FMB-20/2008.
(FMB-80/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. október 27-én, hétfőn 9.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita) és az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám) *
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője *
Dr. Csépán Mária Magdolna kiegészítése *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita) *
Szikszainé Bérces Anna szóbeli kiegészítője *
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat (T/6575. szám) (Általános vita) *
Nagyné Váradi Melinda szóbeli kiegészítője *
A bizottság 2008. II. félévi munkatervének elfogadása *
A Rehabilitációs albizottság megalakítása és tagjainak megválasztása *
Napirendi javaslat
1. a) A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
2. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita)
3. Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat (T/6575. szám) (Általános vita)
4. A bizottság 2008. II. félévi munkatervének elfogadása
5. A Rehabilitációs albizottság megalakítása és tagjainak megválasztása
6. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontúr Pálnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívottainkat is. Az előre megküldött meghívó alapján szeretnénk lefolytatni a mai munkánkat.
Először a határozatképesség megállapítására kerítünk sort. 19 fővel fogjuk a szavazásokat megtenni. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirendi pontokkal egyetért-e. (Szavazás.) Igen, egyhangúlag elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája és az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról.
Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének, Szatmári Edinának.
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság!A benyújtott költségvetési törvényjavaslat úgynevezett tiszta költségvetés, ami azt jelenti, hogy a kapcsolódó szaktörvényeket külön javaslatként terjesztette a kormány az Országgyűlés elé. A költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági feltételeiről szólnék néhány szót. 2008 első félévében 1,9 százalékos gazdasági növekedés valósult meg. Ugyanakkor az amerikai jelzálogpiacról kiindult pénzügyi turbulenciák hatására az eurozóna makrogazdasági adatait, a növekedés lassulását és a gazdasági folyamatok tartós gyengeségét jelzik. A válság hatása már a világgazdaság egészének növekedését is negatívan érintette. Így a növekedés erőteljes lassulásával célszerű számolni a világgazdaságban. Mivel a magyar export súlya a GDP-ben meglehetősen magas, a magyar gazdaság nem tud függetlenedni a nemzetközi folyamatoktól.
A magyar export bővülése már 2008-ban is 7-8 százalékra csökkent, majd 2009-ben még kisebb mértékű lehet. A háztartások fogyasztása a 2007. évi 2 százalékot megközelítő csökkenés után 2008-ban 0,9 százalékkal bővült. Ugyanakkor a pénzügyi válság várható következményei a következő évben mérséklőleg hatnak a fogyasztás növekedésére is, így ebben az időszakban várhatóan alig bővül. A GDP növekedése 2008-ban 1,8 százalék körüli, majd a következő évben ennél némileg kevesebb, 1,2 százalék lehet. 2008-ban az éves átlagos infláció üteme 6,4 százalék körüli lesz, 2009-ben az infláció további mérséklődésére lehet számolni, 3,9 százalék. Ezt az általános recesszió deflációhatása és a hazai folyamatok - úgy mint a gyengén bővülő kereslet, az iparcikkek drágulásának mérséklődése, a mezőgazdasági árak csökkenése - egyaránt alátámasztják.
Az államháztartás céljairól és kereteiről néhány szó. A kormány szükségesnek tartja a korábbi konvergenciaprogramban szereplő hiánymutató módosítását. Ennek alapján 2009-re az államháztartás eredményszemléletű hiánya a GDP 2,9 százalékára csökken. Az államháztartás-hiánycsökkentés követelménynek tekinthető ahhoz, hogy az államadósság GDP-ben mért arányát és az infláció mértékét egyaránt csökkenteni lehessen. A kormány egyúttal biztosítja, hogy Magyarország a korábban tervezettnél hamarabb teljesítse azokat a követelményeket, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek. Néhány terület kivételével azonban 2009-ben nincs lehetőség a kiadások jelentős növekedésére. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya 895 milliárd forint, ez a GDP 3,1 százaléka. Ebben a központi költségvetés hiánya 773,3 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alapnál 6,7 milliárd forint hiány keletkezik és a helyi önkormányzatok hiánya 134 millió forint. Az elkülönített állami pénzalapok többlete 19 milliárd forint.
Alrendszerenként részletezve: a költségvetési fejezetek 2009. évre tervezett saját bevétele emelkedő tendenciát mutat. Az előző évhez viszonyítva az összbevétel-növekedési többlete 11,7 százalék. A költségvetési fejezetek 2009. évi tervezett kiadása 3753 milliárd forint. A kiadási előirányzatok meghatározásakor az egyszeri és a megszűnő feladatok kivétele miatt 180 milliárd forinttal csökkentek a kiadások.
A zárolt fejezeti egyensúlyi tartalékról pár szót. Az 1-6, a 8. a 30. és a 33. fejezetek költségvetésében jóváhagyott fejezeti egyensúlyi tartalék saját hatáskörben használható majd fel. A zárolt fejezeti egyensúlyi tartalék felhasználására egy új szabályrendszer került kidolgozásra. Ennek értelmében a forrás biztosítására a stabilitási tartalék túllépésével kerülhet sor, melynek feltétele a központi költségvetés és az alapok főbb adó- és járulékbevételi előirányzatainak túlteljesülése és ezáltal az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítása.
A második alrendszer az elkülönített állami pénzalapok, többlete 19 milliárd forint, a többlet a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnál jelentkezik, a többi alap egyenlege, így a Munkaerő-piaci Alapé is nulla.
A harmadik alrendszerről, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak gazdálkodásáról néhány szót. A munkáltatók 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetnek, ebből a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető rész továbbra is 24 százalék, az Egészségbiztosítási Alapba fizetendő rész mértéke 5 százalék. A biztosítottak által fizetendő egyéni társadalombiztosítási járulék 15,5 százalék, az egészségügyi hozzájárulás fix összegű, továbbra is 1950 forint marad havonta. Az alrendszer 2009-ben is igénybe veheti a kincstári egységes számlához kapcsolódó megelőlegezési számláról a kamatmentes hitelt.
A helyi önkormányzatok alrendszeréről néhány szót. A helyi önkormányzatok 2009-ben a hitelforrások nélkül közel 3500 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ez a központi költségvetés, az állami támogatás és az átengedett személyi jövedelemadó-résznél 1427,5 milliárd forintot biztosít, amely a 2008. évi korrigált előirányzatnál 7,9 százalékkal nagyobb. Az EU és a fejezeti támogatások 312 milliárd forinttal bővítik az önkormányzatok lehetőségeit.
Főbb kiemelt önkormányzati programok. Az első a szociális segélyezés és a közmunka új rendszere, ami megteremti a lehetőséget, hogy a korábbiakhoz képest megnégyszereződjön, meghaladja éves szinten a 60 ezer főt a segélyezés helyett közfoglalkoztatásban részvevők száma. A javasolt pénzügyi ösztönzés segíti, hogy az érintett állampolgárok és a települési önkormányzatok egyaránt érdekeltek legyenek a segély munkával való kiváltásában.
Második ilyen program az Új tudást, műveltséget mindenkinek program. Ezt a kormány 2009-ben indítja, amelynek középpontjában az esélyteremtés áll.
A Legyen jobb a gyerekeknek program keretében a gyerekszegénység elleni küzdelemben az szja egy százalékából tett felajánlásokból a költségvetés garanciát vállal, hogy az eddigi egy hónap helyett már két hónapig szerveződjön a rászoruló gyerekeknek a nyári étkeztetése.
Egy második változás, hogy a villamosenergia-áremelkedés hatásának ellentételezése az úgynevezett önhikis települési önkormányzatok támogatási rendszerébe épül be.
Magyarország és az Európai Unió költségvetési kapcsolatairól. Magyarország és az Európai Unió 2009-2012 közötti költségvetési kapcsolatait a 2007-2013 közötti uniós középtávú költségvetés határozza meg. A támogatások közül kiemelkedőek az Új Magyarország fejlesztési terv és az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatásai. A költségvetésben megjelenő európai uniós támogatások fő szabályként felhasználásukkor mind bevételként, mind kiadásként elszámolásra kerülnek, így az államháztartás egyenlegét közvetlenül nem befolyásolják. Kivételt képeznek ez alól a már a központi költségvetés által korábban megelőlegezett támogatások éven túli megtérülései, ilyen például a programok, projektek utolsó részleteinek uniós átutalása, amelyek a központi költségvetés főbb bevételei fejezetekben kerültek megtervezésre.
A korábbi évekhez hasonlóan 2009-ben is több jogcímen érkezik jelentős összegű támogatás hazánkba, melyek a költségvetésben nem kerülnek elszámolásra. Így a költségvetésen kívüli támogatások közül összegükben a nem vidékfejlesztési célú mezőgazdasági támogatások dominálnak. A csatlakozási szerződés alapján 2009-ben már az EU 15-öknek járó közvetlen támogatások 60 százalékára jogosultak a magyar gazdák. Szintén nem jelennek meg a központi költségvetésben a közvetlenül az Európai Bizottságtól pályázható egyéb támogatások, amelyek közül kiemelkedőek a kutatás-fejlesztési, valamint a különböző oktatási programok keretében megpályázható források.
A kormányzati szektor Európai Unió módszertana szerinti hiányáról. Az uniós statisztikai szabványok által definiált kormányzati szektor nagyobb szervezeti kört foglal magába, mint az államháztartás. Az unió módszertana a szervezeti kör különbségén túl a számbavétel időpontját, értékét, az elszámolható tranzakciók körét illetően is eltér az államháztartási elszámolástól. Így a 2009. évi terv szerint a kormányzati szektor SA-egyenlege a GDP 2,9 százaléka, a kormányzati szektor adóssága a GDP 65,8 százaléka. Köszönöm szépen a figyelmet és kérem a bizottságot, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát szíveskedjen támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ÁSZ igazgatóhelyettesét kérdezem, van-e szóbeli kiegészítése.
Dr. Csépán Mária Magdolna kiegészítése
DR. CSÉPÁN MÁRIA MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden tennék kiegészítést az önök előtt lévő véleményünkhöz. A dolognak egy kicsit pikáns része az, hogy a mellékletben szerepel mindaz, amit a költségvetés megalapozottságának helyszíni ellenőrzése során tettünk. Ez pedig a szeptember 29-én benyújtott költségvetési törvényjavaslatról szól alapvetően, és az október 15-i új törvényjavaslat benyújtását megelőzően mi már nem tudtunk részletesebb ellenőrzéseket végezni. E téren a bevezetés és az összegzés a mértékadó. Megpróbáltuk összefoglalni a két törvényjavaslat közötti különbség szakmai lényegét. Azt gondoljuk, hogy nagyságrendi okai nincsenek annak, hogy a kettő együtt ne lenne kezelhető. Szeretném megemlíteni azt, hogy most már másod ízben készítette el az ÁSZ Módszertani Intézete a költségvetés makrogazdasági kockázatainak elemzéséről szóló tanulmányt. Ezt szintén az önök rendelkezésére bocsátottuk.
A Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatban annyit említenék, hogy a makrogazdasági paraméterek alakulása következtében a Munkaerő-piaci Alapban több, mint 30 milliárd forintos főösszeg-növekedés következett be, amelynek a központi költségvetésbe történő befizetéséről rendelkezik a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ki kíván kérdést megfogalmazni. Alelnök asszony, parancsoljon.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Köszöntöm a megjelent munkatársakat és vendégeket. A költségvetéssel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést feltenni és természetesen a Munkaerő-piaci Alaphoz is kapcsolódna néhány kérdésem. Az első kérdésem az, hogy a törvényjavaslat mérlegmellékletében szerepel a céltartalék 139,9 milliárd forint összegben. Kíváncsi vagyok arra, hogy ez a céltartalék milyen célokat szolgál, tehát mire nyújt majd fedezetet, illetve választ várok arra, hogy a zárolt fejezeti tartalékok összegére, ami 75,6 milliárd forint, miért nincs a benyújtott törvényjavaslatban fedezet.
A közszféra létszámával kapcsolatos kérdésem, hogy a 261 ezer fő, amivel 2009-ben a törvényjavaslat számol, ez kizárólag a közigazgatásban dolgozókra vonatkozik-e. És ha már a létszámnál tartunk, akkor arra is határozott és egyértelmű választ várok, hogy a 13. havi juttatásra, illetve a januárban kifizetésre tervezett kétheti vagy félhavi keresetre a költségvetési törvényjavaslat hol tartalmaz fedezetet.
Az Egészségügyi Alap, úgy tűnik, hogy 22 milliárd forint plusz bevétellel fog zárni. Ezek után a gyeddel kapcsolatos kiadásokat nem a költségvetésből, hanem az Egészségügyi Alapból akarják finanszírozni. Mi ennek az oka?
Az Út a munkához c. program, amit még csak a különböző híradásokból, interjúkból, illetve a miniszter asszony nyilatkozataiból ismerhetünk, éves szinten 60 ezer fő foglalkoztatásával számol. Ezt a 60 ezer főt hogyan állapították meg?
A Munkaerő-piaci Alapból kívánják fedezni ennek a kiadásait és ennek az összevont előirányzata 8,7 milliárd forint. Ez tartalmazza-e azt a háromezer fő foglalkoztatni kívánt munkatársat, akik majd ennek a programnak a megvalósítását fogják szolgálni? Miért csak 200 millió forintot kaphatnak vagy biztosítanak az önkormányzatoknak a céltámogatásokra? Miért ennyire alacsony az összeg az egészségügyi gép, műszer beszerzésére országos szinten?
Az önkormányzatok helyi adóbevételeinél milyen alapon állapították azt meg, hogy ennyivel növekedik a tervezett gazdasági növekedéshez képest? Mintegy háromszorosa az önkormányzatoknak a helyi adóbevétel-növekedése. Mégis milyen számításokkal tudják ezt alátámasztani?
A Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatban kérdezem, hogy mi az oka annak, hogy ilyen rendkívül magas maradvány volt. 70 milliárd forint, ha jól emlékszem - a pénzkészlete a Munkaerő-piaci Alapnak, miért nem történt semmilyen kezdeményezés vagy intézkedés arra, hogy ezt a pénzösszeget felhasználják?
A Start-kártyákkal kapcsolatban kérdezem, hogy a Start-Régió kártya bevezetésével kapcsolatban milyen adatokkal dolgoztak. Van-e ennek fedezete a Munkaerő-piaci Alapban és milyen összegben áll majd rendelkezésre?
Mit lehet arról tudni, hogy amit a Munkaerő-piaci Alapból a központi költségvetés számára átadnak, azokkal mi történik? Hogyan hasznosulnak vagy milyen célokra fordítják? Mert erről egyáltalán semmilyen információnk nincsen.
Még mindig az Út a munkához programnál maradva, mi az oka annak, hogy egészen eltérő arányokat kívánnak alkalmazni az önkormányzati önerő kapcsán? Mennyiben fogja ez az önkormányzatok közreműködését és a foglalkoztatás bővítését valóban szolgálni, hogy ha ez a cél?
Egyébként az utolsó kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy milyen munkanélküliségi rátával, illetve milyen foglalkoztatottsági arányokkal számolt a törvényjavaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van még kérdése?
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Én azzal kezdeném, hogy megértve persze alelnök asszony sokrétű kérdéseit, azt valamennyien tudjuk, hogy most nem egy általános, békés, nyugodt körülmények közötti költségvetésről van szó. Nagyon nagy a bizonytalanság és ez nem Magyarországon múlik, hanem a világon, ami körülvesz minket. Ebben a helyzetben, persze nem lebecsülve a kérdések fontosságát, én úgy gondolom, hogy nem igazán célszerű most itt nagyon elveszni a részletekben, már csak azért se, mert igazából lehetséges, hogy még ennél is szigorúbb lépésekre fogunk kényszerülni. Én legalábbis most így látom, de jó lenne, ha nem lenne igazam. Amit én kérdésként szeretnék feltenni, az pont erre vonatkozik, hogy hogy látják most a pénzügyi szakemberek: mekkora a bizonytalanság a költségvetést illetően? Mennyire lehet tervezni egy ilyen helyzetben, amikor kiszámíthatatlan az, hogy a Magyarországon termelő cégek döntő többsége exportra termel. Ha megnézzük az ország bevételeit, azt lehet mondani, hogy ez egy húzóágazat volt egész mostanáig Magyarország tekintetében. Mire lehet számítani? Hogyan tudunk majd ebből a nehéz helyzetből kilábalni?
Azt látom, hogy az átdolgozott költségvetés az ebbe az irányba mozdult el, nem is kis mértékben. Amit igazán fontosnak tartok, a szakképzés fontosságát kiemelni. Nagy fájdalommal láttam, hogy gyakorlatilag közel hatmilliárd forinttal csökkent a szakképzésre, felnőttképzésre fordítható összegek mértéke. Én ezt nehezen tudom tolerálni, hiszen ha azt nézzük, hogy milyen körű a felnőtt lakosság körében az alulképzettség, akkor ha ezeket az embereket valamelyest esélyessé akarjuk tenni, ezt elsősorban képzéssel tudjuk megtenni. Márpedig, ha csökkentjük a kiadásokat ezen a területen, akkor erre lényegesen kevesebb lehetőség lesz.
Egyébként nagyon optimistának és - hogy mondjam? - bizakodónak látom a költségvetésnek azt a részét, amely a reálbérek szinten tartását tűzi ki célul. Ez egy nagyon fontos kérdés, jó lenne, ha ezt meg tudnánk valósítani. Köszönöm szépen.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyben mondanám a véleményemet és a kérdéseimet. Én úgy érzem, hogy a helyzet ennél sokkal súlyosabb a foglalkoztatáspolitikai szempontjából, mint amit mi most a költségvetés alapján érzékelhetünk. Egyéni országgyűlési képviselőként Szabolcs megye legkeletibb részéből jövök, ahol egy 300-400 főt foglalkoztató cég borotvaélen tárcol. A Berdi Ruhagyárról van szó, ami Nyíregyházán nemrégen bezárta az üzemét és most 600 embernek adott 6-7 hónap lehetőséget, aztán majd lesz vele valami.
Azzal kapcsolatban, hogy hogy jutottunk ide; nem akarok a nagypolitikával foglalkozni, de Filló képviselőtársam jelezte, hogy most a legfontosabb összefogni és kilábalni ebből a helyzetből. Egyetértek ebben, azonban azt is világosan kell látnunk, hogy Magyarországot ez a válság padlón érte és most padlóhoz szorítja. Nem mindegy, hogy honnan indulunk és hová jutunk. Az a helyzet, hogy mi sajnos hosszú távon a padlón leszünk azért, amiért az elmúlt néhány évben 1 százalék körüli GDP-növekedést sikerült elérni.
Munkaerő-piaci Alapról szeretnék elsősorban beszélni. Nagyon sokat beszélünk a Munkaerő-piaci Alap költségvetéséről. Évről évre folyamatosan nő a költségvetés, most már 430 milliárd forintnál tart és egy jottányit sem javul, sőt romlik folyamatosan a munkaerő-piaci helyzet. Egyre több munkanélküli van. Valami nem stimmel. Ez többször elhangzott itt, hogy hozzá kellene nyúlni, át kellene alakítani, struktúráját megnézni. Most sem történik a világon semmi.
Konkrétabbat mondok: rehabilitációs hozzájárulás. A 2007-es költségvetésben 13 milliárd forint volt, azért mert 152 ezer forint/fő volt ez. Lehet, hogy rosszul vagyok informálva, a legutóbbi javaslatban egy igen jelentős rehabilitációs hozzájárulás-növekedést, 540 millió forintot láttam, a költségvetésben viszont 16 milliárdot. Valami nem stimmel. Vagy visszaalakult az eredeti állapotra. Ezzel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy mélységesen egyetértettem azzal, ami az eredeti tervezetben volt, mert arról beszéltünk, hogy megéri-e 152 ezer forintot fizetni valakinek. Hogyne érné meg? Felejtsetek el rehabosok! Vagy egy olyan jelentős összeget mondok, ami alapján már meggondolandó: inkább foglalkoztassak, mintsem befizessek. Ezt csak zárójelben mondom.
Álláskeresési támogatás 2007, 101,7 milliárd forint. Most 100 milliárd forint van betervezve, megint csak kérdésként fogalmazom meg, egy picit mélyebben belenéztem ebbe az Út a munkához programba és nekem úgy tűnt, hogy az álláskeresési segély mint intézmény megszűnik. (Moraj.) Akkor viszont jogos a kérdésem, ha nem szűnik meg az álláskeresési segély, egyre több munkanélküli van, honnan gondolják ezt az optimista feltételezést, hogy százmilliárd forint lesz az álláskeresési támogatásra fordítható összeg.
Aktív eszközökkel kapcsolatban: 50 milliárd forint nagyságrend van évek óta hozzávetőlegesen betervezve a költségvetésbe. Megint említem a keresetpótló juttatás témáját. Nézzük meg a képzéseket, mindig arról beszélünk, hogy mennyire fontos. 800-900 órás tanfolyamnál a költségek kétharmadát elviszi a keresetpótló juttatás, mert száz százalékos támogatást kap, aki beül az iskolapadba. Ha gazdagok lennénk, ezt meg lehetne engedni. Nem vagyunk ilyen gazdagok, ezt nem kellene megengedni, ennek ellenére nem látok semmiféle változást a rendszerben. Rehabilitációs munkahelyteremtő támogatást 2007-ben 4,3 milliárd forint, most 5 milliárd forint. És amire nagyon szeretném felhívni a figyelmet, a védett és az akkreditált szervezetekkel kapcsolatos anomáliák. 52-53 milliárd forint van beállítva, nagyságrendileg ugyanaz. Azt mondják, akik igénybe veszik, hogy nem is az összegszerűséggel van elsősorban baj, hanem a felosztással. És teljesen igaz, mert 21 védett szervezet 18 ezer foglalkoztatóra kap 31,7 milliárd forint támogatást, miközben 12 ezer embert foglalkoztató másik 50 cég meg kap 3,2 milliárd forintot. Számoljuk ki, 1,7 millió forint jut az egyik cégnél és 370 ezer a másik cégnél, ami önmagában még mindig nem lenne baj, ha valóban arról szólna, hogy a védett szervezetek szociális foglalkoztatók és ők nem dolgoznak ki piacra, az akkreditáltak meg kidolgoznak piacra, mert egyébként nem élnek meg. Ugyanazon a piacon jelennek meg mindketten és az egyik tönkreteszi a másikat. Nézzenek utána, így működik a rendszer, 12 ezer ember munkája van veszélyben. Azokról beszélek, akik akkreditált szervezeteknél vannak foglalkoztatva.
Itt a rehabilitációs járadék. 2008. január 1-jétől él az új törvény. Annak idején azt hallottuk, hogy 60 milliárd forint van a költségvetésben elkülönítve ennek a működtetésére, felfuttatására. Ez nagyon szép dolog, de véleményem szerint már most látszik, hogy ez az egész rendszer úgy, ahogy van meg fog bukni. Ezt már áprilisban is elmondtam, amikor a miniszter asszony még jelöltként itt volt a bizottságban és azt mondta, hogy lehet, hogy átgondolandó ez a dolog. Remélem, hogy át fogja gondolni, mert ez a rendszer így ahogy van nem fog működni és itt is egy jelentős forrás áll rendelkezésre.
A következő kérésem lenne, ha nagy a baj és valóban nagy a baj, akkor ne maszatoljuk, hanem tegyük fel a gondokat az asztalra és amihez hozzá kell nyúlni, ahhoz nyúljunk hozzá. A Munkaerő-piaci Alaphoz - most borítékolom -, mint ahogy a költségvetéshez is, hamarosan hozzá kell majd nyúlni, mert így ez a rendszer nem fog működni. Fölöslegesen pazarol és nem megfelelő hatékonyságú lesz ezekkel az adatokkal, amiket most mi itt látunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés? V. Németh Zsolt.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Elemzők azzal egyetértenek, hogy a pénzügyi válság nyomában kialakuló gazdasági válságnak egyik hatása lehet a munkanélküliek számának növekedése, a felszámolt cégek számának növekedése. Czomba Sándor képviselőtársammal szemben az ország nyugati feléből jövök, a legnyugatibból és szimbolikus is az, hogy az első üzem, amely kénytelen volt a termelését szüneteltetni, az a GM motorgyára, pont ebben a térségben van. Ez nem lesz, ezeknek a hatása itt van köztünk. Akkor mire alapozzák azt, hogy a bérgarancia alapnak a tervezett kiadásai 7 milliárdról 5,25 milliárdra csökkennek? Ez azt feltételezné, hogy az elkövetkező költségvetési évben kevesebb lesz a felszámolt cég. Kevesebb munkavállalót bocsátanak el úgy, hogy a munkáltató nem tudja kifizetni még a béreket sem. Mire alapozzák ezt?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb kérdés? (Nincs jelentkező.) Válaszadásra visszaadom a szót.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Az első kérdés a 139,9 milliárd forintos, úgynevezett céltartalékra vonatkozik. A költségvetési törvényjavaslat 4-es paragrafusa tartalmazza, hogy mire használható fel, tehát itt többek között a céltartalék terhére többletkiadások finanszírozása történik úgy, mint a létszámcsökkenés. A központi és a társadalombiztosítási költségvetési szerveknél. Ebből finanszírozódhatnak az Európai Unió intézményeiben a foglalkoztatott köztisztviselők és a hivatásos állományú nemzeti szakértők számára külön kormányrendeletben meghatározott kiadások. Valamint a központi államigazgatási szerveknél, továbbá azok területi és helyi szerveinél a diplomás pályakezdő fiatalok munkatapasztalat-szerzési támogatása. Ebből finanszírozódhat többek között még a Prémium évek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvény szerinti munkáltatók kifizetése.
A második kérdés a fejezeti egyensúlyi tartalékról, a 75,6 milliárd forintról szólt. Ezt a törvényjavaslat 18. számú mellékletében találják meg a képviselők, hogy melyik fejezetnél mennyi a zárolt fejezeti egyensúlyi tartalék összege. Ennek a felhasználására egy új szabályrendszer került kidolgozásra. Ennek értelmében a forrás biztosítására a stabilitási tartalék túllépésével kerülhet sor, amennyiben az államháztartás egyensúlyi helyzetének javulása indokolja.
A stabilitási tartalék pedig 78 milliárd forint. Köszönöm.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az Út a munkához program még nincs az Országgyűlés előtt, viszont néhány dolgot el tudok mondani róla. A 60 ezer fő foglalkoztatása célul lett kitűzve és ehhez lettek a források beállítva. Úgy került megtervezésre, hogy lényegében ekkora létszámnak a hatórás munkára folyamatosan a munkabére - és hangsúlyozom, hogy csak munkabér, illetve egy kedvezményes járulékkulcs alkalmazásával a közterheik - kerülhessen kifizetésre. Ez részben a segélyek csökkentésével lett elérve, illetve a Munkaerő-piaci Alapnak a közhasznú foglalkoztatásra szánt keretének az átcsoportosításával lett megoldva. Részben már érintettem is azt, hogy az aktív eszközök csökkentése miért kisebb. Ez a közhasznú foglalkoztatásnak az a része, amit az önkormányzatok felé finanszírozna az MPA, és ez most az Út a munkához program kereteiben kerül bemutatásra. A közhasznú foglalkoztatásnak a civil szektor felé meglévő formája változatlanul fennmaradna és azt tartalmazza az aktív eszközök előirányzata. Illetve a háromezer munkatárs - az Út a munkához programban szervezési, bonyolító feladatait látná el -, egy pályázati keretben kerülne meghirdetésre, és ez is az aktív eszközök terhére kerülne elszámolásra.
Start-kártya fedezete. A 9. számú melléklet tartalmazza a Munkaerő-piaci Alapnak a költségvetését. És ebben vannak a TÁMOP-programok, illetve a járulékkedvezmény-megtérítés című előirányzat. Itt találjálk a Start-kártyák fedezetét.
A befizetés célja volt a következő. Ez részben látszik az MPA mérlegéből, illetve a 65. §-nak a normaszövegéből. Ez azt mondja ki, hogy megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását 53 milliárd forinttal támogatja, a többi pedig az Út a munkához programhoz kapcsolódó forrásokat jelöli. Hogy ha az Út a munkához program valamilyen formában másképp vagy nem kerülne elfogadásra, akkor viszont valószínűleg változatlanul élne tovább a jelenlegi szociális segélyezési rendszer, a közcélú foglalkoztatásnak a csökkentett formája, ami jelenleg van, akkor viszont azokra kell forrást biztosítani a Munkaerő-piaci Alapból.
Út a munkához még továbbra is. Önerő. Egy olyan finanszírozási rendszer lenne ehhez párosítva, hogy ösztönözze az önkormányzatokat abba az irányba, hogy inkább a foglalkoztatást preferálják és szervezzenek munkát a településen élő állásnélkülieknek. Ezt úgy próbálná elérni, hogy most a jelenlegi szociális segélyezési rendszer úgy működik, hogy 90 százalékot megkap az önkormányzat központi forrásból, a tíz százalékot pedig saját magának kell úgymond előteremtenie. Ez változna meg, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők, mert lesz egy olyan csoport az álláskeresőkben, akikkel a családi helyzetük miatt nem tudnak munkát vállalni, ők továbbra is szociális segélyezettek maradnának. Ilyenek a három gyereket egyedül nevelők vagy az egészségi okuk miatt nem foglalkoztathatók. Ezeknél továbbra is megmaradna ez a 90-10 százalékos finanszírozás. Munkaszervezés esetén a munkabér 95 százalékát finanszírozná a központi költségvetés és 5 százalékot kell előteremteni. Illetve azoknak a munkanélkülieknek, akik nem szociális segélyezettek és még nem is tudnak munkát biztosítani éppen, tehát várakozási helyzetben vannak, ezt rendelkezésre állási támogatásnak nevezi az Út a munkához programról szóló törvényjavaslat. Ezeknél pedig csak 80 százalékot finanszírozna a központi kormányzat. Így próbálna orientálni ez a rendszer az önkormányzatoknál abba az irányba, hogy a munkavállalást preferálják.
A munkanélküliségi ráta és foglalkoztatási adatok kérdésével kapcsolatban annyit tudok elmondani, hogy a munkanélküliségi rátának egy háromtized pontos növekedésével számolunk, illetve a foglalkoztatás bővülésével nem számol a kormányzat.
Filló képviselő úr a szakképzéssel kapcsolatban. Igen, valóban ezek a források csökkennek a bevételekhez képest. Még mindig több a kiadási előirányzat, mint az idei várható teljesítést. Tehát így valami növekedést tudunk biztosítani. Erre azt lehet mondani, hogy ezekkel a szűkös forrásokkal a szaktárcának egy hatékonyabb felhasználás irányába kell elmozdulnia.
Rehabilitációs járadék. Már a hozzászólás közben is tisztázódott a kérdés, mivel az adócsomag visszavonásra került, ez az adócsomagban szerepelt, hogy a hozzájárulás a háromszorosára emelkedjen. Mivel ez visszavonásra került, ez az intézkedés nem került bevezetésre és ha összevetjük az előző költségvetési törvényjavaslattal, akkor látszik, hogy ott még egy magasabb bevétellel számoltunk, most már a korábbi metodika szerint megy tovább a dolog. Valóban ez egy olyan intézkedés lehetett volna, ami elősegíti a megváltozott munkaképességűek nagyobb arányú foglalkoztatását és az integrált foglalkoztatást kifejezetten. Persze vigyázni kell ezzel a módszerrel is, mert ez felveti annak a nem túl szép dolognak az érdekeltségét is, hogy bizonyos rokkantosítási folyamatokat indukálhat, amely, nem biztos, hogy indokolt.
Álláskeresési ellátások. Járadékkifizetések. Azért van egy ilyen bizonyos szinten tartása a dolognak, noha értelemszerű lenne, hogy a munkanélküliek számának esetleges magasabb mértékű alakulása miatt több kifizetést kellene ide tenni, merthogy idén és tavaly is, meg még azt megelőzően is a pénzforgalmi kiadások kedvezően alakultak. A tervezetthez képest alacsonyabb lett volna, ezért december végén megelőlegezésre került a januári első járadékkifizetés és így a korábbi évek gyakorlatában, illetve a tervek szerint várhatóan idén is ez a megoldás várható. Ebből kifolyólag, ha jövőre ez az évek közötti átcsoportosítás nem történik meg, ez az 5-7 milliárd forint közötti összeg, amit 2009 decemberében nem fizetnénk ki. Tehát ez a 100 milliárdból 5-7 százalék biztonsági tartalékot jelentene.
MPA-maradványfelhasználás. A maradványnak van egy olyan része az Flt. 39/D §-ában, ami a folyamatos és biztonságos működést garantálja az alap részére. Ezt körülbelül a kiadási főösszeg nyolc százalékában határozza meg a törvény, másképp fogalmazva 25/365-öd részét mondja. Ez az összeg a főösszegnek olyan 30 milliárdos részét teszi ki, tehát ez alá a szint alá nem csökkenhet az MPA maradványa. 2007-ben 25 milliárddal gyarapodott a záróállománya a Munkaerő-piaci Alapnak. Ez az alapszerű működésnek a sajátosságaiból is adódik, hogy nem tud minden bevételt elkölteni az év végére, mert a többletbevételek realizálódása december hónapra érkezik meg és akkor már nem tudnak megemelni egy kiadási előirányzatot.
A védett akkreditált szervezetekkel kapcsolatos probléma. A rehabilitációs foglalkoztatás jogszabályaival kapcsolatban azt jelezhetjük, hogy felülvizsgálata van a rendszernek, az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal közösen készítjük elő. A bérgarancia alaprésszel kapcsolatban is volt egy kérdés. Itt az előirányzat csökkenést mutat valóban. A 2007. évi teljesítéshez képest nem, mert növekszik, de meg kell jegyezni, hogy ez felülről nyitott, tehát olyan jellegű probléma nem adódhat, hogy csődbe mennek vállalkozások és akkor nem tudják a dolgozókat kifizetni, mert az előirányzatnak ennek fedezetet kell biztosítania. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Még három kérdésre nem kaptam választ. Az egyik a gyed. A második a 13. havi, meg a félhavi. A harmadik kérdés pedig a helyi adó növekedésének a mértéke. (Filló Pál: 18 évig rossz helyen volt.)
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tehát a gyed már idén is 50 százalékban az E-alapból került finanszírozásra, jövőre ez 100 százalékban lenne. Ennek az a magyarázata, hogy ez egy biztosítási jogviszony.
Ahogy a kolléganő is említette, a 13. havi és a félhavi juttatás, tehát az összes kormányzati személyügyi juttatás a 4. § szerint történik, a céltartalékból kerül felhasználásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Talán a helyi adó nem kapott még kifejtést.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem vagyunk szakértői a témának, de alelnök asszony kérdésére írásban megadjuk a választ.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rátérünk az észrevételekre.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Sem a benyújtott törvényjavaslat, sem a kérdésekre adott válaszok alapján nem látom azt, hogy ez a költségvetés valóban képes lesz arra, hogy azt a nagyon súlyos helyzetet, ami kialakult részben a pénzügyi válság, részben pedig - és ez talán a súlyosabb - az előző évek elhibázott gazdaságpolitikája miatt, helyrehozza. Valóban igaz az, amit többen is feszegettek, hogy még mindig nem vagyunk a végén. De nemhogy a végén, de talán még az elején sem, mert a pénzügyi válság minden bizonnyal elérte már nemcsak az Európai Unió többi tagországait, de a mi gazdaságunkat is. Azok az okfejtések, amelyeket képviselőtársaim elmondtam, hogy akár az ország keleti, akár az ország nyugati részét tekintjük, sorra jelentik be a különböző érdekeltségű és nagyságú vállalkozások, hogy kényszerleállásra, rosszabbik esetben pedig a tevékenység teljes megszüntetésére kényszerülnek, ez nagyon súlyos problémákat vet előre.
Hogy a foglalkoztatás és a munkanélküliségnek a helyzete várhatóan hogyan alakul? Egy biztos, a foglalkoztatottság nem fog nőni, ebben én is egyetértek azzal, amit a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője is elmondott, de hogy a munkanélküliség nem fog ezen a szinten megállni, az is biztos. Egészen rémisztő adatok hangzanak el különböző kutatóintézetek képviselőitől, illetve a gazdasági élet szereplőitől a 100 ezertől a 300 ezerig terjed ez idáig az a létszám, amelyet említenek.
Ehhez képest ez a költségvetés, ezen belül is a Munkaerő-piaci Alap egyáltalán nem erre a helyzetre reagál, mert ha azt megnézzük, hogy az aktív foglalkoztatási eszközök aránya hogyan alakul, akkor azt kell sajnos megállapítanunk, hogy ezek az előző évek nagyságrendjét illetve arányait tükrözik vissza. Semmilyen olyan koncepció nincs a több, mint 400 milliárd forint kiadási főösszegnek a megoszlásában, ami a munkahelyteremtő beruházásokat segítené elő, illetve az, ami elősegítené azt, hogy a foglalkoztatáshoz különböző aktív eszközöket vehessenek igénye a vállalkozások. Rendkívül széttagolt és szétaprózódott az egész támogatási rendszer és itt most nem kizárólag a Munkaerő-piaci Alapot értem ez alatt, hanem azokat a különböző uniós forrásokat, amelyeket igénybe lehet venni és amelyekhez több-kevesebb sikerrel a hazai kis- és középvállalkozások is hozzáférhetnek, hozzájuthatnak. Az a 800 milliárdos hitelcsomag, amelyet a kormány összeállított és amely elvileg azt a célt szolgálná, hogy a nehéz helyzetbe került hazai vállalkozók ehhez hozzáférhessenek, ezt a problémát nem fogja megoldani. Ezt azok a terhek, amelyek ma az élőmunkát még mindig nagyon-nagyon súlyosan növelik és terhelik, már a költségeket, azok változatlanul maradnak, hiszen miután lefolytattuk az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját, a kormány ezt visszavonta. Na nem, mintha abban olyan jelentős mértékű és a gazdaság szereplői számára érzékelhető változások lettek volna. Most ez a törvényjavaslat aztán végképp konzerválja azt a helyzetet, ami amúgy idáig juttatta az országot és erre még rájön a pénzügyi válság, plusz annak a reálgazdaságban érezhető vagy bekövetkező hatása. Ez a törvényjavaslat alkalmatlan arra, hogy ezt a valóban nehéz helyzetet akárcsak egy kicsit is alkalmassá tenné ennek a javítására.
Ez a törvényjavaslat a megítélésünk szerint ezt a célt biztos, hogy nem szolgálja, ezért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel? Rákóczy Attila.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Röviden néhány megjegyzést szeretnék tenni, elsősorban az alelnök asszony által elmondottakra, hogy költségvetésről és általános vitára való alkalmasságról döntünk - egy különleges helyzetben - természetesen. Ilyen helyzet nem volt és ezt tudomásul kell venni mindenkinek.
Nagyon érdekes ez az összefüggés, hogy úgynevezett elhibázott és a kormány rossz gazdaságpolitikájáról beszél ön is, amikor pár héttel ezelőtt egy költségvetési javaslat már az asztalon volt. Azok számok, amik ott felsorolásra kerültek, a régire gondolok, akár a 3 százalékos GDP-növekedés és sorolhatnám, azok viszonylag tisztességes számok, azokat az általános vitában lehetett volna finomítani. Tehát úgy, ahogy van, az megállt volna. És fordított a helyzet, mert a pénzügyi és az utána következő gazdasági válság felül fogja írni ezt és itt egy kulcs főkérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Elhangzottak azok az első jelzések, amelyek nagyon helyesen felismerték, hogy a gazdasági élet, a piac szereplői azok, akik most kulcsszereplők lesznek. Tehát azokat meg tudjuk védeni olyan hitelekkel, forrásokkal, eszközökkel támogatni, amivel a helyzetet átvészelik, utána beszélhetünk már konkrét számokról, írhatunk a bizonyos alapokba számokat, 158 milliárd forint helyett 180-at. De amíg ezek valóban rajtuk múlnak és az adóbefizetéseiken, mert ne felejtsünk el egy alapkérdést, a költségvetés valóban olyan egyszerű, mint egy egyéni vállalkozónál vagy egy kisvállalatnál. Van egy bevételi és egy kiadási oldala. A bevételek nagyon szépen le vannak írva a különböző járulékok befizetése után. Csak itt egy nagy kérdés van és előtte vagyunk ennek még, hogy ezek a számok majd mekkorák lesznek. Egyelőre annyit tudunk tenni, hogy belefogunk az általános vitába. Technikailag, ha ebben a viszonylag hosszú időszakban még újabb helyzet lesz, az a kérdés, hogy hogyan tudjuk megoldani. Hagyományos, régi módszerekkel szerintem nem lehet. És minden erőnkkel azon vagyunk mi is, akiknek van ilyen konkrét kapcsolatrendszere, akár a nyugati vagy keleti végeken vagy akár Közép-Magyarországon, hogy legyenek konkrétabb és jobb számok a vitában, amivel ezeket majd kezelni lehet, de a kulcskérdés ez. Nem áthárítva a felelősséget, de az indulási számok nem ezt bizonyították és az új helyzetbe való beilleszkedés vagy annak a kezelése fogja meghatározni azt a vitát és véglegesen elfogadott költségvetést, aminek előtte vagyunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy István képviselő úr!
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Az egyik észrevétel, hogy ha valóban itt összefogásról beszélünk, a jelenlegi gazdasági válság következményére prognosztizálható recesszióból indulunk ki, akkor minimum azzal a komolysággal kellett volna ennek a költségvetésnek ide elénk kerülni, hogy készüljön a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről - egyébként készül ilyen anyag rendszeresen, találkoztam ilyennel annak idején -, ami egy munkaerő-piaci prognózist állít fel a következő évre. Ráadásul miután itt a számokat és a folyamatokat egyelőre nem látjuk, illetve ezek kiszámíthatatlanok, el tudtam volna képzelni egy olyat is, hogy ennek van egy optimista, meg egy pesszimista változata. Az optimista változata is elég pesszimista lenne a helyzet komolyságát illetően. És ennek alapján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, aki egyébként a költségvetés végrehajtásáért felelős, jelezte volna, hogy azok a számok, amelyek elénk kerültek, alkalmasak-e ennek a helyzetnek a kezelésére vagy hol lehetne megtalálni azt az arányos középutat, ami alapján a költségvetés megalapozott lenne. Ez az egyik észrevételem.
A másik csak egy mellékszál, ami a magyarázat során elhangzott, hogy az Út a munkához és a Segélyért munka program majd az önkormányzatokat valamilyen formában ösztönözni fogja arra, hogy a segély helyett a foglalkoztatás irányába mozduljanak el. Ami viszont itt elhangzott, az az önkormányzatokat nem fogja semmiképpen a foglalkoztatásra ösztönözni. Az előttem szólók is, akik azt mondták, hogy ne foglalkozzunk a részletekkel, arról győztek meg, hogy ez a költségvetés teljesen alkalmatlan arra, hogy általános vitára kerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló alelnök úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Nagyon röviden annyit szeretnék elmondani, hogy egy kicsit nagyobb felelősséggel álljunk ehhez az ügyhöz. Azt azért gondolom, hogy nem Gyurcsány Ferenc tehet arról, hogy Magyarországon tízmillió ember él és egy kis ország vagyunk és ráadásul amióta az eszemet tudom - függetlenül attól, hogy ki volt a miniszterelnök -, mindig kiszolgáltatottak voltunk, hiszen nincs energiánk, nincsenek ásványi anyagaink, nagyon kevés olyan terület van, ahol a magyar kreativitást, a magyar természeti kincseket kiaknázva olyan pluszt tudunk adni, amivel a világ versenyében élre tudnánk törni. Egy ilyen helyzetben, amikor a világban a válság jelei mutatkoznak, akkor nagy valószínűséggel már kézzel fogható jelei is vannak annak, hogy a pénzügyi válságból szépen lassan egyfajta gazdasági válság lesz. Aki ma azt mondja, hogy Magyarország önmagában a belső kereslet növelésével ebből a helyzetből ki tud jönni, az hazudik. Ezt már egyszer megpróbáltuk. Azt hiszem Lázár úr volt a miniszterelnök, amikor azt mondták, hogy őket nem érdekli a világválság, majd mi megoldjuk. Mert mi magyarok olyan erősek vagyunk, hogy mi ebből az olajválságból ki tudunk jönni győztesen. Hát olyan jól sikerült kijönni, hogy a mai napig nyögjük ennek az adósságnak a terheit. Mielőtt bárki felelőtlenül beszél össze-vissza, jó lenne, ha végiggondolná, hogy itt az ország jövője a tét és ilyenkor nem lehet hazárdírozni. Nem lehet azt mondani, hogy csökkentem a bevételeket, de növelem a kiadásokat és majd a belső fogyasztás ellensúlyozni fogja az exportvisszaesést. Ez egyszerűen nem igaz. Aki eddig egy zsömlét evett meg reggelire, nem fog azért hármat megenni, mert mi támogatjuk, hogy többet egyen. És a zsömlétől nem fog Magyarország gondja megoldódni.
Igenis tárgyalni kell a költségvetést, hiszen, ha valami fontos és stabilitást adhat Magyarországnak, ha fontos Magyarországnak, az az, hogy legyen elfogadott költségvetésünk, hogy a nemzetközi befektetők is a bizalmukat valamelyest visszahelyezzék az országba. Ebben van a kormányzatnak és az ellenzéknek is feladata, hogy lehetőség szerint a saját csatornáin keresztül segítse a bizalom visszaállítását. Most egy ilyen helyzet van. Aztán, ha ezen túlleszünk, természetesen lehet pártpolitikai csatározásokat vívni. Én mindenkivel egyetértek, harcoljunk, küzdjünk, szidjuk egymást úgy, ahogy kell. De amikor baj van, akkor normális emberek össze szoktak fogni és úgy gondolom, hogy a parlamentben normális emberek ülnek, tehát én remélem, hogy összefogunk és lesz jövőre költségvetésünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két pótlólagos jelentkezést látok még.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Alelnök úrnak az elmondottaihoz szeretnék egy mondatot fűzni. Visszautasítom azt, hogy az ellenzéki képviselők, akik majd megszólaltak, azok össze-vissza beszélnek. (Filló Pál: Nem mondtam ilyet.) Azt hiszem, valamennyien átérezzük a felelősségét annak, hogy milyen súlyos helyzetben van az ország. Részletesen tárgyaltuk azokat az adatokat, tervezett bevételi, kiadási összegeket, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz. Nem tértünk el attól, ami itt előttünk fekszik az asztalon. Az pedig, hogy a kormány felelősségét felvetettük és számon kérjük, azt gondolom, hogy ezzel nem kizárólag mi vagyunk így, hanem ezzel az országnak a jó része is ugyanezen gondolkodik és ezen a véleményen van.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Azért a harcnak, meg a mindenféle ellenségeskedésnek adjunk mértéket. Én úgy vélem, hogy mi nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, úgyhogy olyan nagyon harcról ne beszéljünk, mert ott mindig valaki elpusztul. Visszatérve a mai ülésünkhöz és a válsághoz, azért előttem van a miniszterelnök úr megnyilatkozása, amit a parlamentben tett. Mondjuk valószínűleg ő a Blikkből, meg a Mónika Showból vette az információit és vitatta azt, amit a Varga Mihály frakcióvezető-helyettes úr elmondott, hogy válság van és mi várható. Mindenféle butaságokat beszélt, mondván, hogy félelemkeltő, riogat, meg egyebek. Válság nincsen, majd aztán három nappal később biztos megkérdezte a bankelnököt is, meg lehet, hogy a pénzügyminisztert is akkor kérdezte meg először, mert akkor már elismerték, hogy van válság. Odáig nem volt válság, mert ugrott a pannon puma, minden rendben volt. Ez hozzátartozik az igazsághoz. Ezt a válságot már nyáron lehetett tudni sok-sok elemző elmondásából. Most van válság, mert nem lesz, hanem van. Van munkanélküliség, lesz is. A Fidesz egyáltalán nem harcolni akar, ahogy ezt Filló Pál mondta. Összefogni akarunk, viszont a Fidesz csak akkor fog össze és csak azzal lehet összefogni, aki ebben partner. Csatlakoznék én Czomba képviselőtársamhoz: fel kell tenni minden lapot az asztalra és ha fent van a probléma, meg kell oldani. De az úgy nem megy, hogy egy ilyen alkalmatlan törvényt, egy ilyen maszatolást felteszünk az asztalra. Ezért nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc!
KISS FERENC (MSZP): Először talán, amit Czomba Sándor mondott, végre jussunk el oda, hogy a keresetpótló támogatást zárjuk le. Ebben a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak lenne nagyon fontos szerepe. Végre ne csak beszéljünk róla! Azt kérem a minisztériumtól, hogy zárjuk rövidre ezt a kérdést.
A következő: alelnök asszony azt kérdezte, hogy ez a költségvetés tudja-e kezelni a válságot? Ez a költségvetés nem tudja kezelni a válságot és talán azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy lehet, hogy kell ennél még pesszimistább költségvetés is, ami valójában kezelni tudja. Hiszen ebben a problémamegoldásban partnernek kell lenni és a megoldásban kell közösen keresnünk a lehetőségeket, nem pedig ötletelésekkel. Nem akarom a miniszterelnök úr nyilatkozatát védeni sem, de tudni kell, hogy egy felelős miniszterelnök mikor mit mond és ki mikor fecseg. Azért gondoljanak bele, milyen lenne, ha a miniszterelnök azzal állna ki, hogy válság van. (Bernáth Ildikó: Egyszer végre igazat mondana.) Így is egy félmondat, mikor elhangzott, mit jelentett a Nyugat-Dunántúlon. Egy nap alatt kiürítették a bankokat, mert Ausztriába vitték a pénzüket. Úgy gondolom, hogy tudni kell, hogy mikor nyilatkozik és mikor cselekszik. A kormány és a szakemberek cselekedtek a háttérben és talán jobb is, hogy kevesebbet beszéltek erről. Én azt hiszem, hogy a bizalomerősítő lépéseket kellene erősítenünk a piac felé, ehhez kell nekünk egy olyan költségvetést elkészíteni, ami lehet, hogy afelé közelít, hogy még kevesebb hiány legyen és bizonyos kérdésekben vissza kell vennünk, mert ma az a fontos, hogy hogyan tudjuk a munkahelyeket megtartani a fejlesztésekkel. Ehhez partner kell a piacon. A piac mellett az érdekképviseletek és a szakmai szervezetek és legutolsó sorban, de legfőképpen a politikai szereplőket hangsúlyoznám, a jelenlegi helyzetben nekünk is kellene egy bizonyos megegyezés vagy legalábbis egy olyan őszinte problémamegoldó keresés, ami most ebben a helyzetben elvárható. Köszönöm.
ELNÖK: Wittner Mária képviselő asszony.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Én inkább egy gondolatsort szeretnék hozzáfűzni ehhez a kialakult vitához. Összefogni valóban össze kell, mert az ország már régebb óta súlyos gazdasági válság felé sodródik. Viszont összefogni csak úgy lehet, ha valóban az ellenzék javaslatát mérlegelve megfogadják vagy számításba veszik, mert két éven keresztül egyetlen egy javaslatát az ellenzéknek el nem fogadták. És most itt van az eredmény. Lehet itt okolni bárkit, de talán ki kellene már mondani, hogy a király meztelen!
ELNÖK: Köszönöm. Czomba Sándor kért még szót.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Csak a Rákóczy Attila képviselőtársammal kapcsolatban reagálnék. Való igaz, azok fizetik be a forintokat, mi pedig úgy osztjuk szét, ahogy szétosztjuk. Elsősorban a kormányoldal felelőssége abban van, hogy ezek a forintok úgy legyenek elköltve, ahogy azt egy munkavállaló szeretné látni elköltve.
Azt mondom, hogy nagyon sok esetben örüljünk annak, hogy a munkaadó, meg a munkavállaló nem látja azt, hogy az a 430 milliárd forint hogyan van elköltve. Mert ha látná, sokkal inkább felelősségre vonná azokat, akik ilyen felelőtlenül gazdálkodnak. Én sem engedném a saját háztartásomban, hogy valaki úgy gazdálkodjon, ahogy. Erről beszéltem az elején.
Beszéljünk akkor őszintén, a politikának itt van a felelőssége. A kormányoldalnak itt van a felelőssége. A világgazdasági válságot nyilván lehet így, meg úgy kommunikálni, mi egy szakbizottság vagyunk, a szakbizottság oldaláról képviselőtársam említi, 25-ödször mondom én: milliárdokról beszélek a rehabilitációs járadékkal kapcsolatban, de a keresetpótló témájában is. Miért nem lépünk? Hónapok óta nem történik semmi, ez az igazi felelősség, és ebben kéne partnereknek lennünk, mert így nem jutunk sehová.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nincs több jelentkező. Egy rövid összefoglalást tennék és utána szavazásra bocsátani a kérdést.
Én azt gondolom, hogy minden politikai vetélkedés ellenére azt a helyzetet éli az ország a nemzetközi pénzügyi válság okán, amelynél sokkal fontosabb az országgyűlési választásokhoz illesztett haszonszerzést átlépni és az ország dolgaival foglalkozni. Az ország keretei között működő gazdálkodó szervezetek helyzetével, az általuk foglalkoztatott emberek helyzetével. Nálam ez van elől és azt követi mindaz, amiről beszélünk, hogy vetélkedünk, különféle nézeteket teszünk az asztalra. Ma az a helyzet van, hogy felelősségteljesen nincs más utunk, csak az, hogy a politika szintjén összerendeződéseket tegyünk. Azt gondolom tehát, hogy a felelősségünk nagy.
Amit Filló Pál mondott, teljesen helyénvaló és ezek az együttgondolkodásra való felhívással párosultak. Megítélésem szerint is szükség van erre. Ha egy picit beljebb megyünk és a saját szakpolitikai dolgainkat fogalmazzuk meg, akkor a legfontosabb az kell, hogy legyen, hogy a lehetőséghez mérten minél több ember legyen a foglalkoztatás színpadán. Egy pénzügyi krízishelyzet, ha akarjuk, ha nem, magával hozhatja a gazdasági válság jeleit is. Nem mindegy, hogy milyen mértékben. Nem mindegy, hogy mennyire leszünk kiszolgáltatottak. Ha politikailag nincs köztünk egység, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk. Nem kell mindenben együttgondolkodni, de néhány alapkérdésben is.
Hosszú évtizedek vannak az önkormányzatiság kérdéskörében is a hátunk mögött és egyezségek nem születtek politikai megfontolásokból adott esetben. Azt gondolom, van idő, amikor ezeket felül kell tudni írni. Én azt hiszem, ma ezt az időt járjuk. És ha a szakmapolitikai részét nézzük a dolognak, akkor azt gondolom, hogy vannak olyan kötelmek, amelyeket egy aktuálisan regnáló kormánynak meg kell tennie. Például az, hogy ha ebben az országban - alelnök asszony most nem említette, de említhette volna joggal - a foglalkoztatottak kétharmada a kkv-szektoron keresztül jelenik meg, a mikro-, kis- és középvállalkozások által foglalkoztatott formában, akkor természetesen, hogy minden olyan segítséget, eszköztárat ki kell nyitni, amely ennek a biztonságát megalapozhatja, tovább erősítheti. A 800 milliárd forint vagy éppen ezen túl más olyan típusú eszközök, amelyek a gazdasági esetleges válság kialakulásának az időszakában nem azt a helyzetet tárják fel, hogy elengedjem a munkavállalómat, hanem azt a helyzetet tárják fel és adják meg annak a lehetőségét, hogy nem biztos, hogy el kell engedjem áthidaló pénzügyi segítséggel, támogatással. Egy adott időszakot tudok kezelni és azt követően a piacaim újra stabillá válása kapcsán a foglalkoztatást tudom folytatni. Nem mindegy, hogy a munkaügyi regiszterben találnak helyet ezek az emberek és sokkal nehezebben jönnek vissza a munkaerőpiacra, vagy áthidaljuk ezeket a nehézségeket.
Valószínű, az európai források tekintetében némi átcsoportosítással is kell bírni a kormánynak. Főleg és legkiváltképp abba az irányba, ami a gazdaság fejlődését, fejlesztési lehetőségét, megerősítését szolgálja. Hiszen ez a foglalkoztatás alapja. És most azt az időszakot éljük, amikor itt erősíteni kell. De sok minden egyéb mást - nem akarok részletekre kitérni - tennünk kell és azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban bizonyos értelemben közösen kell lépnünk. Nem mélyedek el benne.
Mindössze három dolgot mondok. Ahogy én emlékszem, 1989-90 után és azóta nem volt olyan költségvetése az országnak, ami a választás évét megelőző esztendőben csökkenő mértékű hiánnyal, adósságtartalommal számolt volna. Mindig úgy emlékszem, hogy ebben az időszakban a választásokat megelőző esztendőben az emelkedő trendek rajzolódtak. Most nem. Most csökkenő. Csökkenő mindenfajta - idézőjelben mondom - racionálisnak mondható politikai megfontolás ellenére. Mert nem a politikai megfontolás a lényeges ebben a helyzetben, hanem sokkal inkább az, hogy lehet-e ezen a helyzeten változtatni. Hogy ezt a helyzetet lehet-e abba az irányba fordítani, ami gyakorlatilag a tartós egyensúlynak a kialakítását vagy az azon alapuló növekedésnek az esélyét megrajzolja. Szerintem ez fontos. És ez a költségvetés ebbe az irányba mutat. Ha valamiért, már csak ezért is érdemes ezzel a költségvetéssel komolyan foglalkozni és ezt a költségvetést az általános vitára alkalmasnak tartani.
Még egyszer hangsúlyozom, az a közös dolgunk, hogy a pénzügyi krízis és válsághelyzet időszakában, amely egy nemzetközi folyamat, nem Magyarországra kiterjedő, ebben a helyzetben azon gondolkodjunk, hogy hogyan tudjuk a reáliák szintjén minimalizálni a veszteséget. Hogyan tudjuk azt elérni, hogy a foglalkoztatás tekintetében azt mondták a szakértő kollégák, hogy nem számolnak bővüléssel. Én azt mondom, hogy ne számoljunk mértékadó csökkenéssel és persze majd a politika színpadán a számok újra és újra elő fognak jönni, hogy mennyi a foglalkoztatott, mennyi a munkanélküli, mennyi az álláskereső, de most azt gondolom, nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy minimalizáljuk az esetleges veszteségtartalmakat. Ez a legfontosabb. És ehhez illesztetten azt gondolom, hogy az Út a munkához program kapcsán az egy nagyon fontos dolog, hogy abból a két évtizedes leledző állapotból, ami arra szocializálta az emberek egy részét, hogy adott esetben munka nélkül is lehet élni, hogy adott esetben úgy is lehet javakhoz jutni, hogy semmit nem kell tenni érte, ezen kíván változtatni, de nem úgy, ahogy Nagy István mondta, hogy a segélyért munkát. Nem! Az a monoki példa. Nem úgy, hanem úgy, hogy a munka lehetőségét megteremteni, azt, hogy legyen valamilyen formában elérhető munkalehetőség a számukra és ha ezen munkalehetőségeket nem kívánják magukra ölteni, akkor van elgondolkodási lehetőségünk arra, hogy a szociális ellátórendszerekben hogyan és miképpen van helyük. Vagy van-e helyük. Mert hogy a szolidaritás, meg a rászorultság egymás mellett kezelendő. Egy ilyen helyzetben is szolidárisnak kell lenni mindazokkal, akik magatehetetlenek, mindazokkal, akik kiszorulnak a munkaerőpiacról önhibájukon kívül. De és azok tekintetében, akiknél a rászorultság nem megalapozott e vonatkozásban, mert maguk sem kívánnak részeseivé válni a folyamatnak, ott másképp kell gondolkodni hitem szerint.
Tehát azt szeretném érzékeltetni, hogy ezen program tekintetében van esély, lehetőség arra, hogy intenzifikáljuk az embereket, hogy a munkaerőpiacra megpróbáljuk bevonni, még ha annak arra a szegmentumára is, ami nem igazán a feltétlen, mindenek feletti hozamtermeléssel párosul. És egyetlen egy dologgal szeretném zárni a mondandómat. Ez pedig az, hogy hiszek abban, hogy lehet különféle politikai nézetek között összefogást kovácsolni bizonyos helyzetekben és van egy javaslatom is erre vonatkozóan. Azt szeretném mondani, hogy amit Czomba Sándor képviselőtársam felvetett, a tekintetben az én azonosulási készségem abszolút. Én is úgy látom, ahogy ő látja, valószínű azért, mert hasonló térségekből származunk, hasonló térségeket képviselünk, a leghátrányosabb helyzetűeket. Én is azt gondolom, hogy igen van létjogosultsága példaként a rehabilitációs járulék tekintetében egy korábbi háromszoros mértékű rehabilitációs járulék megfizetésének, mert ez már akkora fajta késztetést jelent, hogy elgondolkodtatja a munkáltatót, hogy minden huszadik ember után hajlandó-e magára vállalni egy olyan embert, aki sérült. Lehetne egy közös bizottsági törvényjavaslatunk e tekintetben. A kormányzati oldal részéről nem lesznek fenntartások azért, mert ellenzéki képviselő mondta ki először bizottsági ülésen ezt a mondatot. Az a lényeg, hogy legyenek közös pontjaink, hogy ennek az országnak az ügyét szolgáljuk, ne csak feltétlen módon a politikai szegmentúra dolgát. Specifikus megoldásokat is tudni kell alkalmazni.
Én erre kérek mindenkit és ennek a jegyében szavazásra kívánom feltenni a kérdést. Azt kérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Tíz igen. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Nincs ilyen. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. A kisebbségi vélemény megfogalmazására sort kell keríteni, a bizottság véleményét pedig a Költségvetési bizottság elé írásban kell beadni.
Rátérünk a 2. napirendi pontunkra, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A Pénzügyminisztérium részéről Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszony az előadója a napirendi pontnak.
Szikszainé Bérces Anna szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. A 2009. évi költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomag, mint külön megalapozó csomag kerül önök elé. Emlékeznek rá, hogy ez az Alkotmánybíróság 2006. évi döntése nyomán alakult ki. Korábban a költségvetést megalapozó módosítások a költségvetésben együtt szerepeltek. Ez a 2006-os alkotmánybírósági döntést követően megváltozott. Igazából ez a törvénymódosítás 18 törvény módosítására tartalmaz javaslatot. Természetesen itt már megjelenik az az összhang, ami az átdolgozott 2009. évi költségvetéssel összefüggésben szükséges egyéb törvénymódosításokra vonatkozik. Én most azokat emelném ki, ami a bizottság feladatkörét érinti.
Az első dolog, a közteheralapok egységesítése, ami konkrétan a munkaadói és munkavállalói járulék, illetve a szakképzési hozzájárulás alapjának az új szabályozását jelenti. A javaslat szerint a jövő évtől itt is a társadalombiztosítási járulék, illetve a munkavállalói járuléknál az egészségbiztosítási járulék alapjával válik azonossá. Ez egy elég régi történet, a foglalkoztatók már régóta felvetették, hogy az adminisztráció egyszerűsítése érdekében egy ilyen lépésre kerüljön sor. A most benyújtott törvényjavaslat tartalmazza az ezzel kapcsolatos módosításokat, ami természetesen érinti részben a foglalkoztatási törvényt, részben pedig a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt.
Ezen túlmenően mint említettem, szoros kapcsolat van a 2009. évi költségvetéssel. Ennek megfelelően például a családi támogatásokról szóló törvény módosítása itt szerepel. A családi pótlék összegek emelkednek a következő évtől a tervezett inflációnak megfelelő mértékkel, de ez nem január 1-je lesz, hanem szeptember 1-je. Tehát itt a költségvetés ezzel a kiadási többlettel számol, hogy szeptember 1-jétől valósul meg a családi pótlék emelés és ennek megfelelően a törvénymódosítás ezt a határidőt tartalmazza.
Ugyancsak a költségvetéssel összefüggő a nyugdíjak korrekciós emeléséről szóló törvény módosítása, ami a következő évre tervezett nyugdíjkorrekciós programot ugyancsak megvalósítja, csak nem január 1-jétől, hanem szeptember 1-jétől. Három nyugdíjas korosztályt érint a módosítás. Egyrészt az 1988 és 1990 között nyugdíjba menteket, másrészt az 1992 és 1995 közöttieket, a harmadik pedig az 1997 és '98 között nyugdíjba menteket érinti. Nem elhalasztódik teljesen ez a csomagmegvalósítás, hanem az időpontja szeptember 1-je.
Megjelenik itt a társadalombiztosítási járulék törvénynek a módosítása is. Ez részben már a 2007-ben meghirdetett változtatás megvalósítása. Ez arról szól, hogy 2007-ben meghirdetésre került, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék, ami ettől az évtől lett egységes összegű - 4350 forint, napi 145 forint fizetési kötelezettséget jelent - ez igazából abból a szempontból érdekes, hogy a költségvetés az Egészségbiztosítási Alap számára a nemzeti kockázatközösség keretében milyen összeget fizet azok után, akik után nincs konkrét járulékfizetés, tehát nem rendelkeznek egyébként biztosítási jogviszonnyal. Idetartoznak a nyugdíjasok, az egyetemen, főiskolán tanulók, az általános, középiskolai tanulók. A szabályozás szerint 2009 évtől a tervezett infláció mértékével kell emelni ezt az összeget. Ez jelenik meg itt a benyújtott törvényjavaslatban, hiszen a 4350 a következő évben 4500 forintra emelkedik, tehát a napi 145 forint napi 150 forintra emelkedik. Természetesen, mint ahogy az előző napirendi pontban volt, ez a változás már megjelenik az Egészségbiztosítási Alap bevételeinél, hiszen ott, amit a költségvetés fizet a nem biztosítottak után a nemzeti kockázatközösség keretében, az is jelentősen emelkedik a 2008-as évhez képest, hiszen 313 milliárd forintot meghaladó az a költségvetési támogatás, amit a költségvetés így ad át az Egészségbiztosítási Alap számára. Enyhítő lépések is megjelennek a csomagban. A kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjas vállalkozók egészségügyi szolgáltatási járulékfizetéséről szól, az ő esetükben az ez évtől érvényes szabály szerint más hasonló többes jogviszonyú szabályokhoz, itt náluk jelenlegi szabályok szerint duplikáltan kell megfizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot abban az esetben, ha valaki egyrészt nyugdíjas egyéni vállalkozó, másrészt nyugdíjasként egy társas vállalkozás tagja, akkor ő a jelen szabályok szerint havonta kétszer kell fizessen. A javaslat szerint a következő évtől ez enyhül. Mert az ő esetükben is most már csak egyszer kell megfizetni a 4500 forintot. Ez azért szükséges külön kiemelni, mert az elmúlt héten az újságokban elég érdekes cikkek jelentek meg ennek kapcsán. Tehát itt összesen a 4350 forint lesz 4500 és ezzel szemben áll a 4350-nek a duplikált megfizetése helyett az egyszeres megfizetés. Tehát ez a dolog lényege, hogy itt egy enyhülés van.
Ezzel összefüggésben a nyugdíjas vállalkozóknál a baleseti táppénzalapjuk is egyértelmű a benyújtott javaslat szerint. Itt a mindenkori nyugdíjminimum 150 százaléka lesz a táppénzalapjuk a nyugdíjas vállalkozóknak. Kár, hogy az ÁSZ elment, hiszen az államháztartási törvény módosításaiban jelentős szerepe van azoknak a változtatásoknak, amit az Állami Számvevőszék évek óta szorgalmaz. Az egyik ilyen kérdés az önök jogkörét is érinti, azt, hogy az elkülönített állami pénzalapok ellenőrzését, auditálását a 2010-es évtől már az ÁSZ módszertana szerint kell végezni.
Ugyancsak ilyen jövőbe mutató kérdés, itt is felmerült a szociális minimum. Itt az adatok összefuttatása, az, hogy nyilvánvaló legyen, hogy valakinek milyen ellátásai vannak, megjelenik az államháztartási törvény módosításában 2009. július 1-jei hatályba lépéssel. Ez egy szociális nyilvántartás felépítése, aminek az a célja, hogy együtt lehessen látni és az önkormányzatnak is legyen módja tudni arról, hogy az az illető, aki nála szociális segélyért jelentkezik, milyen egyéb juttatással rendelkezik. Tehát egy ilyen változtatás is megjelenik az államháztartási törvény tervezett módosításai között.
Csak említésként: az előző napirendi pont kapcsán a pénzügyi válságról többször esett szó, itt például a számviteli törvény módosítása a pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatban pont egy ilyen egyszerűsítő, segítő lépést tartalmaz, és vannak olyan változtatások, ahol igazgatási díjat lehet kiszabni. Ahhoz az illetéktörvény szerint törvényi felhatalmazás kell. Több helyen, például a felsőoktatásról szóló törvényben, a kulturális örökség védelméről szóló törvényben ez jelenik meg.
Még egy momentum: a Nemzeti Civil Alapprogram törvény módosítása, ahol az előző évekhez képest, amikor be voltak fagyasztva az NCA forrásai, 2009-től egy törvényben garantált mechanizmust rögzítünk. Ez azt jelenti, hogy a tárgyévet, a rendelkezési évet megelőző harmadik év tényleges civil felajánlásai alapján kerül meghatározásra. A 2008. évi nem egészen 6,8 milliárd forinthoz képest 7,7 milliárd forint lesz az NCA támogatása. Ez is egy fontos dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A nyugdíjas vállalkozókhoz visszatérve kérdezem, én sem igazán értem. Mi után kell fizetni a 4500 forintot? Mert amikor ezt a módosítást benyújtották a parlamentnek és erről lefolytattuk az általános vitát, akkor is elmondtam, hogy messze nem tudjuk támogatni azt az elképzelést, hogy ha valaki nyugdíjasként vállalkozásban dolgozik vagy még mindig van valami olyan munkája, amit ebben a formában kíván végezni, azt miért kell még egyszer ezzel a járulékfizetéssel sújtani, hiszen, hogy ha valaki a saját jogán öregségi nyugdíjat kap, annak nem kell. Ha vállalkozik, miért kell mégis csak fizetnie? Most jól értettem, hogy ha vállalkozik, akkor a 4350 forint lesz most 4500 forint, de ha a vállalkozásban nem végez munkát, csak tagja vagy vezetője egy vállalkozásnak, akkor nem kell? Tehát a duplikációt hogy kell érteni? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc.
KISS FERENC (MSZP): Nagyon röviden kérdésem lenne. A járulékok alapjának a fizetésénél összességében ez növekedést jelent vagy csökkenést? Aminek a bérköltség volt az alapja, most a tébé lesz az alapja. Viszont nagyon sok olyan tartozott a tb-alapba, ami nem volt bent a bérköltségben, például a természetbeni juttatások és egyéb. Vagy a külföldi napidíj adóköteles része. Most belekerül.
A másik: felhívott engem egy polgármester és azt kérdezte, hogy van ebben a módosításban olyan szándék, hogy az önkormányzatoknál nem kell könyvvizsgáló?
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): A törvényjavaslat az egyik rendelkezésében a közbeszerzések esetén az alvállalkozók számára egy újabb kötelezettséget ír elő, azt, hogy ha a fővállalkozó számára benyújtja a számláját, akkor mellette egy igazolást is produkálnia kell, hogy nincsen köztartozása. Mindamellett, hogy értem a szándéknak a jogosságát, hogy állami, illetve nemzeti forrásból vagy európai uniós forrásból ne támogassuk azt, aki egyébként az adófizetési kötelezettségeit nem teljesíti, de azért megemlítem, hogy nem ez a fővállalkozó-alvállalkozói viszonylat a legnagyobb probléma, hanem az, hogy többnyire nem fizetik ki az alvállalkozókat és eléggé aszimmetrikus most ez a döntés. Hogy ha abban nem történik könnyítés és garancia, hogy az alvállalkozók akár közbeszerzések esetén is a pénzükhöz jussanak, ugyanakkor egy újabb kötelezettséget mégis csak rájuk fogunk, akkor ezt én helytelenítem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés? (Nincs jelentkező.) Nekem van egy rövid kérdésem. A közteheralapoknak az egységesítésénél a szakképzési hozzájárulás alapját is most már ezek szerint a társadalombiztosítási járulékalap képezi. Ezzel nekem nincs bajom. Én azt szeretném kérdezni, hogy ez viszont a szakképzési alaphoz való hozzáférésnek a rendszerét nem változtatja meg, ugye? (Nem.) Köszönöm szépen. Átadom a szót a válaszokra.
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A nyugdíjas vállalkozónak mindig volt fizetési kötelezettsége ezzel a tevékenységével összefüggésben, csak a neve elég rendesen változott az elmúlt időszakban. Korábban ezt úgy hívták, hogy baleseti járulék. Amikor bejött a nemzeti kockázatközösség, illetve az eltartott hozzátartozókkal kapcsolatos fizetési kötelezettségváltozás, akkor megszűnt a baleseti járulékfizetés és helyette lett bevezetésre az egészségügyi szolgáltatási járulék, ami korábban a minimálbér x százalékában volt meghatározva. Azért mondom, hogy x százalékában, mert a százalékos mértékben is elég jelentős változások voltak. Volt, amikor 16 százalék volt, aztán lett, amikor 12 százalék, 11 százalék, 9 százalék. Ha most arra gondolunk, hogy a minimálbér x százaléka, akkor világos, hogy ha ez tizenvalahány százalékot jelent, ez nem a 4350 forintot jelentette korábban, hanem ennél jelentősebb, nagyobb összeget. Az elmúlt évben került elfogadásra az, hogy ez az egészségügyi szolgáltatási járulék kerüljön egységesítésre és fix összegben kerüljön meghatározásra, ez a változás, amit az Országgyűlés elfogadott. És ennek alapján megváltozott a szisztémája, miután itt is egészségügyi szolgáltatási járulékot fizettek a vállalkozók. A minimálbér x százaléka helyett került bevezetésre az egységes összegű fix egészségügyi szolgáltatási járulék, ami - mint elmondtam - a 4350, illetve a napi 145 forint. Ez annak a függvénye, hogy valaki hogy és mint tevékenykedik, mert például ha a vállalkozó is éppenséggel munkaképtelen állapotban van és nem tevékenykedik, akkor azokra a napokra nincs ilyen fizetési kötelezettsége. Ezért van jelentősége a napi összegnek. És itt került be az a szabály - mint ahogy önök vagy bárki más is -, ha többes jogviszonya van valakinek, akkor a természetbeni egészségbiztosítási járulékot többször kell megfizetni. Annyiszor, ahány jogviszonya van valakinek. Ugyanez van a nyugdíjnál, csak ott egy felső határ van. Az összes biztosítási jogviszony után egy ilyet kell tenni. Ebből kiindulva lett elfogadva idéntől az a szabály, hogy ha valaki amellett, hogy nyugdíjasként egyéni vállalkozó és emellett egy társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag, akkor önmagának az egyéni vállalkozói tevékenysége után meg kell fizetni ezt a 4350 forintot, illetve a társas vállalkozás szintén megfizeti a 4350 forintot.
Ebben javaslunk változtatást, hogy ilyen esetben igazából egyszer kell fizetni, tehát a duplikált fizetési kötelezettség azok esetében, akiknél ez a duplikált tevékenység van, ott nem kell, csak egyszer megfizetni. Természetesen a törvénymódosítási javaslat azt az eljárási rendet is tartalmazza, hogy ha valakinek ilyen többes tevékenysége van, akkor x ideig nyilatkoznia kell, hogy az adott évben melyik vállalkozásánál teljesíti ezt a fizetési kötelezettséget. Tehát ennek ez a változtatási lényege. Remélem, hogy most el tudtam mondani.
A másik kérdés a járulékalap egységesítése. Itt igazából körülbelül nullszaldós a történet. Azért is volt az, hogy előzetesen az Érdekegyeztető Tanácsban is beszéltünk erről. Ismerős nyilván a javaslat, mert az eredetileg benyújtott adó-járulék javaslatban is szerepelt. Itt vannak olyan elemek, ami után eddig volt fizetési kötelezettség, alapvetően az ön által is említett természetbeni juttatások vagy cégautó, ezek is alapjai voltak, most ezek után nincs ilyen fizetési kötelezettség. Kétségtelen, hogy más bérelemeknél viszont van, amit ön is említett. Ez a kettő a számítások szerint azt hozza ki, hogy nullszaldós. Látják is nyilván, hogy a Munkaerő-piaci Alapnál nincs ebből adódóan többletbevétel számolva. Ennek az egyszerűsítés a célja, semmilyen többletbevételt nem akarunk ebből szerezni.
Amit elnök úr kérdezett, az a korábbi tavalyi járuléknak a visszakérdezése. Semmi ilyenről nincsen szó, a mechanizmus ugyanúgy maradt, tehát semmi változás nincs.
Ismereteim szerint az önkormányzati könyvvizsgáló-ügyben nem tervezünk változást. Itt, ami volt, az az Állami Számvevőszék kérése nyomán van, hogy az elkülönített állami pénzalapnál ugyanaz a módszertan legyen, mint amit az ÁSZ alkalmaz. Itt is van egy felkészülési idő, mert nem rögtön 2009-től, hanem 2010-től. Ennek több oka van, az egyik, hogy például a nyugdíjbiztosításnál az a helyzet, hogy szerződés van a könyvvizsgálóval.
Az alvállalkozó-fővállalkozó ügy. Ez egy csomag része, ami az átláthatóságot próbálja elérni. Jogos az igény annyiban, hogy ez beleilleszkedik egy másik történetbe, aminek jelenleg nem nagyon látszik a másik része, de reményeink szerint fog látszódni, hiszen a tervek szerint az egyszerűsítést, fehérítést szolgáló javaslatok csak meg fognak jelenni. Hiszen szeretnénk pont a tartozásigazolásoknál is egy egyszerűsítési rendszert behozni, ami az APEH adatbázisán alakulna ki, aminek a másik része abban a csomagban jelenne meg. Itt a kapcsolódó változtatásokat tartalmazza. De ehhez valóban még mások is társulnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Különösebb zárszót nem kell tenni az elhangzottakhoz. Amennyiben nincs egyéb észrevétel, szavazunk. Aki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem ért egyet? (Szavazás.) Kilenc. Tartózkodás nem volt. A bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Az előadó állítására is sort kell kerítenünk. Kiss Ferenc fogja a bizottság többségi véleményét tolmácsolni. Bernáth Ildikó pedig jelzi a kisebbségit. Köszönöm szépen.
Következik a harmadik napirendi pontunk. E tekintetben a napirendi pont tárgyalásánál köszöntöm az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről Nagyné Varga Melindát főosztályvezető asszonyt, és megadom a szót a szóbeli kiegészítésre.
Nagyné Váradi Melinda szóbeli kiegészítője
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Néhány szóval szeretnék a törvény előkészítéséről szólni. A megalkotás szándéka mögött az a tény áll, hogy nem létezik az előadó-művészeti területet egységesen szabályozó rendszerünk. Ez sok nehézséget okozott egyrészt a finanszírozás, másrészt a munkajogi kérdések alkalmazásában, harmadrészt pedig azoknak az elveknek az érvényesítésében, amelyek az egységességet, a megőrzést és megújítást, az átláthatóságot jelentheti.
A törvény alapelve, mint ahogy szóltam erről, az egységesség, ami azt jelenti, hogy egységes munkajogi szabályokat állapít meg a különböző típusú előadó-művészeti szervezetekre vonatkozóan, illetve olyan egységes finanszírozási rendszert próbál teremteni, amely átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi a továbbiakban a gazdasági változásokhoz is alkalmazható szabályokat.
A megőrzés és a megújítás a másik fontos alapelvünk. Ez alatt azt értjük, hogy azokat a kulturális eredményeket és különleges értékeket őrzi meg, amelyekről a magyar előadó-művészeti szervezetek szólnak, illetve lehetőséget adnak új kezdeményezések támogatására is. Az átláthatóság olyan kiszámítható finanszírozási rendszert jelent a törvénytervezetben, amely lehetőséget ad mind a fenntartóknak, mind a szervezeteknek arra, hogy megbízható és kiszámítható finanszírozást tudjanak tervezni. Az egységességhez igen fontos még a munkajogi szabályok alkalmazása is. Az egységes munkajogi szabályok azt jelentik, hogy akár az Mt., akár a Kjt. alá tartozó szervezetekről van szó, mind a két esetben érvényesek azok a munkajogi szabályok, amelyek erre a speciális területre megfogalmazódnak. Újdonság annyiban, hogy bevezeti az évad fogalmát a munkajogi kérdésekben is, szolgálatszámokat és előadásszámokat állapít meg. Ezek a szabályok tükrözik azokat a hagyományokat, amelyek alapján eddig is az előadó-művészeti szervezeteink működtek. Az egyeztetésekről.
Az előadó-művészeti törvény előkészítésében igen széles körű egyeztetéseket folytattunk a társtárcákkal úgy, mint a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal, az Önkormányzati Minisztériummal, valamint a Pénzügyminisztériummal. Nagyon fontos, hogy a legteljesebb szakmai és művészeti szakszervezeti egyeztetéseket és érdekegyeztetéseket lefolytattuk, ezen kívül a Kulturális Érdekegyeztető Tanács napirendjén is szerepelt a törvény és az önkormányzati szövetségeket is megkerestük a törvénytervezettel.
Mind a szakmai szervezetek, mint pedig a szakszervezetek támogatják és fontosnak tartják a törvény megszületését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér szót?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Arra vagyok kíváncsi, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását követően a művészeteknek a státusa mennyiben változik és a színházban, a különböző előadásokon dolgozó, közreműködők, díszletezők, sminkesek, jelmeztervezők és a többiek helyzete mennyiben változik és milyen irányba. Arra lennék kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy a vezetői megbízásnál miért ugyanazok a szabályok vonatkoznak a különböző formában működő intézmények vezetői megbízásának a kiírására, illetve elfogadására. Mennyiben tartják ezt helyesnek vagy megfelelőnek, mert ma már egy színház nem kizárólag önkormányzati vagy állami fenntartásban működik, hanem vannak gazdasági társaságként, közhasznú szervezetként, egyesületként abszolút magántulajdonban lévő szervezetként működő társulatok. Mi ennek az oka?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb kérdés, észrevétel? Visszaadom a szót válaszadásra.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdés az volt, hogy hogyan változhat meg a státusa a művészeknek, illetve a kiszolgáló személyzetnek. Amelyik intézményre a Kjt. vonatkozik, ezután is a Kjt. a fő szabályozó. Ahol az Mt. volt, ott ezután is az Mt., de olyan speciális szabályokat állapít meg a törvény, amelyek lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozhatják a művészeket. Például azokat a táncosokat, amelyek előadó-művészeti szervezeteknél dolgoznak, kedvezőbb előmeneteli szabályban részesíti ez a törvény. Előbb léphetnek egy magasabb fizetési fokozatba. Megállapítja a kötelező előadás és szolgálatszámokat ez a törvény, ami azért kedvezőbb, mert a művészek terhelhetőségét megállapítja egy bizonyos szinten, illetve már az évad elején olyan műsortervet tudnak összeállítani a színházak, az előadó-művészeti szervezetek, amely egy kiegyensúlyozott gazdálkodást tehet lehetővé az egész évadon keresztül.
A műszak tekintetében megállapítja a rendkívüli munkavégzés lehetőségét. 400 órában állapítja meg a törvénytervezet. Fontos megemlíteni, hogy lehetőség van a négy havi munkaidőkeret megállapítására is. A munkaidő kiszámítását olyan egységes szempontok alapján határozza meg, amely kifejezetten színházbarát és a munkavégzőknek, a művészeknek pedig egy olyan biztonságot lehetőséget teremt, amennyiben kiszámítható az egy hónapra vagy egy évadra lekötött leterheltségük is.
A másik kérdés a vezetői megbízások. Egységes szabályokat állapítottunk meg valóban az intézmények és a gazdasági társaságok tekintetében. Az volt az elv, hogy ezek mindannyian közfeladatot látnak el. Olyan közfeladatot, amelyet a törvény céljában is megfogalmaztunk, a művészeti élet szabadságának a megfogalmazását, ezeknek az előadásoknak, a produktumoknak az eljuttatását a közönséghez minél szélesebb körben. Ezeknek a közfeladatoknak az ellátása az állami, önkormányzati intézmények tekintetében azonos. Teljesen mindegy a szervezeti formája, hogy gazdasági társaság vagy pedig intézmény keretében végzi ezt el. Ez nem az egyesületekre vonatkozik, hanem azokra az intézményekre, szervezetekre, amelyek állami és önkormányzati fenntartású szervezetek vagy közszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek az önkormányzatokkal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, vélemények következnek. (Nincs jelentkező.) Kiegészítést nem kívánnak tenni. Szavazás következik. Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal? (Szavazás.) Tíz. Aki nem ért egyet? (Szavazás.) Nincs ilyen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hét. Köszönöm szépen.
Többségi előadóként Nagy László képviselő urat javaslom, kisebbséginek pedig alelnök asszony majd jelzi, hogy ki lesz.
A bizottság 2008. II. félévi munkatervének elfogadása
Rátérünk a negyedik napirendi pontunk tárgyalására. E tekintetben már előzetesen egyeztettünk a bizottság korábbi ülései keretei között. Ha kérdés, észrevétel van, kérem, most tegyék fel.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Úgy emlékszem, hogy az OFA mint olyan, nem szerepel a munkatervben. Azt javaslom, hogy ezt vegyük fel a munkatervünkbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kísérletet teszünk a dologra. Decemberre tudjuk felvenni a napirendek közé. Köszönöm szépen. Aki támogatja a munkatervet, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A Rehabilitációs albizottság megalakítása és tagjainak megválasztása
Az 5. napirendi pontunk a Rehabilitációs albizottság tagjainak megválasztása. Szintén beszéltünk már róla. Háromfős albizottságot alakítunk. Vécsi István lesz az elnöke, a mi oldalunkról Lénárt Lászlót javasoljuk és a Fidesz részéről pedig Czomba Sándort. Ki támogatja ezt? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Azt kérem Vécsi Istvántól, hogy a munkát kezdjék meg. Gratulálok, jó munkát kívánok.
Egy perc alatt elmondom, amit el szeretnék. 2008. október 17-én a nyílt napunkat megtartottuk Vladimir Spidla EU-biztos részvételével. Egy színvonalas, együttgondolkodó nyílt nap volt. Több konferenciára való felkérést kaptunk. Szakértő asszonynál ezek elérhetők. Szeretném, hogy ha a képviselőtársaim is tudnának erről és részt vennének rajtuk.
A korábbi időszakban egyeztetetteknek megfelelően sikerült összehozni az írországi látogatást a bizottságunk részéről. Három fővel lehet részt venni november 26-28. között. Alelnök asszonyt kérem, hogy majd jelölje meg az ellenzék részéről résztvevő képviselőtársunkat.
Még egy közlésem van: jeleztem a korábbiakban, hogy az el nem fogadott interpellációk ügyében lépéseket kezdeményezek. Írásban kértem tájékoztató anyagok elkészítését a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, ezeknek a megérkezését követően a bizottság előtt is meg fog történni a meghallgatás.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Az első napirendi pont kapcsán elhangzott vitában jeleztem, hogy elsősorban saját véleményt mondok, de remélhetőleg mások is osztják ezt. Tehát nem frakció-álláspontot mondtam, amikor a rehabilitációs hozzájárulással kapcsolatos megemelt összegről beszélek, ennek ellenére ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. De mielőtt egy közös platformon próbálnánk lépni, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy önmagában ez a lépés kevés. Arra van szükség, hogy ne a nagy kalapba jusson be ez a több tízmilliárdos plusz támogatás, hanem annak irányított forrása legyen, méghozzá a megváltozott munkaképességű foglalkoztatásának a javítása. Ha ezek a kritériumok élnek, én a magam részéről tudom támogatni. De azért ez ennél összetettebb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt szeretném kérni öntől, hogy a frakcióján belül a létjogosultságát annak, amiről szólt, rajzolja meg. Tényleg olyan ügyről beszéltünk, ami közösen vállalható. Másrészt a célirányos felhasználással én is egyetértek.
A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 00 perc)
Gúr Nándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia