FMB-9/2009.
(FMB-96/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. május 11-én, hétfőn 09.30 órakor a
Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8957. szám) (Általános vita) *
Dr. Kállai Ernő szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Kállai Ernő válaszai *
Határozathozatal *
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8676. szám) *
Tájékoztató a 45 év felettiek (szeniorok) foglalkoztatásának bővítéséről *
Vadász János szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Vadász János reagálása *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8957. szám) (Általános vita)
2. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8676. szám) (Dr. Magyar Bálint, Velkey Gábor (SZDSZ) és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa) (Módosító javaslatok megvitatása)
3. Tájékoztató a 45 év felettiek (szeniorok) foglalkoztatásának bővítéséről
Előadó: Vadász János, a Szenior Foglalkoztatási Szövetség elnöke
4. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Filló Pál (MSZP) alelnökDr. Bóth János (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt István (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Herényi Károly (független)
Helyettesítési megbízást adott
Bernáth Ildikó (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) megérkezéséig Vécsi Istvánnak (MSZP)
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Szivi József osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Vadász János elnök (SZENIOR Foglalkoztatási Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. A határozatképesség megállapításra kerítünk sort. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
Négy napirendi pontot jelöltünk meg a meghívóban. Kérdezem a bizottság tagjait, kinek van kiegészítése a napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ki fogadja el a tervezett napirendet? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pont kapcsán tisztelettel köszöntöm dr. Kállai Ernő ombudsman urat. A beszámoló ismert képviselőtársaim előtt, mindenki megkapta. Megkérdezem biztos urat, hogy kíván-e szóbeli kiegészítést tenni.
Dr. Kállai Ernő szóbeli kiegészítése
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Bizottság! Köszönöm, hogy itt lehetek és hogy meghallgatnak. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek, hogy tempósan haladjunk a vitában.
Immár rendszeresnek mondható, hogy a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megvitatja az éves tevékenységemről szóló beszámolót. Nagy örömmel teszek ennek eleget most is. 2008-ban a teljes ügyszám mintegy kétszeresére emelkedett az előző évihez képest. Ezen belül a panaszok száma 86 százalékkal növekedett. Ez a tendencia azonban a foglalkoztatással összefüggő beadványok esetében nem figyelhető meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy jelen gazdasági helyzetben a munkavállalók és a közfoglalkoztatásban részvevők tartanak attól, hogy sérelmeik jogi úton való orvoslását kérjék. Így nagyrészt már csak azok fordulnak hozzánk, akik kiszorultak a munkaerőpiacról és végképp reménytelennek látják, hogy saját erejükből bekerüljenek a foglalkoztatottak körébe. A hozzám érkezett foglalkoztatási panaszokat két fő csoportra oszthatjuk. A panaszosok egyrészt a hátrányos megkülönböztetést sérelmezik, másrészt elhelyezkedésük érdekében kérik a segítségemet. Ezekben az ügyekben jellemzően legfeljebb közvetítői szerepet vállalhatok, mert a vizsgálatra - hatáskör hiányában - nincs lehetőségem. A diszkriminációs panaszok nagy részét olyan munkáltatókkal szemben nyújtják be, akik a magánszférához tartoznak, ám az országgyűlési biztos kizárólag hatóságok és közszolgálatok tevékenységét vizsgálhatja. Ezeknek a beadványoknak egy részét ezért az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz kell áttennem. Már az elmúlt évi beszámoló kapcsán is felvetettem, hogy a kisebbségi biztos hatáskörét esetlegesen ezen a területen érdemes lenne bővíteni. Erről most nyilván nem kívánok újra beszélni, de fenntartom továbbra is a tavalyi évi javaslatomat.
Azok a panaszosok, akik elhelyezkedésük érdekében fordulnak hozzám, általában a közfoglalkoztatásba szeretnének bekapcsolódni, illetve a szakképzettségüknek, iskolai végzettségüknek megfelelő munkát keresnek. E beadványok kapcsán alapvetően és többnyire a kisebbségi jogsérelem nem állapítható meg - természetesen -, azonban a lehetőségeimhez mérten próbálok segíteni, amennyire egy országgyűlési biztos teheti.
A közfoglalkoztatással kapcsolatos panaszok ügyében a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzatot keressük meg, egyéb foglalkoztatási panasz esetében pedig a munkaügyi központ segítségét kérjük azok érdekében, akik szeretnének munkát végezni. Nagyjából ez a struktúrája a foglalkoztatással kapcsolatos ügyeinknek. Valamint voltak általános, nagyobb témakörök is, amivel foglalkoztunk, de erre nem akarok most részletesebben kitérni, mert egyrészt a beszámolóban benne van, másrészt a tavalyi évben is beszéltünk róla. Ez egyrészt az "Út a munkához" program, másrészt egyes helyi önkormányzatok rendeletmódosítási törekvései kapcsán felmerült vizsgálatok ügye volt. Végezetül egyetlen dologra szeretném még felhívni a figyelmet. Mindenki számára ismert az ÁSZ-jelentés, ami a romaprogramokkal kapcsolatos pénzfelhasználással foglalkozik és ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a foglalkoztatási programok hatékonysága az ÁSZ-jelentés fényében azért sem mérhető, mert nincsenek pontos és megbízható, egységes szabályok arra, hogy hogyan lehet kiválasztani a részvevőket. Ebben az esetben komoly nehézséget okoz az etnikai adatok kezelésének megoldatlansága is ilyen ügyekben. Épp ezért ebben az évben az adatvédelmi biztossal, Jóri Andrással együttműködve közös vizsgálatot indítottunk és arra keressük a választ, hogy az egyes programokban milyen ismérvek alapján vonhatók be olyan emberek is, akik saját maguk etnikai származását fontosnak érzik és ebből a szempontból az élet különböző területein milyen megoldásokat lehet találni, amely harmonikusan együttműködik az adatvédelmi és egyéb szabályokkal is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. A szó a bizottság tagjaié. Herényi Károly, parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a beszámolót támogatásra javaslom. De viszont történt ebben az esztendőben egy, a szokásostól eltérő dolog. Biztos úr február 24-én napirend előtt felszólalt az Országgyűlésben. Ennek a tatárszentgyörgyi tragédia adta az indokát és a felszólalás befejező részében - szó szerint is tudom idézni - a politika szereplőit nyomatékkal felszólította, hogy a társadalom minden érdekelt szereplőjének bevonásával azonnal dolgozzanak ki etnikai béketervet, nem semmitmondó nyilatkozatokat, hanem azonnal megvalósítható, az egész társadalom számára érthető konkrét intézkedési terveket. A kérdésem az, hogy történt-e ez ügyben azóta valami, a politika szereplői részéről kereste-e biztos urat valaki, a kormány részéről, az Országgyűlés részéről bárki olyan javaslattal, ami ennek a megalapozott és jogos igénynek próbált volna eleget tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyéb kérdés?
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Tisztelt Kállai Úr! Tud-e ön az ellen tenni valamit, hogy olyan vezetői legyenek a cigány közösségeknek, akik nem sikkasztják el akár a tanulásra, akár pedig a létfenntartásukra kapott összegeket? Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Az egyik dolog, amit szeretnék elöljáróban elmondani, hogy magát a beszámolót jónak és elfogadhatónak tartom és a bizottságnak is javaslom, hogy támogassuk. Amit fel szeretnék vetni, az két dolog. Manapság a legtöbbet nekünk politikában dolgozóknak a romaüggyel kell foglalkoznunk. Nagyon sok problémát látok a beazonosítást illetően is, hiszen gyakorlatilag az, hogy ki tartja magát romának, egyéni nyilatkozaton múlik jelenleg és nagyon nehéz megítélni, hogy bizonyos problémák esetében - gondolok a munkanélküliségre, ami a cigányokat fokozottan sújtja, nagyon nehéz olyan biztos felmérési pontokat meghatározni, hogy - milyen arányban is vannak munka nélkül Magyarországon a romák. Tudjuk, hogy súlyos a helyzet, de pontos adataink nincsenek, hiszen azt sem tudjuk megmondani, hogy pillanatnyilag mekkora a népesség száma. Becslések vannak csak. Ezt egy elég komoly problémának látom és el kellene azon közösen gondolkodnunk, hogy az adatvédelem és egyéb szabályok betartásával hogyan lehetséges olyan felméréseket, akár népszámlálást tartani Magyarországon, amely megbízható adatokhoz juttathatna bennünket. Hiszen a probléma súlyának megfelelően kellene a különböző forrásokat is odarendelni.
Ami az "Út a munkához" programot illeti, nagy érdeklődéssel olvastam a biztos úr nyilatkozatait és egyet is értek az azokban foglaltakkal döntően, egyetlen egy elemét szeretném csak kiemelni a dolognak. Úgy gondolom, hogy talán sikerült egy olyan áttörést elérnünk a szociális támogatotti körben, amely legalább azok számára, akik részt akarnak venni ebben a programban, egyfajta kitörési pontot jelenthet és úgy gondolom, hogy ez borzasztó fontos elsősorban - még egyszer mondom - a roma lakosság szempontjából.
ELNÖK: Köszönöm. Kontur Pál, parancsoljon!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. 2008. augusztus 4-én ön a Népszabadság c. újságnak nyilatkozott és azt mondta, hogy az 1930-as évek Németországára emlékeztet, ami a mai magyar társadalomban tapasztalható kisebbségellenességként. Véleményem szerint a cigány embereknek nem ilyen kijelentésekre van szükségük és egyáltalán ön először is nemzeti és etnikai jogoknak a biztosa. Nem a kisebbségi jogoknak, hanem mindkettőnek. Ha a cigány embernek is ugyanolyan becsülete van, mint bármelyikünknek, az ő problémája megoldását nem ilyen kijelentések biztosítják, hanem a munkahely, a megélhetési feltételek, az egészséges életlehetőség. Az biztosítja az ő becsületét és létét. Ezzel, hogy ilyeneket nyilatkozik, ezzel ön beállt a huhogók táborába és csak úgy, ahogy Nógrádban a cigány embereket egy kis törpe párt tagjai arra használják, hogy politikai haszonra tegyenek szert és úgy félemlítik őket, hogy fejszével a párnájuk mellett alszanak, ahelyett, hogy a megoldással, béketervvel foglalkoznának. De milyen béketervről van szó? Nincs háború! Nem béketerv kell, munka kell a kisebbségeknek, többek között a cigány testvéreinknek. Munka kell, megélhetés kell, lakhatási lehetőség kell! Ezért tessék beszélni, ezt várom el öntől mint nemzeti és kisebbségi biztostól. Nem béketervet. Ön azokat a hangokat erősíti, a törpepártos hangokat és akik mögéjük állnak, ezzel, hogy béketervről beszél. Én azt kérem, hogy ne ezt tegye, hanem a cigány embereknek a felemelkedéséért szóljon. Most már olyan helyzetben van az ország, hogy a nem cigány ember ugyanilyen helyzetben van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czira Szabolcs!
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Én egy picit a kisebbségi önkormányzatok költségvetési támogatásával kapcsolatban jelezném, hogy eléggé kevés, amit a költségvetéstől kapnak, de talán a mindennapi dologi kiadásaikra elegendő. Emellett javasolnám, hogy ha egyetért vele, hogy az önkormányzatok kapnának több támogatást és feladathoz rendelten adhatnák a cigány kisebbségi önkormányzatok részére. Mert bizonyos feladatot ők elvégezhetnének az önkormányzat felkérésére, én magam - megmondom őszintén - fel szoktam őket kérni, Nagykörösnek vagyok a polgármestere, mert amit tőlem nem fogadnak el a cigány emberek, azt elfogadják a cigány kisebbségi önkormányzat tagjaitól. Ha az önkormányzatok nem finanszírozzák a költségvetési támogatáson felül a cigány kisebbségi önkormányzatokat, akkor a munkájuk ellaposodik. Ők is csak a saját idejükből végzik ezt a tevékenységet, a saját másra fordítható idejüket használják arra, hogy a cigánysággal foglalkoznak. Iskolai problémákat meg tudnak oldani a szülőkkel, ha ők beszélgetnek velük, jobban elfogadják, mint akár az igazgatótól vagy az önkormányzattól. Tehát azt gondolom, hogy nem címkézetlenül, de jobban kellene támogatni a cigány kisebbségi önkormányzatokat és nem az önkormányzatokra hagyni ezt a támogatási lehetőséget, mert a tehetősebb önkormányzat többet tud adni, a kevésbé tehetős kevesebbet. És akkor ez egy feszültséget szít az önkormányzatok között, mert össze tudják hasonlítani, hogy melyiknél mennyire támogatják. Aztán, hogy felkérik-e hasznos munkavégzésre a kisebbségi önkormányzatokat, ez egy más kérdés. Egy 25 ezer lakosú településen 550 ezer forintot kapnak egész évre támogatást, szerintem ez nagyon minimális, hogy talán a telefon- és utazási költségeiket fedezi csak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót?
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót. Egy rövid kérdésem lenne a biztos úrhoz. Ön a kisebbségi jogok biztosa, a jog szóhasználatban a másik oldal a kötelesség. Hogy látja, hogy értékeli, tudott-e ilyen vizsgálatokat konkrétan végezni, hogy érzékeli, feladat- és hatáskörébe illeszthető-e ez. Azért is kérdezem, mert úgy ítélem meg, hogy a kettő összefügg és rendkívül fontos a jövőnk tekintetében. Köszönöm szépen.
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A mai magyar foglalkoztatási helyzet mindenki számára egyértelmű. Az elmúlt években sem sikerült a cigányság foglalkoztatása ügyében előrelépni. Sajnos borítékolható, hogy ebben a helyzetben még inkább kudarcra van ítélve. Ezért is fontos az, hogy az "Út a munkához" program keretében legyen lehetőség minél több cigány származású embernek munkát vállalnia. Annak idején, amikor a vitája ment a módosításoknak, a mi részünkről ment egy módosító javaslat és örömmel olvastam a beszámolóban is - és egyet is értettünk vele -, hogy akkor, amikor a közfoglalkoztatási tervet elkészítik az önkormányzatok és ezt - most egy - szociális bizottság viszi tovább, mi azt javasoltuk, hogy a munkaügyi szervezet mellett a kisebbségi önkormányzatnak véleményezési joga legyen. Mint ahogy most egyébként néhány helyen a munkaügyi kirendeltségekkel a kisebbségi önkormányzat közcélú foglalkoztatás előtt kikéri a véleményt. Ez egy nagyon lényeges kérdés, mert ahol jól működik a kisebbségi önkormányzat, ők tudják leginkább, hogy kik azok, akiknek szüksége van egy-egy családon belül vagy településen belül. Tehát én javasolnám ezt újra. Bár bent volt két héttel ezelőtt is, de sajnos az Ifjúsági bizottság lesöpörte ezt a javaslatot, a mienk meg eddig napirendjére sem vette. Bízom benne, hogy esetleg ez a későbbiekben másképp fog alakulni, mert szerintem foglalkoztatási szegmense is komolyan van.
Kérdésem is lenne. Én a Beregből jövök, ahol a cigány lakosság aránya meglehetősen magas, az általános iskoláknál pedig 70 százalék vagy afölötti. Tehát mi együtt élünk a problémákkal is. Ennek ellenére én a módosító kapcsán elég szigorú dolgokat szoktam mondani. Az egyik az, hogy segéllyel ne lehessen annyit keresni, mint munkával, mert ameddig a segély mértéke a mindenkori nettó nyolcórás minimálbér, addig érdemben nem lehet eredményeket elérni. A másik nagyon fontos dolog - és itt szeretném az ön véleményét kikérdezni -, ez nemcsak cigánykérdés természetesen, hanem általános kérdés, de nyilván súlyozottan jelentkezik ott. Olyanokat is módosító indítványba tettünk, hogy azok, akik a tanköteles körű gyereküket nem járatják iskolába, azok ne kapjanak segélyt, illetve, aki a saját lakókörnyezetét nem hajlandó rendben tartani, az ne álljon sorba segélyért. Tudom, hogy ezek nagyon súlyos mondatok, de amikor én odahaza beszélgetek erről, azok, akiknek a legkevésbé kellene rázni a fejüket igenléssel, azok rázzák leginkább, mert tudják, hogy miről beszélek. Ezzel kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőket, kinek van még kérdése. (Nincs jelentkező.) Néhány gondolatot én is szeretnék megfogalmazni. Czomba képviselőtársam sok olyan kérdést feszeget, amivel kapcsolatban már fél évvel ezelőtt a politika különféle szegmentumától függetlenül hasonló elgondolások a felszínre jöttek. Nem új típusú gondolatok ezek, hanem olyan gondolkodásnak a közösíthető részei, amelyek tekintetében érdemes a politika minden szegmentumán megfontolni azt, hogy milyen intézkedéseket lehet hozni. Nyilván csak és olyanokat, amelyek alkotmányosak, csak és olyanokat, amelyek emberi jogokat nem sértenek, amelyek nem diszkriminálnak.
Azt gondolom, hogy az embert nem szabad soha faji, egyéb más megkülönböztetési alapból fakadóan megítélni. A cselekedetek minősítenek mindenkit. Legyen színe, politikai hitvallása, indifferens, érdektelen. En bloc globálisan senkiről, nem egyes emberről, népcsoportokról, bármilyen csoportról nem lehet kijelenteni, hogy semmit nem érő, semmi olyat nem lehet kijelenteni, ami generálisan helyezi rá a nyomatékot, miközben adott népcsoportokon, politikai szegmentumon belül vannak ugyanúgy tisztes vagy éppen kevésbé tisztes viselkedéssel bíróak. A kérdés érzékeny, nyilván, érzékeny, mert akkor, amikor olyan társadalmi problémákhoz nyúlunk hozzá, amelyek gyakorlatilag a rendszerváltás óta egyre erőteljesebben vannak jelen, hiszen a rendszerváltás előtti időszakban, ha belegondolunk akkoriban, amikor a magyarországi aktív korúak körében 82 százalékos volt a foglalkoztatottság, akkor azt mondták reprezentatív mérések alapján, hogy a cigányságot érintően, a romákat érintően ez a foglalkoztatási rátaérték 70-72 százalékos volt. Nem volt mértékadó a különbség. Na jó, de az egy másik időszak volt, tudjuk mindnyájan, akkor KMK-s (közveszélyes munkakerülés) időszak volt. Ha az utcán igazoltatták és nem volt munkahelye, akkor ennek jogkövetkezményei voltak. A rendszerváltás, a piacgazdaság mást hoz ebben a tekintetben, sajnos vagy szerencse, ki-ki honnan közelíti a kérdést, nyilván azt a sajátosságot hordozza magában, hogy ha durvák akarunk lenni, azt kell mondjuk, hogy a gazdálkodó szervezetek nem szociális érzékenységgel bíró és ilyen tevékenységet folytató szervezeti egységek, hanem hasznot, profitot akarnak termelni. Ha pedig azt akarnak termelni, akkor olyan munkaerőre van szükségük, aki ezt képes kitermelni. A bérét, a járulékot és még némi hasznot is képes termelni az őt foglalkoztató számára. Ilyen értelemben talán evidencia az, hogy mindazok, akik nem bírnak olyan sajátossági jegyekkel, szakmai képesítésekkel, sok minden egyéb mással, azok a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben vannak. Az meg nem elvitatható, hogy a kisebbségen belül a romákat érintően sajnos, de valós a kép - húsz év távlatában -, hogy arányában nagyon valószínűsíthetően sokkal többen vannak azok, akik akár a nyolc általános iskolát, akár a szakmunkás-képesítést nem szerezték meg. Így a produktumteremtésben sokkal nehezebben tudnak részt venni. Nem a társadalom elutasító, hanem a helyzet is ezt hozza magával. Ezért mondtam azt, hogy a pozitív diszkriminációnak van helye - megítélésem szerint -, mert ha nem lépünk ezekben az ügyekben, akkor nyilván soha nem lehet azt a helyzetet megváltoztatni, ahol az esélyét meg lehetne adni annak a történetnek a kialakulásának, ami arról szól, hogy komolyabb eséllyel részt vállalhassanak a munkaerőpiacon ezek az emberek. És még akkor is, ha adott esetben negatív diszkriminációval számolni kell.
Pontosan erről szól a kormánynak az "Út a munkához" programja, pontosan arról, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő térségekben a leghátrányosabb sajátossági jegyekkel élő emberek számára nyújtson lehetőséget, foglalkoztatási lehetőséget. Az újraintegrálás alapjait teremtse meg. Nem gondolom azt, hogy önmagában ez a kérdés meg fog oldani minden problémát. De hiszek abban, hogy egy ilyen beavatkozás segíteni fogja annak a folyamatnak a felerősödését, hogy sokakban felkelti az igényt arra vonatkozóan is, hogy miért is van értelme tudást szerezni, miért is van értelme mindennap felkelni. Ezek azok a kérdések, amelyek fontosak, amikor erről beszélünk.
A végső mondat nem lehet más, csak az, hogy szerintem közösen, együttesen az a dolgunk ebben a folyamatban, hogy minél több embert segítsünk hozzá ahhoz, hogy a célvonalhoz oda tudjon állni. Mert ha ők nem tudnak odaállni, akkor egyre nagyobb nehezék, nyomaték helyezkedik majd a társadalom irányába. És az az én értékrendem szerint sem elfogadható, amiről ellenzéki képviselőtársam, Czomba képviselő úr beszélt, hogy a munka az hátrébb legyen, mint a segély. Azt hiszem, segíteni kell, de azt gondolom én is, hogy a munkával szerzett jövedelmek erőteljesebbnek kell legyenek annál, mint a szolidaritási elv alapján működő segélyezés mértéke. Köszönöm szépen. Visszaadom a szót, biztos úr, kérem, hogy a válaszoljon kérdésekre. Parancsoljon!
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen a kérdéseket. Röviden reagálnék. Herényi képviselő úr az előbb jelezte, hogy el kell mennie frakcióülésre, azt mondom a béketervvel kapcsolatban, hogy nem is vártam, hogy bárki keressen ezzel kapcsolatban. Ez egy felhívás volt a politikum felé, hogy kérem azt, hogy próbálják újragondolni ezt a kérdést.
Wittner Mária képviselő asszony kérdésére válaszolva, hogy tudok-e tenni valamit, hogy a cigány vezetők milyenek legyenek: ugyanúgy nem tudok tenni semmit, mint ahogy abban sem, hogy milyen legyen a parlament összetétele. Én nem a magyarországi cigányoknak vagyok a vezetője, hanem a nemzeti, etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Nekem sem minden tetszik, amit látok. De az lenne a legnagyobb tévedés, ha én ilyen kérdésekbe ártanám bele magam. Nem tudom, mennyire elfogadható ez a válasz.
Filló Pál képviselő úr felvetésére: egyrészt az etnikai adatok kérdését említette. Már zajlik ez a vizsgálat és szeretnénk ebben valamiféle új mondanivalót, a politikum, illetve a közvélemény tudomására hozni. Ezt rendezni kell. Az nem tartható állapot, én is azt gondolom, hogy valakinek bemondásra legyen identitása egy országban. Lehet otthon, ebéd közben vagy családi közösségben, aminek nincs semmilyen jogkövetkezménye. De ha ennek bármilyen önkormányzatisághoz, programhoz, állami programhoz köze van, akkor kell, hogy legyen bármi olyan szabályozás, ami a világ sok országában van is egyébként, amely lehetővé teszi, hogy azok jussanak hozzá ezekhez a lehetőségekhez és támogatásokhoz, akik nagy valószínűséggel vagy leginkább ahhoz az adott kisebbségi közösséghez tartoznak.
Az "Út a munkához" eredményeiről kérdezett a képviselő úr. Ez ennek az évnek lesz majd a kérdése. Nyilván meglátjuk, hogy hogyan valósul meg a gyakorlatban ez a kérdés és akkor lehet erről majd véleményt mondani.
Kontur Pál képviselő úr felvetésére, ő ugyan azt mondta, hogy a 30-as évek Németországáról szólt a cikk, ha nagyon pontosan akarok fogalmazni, akkor azt mondtam, hogy a weimarosodás felé tart az ország. Nem mindegy, egyáltalán nem mindegy, ezt csak mint történész mondom. De nem is ez a lényeg a dologban. Szeretnék hivatkozni egy 1992-es alkotmánybírósági határozatra, amely azt mondja, hogy jelenleg jól van szabályozva Magyarországon minden olyan dolog, ami a gyűlöletkeltés, gyűlöletbeszéd és minden ezzel kapcsolatos dologgal összefüggésben megfogalmazódik. Látom azokat a próbálkozásokat, amelyek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos újraszabályozásra irányulnak. Hogy ha én elfogadom azt, amit az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök úr is mond és mi mást tehetnék, minthogy elfogadjam a hatályos jogszabályokat, akkor arra kell hivatkozzam, amit ez a '92-es határozat mond, hogy azoknak a közszereplőknek, így nekem és önöknek is, hogy ha nincs más lehetőségem, ki kell fejtenem a véleményemet ezekkel kapcsolatban, és ha úgy ítélem meg, hogy aggályosnak tartom bizonyos szempontból ezt a helyzetet, akkor ennek hangot kell adnom. És amikor héba-hóba embereket lőnek agyon, ez kimeríti a probléma fogalmát. Azt ne várják tőlem, hogy az önök között lévő pártpolitikai vitába én beszálljak. (Kontur Pál: Ezt csinálta.) Nem hiszem, hogy ezt csináltam. Én csak azt tettem, nyilván ezt ön úgy értelmezi, ahogy gondolja, de én arra hívtam fel a figyelmet, amit a legmélyebben, legtisztességesebben gondolok, és nem annak a következményeit néztem, hogy ez a pártpolitikai vitában engem most hová sodor. Nagyon remélem, hogy sehová nem sodor. Megpróbálom tisztességesen végezni a feladatomat ebből a szempontból is. Nyilván vannak olyan pillanatok, amikor erősebben kell fogalmazni azért, mert a kisebbségi ombudsmannak a lehetőségei nagyon korlátozottak és leginkább arra a területre terjednek ki, hogy fel tudják hívni a figyelmet, hogy ha még ezzel a lehetőséggel sem élek, akkor zsebre tett kézzel sétálhatok és akkor igazán nem érdemlem meg az önök bizalmát.
A Czira Szabolcs képviselő úr által felvetett kérdéssel abszolút egyetértek és nagyon köszönöm, hogy ez a véleménye ezzel kapcsolatban. Most ezt nem hoztam itt elő, mert más bizottságok előtt beszélek erről, de én is ezt mondom, sőt már hivatali elődöm is ezt mondta, hogy a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása nem megoldott ebben a formában. Én is ezt képviselem, hogy valami más módszert, módszertant kellene erre kidolgozni. Nyilvánvaló módon a romák esetében ez megint más feladat, mint mondjuk a 12 nemzeti kisebbség esetében, de ezzel egyetértek, hogy én is érdemesnek tartanám és le is írtam a beszámolóban, hogy újra kellene gondolni ezt a kérdést Magyarországon. Úgyhogy köszönöm, hogy támogat ebben a kérdésben.
Rákóczy képviselő úr kérdezte, hogy a jog és a kötelesség összhangja. Vizsgálódom-e a kötelességek betartása tekintetében? Erre azt tudom mondani, hogy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a feladata a tudomására jutott kisebbségi, jogi visszásságoknak a kivizsgálása. Nyilvánvaló, hogy a jog és a kötelesség összhangja rendkívül fontos dolog. Hogy ha valaki a kötelességét szegi meg, akkor az arra hatáskörrel rendelkező szerv vagy személy tud eljárni. Tehát, hogy ha valaki nem fizet adót, akkor nyilván az APEH fog ebben az esetben eljárni. A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának ilyen területen hatásköre nincs és nagyon erősen rosszul értelmezném a feladatomat, hogy ha ezen a területen kezdenék el tevékenykedni. Még egyszer mondom: nagyon sok olyan dolog van, ami valóban nem tetszik nekem sem. Én is itt élő magyar állampolgár vagyok, ráadásul még jogász is, meg sok minden más, tehát én is nyitott szemmel járok és látom, hogy mi nem tetszik. De nagyon komoly szereptévesztés lenne, ha én más területeken kezdenék el vizsgálódni.
Czomba képviselő úr felvetésére válaszolva: itt a segély mértékéről volt szó. Kicsit misztifikálva van, én úgy tudom, hogy 2008-ban a rendszeres szociális segély mértéke 26 ezer forint volt, négy vagy több gyereket tartó családok esetében pedig 56 ezer forint. Én így tudom, engem így értesítettek a jogszabályok erről, de lehet, hogy ön ezt máshogy tudja. Ennyire nem éreztem magasnak. Amit pedig felvetett, hogy aki nem jár iskolába, aki nem tartja rendben a portáját vagy nem köszön a postásnak, voltak valóban ilyen kezdeményezések az elmúlt időszakban, erre azt tudom mondani, amit az elnök úr mondott, hogy bármin lehet gondolkodni, bármit meg lehet változtatni, hogy ha ennek a megfelelő alkotmányos kereteit betartjuk. A magyar parlament talán még azt is megteheti, hogy férfiből nőt csinál és nőből férfit, ha ennek az alkotmányos kereteit betartja. Önök mint törvényhozók előtt, nyitva áll a lehetőség, hogy az ország érdekében olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a jelenleg hatályos alkotmányi keretekbe beleférnek, különben az Alkotmánybíróság vagy a köztársasági elnök vagy valaki azt fogja mondani, hogy az nem jó. Önökön múlik, önök a törvényhozók ebből a szempontból. Aztán majd utána lehet vitatni, hogy ez jó vagy nem jó, ebben az esetben ez csak romákról szól vagy nem romákról szól vagy általában kiről szól ez a fajta döntés. Sok mindent érdemes áttanulmányozni ebben az esetben. Ennek régi nagy hagyománya van a szakirodalomban is. Én azt gondolom, hogy most válsághelyzetben van az ország és ilyenkor ezek a törekvések nagyon felerősödnek. Tehát mondjuk 15 évvel ezelőtt senkinek eszébe sem jutott az, hogy valaki ilyen típusú kérdést szeretne szabályozni. Most ötletszerűen jelennek meg ilyen dolgok. Lehet, hogy szükség van rá, lehet, hogy önnek van igaza, én ezt nem vitatom. De akkor meg kell hozzá teremteni a megfelelő jogi kereteket, amelyet nem egy önkormányzatnak kell feltétlenül újraszabályozni ezt a kérdést.
Végezetül egyetértek az elnök úrral, aki azt mondta, hogy valóban, hogy ha betartjuk azokat a kereteket, akkor miért ne lehetne. És nyilván azért beszélek többet most itt a roma kérdésről, mert a 12 nemzeti kisebbség esetében ilyen típusú foglalkoztatási problémák legalábbis az én praxisomban nem csapódtak le. Más bizottságokban, ha megtisztelik a figyelmem, vagy a plenáris ülésen be fogok számolni, hogy az egyéb kisebbségi közösségek érdekében milyen vizsgálatokat, ügyeket folytattunk le az elmúlt évben. Nyilván ez ehhez kapcsolódik. Tehát arról tudok beszélni, ami a beszámolóban van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem kívánok különösebb összefoglalást tenni, köszönöm a válaszokat, talán egy mondattal annyira szeretnék visszautalni, hogy azt a biztos úrnak a figyelmébe ajánljuk közösen, hogy érdemes történészként is és joggyakorló emberként is számításba venni az elmúlt 20 év történését. Az elmúlt 20 évben sok minden változott, nyilván a húsz évvel ezelőtti állapot és a mai helyzet egymáshoz hasonlítása csak és direkt módon nehezen illeszthető, illetve konzekvenciák nehezen vonhatók el. Nem akarok belemenni mélyebben újra a történetbe, de amikor olyan változásokon ment keresztül Magyarország az elmúlt két évtizedben, mint amilyenben, amikor százezres nagyságrendekben veszítették el hátrányos helyzetben lévő emberek a munkahelyüket, akkor nyilván olyan folyamatok következtek be, amelynek hatása is és nemcsak a jelen időszak válsága hozza magával adott esetben azokat a gondolkodásokat, amelyek a felszínre kerülnek.
Az utolsó mondatom megint csak az, hogy igen, mindent meg lehet csinálni a törvényhozás tekintetében, ami célszerű, ésszerű és alkotmányos. Erre kell törekedni. Köszönöm szépen.
Egy dolgunk van, szavazni. Ki az, aki egyetért azzal, hogy általános vitára alkalmas a beszámoló? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen biztos úr. Jó munkát kívánok! Ismereteim szerint a jövő héten kerül a parlament elé a téma tárgyalása. Előadónak Filló Pál képviselőtársamat javaslom. Kérdezem, támogatják-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Következik a második napirendi pontunk. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Szivi József osztályvezető urat és Tóth Erzsébet asszonyt üdvözlöm. Az ajánlástervezet a képviselők előtt van.
Az 1-es pont alatt dr. Czomba Sándor és Kiss Ferenc módosítója szerepel. Szivi urat kérdezem, támogatják-e.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem tudok kormányálláspontot, csak tárcaálláspontot mondani. Támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. Magyar Bálint képviselő urat kérdezem mint előterjesztőt.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Nem támogatjuk ezt a módosító indítványt, mert ezzel egyszerűen kiemeli a közoktatási intézményeknek azt a körét, amelyek alkalmasak felnőttképzésre. A kérdésem az a tisztelt bizottsághoz, hogy miközben a gimnáziumok jó néhány olyan felnőttképzési program oktatására alkalmasak, amelyekre mind a humán, mind a fizikai infrastruktúrájuk rendelkezésre áll, akkor azokat miért kellene kivenni ebből a rendszerből. Minden reform alapja az, hogy lehetőleg a felnőttképzés és az iskolarendszerű képzés területei ne határolódjanak el élesen egymástól. Egyszer lehet beszélni arról, hogy mi lesz a pedagógus-munkanélküliséggel és miközben a felnőttképzésnél lehetne használni őket és külön keresetet kapnának, akkor a minisztérium pedig nem támogatja azt, hogy a felnőttképzés bevonulhasson az iskolába is. Felszereljük az iskolákat mindenfajta eszközzel, de azért külön fenntartjuk a felnőttképzést. Nem értem a minisztérium álláspontját. Azt, hogy ha egy oktatási tárca, meg egy foglalkoztatási tárca képtelen együttműködni, miközben az erőforrások korlátozottak, végképp nem értem. Tehát magyarul felmerülhet olyan kérdés, hogy vajon a gimnázium mindenféle típusú felnőttképzésre alkalmas-e és arra nyitott vagyok előterjesztőként és társaimmal együtt, hogy akkor azt korlátozzuk, hogy melyek azok a képzések, amelyekre alkalmasak, de a könnyített akkreditáció azt segíti elő, hogy világos és könnyű átjárás és bebocsátás legyen a felnőttképzés világába, hogy bekerülhessen a közoktatás világába is.
ELNÖK: A tárca támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki nem támogatja. (Szavazás.) Egy. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizennyolc.
A 2-es dr. Sándor Klára, dr. Szabó Zoltán és az én módosítóm.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Ez egy kompromisszumos megoldás, arról van szó, hogy a digitális írástudás modulja körülbelül kétszer 15 órát jelentene, 240 órás képzésekbe ez bőven belefér, tehát lényegében ez egy modern analfabétizmus elleni kampányt jelent. Ma már a digitális analfabétizmus az, amit le kell küzdeni. Tehát ezt a kompromisszumos módosító indítványt támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tárca?
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A tárca is jó irányú előrelépésnek tartja ezt a megfogalmazást, de ebben a formában nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, ki támogatja. (Szavazás.) Kilenc igen. Nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A 3-as módosító indítvány Nagy László és Kiss Ferenc indítványa.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Ezt nem támogatnánk, mert ez azt jelenti, hogy külön rendeletben meghatározott felnőttképzési programnak legyen része a digitális írástudás, ez a kérdést eltolja, egyszerűen kiveszi a rendszerből. Majd a minisztérium elszórakozik ezzel, amivel egyébként egy évtizede nem tud szembenézni. Nem támogatom ezt a javaslatot.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ezt egy kapcsolódó módosítóval tudná a tárca támogatni. Jelen megfogalmazásban nem.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Hét. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenegy. A 4-es javaslat, dr. Szabó Zoltán, dr. Sándor Klára és Gúr Nándor javaslata.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Ezt támogatjuk. Arról szól ez a módosító indítvány, hogy határozzuk meg azt a minimális digitális írástudást, amellyel egyenértékű ismerettel kell rendelkeznie annak, aki felnőttképzésben részt vesz. Ha valaki ezt nem tudja felmutatni, akkor automatikusan képezni kell egy ilyenre. Az ECDL-rendszer a világon elterjedt, 100-200 millió között van azoknak a száma, akik ilyen számítógép-felhasználói jogosítvánnyal rendelkeznek, Magyarország ebben a nemzetközi rendszerben egy rendkívül előkelő helyet vívott ki. Ez hét modulból áll, ebből mindössze kettő az a két legalapvetőbb, hogy valaki ki tudjon nyitni egy számítógépet, e-mailezni tudjon, tudjon rajta keresni, ezt tanítjuk meg. Megint szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2005-ben a munkanélküliek körében végzett EU-s vizsgálat azt mutatta ki, hogy Magyarországon a munkanélküliek 67 százaléka képtelen kinyitni egy számítógépet, Nyugat-Európában ez 34 százalék. Tehát hihetetlen nagy a különbség ebben a kérdésben. Ráadásul az ECDL követelményrendszerét az OKJ-val és az érettségivel összhangba hoztuk az elmúlt években. Valójában az érettségi egyben az ECDL-vizsgának is megfelel, tehát harmonizálja a rendszer. Ebből két modul az, ami majd a moduláris felnőttképzésben bármikor további képzéseknél elismerhető. Tehát nem kell megismételni. Ezért nem kívánjuk külön a minisztériumra bízni, szemben az előző módosító indítvánnyal, hanem törvényben rögzíteni, hogy ez az a minimális követelmény, amelyet ilyenkor egy felnőttképzésben el kellene sajátítani és megint hangsúlyoznám, a 240 órás felnőttképzésekről van szó. Ezért támogatjuk ezt a módosító indítványt.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, ki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Hét. Tartózkodott? (Szavazás.) Egy.
KONTUR PÁL (Fidesz): Elnézést kérek, én szeretném indokolni, hogy miért nem támogatjuk. Ugyanis annyit hadd mondjak el, mert ez egy nagyon lényeges dolog, a számítógépet ki tudja nyitni, de funkcionálisan analfabéta. Hiába tudja kinyitni, nem érti, hogy mi van odaírva. El tudja olvasni, de nem érti a szöveget. Olvasni is meg kell tanítani. (Dr. Magyar Bálint: Felnőttképzés, uram, felnőttképzés!)
Felnőtt, az sem tudja!
ELNÖK: Az 5-ös indítvány dr. Sándor Klára, dr. Szabó Zoltán és Gúr Nándor módosítója.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Ebben a formában nem támogatjuk, egy kapcsolódó módosító indítvány kellene. Ennek a törvényjavaslatnak a három közül az egyik eleme arról szól, hogy a felnőttképzésben részvevőket tartsák nyilván elektronikusan, tehát nyomon lehessen követni, hogy valaki ötödször-hatodszor vesz-e részt valamilyen felnőttképzésben anélkül, hogy a munkaerőpiacon utána el tudna helyezkedni. Teljesen jogos volt az a felvetés, hogy ez nem terjedhet ki az összes felnőttképzésre, amelyet az illető saját maga fizet vagy egy vállalat fizet, tehát csak az államilag finanszírozottra terjedhet ki. Ez a módosító indítvány viszont indokolatlanul leszűkíti az egyébként egyelőre nem támogatott módosító indítvány szerinti azon felnőttképzésekre, amelyben a digitális írástudás kötelezővé válik, tehát csak a 240 óránál hosszabbra. Én úgy gondolom, hogy azokat a felnőttképzéseket, amelyeket akár a Munkaerő-piaci Alapból, akár költségvetésből, akár európai uniós forrásból fizetnek vagy támogatnak részben, nyilván kellene tartani, mert különben nem lehet tudni semmit a hatékonyságáról. Jelenleg úgy tűnik, hogy 30-40 ezer ember forog a rendszerben folyamatosan anélkül, hogy annak rendes outputja lenne. Ebben a formában nem támogatom, egy olyan csatlakozó módosító indítványt tudnék támogatni, ami az államilag támogatott képzésekben részvevőket nyilvántartaná.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja a tárca sem.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Elég sok kezet látok. Nyolc. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Tíz.
Az utolsó módosítás Kiss Ferenc módosítója.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Ez ki akarja tolni majdnem másfél évvel egy ilyen törvénynek az életbe lépését. Semmi nem indokolja, hogy ezt másfél évig kitolják. Én ezt nem támogatom. 2009. szeptember 1-jétől nyugodtan életbe léphetne ez a törvény, amennyiben a parlament elfogadja. Tehát ezt nem támogatom.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) Nyolc igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Tartózkodik? (Szavazás.) Egy. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a 45 év felettiek (szeniorok) foglalkoztatásának bővítéséről
Áttérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására. Köszöntöm Vadász János urat. Az elnöklést átadom Filló Pál alelnök úrnak, mert Bernáth Ildikóval van egy közös programunk tíz perc múlva.
(Az elnöklést Filló Pál alelnök veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Vadász János úrnak.
Vadász János szóbeli kiegészítője
VADÁSZ JÁNOS (SZENIOR Foglalkoztatási Szövetség): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőségét annak, hogy a szeniorfoglalkoztatás bővítéséről, tehát egy teljes új témáról beszélhetek ebben a bizottságban. Azt kell, hogy mondjam, hogy mivel ez egy csaknem teljesen új kiemelt téma, ezért nagyon nehéz rövidnek lennem, de igyekszem rövid lenni mégis.
Az írásos tájékoztatót a bizottság valamennyi tagja megkapta. Annak a részleteire nem térek ki. Csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, amivel a tájékoztató nem foglalkozik. Ez pedig az európai helyzet és az amerikai helyzet, amely azt mutatja, hogy Európa számos országában és az Európai Unióban is kiemelt téma a 45-65 év közöttiek foglalkoztatása. Ezt bizonyítja, hogy 40 százalék fölötti az európai uniós foglalkoztatási átlag és nem ritkák a 60-70 százalékos foglalkoztatások sem. Éppen a múlt héten foglalkozott az Európai Unió ezzel a témával és azt mondta ki az európai uniós csúcstalálkozó, hogy a válság miatt fokozott kihívásokkal kell szembesülni három munkavállalói csoportnak, a fiataloknak, az érett, idősebb munkavállalóknak és a nőknek. Nemcsak a növekvő átlagéletkor miatt fontos a szenior foglalkoztatás témája, hanem azért is, mert a szolidáris összetartó társadalom, a generációk együttműködése a cselekvés mozgatórugója. Ez a foglalkoztatási és a mindennapi élet kultúrájának szerves része. Öt erény jellemzi a szeniorokat, a szakmai tudás, a tapasztalat, a munkakultúra megléte, a versenyképesség és a felelősségvállalás, a megbízhatóság. Európa sok országában ösztönzik a szeniorfoglalkoztatás bővítését, nemcsak a hagyományos napi nyolc órás foglalkoztatásét, hanem az atipikus foglalkoztatásét is. Franciaországban például 2006 márciusában született egy nemzeti paktum arról, hogy élénkíteni, bővíteni kell a szeniorfoglalkoztatást.
Magyarországon 1990 után a legsérülékenyebbnek a szeniorok bizonyultak a munkaerőpiacon. Az 1,5, más számítások szerint 1,7 milliós munkanélküliség a legnagyobb mértékben őket sújtotta. Egy 2007-es adat szerint 30 százalék, tehát a foglalkoztatottak 30 százaléka a szenior korosztály, tehát a 45-62 év közötti korba tartozó és a 2007-es adat szerint meghaladja a 120 ezret a regisztrált álláskeresők száma ebben a korcsoportban. A foglalkoztatásbővítés elősegítése, tudjuk jól, országgyűlési, kormányzati, önkormányzati feladat. Ezen belül azonban máig nem kapott kiemelt figyelmet a 45-62 év közöttiek foglalkoztatása. Európában a parlamentek, a kormányok munkáját a munkaerő-piaci feladatok megoldásában sok civil szervezet segíti a szeniorfoglalkoztatás területén is. Magyarországon 2007-ig egyetlen egy országos civil szervezet sem volt, amelyik ezt a feladatot felvállalta volna. 2007-ben jött létre a nagy munkáltatói szövetségek, a nagy szakszervezeti konföderációk, számos önkormányzat, foglalkoztatási és kulturális szakember új összefogásával ez a Szenior Foglalkoztatási Szövetség. Itt hangsúlyozom, nem vállaltuk át az állami önkormányzati feladatok megoldását, de civil eszközökkel, szenior tudásbázissal, szenior foglalkoztatási klubokkal, munkaerő-közvetítéssel, képzéssel, továbbképzéssel, munkáltatói, gazdálkodói, társadalmi szemléletformálással egy új közvetlen találkozásokra, kapcsolatra építő rendszert hoztunk létre azért, hogy segítsük a dolgozni akaró és képes szeniorokat. Esélyhez jussanak tehát a munkaerőpiacon, a megjelenésre, az újra munkára találásra legális, rendezett keretek között. Nem akarom felsorolni a számszerű eredményeket, mert ezek benne vannak a jelentésünkben. Összefoglalóan csak annyit mondanék, hogy abban az integrált fejlesztési programban vállalt feladatokat, amely az OFA részéről támogatásban részesült, teljesítettük, illetve nagyon sokat túlteljesítettünk.
De rengeteg feladat van még. Hiszen a gazdasági, pénzügyi válság egy teljesen új helyzetet hozott. Nyilvánvaló, hogy 2007 óta nagyon nagy mértékben nőtt meg 2008 októberétől felfelé a szeniorfoglalkoztatás problémája is, így azt gondolom, hogy legalább néhány feladatot jó lenne, ha az Országgyűlés és persze a kormány felvállalna. Mi erre javaslatokat megfogalmaztunk. A Start-extra kártya ügyét hatékonyabbá kell tenni, újra kellene gondolni a nyugdíj melletti foglalkoztatás ügyét, szeniorfoglalkoztatási díj alapításával kellene ösztönözni a szeniorfoglalkoztatás bővítését a munkáltatók részére, az EU foglalkoztatási forrásokat e területen is érdemes koncentráltabban használni. Egy stratégia szükséges a szeniorfoglalkoztatásra, aminek az alapjait, a javaslat szakmai részét kidolgoztuk és a kiépült szeniorfoglalkoztatási szolgáltatási rendszert tovább kellene működtetni, bővíteni lehetne. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Tessék, a képviselőké a szó.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt héten a Jogpont Hálózat tájékoztatóján is már gondolkoztam, hogy néhány szót szólok, aztán mégsem tettem, de most talán itt az ideje. Mégpedig alapvetően a harmadik szektorról, amire elnök úr is utalt, hogy Nyugat-Európában a harmadik szektor miféle feladatokat lát el az állami és a forprofit szektor mellett. Csak hát ott ez a szektor szervesen fejlődött, valós társadalmi igényekre, alulról szerveződve jutott el arra a szintre, hogy valamiféle feladatot felvállal, mégpedig olyat, ami valós és amelyet jobban el tud látni, mint akár a forprofit szektor vagy akár az állam. Most itt Magyarországon nem mindig ez a menetrend, hanem nagyon gyakran a területfejlesztéstől kezdve számos területen megszerveződnek nonprofit szektornak tűnő szervezetek, legkevésbé sem alulról jövő kezdeményezésként, nagyon gyakran nem társadalmi igényre, hanem mindinkább, ha már van, egy európai uniós támogatás megszerzésére, felhasználásra, elverésére, elszórására. Ez a kör itt ebben az esetben a munka világához közel álló, kellő szabad kapacitással bíró kör, amely csinál egy programot, amelynek kontrollja, mint látszik, itt sem nagyon van. Ugyanis a képviselőtársaim is úgy járnak, mint egy nagyon avantgard festő kiállításán, amikor mindenki sétálgat, közben illik bólogatni rá, mert ez valami nagyon europier dolog és senki nem meri kimondani azt, hogy emberek, ez hülyeség. Most én valami hasonlót szeretnék mondani, ugyanis az a véleményem, hogy hasonló célcsoport a magyar munkavállalók körében nagyon sok van. Például a könnyűiparból kikerülők tömegei, a varrónők, cipőfelsőrész-készítők, egy egész ágazat szűnt meg az országban, akik szintén munkanélküliek lettek és őket visszavezetni a munka világába legalább olyan fontos lenne, mint a kellően nem determinált úgymond szeniorok azért, mert idősek. De ilyen elvek alapján akár a diplomás pályakezdők is alkotnak egy munkanélküli pályakezdő csoportot, amire hasonló programot lehetne szervezni, de ha továbbmegyünk, akár a balkezesekre és a kopaszokra is. Elnézést kérek!
Én úgy vélem, hogy ez a program egy olyan "vízgereblyézés", ahol pénzt adnak a gereblyére is, meg arra is, aki tologatja a gereblyét, arra is, aki lefotózza, ezt kellően dokumentálja, konferenciákat szerveznek róla. No, ez nagyon nehéz, mert már elég kevesen mennek el azokra a konferenciákra, ahol amúgy meg kell inni a kólát, a kávét és utána alá kell írni a jelenléti íveket, mert ezt le is kell nagyon gondosan dokumentálni.
Mivel elég sok ilyen programot láttam már, az EUQAL-programtól elkezdve, aminek a hasznossága a nullához közelít, ne haragudjanak, de ezt el kellett, hogy mondjam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, képviselő úr!
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Egy rövid pár mondatos ajánlás az elnök úr felé. Nem is annyira a beszámolóhoz, de említette a részmunkaidős foglalkoztatást. Én ezt egy olyan speciálisan ehhez a korosztályhoz illőnek tekintem, amelyet javaslok, hogy kiemelten kezeljenek. Két indokom is van. Egyrészt több, mint tíz éve ez egy olyan téma, amivel próbálkoztak különböző szegmensekben, nők foglalkoztatásával stb., nem nagy sikerrel, és valahogy a magyar közgondolkodásban a részmunkaidős foglalkoztatás nem igazán helyezkedett el. Ebben a korosztályban és a mai válsághelyzetben viszont úgy érzem, hogy különösen fontos lenne. Itt nem igazán lehet áttörés, de abba a tekintetben, hogy valaki ebben a korosztályban vegye tudomásul, hogy ez egy helyzet és ilyenkor egy 4-6 órás foglalkoztatás is komolyan veendő, élni kell a lehetőséggel. Ebben a gondolkodásban és ennek az elfogadtatásában a szövetség tudna segíteni és ezt kérem is egyben az elnök úrtól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még? (Nincs jelentkező.) A végén engedjenek meg pár szót nekem is. A mi bizottságunk az elmúlt évtizedek során rendszeresen találkozott a mi területünkön dolgozó civil szervezetek munkájával, rendszeresen meghallgattuk az ezzel kapcsolatos beszámolókat. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos tevékenysége az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának, ugyanakkor viszont én a tekintetben nem osztom a képviselőtársam hozzászólását, hogy vízigereblyézésnek lehet minősíteni egy szervezet munkáját vagy pénzszórásnak. Sajnos úgy látom, hogy foglalkozási áganként is persze fel lehet sorolni sok hátrányban lévő munkavállalót, de azért azt hozzá kell fűznöm, hogy ők is el fogják majd érni azt a bizonyos kort, amiről itt szó van, amikor hatványozottabban nehezebb helyzetbe kerülnek, ha esetleg akkor veszítik el a munkájukat. Évtizedek óta küszködünk ezzel, mint ahogy a pályakezdő fiatalok problémájával is vagy akár a nők helyzetével. Valamennyi civil szervezetnek meg kell köszönnünk azt, hogy megpróbálnak az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton túl olyan eszközökkel és lehetőségekkel élni, amelyekkel segíteni tudják a munka nélkül lévő honfitársaink újra elhelyezkedését. Tehát ilyen szempontból a civil szervezetek munkáját nagyon fontosnak tartom és együtt kell azért dolgoznunk, hogy a jövőben valamelyest tudjunk segíteni korosztályosan is, meg egyébként is a foglalkoztatási helyzet javításában. Parancsoljon, elnök úr.
VADÁSZ JÁNOS (SZENIOR Foglalkoztatási Szövetség): Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Természetesen Németh Zsolt képviselő úr joga, hogy azzal a véleménnyel rendelkezzen, amelynek hangot adott. A kor szerinti csoportosítással kapcsolatosan, tehát a szeniorfoglalkoztatás ügyével kapcsolatosan három megjegyzést kell hogy tegyek. Az első, hogy ez a kor szerinti csoportosítás Európában és a világban nagyon sok helyen jellemző, nagyon erős, nagyon komoly civil szervezetek foglalkoznak Európában és a világban ennek a feladatnak a megoldásával, segítésével. Magyarországon is szükség van erre a megoldásra. Magától értetődő, hogy rövid idő alatt nem állhat rendelkezésre elegendő energia arra, hogy ez teljes egészében kibomoljék, de azért az, hogy közel 40 ezer álláskeresőt megtaláltunk, hogy 3060 munkáltatót megtaláltunk, hogy 179 önkormányzattal próbáltuk felvenni a kapcsolatot és 61-gyel közülük sikerült is. Hogy 66 szeniorfoglalkoztatási klubot megszerveztünk, hogy 53 klub szervezés alatt áll, hogy 15300 fővel nőtt a szeniorfoglalkoztatottak száma ebben a válsággal még nem érintett időszakban, hogy 8122 fővel csökkent a regisztrált álláskeresők száma. Mi közvetlen 3077 álláskeresőt közvetítettünk szeniorokat foglalkoztatni kívánó munkáltatóknak és sorolhatnám még a számszerűsíthető tényeket. Ezek nem nevezhetők vízigereblyézésnek. Természetesen a szövetség létrehozásának a gondolata alulról jövő kezdeményezés volt és hogy a feladat mennyire árnyalt és mennyire sok oldalú, azt az előzőekben is bizonyítottuk.
Nagyon szépen köszönöm Rákóczy képviselő úrnak az atipikus foglalkoztatásra való figyelemfelhívását. Mi is úgy látjuk, hogy ez, különösen a jelenlegi foglalkoztatási helyzetben egyfajta megoldási lehetőséget kínál arra, hogy visszakerüljenek emberek a munkaerőpiacra, és amikor a helyzet jobbá válik, akkor a részből akár teljes foglalkoztatás keletkezzék. Tehát ez mindenképpen fontos és szükséges lépés kellene hogy legyen.
Köszönöm szépen Filló Pál alelnök úrnak, hogy fontosnak tartja a probléma és a feladat kezelését. Remélem, a munkánk folytatásával a későbbiekben a bizottság is foglalkozni tud és kicsivel szélesebb és még jobb eredményekről tudunk beszámolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Miután tájékoztató napirendről volt szó, határozathozatalra nincs szükség. Köszönöm szépen a részvételt.
Egyetlen egy dolgot szeretnék bejelenteni: szerdán kihelyezett ülésre kerül sor, Miskolcra megyünk. Aki velünk jön, az, kérem, hogy háromnegyed 7-re legyen az irodaház előtt. A mai ülést bezárom. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 56 perc)
|
Gúr Nándor | |
|
a bizottság elnöke Filló Pál a bizottság alelnöke
| |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia