FMB-24/2009.
FMB-111/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. november 2-án, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása *
Tájékoztató a munkahelymegőrző, a munkahelyteremtő támogatásokról, valamint a munkahelyek védelme érdekében tett válságkezelő intézkedésekről. Előadó: Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter *
Varga István miniszter szóbeli kiegészítője *
Varga István miniszter válaszai *
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat (T/10831. szám) (Tóbiás József, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Fogarasiné Deák Valéria, Frankné dr. Kovács Szilvia, Gúr Nándor, Gy. Németh Erzsébet, Podolák György, Szabó Lajos és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselők önálló indítványa) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10812. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10806. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Herényi Károly (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Nagy László (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Nagy István (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
Dr. Sepsi Tibor, a Kormányiroda vezetője (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Nagy Gabriella osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.35 óra)
Elnöki megnyitó, napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Szép napot kívánok mindenkinek! Tisztelt képviselőtársaim, javaslom, hogy kezdjük a bizottsági ülésünket. A jelenléti ív szerint a helyettesítéseket szeretném bediktálni: Nagy László képviselő urat, Kiss Ferenc képviselő úr helyettesíti, Rákóczy Attilát Lénárt László képviselő úr, V. Németh Zsoltot dr. Czira Szabolcs, Rácz Istvánt Kontur Pál képviselő úr, Wittner Máriát Bernáth Ildikó alelnök asszony és Magyar Bálintot pedig Vécsi István képviselő úr helyettesíti. Menet közben V. Németh képviselő úr megérkezett. A határozatképességünk egyértelmű. Létszámban pedig jelen pillanatban 18 fő.
A napirend elfogadására teszek javaslatot. Elektronikus formában megkapták a meghívót és az ebben szereplő napirendi pontokat. Egy pontban változásra teszek javaslatot, egyszerűen azért, mert az eredeti menetrend alapján olybá tűnt, hogy 2-án kerül a parlament elé az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag - ismereteim szerint - 9-én kerül a parlament elé, ezért Bernáth Ildikó alelnök asszonnyal közösen azt javasoljuk a bizottságnak, hogy ma ne tárgyaljuk, hiszen az első helyen kijelölt bizottság is e hét szerdán fogja tárgyalni a törvényjavaslatot.
Kérdezem először azt képviselőtársaimtól, hogy ezzel a módosítással egyetértenek-e. Kérem, hogy aki egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság egyetértett azzal, hogy az 5. napirendi pontot ne tárgyaljuk a mai bizottsági ülésünkön. Ilyen értelemben a meghívóban jelzett hat napirendi pont helyett öt napirendi pont tárgyalására teszek javaslatot.
Közben V. Németh Zsolt úr Nagy Istvánt helyettesíti. Csak a jegyzőkönyv számára mondom.
Szavazásra teszem fel tehát a kérdés, hogy aki egyetért azzal, hogy az 5. napirendi pont tárgyalása nélkül fogadjuk el a napirendi javaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú. Tehát akkor öt napirendi pont tárgyalására tettünk javaslatot.
Képviselőtársaim! A szokásjog alapján természetesen a tárgyalás menete akképpen zajlik, ahogy mindig is szokott a bizottság ülésén, keretei között, azonos időtartamban, a megszólalás tekintetében, felváltva, először mindig az ellenzéki oldal megszólalása lehetőségének a megadása mellett. Egy bizottság ülési tárgyalási időkeret meghatározására teszünk javaslatot. Alelnök asszonnyal egy rövid konzultációt folytattunk, és nagyjából úgy gondoljuk, hogy az öt napirendi pont megtárgyalását egy-másfél órán belül meg tudjuk ejteni. Azt kérem a bizottság tagjaitól is, hogy ez alapján gazdálkodjunk a rendelkezésre álló időnkkel. De ha kell, akkor természetesen tovább is tarthat a bizottsági ülés.
Az első napirendi pont tárgyalására térünk át. Tájékoztató a munkahelymegőrző, a munkahelyteremtő támogatásokról, valamint a munkahelyek védelme érdekében tett válságkezelő intézkedésekről. A napirendi pont előadója Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter úr, akit tisztelettel köszöntünk a bizottsági ülésen. Nyilván azt kérem tőle, hogy ha a kiküldött anyag mellett szóbeli kiegészítése is van, akkor természetesen ezt tegye meg. Kérdezem miniszter úr, hogy van-e szóbeli kiegészítése.
Varga István miniszter szóbeli kiegészítője
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Jó reggelt kívánok! Nagyon szépen köszönöm a meghívást és köszönöm szépen a lehetőséget is. Elnézést is kérek mindjárt azért, hogy egy kis késéssel jelentem meg, de minthogy múlt hét pénteken késve jöttem meg külföldről, utána nem tudtam átrendezni az összes programot ma reggelre, és a szokásos hétfői indítóval kezdtük.
Talán annyi kiegészítést tennék, és ha megengedik, egy kis háttér-információval szolgálnék ahhoz, amiről az utóbb időben talán a médiából értesültek önök is, de feltétlenül többször hangoztattam, illetőleg vallok, és pedig ahhoz, hogy úgy gondolom és úgy látjuk és azok, akik ezzel a témával - munkanélküliség, munkaerő-helyzet alakulásával - foglalkoznak, általában azt lehet mondani, globálisan is felvetik mindig a kérdést, hogy mi lesz a jövő. Nagyjából az elképzelések, illetve a meglátások a gazdasági életben azok, hogy viszonylag tartós és magas munkanélküliséggel kell számolni ennek a gazdasági krízisnek a hatására, ami a világban, Európában és így Magyarországon is ma tapasztalható.
Hogy miért gondolják ezt az elemzők és miért gondolják ezt a gazdasági szakemberek, annak az oka azt hiszem, abban keresendő, hogy elsőként a gazdasági válságra való reakcióként elsőként a vállalatok, a vállalkozások a létszám felülvizsgálatával reagáltak. Természetesen azok a vállalkozások, ahol felelősségteljes gondolkodást folyt és folyik - nagyon sok helyen -, azok megpróbálták megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek a munkaerő megtartását tették lehetővé. Ilyen értelemben akár rövidített munkaidőt, akár részfoglalkoztatást, akár egyéb megoldásokat alkalmaztak, de nyilvánvaló, hogy a költségtakarékosság egyik fő szempontja az volt, hogy hol lehet a munkaerővel ezt a kérdést kezelni. Ez azt jelenti, hogy elbocsátások történtek.
Ezek az elbocsátások persze nem azért történtek, mert a vállalatok rosszak és a vállalatok gonoszak és a tőke egyértelműen a munka ellen dolgozik, hanem azért történtek, mert ahogy ez - azt hiszem - mindenki számára nyilvánvaló, piacvesztés van, a gazdasági válság, a gazdasági krízis az, ami tulajdonképpen az 1929-1933-as válsághoz hasonlítható, de azzal biztosan összemérhető gazdasági válság ma a világban, az azt eredményezte, hogy nagymértékben csökkent a fogyasztás és így nagymértékben csökkentek a piacok. Ezen piacvesztés természetesen ahhoz vezetett, hogy nagyon sok vállalatnál vissza kellett fogni a termelést, nagyon sok vállalatnál a termelés meg is szűnt. Ennek okán nyilvánvalóan érintetté váltak a munkahelyek és a munkahelyek érintettségéből adódóan természetszerűleg - még hogy ha programokat különböző kormányok, különböző vállalatok be is vezettek - a munkaerő elbocsátásához vezetett ez a folyamat.
Hogy miért mondom ezt? Ennek lényeges eleme az, hogy úgy látjuk, hogy a munkahelyek visszanyerése és új munkahelyek létesítése a gazdasági válságból való kilábalással jár együtt, és annak következtében fog megvalósulni. Tehát, amikor arról beszélünk, hogy hogyan alakul a jövőkép, akkor arról kell gondolkodnunk, hogy miképpen fog a gazdasági helyzet megváltozni. Miképpen adódik a gazdasági növekedés és a gazdasági növekedésnek mi lesz a dinamikája. És ugyanúgy, ahogy a munkahelyek elvesztése a gazdasági visszaesésnek egy konzekvenciája volt és azt követte, ugyanúgy meggyőződésem, meggyőződésünk, hogy a munkahelyek létesítése, alakulása a gazdasági növekedést követő időszakban fog létrejönni. Azaz, ha be is indul a gazdasági növekedés, mint ahogy arra már vannak jelek azért Amerikában, Nyugat-Európában, tételezzük fel, hogy a jövő évben Európa-szerte lesznek erre több országban is jelek, akkor ezt követően tud csak ismét a munkanélküliség csökkenni, illetve a munkaerőhelyzet változni. Ezt tényként kell kezelnünk, mint általános tényt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezt a tényt mindenféle akció, cselekedet nélkül kell elfogadnunk, de azért ez a globális gazdaságban ma egy elfogadott következtetés és következménye a gazdasági válságnak.
Figyelemmel kell lenni arra is ugyanakkor, hogy ha még megengednek néhány szót, hogy akkor, amikor a gazdasági válságból való kilábalás megtörténik, nem feltétlenül ugyanaz a gazdasági struktúra fog kialakulni, mint amit a gazdasági válság előtt, 2008-2007-2006-ban élvezhettünk, illetve ami jelen volt a világgazdaságban. Nagyon erős tendenciák vannak arra, hogy az úgynevezett green economic, a zöld gazdaság egyre nagyobb szerephez jut. Ez természetesen másfajta gazdasági struktúrát is igényel, másfajta munkaerőt, másfajta képzettséget, másfajta tudást, másfajta orientációt igényel. Ennek okán arra is figyelemmel kell lennünk, hogy miképpen tudjuk ezt a munkaerőt átképezni. Miképpen tudunk akár a munkanélküliség idején is és a megnövekedett munkanélküliség idején is olyan programokat kialakítani, amelyekkel képessé tesszük a munkaerőt esetleg egy ilyen megváltozott struktúrájú világgazdaságban való részvételre, újrabeilleszkedésre.
Tehát konklúzióként, gondolom, ez ismert, nem kívánnám feltétlenül elismételni, hogy a kormányzati program egyik alapvető eleme az volt, hogy megtartsuk a munkahelyeket, munkahelyek biztosítását valósítsuk meg, illetve alkalmasint új munkahelyek létesítéséhez járuljunk hozzá. Tehát én úgy gondolom, hogy erre kiemelt figyelmet kell fordítani akkor is, amikor már azt láthatjuk, hogy - fejezzük ki így - az alagútból kifelé tartunk, és végeredményben a gazdasági válság hónapjait magunk mögött tudhatjuk. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy attól még az a feszültség, az a veszély, ami a megnövekedett munkanélküliséggel, magasabb szinten, akár stabilizálódott munkanélküliséggel együtt jár, az feladatokat ró mindenkire. A vállalkozásokra, a civil szférára és természetesen a kormányzatra is.
Ezekkel a gondolatokkal bocsátanám vitára az anyagot, illetve állok rendelkezésre a kérdésekre.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszter úr. Köszönjük szépen azt is, hogy átrendezte saját programját, és sűrű elfoglaltsága mellett megoldotta azt, hogy a mai reggeli bizottsági ülésen tudjunk találkozni.
Alelnök asszonnyal, alelnök úrral rövid egyeztetést folytattunk és abban maradtunk, hogy a kérdések, álláspontok kifejtésére egy körben kerítünk sort. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele. Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Megkaptuk a tárca jelentését, amely a 2008. év kkv-k helyzetét mutatja be, megkaptuk az írásbeli kiegészítést és a szóbeli kiegészítést is. Az a véleményem, hogy miközben a kormány tagjai - ön is, a miniszterelnök is, a munkaügyi miniszter is - sokszor említik, szinte minden megnyilatkozásukban a munkahelyek megőrzésének a fontosságát, eközben ezeket a kijelentéseket olyan érdemi intézkedések, amelyek valóban ezt a célt szolgálnák, nem valósulnak meg.
Gondolok itt elsősorban azokra a pályázati forrásokra, amelyek a munkahelyek megőrzését szolgálnák. Miniszter úr, van önnek arról tudomása, hogy szeptember 14-én felfüggesztették ezt a pályázati lehetőséget? Információim szerint azért, mert elfogyott az erre biztosított forrás, aminek az összege - írd és mondd - tízmilliárd forint. Mi ennek az oka? Hogy ha erre tud válaszolni, kérem, tegye meg.
A munkanélküliség 13 éve nem volt ilyen magas, mint most. 1996-ban volt utoljára a munkanélküliség ilyen mértékű, és nem látszik, hogy akár megállna a növekedés, arról meg már nem is beszélek, hogy csökkenne, hiszen ön is azt mondta, hogy majd akkor várható némi változás, hogy ha a gazdasági növekedés elindul. Ennek pedig jelét nem látjuk. A jövő évi költségvetés sem tartalmaz semmi olyan átütő tervezetet vagy intézkedést, amely a gazdaság működését segítené elő, illetve lehetővé tenné, hogy a munkahelyeket megőrizzék azok a vállalkozások, amelyek még talpon maradtak.
Szintén ebből a jelentésből értesülhettünk arról, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók 67 százalékát. Ehhez képest az állami támogatásokból mindösszesen 4 százalékos arányban részesülnek. Miniszter úr, hogy ha a hazai kis- és közepes vállalkozások és ideértem a mikrovállalkozásokat is, a legnagyobb munkahelyet teremtő, megőrző vállalkozások, akkor mi annak az oka, hogy ezek a vállalkozások csak ilyen kis arányban részesülhetnek a különböző pályázati lehetőségekből? Hiszen az ő helyzetük, talpon maradásuk alapvetően meghatározza azt, hogy lesz-e munkája az embereknek vagy pedig elveszítik azt.
A regionális pályázati lehetőségek, illetve az eddig kifizetett támogatások is elég sajátos képet mutatnak. Miniszter úr, a közép-dunántúli régióban több, mint 70 százalékkal emelkedett a munkanélküliség. Ehhez képest az eddig megkötött szerződések alapján a közép-dunántúli régió még csak szót sem érdemel, ebből a jelentésből legalábbis ez derül ki. Itt jutottak a legkevésbé támogatási lehetőséghez, illetve szerződéshez azok a vállalkozások, amelyek ott a régióban működtek. De ebben a régióban van olyan megye, ahol több, mint 100 százalékkal nőtt a munkanélküliség. Sem az ön tárcája, sem a munkaügyi minisztérium még csak kísérletet sem tett arra, hogy a régió sajátos helyzetét figyelembe véve írjanak ki olyan pályázatokat, amelyek segítik megőrizni, megtartani a munkahelyeket. Több, mint 566 ezer ma a munkanélküliek száma, legalábbis ennyi munkanélküli szerepel az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásaiban. Ha ez így megy tovább miniszter úr, akkor a 600 ezret is meg fogja haladni a munkájukat elveszített, teljesen kiszolgáltatott helyzetekbe kerülő embereknek, családoknak a helyzete.
Kérdem miniszter úrtól, hogy milyen programokat kívánnak még indítani, amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozások helyzetét tartanák szem előtt, illetve az ő megerősítésüket, mert nélkülük nem fogjuk tudni azokat a munkahelyeket megőrizni. Nem beszélve az új munkahelyek teremtéséről, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkanélküliség ne növekedjék tovább. Várom majd válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki kíván még szólni. Kontur Pál úr, Kiss Ferenc úr, parancsoljon, Kontur Pál úr.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Magyarországnak a legnagyobb problémája ma a munkanélküliség. Ezt ön is elmondta. Most az mindegy, milyen mértékű, miért alakult ki Magyarországon, most ebben a pillanatban nem ez az érdekes kérdés, ez egy helyzet. Ha egymillióval több munkavállaló lenne Magyarországon, akkor nem lenne probléma az egészségügyben, az oktatásban, a költségvetés nem lenne ilyen helyzetben. Igaz, a járulékfizetés nagyon fontos dolog, meg az adófizetés. Vannak hungarikumok Magyarországon. Ilyen a Herendi Porcelángyár, a Zsolnay, ilyen a Gyulai Húskombinát, ilyen a Tungsram. Ha abból indulunk ki, hogy volt egy hungarikum, a Ganz Vill., amelyik világraszóló teljesítményt tudott nyújtani, műszaki műhelyek működtek a fejlesztésében, akkor szeretném azt tudni, hogy mit tettek önök, tárgyaltak-e és próbálták-e megakadályozni azt, hogy egy ilyen döntés szülessen, 2700 ember elbocsátása. (Moraj.) Igen, a Tungsramra gondoltam. Ez egy magyar hungarikum, ők megvettek egy gyárat, amely szintén a világban elterjedt tevékenységet folytatott, és tettek-e azért, hogy az itt Budapesten lévő központja a világítástechnikának, tehát, amit ott kifejlesztenek, hogy az elavult tevékenység helyébe itt Magyarországon ezeket a fejlett, például a kerámiaégőket, -lámpákat lehetne-e itt gyártani? Tehát, hogy kicseréljék azt, aminél ők arra hivatkoznak, hogy elavult, ezt elfogadjuk, az uniós döntést is el kell fogadnunk. De önök mit tettek, hogy ezeket az elavult termékeket helyettesítendő egy fejlettebb technológiával működő gyár fennmaradjon? Mert ha egy gyárat bezárnak, mint ahogy a váci gyárral próbálják vagy akarják tenni, azt biztos nem nyitják ki többet. Tehát ott megszűnt az a munkakultúra, meg minden, nem beszélve az emberek megélhetéséről. Arra szeretnék választ kérni, hogy konkrétan mit tettek önök ebben a helyettesítésben és munkahelymegtartásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc képviselőtársam!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én talán onnan indulnék, hogy azért nekünk is komoly szerepünk és feladatunk volt, amikor a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal kapcsolatban a törvényi módosítást többszöri nekifutásra sikerült elérni. Ismerik képviselőtársaim, hogy legalább ne büntessük azokat, akik nem súlyos munkaügyi vétséget követtek el, hanem olyat, amely büntetéssel szankcionálható, de ne zárjuk ki azokból a pályázati lehetőségekből, amelyeket munkahelymegtartásra vagy munkahelyteremtésre esetleg igénybe vehettek volna.
Úgy gondolom, hogy - ahogy Bernáth Ildikó is utalt rá - a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében nem kellően rugalmas talán még a hitelezés, és itt az ITD-t és a Magyar Fejlesztési Bankot emelném ki. Itt talán egy kicsit rugalmasabban, gyorsabban kellene fejlesztési tőkéhez juttatni ezeket a kisvállalkozásokat, hogy tudjanak a jelenlegi válság időszakában is piacot megtartani, esetleg bővíteni. Mert azért képviselőtársaim, amikor elmondják, hogy mit tettek, meg ki a felelős, azért miniszter úr is utalt rá, hogy a válságnak az egyik következménye, hogy nincs fogyasztás, ezáltal a termelés csökken, létszámleépítésekkel együtt jár. A válságot nem tudjuk most megváltoztatni, de egy biztos, hogy amiben segítséget vár a vállalkozói szféra, az a technológiaváltás, a finanszírozás és a piacbővítés. Mert ha a recesszió véget ér és egy konjunkturális fejlődés indul meg, akkor újra tudnak munkahelyet teremteni ezek a vállalkozások. Én úgy gondolom, hogy a munkahelymegtartó pályázatok esetében, különösen a képzéseknél egy időben volt egy tartózkodás, hiszen nem tudta az a vállalkozás, hogy ha felveszi ezt a támogatást, akkor tényleg tudja-e foglalkoztatni addig a munkavállalóit, ezért az is jónak tűnik és tényleg jó volt, hogy módosította a kormány, hogy több, mint kétszerese ideig kell neki megfelelni, hogy a létszám foglalkoztatását megteremtse.
Abban is lépett a kormány, amikor a pályázatokat kiírta, hogy lehetőséget teremtett az állami többségi tulajdonú cégeknek, önkormányzati cégeknek munkahelymegtartó támogatások, képzések finanszírozására. Azt valóban el kell ismerni, hogy ezeknek az elbírálása és finanszírozása, ha bár történt előfinanszírozás, azért még hagy kívánni valót maga után. Én azt hiszem, hogy amire talán fel kellene hívnunk a figyelmet, az az, hogy a kis- és középvállalkozások hitelhez való hozzájutása és egyszerűsítése, gyorsítása szükséges és a régióban talán mi tudunk a leggyorsabban reagálni a válság elmúlására a gazdasági növekedéssel. Erre kellene a tárcának a figyelmet felhívni, és azt szeretném kérni személy szerint is, hogy az ITD és a Fejlesztési Bank egy kicsit legyen rugalmasabb, és ne azzal keressenek meg vállalkozások, külföldi befektetések, hogy hónapok óta nem történik semmi a tárca felügyelete alá tartozó ITD-nél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba képviselő úr, parancsolj!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb azt mondta, hogy talán már látszik az alagút végén a fény és kifelé megyünk a válságból. Bár igaza lenne, kívánom, hogy igaza legyen, de hallottuk ezt néhány hónappal ezelőtt Simon Gábortól is, aki a foglalkoztatási minisztérium illetékeseként nyilatkozta ezt, és akkor még 9,5 százalékos volt a munkanélküliség, ma pedig 10,3. Attól tartok, hogy messze nem vagyunk még túl a nehezén. Főként a foglalkoztatás terén.
Munkahelymegőrző támogatás. Én a 20+10 milliárdra szeretnék rákérdezni, hiszen az ESZA Kht.-n keresztül az ön minisztériumának erre van elsősorban ráhatása. Ahogy alelnök asszony is mondta, az OFA-nál és az ÁFSZ-nél kiírt pályázatok lezárultak, másfél-két hónap alatt elfogyott a pénz. Az ÁFSZ-nél kicsit később. Amikor kiírták a 20+10 milliárdot, azt olvastam, hogy szeptember elejére, közepére úgy tervezik, hogy a kkv-szektornak kiírt húszmilliárdból nyolcmilliárdot szeretnének már lezárni és döntéssel megalapozni. Ehhez képest összesen - láttuk az anyagban - durván hárommilliárd forint az, ami lekötött forrásként a 20 milliárdnál is és a 10 milliárdosnál is megvan. Sikeresnek tartja-e ennek türkében ön, miniszter úr, ezt a pályázatot? Nem érez-e valami problémát, hogy hogy létezik az, hogy május óta ki van írva a húszmilliárd, most november elejét írjuk és még mindig itt tart a felhasználás? Nem gondolja-e, hogy ez a 4+1-es konstrukció, amikor az 5. napra képzésre, illetve a kieső jövedelem bizonyos százalékát kaphatják meg a vállalkozások, nem túl sikeresnek tűnik, tehát hogyan látja, nem kellene-e esetleg belenyúlni ebbe a folyamatba?
A GE-vel kapcsolatban képviselőtársam már megemlített egy-két dolgot, én arra szeretnék rákérdezni, miniszter úr, hogy a General Electric először négy hónapra, majd pár hét múlva módosítva, három hónapra adott be munkahelymegőrző támogatási kérelmet, miközben átment kft.-be. Nem adott-e ez önöknek némi gondolkodnivalót, hogy vajon miért mondta vissza a négy hónapot háromra és vajon miért történtek azok a dolgok, amik történtek, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy a hétezer emberből úgy tűnik, hogy 2000 egynéhányszáz az, akinek elvész a munkahelye, a többieké marad, de nem voltak-e ezek a jelek árulkodók az önök számára, hogy vajon mire készülhet a General Electric hosszabb távon?
A mikrohitelezés. Képviselőtársam említette a kkv-szektor, illetve a mikrovállalkozókkal kapcsolatos gondokat. A mikrovállalkozásoknak két nagy bajuk van hosszú évek óta, a tudás hiánya, meg a forrás hiánya. Ezt 2002-ig igen hatékonyan és jól tudták a hvk.-k (a helyi vállalkozásfejlesztési központok) kezelni, most pedig azt érzékeljük, hogy elvileg bővült a keresztmetszet, tehát a bankok is részt vehetnek a mikrofinanszírozásban, ennek ellenére a kifizetett összeg a töredéke annak, ami annak idején 2002 környékén volt. Tehát itt is szeretném kérdezni, hogy nem érzi-e úgy, hogy valami nincs rendben a finanszírozással? Nem biztos, hogy a banki szektornak kellene a vállalkozások mikrohitelezési problémáit kezelni. Véleményem szerint azok a hvk.-k, akik jól működtek és működnek a mai napig, alkalmasak lehetnek erre a feladatra.
A BorsodChemmel kapcsolatban, ha elmondaná, hogy jelenleg hol tart a dolog, azt megköszönném. Mi a helyzet most a BorsodChemmel kapcsolatban?
Illetve a munkahelymegőrző támogatásokra egy gondolat erejéig még visszatérve: ami problémaként merült fel az OFA-s és az ÁFSZ-es pályázatoknál is, jó lenne, hogy ha azokat a tapasztalatokat, amik ott képződtek a pályáztatás során, azokat az új kiírásoknál hasznosítanák. Konkrétan a következőt mondom: azt nem lehet központilag eldönteni, hogy bizonyos szektort nem támogatunk. Ha annak a bizonyos szektornak a képviselője mondjuk a beregi térségben van, ott, ahol a munkanélküliségi ráta 25 százalékos, ott nem lehet automatikusan azt mondani, hogy én a kereskedelmet - most mondtam egy szegmenst - nem kívánom támogatni. Mert nem mindegy, hogy ő tíz éve 12 emberrel indult, most pedig 240 embere van és becsülettel, tisztességgel teszi a dolgát. Ráadásul szeretném felhívni a figyelmet, amikor kiírták az OFA-s pályázatot, bekérték a 2008 I. és II. féléves mérleget. Hát aki egyébként a válság miatt került bajba, annak 2008 I. félévében még nem voltak problémáik. Az ő mérlegéből azt még nem lehetett megállapítani. Tehát valaki ott rossz mérleget adott, az azt jelenti, hogy ő nem a válság miatt került olyan helyzetbe, amibe. Ennek ellenére a bírálatnál ez úgy esett latba, ahogyan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vécsi István képviselőtársam, parancsolj!
VÉCSI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Amit én szeretnék megkérdezni a miniszter úrtól, az az, hogy tud-e arról, hogy Brüsszelben tett-e a politika annak érdekében, hogy a hagyományos fényforrás megszüntetése ne most, a gazdasági válság idején, hanem pár évvel később szülessen meg. Hiszen látjuk, hogy ez európai uniós döntés milyen káros következményekkel jár a magyar foglalkoztatásra, hiszen kétezer ember munkahelyének a megszűnése fenyeget. Ezt szeretném megtudni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt képviselőtársam!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy egy kicsit kiterjesztően foglalkozzak ezzel a napirenddel, nem elkalandozva messze a témától. Úgy vélem, hogy a munkanélküliség nagyban összefügg az építőipar helyzetével és az építőipar szinte megváltásként várja az EU-s pályázatoknál lévő beruházási lehetőséget. A kérdésem az első körben és majd kifejtem, hogy az európai uniós pályázatok eljárási rendje az ön véleménye szerint a gyors és korrekt döntést segíti-e. Segíti-e a pályázatok lebonyolítását, a kivitelezést, az egész beruházás végrehajtását?
Augusztusban önhöz és minisztertársához, az önkormányzati miniszterhez írtam egy-egy írásbeli kérdést. Az önhöz írt címe: Az EU-s pályázatok során a pályázóknak kell-e viselni a következményeit az eljárásrendi hiányosságoknak? A másik kérdés, az önkormányzati miniszterhez: Az EU Önerő Alap eljárásrendjének átalakításával lehetővé kívánja-e tenni, hogy az önkormányzatok tényleges önerővel pályázzanak. A probléma egyszerű: kétfordulós pályázatnál az első forduló után kerül sor a közbeszerzésre és akkor derül ki a tényleges, nem pedig a pályázatkor elképzelt, tervezett összeg, hanem a tényleges összeg. Ezt a tényleges összeget, ami jóval nagyobb - az áfanövekedés miatt, az idő múlása miatt, a nyakunkra eresztett rengeteg szakértő miatt - szeretnénk beírni a második fordulós pályázatba, illetve a szerződésbe azért, hogy az EU Önerő Alaphoz a tényleges összeggel lehessen fordulni. Az ember azt gondolná, hogy ez egy egyszerű dolog, de aztán kiderül, hogy a közreműködő szervezet nem így gondolja, mert a pályázati adatlapot valami Mózes kőtáblájához hasonlóan olyan változtathatatlan elemnek tartja, ami teljesen érthetetlen. Kaptam is választ egyébként önöktől, a két miniszter együttesen válaszolt. A válasz megfogalmazója egyébként a népmesékben járatos lehet, mert Mátyás király okos lányához hasonlatos, "hozott is ajándékot, meg nem is, ruhában is jött, meg nem is" jellegű választ kaptam. Nevezetesen benne van az, hogy az EU Önerő Alap támogatási összege is megváltozhat, amennyiben az uniós támogatási szerződés módosításra kerül. Hát de nem kerül módosításra, mert nem hajlandóak módosítani a szerződést, tehát tulajdonképpen mindenki érzi a problémát, megkerülik és lehetetlenné teszik azt, hogy amúgy olyan korrekt összegek szerepeljenek egy szerződésben, amelyet az önkormányzatoknál minden ellenőrző szervezet, a Számvevőszéktől elkezdve amúgy megkövetelne.
Nem tartok igényt arra, hogy a konkrét ügyben miniszter úr itt tudjon válaszolni, de kérem azt, hogy ezt az ügyet újra elővéve, valami megoldás szülessen, visszatérve az elejére, hiszen ezek az ügyek nagyban segítenék azt, hogy az építőipar végre olyan fordulaton tudjon mozogni, ami segítené a munkanélküliség leküzdését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czira Szabolcs képviselőtársamé a szó.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Nem teljesen önhöz passzol ez a kérdés, de azért mint a kormány tagjának hadd tegyem fel. A szociális ellátórendszerrel kapcsolatban a tízezer fő feletti településeken eddig kötelező feladat volt a fogyatékkal élők nappali ellátása. Itt a fogyatékkal élők nappali ellátásán a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása is megtörténhetett eddig. Most pályázni kell a nappali ellátásra és amennyiben az önkormányzat elnyeri a pályázatot, akkor továbbra is fenn tudja tartani, ugyanakkor, ha foglalkoztat, a nappali ellátásra járó normatíva nem fog járni. Tehát a kettő együtt nem működik. Miért kell elvenni ezektől a szerencsétlen emberektől, akik fogyatékkal élnek, az értelmes munka lehetőségét? Mert az sokkal kevesebb pénzzel jár, kevesebb jövedelemhez jutnak és ezt ők megkapták, hasznos részeseivé váltak a családnak, örültek neki, hogy valami hasznos tevékenységet folytathattak és nemcsak a showműsorokat nézték a televízióban, hanem itt a nappali ellátás mellett még foglalkoztatásuk is volt, sajnálatos módon ez a következő esztendőben meg fog szűnni. Ez nem biztos, hogy önre tartozik, de szeretném, ha mint a kormány tagja, választ adna erre.
Az európai uniós pályázatokkal kapcsolatban V. Németh úr is adott fel kérdést, én is írtam már önnek többször írásbeli kérdést. Valakinek koordinálni kellene ezt, ugyanis ha az önkormányzatok pályáznak útépítésre, csatornára, kerékpárútra és ez az állam által fenntartott úttal csatlakozik vagy azon történik, akkor nagyon nehéz megegyezni a fenntartóval vagy a magyar állammal. Valaki ezt a minisztériumban vagy a kormányon belül koordinálhatná, hogy ne mutogassanak egymásra, még az utolsó pillanatokban sem tudjuk, hogy a megnyert pályázatot végre tudjuk-e hajtani. A területet az önkormányzatok bérbe kapják, mennyi bérleti díjat kell fizetni, most ilyen űrlapot kapunk, azon kívül vagy az önkormányzatok kezelik ingyen és bérmentve, amíg a projektnek utókezelése van, ezt is el lehetne dönteni, de szerintem központilag és nem kellene mindig külön csatát vívni egy kerékpárútra, egy csatornára, egy városközpontra. Én is úgy gondolom, hogy az európai uniós pályázatok lehívása sok munkahelyet fog teremteni és szerintem a motorja is lehetne ebben a válságos időben a gazdaságnak.
A harmadik dolog: írásbeli kérdést tettem fel önnek, és az írásbeli kérdések úgy futnak, hogy beadjuk a Ház elnökének és akkor még a parlament honlapjára csak a kérdés kerül föl. Még a kérdés felkerült, de másnap már a helyi MSZP megkapja ezt teljes szövegben, beszkennelve vagy faxon, nem tudom, de ezzel ki foglalkozik a minisztériumban? Vagy pedig akkor tessenek megmondani, hogy a helyi MSZP-nek mi rögtön adjuk le, mielőtt még benyújtanánk az ágazati miniszterhez. (Derültség.) Nem is akarom a kérdést felhozni, egy ártatlan kérdést tettem fel önnek, de már helyben beszkennelve az MSZP-közeli honlapon megjelent. Amikor még a parlament honlapján ez nem volt olvasható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly képviselőtársam, parancsolj!
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, Miniszter Úr! Az alapvető probléma, válasszuk szét, hogy van egy gazdasági és pénzügyi világválság, meg van a hazai gazdaság helyzete. A kettő nyilván összefügg, de azért minket lényegesen jobban sújt ez a gazdasági válság, mint a többi országot és ennek megvannak a belső okai. És én igen kevés aktivitást látok annak irányában, hogy ezek a belső okok szűnjenek meg.
Mi az alapvető probléma? Az elmúlt esztendőben Magyarországon tulajdonképpen a termelő tevékenység a nullára redukálódott, hiszen kereskedelemből, forgalmazásból és egyebekből származik a bevételek sokasága. Ami termelés folyik, az általában külföldi multicégek által idetelepített gyárakban vagy üzemekben valósul meg. Az Európai Unióban, meg úgy általában a világgazdaságban kormányok támogatása és elvonási rendszerei versengenek, hiszen ennek az alanyai a vállalkozók maguk és ebben a mi kormányunk sajnos meglehetősen hátul kullog. Amit én nagyon hiányolok, az a piacvédelem azon módjainak az alkalmazása, amit az Európai Unió is elfogad.
Mondok egy példát: a magyar könnyűipart a kínai import tette gyalázatosan és totálisan tönkre; nem európai uniós tagországról van szó. A kormány szinte semmit nem tett annak érdekében, hogy olyan intézkedéseket hozzon, ami a magyar termelőket egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben védte volna. Segíteni kéne a piacra jutásban, hiszen ilyen alacsony profitráták mellett, amit a hazai kis- és középvállalkozások produkálni képesek, ennek a költségeit nem képesek fedezni, javítani kéne a versenyképességet, ami nemcsak a gazdasági minisztériummal, hanem nyilván a Pénzügyminisztériummal összefogva, az adóklíma vagy az adókörülmények sokaságát jelentené.
Mondanék egy példát, hiszen a General Electric hetek óta téma itt a bizottságban. Itt egy olyan magas szintű technológiai kultúráról van szó, aminek a produktumán az idő túllépett. Ezt tudomásul kell vennünk, Európában különféle döntések eredményeképpen erre a termékre nincs szüksége. De például, ha megnézzük, hogy Magyarország, akár a környező országokhoz képest is, a zöldipar terén mennyire lemaradt, itt nyílnának lehetőségek. Én megkérdeztem a General Electric vezetőit, hogy hogyan látják a hazai jogi környezetet, például a zöldiparba történő fejlesztés, beruházás, ennek a technológiai tudás és kultúra átvitelének vagy konvertálásának a törvényi feltételei adottak-e. Ma reggel azt láttam, hogy napkollektort egy olyan helyen árulnak, ahol egyébként növényeket árulnak, és egy kis bódében teszik ezt. Az ember kimegy Németországba, ahol sokkal kevesebb a napsütéses órák száma, és azt látja, hogy minden második házon van egy ilyen napkollektor. Meg azt is tudjuk, hogy törvény szabályozza, hogy ha valaki lakást akar felújítani vagy építeni, akkor valamilyen megújuló energiaforrást az energia-előteremtés vonatkozásában használni kell. Ezt támogatja is, de amennyiben ez nem történik meg, akkor büntet is.
Tehát én azt kérdezem tisztelettel a miniszter úrtól, hogy ezekkel a lehetőségekkel, amik a jövőbe mutatnak, miért nem él a minisztérium és miért nem él a kormány, mert az igazi megoldás valószínű, hogy ez lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés? Wittner Mária, parancsoljon!
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Egy visszásságra szeretnék rámutatni. A Magyar Hírlap a nyomor szintjére süllyedt hatmillió emberről beszél, Gazsó Ferenc szociológus felmérése szerint. És gondolom, ez valóban így is van, mert nap mint nap tapasztalja az ember az országjárásai során, hogy bizony az emberek nagyon nagy mélyszegénységben élnek. Ezzel szemben szeretnék rámutatni egy visszásságra. A híradóban lehet látni, hogy a szállodaiparban, soron kívül két hét alatt egy felújításra kaptak súlyos milliókat. Hogy történhet meg az, hogy minden helyzetben a vakoktól, a testi fogyatékosoktól és lehet sorolni, a gyerekektől elvonják a súlyos milliókat, miközben MSZP-hez kötődő hotel viszont komoly milliókat kap a szállodafelújításra, hadd ne mondjam, egy ilyen súlyos gazdasági helyzetben?
A másik pedig: valóban rá kellene már mutatni arra, hogy valóban Kína nem az Európai Unióhoz tartozó tagállam. Mégis hogy engedhették meg azt, hogy a kínai gagyiipar lenyúlja a magyar könnyűipart, aminek valamikor tényleg híre volt? Erre szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok. Miniszter úr, megadom a válaszadás lehetőségét. A szó az öné, parancsoljon!
Varga István miniszter válaszai
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen. Meg kell mondjam, ez az első ilyen jellegű találkozó, én nem nevezem ezt meghallgatásnak, azt hiszem, nem is meghallgatás a célja, de inkább úgy vettem észre és a kérdéseket is, ha megengedik, így értékelem, hogy egy konstruktív eszmecsere folytatására van lehetőség. Természetesen a kérdésekben azért benne voltak azok az élek is, amelyek joggal, jog nélkül - az én megítélésem szerint -, de azért felvetődnek.
Egy-két kijelentés talán korrekcióra is szorul, de nem ezzel kívánnék foglalkozni, hanem tényleg szeretném abban az irányban a válaszokat megfogalmazni és olyan értelemben reflexiókat adni, ami azt mutatja, hogy érezzük a problémák mélységét, tudjuk azt, hogy vannak problémák, amelyeket korrigálni kell. Ettől függetlenül természetesen a poharat lehet félig üresnek, de inkább félig telinek is látni, tehát én úgy gondolom, vannak elismerésre méltó és elismerést érdemlő fejlemények és azt is tudjuk, hogy ahhoz, hogy a jövőben ezeket a problémákat, amelyek vannak, amelyek léteznek és amelyek akár kívülálló vagy magunk miatt fennálló okok miatt léteznek, ezeknek a megoldása érdekében tennünk kell, és biztos vagyok benne, hogy tenni kell a kormányzatnak, de a kormányzat egyedül nem tud megoldani mindent. Azt hiszem, ez az egyedüli és legfontosabb, amit én itt is és másutt is el kell, hogy mondjak és mint üzenetet, szerintem érdemes egy kicsit átgondolni: nem a kormány itt a dolgok megoldója, hanem az embereknek kell sokkal nagyobb egyéni felelősséggel fellépniük tudni; a jövő, a modern társadalom - akár mondhatom azt is, a sokat átkozott globalizált társadalom - ezt követeli meg. Ezt követeli meg Magyarországon is, nem tudunk széllel szemben haladni. Sajnos olyan értelemben nem vagyunk meghatározói a világ fejleményeinek és jelenségeinek, amilyen értelemben sokan szeretnénk és szeretnék. Magyarország követő ország ilyen értelemben. Persze vannak területek, ahol - úgy gondolom - élenjárók tudunk lenni és vagyunk is, ezt is el kell ismerni.
Tehát rá kell ébrednünk, mi a követelmény, miképpen kell cselekednünk és mik az elvárások a világgazdaságban velünk szemben. Miképpen tudunk - azt hiszem, Herényi képviselő úr mondta - versenyképesebbek lenni. Ehhez bizony nemcsak a kormánynak kell versenyképesnek lenni, hanem a vállalkozásoknak is, a civil szférának is. Ezen általános bevezetés mellett hadd térjek ki nagyon-nagyon sok kérdésre és pontokra.
Az első, alapvető kérdés, hogy a kormány mit tesz a gazdasági növekedésért, mit tud tenni ez a kormányzat annak érdekében, hogy habár és annak ellenére, hogy kríziskezelő, válságkezelő kormánynak szerződött és ekképpen fogalmazta meg a programját, ez a válságkezelés a jövőbe mutató cselekvést is magában foglalja. Megteremtse az alapját annak, amiről - azt hiszem - nem beszélünk eleget, de elég sokat beszélünk, hogy megteremtse az alapját annak, hogy a válságból való kilábalás okán Magyarország gyorsan fel tudjon szállni arra a vonatra, ami újra elindul. Annak a lehetőségét megteremtsük, hogy egy sokkal karcsúbb, sokkal kevésbé költséges és sokkal kevésbé - hogy mondjam? - pénzösszegeket elherdáló központi költségvetés vagy kormányzat mentén tudjunk a növekedés lehetőségeiből profitálni.
A gazdasági növekedés érdekében érdemes azt megemlíteni, hogy a kormányzat a nyár során elfogadott négy olyan akciótervet, amely meghatározta azt, hogy az országnak mik lehetnek a jövő növekedési ágazataim, azok az ágazatok, amelyek mind munkaerő tekintetében, mind pedig a világgazdaságban való szerepet illetően kiemelkedő ágazatok, előremutatóak. És azt hiszem, egy szempontból, ami azt jelenti, hogy kutatás-fejlesztés, igények, ágazatok, még akár Magyarország további erősödését is jelenthetik. Ez a négy ágazat az autóipar, a logisztika, a biotechnológia, a gyógyszeripar és az információ-kommunikációs technológia volt. Ezzel összefüggésben fogalmazott meg a kormány és az együttműködő szervezetek, az ebben az ágazatokban részt vevő vállalatok, vállalkozások olyan akciótervet, amelynek lényege az, hogy miképpen tudjuk a jövőt építeni, a kilábalásban rácsatlakozni a gazdasági növekedés lehetőségére.
Én úgy gondolom, hogy ezek az akcióprogramok, amelyeket - mondom megint - együtt dolgoztunk ki a részvevő és ebben az ágazatban érdekelt szervezetekkel, ezek tényleges tevékenységi köröket jelölnek meg, előtérbe veszik a szakképzés fontosságát, a kutatás-fejlesztés fontosságát, a beszállító hálózatok fontosságát, ami reflexió arra, hogy itt a multinacionális vállalatok milyen szerepet játszanak a magyar gazdasági életben, és előtérbe helyezi azt is, hogy Magyarország miképpen tud bekapcsolódni a világgazdasági környezetbe sokkal jobban. Emellett természetesen még érdemes azt megemlítenünk, hogy a kormányzatunk foglalkozik a gazdasági élénkítés érdekében a bürokráciacsökkentéssel. Tudjuk jól és sokan tudják, ez egy elhíresült tanulmány volt a júliusi időszakban, amit a Deloitte készített a gazdasági minisztérium számára egy korábbi megbízás alapján és amelyben felmérte azt, hogy mik az adminisztratív terhek ma a gazdaságban. Illetőleg ezek közül mik azok a terhek, amelyeket a gazdaságban meg lehet szüntetni anélkül, hogy ezzel a gazdasághoz szükséges adminisztráció, pozitív értelemben a bürokrácia létét megszüntetnénk. Hiszen a gazdaságban kell könyvelni, adót bevallani, stb., tehát vannak olyan feltételei a gazdaságban való létnek és működésnek, amelyek elengedhetetlenek, de amelyek nem fölösleges terhek. Na most ezen fölösleges terhek megszüntetésére is létezik egy program, amelynek eredményeképpen a különböző minisztériumok áttekintették és most már csökkentik azokat az elvárásokat, igényeket, amelyek alkalmasint pótlólagos vagy felesleges adminisztratív terhet jelentenek a gazdaságnak.
Úgy látjuk, hogy ebből mintegy 800 milliárd forintot lehetne kiszedni a gazdaságból anélkül, hogy ebbe pénzt kellene befektetnie bárkinek is. Tehát olyan értelemben tudnánk a gazdaság lélegzethez jutását elősegíteni, hogy nem kellene külön invesztálnunk, ezért erre különleges hangsúlyt fektetünk mostanság.
A kis- és középvállalkozásokról nagyon sok szó esett. Erre tételesen kell, hogy reflektáljak. Hogy miért nőtt a Dunántúlon, akár több, mint száz százalékkal a munkanélküliség? Annak alapvető oka az, hogy a Dunántúlon volt a legkisebb a munkanélküliség. Pontosabban persze ezt nem lehet az egész Dunántúlra mondani, mert a dél-nyugat-nunántúli régió bizonyos tekintetben másképp volt ebben érintett, mint az észak-nyugat-dunántúli régió, de az tény és való, hogy a Nyugat-Dunántúl volt az, amely a legkevésbé volt érintett munkanélküliség által, amely a leginkább kapcsolódott a gazdasági tevékenysége során a világgazdasághoz és ahol az autóipar - tudjuk jól - elég jelentős mértékben szerepet játszik. Az az autóipar, amelyet a világgazdasági válság a leghamarabb és a legintenzívebben érintett.
Az, hogy a 4 százalékos arány az állami támogatásokból vagy a pályázati lehetőségekből áll fenn, és én itt némi kavarodást érzek a kérdés feltevésében is, abban konkrétan meg kellene nézni, hogy a kérdés mire vonatkozik, az állami támogatásokra vagy a pályázati lehetőségekre. A pályázati lehetőségek természetesen mindenki számára nyitva állnak és az, hogy pályázati lehetőség van, az azt jelenti, hogy bizony lehetőség van mindenkiknek a pályázatokon részt venni. Oda nem lehet kényszerrel bevonni egyetlen céget sem, tehát, hogy ha a vállalatok azt mondják, hogy ők bizony nem kívánnak pályázni, mert az a pályázat, ami ki van írva, nem találkozik az ő igényükkel, akkor én nem tudom azt felvállalni, akármilyen hathatós és hatékony kormányzatként is dolgozom, hogy oda vállalatokat bevonjak. Úgyhogy ilyen értelemben nem a pályázati lehetőségek, hanem a támogatások azok, amelyeket inkább érdemes megvizsgálni. (Rákóczy Attila érkezik.)
Ami a TÁMOP-ot illeti, és itt a 4+1-re hadd térjek ki, volt egy másik kérdés is ezzel összefüggésben, hogy mennyire tartjuk sikeresnek a 4+1-et. A május-novembert én inkább leszűkíteném július-októberre, hogy ha egy kicsit konkrétabbak, illetve precízebbek kívánnánk lenni, hiszen májusban ez a program még nem volt meghirdetve. A programot valóban hosszú vajúdás után hirdettük meg és elsőként a kis- és középvállalkozások számára hirdettük meg a húszmilliárd forintos keretet, amelynek az én információim szerint mintegy 7,5 milliárd forintos része az, amire vonatkozóan most véglegesített támogatási jóváhagyás van. Ez a közép-magyarországi régióban mintegy hárommilliárd, a konvergenciarégióban mintegy 4,5 milliárd összességében. Tény és való, hogy ennek a programnak a beindulásához is idő kellett.
Ezt ugyanúgy el lehetett mondani az európai uniós programok beindulására is, de ehhez is idő kellett, és most látjuk a programokat igazából felfutni. Hozzá kell tenni azt is, hogy természetesen a vállalkozásoknak meg kellett ismerkedni azokkal a részletekkel, amelyek a program igénybevételét lehetővé teszik és azokkal a kötelezettségvállalásokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a programot igénybe vegyék. Én úgy gondolom - és ezt nagyon határozottan ki merem jelenteni -, hogy a kis- és középvállalkozások számára a 4+1-es program siker. Még nem vagyunk teljes egészében a végén, a keretek még rendelkezésre állnak és én úgy látom az igények növekedéséből az elmúlt időszakban, hogy a vállalkozások megtalálták az ehhez kapcsolódó lehetőségeket.
Ami a nagyvállalatokat illeti, ott kevésbé vagyok pozitív. Illetve pozitív vagyok annyiban, hogy most már látjuk azt, hogy a nagyvállalatoknak mik azok a problémáik, amik miatt ezeket még egyelőre nem vették igénybe, illetve mi az, ami miatt ők úgy látják, hogy az alakított feltételeken, meghirdetett feltételeken akár változtatni is kell. El kell mondjam, hogy összességében 12 pályázatot nyújtottak be a nagyvállalati konstrukcióra és a szám, amelyet a kollégáim megadtak, összességében ötmilliárd forint, ami jelenleg igény szinten ebben a konstrukcióban megjelent. Ezt a pályázatot később írtuk ki, nem a nyár során, hanem csak mintegy másfél hónapja. Ennek az oka az, hogy sok egyeztetésre volt szükség és a nagyvállalatok mind egyéni igényekkel jelentkeztek, mi pedig úgy gondoljuk, hogy nem egyéni igényekre vonatkozó pályázatokat, hanem általánosan igénybe vehető, neutrális és ilyen értelemben semleges, kevésbé támadható pályázatokat kell kiírnunk.
Itt továbbra is dolgozunk azon, hogy alkalmasint - hogy ha szükséges - a pályázati feltételeken változtassunk. Egyik ilyen ezek közül az, hogy a kétszeres minimálbér nagyságáig határoztuk meg a felső határt, az óradíjakat, illetve 200 forintban határoztuk meg, voltak olyan igények, hogy ezeket növeljük, illetőleg határozzuk meg a minimálbér akár ötszöröséig terjedő határértéket is, hogy minél több vállalat igénybe vehesse. Itt a feltételeket természetesen folyamatosan vizsgáljuk. Én magam voltam az, aki a kormányülésen azt kértem a miniszterelnök úrtól, hogy indítsuk el a pályázatot, tegyük ki nyilvánosság elé, tegyük ki tesztnek, próbának és utána, hogy ha lehetőség van vagy szükség van rá és a visszajelzések úgy érkeznek, akkor módosítsuk ezt a pályázatot. Remélem, a kormány a módosításra vonatkozó elképzeléseinket és kéréseinket támogatni fogja.
A kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban majd egy összefoglaló kört szeretnék tartani, sok kérdés merült fel a vállalatok helyzetével, támogatottságával kapcsolatban. Nem szeretném a dolgot elhumorizálni és nem is annyira vicces, de itt sokszor belefutunk abba a kérdésbe, amit Hofi mondott, hogy "Tud-e úszni? Nem. És ha megfizetem?" Sokszor úgy érzem - és én Parragh úrral is ilyen értelemben elég gyakran vitába keveredem erről, és nemcsak ő mondja -, hogy nyilván pénzt kell adni a vállalkozásoknak, tőkéhez kell juttatni a vállalkozásokat, segíteni kell őket anyagilag, de fognak-e ettől tudni olyan terméket előállítani, amely piacképes? Lesz-e ettől piacuk? Ma ez az alapkérdés, nem a piacképesség. Fognak-e ettől tudni a vállalatok a Hegyeshalom, Záhony határon túl gondolkodni? Egyáltalán ezeknek a vállalatoknak a beállítódottsága, a nemzetköziesítése mennyire létező kérdés, illetve mennyire létező probléma? Szerintem és megítélésünk szerint egy alapkérdés az, hogy ezek a vállalatok mennyire képesek ebben változtatni. Azt hiszem, kell is nekik változtatni a mentalitásukon, a piacmegítélésükön, a piaclátásukon, hogy ne abban gondolkodjanak csak, hogy Magyarország az egyedüli piac, hanem a Magyarországon túlmutató piacokat, akár a szomszéd országokat is megcélozzák. Például a Román-Magyar Gazdasági Vegyesbizottságban folytatott ülés megerősített, hogy vannak nagyon jó példák erre. Például a román-magyar oldalon a gazdasági visszaesés, pontosan ennek okán, hogy sok a határon átnyúló vállalkozás és együttműködés, sokkal kisebb mértékű, mint a többi partnerországgal vagy akár általánosságban Magyarországon, a kereskedelmi forgalomban lévő visszaesés sokkal kisebb, köszönhető egyrészt annak, hogy a határon átnyúló együttműködés igen jelentős és ebben a kis- és középvállalkozások veszik ki a leginkább a részüket.
Tehát én úgy gondolom, és ez megint egy általános téma, megint egy olyan kérdés - amire azt mondanám, hogy ezzel a kormánynak, a kormányoknak és a jövőbeni vezetőknek foglalkozni kell, mint ahogy nekünk is -, hogy hogyan lehet a vállalatokat, kis- és középvállalkozásokat nemzetköziesíteni. Miképpen lehet elérni azt és ebben megint tényekkel kell tudnunk megbirkózni, hogy akkor, amikor egy innovációs felmérés készül az Európai Unió megbízásából, akkor a vállalkozások 30 százaléka úgy gondolja Magyarországon, hogy egyáltalán nem kíván innovációt valamilyen formában sem alkalmazni. Az innováció nemcsak az, hogy feltalálom, hogy ez az üveg milyen színű, formátumú legyen, hanem az is innováció, hogy hogyan próbálok meg egy teambuldinget, egy teamwork-öt kialakítani, hogyan próbálom meg a munkatársaimat az együttműködésre jobban rávenni, hogyan próbálom meg a szervezeti struktúrát átalakítani. Ez is része az innovációnak, és a magyar vállalkozások 30 százaléka ebben nem gondolkodik. Arról már nem is beszélek, hogy Magyarország az unióban az az ország, ahol a lakosság 75 százaléka nem beszél idegen nyelvet. Nem akarom kritizálni azt, hogy ki beszél magyarul és mennyire beszélünk jól magyarul mi is, magamat is sokszor beleértve, de ettől függetlenül a magyarok 75 százaléka nem beszél második nyelvet! Így bizony nem lehet nemzetközi munkamegosztásban, nemzetközi európai uniós lehetőségekben gondolkodni. Nekünk ebben kell segíteni a vállalkozásokat. Én úgy gondolom, hogy amikor erőforrásokról beszélünk, amikor pénzről beszélünk, ezt a lehetőséget kell tudni megteremteni a vállalkozásoknak, hogy magukat is segítsék a jövőbe látva, kihúzni a bajból.
Ami a GE-témát illeti, hogy mit tettünk a GE kapcsán azért, hogy a majdan megszűnő gyárukat itt Magyarországon egy új gyártásúra lecseréljék, illetve új termékeket hozzanak be, új gyártási technológiát, ami a jövőbe mutató és jelen ismereteink szerint nem megszűnő dolog, hanem inkább előrelépés. Én júniusban találkoztam először a GE vállalatvezetőjével, illetőleg a magyarországi régióért felelős lengyel vezetővel, illetve az európai vezetővel akkor, amikor a varsói parlament meghívására egy konferencián részt vettem, ahol a GE vezetője tartott előadást. Utána egy külön megbeszélést folytattunk, ahol már júliusban arról tájékoztattam őt, hogy a kormány milyen lépéseket tervez annak érdekében, hogy a vállalkozási környezet Magyarországon javuljon. Itt alapvetően arról van szó, hogy a vállalkozásokhoz fűződő adókörnyezetben milyen jobbításokat, javításokat vittünk véghez, illetőleg arról, hogy az adóéket hogyan csökkentettük, és miképpen próbáljuk meg a vállalkozások lehetőségeit javítani annak érdekében, hogy több munkahelyet hozzanak létre, illetve hogy a vállalkozások terhei csökkenjenek. Ez a beszélgetés az én számomra azt az információt is magában hordozta, hogy a GE vezetői nem voltak igen tájékozottak arról, hogy Magyarországon mi történik, úgyhogy úgy gondoltam, hogy egy nagyon időszerű beszélgetés volt ez.
Mindenesetre tény és való, hogy amellett, hogy ezeket a változásokat, lépéseket, amelyeket a kormányzat már akkor elhatározott annak érdekében, hogy a gazdasági környezetet javítsa, ezeket a lépéseket pozitívan fogadták. Természetesen ez nem változtatta meg azt a helyzetet, amit az európai uniós döntés hozott és amivel kapcsolatban, visszatérve egy másik kérdésre, nincsen arról tudomásom - őszintén szólva -, hogy a kormányzat anno, amikor ez a kérdés napirendre került az Európai Unióban, miképpen reagált és miképpen járt el, illetve, hogy az Európai Unióban megpróbálta-e opponálni ennek a bevezetését.
Minden bizonnyal akkor még - és ezt én feltételezem, hogy aki az európai uniós döntéshozatali mechanizmust ismeri, joggal feltételezhetjük - nem a válság időszakát éltük, amikor ez a kérdés napirenden volt és döntésközeli helyzetbe került, hanem akkor még a válság előtti időszakban voltunk, tehát nem igazán lehetett arra gondolni, hogy esetleg 2012-2013-ban legyen csak ez a döntés érvényes. Tény és való, és azt hiszem, ezt szükséges tudni, hogy a General Electric döntése egy kétéves időszakot foglal magában. Tehát ezek a leépítések 2010-11-ben fognak megvalósulni, hiszen az Európai Unió úgy döntött, hogy 2012-től kell ezeket a fényforrásokat beszüntetni, illetve a forgalmazásukat beszüntetni Európában, amihez kapcsolódóan a csak Magyarországon létező gyártási kapacitását szünteti meg a GE. Tehát azért azt nem szabad elfelejtenünk, ez a sajnálatos esemény, amikor ilyen központi szerepet játszunk egy üzletágban, hogy Európában Magyarországon létezett egyedül ilyen világítótest-gyártás, a GE-nek ilyen szempontból Magyarország volt a központja. Ez most viszonylag kívül álló okból megszűnik és ennek okán a GE-nek lépéseket kell tenni. Erre vonatkozóan a GE-vel mi már többször tárgyaltunk és személyesen természetesen részt vettem ezeken a tárgyalásokon és ma is vizsgáljuk annak lehetőségét, egy: miképpen tudjuk azokat a munkásokat, akiket a GE elbocsát - más területre irányítva, más befektető számára, úgymond felajánlva a szakképzettségüket, az ismeretüket, a munkaerejüket - felajánlva munkalehetőséget vonzani az érintett körzetekbe, egyik oldalról, a másik oldalról pedig a GE-vel arról tárgyalunk, hogy milyen üzleti, befektetési lehetőségeket tudunk Magyarországon felkínálni annak érdekében, hogy a repülőgépgyártáshoz vagy a green energie-hez, tehát a zöld energiához kapcsolódóan vagy pedig a gyógyászati termékek gyártásában Magyarországon fejlesszen.
Azt nem szabad elfelejtenünk - és amikor itt a textiliparról is szó van, meg egyéb iparágak szóba kerülnek, amelyek elsorvadtak, elhaltak, illetve, fogalmazzunk úgy, versenyképtelenné váltak -, hogy a változó világban nekünk arra kell tudnunk építeni, hogy mik lesznek a jövő előremutató iparágai. És a GE-vel is erről beszélünk és ilyen értelemben mondom azt megint csak, hogy a munkaerőhelyzet nem biztos, hogy pozitívan fog alakulni még akkor sem, ha a gazdasági fejlődés beindul, hogy Magyarországra értéknövelő, értékteremtő, magas hozzáadott értéket előállító üzletágak kerüljenek be, illetve ezeket fejlesszék. Ez pedig nem munkaerőigényes. Sajnos látnunk kell azt, hogy ez a feszültség fennállhat és fenn is maradhat, és ezért mondtam én a bevezetőben is azt, hogy számunkra alapvető fontosságú kell hogy legyen a kormányzat színétől függetlenül - és talán azt kell mondjam, nem a kis- és középvállalkozások problémája a legnagyobb probléma, de lehet az is, hanem a cigányságé, de - az elmaradott térségek és az alulképzett emberek problémája, függetlenül attól, hogy ki melyik népcsoportoz tartozik, tehát ez a probléma számunkra kulcsfontosságú a közeli jövőben, illetve mában is. Miképpen tudjunk az embereknek olyan készségeket, képességeket biztosítani, amelyekkel meg tudják állni a helyüket a munkaerőpiacon. Azon a munkaerőpiacon, ami Magyarországon is változik és ami, hogy ha bemegyünk a green economicba, még inkább meg fog változni, méghozzá olyan mértékben, ahogy mi befolyásoljuk ezt a változást. Tehát én úgy gondolom, hogy a GE témája is rámutat erre, illetve nagyon fontos tanulságokat tartalmazó fejlemény.
Piactartás, piacbővítés, illetve hitelezés rugalmassága. Valóban küszködünk ezzel a kérdéssel és annak ellenére, hogy az MRP-ben számos olyan módozat és lehetőség van, amellyel a kis- és középvállalkozásoknak hitelhez jutási lehetőséget biztosítunk, ugyanilyen probléma az, hogy a bankokat miképpen tudjuk visszaállítani abba a szerepkörbe, ami a bankok alapvető feladata a világban. Ez nemcsak Magyarországon van, elnézést, nem dicsekedni akarok, de feladatomnak tartom, hogy megismerkedjek azzal, hogy más országokban mi a probléma, a helyzet, ugyanez van Németországban, Japánban, ugyanez van Ausztriában. A világon mindenütt ennek a hitelezési és bizalmi válságnak az eredményeképpen - és ez nem politikai bizalmi válság volt elsősorban, hanem ez a gazdaságban meglévő bizalmi válság - a bankok mindenütt sokkal restriktívebbek, visszafogottabbak, kockázatkerülők lettek, és ugyanez tapasztalható ma Magyarországon is. A feladata a kormánynak most és a jövőbenieknek is az lesz, hogy a bankokat visszafordítsák abba a mederbe, ahol a bankok részt tudnak venni a gazdaság hitelezésében, hiszen erre hozták őket még valamikor létre, még nagyon-nagyon régen, és a gazdaság hitelezésével meg tudják indítani, elő tudják segíteni annak a megindítását, ami a gazdaság fejlesztéséhez szükséges. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a hitelezéshez bizony fedezet is kell. Na most kérdés, hogy milyen fedezetet tudnak azok a vállalkozások rendelkezésre bocsátani, amelyek bizony piacszűkével és termelési lehetőség szűkével kínlódnak - fogalmazzak így -, illetőleg, ahol a fedezetük értéke, legyen az ingatlan, legyen az ipari telep, csökkent. Tehát nyilvánvalóan a bankok is kevésbé hajlandóak hiteleket nyújtani. Ennek érdekében csináltuk meg azokat a garanciaprogramokat, amelyekkel az MFB a bankok mögé tud állni és garantálni tudja a bankok által nyújtott hiteleket és a vállalkozások részére így tud vagy próbál meg lehetőségeket biztosítani.
Azt hiszem, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a gazdaságfejlesztési operatív programban további 111 milliárd forintot sikerült átcsoportosítani hosszú-hosszú hónapok után és az Európai Unióval folytatott tárgyalások eredményeképpen - hadd fogalmazzak így -, amely 111 milliárd forint minden bizonnyal a következő hónapokban megjelenvén a piacon megint olyan népszerűségnek fog örvendeni, mint ahogy ezt tette, és a vállalkozásokhoz bizonyos forrásokat tud biztosítani.
A pályázat sikerességéről beszéltem.
A GE mire készülhetett? Az, hogy a GE mire készülhetett, illetőleg a GE mit tett azzal az összeggel, amit munkahelymegtartásra kapott, itt úgy érzem, kicsit keveredik az SZMM és az NFG. A feladatkör kicsit nem tiszta, mikor a meghívást megkaptam, nem voltam biztos abban, hogy itt minden tekintetben hozzám kell intézni a kérdéseket, de a kormány részvevőjeként én vagyok jelen, úgyhogy természetesen a kérdéseket fogadom és elő is jegyeztem. Én nem hiszem, hogy itt találgatásokba mehetünk, hogy a GE mire készült. Én úgy gondolom, a GE az elmúlt húsz évben, mióta Magyarországon jelen van, queficiensként viselkedett annyiban, amennyiben az itt alkalmazott munkaerő képzésében, a munkaerő megtartásában, a munkaerő után kifizetett adóban, járulékokban példamutató volt és példaértékű volt a teljesítménye. Változik a gazdasági környezet, a gazdasági lehetőség és a GE-nek is ilyen értelemben változnia kell. Pontosan ezért tértünk ki az írásbeli beszámoló elején arra, hogy az egyedi kormánydöntés keretében, illetőleg a külföldi befektetések vonzása érdekében milyen tevékenységet folytatunk, és milyen lehetőségeket próbálunk megragadni. Látván azt, hogy GE-k jönnek-mennek, most éppenséggel nem a GE-nek és a fényforrásgyártó iparágnak van itt az időszaka, de itt van az időszaka olyan szolgáltató központoknak, amelyeknek a piaca Magyarországon az elmúlt kilenc évben folyamatosan fejlődött és ahol folyamatosan újabb és újabb központokat hoznak létre külföldi vállalatok, létesítenek munkahelyeket, hogy mást ne mondjak, legközelebb épp a BP fog átadni egy ilyen központot több, mint ezer munkahely létesítésével. Ez is persze azt jelenti, hogy nem a textiliparba ruháznak be a beruházók, hanem inkább szellemi értéket képviselő tevékenységeket kívánnak Magyarországon meghonosítani.
A BorsodChem helyzetével kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ismeretünk szerint megállapodás született a kínai fél és a BorsodChemet tulajdonló vállalkozás között, a Permira és a Yantai Wanhua között. Dolgoznak azon, hogy miképpen vigyék végbe a BorsodChem fejlesztését. Jelen pillanatban a kormányzat, hogy úgy fogalmazzak, aktívan kivár. Tehát mi ezt a kérdést nem is befolyásoltuk, nem is kívánjuk befolyásolni, ezek privát vállalatok között, a magánszférában végbemenő tranzakciók. Természetesen azt minden tekintetben, minden egyes esetben mind a két fél számára, illetve az összes érintett számára hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk ma is, álláspontunk ilyen értelemben változatlan, hogy a munkahelyek megőrzése, megtartása elsődleges célja, feladata a kormányzatnak, illetve a kormányzat ebben mindenféleképpen határozott állásponttal rendelkezik. Ezt hangsúlyoztuk mind a kínai félnek, mind a BorsodChem tulajdonosainak. Ugyanakkor szóba került ez a téma a kínai alelnök magyarországi látogatása alkalmával is és ott is tájékoztattuk a kínai felet arról, hogy a tranzakcióba a magyar kormány nem kíván beavatkozni, amennyiben a BorsodChem jelentkezik akármilyen tulajdonosi struktúrával arra, hogy kormányzati segítségre van szüksége, akkor a segítség feltételeit európai uniós elvárásokkal összhangban természetesen készek vagyunk megvizsgálni, rendelkezésre bocsátani, és alapvető célunk az, hogy a munkaerőt megtartsák a régióban.
Építőipari munkanélküliség. Én itt ebben a tekintetben azt tudnám mondani, és ha megengedik, az EU-források felhasználására nem térnék most ki, nem is nagyon volt ebbe az irányba kérés, presszió, természetesen nem tökéletes a rendszer, ezt én is nagyon jól tudom, a rendszernek vannak merevségei, ez a merevség azonban ahhoz hozzájárul, hogy a rendszer lehetőség szerint neutrális legyen. Itt volt egy kollégám, aki azt mondta, hogy neki van egy vízvezeték-szerelője, azt mondja, hogy három dolgot vállal: gyorsan dolgozik, precízen és olcsón. És ebből kettőt lehet választani. Én úgy gondolom, hogy ez a rendszer is valahogy így van. Nem mintha kimondtuk volna, hogy kettőt lehet választani, de biztos van mindig valaki, aki az egyik a hármas feltételből, hogy neutrális legyen, tehát ne részrehajló legyen, hogy gyors legyen és hogy EU-konform legyen, valami nem tetszik és valami nem stimmel és mindig van valami. Én ezt teljes mértékben megértem, ez a rendszer, én úgy gondolom, megérdemel egy áttekintést. Nem szeretném azt a szót használni, hogy revíziót, mert az mindjárt magában foglalja a változtatást, de minden bizonnyal azután, hogy ez most két éve működik körülbelül, itt az ideje, hogy megnézzük és átvilágítsuk, hogy ez a struktúra menyiben tudja szolgálni hatékonyan azt, hogy Magyarország gazdasági fejlődéséhez hozzájáruljanak az európai uniós források.
Ennek különösen most van nagy szerepe, hiszen a kormányzati források szűkösek, beszűkültek és nem is nagyon tágulnak ki, és ilyen értelemben az európai uniós források becsatornázása valóban a gazdaság alapvető érdeke. Ez tudja többek között az építőipart is bizonyos mértékig lendületbe hozni, illetőleg a felszínen tartani. Én inkább azt mondanám, talán ne essünk túlzásokba. Hiszen tekintettel arra, hogy az építőipari termelés visszaesése viszonylag, és ezt mondom megint, relatíve viszonylag alacsony az elmúlt évekhez képest is, azért azt mutatja, hogy az a program, amit 1800 milliárd forint értékben beindítottunk és amivel a kormányzat intenzíven foglalkozik, hoz eredményt.
El tudom mondani, hogy ehhez kapcsolódóan egy ezer projektből álló csokrot állított össze a kormányzat, ezt folyamatosan követjük, ezen projekteknél látjuk azt, hogy hol, milyen fázisban vannak, melyikeknél vannak már szerződések. A szerződéseket követően miért állnak a projektek, mi az oka annak, hogy esetleg önkormányzatok nem mozdulnak, nem írnak ki eszközbeszerzési pályázatot, hol van esetleg egyéb akadály, ami kormányzati beavatkozást indokol és ezeknek a folyamatos nyomon követése az, ami - nagyságrendileg mondom - július óta zajlik és amiben nem kívánnék személyesen senkit dicsérni, de azért feltétlen meg kell említenem, mert az egyéni felelősség mellett ott van az egyéni teljesítmény elismerése. Varju államtitkár úr kifejezetten kiemelkedő munkát végez mint államtitkár és mint szakember, a gazdasági minisztérium egyik kiemelkedő szakembere ilyen értelemben.
Termelőtevékenység redukálódása, külföldi multik piacvédelme és a versenyképesség javítása a green economic kapcsán. Azt hiszem, itt a kormányzatnak is az a szerepe fennáll és ebben már tettem említést arra, hogy be kell hoznunk olyan lehetőségeket, tevékenységeket, amelyek gyártóbázist hoznak létre, amelyekben akár a multik - és megint csak azt mondom sajnos, hogy azok, akik - nagymértékben beruházni, befektetni tudnak Magyarországon és hosszú távú elkötelezettséget tudnak vállalni, azok alapvetően azért, a példák mutatják, a multinacionális nemzetközi tőkeerős cégek. És ezek a tőkeerős cégek kifejezetten hasznosak abból a szempontból, hogy a magyar kis- és középvállalkozások számára teremtenek munkalehetőséget. Tehát az, amikor arról beszélünk, hogy az autóiparban ma több, mint 60 ezer ember alkalmazott és dolgozik az autóiparhoz kapcsolódó beszállító üzletágakban, amelyekben nemcsak multik a beszállítók, hanem a TIER2, TIER3, tehát a beszállító beszállítójának beszállítójaként nagyon sok magyar vállalkozás is megél - magyar családok is megélnek, ez szoktuk sokszor említeni, hogy a szegény családok mennyire hátrányosak, de végül is vannak családok, amelyek ennek kapcsán bizony megtalálták a számításaikat- akkor tehát én azt tudom mondani, hogy ez bizony megteremti a lehetőségét annak, hogy magyar vállalkozások is beszállítóvá váljanak és magyar vállalkozások is felfejlesszék szakmai tudásukat, minőségüket és kapacitásukat arra, hogy az ilyen cégekkel együttműködésben dolgozzanak.
Pontosan ezért tartom nagyon fontosnak, amit a japán utam kapcsán tapasztaltam és amelyben az ottani, Magyarországon érdekelt cégek vezetői megerősítettek. Kezdve a Suzukival, vagy az Ibidemhez vagy a Sanyo-hoz kapcsolódva, hogy Magyarország mellett elkötelezettek, itt vannak húsz éve, tíz éve, öt éve, vállalták azokat a feltételeket, amelyekben Magyarországgal megállapodtak és vállalják azokat a körülményeket is, amik eltérnek a japán munkakultúrától. Nagyon sok panaszt hallottam arra vonatkozóan, hogy a magyar munkaerő betegszabadságra megy, és közben szüretel, meg krumplit szed, és erre vonatkozóan azért bizonyítékai is vannak sajnos ezeknek a cégeknek. (Derültség.) Tehát ilyen értelemben ez nem feltétlenül összeegyeztethető az ő elvárásaikkal, de ezzel is megküzdenek és persze a kormány segítségét kérik ezekben az ellenőrzésekben vagy ezeknek a kiküszöbölésében, de továbbra is magyarországi fejlesztésekben gondolkodnak.
Tehát én úgy gondolom, hogy a feladatunk minimum kettős. Az egyik az, hogy technológiailag magas színvonalú, a jövőbe mutató termelékenységi tevékenységet Magyarországra hozni, ugyanakkor befogadónak tudni lenni abban, hogy esetleg a nem termelő ágazatok - ahogy említettem itt a szolgáltató ágazatok iránti érdeklődést - is Magyarországon megtelepedhessenek, és ehhez kapcsolódóan fejleszteni tudni a kis- és középvállalkozásokat annak érdekében, hogy azt a munkakultúrát, azt az igényességi szintet, precizitást, technológiai szintet, gazdálkodási szintet, amiben benne van az adófizetés, a bérfizetés, amiben benne van a munkaerőről való gondoskodás, azt elsajátítsák és ilyen értelemben megfeleljenek az olyan cégeknek is akár, mint a Mercedes.
Végezetül talán a szállodaiparral kapcsolatban. Én azt mondtam a HVG-ben, amikor a miniszterségem elején megkérdeztek, hogy úgy érzem magam, mint "illetékes elvtárs": mindenre nekem kell tudnom válaszolni. Nem kívánnék abba belemenni, hogy milliárdok vagy milliók jelentek-e meg, azok a pályázatok, amelyek a pályázati kritériumoknak megfelelnek, amelyek az irányító hatóság, a bíráló bizottság, akár fellebbezése folytán az én asztalomra kerülnek és ott pozitív döntést kapnak és támogatást kapnak, azok a pályázatok minden tekintetben kiérdemlik annak a lehetőségét, hogy támogatáshoz is jussanak. És ebben nemcsak szállodában, nemcsak kilátóban, nemcsak kutyakozmetikában vannak pályázatok, hanem vannak pályázatok, amelyek városközpontok felújításához kapcsolódnak, vannak pályázatok, amelyek útépítéshez kapcsolódnak és számos olyan pályázat van, amit mind-mind fel lehetne hozni, természetesen attól függően, hogy az ember a komplex képet kívánja látni vagy csak annak egy szegmensét.
Én nagyon kérem, hogy akik jelen vannak, azok próbáljanak meg a komplexitásra törekedni, illetve próbálják meg annak az egészét látni. Természetesen nem elfeledve azt, hogy a feladatunk, és ebben a kormányzatnak természetesen felelőssége van, a feladatunk az, hogy segítsük a problémák megoldását és a komplex kép javítását, ne csak egyes kép szegmensének a javítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Összegzésként egy mondatot szeretnék mondani. Nem kívánom a bizottságot hosszú összegzéssel feltartani. Ez az egy mondat arról szól, hogy mindenképpen hasznosnak ítélem és azt hiszem, közösen hasznosnak ítéljük azt, hogy a bizottság keretei között miniszter úrral találkoztunk, találkozhattunk, és azt kívánom, hogy a munkája során ön is hasznosítsa azokat a felvetéseket, észrevételeket, amelyeket a bizottság tagjai részéről hallhatott. Köszönöm szépen még egyszer, jó munkát kívánok, szép napot kívánok önnek. A viszontlátásra, a legjobbakat!
Folytatjuk a munkánkat. A második napirendi pontunkra térünk át: a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat, ez a T/10831. szám alatt szerepel. Itt a benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. A Miniszterelnöki Hivatal részéről dr. Sepsi Tibort keresem. (Farkasné dr. Molnár Valéria: Nem látom, mindjárt megkérdezem, hol van.) Egy pillanat türelmet kérek, amíg szakértő asszony utána néz, hogy Sepsi úr, a Kormányiroda vezetője jelen van-e. Igen, itt van az ajtóban Sepsi úr. Köszöntöm őt is és kolléganőjét is, kérem, foglaljanak helyet.
Sepsi úr gyakorlatilag az álláspontja ismertetését fogja megtenni, az előterjesztői álláspontot én fogom ismertetni. A kiegészítő ajánlás előttünk van, ha emlékképeim nem csalnak, hét darab ajánlási pont van. Az 1-es, amelyet dr. Józsa István képviselőtársam jegyez. Kérdezem Sepsi urat az álláspontjukról.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. A kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
A 2-es dr. Józsa István javaslata. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
A 3-as pont alatt dr. Józsa István képviselőtársam. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
A 4-es dr. Józsa István képviselőtársam módosítója, amely összefügg a 7-essel. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
Az 5-ös pont alatt dr. Józsa István képviselőtársam. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
A 6-os pont alatt dr. Józsa István képviselőtársam. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztők is támogatják. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc.
Köszönöm szépen Sepsi úrnak a kormányálláspont kifejtését. Ezzel a második napirendet zárjuk. Viszontlátásra, a legjobbakat kívánom.
Áttérünk a harmadik napirendi pontunkra, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Ez a T/10812. szám alatt szerepel. Itt egy ajánlási pontnak a megtárgyalására kerül sor. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről dr. Nagy Gabriella osztályvezető asszonyt üdvözlöm. Arra kérem, hogy az 1-es ponttal kapcsolatosan, amelyet dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr nyújtott be, a kormány álláspontját szíveskedjék kifejteni.
DR. NAGY GABRIELLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, ki támogatja. (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 18, egységes nem támogatás. Köszönöm szépen az álláspont kifejtését, szép napot kívánok önnek. Ezzel a harmadik napirendi pontunkat zártuk.
A negyedik napirendi pontunk a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a T/10806. szám alatt. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Mátyus Mihály főosztályvezető urat üdvözlöm. Itt, ha emlékképeim nem csalnak, első helyen kijelölt bizottság vagyunk, minden egyes ajánlási pont kifejtésére sort kerítünk.
Az 1-es pont alatt Cseresnyés Péter képviselő úrnak van bent javaslata. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tárcavéleményt tudok mondani valamennyi módosító indítványra. A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 2-es Pánczél Károly képviselő úr. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 3-as Kiss Ferenc és képviselőtársai. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
A 4-es dr. Pósán László. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
5-ös Gúr Nándor és képviselőtársai módosítója.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
A 6-os Révész Máriusz módosítója. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 7-es Rózsa Endre és képviselőtársai indítvány, a 8-assal összefüggő. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
A 9-es Rózsa Endre és képviselőtársai. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
10-es Tóth Ferenc. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
A 11-es Rózsa Endre és képviselőtársai. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc.
12-es Zsigó Róbert. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 14-es Révész Máriusz és képviselőtársai. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja. De amit javasoltak, az el lett fogadva a 13-asnál.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 15-ös Kuzma László képviselő úr. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 16-os Zsigó Róbert és képviselőtársai. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú igen.
A 17-es az én ismereteim szerint nem házszabályszerű. Előbb tehát arról kell döntenünk, hogy szavazzunk-e róla. Én azt gondolom, hogy szavazzunk róla. Ki ért ezzel a javaslattal egyet? (Szavazás.) Egyhangú. Amennyiben így döntöttünk, akkor Kósa Lajos módosítójához kérem a tárca álláspontját.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 18-as szintén ugyanez az eset. Azt javaslom, szintén szavazzunk róla, hogy szavazhassunk. Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) Egyhangú. Kósa Lajos módosítójáról a tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz.
A 19-es Kuzma László képviselő úr módosítója. A tárca álláspontját kérdezem.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Nyolcat látok. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Köszönöm szépen főosztályvezető úr a tárca álláspontjának a rögzítését. Szép napot kívánok önnek.
Az 5. napirendi pontunk az eredeti meghívóban szereplő hatodik napirendi pont, az egyebek kérdésköre. Itt csak azt szeretném jelezni, amit képviselőtársaim is ismernek. Ma is többször szó esett róla. A GE egy rövid tájékoztató levelet küldött, amelyben azt jelezte, ami egyébként a médiákban már elhangzott, tehát az átszervezés dolgaival kapcsolatosan az elkövetkezendő évekre szóló terveit jelölte meg. Emellett néhány apró kiegészítést szeretnék jelezni.
Dr. Ladó Mária SZMM-főigazgató asszony levélben is megköszönte a bizottságunknak a kínai delegáció fogadását. Köszönöm szépen, alelnök asszony és képviselőtársaim, akik ebben segédkeztek.
A munkatervünk teljesítésével kapcsolatosan szeretném jelezni a bizottság tagjainak, hogy Török Ádám professzor úr, aki a Versenyképességi Kerekasztal vezetője, a Költségvetési Tanács tagja, arról tájékoztatta a bizottságunkat, hogy már azok a javaslatok, amelyek a korábbi időszakban részükről megfogalmazódtak, gyakorlatilag az idő előrehaladtával nem kívánják azt, hogy feltétlen ebben a körben találkozzunk, ezért nem tartja célszerűnek a bizottság érdeklődését ebben a dologban. Magyarul úgy értelmezem ezt a jelzést, hogy a II. félévi munkaprogramunkból ezt a kérdéskört vegyük ki, mert felesleges tárgyalásnak nem sok értelmét látom. Amennyiben a bizottság tagjai ezzel egyetértenek, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék vissza. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A többségünk erre az álláspontra jutott.
Bejelentem, hogy a foglalkoztatást elősegítő és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1994. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz utólag előadót állított a bizottság. Nagy László, aki most betegsége miatt nem tudom, hogy lesz-e a parlamentben, a többségi vélemény tolmácsolója, Kontur Pál pedig a kisebbségi vélemény előadója. Majd a Nagy Lászlót tisztázzuk és utána egyeztetünk. Az utolsó megjegyzésem, hogy két témában első helyen kijelölt bizottság vagyunk. Ez az egyes munkaügyi tárgyú és a foglalkoztatási törvényről szóló kérdésköröket érinti, ezért ezen a héten még nekünk találkoznunk kell. Nem tudom, a bizottság tagjai számára mi a praktikus időpont, egy szerda esetleg? Akkor van egy albizottsági ülés is a tervek szerint 10 órától. Az milyen időtartamot ölel fel? Félórát? (Vécsi István: Igen.) Tehetjük azt, hogy hamarabb kezdődjön az albizottsági ülés? Hogy lehetőség szerint ne a teljes napját rontsuk el a képviselőtársaknak, ha nem muszáj. Ha 9 órás kezdéssel tudna az albizottság ülni, akkor fél 10-zel a szokásjog alapján tudna ülni a bizottság. Fél 10 elfogadható? (Nincs ellenvetés.) Rendben. A két napirendi pont tárgyalása fél órán belül zárható. Akkor ez így elfogadható a bizottság számára, hogy szerdán fél 10-kor ülést tartsunk? (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen. Nekem más bejelenteni valóm nincs. Kinek van esetleg? Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak kettő mondat: a múlt héten Bukarestbe látogattunk az ottani parlamenti bizottságnak a meghívására, viszonozva a két évvel ezelőtti román delegáció látogatását. Nagyon érdekes, elgondolkodtató dolgokat hallottunk. Egyébként pedig már a választás lázában ég Románia, mert 22-én lesz az államelnökről az első körben a szavazás. Ami a foglalkoztatást és a munkanélküliséget illeti, eltérő adatokat hallottunk e tekintetben, volt, ahol 59 százalékos foglalkoztatásról beszéltek, a minisztérium képviselői 63 százalékról, és ezzel ők úgy gondolják, hogy perceken belül teljesíteni fogják a 70 százalékos lisszaboni irányelvben javasolt foglalkoztatottságot. Egyébként pedig Romániából a munkavállalóknak egy nagyon jelentős része, mint az köztudott, külföldön dolgozik, körülbelül a fele annak, akik egyébként otthon dolgoznak. 4.600.000 körül van az otthon dolgozóknak a száma és 2,5-3 millió körül van - itt is eltérő adatokat hallottunk - a külföldön dolgozó román állampolgárok száma. Ami nagyon meglepő volt, hogy ott a kis- és középvállalkozások csak 30 százalékának adnak munkát, ott inkább a nagyvállalatok dominálnak. Nagyon röviden ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. Mindenkinek szép napot, jó munkát kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 14 perc)
|
Gúr Nándor | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia