FMB-16/20089
FMB-103/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. szeptember 21-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita) és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám) *
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője *
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 1. ülésszakán elfogadott, a nőknek a szülés előtt és utána való foglalkoztatásáról szóló 1919. évi 3. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10600. szám) (Általános vita) *
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 7. ülésszakán elfogadott, a foglalkozási betegségek kártalanításáról szóló 1925. évi 18. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10601. szám) (Általános vita) *
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 8. ülésszakán elfogadott, a kivándorlók hajókon történő felügyeletének egyszerűsítéséről szóló 1926. évi 21. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10602. szám) (Általános vita) *
Kissné Bencze Katalin szóbeli indoklása *
A bizottság 2009. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása *
1. a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)
2. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 1. ülésszakán elfogadott, a nőknek a szülés előtt és utána való foglalkoztatásáról szóló 1919. évi 3. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10600. szám) (Általános vita)
3. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 7. ülésszakán elfogadott, a foglalkozási betegségek kártalanításáról szóló 1925. évi 18. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10601. szám) (Általános vita)
4. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 8. ülésszakán elfogadott, a kivándorlók hajókon történő felügyeletének egyszerűsítéséről szóló 1926. évi 21. számú Egyezmény felmondásáról szóló törv.j. nemzetk. szerződésről (T/10602. szám) (Általános vita)
5. A bizottság 2009. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása
6. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Czomba Sándor (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Székely Judit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kissné Bencze Katalin főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.32 óra)
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Kéz' csókolom, szép jó napot! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök is úgy gondolják, akkor a bizottsági ülés megnyitására kerítünk sort, az őszi ülésszakot ezzel kezdjük. A nyitás kapcsán hat napirendi pontot jelöltünk meg az elektronikus formában is megküldött meghívóban.
Szeretném először is a határozatképességet tisztázni, a jelenléti ívek aláírása alapján - de szemmel - is látható, hogy a határozatképesség nem kérdéses. Az elnök most ebben a pillanatban jegyzi a jelenléti ívet. A helyettesítés tekintetében Czomba Sándor képviselő urat V. Németh Zsolt, Rácz István urat Kontur Pál és Magyar Bálintot Vécsi István helyettesíti. A határozatképességünk fennáll. A napirend elfogadására kerítek sort.
Azt kérdezem a bizottság tagjaitól, hogy az elektronikus formában megküldött meghívóban szereplő napirendi pontok tárgyalásához hozzájárulnak-e képviselőtársaim. Amennyiben igen, kérem, hogy ezt jelezzék vissza. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy ezt egyhangúlag elfogadtuk. A tárgyalási időkeret tekintetében ugyanúgy haladunk, mint ahogy szoktunk, természetszerűleg. Tehát azonos időtartam mellett, természetesen felváltva, először az ellenzék megszólalási lehetőségét biztosítva folytatjuk a munkánkat.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, a T/10380. szám alatt van és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, ez a 10380/1. szám alatt szerepel. A Pénzügyminisztérium részéről Szatmári Edina vezető tanácsos asszony és Kajdi László vezető tanácsos úr van jelen. Ismereteim szerint az Állami Számvevőszék részéről Lödiné Cser Zsuzsanna osztályvezető asszony és Vacsora Erika számvevő tanácsos asszony van jelen. Köszönöm szépen.
Az álláspontok, észrevételek, kérdések megtételét egy körben megtehetjük-e az idővel való gazdálkodás, racionalitás okán? Alelnök asszonnyal beszéltünk róla, egyetértés van közöttünk, a képviselőtársaimat kérdezem. Vétózza-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen. Akkor megállapítom, hogy e szerint fogjuk a munkánkat folytatni. Azt kérem az előadóinktól, a minisztériumi, állami számvevőszékes szakértő kollégáktól, hogy a kiegészítő mondandójukat fogalmazzák meg az előterjesztéshez illesztetten. Köszönöm szépen. Kérem, a nevük bediktálása mellett tegyék meg mindezt. Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Szatmári Edina szóbeli kiegészítője
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm elnök úr. Szatmári Edina, PM. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!
A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormánynak a költségvetési évet követő nyolc hónapon belül az Országgyűléshez és azt megelőzően, június 30-ig az Állami Számvevőszékhez kellett benyújtania. E kötelezettségeket mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig a kormány határidőre teljesítette. A törvényjavaslat normaszövege rendelkezik a 2008. évi költségvetés finanszírozásáról és a végrehajtás szabályaival összefüggő kérdésekről. A törvényjavaslatnak az 1-es és 2-es számú melléklete a központi költségvetés bevételeit és kiadásait, a 3-tól 10-es számú mellékletek, illetve a 12-es számú melléklet a helyi önkormányzatok elszámolásait, a 11-es számú melléklet a budapesti 4-es metróvonal építésének pénzügyi hatásait, a 15-től 17-es számú mellékletek a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bevételeit és kiadásait tartalmazza és a 18. számú melléklet pedig az uniós programok kötelezettségvállalási keret-előirányzatait és azok teljesülését tartalmazza.
Néhány szót szólnék a gazdaságpolitika fő vonásáról. A GDP az eredetileg számított 2,8 százalék helyett csak 0,6 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Tulajdonképpen a mezőgazdaság teljesítménye járult hozzá a GDP növekedéséhez 2008-ban a kedvező időjárási körülmények miatt.
Az építőipari termelés volumenének 6,3 százalékos csökkenésében a visszaeső vállalati beruházások és a háztartási szektor lakásberuházásainak elmaradása játszotta a döntő szerepet. A háztartási fejlesztések 2008 egészében jelentősen elmaradtak az előző évitől és 2008-ban a versenyszféra beruházásai is csökkenést mutattak. A háztartások fogyasztása az előző adatok szerint lényegében a 2008. évi színvonalon maradt és ezen belül a természetbeni társadalmi juttatások több, mint 2 százalékkal nőttek, míg a háztartási fogyasztási kiadások 0,7 százalékkal csökkentek. A folyó fizetési mérleg hiánya 8,9 milliárd euró, a GDP 8,4 százaléka volt.
A munkaerőpiacot az év első öt hónapjában pozitív tendencia jellemezte, az év vége felé azonban a külső dekonjunktúra begyűrűzésével ismét a létszámcsökkenés lett a mértékadó. 2008 év egészében a nemzetgazdaság alkalmazottainak létszáma stagnált a versenyszféra létszámának 0,7 százalékos növekedése, illetve a közszféra létszámának 3,5 százalékos visszaesése mellett.
A munkanélküliségi ráta 7,8 százalékos volt. A bruttó átlagkeresetek 2008-ban 7,5 százalékkal nőttek és az éves átlagos fogyasztói áremelkedés 2008-ban 6,1 százalék volt.
Néhány szót a fiskális folyamatok alakulásáról. A költségvetési törvény az államháztartás 2008. évi pénzforgalmi hiányát 1221,8 milliárd forintban, a GDP 4,5 százalékában határozta meg. Az évközi adatok azonban már előre jelezték, hogy a hiány a várakozásnál kisebb lesz. Így a bevételi oldalon az előirányzathoz képest kedvezőbben alakultak a társas vállalkozások különadói, a magánszemélyek különadói és a személyi jövedelemadó-bevételek. Ezeken kívül még a központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok is túlteljesültek. Emellett még az uniós bevételek is túllépték az előirányzatot.
A kiadási oldalon az előirányzatnál alacsonyabban alakult többek között a kormányzati rendkívüli és egyéb kiadás. Ugyanakkor az előirányzathoz képest magasabb kiadások is terhelték a költségvetést, így az előirányzatot meghaladóan alakultak a nyugdíjkiadások, valamint az egyedi és normatív támogatások.
Alrendszerenként tekintve a központi költségvetés a 2008. évet 870 milliárdos hiánnyal, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 67,5 milliárdos hiánnyal, az elkülönített állami pénzalapok viszont 28,5 milliárdos többlettel zárták.
A helyi önkormányzatok 2008. évi hitel- és értékpapír nélküli pénzforgalmi egyenlege 15,6 milliárd forintra teljesült. Így összességében 2008-ban az államháztartás pénzforgalmi hiánya 893,7 milliárd forintban, azaz a GDP 3,4 százalékában teljesült.
Az állami feladatellátás funkcionális jellemzőiről néhány szót. Az állami működési funkciók kiadásainak aránya 16,3 százalékot tett ki 2008-ban. A legnagyobbat azonban az állampolgárok helyzetét javító, a társadalmi egyenlőtlenségeket mérséklő, jóléti funkciókra, tehát oktatásra, egészségügyre és társadalombiztosításra, az államháztartás kiadásainak 61,4 százalékát fordították. A gazdasági funkciók összességében a kiadások 13,3 százalékát tették ki. Az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások a tárgyévben 8,6 százalékát tették ki az összes kiadásnak.
Az adósságállomány alakulásáról. A központi költségvetés 2008. év végi kincstári kört érintő bruttó adóssága a tervezett 17040,3 milliárd forintot meghaladva, 18103,9 milliárd forintot tett ki. Növelte a tervekhez képest a központi költségvetés adósságát a devizaárfolyamok év végi jóval kedvezőtlenebb alakulása, és jelentős adósságnövelést okozott az IMF uniós világbank által nyújtott nemzetközi hitelcsomagból történő, a finanszírozási igényt jóval meghaladó 1824,8 milliárd forint összegű hitellehívás.
Az év végén azonban a fel nem használt hitel az MNB-nél devizabetétként került elhelyezésre, amelynek összege december 31-én 1483,6 milliárd forintot tett ki.
Az uniós programokról ejtenék még néhány szót. A tervezethez képest jelentősen nagyobb uniós források kerültek kifizetésre és ezáltal bevételként is történő elszámolásra. Ezek elsősorban a programzáráshoz közelítő programok mint például a nemzeti fejlesztési terv, illetve az átmeneti támogatás.
Ugyanakkor vannak programok, amelyek alulmaradtak, tehát a teljesítésnél elmaradás történt. A közlekedési, környezetvédelmi beruházások esetén alacsonyabb lett a teljesítés, amelynek oka az volt, hogy a számlakifizetések 2009-re csúsztak át. Továbbá az Európai Halászati Alapból 2008-ban nem történt kifizetés. Ennek az az oka, hogy az Európai Bizottság a határozatát 2008. szeptember 8-án hozta meg, így emiatt az Európai Halászati Alapból származó közösségi támogatással összefüggő, magyarországi operatív programok nem kerültek 2008-ban kifizetésre. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program esetében is alacsonyabb volt a felhasználás, ennek oka a programok elfogadásának késedelme, illetve az utófinanszírozás volt.
Végezetül arról, hogy az ÁSZ részére egyrészt átadtuk a törvényjavaslat tervezetet, biztosítottuk a helyszíni ellenőrzés feltételeit, valamint folyamatos egyeztetések keretében biztosítottuk az elfogadott ÁSZ-megállapítások törvényjavaslaton történő átvezetését. Így a többszörösen megtartott szakértői megbeszélések eredményeképpen tulajdonképpen a véleménykülönbségek nagy részét sikerült feloldani. Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen Szatmári Edina főtanácsos asszonynak az álláspont rögzítését. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni az előterjesztők részéről. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, a szó az önöké. Akinek kérdése, észrevétele van, kérem, hogy most jelezze! Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Néhány kérdést szeretnék feltenni. Részben az elhangzottakkal, részben pedig a megküldött írásos jelentésekkel kapcsolatban. Elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy a különböző jogcímeken a Munkaerő-piaci Alapból kifizetett támogatások milyen mértékben járultak hozzá a foglalkoztatottság szintjének a megőrzéséhez, illetve a munkanélküliség megelőzéséhez. Ez az egyik kérdés. A másik pedig az uniós forrásokhoz kapcsolódik. Mennyiben sikerült a pályáztatás, eredményhirdetés, szerződéskötés, folyósítás folyamatát felgyorsítani? Mert sok olyan jelzés érkezett hozzám is, gondolom, más képviselőkhöz is, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák voltak. Gondolok itt elsősorban a TÁMOP és a TIOP keretében kifizetett nyertes pályázatokra, illetve eredendően a pályázatok sikerességére, hogy ez hogyan alakult, mert ezeknek a pályázatoknak is elvileg az lenne a célja, hogy a képzésekkel összefüggésben elősegítse a foglalkoztatást, illetve az elhelyezkedést. Egyelőre ennyi lenne a kérdés, amire szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. Más kérdést, észrevételt nem látok. Egyúttal köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkárát, dr. Székely Juditot, de látom vezető kollégáit is, Mátyus Mihály főosztályvezető urat, Varga Ildikó főosztályvezető asszony és más kollégákat is. Kérdezem szakállamtitkár asszonyt, hogy erre a kérdésre a választ ő adja-e meg. Igen, parancsoljon!
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, különösen az első kérdésre vonatkozóan. Én is üdvözlöm önöket.
Természetesen minden évben készül egy olyan szakmai beszámoló, amiben azt kívánjuk bemutatni, hogy a különféle foglalkoztatáspolitikai eszközökkel végrehajtott intézkedések mennyivel járulnak hozzá ahhoz, hogy nő a foglalkoztatotti létszám, illetve csökken a munkanélküliek száma. A 2008. esztendőben azok a típusú programok, amelyek a munkanélküli regisztrált álláskeresői létből vagy tartósan vagy pedig a program idejére azokat kiveszik, mert a program alanyaivá teszik, akik regisztrált álláskeresők voltak, hazai forrásból 80 ezer fős volt a létszám, európai uniós forrásból pedig szintén nem elhanyagolható, 25 ezer fős. Tehát itt durván azt lehet mondani, hogy 105 ezer fővel lett volna magasabb a regisztrált álláskeresők vagy nem tudom, mennyivel lett volna magasabb a KSH szerint munkanélkülieknek számítottak létszáma, de biztos, hogy ez mérhető statisztikailag. Tehát ennyi volt az, amit nekünk a saját foglalkoztatáspolitikai eszközökkel sikerült elérnünk.
A TÁMOP-ra és a TIOP-ra vonatkozó kérdésre nem tudok válaszolni sajnálatos módon, mert kifejezetten az NFÜ-höz tartozó ez a kérdés, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség különféle eljárásaiban - és sajnálom, hogy nincsenek itt, mert ők is ezt jól tudják, meg előttük is mondhatom - tapasztalható különféle előírások miatt volt az az előző években, hogy a kifizetések, a programindulások csorbát szenvedtek. Én csak az érzéseimről tudok beszámolni, meg azokról a tapasztalatokról, amelyet a TÁMOP-ból, TIOP-ból finanszírozott programoknál látok, így például a "Lépj egyet előre"-nél, amit azelőtt nagyon sok és jogos kifogás érintett. Úgy gondolom, hogy az együttműködés szorosabbá fűzése, meg a különféle eljárásrendek korszerűsítése nyomán lényegesen lerövidült a pályázatokkal kapcsolatos mindenféle tevékenység. Nem tudok számokat mondani, de én is láttam már ilyen beszámolókat. Tehát itt hónapokban mérhető az az időtartam-rövidülés, amivel megrövidült az az idő, amit egy-egy pályázattal kapcsolatban úgymond feleslegesen kellett addig eltölteni.
Lecsökkent a reklamációk száma, határozottan állíthatom, ami a TÁMOP-os programokat illeti, itt az "Új pályá"-ra is gondolhatok, meg a "Lépj egyet előré"-re, meg a "Start"-programokra, amiknél azért elég ütemesen folyt a kifizetés addig is. A munkahelymegőrző TÁMOP-os finanszírozási programokkal kapcsolatban szintén nem érkezett, ha jól tudom, egyetlenegy reklamáció sem. Ezek a források is már két hónapja elérhetők. De nem tudok konkrét választ adni - hangsúlyozom - ezekre a felvetésekre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben még pásztáztam itt és látom, hogy Haág Tibor főosztályvezető úr is itt van a minisztérium részéről, Szatmári Andrea főosztályvezető-helyettes asszony, őket is köszöntöm. Tehát most már talán mindenkit köszöntöttünk, akit kell. A választ köszönjük szépen. Alelnök asszony, kérdezem, hogy a számszerűségbéli hiátussal együtt a válasz elfogadható-e. Parancsoljon, ha szólni kíván!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Kicsit megdöbbentett az, amit a szakállamtitkár asszony mondott, mert én abban a naiv hitben voltam ez idáig, hogy a minisztérium és az NFÜ között van valamilyen kapcsolat, legalább adatkérés szintjén, hogy azok a pályázatok, amelyek a Szakképzési Alapból a Munkaerő-piaci Alapon keresztül is meghirdetésre kerülnek, illetve különböző programokat indítanak el, mégis hogyan találkoznak egymással. De hát most, ha a szakállamtitkár nem tud konkrét választ adni, akkor különösebb hozzáfűznivalóm ezekután mi lehet. Én sem tudok erre választ adni. Én őszintén megdöbbentem azon, hogy egyrészt a zárszámadásról szóló törvényjavaslatban nagyon-nagyon kevés konkrétumot lehetett olvasni és látni, hogy a különböző alaprészek hogyan hasznosultak és hogyan sikerült valamilyen módon megtartani vagy megelőzni azt a helyzetet, amit a pénzügyi-gazdasági válság váltott ki.
Ugyan elhangzott itt a Pénzügyminisztérium vezető főtanácsosától - de annyit szeretnék megjegyezni, hogy messze nem volt ennyire rózsás a 2008. év, ami a foglalkoztatást és a munkanélküliséget illeti, mint ahogy azt hallottuk -, hogy az első öt hónapban milyen pozitív volt a helyzet és csak utána történt némi romlás. Ez a számok tükrében úgy néz ki, hogy 2008. végén a regisztrált álláskeresők száma 477.351 fő volt, ez 30 ezerrel több, mint a 2007. év végén. Ez az Állami Foglalkoztatási Hivatalnak az adata. Tehát messze nem volt a helyzet olyan jó, mint ahogy ez itt a szóbeli kiegészítésből tűnik. Az, hogy a GDP 0,6 százalékkal nőtt, az már önmagában éppen eleget mond ahhoz, hogy a munkaerő-piaci helyzetről ne lehessen pozitívan nyilatkozni. Ez is kizárólag a mezőgazdaságnak volt köszönhető. Az ipar semelyik ága, sem a szolgáltatások nem tudtak ebben a helyzetben, ami kialakult az országban, úgy válaszolni a gazdasági válság hatásaira, ami segített volna ezt a helyzetet egy kicsit megelőzni vagy jobbá tenni. Legfőképpen azért, mert ismerjük nagyon jól, hogy milyen adó- és járulékpolitika, illetve milyen támogatási programok indultak el, illetve amelyek nem indultak el, azok meg azért akadályozták meg, hogy a vállalkozások talpon maradjanak és ne növekedjen a munkanélküliek száma, mert nyilvánvalóan a kettőt együtt kell nézni.
A Munkaerő-piaci Alap kiadásai jóval nagyobb mértékben növekedtek, mint ahogy azt az aktív eszközökre fordított kiadások mutatják. Ezen is érdemes elgondolkodni és néhány szóval megemlíteni, hiszen, hogy ha a Munkaerő-piaci Alap kiadása több, mint 13 százalékkal növekszik, eközben pedig az aktív foglalkoztatási eszközökre fordított kiadások aránya valamivel több, mint 5 százalékkal emelkedik, akkor arra azért jó lenne, hogy ha kaphatnánk választ, hogy ennek vajon mi volt az oka. Miközben már itt volt a nyakunkon a válság!
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. Még egyszer visszaadom a szót szakállamtitkár asszonynak és azt követően, ha más kérdés, észrevétel nincs, a vita lezárására kerítek sort. Szakállamtitkár asszony, parancsoljon!
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem szerettem volna én semmi megdöbbentőt mondani, de nem tudom, hogy kérhetem-e, hogy konkrétan olyan programok kerüljenek nevesítésre, amelyekre alelnök asszony kíváncsi, mert az én tudomásom szerint a képzési alaprészből külön nem kerültek finanszírozásra európai uniós programok nagy számban. Én azt hittem, hogy a foglalkoztatáspolitikai programokról kell beszélnem, amelyeknél nevesítettem is kettőt. Azt is állítottam, hogy az NFÜ-vel jobb kapcsolat alakult ki az elmúlt esztendőben, tehát szó sincs arról, hogy ne lenne kapcsolat. Úgy fogalmaztam, hogy sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot, ezért rövidülnek azok a határidők, amik a két szervezet együttműködéséből következően tudnak rövidebbé válni.
A beszámolóval kapcsolatban, ami idekerült, annyit szeretnék mondani, hogy csak a Munkaerő-piaci Alapra vonatkozóan egy 40 oldalas beszámolót adtunk, ezenkívül érdemes megnézni magának a Munkaerő-piaci Alapnak az éves beszámolóját, mert abszolút tételesen, alaprészenként tartalmaz minden olyan információt, amely fontos lehet a foglalkoztatáspolitika szempontjából.
Az, hogy a tavalyi évben nőttek az alap kiadásai, vitathatatlan, szeptember óta mondjuk. A magyar munkaerőpiacot október óta a világgazdasági recesszió elkezdte már elég erőteljesen megérinteni, bár tulajdonképpen a legnegatívabb hatások ez év első félévében jelentkeztek ezzel kapcsolatban, de úgy véljük, hogy teljesen természetes az, hogy a passzív ellátásokra fordított összegek ilyenkor szinte automatikusan nőnek, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió más tagállamaiban is és a világ összes országában, ahol van munkanélküli ellátás. Hiszen azok, akik a recesszió következtében munkanélkülivé váltak, elég hosszú munkaviszonnyal rendelkeztek ahhoz, hogy mindnyájan egyrészt jogosultak legyenek a munkanélküli járadékra, másrészt, hogy a teljes idejére jogosulttá váljanak. Nem örülünk ennek egyáltalán, semmi örömre nem ad ez okot, ez egy ténymegállapítás, hogy természetesen nőttek. Az is az, hogy az aktív eszközökre fordított kiadások nőttek, de itt azt javasolom, hogy az öt százalékos emelkedés mellett éppen az európai uniós forrásokat is adjuk hozzá a hazai forrásokhoz, mert így lehet - mint ahogy alelnök asszony első kérdéséből is ez kitűnt - reális képet kapni arról, hogy hány ember is került támogatásra. Természetesen jobb lenne, ha mint regisztrált álláskereső kapna valamiféle támogatást, de ne felejtsük el, hogy egy részük az "Út a munkához" programba került bevonásra és ezt már a múlt év végén is tudtuk, hogy ők majd egy más típusú programba kerülnek be, mások éppen a járulékos idejüket töltötték. De szerintem az nem olyan nagyon rossz arány, máshol sem lehet sokkal jobbakat mérni, hogy mondjuk az egynegyede a regisztrált álláskeresőknek aktív támogatásban is tudott részesülni, tehát valamilyen foglalkoztatási program részesévé vált. A jelentésben szereplő statisztikai adatokat korrekt módon idézte a pénzügyminisztériumi munkatárs.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszony. Két hosszú polémia helyett, két rövid megjegyzéssel foglalnám össze az elhangzottakat. Az egyik az, hogy nyilván akkor, amikor forrásokról van szó a Munkaerő-piaci Alapot érintően, akkor nemcsak és a Munkaerő-piaci Alap belső összefüggésrendszerét kell alapul venni és számításba venni akár a decentralizált források tekintetében sem, hanem nyilván érdemes górcső alá venni az európai források igénybevételi lehetőségét. De nagyjából azt adja, hogy az ország minden térségében több forráslehetőség volt az adott esztendőben, mint az azt megelőző évben.
A másik, hogy a regisztrációban való szerepeltetés mindig attól is függ, hogy milyen egy kormány filozófiája. Befogadó-e e tekintetben vagy kirekesztő? Tudom, hogy nem jó az, ha a regisztráció-számadatok magasak. A másik oldalról nézve meg mi azt gondoljuk, hogy ennek a kockázatával együttélve is minél több embernek, akinek halvány esélye is van arra, hogy a munkaerőpiacot meg tudja közelíteni, azt rendszerint belül kell kezelni és fogadni és költséget nyújtani a számukra egyszerűen azért, hogy az élethelyzetében változás következhessen be. Számokat lehet mondani, számokkal lehet ilyen értelemben példálózni, de az összefüggéseket sem érdemtelen a számok elé helyezni.
Ezzel a kiegészítéssel zárnám a napirendi pont tárgyalásának a vitáját és tenném fel szavazásra. Kérem, hogy azok a képviselőtársaim, akik a tárgyalt témakör kapcsán a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartják és támogatják, kézfelemeléssel jelezzék vissza. (Szavazás.) Tíz. Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki nem támogatja? (Szavazás.) Hét. (Farkasné dr. Molnár Valéria főtanácsadó: Nem lehet hét, mert Czira úr elment. Czira urat helyettesíti valaki?) (Közbeszólás: Akkor kilenc.) Nem lehet kilenc, mert Herényi úr nincs itt. Nyolc lehet Czira úr helyettesítésével. Alelnök asszony pedig mondja, hogy ki helyettesíti Czira urat. (Bernáth Ildikó (Fidesz): Nem tudom, hogy ki helyettesíti. Nincs kint az Évánál a jelenléti ív?) (A főtanácsadó kimegy a titkárságra a jelenléti ívért.) Alelnök asszony intézkedik a helyettesítésről. Kis türelmet kérek, képviselőtársaim! Ilyen értelemben a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát tíz igen, nyolc nem ellenében fogadtuk el. Köszönöm szépen Szatmári Edinának, Kajdi Lászlónak a jelenlétet. Szép napot, jó munkát kívánok önöknek. (Farkasné dr. Molnár Valéria főtanácsadó: Nagy István úr helyettesítette Czira urat.) Köszönöm szépen. A bizottság ülésén kialakított álláspontokat a Költségvetési bizottság részére írásban is meg kell küldeni szeptember 24-ig, tehát idő van rá. Nyilván itt majd azt szeretnénk kérni alelnök asszonytól, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazóját és aláíróját tisztázzuk. Ugyanúgy, mint a többségit is. Erre sort kerítünk majd. Köszönöm szépen, ennek a napirendnek a zárására sort kerítettünk.
Áttérünk a második napirend tárgyalására. A másodiktól a négyesig egyben tárgyalnánk a napirendi pontokat. Üdvözlöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről Kissné Bencze Katalin főosztályvezető-helyettes asszonyt. Először a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 1. ülésszakán elfogadott, a nőknek a szülés előtt és utána való foglalkoztatásáról szóló 1919. évi 3. számú Egyezmény felmondásáról szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződéséről esik szó, ennek az általános vitájára kerítünk sort. Kérdezem a főosztályvezető-helyettes asszonyt, van-e kiegészítése az írott anyaghoz.
Kissné Bencze Katalin szóbeli indoklása
KISSNÉ BENCZE KATALIN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, a három napirendi pontról együttesen adnék információt, mivel szorosan kapcsolódnak egymáshoz. (Elnök: Megköszönnénk.)
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a kormány részéről vállalta, hogy az ILO által elfogadott egyezményeket és megerősítéseket felülvizsgálja. Annak érdekében, hogy a ratifikált és hatályos ILO-egyezmények közül mennyiben veszítették el egyes egyezmények a jelentőségüket, melyek azok, amelyek a nemzetközi jog fejlődése és a műszaki haladás következtében már korszerűtlenek vagy pedig ugyanabban a tárgykörben több egyezmény is jelenleg hatályos és egy új egyezmény elfogadása önmagában nem érintette a korábbi ratifikáció helyzetét. Mivel 1928 előtt elfogadott egyezmények, első hatálybalépésüktől számítva tíz év elteltével mondhatók fel, ugyanakkor 1929 után már ezek az ILO-egyezmények tartalmazták azt a rendelkezést, hogy ha az új módosító egyezmény lép hatályba, ez már magában foglalja a korábbi egyezmény azonnali felmondását.
Ennek alapján a minisztérium megvizsgálta azt a 90 ILO-egyezményt, amelyet Magyarország elfogadott és két egyezmény tekintetében találta azt, hogy már tulajdonképpen felülírta egy utóbbi egyezmény a még mindig hatályos egyezményt. Így az ön által már említett nőknek a szülés utáni foglalkoztatásáról szóló 1919. évi 3. számú Egyezmény tekintetében már két új egyezményt ratifikált az ILO, egyszer a 103-as számút és 2003-ban pedig az azonos című és szabályozású 183. számú egyezményt. A 183. számú egyezmény ratifikálása már magában foglalta a 103. egyezmény hatályon kívül helyezését, ugyanakkor az 1928. évi 3. számú egyezményét nem. Itt ráadásul egy olyan jogi probléma is van, hogy a 2007. évi jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvény melléklete nem tartalmazta ezt az 1928. évi XXVII. törvényt, így a külső és belső jogrend összhangjának biztosítása érdekében szükséges az egyezmény felmondása.
A 3. napirendi pont tekintetében a foglalkozási betegségek kártalanításáról szóló 1925. évi 18. számú Egyezmény tekintetében is ez a helyzet, hogy 1928 előtt került elfogadásra az ILO-egyezmény és itt egy 42. számú egyezmény van, amit a '35. évi XXII. törvénnyel vett át a magyar állam, bővítette a korábbi egyezmény rendelkezéseit. Ennek az egyezménynek az a lényege, hogy a foglalkozási betegségben szenvedőknek vagy az ilyen betegség következtében elhalálozottaknak az üzemi balesetekkel kapcsolatos kártalanításáról szóló alapelvek alkalmazásával kártalanítást biztosít, és ennek a mértéke nem lehet kisebb, mint amit az üzemi baleseteknél származó sebesülésekre megállapít. A 43. számú egyezmény, amit újonnan már ratifikáltunk és nem helyezte hatályon kívül a korábbi egyezményt, ez a betegségekkel és mérgezésekkel foglalkozik, foglalkoztatási betegségeknek minősítette és gyakorlatilag az iparágak és foglalkozások körét bővítette.
A kormány, amikor ezeket az egyezményeket felülvizsgálta, talált még egy egyezményt, amit korszerűtlennek minősített, ez pedig az 1926. évi 21. számú egyezmény, az ILO 8. számú ülésszakán elfogadott, a kivándorlók hajókon történő felügyeletének egyszerűsítéséről szól. Ez a XX. század eleji kivándorló hajók felügyeleti szabályairól szól. Ennek a nemzetközi normában való rögzítése a célja és főszabály szerint a lobogó szerinti államra telepítik a felügyeleti jogokat. Ezt Magyarország 1931-ben erősítette meg, a VII. törvénnyel és ez az egyezmény teljesen elveszítette az aktualitását, mivel az ILO is félretett, korszerűtlen és visszavonandó egyezménynek minősítette.
Úgy gondoljuk, hogy ennek a három egyezménynek a törvény szerinti felmondásával eleget teszünk nemzetközi kötelezettségünknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonnyal és alelnök úrral való egyeztetés alapján azt javaslom, hogy az előterjesztést is figyelembe véve a három napirendi pont együttes tárgyalására kerítsünk sort. Nyilván a szavazásnál külön-külön járunk el. Azt is javaslom, hogy ha valakinek van mondandója, most tegye meg. Kérdezem, van-e ilyen. (Nincs jelentkező.) Nem látok. Akkor nem foglalom össze a vitát. (Derültség.)
Kérdezem a bizottságot, hogy a 2. napirendi pontban szereplő egyezményt, amely a nőknek a szülés előtt és után való foglalkoztatásáról szóló egyezményt érinti, általános vitára való alkalmasság tekintetében ki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A második szavazásunk a foglalkoztatási betegségek kártalanításáról szóló egyezmény felmondását érinti. Ki támogatja az általános vitára való alkalmasságát? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A következő pedig a kivándorlók hajókon történő felügyeletének egyszerűsítéséről szóló egyezmény felmondását érinti. Ki támogatja az általános vitára való alkalmasságot? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen az előterjesztőnek.
Közben nekünk bizottsági előadót kell állítanunk. Úgy gondolom, mivel egyhangú volt az álláspont rögzítése, nem kell kisebbségi, többségi előadót állítani. Ha a bizottság tagjai elfogadják, akkor Filló Pál alelnök urat javasolnám, hogy ezen napirendi pontokhoz illesztetten előadó legyen. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai egyetértenek-e ezzel. (Szavazás.) Egyhangú igen. Köszönöm szépen. A jövő héten hétfőn vagy kedden kerül a parlament elé. Köszönöm szépen.
A bizottság 2009. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása
Áttérnénk az 5. napirendi pontunkra. A bizottság 2009. II. félévi munkatervének a megvitatásáról szól. Írásban korábban megküldtük a képviselőknek, amelyben megpróbáltuk összefoglalni a korábbi egyeztetések és igények alapján mindazt, amit össze kellett foglalni.
Kérem, hogy akinek álláspontja, véleménye, kérdése van a munkaprogramhoz illesztetten, az jelezze. Látom alelnök úr kezét, V. Németh Zsolt úr kezét, Nagy István úr kezét. Parancsoljon alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Először is egy kérdésem lenne. A folyamatban lévő feladatok 7. pontja a felnőttképzésről szóló stb. módosítás. Ez az, aminek már csak a zárószavazása van hátra? (Farkasné dr. Molnár Valéria főtanácsadó: Igen.) Akkor ezt a feladatot megoldottuk.
Javaslatom is lenne: a II. fejezetnél, ami a tavalyi év második félévéből kimaradt feladatokról szól. Azt javasolnám, hogy a versenyképességi kerekasztal és a munkaadói érdekképviseleti köztestületi szervezetek véleményének a megismeréséről szóló napirendeket, ha lehetséges, október elején kellene megtárgyalni, mert most van 22-e, a jövő héten már 29-e van, kezdődik a zárszámadási törvényjavaslat általános vitája. Tehát nekem úgy tűnik, hogy ez az október elejére tervezhető időpont erre esetleg megfelelő.
A III. pont alatt a meghallgatásokkal kapcsolatos javaslatom az lenne, mivel Herczog László szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása elvileg egy év múlva lenne esedékes, de attól tartok, akkor erre már nem kerül sor, hogy a miniszter urat minél előbb hallgassa meg a bizottság. Akár az október hónapot is esetleg igénybe lehetne erre venni. Már csak azért is, mert az a véleményem, hogy nem a formalitásokra kellene most gondot fordítanunk, hanem azokra a problémákra, amellyel küzd az egész ország és ebben az egyik legsúlyosabb probléma a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. V. Németh Zsolt, parancsoljon!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Talán emlékeznek arra, hogy május körül tettem egy javaslatot itt a bizottság ülésén, hogy szabjuk feladatul azt a bizottság munkatársainak, hogy járjanak el a tekintetben, hogy az alapítványoknál dolgozó munkavállalók védelmében levő munkaügyi szabályokat vizsgálják felül. Nevezetesen a Bérgarancia Alap kiterjesztését az alapítványi dolgozókra, hiszen akár sportegyesületnél vagy egy falusi víziközmű-társulatnál dolgozó emberre is kiterjeszthető ez, viszont az alapítványokra nem. És bizony a közfeladatot ellátók jelentős része dolgozik alapítványi keretek között, és konkrétan tudok olyan esetet, hogy egy száz főt foglalkoztató alapítványnál 30 fő három-négy havi bérét nem kapta meg és nem is fogja megkapni a jelenlegi szabályok szerint.
Ezt akkor - úgy tűnt, hogy - a bizottság mindkét oldala támogatta, hiszen ahogy szokták mondani, kifejezetten szakmai feladat. Nincs ebben semmi pártpolitikai elem. Aztán hogy nem történt semmi, még a nyári időszak előtt újra rákérdeztem erre és akkor az volt a válasz, hogy itt van a nyár, el lehet ezt a dolgot végezni. Most megint nem találom nyomát. Én most kérdezem, hogy ez egyszerűen csak elsikkadt vagy nem találják ezt komoly támogatandó dolognak képviselőtársaim és akkor nem mondták, most viszont úgy gondolják? Vagy pedig itt ne javasolgasson egy ellenzéki képviselő ilyeneket? Mert akkor benyújtjuk ezt külön. Ez egy fontos dolog, ennek semmiféle pártpolitikai karakterét nem adtam, lehetne egyébként, mert nevezett alapítvány kifejezetten területen mozgott. De fontos lenne, még egyszer mondom, és szerintem itt lenne a helye ebben a tervezetben, ha ez már kétszer a bizottság ülésén elhangzik, jegyzőkönyvbe veszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Abszolút helyénvalónak tartom a megnyilatkozást, a válaszom is meglesz. Nagy István képviselőtársam!
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Azt hiszem nemcsak én vagy legalábbis remélem, hogy jól tudom, hogy a bizottság valamennyi tagja kapott a GE Lighting szakszervezeteitől egy tájékoztatást arra, hogy a közeljövőben esetleg súlyos veszteségek érhetik a magyar fényforrásipart. Pontosabban a megszűnés réme fenyegeti őket.
Bizottsági elnök úrnak írtam egy kérést, hogy ezt a bizottság a közeljövőben, belátható időn belül, mondhatnám azt is, hogy sürgősen tűzze napirendjére. Ennek három okát szeretném elmondani. Az egyik a veszélyeztetett létszám. A tájékoztatás szerint hatezer munkavállaló elbocsátását érinti az a döntés, amelynek az előkészítése jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban zajlik. Másrészt az időfaktor. Nagyon gyorsan, nagyjából október közepére várható az a döntés, amely alapján ez a veszélyhelyzet előáll. Harmadsorban pedig egy precedens. Úgy gondolom, hogy valamennyiünk előtt ismert az a tény, hogy például a GE Lighting esetében húsz évvel ezelőtt vagy talán még azelőtt, az előprivatizáció során Magyarországon értékesítésre került ez az üzletág. Húsz év után kivonulnak Magyarországról, ugyanakkor, amikor az értékesítés megtörtént, semmiféle rendelkezés nem volt arra vonatkozóan, sem a szerződésekben, sem a később megkötött kollektív szerződésben arra vonatkozólag, hogy mi van akkor, amikor a cég kivonul Magyarországról. És ez nemcsak erre az esetre igaz, hanem például a cukoripar esetében tudjuk, hogy az egész magyar cukoripar eltűnt és gyakorlatilag azok az emberek, akik ott dolgoztak, azok ma munkanélküliként próbálnak meg egyébként a megélhetésükről, létfenntartásukról gondoskodni. És ennek az árát a magyar állam és mindannyian viseljük. Ezért gondoltam azt, hogy mindenképpen megérne egy bizottsági napirendet ennek a kérdésnek a megtárgyalása, ahol a GE Lighting vezetői, illetve a szakszervezetek képviselői jönnének el és elmondanák az álláspontjukat. Talán ez lehetőséget adna arra, hogy esetleg, ha ez a kivonulás elkerülhetetlen, akkor is európai módon történjen, azaz a munkavállalókat ne érje olyan kár, amely adott esetben egy francia vagy olasz munkavállalót nem érint, hiszen ott olyan szerződések köttettek, amelyek alapján mondjuk két évvel előtte be kell jelenteni a kivonulás tényét. Rövid távon, sőt középtávon biztosítani kell az elbocsátott munkavállalók egzisztenciáját és még sorolhatnám, átképzés és egyebekre vonatkozó támogatásokat.
Úgyhogy a magam részéről ezt olyan súlyúnak tartom, amely mindenképpen megéri, hogy a bizottság foglalkozzon vele, hiszen jelentős károkat okozhat mindannyiunknak, nemcsak azoknak, akik mondjuk önkormányzati vezetőként érintettek, Bóth Jánost említhetném vagy magamat Újpest esetében, de Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Hajdúböszörmény, Kisvárda. Tehát ezek azok a gondok, amelyek személyünkben is érintenek minket, azt hiszem, hogy ez a sorban az utolsó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Nagy István képviselőtársam javaslatát. A következő javaslatom van és arra kérem a bizottságot, hogy ha egyetért, ezeket erősítse meg a munkatervhez illesztetten a felvetett javaslatok kapcsán.
Nagy István képviselőtársam által felvetett kérdést fontosnak tartom személy szerint is. Azt javaslom, hogy a bizottság adja ki az Ellenőrző albizottságnak a problémával való foglalkozás kérdéskörét. Kontur Pál képviselőtársam a bizottság elnöke. Kezdjük el a történetet egy mikrokörnyezetben feldolgozni és ha látható módon szükségszerű, akkor nem zárkózunk el attól, hogy a bizottság elé hozzuk, de azt gondolom, hogy azért lenne helyes ez a dolog, hogy kellően megfelelő előkészítettséget adjon a történetre.
V. Németh Zsolt képviselőtársam által felvetettet abszolút helyénvalónak és jogosnak tartom. Utánanéztem, íródott egy levél ebben a történetben, de ez engem nem elégíti ki. Ugyanúgy, ahogy képviselőtársamat sem. Ezért szakértő asszonyt arra kérem, hogy a héten a minisztériumtól azt a fajta visszválaszt is szerezze be, ami a levelünk alapján itt kellene, hogy legyen a bizottság asztalán. A következő bizottsági ülésre kerüljön a bizottság elé a minisztérium álláspontja, illetve a véleménye ezekben a kérdésekben.
A harmadik dolog, amit alelnök asszony vetett fel. Az egyik része, az a korábbi, folyamatban lévő dolgokat érinti. Én ott azt javaslom a bizottságnak, hogy ezekben az ügyekben az elhagyás mellett döntsünk. Egyrészt Parragh László ebben a témában volt a bizottság előtt, csak dr. Futó Péter nem volt. Tehát én azért jeleztem csak és a munkaterv kapcsán is, hogy akkor Futó Péter nem volt jelen azon a megbeszélésen, de Parragh úr végig ott volt. A másik dolog olybá tűnik, hogy bár hányszor is kezdeményeztük Török Ádám irányába a bizottság előtti megjelenést, nem sikerült dűlőre jutnunk. Úgyhogy azt gondolom, hogy más keretek között is képesek vagyunk azon témaköröket érinteni, ami az ő bizottság előtti megjelenésével párosulna. Úgyhogy én ennek a két pontnak az elhagyását javasolom azzal, hogy az egyik gyakorlatilag meg is valósult, a másik esetben pedig más szálakon keresztül tudjuk ezt rendezni.
Dr. Herczog László miniszter meghallgatását érintve, csak azt jeleztem, hogy mikor kell. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet hamarabb. Azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy abban adjanak a részemre egy felhatalmazást, hogy miniszter úrral a héten egyeztessek, hogy ő hogy látja személy szerint, hogy mikor lenne a legcélszerűbb a bizottsággal való találkozást megalapozni. (Közbeszólás.) Tudom, más a meghallgatás és más a bizottsággal való kommunikatív együttlét kérdése. Én ezt a héten egyeztetem a miniszter úrral, és a következő bizottsági ülésen erről egyrészt tájékoztatást adok, másrészt annak a fényében eldöntjük, hogy hogyan képzeljük ezt a kérdést.
DR. BÓTH JÁNOS (MSZP): Amit a Nagy István úr mondott, azt gondolom, hogy ez kormányzati intézkedést igényel. Ha mi kommunikációs segítséget akarunk adni, akkor valószínű, hogy a bizottsági szint lenne a fontos. Ha ennél többet akarunk, akkor a dolog magasabb szinten kell, hogy eldőljön. Itt úgy tudom, hogy kétszer volt - ahogy ők mondják Tax Holyday - kétszer kaptak már ilyen adózási kedvezményt, egyszer 1989-től 1999-ig és utána 1999-től napjainkig. És ez most jár le. A dologban az a probléma, hogy októberre fog eldőlni. Ha az Ellenőrző albizottság most kezd vele foglalkozni, az igazán nem sok segítséget jelent.
ELNÖK: Amikor Nagy István úrral az első beszélgetésünk volt erről a dologról és úgy jött az impulzus, hogy igazából nem is voltam felkészülve a dologra, ugyanez volt a direktválaszom. Egyszerűen azért, mert a bizottságnak nincsenek olyan fajta jogosítványai, lehetőségei, mint amivel egy kormány bír - nyilván. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem érdemes vagy nem lehet a témával foglalkozni.
DR. BÓTH JÁNOS (MSZP): Én is ezt mondom, hogy ne az albizottságot terheljük ezzel.
ELNÖK: Jó, rendben. Kontur úr bocsánatot kérek tőled, hogy a feladatot visszahúzzuk a bizottsághoz, de elfogadom a képviselőtársam javaslatát. Rendben. Ha elfogadható, korrigálom a saját javaslatomat. Én az októberi dátumot nem ismertem ebben a dologban.
DR. BÓTH JÁNOS (MSZP): Októberben lesz döntés és az a hihetetlen, hogy nem Kínába viszik a munkát, hanem vissza Amerikába. Tehát ez hihetetlen.
ELNÖK: Azt javaslom, hogy a bizottság ülésére napirendi témaként vegyük fel. Filló Pál alelnök úr kért szót.
FILLÓ PÁL (MSZP): Bocsánat, de az elnök úr figyelmét elkerülte valószínűleg, de két olyan pont is van, ahol döntenünk kellene, hiszen a 4-es pontban van, hogy tartsunk-e kihelyezett ülést vagy ne tartsunk és az 5-ösben is hasonló alternatíva van. Én azt javasolnám egyébként, hogy ne tartsunk ebben a félévben kihelyezett ülést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem kerülte el a figyelmemet, csak először a módosítókkal akartam foglalkozni. De köszönöm a figyelmeztetést. Még egyszer: az első két dologban gyakorlatilag látjuk a pályát, a másodikban V. Németh Zsolt úr által felvetett dologban jön a bizottság elé a téma, illetve a héten a kollégák a választ is begyűjtik.
A harmadik dologban alelnök asszony javaslata alapján azt javaslom, hogy ott az elmaradott körben erősítsük meg a két folyamatban lévő ügyet, tehát, hogy nem foglalkozunk vele, illetve a Herczog úrral a héten egyeztetek és a következő ülésen tájékoztatást adunk a dologról. Ezt a részkérdést szeretném zárni. Aki ezekkel így egyetért, az jelezze! (Szavazás.) Egyhangú igen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ha megengedi elnök úr, legyen szíves, mondja meg nekem, hogy milyen más szálra gondolt, amikor a Török Ádám vezette versenyképességi kerekasztal ügyeiről óhajtana információt szerezni. A másik dolog pedig, hogy nagyon sajátságosnak tartom a nevezett kerekasztal vezetőjének a hozzáállását. Tudomásom szerint, hogy ha egy parlamenti bizottság meg akar valakit hallgatni, akkor annak ezen a meghallgatáson illik megjelenni.
ELNÖK: Persze, én is hasonlóképpen gondolom. Meg fogjuk ezt a kérdést is oldani. Ehhez azt kell megtennünk, hogy a bizottság ne ragaszkodjon a hétfőn történő bizottsági ülés megtartásához. Én nem vagyok ellene, hogy ez egy csütörtöki vagy pénteki napon megtörténjen. E tekintetben van mód és lehetőség erre. Ha a bizottság ezt igényli, én gondoskodni fogok arról, hogy egy csütörtöki vagy pénteki napon erre sor kerüljön. (Moraj.) Úgy látom, nem kívánnak a bizottság tagjai módosító javaslatot tenni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nekem ez nem okoz problémát.
ELNÖK: Nekem sem! Akkor még egyszer erre a részére visszatérek, hogy a bizottság tagjai igénylik-e azt, hogy ne a hétfői bizottsági ülés keretei között, hanem a hét második felében történő bizottsági ülés keretei között kerítsünk sort ennek a megtárgyalására. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez a bizottság többsége. Köszönöm a konstruktív javaslatot. Haladunk tovább és megpróbáljuk Török Ádám úrral e tekintetben realizálni ennek a napirendi pontnak a tárgyalását. Köszönöm.
A másik része a dolognak, amiről még dönteni kell, a bizottság kihelyezett üléseinek a kérdésköre. Azt javaslom, mint ahogy az anyagban is szerepel, hogy ebben a félévben a bizottság ne tervezzen kihelyezett ülést. Van-e valakinek más véleménye? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, túllépek ezen is.
Nézzük az 5-öst, ha ott sincs hozzászólás, együttesen szavazunk. Ez a nyílt nap megtétele a régiók foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzetéről. Ebben a témakörben való álláspont rögzítése. Itt gyakorlatilag az időpont tekintetében való döntés az, ami előttünk áll, ha meg akarjuk tartani. Kérdezem a véleményeket. (Nincs jelentkező.) A bizottság képviselő tagjai nem kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ilyen értelemben egy együttes szavazást kérek, ami arról szól, hogy a 4-es, 5-ös pont elhagyásával a munkatervünk jóváhagyására, támogatására kérem a bizottság tagjait.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Szeretnék egy kis korrekciót tenni. Nem arról döntünk, hogy nem kívánunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen mást sem teszünk, mint foglalkozunk a foglalkoztatási és munkanélküli helyzettel régiószinten is, meg országosan is,
csak nyílt napot nem kívánunk erről a témáról tartani, mert a bizottság mást sem tesz, mint folyamatosan ezzel a kérdéssel foglalkozik.
ELNÖK: Egyetértünk mindnyájan. Nyilván nem fogom felolvasni a munkaprogramnak minden szavát. Az 5-ös pont a nyílt napról szól. Amikor azt mondom, hogy 5-ös pont, az a nyílt napról szól.
Ezekkel a korrekciókkal és kiegészítésekkel együtt kérdezem, hogy ki fogadja el a munkaprogramot. (Szavazás.) Egyhangú igen. Köszönöm szépen.
Szeretném, hogy ha abban a bizottság együttesen álláspontot rögzítene, hogy a későbbiekben is alapvetően ahhoz ragaszkodnánk, hogy hétfőnként legyen a bizottsági ülésünk. (Nincs ellenvetés.)
Továbbá azt szeretném kérni az albizottságoktól, hogy ők is készítsék el a féléves munkatervüket minél hamarabb. Lehet, hogy már el is készült, csak én nem tudok róla. (Farkasné dr. Molnár Valéria: Eddig a Diszkriminációs albizottság készítette el, valamint az Európai uniós albizottság, a többi három még nem.)
A másik kérdésem, hogy van-e még valakinek mondandója. Alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Annyi kérésem lenne, hogy a Diszkriminációs albizottság holnapi ülését az érintettek ne felejtsék el, számítok a részvételükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindenkinek jó munkát kívánok. A bizottsági ülést ezennel bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 43 perc)
|
Gúr Nándor | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia