FMB-21/2008.
(FMB-81/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. november 11-én 11 óra 03 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Felszólaló megjelentek*
Megjelentek*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)*
Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6647. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, vélemények, javaslatok*
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) válaszadása*
További kérdések*
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) válaszadása*
Bódi András (SZMM) kiegészítése*
Szavazás*
A Baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Magyar Kommunista Munkáspárt fiatal tagjai petíciójának vizsgálata a fiatal nők foglalkoztatása érdekében*
Bódi András (SZMM) szóbeli kiegészítője*
Kérdések, észrevételek*
Egyebek*
1. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
2. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
3. Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6647. szám)
(Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
4. A Baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Magyar Kommunista Munkáspárt fiatal tagjai petíciójának vizsgálata a fiatal nők foglalkoztatása érdekében
5. Egyebek
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz), a bizottság alelnöke
Filló Pál (MSZP), a bizottság alelnöke
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Bernáth Ildikó (Fidesz) megérkezéséig Kontur Pálnak (Fidesz)
Filló Pál (MSZP) megérkezéséig Gúr Nándornak (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) megérkezéséig V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Kajdi László vezető főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Kovárik Erzsébet közigazgatási szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bódi András főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Horváth János főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Giesz Balázs tanácsos (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Vajda Boglárka tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Izsa Szabolcs (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Vadász János elnök (SZENIOR Foglalkoztatási Szövetség)
Apró Antal Zoltán (Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége)
Ferenczi Andrea (Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség)
Dr. Tóth Tihamér szakértő (MDF)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 03 perc)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Kézcsókom. Szép jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeinket.
Szeretném először is - a köszöntést követően - a határozatképesség megállapítását megtenni. A helyettesítések tekintetében: Bóth János urat helyettesíti Nagy László, Kiss Ferenc urat Lénárt László képviselő úr, Bernáth Ildikó asszonyt Kontur Pál képviselő úr, Czira Szabolcs urat Czomba Sándor képviselő úr, Molnár Oszkárt Nagy István képviselő úr, Rácz Istvánt V. Németh Zsolt, Magyar Bálint képviselőtársunkat pedig Vécsi István.
Így a helyettesítésekkel együtt megállapítható, hogy határozatképes a bizottság: 10:9-es szavazási arány áll fent az indulás pillanatában.
A napirendi pont elfogadására kerítek sort. Elektronikus formában a bizottság tagjai megkapták a meghívót, ebben öt napirendi pont szerepelt.
Kérdezem, hogy bárkinek van-e más javaslata. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a javasolt elektronikus formában kiküldött napirendi pontok elfogadására kerítek sort. Aki ezzel egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy egyhangú, így a napirendi pontok elfogadására pontot tettünk.
Tárgyalási időkeret a korábbiakban megszokott formában, azonos időtartamban, természetesen felváltva és az ellenzéki oldal megszólalásának elsődleges biztosítása mellett történik.
Az első napirendi pontunkra térnék át, térnénk át, amely nem más, mint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett a T/6571-es szám alatt történik meg. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. A szakértő asszony a kezembe adta azt a táblázatot, amely segíti majd a munkánk lefolytatását.
Pontosan, ha minden igaz, akkor nem tudom megmondani, hogy hány darab, de nem túl sok - 50-60 darab - módosító indítvány tartozik a bizottságunk hatáskörébe, amelynek a megtárgyalását elengedhetetlennek tartottuk. Szakértő asszony átnézte, és ennek alapján haladnánk. (Filló Pál megérkezik.) Üdvözlöm képviselő úr, foglaljon helyet.
Az első napirend pont tárgyalásánál szeretném köszönteni a Pénzügyminisztérium képviselőit: Szatmári Edina vezető tanácsos asszonyt és Kajdi László vezető főtanácsos urat. Ők fogják a kormány álláspontját rögzíteni az egyes módosító javaslatokhoz illesztetten.
Azt javaslom, hogy az előttünk álló két kötet alapján haladjunk; fogom jelezni azokat a pontokat, amelyek megtárgyalására mindenképpen sort kell kerítenünk. Azt követően, hogy ha bárki úgy gondolja, hogy bármely más pont esetében is ezt meg kellett volna tenni, akkor kérem, majd jelezzék.
Az 1-es módosító javaslatra kerítek sort: dr. Veres János képviselő úr a törvényjavaslat 4-es paragrafusának kiegészítését javasolja. Ez egy elég hosszú - két és fél oldalon keresztül taglalt - módosításjegyzék kapcsolódik.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot.
Az 1-es ajánlás pont szerinti módosító indítványt a kormány támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. Tartózkodás nélkül 10 igen, 9 nem mellett elfogadásra került.
A következő a 8-as sorszám alatt szerepel: Tatai-Tóth András képviselőtársunk módosítása.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. Köszönöm szépen.
A következő a 10-es: Balog Zoltán, Szászfalvi László, dr. Semjén Zsolt, Bíró Ildikó, Farkas Flórián, dr. Fazekas Sándor és Varga József képviselők módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 támogatás. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
17-es pont alatt: Tóth Ferenc képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 támogatás. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
18-as pont: dr. Kékesi Tibor képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem.
A következő a 19-es pont alatt: dr. Kékesi Tibor képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem.
20-as pont alatt dr. Kékesi Tibor módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. (Bernáth Ildikó megérkezett.) Köszöntöm alelnök asszonyt - akkor a helyettesítések tekintetében alelnök asszony innentől majd önállóan szavaz, és nem kell helyettesíteni.
A következő módosító javaslat, amelyet tárgyalunk a 33-as szám alatt szerepel: Varga József képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10 nem.
34-es Varga József képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm.
35-ös pont alatt: Varga József módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
36-os. Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
37-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
38-as: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
39-es: Varga József képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontja!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
40-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm.
41-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm.
42-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
43-as: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
44-est?
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
45-ös: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Itt egy picit ugrunk az 51-esre, ahol is dr. Csiha Judit képviselő asszony módosítóját tárgyaljuk.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. Tartózkodás? 3. Nem került elfogadásra.
A következő a 64-es sorszám alatt szerepel: Harrach Péter, Soltész Miklós és dr. Kovács Zoltán képviselő urak módosítója.
A kormány álláspontja!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 támogatás. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
66-os sorszám alatt: dr. Latorcai János és Soltész Miklós képviselő urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm.
68-as sorszám alatt: Tatai-Tóth András képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja (Szavazás.) 10. Tartózkodás? (Szavazás.) 9. Köszönöm szépen. (Közbeszólás.) Bocsánat, lehet, hogy félreérthető volt, vagy én mondtam rosszul, akkor elnézést kérek, (Bernáth Ildikó: Ki az, aki támogatja.?) azt kérdeztem, hogy ki az, aki támogatja, és nem láttam jelentkezőt - a félreértések elkerülése végett.
68-as módosítót Tatai-Tóth András képviselő úr módosítóját tárgyaljuk. A kormány az álláspontját kifejtette, nem támogatja. Kérdeztem, ki az, aki támogatja. Nem volt ilyen. Köszönöm szépen. Ki az, aki nem támogatja? 10 ilyet láttam és tartózkodás 9. Köszönöm szépen. Csak valószínű azért volt furcsa, mert a kormány álláspontja más volt adott esetben, mint a képviselőtársaké. (Bernáth Ildikó: Ilyen előfordul.) Előfordul. Köszönöm szépen alelnök asszony, megerősített engem.
69-es sorszám alatt Tóth Ferenc képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
70-es: dr. Gyimesi Endre képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
71-es: dr. Gyimesi Endre képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
72-es: dr. Gyimesi Endre képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontja!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Ugrunk egy picit a 84-es pontra, ahol is Horváth István képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Ugrunk a 96-osra: Jakab István, Font Sándor, dr. Ángyán József és Czerván György képviselő urak módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Ugrunk a 167-es módosítóra: Németh Zsolt és Nógrádi Zoltán képviselő urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
176-osra ugrunk: dr. Kökény Mihály képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 16. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Tartózkodás? (Szavazás.) 3. Köszönöm szépen.
(Telefoncsörgés.) Kérem képviselőtársaimat, hogy a telefonokat kapcsoljuk ki, megpróbálok én is ennek eleget tenni.
194-es pont alatt Varga Mihály, dr. Latorcai János, dr. Fónagy János, Bernáth Ildikó és Bánki Erik képviselő hölgy és urak módosítója.
A kormány álláspontja!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
195-ös pont alatt: dr. Ujhelyi István képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontja!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
198-as: Hirt Ferenc képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
199-es: Hirt Ferenc képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
Ugrunk a 229-es pontra: dr. Iván László, dr. Molnár Ágnes, dr. Szabó Erika, dr. Zombor Gábor, László Tamás, dr. Tiba István, Hirt Ferenc, Vígh Ilona, Soltész Miklós, dr. Lanczendorfer Erzsébet, dr. Nagy Kálmán és dr. Puskás Tivadar képviselő hölgyek és urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
230-as: Harrach Péter és Soltész Miklós képviselő urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
232-es sorszám alatt: Czomba Sándor, dr. Tiba István, Hirt Ferenc, László Tamás, Soltész Miklós, Harrach Péter, dr. Rétvári Bence és dr. Lanczendorfer Erzsébet képviselők módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Ugrunk a 337-es sorszámhoz: Vígh Ilona, dr. Szabó Erika, Hirt Ferenc, dr. Iván László, dr. Aszódi Pál, László Tamás, dr. Zombor Gábor, dr. Mátrai Márta, Soltész Miklós, dr. Lanczendorfer Erzsébet, dr. Nagy álmán és dr. Puskás Tivadar képviselő hölgyek, urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
338-as. Ha képviselőtársaim megengedik, akkor jelzem a módosítónál az első jegyzett képviselőt és a társai - használom a későbbiekben. Alelnök Asszony? (Bernáth Ildikó: Egyetértően bólint.) Megtisztelő, köszönöm szépen. Tehát dr. Szabó Erika és képviselőtársai módosítója, 338-as sorszám alatt.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
339-es sorszám alatt Hirt Ferenc és képviselőtársai módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
Ugrunk a 434-es ponthoz, ez a második kötetben található. Oldalszámot jelen pillanatban nem tudok mondani, a 147. oldalon: Ágh Péter, Szijjártó Péter és Koszorús László képviselők módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
449-es pontra ugrunk: Varga József képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
450-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
451-es: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
452-es: Balog Zoltán és képviselőtársai módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja (Szavazás.) 10.
456-os: Varga József képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
457-es: Varga József képviselő módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
459-es: Balog Zoltán és képviselőtársai módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja (Szavazás.) 10.
460-as: Balog Zoltán és képviselőtársai módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
Ugrunk a 643-as ponthoz, módosító javaslathoz, ami a 213. oldalon található: Hock Zoltán és Pettkó András képviselő urak módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
Ugrunk a 645-ös Tatai-Tóth András képviselő módosítójára.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) 9. Köszönöm szépen.
Ugrunk a 769-es pontra, ami a 253. oldalon található: dr. Mikola István és képviselőtársai módosító javaslata.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Ismereteim szerint végigmentünk mindazokon a módosítási pontokon, amelyek érintették a bizottságunkat. Közben képviselőtársunk a plenáris ülésre ment el, úgyhogy a helyettesítési rendet újra rendezni kell, amiről természetesen a szakértő asszony gondoskodik. (Nagy István távozott.) Köszönöm szépen. Az első napirendi pontunk lezárására kerítek sort, hogy ha más észrevétel, szükségszerű módosítás vagy ehhez kapcsolódó észrevétel nincs. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet, köszönöm szépen. Az első napirendi pontunk lezárására kerítek sort.
Második napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6572-es szám alatt. Egy pillanat türelmet kérek képviselőtársaim.
A Pénzügyminisztérium részéről a továbbiakban is, úgy, ahogy az első napirendi pontnál Szatmári Edina és Kajdi László vezető tanácsos asszony és úr van jelen. Itt a módosító javaslatok kapcsán megtárgyalandó pontok a következők.
3-as pont alatt Molnár László képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) 9 tartózkodás. Köszönöm szépen.
5-ös pont alatt: Tatai-Tóth András és képviselőtársa módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. 9 tartózkodással.
6-os: Szabó Lajos képviselő úr módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet, tehát 9 tartózkodással. 10 igen, 9 tartózkodás.
7-es: Szabó Lajos képviselő úr módosítója.
Kormányálláspont!
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. 9 tartózkodás, 10 igen.
8-as: Balogh Zoltán és Bíró Ildikó módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 támogatás. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
9-es pont alatt Balogh Zoltán és Bíró Ildikó képviselők módosítója.
A kormány álláspontját kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
11-es pont alatt: László Tamás, dr. Aszódi Pál, Hirt Ferenc képviselő urak módosítója.
Azt mondja a szakértő asszony, hogy a 10-est nem tettem fel szavazásra, ezért elnézést kérek.
10-es pont: Tatai-Tóth András, dr. Szabó Zoltán és más képviselők módosítója.
A 10-es pont alatt kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nincs ilyen, tehát 9 tartózkodás.
11-es pont: László Tamás, dr. Aszódi Pál, Hirt Ferenc, Czomba Sándor, Harrach Péter és Soltész Miklós képviselők módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9 támogatás. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10.
12-es pont alatt: Szabó Lajos képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. 9 tartózkodás mellett.
13-as: Vígh Ilona, dr. Mátrai Márta, dr. Szabó Erika, dr. Spiák Ibolya, Borsos József képviselők módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10. Köszönöm szépen.
Úgy tudom, hogy az utolsó a 16-os sorszám alatt szereplő Szabó Lajos képviselő úr módosítója.
Kérdezem a kormány álláspontját.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. 9 tartózkodás mellett elfogadtuk a 16-os módosítási javaslatot. Köszönöm szépen.
A második napirendi ponthoz illesztetten kérdezem, hogy van-e olyan módosító, amit meg kellett volna tárgyalni, de nem tettük. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet. Köszönöm szépen. A második napirendi pontot ezzel lezárom.
Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium képviselőinek a kormányálláspont begyűjtését, jó munkát kívánok.
Áttérünk a harmadik napirendi pontunk tárgyalására. Harmadik napirendi pontunk a meghívó szerint az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, ez a T/6647-es szám alatt került megvitatásra. Itt első helyen kijelölt bizottságként vagyunk megjelölve. Szeretném jelezni, hogy az általános vitára való alkalmasság megállapításáról szól a mai tárgyalás.
Ismereteim szerint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár asszony és kollegái vesznek részt, köszöntöm őket. Ők fogják ismertetni az álláspontjukat, a kormány álláspontját. Gondolom, hogy van szóbeli kiegészítésük. Köszönöm szépen. Átadom a szót, parancsoljon!
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A szociális törvény és a hozzá kapcsolódó négy törvény módosítása vitájáról és általános vitára bocsátásáról kérem, hogy döntsenek a mai nap során.
A szociális törvény módosításának, most benyújtott módosításának a rendszeres szociális segélyen élők munkaerő-piaci helyzetének javítása az elsődleges célja. Ma Magyarországon 204 ezer szociális segélyezett van, tartós munkanélküli, akiknek a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésére szinte alig van esély. A vizsgálatok és az elmúlt időszakban vizsgált tendenciák szerint ugyanis a segélyezettek nagy része olyan hátrányos helyzetű kistérségben él, leszakadó településen, ezer fő alatti településen, ahol a munkanélküliek száma és a szociális segélyezettek száma az elmúlt időszakban szinte a duplájára emelkedett.
A szociális segélyezettek között nagyon sokan vannak alacsony képzettségűek, akiknek a 8 általános iskolai végzettsége sincs meg, vagy ha meg is van a végzettsége, akkor az alapvető kompetenciák - az írás, olvasás, szövegértés, számolási kompetenciák - hiányoznak. Nagyon nehéz számukra akkor is munkahelyet találni, hogy ha a munkahelyek a leszakadó kistérségekben - mint ahogy ezt láttuk - 1990 óta megjelentek volna és lennének ilyen típusú munkahelyek.
Azokban a megyékben és régiókban, ahol az "Út a munkához" program kapcsán jártunk, nagyon sok helyen keresnek munkaerőt, munkaerőhiány van; de akit keresnek, azok olyanok, akik jó szakmai képesítéssel rendelkeznek, informatikai ismereteik vannak vagy angol nyelvtudással is rendelkeznek.
A szociális segélyen élők esetében aggasztó volt az elmúlt időszakban az, hogy most már szinte egynegyedük fiatal emberként - 19 évesként - kerül be a rendszerbe, és 35 éven aluliak teszik ki ezt az arányt. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy megengedhetetlen, hogy a szociális segélyen élőkkel ne foglalkozzunk, és ne próbáljunk meg valamifajta kivezetést a munkaerőpiacra biztosítani számukra. Ez a kivezetés a nyílt munkaerőpiacra csak egy közbenső lépéssel valósítható meg, és a közbenső első lépés az, amit ez a szociális törvény és a hozzákapcsolódó foglalkoztatási törvények tartalmaznak.
Ha nincs más munka, akkor az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatást kell felajánlani ezeknek az embereknek, mert a közfoglalkoztatás egyrészt javítja az anyagi helyzetüket, munkáért munkabért biztosít számukra, megpróbálja kivezetni őket a nyílt munkaerőpiacra; hiszen az önkormányzati foglalkoztatással munkatapasztalatot szereznek, az önkormányzatok által nyújtott szociális szolgáltatásokkal talán képessé válnak arra, hogy önmaguk is elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon.
Az nem lehetetlen kívánság, hiszen ha a szociális segélyezettek összetételét vizsgáljuk és a 2006-os szociális törvény módosításának hatását, ha értékeljük, akkor azt látjuk, hogy közel 20 ezer ember tudott elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ők úgy szerepelnek ebben a 200 ezer fős számban, mint szociális segélyezettek, de már rendelkeznek állással, csak a szociális segély kivezetése kapcsán még kapják - folyamatosan csökkentett mértékben - a szociális segélyt, ezzel is biztonságot nyújtva számukra.
A részletekbe nem mennék bele, hiszen akkor a kérdésekre nem lenne mit válaszolnom, viszont azt szeretném elmondani, hogy önmagában a törvény csak a lehetőséget teremti meg ahhoz, hogy azok, akik most szociális segélyezettek, számukra egy fokozott és szigorúbb együttműködési kötelezettséget előírva, biztosítjuk azt, hogy részt vegyenek a közcélú munkában és elfogadják a közcélú munkát. A másik oldalról pedig az önkormányzatoknak számos eszközt biztosítunk ahhoz, hogy egyrészt növekedjen a közcélú foglalkoztatás forrása, érdekeltek legyenek az önkormányzatok a közcélú foglalkoztatásban, hiszen ebben az esetben mindössze 5 százalék önrészt kell hozzátenni az állami támogatáshoz szemben a szociális segély 10 százalékával és a rendelkezésre állási támogatás 20 százalékával - tehát mindenképpen érdekeltté tesszük az önkormányzatokat abban, hogy közcélú munkát szervezzenek.
Az önkormányzatok nem meghatározott összegben kapják meg ezentúl a közcélú munka szervezése után járó összeget, hanem a tényleges foglalkoztatás munkabér költségeit és járulékait megtérítjük számukra. Ugyanígy a munkaügyi szervezet átvállalja az egészségügyi munkaköri alkalmassági vizsgálatok költségeit. Emellett az önkormányzatok számára közel háromezer fő munkaszervezőt biztosít még az állami költségvetés annak segítése érdekében, hogy legyen, aki megszervezze a közcélú munkákat. Azt reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel és azzal, hogy a közcélú munka előirányzata felül nyitott előirányzattá válik, tehát nem fordulhat elő az, hogy év közben elfogy a közcélú foglalkoztatásra szánt összeg, minden településen vagy a települések nagy részében legalább hat havi foglalkoztatásra lehetőség nyílik. Amennyiben erre nem nyílik lehetőség, akkor az önkormányzat, illetve a jegyző újra a szociális segélyt fogja megállapítani és nem ezt a fokozott közcélú foglalkoztatásban való együttműködési kötelezettséget. Abban az esetben, amikor nincs közcélú munka, akkor az önkormányzat jegyzője rendelkezésre állási támogatást állapít meg, amely egyéni jogosultság és a mértéke a nyugdíjminimum.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni, hogy a 35 éven aluliak esetében, ahol nincs meg legalább a 8 általános iskolai végzettség, ott nem a közcélú munkában való részvétel az együttműködési kötelezettség, hanem a képzésben legalább az általános iskolai végzettség megszerzésében való részvétel a kötelezettség; ebben az esetben is van lehetőség közcélú munka felajánlására mindazokban az időszakokban, amikor az iskolai képzésen nem vesznek részt.
Azt reméljük ettől a programtól, amely nem a törvénycsomagban, hanem az azt körülölelő rengeteg egyéb aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz alkalmazásában és szigorításában jelenik meg, hogy a szociális és a munkaügyi szervezet együttműködésének javításával, a közös adatbázis kialakításával sokkal, de sokkal hatékonyabban fogunk tudni a rendszeres szociális segélyezettek érdekében tenni, hogy minél nagyobb számban tudjanak elhelyezkedni a foglalkoztatásban, a közcélú munkában vagy épp a munkaerőpiacon. Köszönöm.
Kérdések, vélemények, javaslatok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonnyal, alelnök úrral való egyeztetés alapján azt javaslom, hogy a javaslatok kifejtésére, a kérdések feltételére egy körben kerüljön sor.
Képviselőtársaim a szó, a lehetőség az önöké. Kérdezem, hogy ki az, aki kérdezni kíván, illetve javaslatot kíván megfogalmazni.
Alelnök asszony, Czomba képviselőtársam, V. Németh Zsolt képviselő úr, Filló alelnök úr.
Alelnök asszonyé a szó és utána követi őt alelnök úr.
Parancsoljon alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. A benyújtott törvényjavaslat megpróbál egy olyan helyzetre megoldást kínálni, javasolni, amely már évek óta a közbeszéd tárgya még akkor is, hogy ha ez a parlamenti szintet nem érte el, hiszen azok az emberek, akik egy-egy településen, kisvárosban vagy különösen falun minimálbérért dolgoztak és dolgoznak évek óta, joggal sérelmezték, hogy ugyanakkor mellettük élnek olyan családok, akik arra alapozták az életüket, hogy a segélyekből próbálnak megélni.
Ezt többször felvetették, különböző kutatások is irányultak erre, de igazából ez akkor került be a média érdeklődésébe is és a minisztérium és a parlament érdeklődési körébe is, amikor a monoki polgármester egy huszárvágással úgy döntött, hogy ezentúl azok kapnak segélyt, akik ezért dolgoznak is. Innentől kezdve indult el a megoldás keresése. (Zaj, beszélgetés.)
Sajnos, hogy ha ilyen kórusban beszélnek a képviselő hölgytársaim itt a szocialista oldalon, akkor nem igazán értem, mert vagy ugyanazt mondják egyszerre, vagy külön-külön mondja el mindenki, hogy mi a kifogása az elhangzottakkal kapcsolatban.
ELNÖK: Alelnök asszony, a másik oldalon ugyanezt láttam, mindenkitől türelmet kérek.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Akkor, hogy ha megengedik a szocialista képviselő urak, folytatom. Ez a törvényjavaslat megpróbálja ezt a helyzetet valahogyan kezelni. A megoldás messze nem lesz tökéletes, mert nagyon-nagyon sok olyan életszerű helyzetet nem szabályoz, amit szabályozni kellene, illetve amit meg szabályoz, az meg nem életszerű - majd mondok erre egy-két példát.
Mindenekelőtt - mielőtt tovább belemerülnék itt a múlt felidézésébe, és ezt most nem teszem, majd a parlamenti vitában úgyis elhangzik - néhány kérdést szeretnék a minisztérium képviselőinek feltenni.
A 35 év alattiak, akik nem végezték el a 8 általános iskolát, ők hányan vannak, tehát milyen létszámot érint ez - és szeretném azt is tudni, hogy tanévenként hányan nem fejezik be most sem a 8 általános iskolát.
Mi a célkitűzése a kormánynak ezzel kapcsolatban, mert olvastam egy jelentést, ami arról szólt, hogy a jelenlegi 11 százalékot - tehát hogy jelenleg 11 százaléka nem fejezi be a 8 általános iskolai tanulmányait a tanulóknak - szeretnék 2010-ig 10 százalékra leszorítani.
Azt is szeretném tudni, hogy a területi megoszlása a szociálisan segélyezetteknek, akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, hogyan alakult - felteszem, hogy a minisztériumnak van ilyen adatbázisa -, ez hogy néz ki, mert nem ugyanaz a problémája mondjuk egy balatonfüredi önkormányzatnak, mint teszem azt azoknak, akik Ózdon, vagy Ózd mellett élnek, vagy egy dél-dunántúli Baranya-megyei faluban, ahol a munkanélküliség már a száz százalékot is eléri.
Szó volt arról, hogy hat havi foglalkoztatásra nyílna így lehetőség a törvényjavaslat elfogadásával. A hat havi foglalkoztatás összesen hány főt érintene, mert különböző adatok szerepelnek a minisztérium honlapján is, a kutatásokban, az ÁFSZ adatainál is; most akkor, ha 200 ezer a rendszeres szociális segélyezetteknek a létszáma és ezt kívánják a felére csökkenteni, akkor ez a hat havi foglalkoztatás összesen milyen létszámot érint, és ennek a pénzügyi forrása hogyan lesz biztosítva.
Magával a törvényjavaslatnak a szövegével kapcsolatban kérdezem, hogy a helyi önkormányzatnak a közfoglalkoztatási tervet meg kell küldeni véleményezés céljára az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségéhez vagy központi szervezetéhez - szeretném tudni, hogy mi van akkor, ha nem ért egyet ezzel, mi történik utána, mert erre vonatkozóan nem találtam a törvényben utalást, hogy akkor van-e határidő ezzel kapcsolatban, hányszor tárgyalják meg, és mi történik gyakorlatilag egy közigazgatási eljárás keretében.
Van egy olyan szabály is, amit aztán végképp nem értettem, ami azt próbálja meg szabályozni, hogy a támogatás iránti kérelmet és a rendes felmondás közötti kapcsolatot hogyan kell értelmezni. Ez a törvényjavaslat 14. § (4) bekezdés b) pontja, ami folytatódik aztán a továbbiakban, erre kérek szépen magyarázatot, mert hogy ha valaki rendes felmondással megy el a munkahelyéről, akkor most nem lehet annak a helyére támogatással felvenni valakit? - ez a kérdésnek röviden megfogalmazva a lényege.
Kiegészül egy új szabállyal a törvény, ami a 27. § (9) bekezdéséhez kapcsolódik. Tessék nekem arra választ adni, hogy miért akkor növekszik meg az álláskeresési járadék, amikor már dolgozik valaki? Mi ennek a célja és mi az oka? Köszönöm szépen, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony.
Alelnök úr, parancsoljon!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt bizottság! Azzal kezdeném, hogy közel másfél éve folyik ennek a törvénycsomagnak az előkészítése, tehát a monoki polgármester úr még nem is ábrándozott arról, hogy milyen intézkedést fog majd hozni, amikor már ebben az ügyben fórumokon a szociális civil szervezetek bevonásával az együttgondolkodás megkezdődött. Az más kérdés, hogy a figyelemfelhívás valóban a sajtó, elsősorban a sajtó érdeklődése miatt elsősorban ehhez a bejelentéshez köthető, de mi egy másfajta megoldást szerettünk volna elérni. Egy olyan megoldást, ahol nem a segély van feltételekhez kötve, mert az állami segélyezés lényege a szolidaritás elvén működik. És az azt jelenti, hogy ha valaki nem képes valamilyen oknál fogva munkát végezni - akár azért, mert beteg, akár azért, mert sérült, vagy akár azért, mert olyan mentális állapotban van, akkor ezekről az emberekről is legalább valamilyen szinten az államnak gondoskodnia kell, hogy ne haljanak éhen ezek az emberek - a segélyezés erről szól tulajdonképpen. Tehát ezért általában az odaítéléséhez feltételeket támasztani nem szabad.
Mi egy olyan megoldásban gondolkodunk és örülök, hogy ez visszaköszön a törvényjavaslatban, ahol azt mondjuk, hogy azok az emberek, akik alkalmasak munkát végezni - és természetesen ezt személyre szólóan meg kell vizsgálni az adott településeken -, azok igenis kapjanak munkát. De munkát kapjanak és a munkáért munkabért kapjanak és ez legalább hat hónapig tartson, hiszen végső soron ez adhat arra esélyt, hogy ezek az emberek a mindennapi kilátástalanságból valamelyest ki tudjanak lépni még akkor is, ha tudjuk jól, hogy ez a fajta - az önkormányzatok, vagy akár az állam által szervezett - munkavégzés nem azonos a versenyszektorban való elhelyezkedéssel. De ahhoz, hogy ki tudjuk őket mozdítani, hogy eljussunk odáig, hogy ezek az emberek újra megérezzék azt, hogy mit jelent reggel felkelni, mit jelent elmenni dolgozni, mit jelent egy közösségben munkát vállalni és naponta legalább hat órát dolgozni, úgy gondolom, hogy borzasztóan fontos és támogatandó cél.
Az más kérdés természetesen, hogy sok olyan dologra is próbálunk most megoldást találni, amit az elmúlt 20 esztendőben nem tudtunk megoldani Magyarországon, ezt nagyon súlyos kérdésnek tartom. Ilyen például az egységes adatbázis kérdése, hogy ma úgy nézünk ki, hogy a települések jegyzői például nem tudják, hogy az adott állampolgár vagy család milyen jogcímeken, hány helyről kap állami támogatást vagy segélyt. Ebből jönnek ki aztán azok az anomáliák, hogy sokszor a munkát végző, vagy minimálbérért dolgozó családfő, ha átnéz a szomszédba, akkor azt látja, hogy a szomszédban nem megy el senki dolgozni, és mégis több jövedelemhez jut a család különböző forrásokból, mint amennyit ő minimálbérként meg tud keresni - ez nem egy igazságos, nem egy tartható dolog, ebben is megpróbálunk elmozdulni. Talán az egyik legfontosabb elemének a javaslatnak azt tartom, hogy elérjük azt, hogy egy egységes adatbázis legyen, és valóban a helyi vezetők értesüljenek arról, hogy milyen egyéb forrásokból kapnak szociális vagy egyéb támogatást a családok.
Amit még el szeretnék mondani így általánosságban, hogy még egy fontos eleme van az, hogy nem fogyhat el a pénz. Tehát az, hogy felülről nyitott lesz a rendszer, ez azt jelenti, hogy ha valóban együtt fognak működni az önkormányzatok, valóban jó programok születnek, akkor még ilyen nehéz helyzetben sem, mint amiben most élünk képviselőtársaim, most szavaztuk a költségvetést, és minden olyan módosítót leszavaztunk mi kormánypárti képviselők, amelyek a kiadásokat növelték volna. Tehát úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben valóban takarékoskodni kell, de ez egy különleges helyzet, hogy ezeken az embereken, ezeken a családokon megpróbáljunk segíteni, tehát nyitott lesz, és ha az önkormányzatok együttműködnek, akkor lesz erre a munkavégzésre pénz és ez egy óriási dolog.
Amit kérdezni szeretnék tulajdonképpen két dolog. Az egyik, hogy a feketefoglalkoztatás ellen is kemény harcot kell indítanunk, hiszen a legnagyobb problémánk ott van, hogy tudjuk jól, hogy azoknak egy jó része, aki szociális támogatásban részesül - nem akarok senkit sem gyanúsítgatni, de naponta ezt tapasztaljuk - a szociális támogatás mellett feketén dolgozik. És ha összeadják ezeket a jövedelmeket, akkor ők aztán lényegesen jobban járnak, mármint azok, akik tisztességesen, bejelentett módon dolgoznak, ez egy tarthatatlan állapot. Örülök, hogy szigorít a törvény, és azt mondja ki, hogy bizonyos meghatározott esetekben meg lehet szüntetni a szociális támogatást, ezzel abszolút egyetértek. Úgy gondolom, és ezzel nem vagyok egyedül, hiszen erről beszéltünk már szocialista képviselőtársaimmal, mi egy szigorúbb szankciórendszert is el tudnánk képzelni, valószínű, hogy ilyen jellegű módosítást is fogunk javasolni. Hiszen úgy gondoljuk, hogy ha valaki az államtól támogatást kap, akkor méltánytalan és tisztességtelen dolog, hogy emellett elmegy feketén dolgozni, és ezt még jóvá is hagyjuk, ez nem más, mint a feketemunkának az egyfajta burkolt jóváhagyása, nem szabad ezt megengedni, különben soha nem lesz rend az országban.
Két olyan kérdésem lenne, amelyet fel szeretnék itt tenni. Az egyik - ugyan az államtitkár asszony említette -, hogy a szociális támogatottak vagy segélyen lévők többsége kistelepülésen és hátrányos helyzetű térségekben él, azért szeretném megkérdezni, hogy ezzel az eszközzel - ugye jól értelmezem - valamennyi önkormányzat élhet, nem csak a hátrányos helyzetű kistérségekben. Én Erzsébetváros országgyűlési képviselője vagyok, és Budapestre mindig azt mondják, hogy remek helyzetben van, én meg naponta azt tapasztalom, hogy nálunk is pontosan ugyanezekkel a problémákkal küszködünk, hogy alulképzett emberek egyszerűen képtelenek a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Tehát jó lenne, hogy ha itt is lenne mód arra - és örülök annak, hogy bólogat -, mert ezt nagyon fontosnak tartom, hogy itt nálunk, tehát a fővárosban, vagy a nem nagyon hátrányos településeken is, egyébként ugyanolyan nehéz helyzetben lévő állampolgárokon próbáljunk meg segíteni, próbáljunk nekik munkát adni.
Alelnök asszony is említette, én is azt szeretném firtatni, hogy lesz-e valamifajta bírálati joga az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak a foglalkoztatást illetően. Nem örülnék neki, ha lenne, mert eddig is nagyon sok ilyen problémánk volt, de azért szeretnék rákérdezni, hogy ugye amennyiben megfelel az előírásoknak, akkor nem lesz ilyen felülbírálati joga.
Végezetül még egy kérdésem van. A szövegben szerepel az, hogy az önkormányzatok eldönthetik tulajdonképpen, hogy kik azok az állampolgárok, amelyek nem alkalmasak munkavégzésre. Ez egy nehéz ügy több szempontból. Azt szeretném csak felvetni itt - az együttgondolkodás szempontjából -, hogy hogyan lehetne olyan megoldást találni: egyrészt meghagyni az önkormányzatoknak az önállóságot, de a másik oldalról viszont azt a fajta veszélyt, hogy esetleg egy agresszív fellépéssel ott helyben megfélemlítve akár a jegyzőt, akinek olyan határozatot kell hozni, hogy most például "gipszjakabot" úgy ítéli meg, hogy ő alkalmas munkavégzésre, és ő pedig azt szeretné, hogy ilyen határozat ne legyen. Hogyan tudjuk helyben a döntéshozókat megvédeni az ilyenfajta esetleges atrocitásoktól, ezen is el kellene gondolkodni. Köszönöm szépen.
Mi támogatjuk a javaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr.
Czomba képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, igyekszem visszafogott lenni, de ekkora horderejű törvény nagyon régen volt előttünk és számos kérdést vet fel, amit szeretnék itt ebben a körben tisztázni.
Egy mondattal Filló képviselőtársam mondatára reagálva. 2007-ben egyszer napirend előtt, kétszer pedig interpellációban jeleztem ezt a problémát, hogy nagy baj van: "Segély vagy esély" ez volt a címe, akkor még Lamperth Mónika volt a miniszter és ő azt válaszolta, hogy érti ő a problémát, de hát a szociális rendszerbe nagyon óvatosan kell belenyúlni - amit én értek, csak most ugye más helyzet van és ebbe most ne menjünk bele.
A következő. Ha célja a törvénynek az, hogy munkával többet lehessen keresni, mint segéllyel, akkor ezzel maximálisan egyet tudunk érteni. Ha az a célja és eléri ezt a célt, hogy minél előbb az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedjen el, ezzel is maximálisan egyet tudunk érteni. Az is igaz, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat rendszere tele van most munkára nem képes, alkalmas emberekkel, amit jó lenne megszűrni. Ezen a szemüvegen keresztül próbáljuk meg megnézni kicsit konkrétan ezt a törvényt, hogy teljesíti-e ezeket a feltételeket, avagy sem.
Konkrét kérdésem lenne. Itt a 10-es § (4)-es bekezdésében arról szól a törvény, hogy ugye nem számít majd a jövedelemszámításnál figyelmen kívül hagyni - engedjék meg, hogy ezt a rendelkezésre állási támogatást csak RÁT-nak nevezzem, bocsánatot kérek, ha valakit ez zavar, de gyorsabban haladunk - a RÁT-tal kapcsolatosan, hogy az örökségi nyugdíj feletti rész nem számít jövedelemnek. Szeretném kérdezni, hogy abban az esetben, hogy ha az egyik felnőtt szociális segélyen van, a másik pedig Rát-os és elhelyezkedik az elsődleges munkaerőpiacon, attól a pillanattól kezdve az ő jövedelme már jövedelem, onnantól kezdve az egyéb szociális ellátásokkal mi a helyzet - tehát gondoltak-e erre, hogy ez hogy fog a valóságban működni. Mert legyünk tisztában azzal, hogy lesznek olyanok, nem kevesen, akik a jogszabályokat hamarabb fogják értelmezni, mint mi és minden kiskaput meg fognak találni, mert azért működik most is úgy, ahogy. Zárjuk be ezeket a kiskapukat, ne nyissunk újakat.
A következő kérdésem lenne. A 35. § (4)-es bekezdés, itt van a 35 év alattiak 8 általános iskolai végzettsége. A következő oldalon valahol olvastam, hogy 7-8 ezer főben terveznek. Tessék mondani, elő van-e ez oktatási oldalról készítve? 7-8 ezer embernek a képzése nem egy egyszerű feladat, tehát kivel, hogyan, mi módon gondolják ezt megvalósítani? Azt is szeretném kérdezni, hogy ha menet közben a delikvens úgy dönt, hogy mégsem kívánja ezt elvégezni, ugye szankciót látok arra vonatkozóan, hogy törölni kell a rendszerből és mi újság a visszafizetéssel? Képviselőtársaim, itt igen jelentős összegről van szó, nagyon sokan azért fogják vállalni, sőt mást mondok, azért fogja elrontani a felvételi tesztet, majd amikor, hogy ne kelljen neki ebbe a rendszerbe bevonulni - tehát sorolom a kiskapukat, amelyekkel szemben aggályaim vannak.
Közcélú munka. A 36. § (2)-es bekezdés azt mondja: a közcélú munka olyan közmunkának vagy közhasznú munkának nem minősülő - nem akarom ragozni, ami. Tessék mondani, hogy ha se közcélú munkának vagy közhasznúnak, se közmunkának minősülőt nem húzhat be az önkormányzat, akkor mit fog az önkormányzat csinálni, milyen fajta tevékenységet; értjük mi a probléma: tehát nem lehet közmunka, meg nem lehet ezek szerint közhasznú, mit fog vele csináltatni. Napi 6 óra minimum 30 nap van a törvényben. Most elhangzik az, hogy hat hónap, meg akár nyolc hónap, meg ha részmunkaidőben, meg 66 ezer embernek, ez nagyon szépen hangzik, de a törvény arról szól, hogy minimum 30 nap és 6 órás munkaviszony. Ez a világon semmire nem teszi majd őket alkalmassá, meg jogosulttá sem. Tehát a 30 napos munkaviszony a nullával egyenértékű ebből a szempontból. Valószínű az önkormányzatokat se fogja ösztönözni a rövid időtartamú, a 30 napos munkavégzésre, mert a 30 napossal annyi papírmunkája van, mint egyébként majd a 8 hónapossal, meg a 6 hónapossal, de most ebbe nem akarok mélyen belemenni.
Hallottam, hogy a háromezer fő rendelkezésre áll, megmondom őszintén, én nem találtam ebben az anyagban. Tehát ha ez így van, akkor az egy újabb kérdés, hogy vajon háromezer emberre szükség van-e, tehát mondjuk - nem akarom bántani az egyik önkormányzatot se - egy 250 fős önkormányzatban, ahol egyébként van 17 rendszeres szociális segélyezett, nem biztos, főleg, ha kistérségi szinten van ez a probléma kezelve, ebben azért érdemes lenne elgondolkodni.
A következő kérdésem a 37. § a) bekezdése: ÁFSZ együttműködik. Nekem is ez a kérdésem, és ha nem? Vagy még egyet kérdezek. Én egy kicsit benne voltam annak idején. Az önkormányzat szolgáltat adatot nekem, mint kirendeltségvezetőnek - szolgáltatott - arról, hogy mi újság van; most meg én kérem, mint az ÁFSZ tőle, hogy mondjál valamit, és majd én véleményezem. Mit fog, milyen összefoglaló adatok alapján fog az ÁFSZ bármiféle érdemi dolgot mondani ezzel kapcsolatosan - azt mondom, hogy semmilyet, jóvá fogja hagyni, vagy 15 nap múlva semmit nem fog mondani és akkor onnantól kezdve él a rendszer. Honnan tudja az önkormányzat ütemezni azt az egy évet. Tisztelt képviselők, gondoljunk bele, települési önkormányzat januárban előkészíti: hó lesz, nem lesz hó, milyen időjárás lesz, hány gereblye kell, hány ember kell - van egy csomó ember a rendszerben bent olyan, aki főiskolát, egyetemet végzett, vagy érettségit szerzett, annak az életben nem fogok tudni megfelelő munkát adni, mert nem köteles elvállalni. Beszéljünk szerintem ennyire egyértelműen a törvényről, mert így jutunk előre.
A 37. § b) bekezdése, itt a kivéve: az egészségkárosodott, 55 év feletti - tehát önök most létrehozzák ugyanazt a rendszert, a szociális segélyes rendszert, csak most már kizárják belőle azokat, akiket, ami most él, csak - idézőjelben mondom és nem jó szó - "elit kör", ebben nagyon szeretnének majd részt venni. Kiket vesznek: egészségkárosodottak, 55 év felettiek, 3 gyereket egyedül nevelőt. Tessék mondani, mi újság a 2 kiskorú gyereket egyedül nevelővel, miért pont 55, mi újság az 52 évesekkel; ha valakinek több gyereke van, azt nem a szociális segélyezési rendszeren, tehát a családsegítő, illetve a családi pótlék rendszerén, ha valaki nem egészséges, nincs munkára képes állapotban - gondoljunk bele képviselőtársaim, most hoztuk meg a rehabilitációs járadékról szóló törvényt. A rehabos, ha 50 százalék fölötti, rehab. járadékra szerez jogosultságot, kap 30-egynéhány ezer forintot. Most ugyanez az 50 százalékos szociális segélyes bemegy ide a rendszerbe, az kap mondjuk, ha olyan a családi körülménye 56 ezer 190 forintot - képviselőtársaim, ugyanaz az ember, mit fog csinálni: osztok, szorzok, nem megyek én rehabilitációs járadékra, megyek akkor ide - ez a helyzet.
A következő a 37. § c), tehát ez az, ami gyakorlatilag arról szól, hogy konzerválja a mostani helyzetet. Nem akarok a részletekbe belemenni képviselőtársaim, de tudják nagyon jól, hogy többet lehet ma segéllyel keresni - és ezt bátran merem állítani, akár konkrét adatokat is, családot is tudok hozni -, mint adott esetben munkával. Addig, amíg a segély összege a mindenkori 8 órás minimálbér nettója, mi fogja ösztönözni a szociális segélyezettet vagy a RÁT-ost akár, hogy munkát vállaljon, a világon semmi. És ez a rendszer ezt az időzített bombát benne hagyja, mert azt mondja, hogy a fogyasztási egységes számítás ugyanúgy érvényes a szociális segélyezettekre. Persze azt is hozzáteszi, hogy vállalhatja a szociális segélyezett esetleg, hogy bemegy a RÁT-os rendszerbe. Tessék mondani, ki lesz az, aki azt mondja, hogy köszi szépen nem kérem az 56 ezer 190 forintot, hanem majd a 28 ezer 500-at és elmegyek dolgozni ugyancsak 56 ezer 190 forintért, mert ez erről szól - ez erről szól.
Aztán, a 37. § e) bekezdés. Azt szeretném kérdezni, hogy mennyire volt hatékony a rendszer. Most is működött, hogy ha a rendszeres szociális segélyezett elhelyezkedett az elsődleges munkaerőpiacon, akkor 3 hónapig 50 százalék, nem ragozom; van-e számuk, statisztikai adatuk ezzel kapcsolatban, hogy mennyire volt ez hatékony, és hogy működött - nem is az összegre, hanem inkább a főre, a létszámra vagyok elsősorban kíváncsi.
Szigorodnak az együttműködési szabályok, ez a 37. § f) pont, ami érthető, ha kiesik a rendszerből, egy évig nem tud visszajönni. Képviselőtársaim, azért nem szüntették meg és követtek el jogsértést a települési önkormányzatok, mert tudta, hogy ha a szociális segélyét megszüntetik - bármilyen oknál fogva, ami egyébként jogos -, hiszen másnap ez az ember ott lesz az ajtaja előtt és azt mondja, hogy rendben van, de ott van a két gyerek, ott van a család, valamit találj ki, akkor adjál átmeneti segélyt, valamit adjál, mert nekem léteznem kell. Most még több ember lesz ilyen vélhetően, ha szigorodik a rendszer, tehát azt szeretném kérdezni, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel. Most azért nem működött normálisan, mert nem szüntették meg; jogszabályt sértettek, mert tudták, hogy utána úgyis az ő nyakukba hullik vissza. Mi újság van most, milyen megoldást javasolnak?
Feketemunka. Egyetértek a képviselőtársammal, valamikor kétlépcsős javaslatot is hallottam, aztán most már ez három lépcsőbe sikeredett, tehát azt, hogy irgum-burgum, már bocsánat (Közbeszólás: Ejnye-bejnye!.), utána azt mondom, hogy három hónap pihi és majd megszüntetem. Nincs kapacitása a Munkaügyi Felügyelőségnek arra - ezt önök is tudják -, hogy ennyi embert ellenőrizzenek, meg stb., stb. De én ennél még visszábbmegyek, azt szeretném kérdezni, ez a feketemunka elleni harc? Tehát aki tisztességgel megkeresi azt a pénzt, amit meg szeretne keresni, és utána még feketén megy, azt büntetni; de aki rá van kényszerülve arra - és most nem akarok ebbe mélyen belemenni -, hogy feketén foglalkoztassák azért, hogy menjen dolgozni, tehát ez egy másik kérdés. Ha komolyan vesszük a feketefoglalkoztatást, akkor én is azt mondom, hogy ezt két lépcsőben meg lehet oldani. Első lépcsőben már mindjárt a három hónap, a második lépcsőben pedig akkor azt mondjuk, hogy megszűnt az ellátás - csak mondom, ha megszűnik, akkor hogyan tovább? Mi a megoldás?
A 114. § (1)-es (2)-es bekezdés: a RÁT-os 80 százalékkal van finanszírozva, a rendszeres szociális segélyezett 90-el, a rendszeres szociális segélyezett rendelet szerinti pedig megint csak 80-al, a munka meg 95-el. Azt szeretném önöktől kérdezni, gondoljuk végig az önkormányzat oldaláról, hogy hogyan fognak finanszírozni. Értem én, hogy önök azt szeretnék, hogy a 95 százalékot válassza és ne a 80 százalékot, tehát egy olyan rendeletet hozzon, ami aztán szigorú.
Miként működik ez a gyakorlatban? A rendelet azt hoz, majd amit hoz, vannak keretei, de azért ezt meg lehet tölteni más tartalommal is. Vegyünk két szomszédos települést. Az egyik szigorúan fogja venni, a másik "light-osabban" könnyebben! Belegondoltak képviselőtársaim, mi lesz ebből? Az egyik oldalon ugyanilyen feltétellel nem kapja a segélyt, A másik oldalon ugyanilyen feltétellel kapja a segélyt; "nehogy már a maga rendelete, maga nem jó polgármester, meg nem jó jegyző, stb". Ez így nem működik, hogy rábízom az önkormányzatra. Mentálisan alkalmatlan. Tessék nekem megmondani képviselőtársaim, hogy ki fogja megmondani, hogy valaki mentálisan alkalmatlan. A jegyző? Azt keresztbe fogják nyelni. A jegyző fogja megmondani? Nem. Mi az, hogy mentálisan alkalmatlan valaki, tetszik érteni? És egy csomó időzített bomba van az egész törvénytervezetben, és sokat tudnék most még beszélni, de nem beszélek.
Azt szeretném mondani, hogy nagyon jó, hogy egyáltalán idejött ez a törvény, mert nagy baj van, pont. Nagyon fontos lenne ebben előre lépni, pont. Az a kérdés, hogy ez a törvénytervezet előrevisz-e bennünket, vagy egy másik dzsumbujba visz be - most is abban vagyunk, de majd ez egy más jellegűbe -, amit megint csak toldozni-foldozni, javítgatni kell. Annyi módosítót kellen ehhez hozzáadni, megmondom őszintén, hogy ha én, amit csak vázlatosan mondtam, ezt mindet elfogadnák, az nagy öröm lenne egyébként, de nem vagyok benne biztos, mert ezek a vázakat, azokat az alapokat feszegetik, amire ez az egész épül - ha pedig ez mind átmegy, akkor ez már nem az a törvény.
Azt szeretném javasolni képviselőtársaimnak, hogy nagyon jól gondoljuk át azt, hogy hogyan döntünk ebben a kérdésben, mert még huszonöt kiskapu van, amiről nem beszéltem. Tehát ha mindezeket sikerül bezárni, akkor lehet ebből valami jót csinálni, de ahogy ez most előttünk van és ismerve a parlamenti forgatókönyvet, hogy az ellenzék javaslatai meglehetősen ritkán mennek át, tartok attól, hogy nem fog átmenni és így viszont nem fogjuk tudni akkor érdemben támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Élvezettel hallgattam képviselőtársamat már csak azért, mert egy kicsit a múltban is vájkált, olyan értelemben a szakmai múltjával alátámasztotta, amit szerintem többen értettünk, hogy miről szólt.
Vécsi István képviselő urat láttam jelentkezni és V. Németh Zsolt képviselő urat. Ha más kérdés, észrevétel nem lesz, akkor az ő hozzászólásukat követően zárnánk, és a kérdésekre a válaszok megadási lehetőségére kerítenénk sort. Köszönöm szépen.
Vécsi úr, parancsoljon!
VÉCSI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva képviselőtársamnak a véleményét, az fogalmazódott meg bennem, hogy az együttműködés az élet valamennyi területére nagyon lényeges és sajnos képviselőtársam felsorolta ennek az együttműködésnek a rossz példáját. Ez a törvénytervezet adna lehetőséget arra, hogy kilépjenek a segély világából és elmenjenek a munka világába, azt gondolom, hogy sok helyen más és rossz példák akadnak. Na de, nézzük meg ezt a törvénytervezetet.
Azt látom, hogy ez a törvénytervezet - és a minisztérium munkatársai mondják azt, hogy ha nem így van -, a közcélú foglalkoztatási résznek egy továbbfejlesztett része, amely azokat a tapasztalatokat, amelyeket szereztek az önkormányzatok vagy szerzett a minisztérium, megpróbálja egységbe foglalni és megpróbálja finomítani. Minden törvénytervezetre, erre is és másra is igaz, hogy nem oldja meg azon a területen egyik percről a másikra az összes valamennyi problémát, nyilván hogy ha nincs meg az együttműködés a felek között, akkor ez még inkább kimutatható.
Azt tartom fontosnak ebben a törvénytervezetben a legelső pontként, hogy különválassza azt az úgynevezett maszlagot, amiben most ez a 220 ezer ember van és él. Egyik részre, hogy kik azok, akik egészségi állapotukból adódóan nem képesek a munka világába visszamenni és nem képesek a helyi foglalkoztatásban részt venni; a másik csoportnál viszont egyértelműen láthatjuk azt, hogy kik azok, akikkel foglalkozni kell, akiknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy megszerezzék a nyugdíjalapot. Mert lehet, hogy érdemes most a segélyezettek körébe tartozni, de ha elérjük azt a kort, amikor a nyugdíj időszaka lesz, akkor bizony a segélyezetteknél nem úgy működik, mint akik a foglalkoztatásban részt vesznek - és jó, hogy ha a törvény előre foglalkozik ezzel a kérdéssel is.
Ezért azt szeretném kérdezni és javasolni, hogy amikor ez a két csoport különválik, akkor ne a két-három gyermek domináljon, hogy ki melyik csoportba lesz besorolva, hanem az egészségi állapota: alkalmas-e a munkavégzésre, vagy nem alkalmas a munkavégzésre. Ha alkalmas a munkavégzésre, akkor ezeket az embereket tegyük ebbe a csoportba és foglalkoztassuk őket. Azt gondolom, hogy korábban is, ahol komolyan vették az értékteremtő közmunka közcélú munkát, ott tudnak eredményt felmutatni; ahol nem vették komolyan, azoknak az elkövetkező időszakban is lesznek gondjaik, problémáik, nem fognak tudni eredményt felmutatni.
Ahhoz, hogy tudjunk eredményt elérni, azt is szeretném javasolni, hogy gondoljon a minisztérium arra a szituációra is, amikor az önkormányzatok a lehetőségeikből adódóan nem tudnak munkaeszközt, vagy munkavédelmi eszközt vásárolni, ezekre is biztosítsunk lehetőséget, hisz a másik oldalt egy ellenőrzésnél el kell számolni, és akkor nem tárhatjuk szét a kezünket. Egyébként is a munkavégzés során védenünk kell az embereknek az egészségi állapotát, tehát tegyük a későbbiek folyamán ezt a pontot is a tervezetbe.
Azt gondolom, hogy az a módszer, ami korábban a közcélú munka foglalkoztatásánál alkalmazva volt, hogy minden adott település tudta, hogy körülbelül mennyi az az összeg, ami rendelkezésre áll, ezt most is tartalmazza, és most is adjuk meg. És ez a 6 hónapos lehetőség kitárja azt a problémát, amit Czomba Sándor képviselőtársam mondott, hogy mi van akkor, ha januárban, februárban nem tudja foglalkoztatni, de egy másik időszakban tudja foglalkoztatni azon adott csoportban lévő embereket, nyilván akkor fogja az önkormányzat megkötni a szerződést, és arra a feladatra fogja igénybe venni azt a munkaerőt, létszámot. És azt gondolom, hogy ez a 6 hónap gyakorlatilag arra szól, hogy egy adott településen lévő, ebbe a csoportba tartozó létszámnak biztosít munkalehetőséget. Ez talán kevés, de azt gondolom, hogy szervezéssel lehet iránytani és nyilván nemcsak szervezéssel, hanem máshonnan, pénzt hozzátenni a dolgokhoz, és minél több embert megmozgatni és visszavinni, hogy legyen becsülete a munkának és ne segélyből éljenek.
Egyébként én a településemen azt látom, hogy az emberek többsége dolgozni akar, dolgozni szeretne, de nem zárja ki azt, hogy vannak olyanok is, akik pedig egyáltalán nem szeretnek dolgozni, és nem is akarnak, el akarnak bújni - van ilyen is, meg van olyan is, ilyen világban élünk, nem vagyunk valamennyien egyformák. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselőtársam.
V. Németh Zsolt, parancsoljon képviselőtársam!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tényleg sokfélék vagyunk, mert egészen eddig, míg ezt a törvényjavaslatot el nem olvastam, azt hittem, hogy ennek egyszerűbb megoldása is van. Hiszen az a 200 ezer ember közül az a 100, akire mondjuk ez a törvényjavaslat hatni akart, az is eléggé sokféle, de egyben talán van bennük valami közös, hogy csak olyan munkát tudnak ellátni, amely valószínűleg az a fajta munka évtizedekkel vagy évekkel ezelőtt szükséges volt, ma meg nincs a munkaerőpiacon. Ezért aztán a megoldás az lehet, hogy ha értelmes munkát találunk. Vajon mi lehet ilyen értelmes munka? No meg aztán célként megjelenik az is, hogy visszavezessük őket a munkaerőpiacra. Ezzel kezdem, ezzel a céllal, hogy milyen esetben hiszek ebben - akkor, hogy ha hasonló munka megjelenik az elsődleges munkaerőpiacon is.
Az elmúlt években vagy inkább évtizedekben nem csak az a fajta munka tűnt el, például a téglagyárakban levő kubikus emberek - konkrét helyzeteket mondok -, roma többségű falvakban rengetegen éltek például az Őrségben ilyenek, ez a fajta munka eltűnt a technológiai fejlődéssel. De van egy másik része a munkának, ami ma is megvan, csak az állam nem látja el ezt a feladatot. Nem látja el a közútkezelő kht.-k területén, nem látja el a vízrendezési társulatok területén, mert itt olyan forrásszűkítések voltak, hogy ezek a munkák egyszerűen elmaradtak. Tehát ennek a problémának a jelentős részét akkor is meg lehetne oldani, ha ezekhez a szervezetekhez megfelelő forrást tudnánk telepíteni. Mert például a közútkezelő területén az történik, hogy laptopja minden művezetőnek van már, amely napjában többször rögzíti az úthibát, meg a kaszálások számát; de az elvégzésére arra nincs pénz, tehát arra, hogy a problémát megoldja, arra nincsen, de magának a technikai hókuszpókuszra, hogy országosan összesítsék, arra van.
Tehát erre összegeket kellene fordítani, és akkor vissza tudnak menni ezek az emberek az elsődleges munkaerőpiacra. Az önkormányzati közmunkáknál is vajon az elvégzett feladatnak tényleg kampányszerűnek vagy projektszerűnek kell lenni? Hát nem, ott is kell kaszálni, közparkokat rendbe rakni - amúgy ezt a feladatot közmunka nélkül is meg kellene csinálni - és valószínűleg olyan emberekkel, amilyen emberekkel ezt ellátjuk amúgy a közmunkaprogramok keretében is. Tehát ezeket folyamatosan ebből a projektvilágból ki kellene szabadítani és visszarakni a legális munkákba, az elsődleges munkaerőpiacra, mert erre a feladatra szükség van, és ezek az emberek el is tudják látni.
A másik, az értelmes munka mellett ilyen feltétel, hogy legyen pénz erre a programra, és ha van pénz, akkor úgy vélem, hogy eddig is egyébként az önkormányzatok meg tudták oldani. Példát mondok. Ha egy településen 70 rendszeres szociális segélyezett van, de akár európai uniós, vagy hazai forrásból levő pályázatokból 20 fő számára tudtak biztosítani közmunka lehetőséget, akkor nem 20-al csökkent a rendszeres szociális segélyezettek száma, hanem 50-el. Azért 50-el, mert ennek nem csak arra van hatása, akinek felajánlják a munkát, hanem arra is, aki ezt nem fogadta el és a jogszabályi lehetőség egész eddig megvolt arra, hogy ezeket a rendszerből kizárjuk.
A rendszeres szociális segélyezett közül van az egyik része, aki nem tud dolgozni, és feltehetőleg szociális segélyezett is marad, ezzel a résszel most ennél a szakasznál nem foglalkoznék. Viszont egyik része elvállalja a munkát, örül is neki és képes is elvégezni; van egy másik része, aki nem vállalja el a munkát, mert nem akar dolgozni, no ezeket is ki lehet zárni. És van egy harmadik része, amely meg amúgy feketemunkát végez és ezzel az egész eddigi szisztémával nagyon jól éldegélt, mert kapott egy rendszeres szociális segélyt, mellette volt az alkalmi munkavállalói könyvvel egy 15 napos lehetőség és ezzel ő olyan előnyre tett szert azzal szemben, aki egy legális munkaerőpiacon minimálbérért dolgozott, hogy esze ágában sem volt ezt a fajtát abbahagyni, tehát ezt a harmadikat is kizárjuk.
Viszont ezeknél azért a félelmemet is elmondom, mert itt tényleg az önkormányzatok mértéktartására, bölcsességére, érzékenységére is szükség van. Hiszen kizárhatunk olyat is, aki például megalázva érzi magát, mert kvalifikált emberként nem biztos, hogy ki kell rakni az utcára söprögetni, és ezekre is gondolva lehetőséget kell biztosítani; mert meggyőződésem, más szinten is van értelmes munka, tehát szakmunkások számára is, kőművesek, burkolok számára is egy önkormányzat ezt meg tudja oldani.
Jogszabályokra is szükség van nyilvánvalóan, hogy ne legyenek kiskapuk. Azt mondom, hogy eddig is volt lehetőség a rendszerben, ha volt megfelelő pénz, ha nem volt, akkor az összes többire nincs szükség. Az egyik legfontosabb feltételnek azt tartom, hogy a társadalom ebben partner legyen. Úgy látom, hogy pont egyébként az országos példák kapcsán, tehát a monoki példa nagyon fontos e tekintetben, mert az egész ország szemét ez nyitotta fel, nem a belső műhelymunkák, nem hogy ki hol tárgyalt erről a problémáról. Egyszerűen a nyilvánosság elé tárva közbeszéd tárgya lett ez az ügy és azt mondom, hogy ma az emberek tömegével elfogadják azt, hogy igen munkát kell adni a segély helyett, és ez esetben kevésbé lesznek cinkosok ebben a hatóságok is - mondjuk egy orvos, aki azért kiirogatja azt a közmunkára behívott embert, aztán kezdődik a fogócska, hogy vajon meg tudjuk-e fogni. Tehát, ha olyan a társadalmi környezet, akkor ezek az anomáliák kizárhatóak.
Kérdéseim is vannak a törvényjavaslathoz. Egyrészt az, hogy az önkormányzatok számára való feladatszabás, amit helyesnek tartok, szerintem az önkormányzatok el tudják látni ezt a feladatot. De az vajon érinthet-e kétharmados tartalmat, tehát ez a fajta törvényben való rögzítés feles törvényben szabályozható-e?
A közfoglalkoztatási tervről és annak elfogadásáról már képviselőtársaim tettek fel kérdéseket.
A következő, amit szeretnék megkérdezni, az a kétféle rendszeres szociális segélyezetti státusz közti különbség, illetve nem tudom, hogy jól mondom-e, illetve a támogatás közti különbség. Ugyanis egyik fajtánál úgy látom, hogy 90 százalékos a támogatás, a másiknál 80 - többszöri nekifutással sem értettem meg a kettő közti különbséget, ez fontos lenne.
Aztán ez a háromezer fő közmunka-szervező nagyon foglalkoztat, úgy őszintén. Tehát a konkrét kérdésem az lenne, ki az ő munkáltatójuk, ki választja ki, ki finanszírozza. Vannak ugyanis e tekintetben félelmeim, mert ilyen országos hálózatokból eddig még vidékfejlesztésből, kistérségi megbízottból, azt meg mind pártirodákból irányították. Jó lenne, hogy ha ezt a veszélyt elhárítanánk, vagy ennek a gondolatát is, hogy ez valami központilag kiválasztott vagy állami szervezetekhez rendelt hálózat lenne.
Tehát ezek azok az aggályok, amelyek alapján kétségeim vannak a törvény sikerét illetően mindamellett, hogy a probléma célja, a megoldása támogatandó, de nem biztos, hogy ez a törvényjavaslat eloszlatja azokat a félelmeket, amelyeket itt képviselőtársaimmal együtt felvetettünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kontur Pál úr jelezte még hozzászólási szándékát.
Parancsoljon képviselőtársam!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvénytervezetet olvasván és hallván az itteni véleményeket is, az a vélemény alakult ki bennem, hogy tulajdonképpen Magyarország ilyen komoly gazdasági romlásban lévén, elég nagy, illetve nagyon nagy lehetőséghez is jutott, mert ezáltal le lehet bontani ezeket a régi rendszereket, és fel lehet építeni egy újat - nem sokszor volt esély ilyenre, ezt csak ilyenkor lehet megcsinálni, ez egy ország életében is elég ritkán adódik meg.
Azért hadd jegyezzem meg azt, hogy ma ebben az országban a többsége az embereknek most is dolgozik, szeretne dolgozni, vagy pedig dolgozott és most is szeretne dolgozni. A cigány testvéreink például nem csak a bányászatban, a gyárakban, mindenhol igen sokat dolgoztak, igen sokan dolgoztak, nem ők tehettek és nem a mai munkanélküliség - több mint 400 ezer munkanélküli - tehet arról a helyzetről, hogy ez kialakult az ő életükben. Tehát erre kell az államnak, egy kormánynak a megoldást megtalálni. A rendszerváltáskor lebomlott egy ipari struktúra, elég, ha csak valaki kimegy a Váci-útra - aki járt azelőtt is errefelé, az tudja, hogy hány gyár volt, hányan dolgoztak Csepelen, és most hányan dolgoznak - és ez szerte az országban ugyanígy van.
Tehát azt nem ismerem el, hogy a segélyezettek nem akarnak dolgozni, az emberek ugyanúgy dolgozni szeretnének. Van egy kis réteg, akiről képviselőtársaim is beszéltek, hogy ezek azt tanulták meg már gyerekkorukban, hogy fölkelnek és a szüleik még 10 órakor is az ágyban vannak, ezek ezt a példát látják. Ezeket sem lehet benne hagyni ebben a helyzetben, ezekért is meg kell tenni mindent, de két dologtól függ ez az egész. Azt, hogy ezek a programok, meg javaslatok, ez minden nagyon szép és jó mindaddig, amíg pénz van, mert mindig a pénz az, ami lehetőséget ad teszem azt egy önkormányzatnak erre finanszírozással egy ilyen program véghezviteléhez.
A másik pedig, hiába minősítünk vissza akárkit a rokkantságból, vagy akárhonnan veszünk ki ebből a rendszerből és próbálunk áttenni a másikba, hiába szankcionálunk feketemunkásokat, feketemunka végzést a szankcióval ez nagyon szép dolog, csak éppen a helyzetet megoldani nem lehet, ezt kizárólag munkahelyteremtéssel lehet megváltoztatni. Akkor, amikor van munkahelykínálat, és ahol normálisan meg is lehet abból a pénzből élni, az ember méltóságát az elvégzett munka és annak ellenértéke adja, tehát mindenkinek probléma az, lelkileg is probléma, ha nem tudja kifizetni a rezsijét, nem tudja a gázt, a villanyt, a megélhetését biztosítani, ez lelkileg sújtja az embereket, pláne a munkásembereket.
Tehát ha van munkahelykínálat, ha ez az állam feladata, hogy olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, hogy munkahelykínálat legyen, mert ezek a rehab. programok és a változtatási lehetőség is be van határolódva mindaddig, amíg igazi munkalehetőség nincs és nincsenek munkahelyteremtő programok nagy mennyiségben. Kis mennyiségben ez helyi problémákat tud megoldani, de ott, ahol: az Ormánságtól kezdve, Dél-Békéstől vagy a Nyírségtől kezdve, Borsodot nem is említve, de Tolnát is említhetném, ahol falvak vannak - mit tudom én 3-400 vagy 1000 fős falu - és mindenki munkanélküli, ott az önkormányzatnak is be van határolva, hogy mennyit lehet kaszálni, kaszálással közmunkára vinni embereket vagy mit tudom én ilyen helyi munkákra.
Véleményem szerint ez nem látszik ebből a javaslatból, ezt hiányolom, mert szankcionálni, meg helyileg maszatolni dolgokat lehet. Az önkormányzatokra lehet felelősséget, megoldási kényszert alkalmazni, el is vállalják, mert végső soron a helyben lévő embereknek a boldogulásáért kell dolgozni, de vagy csak részben tudnak ennek megfelelni, vagy pénz hiányában. Idáig ez volt a probléma, vagy mindig is volt ilyen probléma, minden időben probléma a pénz, de ugyanakkor az államtól, mint fő vezetőjétől egy országnak ad hoc kell a munkahelyteremtésnek a szaporítását, fejlesztését elvárni és az a kötelessége is. Tehát az a megoldás, ha munkahelykínálat van, nagy mennyiségű munkahelykínálat, ez nincs benne ebben a javaslatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársam. Mielőtt visszaadom a szót a kérdések, válaszok megadására, azelőtt néhány gondolatban szeretném a saját álláspontomat is kifejteni ehhez a történethez illesztetten.
Számomra örömteli volt ez a mai egyeztetés a bizottsági ülés keretei között, mert rengeteg olyan dolog sejlett fel, amely a korábbi időszakban is már az asztalra került, akár általam is, de más képviselőtársak által is.
Szeretném elmondani azt, hogy - ahogy Filló képviselőtársam jegyezte - az élet nem Monokkal kezdődött. Ezt nem azért fogalmazom így meg, mert el akarom venni annak a létjogosultságát, hogy a monoki polgármester ebben a dologban megszólalt, nem; hanem azért, mert egyrészt - bár nem oly látványosan -, de tény és való, hogy másfél évvel ezelőtt a szakmai együttgondolkodások ezekben a dolgokban elég intenzíven elindultak.
A másik része a történetnek, hogy már csak azért sem Monokkal kezdődött az élet, mert nem azt a pályát futjuk, mint amit a monoki polgármester képviselt. Egyébként ezt vele karöltve, vele egyeztetve az elmúlt napokban polgármesterekkel, kistérségi szerepvállalókkal közösen is megfogalmaztuk. Az ő jelenlétében és a vele való egyetértésben, hozzáteszem, hogy alapvetően nem az a helyénvaló, hogy ha a segélyek megszorítását kötjük olyan típusú feltételekhez, hogy akkor van, és hogy ha; hanem az, hogy ha a lehetőségek színpadát nyitjuk meg, és a lehetőségek színpadának a megnyitását elérhetővé tesszük az emberek számára. Ösztönözzük őket, másrészt pedig bizonyos értelmű - jó értelmű - akár megszorításokat is teszünk annak érdekében, hogy ők ezeket vállalják.
Tehát magyarul ez a program és ez a törvénytervezet nem másról szól, mint a munkára ösztönzésről. Nem másról szól, mint arról, hogy az a 200-210 ezer ember, akiről a korábbiakban szó esett, annak minél nagyobb hányada érintetté váljék. Annak minél nagyobb hányada legalább fogható időtartamra, és az a jó, ha nem 30 napra - teljesen egyetértek ebben Czomba képviselőtársam is használta, azt hiszem -, hanem minél hosszabb időtartamra érintetté válik. Már csak azért is, mert akkor van lehetősége annak, hogy egy picit asszimilálódni tudjon, és egy picit közelebb tudjon kerülni az elsődleges munkaerőpiachoz.
Hozzá kell tenni azt is, hogy persze mindahhoz, amiről beszélünk, a források is szükségszerűek. Ismereteim szerint - úgy, ahogy képviselőtársam mondta az előbbiekben - olyan 97 milliárd forintnyi pénzügyi forrás az, ami gyakorlatilag egyrészt szükségszerű a segélyezés fenntartására, másrészt pedig a köztípusú foglalkoztatási forma ezen keretek közötti finanszírozására ad módot és lehetőséget. Ennek a fedezete - ebből durván ez egy 50 milliárd forint ez a második rész - azt jelenti, hogy a 200 ezer emberből gyakorlatilag durván a fele, százezres nagyságrend az, aki átlagosan 6 hónapos futamidőt érintően gyakorlatilag jogviszonyt tud létesíteni. És itt most nem kezdek el ötletelni és elemezgetni, de többen elmondták itt a mai nap folyamán, hogy nyilván lesznek olyanok, akik hogy ha a lehetőség színpada megnyílik, talán akkor sem kívánnak a lehetőségekkel élni.
Nagyjából azt érzem és látom, hogy a ma rendszeres szociális segély keretei között élő emberek köréből szinte kivétel nélkül, aki munkavállalási hajlandósággal, készséggel fog bírni, az be fog tudni kapcsolódni ebbe a történetbe, legkiváltképp akkor, ha az önkormányzatokkal való szoros együttműködés és együttgondolkodás meg tud történni. Nyilván olyan rendszert kell összerakni, amelynek keretei között az önkormányzatok is érdekeltek ebben a történetben. Azt pedig nem hiszem, hogy másképp lehet megcsinálni, csak úgy, hogy ha mondjuk finanszírozás-technikai oldalról is az önkormányzatoknak is a javára válik a dolog.
Itt ugye beszéltünk erről a rendelkezésre állási támogatásról: a RÁT-ról, a rendszeres szociális segélyről, meg magáról a foglalkoztatás módjáról. Erről csak azért, mert némi fenntartás, kétely vagy bizonytalanság volt, hogy hogy is néz ki ez a dolog. Az önkormányzatok részéről akképpen, hogy ha foglalkoztatnak, akkor gyakorlatilag 5 százalékos önrészt kell betenni a történetbe, vagy még azt sem, mert a pénzügyi és természetbeni juttatásokon keresztül még ez a forrástöbblet is utolérhetővé válik. A másik oldalról nézve, ha pedig azon mentességeket, amelyeket a törvénytervezet magában hordoz, az a négy - ismerik képviselőtársaim: egészségi károsodás, 55 év, nem akarom sorolni végig a történetet - , ha azokon kívül eső élethelyzetek alakulnak ki és ebben a rendelkezésre állási támogatásban részesülnek az emberek, akkor 20 százalékos az önkormányzati részvételi arány forrásfinanszírozási szükséglet. Magyarra fordítva a szót, abban érdekeltek az önkormányzatok is, hogy a munkalehetőségek kínálatát tegyék meg és nyilván - ahogyan Filló képviselőtársam mondta - a másik oldalról pedig ennek a finanszírozási hátterét biztosítsa.
Szeretném hozzátenni, hogy ez az egész történet meggyőződésem szerint talán három dologgal jellemezhető. Egyrészt azzal, hogy nyilván a szolidaritás fenntartása szükségszerű, azok irányába - jó értelemben azok felé -, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy önmaguk ezen nem képesek változtatni: egészségkárosodás, sok minden egyéb más. A rászorultság - a szolidaritás mellett a rászorultság - a második olyan tényező, amely párosul ezzel a dologgal. A harmadik pedig nem lehet más, mint az, hogy az egyéni felelősség, az egyéni felelősségvállalás kérdésköre is bekerüljön a rendszerbe. Az nem működik hosszú távon, évtizedeken keresztül és tovább, hogy sokan úgy gondolják el az életüket, hogy nekik nincs dolguk a világban. Azt gondolom, hogy mindenkinek van dolga a világban. Azt gondolom, hogy kinek így, kinek úgy, de van, vagy kell hogy legyen hozzáadott értéke a közöshöz, tehát ilyen értelemben olyan lehetőséget kell tudni csinálni, ahol mindenki számára vannak kapaszkodók.
Nyilván e tekintetben talán érzékeny, de felül kell vizsgálnia, adott esetben gondolni, vagy át kell gondolni a mentességek körének kérdését. Ugye itt is a négy mentesség kérdésköre közül legkiváltképp kettővel foglalkoztunk a bizottság ülésén. Az egyik az volt, hogy a három gyermekét egyedül nevelő, a másik pedig az volt, hogy az önkormányzatok saját rendeletben határozhassák meg azt, hogy és kik még azok, akik. Én is úgy érzem, úgy gondolom, hogy ez két olyan vékony mezsgyén való haladás, amely tekintetében akár torz helyzetek is, torz élethelyzetek is kialakulhatnak. Nyilván úgy kell gondolkodnunk ebben a dologban, hogy ne okozhassa ez például ma meglévő életközösségek különválását, meg sok minden egyéb mást. A másik oldalról nézve úgy kell gondolkodnunk, hogy az önkormányzatok ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy vagy nem mernek szabályozást, rendeletet hozni ezen okból, vagy olyan rendeleteket hoznak, amelyek az egyik település a szomszéd településsel homlokegyenest másképp néz ki, mert abban nyilván a konfliktushelyzetek sokasága alakul ki.
A baj, a probléma ott van, hogy az elmúlt hónapokban rengeteg olyan beszélgetésen vettem részt önkormányzati és más civil szféra képviselőivel is, ahol ezeket a kérdéseket feszegettük, hogy az egyik része az önkormányzatoknak azt mondja, hogy így, a másik része az önkormányzatoknak azt mondja, hogy homlok egyenesen másképp. No így ebben a történetben, 3200 önkormányzat szintjén, elég nehéz olyan rendszert szülni, amely egzakt, egyértelmű és mindenki számára kielégítő is lenne. Azt gondolom a magam részéről, hogy egyébként nem nagyon kellene az önkormányzatok szintjén rendeleti szabályozással különösebb módot adni, mert ez egyrészt ilyen értelmű veszélyeket hordoz magában, meg bizonyos értelemben instabilitási helyzeteket is kialakíthat.
A másik, amiről mindenképpen szólni szeretnék. Azt hiszem, azt gondolom, hogy az első és mindig az első az, hogy ösztönözni kell. De az ösztönzés mellett azt gondolom, hogy használni és alkalmazni kell a jó értelemben vett, a jó értelemben vett szankcionálást is. Ezalatt azt értem, hogy ha fekete, akkor fekete. Ezalatt azt értem, amit Czomba képviselőtársam mondott, csak ő "light-osan", én ettől keményebben fogalmazok, nem simogatni. Ugye nem három hónapos maszatolási időszakot előírni - mint ahogy használta a szót adott esetben -, hanem hogy ha valaki az állam által, az állampolgárok által befizetett adóforintokból különféle juttatásokhoz jut a rászorultsága okán, a szolidaritási elv alapján kap segélyeket, akkor az az ember ne akarjon és ne vállaljon feketén munkát. Mert ez egészen más élethelyzet, mint az elsődleges munkaerőpiacon, amikor emberek adott esetben a szorult helyzetükből fakadóan akár még annak a tudatában is, hogy nem képeznek majd szolgálati időalapot a nyugdíjukhoz, bevállalják a feketemunkát, mert nincs mellette nekik semmilyen juttatásuk. De, és itt ebben a helyzetben, akik a rendszer szociális segélyezési kerete között vannak jelen, ebben a helyzetben valamilyen támogatásban részesülnek; ha pedig részesülnek, akkor emellett a feketefoglalkoztatás a számomra nem elfogadható kategória. Úgyhogy képviselőtársam, azt javaslom, hogy akár közös módosító beadásában is hajlandó vagyok képviselőtársammal együtt gondolkodni és alá is írni.
Tehát azt szeretném jegyezni, mint a korábbi ülésen is, hogy persze ahhoz az kellene, hogy mondjuk, a képviselőcsoportjának az álláspontját is hozza ebben a tekintetben, hogy olyan módosítót tudjunk beadni, amelyet a parlamentben meg is tudunk szavazni. Ne úgy, mint adott esetben a rehabilitációs járulék emelése vonatkozásában, ahol teljesen egyetértve önnel, személyes álláspontjával, a bizottsági ülésen elhangzik az álláspont, majd után az derül ki a számomra, számunkra, hogy ebben a vonatkozásban a frakció álláspontját nem tudja hozni részben sem, nemhogy teljes egészében. Tehát azt hiszem, azt gondolom, hogy az jó, ha mi szakmailag az álláspontjainkat cövekeljük, leverjük, de az sem baj, ha mondjuk a saját frakciónk álláspontjai e tekintetben kovácsolható és hozható.
De még egyszer szeretném hangsúlyozni, azt gondolom, a fekete az fekete: már a foglalkoztatás tekintetében. Ha valami, és főleg és akkor - még egyszer hangsúlyozom -, ha mellette valamilyen eljárásban részesül, az embernek akkor el kell dönteni, hogy vagy foglalkoztatottá válok más keretek között, vagy nem veszem igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Abban a vonatkozásban, ami a Vécsi képviselőtársam részéről felvetődött, abban úgy érzem, hogy ma lyukas, hiányos a törvénytervezet, sok mindenre gondolt, erre nem - és én is úgy hiszem, ahogy képviselőtársam, hogy erre is gondolni kell.
Mondom, hogy miről beszélek. Arról, hogy ugyan a bér- és a járulék terhek átvállalása tekintetében gyakorlatilag kvázi a 100 százalékig elmegy a történet, de minimális anyag- és eszközfelhasználás vonatkozásában nem ad elmozdulási lehetőséget 10-15 százalék vonatkozásában sem. Ez pedig azért lenne nagyon fontos, mert legkiváltképp ott és ahol sokan vannak ilyen sajátossági jegyekkel megáldott emberek, a hátrányosnak mondható kistelepüléseken vagy épp a mikrokörzetekben, kistérségekben, ott jellemző. Ezek aprófalvas települések többségében, nem kizárva Budapestet, de többségében aprófalvas települések. Szeretném jelezni, hogy ott félelmetesen nagy gondot és problémát jelent az, hogy mondjuk az eszközök, azok az eszközök, amelyek a szóhasználat szerint: furik, a lapát, a csákány, a bármilyen kézzelfogható eszközök megvétele is adott esetben gondot jelent. E vonatkozásban kellene, hogy legyen egy minimális mozgástér, mint ahogy egyébként mondjuk a közmunkaprogramok keretei között is szokott lenni erre lehetőség. Ezt fontosnak tartom, mert ez segítheti azt a folyamatot, ami az önkormányzatok szerepvállalási hajlandóságát is növelheti ebben a történetben.
Nem akarom túlragozni a dolgot, ezért befejezem itt a mondandót, de úgy érzem, hogy az összes felvetésünk mellett ez a törvénytervezet egy új pályát, egy új lehetőséget nyithat főleg és legkiváltképp azok számára, akik adott esetben hosszú időn keresztül önhibájukból vagy önhibájukon kívül kirekesztettek voltak a munkaerőpiacról, főleg az elsődlegesről. Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes elgondolkodni az általános vitára való alkalmasság kérdésköréről.
Most jött el az ideje annak, hogy a szakállamtitkár asszony részére visszaadjam a szót, hogy a felvetődött kérdésekre a választ legyen szíves megadni. Köszönöm szépen.
Parancsoljon!
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) válaszadása
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Bár elnök úr sokban segített és sok mindenre már válaszolt is, de azért néhány általános észrevételt hadd tegyek, mielőtt a konkrét kérdésekre válaszolok.
Mi sem gondoltuk, hogy egyszerű a megoldás, de hogy ennyire nehéz, azt a munka folyamán láttuk, hogy iszonyatosan nehéz társadalmi problémával állunk szemben és nem tudunk rá egyszerű és nagyon egyértelműen jó megoldást találni; de hogy valamilyen megoldást kellett találnunk és el kellett mozdulni, és muszáj másként gondolkodni és másként beszélni, az egyértelművé vált számunkra.
Azért néhány szót hadd mondjak erről az úgynevezett elit klubról. Tudom, hogy idézőjelbe tette, de azért nem annyira jó az elit klubba tartozni, tehát szerintem az emberek többsége jogosan, de nem jószántából tartózkodik ebben a klubban. Monok - az, hogy nekünk nagyon nagy nehézséget jelentett a monoki példa, az többek között ebből adódik, ugyanis nem pontosan és nem jól tájékoztatták a közvéleményt arról, hogy mit jelent ma ez az elit klub és mit jelent ma szociális segélyen élni. Ott, ahol a minimálbérnél többet kap egy család szociális segélynél, ott a jegyzőt kéne megnézni, megvizsgálni, mert rosszul szabja ki a segélyt.
Ma a családi segélyezésben két korlát is van. Az egyik korlát, hogy az egy főre eső jövedelem - fogyasztási egységgel korrigált jövedelem, tehát ez még csak nem is a nyugdíjminimum 90 százaléka, hanem gyerekek esetében már ennél jóval kevesebb, meg a második felnőtt esetében - nem érheti el az egy főre eső fogyasztási egységen korrigált jövedelem a nyugdíjminimum 90 százalékát - szeretném mondani, hogy ez messze az OECD által mért szegénységi küszöb alatti összeg. Ebbe, a család jövedelemébe bele kell számítani minden szociális transzfert: a családi pótlékot, a gyest, a gyedet, ápolási díjat, talán csak a temetési segélyt nem és ezt az összeget egészíti ki a szociális segélyezési rendszer. Ez a szociális segély átlagosan ma az országban 27-28 ezer forint, ami egy főre esve 5-6 ezer forintot jelent, ha ebből el lehet tartani egy gyereket, egy családot, akkor én azt szívesen megnézném, hogy ezt hogy oldják meg, mert szerintem elképesztően nehéz. Éppen ezért nagyon fontos, hogy azt lássuk, hogy ezek az emberek tényleg dolgozni szeretnének.
Volt egy felmérés, amelyet a szociális segélyezettek körében végzett a tárca. 80 százalékuk dolgozni szeretne, nem szeretne segélyen élni: kiszolgáltatott, kiszámíthatatlan lét, reménytelen lét a segélyezetti lét és nagyon alacsony ma Magyarországon ez a segélyösszeg.
A monoki megoldás több szempontból nem volt tökéletes. A leginkább azért, mert nem volt alkotmányszerű és nem felelt meg egy jogállami követelménynek. Az alkotmányossági követelmény azt is elvárja a tárcától, hogy olyan megoldásokban gondolkodjunk, amely nem sérti meg azt az alkotmányos alapjogot, amiből az Alkotmánybíróság levezette a szociális segélyhez, vagy a foglalkoztatás elvesztése esetén az állami támogatáshoz való jogosultságot, ez pedig egy sérthetetlen alapjog, az emberi méltósághoz való jog. Tehát nem mehetünk odáig, hogy megvonjuk a segélyt, megvonjuk azokat az állami támogatásokat, amiből legalább az életét meg tudja menteni az ember vagy a családjának az életét.
Mi az, amit nem tudott ez a törvényjavaslat felvállalni. Többek között nem tudjuk felvállalni a feketemunka kifehérítését, nem tudjuk felvállalni az adócsalók elleni küzdelmet, nem tudjuk felvállalni a jövedelemeltitkolással szembeni állami fellépést. Mi arról beszélünk, hogy a szociális segélyezettek körében igenis büntetni kell a feketemunkát, de nem lehet ezt a büntetést annyira szigorúan tennünk, hogy utána visszakerüljön egy újabb segélybe, vagy a mi szociális segélyezési rendszerünk következtében ki is essen a szociális segélyből. Nem szabad elfelejteni, hogy ugyan nagyon sokan vannak egyedülállóak a szociális segélyezettek között, de azért több mint a felének családja van és a gyereküket is el kell tartani és a gyerekért is felelősséget kell vállalni.
Néhány konkrét kérdés, ami itt felvetődött. Hét-nyolcezer fő az, akinek jelenleg a szociális segélyezettek között nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége. A 11 százalék, aki nem fejezi be az iskolát, az egy elképzelhető valós szám, bár ezt, miután nem a mi tárcánk felelősségi körébe tartozik, nem tudom megerősíteni, de azt pontosan tudom, hogy aki a középiskolát befejezi, annak 20 százaléka funkcionális analfabéta, tehát a probléma sokkal nagyobb, minthogy hányan hagyják ott az iskolát vagy hányan nem.
A területi megoszlása a segélyezetteknek. A 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben gondolom senkit nem fog meglepni - él a szociális segélyezettek 90 százaléka. Az elmúlt időszak tendenciáit vizsgálva, egyre kisebb településekre szorulnak be ezek az emberek, általában a romák általi többségi településeken, tehát gettó településeken, rossz képzettséggel, rossz végzettséggel, rossz infrastruktúrával - innen kijuttatni őket a munkaerőpiacra rengeteg pénzzel, nagy erőfeszítéssel, kis eredményekkel lehet csak.
A 6 havi foglalkoztatás. Egyévi foglalkoztatásra ad lehetőséget a szociális törvény, illetőleg minden évben a költségvetési törvény következtében maximum egy évig lehet foglalkoztatni közcélú munkában az embereket. A 6 havi és az egyhavi is egyfajta garancia. Az egyhavi annak érdekében, hogy ne történjen meg az, hogy valaki - elhangzott, csak ráerősítenék - egy önkormányzatnál azzal büntesse a szociális segélyezetteket, hogy mondjuk havonta egy napra, vagy két napra előre nem látható időben berendeli őket munkára; tehát azt szeretnénk, ha minimum 30 napi foglalkoztatás lenne ebben a törvényben. A 6 havi foglalkoztatás azt jelenti, hogy ha 6 havi rendelkezésre állási támogatást állapít meg az önkormányzat, akkor az valószínűleg a saját hibáján kívül nem tud több közcélú munkát szervezni, tehát ebben az esetben a szociális segélyt kell újra megállapítani. Tehát nem arról van szó, hogy most mi itt a végletekig büntetnénk az önkormányzatokat, hogy aki nem tud, az is szervezzen közcélú munkát, mert ez sokkal többe kerül és hívják le a költségvetésből, hanem azt szeretnénk, hogy ha ésszerűen és kellő keretek között tudnának ezzel élni az önkormányzatok is.
A közfoglalkoztatási tervnél nem tudok mást mondani, mint ami a jogszabályban van benne: az állami foglalkoztatási szerv véleményezi ezt a közfoglalkoztatási tervet. Nyilvánvalóan ezt sem kötelezővé nem lehet tenni az önkormányzat számára, sem az állami foglalkoztatási szervnek nem lehet azt mondani, hogy köteles ezt a véleményt megadni. Abból indultunk ki, hogy végre Magyarországon ma lehet arról beszélni, hogy a szociálpolitika foglalkoztatáspolitikával kezdődik, és aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre van szükség azért, hogy minél kevesebben szoruljanak a szociálpolitika mindig utólagos és reszocializációt jelentő és így nagyon drága eszközéhez. Abból indultunk ki, hogy a józan ész is azt diktálja, hogy az állami foglalkoztatási szervezet és az önkormányzatok szorosan együttműködjenek.
Rengeteg olyan eleme van ennek a jogszabálytervezetnek, ami nem került be a törvénymódosításba, de módszertani anyagokkal, pályázatokkal és mindenféle egyébbel próbáljuk segíteni, hogy ez valós foglalkoztatás legyen, értékteremtő foglalkoztatás legyen és ne csak utcaseprés és ne csak ároktisztítás, hanem tényleg normális munka legyen, hiszen ne felejtsük el, hogy 2500 diplomás is van a szociális segélyezettek között és több tízezer olyan ember, akinek szakmunkás képesítése van. Nem kell minden munkát elfogadni - még így is nagyon szigorú a mi szociális törvényünk -, hanem csak a végzettségénél eggyel alacsonyabb szintű munkát kell elfogadnia. Franciaországban például két végzettségének megfelelő munkát kell felajánlani a foglalkoztatási szervnek, és csak utána jönnek a szankciók, hogy ha ennek nem tesz eleget. Majd hogyha kihagytam valamit, akkor majd megkérem a kollegáimat, hogy ők is segítsenek.
Valóban több mint másfél éve kezdődött el ez a program; én egy kicsit visszább mennék azzal, hogy amikor az Országgyűlés elé került és önök elfogadták a "Legyen jobb a gyerekeknek" programot, az nem a gyerekekről szólt csak, az egy átfogó szegénységellenes programja Magyarországnak. Ahhoz képest ez csak egy kicsi elmozdulás, hogy a szociális segélyen élők esetében hogyan tudjuk biztosítani, és hogyan tudjuk lehetővé tenni törvényi úton is a foglalkoztatást.
A feketefoglalkoztatás szigorúbb szankcióira szeretnék visszatérni. Nagyon nehéz azt mondani, hogy rögtön és sokkal szigorúbban lépjünk fel. De itt a feketefoglalkoztatás esetén ugyanezt a szigort és szankciót szeretnénk a foglalkoztatókkal szemben is elérni, hiszen ezeket az embereket valaki foglalkoztatja.
Igaza van a képviselő úrnak abban, amikor azt mondta, hogy nem lenne probléma, ha ezek a munkák megjelennének a munkaerőpiacon - de azért beszéljünk egyértelműen: ezek nagyon rossz munkák, nagyon rossz munkák és nagyon kevés pénzzel megfizethető munkák. Jelenleg a nettó minimálbér alatti összegeket kapnak feketemunkásként is ezek az emberek, tehát hogy ha nem lenne ez a nettó minimálbér, akkor talán meg tudna jelenni a munkaerőpiacon is ez a rossz munka, amit egyébként rossz helyzetben lévő településen élő emberek végeznek. Ha azt mondjuk, hogy a feketemunkát azonnal szankcionáljuk, akkor azonnal belép az az alkotmányos kötelezettsége a magyar államnak vagy az önkormányzatnak, hogy helyette az élethez és az emberi méltósághoz való jogot milyen formában biztosítja.
Mi abban hiszünk, hogy ha ez fokozat: először figyelmeztetés, utána 3 hónapi felfüggesztés, majd 2 éven belüli kétszeri feketemunka esetén a segély, illetőleg a RÁT megvonása; ha emellé szociális munkát is teszünk és erősítjük ezt a tevékenységet, akkor ezek az emberek talán nem jutnak el oda, hogy a másodszor is feketemunkán kelljen kapni őket és elveszítsék a segélyeiket.
Felmerült az a kérdés is, hogy mennyire volt sikeres a szociális segélyből való kivezetés, ami azt jelenti, hogy a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés esetén a segély 3 hónapig 50 százalékban, további 3 hónapig 25 százalékban jár. Azt szeretném mondani, hogy 2006 óta talán ez volt a legsikeresebb módosítása a szociális törvénynek, közel 20 ezer ember van még bent a 200 ezres segélyezett között, akiknek már van munkájuk, és a csökkentett összegű szociális segélyt kapják.
Az együttműködést rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy e nélkül megvalósíthatatlan a program és azt remélem, hogy mindkét szervezetnek a józan esze azt diktálja, hogy itt egy fokozott együttműködéssel oldják meg a kérdést. Sőt az együttműködést nem csak az önkormányzat és az ÁFSZ között, hanem a kistérségi szinten, talán a még nagyobb térségi szinten is elképzelhető, hiszen a közfoglalkoztatási terv nem csak a közcélú munkalehetőségeket kell, hogy számba vegye, hanem általában a környéken az elérhető távolságokban igénybe vehető foglalkoztatási lehetőségeket, munkaerő-keresletet, idénymunkákat is fel kell, hogy tárja, hiszen erről szól a közfoglalkoztatási terv.
Tudom, hogy nagyon sokan nem szeretik a közfoglalkoztatási tervet. Amikor polgármesterekkel erről beszéltem, akkor kiderült, hogy mindenki tiltakozik ellene. De amikor megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy hány szociális segélyezettje van, tudja-e, hogy milyen végzettségük van, tudja-e, hogy mióta nem dolgoznak, tudja-e, hogy milyen típusú munkákra képesek, alkalmasak-e egyáltalán munkavégzésre, tudja-e, hogy milyen vállalkozások vannak, meg idénymunkák a településen, mindegyikre tudták a választ. Arról van szó, hogy ha ezeket az adatokat mondjuk a foglalkoztatási szervvel, a munkaügyi szervezettel is ismertetjük, ők pedig azokat a lehetőségeket, hogy milyen képzésekre, átképzésekre, milyen munkaerő-piaci megkeresésekre van lehetőség, hova tudunk mobilitást segítő eszközöket teremteni, akkor valószínűleg egy fokozott és jól értelmezett együttműködéssel nagyobb sikereket fogunk tudni elérni, mint amit csak a törvénytervezetből lehet látni.
A RÁT és a szociális segély közötti viszony vagy különbség és az ismérvek, kritériumok, hogy mi szerint kerül valaki egyik vagy a másik kategóriába. Azt hiszem, hogy talán ez volt a legnehezebb probléma, amit meg kellett oldani. Az egészségkárosodottak azok kerülnek a szociális segélyezetti rendszerbe, és ezért nem vehetjük számításba őket a rehabilitációnál, mert nincs meg a szükséges szolgálati idejük ahhoz, hogy rokkantnyugdíjasok legyenek, tehát ezért kapják egészségkárosodás címén a szociális segélyt. Az 55 éven felüliek esetében azt mondtuk, hogy nem zárjuk le, nem zárjuk ki ezt a kategóriát, de nagy valószínűséggel - ismerve ezt az elit klubot és az összetételét - azok az emberek, akik már elérték az 55 éves életkort és már tartósan sok-sok éve, mondjuk a rendszerváltás óta munkanélküliek, kevesebb eséllyel mozgósíthatók és vezethetők vissza a munkaerőpiacra, mint azok a fiatalok, akikre fókuszálni szeretnénk. De ez nem azt jelenti, hogy nem kérheti - nagyon sokan dolgoznak 55 év felettiek, szerintem továbbra is lehetőségük van, hogy a közfoglalkoztatásban részt vegyenek.
A 3 és többgyerekesek esetében abból indultunk ki - és aki egyedül neveli -, hogy ma Magyarországon, különösen a kisgyerekeknél nem megoldott a gyermek napközi felügyelete; a bölcsődéskorú gyermekeknek mindössze 8 százaléka kerül be bölcsődébe. Az sem titok, hogy a bölcsődék 93 százaléka nagyvárosokban található és csak 7 százaléka 5000 fő feletti településen, alatta egészen biztosan nem. Ahol ez a napközbeni ellátás - és erre van felhatalmazás a törvényben az önkormányzatok esetében - nem megfelelő, ott adunk csak lehetőséget arra, hogy a 3 és többgyermekeseket egyedül nevelőket ne a közfoglalkoztatásban, hanem a számára mégis nagyobb biztonságot jelentő szociális segélyben részesítsék.
A rendelkezésre állási támogatásnak az összege eleve magasabb, mint a szociális segély egy főre eső összege, ami a nyugdíjminimum 90 százaléka. A rendelkezésre állási támogatás a nyugdíjminimum. Ez mindazok számára eleve ösztönző és javítást jelent, akik egyedülállóak, hiszen ők 10 százalékkal többet kapnak, mint a segély és azt reméljük, hogy minimum 6 hónapos foglalkoztatás esetén mindenkinek ez lesz a vonzóbb megoldás; a szociális segélyezettek esetében is nem kell feketemunkát vállalniuk, és nem kell a társadalom megvetését is elviselniük azért, mert megpróbálnak dolgozni, tenni valamit a család eltartása érdekében. Ez mindenképpen azon múlik, hogy az önkormányzatok mennyire képesek ezt a legalább 6 havi foglalkoztatást biztosítani számukra.
A rendelkezésre állási támogatás akkor jár, ha közfoglalkoztatást nem tud szervezni az önkormányzat, de ez jóval többről szól, mint 6 havi közfoglalkoztatásról. Egyébként természetesen nemcsak Magyarországot néztük végig, hanem a külföldi példákat is. Mindenhol a világon, ha valaki hosszú és tartós munkanélküliség után elhelyezkedik, munkát vállal, ehhez rengeteg egyéb támogatást nyújt az állam, tehát sokkal jobban támogatja azokat, akik munkát találtak, mint azokat, akik szociális segélyen vannak pontosan azért, hogy érjen meg dolgozni, érjen meg elmenni otthonról, érjen meg ebből a forrásból, tisztességes munkából, kiszámítható jövedelemből, kiszámítható jövővel eltartani a családot.
A 3000 közfoglalkoztatást segítő kiválasztására pályázatot fogunk kiírni, tehát nem kell minden önkormányzatnak pályázni. Ahol kevesen vannak, ahol maga a polgármester szervezi - ilyet is tudok - a közfoglalkozást, oda nem kell pályázni még egy ilyen lehetőségre; a nagyobb településeken persze több emberre is szükség van, a forrás pedig a Munkaerő-piaci Alapból származik.
Van-e pénz erre a programra? Egyrészt a szociális segélyre fordított összegek kerülnek át a közcélú foglalkoztatásra, másrészt pedig, mint említettem és ez szerintem borzasztó fontos, hogy a közcélú foglalkoztatás felül nyitott előirányzat lesz, tehát egyetlenegy korlátot csak az jelenthet, hogy az önkormány mellé tudja-e tenni az 5 százalékos önrészt vagy sem. Tehát ilyen alapon továbbra is van korlátja a közcélú foglalkoztatásnak, de aki értelmes munkát tud szervezni a szociális segélyen lévők számára, azok megkapják a forrást is hozzá az állami támogatásból.
Elnézést, ha nem minden kérdésre válaszoltam, de szerintem a részletes vita kapcsán még lesz rá alkalmazunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszony. Azt gondolom, hogy szinte kivétel nélkül mindenre válaszolt. Nem érintette a bérjárulék melletti eszközfinanszírozás lehetőségét, amely nincs benne egyébként a törvénytervezetben, de a bizottsági ülésen elhangzott. Bennem más nem maradt el - nyilván úgy, ahogy erről szó esett, a részletes vita kapcsán ezek mind felszínre fognak kerülni.
Alelnök asszonynak van ettől függetlenül egy-két észrevétele, tessék parancsolni!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Igen, ettől függetlenül, elnök úr. Köszönöm szépen. Két kérdés lenne. Az egyik az, hogy a területi megoszlásra nem kaptam választ, tehát hogy a szociálisan segélyezetteknek a területi megoszlása az országban hogyan alakul - ez az egyik.
A másik. A 3000 fő munkaszervezőhöz visszatérek. Szeretnék arra pontos választ kapni - most szinkronizálom V. Németh Zsolt képviselő urat -, hogy a pályázatot ki írja ki, ki lesz a foglalkoztató és mi ennek a pénzügyi forrása, ez volt, ha jól emlékszem a pontos kérdés.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony.
Szakállamtitkár asszony, visszaadom még egyszer a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (SZMM) válaszadása
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A területi megoszlásra rengeteg számom és adatom van, de nem fárasztanám most ezzel a bizottságot. Még egyszer elmondom. 47 leghátrányosabb kistérségben van 90 százaléka ezeknek az embereknek. Az utóbbi évek tendenciáit tekintve pedig egyre inkább az a tendencia, hogy az 1000 fő alatti, sőt a 400 fő alatti kistelepüléseken koncentrálódik a munkanélküli, a tartósan szegény és a szociális segélyen élők száma.
A 3000 fő munkaszervezőre vonatkozóan: a Munkaerő-piaci Alap fogja ezt finanszírozni, tehát a pályázatot is a Munkaerő-piaci Alap fogja kiírni vagy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány - ez gondolom technikai kérdés. Hogy ki pályázhat erre: önkormányzatok és kistérségi társulások is pályázhatnak - ebből adódóan a foglalkoztató is, aki elnyeri ezt a támogatási összeget az önkormányzatnál vagy a kistérségi társulásnál.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető úr! (Jelentkezésre.)
Parancsoljon!
Bódi András (SZMM) kiegészítése
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnézést kérek, nem akartam szólni, mert tényleg államtitkár asszony sok mindent elmondott. De egy dologról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy elindult egy próbatervezési folyamat. A polgármesterek, a Jegyzők Országos Szövetsége, és a minisztérium munkatársai által indul el az a tervezési folyamat, hogy hogy fog kinézni egy közfoglalkoztatási terv, mit kell az önkormányzatoknak figyelembe venni és természetesen az Állami Foglalkoztatási Szolgálat is részese ennek a tervezésnek. Most ez biztos, hogy iránymutatást fog tudni adni arra, hogy a pályázatkiírása 3000 foglalkoztatásszervezőnél mennyiben irányulhat települési önkormányzatokhoz és mennyiben kistérségekre, tehát a kistérségi összefogást szeretnénk egyébként, ha lehetne szorgalmazni. Hatékonyabb lehet, a munkát egyrészt felmérni, másrészt megszervezni és elvégezni és akár egész évben is a foglalkoztatást biztosítani az adott kistérségben lévő összes rendelkezésre állási támogatásban részesülőnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Bódi András főosztályvezető úrnak a kiegészítést.
Czomba Sándor képviselőtársam, parancsolj!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Csak egy mondat erejéig. Elnök úr késztet arra, hogy megint megszólaljak. Itt a rehab. járadékkal kapcsolatos törvény kapcsán említette, hogy azért nagyon egyetértett az én önálló véleményemmel és hogy a frakcióval nem egyeztetett vélemény. Ebben a témában is szeretném felhívni a figyelmet, nem arról van szó, hogy külön utakon járok, hanem arról van szó, hogy nem lehet - elmondtam most legalább harminc módosítót, de még van legalább harminc. Tehát amennyiben a törvény lényegét tekintve van előrelépés és van módosulás, akkor van miről beszélni. Ha a harmincból kiemelek egyet, hogy az milyen remek, és a másik huszonkilenccel nem foglalkozok és a törvény lényegét tekintve marad az, ami volt, akkor nyilván ezt nem lehet támogatni - tehát így szeretném, ha kezelnék és a jegyzőkönyv számára szeretném, ha ez rögzítve lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim én meg akkor azt szeretném rögzíteni, hogy nem egy ponton értek önnel egyet, több olyan pont van, amelyben képes és hajlandó vagyok önnel közös módosítót beadni. Köszönöm szépen.
Azt gondolom, hogy elérkeztünk arra a pontjára a mai egyeztetésnek, amikor az általános vitára való alkalmasság megállapítására kell sort kerítünk. Ezért azt szeretném kérdezni, hogy ki az, aki az általános vitára a törvénytervezetet alkalmasnak tartja. (Szavazás.) 10 kezet látok. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Természetszerűleg 9. Köszönöm szépen.
Kisebbségi, többségi vélemény megfogalmazására kell majd sort kerítenünk. Valószínű 17-én vagy 18-án; előfordulhat, hogy kedden: 18-án kerül a parlament elé. Úgy tudom, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazására Czomba Sándor képviselőtársunk vállalkozott, a többségi véleményre pedig Filló Pál alelnök úr, úgyhogy eszerint kérem a jegyzőkönyvben is rögzíteni és eszerint kérem, hogy készüljenek képviselőtársaim a parlamenti vitára.
Köszönöm szépen ezzel a harmadik napirendi pontunkat lezárom. Megköszönöm előadóinknak, szakállamtitkár asszonynak, mindenki másnak az együttgondolkodó segítségét, szép napot, jó munkát kívánok önöknek.
Akinek van dolga még a bizottsági ülés kapcsán a minisztérium részéről, azokat invitálom és arra kérem, hogy ne hagyják el a termet, hiszen a negyedik napirendi pontunk: "A baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Magyar Kommunista Munkáspárt fiatal tagjai petíciójának vizsgálata a fiatal nők foglalkoztatása érdekében" címszóval kerül a bizottság elé.
Szeretném jelezni, hogy ennek a napirendi pontnak a megtárgyalásánál ismereteim szerint Bódi András főosztályvezető úr vesz részt és Csuhaj Judit szakmai főtanácsadó asszony. Kérem, hogy ők ne hagyják el a termet.
A szó az Öné!
Bódi András (SZMM) szóbeli kiegészítője
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék csak hozzászólni, nem akarom ismertetni az anyagot. Leírtuk ebben egyrészt a hazai helyzetet és európai kitekintésben is a nőknek a foglalkoztatási helyzetét. Megpróbáltuk megfogalmazni azokat az intézkedéseket, ami eddig történt, és amit a jövőben szeretnénk megtenni. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Egy kicsivel nagyobb csendet, figyelmet kérek, hogy főosztályvezető urat is halljuk - vagy már be is fejezte?
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, röviden kívántam. Nem akartam a részleteibe belemenni, azt gondolom, hogy a bizottság által kért tájékoztatást megpróbáltuk rendszerbe szedni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt sajnálom, hogy a kezdeményezők ismereteim szerint nincsenek itt a bizottsági ülésen; mindegy, hogy mi miatt, nincsenek itt, holott meghívást, invitálást kaptak. Azt gondolom - ez csak a jegyzőkönyv számára szükségszerű rögzítenünk-, hogy ettől nyugodtan tárgyalható a napirendi pont.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele.
Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nagyon röviden csak annyit kívánok ehhez a tájékoztató írásbeli anyaghoz hozzáfűzni, hogy részben a bizottsági üléseken, részben a nyílt napon, részben pedig a Diszkrimináció-ellenes albizottság ülésein nem egy alkalommal foglalkoztunk a nők foglalkoztatási problémáival. Ezen túlmenően ötpárti tárgyalások is elkezdődtek ezen a téren, most éppen a viharos politikai helyzet miatt egy kicsit szünetel. Csak jelezni kívánnám azoknak, akik nem jöttek el és a petíciót benyújtották, hogy a bizottságunk ezt az én nagy örömömre mindig is fontosnak tartotta, hogy feltárjuk azokat a problémákat, nehézségeket, amelyek a nők munkába állását, elhelyezkedését nehezítik.
Őszintén azt is hozzá kell tennem, hogy ezidáig olyan megoldást nem igazán találtunk, ami egy csapásra megoldaná ezt a problémát. Nekem az a véleményem, hogy egészen addig, amíg a foglalkoztatás országos átlaga olyan, amilyen, addig vélhetően ezen a téren nem fogunk érdemi változást elérni. Ha a munkahelyek száma gyarapodna, és a foglalkoztatottság növekedne, akkor minden bizonnyal lesznek majd olyan apró finomító új szabályok, amelyek kimondottan a nők elhelyezkedésére, foglalkoztatására és legfőbbképpen a munkavállalás és a gyermekvállalás összhangjának megteremtésére fognak szorítkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. Egyéb kiegészítést nem kívánok tenni, fontosnak tartom azt, amit alelnök asszony megfogalmazott. Fontosnak tartom abból az aspektusból, hogy a bizottságunk mindig nyitott volt ezeknek a kérdéseknek a tárgyalására; a problémák feltárása nem biztos, hogy minden esetben a problémák megoldásában mértékadó módon előre tudott lépni.
Ha más észrevétel, kérdés, javallat nincs, akkor azt javaslom a bizottságnak... (Jelentkezésre.) Bocsánatot kérek, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Egyetlenegy kiegészítésem lenne, ez már a jövő heti napirendhez kapcsolódna - az előzetes napirend tervezetet már megkaptuk.
A következőt szeretném jelezni a bizottságnak, hogy nem csak a közigazgatásban, hanem a közszférában dolgozók szakszervezetén belül megalakult egy tagozat, amelyik a prémiuméves állományba került munkavállalók ügyét karolta fel. A tagozat vezetője megkeresett és írásos anyagot juttatott el számomra, amiben a különböző bírósági eljárások kapcsán hozott ítéletek, illetve javaslataikat tartalmazzák. Emlékezzenek vissza a bizottság tagjai, amikor ezt tárgyaltuk, akkor is már szóba került, hogy aki ebbe a státuszba került, annak vajon milyen juttatások, milyen arányú juttatások járnak, avagy nem járnak.
Azt kérem, azt javaslom, hogy hétfőn a bizottsági ülésen ezt, amit tegnap, illetve ma délelőtt kézhez kaptam, azt minden képviselő számára eljuttatom, hogy ezt tájékoztatás céljából vagy egy esetleges állásfoglalás kialakítása céljából tárgyalja meg a bizottság.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony, ezt már tekinthetjük az egyebek kategóriák között elhangzó dolgoknak. (Bernáth Ildikó: Azt hittem ott vagyunk.)
Én azt a mondatot fogalmaztam meg, hogy fogadjuk el azt, mivel több észrevétel, javaslat nem volt, ahogy Bódi András főosztályvezető úr összefoglalta és elmondta mindazt, amit el kellett mondani - nekünk más dolgunk nincs a bizottság részéről, mint ennek az elfogadására sort keríteni. Amennyiben ebben egyetértés van, akkor áttérünk az egyebekre.
Köszönöm szépen főosztályvezető úr és kollegáinak a részvételét, jó munkát kívánok önöknek.
Áttérünk az egyebek napirendi pontunkra.
Alelnök asszony felvetését nyugodt lelkülettel akceptáljuk és köszönjük az elmondottakat. Majd a szakértő asszony kezeli azt, amit az operativitás szintjén kezelni kell.
Nekem két rövid bejelentésem van az egyebek között. Az egyik az, hogy a jövő hét - a 17-vel kezdődő - bizottsági üléssel kezdődik.
A másik az, hogy azon a héten még egyszer muszáj lesz bizottsági ülést tartanunk, de ezt előre nagyjából tudtuk, sejtettük - várhatóan 20-a lesz, csütörtök délelőtt ez a bizottsági ülés, csak azért mondom, hogy nagyjából tudjuk tervezni az életet.
Az egyebek között: miniszter asszonnyal egyeztettem. Azt a kérést fogalmazta meg felénk: a munkatervünkben jeleztük felé, hogy év végén találkozni kívánunk vele, áll elébe; szeretne egy egyeztető konzultatív beszélgetést lefolytatni, legkiváltképp annak a jegyében, ami a pénzügyi válság kapcsán kialakult, és az ehhez kapcsolódó RÁT témában adódó problémák és annak kezelése tekintetében aktuális és szükségszerű. Azt szeretném kérni a bizottság tagjaitól, hogy a december hónapban tervezett vele való találkozást ekképpen értelmezzük és ő szívesen áll rendelkezésre február-március időszakában arra is, hogy áttekintsük az ő eltelt, nem tudni hány hónapos időszakát, közel egy évét felölelően mindazt, ami zajlott a munka világát érintően.
Ha nincs semmilyen különösebb kifogás ez ellen, akkor kérem, hogy ezt akceptálják, és ezt fogom visszajelezni miniszter asszony felé. Ha pedig más nincs képviselőtársaim részéről, akkor jövő hét hétfőn a szokott időben 9.30-kor találkozunk. Szép napot mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 26 perc)
|
|
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné