FMB-21/2009.
FMB-108/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. október 19-én, hétfőn 09 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása *
Napirend előtti hozzászólás *
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10372. szám) (Hagyó Miklós és dr. Bárándy Gergely (MSZP) képviselők önálló indítványa) *
Dr. Bárándy Gergely előterjesztő szóbeli kiegészítése *
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Szavazás a napirendi pontok sorrendjének módosításáról *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló T/107102. számú törvényjavaslat *
Bernáth Ildikó (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10604. szám) (Dr. Dávid Ibolya (független) képviselő önálló indítványa) *
Herényi Károly (független) szóbeli kiegészítése *
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, észrevételek *
Herényi Károly (független) reflexiói *
Határozathozatal *
Beszámoló a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009. évi foglalkoztatási és munkaügyi tevékenységéről *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter beszámolója *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter válaszai *
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat (T/10831. szám) (Tóbiás József, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Fogarasiné Deák Valéria, Frankné dr. Kovács Szilvia, Gúr Nándor, Gy. Németh Erzsébet, Podolák György, Szabó Lajos és Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Általános vita) *
Gúr Nándor (MSZP) bevezetője *
Dr. Sepsi Tibor (Miniszterelnöki Hivatal) véleménynyilvánítása *
Kérdések, vélemények *
Gúr Nándor (MSZP) reflexiói *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10372. szám)
(Hagyó Miklós és Dr. Bárándy Gergely (MSZP) képviselők önálló indítványa)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10604. szám)
(Dr. Dávid Ibolya (független) képviselő önálló indítványa)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10702. szám)
(Bernáth Ildikó (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
9.30 órától:
4. Beszámoló a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009. évi foglalkoztatási és munkaügyi tevékenységéről.
Előadó: dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter
5. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat (T/10831. szám)
(Tóbiás József, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Fogarasiné Deák Valéria, Frankné dr. Kovács Szilvia, Gúr Nándor, Gy. Németh Erzsébet, Podolák György, Szabó Lajos és Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)
6. Egyebek
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Herényi Károly (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Kiss Ferencnek (MSZP)
Nagy László (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Wittner Máriának (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Dr. Horváth István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bódi András főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter
Lóczy Péter (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Sepsi Tibor, a kormányiroda vezetője (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.04 óra)
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Szép napot kívánok képviselőtársaim! A bizottsági ülést megkezdjük. Szakértő asszony hozza nekem a jelenléti ívet, a helyettesítéseket diktálom: Bóth Jánost Filló Pál helyettesíti, Nagy Lászlót Lénárt László, Rákóczy Attilát Kiss Ferenc, Kontur Pált V. Németh Zsolt és Wittner Máriát pedig Bernáth Ildikó, Magyar Bálintot Vécsi István. A bizottság határozatképessége adott.
Megkapták képviselőtársaim az elektronikus formában kiküldött meghívót, ebben hat napirendi pontot jeleztünk az egyebekkel együtt. Kérem képviselőtársaimat, hogy aki a (Bernáth Ildikó szót kér.)... Parancsoljon alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Pont a napirenddel kapcsolatban lenne kérdésem és egyben észrevételem is. Az elmúlt bizottsági ülésen tárgyaltuk azt a két tervezetet, amit a Foglalkoztatási bizottság készítene el a Start-kártyákhoz kapcsolódóan, illetve az önkéntes közérdekű munkával kapcsolatos módosító indítványok voltak, amelyeket Czomba képviselő úr készített elő. Akkor az volt a bizottság álláspontja, hogy ezen még dolgozni kell és a bizottság részéről - már a szocialista képviselők részéről - lesz még ehhez kiegészítés.
Kérdezem, hogy ezt a két módosító javaslatot mikor fogjuk tárgyalni.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony a kérdését. Szakértő asszony jön vissza, (Farkasné dr. Molnár Valéria főtanácsadó az ajtóból fordul vissza.) nem megy ki, amikor tárgyalás van a teremben, majd akkor, amikor nem tárgyalunk, és ő máris adja a választ.
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság főtanácsadója: A két törvényjavaslatot vizsgálatra átküldtem az SZMM parlamenti titkárságára, a hatodik napirendi pont keretében, az egyebekben tudunk róla dönteni. Addigra kértem a két szakértőt, hogy jelenjen meg a Miniszterelnöki Hivatalból és az SZMM-től.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meglátom, hogy mi az, ami visszaérkezik és utána természetszerűleg annak az ismeretében tudunk erről dönteni. Köszönöm szépen.
Tehát a meghívóban szereplő hat napirendi pont megfogalmazására teszek javaslatot. Kérem képviselőtársaimat, hogy aki ezzel egyetért, az jelezze azt kézfelemeléssel. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy ez egyhangú. Természetesen ugyanúgy, abban az időkeretben haladva, mint ahogy szoktunk, az ellenzék elsődleges megszólalása mellett tesszük a megszólalásokat. Felváltva, azonos időkeretben.
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10372. szám) (Hagyó Miklós és dr. Bárándy Gergely (MSZP) képviselők önálló indítványa)
Kedves Képviselőtársaim! Az első napirendi pont a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, Hagyó Miklós és dr. Bárándy Gergely képviselők indítványaként jelenik meg. Az 1-es és 3-as napirendhez tartozóan dr. Horváth István főosztályvezető úr van a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból jelen és dr. Petrovics Zoltán jogi főreferens. Bárándy urat látom, gondolom, szóbeli kiegészítést kíván tenni. Köszönöm szépen. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselőtársam!
Dr. Bárándy Gergely előterjesztő szóbeli kiegészítése
DR. BÁRÁNDY GERGELY előterjesztő (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Augusztus 17-én elsőként nyújtottunk be Hagyó Miklós képviselőtársammal egy javaslatot, amely a munka törvénykönyvét, illetve annak egyes szakaszait módosítaná. A módosítás célja és apropója az volt, illetve apropója és később célja, hogy egy közel húsz éve fennálló hibás rendszert, amely az elmúlt hónapokban derült ki, hogy valójában problémákat okoz, módosítsunk. Tartalmazza az előterjesztés azt is, hogy ezt csupán az első lépésnek tekintjük, tehát a munka törvénykönyvének a módosításával ez a probléma teljes körűen megoldásra nem kerülhet. Ami miatt nem egészítettük ki a javaslatot, illetve nem nyújtottunk be mellé új javaslatot, annak az indoka az, hogy tudomásunk volt arról, hogy a kormány tervezi az ennél szélesebb körű módosítás megalkotását és parlament elé terjesztését.
Ettől függetlenül... (Wittner Mária a terembe lépve: Jó napot kívánok! Rendkívül sajnálom, sztrájk van! - Lénárt László: Mit csináljunk?!) Akkor folytatnám köszönettel. Szóval a javaslat tartalma arról szól, hogy az önkormányzati, illetve az állami cégek vezetőinél maximalizálásra kerüljön a munka törvénykönyve alapján megkötött szerződések vonatkozásában a juttatások mértéke.
Én úgy hiszem, hogy jelentősége, szimbolikus jelentősége ugyan van annak, hogy Budapest főpolgármester-helyettese és egy fővárosi listán megválasztott képviselő nyújtotta be ezt, hiszen valóban a BKV körül kialakult botránysorozat az, amely indokolta azt, hogy ez benyújtásra kerüljön, azonban nagyon nagy nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy ez más önkormányzati cégek és más önkormányzatok esetén is hasonlóan van, szükséges tehát a szabályozás megteremtése. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Kérem szépen, hogy a szaktárca, a kormány fejtse ki az álláspontját az előterjesztéshez illesztetten. Parancsoljon, főosztályvezető úr!
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A jogalkotási céllal a minisztérium egyetért, de a benyújtott törvényjavaslat szövegét nem támogatja. Röviden annyit mondanék el, hogy ebben a kérdésben önmagában a közvállalatok munkajogi státuszának a felülvizsgálata szükséges, ennek következtében egyrészt ez nem korlátozódhat a munkáltatónak a munka törvénykönyve szerinti vezető állású munkavállalóira, és nem korlátozódhat a jogviszony megszüntetéséből a végkielégítésre, mert mondjuk amennyiben a személyi alapbér az egekig szökhet - elnézést a kifejezésért! -, az, hogy pusztán, önmagában a munka törvénykönyve szerinti végkielégítés jár, nem jelent garanciát.
Hangsúlyozom tehát, hogy azzal a céllal, hogy olyan munkáltatóknál, amelyek formálisan tartoznak a versenyszféra munkajoga alá, de ténylegesen a működés jellegéből adódóan szükségszerűen veszteségesen működnek, a minisztérium támogatja azt, hogy erre a munkáltatói körre különös szabályok kerüljenek bevezetésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ha van kérdés, észrevétel, azt egy körben tegyük meg. Ha ez elfogadható (Nincs ellenvélemény.), akkor kérdezem, hogy bárkinek van-e kérdése vagy észrevétele. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok ilyet.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Az általános vitára való alkalmasságról van szó... (Farkasné dr. Molnár Valéria: Tárgysorozatba-vételről.) Igen, bocsánatot kérek, tárgysorozatba-vételről van szó. Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki a tárgysorozatba-vétel mellett foglal állást. (Szavazás.) Nem látok ilyet. Ki az, aki e tekintetben nemmel szavaz? (Senki nem jelentkezik.) Ilyet sem látom. Akkor 17 fő tartózkodásával nem vettük tárgysorozatba. Köszönöm szépen.
(Dr. Bárándy Gergelynek:) Képviselőtársam, további szép napot, jó munkát kívánok! (Dr. Bárándy Gergely: Köszönöm szépen. - Dr. Bárándy Gergely távozik.)
A második napirendi pont... Egy pillanat türelmet kérek. (Az elnök Farkasné dr. Molnár Valériával egyeztet.)
Szavazás a napirendi pontok sorrendjének módosításáról
Herényi Károly jelezte, hogy pár perc türelmet kér, pár perc múlva ér ide. Képviselőtársaim egyetértését kérem abban, hogy elfogadható-e a bizottság tagjai számára, hogy a korábbiakban elfogadott napirendi sorrend tekintetében változtassunk, és a harmadik napirendi pont legyen a második, a második pedig a harmadik napirendi pont legyen. Amennyiben ez elfogadható, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék vissza. (Szavazás.) Köszönöm szépen, tíz igen. Ki az, aki nem tartotta ezt helyénvalónak? (Szavazás.) Ez hat szavazat. Ilyen értelemben a bizottság elfogadta a napirendi pontok cseréjét.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló T/107102. számú törvényjavaslat
A második napirendi pont: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról: a munka törvénykönyvéről szóló (Megérkezik Herényi Károly.) - közben megérkezett Herényi úr - '92. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, Bernáth Ildikó képviselő asszony önálló indítványa. Alelnök asszony, kérdezem, hogy szóbeli kiegészítése van-e az indítványhoz.
Bernáth Ildikó (Fidesz) szóbeli kiegészítése
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nagyon röviden kívánom csak indokolni, mert éppen elég szó esett már ezekről a botrányos ügyekről, amelyek a BKV-nál és most már a MÁV-nál is megtörténtek. A javaslatom három szabályozást érintene. Egyrészt azt, hogy a csőd- és a felszámolási eljárás során a vezetőknek az átlagkeresetét csak három hónapra lehessen előre kifizetni. Ezt azzal indoklom, hogy azok a munkavállalók, akik nem vezetői beosztásban dolgoznak ezeknél a cégeknél, sokszor hosszú hónapokat várnak, mire mondjuk a felszámolás eljut abba a fázisban, hogy a Bérgarancia Alapból le tudják hívni azokat a jogos járandóságokat, illetve azok fedezetét, amelyek megilletik a dolgozókat. Másrészt azok a vezetők, akik sok esetben hozzájárultak ahhoz, hogy az általuk vezetett cég ilyen helyzetbe kerüljön, ugyan miért érdemelnének kivételes elbánást vagy kivételes álláspontot a "közönséges" munkavállalókhoz képest?
Nemcsak a végkielégítések vertek fel nagy port, ezeknek a járandóságoknak az összege és jogosultsága, amit joggal kérdőjelezett meg az egész ország közvéleménye, hanem az is, hogy adott esetben az, aki nyugdíjba ment, felvéve a sok milliós végkielégítést másnap már ismételten ott dolgozott a cégnél. Ezért javaslom azt, hogy aki végkielégítéssel távozott, az öt éven belül ne dolgozhasson ismételten annál a cégnél, illetve amennyiben az alkalmazására sor kerül, ezt akkor tehesse meg, hogyha a végkielégítés összegét visszafizette. (Megérkezik Rákóczy Attila.)
A harmadik módosító javaslat pedig arra vonatkozik, hogy a végkielégítéseknek az összege vezetők esetében is a munka törvénykönyvében szabályozott mértékű legyen, tehát a cégnél eltöltött munkaviszony alapján járjon a végkielégítés a vezetők számára is.
Röviden összefoglalva ez lenne az általam benyújtott törvénymódosító javaslat lényege.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. A minisztérium, a kormány álláspontját kérdezem.
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Kormányálláspontot tudok mondani. Nagyrészt - nem szeretném húzni az időt - csak megismételni tudnám, amit a megelőző módosító indítványhoz, törvényjavaslathoz elmondtam: a jogalkotási céllal a kormány egyetért, de jelen tartalommal nem támogatja; sokkal átfogóbban kell a kérdést szabályozni, önmagában ezeknek a munkáltatóknak a státusza az, ami valamennyi jogviszony vonatkozásában részben a munka törvénykönyvétől eltérő jellegű és tartalmú szabályozást igényel. (Megérkezik dr. Czira Szabolcs.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Újra azt javaslom, amit az első napirendi pont tárgyalásánál, hogy a kérdésekre, észrevételekre, ha vannak ilyenek, egy körben kerüljön ezekre sor. Kérdezem, hogy ez így elfogadható-e. (Nincs ellenvélemény.) Köszönöm szépen.
Akkor kérdezem képviselőtársaimat, hogy bárkinek van-e kérdése, észrevétele? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor a tárgysorozatba-vételről döntünk.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Kérdezem, hogy ki az, aki az önálló képviselői indítvány tárgysorozatba-vétele mellett foglal állást. Kérem, hogy aki így szavaz, az kézfelemeléssel jelezze ezt. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez kilenc igen. Kérdezem, hogy ki az, aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem, és ezek szerint két tartózkodás van. Köszönöm szépen. Tehát nem került tárgysorozatba-vételre. A második napirendi pontot lezárom.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10604. szám) (Dr. Dávid Ibolya (független) képviselő önálló indítványa)
A 3. napirendi pontunk az eredeti 2-es, amit menetközben Herényi képviselőtársam kérése alapján cseréltünk, mert nem tudott ideérni az előterjesztés pillanatában. A 3. napirendi pont így a döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vitájáról. A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot érinti, itt dr. Dávid Ibolya független képviselő önálló indítványáról van szó. E tekintetben Herényi Károly az én ismereteim szerint az, aki Dávid Ibolya nevében álláspontot kíván rögzíteni. Képviselőtársam, amennyiben ez így van, parancsoljon, a szó az öné!
Herényi Károly (független) szóbeli kiegészítése
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon rövid törvénymódosító javaslat, mindössze a munka törvénykönyvének a 125. szakaszát egészítené ki egy bekezdéssel. Egy társadalmi igazságtalanságot kíván orvosolni ez a javaslat. Olyan helyzetet kíván orvosolni, amikor a munkavállalók a pihenőnap és a munkaszüneti nap egybeesése miatt - bizonyos esztendőkben - jó néhány munka nélkül eltöltött nap lehetőségétől esnek el. A javaslat lényege az, hogy ha a munkaszüneti nap, amit egyébként a munka törvénykönyve úgy határoz meg, hogy ilyenkor mentesíti a munkavégzés alól a munkavállalókat, ez egyházi, társadalmi, történelmi ünnepek sokaságát jelenti, ha ez hétvégére esik, tehát olyan napokra, amikor egyébként sem kell dolgozni, tehát pihenőnapra, akkor a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan kapják meg ezt más napokon vagy a hétvégét megelőző vagy azt követő napokon, hogy ilyen sérelem ne essék és ezt ne szenvedjék el.
Egy példával szeretném ezt alátámasztani. 2010-ben az ünnepnapok fele szombatra és vasárnapra esik, ilyen például május 1-je, október 23-a, ez mindkettő szombat, december 25-e szombat, 26-a vasárnap, de például 2011-ben május 1-je, augusztus 20-a, október 23-a és december 25-e is hétvégére esik. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók sokasága számára a munka törvénykönyvében biztosított lehetőség elveszik. Egy példa, az Egyesült Államokban ezt úgy oldották meg, hogy ilyen esetben vagy a hétvége előtt vagy a hétvégét követően kapják meg ezt a munkaszüneti napot. Ezt a módosítást javasoljuk a tisztelt Háznak vitára, tárgyalásra és természetesen elfogadásra. Röviden ez a módosítás lényege. Tehát a munkavállalók érdekeit védi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a kormány álláspontját.
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tárcaálláspontot tudok mondani. Nem támogatja a minisztérium a módosító javaslatot. Alapvetően egy-két szempontra szeretném a szíves figyelmüket felhívni. Az egyik, minden ilyen kérdést a munka törvénykönyve alapján az Országos Érdekegyeztető Tanács előtt meg kell tárgyalni. Ez a javaslat adott esetben a munkaidőalapot meglehetősen csökkenti. A minisztérium, ha ez a kormányig jut, úgy tud álláspontot mondani, hogy ha a szociális partnerek véleményét kikérjük. Arra felhívom a szíves figyelmet, hogy 17 éve működik az a gyakorlat, hogy a munkaszüneti napok körüli munkarendet a miniszter átcsoportosítja, akárhányszor erre sor került, a munkaadók és a szakszervezetek teljes konszenzusával lettek átszervezve az ünnepnapok körüli munkanapok. Nem merült fel ilyen igény egyébként az OÉT ülésén tudomásom szerint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, mint az első két napirendi pont tárgyalásánál, hogy észrevételek, kérdések tekintetében egykörös vitát folytassunk, hogy ha ebben egyetértés van. Kérdezem, ellenzi-e valaki. (Nincs jelentkező.) Akkor eszerint haladunk és kérdezem, bárkinek van-e kérdése, észrevétele. Filló alelnök úr, parancsolj!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen Tisztelt Bizottság! Én nagyon fontosnak tartom ezt a javaslatot két ok miatt. Egyrészt úgy gondolom, hogy magával a kérdéssel hosszú távon mindenképpen foglalkozni kell. Lehetséges - és abban viszont a tárca véleményével értek egyet -, hogy nem túl szerencsés a parlament elé olyan javaslatot bevinni, amely a munka törvénykönyvét módosítja, de ugyanakkor a szociális partnerek véleményét nem ismerjük erről. Nekem meggyőződésem, hogy az üggyel foglalkozni kell. Ha megnézzük a magyarországi munkanélküliségi mutatókat, akkor nemcsak a munkaidőalap csökkenését kell ilyen esetben figyelembe venni, hanem esetleg azt is, hogy ez milyen új munkahelyeket teremthet, ha folyamatosan ezzel lehet számolni, akkor gyakorlatilag a folyamatos munkarendben dolgozó cégek esetében ahhoz, hogy ki lehessen adni, lehetséges, hogy még új munkahelyek teremtésére is módot adna a törvényjavaslat. Én nagyon fontos és pozitív ügynek tartom és köszönöm a képviselőtársaimnak, hogy felvetették ezt a problémát. Ugyanakkor viszont hasznos és szerencsés lenne, hogy ha az Érdekegyeztető Tanács erről ki tudná alakítani a véleményét.
Talán abban segíthetnénk, amennyiben nem kerülne napirendre a téma, hogy a szavazás kapcsán talán a bizottságunk felvállalhatná, hogy ezt a javaslatot az ÉT elé terjeszti és megpróbáljuk a szociális partnerekkel együtt átfogóbban rendezni ezt a kérdést, hogy nehogy az legyen, hogy hátba támadtuk őket, mert nagyon sokszor kaptuk ezt a kritikát, amikor a parlamenthez olyan javaslat ment be, ami érinti a munkavállalókat, munkaadókat, de nem lett velük ez megtárgyalva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, van-e még bárkinek kérdése, észrevétele. Herényi képviselőtársam, parancsolj!
Herényi Károly (független) reflexiói
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót. Én csak annyiban szeretnék reagálni az elhangzottakra, hogy én megértem a kormány álláspontját és megértem a képviselőtársam álláspontját is, de azért az, hogy ez a kérdés mondjuk az OÉT-ben fel sem vetődött, ez a munkavállalói érdekvédelem minőségét minősíti - hogy ilyen rossz szókapcsolatot használjak -, és ha ők ezt nem tették meg, ez ne zárjon el minket attól a lehetőségtől, hogy mi ezt felvessük és tárgysorozatba vegyük. És majd esetleg ennek hatására az OÉT is észbe kap és napirendre tűzi. Ez az ő dolguk lett volna. Az egész szakszervezeti rendszer úgy működik Magyarországon, hogy rengeteg kívánni valót hagy maga után, nem tartom valós munkavállalói érdekképviseletnek, ami szakszervezeti címszó alatt történik. Az minket nem mentesíthet a felelősség alól, hogy azért, mert ők rosszul végzik a munkájukat, mi ezek fölött szemet hunyjunk és mondjuk azt, hogy az ő dolguk. Szeretném kérni a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Herényi képviselőtársam. Tárgysorozatba-vételről döntünk. Aki a tárgysorozatba-vétellel egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Kettő. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenhét. A bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen. Ezzel a 3. napirendi pontot is zárjuk.
A meghívó alapján 9 óra 30 perckor Herczog László szociális és munkaügyi miniszterrel van találkozónk. A következő pillanatokban szakértő asszony megnézi, hogy miniszter úr hol van. (Farkasné dr. Molnár Valéria, a bizottság főtanácsadója: Egy pillanat, megnézem, de szerintem úton van.) Én nem azt szeretném tudni, hogy szakértő asszony szerint mi a helyzet, hanem, hogy mi a valós helyzet. (Derültség. - Farkasné dr. Molnár Valéria, a bizottság főtanácsadója: A parlamenti titkár úr még keresi.) Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy ezt a visszajelzést még várjuk meg, ne kezdjünk új napirendi pont tárgyalásába, és ha a miniszter úr pár percen belül itt van, vele folytassuk a 4. napirendi pont tárgyalását. Addig két perc technikai szünetet rendelek el. Köszönöm szépen.
(Rövid szünet után:) Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy folytassuk a munkánkat.
Beszámoló a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009. évi foglalkoztatási és munkaügyi tevékenységéről
A negyedik napirendi pont tárgyalására kerítünk sort. Köszöntöm a negyedik napirendi pont tárgyalásán dr. Herczog László szociális és munkaügyi minisztert. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009. évi foglalkoztatási és munkaügyi tevékenységéről folytatunk egy eszmecserét, a miniszter úr - jó értelemben vetten - beszámol. Az írásos anyagokat képviselőtársaim megkapták, volt, amit e-mailen, volt, amit helyszíni kiosztásban, kérem, hogy ezeket is használják majd az informáltságuk megalapozásaként.
Miniszter úr, az előzetes jelzések és egyeztetések szerint nagyjából egy óra az az időtartam, amit együtt kívánunk tölteni. Én azt gondolom, úgy célszerű, ha ennek az egy órának az első időszakát a miniszter úr vezeti fel, és mondja el azokat az írásos anyagon kívüli vagy abban szereplő, de megerősítendő legfontosabb dolgokat, amelyeket ő személy szerint fontosnak tart. A szót megadom, miniszter úr, parancsoljon!
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter beszámolója
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A leírtakat szeretném kiegészíteni, de amit leírtunk, azt nem igazán kívánom hosszasan kifejteni, és természetesen lehetőséget szeretnék biztosítani arra is, hogy a tisztelt bizottság a kérdéseit megfelelő időtartamban feltehesse.
Az egyik, amire fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a világgazdasági válság következtében a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség alakulása meglehetősen összhangban van. Tehát az, hogy Magyarországon csökkent a foglalkoztatás, illetve növekedett a munkanélküliség, ez egyfelől tényszerűen igaz, másfelől pedig teljesen összhangban van a világ számos, mondhatnám azt is, hogy fejlett iparral, fejlett gazdasággal rendelkező országának a tapasztalataival, ami, azt hiszem, nagyon lényeges körülmény. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha egy hajónak a sebességét nézzük, akkor sohasem lehet eltekinteni attól, hogy az a hajó szélcsendben halad, netán ellenáramlatban vagy éppen olyan folyón, ahol háttértámogatást kap. Jelenleg olyan a helyzet, hogy egyértelműen ellenszélben, ellenáramlatban kell haladni, és ez nem magyar jelenség, hanem világjelenség. Tehát a folyamatok értékelésénél ezt, azt hiszem, egyértelműen értékelni kell.
Ami a programjainkat illeti, ez az anyag részletesen beszél erről, ezt nem kívánom megismételni. Adatokkal igyekeztünk jelezni, hogy milyen pályázatok vannak, milyen pályázatok hol tartanak, hány milliárdosok, ebből hány milliárd forint odaítélésére került sor, illetve mennyi az, amennyit abból már ténylegesen ki is fizettek. Ezek a számok önmagukért beszélnek.
Az anyag szól arról is, hogy miközben - úgy gondolom, helyesen - a hangsúlyt a munkahely-megőrzésre tettük, hiszen egy ilyen gazdasági válságban meggyőződésem szerint más lehetőség nem nagyon van, ettől még a munkahelyteremtés nem lett elfelejtve. Két ilyen pályázat is létezett. Annyival kiegészíteném a leírtakat, hogy itt azért nem elhanyagolhatóak azok a pályázatok, amelyeket a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezett, és ezek is lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy új munkahelyek keletkezzenek.
Szeretnék még néhány szót szólni a szakképzésről. Több rendelet is módosítva lett 2009-ben, így például a tiszkek által fogadható fejlesztési támogatás mértéke, amely most 212 ezer forint/fő/év összegben maximalizálásra került. Megjegyzem, hogy ez egy ötezer főt számláló tiszk esetében éves szinten mintegy 1 milliárd forintos bevételt jelent. Emellett jogharmonizációs módosításokra is sor került, ennek keretében a 15/2009-es SZMM-rendelet is, amelynek kapcsán azt szeretném megemlíteni, hogy az EK-rendeletnek megfelelően kerültek meghatározásra a támogatásintenzitások, és amiatt van az, hogy a száz százalékos támogatásintenzitás alkalmazására a jövőben nincs lehetőség. Tudom, hogy ez egy konfliktuspont, de a jogharmonizáció miatt itt nem volt választási lehetőségünk.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot két olyan, a közeljövőre tervezett intézkedésről, amelynek az előkészülete már előrehaladott. Az egyik az alternatív szakképzés koncepciója, ahol az Oktatási és Kulturális Minisztériummal együttműködve dolgozunk. Ennek a bevezetését a közoktatási törvény módosítása már lehetővé teszi. Elkészítettük az országos képzési jegyzék szükséges módosítását, a rendelet kiadás előtt áll. Emellett az alternatív szakképzésre vonatkozó központi programot jelentetünk meg, az OKM pedig elkészíti és kiadja az alternatív szakképzés kerettantervét.
A másik intézkedés, amiről szólni szeretnék, ez a szakiskolai ösztöndíj bevezetése, amit 2010-re tervezünk. Itt az OKJ mellékletében szereplő, az RFKB-k javaslata alapján kiegészült listán szereplő hiányszakmát - illetve a gazdaság által idén szakmát - tanulók részesülhetnek majd ösztöndíjban, azok, akik a szakiskolák nappali oktatási rendjében tanulnak. A szakmák száma régiónként tíz lehet. Azt várjuk, hogy ezáltal is a hiányszakmák csökkennek. A mértéke a bevezetéskor egységesen tízezer forint lenne, a 2010-2011-es tanévtől a tanulmányi eredmény alapján differenciáltan 10 ezertől 30 ezer forintig terjedően.
Néhány szót a közmunkaprogramokról. Ezek 2009-ben is működnek, illetve működtek. 16-16.500 az a munkanélküli, aki számára közmunkaprogramokat nyújtottunk, ezek 5-8 hónapos foglalkoztatást jelentenek. 8,2 milliárd forint, amiből 2 milliárd forintot más minisztériumok, szervezetek biztosítottak, a pályázók önrésze 1 milliárd 28 millió forint. A programokkal érintett települések száma 2689.
Ami a Munkaerő-piaci Alap 2009. évi pénzügyi helyzetét illeti, azt önök is jól tudják, hogy egy nulla GFS-egyenlegűt fogadott el a parlament, 419,3 milliárd forintos összeggel. Nos mind a bevételek, mind a kiadások elmaradnak az előirányzattól, ez időarányosan is kimutatható, elsősorban a bevételek, aminek a magyarázata egyrészt, hogy a válság következtében a munkanélküliek száma a tervezettnél jobban emelkedett, másrészt pedig 2 százalékponttal csökkent a befolyt járulék mértéke. Erre már felhívtam a kormány figyelmét, illetve korábban is ez a figyelemfelhívás megtörtént. Év végére a Munkaerő-piaci Alap közel 70 milliárd forint összegű tartaléka nagyjából elfolyt, sőt úgy látjuk, hogy a finanszírozásban mintegy 13-14 milliárd hiány keletkezik. Ennek fedezetére ugyan igénybe lehetne venni a Kesz.-t, három hónap időtartamra, azonban ennek technikai akadálya van, mivel az igénybevétel évében vissza kellene fizetni, amire viszont nincsen mód. Ezért annak érdekében, hogy decemberben is finanszírozni tudja az alap az ellátásokat, a hatósági szerződéseket és megállapodásokat, azt kezdeményeztük a Pénzügyminisztérium felé, hogy mintegy 15 milliárddal csökkentse a Munkaerő-piaci Alapot terhelő költségvetési befizetéseket. Ez a módosítás benn van az Országgyűlés előtt és ezúton is kérem a bizottságot, hogy ezt az alap finanszírozhatósága érdekében támogassa.
Kevesebb szó szokott esni bizonyos egyéni változásokról. Gondolok itt azokra a szabályokra, amiket az Országgyűlés már elfogadott, de talán a médiában ezek kevésbé jelentek meg. Az egyik a rendezett munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó szabályozás, amelyeknek az előkészítése tulajdonképpen már 2008-ban elkezdődött és 2009-ben fogadta el a tisztelt Ház. Ennek a lényege, hogy lényegesen módosult, egyszerűsödött a szabályozás, gondolok arra, hogy most két olyan eset maradt, ami után automatikus kizárásra kerülnek a vállalkozások a támogatásokból, pályázatokból, illetve közmunkaprogramokból, amelyeknek az időtartama, a kizárás időtartama is egyszerűsödött minden esetben. Minden esetben két évre.
Én ennél is talán fontosabbnak tartom azt a szabályt, ami teljesen új a magyar jogalkotásban, hogy törvény mondja ki, hogy bizonyos jogszabálysértések esetén nem lehet automatikusan kizárni, hanem figyelmeztetést kap a vállalkozás. Ezt azért gondolom nagyon fontosnak, hiszen számos esetben vetették már fel vállalkozások, hogy a megelőzés és ne a büntetés legyen az ellenőrzés célja és most egy olyan jogszabályt sikerült megalkotni és elfogadni, amely ezt az elvet tételesen kodifikálja és rendszerbe építi. A szabály lényege az, hogy amennyiben két éven belül másodszor is elkövetik ugyanazt a jogsértést a törvényben meghatározott esetekben - hét ilyen esetet tartalmaz a törvény - ugyanazon a telephelyen, akkor már kizárásra kerülnek az állami pénzek felhasználásából.
Szeretnék néhány szót szólni a bérekről. Mint önök is tudják, egyfelől az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, másfelől pedig az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban, majd később az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottságban folytak tárgyalások. Az OÉT-ben folynak a tárgyalások. Mindkét területen meghatározó az, hogy a személyi jövedelemadó-törvény korábban már elfogadott módosítása miatt átlagos szinten a nettó keresetek reálértéke megőrizhető. A kormány, illetve a tárca azt támogatta, hogy elsősorban az alacsony keresetűeknél következzen be béremelés, ahol ezt a személyi jövedelemadó-automatizmus nem biztosítja. Ezt képviseljük az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ami pedig az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottsággal lefolytatott tárgyalásokat illeti, itt létrejött egy megállapodás, aminek az a lényege, hogy havi 340 ezer forintig éves szinten 98 ezer forintos bruttó kiegészítésben részesül valamennyi közszolgálati alkalmazott, tehát ez a Kjt.-re, a Ktv.-re, az Hszt.-re és az Hjt.-re egyaránt érvényes.
Én ennyit szerettem volna kiegészítésül elmondani, és állok a bizottság rendelkezésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyben köszöntöm a napirendi pont tárgyalásánál az önt elkísérő kollégákat is, főosztályvezető hölgyet, urakat, köszöntöm Kőnig Évát, Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes asszonyt, Bódi Andrást, Mátyus Mihályt és más kollégákat, akik elkísérték a miniszter urat. Azt javaslom a bizottságnak, hogy hasonlóan, a praktikusság okán is, a kérdések, észrevételek egy körben történő elhangzására kerüljön sor. Ha ebben nincs ellenvetés, eszerint haladjunk. Megadom a szót rögtön alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A kormány tagjaitól, így öntől is, a miniszterelnöktől is folyamatosan azt hallja a közvélemény, a képviselő, hogy a legfontosabb feladat a munkahelyek megőrzése. Ehhez képest a tavaly szeptemberi adatokat és az ez év szeptemberi adatokat, ha összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy 142 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Úgy tűnik, hogy azok a programok, amelyeket elindítottak, nem hozták meg azt a várt eredményt, amire szükség lett volna, ugyanis az év elején meghirdetett pályázatoknál, amelyeket az OFA indított el, ott történetesen egy hónap alatt elfogytak a pénzügyi források. Amit pedig a regionális munkaügyi központokon keresztül, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton keresztül kívánnak lebonyolítani, ott pedig szeptember 14-én függesztették fel a pályázati lehetőséget, mert elfogyott a pénzügyi forrás.
Kérdezem a miniszter úrtól, hogy ha a munkahelymegőrző pályázatok valóban olyan fontosak, mint ahogy az a nyilatkozatokból kiderül, miért nem lehetséges az, hogy ezeket a pénzügyi forrásokat megnöveljék. Hiszen e nélkül továbbra is emelkedni fog a munkanélküliség, továbbra is egyre több ember fogja elveszíteni a munkáját. Arról már nem is beszélek, hogy a tartós munkanélküliséggel sújtott emberek, családok száma is folyamatosan nő, ott tartunk, hogy a munkanélküliek között már minden negyedik tartósan munkanélküli, vagyis több mint egy éve nem talál magának munkát.
A regionális különbségek is igen jelentősek a munkanélküliség növekedését figyelembe véve. Azokban a régiókban, amelyeknél korábban a munkanélküliség az országos átlaghoz képest - hangsúlyozom: az országos átlaghoz képest - viszonylag kedvezőbb volt, volt a legnagyobb a munkanélküliség növekedése, gondolok itt a Közép-Dunántúlra. És én nagyon fájlalom azt, hogy sem a tárcának, sem a kormánynak nem sikerült egy olyan programot kialakítani vagy kidolgozni, amely lehetővé tette volna, hogy a régiók sajátosságaihoz, a régiók sajátos problémáihoz igazodva kerüljenek kidolgozásra a programok. A miniszter úr nyilván ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy a munkanélküliség növekedésével egyidejűleg az az új, viszonylag új jelenség is itt van, hogy a magasan kvalifikált és magasan képzett munkaerő sem talál ma magának munkát, tehát nem igaz az az állítás, hogy csak az alacsonyan képzettek, illetve az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező emberek nem tudnak elhelyezkedni, és ezért kell a szakképzést, illetve az átképzést folyamatosan bővíteni. Nincs a kormánynak egy olyan koncepciója, amely lehetővé tenné, hogy ezek a sajátosságok, ezek a régiós jelenségek valamilyen módon kiegyenlítődjenek.
A gyesnek a két évre történő megkurtítása előzetes becslések szerint azt jelenti, legalábbis azzal számol a kormány is, hogy 25-30 százalékkal fog növekedni a nők munkanélkülisége. Kérdezem a miniszter úrtól, hogy miért jó az, hogyha az anyákat arra kényszerítik, hogy munkanélkülivé váljanak, miért baj az, hogyha egy anya úgy dönt, hogy az eddigi lehetőségekkel élve, amelyeket most el akarnak venni tőlük, három évig otthon marad a gyermekével? Ha az érzelmi oldalától eltekintünk, és csak a számokat nézzük, akkor is érthetetlen a kormánynak ez a döntése, hiszen a gyermekgondozási segélynek a díja, ami igazán nem mondható csillagászatinak a maga 28 500 forintjával, lényegesen olcsóbb, mint a bölcsődéknek és a magánbölcsődéknek a működtetése. A családi napközinek a szorgalmazása nem hoz megoldást, az az átlagkeresetű családok számára nem lesz megfizethető, hiszen a legszerényebb havi gondozási díj is 40 ezer forint körül van. Kérdezem a miniszter úrtól, mi indokolja azt, hogy a nőket arra kényszerítik, hogy otthon hagyják a gyermeket, és nem is tudom, hogy hol fogják a gyermekeket ellátni, hiszen a bölcsődei férőhelyek száma is rendkívül kevés. A tervezett egy-kétezer bölcsődei férőhelybővítés vagy új bölcsődei férőhelyek létrehozása nem fogja megoldani ezeket a problémákat, mert ha feltételezzük, hogy egyáltalán van munkahely, ahova még visszamehet az édesanya, egyszerűen azzal a problémával fogja szembetalálni magát, hogy nem tudja a gyermek elhelyezését és gondozását megoldani.
Még egy kérdést kívánok feltenni, ez pedig a romák foglalkoztatásával kapcsolatos. Hogyha magas a munkanélküliség, akkor a romák között a munkanélküliség egész egyszerűen drámai, hiszen a különböző felmérések azt mutatják, hogy vannak olyan települések, ahol romák laknak többségben, ahol 80-90 százalékos a munkanélküliség, de egyébként 40-50 százalékos, egyes becslések szerint a 60 százalékot is eléri a romák munkanélkülisége. Igaz, hogy van egy program, amely a "Roma évtized" program nevet viseli, a gyermekek számára is van egy "Legyen jobb a gyermekeknek!" nevű, a gyermekszegénység elleni program, amelyek nagy ívű, 10 meg 25 évre szóló programok, csak az a probléma ezekkel a koncepciókkal, hogy a jelenlegi, itt és most kérdésekre nem adnak választ és megoldást.
Mi az elképzelése a miniszter úrnak a romák foglalkoztatásának a növelésével kapcsolatban, illetve a mélyszegénységben, nyomorban élő családok helyzete javuljon? Annál is inkább kérdezem ezt, miniszter úr, mert most, 17-én volt a szegénység elleni küzdelem világnapja, az Európai Unió pedig úgy döntött, hogy a jövő évet, 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni évnek nevezi. Munkanélküliség, lecsúszás, elszegényedés. Hogyan kívánja ezt a miniszter úr által vezetett tárca megelőzni, illetve mit tesz azért, hogy ezek a folyamatok megváltozzanak, pozitív irányba, akkor, amikor a rendelkezésre álló pénzügyi források kimerültek? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Filló Pál jelzésére:) Filló Pál alelnök úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy ha körülnézünk Európában, de akár a világon is, akkor azt lehet látni, hogy az állam, az államok által újraelosztható jövedelmek nagyságrendje, országonként persze változó mértékben, de mondjuk Magyarország tekintetében nyugodt szívvel el lehet azt mondani, hogy az állami bevételek a gazdasági válság okán mintegy egyhavi bevétellel csökkentek, tehát az egytizedével-egytizenkettedével csökkent az állam által újraosztható bevételek nagyságrendje Magyarországon - és ez nem az állam tevékenységével köthető össze, hanem alapvetően a gazdasági világválság kapcsán jött létre. Ugyanakkor ha megnézzük azt, hogy a foglalkoztatáspolitikai eszközök, eszközrendszer területén az összegek, a felhasználható összegek hogyan alakultak, akkor azt mondom, hogy nem igazán van okunk szégyenkezni, hiszen amit meg lehetett tenni, amit át lehetett csoportosítani, azok az összegek gyakorlatilag odakerültek. Csodák természetesen nincsenek, tehát olyan nincsen, hogy ha a világban egy-egy terméknek nincsen piaca, akkor csak azért fenntartsuk ezeket a termelési módokat, hogy valamelyest megpróbáljuk a munkahelyeket védeni. Sajnos egy nagy átalakulás kellős közepén vagyunk, és a gazdasági társaságok, a cégek jó részénél huszadrangú kérdés az, hogy az államtól kapnak-e támogatást vagy sem; azt, hogy a cégeknél a foglalkoztatási helyzet hogy alakul, ezeket a folyamatokat alapvetően a piacképesség, a termék piacképessége határozza meg.
Ugyanakkor én azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, illetve azért jó lenne, ha szót váltanánk arról, hogy azok a közvetlen beavatkozások, amelyek a munkahelyek megtartását, új munkahelyek létrehozását szolgálták ebben az esztendőben, azok nagyságrendileg milyen kört érintettek. Hány százezer munkahelyet sikerült állami források segítségével megmentenünk? Mert persze tudjuk, hogy rossz a helyzet, de hogy ha ezek az eszközök nem működtek volna, igen tisztelt képviselőtársaim, akkor meggyőződésem, hogy nagyságrendileg rosszabb lenne Magyarországon a helyzet, mint ahogy most van. Ugyanakkor persze ebben a helyzetben elég szűk az a kör, ahová a támogatásokat, a forrásokat összpontosítani kell. Én most nehezen tudom azt elképzelni, hogy a következő fél év során a rendszerváltás óta magunkkal hurcolt problémákat - például, amit alelnök asszony is említett, az országon belüli regionális különbségeket, tehát, hogy vannak olyan térségek, ahol lényegesen rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint mondjuk a fővárosban és környékén, hogy ezt - most itt meg fogjuk tudni oldani. Bár évtizedek óta, én amióta parlamenti képviselő vagyok, folyamatosan minden kormány minden erejével azon volt, hogy ezeket a különbségeket mérsékelje, de sajnos a tőke nem úgy működik, ahogy a kormányok szeretnék. Továbbra is általában azokra a területekre jön a tőke döntő többsége, ahol jól felkészült munkaerőt, jól képzett szakembereket talál és nem abba a térségbe, ahol nyolc általánossal vagy még azzal sem rendelkező munkavállalók tömkelege van jelen. Nem oda megy a tőke sajnálatos módon.
Ehhez kapcsolódna a második kérdésem. Miniszter úr említette a szakmunkástanuló-ösztöndíjjal kapcsolatos intézkedéseket. Én ezt borzasztó fontosnak tartanám. A kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy az "Út a munkához" program keretében van egy olyan elem, amely a fiatal munkanélküliek, álláskeresők számára biztosítja azt, hogy képzésekben, továbbképzésekben vegyenek részt. Én ezt borzasztó fontosnak tartom, itt is tulajdonképpen az első tapasztalatokról lehet beszélni, hiszen az "Út a munkához" program csak most nemrégiben indult, tehát én tudom, hogy jövőre már itt lényegesen nagyobb számokkal lehet találkozni. De borzasztó fontosnak tartom a munkanélküliség enyhítése kapcsán azt, hogy a szakképesítések növelése, egyáltalán az, hogy a munkaerő a munkaerőpiacon minél magasabb képzettséggel rendelkezzen, ez azért az ő egyéni esélyeit nagyon komolyan növeli és a fiatal korosztály esetében ez lehet a kiút és nem annyira a közfoglalkoztatásban való részvétel.
Ugyanakkor én fontos elemnek tartom az állam munkaerő-piaci intézkedései kapcsán az "Út a munkához" programot, hiszen most az ország csaknem minden településén nagyon sok ember jutott ugyan átmeneti időre, de olyan munkához, amely talán egy kicsit átsegítheti a családokat a legnagyobb problémán. A legszegényebb családoknál ez különösen igaz. Tehát úgy látom, hogy a jelenlegi lehetőségekhez képest azt lehet mondani, hogy majdnem a maximumig elmentünk, ami a forrásokat illeti. Jó lenne persze, ha nőne a gazdaság, jövőre már reményeink szerint nem lesz olyan drasztikus visszaesés, mint ebben az évben és a kormányzat eszközei is nőni fognak a tekintetben, hogy ezt a problémakört kezelni tudják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba képviselőtársam, majd Herényi Károly képviselő úr!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ritkán találkozunk, ezért engedje meg, hogy több kérdést is feltegyek és számomra, számunkra az lesz a legfontosabb, hogy ha minden kérdésre kapunk választ. Hogy ha adott esetben, időkeret hiányában ez nem most történik, az sem probléma, de szeretném, hogy ha minden kérdésre kaphatnánk választ.
Annak idején, a miniszteri meghallgatásán azt nyilatkozta, hogy nem a pártállást, hanem a javaslatokat fogja nézni, bár így lenne, miniszter úr, bár így lenne!
"Út a munkához" program. Konkrét kérdésem: mennyi lesz az idei évi tényleges kifizetés? 97,5 milliárd forintot fordítottak az idei évben segélyre, közcélú foglalkoztatásra, szeretném kérdezni, hogy áll a kifizetés, mennyi lesz, mekkora létszámmal számolnak 2010-ben. A jelenlegi módosítók, amik a salátatörvényben benne vannak, hogyan fogják befolyásolni a tényleges kifizetéseket. Tehát konkrét leszek: számoltak-e azzal, hogy ha felpuhítják a rendszert és az önkormányzatok rendeletben szabályozhatják a plusz bevonható szociális segélyezettek számát, akkor vélhetően, sőt bizonyosan mondom, nem 35 ezer rendszeres szociális segélyezett lesz, hanem ennek a kétszerese vagy háromszorosa? Ez költségkihatásban nem 28.500 forint, mint a rát, hanem ennél jóval több. Tehát kérdésem, hogy számoltak-e ezzel és hogyan számoltak.
Azt mondják, hogy húszmilliárddal több van bent a rendszerben, most is állítom, hogy ötmilliárddal kevesebb van, mert ha január 1-jétől indul a program és ugyanezt a létszámot vesszük csak alapul, bár tudomásom szerint nem 150, hanem 170 ezer emberrel számolnak rát-on a következő évben, akkor ez azt jelenti, hogy 25 milliárddal kellene többet fordítani rá és nem 20-szal. Az, hogy mennyire hatékony, mennyire nem, erről sokat beszéltünk és beszélhetnénk, nem akarom most ezzel az időt tölteni.
A 2010-es költségvetésben önök azt mondják, hogy továbbfejlesztik a közcélú programot az "Út a munkához" programmal. Szeretném kérdezni, miniszter úr, hol vannak a foglalkoztatók! Hol van az erre elkülönített forrás a költségvetésben, mert ugye azt mondják, hogy most már nem az önkormányzatok elsősorban, hanem az önkormányzatok többségi tulajdona, vagy adott esetben a vállalkozói szférát is igyekszünk bevonni. Tehát, hol vannak ezek, melyik soron kell keresnünk, illetve hogyan kívánják a vállalkozások felé bővíteni a programot, és miért nincs ennek jogszabályi feltétele a megalapozó törvényben? Egy SZDSZ-es javaslatot láttam, ami villámgyorsan el lett utasítva, hol vannak ezek a lépések, szeretném kérdezni.
Egy család, egy segélyezett, helyesebben egy család, egy rát-os. A következő kérdésem lenne ezzel kapcsolatban: ön, miniszter úr, személy szerint tudja-e garantálni, hogy ott, ahol több rendelkezésre állási támogatásos igénylő lesz egy családban, tehát nem egy jogosult, hanem kettő vagy három, akkor a második vagy a harmadik - akár munkaerő-piaci program, akár képzés, de - bevonásra kerül-e? Tehát nem lesz Magyarországon olyan család, ahol 28.500 forintból kell élni? Szeretném kérdezni tehát: ön személy szerint garantálni tudja-e ezt? Mert ha igen, lehet, hogy más a hozzáállásunk adott esetben.
Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. 2008-ban tényleges kifizetés 60 milliárd forint. 2009-ben 53 milliárd forint a költségvetési forrás, ugye ez már lényeges különbség, de ami a lényeg, 2010 várható költségelemenként - most ebbe nem akarok belemenni - 45 milliárd. 60 milliárd forint helyett 45. Ez 15 milliárd forinttal kevesebb a rendszerben. Miniszter úr, hogyan képzeli a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását 15 milliárd mínuszból megoldani? 35 milliárd helyett például a költségkompenzációs támogatásoknál 30 milliárd forint. Öt milliárd forint! Tudják, mi a helyzet? Bizonyára ön is tudja, miniszter úr, hogy jelen pillanatban a költségkompenzációs cégek jelentős része csődbe megy, csak azért nem jelentkezik a munkanélküliek számában ez a létszám, mert döntő többségében felszívják a kvázi régi célszervezetek. Csak az probléma, hogy kétszer annyi pénzért, mint ami egyébként a költségkomposoknál van. Tehát miféle rendszert akarnak működtetni ennyi pénzből a következő évben?
Olvastam egy miniszteri tervezetet, amiben arról szólt, hogy a célszervezeteket, a kvázi védetteket meg akarják szüntetni, és ez körülbelül tízezres tömeget, elbocsátást fog jelenteni. Ezt az a) variációt komolyan gondolják vagy csak valaki leírta és nincs benne a pakliban?
A rehab-hozzájárulást megemelték ötszörösére. Remek dolog, azt mondják, azért emelték ötszörösére, hogy ezzel is ösztönözzék a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Ugyanakkor a költségvetésben a soron 16 milliárd helyett 52 milliárd forintot állítottak be. Miniszter úr, valamelyik nem igaz! Be fog folyni az 52 milliárd forint? A Munkaerő-piaci Alapnak azon a során meg fog jelenni? Mert ha nem, ennek a pénznek nagyon sok helyen helye lenne.
A személyes véleményére lennék kíváncsi. Mit szól ahhoz, hogy ha ezt a pénzt, a rehabilitációs hozzájárulás címén befolyt pénzt "pántlikázva" csak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására lehetne fordítani?
Munkahelymegőrzésről hallottunk sok mindent. 17 milliárd helyett - szeretném jelezni - 52 milliárd forint volt az igény, ami bement erre a 17 milliárd forintra, saját erőből. Azt szeretném kérdezni, hogy ki és milyen szempontrendszer alapján döntötte el miniszter úr, hogy ki kap munkahelymegőrző támogatást és ki nem. A képviselőtársam azt mondta, hogy azokat, akik nem piacképesek, azokat nem kell, tessék már megmondani nekem, tisztelt képviselőtársaim, meg kedves miniszter úr, hogy ki az, aki egy íróasztal mellől veszi a bátorságot és eldönti azt, hogy ez életképes, ez meg nem életképes. A mai világban annak kell örülni, hogy valaki munkahelymegőrző támogatásra ad be igényt és nem így kezdi, hogy elbocsátottam. Mert az már meg sem jelenik ebben a rendszerben. Ő azt mondja, köszönöm szépen, nem kérek, nincs a világnak az a pénze, amiért én embert tudok foglalkoztatni. De aki... Nem azt mondtam, hogy mindenkinek, mert ismerem a pályázatot, én tudom, hogy van, aki jobb pályázatot, van, aki rossz pályázatot ad be, de - még egyszer kérdezem - ki döntötte el, és milyen szempontrendszer alapján a rossz pályázatot?
Sikeresnek ítéli-e, kedves miniszter úr, főként az uniós forrásból ezt a 20 plusz 10-es kkv-t, uniós forrásból ezt a munkahelymegőrzőt? Ugye, emlékszünk rá, az OFÁ-st februárban kiírták, márciusban már le kellett zárni, mert elfogyott a pénz. Most az ÁFSZ-nél kiírták szeptemberben, úgy tűnik, hogy az jó kiírás. Most mi a helyzet? Kiírták májusban a 20 milliárdot a kkv-szektornak, és még mindig ott tartanak, hogy bőségesen van forrás. A 10 milliárdra bőségesen van forrás. Nem gondolja, hogy rossz a pályázati kiírás, miniszter úr? Tehát az egyik oldalon óriási igény jelentkezett, a másik oldalon meg, úgy tűnik, nem kell a pénz. Tehát itt valami biztosan nem stimmel.
A munkahelyteremtés rendkívül fontos, mondta ön. 1,5 milliárd forint volt, kedves miniszter úr, az, amiről ön beszélt. 1,5 milliárd forint a Munkaerő-piaci Alapból.
Szeretném megkérdezni, mi a véleménye arról, hogy a pályakezdők esetében... Most a salátatörvényben, a megalapozóban van egy olyan, hogy a diplomások esetében két évről leveszik egy évre a Start program kapcsán a támogatást. Jónak ítéli-e meg, kedves miniszter úr, ezt a javaslatot, annak tükrében, hogy összesen írd és mondd Magyarországon kétezer-egynéhányszáz pályakezdő diplomás van jelen pillanatban a rendszerben, tehát ez nem költségvetési cím vagy tétel alapvetően, ugyanakkor egy rendkívül rossz üzenete van: az az üzenete, hogy, kedves diplomások, ne küszködjetek, nektek úgyis csak egy év jár adott esetben a támogatásból.
Örülök, hogy szó esett egy mondat erejéig a Munkaerő-piaci Alapról. Akkor, amikor néhány héttel ezelőtt személy szerint én azt mondtam, hogy baj van a Munkaerő-piaci Alappal, és ha ez a tendencia, akkor mínuszos lesz, és valamit kezdeni kell vele, akkor jött az önök oldaláról, hogy gond egy szál se, semmi probléma, a Fidesz megint riogat. "Örömmel" hallom, hogy önök is belátták, hogy baj van. Kedves Filló úr, éppen ön volt az, aki ez ellen ágát. Tessék akkor mondani! Szerintem a 70 milliárdos mínusz egy elég jelentős mínusz egy 419 milliárdos alap esetében - és visszafogottságot tanúsítok, itt befejeztem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Czomba képviselőtársam. Sok kérdés egyébként érintve van az írásos anyagban, de teljesen - hogy mondjam? - helyénvaló egy szakbizottság tekintetében ezeknek a kérdéseknek a feszegetése.
(Herényi Károly jelzésére:) Herényi Károly képviselő úr, parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólók - nagyon helyesen - tünetekre és a tünetek kezelésére hívták fel a figyelmet, én igyekszem néhány okot is feltárni. Az első állításom az, hogy a magyar munkaerő-piaci helyzet csak részben befolyásoltatott a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságtól. Alapvető strukturális hibák vannak az egész rendszerben, amit meg kellene reformálni, függetlenül attól, hogy van-e világválság vagy nincs világválság. Ezek közül néhányat szeretnék felsorolni.
Az első: elmaradt a felsőoktatás reformja. Idén volt az első olyan esztendő, amikor többen iratkoztak be egyetemre és főiskolára, mint általános iskolába. Nagyon erős a túlképzés, és ezeknek a diplomásoknak egy jelentős részére a magyar gazdaságnak nincs szüksége, tehát nincs piaca. Ráadásul a megszerzett diploma minősége nemzetközi viszonylatban nem teszi azok birtokosait versenyképessé. Ez nyilván nem a minisztérium hatásköre és nem a minisztérium feladata, de azért megjegyzem ezt, hogy érdemes lenne erre is odafigyelni.
Szintén befolyásolja a munkaerő-piaci helyzetet az, hogy az adóreform vagy az adórendszer átalakításának az elmaradása következtében... Tudom, hogy történtek részleges módosítások, de a miniszter úr a beszámolójában is csak annyit mondott, hogy ennek legfeljebb az lesz az eredménye, hogy szinten tartható az, ami ma meglehetősen alacsony színvonalú, és az adóék nem csökkent, hanem inkább nőtt, tehát az élőmunka terheinek a nagysága eleve befolyásolja a munkaerő-piaci helyzetet, az alkalmazás feltételeit és lehetőségeit.
A harmadik ilyen dolog a szakképzés helyzete. Annak ellenére, hogy Magyarországon 760 ezer körül van a munkanélküliek száma, több mint százezer olyan betöltetlen munkahely van, amelyet szakképzettség hiányában nem tudnak betölteni. Történt egy rendkívül jó és hasznos döntés az elmúlt időben - Tatai-Tóth András volt az előterjesztője, és számosan csatlakoztak hozzá -, ami a szakmunkásképzés megkezdését a 11. osztályról visszavitte a 9. osztályra. Egyetlenegy probléma van ezzel - és itt a minisztériumnak lehetősége van szerintem segíteni -, hogy azokban a szakmunkásképző intézetekben, amelyek az új rendszerre át akarnak állni, hiányoznak a feltételek. Nincsenek meg a tanműhelyek, és nincsenek meg azok az eszközök, ahol és amelyekkel a szakoktatás tanműhelyi részét le lehetne bonyolítani, hiszen az elmúlt esztendőkben ezeket felszámolták, eladták. Konkrét példa: Komló, Nagy László Szakközépiskola, ahol fémforgácsoló szakmunkásokat képeznének, hiszen helyben erre igen jelentős igény van, csak éppen se hely, se eszköz nincs arra, hogy ezeknek a feltételeknek az iskola meg tudjon felelni, és ezt teljesíteni tudja.
A következő ilyen rész az, és az előbb erre vonatkozott Filló Pál képviselőtársam megjegyzése, hogy a tőke oda megy, ahol megfelelő szakképzettséget és az egyéb feltételek teljesülését találja. Ez így van. A baj az, hogy a magyar munkaerő rendkívül immobilis, tehát a röghöz kötöttség, a modern röghöz kötöttség állapotában él. Ennek az oka a hazai ingatlanok tulajdonszerkezete, hogy a lakások 96 százaléka magántulajdonban van, ami röghöz kötöttséget jelent. Ez biztos nagyon jól hangzik, de normális nyugat-európai országokban ez olyan 60-40 százalék körül van, ami a munkaerő-vándorlást a piaci igények figyelembevételével ki tudja elégíteni.
Aztán ami új lehetőség lenne, és azt hiszem, hogy a minisztériumnak ebben lehet szerepe - egy levélben én ezt jeleztem is, sőt szóban az elnök úrral már tárgyalásokat is folytattunk róla -, hogy a megváltozott körülmények figyelembevételével érdemes lenne újragondolni azoknak a '90-es évek elején bezárt bányáknak az újranyitását, amelyeknek a bezárása akkor gazdasági szempontból teljességgel indokolt volt, de az energiafüggőség és az energiaárak alakulása okán érdemes ezt újragondolni, hiszen ezzel számos új munkahelyet teremthetnénk. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak ilyen kezdeményezések, Dubicsány és még egy hely, egy külszíni, egy felszíni bánya 3-4 ezer munkahelyet jelenthetne, ami körülbelül 10 ezer ember életkörülményeit javítaná.
És még egy olyan dolog van, amit én nagyon fontosnak tartok megemlíteni. A múlt héten meghallgattuk itt a GE, a General Electric vezetőinek a beszámolóját, és kaptunk egy írásos anyagot is, amelyben volt egy érdekes mondat - sajnálatos módon párbeszéd kialakulására itt nem volt lehetőség, nem tudtunk kérdéseket feltenni, ami meglehetősen rossz érzéseket váltott ki képviselőtársaimban és bennem is. Ennek a vállalatóriásnak az egyik cége Magyarországon egy szervezeti átalakítást hajt végre, részvénytársaságból kft.-vé alakul, aminek esetleg lehet az a következménye, hogy a munkaszerződések megváltoztatását követően az elbocsátott dolgozók végkielégítése egészen másképp fog alakulni, mint ahogy az alakulhatna. Én azt hiszem, hogy ennek nagyon komolyan utána kellene nézni, hiszen minden ilyen átalakítás a munkavállalókat hozza meglehetősen rossz helyzetbe. Kérem, hogy a bizottság ezt majd vizsgálja meg, mert meg kell védenünk ezeket a szerencsétlen munkavállalókat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Herényi Károly képviselőtársam. Kérdezem, hogy van-e más kérdés, észrevétel. (Nagy István jelzésére:) Nagy István képviselő úr, parancsoljon!
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én ott folytatnám, ahol Herényi Károly képviselőtársam abbahagyta - én is terveztem ebben az ügyben kérdést feltenni önnek, csak ennél konkrétabban. Az elmúlt alkalommal valóban módunk volt a General Electric fényforrás üzletágának a humánerőforrás-vezetőivel találkozni; azért mondom, hogy találkozni, mert egyébként számunkra fontos kérdéseket feltenni, esetleg a véleményeket kifejezni nem volt lehetőségünk. De a bizottság tagjai közül sokan érintettek vagyunk abban az ügyben, hogy olyan nyolcezer munkavállalónak a sorsa, munkahelyének az elvesztése Damoklész kardjaként lebeg felettünk. Az lenne a konkrét kérdésem - miután itt egyébként Rolek Ferenc úr előadásában elhangzott, hogy azért valamilyen tárgyalások folynak a magyar kormánnyal, illetve a minisztériummal -, hogy konkrétan miről folynak ezek a tárgyalások, mert úgy gondolom, hogy jogunk van tudni, illetve a munkavállalóknak, a szakszervezetek képviselőinek jogukban áll tudni, időben, hogy mi történik, hogy mit terveznek velük egyébként a General Electric menedzsmentjében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Néhány megjegyzést szeretnék tenni és utána, miniszter úr, visszaadom a szót. Azt gondolom, hogy jelen időszakban és főleg a pénzügyi válsággal terhelt időszakban, ami ma Magyarországot is érinti, tudjuk mindnyájan, olyan kérdések tekintetében, mint a regionális különbségek, amelyek húsz év óta terhelik ezt az országot vagy egyéb más hasonló típusú kérdések vonatkozásában nyilván olyan megoldásokat, amelyek generálisak, nem lehet adni. Meggyőződésem, hogy viszont mindezek mellett jó utat járt a kormány az elmúlt esztendőben, amikor olyan speciális programokat indított el, amelyeket húsz év óta egyetlen kormány sem, színétől függetlenül. Mármint, hogy közvetlen beavatkozást tett és segítő kezet nyújtott azoknak az embereknek, akik a munka világától oly messze vannak/voltak. Legkiváltképp a rendszer szociális segélyezetti köre az, akiket ez érintett, és ezen belül, mert alelnök asszony is szólt róla, nyilván a cigányságot ez intenzíven érinti. Nincs és nem is lehet közvetlen statisztikai kimutatás, de szeme mindenkinek van a világra, és látja azt, hogy ezekben a programokban hogyan és milyen részarányban vesznek részt a mélyszegénységben élő emberek.
Azt gondolom, hogy óriási segítséget nyújt, mert egy újraszocializációs folyamatot is elindít, gyakorlatilag sokakat, akik önhibájukból vagy azon kívül rekedtek ki a munkaerőpiacról hosszú éveken vagy akár évtizeden keresztül is, azoknak lehetőséget ad, kezet nyújt és megmutatja azt, hogy hogyan lehet adott esetben másként is élni az életet, mint csak segélyezettként. És ez abszolút helyén való, meggyőződésem szerint. Azt hiszem, hogy ezt az utat kell erősíteni. Azt az utat kell erősíteni, ami arról szól, hogy mindenki vonatkozásában tiszta és világos legyen az, hogy van dolga mindenkinek ebben a világban, mindenkinek valami jót hozzá kell tenni a közjóhoz, talán úgy az újraelosztás is könnyebb és egyszerűbb.
Magyarul azt szeretném mondani, hogy az ez évi tapasztalataim, személyes tapasztalataim arról győztek meg, hogy ez a program abszolút helyén való, ilyen értelemben van létjogosultsága az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan és nyilván korrekciókat, kiegészítéseket lehet és kell is tenni ebben a dologban.
A másik kérdés, amit röviden szeretnék érinteni, az az, hogy hitem szerint megint csak azt mondom, hogy bármilyen színű egy kormány, arra érdemes törekedni, hogy a döntések és a források felhasználásai ott történjenek, ahol ahhoz legközelebb állnak az emberek. Nem akarok nagy szavakat használni, szubszidiaritás elvét, sok minden egyéb mást, de azt akarom mondani, hogy a decentralizációnak, annak az erősítésének, a forrásfelhasználások minél közelebb való telepítésének van létjogosultsága. Mindazok mellett, hogy azt is kérem miniszter úrtól, hogy erősítse azt a logikát, ami arról szól, hogy az előbb említett programok keretei közé bevont emberek mellett akár más forráshely forrásainak a felhasználásából, például közhasznú pénzek felhasználásából legyenek pénzügyi források arra, hogy a programhoz csatlakozóan olyan emberekkel kiegészüljenek ezek a stábok, amelyek erősítik az értékteremtő munkavégzés lehetőségét. Mert megint csak az a jó szerintem, hogy ha az emberek nemcsak azt látják, hogy elindul egy újfajta szocializációs folyamat, hanem azt is látják, hogy annak haszna is van, az értékek teremtődése minél inkább erősödő.
Ezt a két apró kiegészítést szerettem volna hozzátenni, és, miniszter úr, átadom a szót a kérdések megválaszolására. Parancsoljon!
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter válaszai
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen a kérdéseket. Egyetlen egy előzetes megjegyzést szeretnék tenni általánosan, mert ez nagyon sok kérdést érint. Szóval az a helyzet, hogy a forrás véges. Azért azt könnyű javasolni, hogy erre is, arra is fordítsunk több pénzt, de ugyanúgy, ahogy egy vállalkozás számára is véges a forrás, meg a családok is nagyon jól tudják, hogy nem tudnak többet költeni, mint a jövedelmek, ez a kormányra, illetve a szociális és munkaügyi tárcára is vonatkozik. Tehát számos esetben egyszerűen a források végessége miatt nem lehet többet költeni, fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon sok esetben kénytelenek voltunk több rossz megoldás között válogatni, miután azok a szükséges források, amiket persze nagyon sokan igényelnek, azok nem állnak rendelkezésre.
Rátérve ezekután a kérdésekre. Alelnök asszony és mások is rákérdeztek a munkahelymegőrző programokra. Azt hiszem egyébként, hogy alelnök asszonnyal mi nagyon sok kérdésben egyetértünk. A tényekben egyetértünk, csak az értékelésünk eltérő. Ha a bevezetőben mondott példámnál maradunk, a hajó mozgásában egyetértünk, az, hogy ebben milyen szerepe van az alatta háborgó óceánnak, ezt ítéljük meg eltérően.
A konkrétumokra rátérve. Az OFA által meghirdetett munkahelymegőrző program közvetlenül 18.600 munkavállaló közvetlen támogatását tette lehetővé és mivel ismert az a szabály, hogy a támogatott munkáltatónak vállalnia kell a megelőző havi statisztikai állomány megtartását, ezért ez közvetve 33.700 munkahely stabilizálásához járult hozzá. Itt szeretném megemlíteni, hogy az igaz, hogy esetenként felfüggesztjük a pályázatokat, de ennek az a magyarázata és ez korántsem mostani jelenség, ez mindig is így volt, hogy ha a pályázati pénz elfogy, akkor felfüggesztjük, utána viszont sor kerül a pályázatok elbírálására. Az elbírálás során lesznek elutasított pályázatok, ami által újabb forrás keletkezik, és ilyenkor ismét megnyitjuk a pályázatot. Így történt ez az OFA esetében is, ahol egy 730 millió forintos keretből 430 millió forint keretösszeggel október 31-ig újra megnyíltak a programok, míg a fennmaradó 330 millió forintból pedig a megőrzés 2 címmel egy rehabilitációs költségkompenzációban részesülhetnek a munkáltatók. Tehát nyilvánvalóan ezek a pénzek is felhasználásra kerülnek.
Ami az ÁFSZ munkahelymegőrzése című programot illeti, erre is kaptam kérdést. Ez közel 30 ezer munkavállaló közvetlen támogatását jelenti, és ez megközelítőleg összesen 54.800 munkahely megőrzését teszi lehetővé. Ami pedig az SZMM központ munkahelymegőrző programjára vonatkozik, ez 2075 munkavállalónak biztosít közvetlen segítséget, összességében 4600 munkahely megtartását teszi lehetővé.
A regionális különbségekkel kapcsolatban - mondhatnám nagyon egyszerűen, hogy - egyetértek, annyival szeretném kiegészíteni, hogy a regionális különbségek nem most alakultak ki, ez a '90-es évek eleje óta így van és ebben a legkevésbé sem kívánom a korábbi kormányok, egyetlen kormány felelősségét firtatni. Tudjuk jól, hogy a '90-es évek elején milyen folyamatok játszódtak le. A mostani válságnak az a sajátossága, hogy elsősorban a fejlett régiókat érintette, ez bizonyos mértékig érthető, hiszen ezekben a régiókban, ahol fejlett gazdálkodás folyik, csökkent a rendelésállomány. Ők voltak rákényszerülve elbocsátásokra, munkaidő átszervezésére.
Itt jegyzem meg, hogy a munkaidő rugalmasabb... Elkerülendő az ilyen konfliktusokat, nemcsak támogatásokban, hanem rugalmasmunkaidő-szervezésben is érdemes gondolkodni. Az erre vonatkozó törvénymódosításokat a tisztelt Ház a kormány kezdeményezése alapján ez év júniusában meghozta, gondolok a munkaidőkeret három hónapról négy hónapra való felemelésére, illetve gondolok arra az egészen sajátos, mondhatnám, hungarikumra, arra a szabályozásra, amely lehetővé teszi a munkaidőalap átcsoportosítását, olyan módon, hogy most, a válsággal terhelt időszakban rövidebb munkaidő legyen ugyanazért a fizetésért, cserébe azért, hogy a jövő évben viszont ezt kompenzálják, tehát amikor remélhetőleg már lesz rendelés, akkor többet lehessen dolgozni. Ennek van egy felső korlátja, a heti 44 óra, a munkavállalók védelme szempontjából pedig igen nagy a jelentősége annak, hogy azok a munkavállalók, akikkel ilyen szerződésmódosítást kötöttek, nem bocsáthatóak el, ez tehát igen nagy védelmet jelent a munkavállalók számára.
Ami a gyest illeti, az alelnök asszony azt kérdezte, hogy miért gond, ha egy anya úgy dönt, hogy három évig otthon marad. Ez önmagában nem baj, de mégis van egy nagyon súlyos hátránya, és ezt az elemzések egyértelműen kimutatták: hogy minél tovább van valaki távol a munkaerőpiactól, annál rosszabbak az esélyei arra, hogy visszailleszkedjen. Tehát a pályakezdő fiatalok, és ezen belül elsősorban a fiatal édesanyák foglalkoztatási mutatói egyebek mellett emiatt is rosszak.
Szeretném még azt megjegyezni, hogy egyrészt a gyeses intézkedésnek a közvetlen hatása nem most következik be, miután az egész szabályozás után eltelik két év, tehát ez csak 2012. április 30-a után lép gyakorlatilag hatályba, addig pedig elkezdődik egy gyermekintézmény-fejlesztési program, amely nyilvánvalóan nemcsak a családi napköziből, hanem bölcsődéből, óvodából, családi napköziből, integrált bölcsőde-óvodából, illetve abból az óvoda-bölcsődei rendszerből is adódik, ahol a 2 és 3 év közötti gyermekek óvodában lehetne, ezek kistelepülésekre vonatkozó szabályok.
Még annyit a gyesről, hogy ha összehasonlítást teszünk, igen kevés olyan ország van, ahol három évig lehet állami támogatással otthon maradni.
A roma foglalkoztatásra vonatkozóan, azt hiszem, megint csak egyetértünk. Itt is jeleznem kell, hogy ez persze nem 2008-as vagy 2002-es, nem is 1998-ban kezdődő jelenség. A romáknak mindig nagyon rossz volt a helyzete, és igazából az ő munkanélküliségüknek a drámai megnövekedése a '90-es évek elejére esik, de ezt sem az akkori kormány kritikájaként szeretném elmondani.
Hogy mit lehet tenni? Mielőtt erről szólnék, azért szeretnék egy megjegyzést tenni. A roma foglalkoztatásnak, a romaprogramoknak meglehetősen ellentmondásos a társadalmi megítélése - ettől azért nem lehet eltekinteni. Nagyon sok olyan esetről van tudomásunk, amikor a roma dolgozni szeretne, nem egy esetben ezért átképzést is vállal, és mégis sok olyan esetről hallunk hogy amikor az álláskeresési pályázatot benyújtotta, majd sor került a meghallgatásra, akkor valamilyen oknál fogva az állást nem a roma jelölt nyerte el. Arról is elég sok tapasztalatunk van, hogy a kormányt azért is támadás éri, amikor romaprogramokat indít. Én egyetértek a képviselő asszony azon kritikájával, hogy ezeket a romaprogramokat el kell indítani. A kormány éppen az elmúlt időszakban tett egy komplex javaslatot, és itt a komplexitást nem egy közhelyes értelemben szeretném használni, hanem arra utalok - és ebben talán egyetértés is van -, hogy a roma lakosság felemelkedése sok tényező egyidejű, komplex alkalmazásával oldható meg, tehát nemcsak munkahelyteremtéssel, a foglalkoztatás javításával, ami nyilvánvalóan elengedhetetlen, de az oktatással is, ezért is került meghirdetésre a tanodaprogram, ezért is kerültek meghirdetésre közmunkaprogramok, ezért kerültek meghirdetésre olyan programok, amelyeknek ennek a helyzetnek a felszámolására irányulnak. De itt is szeretném jelezni, hogy ezeknek együtt kell járniuk az egészségügyi ellátás javításával, valamint azzal - és én azt gondolom, hogy erre is szükség van -, hogy ezekben a programokban maguk a romák is aktívan részt vegyenek. Tehát valamennyi szereplőnek az együttműködésére és az aktivitására szükség van.
Természetesen minden olyan program, amelyet a szakképzettséggel nem rendelkezők számára indítunk - és sok ilyen program van -, alapvetően érinti a romákat. Itt is van azonban egy dilemma, amit, azt hiszem, körülbelül húsz éve hordozunk magunkkal, nevezetesen az, hogy az ilyen támogatásoknál a célcsoport nincs nevesítve. Csak az elmúlt egy-két heti élményeimet osztom meg önökkel, és azt kell mondanom, hogy kaptam kritikát azért, hogy nem mondjuk ki egyértelműen, hogy ki a roma, és ezáltal a támogatáspolitikában őket pozitív diszkriminációban részesítjük, másrészt pedig kaptam kritikát azért, hogy miért hirdetünk meg romaprogramokat, nem gondoljuk-e, hogy ez diszkrimináció a nem roma származású honfitársainkkal szemben. Ezzel is csak azt szeretném jelezni, hogy gyakorlatilag bármilyen akciót indítunk, a kritika az ellentétes társadalmi megítélés miatt szinte elkerülhetetlen.
Filló Pál úr első kérdésére egy másik kérdés kapcsán már válaszoltam.
Ami a szakmunkásképzést illeti, abban reménykedem, hogy a tervezett szakmunkás-ösztöndíj, illetve az a tervünk, hogy a szakmunkásképzés már 14 éves kortól megkezdődjön, segítséget fog nyújtani.
Czomba képviselő úr kérdéseire áttérve: az "Út a munkához" programban azzal számolunk, hogy ebben az évben egy 15-20 milliárd forintos többletkifizetés lesz. Ez összefügg azzal, hogy a munkanélkülieknek a száma a válság miatt jelentősen megnőtt.
A rendszeres szociális segélyre fordított összeg is egy mintegy 30 ezer főt érint, ez 5,4 milliárd forintnak tűnik.
Azt gondolom mindazonáltal, hogy a jövő évre többlet..., tehát az a keret, amit meghirdettünk, tartható. Egyrészt azért tartható, mert az önkormányzatok most sem tudnak minden rát-ost foglalkoztatni, tehát a tényleges foglalkoztatottak és a rát-osok számát azonosnak venni, azt hiszem, nem helyes. Azért nem tudnak foglalkoztatni, mert számos rát-os egészségügyi, mentális problémákkal terhelt, és ezért a foglalkoztatásuk nem lehetséges.
Ami azt az összefüggést illeti, hogy ha nem rát-os, akkor rendszeres szociális segélyt kell fizetni, jelzem, hogy a segélynek az átlaga 27 300 forint, a rát-é 28 500 forint, tehát önmagában ebben többletforrás nincsen.
Az egészségügyi foglalkoztatási vizsgálatok elvégzésére pedig nem lesz szükség az új szabály szerint, és ez is némi megtakarítást jelent. Én azt gondolom, hogy nem puhítjuk fel az "Út a munkához" programot, az egész rendszernél - azt hiszem Czomba képviselő úr vagy talán éppen az utolsó hozzászólásnál elnök úr jelezte, hogy - az értékalkotó tevékenység irányába kell elmozdulni. Ilyen elképzelésünk is van. Úgy is fogalmazhatnék, hogy míg 2009-ben ez inkább szociális jellegű program, az irányt határozottan abba az irányba kívánjuk venni, hogy az "Út a munkához" egy foglalkoztatási program legyen.
Itt kérdezett is a képviselő úr konkrétan, hogy hol az a jogszabály. Ezt még nem láthatta, de nagyon remélem, hogy ilyen módosítás bekövetkezik. Az a tervünk, hogy 500 millió forintot átcsoportosítunk az "Út a munkához" keretből a Munkaerő-piaci Alapból. Ez a munkaügyi központokhoz kerülne és a munkaügyi központok pedig, ha rát-ost foglalkoztatnak, ebből a keretből speciális bértámogatást nyújthatnának, mert itt már kifejezetten arra kerül sor, hogy az elsődleges munkaerőpiacon lehetne ezeket az embereket foglalkoztatni.
Ide vonatkozó kérdés volt az is, hogy ha megszűnik az a szabály, hogy egy családon belül csak egy ember kaphat rát-ot, akkor mi lesz az ő foglalkoztatásukkal. Erre vonatkozóan háromféle elképzelésünk is van azzal a reménnyel, hogy ez 100 százalékos lefedettséget fog az érintetteknek eredményezni. Ez a három eszköz, az egyik a TÁMOP 1.1.3.-as program, a második a közmunkaprogramoknál az a szabály, hogy ha arra rát-os jelentkezik, akkor őt kötelező alkalmazni. A harmadik pedig a munkaügyi központoknál jelenik meg, amennyiben tehát elmegy a rát-os és képzést szeretne azért, hogy a munkaerő-piaci elhelyezkedése javuljon, akkor a munkaügyi központ ezt a képzést biztosítani is fogja. Megjegyzem, ez a minimálbérnek megfelelő ellátást is jelent. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy részt vettem már olyan találkozón, ahol pedig azért kaptunk kritikát, hogy képzünk és ezáltal még jövedelemhez is jut a rát-os. Úgyhogy Magyarországon akármit csinálunk, a megfelelő kritika mindegyikért meglesz. Ezzel tisztában vagyok.
Ami a megváltozott munkaképességűek támogatását illeti, ahogy a képviselő úr is mondta, valóban 35 milliárdról 30 milliárdra csökken a költségkompenzációs támogatás, de megjegyzem, hogy ez a várható érték. Tehát számításaink szerint ez nem fog érdemi kiesést jelenteni, másrészt pedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a normatívák mechanikus összehasonlítása, illetve a támogatások mechanikus összehasonlítása nem teljesen helyes. Ugyanis bekövetkezett a járulék csökkentése 5 százalékponttal, illetve megszűnt az eho 1950 forint/hóval, és ez nemzetgazdasági szinten ez több mint 400 milliárdos többletforrást jelent a vállalkozások számára. Kétségtelen tény, de én ezzel személy szerint egyetértek, hogy a Pénzügyminisztérium, mikor a költségvetési tervezést elindította, minden tárca számára jelezte, hogy ezeket a többletforrásokat a tervezés során figyelmen kívül hagyjuk. Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezt a PM elvonta, bár ez már szerintem kevésbé pontos megfogalmazás. A lényeg az, hogy ha a bérterhek mérséklődnek, akkor kevesebb összegből is lehet ugyanazt az ellátást folyósítani.
Ami pedig azt a tervezetet illeti, amelyet a képviselő úr említett, ez egy munkaanyag volt, mi egyeztettünk a védett szervezetek képviselőivel és az egyeztetés alapján ez a javaslat elvetésre került.
A képviselő úr arra is rákérdezett, hogy milyen alapon döntünk a támogatásokról. Azt hiszem vagy legalábbis remélem, hogy abban egyetértünk, hogy nem elég pályázni, a pályázatokat el is kell bírálni. Gondolom, nem olyan rendszert javasol a képviselő úr, ahová elég egy pályázatot benyújtani és az már automatikus a támogatás odaítélését jelentené. Ezt azért sem tartanám helyesnek - és erről is kevesebbet szoktunk beszélni -, mert a támogatásokat még, amikor oda is ítéljük, mindig követi egy elszámoltatás. Az elszámolás során nem egy esetben sor kerül arra, hogy miután úgy ítéljük meg, hogy nem teljesítette az adott vállalkozás a szerződést és ezt nemcsak a foglalkoztatási célú, hanem különféle szociális célú vagy éppen akár civil szervezetekre vonatkozó támogatásokra egyaránt értem, mert mindegyik típusnál előfordulnak ilyen esetek, tehát ilyenkor visszafizetésre kötelezzük a szervezeteket. Hozzáteszem és ezzel is egyetértek, hogy az ilyen visszafizetéseknél a miniszternek nincsen mérlegelési joga. Egyetlen lehetőség van, figyelembe véve a szervezet helyzetét, részletfizetési kedvezményt lehet adni, amit egyébként szinte minden esetben meg is szoktunk adni.
Nem válaszoltam azonban ettől még a képviselő úr konkrét kérdésére, hogy hogyan történik a pályázatok elbírálása. Minden esetben létrehozunk egy bíráló bizottságot, a bíráló bizottságban nemcsak állami szervek - gondolok itt minisztériumra, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálatra - munkatársai vesznek részt, hanem munkáltatói és munkavállalói szervezetek képviselői is. Emellett gyakran szakértőnek is kiadjuk a pályázati anyagot és a szakértő véleményének az ismeretében a bíráló bizottság hoz egy döntést, ami aztán felkerül a miniszterhez döntésre, és én nagy súlyt helyezek arra, hogy a bíráló bizottság és a szakértők álláspontja essen egybe, illetve ha nem esik egybe, még külön megvizsgálja a tárca, hogy mi lehet ebben az esetben a helyes döntés.
Nem tudom, lesz-e még visszaszólási lehetőség, ezért jelzem, hogy az a kritika, amit egyébként jogosnak érzek, és tulajdonképpen el sem hangzott, de azért én elmondom, nehogy kimaradjon, hogy a pályázatok elbírálása sok időt vesz igénybe - ami, úgy gondolom, hogy -, egyrészt nagyon érthető és indokolt kritika felénk, másrészt viszont a pályázatok nagy száma és éppen az, hogy igyekszünk objektivitással elbírálni a pályázatokat, magyarázza, hogy nem egyszer az elbírálási folyamat, bármennyire is sajnálatos, elhúzódik. Az objektivitáshoz még szeretném azt is hozzátenni, hogy az egyik pályázatunknál felkértük a bankárképzőt, hogy dolgozzon ki számunkra egy olyan objektív rendszert, ami pontosan azt vizsgálja, amit képviselő úr is egyébként teljesen indokoltan felvetett, hogy egy vállalkozás valóban piacképes-e. Valóban a válság magyarázza azt, hogy átmenetileg nehéz helyzetbe került vagy a válságtól függetlenül is már rossz volt a helyzete, vagy olyan is előfordult, hogy bizony nem rossz a helyzete, csak megpróbált élni a lehetőséggel és pályázott, miközben az adatok azt mutatják, hogy a likviditása, a vállalkozás jövedelmezése megfelelő. Tehát a bankárképző segítségével erre is kialakítottunk egy rendszert, és ezt a pályázatok elbírálása során alkalmazzuk.
A rehabilitációs hozzájárulás ötszörös emelésével kapcsolatban szeretném jelezni, hogy ugyan ez egyfelől kétségtelen költségnövekedés a vállalkozások számára, de mégis csak össze kell hasonlítani ezt a terveink szerint harminc-valahány milliárdot azzal a több mint 400 milliárd forinttal, amit a bérjárulék-változás és az eho megszüntetése jelent. Az egyértelmű, hogy az egyenleg a vállalkozások számára egyértelműen pozitív. Itt szeretnék utalni Herényi képviselő úr azon felvetésére is, hogy azért válság ide, válság oda, mégis bekövetkezett egy élőmunka-csökkentés. Nem említettem még a személyi jövedelemadót, ami közvetlenül ugyan a munkavállaló számára jelent megtakarítást, de a bértárgyalások során, miután ez eleve nettó keresetnövekedést okoz, ezért a reálkereset megőrzését jóval kisebb bruttó bérköltség növekedésével is megoldhatják a vállalkozások. Azt gondolom tehát, hogy ez további megtakarítást eredményezhet. Szeretném hozzátenni, hogy amikor ezt a 430-450 milliárdos vállalkozási megtakarítást jeleztem, akkor ebben a személyi jövedelemadó-hatásokat is beleértettem. Ezzel fontos ezt kiegészíteni, mert korábban csak két tényezőre tértem ki. Erre a három tényezőre gondoltam a 430-450 milliárd forintot.
Ami a 20 plusz 10 milliárdos, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a 4 plusz 1-es pályázatot illeti, ez a pályázat meghirdetésre került. Ami a konkrét eredményeket illeti, a kis- és középvállalatoknak biztosított forrásból 160 munkáltató esetében összesen mintegy 3 milliárd forint támogatás került meghatározásra. A képzésben részt vevők száma az eddigi döntések alapján megközelíti a 2 ezer főt. A nagyvállalatokat támogató programrész pályázatára eddig 14 munkáltató adott be kérelmet körülbelül 1 milliárd forint támogatási igénnyel. Megjegyzem: ennek a pályázatnak a kiírása nem a Szociális és Munkaügyi Minisztérium elsődleges felelőssége, hanem a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumé. Egyebekben pedig úgy gondolom - és itt alaposan figyelnünk kell a tapasztalatokat -, hogy ha beigazolódik az, hogy a pályázati kiírás nem sikerült maradéktalanul, akkor nem kell visszariadni egy módosítástól sem. Én tehát erre lehetőséget látok. Nyilvánvalóan figyelnünk kell a pályázatok tapasztalatait.
Ami a pályakezdők helyzetét illeti, és itt a képviselő úr a diplomások helyzetét említette, nevezetesen azt, hogy két évről egy évre mérsékeljük a diplomások támogatását, erre vonatkozóan azt tudom mondani, hogy messze nem így van a legnagyobb probléma, még a válság ellenére sem. A nyilvántartott diplomás pályakezdő álláskeresők száma 2009 szeptemberében 4923 fő, a belépő 985, a kilépő 1009 fő, tehát ez utóbbi még meg is haladja az előző számot. Nem vitatva tehát a helyzetet... Itt megint azzal a helyzettel kellett szembenéznünk, hogy a forrásunk kevesebb, és hol lehet racionalizálni. Úgy ítéltük meg, hogy itt igen, és ezt pedig az igazolhatja, igazolja, hogy általános tapasztalat az, hogy a diplomások elhelyezkedési lehetősége mégis csak jobb.
A Munkaerő-piaci Alapnál úgy tűnt, hogy egyetértettünk. De azt hiszem, nem lényegtelen, hogy a kormány-, illetve a PM- költségvetéssel ezt a problémát rendezni tudjuk. Annyit azért szeretnék jelezni, hogy most már nem tudok arra visszaemlékezni, hogy különböző nyilatkozatok milyen időpontban hangzottak el, azonban azt hiszem, az nagyon egyszerűen belátható, hogy ha év közben bekövetkezik egy olyan változás, amely 2 százalékponttal csökkenti a járulékkulcsot, és ezáltal nagyon lényegesen érinti az alap bevételét, akkor képtelenség lenen azt várni, hogy ne kelljen valamilyen módon a Munkaerő-piaci Alap szabályozásába beavatkozni. (Dr. Czomba Sándor: Ez két hónapja történt!)
Herényi képviselő úr kérdésére válaszolva: abban reménykedünk, azzal számolunk, hogy az új tiszk-rendszer az egyes iskolák gondjait megoldja a koordinált feladatellátással. A TIOP-ban 2009-2010-ben 43 milliárd forintot költhetnek majd a tiszkek tanműhely-fejlesztésre, plusz lesz még évi 12 milliárd forint a szakképzési hozzájárulási részből. 2005-2007-ben 16 extra felszereléssel, 21 milliárd forinttal hoztunk létre központi tanműhelyt. Ezzel azt is ki szerettem volna fejezni, hogy a képviselő úr felvetésével teljes mértékben egyetértek, ez a tanműhely-fejlesztés elengedhetetlen. Ahogy mondtam, ezeket az összegeket tudjuk a tanműhelyek fejlesztésére fordítani.
Az élőmunkaterhekre, azt hiszem, reagáltam.
A képviselő úr utána, azt hiszem, két, de minimum egy olyan kérdést tett fel, ami nem annyira a szociális tárcának a kompetenciája, mert arra, hogy a '90-es évek elején bezárt bányákat újra kell-e nyitni vagy nem, engedje meg, képviselő úr, hogy erre, mondhatnám úgy is, hogy szakértelem hiányában és kompetencia hiányában ne reagáljak. Általánosságban - de elismerem, ez nem konkrét válasz a kérdésére - mi a foglalkoztatáspolitikában azt az elvet képviseljük, hogy nagyon fontos a munkahelyteremtés, illetve a munkahelymegőrzés, de ez csak a piacképes munkahelyekre vonatkozik, tehát nem gazdaságos munkahelyeket nem kívánunk támogatni.
Két képviselő úr is, Herényi úr is rákérdezett a GE-re. Én találkoztam a General Electric képviselőivel. Ők engem arról tájékoztattak, hogy semmilyen döntés nincs még, ezek a döntések egyébként nem Magyarországon, hanem a központban fognak megszületni, a magyarországi vezetés szándéka pedig az, hogy fenntartsa a termelést. Nyilvánvaló, hogy az uniós szabályok változása miatt - gondolok itt a 100 wattos égővel kapcsolatos új szabályokra - nekik termékszerkezet-átalakításban kell gondolkodniuk. Végleges döntés azonban, szeretném jelezni, még nem született.
Herényi képviselő úr még arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben szervezeti átalakulás következik be, akkor arra figyeljünk oda. Én nagyon remélem, hogy a munka törvénykönyvének az a szabálya, amely szerint egy ilyen átalakulás munkajogi jogutódlást kényszerít ki, ezt a problémát meg fogja oldani, legalábbis ha jól emlékszem, a hatályos Mt. alapján egy évig kötelesek a kollektív szerződést fenntartani, tehát addig semmilyen változtatásra nincs lehetőségük a munkajogi jogutódlás következtében. Ettől még természetesen a későbbiek során bekövetkezhet változás, amire oda kell figyelni. Én egyébként azt hiszem, hogy a GE-nek tiszteletreméltóan erős szakszervezetei is vannak, ők ezekre bizonyára oda fognak figyelni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr.
Nagyjából egy órát terveztünk erre, másfél órája vagyunk együtt. Azt gondolom, hogy mivel itt tájékoztató, beszámoló elhangzására került sor, különösebb tennivalónk nincs, mert nem kell szavaznunk a dologról. Ettől függetlenül kérdezem, hogy bárkinek van-e véleménye. Czomba képviselő úr jelentkezett.
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Csak egy percben, mert nem kaptam a kérdésemre választ. A rehabilitációs hozzájárulás témájában kérdeztem, hogy mit szól ahhoz, hogy ha az emelt összegből befolyt teljes összeg pántlikázva lenne, magyarul mind az 52 milliárd, ha befolyik, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására fordítódna.
Egy mondat erejéig engedje meg, hogy a segélyekkel kapcsolatban szóljak, hogy 27.500 vagy 28.000. Miniszter Úr! A leghátrányosabb helyzetű térségekben vannak a legnagyobb segélyek, ott adott esetben 56.100 forintot is kaphat és kap is jelen pillanatban család. Én azt kérdeztem, miniszter úr, hogy tudják-e garantálni - és nem kaptam választ se a parlamentben, se most -, hogy egy családnak nem 28.500 forintból kell megélnie. Ezeken a helyeken se képzés nem lesz, se munkalehetőség, semmi nem lesz. Ez az alapvető probléma, ami miatt úgy érzem, hogy továbbra is nagy baj van.
Még egy mondat, azt mondta, hogy a 35 milliárddal nem lesz probléma, mert 30 milliárd lesz a tényleges kifizetés. Miniszter úr, tudja, hogy mi ennek az oka? Az az oka, hogy önök hoztak egy 168/2009-es kormányrendeletet, amivel befagyasztották a bértámogatást. Onnantól kezdődően az augusztus végi létszámot veszik alapul és a költségkompenzációs és egyéb, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknél az a helyzet, hogy nyáron csökkentik a létszámukat, mert nincs munka, ősszel meg szeretnék visszavenni az embereket, de már nem tudják visszavenni, mert az új bértámogatásnak minősül. Tehát lehet őket húzni, szorítani, csak az elmúlt négy hónapban több, mint háromezer megváltozott munkaképességű ember veszítette a munkahelyét a költségkomposok esetében. Ha nem igaz, akkor cáfoljon meg, legyen szíves. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Semmi probléma. Miniszter úr, még egyszer visszaadom a szót. Parancsoljon!
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter: Tehát a válaszomban elmondtam, hogy azok, akik 2009-ben részesültek rát-ban, 2010-ben pedig nem, háromféle úton is jövedelemhez juttathatók és most csak az aktív eszközökről beszélek. Jeleztem a kötelező részvételt a közmunkaprogramban, jeleztem a kötelező képzést, amennyiben munkaügyi központhoz fordulnak és jeleztem a TÁMOP 1.1.3.-as programot. Ezek valós lehetőségek, most képviselő úr azt mondta, hogy nem valós. Erre pillanatnyilag azt tudom mondani, hogy 1:1 és majd meglátjuk, egyebekben pedig nemcsak a rendszeres szociális segélyben érdemes gondolkodni. Hiszen még létezik a családi pótlék, a munkanélküli ellátás, szociális járadék, tehát a szociális rendszernek többféle olyan juttatása van, ami alapján még a családok támogatást kaphatnak. Még azt sem lehet kizárni, hogy a házastársa dolgozik. Ami a rehabilitációt illeti: ez a pénz bekerült a Munkaerő-piaci Alapba, ott van. Most a konkrét felhasználásra vonatkozóan döntés nincsen, tehát én erre se igennel, se nemmel nem tudok most még válaszolni. Köztudott, hogy a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatban a Munkaerő-piaci Alap irányító testületével szoktunk egyeztetni, illetve fontos döntéseket is ők hoznak, tehát ebben a pillanatban azt tudom csak mondani, hogy ez a kérdés még nem dőlt el.
Ami pedig a bértámogatást illeti a megváltozott munkaképességűeknél. Itt szeretnék pontosítást tenni: egyrészt a működő szervezeteket ez a rendelet nem érinti, hiszen azt tiltotta meg, hogy új szervezetek bértámogatást kapjanak, illetve új szervezetek akkreditációja bekövetkezhessen. Ami a rendszerben bent lévő szervezeteket illeti, itt pedig amennyiben létszámcsökkenés következik be, a korábbi létszámig a pótlásuk biztosított. Tehát egyedül azt akadályozza a rendelet, hogy létszámnövekedés következzen be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyakorlatilag ugyanaz az a szerepünk maradt, mint az előbb, csak még egyet léptünk. Tudomásul vesszük miniszter úr tájékoztatóját, beszámolóját, az adott kérdésekre adott válaszát. Köszönjük szépen. Én azt gondolom, hogy még akár ebben a kormányzati ciklusban is, tavasszal is találkozhatunk miniszter úrral, akkor egy átfogóbb képet kaphatunk a miniszterségéhez kapcsolódóan, akár egy esztendőt is át tudunk tekinteni. Köszönjük szépen, miniszter úrnak és kollégáinak a munkát. Szép napot kívánok önöknek!
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat (T/10831. szám) (Tóbiás József, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Fogarasiné Deák Valéria, Frankné dr. Kovács Szilvia, Gúr Nándor, Gy. Németh Erzsébet, Podolák György, Szabó Lajos és Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)
Mi folytatjuk a munkánkat. Áttérünk az 5. napirendi pontra. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat, a T/10831. szám alatt szerepel. Dr. Sepsi Tibort köszöntöm körünkben, a kormányiroda vezetőjeként. Azt kérem, foglaljon helyet körünkben az asztalnál. (Dr. Sepsi Tibor az asztalhoz ül.) Közben megvárom, amíg a kollégák a termet elhagyják. Filló alelnök úr természetesen vissza fog jönni. Belekezdünk a napirendi pont tárgyalásába. Tóbiás József és más képviselőtársak előterjesztésében került elénk ez a napirendi pont, az általános vitára való alkalmasság megállapításáról fogunk dönteni.
Engedjék meg, hogy magam néhány gondolatot mondjak röviden, tömören, hiszen a mai nap folyamán három napirendi ponthoz illesztetten már érintettük azokat a kérdéseket, amelyekről most is beszélünk. Ha még egy pici türelem van a főosztályvezető úr részéről, a képviselő úr részéről... (Moraj.) Köszönöm szépen. Nem, semmi probléma, hát természetesnek tekintem, hogy a bizottsági ülést arra használja mindenki, szakértő asszonnyal együtt, hogy itt rendezzék el a dolgukat, de azt gondolom, hogy helyesebb, ha ezt odakint teszik meg, hogy a bizottság többi tagja a munkáját tudja folytatni. Köszönöm a megértésüket.
Tehát néhány gondolatot mondanék mindösszesen ehhez a törvénytervezethez illesztetten. Budapesttől Debrecenig és sok minden egyéb települést lehetne említeni, született és születhet olyan helyzet, ahol ellentmondások sokasága üti fel a fejét, amelyek kiküszöbölésére sort kell keríteni. Nem egy hét, nem egy év, azt gondolom, nagyon hosszú, évtizedes időszak korlátolt szabályozottsága vezetett oda, hogy olyan ellentmondásosságokkal találjuk magunkat szembe, amelyek ellenében, meggyőződésem szerint fel kell lépni és amelyeket orvosolni kell. Azt hiszem, a vezetői javadalmazások tekintetében bizonyos értelemben, főleg és most ebben az időszakban nyilván a takarékosságnak is jellemzőnek kell lenni, de ettől sokkal fontosabbnak látom az átláthatóságot, a teljesítményekhez való igazodás kérdéskörét vagy épp az előbb említett ellentmondások kiküszöbölésének a lehetőségét.
Ebből fakad ennek a törvénytervezetnek a benyújtása is, hogy a gazdasági társaságok vezetői tisztségviselői, az it-k, az fb-k és az ehhez kapcsolódó személyek kapcsolódó juttatásait szabályozni kívánja. Módosításokkal reményeink szerint elérjük azt, hogy a közelvárásokhoz igazodóan olyan fajta helyzetet teremtsünk, ami közmegelégedést szolgál. Az is elképzelhető, hogy a benyújtott törvénytervezethez képest vagy amellett, azzal egyetemben egyéb kiegészítő módosító javaslatokat érdemes még hozzátenni annak érdekében, hogy még perfektebb legyen a történet. A mi szándékunk az volt, hogy ezzel a törvénytervezettel gyakorlatilag azt a helyzetet, amely évtizedekre visszanyúlóan jelen van ebben az országban e kérdéskörökhöz illesztetten, próbáljuk orvosolni.
És itt én megállok, és kérdezem a kormányiroda vezetőjét, hogy hogyan és miképpen vélekedik a kormány erről a törvénytervezetről. Átadom a szót, parancsoljon!
Dr. Sepsi Tibor (Miniszterelnöki Hivatal) véleménynyilvánítása
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány támogatja a képviselői önálló indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitára való alkalmasság megállapításáról van szó. Képviselőtársaim, azt javaslom, hogy ha kérdésük, észrevételük van, akkor hasonlóképp, mint ahogy a mai nap folyamán több téma kapcsán, ezeket egy körben tegyük meg. Kérdezem, hogy van-e bárkinek kérdése, észrevétele. (Bernáth Ildikó és Herényi Károly jelentkezik.) Herényi Károly képviselő úr... (Herényi Károly: Az alelnök asszony jelentkezett előbb.) Bocsánatot kérek, nem láttam. (Herényi Károly: Őt illeti az elsőbbség!) Nem láttam, mert előrefelé néztem. (Bernáth Ildikó: Helyes, sose nézzen az ember hátra!) Köszönöm szépen a jó tanácsot, alelnök asszony. Parancsoljon, a szó az öné.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Akár azt is mondhatnám, amit az előbb a főosztályvezető úr mondott, hogy a céllal egyetértek, a tartalommal nem. A következő problémáim vannak a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban:
A legfontosabb, amiről folyamatosan hallunk egyébiránt a médiában, hogy a jövedelemplafont, a titoktartást, a végkielégítést illető szabályok nem a törvény kihirdetését követően fognak hatályba lépni, hanem csak..., tehát nem a jelenleg már érvényben lévő munkaszerződésekre vonatkozik, hanem kizárólag a hatálybalépést követően megkötött munkaszerződésekre. Kérdezem, hogy mi ennek az oka. Azt ne mondják, hogy a jogbiztonság, mert ezt elolvastam az indoklásban, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy a titoktartás, a végkielégítés ugyan miért nem módosulhat most a még hatályos munkaszerződések ügyében is, hiszen ezek voltak azok az ügyek, amelyek a legnagyobb felháborodást keltették.
Különböző időpontokban lépnek hatályba a törvény különböző szakaszai, de most ezzel nem foglalkozom. Van azonban egy olyan szabály, hogy a 200 millió forintot meghaladó jegyzett tőkéjű gazdasági társaság felügyelőbizottsága elnökének a személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot. Úgy általában az Állami Számvevőszék... Nem tudom, hányan vannak ott, vagy ezt mégis hogy gondolták. Illetve mi van akkor, hogyha a javaslatot nem veszik figyelembe? Mi történik akkor?
A 2. § 4. pontjában, amely a jövedelmek meg a szerződések és minden egyéb dolognak a nyilvánosságra hozatalát, közzétételét írja elő, a mulasztással kapcsolatban összesen annyi a kikötés, hogy a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető. Mi ez a nagy engedékenység?
És még egyszer visszatérve a titoktartási ügyekre: a tervezet szerint az a szabály, hogy a többségi köztulajdonban álló, de piaci versenyben lévő cégeknél lehet ezt kikötni. A kérdésem az, hogy mégis mit gondolnak ez alatt. Ugyanis nekem mondjuk a Volán-társaságok jutottak az eszembe, és a Volán-társaságok példának okáért ugyan elvileg versenytársai egymásnak, de megkérdezem én azt, hogy mondjuk egy Nógrád megyei mikor fog majd esetleg Zala megyében szolgáltatást nyújtani. Tehát mégis hogy értik ezt? Mit kell ez alatt érteni?
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Herényi Károly képviselő úr!
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat tipikus példája annak, amikor egy adott problémát politikailag és szakmailag is rosszul közelítünk meg. Itt a konkrét ügy a BKV, a BKV körüli események volt a kiváltó ok, és egy egyedi helyzet megoldására, amelynek lehetnek büntetőjogi és egyéb vonatkozásai, megpróbálunk generális megoldást adni, amely az egész rendszert érinti.
Az első kérdésem az, hogy az általánosítás, ami elég nagy hiba, miért kell hogy azt eredményezze, hogy semmiféle különbséget nem tesz azon állami cégek vezetői között, akik nagy nyereséggel irányítják a vállalatot, és azok között, akik viszont folyamatosan, évek óta nagyon nagy veszteséggel teszik ezt. Mi ennek az értelme? Vagy mi ennek a logikája? Ez oly mértékben demagóg, oly mértékben megalapozatlan szakmailag, hogy ez az én számomra egyszerűen elfogadhatatlan.
Ami a szakmai kifogásokat illeti, ez a törvény vonatkozni fog a jegybankról szóló törvényre is. A jegybankról szóló törvény egy igen speciális törvény, a dolog természetéből adódóan rendkívül nagy függetlenséget biztosít a jegybanknak, hiszen annak az önállósága számos egyéb dologra garancia. Itt olyan kodifikációs problémák lépnek fel, hogy például a jegybankelnök fizetéséhez viszonyítja, vagy abból vezeti le és származtatja az összes többi állami cég vezetőjének a fizetését. Ez kodifikációs szempontból, jogilag meg egyéb szempontból is meglehetősen erőteljesen kifogásolható. Mondok néhány példát: a jegybankelnök fizetésének, ami a közhírek szerint meghaladja a 8 millió forintot, a 25 százalékában határozza meg egyéb vezetők fizetését, ami körülbelül havi 2 millió forintot jelent, csak éppen a szövegből nem derül ki, hogy ennek a törvénynek a hatálya alá esik-e maga a jegybankelnök is, mert akkor az ő fizetése is lemegy 2 millió forintra, viszont akkor az összes többié, ami 25 százalékot tesz ki, 500 ezer forintot fog jelenteni, nem beszélve az igazgatótanácsok és a felügyelőbizottságok tagjairól. Ez egy olyan... Hogy mondom? ...Ez egy kodifikációs szempontból olyan rosszul kidolgozott törvény, hogy ezt egyszerűen módosítani kell.
A jegybanktörvény különleges státuszát általában a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel szemben az a kitétel szokta jellemezni, hogy amennyiben az adott törvény másképp nem rendelkezik. Ez a megjegyzés vagy mondat sorozatban kimarad, ami a jegybanktörvény hatályát erőteljesen gyengíti. Úgyhogy mi számos módosító javaslatot benyújtunk ehhez a törvényhez vagy törvénymódosító javaslathoz, de ebben a formában nem tartjuk általános vitára alkalmasnak sem politikai szempontból, hiszen erősen általánosít, demagóg elemeket tartalmaz, sem jogi szempontból, mert ha például a jegybanktörvényre vonatkozó részek az Alkotmánybíróság elé kerülnek, majdnem biztos, hogy azok nem fogják az alkotmányosság próbáját kiállni. Kodifikációs szempontból pedig, ahogy azt az előbb említettem, nem elég egyértelmű a törvény.
Én tehát azt javasolnám, az előterjesztők jó szándékát elismerve, hogy vonják vissza, és pontosítsák, mert ha módosítókkal kell ezeket kijavítani, ezek akkor hibák, hogy ebből toldozás-foldozás lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdést, észrevételt nem látva engedjenek meg néhány gondolatot, képviselőtársaim!
A jövedelemplafon, a végkielégítés, a titoktartás a jelenleg meglévő szerződések tekintetében való megközelítés vonatkozásában. A válasz egy mondatban az, hogy a visszamenőleges szabályozás a jogbiztonság kérdéskörének a felvetését teszi meg minden esetben. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ez nem igazán helyénvaló, vagy legalábbis a jogbiztonság tekintetében megkérdőjelez bizonyos dolgokat.
A másik része a felvetett kérdéseknek, hogy a felügyelő bizottságok elnökei az ÁSZ által történő kijelölés kapcsán legyenek megnevezve. E tekintetben, ha az én emlékképeim nem csalnak meg, akkor az igazgató tanácsok elnökeinek a kiválasztása is ma hasonló rendszerben zajlik pont azért, hogy szakmai megalapozottsággal, sok minden egyéb mással párosítva történjen mindez. A másik része a dolognak, amiről Herényi Károly képviselő úr beszél, hogy a nyereséges, veszteséges cégek közötti különbség nem tétel, hogy ha én jól értelmezem a dolgokat. Ez miért nem vetődik fel? Bizonyos szabályozási követelményrendszerek előírását teszi meg a törvénytervezet, másik oldalról nézve meg nyilván vannak, lesznek mindig olyan cégek, amelyek bizonyos kedvezmények rendszerének a biztosításán keresztül állami támogatásokkal, kiegészítésekkel élik az életüket. Tehát a veszteség meghatározásának a mikéntje mindig egy sokkal komplexebb megközelítést kíván, mint egyszerűen csak a mérlegfőszámok adatai.
A jegybank, igazgató tanács, felügyelő bizottság összefüggésrendszerében pedig azt szeretném mondani, hogy az IT és az FB személyeinek, tagjainak a juttatása nem a jegybankhoz kapcsolódó, hanem a minimálbérhez, annak a szorzószámaival van megállapítva a törvénytervezetben.
Gyakorlatilag ezeket a kiegészítő gondolatokat szerettem volna elmondani a felvetésekhez illesztetten. Herényi képviselő úr, parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (független): Két megjegyzés, amit a felügyelő bizottságok élére, igazgató tanácsok élére kinevezés gyakorlatát illeti, tényleg így van, hogy az Állami Számvevőszéknek most is van javaslattételi lehetősége és általában élnek is vele. Viszont van a törvénynek egy olyan szakasza, amely a nem állami többségi tulajdonú cégekre is kiterjesztené ezt a kötelezettséget, ad absurdum előfordulhat, hogy egy egyszázalékos állami tulajdonrésszel rendelkező cég esetében is a törvény hatálya alá fog esni a cég, ami a vállalkozás szabadságát azért erőteljesen korlátozza. A Nemzeti Bank alelnökeinek, felügyelő bizottságának és egyéb tisztségviselőinek, a Monetáris Tanács tisztségviselőinek a jövedelmét a jelenleg érvényes törvény, a jegybanktörvény a jegybank elnökének a fizetéséhez - az egyiknek 80 százalék, a másiknak 70 és egyebekben - mérten állapítja meg. Úgyhogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, ennek van egy kontraproduktív hatása. Ha így korlátozzuk és nem tesszük teljesítményfüggővé a javadalmazást, akkor ez azt jelenti, hogy a versenyszféra az értelmesebb embereket innen el fogja szívni az óriási jövedelemkülönbségek miatt. Én ezt ajánlanám az előterjesztők szíves figyelmébe, hogy ilyenekre vigyázzunk, mert ez minőségromlást eredményezhet az állami cégek vezetése vonatkozásában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a figyelemfelkeltést is. E vonatkozásban egyébként személy szerint közöttünk nincs különbség, én is azt vallom, hogy erősíteni kell a módosító javaslatokon keresztül a teljesítményelvűség kérdéskörét ebben a történetben.
Más kérdést, észrevételt nem látok. Kérdezem a kormányzati iroda vezetőjét, hogy kíván-e szólni. Parancsoljon!
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Nagyon röviden. Nyilván a tartalmi koncepcionális vitába nem belebocsátkozva, a felmerült kérdésekhez annyit tennék még hozzá, hogy hatályba léptetés módja a tervezet tekintetében, arra azért felhívom a figyelmet, hogy az érintett szabályok 2010. január 1-jén lépnek hatályba és a törvényalkotó kötelezné ezzel összefüggésben az érintett cégeket arra, hogy módosítsák a törvény új szabályainak megfelelően a munkaszerződéseket és ebből következően a törvényből következik az a kényszer, hogy ez megtörténjen eddig a határidőig. Tehát ebből a szempontból félreértésre adhat okot az a megállapítás, hogy a korábban kötött szerződéseket nem érinti a törvény. Nagyjából egyébként azon a ponton van a tervezet, ameddig el lehet menni a már lezárt jogviszonyokat érintve alkotmányosan. Más kodifikációs megoldás, megfogalmazás persze lehetséges, de nyilván a hatálybalépést megelőző jövedelmek tekintetében elég korlátozottak az alkotmányos lehetőségek.
A másik konkrét felvetésre szerettem volna reagálni: a közzététel elmulasztása esetén mik a szankciók. Fut egy párhuzamosan tárgyalt törvényjavaslat a költségvetést megalapozó törvénymódosítások keretében és abban szerepel voltaképpen ennek a szabálynak a szankciója, az állami támogatásból való kizártság tekintetében. Ettől a javaslatcsomagtól ez részben függetleníthető annyiban, hogy ilyen közzétételi kötelezettség bár kormányrendeleti szinten, de jelenleg is van, tehát ennek a szigorú szankcionálásának a terepe most is meglehet.
A titoktartási kötelezettség kapcsán jelzettek tekintetében mondanám, hogy a szöveg jelenleg egyértelműen a tényleges verseny fennállására utal. Én azt gondolnám, hogy ennek a jogintézménynek a visszaélésszerű alkalmazását leginkább az tudja gátolni, ha ez egyértelmű a szabályozásból, hogy csak akkor lehet ilyet kikötni, hogy ha ténylegesen van verseny, nem elvileg lehetséges a verseny, hanem versenyhelyzetben van az adott gazdasági társaság.
Az MNB-törvénnyel való viszony tekintetében a képviselő úr aggályát értem, azt gondolnám, hogy a viszony ugyanez a két törvény között, mint jelenleg a munka törvénykönyve és az MNB-törvény között. A munka törvénykönyve sem tartalmaz kifejezetten ilyen kizáró rendelkezést e tekintetben. Én azt gondolnám, hogy az MNB-törvény mint speciális szabály mindenképpen felülírja bármely általános szabályt, tehát nem gondolnám, hogy ilyen szándék lenne, amely az MNB-törvény szerinti juttatási mértékeknek az általánosító felülírását szándékozná. Ettől persze még lehet, hogy lehet találni szerencsésebb kodifikációs megoldást.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kormányiroda vezetőjének a kiegészítő hozzászólását. Általános vitára való alkalmasságról döntünk. Kérem, hogy aki a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen. Tehát tíz igen, kilenc nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartjuk. Többségi-kisebbségi előadó? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen.
A hatodik napirendi pontra térünk rá. (Az előző napirend meghívottai távoznak az ülésteremből.) Köszönöm szépen az iroda vezetőjének, szakértő kollégáknak a munkában való részvételt.
Elsőként szakértő asszony a bizottsági módosítókkal kapcsolatos anyagokat hozza. Addig azt szeretném tisztázni, hogy a következő bizottsági ülést mikor tartjuk. Hozzávetőleg tíz napirendi pont tárgyalása van előttünk, nem olyan fajsúllyal minden tekintetben, mint amilyennel ma tárgyaltunk napirendi pontokat, de tíz napirendi pont tárgyalása van előttünk. A csütörtök talán terhesebb mindenkinek. (Bernáth Ildikó: Már ünnepségek vannak!) Pont ezért, előkészületek, ünnepségek kapcsán, ezért azt javaslom a bizottságnak, hogy szerdán 9 óra 30-kor találkozzunk. Már csak azért is, mert mint említettem, elég sok napirendi pont megtárgyalására kell sort kerítenünk. Amennyiben ez kezelhető, szerdára 9.30-ra fogom a bizottság ülését összehívni. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen.
Az egyebek közötti további kérdések kezelésére Filló Pál alelnök úrnak átadom a szót, elnézést kérve, de van egy kötelességem, amin részt kell vennem, úgyhogy a bizottsági ülés vezetését alelnök úr fogja elvégezni. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Filló Pál alelnök veszi át, Gúr Nándor elnök elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiosztásra került a két bizottsági módosító indítvány. Az a kérésem, hogy ezt tanulmányozzuk át. Tartunk két perc technikai szünetet és utána folytatjuk a munkát. Addig, amíg tisztelt képviselőtársaim olvasnak, két témában szeretném tájékoztatni a bizottságot.
Az egyik V. Németh Zsolt képviselő úrnak a felvetése a bérgarancia-törvény alapítványokra való kiterjesztése tárgyában. Megkaptuk az SZMM levelét, amelyben nem támogatják a képviselő úr javaslatát, ugyanakkor azt is javasolták, hogy keressük meg ez ügyben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, ami megtörtént. Tehát most még arra az egy válaszra várunk az igazságügyi minisztériumtól, hogy milyen módon lehetne a problémát megoldani. Reméljük, hogy a következő bizottsági ülések egyikén vissza tudunk rá térni.
A másik pedig, hogy amit Czira Szabolcs képviselő úr kért, azt tudomásom szerint megkapta, a programzáró dokumentum tehát eljutott a képviselő úrhoz.
Az egyebekben erről a két dologról szerettem volna képviselőtársaimat tájékoztatni.
Kérdezem, hogy elolvasták-e képviselőtársaim a két módosító indítványt. (Általános helyeslés.) Ha igen, akkor ezzel folytatnánk a munkát. Továbbra is tisztelettel köszöntöm a minisztérium képviselőit, és kérdezem... (Az elnök Farkasné dr. Molnár Valériával egyeztet.)
Először az adózás rendjéről szóló törvény módosításáról szóló módosító indítványról kérdezem a tárca véleményét - ez a költségvetést megalapozó törvények bizottsági módosító indítványa lenne, a 29. §. Kérdezem a kormány vagy a tárca véleményét.
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igazából nemcsak az adózás rendjéről, illetve annak a módosításáról szól ez a törvény, hanem a pályakezdő fiatalok és az 50 év felettiekre vonatkozó szabályokat tartalmazó törvényre is. Azt gondolom, hogy korrekt módon meg tudtuk csinálni ezt a bizottsági módosító javaslatot. Ugyanakkor - mint ahogy azt a miniszter úr elmondta a meghallgatáson éppen Czomba képviselő úr kérdésére is - mi nem támogatnánk azt, hogy maradjon a kétéves pályakezdő diplomások részére a két évig tartó Start-kedvezmény. Igazából az nem indokolja ezt, hogy ahogy a regiszterből kilépők esetében látjuk, zömük támogatás nélkül is el tud helyezkedni. A pályakezdő diplomások 2009 szeptemberi záró adata 4913 fő volt, kilépett 1009 fő, és ebből 597 fő volt, aki nem támogatott álláshelyre helyezkedett el. Ez egy 60 százalékos elhelyezkedést jelen a mai viszonyok között is. De egyébként ha az év előző hónapjait is figyelembe veszem, körülbelül 50 és 60 százalék között van azoknak az aránya, aki támogatás nélkül el tudnak helyezkedni.
Igazából nem akarjuk elvenni a teljes járulékkedvezményt. Azt gondoljuk, hogy a pályakezdő diplomások egy év alatt be tudják dolgozni magukat az adott munkahelyre, tehát nem feltétlenül szükséges ez. Holt súlyát látjuk egy kicsit ennek a támogatásnak a második évre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki szólni. (Dr. Czomba Sándor jelzésére:) Igen, parancsoljon, képviselő úr!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Mint ötletgazdának annyi lenne a hozzáfűznivalóm a főosztályvezető úr által elmondottakhoz, hogy a Start-kártya, általában a Start-kártyák a leghátrányosabb helyzetű régiókban, térségekben igyekeznek segíteni. Nagyon jó azt statisztikailag megállapítani, hogy a regisztrált pályakezdők döntő része, 60 százaléka el tud helyezkedni, de ha megnéznénk azt, hogy ez hol, melyik régióban, milyen térségekben történik meg, és ha mondjuk én a beregi térségről vagy Szabolcs-Szatmár-Beregről mondanám ezt a statisztikát, akkor sokkal szomorúbb képet látnánk.
Mint ahogy korábban is jeleztük, én úgy gondolom, hogy ez elsősorban nem fiskális kérdés. Ha a számok mögé nézünk tehát, hogy mibe kerül ez a költségvetésnek, és hogy milyen üzenete van, én továbbra is amellett lobbiznék, és azt javasolnám a tisztelt bizottságnak, hogy fogadjuk el azt a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr véleményét. (Herényi Károly jelzésére:) Herényi képviselő úr, parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (független): Csak hogy alátámasszam a képviselőtársam által elmondottakat, a hivatkozott statisztika részletes bontásban talán úgy szól, hogy a fővárosban a pályakezdő munkanélküliek száma rendkívül alacsony, nem teszi ki az egésznek a 10 százalékát sem, mit itt hallottunk. Ráadásul a szerkezete és az összetétele - nem egész 300 ezer emberről van szó - olyan, hogy a munkát keresők néhány százaléka műszaki végzettségű, tehát rájuk igen nagy szüksége van a szakmának, az elhelyezkedni nem tudók köre, de ez csak zárójeles megjegyzés, bölcsész végzettségű. Én támogatom, amit a képviselő úr mondott, mert a területi megoszlás e szempontból rendkívül fontos. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e még a javaslattal kapcsolatosan vélemény. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavaznunk kell róla.
Kérdezem tehát képviselőtársaimat, hogy kik azok, akik a bizottsági módosító indítvány benyújtását támogatják - számolni kell. (Szavazás.) Ez tíz igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Ilyet nem látok. Akkor kilenc tartózkodás mellett a bizottsági javaslatot elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Következik a másik módosító indítvány, amely szintén a költségvetést megalapozó törvények módosításáról szól, és a törvényjavaslat 1. § (3) bekezdésének a módosítását javasolja. Tisztelettel köszöntöm Lóczy Péter urat a Miniszterelnöki Hivatal részéről. Kérdezem, hogy mi a kormány véleménye a módosító indítványról.
LÓCZY PÉTER (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A kormány ezt a módosító indítványt még nem tudta megtárgyalni, de a Miniszterelnöki Hivatal szakmai álláspontja támogató. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki szólni. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nem, akkor döntenünk kell róla.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ki az, aki támogatja a bizottsági indítványt? (Szavazás.) Megállapítom, hogy ezt egyhangúlag támogatta az Országgyűlés bizottsága.
Akkor mind a két módosító indítványt be fogjuk nyújtani.
(Bernáth Ildikó jelzésére:) Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy mielőtt az elnök aláírja, és benyújtjuk a módosítót, a gépelési hibákat ki kell javítani. Egyrészt ott van a "gyakorlójának", és akkor a "munkavégzésre", a második sor az indoklásban, amit én villámgyorsan felfedeztem.
ELNÖK: Tisztelettel javaslom, hogy a módosító indítványokat a helyesírás-ellenőrző programon átfuttatni szíveskedjenek (Derültség.), még mielőtt aláírja az elnök úr. Köszönöm szépen.
Akkor ezzel a mai bizottsági ülést bezárom... (Dr. Czomba Sándor: Bocsánat, még egy az egyebekben!) Egyebekben parancsoljon!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Bocsánatot kérek, csak egy mondat erejéig. Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, ami a legutóbbi bizottsági ülésen történt. Jó lenne, ha azon a pályán maradnánk - és próbálok egyszerűen fogalmazni -, amit eddig a bizottság igyekezett megtenni: szakmai téren ott maradni, ahol van. A legutóbbi ülésen, amikor a GE-vel nagyon lényeges kérdésekről tárgyaltunk, helyesebben tárgyaltunk volna, az elnök úr - sajnálom, hogy nincs itt, neki szerettem volna elsősorban címezni -, nem tudom, milyen oknál fogva, de fogta magát, és berekesztette az ülést, megköszönte a részvételt. Tudjuk mi azt egyébként, hogy a tájékoztatóknál mi újság, de tájékoztatóknál, attól, hogy nem szavazunk, kérdéseket még szoktunk feltenni, véleményünk még szokott lenni.
Szóval senki se vegye a bátorságot arra, hogy a bizottság tagjait statiszta szereplőnek itt ültesse, majd megköszönje a részvételüket! Ez nagyon rossz pálya. Azt javaslom, hogy erről a pályáról gyorsan térjünk le, és térjünk vissza az eredeti kerékvágásba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kiss Ferenc jelzésére:) Kiss Ferenc képviselő úr, parancsoljon! A témához?
KISS FERENC (MSZP): Ehhez a témához. Én úgy gondolom, joggal várják a GE munkavállalói, hogy a bizottsági ülésről legalább valamit mondjunk. Ha csak annyit mondunk, hogy meghallgattuk a GE munkáltatói és munkavállalói oldalának a résztvevőit, és abból azt megállapítottuk, hogy az ügyek nincsenek lezárva, intézkedés nem történt, de egyben a bizottság felhívja a kormányzat és különösem a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint a gazdasági minisztérium figyelmét arra, hogy a tőle telhető és a rendelkezésre álló lehetőségek ismeretében segítse ezt a munkahely-megtartást és a foglalkoztatás megőrzését. Ha csak ennyit mondunk, már ez is valami. Én úgy gondolom, hogy ennyivel tartozunk azoknak, akik számítottak ránk.
Nekem azért volt kellemetlen, mert mire hazaértem Zalaegerszegre, már előtte tudták, hogy a bizottság nem mondott semmit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezések.) Alelnök asszony, képviselő urak még ehhez a témához. (Bernáth Ildikónak:) Parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Felháborítónak tartottam azt az eljárást, amelynek részesei voltunk. Én nem hiszem azt, hogy a szocialista képviselőket ez kellemesen érintette, különösen azokat nem, akiknek a választókerületében a cégnek valamilyen egysége működik. Mert én nem értek egyet azzal, amit most Kiss Ferenc képviselő úr mondott, hogy legalább elmondhattuk, hogy meghallgattuk. Már elnézést kérek, egyoldalú kinyilatkoztatásoknak voltunk szem- és fültanúi, úgy, hogy egy árva kérdést fel nem tehetett egyetlenegy képviselő sem; igaz, ebben kétségtelenül demokratikusan járt el az elnök, mert sem kormánypártinak, sem ellenzékinek nem engedte meg, hogy akár egy kérdést is feltegyen. Egyébként pedig jelzem, hogy a Ház elnökéhez fordultam ebben az ügyben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Nagy Istvánnak:) Parancsoljon, képviselő úr!
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Ezt annyiban egészíteném ki, hogy azért volt egy-két olyan kijelentés, amely mellett elment a bizottság, és azt gondolom, fontos lett volna, hogy legalább azokról véleményt nyilvánítson. Nekem kifejezetten gondot jelent, és mondhatnám azt is, hogy felháborítónak tartom, hogy Rolek Ferenc úr egyrészt egy enyhe vagy talán erősebb nyomásgyakorlást próbált gyakorolni a bizottságra azzal, hogy elmondta, hogy a General Electric évente 60 milliárd forint befizetést eszközöl. Ehhez képest viszont, úgy gondolom, azt is elmondták, hogy a pénzügyi válság idején kénytelenek átnézni a vállalatcsoport működését, a multinacionális cég működésének a hatékonyságát, és gyakorlatilag úgy nézett ki, mint hogyha ők szívességet tennének Magyarországnak azzal, hogy itt dolgoznak. Azt hiszem, fontos, hogy a General Electric jelen van Magyarországon, '89-ben, amikor megvásárolták a céget, akkor valóban jelzésértékű volt ez a beruházás arra vonatkozóan, hogy Magyarország - függetlenül attól, hogy akkor éppen egy instabil állapotban volt, egy fontos gazdasági és társadalmi átalakulás idejét éltük - mégis csak biztos partner, tehát van valóságtartalma annak, amit itt hallottunk. Ugyanakkor azt is el kellett volna mondani, és akkor most itt elmondom, hogy a Tungsramot nem úgy vették meg, és nem úgy működtették itt a fényforrásgyárat húsz évig, hogy azt nem előzték meg gazdasági számítások. Amikor megvásárolták, egy olyan céget vettek meg, amely egyébként jó minőségű és a piacon eladható terméket állított elő, sőt mi több, egy olyan konkurens céget vásároltak fel, amely Európában a piac 16 százalékát uralta. Nyilvánvaló tehát, hogy ez nemcsak a magyar államnak, a GE dolgozóinak, hanem egyébként a General Electricnek magának is jól felfogott érdeke volt. Én a magam részéről ezt kívántam hozzátenni, hogy tisztább legyen a kép. Ezt akkor is szívesen elmondtam volna, és a folyosón el is mondtam Rolek Ferenc úrnak.
A másik viszont az - és még egy dolgot hozzátennék -, hogy azért senki ne gondolja azt, hogy itt nincsenek információk. Ha a miniszter urat megkeresték, és tárgyaltak vele, akkor valamiről tárgyaltak. Biztos nem arról tárgyaltak, hogy nem tudják, mi lesz. Valószínű, hogy ott konkrét dolgokról tárgyaltak. Sajnálatos módon a parlamenti bizottság erről nem kaphat tájékoztatást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Rákóczy Attila jelzésére:) Tessék, parancsoljon!
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm. Csak jelezni szeretném - bizonyára kisebbségben maradok a véleményemmel -, elég különleges most a helyzet, mert a bizottsági ülésen nem vettem részt, nem azért nem vettem részt, amit mondok, hanem más okokból, de azért a véleményemet elmondom három mondatban.
Egy rendkívül - hogy mondjam? - összetett, és nagyon sok szempontból érdekes helyzet az, ami itt kialakult a General Electrickel kapcsolatosan. A törvényhozásnak - és mi a törvényhozás szolgái vagyunk - az ebben a folyamatban való véleménynyilvánítása biztosan teljesen helyénvaló, de nagyon sok olyan vélemény is van, amelynek kapcsán én mindenkit óvatosságra intenék, a tekintetben, hogy például aki a munkaadói vonallal kapcsolatban van, vagy akikhez a munkáltatókkal kapcsolatban esetleg hír eljutott, azok azért aggályokat is megfogalmaztak, hogy mi az a mérték, ameddig egy parlamenti bizottság ezekben a folyamatokban véleményt mondhat, - hogy mondjam? - képviselhet valamit, ne adj' isten esetleg bele is avatkozik ezekbe a folyamatokba. Ez tehát mindenképpen egy nagy kérdőjel. Tehát nagyon nagy óvatossággal kell eljárni.
Lehet egyértelműen fogalmazni, teljesen természetesen, elsősorban a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva, és az elmondottakkal nagyrészt egyet is értve, de ennek a dolognak van egy ilyen kimenete is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Herényi Károly jelzésére:) Herényi képviselő úr, parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen. Én is bajnak tartom, hogy nem volt lehetőség a párbeszédre, én magam kérdést tettem volna fel. Lehet, hogy ez szerepértelmezés kérdése, hogy ennek a bizottságnak mi a szerepe, hogy ezt jól látjuk-e: operatív dolgokba beleavatkozhatunk-e, kérdőre vonhatunk-e gazdasági folyamatok eredményeképpen meghozott döntéseket, meg megkérdőjelezhetünk-e. A mi dolgunk az lenne, hogy egy olyan típusú kérdést tegyünk fel, hogy vajon egy olyan magas technológiai kultúrával rendelkező cég kapcsán, mint a General Electric, amely most szükséghelyzetbe került - hiszen az Európai Unió azt a technológiát, amelyet idáig alkalmaztak, le akarja építeni -, a törvényi feltételei adottak-e annak, hogy ez a magas technológiai kultúra egyéb területeken érvényesüljön, és munkahelyek, új munkahelyek teremtődjenek. Ilyen például a zöldenergia.
Csak egy példát mondok: Németországban tavaly hoztak egy olyan rendelkezést, hogy aki lakást vagy házat újít fel vagy épít, és nem alkalmaz megújuló energiát, mondjuk napkollektort, azt 2500 euró büntetésben részesítik; ha ezt megteszi, akkor viszont ugyanennyi támogatást kap. Magyarországon a napkollektorgyártás kapacitása a nullával egyenlő. Rendkívül drága, semmiféle ösztönzőrendszer nincs, tehát a törvényi háttér nem kellően kidolgozott. A mi dolgunk, egy ilyen bizottságnak a dolga az lenne, hogy ilyen javaslatok sokaságával kényszerítse az Országgyűlést, hogy a törvényi hátteret módosítsuk, mert így tudunk segíteni.
Tehát a számonkérés egy jó dolog, csak éppen nem hoz eredményt. Meg tudjuk mutatni, hogy milyen kemény gyerekek vagyunk, én viszont azt szeretném, hogyha a munkahelyek megmaradnának, és hogyha az új idők, új világ, új technológiák adta lehetőségekkel élnénk. Az lenne a bizottság feladata, hogy ilyen javaslatokat tegyen. Ezért bátorkodtam levélben kérni az elnök urat, hogy tűzzük napirendre a '90-es évek elején bezárt bányák megváltozott körülmények közötti újranyitásának a kérdését, hogy vizsgáljuk meg a feltételeit. Én nem mondom, hogy újra kell nyitni, csak vizsgáljuk meg, hogy most vajon még fennállnak-e azok a körülmények vagy már nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Igen tisztelt Bizottság! Meg kell mondjam, azokkal értek egyet, és azzal is egyetértek például, amit Herényi képviselő úr elmondott, hogy nekünk törvényhozóknak alapvetően valóban nem a számonkérés és nem a gazdasági folyamatokba való direkt beavatkozás a feladatunk, hanem az, hogy olyan törvényi, jogszabályi hátteret teremtsünk, amely érdekeltté teszi a cégeket, hogy például a zöldenergia és egyebek vonatkozásában elmozduljanak, és minél nagyobb gyártási kapacitások jöjjenek létre Magyarországon. Ugyanakkor a kritikát és az egyebeket én tolmácsolni fogom az elnök úrnak. Ugyanakkor a kritikát és egyebeket tolmácsolni fogom az elnök úrnak, tehát természetesen, miután hivatalos formát is öltött, ez mindenképpen el fog hozzá jutni. Hozzá kell fűznöm, hogy meggyőződésem szerint a parlamenti bizottságoknak ez a fajta szerepe, ami a konkrét ügyek kapcsán körvonalazódik, egyáltalán nem rendezett, és Herényi képviselő úr is azt már említette, nemcsak a mi bizottságunkat, hanem a többi parlamenti bizottságot is hasonló gondok nyomasztják, ha egy-egy konkrét ügy kapcsán szeretne nagyon gyorsan döntést kicsikarni vagy legalább olyan információkhoz jutni, amelyekről úgy gondolják a bizottság tagjai - egyébként joggal -, hogy parlamenti képviselőként azért megismerhetnének. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a rendszerváltás óta a mindenkori kormányok gyakorlatának szerves része az, hogy a gazdasági problémákkal küszködő, főleg nagy cégek esetében egyedi tárgyalásokon próbálnak meg megállapodásra jutni a munkavállalók érdekében.
Én egyébként minden létező fórumon azt elmondtam és remélem, elnök úr is el fogja mondani és a bizottság tagjait is csak arra tudom kapacitálni, hogy együttesen is mondjuk azt el, hogy mi pártállástól függetlenül abban vagyunk érdekeltek, hogy a General Electric itt maradjon Magyarországon és minél nagyobb foglalkoztató legyen a jövőben is. Természetesen nem izzólámpákat fognak gyártani a jövőben, hiszen azt az Európai Unió gyakorlatilag betiltotta, hogy ezt a terméket itt gyártsák és forgalmazzák az unión belül, tehát ehelyett új termékeket kell majd találni.
A többi ügy kapcsán pedig azt javaslom, hogy most már elég sok kört futottunk ebben, mert bízunk abban, hogy a kormányzati tárgyaló delegáció és a General Electric normális megoldásra fog jutni. Ha meg nem, akkor ott vannak a szakszervezeti és egyéb eszközök a tiltakozásra, de mi mint bizottság többet nem hiszem, hogy tehetünk. Én azt javasolnám, hogy ezzel zárjuk le ezt az ügyet és találkozunk szerdán a bizottsági ülésen. Minden jót kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 52 perc)
|
Gúr Nándor a bizottság elnöke |
Filló Pál a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Molnár Emese