magasabbak. Tehát körülbelül ez jellemzi ezeket az arányokat.
A másik kérdés az volt, hogy a regionális munkaügyi központok, illetőleg indirekt módon így a regionális munkaügyi tanácsok tevékenységébe, döntési jogkörébe milyen módon történik a decentralizálás. Ez egy allokációs modell alapján történik, több lépcsőben kerül kialakításra az egy előirányzatban meghatározott aktív eszközök felosztása. Ez az úgynevezett aktív foglalkoztatási eszköz, ami 56 milliárd nagyságrendű ebben az évben. Ez három keretből áll: van a központi keret, a decentralizált keret és az úgynevezett képzési keret. Tulajdonképpen a képzési keret és a decentralizált keret csak finanszírozásában más, de helyi szinten mind az aktív támogatásokat szolgálja, a képzési keret direkt módon a képzéseket.
A decentralizálás a regionális munkaügyi központokra úgy történik, hogy vannak úgynevezett alapparaméterek. Ezek a helyi munkaerő-piaci helyzet függvényében alakulnak, ilyenek elsősorban a munkanélküliek, a tartós munkanélküliek, az aktív eszközökben részt vettek, a pályakezdő fiatalok száma. Ezek meghatározott arányt képviselnek ebben a modellben. A munkaügyi központoknál mindig a legutolsó 12 hónap adatait vesszük figyelembe, ez azt jelenti, hogy bár egy volt helyzetre szól úgymond a kezelés, de igazából, bár a legutolsó időszakig megyünk vissza, gyakorlatilag azért a tendenciák benne vannak, és minimálisak az eltérések, amelyek - ha tovább vetítjük ezeket az adatokat - lényegesebb eltérést nem okoznak az allokálás arányaiban.
E négy alapmutató figyelembevételével meghatározásra kerül egy úgynevezett 90 százalékos keretfelosztás, és van egy 10 százalékos rész, amit egyrészt az aktivitási arány, másrészt pedig az úgynevezett keresetindex - de itt ne a nemzetgazdasági keresetindexre gondoljanak, hanem a beáramló munkanélküliek kereseti indexére, tehát az utolsó keresetek átlagából tevődik össze - egy korrekciós tényező. Egyrészt az aktivitási aránnyal a teljes munkaerő-piaci folyamatokat próbáljuk meg rávetíteni a felosztható keretre, másrészt a keresetindexnél, sajnos ez bizonyos mértékig aránytalanságokból adódik, de nem mindegy, hogy a keresetek nagyságrendje egy nyugat-magyarországi munkanélküliről van szó, vagy esetleg egy észak-alföldi vagy dél-alföldiről. Mert azért, ha minimálisan, de vannak eltérések, tehát ezt próbáljuk korrigálni.
Ebbe a modellbe bekerül egy úgynevezett 40 százalékos áthúzódó arány, ami az előző évi decentralizált keret felhasználásakor már az év vége felé, különösen a bértámogatás-jellegű támogatásoknál az áthúzódó kötelezettséget jelenti. Ez törvényi szinten is 40 százalék, de gyakorlatilag az úgynevezett számviteli leltározások alapján, amikor ennek a nagyságrendjét meg kell határozni - mert az ÁSZ-vizsgálat kapcsán ezt is nézik -, olyan 38-39 százalék körüli szokott lenni, tehát gyakorlatilag kiteszi ezt a 40 százalékot. Ezzel csökkentjük az éves decentralizálható keretet, és utána e paraméterrendszer, modell alapján kerül felosztásra az egyes regionális munkaügyi központok között a decentralizált keret.
Ennek a modellnek a működtetésében, finomításában gyakorlatilag 10-12 éve benne vagyok, és azt kell mondanom, hogy azon túlmenően, hogy volt olyan év, amikor nominálisan változott a keret, tehát nem nőtt, hanem szinten maradt vagy esetleg valamelyes csökkent, ott volt némi feszültség, pontosan e miatt az áthúzódó arány miatt. Mert akkor a következő évi nominálisan kevesebb decentralizált keretnél ez az áthúzódó arány az előző évinek a 40 százaléka, de ennek a nominálisan kisebb összegnek kicsit magasabb, volt olyan, hogy elérte a 45 százalékot, tehát ez az úgynevezett szabad mozgástér adott évre csökkent, de a következő évre azért a további áthúzódó arány lehetősége megmaradt. Így nemcsak azt az évi decentralizált keretet kell figyelembe venni, hanem a 40 százalékkal megnöveltet is. Lehet, hogy egy kicsit bonyolult ez így elmagyarázva, de tulajdonképpen így alakulnak ki, elsődlegesen a területi munkaerő-piaci helyzetet jellemző adatok figyelembevételével. Azok a jellemzők vannak, akiknek gyakorlatilag a munkába állításához szükség van ezeknek a forrásoknak a biztosítására, tehát azok a paraméterek vannak itt elsődlegesen figyelembe véve.
A következő kérdés az volt, hogy mi a célja a költségvetési befizetések. Czomba képviselő úr már utalt rá, egyrészt a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását segíti elő, másrészt - és ez tulajdonképpen nem újdonság, ez gyakorlatilag már '94 óta így működik - bizonyos mértékig a szociális támogatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájárul. Hiszen korábban a jövedelempótló ellátás volt az az úgynevezett szociális jellegű ellátási forma, amihez a Munkaerő-piaci Alapból megtérítést nyújtottunk. Most ez az úgynevezett rendszeres szociális segély az, amihez megtérítést nyújt az alap. Ezen túlmenően az úgynevezett közcélú foglalkoztatás, ami kifejezetten foglalkoztatási célú ellátási forma, ehhez biztosít forrást az alap az úgynevezett költségvetési befizetés kapcsán.
Az ÁSZ észrevételei. Ha megnézzük a 2008. évi költségvetést, tulajdonképpen az ÁSZ-nak alapvetően, már ami a rendszeres, a Munkaerő-piaci Alap beszámolójához igazodó ÁSZ-vizsgálatot illeti, rendszeresen az volt a kifogása, hogy az aktív eszközöknél a tervezési és a teljesítési adatok eltérnek egymástól. Ennek az volt az oka, hogy korábban, amíg az egész szakképzés, felnőttképzés az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozott, a felnőttképzési keretnél egy bizonyos pénzeszközátadás valósult meg, amely a teljesítés idejében a kiadási oldalon az aktív eszközöket növelte. Tehát tervezni a felnőttképzési keret nélkül terveztünk, beszámolás esetén pedig benne volt az aktív eszközökben a felnőttképzési keret. Amikor visszakerült a minisztériumhoz a teljes szakképzés, felnőttképzés, ez gyakorlatilag technikailag rendeződött, mert az úgynevezett képzési keret foglalja magában. Tehát tisztultak az aktív eszközök a felnőttképzési kerettől, és ez most már nem jelent problémát.
A másik pedig, hogy az aktív eszközök összessége rálátással nem értékelhető az alap költségvetésében. De több címen lehet most már aktív támogatást nyújtani az alapból, nemcsak az aktív eszközökből, de ott van a járulékátvállalás, ott van az EU-s forrás, akár a társfinanszírozás, akár az előfinanszírozás. Ezeket az ÁSZ úgy értékelte, hogy szétszóródik az MPA költségvetésében, és nem lehet egységesen látni, ugyanígy a működési kiadásokat és a passzív kiadásokat. Ha megnézik az általam elküldött 2008-as költségvetést, ott teljes egészében össze van rendezve aktív eszközökre, passzív eszközökre, működésre, egyéb olyan kiadásokra, amelyek aztán végképp semmilyen alaprészhez nem kapcsolódnak, de az alapot terhelik, ilyen például a tranzakciós díj. Tehát itt gyakorlatilag, ha ránézünk az alap költségvetésére, akkor az most már olyan csoportosításban tartalmazza a különféle eszközöket, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy aktív, passzív vagy más, mondjuk a működéshez tartoznak. Ezeket rendeztük, tehát ez most már nem lesz az ÁSZ-vizsgálatok kifogása.
A múlt évben zárult le az az ÁSZ-vizsgálat, amely rendszeresen, háromévenként a Munkaerő-piaci Alap átfogó vizsgálatát jelenti. Tulajdonképpen az ott tett ÁSZ-észrevételek intézkedési tervei megszülettek, a végrehajtásuk folyamatban van. Úgy gondolom, ezzel kapcsolatosan már nem fog felmerülni probléma.
Czomba képviselő úr nagyon szakmai vonatkozású dolgokat vetett fel, a passzív és aktív eszközök arányáról kérdezett. Elsősorban itt volt a gond, hogy egy 400 milliárdos alapon belül hogyan alakul az aktív és passzív eszközök aránya, ha több a képzési alaprész összege, akkor hogyan változik a képzések helyzete. Ezzel kapcsolatosan annyit szeretnék elmondani, hogy az aktív és passzív eszközök aránya az utóbbi két évben - ha arányokat számítunk - határozottan javult. Figyelembe kellett venni a passzív eszközöknél azokat a folyamatokat, amelyek elodázhatatlanok voltak a közigazgatásban; erős létszámcsökkentés indult meg, és gyakorlatilag ennek a hatásait a tervezéskor figyelembe kellett venni. Tehát ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, annak ellenére, hogy - hála istennek - azért ezek a folyamatok nem voltak annyira élesek és meredekek, tehát belefértünk az adott előirányzatba.
A passzív eszközöknél nemcsak azt az 56 milliárdot kell nézni, hanem azokat a forrásokat is, amelyek nagyon komoly összegek, majdnem még egyszer ugyanannyi, mint amennyit az aktív eszközökre biztosít az alap, az EU-s társfinanszírozás, az előfinanszírozás, a járulék átvállalással kapcsolatos programok. Tehát gyakorlatilag pontosan azáltal, hogy itt egy blokkban megjelenik, ha ezeket összeadjuk, akkor kapjuk meg igazán a passzív eszközök nagyságrendjét.
A megváltozott munkaképességűeknél az átadott pénzeszközről - megmondom őszintén, elnézésüket kérem - jómagam tényleg nem tudok semmi közelebbi tájékoztatást adni, mert ebben az esetben az alap csak finanszíroz. Átadjuk a pénzeszközt minisztériumi fejezeti kezelésű előirányzatba, és az adott fejezeti kezelésű előirányzaton keresztül az adott szakmai terület az, amely ezzel foglalkozik. Nincs olyan információkötelezettség, amelyről - miután ez költségvetési befizetési tétel - információ visszaáramlik az alapba. Természetesen ezt azért házon belül mindig megtesszük. Tehát amennyiben erre igényt tart, és a kérdését továbbra is fenntartja, akkor kezdeményezni fogom, az adott szakmai területet megkérem, hogy írásban adjon választ az ezzel kapcsolatos felvetéseire.
A keresetpótló juttatás nagyságrendjével magam is egyetértek, hiszen látom azt, hogy a képzési célokra fordított pénzeszköznél - és itt csak az aktív eszközökre gondolok, tehát arra az 56 milliárdra, amiből munkaerő-piaci képzésre a munkaügyi központok fordítanak támogatást, hiszen ez a keresetpótló juttatás ott merül fel náluk, illetőleg az EU-s programoknál - gyakorlatilag 1/3-2/3 arány alakult ki a képzési költség és a keresetpótló tekintetében. Gyakorlatilag megfordult az arány.
Tehát gondolom, ez majd szakmailag is fel fogja vetni a továbbgondolkodás igényét, de azt nem szabad elfelejteni, hogy egyrészt csak az intenzív képzéseknél merül fel ez a kötelezettség, hogy 100 százalékos keresetpótlót kell fizetni, ami azt jelenti, hogy legalább heti 25 órás képzésen vesznek részt. Másrészt azoknál a rétegeknél, amelyeket direktben megcéloznak ezek a munkaerő-piaci képzések, azért annak a lehetőségéhez, hogy a képzésbe bevonják, gyakorlatilag ez mindenképpen motivációs tényező. Tehát meg kell majd találni a megfelelő arányt, hogy megmaradjon a motiváció is, és azért az az összeg ne legyen túlságosan súlyos. A képzési alaprész egyébként nem közvetlenül képzéseket szolgál, hanem a képzés fejlesztését. Tehát a 33 milliárdból minimális az, ami effektív képzésre megy el, ott a képzés fejlesztése a központi kérdés.
A munkahelyteremtő beruházásokhoz nem kívánnék külön hozzászólni, mert az elnök úr teljes egészében elmondta azt, amit szerettem volna mondani. A Munkaerő-piaci Alapnak a munkahelyteremtésnél az a célja, hogy elsősorban azoknak a munkanélkülieknek nyújtson lehetőséget, akik a regisztrációban szerepelnek. Ezt mindig nyomon követem, a munkahelyteremtő beruházásoknál kiírt pályázaton gyakorlatilag az igények, amelyek jelentkeznek, az elfogadható jó pályázatok teljeskörűen kielégítésre kerülnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, főosztályvezető asszony. Tájékoztatóról van szó, azt gondolom, kellőképpen kiveséztük. Tehát megfelelő módon a kérdésekre is válaszok születtek. Amire pedig nem, akkor azt kérem, főosztályvezető asszony, hogy nyilván nemcsak Czomba képviselőtársamnak, hanem a bizottság szakértőinek is juttassák el, hogy a bizottság tagjai a válaszokat megismerhessék.
Köszönöm szépen. Jó munkát kívánok a főosztályvezető asszonynak, a napirendi pontot lezárom. Szavaznunk nem kell, hiszen tájékoztatóról van szó.
A bizottság 2008. I. félévi munkájának értékelése
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, a bizottság 2008. I. félévi munkájának az értékelésére. Talán nem is annyira értékelés, mint inkább egy rövid tájékoztató kiegészítés, összefoglaló hangozna el részemről az elmúlt félév tevékenységéről.
Összességében annyit szeretnék elmondani, hogy az első fél esztendőben 14 ülést tartottunk. Így visszatekintve lehet, hogy nem tűnik ennyinek, de 14 ülést tartottunk, 20 és fél órában voltunk közösen együtt, tartalmi együttgondolkodást folytatva. Két kihelyezett ülésünk volt, biztosan emlékeznek rá a bizottság tagjai, egyrészt itt Budapesten, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetben volt egy ülésünk, a másik pedig talán Nyíregyházán volt. (Bernáth Ildikó: Nyíregyházán voltunk, felejthetetlen. - Közbeszólások, derültség.) Felejthetetlen, az alelnök asszonynak, ha jól emlékszem, három és fél órás útja volt. Tehát egy észak-alföldi regionális munkaügyi központban megtartott kihelyezett ülésre kerítettünk sort.
Közben azért arról se feledkezzünk meg, hogy az albizottságaink is dolgoztak. Ismereteim szerint öt alkalommal, közel négy órában folytattak tartalmi munkát az albizottságok.
Mindezek mellett egy nyílt napot is tartottunk, több képviselőtársam, alelnök asszony is jelen volt, köszönöm neki. Ez a Magyarország legjobb női munkahelyét és az ünnepélyes díjátadással kapcsolatos történetet foglalta magában.
Nemzetközi kapcsolatainkról az elmúlt fél esztendőben annyit tudnék mondani, hogy fogadtuk a finn munkaügyi miniszter asszonyt, tárgyaltunk az új-zélandi képviselőház vezetőjével, találkoztunk a mongol országos foglalkoztatási szervezet és a szociális szolgáltató hivatal vezetőjével, és alelnök asszony Rózsa Endrével karöltve három napot töltött Prágában, a cseh képviselőház szociálpolitikai bizottsága meghívásának tettek eleget. Ezek szerint - az emlékeim korábbra is visszanyúlnak - nem ebben a félévben, hanem azt megelőzően volt a román találkozás, az már nem tartozik ebbe a körbe.
A bizottsági üléseinken, szeretném visszajelezni a bizottság tagjainak, és egyúttal a visszajelzés mellett meg is köszönni, hogy a személyes részvételi arány jónak mondható: 73 százalékos, a helyettesítésekkel egyetemben pedig 93 százalékos. Azt gondolom, ezzel a bizottságok rangsorában, ha valaki ezt összegzi, megfelelő helyet foglalunk el, de nem is annyira a részvételi arány a fontos, hanem számomra - és azt hiszem, mindannyiunk számára - a szakmai, tartalmi együttgondolkodás a legfontosabb. Most is szeretném megköszönni, hogy úgy éreztem - és azt hiszem, nyugodtan érezhetjük mindannyian úgy -, hogy a bizottságban elsődlegesen mindig a szakmai együttgondolkodás, a szakmai érvelés, a szakmai másként látás volt a jellemző, és nem felesleges politikai purparlék zajlottak. Azt gondolom, ez így van rendjén, ezt köszönöm is a bizottság tagjainak, az alelnök asszonynak, és minden képviselőtársamnak.
Az utolsó ülésünkön Czira Szabolcs képviselőtársamnak volt egy felvetése; megnézettem, hogyan is nézett ki a miniszterek sora az elmúlt másfél-két évtizedben. Annyi tájékoztatást szeretnék adni, hogy összességében 12 miniszterrel találkozhattunk a rendszerváltás óta e tárca, illetve az ilyen típusú tevékenységet folytató tárcák vonatkozásában. Az első három ciklusban két-két miniszter vitte, a negyedik és az ötödik ciklusban pedig három-három miniszter viszi e szakterületet. Időben is fel tudnám sorolni, hogy mikor voltak a váltások, de azt hiszem, nem ez a lényeges. Csak azért szerettem volna összegezni, hogy a felvetéshez illesztetten egy látképünk legyen a dologról.
Azt gondolom, ehhez a napirendi ponthoz egyéb kiegészítés nem szükséges, vagy inkább azt mondom, szükségtelen. Még egyszer, csak a köszönet hangján tudok szólni a bizottság tagjai felé. Úgyhogy arra kérem tisztelettel a bizottság tagjait, hogy ezt a rövid tájékoztatót, összefoglalót fogadják el, és ezzel együtt a napirendi pontot is zárjuk. Ha ebben egyetértés van, azt megköszönöm. (Jelzésre.) Köszönöm szépen.
Már csak néhány gondolat az egyebekről. Az egyebek tekintetében négy dolog van, amiről szólni szeretnék, de mind a négy rövid, tehát nem túl sok időt vesz igénybe.
Ismereteim szerint, ami nem biztos, hogy persze így lesz, de az eddigi előrejelzések alapján szeptember a 15-ei héten fogjuk folytatni a parlamenti munkánkat, és az azt megelőző héten - azt hiszem, a szeptember 8-ával kezdődő héten - fogunk találkozni első alkalommal bizottsági ülésen. (Bernáth Ildikó: Azt hallottam, hogy a bizottsági ülések napja változik.) Igen, szerettem volna mondani. Egyelőre nem tudjuk, minden valószínűség szerint ötpárti egyeztetés lesz még a nyár folyamán, hogy a parlament ülésrendje így marad-e, ahogyan ma van, tehát hogy a hétfői napok maradnak-e szavazónapok, vagy éppen a változás okán kedden lesznek a szavazónapok, és a hétfő másról fog szólni: frakcióülésekről és sok minden másról.
Azt kezdeményezem - de nem látjuk biztosan, úgy előzetesen -, hogyha átrendeződik a parlament munkája, és alapvetően a keddi napok lesznek a szavazónapok, a hétfők a frakciónapok, akkor véleményem szerint a frakciónap mellett hétfőn elfér a bizottsági ülés, hogyha szakmailag előkészíthető. Gondolom, hogy ebben az alelnök asszonnyal megfelelő időben tudunk egyeztetni, és utána próbáljuk meg összehangolni a dolgokat. (Bernáth Ildikó: Alapvetően nincs akadálya, de egyeztetni kell.) Persze, nyilván. Nem mi, hanem a frakciók, mi ahhoz illeszkedünk, és bizonyos mozgásterünk nyilván lesz a dologban. Tehát ennek a függvényében a nyár végső fázisában már talán többet tudunk, és könnyebben tudjuk alakítani, formálni a dolgokat.
A harmadik kérésem az lenne, hogyha bárkinek van olyan témajavaslata a II. félév munkájára vonatkozóan, amit fontosnak tart, hogy megtárgyaljunk majd a II. félévben, akkor azt kérem, hogy azt a szakértő asszonynak - nem most, hanem az elkövetkezendő hetekben - ezt jelezze annak érdekében, hogy megfelelő módon elő tudjuk készíteni a dolgokat.
A negyedik dolog egyetlen dolog, ami a bizottságok által igénybe vett szakvéleményekről szóló tájékoztatás a bizottság számára. Itt a törvényjavaslatok, előterjesztések véleményezése tekintetében a rendelkezésünkre álló források felhasználását érintően öt ilyen szakvélemény igénybevételére került sor. Ebből három a dr. Kiss Ügyvédi Iroda, egy a dr. Katona Klára, és egy az Auditax Kft. irányába történt. Ezek azoknak a pénzügyi felhasználási szabályoknak a figyelembevétele mellett történtek, amelyek a bizottsághoz illesztetten az egyes frakciók számára rendelkezésre álltak. Az alelnök asszonnyal ezekben a dolgokban természetszerűleg mindig egyeztettünk.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Most már nem maradt más, csak és egy gondolat a részemről, mégpedig, ha lesz poharam, megemeljem, és még egyszer nagy tisztelettel köszönjem minden képviselőtársamnak, a tisztséget viselő alelnök asszonynak, alelnök úrnak az elmúlt időszakban a konstruktív együttgondolkodást. Mindenkinek azt kívánom, hogy a nyár a szakmai kiteljesedés mellett a családdal, a szeretteikkel való foglalkozással is párosuljon, mert azt hiszem, az intenzív időszakban azért erre jóval kevesebb időnk jut, mint amennyit egyébként gondolnak rólunk az emberek. Most egy kicsit talán arra is fog idő jutni, hogy a szakmai előkészületek mellett a családdal, gyerekekkel, unokákkal is foglalkozzon az ember. Ehhez kívánok nagyon sok boldogságot, egészséget, hogy mindenki úgy tudja megélni a mindennapjait, ahogyan szeretné. Erre emelem a poharamat és arra, hogy szeptemberben újra találkozhatunk itt mindenkivel egészségben és feltöltődve, hogy tovább tudjuk folytatni azt a konstruktív szakmai együttgondolkodást, amit folytattunk a korábbi időszakban is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A bizottsági ülés hivatalos részét ezennel zárom. A bizottság nevében megköszönöm a szakértő asszonynak, a titkárságnak, akik a háttérben segítették a szakmai munkálkodásunkat, akik az anyagokat előkészítették, a szükségszerű együttműködéseket megtették, hogy a bizottsági ülések a lehető legzökkenőmentesebbek legyenek. Nyilván kisebb problémák mindig adódnak, az élet erről szól, de a másik oldalon arról is, hogy a lehetőség szerint ezeket korrigálni kívánjuk, és mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy a lehető legelőkészítettebb bizottsági üléseken üljünk az elkövetkező időszakban.
A jegyzőkönyv számára mondom, hogy most befejeztük a bizottsági ülést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 29 perc)
|
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné