GIB-1/2006.
(GIB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának
2006 június 6-án, kedden, 13 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Kóka János miniszterjelölt meghallgatása
A gazdasági és informatikai bizottság megalakulása, albizottságainak létrehozása
Napirend:
Az ülés résztvevői:
A bizottság részéről:
Elnököl: Puch László (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Farkas Imre (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Hagyó Miklós (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Márfai Péter (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Podolák György (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Bánki Erik (Fidesz)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Rogán Antal (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Deák András (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Meghívottak részéről:
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 07 perc)
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsek mindenkit az első bizottsági ülés alkalmából.
A napirendi pontokra tett javaslatomhoz képest szeretném azt a módosítást kérni tőletek, hogy az 1. napirendi pontként a miniszter úr kinevezés előtti meghallgatása szerepeljen, majd a 2. napirendi pont legyen az albizottságok és a bizottság belső ügyeivel kapcsolatos egyéb tájékoztatók. Szeretném, ha erre lehetőséget adnátok ennek a javaslatnak az elfogadásával.
A mai munkarendre a következő javaslatot alakítottuk ki az alelnök úrral. A miniszter úr felvezetését követően a kérdések hangoznának el, majd azt követően észrevételek, vélemények. A befejezést várhatóan fél négy, háromnegyed négy magasságában terveznénk, amennyiben ebben egyetértés van, hiszen a miniszter úrnak háromnegyed négykor fel kell állnia más irányú elfoglaltsága miatt, és - ezt csak tájékoztatásképpen mondom - az MSZP-ben is frakcióülés lesz.
Tehát amennyiben egyetértés van, akkor kérem, kézfeltartással jelezzék a módosított napirend elfogadását. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság a módosított napirendet egyhangúlag elfogadta.
Dr. Kóka János miniszterjelölt meghallgatása
Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Öné a szó!
DR. KÓKA JÁNOS miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy ami a meghallgatás végét illeti, azért vagyok határos, mert a Fidesz kezdeményezésére az oktatási bizottság meghallgatásán is meg kell jelennem; úgyhogy szívesen maradnék, csak sajnos nem tudok.
Ha megengedik, akkor kezdeném egy rövid prezentációval, és utána válaszolnék a kérdésekre. Prezentációm címe: GKM 2.0. Ez azt jelenti, hogy egyrészt folytatni szeretném azt a megkezdett munkát, amit 18 havi miniszterség után folytatni van módom, másrészt ezt egy más szerkezetű, megújított minisztériumban szeretném tenni. Azért írtam 2006-2008-at dátumnak, mert azokat a feladatokat foglaltam össze, amelyeket rövid- és középtávon teljesítenem kell, összhangban azokkal a vállalásokkal, amelyeket a miniszterelnök úr kezdeményezésére minisztertársaimmal egyetemben én is megtettem az új kormánytagok bejelentését megelőzően.
Alapvetően a minisztérium célkitűzéseinek középpontjában az üzleti környezet dinamizálásának szándéka áll. Itt a makrogazdasági kereteken, illetve általában az üzleti klíma keretein kívül aktív gazdaságpolitikai eszközökről és fejlesztéspolitikai eszközökről szeretnék szólni. Az üzleti környezet és a verseny dinamizálására, ezáltal a versenyképesség növelésére két aktív eszközünk van tehát. Ami a fejlesztéspolitikai eszközöket illeti, azok a mostani kormányzati struktúrában elsősorban tervezési és végrehajtási szinten vannak a minisztériumnál. Ami pedig az aktív gazdaságpolitikai ösztönzőket illeti, azokról részletesen fogok szólni.
A versenyképesség növelésénél kijelöltük a fejlesztéspolitikai célkitűzések között azokat a célterületeket, amelyek Magyarország húzóágazatai lehetnek. Ilyenek az infokommunikációs technológiák, az egészségügyben az üzleti szolgáltatások, a gépjárműgyártás, az élelmiszeripar, illetve a környezetipar. Nagyon fontos, hogy ehhez a célkitűzéshez a Gazdasági Minisztériumon kívül is olyan vállalkozásbarát keretfeltételekre van szükség, amelyekben a jogbiztonság, a kiszámítható és minőségi jogalkalmazás, a jogkövető magatartás ösztönzése és kikényszerítése ugyanúgy szerepel, mint a gazdaságfejlesztési szempontok erőteljesebb érvényesítése az adó- és járulékpolitikában, a vállalkozásalapítás, -átalakítás, -felszámolás és -engedélyeztetés terheinek csökkentése, eljárásainak egyszerűsítése és gyorsítása, az elektronikus ügyintézés teljes körű kiépítése a közszférában és a hazai kis- és középvállalat-orientált közbeszerzési gyakorlat erősítése. Ezzel is szeretném alátámasztani, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium keretein kívül található nagyon sok olyan eszköz, amellyel a vállalkozási környezetet javítani tudjuk.
A Világbank nemrégiben megjelent felmérése szerint Magyarországon az egyes vállalatalapításhoz, illetve különféle, vállalkozással kapcsolatos engedélyeztetési eljárásokhoz szükséges idő mintegy kétszeresen-háromszorosan meghaladja az OECD-országok átlagát. Van azonban egy olyan mutató, az egy szerződés kikényszerítéséhez szükséges időtartam, amelyik csaknem húszszorosan haladja meg az OECD-országok átlagát, ezért jogalkalmazás, bírói gyakorlat szintjén is nagyon sok teendőnk van.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban általános keretként a verseny élénkítésére, az állami intézmények hatékonyságának, átláthatóságának javítására, a támogatáspolitika fókuszálására és a GKM korszerűsítésén keresztül egy közigazgatási mintaprojekt futtatására koncentrálunk a következő másfél-két évben.
10
zse11 (Kóka János)
Ami a szakmapolitikai fókuszokat illeti, ott három fontos célkitűzésem van a következő időszakban. Az egyik a vasúti reform, szélesebb értelemben a tömegközlekedési reform, második az energiapolitika, harmadik pedig a tudásgazdaság és kutatás-fejlesztés kérdésköre. A vasúti reformnál elsődleges célunk a korszerű és versenyképes vasúti szolgáltatások rendelkezésre állítása, mindezt költséghatékony módon, ami az alapszolgáltatásokat, az állami közszolgáltatások keretei között nyújtandó alapszolgáltatásokat illeti. Emeltszintű szolgáltatásokat szeretnénk ezenkívül nyújtani korszerű technikai és üzleti megoldásokkal, szeretnénk kijelölni és betartani a személyszállítási közszolgáltatások területét. Szeretnénk egy tarifareformot, ahol igazságosabb, átláthatóbb tarifastruktúra áll az utazók rendelkezésére.
Szeretnénk kidolgozni azokat a pálya- és úthasználati díjpolitikákat, amely Magyarországot megfelelő helyzetbe hozza a különféle vasúti szállítmányozó cégek előtt. Ami centrális elhelyezkedésünket illeti, azaz Magyarország egészen kiváló helyzetben van Kelet-Közép-Európában mind az áru-, mind a személyszállítás tekintetében. Ahhoz, hogy a vasúti vonalakon beinduló versenyt Magyarország számára kamatoztathassuk, az kell, hogy a pályaszakaszainkat úgy tarifáljuk, hogy abból Magyarországnak érdemi díjbevétele keletkezzen. Emellett nagyon fontos, hogy tovább folytassuk azokat a lépéseket, amelyek csökkentik a vasút vízfejét, csökkentik a pazarlást, átláthatóbbá teszik az ingatlangazdálkodást, átláthatóbbá teszik a finanszírozást. Ezeket összességében ésszerűbb gazdálkodás címen foglaltam össze.
Másik legfontosabb célkitűzésünk az energiapolitika. Magyarországon a január eleji történések megmutatták, hogy mekkora hiány van az energiabiztonság kérdésében, a diverzifikáció kérdésében, ami túlmutat a politika által hagyományosan kezelt árközpontú szemléleten. Szükség van egy energiapolitikai koncepcióra, majd energiastratégiára, a villamosenergia-piac új működési modelljének kialakítására a teljes körű energiapiac-nyitás érdekében, a hosszú távú megállapodások átalakítására, ami az energiatermelők és az energiaszolgáltatók között van, az energiaköltségek teljes körű megjelenítésére az árakban úgy, hogy a szociális szempontokat megfelelő módon, más területen érvényesíthetjük. Szükség van a megújuló energiahordozók és az energiahatékonyság kérdéseinek súlyozott kezelésére, összességében arra, hogy a legtöbb támogatást egyrészt a szociálisan rászorulóknak adjuk az energiafogyasztás megfizethetősége érdekében, másrészt pedig arra fordítsuk, hogy Magyarországon javuljon az energiahatékonyság.
Tudni kell, hogy Magyarországon az egy egységnyi GDP előállításához szükséges energiaszükséglet körülbelül 50 százalékkal haladja meg az európai uniós országok átlagát, illetve még durvább összehasonlítás, hogyha elmondom, hogy az energiahatékonyságban élen járó Dániánál nekünk egységnyi GDP előállításához hatszor annyi energiára van szükségünk. Kelet-Közép-Európában túlzottan sokáig volt túlzottan korlátlanul hozzáférhető és túlzottan olcsó az energiaimport ahhoz, így ez az ország soha nem volt rákényszerítve arra a múltban, hogy az energiahatékonyságra jelentős összegeket költsön. Ezt tartósan 70 dollár feletti kőolajárak mellett a továbbiakban nem lehet csinálni. Szükség van hosszú távú szempontok képviseletére is az energiapolitikában, a gázellátás-biztonság tekintetében, a kutatás-fejlesztés irányainak meghatározásánál, a szén-dioxid kereskedelmi rendszer különféle szempontjainak vizsgálatánál. Nagyon fontos, hogy az energiabiztonság kérdése nem egyszerűen energiapolitikai, hanem biztonságpolitikai kérdés; a magyar kormány a következő négy évben ezt így szeretné kezelni.
A következő kiemelt célterület a tudásgazdaság, azon belül szétbontottam a kutatás-fejlesztést, innovációt és az infokommunikációs technológia kérdéseit. A kutatás-fejlesztésnél, innovációnál szükség van arra, hogy a nemzeti innovációs rendszert, a kutatóintézetek hálózatát Magyarország fejlesztőképességét középpontba helyezve alakítsuk át, a jogi környezetet, alakítsuk át és a finanszírozást. Minden egyes költségvetési forráshoz hozzáférő, kutatás-fejlesztéssel, innovációval foglalkozó szervezet csak úgy járulhasson a köz asztalához, hogyha nagyon világosan megfogalmazza azokat a mérési pontokat, amelyekkel az intézmény teljesítményét mérni lehet, lett légyen gazdasági vagy társadalomtudományi teljesítményről szó.
Szükség van arra, hogy az innovációs intézményeket konszolidáljuk, a kutatóhelyek és a vállalatok közötti kapcsolatokat fejlesszük, segítsük a technológiatranszfert, és olyan tőkepiaci eszközöket illesszünk ebbe a rendszerbe, amelyek segítik az innovációt. Szükség van arra, hogy az Innovációs Alap forrásai, az Európai Unióból beáramló kutatás-fejlesztésre, innovációra szánható pénzek, valamint a különféle tőke-, hitel- és garanciatermékek, amelyek a Magyar Fejlesztési Bankban állnak majd rendelkezésre, egységes rendszerbe összerendezve szolgálják az innovációmenedzsment folyamatát. Szükség van a nemzetközi K+F együttműködések fejlesztéseire, és arra, hogy a társadalmi felelősségtudatot az innovációval kapcsolatban, a tudás, a teljesítmény, a kutatás-fejlesztés méltóságát helyreállítsuk, ezt helyezzük Magyarország értékstratégiájának közepébe. Hiszem azt, hogy a kutatás-fejlesztés és a szolgáltatások lehetnek elsősorban azok a tényezők, amelyek Magyarországot jelentősen elemelhetik a régió egyéb országaitól.
zse20
21 fzs (Kóka János)
Ami az infokommunikációs technológiákat illeti, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium GKM-be való beillesztésével kapcsolatban elsősorban a következőkre szeretnénk fókuszálni: az infrastruktúra-fejlesztés mellett a keresleti oldal élénkítése, az elektronikus kormányzat cselekvési tervének támogatása, a stratégiai szakpolitika-alkotás erősítése a hírközlés-politikában, a spektrumgazdálkodásban, a kábeltévé-szabályozás felülvizsgálatában, illetve a digitálistévé-törvényben, hiszen Magyarország számára a digitális televíziózás az egyik legkomolyabb technológiai kihívás a következő években.
Az IHM integrációjánál az egyik legfontosabb cél a szélessávú internet-penetráció növekedésének gyorsítása. Egyértelmű összefüggést írnak le az infokommunikációs technológiák használatában élen járó országok a hozzáadottérték-termelő képesség növekedése és a széles sávú penetráció fejlődése között. Ebben a tekintetben öt fontos feladatot fogalmaznék meg magunknak: a hozzáférést, hogy ne maradjon fehér folt, ellátatlan terület Magyarországon, a tartalmat, hogy legyen még több értelme, haszna az internet használatának, a képzést, hogy az internet használata váljon ugyanolyan természetes elvárássá, mint az, hogy mindenki tudjon késsel-villával enni, a motiváció, hogy érezzen mindenki belső késztetést az internet használatára, illetve a biztonság, amelynek tekintetében Magyarország szerencsére nagyjából úgy áll, mint az európai uniós átlag.
Ami az intézményrendszert illeti, gazdasági miniszterként és liberális politikusként egyaránt abban hiszek, hogy egy liberalizált piacon az ágazati szabályozó hatóságok, a piacfelügyelet és a fogyasztóvédelem intézményeinek függetlenségére és erősítésére van szükség annak érdekében, hogy a fogyasztók végső soron a verseny haszonélvezőivé válhassanak, hogy szélesedjen a szolgáltatásportfolió, a választék, és csökkenhessenek az árak. Szükséges, hogy világos legyen a munkamegosztás a minisztérium és a szabályozó hatóságok között, az ágazati szabályozó hatóságok függetlenségét biztosítani kell, szakmaiságát pedig erősíteni szükséges, stratégiai együttműködést kell kialakítani az állami szabályozó intézmények és versenyhatóság között a MEH, az NHH, az MKEH, az MVH, a Közlekedésfelügyelet és a GVH között, valamint a későbbiekben az intézményi reform keretében javaslatot fogok tenni különféle ágazati szabályozó hatóságok összevonására és egyben erősítésére annak érdekében, hogy erős, de a közpénzekkel takarékosabban bánó intézmények jöhessenek létre.
A kereskedelempolitikában a következő célkitűzéseim vannak. A belépési korlátokat továbbra is lejjebb kell építeni a hazai kereskedelmi szabályozásban; itt az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére, a piaci minősítés szerepének növelésére gondolok. Az elektronikus kereskedelem erősítendő szabályozási ösztönzők révén; itt elsősorban a végrehajtási rendeletek foghíjasak ma még. A gazdasági reklámtevékenység hazai szabályozásának továbbfejlesztése fogyasztóvédelmi és versenyélénkítési okokból egyaránt fontos.
A hatékonyságnövelés az egyik legfontosabb jelszavam a következő időszakra. Az elmúlt másfél évben igyekeztem élen járni a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban és háttérintézményeiben a hatékonyság növelése érdekében. Itt három dologról szólnék: a közlekedési vállalatok átalakításáról, a támogatásközvetítési rendszer korszerűsítéséről, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, most már Gazdasági, Közlekedési és Informatikai Minisztérium háttérszervezeteinek racionalizálásáról.
Az alapelvek egyszerűek: a minisztérium és a háttérintézmények közötti munkamegosztás sokkal tisztább kell, hogy legyen, mint eddig, a feladatokat el kell határolni, a felelősségeket egyértelműen ki kell jelölni, ahol a minisztérium szakpolitikai stratégiaalkotással, tulajdonosi kontrollgyakorlással foglalkozik, a hatóságok, hivatalok piacszabályozással, piacfelügyelettel és hatósági feladatokkal, a háttérszervezetek végzik a végrehajtást, a felügyelt vállalatok és társaságok pedig a közszolgáltatásokat.
A közlekedési vállalatoknál szükség van az üzletágak szétválasztására, magas szintű szolgáltatások nyújtására, mindig a leghatékonyabb tulajdonosi üzemeltetési formák kialakításával, légyen az magán vagy állami tulajdoni forma. Ennek megfelelően a MÁV Zrt.-t át kell alakítani áruszállítási, személyszállítási, ingatlan üzletágra, társasági portfolióra, a MÁV Cargót privatizációra kell előkészíteni, amint azt a MÁV Cargo leválasztásánál szándékként már jeleztük, a MÁV és a Volán tevékenységét össze kell hangolni, valamint menetrend-harmonizációra van szükség annak érdekében, hogy az utasok ebben a rendszerben a legjobban tájékozódhassanak. Itt a lényeg, hogy úgy, mint ahogy az egészségügyi reformnál a beteg szempontjait helyezzük előtérbe, végre a tömegközlekedési reformnál az utasok érdekeit helyezzük előtérbe.
A következő rendszer szintű reform a támogatásközvetítő rendszer átalakítása. Itt pontosan annak az ellenkezőjét szeretnénk, mint amihez Magyarországon kénytelen-kelletlen a vállalkozások és az emberek hozzászokhattak. Nevezetesen arra lenne szükség, hogy a támogatásközvetítő rendszer legyen gyors, megbízható, színvonalas és egységes. Ezzel szemben a támogatásközvetítő rendszer a rendszerváltás óta lassú, megbízhatatlan, alacsony színvonalú és szétszabdalt.
Az átalakítás egyik legfőbb karaktere az egyablakos információs szolgáltatások és az MFB magyar vállalkozások bankjává alakítása, amiről egy külön diát is készítettem. Itt arról van szó, hogy az európai uniós pénzek, a nemzeti társfinanszírozás a magyar vállalkozók bankjánál kerüljön kicsatornázásra a vállalkozók felé, ahol a pályázatelbírálás, a szerződéskötés-ellenőrzés, a kkv-hitelek refinanszírozása is történhet. A kereskedelmi bankok lennének az ügyféloldali interface, ahova pályázatsegítést, pályázatbefogadást is telepíteni lehet, illetve a kkv-knak ez lenne az a kapcsolódási pont, ami minden településen elérhető, ezáltal a mikro-, kis- és középvállalkozások és önkormányzatok támogatáshoz való hozzájuttatása jelentősen javítható. A bank forrásai meglehetősen dúsak, a nemzetközi tőkepiacon rendelkezésre áll a megfelelő mennyiségű tőke, a Magyar Fejlesztési Bank struktúrája és vezetése egyaránt alkalmas arra, hogy a nemzetközi tőkepiac által is kezelhető tőke-, hitel- és garanciaprogramokat indítson.
A következő dián azt ábrázoltam, hogy a következő években hogyan változik a vissza nem térítendő és a visszatérítendő források aránya a kis- és közepes vállalkozások támogatásaira nézve. Fontos látni azt, hogy a következő időszakban erősen, a mai évenként 40-50 milliárd forintról 250 milliárd fölé nő az igénybe vehető hitel-, tőkeprogramok és nem pénzügyi szolgáltatások összvolumene. Ehhez képest a vissza nem térítendő támogatások aránya évről évre csökken ugyan, nominálisan azonban a vissza nem térítendő támogatások mértéke is nő, ahogyan az idő megy előre, és ahogyan az európai uniós fejlesztési források dúsulnak Magyarország számára.
A támogatáspolitikában fontosnak tartom, hogy az európai uniós és a hazai fejlesztéseket harmonizáljuk, ne két külön büdzsének, kasszának tekintsük, hanem egységes fejlesztési elvek alapján a kormány dönthessen a fejlesztéspolitikáról, a regionális fejlesztések decentralizáltan, de koordináltan működjenek, és jelöljük ki azokat a kiemelt fókuszokat, amelyek Magyarország fejlesztését segíthetik. Ilyen a közlekedésfejlesztés, azon belül is az intermodális megoldások és a logisztika, a vállalati kutatás-fejlesztés és innováció, a vállalkozásfejlesztés pénzügyi eszközeinek bővítése, a külföldi befektetések, a nem adóssággeneráló magyarországi befektetések ösztönzése, a hálózatosodás és a klaszterek támogatása. Ezek azok a fő támogatáspolitikai fókuszok, amelyeket szeretnénk a következő négy évben legfőbb szempontokként megtartani.
Végül szeretnék szólni a GKM korszerűsítéséről, ahol a legelső szempont az, hogy az intézményi működés kövesse azokat az alapelvárásokat, amelyeket megfogalmaztam, tehát egy stratégiaalkotó minisztérium az előkészítést és a végrehajtást koordináló professzionális ügynökség típusú háttérszervezetekkel. 30 - zse31 (Kóka János) Ehhez szükség van az intézményi stratégiák kidolgozására, statisztikai adatok megfelelő kezelésére, programok és szakmai adatbázisok elkészítésére, tudástárra, belső tréningekre, mindarra tehát, amit megtanultunk a jól működő nemzetközi vállalatoktól. Nem gondolom azt, hogy az államigazgatást vállalatszerűen lehetne működtetni, de megrendíthetetlen meggyőződésem, hogy a politika, az államigazgatás, a közigazgatás elmulasztotta átvenni azokat az eszközöket a vállalati szférából, amelyek azt hatékonyan működtetik - a banki szektorra, a pénzügyi szektorra gondolok -, hiszen nagyon sok támogatásközvetítési eszközrendszer nagyon hasonló ahhoz, mint amit ott használunk.
A GKM-et elsősorban tulajdonosi szerepben gondolom az intézmények felügyeleteként a korábbi működtetési jelleggel szemben, ahol a tulajdonosi eszköztárat át kell tekinteni és erősíteni kell, a tulajdonosi bizottság hatásköreit erősíteni kell, megfelelő adatbázisok, megfelelő összevonások után és a háttérintézmények megfelelő átvilágítása során a miniszter által is elfogadott stratégia mentén felelős, önálló vezetők kell, hogy vezessék a háttérintézményeket. Szeretném önöknek jelenteni, hogy a rövid póráz stratégiájának - mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben - nem vagyok híve.
A szervezeti menedzsmentben ugyancsak a nemzetközileg elfogadott eszközöket szeretném használni: dokumentummenedzsment, számviteli és gazdasági elvek kialakítása, szervezeti kontrolling, a költségvetési szempontokon túl egyéb számviteli kontrollingmérők beiktatása a rendszerbe, vezetői irányító rendszer, szervezeti és költségvetési változáskezelés, CRM, kötelező ECDL-vizsga. Összességében egy olyan minőségbiztosított működési modellről beszélek, ahol a szervezeti menedzsment, a digitális kultúra, a vezetői irányító rendszer és a kapacitás, erőforrás és IT-menedzsment valamennyi eszköze nagyon hasonlít ahhoz, mint amit a legjobban működő nemzetközi vállalatok is használnak.
Szeretném bemutatni önöknek az új gazdasági és közlekedési minisztériumi működési modellt, ahol az első egy funkcionális ábra: a miniszter ezentúl nem felügyeli, hanem irányítja a minisztériumot. Egyrészt vannak stratégiaalkotás-jellegű, a miniszteri feladatokat szakmai szinten támogató szakértői folyamatok a miniszteri kabinetben, ahol a stratégiai kommunikációt, a belső fejlesztést, a tulajdonosi jogok gyakorlását koncentrálnám. A másik oldalon vannak gazdasági támogató funkciók, ahol az alap szakmai folyamatok ellátását segítő, belső ügyfeleket kiszolgáló folyamatok, a költségvetés-tervezés, az informatika és a humánpolitika helyezkednének el. Ezenkívül három szakállamtitkárral képzelem el az összevont és jelentősen megnövekedett tevékenységi körű gazdasági és közlekedési minisztérium vezetését. Az egyik a gazdaságfejlesztésért felel, a második az infrastruktúráért, a harmadik pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatokért.
Részletes, az egyes főosztályok előzetes elhelyezési tervét is bemutató ábrával is készültem erre a meghallgatásra, ahol egyrészt azt tudom mondani, hogy a két minisztérium összes szervezeti egységének korábbi 70-es száma lecsökken a GKM 2.0 szervezetében 25-re; tehát 70 főosztályból 25 főosztály lesz. Az összlétszám 800-ról első lépésben körülbelül 600-ra, majd további lépésekben 400-ra, tehát körülbelül a felére fog lecsökkenni. A mostani merev szervezettel szemben feladatorientált munkaszervezést gondolok.
Amint mondtam, gazdaságfejlesztési államtitkárom a vállalkozásfinanszírozással, az üzleti környezet fejlesztésével, az innovációval, a kutatás-fejlesztéssel és az infokommunikációval foglalkozik. Továbbá foglalkozik az infrastruktúrával, a közszolgáltatásokkal, így leginkább a tömegközlekedési vállalatokkal, a különféle programok finanszírozásával, mindenféle hálózati infrastruktúrával - beleértve az utat, a sínt és a széles sávot -, az infrastruktúra szabályozásával, hiszen az infrastruktúrát szabályozási és fejlesztési szempontból érdemes különválasztani, illetve az energetikával, amellyel kapcsolatban még egyszer meg szeretném jegyezni, hogy az energiapiaci piacnyitás és az energiapolitikai célkitézések az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzései a tárcának.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok államtitkárságán a befektetés-ösztönzés és vállalati kapcsolatokon kívül a különféle gazdasági diplomáciai tevékenységeket európai uniós és Európai Unión kívüli főosztályra bontjuk, valamint lesz egy kereskedelempolitikai és koordinációs főosztály a multilaterális kapcsolatok kezelésére; a WTO és az OECD misszióinak irányítása is ebből a pontból történik. A miniszteri kabinetben, mint mondtam a struktúra és kommunikáció, a belső fejlesztés és a vagyongazdálkodási főosztály foglal helyet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Eddig a prezentáció. (Véget ér a számítógépes prezentáció.) Szeretném, hogyha elfogadnák az én beszámolómat, és szeretném, ha kormányzati és ellenzéki padsorokból egyaránt támogatnák, hogy az üzleti környezet dinamizálására és a szükséges reformok végrehajtására alkalmas minisztériumi struktúrát állíthassak össze, és ezt vezethessem a következő négy évben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Most a kérdések következnek. (Dr. Latorcai János: Javasolom, legyenek egyben a kérdések és a vélemények.) Alelnök úrnak van egy ügyrendi javaslata, hogy a kérdések és észrevételek egyben hangozzanak el, mert ezzel gyakorlatilag rövidíthetünk, úgyhogy ezt választjuk.
Matolcsy úré a szó.
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Ön részletesen szólt gazdaságfejlesztési elképzeléseiről. Ez kétségkívül nagyon fontos eleme a gazdaságpolitikának, azonban nem azonos a fejlesztéspolitika a gazdaságpolitikával.
Egyetlenegy kérdést szeretnék önnek feltenni, vállalja-e az ön által vezetett minisztérium a következő négy évben, hogy a gazdaságpolitika centrumaként működjön. Elnök úr, ha megengedi, nagyon röviden indokolnám kérdésemet. Nekem az a benyomásom, hogy az új kormány most egy gazdaságpolitikai vakrepülésre készül, nem ismeri a magyar gazdaság tényleges helyzetét, és legalább két területen súlyos gazdaságpolitikai hiba elkövetésére is vállalkozhat.
Az egyik, hogy adóemelésekkel próbálja rendbe tenni a magyar államháztartás helyzetét, ahelyett, hogy például az ellenzék által vagy a gazdasági-üzleti élet más szereplői által javasolt radikális adócsökkentésekkel próbálná ezt megtenni. A másik terület, ahol egy súlyos gazdaságpolitikai hiba érlelődik, ez a kis- és középvállalati kör. Ismeri miniszter úr, hogy más a személyes elképzelésem, vagy az ellenzék elképzelése a fejlesztéspolitikáról, mi a vissza nem térítendő támogatásokat tartanánk jónak. De nem is ezért teszem fel a kérdést, hanem azért, mert ezek a hibák, amelyeket azt gondolom, ma már lehet látni - bár nem a kormányprogram vitája zajlik most -, szükségessé teszi, hogy a kormányban egy minisztérium vállalja a gazdaságpolitikai központcentrum szerepét, hiszen ezek a hibák előbb-utóbb számokban és sajnálatos jelenségekben fognak testet ölteni.
Magyarországon lehet a legkisebb újból a növekedési ütem a térségben, meredeken nőhet a munkanélküliség, tömeges lehet a kis- és középvállalati csőd, és az euró bevezetése is csúszhat. Tehát ezért kérdezem, hogy az ön által vezetett minisztérium vállalja-e a következő négy évben, avagy sem a gazdaságpolitikai központ szerepét. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? Józsa képviselő úr.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Élni kívánok azzal az ügyrendi javaslattal, ami az előbb elhangzott, hogy véleményt is lehet formálni.
Véleményem szerint a gazdaságpolitika centruma maga a kormány, és ilyen értelemben szerintem értelmetlen a kérdés, amit Matolcsy úr a miniszterjelölt úrnak feltett. Természetesen ő vállalja a saját szerepét ebből, és erre vonatkozik az én kérdésem: a patrióta gazdaságfejlesztés, gazdaságpolitika azt hiszem, valamennyiünk közös célja, hogy a hazai kis- és középvállalkozásoknak ne csak a fejlesztéséről beszélhessünk, hanem a fejlődéséről is. Két része van kérdésemnek. Az egyik, hogy a szabályozási megoldások tekintetében milyen módosításokat tervez miniszter úr. Nem csak a kormányprogramra gondolok, mert azt természetesen olvastam, és a miniszteri meghallgatás nem a kormányprogramról szól, hanem a miniszter személyes elképzeléseiről. Tehát a kis- és középvállalkozások fejlesztése, fejlődése érdekében milyen vállalatfinanszírozási, intézményi módosításokat és szabályozási környezetváltozást tervez saját szándéka szerint a miniszterjelölt úr? zse40 - 41 fzs (Józsa István) Illetve a patrióta gazdaságpolitika jegyében lát-e lehetőséget a közbeszerzési eljárások, eljárási környezet olyan alakítására, amely biztosítja, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, általában a hazai ipar megfelelő potenciált képviseljen ezekben az eljárásokban?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kíván-e még valaki szólni? Deák képviselő úr!
DEÁK ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Idén tavasszal a parlament kormánytöbbsége a villamosenergia-törvényt módosította abból a célból, hogy teljes körű hatósági árszabályozás lépjen életbe, hiszen emlékszünk, hogy vita volt arról, hogy az állam mennyire befolyásolhatja az árakat. Ezen túlvoltunk, azt hiszem, február végén született meg ez a törvény. Tavasszal az energetikai cégek - akár az áramszolgáltatók, akár az erőművek - egy gazdasági bizottsági meghallgatás során sok tíz milliárd forintos felajánlást tettek, hogy a nyereségükről lemondanak. A tiszteletteljes kérdésem az, hogy most, hogy már a hatósági árszabályozás teljes körűen az államé, és az energetikai cégek megtették a szükséges felajánlásokat, mikorra várható egy villanyárcsökkentés. Ez az első kérdésem.
Idén január 18-i hatállyal a 108/2005-ös gazdasági minisztériumi rendelet 7,1 százalékkal fölemelte a gáz lakossági fogyasztói árát, amit idáig nem vett észre a lakosság, tekintettel arra, hogy egy kompenzációs alapból a kormányzat ezt kompenzálta. Az a kérdésem, hogy ebből a kompenzációs alapból mennyi van még, és mi várható akkor, ha elfogy az ebbe betett pénz, hiszen a MOL és a párnagáz körüli eladásokból származott ennek a kompenzációs alapnak az összege.
2004 decemberében kaptam öntől egy levelet - előtte érdeklődtem, hogy energiapolitikai koncepció létezik-e már -, amelyben a következőről tájékoztatott engem. Olvasom: "A fentebb említett anyag honlapunkon megtekinthető. Kérem a képviselő urat, hogy a honlapunkat felkeresni szíveskedjen, továbbá ajánlja azt az érdeklődők számára.". Azóta is szorgalmasan felkeresem a Gazdasági Minisztérium honlapját, de ott energetikai koncepciót még mindig nem találtam. Most ismét látom azt, hogy a kormányzat szándékozik energiapolitikai koncepciót készíteni. Tud-e egy dátumot mondani, hogy mikor kerül a parlament elé? Tíz éve nincsen energiapolitikai koncepciója ennek az országnak.
Szeretném megkérdezni - ez nem közvetlenül energiapolitikai kérdés -, hogy az előttünk álló tehernövekedésből milyen arányban fog részesülni a lakosság, a kis- és középvállalkozások, valamint a multinacionális cégek. Ha jók az adataim, akkor az előzetes elképzelések szerint a terhek 80 százalékát a lakosságnak kell állni, és körülbelül 20 százalék lesz az, amire számíthatunk teherviselés-növekedésben a multinacionális cégek tekintetében. Vajon rendben van-e ez így?
A tudásalapú gazdasággal kapcsolatban ön egy nagy vihart kavart interjút adott az Akadémiával kapcsolatban. Milyen szerepet szán a Magyar Tudományos Akadémiának a tudásalapú társadalom kifejlesztése tekintetében?
Szintén a prezentáció része volt, hogy meg kell erősíteni a piacfelügyeletet, illetve a fogyasztóvédelmet. Ezzel az ígérettel párhuzamosan az idén jó néhány olyan állami céget, laboratóriumot, vizsgálóállomást adtak el külföldi tulajdonú cégeknek, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy a külföldről behozott árukat, szolgáltatásokat ellenőrizzék, és a megfelelő minőséget biztosítsák, illetve a törvényeket betartassák. Tehát egyfelől nagyon örülök annak, hogy a piacvédelemmel foglalkozik ez a prezentáció, másfelől viszont ezeket a cégeket, amelyek idáig állami tulajdonban voltak, eladta a Gazdasági Minisztérium.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitrai képviselő úr!
DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Elsősorban az informatika és a telekommunikáció tárgykörében címeznék három rövid kérdést a miniszterjelölt úrnak.
A felvezetőjében említette, hogy fontos alapelvként kezeli az elkövetkezendő időszakban majd azt, hogy a közpénzekkel megpróbál takarékosabban bánni. Azt szeretném megkérdezni, hogy ez megnyilvánul-e majd a kormányzati távközlési kapacitások valamifajta egységesítésében, hiszen ezek eddig megtalálhatóak voltak több minisztériumnál és fiókszervezeteinél, a BM-nél, az OM-nél, a MEH-nél és a GM-nél is. Tehát a kérdésem az, hogy ebben lesz-e valamilyen egységesítés, vagy ezentúl is párhuzamosan négy-öt országos gerinchálózatot kell kifizetnünk.
A másik kérdésem az e-Magyarország pontokkal kapcsolatos. Képviselőink már az előző ciklusban is próbálták elkérni azt a titkos tanulmányt, amit az IHM közpénzből két évvel ezelőtt készített az e-Magyarország pontok hatékonyságáról; sajnos ezt mind a mai napig nem tudtuk megkapni. Kérdezem, hogy mi ennek az oka, tud-e erről valamit. Illetve hallhatnánk-e felvilágosítást az e-Magyarország pontok kihasználtságáról? Önnek mint miniszterjelöltnek mik a jövőbeni tervei ezen a területen? Például mennyit fog költeni erre a programra?
Az utolsó kérdésem, amivel zárnám ezt a kört, az, hogy mik a közhálóprogram továbbfejlesztésének ön által tervezett következő lépései. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kóka Úr! Ön beszélt a vasútfejlesztés kérdéseiről. Engem érdekelne, ha néhány mondatot mondana a közutak fenntartásáról, útjaink állapotának javításáról. Van-e erről elképzelése, szándéka már most? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Latorcai urat illeti a szó.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Azzal kezdeném, amit az elején fölvázolt a minisztérium új strukturális rendjéről és új feladatáról. Az egyik slide-ból egyértelművé vált, hogy a meghatározó az irányítási feladatok ellátása lesz a minisztérium tekintetében. Itt csak egy óhajomat szeretném kifejezni, ami gondolom, a gazdasági bizottság minden egyes tagjának véleményével és óhajával találkozik: ebben az átszervezésben kérem, lehetőleg ügyeljen arra, hogy a szakma is megmaradjon a tárcánál, mert az elmúlt időszakban a menedzseri szemlélet és a más típusú közigazgatási gondolkodás nagyon sok esetben a tárca rovására ment, amit mi magunk is tapasztaltunk néhány előterjesztés, illetve a bizottságban történt szakmai képviselet eredményességében, minőségében.
A másik kérdésem az, hogy ön a saját területén mit fog tenni annak érdekében, hogy a munkanélküliség ilyen drámai mértékben ne növekedjen. A kampány idején számos esetben hallhattuk öntől, hogy nem a Statisztikai Hivatal adataira támaszkodva vitáznak önnel. Én vettem a bátorságot, és kigyűjtöttem - mint minden esetben - a Statisztikai Hivatal adattárát. Azt állapítottam meg, hogy az elmúlt kormányzati idő alatt a foglalkoztatottak száma 35 ezerrel bővült, míg a munkanélküliek száma, ha a márciusi kedvezőbb adatot vesszük figyelembe, 607 ezer, összességében tehát akkor is durván 90 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. De ami ennél számomra sokkal szomorúbb - bár a szám is elgondolkodtató kell, hogy legyen -, az az, hogy a munkanélküliek közül 106 ezer munkanélküli járadékban részesül, 134 ezer rendszeres szociális segélyben, tehát ebből a 420 egynéhány ezerből összesen csak 240 ezren részesülnek valamilyen ellátásban, vagyis egy csomóan még ellátásban sem, sőt szociális segélyben sem részesülnek. Mit lehet tenni majd, és mit fog ön tenni a saját eszközeivel ennek mérséklésére?
A harmadik kérdésem Göndör István képviselőtársam imént feltett kérdéséhez illeszkedik. Nagyon sokan úgy fogalmaznak ma, hogy Magyarország az egymilliárd kátyú országa. Ön a tavalyi év végén, a választásokat megelőzően egy zöld vonalat létesített, aminek az volt a szlogenje - ön is ezt hirdette - hogy ha valaki azon fölhívja ezt a nyilvántartó központot, akkor egy héten belül a kátyút eltüntetik. Akkor bizonyos mozgások ezen a területen szemmel láthatóak is voltak, azonban ismerve a tél sajátosságait igazán hatékony kátyúzásra nem lehetett szakmailag számítani. 50 - zse51 (Latorcai János) Az azonban most már döbbenetes, miniszter úr, hogy vannak olyan utak, ahol 30 km/óra sebességgel nem lehet kétszámjegyű országos főúton közlekedni adott szakaszokon. Nemrég olvastam három egymástól független szakértői jelentést, jó szokás szerint mind a három más adatot tartalmazott. Az egyik az ön tárcája irányítása alatt álló egyik intézmény adatában az volt, hogy ma Magyarországon kilométerenként három darab kátyú van, egy másikban 11 darabot olvastam, egy következő pedig 37-et írt. Gondolom, hogy ekkora szórás mégsincs, valahol az igazság, úgy gondolom, a középtájon van. De hogyha az ön számára legoptimálisabbat, és az ön számára legkedvezőbbet veszem, akkor az is több tízezer kátyút jelent most, amikor a nyárban vagyunk, az idegenforgalmi szezon kezdetén, és azt szeretnénk, hogyha ez az ország turistaparadicsommá válna. Tehát ön, sajátos eszközeivel mit fog tenni?
Egy másik szakmai dolog, amelyet a mérnöktársadalom nemrégen egy szakmai konferencián is megvitatott, és gondolom, önhöz is eljutott az eredménye, hogy az elmúlt 16 évben hidak felújítására és hidak megóvására olyan keveset még nem fordítottak, mint az ön miniszteri tevékenysége idején. Tisztelettel azt kérdezem, lesz-e ezen a téren változás, hiszen az egyik legnagyobb nemzetgazdasági értékünk a meglévő hidak.
Az utolsó kérdésem az, amit Matolcsy úr már fölvetett, de én egy másik szemszögből szeretném ezt megkérdezni. Közismert a mikro-, kis- és középvállalkozások helyzete, ezeknél van a legtöbb probléma a körbetartozás, az eladósodás, illetve a fizetésképtelenség miatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az egy főre eső csőd- és felszámolási eljárások számában toronymagasan kiemelkedünk a velünk együtt az Európai Unióhoz csatlakozott országok közül. Olyannyira, talán kevesen tudják még szakmai berkekben is ezt az adatot, hogy az utánunk következő Csehországban feleannyi csőd- és felszámolási eljárás nem esik ebből a kategóriából a vállalkozói körre, mint amennyi Magyarországon. Miniszter úr, tisztelettel kérdezem, mit fog tenni? Ez a terület az ön területe lesz, hogyan fog ezen a helyzeten úrrá lenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Bencsik János.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy a szolidaritás eszméje vesztésre áll, csak a versenyképesség számít. Azt tudjuk, hogy a kiélezett verseny kevés győztest, nyertes hoz és nagyon sok vesztest, az együttműködésen alapuló gazdaságfejlesztés pedig több nyertest hoz egyszerre. Ezen utóbbi, az együttműködésen alapuló gazdaság, gazdaságfejlesztés, gazdaságpolitika az etikus gazdaság ismérveivel határozható meg, amely egyaránt figyelembe veszi a környezeti, a vásárlói, a munkavállalói és a közösségi érdekeket. Kérdés az, hogy az ön gazdaságpolitikájában, filozófiájában, munkastílusában, -módszerében az etikus gazdaság ismérvei mennyiben lesznek majd fellelhetők? Mennyire kívánja erősíteni a verseny mellett az együttműködés szellemiségét? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha más kérdés nincs, akkor miniszterjelölt úrnak megadom a szót.
DR. KÓKA JÁNOS miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretném elöljáróban megjegyezni, hogy prezentációmban messze nem tértem ki a gazdasági minisztérium valamennyi célkitűzésére, szerettem volna azokat a fókuszokat megjeleníteni, amelyekre leginkább hangsúlyt kell helyezni a jövőben, de természetesen a nemzeti autópálya-programtól a nemzeti útfelújítási programon át a külföldi tőkebefektetések segítéséig számos egyéb olyan feladat van, amelyek közül nagyon sokat egyébként másfél évvel ezelőtt, amikor önök előtt ülhettem egy hasonló meghallgatáson, elsődleges célként tűztem ki. Úgy gondolom, hogy azok folytatása sokkal operatívabb jellegű feladat, mint azoknak az új, reform jellegű intézkedéseknek a beindítása, mint amit bemutattam, ezért voltam bátor kicsit önkényesen szemezgetni a feladataim közül. Annak ellenére, hogy a kérdések egy bizonyos része jelentősen túlment egy bizottsági meghallgatás szokásos témakeretein, ennek ellenére igyekszem válaszolni a kérdésekre.
Az első kérdés: a gazdaságpolitika centruma álláspontom szerint egy politikai típusú megközelítés, amely minisztériumi struktúrák összehasonlítására alkalmatlan. A gazdaságpolitikának egyik része a támogatáspolitika, másik része a fejlesztéspolitika, de ugyanúgy része a költségvetés-politika, a jövedelempolitika vagy a monetáris politika. Azt gondolom, hogy ezek közül a politikák közül jó néhány - ide nem értve a monetáris politikát - a kormány kezelésében van. Egyetértek képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy a kormány kezelésében levő gazdaságpolitikai eszközök centruma maga a kormány. A Pénzügyminisztériummal a fejlesztéspolitikai tevékenységeket ellátó nemzeti fejlesztési tanáccsal és fejlesztési ügynökséggel karöltve igyekszünk ezeket a feladatokat ellátni.
Ami a két részkérdést illeti, a kkv-k esetében valóban van egy érdemi vita közöttünk, ami a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatásokat illeti. Bemutattam, hogy a vissza nem térítendő támogatások volumene is nő, ezzel szemben én úgy gondolom, nem elsősorban, vagy nem kizárólag költségvetési okokból, de a piactorzítás elkerülése végett is, a visszatérítendő támogatások sokkal piackonformabbak, sokkal inkább segítik a vállalkozások bankképességének kialakítását, és sokkal hatékonyabban fokozzák a versenyt. Egy példát mondhatok, ha egy tó két partján van két szálloda - ez egyébként egy meglévő példa -, amelyek közül az egyik kap mondjuk 6-800 millió forint Széchenyi-terves támogatást, mert a politikához közelálló, a politika szívének kedves vállalkozás igényli, míg a tó másik partján áll egy olyan, amelyik nem kapja meg ezt a 6-800 millió forintot. Ebben az esetben a verseny torzul, hiszen az, amelyik megkapta, az 6-800 millió forint állami támogatás birtokában, adófizetői pénz birtokában nyújtja ugyanazt a teljesítményt, mint a másik, amely ezt a pénzt nem kapta meg. Én nem hiszek ebben a támogatási rendszerben, és a Széchenyi-terv tapasztalataiból okulva nem is gondolom visszaállítandónak az ilyet.
Úgy gondolom, hogy ott politikailag, közjogilag egyaránt számos visszaélés történt a közpénzekkel. Szeretném jelezni, hogy a Széchenyi-terv ilyen jellegű eljárásainak vizsgálatát a választások legfeljebb egy kicsit késleltethették, hiszen nagyon sok egyéb feladatunk volt, de szeretnénk tovább folytatni ezeket a vizsgálatokat. Továbbra is úgy gondolom, hogy mivel kiderült, hogy néha, amikor sok százmillió forintot kaptak az akkor már felszámolás alatt lévő cégek nem is valós projektekre, ettől kezdve az ilyen támogatáspolitika, főleg, hogyha olyan elv szerint rendeződik, mint éppen az ön minisztersége alatt, akkor alkalmat ad arra, hogy a rendszerbe intranszparenciát és számonkérhetetlenséget vigyen be. Az énáltalam tervezett támogatáspolitika erre nem ad lehetőséget.
Javaslom tehát, hogy akár közösen tekintsük át azt, hogy mik azok az elemei egy vissza nem térítendő támogatásokra fókuszáló politikának, amelyek átemelendők ebbe a rendszerbe, de én mindenféleképpen ezt a transzparens, és versenyképességet, hitelképességet támogató szisztémát gondolnám megfelelőnek.
Ami a radikális adócsökkentést illeti, a legvisszafogottabban is azt tudom mondani, hogy a jelenlegi makrogazdasági környezet nem ad lehetőséget radikális adócsökkentésekre. Úgy is mondhatnám, hogy elkerülhetetlen a kiadások csökkentése mellett a bevételek emelése. Az, hogy a radikális adócsökkentés emelné a bevételeket, arra nézve esetleg a marginális adókulcsoknál van tapasztalat, azonban olyan tapasztalat, amely szerint egy csökkenő adóterhelés automatikusan szélesítené az adott évtől kezdve a bázist, erre nézve nincs tapasztalat, sőt ennek az ellenkezője van meg. Magyarul: aki ma radikális adó- vagy társadalombiztosítási járulékcsökkentést hirdet, az a költségvetés végrehajthatóságát veszélyezteti, adott esetben ennek összeomlását eredményezhetné egy radikális vagy akár nem radikális adócsökkentés. zse60 - 61 fzs (Kóka János) Természetesen biztosíthatom a képviselő urat, hogy gazdasági miniszteri kapacitásomban kizárólag olyan gazdaságpolitikai programokat fogok tudni támogatni a következő négy évben, amelyek hosszú távon Magyarország versenyképességét, vállalataink fejlődését, a foglalkoztatás bővítését szolgálják. Ebben nincsen köztünk vita.
A következő felmerült kérdés a patrióta gazdaságpolitika volt. Patrióta gazdaságpolitika alatt azt értem, hogy a Magyarországon működő, magyarországi bejegyzésű, jellemzően persze magyarországi tulajdonú vagy túlnyomórészt magyarországi tulajdonú vállalkozásoknak adjunk lehetőséget arra, hogy a magyarországi piacon minél több megrendelést szerezzenek, illetve minél több hitel-, tőke- és garanciaeszközhöz férjenek hozzá. Ezek közül néhány vállalat, amelyik alkalmas arra, hogy multinacionális céggé váljon, váljon regionális multinacionális vállalattá, magyar cégek vásároljanak föl cseh, szlovák, lengyel, román, szerb, horvát, bosnyák és montenegrói cégeket, és ne fordítva. Ebben egyébként jó úton járunk, és gazdaságpolitikánk egyik fő törekvése az, hogy ezeknek a kiemelkedő vállalatoknak a nemzetközi piacra lépését segítsük.
Ami a törvényi vagy szabályozási változásokat illeti, magam is első helyen a közbeszerzési törvényt említeném, ahol szükség van olyan módosításokra, amelyek a jogilag megengedhető legbiztonságosabb helyzetbe hozzák a magyarországi kis- és közepes vállalkozásokat. Egyetlen példát mondok: nem szerződhetnek rosszabb feltételekkel a fővállalkozók az alvállalkozóikkal, mint amilyen feltételeket a fővállalkozók a megrendelőktől kaptak. Ezen kívül még néhány változtatást készülünk a közbeszerzési törvényen végrehajtani - ezeket rövid időn belül a parlament elé fogjuk vinni.
A következő változtatandó törvény az MFB-törvény; annak érdekében, hogy az MFB-t a támogatáspolitika központjává, a magyar vállalkozók bankjává tudjuk tenni, nagyon sok törvényi, jogszabályi változást véghez kell vinnünk.
Szeretnék még egy dologra utalni, a jogalkalmazási reformra, ahol ha nem is vállalkozói bíróságot vagy gazdasági bíróságot szeretnék felállítani, de mindenféleképpen azt szeretném, hogy a perrendtartásban jelenjen meg a gazdasági ügyek gyors előre vitelének gyakorlata, hiszen nem megengedhető, hogy sok esetben egy szerződés kikényszerítésére éveket kelljen várni, ami a végén a kis- vagy közepes vállalkozást csődbe viheti.
Ezek volnának a legfontosabb jogszabályi szintű változások, de ezeken kívül még a körbetartozások enyhítésére - ami az elmúlt néhány hónapnak és a következő néhány hónapnak is egy nagyon fontos feladata - pénzügyi instrumentumokon túl szintén olyan szabályokat szeretnénk bevezetni, amelyek segítik ezeket a vállalkozókat abban, hogy hozzáférjenek mondjuk olyan információkhoz, hogy a fővállalkozóiknak az állam mikor fizetett. Ezek is szabályozási kérdések, és ezeket is végig fogjuk vinni.
A következő kérdés a villamosenergia-árcsökkentés, a hatósági árak kérdése. Szeretnék itt rendet tenni. Annak idején a hatósági árakkal kapcsolatos tárgyalások megkezdését a hosszú távú áruátvételi megállapodásokban magam kezdeményeztem. Nem jutottunk olyan megoldásra az áramtermelőkkel, ami a költségvetés, illetve az MVM számára hozta volna azt a pozíciót, amit én elvárhatónak gondoltam. Ez egyébként 10 milliárd forint volt, és az előzetes meglátásom szerint nagyjából 5 milliárdot tudtunk volna visszaszedni az áramtermelőktől akkor, ha a saját felajánlásunkból indulunk ki. Ezért aztán a kormány úgy döntött - egyébként az én javaslatommal szemben, de természetesen ezt végrehajtom -, hogy hatósági árakat vezet be, és hatósági ár oldalon igyekszik minden egyes erőművi blokkra meghatározni azt a költségszintet, ami alapján a hatósági ár megszületik. Ez a költség-felülvizsgálat folyamatban van, én márciusban erre emlékeim szerint legfeljebb hathónapos időtávot ígértem, és most is úgy látom, hogy ez megtartható, a hatósági árakat be fogjuk vezetni, de a célunk az, hogy az energiapiaci liberalizáció célkitűzéseivel összhangban hosszú távon egy olyan versenykörnyezetet alakítsunk ki, ami az árat tartósan, nem hatósági áras, hanem ennél piackonformabb eszközökkel kezelhető szinten tartja.
Szeretném jelezni, hogy az elmúlt időszakban tapasztalható jelentős kőolajár-emelkedés nem veti föl a villamosenergia-árak csökkentésének lehetőségét. A nagyon is jogos kérdés önök részéről az, hogy tudunk-e a villamosenergia-rendszeren belül olyan lépéseket tenni akár a hatósági árakkal, akár a Magyar Villamos Művek gazdálkodásának ésszerűbbé tételével, akár bármilyen más egyéb szabályozói vagy felügyeleti eszközzel, ami a kőolajárak emelkedéséből deriválható villamosáram-emelkedési nyomást visszafogja. Erre a válaszom: igen, vannak ilyen eszközeink és van ilyen szándékunk is.
A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a lakosság nem vette észre a bejelentett gázáremelkedést. Ugyanúgy nem vette észre, ahogyan az ellenzék legnagyobb pártja a négy év alatt sem vette észre, hogy nem emelkedett 74 százalékkal a fogyasztók által fizetett gázár, merthogy ennek egy jelentős részét kompenzáltuk. Azonban azt is észre lehet venni, hogy az elmúlt négy évben a korábbi 20 dollár körüli szintről 70 dollár fölé emelkedett a kőolaj világpiaci ára, ilyen módon folyamatosan nagyobb és nagyobb mennyiségű támogatást kellett adni a gázfogyasztóknak a gázár-kompenzációs rendszerből.
Ön azt kérdezte, hogy mi van, ha a kompenzációs rendszerből a pénz kifogy. Erre azt tudom mondani, hogy az energiagazdálkodási célelőirányzat sajátossága az, hogy folyamatosan jön belőle a pénz; bányajáradék címén a kitermelés ütemével összhangban fizeti be a MOL a bányajáradékot az energiagazdálkodási célelőirányzatba. Ez az a célelőirányzat, amelybe a párnagáz önök által többször támadott értékesítésével kapcsolatban 60 milliárd forintot befizettünk annak érdekében, hogy vissza tudjuk fogni a nemzetközi energiaárak emelkedésének gázáremelő hatását. Mint korábban bejelentettük, átdolgozás alatt van, és rövidesen, a kormányprogram meghirdetését követően be fogjuk jelenteni, hogy milyen ütemezéssel dolgozzuk át a gázár-kompenzációs rendszert. A célunk az, hogy egy igazságosabb és a költségvetést nem túlterhelő gázár-kompenzációt hozzunk gyakorlatba, ahol bizonyos fogyasztási szint fölött nyilvánvalóan rá nem szoruló családok, háztartások ne kapjanak gázártámogatást. Álláspontom szerint tehát nem szociális árakra, hanem piaci árakra és megfelelő szociális segítségre van szüksége azoknak, akik a sajnos egyre növekvő világpiaci kőolajárakból származtatott világpiaci gázárakat nem bírják megfizetni. Ilyen rendszert készülök az önök asztalára tenni.
Az energiapolitikai koncepcióval kapcsolatban egy kis félreértés lehetett, hiszen amikor én azt a levelet önnek írtam, akkor valóban kint volt a weben több száz értékes javaslat érkezett hozzá, amelyek alapján a koncepciót átdolgoztuk. Azt hiszem, éppen ezen a héten van belső szakmapolitikai egyeztetésen, és kettő hónapon belül kihirdetésre kerülhet, tehát a parlament nyilván tárgyalhatja ezt követően.
Volt egy általános kérdés, ami arra utalt, hogy ha nőnek a terhek a gazdasági stabilizációs program mentén, abból a lakosságra, a kis- és középvállalkozásokra és a multikra mennyi hárul. Ebben a kérdésben egy előfeltételezésként fogalmazta meg azt, hogy a lakosságra és a kkv-kra hárul sok, a multikra meg kevés. Szeretném jelezni, hogy ez nem így van; bármilyen teherelosztást tervezünk a nagy jövedelemtulajdonosok között, elsősorban a lakosságot, a kis- és közepes vállalkozásokat szeretnénk óvni, és valamennyi jövedelemátrendezést mindenekelőtt az állam, tehát saját magunk kárára kezdünk el. Mi szeretnénk tehát megmutatni azt, hogy lehet takarékoskodni, és ezt nem elsősorban a kis- és középvállalkozásoktól és a lakosságtól várjuk el, habár természetesen szükséges, hogy az ilyen jövedelemátrendezés terheit valamennyi társadalmi csoport valamilyen arányosság mentén viselje.
A Magyar Tudományos Akadémia szerepét meghatározónak látom a magyar tudományos életben. Az Akadémiával, annak elnökével, elnökségével kiegyensúlyozott, jó együttműködésre törekszem, mint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal ellenőrzését a jövőben ellátó miniszter.
70
zse71 (Kóka János)
Szeretném, hogyha az alapkutatások számára rendelkezésre álló források, ha lehet, bővülnének, és az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közötti átjárás is megteremtődhetne. Szeretném, hogyha helyre tudnánk állítani az értékláncot, amelynek során a zseniből nemzetközileg is értékesíthető termék keletkezne. Szeretném azt, hogyha a szerzett jogok alapján járó intézményfinanszírozást felváltaná a teljesítmény, illetve a kiválóság elismerése, és szeretném azt, hogyha kiváló magyar tudósaink, fiatalok és idősek egyaránt egy sokkal hatékonyabb, a költségvetési forrásokból sokkal kevesebbet elpazarló, sokkal többet célszerűen felhasználó pénzhez jutnának hozzá. Szeretném, hogyha ebben az Akadémia, a Bay Zoltán Intézet, az NKTH, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium olyan megállapodásra tudna jutni, amely hasonlatos az azokban az országokban összeállított megállapodásokhoz, amely országok jelentőset teljesítettek a kutatás-fejlesztés és innováció terén. Ilyen például Finnország, Svédország, ilyen például Szingapúr, ilyen például Izrael. Ezekben az országokban össze lehetett állítani a különféle köztestületek, kamarák, kormány és gazdasági szervezetek célkitűzéseit egy irányba, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció értéklánca minél inkább összeállhasson.
Kaptam egy kritikát azzal kapcsolatban, hogy állami tulajdonú cégeket adtunk el, amelyek laboratóriumként funkcionáltak. Itt gondolom, a Kermi és a MEI értékesítéséről van szó. Ezek jellemzően meglehetősen rosszul gazdálkodó, veszteséges, korábbi piaci pozícióikat és megrendelőiket elvesztett cégek voltak, amelyekben szakmai funkcióik között hatósági funkció nem volt. Természetesen valamennyi hatósági funkciót ellátó mérésügyi testület, így például a Mérésügyi Hivatal minisztériumi kézben maradt, és egyetlen darabját sem értékesítettük. Szeretném önnek elmondani, hogy több mint 700 millió forintot realizáltunk ezek eladásából, és ezeknek a cégeknek a veszteségei a továbbiakban nem a magyar adófizetők zsebét terhelik. Hogyha ennél több információra volna szüksége ezeknek a cégeknek az eladásával kapcsolatban, akkor készséggel számolok be erről kérésére írásban.
Az informatikai kérdésekre: a kormányzati távközlési kapacitások egységesítése a kormányprogram része, nem kis részben szabad demokrata kezdeményezés volt. Szükség van arra, hogy az EDR, az NIÉF, a közháló és az EKG közösíthető, vagy legalábbis közösen felügyelhető részei közös felügyelet alá kerüljenek, és arra is szükség van, hogy a költségvetési pénzből kiépített széles sávú infrastrukturális szolgáltatások a széles sávú piac nyitásához, a verseny élénkítéséhez vezessenek, és minél takarékosabban legyenek megrendelhetők ezek így egységesen.
Az e-Magyarország pontokkal kapcsolatban titkos tanulmányról nem tudok. Nem hiszem, hogy a harmadik köztársaságban úgynevezett titkos tanulmányok készülhetnének közpénzből, ebben valamiféle félreértés lehet, azonban az e-Magyarország pontokat a közösségi internet-hozzáférés egyik nagyon fontos katalizátorának látom. Ugyanúgy, ahogy a kilencvenes évek második felében az oktatási-informatikai hálózatot, a Sulinetet is ennek látta nemcsak Magyarország, hanem a nemzetközi közvélemény is. Hogy mennyit költöttünk e-Magyarország pontokra, és a jövőben mennyi pénzt szeretnék költeni közösségi hozzáférésre, valamint széles sávú fejlesztésre, így például a közháló program továbbfejlesztésére, ezt azért nem tudom megmondani, mert ezekben a napokban veszem át Kovács Kálmán miniszter úrtól a közháló és az informatikai közművek, valamint az informatikai projektek irányítását. Amit eddig abból megismertem, ott nincs okom feltételezni, hogy bárhol olyan irányokat vett volna az informatikai irányítás, amit súlyosan át kell szabni, és teljesen más irányba kell vinni.
Szükség van arra, hogy a legújabb technológiákat is be tudjuk vinni ebbe a rendszerbe, így például drót nélküli internet-hozzáférési szolgáltatásokat telepítsünk városokba, Budapestet, nagyvárosainkat ilyennel ruházzuk fel, valamint a széles sávú elérés dúsításával megszüntessük a fehér foltokat Magyarországon annak érdekében, hogy az elektronikus közigazgatási, az elektronikus oktatási, a későbbiekben az elektronikus egészségügyi szolgáltatásokat valamennyi magyar polgár igénybe tudja venni.
Ami az útfejlesztéssel kapcsolatos, ketté kell bontani az autópálya- és a nem autópálya-szakaszokat. Az autópályáknál nagyon fontos látni, hogy álláspontom szerint a jövőben nagyon sok helyütt elégséges a gyorsforgalmi út, és nincs lehetőség az autópálya azonnali kifejlesztésére. Arra van szükség, hogy autópályává fejleszthető gyorsforgalmi utakat építsünk, és ahol elégséges, ott elsősorban az elkerülő szakaszokra és a kétszer két sávra koncentráljunk, az útburkolat megerősítésére, illetve ahol szükséges, ott körforgalmak megerősítésére. Tehát jó volna, hogyha az autópálya-építés nem szimbolikus üzenetként, hanem funkcionális elvárásként jelenne meg a közlekedésben, és ettől kezdve nem mindenhol autópályáról, hanem gyorsforgalmi útról is beszélhetnénk.
Ami az autópályán kívüli utakat illeti, ott én nagyon sok mindennel egyetértek, sőt tovább is tudnék menni ezekben az igényekben. Magyarországon a közúthálózatból hiányzik nagyjából egyezer milliárd forint, de lehet, hogy most már ez ezeregyszáz milliárd forint, mert folyamatosan nőtt. Ez a rendszerváltás óta megoldatlan probléma, minden évben évről évre kevesebb pénz volt belőle, és amikor 2001-ben, úgy tudom, hogy Orbán Viktor elnök úr személyes utasítására irtotta ki a Fidesz a rendszerből az útalapot, akkor ezzel a húzásával sok százmilliárd forintos kárt okozott a magyarországi úthálózatnak. Ezeket a károkat azóta sem tudtuk visszapótolni, a költségvetés teljesítőképessége nyilvánvalóan nem képes ezeket az elmaradásokat is behozni. Megyünk folyamatosan a fejlesztési igények után. Sajnos azt önök is tudják, akik közlekedéssel foglalkoztak, hogy világos volt mindig is, a kátyúkat nem annyira tömködni érdemes, mint inkább új aszfaltszőnyeggel ellátni az utat, hiszen az jelent hosszú távú, sok évtizedes megoldást.
Ami Latorcai alelnök úr észrevételét illeti a szakmaiság megtartásának követelményeire vonatkozóan, köszönöm szépen a megjegyzést, és szem előtt fogom tartani következő négyéves munkám során.
A foglalkoztatottak és munkanélküliek számával kapcsolatban volt alelnök úrnak egy megjegyzése, amivel kapcsolatban azt szeretném jelezni, hogy ez a két szám nem vonható ki egymásból, mert a foglalkoztatottak száma 35 ezerrel nőtt, és emellett nőtt 107 ezerrel a munkanélküliek száma. Ez a két szám nem vonható ki egymásból, ez a két szám összeadandó, ennyivel nőtt az aktívak száma, ennyivel csökkent az inaktívak száma. Ebből az aktivitásba belépő 140 ezerből az ön által idézett adatok szerint 35 ezer állást talált, 107 ezer pedig állást keres. Ez a pártjaink közötti ideológiai különbség lényege is egyben. A Fidesz azt tartotta szem előtt, hogy minél lejjebb tartsa a munkanélküliségi adatot, nem foglalkozva azzal, hogy az igazi probléma Magyarországon az inaktivitás rendkívüli foka. Mi pedig azt mondjuk, hogy első lépésben húzzuk ki az inaktivitásból az embereket, húzzuk át aktívba, és utána próbáljunk az aktivált rétegekből minél többet a munka világába beterelni.
Konkrét kérdés volt, hogy mit teszek a munkanélküliség ellen. Szeretném örömmel és büszkén jelenteni, hogy az elmúlt Gyurcsány-kormány tevékenységének köszönhetően számításaim szerint körülbelül 60 ezer új munkahely keletkezett az egyedi kormánydöntések és az azok által vonzott beszállítói programok mentén. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 20 ezer új munkahelyet jelentettünk be, és azzal lehet számolni, hogy ezek a munkahelyek, körülbelül 40 ezer, jelen pillanatban a magyar kis- és középvállalkozásnál létrejövő új munkahelyet teremtettek. Magyarul, az első Gyurcsány-kormány öröksége a második Gyurcsány-kormány számára nagyjából ez a 60 ezer munkahely, hiszen ezek jelentős része még nem jött létre; bejelentettük, hogy települ, de még nem települ.
zse80
81 fzs (Kóka János)
Szeretném, ha a továbbiakban is ilyen sikeresek lehetnénk. Egyben, bármennyire is szokatlan egy ilyen fórumon, de szeretném megköszönni az ellenzék visszafogottságát, ami az ilyen jellegű nemzetközi projektekkel szembeni támadásokat illeti, mert most, hogy külföldön jártam, azt láttam, hogy egyes országokban még erőteljesebb támadásokat kap a kormány, amikor sikerül neki befektetőket vonzani. Szeretném, ha az ellenzék a továbbiakban is igyekezne a valódi gazdasági tartalmuk mentén megítélni ezeket a nemzetközi projekteket, beleszámítva azt is, hogy egy-egy ilyen nemzetközi beruházás mennyi magyar munkahelyet teremt magyar kis- és közepes vállalkozásnál.
A hidak... Egy kicsit csodálkozom ezen a kritikán, hiszen álláspontom szerint hídépítésben jók vagyunk. (Dr. Latorcai János: Miniszter Úr! Nem építésről volt szó; fenntartásról és karbantartásról.) Hídfenntartásban és -karbantartásban is jók vagyunk, jelentem, a C típusú üzemszintet a hídjaink ugyanúgy elérik, mint az útjaink. Sajnos sokkal kevesebb pénzt tudunk költeni hidak felújítására, mint amennyit kellene. Ugyanígy van ez az utak felújításával is. Szeretnék tehát a továbbiakban is nagyon egyetérteni önökkel abban, hogy a hidaknál ugyanúgy egy fenntartási és fejlesztési deficit van, mint az egyéb közútelemeknél.
Az egy főre eső csőd- és felszámolási eljárások száma valóban magas Magyarországon. Ennek azt a vetületét, ami a körbetartozásokhoz, a kis- és középvállalkozásokhoz tartozik, nagyon is kezelni kell. Van azonban egy másik vetülete, ami arról szól, hogy milyen dinamikával alakulnak és szűnnek meg cégek, hogyan olvadnak össze cégek, hogyan válnak kényszervállalkozók adott esetben bérből és fizetésből élőkké. Tehát nem szabad ezt a nagyszámú csőd- és felszámolási eljárásban érintett céget egy kalap alá vonni; ezekből van, ahol aktív gazdaságpolitikai eszközökkel segíteni kell, van azonban, ahol szabad utat kell engedni annak a természetes folyamatnak, hogy cégek alakulnak és szűnnek meg Magyarországon.
Végül egy publicisztikámból idézett a képviselő úr, amelyben a szolidaritást és a versenyképességet, a kettő egymással való viszonyát elemzem. Azt szeretném mondani, hogy az ön által felvetett etikus gazdaság, gazdasági morál a vállalkozások szolidaritási szerepének körét érinti, ott teljes az egyetértés közöttünk. Több publikációmban beszéltem az együttműködés szükségességéről úgy a politikában, mint a gazdasági életben, a szolidaritás és a verseny szembeállításáról. Soha nem gondolom, hogy a szolidaritást és a versenyt szembe lehetne állítani, hiszen csak egy versenyképes társadalom képes forrásokat termelni annak érdekében, hogy a szociális feladatait elláthassa, valamint a tőkés társadalom, a kapitalizmus egyik legfőbb morális támaszának látom, hogy képes kiragadni Magyarországon százezreket, Indiában például százmilliókat a szegénységből. Én tehát a következő négy évben azon fogok dolgozni, hogy a tőke világa és a munka világa, a vállalkozás világa és a foglalkoztatottság világa, a verseny világa és a szolidaritás világa ne legyen egymással szembe állítható, hanem egymás feltételeként fogalmazódjanak meg.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vitát nem nyitunk a kérdésről, de személyes megtámadtatás címén Matolcsy úr és Latorcai úr kért szót.
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kénytelen vagyok megállapítani, hogy akkor a Gazdasági Minisztérium, illetve az ön által vezetett minisztérium nem vállalja majd a gazdaságpolitikai központ szerepét. Kár, mert az Európai Unió más országaiban mindenhol lehet tudni, hogy hol van a gazdaságpolitika központja. Persze, a kormány meg az országgyűlés, meg az országhatárokon belül emberek, igen, de a kormányban mindenhol van erre egy intézmény. Ez általában a pénzügyminisztérium, jobb helyeken a gazdasági minisztérium, megint máshol - például Írországban és Finnországban - a társadalmi bizottság, tehát ahol van nemzeti konszenzus, nemzeti megállapodás, ott a kormány feletti szervezet, de van ilyen. Megállapítjuk, hogy itt nem lesz.
Ön valóban a kampány során a kampány hevének tudta be a Széchenyi-terves vállalkozók fenyegetését, de most folytatja a fenyegetőzést. Mint ahogy megtette már az Állami Számvevőszék, és megtette a KEHI, én is most itt nyilvánosan fölszólítom önt, hogy kérjen bocsánatot az Állami Számvevőszék vezetőitől és munkatársaitól, a KEHI vezetőitől és munkatársaitól, és kérjen bocsánatot a nyertes Széchenyi-terves vállalkozóktól, mert minden vizsgálat szerint nem követtek el olyasmiket, amikről ön beszél. Lehet fenyegetőzni, de ez nem az az ország, ahol érdemes lenne. Engem egy kicsit riaszt, amit mondott, hogy ön tudja, hogy melyik Széchenyi-terves vállalkozó politikailag hova tartozik. Én nem tudom, mi ezt nem vizsgáltuk. Riaszt, hogy ön ezt tudja. Riaszt, hogy ön ezt fogja vizsgálni. Ne tegye, miniszter úr! Ne tegye!
Végül: én nagyon tisztelem Békesi Lászlót. Remélem, ön is. 1995. január 1-jén Békesi pénzügyminiszter egy kiváló adócsökkentést hajtott végre: 36 százalékról 18 százalékra mérsékelte a társasági adó mértékét. Ezzel 36 milliárdról 72 milliárdra növelte abban az évben, 1995-ben a Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériuma a társaságiadó-bevételét. Van ilyen. Ezt éppen Békesi úr követte el. Kiváló gondolat volt, nagyon jól hajtotta végre. Ugyanez történt az evánál, és ugyanez történt a társadalombiztosításnál az Orbán-kormány idején, amikor a 10 százalékos munkaadói tb-teher-csökkentés plusz 120 milliárdot hozott a kasszának. Tehát van ilyen. Nem kérem, hogy tegye ezt magáévá, csak ismerje el, hogy Magyarországon vannak gazdasági tények, érdemes egy kicsit lapozgatni az elődök munkáit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném a vitát mederbe terelni. Azon nem érdemes vitát nyitni, hogy Békesi László adócsökkentése miért hozott többet, mert abban az évben nagyon sok kedvezmény lejárt. Szeretném erre figyelmeztetni Matolcsy volt miniszter urat. De ennek megvitatására is lesz lehetőségünk és időnk, amikor majd a benyújtott törvények tartalmi megvitatása folyik. Ma a miniszter úr miniszterjelöltként történő meghallgatásában elsősorban azokról a koncepciókról, amiket ő felvázolt, kell a bizottságnak véleményt mondani.
Latorcai alelnök úr kért még egy mondatra szót, és most már nem adok szót másnak.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem kisebbítve az ön érdemeit három apró megjegyzést szeretnék tenni mindazzal kapcsolatban, amiket a válaszában elmondott.
Valóban így van, ahogy ön is leírta a villamosáram-termelőkkel és -szolgáltatókkal kapcsolatosan, de ne vitassa el azt az előnyt, hogy az ellenzék kezdeményezésére Podolák György elnökletével ezt ez a bizottság hajtotta végre először, és próbálta meg a tárgyalásokat olyan mederbe terelni, amelynek eredményeképpen megállapodás lehetett, és ha elértünk eredményt, azt gondolom, az zömmel ennek köszönhető.
Egy másik - megint csak egy finomság: a miniszter a szó nemes értelmében szolgál, és egy miniszter soha sem valósít meg egy politikát, hanem megpróbálja azt végrehajtani. Ön úgy fogalmazott, hogy: "olyan támogatáspolitikát fogok folytatni...". Ön azt fogja folytatni, amit személy szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr vezetésével a kormány el fog fogadni, és azt fogja végrehajtani, vagy föl fog állni, mert ez a miniszter feladata.
Még egy: mindaz, amit a hídfenntartással kapcsolatban említettem, miniszter úr, az ön tárcája egyik intézményének legújabban megjelent közleményéből származik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, közös sikerünk lesz esetlegesen az energiaárak szabályozása a következő pár hónapban. Ha alelnök úr így értette, akkor ezzel egyetértek.
A meghallgatás végén egyetlen döntésre, javaslattételre van lehetősége a bizottságnak. Kérdezem, ki ért egyet a miniszter úr kinevezésével. (13) Ki nem ért egyet? (11) A bizottság támogatja a miniszterelnök úr előterjesztését a miniszter úr kinevezésére. Gratulálok, jó munkát kívánok a miniszter úrnak!
Most egy perc szünet következik.
90
zse91
(Rövid szünet. - Dr. Kóka János elhagyja a termet.)
ELNÖK: Kérem, foglaljunk újra helyet, a miniszter úr elhagyta a termet.
Hölgyek és Urak! Elsősorban uraim, hisz a bizottság tagjai, ahogy végignézem, egy hölgy jelenléte nélkül üléseznek.
A gazdasági és informatikai bizottság megalakulása, albizottságainak létrehozása
Tisztelt Bizottsági Tagok! A következőt szeretném a második napirendi pont keretében elmondani. Mindenki kapott egy előterjesztést, egy adatlapot, amiben felsoroltuk a tervezett albizottságok létrehozásának lehetőségét, és az ahhoz kapcsolódó észrevételeket szeretném most, ha megbeszélnénk. (Közbeszólás: Csak adatlapot kaptunk!)
Meg kellett mindenkinek kapnia egy személyes adatlapot és egy albizottsági felsorolást. Az a címe, hogy a gazdasági és informatikai bizottság albizottságai 2006-2010. Ott kell lennie mindenki előtt. (Közbeszólás: E-mailen küldték! - Zaj.) Bocsánat! Képviselő urak, most egy pillanat türelmet kérek! A kollégáim most jelzik, hogy nem kiosztották, hanem e-mailen mindenki postájába beletették. Probléma, ha ezt nem olvasták el az urak, de akkor én most megpróbálom precízen elmondani, hogy miről próbáltuk egymást meggyőzni, és ezt követően az urak el fogják mondani, hogy egyetértés van-e, vagy sem. Amennyiben nincs egyetértés, az észrevételek ismeretében a következő ülésen folytatjuk ezt a vitát.
Tehát kötelező egy albizottság létrehozása, ami a gazdasági és informatikai bizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását kíséri figyelemmel. Úgy gondolom, ezen nincs vita, ezt létre fogjuk hozni. Azt kérem, hogy aki ebben részt kíván venni, az jelezze a titkárságon az Editéknél, s akkor ebben minden képviselő, aki részt kíván venni, az részt vehet, és a következő ülésen a tisztségviselőkben is meg fogunk tudni állapodni.
Érzékelhető volt a meghallgatáson is, hogy az energetika kiemelten fontos szerepet fog kapni a bizottság életében. A miniszter úr is jelezte, hogy több olyan törvény és piacnyitási folyamat van még vissza, amelynek folyamatos munkában való tartása egy albizottságot megér. Úgy gondolom, hogy emiatt az albizottságot létrehoznánk. Ez az előző időszakban is az egyik legjobban működő albizottsága volt bizottságunknak.
Van egy javaslat az építési és infrastruktúrafejlesztési albizottságra. Ez elsősorban annak szólt, hogy a gazdaságpolitikában és a gazdasági életben meghatározó az építés, a magasépítés, a lakásépítés és egy csomó húzóágazat tudna lenni. Mivel az Informatikai Minisztériumból kikerült, van egy javaslat, hogy egy ilyen albizottság működjön, hogy estlegesen más minisztériumokat is ebben az ügyben meg tudjunk interjúvolni, amennyiben ilyen típusú szabályozási vagy gazdaságpolitikai döntések születnek.
Úgy gondolom, hogy fontos - és itt most engedjétek meg, hogy elnézést kérjek, de nem fontossági sorrendben van elém írva - az európai integrációs albizottság is, ami szintén folyamatos együttműködést feltételez, ezért fontos a bizottság véleményének eljuttatása a kormány álláspontjának kialakításához. Azt hiszem, ennek van racionalitása és értelme.
Fontosnak tekintjük az informatikai és távközlési albizottság létrehozását, hisz most már nemcsak gazdasági, hanem informatikai bizottsággá is váltunk, és többen az informatika világából jöttetek a bizottságba. Úgy gondolom, a társaság egy része az informatikát és a távközlést kiemelten kívánja kezelni a minisztérium feladatai között, ezért úgy gondoltuk, hogy egy ilyen albizottság létrehozása sem indokolatlan.
A továbbiakban a közlekedési albizottságra teszek javaslatot, amely az eddigiekben is működött. Elsősorban a miniszter úr által a prezentációban is felsorolt vállalat-összevonások, közszolgáltatási szerződés a MÁV, Volán Vállalatokkal kapcsolatos stratégia kialakítása és maga az egész tarifarendszer úgy gondolom, megér egy olyan dolgot, hogy esetlegesen albizottsági szinten foglalkozzunk ezzel. Arról nem is beszélve, hogy esetlegesen a MÁV átalakításának meg kell kezdődnie, hiszen erre törvények is vannak, amit az Országgyűlés már jóváhagyott. Ennek folyamata is - úgy gondolom - a bizottság hatáskörébe tartozik, tehát érdemes ezzel is külön foglalkozni.
A kutatás-fejlesztés, a technológia és innováció albizottság is - szintén úgy gondolom - talán fontos, és gondoljuk végig, ha több minisztérium fogja felügyelni ezt a területet, hiszen a miniszter úr is jelezte, hogy itt az oktatási miniszterrel egy megállapodás-tervezet készül, akkor ez szintén egy olyan átjárást jelenthet, amely fontossá teszi ennek az egész megállapodásnak a rátekintését, észrevételezését és a véleményalkotást.
A következő albizottság, amely az előző ciklusban is működött, ez a vállalkozásfejlesztési, ipari és kereskedelmi albizottság. Ehhez a kis- és közepes vállalatok fejlesztésével, magával az egész MFB-törvénnyel kapcsolatos stratégia kialakítással jól tud illeszkedni. Egy sor vitát meg tudunk előzni, amennyiben az albizottságok ezen törvények előkészítésében aktívan részt vesznek, így a bizottság plenáris ülésén többször hatékonyabban tudunk dolgozni, nem szükséges újra és újra elmondani azokat az észrevételeket, amelyek az albizottságban elhangzottak.
Még egy dolog: az albizottságok működésében nagyon pozitívnak éreztem, hogy kevésbé a mikrofonnak, kevésbé a közvéleménynek szólt, sokkal inkább a szakmának, és azért nagyon sok eredménnyel járt, amikor nagyon rövid bizottsági üléseket tudtunk tartani, és mindenki tudta a szerepét, elmondhatta véleményét az ellenzék és a kormány is. Az érdemi vélemény az albizottságokban megtörtént, és azok egy részének átvezetése sokkal könnyebb, mint a plenáris ülésen. Ezért azt javaslom, hogy mindenki, aki eddig nem ismerte a bizottság belső működését, az is vegye komolyan az albizottságokat, hisz mi arra építünk, hogy ott zajlanak le a viták, amelyeket valóban be akarunk építeni a törvényekbe; amit csak a műsor jellegének tekintünk, annak természetesen sokfajta válfaja lehet még.
Kérdezem, hogy kíván-e még valaki olyan albizottságot javasolni, amit én nem soroltam fel, vagy úgy gondolja, szükséges lenne, hogy erről szót váltsunk. Podolák úr!
zse100
101 fzs
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az elmúlt néhány forduló tapasztalatai azt bizonyították a gazdasági bizottságnál, hogy rendkívül hatékonyak voltak ezek az albizottságok, érdemben tudtak tárgyalni, de én úgy gondolom - végig kellene gondolni -, hogy a nyolc albizottság eszméletlenül sok. Ennek a lekezelése, levezénylése, munkaszervezése olyan nehézségeket támasztana, hogy nem tudnánk egymás között a feladatokat úgy felosztani, még ha a bizottság tagjai dupláznák is magukat a különböző albizottságokban, de tudjuk, hogy jó néhányan nem is kívánnak részt venni albizottsági munkában.
Tisztelettel azt javasolom a gazdasági bizottságnak, hogy elsőként három albizottságra mondja ki, hogy meglévő, és a többiről a következő néhány hétben-hónapban közösen konzultáljunk, tehát az ellenzéki pártok és a kormánypártok egyeztessenek, hogy melyek lennének ezek, hogyan tudnánk összegezni, összevonni a bizottságokat. Körülbelül öt albizottságot látok, ami működőképes lenne, és egyáltalán vinni lehet egy szervezeten belül. Az első három, amelyeknek a megalakulását gyorsítani kéne és fontos, hogy meglegyen: formális a törvényeket figyelemmel kísérő, de az energetikai albizottságot és az informatikai-távközlésit helyből indítsuk el, hiszen ez az egyik alapja a bizottságnak, a többit pedig a következő egy-két hónapon belül rendezzük össze egyeztetések alapján.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e észrevétel a másik oldalról? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, egyetlen észrevételem hadd legyen. Az európai integrációs ügyek albizottságát alakítsuk meg ugyanebben az ütemben, mert erre már van egy folyamatos igény, és állandóan csak vita van, plenáris ülést pedig nem akarnánk mindig összehívni egy-egy álláspont kialakításáért. Ha van ennek egy jól dolgozó elnöke, akkor az meg tudja ezt a problémát oldani.
Horváth képviselő úr!
HORVÁTH CSABA (MSZP): Csak annyit szeretnék, elnök úr, hogy az önkormányzati bizottsággal, illetve az e területért felelős miniszterrel egyeztetve abban állapodtunk meg, hogy a gazdasági bizottság létrehozná ismételten a lakás albizottságát, és itt készítenénk elő a szakmai ügyeket. Ezért kérném, hogy a "lakás" címszóval is egészítsük ki az albizottságot, és akkor nincs különösebb akadálya annak, hogy ez is megalakulhasson.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt egy pillanatra álljunk meg. Ha ez így folytatódik, akkor visszatérünk az eredeti javaslathoz, és akkor már csak a közlekedés marad ki, meg a vállalkozásfejlesztés és a kutatás. Én úgy gondolom, hogy a kettővel való csökkentése az albizottságok számának akár a mai vitában is az észrevételek alapján megtörténhet, ha össze tudjuk vonni a kutatásfejlesztést és a vállalkozásfejlesztést - úgy gondolom, ennek lehet egy összhangja -, valamint lehet akár egy energetikai és közlekedési albizottság, illetőleg egy infrastruktúra és informatikai, a távközlést pedig a lakással vonnánk össze, amennyiben egyetértés van ezekben.
De azért is szeretném, ha türelme lenne mindenkinek, és megnézné, végiggondolná, hogy milyen feladatai vannak, mert amikor a személyi feltöltések és az albizottságok tisztségviselőinek megválasztása megtörténik, akkor nem szeretnék újabb vitákat ebben az ügyben generálni, mert nagyon sok olyan helyzet alakulhat ki, amikor egy-egy albizottság lehetőséget teremt a képviselő uraknak a szereplésre és a mozgástérre. Egyetértek Podolák úrral, hogy bizony egy pár albizottság nem fog így sem, úgy sem működni, akárhogy választjuk és alakítjuk meg, de amelyeket megalakítunk, azoknál tegyünk erre kísérletet. Azt javaslom, a következő ülésig mindenki gondolja végig, ebből a kontextusból is, hogy milyen személyi összetételek jöjjenek létre. Az összevonásokban vagy az esetleges új nevek kialakításában is úgy látom, abszolút nyitott a kormánytöbbség. Ugye, Podolák úr, jól fogalmaztam? (Podolák György bólogat.) Köszönöm szépen.
Van-e még valakinek ezzel kapcsolatosan észrevétele? (Nincs jelentkező.) Akkor a személyi összetétel megismerése után lesz döntés a fontos albizottságok szerepéről és lehetőségéről. Ez a következő bizottsági üléseink egyikén megtörténik. Most kimondjuk a hármat mindenképpen, amit Podolák György javasolt, hogy abban fel tudjuk tölteni a személyi állományt is a következő alkalomra, és ne akkor kezdjük ezt a vitát. Kötelezően létrehozandó a gazdasági és informatikai törvények teljesülését ellenőrző albizottság. Ezt kormánypárti vezetéssel gondoljuk, és természetesen a következő bizottsági ülésen a bejelentkezők függvényében elrendezzük. Van az energetikai albizottság, az európai integrációs ügyek albizottsága és az informatikai albizottság. Ezekben állapodtunk egyelőre meg, ezekre kérek személyi javaslatokat. Köszönöm.
Olyan sokan voltunk, hogy elmulasztottam a bizottság tagjainak bemutatni a munkatársainkat, és egy technikai tájékoztatást adni a dologról, valamint egy érdemi vitát lefolytatni arról, hogy milyen napokon és hogyan tartsuk az üléseinket, mert a jelenléthez az is szükséges, hogy nagyjából próbáljuk tartani magunkat egy időponthoz.
Beczkay Edit főtanácsadó vezeti a háttérintézményeket, Papháziné dr. Herczeg Ildikó a segítőnk, valamint Milics Gizella titkárnő és Szeraticsné Balogh Mária titkárnő.
Jelenleg a bizottság ülésterme a főemelet 37-38. a tervek szerint, és a munkaszobái átmenetileg a Parlament földszint 62-64-66-ban lesznek. A telefonos elérhetőségeket mindenki meg fogja kapni e-mailen, de akkor ígérjétek meg, hogy megnyitjátok; ha nem ígéritek meg, akkor a következő bizottsági ülésen papíron mindenki meg fogja kapni.
Az ülések időpontja a következő. Jövő héten a kormány be fog terjeszteni egy nagyobb csomagot, azt gondolom, mindenki nagy meglepetésére; megalakul 9-én, és azonnal beterjeszti az Országgyűlésnek az adótörvényeket és bizonyos kiigazításokat tartalmazó törvényi csomagokat. Ennek a bizottsági előkészítésének a jövő héten meg kell történnie, hogy meg tudjon kezdődni a plenáris ülésen a törvények vitája az azt követő héten. Ma nem látszik még, hogy milyen ütemtervben és milyen plenáris ülésezési napokat fog az Országgyűlés kialakítani, a mai házbizottsági ülésen és a jövő héten próbálnak a frakcióvezetők megállapodásra jutni e tekintetben. Szerintem a végleges megállapodást nekünk ehhez kéne kötni. Az a kérdésem, hogy a szorosan a plenáris ülés előtti tárgyalással is egyetért-e a bizottság, vagy szeretne egy hosszabb időszakban felkészülni a törvények vitájára, mert azért ez döntően befolyásolja majd az üléseket. Tehát ha mondjuk kedden van a plenáris ülés, akkor hétfőn lehet-e bizottsági ülés, vagy inkább csináljuk már meg csütörtökön? Ilyen kérdéseket gondoljatok végig.
A következő hétre egy napot viszont ki kell tűznünk, amikor megvitatjuk a benyújtott törvénytervezeteket. (Kérdésre:) Szerintem kedden már a Ház előtt lesz. Pénteken leteszi a kormány az esküt, aznap, gondolom, még egy kicsit "molyolnak" rajta, és legkésőbb hétfőn vagy kedden délelőtt benyújtják. Tegyük péntekre a következő heti ülést? (Közbeszólás: Egyszer!) Egyszer - természetesen nem gondolnám, hogy rendszeresen pénteken szeretne ülésezni a bizottság. (Dr. Latorcai János: Plenáris ülés nem lesz.) Úgy tudom, hogy jövő héten nem lesz, tehát csak a bizottsági előkészítések zajlanak.
PODOLÁK GYÖRGY: Az én ismereteim szerint a jövő héten nem lesz parlamenti ülés, úgy tűnik, hogy ez egyértelmű. Azt kérem, most rugalmasan foglaljunk állást, hogy vagy csütörtökön, vagy pénteken legyen a bizottsági ülés, és el fog dőlni, hogy mikor kellene a gazdasági bizottságot összehívni. Tehát ebben az időintervallumban legyen, hiszen most nehéz lenne ezt így eldönteni.
ELNÖK: Tehát a benyújtás legkésőbb kedden meglesz. Akkor most abban állapodtunk meg, hogy az elnökre van bízva - egyébként mint minden, jó szokás szerint -, hogy kitűzze az ülés időpontját vagy csütörtökre, vagy péntekre. A 10 óra körüli időpont már jó mindenkinek? (Bólogatások.) Tehát amennyiben délelőtt lesz az ülés, akkor 10 órakor, ha pedig délután, akkor 14 órakor, ha úgy alakul. Köszönöm szépen.
Van-e még valakinek valami az egyebek közt? Márton képviselő úr!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Bocsánat, elnök úr. Akkor most csak az egyszeri alkalomról beszéltünk? Azt hittem, hogy hozzászólunk, hogy egyébként milyen napokra próbáljuk időzíteni a bizottsági ülést.
ELNÖK: Mondjad akkor, ha van ötleted. Csak azt gondoltam, hogy meg kell várni, hogy milyen napra lesz az Országgyűlés összehívva rendszeresen. Heti egyszer lesz, ez biztos. Tudom, hogy nem mindenkinek megszokott ez az időpont, de heti egyszer lesz. (Dr. Latorcai János: Nem két nap lesz? Nem úgy lesz, mint eddig volt, hogy hétfő-kedd?) De egyszer lesz összehívva, tehát valamelyik napra össze lesz hívva. Azt gondolom, a plenáris ülés menetében nem valószínű, hogy annak első két napjában tudunk bizottsági ülést tartani, mert részben a törvények vitája zajlik - módosító indítványok meg kapcsolódók -, a határidők csúsznak.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Tehát akkor nagyjából úgy néz ki, hogy amennyiben mondjuk egy őszi ülésszak beáll, akkor?
ELNÖK: Igen, addigra tudjuk fixen belőni. Most, ebben az egy hónapban többször leszünk hektikusak. Mindig előre megbeszéljük.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Világos. Akkor az szerda lesz?
ELNÖK: Én azt tanácsolnám, hogy legyen szerda, de ha kedd-szerdára hívja össze az Országgyűlést a Ház vezetése, akkor hétfőn lenne ez az ülés.
110
zse111 (Elnök)
Abban maradtunk, hogy nem zavar senkit, el tudja mondani a hozzászólását akkor is, ha van bizottság.
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Az eddigi gyakorlatnak megfelelően azért is jó lenne a hétfő, mert amikor első helyen kijelölt bizottságként járunk el, gondoljátok végig, ha csinálunk csütörtökön egy ülést, hétfőn úgy is kell, mert közben biztos, hogy benyújtanak valahol módosító javaslatot. Ezzel ezt kivédjük és meg tudjuk oldani, hiszen a frakcióülések vagy hétfő délután, vagy kedden délelőtt lesznek.
ELNÖK: Azt gondolom, erről a vitát akkor folytassuk le, amikor már több információnk van, én ezt csak megemlítettem.
Van-e még valakinek az egyebek napirendi pontban bármi észrevétele? (Nem jelentkezik senki.) Ha nincs, akkor további kellemes napot, további jó munkát! Köszönöm a részvételt! A következő bizottságot saját hatáskörben jövő csütörtök vagy péntek körül összehívom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 01 perc)
|
|
Puch László |
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsanna és Bihariné Zsebők Erika