FMB 34/2009.
(FMB 121/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. december 14-én, hétfőn 09 óra 35 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, napirend elfogadása *
Egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11310. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11487. szám) (Márfai Péter (MSZP) és Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselők önálló indítványa. (Tárgysorozatba-vétel) (Általános vita) *
Dr. Magyar Bálint szóbeli kiegészítője *
Dr. Mátyus Mihály szóbeli kiegészítője *
Kérdések, észrevételek *
Határozathozatal *
A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2009. évi munkájának értékelése *
1. Egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11310. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
2. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11487. szám) (Márfai Péter (MSZP) és Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselők önálló indítványa) (Tárgysorozatba-vétel) (Általános vita)
3. A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2009. évi munkájának értékelése
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Filló Pál (MSZP), a bizottság alelnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz), a bizottság alelnöke
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) megérkezéséig Gúr Nándornak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) megérkezéséig Nagy Lászlónak (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Kiss Ferencnek (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Gyopáros Alpár Ádám (Fidesz) dr. Czomba Sándornak (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Farkasné dr. Molnár Valéria főtanácsadó
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Igen Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket.
A jelenléti íveket kitöltjük, a helyettesítésekről gondoskodunk, és a bizottsági ülést megkezdjük. Vécsi képviselőtársam is helyet foglal, üdvözli a képviselőtársakat. Köszönjük szépen.
A határozatképesség megállapítására kerítek sort. Látható, de a jelenléti ív is a kezemben van, és a helyettesítéseket diktálva rögzítjük a jegyzőkönyv számára, hogy a bizottsági ülés határozatképes.
A napirend elfogadására teszek javaslatot. A bizottsági ülést megelőzően kiküldtük elektronikus formában a meghívót. Ebben három napirendi pontot jeleztünk, azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy eszerint haladjunk. Kérdezem, hogy van-e bárkinek más javaslata. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet. Köszönöm szépen. Akkor kérdezem, hogy kik azok a képviselőtársaim, akik ezzel egyetértenek. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangú igen.
A tárgyalási időkeret megállapítása tekintetében alelnök asszonnyal abban maradtunk, hogy egy viszonylag rövid bizottsági ülésre kerítünk sort, fél órán belül biztos, hogy zárni tudjuk a dolgokat. (Filló Pál érkezik az ülésterembe.) Közben alelnök úr is megérkezett, ez idáig helyettesítettem, most viszont már személyesen gondoskodik a saját véleményének a rögzítéséről. Természetesen arról gondoskodunk, hogy azonos időtartam felhasználása mellett, felváltva, a szokásjog alapján, az ellenzék elsődleges megszólalása mellett végezzük a tevékenységünket.
Képviselőtársaim! Az első napirendi pont tárgyalására térek rá, miután a jelenléti alapján a helyettesítéseket megállapítom. Eddig én helyettesítettem Filló alelnök urat, most már ő önmagát képviseli. Nézem közben, az érkező kollégák hogy néznek ki. Bóth János képviselőtársamat Rózsa Endre helyettesíti, Lénárt László megérkezett menet közben, már nem kell helyettesíteni, Rákóczy Attila helyettesítéséről Kiss Ferenc képviselőtársam gondoskodik, dr. Czira Szabolcsot Nagy István képviselő úr és Kontur Pál képviselő urat pedig Bernáth Ildikó helyettesíti. Így 10:4-es szavazási aránnyal szavazunk.
Az első napirendi pontunk az egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat. A T/11310. számon. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Katonáné Pehr Erika főosztályvezető asszony, ha jól tudom, dr. Arany-Tóth Mariann tanácsos asszony és dr. Mattenheim Gréta szakmai tanácsadó, nem, ő nem jött, bocsánat, nekem még előtte jelezték és dr. Lantai Csilla osztályvezető asszony vannak jelen. A december 8-i ajánlástervezet ott van képviselőtársaim előtt. Ennek négy pontja van, amelyet meg kell tárgyalnunk, ajánlási pontok szerint haladunk, és ismerjük meg a kormány álláspontját.
Az 1-es pontban dr. Szabó Éva képviselő asszony módosítója szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját e tekintetben.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Szabad kérnem egy indoklást?
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen. Nagyon-nagyon fontos, hogy mind az ideiglenesen, mind pedig az átmeneti tartós nevelt gyerekeknél - ha nem is gondozható vissza a családjukba - akkor is legyen a vér szerinti családdal kapcsolata. Az más kérdés, hogy a szülői magatartást miképpen tudja értékelni a rendszeres kapcsolattartás szabályozásától egészen odáig, hogy megvonja vagy szünetelteti. Tehát nagyon fontos, hogy ne a szülő kérelmére legyen, itt a szülői felelősséget kell erősíteni, és eddig is hivatalból történt tulajdonképpen az átmeneti tartós nevelt gyerekeknél, ez egy nagyon fontos dolog, hogy ez a kapcsolat akkor is meglegyen, vagy legalábbis tempírozott legyen, ha nevelőszülőnél vagy gyerekotthonban nevelkednek, és most az ideiglenes hatályú elhelyezés idején is fontos, hogy ez a kapcsolat meglegyen. Ezt azért tartjuk a gyerekjogok oldaláról is fontosnak, mert megvizsgáltuk a 9 év alatti gyerekeknél a szülői kapcsolattartást, és bizony igen eklektikus volt, eltérő volt a nevelőszülői, gyerekotthonban élő gyerekeknél. Próbáljuk a mostani szabályozással még pontosabbá tenni, ez egy fontos gyermeki jog, és nem függhet a szülő kérelmétől, miután következménye is van, hogy ha nem tart vele kapcsolatot, akkor például örökbe fogadhatóvá nyilváníthatja a gyámhivatal. Tehát gyerekjog és szülői felelősség kérdéskörébe tartozó kérdés ez, ezért nem a támogatási véleményünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető asszony. Tehát a kormány nem támogatja. A képviselőtársaimat kérdezem, ki az, aki támogatja a módosító javaslatot. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Ezt egységesnek látom.
A 2-es ajánlási pont, módosító javaslat, dr. Szabó Éva képviselő asszony indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A képviselőtársaimat kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet, akkor 4 tartózkodás. Köszönöm szépen. (Rákóczy Attila érkezik az ülésterembe.)
A 3-as ajánlási pont dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr indítványa. Közben Rákóczy Attilát is üdvözlöm a bizottsági ülésen. Főosztályvezető asszony, kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk. Ez egy speciális szabály bevezetését jelenti, hogy ha nem lehet áthárítani, és fontos lenne rögzíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a kormány támogatja. A képviselőtársaimat kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú támogatás. A 4-es pontban Gúr Nándor képviselőnek a módosítója fogalmazódik meg. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk mindkét szakaszra irányuló módosítást, részben az elhagyást, részben pedig egy új, a sérelemdíj bevezetésével kapcsolatos Mt.-módosítást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja? (Szavazás.) 14 támogatás. Közben a 3-asnál elfelejtettem jelezni, hogy a 3-as összefüggött az 5-össel, tehát ott már szavaztunk. Ezzel az ajánlástervezetben lévő ajánlási pontokról döntöttünk, a kormány álláspontját képviselőknek köszönöm az álláspont rögzítését. Szép napot kívánok önöknek!
Ezzel az első napirendi pontot lezárom és áttérünk a második napirendi pont tárgyalására.
A második napirendi pontunk A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a T/11487. szám alatt szerepel. Márfai Péter és dr. Magyar Bálint képviselők önálló indítványaként jelenik meg, a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Képviselőtársaim! A tárgyalásnál először megkérdezem dr. Magyar Bálintot, hogy kíván-e szóbeli kiegészítést tenni. Igen, parancsoljon!
Dr. Magyar Bálint szóbeli kiegészítője
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden: a Márfai képviselő úrral benyújtott törvénymódosításunknak az a lényege, hogy az alkotmányban rögzített emberi jogok egyre nagyobb hányada gyakorlásának a feltétele ma már, a XXI. században a digitális írásbeliség készségeinek elsajátítása, ismerete. Ez jelenti, adja az alapját. Ahogy az analfabétán vagy funkcionális analfabétán képtelenek az állampolgárok a múlt század második felében gyakorolni ezen jogaikat, úgy az információs társadalom kibontakozásának időszakában ez a digitális írásbeliségre is vonatkozik. Ezért fontos az, hogy az állampolgárok számára egy kontrollált és ellenőrizhető módon lehetővé váljék az, hogy támogatásban részesüljenek, és lehetőséget kapjanak arra, hogy a digitális írásbeliség legalapvetőbb készségeivel meg tudjanak ismerkedni.
A törvényjavaslat ugyanakkor egyfajta biztosítékot is jelent a tekintetben, hogy ezen a téren visszaélések ne történhessenek. Az egyik ilyen az, hogy a felnőttképzésért felelős miniszternek kell meghatároznia kvázi azt az árkategóriát vagy árlimitet, ami az ilyen képzésekre vonatkozik. Tehát magyarul ne lehessen ezekért a képzésekért akármilyen összeget kérni. Másrészt csak sikeres vizsga esetén lehet visszatéríteni ezeket az összegeket azok számára, akik ilyen képzésben részt vesznek. Ez azt jelenti, hogy a Munkaerő-piaci Alap általában rendelkezik olyan mennyiségű összeggel, amely lehetővé teszi azt, hogy nagy megterhelés nélkül ezt a jogot, nevezetesen a digitális írásbeliség alapkészségeinek a megszerzését ki lehessen bővíteni, és ezt mindenki számára, aki ezt igényli, kvázi alanyi jogként biztosítani lehessen a felnőttképzés során. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Mátyus Mihály főosztályvezető urat látom, aki a kormány álláspontját fogja rögzíteni. Főosztályvezető úr, prancsoljon!
Dr. Mátyus Mihály szóbeli kiegészítője
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tekintettel arra, hogy csak csütörtökön délután kaptuk meg, elnök úr, csak tárcaálláspontot tudok mondani. A tárca nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: Így röviden, egy mondatban, tehát a tárca nem támogatja. Képviselőtársaim, azt javaslom, hogy az észrevételek, javaslatok egy körben hangozzanak el. Alelnök asszony, alelnök úr egyetért vele. Akkor haladjunk e szerint. Kérdezem, bárkinek van-e kérdése az előterjesztéssel kapcsolatosan. Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Azt gondolom, hogy szükséges-e a képzés, hogy mindenki, akinek erre szüksége van, az képes és alkalmas legyen arra, hogy használja a számítógépet, illetve mindazt, amit a számítógép nyújtani tud, ebben nincs vita. Én azt nem értem egészen pontosan ebből a törvényjavaslatból, hogy tulajdonképpen kiket céloz meg. Mert egyrészt borzasztó nagynak látom azt a kört, akiket ebbe be akarnak vonni, másrészt pedig nem látom ennek a pénzügyi forrását, mert a Munkaerő-piaci Alapban megszabott az, hogy az aktív és passzív eszközök milyen feladatokra használhatóak fel, és a jelenlegi bevételi források nem azt mutatják, hogy erre lenne egy újabb bevételi lehetőség. Tehát, hogy ha nincs e mögött egy pénzügyi forrás, ami biztosítani tudja ennek az elképzelésnek a megvalósítását, plusz nincs ennél pontosabban szabályozva azoknak a köre, akik a vizsgadíj-visszatérítésére, illetve a tanfolyam díjának visszatérítésére jogosultak, akkor ez így - hogy is mondjam csak? - nem egészen átlátható és így én ezt nem is tudom támogatni. (Dr. Czomba Sándor érkezik az ülésterembe.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Közben Czomba képviselőtársam is megérkezett. Őt sem kell helyettesíteni. Filló alelnök úr, parancsoljon!
FILLÓ PÁL (MSZP): Én azt szeretném megkérdezni részben a tárcától, részben az előterjesztőtől, hogy amennyiben az Országgyűlés elfogadná ezt a javaslatot, ennek becsült összegben milyen forrásigénye van, milyen összeget kellene arra fordítani, hogy ezt az ingyenes vizsgáztatást, illetve képzést biztosítani lehessen, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a Munkaerő-piaci Alap a jövő évben eléggé - hogy úgy mondjam - kifeszített helyzetben van, elég nehéz olyankor döntést hozni, hogy ha nem tudjuk, hogy meglesz-e a forrás hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más egyéb kérdést, észrevételt ne látok. (Nincs jelzés.) Visszaadom a szót az előterjesztőnek, illetve szükség szerint a minisztérium képviselőjének. Parancsoljon, képviselőtársam!
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): A dolognak az a lényege, hogy formális jogokból az állampolgárok számára valóságosan gyakorolható, elérhető jogokat képezzünk. 40 évig éltünk egy Sztálin-alkotmány körülményei között, például abban az alkotmányban ugyan mindenre volt jogunk, de egy diktatúra megakadályozta a jogok gyakorlását. Most ugyan nem diktatúrában élünk, de nagyon sok jognak a gyakorlását a készségek és a hozzáférés hiánya akadályozza meg. Ugyanolyan látszólagossá válik az alkotmányban szereplő ezen jogok gyakorlása, hogy ha nem biztosítjuk az ehhez szükséges készségek elsajátításának a feltételét mások számára. Ilyen értelemben, ha ezt alanyi jogként definiáljuk, akkor nincs értelme annak, hogy most elkezdjünk társadalmi csoportokat megcélozni, hogy kikre vonatkozik ez. Példálózásszerűen természetesen fel lehet sorolni. Nem pusztán munkaerő-piaci dologról van szó, habár az teljesen nyilvánvaló és magától értetődő, hogy ma már egy vízvezeték-szerelő, egy kőműves, semmilyen, hagyományos értelemben vett fizikai foglalkozást végző sem tud igazán boldogulni a munkaerőpiacon, hogyha nem tud a kuncsaftokkal interneten érintkezni, hogyha nem tudja az elszámolásait interneten, mármint elektronikusan vezetni, hogyha esetleg nem tud adóbevallást tenni elektronikusan, és így tovább, és így tovább. Teljesen nyilvánvaló szerintem mindenki számára, hogy ez egy expanzív történet, és az országok közti versenyképesség nagyon nagy mértékben ezen áll.
De ha nem a munkaerőpiacba bekapcsolt személyeket vesszük, akkor van másfajta kategória is, amit ez érint. Ma már az iskoláknak egyre nagyobb hányadában például a szülőkkel való kapcsolattartás legelemibb eszköze az internet. Tehát, hogyha azt mondjuk, hogy a szülők egy része nem tudja ezt a képességet, nem rendelkezik ezzel, ugye egy másik oldalon a kormány erőfeszítéseket tesz azért, hogy a nemzeti digitális közmű megvalósuljon, és maga, az internethálózat is eljusson minden településre és onnan aztán majd minden lakásban hozzáférhető lehessen, és hozzáférhető is lesz szerintem a következő tíz év folyamán.
Ahhoz tudni kell ezeket kezelni is. Tehát ez azt jelenti, hogy például a szülők egy része nem fog tudni a gyerekéről megfelelő információkat kapni, mert egy másfajta közösség alakul ki az interneten keresztül.
Harmadrészt az idősebb korosztályoknál, social inclusion-nak hívják egyébként azt a folyamatot, ami arról szól, hogy az idősebb, elmagányosodott korosztálynak igenis az interneten keresztül való kapcsolattartás egy egészen másfajta életminőséget és társas kapcsolati rendszert jelent, lehetőséget jelent, hogyha ebbe be tud kapcsolódni. Tehát még olyan indok sincsen mondjuk, hogy aki 50-60-70 év feletti, az ne ismerkedjen meg ezzel, ha egyébként készséges és késztetése van erre. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk az egészségügyi ellátásnak egyre nagyobb része, az öngondoskodásnak egyre nagyobb része ezen keresztül bonyolódik.
A másik kérdés a becsült összegre vonatkozik. Ami meg lett határozva, mint alanyi képzésben való részvétel, ez megfelel annak, amit korábban egyébként elfogadtunk egy másik szabályozás révén, ahol kötelezővé tettük a 240 órát meghaladó, államilag támogatott felnőttképzések esetében. Ez az ECDL-modul, az ECDL-en belül két alapvető modulnak az összege és az ahhoz kapcsolódó vizsgáztatási díja, ez becslések szerint maximum 25 ezer forint lehet fejenként. Na most, hogy ha én nagyon elengedem a fantáziámat, és azt mondom, hogy hirtelen hihetetlen tömegek kezdenek jelentkezni, és mondjuk százezer ember jelentkezik egy évben, akkor ez 2,5 milliárd forint. De nem fog százezer ember jelentkezni. Ez egy lehetőség. Bár jelentkezne ennyi!
És szeretném hangsúlyozni, hogy máskor viszont, amikor a Munkaerő-piaci Alapból vagy más támogatásból, mondjuk virágkötőket képezünk, egy szabolcsi kisfaluban húszat, egyenként 550 ezer forintért, és utána egyiknek sincsen se állása, se semmije, akkor mondhatná, hogy egyetlen egy virágkötő kiképzési pénzéből, amivel nem tudott semmit se csinálni az illető, mind a húsz megtanulhatta volna a számítógépen való információszerzés, információrendezés és az információhoz való jutásnak a készségét elsajátítani. És hogyha még nincsen az illetőnek számítógépe vagy internetkapcsolata otthon, akkor is közösségi terekben, önkormányzatokban, teleházakban, stb.-ben, iskolákban hozzá tudna férni.
Minden későbbi felnőttképzésnek az alapja az egyébként, hogy ezzel a készséggel az emberek rendelkezzenek. Nyugat-Európában nem fordítanak sokkal-sokkal többet felnőttképzésre, mint nálunk, mégis háromszor-négyszer annyi ember vesz részt, azért, mert a felnőttképzés alapvetően online módon történik. Annak a méricskélése, hogy elkezdünk most társadalmi csoportokat kijelölni, hogy most a pedagógusok vagy a taxisok vagy a két éve nyugdíjba menteknek adjunk, ennek semmi értelme. Arról van szó, hogy akinek van erre késztetése, azt támogatni kell abban, hogy ebben részt vegyen. Alapvetően nem nagy összegről van szó, és mondom, csak a sikeres vizsga letétele után térítik meg ezt. Tehát az a típusú játék, hogy mondjuk valaki elkezd informatikai kurzusokat szervezni, és azt mondja, hogy ezer embert oktattam, de csak sajnos hárman vizsgáztak le, és megkapja a pénzt, ez lehetetlenné válik, mert ezt nem szerettük volna, hogy ha ilyen lyuk támadna a rendszeren.
A várható összeg pedig szerintem belefér abba, amit a Munkaerő-piaci Alapból lehet fizetni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Számomra az utolsó mondat fontos volt. Az utólagos finanszírozás kérdésköre. Főosztályvezető úr, esetleg véleménye van még a dologban? Igen!
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen. Tisztelt Elnök Úr! Az előbb én csak a kérdésére válaszoltam, hogy támogatja-e a tárca vagy nem. Megengedi elnök úr, hogy kifejtsem, hogy miért nem, és akkor válaszolnék alelnök úr kérdésére is egyúttal?
ELNÖK: Természetesen.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nos, a tárca a következők miatt nem támogatja. Az első és a legfontosabb: amit éppen a képviselő úr is elmondott, hogy mekkora forrásigénnyel jár. Ami nem tudjuk, hogy mekkora, egyébként, felülről nyitott. A törvény azt mondja, hogy kötelező minden programba beépíteni 240 óra fölött ezt. Innentől kezdve már kötelező - ebben a javaslatban - megtéríteni. Ez az embert illetően felülről nyitott. Nem tudjuk megmondani ebben a pillanatban, tehát elég nehezen tervezhető, akkor így fogalmazom meg. Ha csak százezer fővel számolunk, de akkor ebbe bele kell érteni a munkaerő-piaci képzéseket, valamennyi uniós programot, sőt, még azon is lehet vitatkozni, hogy beleértem-e, mert a törvényből egyértelműen következik, hogy a vállalatok által, a saját dolgozóknak szervezett képzéseket is, amely 240 óra fölött, azokat is bele kell érteni. Ez több, mint százezer fő. De elég nehéz megmondani. De van a ROP-okban ilyen program, számtalan felnőttképzési program van, erről már beszéltünk.
Tehát ez nehezen tervezhető. Ami nehezen tervezhető vagy egyáltalán nem tervezhető, mert felülről nyitott, azt általában igen-igen komoly indokkal lehet alaprészre ráterhelni. Most különösen, hogy a képzési alaprész, és itt válaszolnék képviselő úrnak, alelnök úrnak, a 2010. évi kerete semmilyen egyéb támogatási lehetőséget nem enged meg, mint amit jelenleg a szakképzési hozzájárulási törvény tartalmaz. Csak szeretném megjegyezni, hogy egyébként ez a javaslat felborítaná - vagy legalábbis rendezni kéne ezzel a javaslattal - az Szht. vonatkozó előírását is, a 9. §-át, ahol egy meghatározott algoritmusban számolja ki, hogy hol kell az alaprészt úgymond elfogyasztani. Kinek mire mi jut, és ami marad, annak a fele, és így tovább, és így tovább. Akkor ezt csak így kérdezném, hogy akkor ezt hová kell tenni. Teljesen megborítja, nem mondok ilyen szavakat, bocsánat, rendezni kéne a hozzájárulási törvényben, hogy ez hová kerül be. Méghozzá megfelelő forrással - még egyszer mondom - a 27 milliárdos megszavazott kiadási előirányzat. És a törvényben jelenleg előírt támogatási célok alapján, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács, éppen múlt hét csütörtökön történt programokra való finanszírozási javaslata alapján most az a helyzet, hogy a képzési alaprészben összesen volt másfél milliárdnyi szabad keret, mert a törvényből, ha szétosztom, ami van, ennyi marad mindösszesen, és erre - figyelembe véve a jogszabályban előírt feladatokat, stb. - javaslatot tett ezen programok támogatására, és egyelőre ebben a pillanatban semmilyen mozgástér nincs a képzési alaprészben.
De továbbmegyek még, hogy miért nem támogatja a tárca. Előírásra került a korábbi törvénymódosításnál, hogy kötelező ezt a digitális két modult belevenni minden ilyen 240 óra fölötti képzésbe. De általában ezek a képzések, amiről beszélünk, 240 óra felettiek, ami forrásokat én megjelöltem. Így azt jelenti, hogy ezen modulok követelménytartalmai beépülnek minden felnőttképzési programba, egyelőre még azt sem írja a törvény, hogy most önálló modulként vagy modulonként szétosztva, nincs is jelentősége, de beépül a képzésbe, a képzést valaki finanszírozza meghatározott mechanizmus szerint.
Mondjuk az unió meghatározott támogatási intenzitása, még ha száz százalékos, akkor is technikailag ... most én hirtelen nem látom, hogy hogy lehet azt megtenni a javaslat szerint, hogy egy másféle finanszírozási mechanizmusban, amikor egy programról beszélünk, egy képzésről, annak egy részét megtéríti ráadásul az egyén számára, amikor nagyon sok helyen nem is az egyén kapja a támogatást, lásd Lépj egyet előre stb. támogatási konstrukció, hanem a felnőttképzési intézmény kapja közvetetten. Tehát még technikailag sem látom, hogy ezt hogyan lehetne megfinanszírozni azon túlmenően, hogy nincs is rá forrás, legalábbis 2010-ben nem. Ennyit akartam mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Azt gondolom, hogy úgymond az utolsó jogán az előterjesztőt az, akit megillet a szót. Képviselőtársam, parancsolj!
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem hinném, hogy ilyen technikai problémák ne lennének megoldhatóak, hogy a másik törvényjavaslat, amely a felnőttképzésbe beépített modulként jeleníti meg ezt a két követelményt, akkor az ebből származó forrásokból kellene finanszírozni. Ott, amikor elő van írva, ott akkor meghatározzák, hogy abba a képzésbe bekerült, és ezt finanszírozzák. Másrészt pedig - bár ez egy Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság is, de azért - jó lenne, ha szociális szempontokat is figyelembe vennénk. A 60-70-80 éves korosztály, kérem szépen, nem munkaerőpiacra menő, és OKJ-s képzésben részvevő társaság. De azok az emberek skyp-olnak a gyermekeikkel, ha meg tudják ezt tanulni, és az ingyen van a telefonszámlák helyett, azok az orvosaikkal érintkezni tudnának, hogyha meg tudnák ezt tanulni, azok érintkezni tudnának másokkal, kinyílna számukra egy kicsit jobban a világ, mint azok számára, akik egyébként ezt meg tudták engedni maguknak. Legelemibb kötelességünk ehhez a dologhoz hozzájárulni. Ráadásul a munkaerő-piaci szempontokban is ez az alap, amire minden más épülni tud, minden másfajta képzésnek igazság szerint ez egyfajta feltétele, tehát, ha ezt külön valaki megtanulja, és nem kérdezik meg, hogy azért, mert most éppen kőműves, kefekötő vagy bérszámfejtő vagy nem tudom, mi akar lenni, hanem csak azért, hogy tudja, ez egy alapvető emberiességi kötelesség és a legszorosabb értelemben vett munkaerő-piaci érdek is, hogy ez a képesség, készség a legszélesebb módon el tudjon terjedni a társadalomban.
Én egyébként elnézést kérek, már évek óta megszoktam a munkaügyi tárca kitartó háborúját a digitális írástudás képességének elterjesztésével szemben, ezt a harcát folytatja rendületlenül. Nem nagyon értem, hogy miért. Nyugat-Európára kéne egy kicsit nézni, fel kéne cserélni a prioritásokat ebben az esetben. De úgy látszik, nem terjed addig a tekintet. Nem terjed addig a tekintet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Azt gondolom, minden érv, ellenérv elhangzott. Szavazásra kerítünk sort. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy ki az, aki a tárgysorozatba-vételt támogatja. (Szavazás.) 9 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 6. Tartózkodott? (Szavazás.) 1. A bizottság támogatja a képviselői előterjesztés tárgysorozatba-vételét. Köszönöm szépen.
Most kérdezem a bizottság tagjait, hogy az általános vitára való alkalmasságot ki támogatja. (Szavazás.) 9 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 6. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 1. Köszönöm szépen. A bizottság támogatja az általános vitára alkalmasságot.
Ezzel a második napirendi pontunkat lezárom. A bizottságnak többségi-kisebbségi előadót kell állítania. Holnap lesz napirenden a Házban. Délután tisztázzuk az előadók személyét. Köszönöm szépen. Főosztályvezető úr, köszönöm szépen a napirendi pontnál az álláspont rögzítését. Valószínű a kormány álláspontja is formálódik e tekintetben. A napirendi pontot lezárom.
A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2009. évi munkájának értékelése
Áttérünk a harmadik napirendi pontra. Itt néhány gondolatban, szóban szeretnék csak kitérni arra a tevékenységre, amelyet folytattunk, és első gondolatként nem mást, mint megköszönni szeretném a bizottság tagjainak, képviselőtársainak azt a munkát, amit ebben az esztendőben is elvégeztek. Nyugodt lelkülettel teszem, amit teszek, tehát a köszönet szavától van. Mert minden esetleges nézetkülönbség ellenére is azt kell, hogy mondjam, hogy megítélésem szerint a bizottságunk tisztességgel azt a feladatot hajtotta végre, ami egyébként szakmailag a feladatai közé tartozó. Nekem itt az év végén már sok szerepem nincs a bizottsági ülések értékelését érintően. Apró-pici gesztusból fakadó ajándékokat tettünk az asztalra, kérem képviselőtársaimat, hogy ezt használják egészséggel. És azt szeretném, hogy ha a néhány gondolatos értékelés kapcsán el tudnánk helyezni magunkat a bizottságok sorában is.
Szakértő asszony összegyűjtötte: ha jól emlékszem, 32 ülésünk volt, ami több, mint 35-36 órát vett igénybe, és közben az albizottságok is tisztességgel végezték a munkájukat. Emlékképeim szerint 15 albizottsági ülésre került sor, mindhárom kellő számban és szükség szerint végezte a tevékenységét.
A kapcsolataink, a nemzetközi útjaink, szóval sok minden más, ami a bizottsági munkához hozzátartozik, a nyílt napon való részvételek, különféle konferenciák megtartása és az azokban való szerepvállalások - a legutóbbi december 11-én volt, Vécsi képviselőtársunk mint a Rehabilitációs albizottság elnöke vett részt itt a parlamentben egy konferencián -, tehát sok-sok szerepvállalással, alelnök asszony külföldi úton történő bizottsági képviselettel, alelnök úr hasonképpen más képviselőtársak szerepvállalásával zajlott az esztendőben.
Azt gondolom, hogy nem kell és nincs mit egymás szemére vetnünk, természetesen az egyes törvénykezési folyamatokhoz hozzáillesztett viszonyulásunk és álláspontjaink nem mindig egyeztek meg, vagy nem mindenben vágtak egybe, de ez a világ legtermészetesebb dolga, hiszen nem mindent egyféleképpen látunk. De azt sosem kérdőjeleztem meg, ma sem teszem, hogy mindenkit a józan ész és a jó szándék vezérelt a folyamatok kapcsán.
Ilyeténképpen tehát anélkül, hogy mindent részleteiben elemezni szeretnék, csak és azt szeretném még egyszer megköszönni képviselőtársaimnak, hogy tisztes módon, a szakmai tevékenységre figyelve végezték a munkájukat. Szeretném megköszönni a háttér biztosítását is, szakértő asszonynak, Évikének, aki most nincs itt bent, hogy mindig gondoskodtak arról, hogy a bizottság ülésén a lehetőségekhez illesztetten minden feltétel adott legyen. Kisebb nézetbeli különbségek persze adódnak, adódtak mindig, arra kell figyelnünk, hogy ezek minimalizálódjanak, arra kell figyelünk, hogy mindenki a másik segítségére legyen és talán a lehetőségekhez illesztetten azokat a közös álláspontokat találjuk meg, amelyek nyilván nem a mi, hanem az emberek érdekét szolgálják.
Az utolsó mondatom karácsony közeledtén, hogy mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánok, de nemcsak képviselőtársaimnak és a teremben lévőknek, hanem mindazoknak, akik számára fontos, a szeretteiknek. Egészségük legyen, és az életben, aki teszi a dolgát, valamilyen formában minden egyéb más dologról nyilván valamilyen szinten tud gondoskodni. Egészségünkre figyeljünk és arra, hogy minél többen és minél kiegyensúlyozottabban tudjunk együtt lenni és végezni a szakmai tevékenységünket.
2010 egy más típusú esztendő lesz, hiszen országgyűlési képviselői választások is lesznek. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk találkozni. Fogunk, lesz még két-három alkalom biztos arra, hogy bizottsági ülésen találkozhassunk. De ennek ellenére mindenkinek azt kívánom a magánéleten túl, hogy a politikai tevékenységünk kapcsán se más vezéreljen minket mint az egymás megbecsülése mellett, az egymással való versengés.
Jó egészséget kívánok! Kérdezem alelnök asszony, alelnök urat, hogy kívánnak-e szólni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A szakmai részt elnök úr összefoglalta, jó kívánságait elmondta. Csak csatlakozni tudok, én is természetesen mindenkinek nagyon békés, boldog karácsonyt és jó egészséget kívánok a jövő esztendőre mindenkinek, természetesen a bizottság munkáját segítő szakértőnek és kolléganőinek is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
FILLÓ PÁL (MSZP): Én csak ugyanezt tudom elmondani, úgyhogy vegyék úgy, mintha én mondtam volna, amit az elnök úr és az alelnök asszony elmondott. Mindenkinek békés ünnepeket.
ELNÖK: A közelgő ünnepekre alkoholmentes pezsgőt töltenek a poharakba a kollégák. Viszontlátásra. A bizottsági ülés bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 12 perc)
|
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia