FMB-5/2009.
(FMB-92/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. április 15-én, szerdán 10 órakor a
Képviselői Irodaház III. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Herczog László miniszterjelölt bevezető előadása *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Herczog László válaszai *
Határozathozatal *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXXI. Törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9180. szám) - módosító javaslatok megvitatása *
Egyebek *
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP) dr. Bóth Lászlónak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) Rákóczy Attilának (MSZP)
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 02 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. A határozatképesség megállapításra kerítünk sort. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
Három napirendi pontot jelöltünk meg, az első napirendi pontban a szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása szerepel, második napirendi pontként a társadalombiztosítás nyugellátásról szóló törvénymódosítás és a harmadikban az egyebek. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy egyetértenek-e a napirendi javaslattal? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Az első napirendi pont kapcsán köszöntöm a média képviselőit is és nagy tisztelettel köszöntöm dr. Herczog László miniszterjelölt urat. Köszöntöm a társaságában jelen lévő szakapparátus kollégáit, államtitkár urakat, Simon Gábor államtitkár urat, Korózs Lajos államtitkár urat, dr. Székely Judit szakállamtitkár asszonyt és Bódi András főosztályvezető urat is látom, valamint mellette van Mészáros Miklós úr, aki a közigazgatási típusú területeket viszi. Lehet, hogy más kollégák is vannak, de nem látok mindenkit, ezért bocsássák meg, ha nem köszöntöttem mindenkit. Megadom a szót Herczog László miniszterjelölt úrnak.
Dr. Herczog László miniszterjelölt bevezető előadása
DR. HERCZOG LÁSZLÓ miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mikor nem is olyan régen találkoztunk ebben a bizottságban és a rendezett munkaügyi kapcsolatokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról folyt le a vita, akkor még nem sejtettem, hogy ilyen körülmények között fogunk találkozni. Úgy érzem, hogy eddig is nagyon jó kapcsolatom volt a bizottsággal, mondanom sem kell, hogy számomra nem véletlenül ez a bizottság főbizottság, a legfontosabb bizottságok egyike, most már a szociális is az lesz természetesen. Az elején szeretném megragadni az alkalmat, hogy az eddigi konstruktív együttműködést megköszönjem. Nagyon komolyan gondolom azt, hogy a miniszter, ahol a szónak a jelentése a szolga, szolgálatot végez. Ennek jegyében szeretném a tevékenységemet végezni és nem gondolom, hogy attól, hogy ha miniszter leszek, attól meg kellene változtatnom az attitűdjeimet. Ugyanúgy szakmai alapon, a legjobb megoldásokat keresve partnerségi keretek között lehet csak ezt a munkát végezni. Én mindig csapatban dolgoztam és ezen sem gondolom, hogy szabadna változtatni. Csapat alatt értem azt, hogy mindenekelőtt van egy kormány, ahol a miniszter egy tagja a kormánynak és a hatékony kormányzáshoz elengedhetetlen a többi miniszterrel, a kormány egészével való együttműködés, a nem elvtelen kompromisszumok megtalálása.
Tudom jól, hogy a kihívások nagyok. Ezzel tisztában vagyok. Azzal is, hogy nagyon sok nehézség vár majd rám is, a kormányra is. Mégis úgy gondolom, hogy az optimális megoldások megtalálhatók abban az esetben, ha együttműködünk, ha érvényesítjük a szakmai szempontokat és közösen keressük a lehető legjobb megoldást. Azért mondom ezt, mert a kihívásokra általában nemcsak egy megoldás adható. Nem fogadom el azt a gyakorlatot, hogy valakinek van egy biztos receptje, az összes többi pedig csacsiságokat beszél, hanem az élet számomra inkább olyan, hogy sok jó szándékú embernek van különböző elképzelése, különböző előnyökkel és hátrányokkal, ezeket kell mérlegelni, egyeztetni és kialakítani a lehető legjobb megoldást. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon nyitott szemléletben szeretném irányítani a minisztériumot, készen befogadni mások javaslatát is. Magyarán attól, hogy én miniszter leszek, nem váltam a munkaügyek legokosabb emberévé, aki mindent jobban tud, mint mások, vagyis mindazoknak a segítségére, tanácsaira számítok, akiktől ezt nagyon gyakran eddig is megkaptam.
Az együttműködés számomra kiemelt jelentőségű, ez jelenti mindenekelőtt a parlamenttel, a képviselőkkel, a bizottságokkal való együttműködést. Azt az elvet vallom, mint a futballban, hogy mindegy, hogy ki rúgja a gólt, csak az érvényes, szabályos legyen. Ha ellenzéki képviselőktől kapunk jó javaslatot, akkor azt használni kell, hasznosítani kell, teljesen mindegy, hogy honnan érkezik, ha az az országnak jó, váljon a foglalkoztatáspolitika, a munkaügyi politika részévé. A mosolyokon is látom, hogy ez persze kicsit naivnak is tűnhet, még azt sem mondom, hogy nem érzem, hogy mi van e mögött, de nekem egy sajátos helyzetem van, ami a tisztelt bizottság előtt nem titok, hiszen nem ma találkozunk először. Volt szerencsém az Antall-kormány alatt, a Horn-kormány alatt, az Orbán-kormány alatt, a Medgyessy-kormány alatt és a Gyurcsány-kormány alatt is dolgozni, együttműködni önökkel, és én láttam, hogy a mindenkori kormánypártokat pozitív törekvések vezérlik. Azt is láttam, hogy miközben a felszínen, a médiában óriási ellentétek mutatkoznak pártok, meg elképzelések között, a napi gyakorlatban ezek a különbségek messzemenően nem ilyen élesek, hiszen az élet kikényszeríti a pragmatikus megközelítést, és aki hatalmi, döntési pozícióban van, az őt mindig a realitások felé mozdítja el. Magyarán én látok esélyt az együttműködésre és erre szeretnék törekedni.
Egyúttal szeretném megköszönni valamennyi korábbi miniszternek is a tevékenységét. Nagy tiszteletű, örökös elődeim vannak, kezdve Győriványi Sándor miniszter úrtól egészen Szűcs Erika miniszter asszonyig. Nem gondolom, hogy az ő örökségüket nekem bármilyen módon is meg kellene sérteni, azaz nincsen borítékom, nem fogom elővenni azt a borítékot, hogy kenjek mindent az elődeimre, ilyenre nem számíthatnak.
Áttérve a foglalkoztatáspolitikai kérdésekre. Ez a kormány azt hirdette meg, hogy válságkezelő kormány próbál lenni és nyilván nincs más lehetőség a foglalkoztatáspolitikában sem, mint a válság kezelése. A foglalkoztatásban nagyon régóta mondjuk - nemcsak mi, hanem az EU-ban is teljes egyetértés van abban -, hogy a legfontosabb prioritás, a stratégiánk lényege a foglalkoztatás növelése. Mégis azt kell mondanom, hogy egy válságszituációban ez a prioritás egy kicsit háttérbe kell, hogy szoruljon, ebben a szituációban a legfontosabb a munkahelyek megőrzése. Ezt szeretném a kormány politikája centrumába állítani, egyúttal jelzem, hogy amikor partnerségről, kormányzati együttműködésről beszéltem, arra is gondolok, hogy magányos szociális és munkaügyi miniszter nem érhet el eredményt, azaz akkor lehet csak hatékony, eredményes foglalkoztatáspolitika, ha ez összkormányzati szinten működik. Ezt alapvető fontosságúnak tartom. Hozzáteszem, hogy nem azt akarom ezzel mondani, hogy ma ezek a vonások nem léteznek, sőt azt sem akarom mondani, hogy a korábbi kormányzatokban ezek nem léteztek, hiszen gondoljunk csak azokra a pályázatokra, amelyek akár az NFGM-ben, vagy az FVM-ben ma is léteznek. A gazdaság működését, vállalkozásokat segítő pályázatoknak teljesen mindegy, hogy melyik minisztérium menedzseli, a foglalkoztatás alakulására, a munkahely megőrzésére mindig pozitív hatással vannak. Azt azonban nagyon fontosnak tartom, hogy ezeknek a harmóniája megteremtődjön kormányon belül, minisztériumok között.
Ami a válságot illeti, én úgy érzékelem, hogy elsősorban ennek a magyarországi hatásiról beszélünk, és egy kicsit talán elfelejtkezünk arról, hogy azért ez egy világgazdasági válság. Nem Magyarországon csökken egyedül a GDP, hanem a világon mindenütt, nem Magyarországon csökken egyedül a foglalkoztatottság, hanem a világon mindenütt, nem Magyarországon növekszik egyedül a munkanélküliség, hanem a világon mindenütt. Ez azért nagyon lényeges, hiszen egy világtendencia részesei vagyunk és ha a statisztikai adatokat nézzük, azt lehet mondani, hogy a foglalkoztatási szint csökkenése Magyarországon egyáltalán nem nagyobb, mint más, nagyon fejlett országokban. Csak néhány példa: Írország, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britanniában igen jelentős mértékben, 3 százalékpont körüli mértékben csökkent a foglalkoztatottság az utolsó negyedévben. Magyarországon a foglalkoztatási ráta az elmúlt év utolsó negyedében 0,2 százalékponttal volt kisebb, mint egy évvel ezelőtt, és több tagállamban ekkor még nem voltak láthatóak a foglalkoztatási szint csökkenésének a jelei. Ma már ezek elég jól láthatók.
Tehát azt gondolom, hogy akármennyire is cselekvésért kiált és teljes odafigyelést igényel a világgazdasági válság, a foglalkoztatottság, a munkanélküliség alakulása, ez nem magyar sorscsapás. Ez egyben arra is utal, hogy Magyarország, amelyről tudjuk, hogy nem a világ legnagyobb országa, a gazdasági erejének megfelelően tudja befolyásolni a világgazdasági folyamatokat. Nyilván a kibontakozásnak alapvető feltétele lesz, amikor ez a világgazdasági válság, ez a recesszió megszűnik. Ahogy a fejlődés, a világgazdaság ismét fellendül, ez értelemszerűen rajtunk is segíteni fog. Mindezzel azt is sugallni kívánom, hogy nem minden bajnak a kormány, a kormányok az okozói és nem minden sikernek és eredménynek sem a kormány, a kormányok az okozói. Talán ezt egy kicsit el lehet úgy képzelni, mint az óceánban a vihar. Most egy nagyobb viharban vagyunk. Ebben a viharban a hajóknak az előrehaladását másképpen kell értékelni, mintha csendes vizeken haladnánk.
A következőkben arról szeretnék néhány szót szólni, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre annak érdekében, hogy a munkahelyeket a lehető legnagyobb mértékben meg tudjuk őrizni. Először is a támogatásokról szeretnék szólni, előrebocsátva azt, hogy tisztában vagyok azzal és ez - azt kell mondanom -, hogy ez egész pályafutásom tapasztalata, hogy pénzből sosincs elég. Ezt akkor is elmondanám, ha most 5 százalékos GDP-növekedés lenne és itt éljeneznék a kormányt és a parlamentet az ablakok előtt, hogy milyen jól megy az országnak és köszönjük szépen, mert akkor is kevés lenne a pénz. Soha nem tapasztaltam még olyan helyeztet, hogy úgy találtuk, hogy itt már új fejlesztésekre, új kultúrák innovációjára, általában újításokra, rendszerek korszerűsítésére ne lenne szükség. Egész biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben is így lesz, most pedig ezzel a kihívással még fokozottan is szembe kell nézni. Mindazonáltal a költségvetésből, illetve a Munkaerő-piaci Alapból, valamint európai uniós forrásokból igyekeztünk a lehető legnagyobb mértékű forrásokat elkülöníteni annak érdekében, hogy a munkahelyeket a lehető legnagyobb mértékben menteni tudjuk.
Hazai forrásból szeretném megemlíteni az OFA munkahely-megőrző, támogatási programját, ez három pályázati elemet tartalmaz, a foglalkoztatottság megőrzésének támogatása a gazdasági válság következtében átmeneti nehéz helyzetbe jutott munkáltatóknál, a második az állásukat vesztők újbóli elhelyezkedésének támogatása más munkáltatóknál, harmadrészt pedig az elbocsátással fenyegetett munkavállalók munkába helyezését közvetlenül elősegítő munkaerő-piaci szolgáltatások támogatása. Az első elemre már január 23-tól, a második és harmadik komponensre január 30-tól lehetett pályázni. A pályázati konstrukciókban önkormányzatok és intézményeik, valamint központi költségvetéshez tartozó szervezetek és intézmények kivételével lehetett a munkáltatóknak pályázni. Eredetileg ez egy közel hatmilliárd forintos keret volt, amely március közepén 900 millió forinttal kiegészült, így a pályázható összeg 6,85 milliárd forint lett. A támogatás forrása a Munkaerő-piaci Alap központi alaprésze.
A második, szintén hazai forrásunk a regionális munkaügyi központok kezelésében lévő, a munkahelyek megőrzéséért elnevezésű munkahely-megőrző program, amelynek keretében a regionális munkaügyi központok programjaira tízmilliárd forint áll rendelkezésre. Ennél a pontnál szeretném hangsúlyozni, hogy a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerében a munkaügyi szervezet, a regionális munkaügyi központok és kirendeltségek számomra kulcsfontosságú jelentőségűek. Úgy gondolom, hogy ha a minisztérium vezetése nem képes a munkaügyi központokra támaszkodni, velük az együttműködést kialakítani és végül, de nem utoljára azt a sok tapasztalatot, amit nap mint nap felhalmoznak, hiszen ők vannak a terepen, ők találkoznak konkrétan az ügyfelekkel, a problémákkal, amelyeket nekik kell - nem egyszer igen mostoha viszonyok között - megoldani, akkor eredményes foglalkoztatáspolitikáról nem beszélhetünk.
Ennek a tízmilliárd forintos programnak a forrása a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprész decentralizált kerete. Ennek a terhére ez év végéig lehet kötelezettséget vállalni és a program megvalósítói a regionális munkaügyi központok.
A programban úgy lehet részt venni, hogy a regionális munkaügyi központ kezdeményezi, hogy az átmeneti gazdasági visszaesés következtében létszám-leépítési szándékról tájékoztatást nyújtó vagy a csoportos létszám-leépítési szándékot bejelentő munkáltatóval felveszi a kapcsolatot, tájékoztatást nyújt a programba kerülés lehetőségéről. A programban a következő támogatási eszközöket lehet, akár csoportosítva is alkalmazni: munkahely-megőrzés támogatása, részmunkaidős foglalkoztatás támogatása, itt kifejezetten a munkahely-megőrzési célra gondolok és ha ez így megemlítődött, emlékeztetnék arra a munka törvénykönyv-módosításra, ami a rendezett munkaügyi kapcsolatok törvényben is szerepel, amely kifejezetten a foglalkoztatás rugalmasságát, a mostani válsághelyzet kezelését és egy későbbi konjunktúrára való felkészülést kívánja segíteni. A tisztelt bizottság ezt a javaslatot jól ismeri.
A további eleme a programnak az új munkáltatónál, munkába helyezés támogatása. Ez bértámogatás. A képzés támogatása a munkahely megőrzéséhez, új munkába helyezéshez kapcsolódóan. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy ez korántsem véletlenül szerepel a programban. Egyértelmű, hogy a képzési rendszer és a foglalkoztatáspolitika egymástól elválaszthatatlan. Ezt még akkor is állítom, hogy ha a válságkezelés értelemszerűen rövid távú, a képzés, az oktatás, az általános iskolától kezdve a felnőttképzésig egy nagyobb lélegzetű program. Az átképzésekhez is hónapok kellenek és ha az iskolarendszerű képzést nézzük, akkor tudjuk, hogy itt igazából a jövő zálogát kell ezen keresztül megteremteni. A lényeg azonban az, hogy oktatás, képzés nélkül megint csak nem lehet hatékony foglalkoztatáspolitika, de azt is ki lehet mondani, hogy a kiművelt emberfő vagy fogalmazzak talán másképp, az a szaktudás, képesítés, képesség, amivel a munkaerő rendelkezik, az gazdasági növekedési tényező. Nagyon sokszor halljuk azt a munkáltatói panaszt, hogy ők szeretnének beruházni, fejleszteni, de ezt éppen az akadályozza meg, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő képzettségű munkaerő. Ebből az következik, hogy ha ez a beruházás elmarad, akkor a GDP a lehetségesnél kevésbé fog növekedni, vagyis konkrét veszteséget okoz a munkaerőpiac igényeinek, a vállalkozók igényeinek nem áll rendelkezésre a megfelelő minőségű és összetételű szakképzett munkavállaló. És végül visszatérve a programra, a leépített munkavállalókat segítő komplex szolgáltatási programot is működtetünk. Ezek már meghirdetésre kerültek.
A következő program, amiről szeretnék beszélni, az a csoportos létszámcsökkentés megelőzését, a foglalkoztatási szerkezetváltást célzó központi program. Ennek a keretösszege 700 millió forint a Munkaerő-piaci Alap minisztériumi keretéből. Ebből azok a regionális munkaügyi központok kaphatnak forráskiegészítést, amelynek illetékességi területén ez évben olyan csoportos létszámleépítést terveznek végrehajtani, amely az adott térség vonatkozásában jelentősnek tekinthető, a térség munkaerőpiacát rendkívül hátrányosan érinti, ugyanakkor a munkahelymegőrző támogatással az elbocsátások elkerülhetővé válnak. Ez a programnak a lényege: munkahelymegőrzés. A programra fordítható 700 millióval azzal számolunk, hogy mintegy 1700-2000 munkahely kerülhet megőrzésre.
Ami az uniós forrásokat illeti, a kormány korábbi döntése alapján 20+10 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből 20 milliárd forint a kkv-szektor, 10 milliárd forint pedig a nagyvállalatok támogatását szolgálja, a válság miatt keletkezett foglalkoztatási feszültségek kezelésére és részmunkaidős foglalkoztatás támogatására adható. Itt is szeretném kifejezni annak a jelentőségét, hogy milyen fontos, hogy a kkv-szektor támogatást kap, hogy világosan látjuk, hogy a foglalkoztatás nem építhető csak a nagyvállalati szektorra, a kisvállalkozások segítésének prioritásnak kell lenni. És természetesen erre is igaz, hogy ezt a megközelítést nemcsak a minisztériumnak, hanem a teljes kormánynak és különösen a gazdasági tárcáknak kell követniük.
Húszmilliárd forrás áll rendelkezésére a regionális munkaügyi központoknak, a válság miatt állásukat vesztett, regisztrált álláskeresők újbóli foglalkoztatásának elősegítésére. A támogatás a munkaügyi központok által működtetett aktív eszközök finanszírozására használható fel, képzés, keresetpótló támogatás, bértámogatás mindenekelőtt. Ez a program a TÁMOP 1.1.2 projekt forráskiegészítése, április 20-ig várjuk a módosított projektterveket. Ezekkel a programokkal közvetlenül hozzá lehet járulni a leépítéssel fenyegetett munkavállalók munkahelyének megőrzéséhez és közvetetten lehet segíteni a munkahelyek megtartását. A vállalkozásoknak ugyanis nem a támogatott munkahelyek fenntartását is vállalniuk kell a támogatás ideje alatt és azt követően is a támogatási időszakkal megegyező ideig. Ez maximum két év. Azzal számolunk, hogy e támogatások segítségével összesen 100-120 ezer munkahely megmaradását tudjuk elősegíteni. Az elmúlt időszakban a legfontosabb változás az "út a munkához" program volt. Úgy gondolom, hogy ennek nagyon nagy a jelentősége, hiszen ez a program egyfelől egy decentralizációt jelent, segíti azt, hogy a szociális rendszerből minél többen átkerüljenek a munka világába és én nagyon fontosnak tartom azt is, mint ahogy általában fontosnak tartom a decentralizációt, hogy ez a program épít az önkormányzatokra. Az önkormányzatokkal való együttműködés megint csak kulcseleme a foglalkoztatáspolitikának. Azt hiszem, nem árulok el titkot és fontoskodónak sem szeretnék tűnni, de szokták mondani, hogy persze, ez nagyon szép, ez elvileg igaz, de hát politikai konfliktusok vannak egyes önkormányzatok és a kormányzat között, ezért ezek a programok esetenként nem sikerülnek. Én csak azt tudom kérni és ígérni, hogy ezeknek a vélt vagy valós konfliktusoknak az eliminálásán, toldásán fogok munkálkodni, ugyanis itt is csak azt kell mondanom, hogy a hatékony foglalkoztatáspolitika partnerségeken múlik, az önkormányzatok pedig kiemelt partnerek, tehát nekik is aktívan részt kell venni a foglalkoztatáspolitikában, természetesen a szociálpolitikában is. Én az együttműködési készségemet ezúton is szeretném kinyilvánítani.
Ennek a programnak a főbb célkitűzései nagyon röviden: a rendszeres szociális segélyen lévő tartósan munkanélküliek az eddiginél jóval nagyobb arányban kerüljenek foglalkoztatásra, fokozottabban vegyenek részt a foglalkoztatottságukat javító programokban. Akik dolgozni tudnak, azok munkát végezzenek és ezért segély helyett munkabért kapjanak. Ez egyébként a szociális kiadások növekedését is mérsékelheti és növekedhet természetesen a munkavállalásból adódó adó- és járulékbevétel. Lényeges eleme a programnak, hogy a 35 év alatti, nyolc általánossal nem rendelkezők, a szociális ellátás folyósításának feltételeként kapcsolódjanak be általános iskolai végezettséget biztosító vagy speciális felzárkóztató képzésekbe. Ez a program egyidejűleg rámutat arra is, hogy az eredményes foglalkoztatáspolitikának kulcsfeltétele a differenciált megközelítés. Különböző élethelyzetekben, különböző tudással, munkavégző képességgel rendelkezőkhöz eltérő módszerekkel kell közelítenünk. Ha ezt egyformán csináljuk, ugyanazt az eszközt húzzuk mindenkire rá, ez megint csak a kudarc záloga lehet. Természetesen, akik arra rászorulnak, továbbra is meg kell hogy kapják az állami gondoskodást.
A program tartalmáról nem tudom, hogy beszéljek-e. (Elnök: Nem szükséges, köszönjük.) Akkor továbbmennék.
A foglalkoztatáspolitikának egyik leggyakrabban hangoztatott és vitatott eleme az élőmunka-költségek csökkentése. Tisztában vagyok vele, hogy ez társadalmi elvárás, hamarosan megismerjük a kormány erre vonatkozó programját. Én magam ezzel kapcsolatban azt vallom, hogy nyilván a járulékcsökkentés pozitívan hathat a foglalkoztatásra, de ezt sem tartom csodaszernek. Ezt már most mondom, én nem vagyok a csodákban hívő személy. Egyetlen egy olyan eszközt nem tudnék mondani, amire azt tudnám mondani, hogy ez megváltó lehet. Abban hiszek, hogy változatos eszközrendszer, megfelelő mértékben és arányban alkalmazva eredményeket alkothat. Az általános járulékcsökkentés mellett nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy speciális járulékkedvezmények létezzenek kifejezetten azok számára, akik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben vannak. Ebben a bizottságban azt nem kell mondani, hogy azokat a nőket, akik kisgyerekekkel otthon maradnak - a tapasztalat az, hogy nekik a munkahelyre való visszatérés nehézségekkel jár, tehát - mindenképpen segíteni kell. De mondhatnánk ezt az idősekre és kiemelten azokra a csoportokra, akiknek a munkavégző képessége azért nem megfelelő, mert nem rendelkeznek a megfelelő képességekkel, ismeretekkel. Ez megint természetesen a képzés fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az eredményes foglalkoztatáspolitikához természetesen hozzátartozik a munkajogi szabályozás. A munka törvénykönyve immár 17 éves. Én személy szerint úgy gondolom, hogy sok tekintetben elavult. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű, 1992-ben alapvetően nagyvállalati struktúra létezett még Magyarországon gyenge kkv-szektorral, ma már ez fordított, akkor még nem voltunk EU-tagállam, most már az vagyunk. Azzal együtt, hogy korántsem szeretném azt állítani, hogy a mai munka törvénykönyve ugyanaz, mint a '92-es. Nem felejtettem el a bizottság azon kritikáit, hogy a munka törvénykönyve gyakran módosul. Ez így volt, a kritika jogos. Mindig azzal védekeztem, hogy rengetegszer módosult, ezek között volt néhány lényeges, egy része kifejezetten jogharmonizációs kötelezettség volt, másik része inkább technikai jellegű. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a munka törvénykönyvén nagyon jó lenne változtatni, ehhez a szociális partnerek együttműködése elengedhetetlen, mint ahogy általában a foglalkoztatáspolitikában is, a szociális partnerek ellenében nem lehetünk eredményesek. Nagyon szívesen partner lennék a munka törvénykönyve korszerűsítésében, hozzátéve, hogy nem gondolom, hogy ezt ennek a kormánynak le kellene zárnia. Nem tartom olyannak a feladatot, amit rohamléptekben el lehet végezni. Annak azonban nagyon örülnék, ha meglenne az együttműködési szándék arra, hogy közösen vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a pontok, ahol a munkajogi szabályozást korszerűsíteni kell, ezt értem a versenyszférára és a közszféra szabályozására a többféle közszolgálati jogviszonyra egyaránt.
Itt a foglalkoztatás rugalmasítása elengedhetetlen. Ezt mindig mondani szoktuk, de úgy gondolom, egy válsághelyzetben ennek a jelentősége különleges, az atipikus foglalkoztatás munkajogi szabályozása nem kielégítő. A téma legjelesebb szakemberei határozottan állítják, hogy ugyanazt a szabályt alkalmazni nagyvállalatokra és kisvállalatokra nem szerencsés. Most udvariasan fogalmaztam, ezt lehetett volna keményebben is fogalmazni. Ez a fajta munkajogi szabályozás nehezíti a kkv-k életét, tehát egyrészt olyan munkajogi szabályozásra lenne szükség, amely a kkv-knál az adminisztráció egyszerűsítésével jár. Nekem azt mondták az érintett érdekképviseletek, hogy számukra talán az adminisztráció, a bürokrácia csökkentése lenne a legfontosabb. Másrészt pedig az atipikus foglalkoztatások segítése, támogatása. Ma már olyan világban élünk, nem utolsó sorban az informatika bámulatos fejlődése következtében, amikor a hagyományos nyolc órát dolgozó felfogás egyre inkább idejét múlja. Ezt még a családbarát munkahellyel kapcsolatban is szeretném megemlíteni. Én úgy gondolom, hogy a családbarát munkahelynél is a kulcselem az, hogy nem az a lényeg, hogy valaki mindig kötelességszerűen a munkaidő kezdetétől a végéig mindig, minden körülmények között ott legyen, esetenként ne tudjon napközben elintézni egy olyan fontos problémáját, ami a családja szempontjából fontos, mert ezt gyakran nem engedjük meg, miközben elvárjuk, hogy a munkavállalók - és itt a köztisztviselőkre is gondolok ám keményen -, fél 5 után is álljanak rendelkezésre. Tehát azt gondolom, hogy valamit valamiért. Természetes, hogy a munkát, a feladatot el kell végezni, de az is legyen természetes a mindenkori munkáltatóknak - és természetesen ez a minisztériumiakra is igaz -, hogy a munkavállaló, a köztisztviselő is ember, és esetenként neki is lehetnek olyan problémái, amelynek a megoldásához éppen a családbarát munkahely szellemében segítséget kell nyújtanunk.
Ehhez persze a megfelelő munkajogi szabályok is szükségesek. A rendezett munkajogi kapcsolatokról most - ugyancsak az idő kímélése céljából - nem szólnék. Ugyancsak ez okból és egyben a bizottság által előlegezett bizalom jegyében nem szólnék a szociális párbeszéd és az érdekegyeztetés szerepéről, mert úgy gondolom, hogy ez irányú nézeteim a bizottság előtt ismertek. Nagyon köszönöm a figyelmüket és várom kérdéseiket, észrevételeiket, javaslataikat.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úr. Azt gondolom, a széles körű áttekintés sok kérdést bizonyos értelemben ki is oltott, de azért vagyunk együtt, hogy egyéb érdeklődésre is számot tartó kérdések is megfogalmazásra kerüljenek. Kérdezem a bizottságot, hogy ki kér szót. Alelnök asszony, parancsoljon.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagy fába vágta a fejszéjét, mert erről a tárcáról és az eddigi vezetőkről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy sikeresek lettek volna, hiszen az eddigi adatok 2002 óta folyamatos munkanélküliség növekedéséről szólnak. A legfrissebb adatok szerint ma Magyarországon ma az 563 ezer főt meghaladja a munkanélküliek száma. Közel a felük tartósan munkanélküli, vagyis több, mint egy éve nem talál magának munkát, és ezen belül is, ami egészen rémisztő, hogy több, mint 191 ezer ember semmilyen ellátásban már nem részesül azok közül, akiknek nincsen munkája. Egészen drámai a helyzet az ország különböző régióiban, Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön meghaladja a munkanélküliek száma a 100 ezer főt. De ami új jelenség az eddigiekhez képest, az, hogy a Közép-Dunántúlon, a Nyugat-Dunántúlon, ott, ahol eddig viszonylag jó volt a foglalkoztatottság és a munkanélküliségnek a helyzete, most azt látjuk, hogy ezekben a régiókban drámaian megnőtt a munkanélküliek száma. Például a közép-dunántúli régióban, Veszprém megyében a munkanélküliség az előző évhez képest több, mint 50 százalékkal nőtt meg, de ugyanígy elmondhatom ezt a nyugat-dunántúli régióról, ahol több, mint 40 százalékos a növekedés a munkanélküliséget illetően.
Ugyanakkor az új jelenségekhez tartozik az is, hogy ezekben a régiókban, ahol ilyen jelentős mértékben megugrott az elbocsátások száma, olyan szakemberek kerültek az utcára, akik igen magasan képzettek. Nem az iskolázatlan és betanított munkásokat érintette elsősorban ez a leépítés, hanem a mérnököket és a szakmunkásokat. Semmilyen elképzelés nem került eddig sem a bizottság, sem a parlament elé, amelyik ezt a helyzetet a maga új jelenségeiben próbálná meg kezelni vagy valamilyen módon lehetőséghez juttatni azokat az embereket, akiket ez súlyosan érintett és természetesen a családjaikat is. Ön említette a képzés és a szakképzés fontosságát és az ehhez kapcsolódó programokat. Miniszterjelölt Úr! Nem tudom, mennyire van arról tudomása, hogy ezek a programok ez idáig nem jutottak el az érintettekhez. Ezeket a bejelentéseket legalább a tizedik alkalommal hallottam, mert folyamatosan elhangzott az előző miniszter, miniszterelnök szájából, de gyakorlatilag érdemi döntés és intézkedés ebben az ügyben nem született.
Az atipikus foglalkoztatás szintén régi, mondhatnám azt is, hogy ha nem hangzana profánul, hogy örökzöld téma, hiszen sem a távmunkahelyek száma, sem a részmunkaidős foglalkoztatás nem bővült, nem változott. Ez elsősorban a nőket érintené, legalábbis azokat az édesanyákat, akik még vállalkoznak gyereket szülni. A munka nélkül maradt nők száma meghaladja a 257 ezret. Az új kormánynak az az elképzelése, hogy a gyes és a gyed időtartamát megkurtítja. Kérdezem a miniszterjelölt úrtól, hogy készültek-e arra vonatkozóan számítások, hogy mi történik ezekkel az édesanyákkal, akik ma még gyesen, gyeden vannak akkor, amikor tudvalevő, hogy addig amíg otthon van, a munkahelyek több, mint egyharmada megszűnik. Hogyan kívánják ezeket a munkahelyeket pótolni? Természetesen nem arra gondolok, hogy majd az állam, mint olyan, munkahelyeket hoz létre, de milyen intézkedéseket terveznek ebben az ügyben, hogy megakadályozzák, hogy a nők ne maradjanak munka nélkül?
Miniszterjelölt úr azt is mondta, hogy szolgálatnak tekinti a munkáját, amennyiben a kinevezését megkapja. Kérdezem, hogy ez a szolgálat vajon a saját munkáján kívül az ott dolgozókat is érinti-e. Gondolok itt a jutalmakra, amelyek meglehetősen nagy felháborodást keltettek, amikor kiszivárgott, hogy tavaly év végén milyen kifizetésekre került sor. Szűcs Erika is több, mint hárommillió forint jutalmat vett fel. A megszorítások miért mindig csak azokat érintik, akiknek ma még van munkájuk?
Tegnap a miniszterelnök azt mondta beszédében, hogy további munkahelyek megszűnésére kell számítani. Hogy van ez összhangban azzal, hogy a munkahelyek megőrzésére törekednek? Jelzem, hogy ezt a szlogent is már sokadig alkalommal halljuk, ugyanakkor az előző hónapok statisztikája szerint közel 100 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Milyen megőrzésről beszélünk, amikor a gazdaság működése gyakorlatilag a nullával egyenlő? Sőt, ez még jó is lenne, mert minden előrejelzés a gazdasági növekedés csökkenéséről szól. Márpedig 1 százalékos foglalkoztatottság növeléséhez minimum 3 százalékos gazdasági növekedés szükséges. Amíg a gazdaság nem működik, amíg a gazdasági növekedés nem indul el, addig itt teljesen felesleges arról beszélni, hogy majd 100 ezer munkahelyet megőriznek, mert ahhoz a gazdaságnak működnie kell.
Ön azt mondta, hogy akkor sikeres a foglalkoztatáspolitika, hogy ha ez összkormányzati szinten működik. Hogyan tud összkormányzati szinten sikeres foglalkoztatáspolitikát elérni, hogy ha a gazdaság működését semmilyen pozitív intézkedés nem fogja elősegíteni?
Felesleges arról beszélni, hogy mindez azért van, mert világgazdasági válság van. Világgazdasági válság van valóban, kétségtelen, csak egyáltalán nem mindegy, hogy a világgazdasági válságra a különböző kormányok hogyan reagáltak és milyen lépéseket tettek, illetve milyen foglalkoztatottsági szinten érte el a különböző országokat.
Egy példát hadd állítsak ide: Cseh Köztársaság. Ötmillió ember dolgozik szemben azzal a 3 millió 700 ezerrel, ami nálunk most a foglalkoztatottak számát illeti. Hogy ha a Cseh Köztársaságban, amelyik már elérte a 67-68 százalékos foglalkoztatottsági szintet, van egy 3-4 százalékos csökkenés, azt elviseli abban a reményben, hogy a gazdasági növekedés helyreáll. De egy olyan országot, mint amilyen Magyarország, ahol amúgy is alacsony volt a foglalkoztatottság - Málta van már csak az Európai Unió tagországai közül mögöttünk ebben a listában -, ez a válság sokkal mélyebben érinti. Hogy ha a lakásépítésekhez, az otthonteremtéshez biztosított szocpol kedvezményt, illetve kamattámogatást meg kívánják szüntetni azért, hogy a kiadásokat csökkentsék és az építőiparban dolgozóknak egy jelentős része ezzel elveszíti a munkáját, akkor kérdem én, hogyan akarják megőrizni a munkahelyeket?
Végül miniszterjelölt úr, a világgazdasági válság kapcsán a viharban lévő hajóhoz hasonlította a helyzetet. Nos, nekem erről Seneca egyik bölcs gondolata jutott eszembe, ami körülbelül úgy szól, hogy "annak, aki nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem jó". Nos, nekem az a véleményem, hogy bár új miniszterelnök van és a kormánytagok egy része kicserélődött, most sem tudjuk azt, hogy ezt a válságot hogyan kívánják kezelni, hiszen csak a szereplők változtak, de az irány változatlan. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két apró mondatot mondanék. 1998-2002 között nem volt olyan esztendő, amikor a foglalkoztatottak száma több lett volna, mint az azt következő hét év bármelyikében. Eközben persze az ellátórendszer gondoskodása még intenzívebbé vált, mint az azt megelőző időszakban. A foglalkoztatottak száma nem csökkent, hanem vagy nőtt vagy stabilizálódott és eközben az ellátottak, akik regisztrált munkanélküliként, majd később regisztrált álláskeresőként voltak jelen, egyre több segítséget kaptak pont annak érdekében, hogy a munkaerőpiacra vissza tudjanak jutni. Épp ezért most itt különféle számháborúknak nincs értelme.
A másik arról szól, hogy nem emlékszem az elmúlt húsz esztendő vonatkozásában olyan kormányzati beavatkozásra, ami arról szólt volna, hogy a legelesettebbek munkaerőpiacra visszajövetelét segítette volna. Most már lassan egy kétéves munkálkodás eredményeképpen "az út a munkába" program keretei között pont a leghátrányosabb helyzetűek megszólítására került sor, akik reményeink szerint ebben az évben százezres nagyságrendben tudnak a munkaerőpiacon megjelenni. Az elmúlt hónapok regiszterben történő számadatainak növekedése egyébként ebből is származik, hogy a rendszer fogadókészsége alapján a rendelkezésre állási támogatás keretei között több tízezer ember jelent meg az ellátórendszerekben. Ezek az emberek pedig az április 1-je után beinduló programok keretei között fognak majd a munkaerőpiacon helyet találni. Tehát a számok tekintetében nagy vitáknak azért nem látom értelmét, mert érvek sokaságát így és úgy, ilyen és olyan megközelítések alapján lehet találni. Sokkal inkább azt javaslom, haladjunk abban a menetben, amiről szól a napirendi pontunk, az pedig a miniszterjelölt meghallgatása. Magyar Bálint kért szót.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én a bizottság tagjaitól nemcsak most, hanem a jövőben is egyfajta méltányosságot kérek, különösen a válság körülményei között. Ha egy miniszteren mindent számon akarunk kérni, akkor valójában nem tudunk semmit sem számon kérni rajta. Hogy ha mindent összekeverünk és mindenért ő a felelős, akkor attól az eszköztől fosztjuk meg magunkat, hogy amit ő ténylegesen tehetne, tesz vagy nem tesz, azokban az ügyekben számon kérhető lehessen. Tehát ezért érdemes szerintem tárgyszerűen a válságkezelés kérdésköreinél maradni és a jövőben a miniszter úr tevékenységét a szerint megítélni, hogy amit saját hatáskörében megtehetett, abból valóban mindent megtett-e kompromisszumok nélkül a válság leküzdése érdekében, ami a munkahelyek megőrzését is jelenti.
Én négy témakört szeretnék felvetni. Az első az, hogy nyilvánvaló, hogy nem pusztán gazdasági válság van Magyarországon, hanem egyfajta társadalmi válság is, amely nem ennek a gazdasági válságnak a következménye, de felerősíti a társadalmi válság jeleit és következményeit is. Az egyik leginkább érintett társadalmi csoport a hátrányos helyzetűek társadalmi csoportja és azon belül is a roma honfitársaink csoportja. 2002 és 2006 között az oktatási tárcánál miniszteri biztos felügyelte ezt a területet és ma Magyarországon a kormányzati struktúrában két olyan terület van, két olyan kormányzati hely, az oktatási tárca és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, ami ehhez a társadalmi csoporthoz kapcsolódó problémáknak a jelentős részét lefedi. A kérdésem az, hogy gondolkoznak-e azon, hogy miniszteri megbízottat vagy miniszteri biztost nevezzenek ki.
A másik dolog az, hogy a munkaerő-piaci alkalmazkodás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő, rugalmas felnőttképzés. Ma Magyarországon negyede-ötöde arányosan azoknak a száma, akik felnőttképzésben vesznek részt a nyugat-európai átlaghoz viszonyítva. Nyugat-Európában egyre nagyobb teret kap az úgynevezett munkaerő-piaci kulcskompetenciákra történő felkészítés. Ahogyan a közoktatásban a reform iránya a lexikális ismeretek átadásáról átterelődik és áttolódik a kompetencia alapú oktatásra, úgy jelenik ez meg. A munkaerő-piaci kulcskompetenciákból csak párat felsorolva, ilyen a digitális írástudás, idegennyelvi ismeret, gépjárművezetői ismeretek, szociális kompetenciák. Ezek alkalmassá teszik a képzésben szereplőket arra, hogy könnyebben tudjanak tanulni és könnyebben tudjanak alkalmazkodni a munkaerő-piaci kihívásokhoz. A kérdés az, hogy ezen a téren várhatók-e és ha igen, milyen típusú programok. A másik dolog, hogy ma Nyugat-Európában a felnőttképzéseknek körülbelül kétharmada online formában zajlik, ezek rendszerint vegyes képzések. Nincs az a pénz a költségvetésben vagy a Munkaerő-piaci Alapban, amely elegendő lenne arra, hogy a felnőttképzésben résztvevők körét 3-4-5-szörösére lehessen emelni a jelenlegi technikákkal. Nyugat-Európában azért tudnak olyan nagy tömegeket bekapcsolni a felnőttképzésbe, mert a képzések vagy teljesen vagy részben online jellegűek.
A harmadik kérdéskör a rugalmas foglalkoztatás, atipikus képzések köre. Ebben a részmunka, illetve a távmunka szerepe nagyon fontos, a női foglalkoztatás esetében különösen fontos és ebben erőteljes intézkedésekre és lépésekre lenne szükség a különböző programok terén.
A negyedik kérdéskör az érdekegyeztetéshez kötődik. Amikor az érdekegyeztetés szereplőit nézzük, nem veszünk tudomást arról, hogy a munkavállalói oldalon a képviselők a szakszervezetek, nagyon aránytalanul képviselik a tényleges munkavállalókat. Valójában ma a szakszervezetek az állami szférát és a hivatalnokréteg érdekeit védik. Minden egyes forint, százalék, amellyel ragaszkodnak ahhoz, hogy így vagy úgy nőjön a keresetük garantált módon, valójában egy aszolidáris viselkedés azokkal szemben, akik a magánszférában semmilyen érdekvédelemmel ilyen téren nem rendelkeznek. Tehát ez egy borzasztó nehéz kérdés, hogy vajon az érzéki csalódást, amit az jelent, hogy a szakszervezetek képviselik a munkaadókat - és tudjuk nagyon jól, hogy a munkaadók egy szűk körét, alapvetően csak az állami szférában foglalkoztatottakat tudják képviselni -, ezt hogyan tudja a tárca kezelni. Hiszen az egyik oldalon meglévő érdekérvényesítés lehet, hogy éppen a másik oldalon munkahelyek ezreinek az elvesztését okozza, mert valójában az állami újraelosztás mértékét növeli és pont a kiadáscsökkentő intézkedéseket akadályozza meg. És látni kell ennek a bizottságnak és a Szociális bizottságnak is azt a keserű helyzetet, hogy egyfelől az állami szektornak a súlya milyen jelentős Magyarországon és a GDP mértékéhez képest túlsúlyos a rendszer, másfelől pedig hogy ha más országokkal összevetjük, a szociális kiadások is GDP-arányosan meglehetősen nagyok Magyarországon. Ezeknek a rendszereknek válságkörülmények között valóban van egy életbiztosítási szerepük, másfelől viszont, ha nem alakítjuk át ezeket a rendszereket, ez a gazdasági válság elhúzódásához vezethet. Azoknak a társadalmi csoportoknak a munkaerő-piaci helyzetét rontják, amelyek nem ebben a csoportban vannak. Magyarul nehezítik azt hogy új munkahelyek keletkezzenek vagy éppen a munkahelyeket meg lehessen őrizni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czomba Sándor képviselőtársunk kért szót.
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön az elmúlt években tevékeny részese volt Magyarországon a foglalkoztatáspolitikában, szociálpolitikában zajló eseményeknek. Nagyon szerettem volna hallani arról, hogy mit tett volna ön másképp az elmúlt időszakban és erre vonatkozik az első kérdésem. Az elmúlt három évben elsősorban mint szakállamtitkár a fő kérdések kapcsán volt-e nézeteltérése, ellentétes véleménye a minisztérium első számú vezetőjével, és mit kíván másképpen tenni az elkövetkezendő időszakban?
"Út a munkához". Anélkül, hogy komolyabb vitát generálnék, kérdést szeretnék feltenni. Eredeti megfogalmazás szerint legalább 30 napos foglalkoztatás volt, 100 ezer fős nagyságrendre volt x milliárd forint elkülönítve, látjuk azt, hogy messze nem erről szól már a fáma, legalább 200 ezer embernek a foglalkoztatásáról kell majd gondoskodnia az önkormányzatoknak, legalább 90 napra. Viszonylag egyszerűnek tűnő kérdésem: megvan-e a forrás legalább 200 ezer ember legalább 90 napos foglalkoztatására?
Még ehhez kapcsolódóan: 95 százalékos támogatást adnak az önkormányzatoknak a foglalkoztatáshoz. Jól hangzik ez, de azért oda kell tenni, hogy az az 5 százalék nem 5 százalék, mert a járulékoknak csak a felét finanszírozza és ami ennél súlyosabb probléma, se szerszám, se eszköz, se brigád, se senki. Tehát az önkormányzatokra egy nagy terhet raktak fizikális értelemben is, mert munkát kell biztosítani anyagi értelemben is, mellé kell tenni nagyon komoly forrásokat, és azt kérdezném, hogy ön hogy látja ezt a kérdést.
Munkaerő-piaci Alap. Hallottuk a miniszter asszonytól, hogy tervezik a Munkaerő-piaci Alap átdolgozását. Én egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A több, mint 400 milliárd forintos alapból összesen 3,5 milliárd forint van munkahelyteremtésre fordítva. Önnek mi a véleménye erről?
Munkahelymegőrzéssel kapcsolatban. Elhangzott itt az OFA. Az októberi válság hatására január végén lett kiírva a pályázat, március végén az 1328 darab beadott pályázatból összesen 60 darabot támogattak. Gyorsan április elején kinyomtak még vagy 300-at, szeretném kérdezni, hogy miért vártak ez idáig a források odaítélésével, mert azok, akik pályáztak, azoknak minden nap számít.
A rehabilitációs témával kapcsolatban most volt albizottsági ülésünk. Itt ültek a védett szervezetek és az akkreditáltak képviselői, akik közel 40 ezer embert foglalkoztatnak Magyarországon. Ők dotációban részesülnek. Ha április 20-ig nem kötnek szerződést velük, akkor gyakorlatilag 40 ezer ember foglalkoztatása kerülhet veszélybe. Már április 15-ét írunk, nincs szerződés. Megkérdezték, hogy mi van. Idementek, odamentek, tessék mondani egészen pontosan miniszterjelölt úr, hiszen ez már az ön nyakába fog szakadni, 20-áig van-e szerződés. 40 ezer ember munkahelye biztonságban van-e?
Anélkül, hogy nagyon belemennénk a számháborúba és úgy gondolom, hogy valóban nem ennek van itt a helye, annyit szeretnék hozzátenni, miniszterjelölt úr azt mondta, hogy 0,2 százalékkal csökkent a foglalkoztatási ráta. Ha a béka perspektívából nézzük. Kedves Képviselőtársaim! Nem kell senkinek mondanom: Magyarországon a korábbi időszakban is rendkívül alacsony volt a foglalkoztatottság, ez okozta a legnagyobb problémát, most olyan 57,5 százalék körül van, szemben az európai uniós átlag 65-67 százalékával. Tehát Magyarországon egy igen alacsony foglalkoztatottság mellett volt egy EU-s szinten átlagosnak mondható munkanélküliség. Most meg az a helyzet, hogy egy magas munkanélküliség van. Tavaly azonos év időszakához képest 101 ezer emberrel vannak többen bent a regiszterben. 1994 májusában volt utoljára ennyi regisztrált álláskereső. Katasztrofális a helyzet. Itt valóban minden egyes pillanat számít, hogy hol, milyen módon tudok munkahelyeket megőrizni. Nekem nincsenek vérmes reményeim se a 10+20 milliárddal kapcsolatban és erről is szeretném a véleményét megkérdezni. Ez a 10+20 arról szól majd, hogy négynapos munkaviszony, az ötödik napon a kieső részt finanszírozom, plusz a kieső rész támogatása. Ön ezt hatékony és megfelelő módszernek gondolja-e a munkahelyek megőrzésére?
Járulékkedvezmény. Örök dilemma és vita közöttünk, hogy mit kellene csinálni. A járulékokat csökkenteni, ezzel a gazdaságot dinamizálni és az így befolyó bevételekből szociális ellátásokat adni? Vagy önök fordítva gondolják ezt a dolgot. Szeretném jelezni, hogy a legnagyobb baj a leghátrányosabb helyzetű térségekben van, oda bármilyen Start-kártyát fognak kitalálni, ha nincs foglalkoztató, aki ezeket az embereket érdemben tudja foglalkoztatni, addig nem történik ebben az ügyben semmi.
Befejező gondolatként. Mondta, hogy együttműködési szándékkal ül itt. Ezt hallottam Szűcs Erika miniszter asszonytól is, meg korábban mindenkitől. Ez nagyon dicséretes dolog. Arra szeretném önt bíztatni, hogy ez ne csak szlogen maradjon. És erre mindjárt lesz egy jó lehetőség: a szociális törvény módosításával kapcsolatban van bent nekünk egy elég komoly javaslatunk, ami a korábbi időszak szerintünk jó javaslatait, többek között az MSZP-s képviselők javaslatait is tartalmazza. Önök is azt mondták, hogy hozzá kell nyúlni a rendszerhez, itt a lehetőség: támogassák! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy dologhoz még kapcsolódnék, mielőtt V. Németh Zsoltnak továbbadnám a szót. Szeretném, ha nem helyeznénk a miniszterjelölt nyakába azt a súlyt, amiért egyébként itt a szakbizottság keretei között mi közösen együtt küzdöttünk. Példaként említem: az "út a munkába" program keretei között mi voltunk azok, akik azt mondtuk, hogy ne 30 napos foglalkoztatás legyen, hanem hosszabb idejű. Itt volt 60 napos, 180 napos verzió is és 90 nap lett a törvényi elfogadás. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amit mi szakbizottsági megfontolásból jónak ítéltünk és támogattunk, akár közösen is, azt ne súlyként helyezzük a miniszterjelölt nyakába.
A másik oldalról nézve a nagyságrendek tekintetében szeretném, hogy ha jó számokat használnánk. Durván 240-250 ezer rendszeres szociális segélyezettként nyilvántartott ember van ma Magyarországon. Hozzá kell tenni, hogy a törvény szelleme alapján három tekintetben mentességet élvez gyakorlatilag a foglalkoztatás felkínálását követően a foglalkoztatási kötelem alól az, aki vagy gyermeket nevel és nincs a gyermekellátó hely az adott környezetben vagy a munkaképesség-csökkenés vagy az 50 év feletti korhatár, ismerjük, nem akarom elmondani a részleteit. Van, aki erre 20, 50, 60-at mond, a tényszerűség meg közel 100 ezres nagyságrendet érint. Persze nem biztos, hogy ebből mind a 100 ezer ember azt mondja, hogy ő nem akar munkát végezni. Gyakorlatilag azt akarom jelezni, hogy ha így leszűkítjük a számokat, akkor elvileg lehetne, hogy 150-200 ezer fő között legyen azoknak a száma, akik bevonhatók e program keretei között a munkába, de azt is jelezném, hogy a mai munkaerőpiacon sajnos még mindig sokan vannak azok, akik a különféle ellátások mellett feketén dolgoznak. Ennek kapcsán ők válaszút elé állnak. Vagy bekapcsolódnak a legális foglalkoztatás keretei közé és kapják a támogatást, vagy legalizálják azt, ami eddig nem volt legális.
Most megadom a szót a további kérdéseknek.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Bár nem szoktam keverni, most mégis arra utalnék, hogy egy olyan kisvárosnak vagyok a polgármestere, Vasváré, amely egy olyan kistérség központja, ahol 6,5 százalék volt a munkanélküliség 2002-ben és ezekben a napokban 19 százalék. Ennek körülbelül felét az elmúlt évek adták, amikor megszűntek a vasvári munkahelyek, cipőgyár, ruhagyár zárt be. Bár Gúr Nándor szavai nagyon érdekesek, hogy esetleg meg lehetne nyugtatni ezeket az embereket, hogy tulajdonképpen az ő helyzetük valami virtuális dolog, de ezek azért valós munkanélküliek. Nos, a másik fele az az elmúlt két hónap terméke. Ez azt mutatja, hogy az ingázókat bocsátották el a nagy cégek is először. Kérdésem: gondolnak-e ennek a helyzetnek a feloldására, hogy legalább ezt a területi egyenlőtlenséget tompítsák? Magyarán munkába járási támogatással vagy más módon azt a helyzetet oldani, hogy a munkaadók először a magasabb költségű bejáró dolgozóktól válnak meg?
A második kérdésem az európai uniós pályázatokkal kapcsolatos. Elhangzott az öntől és más jelöltektől is, hogy át kellene strukturálni és gyorsítani. Én azzal is megelégednék, ha nem lassítanák. Ugyanis olyan érzéseink vannak, akik nap mint nap foglalkozunk európai uniós pályázatokkal, hogy a gyakran változó projektmenedzserek gyakorlatlansága mellett érkeznek olyan levelek, levélváltások, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy vagy a saját erő hiányzik ezekhez vagy más okok miatt késleltetik ezeket a pályázatokat. Magunknak állítunk fel akadályokat, amelyeket aztán át kell ugrálni és örülünk, ha ez sikerül. Tehát az európai uniós támogatások átstrukturálását és gyorsítását hogyan képzelik el?
A harmadik: a munkahelyteremtő pályázatok. Hiszen miniszterjelölt úr mondta, hogy most prioritást élveznek a munkahelymegtartó támogatások. Nem tudom, hogy célszerű-e ezek között valamiféle sorrendet állítani, hiszen mindkettő eredménye az lenne, hogy több munkahely maradhatna összességében. Miért mondunk le arról, hogy adott esetben az olyan cégek bővüljenek, amelyeknek vannak nyugati anyavállalataik vagy több nyugati telephelye és költségtakarékosság szempontjából úgy döntenének, hogy inkább itt bővíti fel a telephelyét és nem tartja meg a Nyugat-Európában meglévőt. Ebben az elmúlt időszakban négy kis cég jelent meg a városunkban. Praktikusan négyből négy bérelt telephelyen. És ebben a pályázati özönben, ami itt van, lehet sorolni hosszasan, abban egyet nem találnak, amely az ő helyzetükre adekvát lenne. Hiszen többnyire egy-egy lerobbant telephelyen kellene szociális csoportot felújítani, bérelt ingatlanon valamit csinálni a fűtéssel, no ezekre megoldást ezek a pályázatok nem adnak. Nem adnak megoldásokat és itt véleményem szerint az lenne a megoldás, hogy ha a gyorsabb döntés érdekében ezeket az összegeket decentralizáltan a régiók oszthatnák el, gyors beavatkozással bizony lehetne munkahelyeket teremteni. Amiről én beszélek, közel 100 fős nagyságrendű, amely egy kistérségen belül nem elhanyagolható mérték. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amikor én valamiről beszélek, az nem virtualitás, hanem valóság, amelynek vannak persze a válságból fakadóan következményei és vannak a rendszer nyitottságából fakadóan következményei, amely a befogadókészséggel párosul. Wittner Mária, parancsoljon!
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Már sok minden elhangzott, sőt már szóba került az együttműködésre való törekvés. Én az elmúlt három évben azt tapasztaltam itt a bizottsági üléseken, különösen a költségvetés kapcsán, hogy együttműködés egyáltalán nem történt ebben a bizottságban, hiszen valahány kérdéskörnél előre be lehetett írni, hogy mi az, amit támogat a kormány és mit nem. Egyetlen egy módosító indítványt támogattak, mégpedig Bernáth Ildikóét, amikor itt kitört a taps, mert annyira fehér holló volt ez a dolog. Azt szeretném megkérdezni, hogy helyesnek tartja-e a miniszterjelölt úr, hogy ez a továbbiakban folytatódjon. Mert ha együttműködésről beszélünk, ezeket meg kellene fontolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném bővíteni azt a tárházat, amely szóba került. A kormány előterjesztésével ellentétben, a kkv-szektort érintően a bizottság bizottsági módosítója került beadásra, ami már 2 fő esetében támogatottá tette a kkv-szektor alanyait. Ez a bizottság közös ajánlásaként fogalmazódott meg és a mai törvényekben vissza is köszönt. Ez csak egy példa, de tudnám folytatni. Nagy István!
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön is említette a bevezetőjében, hogy a munka törvénykönyve az elmúlt időszakban túl gyakran változott. Ennél gyakrabban változott a szociális törvény, Czomba Sándor említette is, hogy ennek ellenére még mindig jelentős módosítási igények vannak ezzel a törvénnyel szemben. A szakma pedig évek óta hiányolja a szociális törvénynek azt az átfogó rendezését, amely a megváltozott körülményekhez, illetve követelményekhez igazítaná a törvényt. Erre számtalan tanulmány, műhelymunka készült az elmúlt időszakban, amelyek azután mind az íróasztal fiókjában végezték. Az lenne a kérdésem, hogy tervezik-e a szociális törvény olyan átdolgozását, ami a jelenlegi körülményeknek feltételeknek jobban megfelelne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Én is csatlakozom képviselőtársaimhoz abban a tekintetben, hogy ha egy ellenzéki képviselő ad be egy módosító vagy netán törvényjavaslatot, azt elfogadják-e. Ugyanis ellentétben elnök úr állításával, túl sokat nem fogadtak el. Tehát 98 százalék fölött van az, amit elutasítottak, már bizottságban is. Tehát ha együttműködést kérnek, akkor egyenlő partnerként kellene kezelni mindkét oldalt és ebben is együttműködni.
A másik dolog, hogy minden ember, aki dolgozik valahol és ön elég hosszú ideje a munka világában dolgozik, kialakul benne, hogy mit csinálna másként, ha ő lenne a főnök. Szeretnék ilyet hallani öntől, hogy mi az, amit idáig nem tudott megtenni vagy nem tudott volna megtenni. Most ön lesz a főnök, mik azok, amiket idáig nem tudott és most meg szeretne valósítani?
A harmadik dolog pedig: elnök úr elfelejtette üdvözölni Magyar Bálint urat, az SZDSZ oszlopos képviselőjét, aki nem igen szokott eljönni bizottsági ülésekre, mindig Vécsi képviselőtársam, mint a koalíció valódi tagja, szokta helyettesíteni. Úgyhogy köszönjük szépen a kioktatást, hogy kell egy bizottságban működni, beszélni, meg kérdést feltenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A személyeskedést kérem, kerüljük, miniszterjelölti meghallgatásról van szó. Remélem, hogy az a fajta igény, ami az együttműködésre vonatkozik, a parlament falai között is megerősödik a legnagyobb ellenzéki párt részéről. Köszönöm szépen. Czira Szabolcsnak adom meg a szót.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Három kérdéskört szeretnék feltenni röviden, nem bőszítve az elnökünket. (Közbeszólás: Így is elég ideges.) Az "út a munkához" programhoz hasonló európai uniós pályázat volt korábban a EQUAL-program. Erről nem sokat hallottunk, hogy milyen eredménnyel zárult, mi a javító hatása a mindennapi életünkre. De én is egy kisvárosnak vagyok a polgármestere és bizony ebben a város is részt vett. Több civil szervezet, a református egyház és a város is részt vett ebben. Az NFÜ-höz tartozott, a szakmai felügyeletet a Munkaügyi Minisztérium látta el, tehát ez egy ilyen közös munka volt. Szabálytalanságokat tártak fel és az a döntés született, hogy az összes pénzt vissza kell fizetni. 320 millió forintról volt szó. Tessék megnyugtatni engem, hogy nem igaz az a hír, amit a városban az intézetvezető úr mondott, hogy peres útra terelték a dolgot, mert mi bízunk a saját intézményünkben és hisszük, hogy jól számolt el és a bíróság ki fogja ezt mondani ítéletként. De a bíróság állítólag nem tud ítéletet hirdetni, mert tíz évre titkosították ezt az ügyet. Európai uniós pályázatot lehet-e egyáltalán titkosítani, hiszen annak utóellenőrzése van. Nyugtasson meg, hogy ez nem igaz. Nem kaptunk semmi tájékoztatást, a későbbiekben legalább a bizottság tájékoztatást kaphatna ezekről az EQUAL-programokról.
Az "út a munkához" programmal kapcsolatban nem értettem igazán vagy rosszul értettem a miniszterjelölt urat, hogy konfliktust vél felfedezni az önkormányzatok és a kormányzat között. Azt gondolom, hogy pont ez az a terület, ahol nem lehet konfliktus. Hiszen valamennyi önkormányzatnak az a célja, hogy minél több foglalkoztatott legyen azon a településen és gondolom, hogy ez kormányzati cél is, hogy minél többen dolgozzanak. Itt biztos, hogy közösek az érdekeink, hogy minél több embert tudjunk helyben foglalkoztatni és úgy gondolom, hogy az önkormányzatok ebben partnerek. Ha csak az nem konfliktus, hogy jelentkeznek az 50 éven felüliek is, és sajnos nem tudunk annyit foglalkoztatni. Pedig mi a központi régióban vagyunk.
Még egy mondatot szeretnék: a Csizmár úr ideje alatt a munkaügyi központok létszáma csökkentve lett és ön is mondta, hogy a szíve csücske a munkaügyi központok. A dél-pest megyei kistérségben, a ceglédiben 120 ezer ember lakik, tehát elég nagy kistérségről van szó és ha valaki már 6 órakor megy a munkaügyi központba, a 155. sorszámot tépi le. Nem lehetne-e visszaállítani - Nagykörös vonatkozásában jelzem -, az önkormányzat biztosítana irodát is, legalább részmunkaidőben vagy néhány napon keresztül, amíg ez a rengeteg munkanélküli van most ebben a kistérségben, hogy ne mindenki Ceglédre tóduljon be, hiszen nem bírják megfelelő színvonalon ellátni őket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterjelölt Úr! Én nem terhelem kérdésekkel, bár fontosnak tartom mindazt, ami az asztal körül ilyen értelemben megfogalmazódott. Arra kérem, hogy lehetőség szerint egyértelmű rövid, tömör válaszok megfogalmazására kerítsen sort.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Igyekszem röviden és konkrétan válaszolni. Ezt megelőzően egyetlen általános megjegyzés: világosan látom, hogy az oldalak között vannak erős különbségek, az egyedüli probléma az, hogy én már mindkét oldallal dolgoztam és érzem magamban az erőt és a képességet, hogy mindkét oldallal együtt tudjak működni, hisz' nekem mégis csak van négy év bizonyítékom, én együtt tudtam dolgozni alelnök asszonnyal. (Derültség.) És erre kellemesen emlékszem vissza. Úgyhogy ezt tessék megérteni, hogy most itt egy olyan miniszterjelölt van, aki másképp viszonyul az ellenzékhez, mint amit önök megszoktak. Mert mi már "laktunk" együtt. (Moraj.)
Ami a konkrét kérdéseket illeti: a munkanélküliek, akik nem részesülnek ellátásban, a pályakezdők, akiket a rendszer kizár. A Start-program például igyekszik ezeken segíteni. A pályakezdőknél egyértelműen az a feladat, hogy munkába állítsuk őket.
Ami a Közép- és Nyugat-Dunántúl helyzetét illeti, alelnök asszony ismertetése tényszerű volt, ez valóban egy új jelenség. Teljesen egyértelmű, hogy ez a válság következménye, azok a programok, amelyeket a bevezetőben ismertettem, egyebek mellett ezeknek a feszültségeknek az orvoslására szolgálnak. Annyi megjegyzést szeretnék tenni, hogy a mi információink nem teljesen azonosak, mi úgy tudjuk, hogy nem annyira a kvalifikált foglalkoztatottakat, hanem elsősorban a betanított, illetve a szakmunkás-csoportokat érinti ezeknél a cégeknél a munkahelyek megszűnése.
A képzési programoknál nem volt számomra egészen konkrét a kérdés, de tudomásunk szerint ezek a képzési programok elindultak és hogy ha konkrét eredményről is kell beszélni, ez például a távmunkahelyekkel kapcsolatban hangzott el, hogy nem történt semmi, 2002-ben a távmunkahelyek 1-1,5 százalék volt, 2008-ban 4-5 százalék. Tehát itt van növekedés és 2013-ra 8-10 százalékot tervezünk, tehát azt gondolom, hogy a távmunkaprogram kibontakozik.
Ami a gyeddel és gyessel kapcsolatos kérdést illeti, túl azon, hogy ez a kormányprogramnak is a része, tehát én erről nem kívánok átfogóan nyilatkozni, de egy szakmai összefüggést hadd mondjak. A hatásszámítások a következőt tartalmazzák: a gyesen lévők száma ma 166 ezer fő, ha bekövetkezik a rövidítés, ez 70 ezer főt érintene, ennek körülbelül 50 százaléka el tud helyezkedni, visszamegy a munkaerőpiacra, körülbelül 30 százaléka segélyezésben lesz ellátott és mintegy 15-20 százaléka pedig újabb gyermekgondozási támogatást fog igénybe venni. Ez az a hatás, amivel számolunk.
Ami a jutalmakat illeti, nem volt jutalom. A kérdés persze konkrétan a miniszter asszonyra vonatkozott, akit nem az én tisztem lenne megvédeni, de megteszem. Ez nem jutalom volt, hanem jubileumi jutalom, ezt törvény határozza meg és törvény írja elő, hogy hány év szolgálati viszony alapján mekkora összeg jár. Nem mérlegelési körben van, törvényi járandóság.
Azt az összefüggést, hogy a foglalkoztatás 1 százalékos növekedéséhez 3 százalékos GDP-növekedés kell, természetesen osztom, de úgy gondolom, hogy ez az összefüggés egyben magyarázatot ad arra, hogy miért szűnnek meg ma Magyarországon munkahelyek és miért szűnnek meg munkahelyek Európában, Amerikában, más országokban is, hiszen ez valóban egy általános igazság. A korreláció sajnos olyan, hogy felfelé is működik és lefelé is. Ettől persze egy percig sem vitatom, hogy a GDP-növekedés újraindítása a legbiztosabb záloga annak, hogy a foglalkoztatás bővüljön, hogy ne annyira a munkahelyek megmentésére, hanem az új munkahelyek megteremtésére tudjon koncentrálni. Több hozzászóló beszélt erről a problémáról abban az összefüggésben is, hogy miért nem koncentrálunk munkahelyteremtésre. Szeretném jelezni, de ez nem a teljes válaszom: ez nem a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kompetenciája, bár a Munkaerő-piaci Alapban egy 3,5 milliárd forintos, inkább csak jelképes összeg el van különítve munkahelyteremtésre is, de ez alapvetően a társtárcák feladata. Itt a gazdasági megújulás operatív programra szeretném felhívni a figyelmet, amelyik viszont kifejezetten ezzel a céllal működik.
Ami az összehangolt kormányzati munkát illeti: pont az előbbi példám is arról szólt, hogy ha nem tudnak a többi tárcák együttműködni a szociális tárcával, ha nem születnek olyan programok, amelyekhez munkaerő szükséges, akkor ez nem működik. De ezt nem úgy kell felfogni, mint valami elvont jókívánság, szerintem ez egy gyakorlati követelmény, hogy amikor készülnek a kormányzati javaslatok, akkor alapos egyeztetésre van szükség, ahol a foglalkoztatási szempontok erőteljes érvényesítése szükséges. Ha valaki azt mondja, hogy ez az elv szép, de lehet, hogy a gyakorlatban nem valósul meg, mert sokszor nem valósult meg, akkor azt mondom, hogy ezt a kritikát kénytelen vagyok tudomásul venni. Ez valóban így volt, de mást nem tudok mondani, minthogy magam elé nem tudok más célt kitűzni, mint a foglalkoztatási szempontokat és ugyanezt mondhatnám persze a szociális szempontokra is, valamennyi előterjesztés során igyekszem érvényesíteni. Egyébként, amikor készül egy kormány-előterjesztés, azt természetesen az apparátus mindig megkapja, véleményezzük és a véleményünk kialakításánál pontosan azok az alapvető követelmények, hogy a tárca prioritásait, legfőbb célkitűzéseit egy új előterjesztés, egy új javaslat hogyan érinti. Tehát erre én mindenképpen nagy figyelmet kívánok fordítani.
A roma biztos vagy roma megbízott kinevezése egy nagyon jó javaslat. Csak zárójelben elárulom, hogy én az a típusú ember vagyok, aki nem szeret kapásból igent és kapásból nemet mondani. Én minden javaslatot egyeztetni kívánok az érintettekkel és az apparátussal mindenképpen, tehát egyelőre annyit tudok mondani, hogy számomra a javaslat szimpatikus és érdemben vissza kívánok rá térni.
A rugalmas felnőttképzéssel egyetértek. Itt szeretném felhívni a figyelmet a 2.1.2 TÁMOP-programra, ahol 12,5 milliárd forint van elkülönítve arra, hogy a kulcskompetenciák fejlesztése megtörténjen. A program neve "tudás és esély". És ennek ezen belül része az is, hogy a felnőttképzési anyagokat digitalizáljuk, így nyilván nagyon sok helyre tud ez eljutni majd. Ezt mindenképpen szeretném megvalósítani.
Ami a szakszervezetekre vonatkozó kérdést illeti, ez nekem egyszerre könnyű, meg nehéz is. Hosszan tudnék róla beszélni, de most nem szeretnék. Annyit elmondanék és ez más képviselő hölgyek, illetve urak hozzászólásához is kapcsolódik, hogy amikor én azt mondom, hogy kompromisszumra kell törekedni, arra nem gondoltam, hogy minden áron. Tehát az teljesen világos, hogy ha van egy határozott cél, van egy megoldandó probléma, akkor mindent el kell követni azért, hogy a szociális partnerek támogatását megszerezzük, de azt nem mondhatom, hogy ha ez a támogatás nincs meg, akkor automatikusan visszavonulunk. Mert ez megbénítaná a kormányzást. Itt a hangsúly a megfelelő arányoknak a megtalálása. Nagyon fontos a párbeszéd, de az legalább ennyire fontos, hogy a kormány cselekvőképes legyen. Egyébként az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak egyik sajátossága, hogy ott a versenyszféra és a közszféra szakszervezetei együtt ülnek, ugyanazon az oldalon és nem árulok el titkot, hogy esetenként érződik a konfliktus a szervezetek között, amit persze kifelé kevésbé érzékeltetnek, de azért észre lehet venni.
Az én korábbi tevékenységemre vonatkozott Czomba Sándor képviselő úr kérdése. Mint szakállamtitkár a szociális párbeszédért, az érdekegyeztetésért, a bérért, a fogyasztóvédelemért és a civil kapcsolatokért, NCA-ért vagyok ma is felelős. Következésképpen a foglalkoztatáspolitikában, a szakképzésben és a szociális rendszerben én olyan felelősséggel nem működtem közre, hogy nekem ott javaslatokat kellett volna készíteni, hiszen ez a kollégáimnak volt a feladata, amit én tiszteletben tartottam. Egyebekben pedig tartom magam ahhoz, amit a bevezetőben mondtam, hogy nem kívánok borítékot felbontani és az elődeimre bármilyen felelősséget hárítani. Előre kívánok tekinteni és a meglévő problémák megoldásán kívánok fáradozni.
Ami a forrás kérdését illeti: van egy százmilliárd forintos előirányzat és ez felülről nyitott. Tehát ezért arra számítunk, hogy ez meg fogja oldani a problémát. A program egyébként finanszírozza az önkormányzatokat. A Munkaerő-piaci Alap kérdésére már válaszoltam.
A védett szervezetek. Ez egy konkrét kérdés. Itt az történt, hogy a független könyvvizsgáló szabálytalanságot állapított meg. Ennek alapján peres eljárások indultak, külső szakértőt kértünk fel a vitatott só- és cukorcsomagolás megvizsgálására. Szükséges volt ez azért, mert állami pénzek kifizetésére csak jogszerűen kerülhet sor, nyilván ebben nincs is köztünk vita. Döntés tehát csak a vizsgálat befejezése után lesz. A támogatási szerződések ellenjegyzése egyébként a mai napon megtörténik, ami azt jelenti, hogy a szerződések április 20-ig - szándékaim szerint - aláírásra kerülnek.
A 4+1-es formára, hogy ez javítja a versenyképességet, úgy gondolom, hogy javítja, nem beszélve arról, hogy azon is segít, hogy elbocsátások nem fognak bekövetkezni, ami külön nagy értéke ennek a törekvésnek. A foglalkoztatás rugalmasságának a segítésére - amikor a képviselő úr arra utalt, hogy hiába adunk támogatást oda, ahol nincs munkahely, ez természetesen igaz, hogy is vitatkoznék vele - a mobilitástámogatás az, ami igyekszik támogatni. Persze minden mondatom után tessék hozzágondolni, hogy miután a források végesek, azzal tisztában vagyok, hogy annyi pénz nem fog rendelkezésre állni, hogy valamennyi problémát orvosolni tudjuk.
Ugyanezt tudom mondani V. Németh Zsolt polgármester úr kérdésére is. A Start-program, illetve a mobilitásprogram van hivatva a munkahelyek védelmére, illetve a területi egyenlőtlenségek orvoslására. Hiszen külön speciális Start-program erre is létezik.
Az EU-s pályázatokkal kapcsolatos kérdés kicsit általánosnak tűnt. Persze általánosságban én ezt akár el is tudom fogadni. Hiszen most legyünk őszinték egymás közt, ön sem először mondta, én sem, hogy az EU-s pályázatok nem mennek mindig elég gyorsan. Itt ígérni mást nem lehet, mint a folyamatos monitoringot, az akadályok folyamatos feltárását és megszüntetését, amire törekedni fogok. Az ügyet konkrétan nem mondta, de egyedi ügyekről amúgy sem lenne célszerű beszélni. Tehát ennél többet itt most nem szeretnék mondani.
Arra a kérdésre, hogy mennyire volt meg az együttműködés kormány és ellenzéki képviselők között a bizottságban, én személy szerint annyit tudok mondani, hogy én erre mindig törekedtem és törekszem, persze ennél a kérdésnél az ember akár szeretné, akár nem, beleszorul abba a konfliktusba, ami azért általában kormánypártok és ellenzéki pártok között van. És hát tisztában vagyok azzal, hogy megvan a felelőssége a kormánypártnak, megvan az ellenzéknek, ezt a kettőt összekeverni nem lehet. Én az álláspontok közelítésére mindig törekedni fogok. Tisztában vagyok vele, hogy ezt nem tudom mindig megoldani, de annyit szeretnék elmondani, hogy ez nemcsak rajtam múlik. Minden együttműködéshez mindig két félre van szükség.
Arra a kérdésre, hogy mit csinálnék másképp, egy kicsit válasz az, hogy én borítékot nem bontok, de azért szeretnék rá annyiban érdemben válaszolni, hogy amit én nagyon fontosnak tartok, az a javaslatoknak a nagyon alapos előkészítése, nagyon széles körű szakmai egyeztetés, mert a kormányzati javaslatok megalapozottságának az egyik legbiztosabb záloga a szakmai előkészítés. Ha úgy tetszik - amit másképp szeretnék csinálni - ez a szakmai előkészítés nem mindig történt meg. Nagyon sokszor hivatkoztunk, nem ez a kormány, minden kormány az idő rövidségére. Ami persze igaz, én mégis úgy látom, ez a személyes attitűdöm, hogy jobb két hetet vagy két hónapot késni és egy jó javaslattal állni elő, minthogy gyorsan, de hibásan, felületesen cselekedni. Tehát én inkább ezt az "óvatosan lépj és utána vágj" politikát szeretném követni. Mindenképpen nagyon nyitott szeretnék lenni, amihez, ha úgy tetszik, szakmai szempontból hozzátartozik az is, hogy erőteljesen híve vagyok a rugalmas rendszereknek, az olyan rendszereknek, amely akár a vállalkozók, akár a munkavállalók számára választási lehetőséget nyújtó. Nem hiszem, hogy hatékony lehet egy olyan program, ami kötelező csatornákat jelöl ki a gazdaság aktorai számára, mert mi úgy gondoljuk, hogy számukra az a legjobb megoldás. Ebben nem hiszek. Abban igen, hogy legyen egy szabályozás - akár bonyolult is - abban az értelemben, hogy több lehetőséget vázol és az érintettek majd megtalálják, hogy melyik számukra a legalkalmasabb megoldás.
Ami az EQUAL-programot illeti, ez éppen most zárul le, tehát hamarosan az eredményekről meg tudjuk adni a tájékoztatást.
A következő kérdés egy egyedi ügy. Erről nem tudok most nyilatkozni, azt viszont meg tudom ígérni, hogy ha megkapjuk a megfelelő információt, hogy miről van szó, tehát ha konkrétan megfogalmazza a kérdését írásban, akkor mi írásban válaszolunk és tudom, hogy az írásbeli válasznak megvan az a nagy előnye, hogy lehet lobogtatni, pozitív és negatív előjellel egyaránt, tehát azt már lehet objektívan kritizálni, ha mi nem megfelelő választ fogunk ehhez adni.
Az "út a munkához" programmal kapcsolatban. Mi elég sok programot alakítottunk ki, gondolok a szociális földprogramra, a szezonális agrárfoglalkoztatásra, a zöldségágazatra, a kézimunka-igényes ágazatok segítésére és nem utolsó sorban a komplex közmunkaprogramokra, amelyek parlagfű, erdészet, közösségi létesítmények karbantartása. Ez mind olyan, amiről úgy gondolom, hogy ez sem csodaszer, egyetlen egy eszköz sem csodaszer, de az eszközöknek ez a széles választéka enyhítheti a foglalkoztatási, illetve a szociális problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottságnak egy döntési helyzete van, az pedig az, hogy a miniszterjelöltet támogatja a kinevezés tekintetében. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kik támogatják dr. Herczog László miniszterjelöltet. (Szavazás.) Tíz. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Nem látok tartózkodást. Ki volt ellene? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság támogatja dr. Herczog László miniszterjelölt úr kinevezését. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, jó munkát kívánok önöknek a nap további részében.
Mi folytatjuk az ülést a második napirendi pontunkkal. Üdvözlöm a kormány képviseletében megjelent Varga Ágnes főosztályvezető-helyettest. Az ajánlástervezet képviselőtársaim előtt van. Ha minden igaz, öt módosító javaslatot kell megtárgyalni. Az 1. dr. Iván László képviselő és dr. Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony módosítója. Kérdezem a kormány álláspontját.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A tárca álláspontját tudom ismertetni, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Nyolc igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A 2-es módosító javaslat szintén az ő javaslatuk.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Összefügg az előzővel, nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Nyolc igen, tíz nem. A 3-as dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi módosítója.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Tartózkodott? (Szavazás.) Egy. A 4-es módosító javaslat.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Nyolc igen, tíz nem. Az 5-ös módosító javaslat Béki Gabriella módosítója.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc. Köszönöm szépen.
A harmadik napirendi pont keretei között szakértő asszony kiadott néhány levelet, tájékoztató anyagot. Egy konferencia, egy meghívó és egy levél.
Még azt szeretném jelezni, hogy a jövő héten nem valószínű, hogy tartunk bizottsági ülést, de ha az élet úgy hozza, mégis. De most úgy tűnik, hogy kihagyjuk a jövő hét hétfői bizottsági ülést. Az ülést bezárom, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 00 perc)
|
Gúr Nándor | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia