FMB-16/2008.
(FMB-76/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. szeptember 16-án, kedden 08.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Általános vita) - Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (6133/1. szám) *
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője *
A Pénzügyminisztérium képviselőinek reflexiói *
Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6071. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Tóth Gábor szóbeli kiegészítője *
Napirendi javaslat
1. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (6133/1. szám)
2. Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6071. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) megérkezéséig Filló Pálnak (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz) dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) megérkezésééig V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Magdolna igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Dr. Tóth Gábor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 33 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívottainkat is. Az őszi ülésszak első bizottsági ülését kezdjük meg ma. A meghívóban három napirendi pontot jelöltünk meg. Mielőtt ezekre kitérnénk, a határozatképesség megállapítására kerítünk sort. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.) A helyettesítésekkel együtt a bizottság létszáma tizennyolc fő.
Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirendi pontokkal egyetért-e. (Szavazás.) Igen, egyhangúlag elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről. Az időpontkeret megállapítása céljából arra kérem a bizottság tagjait, hogy a szakmai kérdéseket helyezzük fókuszba. A szokásjog alapján először az ellenzéki képviselőknek adok szót, utána a kormánypárti képviselőknek. Egy bő egy óra alatt szeretném megtárgyaltatni a három napirendi pontot, erre kérem az előterjesztőket is, hogy figyeljenek.
De mielőtt rátérnénk az első napirendi pontra, engedjék meg, hogy bizottsági tagtársunknak, dr. Magyar Bálintnak gratuláljak a bizottság nevében is az Európai Innovációs Intézet igazgatótanácsi tagságához. Jó munkát kívánunk és reméljük, hogy ebből a munkából a bizottság is profitál a későbbiekben. Köszönjük szépen előre is a segítséget, amit kaphatunk majd az ön személyes közreműködése kapcsán.
Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvénynek a zárszámadással kapcsolatos rendelkezései végrehajtását szolgálja. A törvényjavaslatot a kormánynak a költségvetési évet követő nyolc hónapon belül augusztus 31-ig kellett benyújtania az Országgyűlésnek és azt megelőzően június 30-ig az Állami Számvevőszéknek. E kötelezettségeket a Pénzügyminisztérium és a kormány határidőre teljesítette.
A törvényjavaslat normaszövege rendelkezik a 2007. évi költségvetés finanszírozásáról, a végrehajtás szabályaival összefüggő kérdésekről. A törvényjavaslat mellékletei közül az 1-es és 2-es számú melléklet a központi költségvetés bevételeit és kiadásait, a 3-tól 9-es számú mellékletek a helyi önkormányzatok elszámolásait, a 10-es számú melléklet a 4-es metróvonal építésének pénzügyi hatásait, a 11, 12. számú melléklet az elkülönített állami pénzalapok bevételeit és kiadásait, a 13-15. mellékletek a Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Alap főösszegeit és végül a 16-os számú melléklet az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.
A gazdaságpolitika fő vonásairól szólnék néhány szót. A GDP összességében 2007-ben 1,3 százalékkal emelkedett, a háztartások fogyasztása 1,9 százalékkal csökkent. A fogyasztáson belül a háztartások fogyasztási kiadása csak kismértékben 0,3 százalékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Az export volumenének bővülése elsősorban az új EU-tagállamokkal folytatott kereskedelem kedvező teljesítményének volt köszönhető, az ide irányuló árukivitel 26,5 százalékkal nőtt. A folyó fizetési mérleg hiánya 5060 millió euró, ez a GDP 5 százaléka volt. A közvetlen külföldi tőkebefektetések mértéke a GDP arányában 4 százalék volt. A munkaerőpiacon a költségvetési szektort érintő karcsúsítás következtében 2007 végére a szektorban alkalmazottak száma 716 ezerre olvadt, éves átlagban a csökkenés elérte az 5 százalékot.
A munkanélküliségi ráta 7,4 százalék volt, éves átlagban egy tizeddel alacsonyabb a 2006. évinél. A nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek összességében 8 százalékkal nőttek, a fogyasztói árak 2007-ben éves átlagban nyolc százalékkal nőttek.
A fiskális folyamatok alakulásáról is szólnék néhány szót. Az államháztartás 2007. évi pénzforgalmi hiányát a 2007. évi költségvetési törvény 1752,1 milliárd forintban, a GDP 6,9 százalékában határozta meg. Az évközi adatok azonban előre jelezték, hogy a hiány a várakozásnál kisebb lesz, tekintettel arra, hogy az egyenlegek hónapról hónapra kedvezőbben alakultak.
Az aktuális előrejelzéseknél 2007-ben az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1361,5 milliárd forint, a GDP 5,4 százalékában teljesült.
Alrendszerenként részletezve ez a következőképpen alakult: a központi költségvetés a 2007. évet 1398,1 milliárd forintos hiánnyal, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 27,6 milliárdos szuficittel, az elkülönített állami pénzalapok 62,9 milliárd forint többlettel zárták. A helyi önkormányzatok éves pénzforgalmi hiánya a korábban tervezett 84 milliárd forinttal szemben 53,9 milliárd forintban teljesült. A kedvezőbb egyenleg oka elsősorban az, hogy az önkormányzatok dologi és felhalmozási kiadásokra kevesebbet költöttek a tervezettnél. Bevételi oldalon pedig az intézményi működési bevételeik alakultak kedvezőbben. A bevételi oldalon összességében a központi kormányzatban a túllépés mértéke a GDP 2,2 százalékát tette ki, a vártnál magasabban teljesültek a társasági adóbevételek, a jövedéki adóbevételek, a regisztrációs adóbevétel, valamint a személyi jövedelemadó-bevétel.
A központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei jelentősen meghaladták a tervezett összegeket és emellett még a kamatbevételek is túllépték az előirányzatot. A kiadási oldalon összességében a túllépés a GDP 0,7 százalékát tette ki. Az előirányzatnál a kamatkiadások alacsonyabban teljesültek, elmaradtak az előirányzattól a gyógyszer- és táppénzkiadások. Ugyanakkor az előirányzathoz képest magasabb kiadások is terhelték a központi költségvetést, tehát az előirányzatot meghaladóan alakultak a nyugdíj-kiadások és a MÁV-támogatások. A központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai a tartalék előirányzatok felhasználását figyelembe véve lépték túl a tervezettet.
Az elkülönített állami pénzalapok közül a Munkaerő-piaci Alap többlete 25,5 milliárd forint, az alapnál túlteljesült a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a vállalkozói járulék, a szakképzési hozzájárulás és a rehabilitációs hozzájárulás.
Még néhány szót mondanék az állami feladatellátás funkcionális bemutatásáról. Az államháztartási szerepvállaláson belül az állami működési funkciók kiadásainak aránya 14,6 százalék és ami jelentős az, hogy az állampolgárok helyzetét javító, a társadalmi egyenlőtlenségeket mérséklő jóléti funkciókra, úgy mint oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás 2007-ben az államháztartás kiadásának 60,5 százalékát fordították.
A gazdasági funkciók összességében a kiadások 15,1 százalékát tették ki, az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások a tárgyévben 7,7 százalékát tették ki az összes kiadásnak, amely a 2006. évihez képest közel azonos nagyságrendet jelent.
Még néhány szót a kormányzati szektor hiányáról és az adósságáról. A 2007. évi költségvetési törvény az államháztartás tervezett pénzforgalmi hiánya a GDP 6,9 százaléka. A kormányzati szektor ESA95 szerinti tervezett hiánya a GDP 6,8 százaléka volt. Összesen a pénzforgalmi hiány 5,4 százalék, az ESA-egyenleg 5,5 százalék lett a KSH számításai szerint. Ez azt jelenti, hogy másfél, illetve 1,3 százalékponttal kedvezőbb a tervezettnél a GDP arányában a 2008 tavaszi notifikációnál rendelkezésre álló előzetes tényadatok alapján. Azonban azt hozzá kell tennem, hogy az államháztartási szervezetek és a besorolt államháztartáson kívüli szervezetek 2007. évi mérlegbeszámolója és a zárszámadási törvényjavaslat alapján a KSH szeptember végén az idei második notifikációhoz kapcsolódóan közöl végleges adatokat 2007-re vonatkozóan. Tehát az ESA-számításokban éreztetik hatásukat az elmozdulások és így a részletek a 2008 októberi notifikációban lesznek bemutatva.
A maastrichti adósság a tervezett 71,3 százalékhoz képest 66 százalék lett, azaz 5,3 százalékponttal lett kedvezőbb a GDP arányában az MNB számításai alapján. A jelentős mértékű javulás oka egyrészt az, hogy a tervezetthez képest alacsonyabb államháztartási hiány nyomán kialakult alacsonyabb adósságállomány volt, ugyanakkor növelte az adósságot, hogy mind a központi költségvetés, mind pedig az önkormányzatok hiányukat meghaladó mértékben bocsátottak ki állampapírokat. Én köszönöm szépen a figyelmet és kérem a tisztelt bizottságot, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát szíveskedjen támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az Állami Számvevőszék részéről szeretném megkérni dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes asszonyt.
DR. CSÉPÁN MÁRIA MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy a megállapításainkat összefoglaltuk ebben a két kötetben, ami önök előtt van. Én elöljáróban nem kívánok mondani kiegészítést. Ha azonban van kérdés, akkor válaszolok rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottságot illeti a szót. Bernáth Ildikó alelnök asszonynak adok szót. Az észrevételek és kérdések egy körben fognak elhangzanak, ha ebben egyetértés van. (Nincs ellenvetés.)
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az írásban megküldött zárszámadási törvényjavaslathoz, illetve a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot megjegyezni. Igyekszem a bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekre koncentrálni a mondanivalómat.
Nagyon érdekes volt és figyelemfelhívó az a megállapítás, hogy a bevételeknek mintegy háromnegyed részét az adóbevételek biztosították, ugyanakkor igen jelentős a kintlévőség. Ez arra vezethető vissza, hogy a magas adó- és járulékterhek miatt, valamint a körbetartozás miatt - ami változatlanul nagyon súlyos probléma a vállalkozói körben, elsősorban a kisvállalkozásokat és a mikrovállalkozókat érinti és sújtja - csődbe mennek, adóhátralékot, járulékhátralékot hagynak maguk után, amit aztán az adóhivatal nem tud beszedni, behajtani. Ez is szerintem egy figyelemfelhívás vagy egy jelzés a törvényhozás felé, hogy az adó és járulék mértékét most már időszerű végre jelentős mértékben csökkenteni és nemcsak minden parlamenti évadkezdés során bejelenteni. Ehhez kapcsolódik még egy másik megfontolásra érdemes megállapítás, ami a közcélú foglalkoztatásokhoz, az önkormányzati finanszírozáshoz kapcsolódik. Ez azért is elgondolkodtató, mert amikor a költségvetési törvényjavaslat elfogadásra került, közismert volt, hogy a minimálbérek milyen ütemben, melyik évben, hogyan emelkednek, hiszen erre van egy hároméves megállapodás. Ennek ellenére az önkormányzatok finanszírozásánál ezt nem vették figyelembe még az adott év minimálbérével számoltak és így a közcélú foglalkoztatásra nem tudtak annyi embert alkalmazni, mint amennyire egyébként lehetőség lett volna. Erre azért, hogy ha az idő engedi, kérem, hogy a PM képviselői szíveskedjenek reagálni.
Ami a Munkaerő-piaci Alap működését illeti, az előző évhez képest túl sok változást nem állapíthatunk meg, legfeljebb csak keserűen ismételgethetjük ugyanazt. Az egyik, hogy rendkívül kevés az a pénzügyi forrás, ami a munkahelyteremtő beruházásokhoz kapcsolódik. Ez évek óta szinte ugyanolyan mértékű összeg, 2,3 milliárd körül mozog. Ez esetleg néhány százmillióval alacsonyabb vagy magasabb összegben kerül megállapításra. Ezt már többször kifogásoltuk. Ne is válaszoljanak, mert az szokott lenni a válasz, hogy nem innen kell a munkahelyteremtő beruházásokhoz a pénzügyi forrásokat biztosítani, hiszen a különböző európai uniós pályázatokon van erre lehetőség.
Nos tisztelt képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszéknek nemcsak a költségvetés végrehajtására vonatkozóan vannak megállapításai, hanem a különböző pénzügyi források felhasználására is. Így most akkor szeretném az önök tudomására hozni, ha még nem olvasták el ezeket a jelentéseket, hogy például azok a pályázati források, amelyek a GVOP keretében kerültek megpályáztatásra, ezeknek összesen a 14 százaléka került a hazai kis- és középvállalkozásokhoz, 1,2 százaléka pedig a mikrovállalkozásokhoz. Miközben ezeknek a vállalkozásoknak a döntő többsége adja a vállalkozások összességét. Magyarul 98-99 százaléka a vállalkozásoknak idetartozik. Egyszerűen érthetetlen és megmagyarázhatatlan az, hogy miért fordul elő évek óta újra meg újra ugyanaz, hogy a nagyvállalatok és a multinacionális cégek, melyek 1-2 százalékot képviselnek a vállalkozások között, viszik el ezeknek a pénzügyi forrásoknak az abszolút többségét, miközben a munkavállalók 70 százalékát szintén a mikro-, kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják.
Arról már nem is beszélek, hogy a különböző adókedvezmények és egyéb egyedi kormánydöntések szintén ezt a vállalkozói kört részesítik előnyben. Azok a különböző programok, amelyek a munkanélküliek, tartósan munkanélküliek vagy a rendszeresen szociális segélyen élőknek a foglalkoztatását kívánnák megoldani - ezt is többször elmondtuk, kénytelen vagyok megismételni - nem adnak megoldást a munkanélküliségre. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a foglalkoztatási formák csak átmeneti megoldást jelentenek. 3-5 hónap maximum az az időtartam, ameddig foglalkoztatást biztosítanak számukra, ameddig munkabért kapnak, ameddig ez beleszámít a nyugdíjszerző időbe, az egészségügyi ellátáshoz ad biztos hátteret. De mi van utána? Utána átmegy újra a rendszeres szociális segélyezési formába és gyakorlatilag nem oldódott meg semmi, mert maradnak ugyanebben a körben.
Az is elképesztő egyébként, hogy például azok a hazai és uniós források, amelyek a cigányság helyzetén kívánnak segíteni, ezeknek a 70-75 százaléka a munkaerőképzéssel, illetve a foglalkoztatással hozható kapcsolatba. Kérdezem én, mi ennek az eredménye. A világon semmi nem látszik ebből a pénzügyi forrásnak a hasznosulásából. Másról sem értesülünk a különböző statisztikai jelentésekből és elemzésekből, minthogy nagy a baj, a munkanélküli nem csökken, a foglalkoztatottak száma nem emelkedik. Hiába állapítja meg az Állami Számvevőszék minden évben jelentéseiben, meg a különböző tanulmányokban, hogy mi a probléma, hogy ha gyakorlatilag ezen semmilyen változás nem történik. Képviselő úrnak mondanám, aki csodálkozva néz rám, hogy amit az előbb említettem, szintén az Állami Számvevőszék egyik jelentéséből idéztem, mármint, ami a cigányság helyzetével kapcsolatos megállapítás.
Azt egyébként meg egészen elképesztőnek találom, hogy például a Munkaerő-piaci Alapból finanszírozott Országos Foglalkoztatási Alapítvány csak úgy, fogja magát és nem számol el azzal a pénzzel, amelyet a Munkaerő-piaci Alaptól kapott. Több mint 500 millió forintról van szó. Egyszerűen nem értem, hogy lehet azt megtenni, hogy nincsen számonkérés és egy év eltelik, már az Állami Számvevőszék ott vizsgál, amikor végre kegyeskedik elszámolni a számára biztosított pénzügyi forrásokkal.
A képzésekről ugyanezt elmondhatjuk, számolatlanul folynak ki a milliárdok a különböző képzési programokra és utána megint nem látjuk ennek a hasznosulását és eredményét. A Tempus Közalapítványról szóló számvevőszéki jelentést ajánlanám a képviselőtársaim szíves figyelmébe.
Végül, de nem utolsó sorban: azok a pénzügyi források, bevételek, amelyek a Munkaerő-piaci Alapba befizetésre kerülnek, ezeknek egy rendkívül jelentős részét kell befizetni az állami költségvetésbe anélkül, hogy erről a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete bármilyen visszajelzést kapna, hogy akkor az átadott pénzügyi forrásokkal mi történt. Hogyan, mire használták fel és ezek milyen eredménnyel jártak.
Összességében csak azt tudom megfogalmazni, azt a véleményemet, hogy amit mi itt elmondunk, az úgy tűnik, hogy nem igazán kerül meghallgatásra. Teljesen mindegy, hogy az Állami Számvevőszék is milyen jelentést tesz le a döntéshozók asztalára, mert évek óta ugyanazokat a problémákat tárja fel. Évek óta ugyanazt elmondjuk, aztán minden marad a régiben. Csak az a kérdés, hogy mondjuk a közpénzekkel lehet-e, szabad-e így gazdálkodni. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrnak adok szót, parancsoljon!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen Tisztelt Bizottság! Először is hadd mondjam el, hogy én úgy látom, hogy a zárszámadásban nagyon ritkán van olyan, hogy a tervezett számok visszaköszönnek vagy annál jobb eredmények születnek, tehát szeretném elmondani a sok kritika mellett, amit alelnök asszony elmondott, hogy nagyon nehéz év után vagyunk és a zárszámadás ennek a nehéz évnek az előre tervezett számait gyakorlatilag tükrözi, tehát olyan nagy eltérések nincsenek. Ez az egyik, amit el szerettem volna mondani.
A másik ez az örökös vitánk a szakbizottságban a kis- és középvállalkozások, mikrovállalkozások ügye. Azért itt szeretném azt is elmondani, hogy ahhoz, hogy valaki állami támogatást kapjon fejlesztéshez, munkahelyteremtéshez, egyebekhez, ahhoz nagyon szigorú, különösen az európai uniós pénzek esetében, nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni. Márpedig, ha a mikrovállalkozások döntő többsége nem felel meg ezeknek a feltételeknek, mert nem rentábilisan működik, évek óta veszteséggel vagy nullszaldóval, nincsen önereje, nem tud letenni az asztalra olyan tervet, hogy milyen irányban próbálja bővíteni a tevékenységét, akkor nagyon nehéz ezt a szektort és ezeket a cégeket támogatni. Egyébként éppen most indult egy átfogó támogatási projekt, mondjuk ez nem a zárszámadáshoz tartozik, de a képviselő asszony is tudja, amely kimondottan ezt a kört célozza meg, de azért nem tekinthetünk el a szigorú feltételektől az ő esetükben sem. Nem lehet köztartozásuk és sorolhatnám tovább, egy csomó olyan dolognak, feltételnek kell megfelelni, aminek sajnálatos módon a magyarországi, főleg a mikro-, kis- és középvállalkozások nagyon nehezen tudnak megfelelni. Jó lenne, ha ez nem így lenne. Ezen kéne változtatni, de a dolognak két oldala van.
Ami a munkaerő-piaci ügyeket illeti. Itt szeretném azt elmondani, hogy Magyarországon a legnagyobb problémát most is abban látom, hogy azt a réteget képezi, akinek még általános iskolai végzettsége sincs vagy csak az van. Ezeket az embereket - lehet azt mondani, hogy ne költsünk ennyit átképzésre, de - borzasztó nehéz a munkaerőpiacon elhelyezni. Ha most elmennénk és megkérdeznénk 300 céget itt a főváros környékén, biztos vagyok benne, hogy 290 azt mondaná, hogy neki nincs szüksége betanított munkásokra, szakmunkásra lenne szüksége vagy legalábbis minimális végzettséggel, középiskolával rendelkező emberekre lenne szüksége. Ott nem is vagyunk elmaradva az európai uniós átlaghoz képest. Tehát közös felelősségünk, hogy megpróbáljunk ebből a lehetetlen helyzetből kitörni. És itt van még egy olyan elem, amely itt a zárszámadáshoz is köthető, de a közeljövőben mindenképpen lépnünk kell e tekintetben, és ez az, hogy megpróbáljuk a családok vonatkozásában is a helyzetet valamelyest enyhíteni. Pillanatnyilag úgy néz ki a dolog, hogy ezekkel a problémákkal küszködő családokban több generáción keresztül gyakorlatilag az megy végbe, hogy nem szereznek olyan tudást, végzettséget, amivel el tudnának helyezkedni így, és gyakorlatilag segélyeken és szociális támogatásokon élnek ezek az emberek. Ebből kellene kitörni, ezért is dolgoztuk ki az Út a munkához programot, amely véleményem szerint legalábbis a legfontosabb területeken, nem azonnal, de hosszú távon hozhat erre az ügyre megoldást, és közösen kéne elgondolkodnunk azon, hogy a megoldás a felnőttképzésben vagy pedig a közoktatásban keresendő. Én úgy gondolom, hogy elsősorban az oktatási rendszerünk problémái azok, amelyek visszaköszönnek itt. És ha emellett a gyereket azért nem küldök el a szakképző iskolába, mert szükség van az ő kis jövedelmére, amit valami betanított munkával vagy alkalmi munkával meg tud szerezni, ott esélyt tudunk adni a családoknak, hogy legalább ezek a gyerekek szakmához tudjanak jutni és utána már kevesebb gondjuk legyen az életben, hogy el tudjanak helyezkedni.
Mindezek mellett én úgy gondolom, hogy a zárszámadás az általános vitára alkalmas, természetesen nem vitatva, hogy van egy-két olyan elem, amit a képviselő asszony is felvetett, én is egyetértek vele, hogy bizony itt az elszámolásokkal és egyebekkel nagyobb fegyelmet, szigorításokat kell érvényesíteni, de ezt majd megvitatjuk a plenáris ülésen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ellenzéki képviselőtársaimat kérdezem, hogy ki kér szót.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Remélem, hogy nem értelmezem túl tágan a napirend, illetve a bizottság kereteit, amikor az önkormányzati finanszírozásról, annak is inkább egy eleméről szólnék. Hiszen az önkormányzatok a települések jelentős részében a legnagyobb foglalkoztatók és az, hogy milyen szinten látják el a feladataikat, a foglalkoztatást, az több lépcsőben dől el, különösen a kisebb önkormányzatoknál. Az első nyilvánvalóan a költségvetés elkészítésének időszaka, mikor szembesülnek azzal, hogy mekkora a hiányuk. Aztán az esetek többségében, jó egyharmadában. Van egy reménysugáruk, ez az önhibájukon kívüli forráshiányos támogatás és azokat a lépéseket, amelyeket néha a törvény szerint meg sem tehetnek, de a pénzügyi finanszírozás szerint meg meg kell tenni, azt addig halogatják. Magyarul: mennyi embert bocsátanak el ahhoz, hogy az önkormányzat valamennyire működőképes maradjon. Ez valóban úgy van, hogy bizony néha a törvényben meghatározott feladatokat sem tudják ellátni, tehát meghatározott személlyel, illetve állandó foglalkoztatottal megoldatni és mindenféle trükkökkel próbálják, közhasznú foglalkoztatással ezeket a lukakat betömni.
Most van a harmadik eleme és ez kezd egyre fontosabb szerepet betölteni, még egyszer azt mondom, hogy különösen a legkisebb önkormányzatok életében, ez a működésképtelen önkormányzatok támogatása, amelynek súlya nő. Az ÖNHIKI rendszer - meggyőződésem, hogy elég egzakt rendszer, viszont nagyon szigorú rendszer, évről évre szigorítottabb ez a támogatási forma. Viszont nem mondható el az egzaktságról, a működésképtelen önkormányzatok támogatási formájáról. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék nem most először nehezményezi, hogy ezek a szabályok, kritériumok nem kellően szabályozottak és módot adhat adott esetben a visszaélésre, részrehajlásra. Aki látott már ilyen listákat, az nyugodtan letakarhatja a településeket, elég, hogy ha végignéz a számsorokon és oda tudja társítani mellé, különösen ha egy megyét vizsgál valaki, ahol ismeri a politikai színezeteket, még a függetleneknél is, nyugodtan ki tudja választani, hogy melyek a kormányzathoz közel álló települések. Ez, meggyőződésem, hogy elfogadhatatlan és ezen változtatni kellene és valamilyen módon egyrészt oldani az önhiki-rendszernek ezt a fajta szigorúságát, hiszen a példa azt mutatja, hogy nagyon nagy tömegben kell kivételes elbánás az önkormányzatoknál és ha ez nagyon nagy tömegű, akkor valóban a rendszerben is lehetne keresni a hibát, másrészt egy egzaktabb elbírálást ahhoz, hogy azok a települések, akik éppen nem tartoznak a kormánypártok körébe, azok is valamilyen módon megéljenek. Persze ez úgy történik, hogy mindenki kap valami keveset, tehát azért példaként ne tudják elmondani, hogy semmit, csak van, aki háromszor kap - furcsa módon. Ez is bent áll a jelentésben. Ami egyszerűen egy önkormányzati működéstől idegen, hogy háromszor kelljen oda valamilyen kiegészítő támogatást adni.
Tehát összegezve, összefüggésben van ez a vidéki foglalkoztatottsággal is, hiszen akár a nyár közepén az önhiki-rendszer nyilvánosságra kerülésekor, megismerésekor, illetve az év során ezektől a döntésektől függ az, hogy számos közalkalmazott meg tudja-e tartani az állását avagy nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Magyar Bálint, parancsoljon, képviselőtársam!
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök úr. Én alelnök asszony felvetéseinek egy részéhez szeretnék hozzászólni. A felnőttképzésnél én is alapvető problémának látom azt, hogy gyakorlatilag az ágazati szétbontottság miatt a gazdaságfejlesztési támogatások és a felnőttképzési rendszerek nem érnek össze rendesen. A felnőttképzési rendszerek sokszor egy elképzelt piacra próbálnak munkaerőt képezni, miközben azok a támogatási formák, amelyek azt szeretnék elérni, hogy hátrányos helyzetű kistérségekbe, olyan területekre, ahol nagy a munkanélküliség, olyan területeken, ahol alacsony képzettség van és be kéne vonni minél több embert a foglalkoztatás körébe, oda megfelelő támogatás híján nehezen tudnak elérni.
Két nagy terület van, amely révén lehet támogatásokat ilyen értelemben szerezni. Az egyik az uniós források témaköre, a másik pedig eleve a foglalkoztatási, a Munkaerő-piaci Alapból történő felnőttképzések rendszere. Azt szeretném javasolni, hogy a bizottság esetleg tehetne javaslatot, hiszen napirenden van az akciótervek kidolgozása, a görgetett akciótervek tervezése a következő két évre, ami az uniós forrásokat illeti, mert két nagy terület van, ahonnan beruházási támogatások várhatók. Egyrészt az EMVA területe, ahol az 5000 lakos alatti területekre, a másik pedig a gazdaságfejlesztési operatív programok területe. Itt már elkezdtünk egy olyanfajta differenciálást, hogy a hátrányos helyzetű kistérségekbe irányuló beruházásoknál ne 30 százalék, hanem 40 százalék lehessen a támogatás mértéke, illetve ha ott ilyen kistérségekben nem térségi központokba mennek, hanem kisebb településekre, akkor ott akár az 50 százalékot is elérje. Lényegében, amit egy ilyen Foglalkoztatási bizottság javasolhat, az egy komplex támogatási rendszer, amit igénybe lehetne itt venni és ennek két elemét szeretném még ehhez hozzávetőlegesen kiemelni. Ha automatikus mechanizmust lehetne érvénybe léptetni, hogy azok a vállalkozások, amelyek elnyernek ilyen gazdaságfejlesztési támogatást, azok kvázi egy meghatározott mértékben számíthassanak magától értetődően arra, hogy átképzésre, képzésre pénzt kapnak a beruházásaikhoz, akkor nem pusztán az lenne a kérdés, hogy egy központi program keretében a képzés alatt, meg utána még néhány hónapig fizetnek valakiket és utána kiesnek a munkaerő-gyakorlatból, újra nem találkoznak vele, hanem a beruházáshoz, a beruházási szándékhoz kapcsolódik maga a képzés.
A másik pedig a regionális operatív programok felé nyúlna, amely azt jelenti, hogy ha bölcsőde-, óvodabővítésést, -ellátást próbálunk teremteni, akkor természetesen kistelepüléseken, ha megjelenik egy jelentősebb befektető, az is egy szempont, hogy mit tud csinálni. Tehát olyan ajánlást lehetne tenni nekünk a Bajnai miniszter úr számára, amely azt mondja, hogy ezeknél az akcióterveknél automatikus támogatási rendszert építsenek ki, amely összeköti a gazdaságfejlesztési támogatásokat a felnőttképzési, illetve a gyermekjóléti szolgáltatásokra vonatkozó pályázatokkal. Azt külön meg kellene nézni a jövő évi költségvetés esetében, hogy amikor beszélünk a Munkaerő-piaci Alap kereteinek a felhasználásáról, akkor szintén hogyan lehet valamilyen módon az ilyen elvet érvényesíteni. Magyarországon ugyanis rendkívül alacsony a földrajzi mobilitás, nem nagyon számíthatunk rá és nincs is szükség arra, hogy kiürítsük a kisfalvakat, áttelepítsük máshová az embereket. De látszik az, hogy ha oda valamilyen módon nem megyünk el. Ez bizonyos értelemben megoldja ezt, a kisvállalati, középvállalati problémák irányába tolja el, hiszen ilyen településekre általában ritka esetben mennek multik, nagy cégek, vagy ha mennek, akkor kisebb telephelyekkel mennek rendszerint. Tehát magyarul a foglalkoztatás egyenletes terítésében ez segít, de ehhez kellene az, hogy a különböző átképzési pénzekhez könnyen és automatikusan tudjanak hozzájutni. Ha a bizottság hajlandó és kész egy ilyen fajta ajánlást tenni, akkor én ezt rendkívül hasznosnak tartanám.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselőtársam kért szót.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Szóval abban biztosak lehetünk, hogy az a magyar kormánynak is az érdeke, hogy a kis- és középvállalkozók tudjanak működni és tudják azt a több, mint 70 százalék munkahelyet biztosítani továbbra is, amit idáig is biztosítottak. Ugyanis úgy a költségvetésnek, mint a Nyugdíj Alapnak, a betegbiztosításnak befizetésre van szüksége. Filló képviselőtársam véleménye alapján akkor azt úgy vehetjük, hogy pusztuljon a férgese, nem kell megsegíteni sohasem a magyar kis- és középvállalkozásokat, jöjjön a kínai áru, ezek menjenek a lecsóba, legyenek a segélyen élők, mert úgy csinálják meg a pályázati kiírásokat, hogy nem tudják ezeket felvenni, mert a kis- és középvállalkozások eleve alkalmatlanok erre. De egyáltalán az uniós társaikkal szemben mindenképpen hátrányban vannak, mert ott igenis az államok mindenhol keményen segítették és helyzetbe hozták a kis- és középvállalkozásaikat, amit most már hat éve egyáltalán nem tett meg a magyar kormány, pedig igen nyomós érdeke lenne benne.
Az oktatással kapcsolatosan, Magyar Bálint úr tíz éve van benn a magyar oktatás irányításában, a munkája meg is látszik: tönkre is tette a magyar oktatást. Úgyhogy tíz éve tud ilyen okosságokat mondani és most is ott tartunk, ahol tartottunk, hogy nem lehet egy normális vízvezeték-szerelőt találni, nincsen autószerelő-képzés. Van egy utolsó generáció, olyan 30-32 éves korban van és ők még tudják a szakmájukat, de gyakorlatilag egy normális burkolót nem lehet találni. Szánt szándékkal tönkre van téve a hozzá nem értő liberális oktatási szisztémával. És az oktatás többi részét nem is érintettem, mert ahhoz nem értek. Ehhez értek. A szakmunkásképzéshez értek, mert ezzel foglalkozom már 38 éve. Tehát egyszerűen nevetséges és az okosságait tartsa meg magának, ne most találja ki, már tíz éve kellett volna, de minimum ebben a hat évben kellett volna valamit csinálni, idáig nem csináltak semmit, úgyhogy tartsa meg magának az okoskodásait. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kicsit kevesebb személyeskedéssel, több szakmaisággal talán előrébb haladunk. (Derültség.) Kiss Ferenc!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Az egész szakképzés rendszerének az átalakítása, kialakítása nem egy kormány feladata, ebben ugyanúgy benne van a felelőssége a Fidesz-kormánynak is, abban, hogy így alakult az egész szakképzés rendszere. (Moraj.) Dehogynem, mert akkor is azt mondtuk, hogy tartsuk a gyerekeket az iskolában, vigyük felsőoktatásba és hanyagoljuk a szakképzést. Akkor szűntek meg nagyrészt a tanműhelyek a munkahelyeken.
Visszatérnék a Pénzügyminisztérium megállapítására, amely a kifizetés vonatkozásában a tervezettnél magasabb: több nyugdíj-kifizetés történt. Az anyag is utal erre, és ebben alelnök asszony nyáron is többször kiállt sajtótájékoztatóra és most is elmondta, hogy azért a foglalkoztatás alakulásában és a munkanélküli alakulásában jelentős szerepet játszott abban, hogy 2006-ban és 2007-ben jelentős számban mentek nyugdíjba azok, akik éltek azzal a lehetőséggel, hiszen a nyugdíjtörvény változásra rájuk akkor kedvezőbb volt és - gondolom - ezt kihasználva nőtt ez a kifizetés. A számok ugyanazt mutatják, hogy a közszférából jelentős számban elmentek nyugdíjba, hiszen csökkent a létszámuk jelentősen. Ez azt jelenti viszont, hogy a kifizetett összeg, a tervezett 920 milliárddal szemben 994, viszont mintegy 5 százalékkal nőtt, 716 ezerre csökkent a foglalkoztatottak száma. Kérdésem: ha jól értem, valószínűleg az egyszeri többletteher jelenik meg a költségvetésben többletkifizetésként, hiszen a tervezett 920 milliárd forint 994 milliárd forintot mutat ki.
A másik kérdés, szeretném eloszlatni, amit Németh Zsolt mondott, valószínű, hogy a Fidesz-kormány idejében is volt olyan, hogy működésképtelen önkormányzatok támogatást kaptak vagy kértek. Ott is volt olyan szubjektív megítélés, hogy ki az, aki közelebb áll. Én láttam ilyen listákat. Azt el tudom mondani, hogy soha eszembe nem jutott, hogy az önkormányzat által benyújtott kérelem, illetve az államkincstár által elbírált támogatást valaki lehúzza vagy átalakítsa vagy azt mondja, hogy azért ne kapjon, mert ilyen vagy olyan színe van. Az ember azt mondta mindig, hogy miért nem lehet többet adni neki. De amikor meghallottam, hogy azért, mert a működésképtelenség egyik oka, hogy túl magas a képviselők tiszteletdíja, esetleg olyan kötelezettségeket vállaltak, amiket nem kellett volna, akkor úgy belenyugodtam. De az soha elő nem fordult, mondhatom Zala megyét példának, hogy tudtam volna, hogy ki milyen színezetű és húzzuk le, hogy ne 10 milliót vagy 40 milliót kapjon, mert tudom, hogy ott fideszes önkormányzat van és polgármester, vagy azért húzzuk le, mert nekem személy szerint nem szimpatikus. Mindig azt kérdeztem, hogy miért nem lehet többet adni neki. Mert valószínűleg okkal és indokkal adta be a kérelmét a működésképtelenséghez.
Csak azt szerettem volna mondani, hogy ne az maradjon meg bennünk, hogy ez ilyen osztogatás és most valaki eldönti, hogy osztogatás és hovatartozás miatt kapnak ilyen támogatást.
A másik: a megállapításban szerepel és Magyar Bálint is utalt rá, ez a TIOP- és a TÁMOP-pályázatok előfinanszírozása és elszámolása. Valószínűleg ebben változtatni kell és az a kérésem, hogy próbáljunk meg legalább szakmai kérdésekben egy nyelven beszélni, valószínűleg módosítani kell, mert előfordul, hogy túljelentkezések vannak, idő előtt lezárják ezeket a pályázatokat, akik rászorulnak, már nem kerülnek bele a pályázatba, nem sikerül nekik valamilyen módon ezzel a pénzzel esetleg a foglalkoztatás bővítését segíteni. A multikra, meg a kis- és középvállalkozásokra visszatérve, érdekes, minden város azért küzd és lobbizik, hogy olyan kormány által támogatott befektető érkezzen, amelyik nagyban segíti a foglalkoztatást. Utána meg mi azért lobbizunk, függetlenül attól, hogy ki milyen színű és hol ül a patkóban, hogy a munkaerőpiacról próbáljunk meg foglalkoztatási támogatást szerezni abban a térségben, hogy ott létesüljenek új munkahelyek. Közös a cél és úgy gondolom, hogy közösen dolgozunk és azért csodálkozunk, hogy néha egymásnak teszünk szemrehányást, mintha nem ugyanarról beszélnénk. Én egyébként - ahogy Filló Pál alelnök úr mondta - úgy gondolom, hogy ez a zárszámadásról szóló törvény és jelentés összességében pozitív és általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Én csak néhány mondattal kívánok reagálni arra, amit itt elhangzott és különösen Filló Pál alelnök úrnak mondanám, hogy vagy félreértette vagy nem akarja megérteni azt, amit mondtam. Én nem a képzések ellen vagyok, mélységesen félreértette alelnök úr, ha ezt szűrte le a mondanivalómból. Nekem az a kifogásom és az észrevételem, hogy a képzésekre fordított forrásoknak a hatását, eredményességét nem látjuk. Ezt az állami számvevőszéki jelentés is megállapítja, mert olyan sok a program, annyiféle forrásból megy a kifizetés és olyan sok szervezet foglalkozik a képzésekkel, hogy gyakorlatilag átláthatatlan az egész. Nekem gyakran az az érzésem, hogy igazából azok a szervezetek járnak jól, amelyek ráálltak arra, hogy akkor ők ezentúl képzéseket fognak nyújtani és nem az jár jól, aki ezen a képzésen részt vett, illetve nem az adófizető jár jól, mert nem látjuk, hogy ennek mi a hasznossága, eredményessége. A regionális munkaügyi központok által szervezett képzésektől elkezdve a különböző európai uniós forrásokban nevesített programokon át mindenhol zajlik a képzés. Én most is azt mondom, hogy ennek az eredményét nem látjuk, mert hogy ha ez olyan hihetetlenül eredményes lenne, mint amennyibe kerül, akkor már nem lennének olyan problémák, hogy a vállalkozó, legyen az akár kisvállalkozás, akár multinacionális cég, nem talál olyan képzettségű szakmunkást, mint amire igénye van, illetve amire igénye lesz.
Ennyi volt, amit én el akartam mondani.
ELNÖK: Köszönöm alelnök asszony. Magyar Bálint képviselőtársam!
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Szóval, Kontur Pál képviselőtársamnak mondanám, hogy a tudatlanság mindig hihetetlen magabiztos és a tudást pedig kételyek kísérik. Én nem gondolom, hogy ön szándékosan tudatlan, valószínűleg így alakult, tehát nem is tételezek fel rosszindulatot ebben a dologban.
Kérdezném az alelnök asszonyt, hogy ami javaslatot tettem, arról mi az elnökség véleménye. Akar-e a bizottság egy ilyen ajánlással élni vagy pedig egy folyamatos politikai show-műsor történik?
Visszatérnék csak egy elemére annak, amit Kontur Pál képviselőtársam mondott, hogy ma már nem talál autószerelőt és egyéb szakmunkást. Nem tudom, gondolt-e arra, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy milyen eredménnyel lehet ma Magyarországon az egyetemekre bekerülni.
Annak idején, amikor először miniszter voltam, 72 pont volt az, ami alatt nem lehetett bekerülni magyar egyetemekre. A Fidesz akkor ezt leszállította 60 pontra, mert úgy gondolta, hogy ezzel szavazatokat lehet vásárolni a 18 éves korosztály körében. Aztán mikor újra miniszter lettem, felemeltem újra 72 pontra, de elgondolkodhatna a bizottság azon, hogy tovább emelkedjen ez a minimális ponthatár, mert ha egy 2-essel, meg 3-as érettségivel két tárgyból felsőoktatási intézménybe lehet kerülni, akkor miért gondolná bárki azt, hogy autószerelőnek vagy villanyszerelőnek vagy bármilyen szerelőnek elmegy bárki is, amikor ki kell alakítani az élete során a középiskolában azt, hogy összhangba hozza a vágyait a képességeit és a lehetőségeit. És ha ebben olyan álmokat kergethet, hogy 2-es, 3-assal én majd egyetemre kerülök és tényleg még be is kerül, akkor miért várjuk el azt tőle, hogy 14-15 évesen olyan irányba orientálódjon, ami esetleg problémásabbnak tűnik? Ha a Foglalkoztatási bizottság úgy ítéli meg - ez csak egy szegmense a szakmunkásképzést érintő problémáknak, van ezernyi más problémája is -, hogy a gyerekek világosabban tudják kialakítani a saját jövőjüket és a jövőképük a valósághoz és a saját képességeikhez közelebb legyen, akkor javasolom, hogy a bizottság az Oktatási bizottsággal együtt javasolja azt, fontolja meg, hogy emeljék meg a bekerülés mértékét. Nem arról beszélek, hogy kötelező legyen az emelt szintű érettségi, mert annak semmi köze hozzá, mert hiába van emelt szintű érettségi, ha abból is 2-essel be lehet kerülni az egyetemekre. Ha megemelik ezt a szintet, akkor néhány év alatt valószínűleg elérünk oda, hogy reálisabban fogják a gyerekek megítélni a lehetőségüket és fognak menni olyan szakmunkás-területekre, amelyeket most hanyagolnak és kerülnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parttalan vitát nem kellene folytatnunk. (Kontur Pál: Nem parttalan.) Persze, hogy ha nem személyeskedünk. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy a személyeskedést hagyják az ajtón kívülre, itt a szakmai dolgokkal foglalkozzunk. Kontur Pál, ha úgy gondolja, hogy ezek után is van mondandója, akkor természetesen szót adok.
KONTUR PÁL (Fidesz): Ha valaki nem tud valamit, az még mindig inkább megbocsátható, mintha valaki nagy tudású és rosszhiszeműen gondolkodik és cselekszik, ahogy a példa évek óta ezt mutatja. De visszatérve a "miért nem mennek szakmunkásnak?" kérdésre, hát azért nem mennek, mert az értelmiség, az egyetemet végzett, diplomás munkanélküliek így is hamarabb el tudnak helyezkedni, mintha szakmunkásnak megy. Tulajdonképpen nincsen olyan szakma, amivel ma olyan nagyon el lehetne helyezkedni. És addig, amíg nincs jövőképe egy szakmunkástanulónak, nincs egy szakmunkásszakmának egyáltalán valamilyen, a megélhetés közelébe jutásra lehetősége, tehát egy olyan kép, hogy na, az apám is ez volt, én is ezt a szakmát választom, cipész vagy akármi leszek, el tudom tartani a családomat vagy a sok villogó televízióban, meg újságokban bemutatott életet tudom majd élni vagy ahhoz szeretnék kicsit dörgölőzni legalább, ha ilyen nincs, akkor nem megy szakmunkásnak. Lehet mosolyogni, nevetgélni, de ez az igazság. Nem azért nem mennek szakmunkásnak, mert inkább egyetemre mennek, hanem mert nem lehet belőle megélni, nincs becsülete ma egy munkásnak. Nincs az a kereset, ami megadja a becsületét, mert a föld adja meg a vidéki embernek, az ott teremthető érték, amit el tud adni és ugyanezt adja meg a munkásnak a munkabére. Ha az le van becsülve, és nincs példa előtte, akkor nem megy el dolgozni. Ezért nem mennek el szakmunkásnak.
ELNÖK: Köszönöm. Messzire vezet a zárszámadás kérdésköre, mint látható. A dolog lényege: nyilván olyan kérdéseket érintünk, ami a munka világához kapcsolódik. Van néhány olyan sarokpont, amely tekintetében lehet közös pályát is futni és van néhány olyan dolog, amely tekintetében meg hosszú vitákat fogunk még az elkövetkezendő időszakban is lefolytatni pont annak érdekében, hogy a különböző álláspontok közeledése megtörténhessen.
A Munkaerő-piaci Alapról néhány gondolat. Az egyik gondolat és ezt azért merem így megfogalmazni, mert úgy két évtizede elég intenzíven ismerem ennek a folyamatnak a működését. Örömteli, hogy ha lassú léptekkel is, de sikerül a Munkaerő-piaci Alapon belül a decentralizáció tekintetében egy pici folyamatos erősödést visszaigazolni. Fontos, hogy helyben, szubszidiaritás, nem akarok nagy szavakat használni, de ott, ahol az ismeret megvan, a források is álljanak rendelkezésre pont annak érdekében, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a lehető legjobb hatékonyságfokkal bírnak és igazolódnak vissza. Tehát a decentralizációnak a további növekedésének a szükségszerűségét szeretném hangsúlyozni e tekintetben.
Alelnök asszony forszírozta a másik felületét a döntésnek, ez a munkahelyteremtés kérdésköre. Mindig sokat beszélünk és vitatkozunk erről. Ma is azt gondolom, hogy vannak részben igazságok abban, szerintem is, amit ő elmond, tehát fontos a munkahelyteremtés, én is így vélekedek erről, de nem szabad a Munkaerő-piaci Alaptól elvárni ennek a megoldását.
A Munkaerő-piaci Alapon belül összességében durván 340 milliárd forint fordul meg egy adott esztendőben, és ennek nagyon sok leágazása van a rehabilitációs ügyek kezelésétől kezdve sok minden egyéb másig, amelyek több tízmilliárdos nagyságrendeket emésztenek fel és akkor még csak az aktív eszközökről szóltam, a passzív eszközöknek, a segélyezésnek, az álláskeresési támogatásnak a finanszírozásáról nem is beszéltem. Éppen ezért, amiről Magyar Bálint is szólt és sokan mások, azokat az eszközöket, amelyek más utakon érhetők el, ugye a GVOP, amelyek eddig működtek, vagy épp az EMVA, amelyek pont az ötezer fő alatti településeken lévő mikro-, kisvállalkozásoknak adnak terepet és nyitnak lehetőséget források hozzájutásához, ezek olyan pénzügyi kondíciók és felületek, amelyeket olyan értelemben is nyitottá kell tudni a mikro-, és kisvállalkozások előtt, hogy ismerjék, tudják. Szerintem sokszor az a probléma, hogy a tudás birtokában ilyen értelemben sincs nagyon sok vállalkozás. Tehát nekünk mindnyájunknak ez is a feladatunk, részben felelősségünk is, hogy ha lehet, akkor ezt ismertté és tudottá tegyük. Persze, ha azt nézzük, amit alelnök asszony érzékeltetett, hogy ha jól emlékszem, 14 százalékos részarány, a forrásokból való hozzájutás tekintetében az, ami a mikro-, kisvállalkozásokat érinti, amik persze számukban jelentős részarányt képviselnek a magyar munkaerőpiacon. Akkor ez nagyon durva eltolódást mutat, de azért vannak itt más számok is, amiket érdemes egymás mellé tenni. Ha azt tesszük egymás mellé, hogy a foglalkoztatás tekintetében hogy néz ki a helyzet, akkor látjuk, igaz, hogy körülbelül a kétharmadát ők foglalkoztatják. Ha azt tesszük egymás mellé, hogy az előállított GDP vonatkozásában hogy néz ki a kép, akkor megfordul ez az arány. Ha azt nézzük, hogy az export vonatkozásában hogy néz ki, akkor még inkább megfordul ez a kép. Sokkal inkább eltolódik a nagyobb tekintetében a részarány.
Az a lényeg, hogy ha azt nézzük, hogy azok a mikro-, kis- és középvállalkozások, akik formailag megfelelő pályázatokat tudtak benyújtani, azoknak - és itt Filló alelnök úr pontosan erre hivatkozott, hogy - igen, formailag képesnek kell lenni megfelelő pályázatot benyújtani, mert ha erre nem képesek, akkor nyilván nem juthatnak révbe. Ha azt nézzük, hogy a formailag megfelelő pályázatok köréből milyen részarány az, aki gyakorlatilag a végkifejlet kapcsán odajutott, hogy támogatást élvezett, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon jó arányok vannak.
Azt szeretném mondani csak és érzékeltetni, hogy rengeteg dolog egymás mellé helyezése és még én is biztos csak töredékét mondtam el annak, amit egymás mellé lehet illeszteni e tekintetben, szükségszerű. A munkaerőpiacon belül az aktív eszközök tekintetében teljesen mindegy, hogy az Állami Számvevőszék vagy bárki más fogalmazza meg az én értékrendem szerint a megállapításait, egy bizonyos, hogy a magyar munkaerőpiac viszonylagos szorítottsága mellett példaként az oly intenzíven forszírozott képzések tekintetében nem tekinthető rossznak az az arány, ami a képzések lefolytatását követően a felnőttképzés vonatkozásában 3-6 hónap eltelte után a monitorizási vizsgálatok után mintegy 40-60 százalékos elhelyezkedési rátaértéket mutat. Az európai uniós példákat meg kell nézni, hogy mennyivel jobbak. És nem mondható, hogy ennek a másfélszerese. Ilyen értelemben lehetünk elégedetlenek, csak nézzünk körül magunk körül a világban, nézzük körül akár a magunk által fejlettebbnek tekintett országok vonatkozásában is, hogy hogyan és miképpen történik mondjuk a visszaigazolódása ezeknek a képzésnek a forintokban történő felhasználása. Ebben én is úgy gondolom, hogy nekünk az is a feladatunk minden szinten, hogy megpróbáljuk azt a logikát erősíteni, amiről többen szóltak, alelnök asszony is, Magyar Bálint is, mások is, hogy a munkaerő-piaci igények legyenek a dominánsak. Azok határozzák meg azt, hogy a képzési irányok mifelé haladjanak. Mert ha ezt csináljuk, ha ehhez adunk úgymond motivációs hátteret, szabályozási keretet, sok minden egyéb mást, akkor meggyőződésem szerint még hatékonyabb végkifejletet tudunk teremteni. Tehát én azt a fajta ajánlást, amiről Magyar Bálint képviselőtársam szólt, hogy a bizottság részéről egy ilyen fajta viszonyulás meg is fogalmazódhatna, nem tartom hibásnak, sőt abszolút jónak tartom, mert ezzel pont azokat a folyamatokat tudjuk erősíteni, ami a munkaerőpiac szemszögéből nézve fontos.
Még két dolgot szeretnék röviden érinteni. Beszélünk az "aluliskolázottság"-ról. Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar munkaerőpiacon nyilván sokkal hátrányosabb helyzetben vannak azok, akik iskolai végzettség nélküliek. Nem ezt kívánja meg a mai magyar munkaerőpiac. Nem egy éve, nem hat éve, közel húsz éve. Nem azt mondja, hogy nekik olyan emberekre van szüksége, aki profitot képes termelni. Nem szociális jóléti intézményként funkcionálnak a gazdálkodó szervezetek, a mikro-, kisvállalkozások sem. Mindenki úgy gondolkodik, hogy olyan alkalmazottra van szüksége, aki megtermeli a saját bérét, a járulékokat, ami lehet, hogy nem túl alacsony, és még hasznot is hajt. No tehát, ha ez így igaz és ezt igazolja vissza a külvilág, a gazdasági szféra, akkor persze az a feladat és az a felelősség, hogy próbáljuk meg ebből a helyzetből kimozdítani az embereket. Amiről Filló Pál alelnök úr szólt, hogy a mostani változások keretei között, mondjuk magát az álláskeresési támogatást, a rendszeres szociális segély kifizetését is kössük olyan típusú elvárásokhoz, hogy motiváltak legyenek az emberek, hogy ezek az alapképzettségek rendelkezésre álljanak. Mert ezek adják meg a későbbiekben az esélyeket a munkaerőpiacon. Azt gondolom, ezek a jó utak. Az, hogy motiváljuk a fiatalokat arra, hogy szakmai végzettséget szerezzenek, amiről Kontur Pál képviselőtársam beszél. Főleg legkiváltképp a hiányszakmák tekintetében. Igen, akkor a hiányszakmáknál meg kell duplázni adott esetben azokat a juttatásokat, amelyeket ma a szakmunkástanuló kap annak érdekében, hogy legyen ezen a területen is megfelelő nagyságrendben végzett ember. Ezeket a folyamatokat tesszük, ezeket hozzuk a parlament elé. Azt gondolom tehát, hogy ebben lehet közös pályát futni, ebben van közös terület, amely erősítheti azt, hogy bizonyos értelemben azokon a felületeken, ahol változás kell, hogy bekövetkezzen, történjenek is változások.
Ha a másik szegmensét nézzük, a felsőoktatás kérdéskörét, akkor azért azt kell, hogy mondjuk, hogy ha két évtized távlatát vesszük górcső alá, akkor az elmúlt két évtizedben azért volt egy olyan periodicitás, amely első szakaszában így növekedett a felnőttképzésben, tehát messze progresszíven növekedett a felsőoktatásban részvevők aránya. Gondoljanak vissza, 1976-ban végeztem a középiskolát és akkor jelentkeztem felsőoktatásra. Akkor a beiskolázási keretszámra emlékszem, mert olvastam én is a kiskönyvet, 22 ezer volt a felvehetők száma. Emlékeznek rá, hogy mondjuk hat évvel ezelőtt mennyi volt ez a szám, és ma is nagyjából ugyanannyi, százezres nagyságrend, ha belevesszük az állami finanszírozáson túl a költségtérítéses képzési dolgokat is. A bejutás mikéntje, amiről Magyar Bálint beszél, hogy 2-es és 3-as eredménnyel be lehet jutni a felsőoktatásba és ennek eredménye az, hogy amortizálódik a történet? Hogy nivellálódik az a diploma, ami kézbe kerül? Hogy csalódások sokasága születik, mert azt gondolja a fiatal, hogy kikerül a munkaerőpiacról, neki van íróasztala? Nem erről szól a világ! Kell a szabályozás, kell, hogy bizonyos értelmű eltolódási folyamatok következzenek be e tekintetben. Csak és az elmúlt két évtizedben beleivódott mindenkibe az, hogy ez az életpálya, ez az út. Nemcsak ez az út.
Három számot mondok. Ma Magyarországon a munkaerőpiacon akinek nincs iskolai végzettsége, durván 26-27 százalék nagyságrendjében vannak jelen a munkaerőpiacon a saját körükön belül. Akinek van szakmai képesítése, manuális, kézzelfogható tudása, 67 százalékban vannak jelen a munkaerőpiacon. Akinek felsőfokú képesítése van, 82-83 százalékban van. Nincs akkora rés a felsőfokú képesítés és a szakmai képesítés tekintetében való részarányok különbsége mértékében, ami nem hívhatja életre azt, hogy van értelme a szakképzésben részt venni. És a mai elmúlt esztendők tekintetében az is visszaigazolódik, hogy egyre inkább hajlandók és képesek megfizetni a munkáltatók a szakmunkát. Hiányszakmák tekintetében mondatom példák sokaságát, CNC-, minősített hegesztő és más példákat. Nem minimálbéres foglalkoztatások vannak az országban, nem, 200 ezer nettó pénzekről beszélek, 250 ezer forint olyan helyeken, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amely hátrányos helyzetűnek tekinthető foglalkoztatás szempontjából a térség. No tehát, nem túlragozva a dolgokat, azt szeretném mondani, meg kell mutatni a világnak, meg kell mutatni a gyermeknek, meg kell mutatni a szülőnek, sok mindenki másnak, hogy mit miért érdemes vállalni és milyen irányba érdemes elvinni a dolgokat. Igen messzire vezet a zárszámadás a részemről is, (Derültség.) de azon kérdéseket érintettem én is, amelyekről képviselőtársaim beszéltek.
A zárszámadás tekintetében azért én nem tartom elenyészőnek azt a teljesítményt, ami arról szól, hogy a hiány tekintetében 7 százalék alá és az adósság vonatkozásában pedig 66-ra csökkentek ezek a mértékek. Azt gondolom, hogy ez is megalapozza azt a javaslatomat, hogy az általános vitára miért is tartom alkalmasnak ezt az előterjesztést. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy az általános vitára való alkalmasság tekintetében a megerősítést tegyék meg. De ezt megelőzően reflexiókra kerül sor.
A Pénzügyminisztérium képviselőinek reflexiói
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak volt egy konkrét kérdése, a közcélú foglalkoztatás és a minimálbér kapcsolatáról. Erről szeretnék néhány szóban tájékoztatást adni. A közcélú munkavégzés kerete egy fix összeg, az az előirányzat 15,1 milliárd forint. Ez a kerete. Ez az önkormányzatokhoz normatív módon jut el, oly módon, hogy amely napra kifizetési kötelezettsége van az önkormányzatnak, akkor 3900 forintot számolhat el a közcélú foglalkoztatásért. Ez, hogy ha feltételezzük, hogy a közcélú foglalkoztatottat egy hónapos szerződéssel vették fel, akkor 30 napszor 3900 forint, tehát 107 ezer forintot igényelhet le az önkormányzat normatív módon, amiből a minimálbér, ami most idén 69 ezer forint, + a járulék terhei 23 ezer forint, ez összesen 92 ezer forint, hogy ha teljes munkaidősként alkalmazzák ezt a munkavállalót, akkor még mindig marad a 117 ezer forintig 25 ezer forintja az önkormányzatnak minden dolgozó után arra, hogy valamilyen szervezési vagy dologi kiadásokra tudjon fordítani. Tehát például a 25 ez forintokat, ha összeadjuk nyolc dolgozó után, az már 200 ezer forint. Abból már egy felügyelőt, szervezőt tudnak foglalkoztatni. És ez havonta van. És hogy ha mondjuk nem teljes munkaidősként alkalmazzák, hanem részmunkaidősként, akkor arányosan csökken a közcélú foglalkoztatott bére, viszont a normatíva ugyanakkora összegű, tehát az önkormányzatnak nagyobb összeg marad szabad rendelkezésére. És ezáltal a minimálbér-emelésnek nem volt jelentősége, merthogy több volt a finanszírozási tétel, mint a minimálbér összege.
Kiss Ferenc képviselő úrnak a nyugdíjkiadások emelkedésére. Ezt alapvetően négy tényező befolyásolja, ahogy ön is mondta, hogy a nyugdíjba vonulók száma, a születéskor várható élettartam emelkedése, tehát továbbélnek az egészségügyi ellátások igénybevétele okán a nyugdíjasok. Az új belépőknek pedig magasabb a jövedelme, mint a régi nyugdíjasoknak, akikre csak a nyugdíjemelések hatottak. Az új nyugdíjasok magasabb fizetéssel kerülnek be, ez az úgynevezett létszámcsere-hatás, hogy itt mindig növeli ezáltal a kifizetéseket. Az utolsó tényező pedig a makro-paraméterek - a költségvetési törvényben a nyugdíjemeléseket a svájci indexálás szerint kell rögzíteni -, ekkor kimondja az Országgyűlés, hogy mekkora nettó keresetnövekedéssel kell számolni, tehát ez, ami a beterjesztett javaslatban van, illetve mekkora infláció van. És fele-fele súllyal kell megszorozni az előző évi nyugdíjakat és így kell végrehajtani a nyugdíjemelést, amihez van egy olyan kötelezettség is, hogy novemberben felül kell vizsgálni a tervezett nettó keresetemelkedésnek az alakulását, illetve az infláció alakulását, és ha itt eltérés van, akkor ezt a korrekciót végre kell hajtani és ezért is emelkednek a nyugdíjak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Állami Számvevőszék? Nem. Köszönöm szépen. A vita rövid lezárását a magam részéről - úgy érzem - megtettem. Azt szeretném kérni a bizottság tagjaitól, hogyha egyetértés van benne, hogy a szavazásra kerítsünk sort. Aki az általános vitára való alkalmassággal egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Tíz igen. Tartózkodik? (Szavazás.) Nincs ilyen. Ki van ellene? (Szavazás.) Nyolc kéz van a magasban. Köszönöm szépen minden résztvevőnek a munkáját.
Következik a második napirendi pont. De az előző napirendi ponthoz annyi kiegészítenivalóm van, hogy ha jól emlékszem, 18-ig kell a Költségvetési és a számvevőszéki bizottság részére megküldeni az észrevételeinket írásban. Ezért azt szeretném kérni, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazóját alelnök asszony jelölje meg. Alelnök asszony lesz. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Tóth Gábor úrnak.
Dr. Tóth Gábor szóbeli kiegészítője
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Nagyon röviden szólnék. Ennek a törvénymódosítási javaslatnak az alapja az, hogy 2006 őszén a közszférában a szakszervezetek egy egységes sztrájkbizottságot hoztak létre, amellyel a kormányzati tárgyalók 2007 februárjáig tárgyaltak, megállapodásra jutottak és ennek az egyik központi eleme az volt, hogy a közszféra különböző területei, tehát közalkalmazottak, köztisztviselők, szolgálati jogviszonyban állók, stb. területén a 13. havi illetményt 2007 második félévétől havi részletekben fizessék. Ez igényelte az akkori törvényi szabályozás módosítását, amelynek az volt a lényege, hogy a 13. havi illetményt mindig a tárgyévet követő január 16-án fizetik ki. Mind a mai napig havi részletekben történik a 13. havi illetmény kifizetése, ezt egyébként alátámasztja a későbbi 2007 decemberében kötött országos közszolgálati érdekegyeztető tanácsi megállapodás, amely 2008-ra vonatkozóan azt mondja, hogy folytassuk ezt a havi részletekben történő kifizetést, de 2009-től decemberben egy összegben történjen ismét és a tárgyév decemberében a 13. havi illetmény kifizetése. Voltaképpen ez a törvényjavaslat ezt a szabályozást tartalmazza és ezen kívül bizonyos olyan kisebb módosításokat, amik részben technikaiak, részben pedig kisebb ésszerűsítések. Egyelten példát mondok ezzel kapcsolatban. Lehetőség van arra, hogy egy adott éven belül a közszolgálati jogviszonyokat a 13. havi illetmény megállapítása szempontjából összeszámítsák, ehhez viszont szükség van arra, hogy pontosítsuk azokat a dokumentációkat, igazolásokat, amelyeket a munkavállaló visz magával. Vagy mondok még egy kisebb technikai változtatást. A szabályok úgy szóltak, hogy aki 3 hónap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett, aki 6 hónap közszolgálati viszonnyal rendelkezett stb. Ezt technikailag most úgy javasoljuk módosítani, hogy aki 90 nap, aki 183 nap jogviszonnyal rendelkezik, mert ennek a számítása egyszerűbb, mint annak, hogy mi a 3 hónap vagy 6 hónap. Tulajdonképpen én további részletekbe nem szeretnék belemenni. Kérjük, hogy a bizottság támogassa a tárcának ezt a törvénymódosító javaslatát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr. Javaslom, hogy a korábbi menetrend szerint haladjunk, észrevételek, kérdések tekintetében vonjuk össze mondandónkat. Hogy ha ebben egységes az álláspontunk, kérdezem, hogy ki kér szót.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Én úgy vélem, hogy most kerül vissza a 13. havi fizetés abba a helyzetbe, ami a helye, és most éri el azt a célt újra, ami megfogalmazódott. Ugyanakkor azért ne felejtsük azt elmondani, hogy az, hogy ennek milyen lesz a hatása, ez igazából jövő januárban derül ki vagy inkább a költségvetéskor, hogy lesz-e a közszférában béremelés avagy nem. Ugyanis, ha nem lesz béremelés, akkor ez - és változatlanul adószabályok lesznek - akkor 8,3 százalékos béremelés alatt kevesebbet fognak hazavinni a dolgozók havonta, és azért ezt mikor már elfeledkeznek arról, hogy ez miért történik, akkor ez sokkszerűen érheti azokat, akik hónapról hónapra élnek és bizony ez az összeg szükséges volt a havi kiadásaik fedezésére. Tehát ez akkor elfogadható csak, ez a megoldás, hogy ha a közszférában ennek a kompenzálása meg fog történni. Köszönöm szépen.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Szeretném megkérdezni, hogy a 193, ami bekerül a munka törvénykönyvébe, mint új pont és a közigazgatási szervnél munkaviszonyban álló felsorolása a 10-es pontban jelzettekkel megegyezik-e. Ki tartozik ide? Csak egy példa: például a múzeumi alkalmazottra is vonatkozik-e a közigazgatási szerv? Magyarul nem marad ki senki a közszférából, aki a 13. havi kifizetésre jogosulttá válik?
Amit Németh Zsolt elmondott, egyetértek vele, ez tényleg kérdés lesz, de összességében úgy gondolom, ez a törvény rendezi a korábbi 13. havi kifizetéseket. És ez előre garanciát jelent, hogy évközben ez nem fog változni. Biztos, hogy aki havonta megkapta, az jobban örült neki, van, aki évvégén várta, de azt el kell mondanom, hogy a közszférában az ilyen jellegű rendezés előrelépés ahhoz képest, hogy a vállalkozói szférában elég nekünk arról beszélni, hogy most lesz 13. havi kifizetés. Tehát én általános vitára alkalmasnak tartom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony, parancsoljon.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Az egyik kérdésem az, hogy ha ez a megállapodás 2007. február 19-én megszületett, akkor miért most kerül be a törvényjavaslat? Mi okozta, hogy ez ilyen hosszasan eltartott? A másik pedig: Kiss Ferenc képviselő úr is felvetette, akkor most ez a törvénymódosítás, amennyiben elfogadásra kerül, összesen hány embert érint és a közszféra minden ágazatára kiterjed-e.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Tóth úrnak.
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Mivel még nincs a kormány által benyújtott költségvetési tervezet, tehát én részletesen a 2009-re vonatkozó tervezett bértárgyalásokról egyelőre nem tudok beszélni. De többé-kevésbé nyilvánvalónak látszik az, hogy 2009-ben ezek a kompenzációs problémák nem merülnek fel, mert bizonyos reálkereset-növekedés megalapozható minden bizonnyal, és úgy hiszem, hogy ebben közös nevezőre lehet jutni az érdekképviseleti szervekkel annál is inkább, mert azt talán nem említettem, hogy az eredeti rendszerre való visszatérés, hogy az évvégén egy összegben fizetjük majd a 13. havi illetményt, ez nem alapvetően kormányzati kezdeményezés volt, hanem a szakszervezeti oldalé volt.
Ami az Mt. módosítását illeti, erre azért került sor, mert elég régen, olyan 2000 magasságában a közigazgatási szférában, tehát a köztisztviselői körben az alkalmazottak egy része kikerült olyan értelemben az Mt. hatálya alól úgy, hogy az Mt.-ben van egy külön passzus, amely azt mondja, hogy a munka törvénykönyve szerint kell a foglalkoztatását, díjazását stb. megállapítani. Ezek gyakorlatilag az ügykezelők, gépkocsivezetők és hasonlóak. Egy múzeumi alkalmazott, ha mondjuk nem magán- vagy alapítványi múzeumról van szó, általában közalkalmazott. Az összes közalkalmazottra természetesen kiterjed a szabály. És egy másik kérdéssel összefüggésben, amit alelnök asszony vetett fel, valamennyi jogviszonyterületre kiterjed. Köztisztviselők, közalkalmazottak, szolgálati viszonyban állók , - rendőrség, tűzoltóság, egyebek - honvédség, ügyészség, igazságügyi alkalmazottak és a bíráknál a helyzet annyival bonyolultabb, hogy náluk valószínűleg nem kell változtatni, mert ők most januárban kapják egy összegben. Tekintettel arra, hogy az eredeti törvénymódosításnál, ami 2007-ben történt, ez minősített többséget igényelt volna, amit ez a javaslat akkor nem kapott meg. Most az a helyzet áll elő, hogy ha ezt mondjuk a parlament elfogadja, akkor a bírák is decemberben fogják kapni a 13. havit. Ez olyan sajátos helyzetet okoz, hogy egy évben két 13. havit kapnak - ebben az esetben 2009-ben. Mert megkapják 2009 januárjában az idei év után járót és decemberben az új szabályok szerint a 2009. év után járót.
Ami a törvénymódosításokat illeti, a törvénymódosítások időben megtörténtek, mert az, hogy 2007-ban II. félévtől havi rendszerességgel fizettünk és 2008-ban is, ez igényelt egy bizonyos törvénymódosítást. Ez a módosítás tavaly évközben történt. Most vissza kell módosítani az eredeti helyzetbe, mert a jogászok azt mondták, hogy olyan módosítást kell végrehajtani, ami kvázi örök érvényű lenne, ha nem történne módosítás. Ez most történik meg. A módosítás határidő-igényes, mert ha január 1-jéig ez nem lép hatályba, akkor nem lehetséges a jelenleg érvényes havi előlegszerű kifizetést megváltoztatni 2009-ben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kielégítő volt-e a válasz.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Visszakérdezek még egyszer, hogy ha 2007. február 19-én létrejött ez a megállapodás, miért most tárgyaljuk. Összességében hány főt érint ez a módosítás? Magyarul a benyújtott törvényjavaslat egyértelművé teszi-e a szabályokat, az év közbeni munkahely-változtatással kapcsolatos napok összeszámítását és minden mást, ami a jogalkalmazót, magyarul a munkáltató teljesen olyan helyzetbe hozza, hogy nincs vita és nincs bizonytalanság a tekintetben, hogy akkor most a hónapok száma alatt hány napot kell figyelembe venni, mert teljesen egyértelműen szabályozza ezt a törvény.
Annak is örülünk, hogy sikerült az érdekképviseleti szervezetekkel megállapodásra jutni. Viszont ott van az a bizonytalansági tényező, amit V. Németh Zsolt képviselő úr felvetett. Ezért addig, amíg nem látjuk, hogy a költségvetési törvényt, amit - reméljük, hogy a végszavazás előtt már - megismerünk, bekerül a parlament elé, addig mi tartózkodunk az általános vitára való alkalmasság tekintetében, de ez nem zárja ki azt, hogy a költségvetési törvényjavaslat ismeretében, amennyiben a két törvény utoléri egymást, a zárószavazásnál a Fidesz-frakció is támogassa a benyújtott törvényjavaslat támogatását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés nem volt. Itt lezárhatjuk a vitát. Visszaadom a szót Tóth úrnak.
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A pillanatnyi statisztikai adatokat figyelembe véve 723 ezer közszolgálati alkalmazottat érint nagy valószínűséggel ez a mérték. Tulajdonképpen a tavaszi ülésszak lezárása előtt készült el a törvényjavaslat és csak azért ekkor, mert gyakorlatilag egy 2009-es szabályozásra vonatkozó módosító javaslatot tartalmaz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Menet közben volt egy szabályozás, emlékeznek képviselőtársaim, Herczog államtitkár volt itt, amikor egyeztettünk, beszéltünkerről. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) Tíz igen. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Javaslom, hogy a bizottság részéről a bizottsági véleményt, ha elfogadható, akkor Kiss Ferenc úr mondaná a többségi álláspontot és V. Németh Zsolt úr a kisebbségit. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen a segítséget a minisztérium képviselőinek.
Folytatjuk az egyebekkel. Szeretném megerősíttetni azt az álláspontot, hogy a lehetőségek figyelembevétele mellett az ülésezési rendünkön ne változtassunk. A hétfői napot tartsuk ilyen napnak. Amennyiben szükségszerű, el kell, hogy térjünk tőle, de ez minimális lesz.
A második, a jövő hétre vagy utána a bizottsági munkaprogram vonatkozásában javaslatokat fogalmazzunk meg, és ugyanezt tegyük meg az albizottságok vonatkozásában is.
Szeretnék álláspontot rögzíteni a rehabilitációs albizottság létrehozására. Már lehet, hogy egy éve is foglalkozunk a kérdéskörrel. Vécsi képviselőtársamnak köszönöm is a munkáját e tekintetben, aki megpróbált ezzel foglalkozni intenzíven. A következő ülésre szeretném kérni a jelölteket. Alelnök asszonytól kérem a javaslatokat.
Nem terveznénk továbbá kihelyezett ülést az őszi ülésszakban.
Október 17-én pénteken tervezzük a bizottság nyílt napjának a megtartását. Utolsóként szeretném jelezni, hogy egy mexikói delegáció érkezik. Termelékenységi tanácsként hívják magukat. 2008. szeptember 26-án, pénteken 15 órakor érkeznek. Szeretnének a bizottság tagjaival találkozni Budapesten, ezért azt kérem, hogy alelnök jelezze a titkárságon, hogy ki tud részt venni ezen.
Mást nem szeretnék mondani, jövő héten nem tartunk ülést, utána következő hétfőn viszont igen. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 25 perc)
Gúr Nándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia