GIB-6/2006.
(GIB-6/2006-2010.)
az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának
2006. augusztus 29-én, kedden, 11 óra 01 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Konzultáció a konvergenciaprogramról *
Gyurcsány Ferenc szóbeli tájékoztatója *
Hozzászólások *
Gyurcsány Ferenc reagálása *
Döntés állásfoglalás kiadásáról *
Dr. Selmeczi Gabriella ügyrendi javaslata *
Ügyrendi vita *
Elnöki zárszó *
1. Konzultáció a konvergenciaprogramról
Előadó: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
2. Egyebek
Elnököl: Puch László (MSZP), a bizottság elnöke
Podolák György alelnök (MSZP)
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Dr. Latorcai János alelnök(KDNP)
Baráth Etele (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Hagyó Miklós (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Dr.Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Deák András (KDNP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Rogán Antal (Fidesz) dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Gazda László (MSZP) dr. Kapolyi Lászlónak (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) Horváth Csabának (MSZP)
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
Dr. Katona Tamás államtitkár (Pénzügyminisztérium) Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc)
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket és az érdeklődőket, a sajtó képviselőit, valamint kiemelt tisztelettel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat, aki a mai napirendi pontunk előadója.
A formalitások kedvéért kérdezem a bizottság tagjait, hogy az írásban megküldött napirendi javaslattal kapcsolatban van-e valakinek észrevétele. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor kérem, hogy egy kézfeltartással erősítsük meg a mai napirendünket. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Így egyhangú szavazással a bizottság megerősítette, hogy ma az 1. napirendi pont keretében a Magyar Köztársaság konvergenciaprogramjáról fog tárgyalni, tájékoztatást hallgat meg a miniszterelnök úrtól e tekintetben.
Én nem szaporítva a szót meg is adom a szót a miniszterelnök úrnak a rövid felvezetőre, majd azt követően a képviselő uraké és a képviselő hölgyé a szó. Köszönöm szépen.
Miniszterelnök úr, önt illeti a szó.
Konzultáció a konvergenciaprogramról
Gyurcsány Ferenc szóbeli tájékoztatója
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a bizottság valamennyi tagját, a meghívottakat. Köszönöm szépen, hogy lehetőségünk van ebben a körben konzultálni a konvergenciaprogramról, amelyről azt gondolom, hogy lényegesen több, mint az Európai Unió tagországai által közösen vallott államháztartási és költségvetési elveknek, céloknak az érvényesítését önmagában szolgáló program.
A program nyilvános, önök ismerik. A program részleteiről itt most nem számolnék be, ezzel nem tölteném az időt. Beszélnék két vitáról, hiszen a parlament egy olyan hely, ahol politikai alternatívákat vetünk össze. Beszélnék arról a két fő vitapontról, ami a konvergenciaprogrammal kapcsolatban az elmúlt időszakban általában megismerhető volt.
Az egyik vita egy szélesebb gazdaságpolitikai vita. Nagyjából abban foglalható össze, hogy a megbomlott egyensúlyt milyen eszközzel kell helyreállítani, mikor tesz jót a kormány a magyar gazdaságnak. Az egyik állítás nagyjából abban foglalható össze, hogy ha jelentős, radikális adó- és járulékcsökkentéssel megpróbálja a kormány egy gyorsabb növekedési pályára segíteni a magyar gazdaságot, ennek a többletbevételeiből majd ki lehet nőni a hiányt. Dinamizáljunk adócsökkenéssel, mondja az egyik állítás, míg a másik állítás azt mondja, hogy gyors kiigazítást nyilvánvaló módon legrövidebb távon a költségek gyors csökkentésével és a bevételek növelésével lehet teremteni. Ez az egyik vita.
Az is látható, hogy ebben politikai és gazdaságpolitikai dilemmák egyaránt vannak. A magyar gazdaság elmúlt időszaki elemzése a kormány számára azt mutatta, hogy abban az időszakban, például 2001 legelejétől, amikor lassult a gazdaság negyedévről negyedévre, akkor még azok sem éltek az adócsökkentés, a radikális adócsökkentés eszközével, akik egyébként időnként ma ezt javasolják, és akkor a végrehajtó hatalom birtokosai voltak. Ráadásul az is a tanulság, hogy amikor jelentős járulékcsökkenés volt - mert volt ilyen az elmúlt tíz évben -, akkor a jelentős járulékcsökkenés sem a foglalkoztatás növeléséhez, sem pedig a Magyarországra hosszabb távon, az elmúlt tíz évben jellemző átlagosan 4 százalékos növekedési ütem növeléséhez nem járult hozzá. Ezért bár elméletileg a vita folytatható, az elmúlt tíz év magyar gazdasági történései nem nyújtanak kapaszkodót ahhoz, hogy adó- és járulékcsökkentéssel lehet Magyarországon dinamizálni és hiányt kinőni.
De mondhatnék ennél - hozzáteszem - egy közvetlenebb példát, ami már inkább jobban rólunk szól vagy az előző kormányzati ciklusról. Az előző kormányzati ciklusban, a 2002. és 2006. évek között egyidejűleg volt tapasztalható egy nagyon erőteljes adó- és járulékcsökkentési törekvés, több mint 600 milliárd forint maradt kint a gazdaságban. Azok, akik azt mondják, hogy csak törekvés, azoknak pontosítok: több mint 600 milliárd forint maradt kint a gazdaságban. Az adócentralizáció mértéke 2002 és 2006 között több mint két százalékponttal csökkent. Láthatólag ez önmagában sem volt elég, sőt miközben egy nagyon jelentős állami infrastruktúrafejlesztési program is zajlott egyidejűleg, ez sem segítette ahhoz hozzá az országot, hogy kitörjön ebből a 4 százalékos növekedési ütemből.
Egyszerre csináltunk három dolgot, nagyon érdekes, hogy lényegében ugyanazt, amit ma sokan javasolnak terápiaként, csökkenteni adót és járulékot, modernizálni és keresletet élénkíteni, és közben szociális ellátást növelni. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit ma bizonyos politikai pártok úgy fogalmaznak meg, hogy járulékok és adók csökkentésével tessék dinamizálni, és közben jelentős állami, kis- és középvállalkozásokat is támogató politikával beruházást élénkíteni, és a többletbevételből pedig mondjuk 14. havi nyugdíjat fizetni.
Ezt a politikát Magyarország kipróbálta. Én azt gondolom egyébként, hogy nagyjából 2000-2001-től az állami kereslet élénkítésére épülő politika volt Magyarországon meghatározó, e tekintetben nagy változás 2002 után nincsen, illetve csak annyiban, amennyiben az állami keresletélénkítésbe még egy újabb eszköz is jön, a szociális transzferek növelése, és azt is tudom mondani, hogy sok tekintetben éppen ennek a politikának a korlátai mutatkoznak meg most. Hogy ebből az ígéretekkel ellentétben nem lett magasabb növekedés, nem lett magasabb foglalkoztatás, kétségtelen, lett nagyobb szociális biztonság, kétségtelen, lett jelentős infrastrukturális fejlesztés, és lett még valami, állandósuló költségvetési hiány.
Ez az egyik dilemma tehát, folytatni tovább a döntően adócsökkentésre, állami keresletélénkítésre épülő politikát - van ilyen javaslat az asztalon - vagy elfogadni és tudomásul venni, hogy itt egy új egyensúlyt kell teremteni, rövid távon a költségvetés kiadáscsökkentő és bevételnövelő kiigazítása nem kerülhető el. Ez az egyik dilemma.
A másik csomagja a vitáknak az, hogy ha már ez utóbbit kell tenni, akkor mi ennek a jó belső aránya. A szokásos vita, hogy túlságosan növeljük a bevételeket, ehelyett inkább kiadásokat kellene csökkenteni. Az állami újraelosztás aránya, ha 2006-ban semmi nem változik, akkor 51 százalék körül van. Magas szám. Minden 100 forintból, amelyet Magyarországon jövedelemként előállítunk, 51-et az állam újra elosztott. Ebben már benne van a hiány is. Azt mondjuk, hogy ezt az 51-et 2009-ig vigyük vissza 45-re, egy picivel több mint 6 százalékponttal csökkentsük az állami újraelosztás mértékét, csökkentsük az állam kiadásait. Másik oldalról a jelenleg érvényes, nagyjából 40 százalék körüli összes bevételből csináljunk 42 százalékot, emeljük a bevételek mértékét! Így marad a 42 és a 45 között a 3 százalékos hiány, és valóban van egy jó 2 százalékpontnyi bevételnövelés. 75-80 százalék kiadáscsökkentés, húszegynéhány százalék bevételnövelés. Ezt mi nem tartjuk egy rossz aránynak, de muszáj itt is és sokadszor elmondanom, hogy az állam a kiadásai közül valamennyi lényeges kiadási elemet érint, egy kiadási kört hagyott változatlanul. Jelentősen átalakítja a közszférát, a közszférához kötődő kiadások a GDP több mint 18 százalékéról arányosan 15 százalék körüli szintre csökkennek 2009-ig, 2010-ig, majd 2011-ig még tovább. Ez a rendszerváltás óta nem tapasztalt nagyon jelentős strukturális átalakítás, amelynek során nemcsak kevesebb közalkalmazottal, köztisztviselővel számolunk, hanem eltérő szerkezetben, eltérő filozófiával és eltérő bérezési és teljesítményrendszerben dolgoznak. Hozzáteszem, ez nagyjából a legnagyobb és legmélyebb beavatkozás ebbe a folyamatba. Itt nincsen nagy vita. Ehhez közelítőt sem próbált meg senki. Itt nem érheti az a vád a kormányt, hogy itt takarítson meg még többet, növelje a kiadásokat.
A kiadások másik területe az ártámogatások rendszere. Hadd utaljak nagyon gyorsan azokra a szociálisan érzékeny kérdésekre, amelyekben biztosan vita lesz gázártól gyógyszerárig. Ma azok, akik kiadáscsökkentést javasolnak még, nagyon érdekes, hogy vajon a későbbiekben nem azt fogják-e mondani, hogy te jó ég, önök ennyivel csökkentik az ártámogatást?! Ezek szerint ennyi terhet tesznek szociálisan elviselhetetlen módon - mondják majd a kritikusok - ezeknek vagy azoknak a csoportoknak a vállára?! Minden bizonnyal ugyanazok fogják majd a gázártámogatásra fordítható költségvetési eszközök csökkenése okán előálló lakossági gázárnövekedés miatt a kormányt kritizálni, akik ma azt mondják, hogy az a bajuk a konvergenciaprogrammal, hogy nem eléggé csökkenti a kiadásokat. Muszáj eldönteni. Akik azt mondják, hogy kiadásokat kell csökkenteni, gyanítom, hogy azok az ártámogatások leépítésében - amelynek négy nagy területe van, az első kettő az energia: a gáz és az elektromos áram díja; ebben gáznál van nagyobb adósság, gáznál mondjuk azt, hogy nagyjából 100 milliárdnál többet nem szabad fordítani ártámogatásra. A lakossági gázárszámla nagyjából 500 milliárd forint. Ennyit fizetne a lakosság, ha kifizetne mindent, amibe kerül a gáz. Erre mondja azt a kormány, hogy ebből 100-at kifizetünk a közös pénzből, az adóforintokból meg a bányajáradékból, az olcsóbb magyar kitermelésre épülő bányajáradékból, a többit fizesse mindenki maga. Ezt a 100-at viszont célzottan adjuk azoknak, akik a leginkább erre rászorultak. A gyógyszerár-támogatás a harmadik, és a tömegközlekedési ártámogatás a negyedik.
A következő terület - ez az, amin a legtöbb vita van és a legérzékenyebb - a pénzbeli jóléti ellátások köre, azon belül leginkább a nyugdíjak, ami társadalmi jelentőségében és méretében meghatározó. Ez az, amit a kormány féltve óv. Én nem látok és nem ismerek olyan politikai tényezőtől jövő javaslatot, hogy avatkozzunk be jelentősen szűkítő értelemben a nyugdíjkasszába. Azért sem gondolom ezt, mert akik ezt megtehetnék és akik ezt mondhatnák, azok nem a nyugdíjak csökkentésével álltak elő egypár hónappal ezelőtt, hanem 14. havi nyugdíjjal. Az az igazság, hogy ha viszont végigvesszük, akkor nem látok a kiadások további csökkentésének érdemben helyt. Át lehet gondolni a kormány infrastrukturális beruházásait, az autópálya-programot meg lehet nézni, lehet-e még olcsóbban csinálni. Biztosan igazuk van: autópálya helyett gyorsforgalmi utat. Igazuk van. Akkor is igazuk van, ha ennek egy része és nagyon nagy része 2007-től már európai uniós pénzből finanszírozódik, de akkor lehet mást finanszírozni. Egyébként az éves számlákat nézve egy-kétszer 10 milliárd megtakarítható. Biztos. Ahhoz a problémához képest, hogy nagyjából 11 százalékról 3 százalékra kell lelépni hiány tekintetében - tehát 8 százalékkal kell javítani a hiány mértékét, ami közel 2 ezer milliárd forint - átfogó gazdaságpolitikai értelemben nem egy-két 10 milliárd forint az, ami megoldja a gondjainkat. Azaz a második problémának pedig azt látom, hogy miközben elvileg azt szokták mondani, hogy tessék még jobban kiadást csökkenteni, ott - politikai felelősséggel nem rendelkező közgazdász elemzőkön túl, akik mindig azt mondják, hogy a nyugdíjból tessék elvenni - politikusoktól nem ismerek konkrét véleményt. Általában szoktam hallani kritikát, de olyat nem, amely mögött ott van az a politikai kockázat, hogy te jó ég, akkor meg kell mondanom, hogy mivel csökkentsem a kiadásokat, és az kinek fog majd fájni.
Mindezeket figyelembe véve - most nagyon sokat tudva azért kritikai megjegyzésekről is természetesen - azt tudom önöknek mondani, hogy a kormány és a kormány mögött lévő pártok úgy ítélik meg, hogy természetesen ez egy nehéz, a kialakult viszonyokat jelentősen átalakító, több mint államháztartási kiigazító program. Ez egy nagyon jelentős társadalmi attitűd- és kultúraváltáshoz utat kereső és reméljük, hogy utat is találó program.
Ebben az értelemben valóban maga a tömény politika. Nem arról szól, hogy valamekkora számokat átírunk és kevesebbet lehet költeni, megváltoztat viszonyokat. Szeretném, ha nem értenék félre, bizonyos értelemben maga a polgárosodás eszenciája, a felelősségi viszonyok helyreállítása, ahol mindenki tudomásul veszi, hogy mint polgár, elsősorban a saját teljesítményére számíthat, és ez van a középpontban. Sok tekintetben az államszocializmus itt maradt darabkáival történő leszámolás, amelynek biztos, hogy bizonyos részletei vitathatóak - egyetértek. Biztos, hogy vannak olyan részei, amelyekről kell tárgyalni, és talán újra kell gondolni. De az egésze ennek a programnak arról szól, hogy az állam egyértelműen és világosan arról beszél, hogy az, amit neki kell tenni, az elsősorban hosszabb távon is a fejlesztés, a beruházás, a piacszabályozás és ahhoz való segítés, hogy Magyarország valamennyi polgára képes legyen alkalmazkodni a folyamatosan változó új világhoz. Tízévenként új technológiák jönnek, más lett a világ. Erről szól ez a program.
Ez a program a második Gyurcsány-kormány következő négy évét alapvetően meg fogja határozni. A program első fele döntően az egyensúlyteremtésre, 2008-2009-től pedig egy újabb dinamizálásra fog épülni az egyensúlyi keretek megőrzésével. Tudjuk, hogy ez utóbbin nagyon sokat kell még dolgozni. Tudjuk, hogy érdemi és új javaslatokkal kell a program második felét majd még nem megalapozni, hanem a megalapozásra egy új várat építeni.
Örömmel veszem, hogy a parlament gazdasági bizottsága érdemben tárgyalja a programot. Kérem a képviselőknek a tekintetben a megértését, hogy kereken 70 perc múlva kellene elmennem, kérem, hogy a végén hagyjanak pár percet, hogy reagálhassak kérdéseikre és felvetéseikre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszterelnök úr, köszönöm szépen. A felvezető után a képviselő urakat illeti a szó, és itt kértem volna akkor, hogy másfél órára korlátozódjunk. (Gyurcsány Ferenc: Hölgyek is vannak...) Bocsánat. Akkor vegyük úgy, hogy a hölgy és az urak, és ha eltévesztem, akkor mindig előre bocsánatot kérek. Rendben van?
Akkor a képviselő hölgyet és urakat illető a szó. (Jelzésre:) Matolcsy úr!
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Nagyrabecsülésemet fejezem ki, hogy a miniszterelnök úr ellátogatott a gazdasági bizottságba, a téma hordereje, meg maga a bizottság is megérdemli ezt a figyelmet.
Engedje meg, hogy a lehető legudvariasabban cáfoljam bevezetőjének központi gondolatát, miszerint Magyarországon nem bizonyosodott volna be az, hogy jelentős társadalombiztosítási járulékcsökkentés jelentős foglalkoztatásnövekedéssel, még inkább jelentős munkanélküliségiráta-csökkentéssel járna. Ez bizony bebizonyosodott, hiszen 1998 és 2002 között az 1999-ben végrehajtott 6 százalékos, majd utána 2 és még 2 százalékos munkaadói tb-csökkentés hatására összesen a négy év alatt 230 ezer új munkahely jött létre. Ez tény, ez a KSH és a Pénzügyminisztérium honlapján szerepel, még nem vették le, és én azt gondolom, hogy ez a szép magyar teljesítmény, ami mindannyiunkat dicsér, az akkori kormányt és az akkori ellenzéket is, de főként a gazdaság szereplőit, ez nem példa nélküli, mert valamennyi - valamennyi - európai uniós tagállamban bebizonyosodott ez az összefüggés. Az 1980-as évtizedben négy állam hajtott végre jelentős járulék- és adócsökkentést, mind a négy államban jelentősen csökkent a munkanélküliség, most a számokat - mert mindig politikai vita tárgya a szám, meg számmisztika - most nem sorolom végig, de ez szintén tény.
Engedje meg, hogy nagyrabecsülésem mellett a legnagyobb tisztelettel és udvariassággal cáfoltnak véljem az ön állítását. Igen, van alternatíva azzal szemben, amit ez a dokumentum tartalmaz, és azzal szemben, amit a miniszterelnök úr által vezetett kormány gazdaságpolitikája tartalmaz, ma Magyarországon van alternatíva.
A másik dolog, amit szerettem volna mondani, hogy persze, a célokban egyetértünk. Igen. Államreformra, nem államháztartás-, államreformra van szükség Magyarországon és euróra. Ez a két sarokpontja a magyar gazdaságpolitikának. Természetesen ehhez 8 százalékos GDP-arányos államháztartási deficitcsökkentést kellene végrehajtani.
Közgazdászként, semmilyen politikusi beütéssel azt kell mondanom, hogy ez a dokumentum és az ebben szereplő program erre nem alkalmas. Ez a dokumentum ugyanis növekedési áldozat nélkül mond le az euróról. Ebben a dokumentumban a következő két évre a gazdasági növekedés megfelezése van benne, tapintatosan a foglalkoztatási ráta stagnálása, a munkanélküliség növekedése, az infláció növekedése, és ebben a dokumentumban valamennyi reálgazdasági folyamat romlására kell számítani. Ezt ki is mondja a dokumentum. Hogy lehet úgy eurókonvergenciáról beszélni, hogy a reálkonvergencia sérül. Sehogy! A pénzügyi konvergencia, amit az öt úgynevezett konvergenciakritérium tartalmaz, az következmény, nem előzmény, az következmény, az a reálgazdaság közeledésének a következménye. Ebben a dokumentumban - azt gondolom - a legnagyobb probléma az, hogy a reálgazdaság közeledését feláldozza a pénzügyi számokért, amelyek nem fognak javulni, mert ha mögötte a gazdaság romlik, nem tud javulni.
A másik probléma - és ez a harmadik gondolat, amit szerettem volna önnek elmondani - az, hogy ebben a dokumentumban van egy, lehet hogy reális, de nagyon szomorú szám. Ez pedig az, hogy a következő évekre az európai uniós pénzügyi transzfereket csak a GDP 2 százalékában határozza meg a dokumentum. Ez nagyon messze van a 4 százaléktól, a fele. A növekedés megfelezése és az euró-csatlakozási dokumentum szerint lehetséges 2 százalékos GDP-arányos EU-transzferek párban állnak. Ez azt jelenti, hogy a növekedéshez nem használjuk fel az Európai Uniótól elméletileg - és egyben gyakorlatilag is - lehívható források száz százalékát, 90 százalékát, 80 százalékát, mint az írek, 93 százalékát, hanem csak az 50 százalékát.
Ez az a növekedésforrás például, ami hiányzik. Nem csupán a járulék- és adócsökkentésekből eredő plusz gazdaságdinamizáló hatás hiányzik belőle, hanem hiányzik a potenciálisan lehívható 2 százalékos GDP-arányos EU pénzügyi transzfer. Ez egyébként bőségesen fedezetet nyújtana arra a vállalkozásfejlesztési programra, amit a Fidesz a választási kampányában meghirdetett, és amiről még mindig azt gondoljuk - és a miniszterelnök úr figyelmét szeretném fölhívni -, nyugodtan meg lehetne hirdetni. Ha nem szeretnék Széchenyi tervnek nevezni, vagy új Széchenyi tervnek, lehet Kossuth, lehet Deák, most újabb kori történelmünkbe nem mennék bele, de lehetne egy 1500 milliárd forintos vállalkozásfejlesztési alapba, ami végleges tőkét ad a magyar és a hazai kis- és középvállalkozóknak, amire égetően szükség van, ezt ön is tudja, mindannyian tudjuk, arra fedezetet nyújtana az Európai Unióból nem lehívott, a dokumentum szerint nem lehívott 2 százalék. Bőségesen. Az évi 500 milliárd forint. Három év EU-transzfere, háromszor 500 milliárd, bőségesen elegendő.
Miniszterelnök Úr! Nem húznám az időt, azt gondolom, hogy sajnos - mert a magam részéről nagyon egyetértenék az államreformmal és az euró minél előbbi bevezetésével - ez a dokumentum három fontos gazdaságpolitikai hajónkon üt rést, léket. Nem használom a megbukott szót, léket üt.
Az egyik, magán az eurón, az euró bevezetésén. Ezzel a programmal Magyarországon nem lesz euró belátható időn belül. A dokumentum tisztességes, mert nem is mondja, hogy lesz valamikor euró. A másik a nemzeti fejlesztési terv II. Hát, tisztelt barátaim, milyen nemzeti fejlesztési terv II., amelyik belátható ideig azt mondja, hogy csak az elérhető források felét tudjuk lehívni. A GDP 2 százaléka, benne van, fehéren feketén. És a harmadik lék, a harmadik hajó harmadik léke sajnos a jövő évi költségvetés. Brüsszel bizonyosan el fogja fogadni a dokumentumot, vannak ilyen híreink, bizonyosan elfogadja a kormány is. De ettől még a 2007-es költségvetést kénytelen lesz a kormány egy olyan dokumentumra építeni, ami abban a pillanatban, amikor elfogadtuk, már nem lesz igaz. A 2006-os deficit nem lesz igaz, és az összes folyamat, amit a reálgazdaság mutat, az sajnos nem támogatja a programot.
Úgyhogy tisztelt miniszterelnök úr, még egyszer nagyrabecsülésemet fejezem ki, hogy itt van közöttünk, ne vegye rossz néven őszinte, bíráló szavaimat, megpróbáltam politikamentesen és udvariasan, közgazdasági keretben előadni, de azt gondolom, hogy nem kellene Magyarországnak ezt a programot jóváhagyni; egy növekedésközpontú, a hazai kis- és középvállalkozásokra építő járulék- és adócsökkentést és tőkeemelést középpontba állító programra lenne szükség. Még nem késő, megcsinálhatjuk! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő asszonyt illeti a szó.
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én szeretnék egy pár kérdést föltenni önhöz, még akkor is, ha úgy hiszem, lehet, hogy a kérdések költői kérdések lesznek, méghozzá azért, mert a kérdésekre adott válaszai önnek rendszeresen nem szoktak bejönni, azaz mindig az ellenkezője történik annak, amit ön állít.
Egy-két példát azért mondok erre, még akkor is, ha rossz néven veszi.
Önök azt állították, illetve ön azt állította, hogy nagy a jólét, ezzel szemben most jó nagy lesz a szegénység. Ön azt állította, hogy dübörög a gazdaság, ezzel szemben tegnap az MSZP frakcióülésén, ha jól néztem a televíziót, akkor azt állította, hogy államcsőd előtt áll az ország. Ön azt állította, hogy nem lesz választási költségvetés, ehhez képest minden idők legnagyobb választási költségvetése készült el. Van egy kérdésem tehát ezzel kapcsolatosan: igaz-e, hogy államcsőd előtt áll az ország, igaz-e, hogy államcsőd fenyegeti Magyarországot?
A következő kérdésem az, hogy fél évvel ezelőtt hangzottak el ezek az állítások, amelyeket az előbb mondtam, tehát hogy nagy a jólét, dübörög a gazdaság. Mi történt fél év alatt, hogy fél évvel ezelőtt dübörgött a gazdaság, most pedig államcsőd előtt áll az ország? Nem igaz valamelyik állítás, vagy pedig az önök szakértelme odáig terjedt, hogy fél évre előre sem tudták megmondani, hogy milyen helyzetben van az ország gazdasága, milyen helyzetben van a költségvetés? Ha fél évre előre nem látják a folyamatokat, fél évre előre nem tudják megmondani, hogy mi következik, akkor vajon ez a konvergenciaprogram, amelyet most önök letettek az asztalra, hogyan tud tíz évre előre jósolni? Mennyi az igazságtartalma akkor a konvergenciaprogramnak és a mögötte lévő törvénytervezeteknek, illetve most már törvényeknek, amelyek a megszorító intézkedéseket tartalmazzák?
Egyébként mi garantálja, hogy önök elérik a céljukat, illetve ez konvergenciaprogram és az eszközrendszere eléri a célját, ha fél évre előre ilyen nagy különbség van az állítások között, illetve fél évre előre nem tudnak tervezni?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Fidesznek is célja az euró bevezetése, ahogy ezt Matolcsy miniszter úr az előbb mondta. A Fidesznek volt, illetve van egy javaslata, méghozzá a költségvetési tanács felállításáról. Szeretném önt megkérdezni, és érdeklődve hallgatom, hogy ön támogatja-e ezt a javaslatot. Ez a javaslat volt az, amelyet mind a nemzetközi, mind pedig a külföldi szakmai közvélemény támogatott és nagyon jónak tartott. Szeretném feltenni, hogy hogyan viszonyulnak a költségvetési tanács felállításához?
Miután szűkre szabott az időnk, hiszen el kell mennie, a végén nem is szakmai, hanem inkább egy emberi kérdést hadd tegyek föl! Azt tapasztalom most már hosszú hónapok óta, hogy ön valamiféle dühödt lendülettel próbálja meg az emberek zsebéből kihúzni a pénzt. Tehát pontosan az ellenkezőjét látom: nem a polgárosodást látom, hanem az elszegényedést. Azt látom, hogy mindenki zsebére - legyen az nyugdíjas, diák, nagycsaládos, kiscsaládos, vállalkozó, mezőgazdaságból élő termelő, mindenkinek a zsebére - hogy mondjam, rájár a gyurcsányi rúd. Minél több pénzt szeretnének kihúzni a zsebéből úgy - Matolcsy miniszter úr most egyébként felvázolta -, hogy van egy alternatív program. Tehát, Magyarországot lehetne úgy is növekedési pályára állítani, hogy ne kelljen az emberek zsebéből kihúzni a pénzt, és szépen, lassan, egyenletesen mindenki egy kicsit jobban éljen.
Azt nem tudom, hogy ez az ön ötlete, az ön véleménye, az ön meggyőződése, hogy mindenkit el kell szegényíteni, vagy legalábbis Magyarország többségét el kell szegényíteni, vagy pedig valamiféle tanácsot kap, és az alapján hozza ezeket az intézkedéseket és terjeszti az ön kormánya be a parlament elé ezeket a törvénytervezeteket?
A végére még egy utolsó kérdés, hogy amennyiben ez a konvergenciaprogram egy éven belül megbukik, akkor felajánlja-e a lemondását? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. (Jelzésre:) Latorcai urat illeti a szó.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt miniszterelnök úr, mi is, a kereszténydemokrata képviselők nagy szeretettel köszöntjük önt, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezen a mai ülésen megjelent.
Miniszterelnök úr úgy vezette föl, hogy tulajdonképpen egy konzultációra jött, majd lényegében azzal fejezte be, hogy érdemi tárgyalásokra kerül sor. Ezzel kapcsolatban én arra szeretnék rögtön az elején utalni, hogy ma reggel ennek némileg ellentmondott Kuncze Gábor pártelnök úr, amikor az önök szövetségese a Napkeltében arról nyilatkozott, hogy nem okoz gondot bárminemű rész megváltoztatása vagy egy értelmes javaslat beemelése ebbe a programba, hiszen ma már minden számítógépen van, és egyszerűen a textust ki lehet cserélni egy másik részre. Úgy gondolom, amennyiben valóban így állna a dolog, akkor óriási bajról van szó, hiszen ez nélkülözne mindenféle gazdasági, közgazdasági, pénzügyi elemzést, számítást, hogy ennek a megváltoztatása adott esetben mit jelentene. Ezek szerint úgy hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk azt, hogy erre a konzultációra későn került sor. Az érdemi változtatásokra pedig azért nincs lehetőség, mert egyszerűen tulajdonképpen augusztus 25-én este került a birtokunkba a program, tehát lényegében két napja van lehetőség ezzel, hogy úgy mondjam, érdemben foglalkozni. Azt megelőzően vitathatatlanul jelentek meg a sajtóban részek, amelyek egymással nem egyszer nagyon sok tekintetben ellentétesek is voltak. Úgy hiszem, nagyon sokszor az igazi információk a szakértők és elemzők véleményéből derültek kis, azok is nagymértékben ellentmondásosak voltak.
Itt csak néhány dologra tudnánk most reflektálni. Matolcsy György kollégánk elmondta az érdemi állásfoglalásunkat, azzal teljes egészében egyetértünk. Tisztelettel, néhány olyan dolgot szeretnék kérdezni miniszterelnök úrtól, amelyre többszöri átolvasás után sem találtam az anyagban utalást, illetve alátámasztást. Például: mitől tud hirtelenében a gazdasági növekedés majd 2 százalékról 4 százalékra emelkedni egy olyan időszak után, amikor az európai uniós források lehívásában azok a korlátok sajnos előttünk fognak állni, amelyekre Matolcsy György már az első hozzászólásában kitért?
Azontúl a másik problémánk, hogy mitől fog egyik pillanattól a másikra az államadósság olyan csökkenő pályára állni, amelyikre az eddigi gyakorlatban más országok államadósságait is figyelembe véve nem volt példa. Az a valóság, hogy csak akkor tud az államadósság nagymértékben csökkenni, ha az ikerdeficitet teljes egészében meg tudjuk szüntetni, márpedig 2009-ig erre igazából lehetőség ezzel a bevételnöveléssel sincs. Nem látjuk a kiadáscsökkentési pályát, tehát nem lehet látni azt, hogy a kormány 2009-től milyen tényleges kiadáscsökkentési pályát akar megvalósítani. Azt hiszem, azt a két évet lehet most igazából látni, a 2007-et, a 2008-at; tehát ennek a bemutatása hiányzik. A saját számításunkból pedig egyértelműen az következik, hogy nem fog átbukni az adósságállomány egy olyan, egyértelműen lineáris csökkenési pályára, mint amelyet önök a vitaanyag 33. oldalán bemutattak, hanem nagy valószínűség szerint egy stagnáló pályára áll. Az a bizonyos 60 százalékos GDP-arányos államadósság csak valamikor 2015 és 2018 között következik be ténylegesen, amelyik azért az euró bevezetésének tényleg meghatározó feltételeit kitolja.
Mi úgy látjuk, hogy ez program ellentétes azzal a politikai szemlélettel, amelyet ma egy fejlődő, az Európai Unióhoz felzárkózást kívánó országban meg kellene valósítani, hiszen csökkenti mindazt, amit növelni kellene. A legnagyobb problémája az, hogy már most mélyponton van a kormány, a kormány tevékenységének kiszámíthatósága. Elveszett a bizalom. Úgy gondolom, valamennyi elemző az eddigiekben alátámasztotta, hogy ilyen bizalmi válság már régen volt, mélyponton van a kormány megítélése. Nem látunk az anyagban a kis- és középvállalkozások támogatására vonatkozó részeket, ellenben a megsarcolására vonatkozó részek meghatározóak.
Egy olyan helyzetben, amikor demográfiai mélyponton van az ország, nem látunk semmiféle intézkedést ennek az elkerülésére, az ezzel kapcsolatos kitörésre. Nem látunk a kistelepülések túlélésére vonatkozó intézkedéseket. Itt rögtön szeretném azt is kiemelni, hogy az egész programnak meggyőződésem szerint egyik alapvető hiányossága, hogy nem elemzi, nem vizsgálja, hogy mi lesz az önkormányzatok helyzete az elkövetkező időszakban. Bár van egy "vonzó település" kategória, de tisztelettel meg szeretném azt is kérdezni, hogy ez igaz lehet-e bármilyen formában, mondjuk az 1000 fő alatti településekre egy ilyen megszorító intézkedéscsomag hatására. Nem látjuk a foglalkoztatás növekedését, sőt egyértelműen nő majd a munkanélküliség, a gyógyító-megelőző ellátáshoz való hozzáférhetés biztonsága. Nem szeretném végigsorolni mindazt, ami különben az anyagban konkrétan benne van. Tehát, ebből a szempontból az anyag is föltárja ezeket a nehézségeket. Még egyszer viszont szeretném aláhúzni, hogy nem láttam benne olyanfajta őszinteséget és hosszú távon való megvalósíthatóságot, ami a közbizalom emelését szolgálná. Márpedig az teljesen egyértelmű, hogy a jövedelem és a vagyon minimális mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez, nem igazán forrása. Annak sokkal inkább két dolog a forrása: a tudás és a társadalmi tőke, amely igazából a közbizalomból és az együttműködési készségből tevődik össze. Márpedig, ahogy elég alaposan igyekeztem áttanulmányozni az egyes véleményeket erről a programról, abból nagyon kevés együttműködési szándékot tudtam kibogarászni. Sajnos, úgy néz ki a dolog, hogy a társadalom szereplői nem igazán elkötelezettek ebben a pillanatban ennek a programnak a megvalósításában való együttműködésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Márton képviselő urat illeti a szó.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Néhány dolgot és észrevételt szeretnék elmondani, és talán egy picit aprópénzre szeretném váltani mindazokat az összefoglalásként elhangzott kritikai észrevételeket, amelyeket itt képviselőtársaim előttem elmondtak.
Kezdem egy kicsit az általános dolgokkal. Ön azt mondta, hogy politikai felelősséget viselő emberektől nem nagyon hallott még konkrét ötleteket és javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az egyébként olyannyira kívánatosnak tartott kiadáscsökkentést hogyan és miként, milyen módon lehetne megcsinálni. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tegnap és tegnapelőtt két nagy hírű, nagy tekintélyű közgazdász előadásait láthattam, hallhattam, az egyikük Bokros Lajos, a másik Csaba László. Tudjuk rólunk, hogy azért helyenként eléggé különböző álláspontból szemlélik a világ dolgait, de egy dologban szinte teljesen egyetértettek, hogy ez a program és ez az anyag, amit önök most beterjesztettek, ez valóban pontosan a kiadáscsökkentésre nem ad konkrét útmutatást, és azt nem tartalmazza világosan és egyértelműen ez az anyag, hogy hogyan és miként lehet valóban az állami kiadásokat hosszú távon csökkenteni.
Nagyon kevés dolog van, amiben én Kuncze Gáborral egyetértek, de az elmúlt hónapokban volt egy mondata a patkóban, amelyet most szeretnék szó szerint visszaidézni, amely így szól, Kuncze Gábor ezt mondta egy felszólalásában: a cselekvés felelőssége a kormányé, és ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Ez az a mondat, amivel azt hiszem, tökéletesen egyet tudok érteni, és amikor ön azt mondja, hogy "politikai felelősség nélküli közgazdászok állításai", akkor én úgy gondolom, hogy lehet, hogy ezeket a politikai felelősség nélküli közgazdászokat azért talán egy kicsit jobban meg kellett volna önöknek hallgatni, és bizony a cselekvés felelőssége a kormányé, tehát önöknek kell utána eldönteni, hogy hogyan és milyen módon lehet az országot valóban egy olyan pályára állítani, amely egyébként az önök által előidézett gazdasági helyzetből valóban egy felemelkedési pályára állítja Magyarországot.
Elgondolkodtató az anyag 7. oldalán levő táblázat, ennek is a legalja, amikor a GDP százalékában mért bruttó államadósság mértéke van kimutatva 2006 és 2011 között. Azért én nagyon komolyan elgondolkodom azon, hogy ha például akár egy Portugália, akár egy Belgium képes volt arra, hogy öt év alatt a GDP-hez mért államadósság százalékát 12-15 százalékkal tudta csökkenteni, akkor vajon mit tudnak ők, és mit nem tudnak önök, az önök kormánya, hogy ha mindamellett, hogy egy ilyen súlyú megszorító csomagot tartalmazó anyagot beterjesztenek, azt láthatjuk, hogy 2010-re fogunk nagyjából egy mély szakadék után ugyanoda kerülni, mint ahol most vagyunk, tehát durván 4-5 év kell ahhoz, hogy ismét felkapaszkodjunk arra a szintre komoly vérveszteségek árán, mint ahol most tartunk. Ez azért, úgy gondolom, elgondolkodtató, és lehet, hogy Brüsszel erre az anyagra azt fogja mondani, hogy igen, támogatja, mert legalább lát valami konkrétumot a kormánytól, ami egy konkrét - konkrét? -, tehát egy olyan program, hogy van elképzelése hosszú távra a kormánynak, kérdés, hogy ebből mennyi fog megvalósulni, amit Selmeczi képviselő asszony mondott, de valamit lát, Brüsszel talán ezt el fogja fogadni. A kérdés csak az, hogy mit fog ez hozni Magyarországnak. Egy biztos, a kis- és középvállalkozások számára a véget jelenti.
Én talán úgy tudnám jellemezni, hogy a néhány hónappal ezelőtt önök által agyba-főbe dicsért és az önök akkori és mostani gazdasági minisztere által is agyba-főbe dicsért és pannon pumaként jellemzett gazdaság, azt hiszem, hogy ez a pannon puma most halálos sebet fog kapni. Egy biztos, a kis- és középvállalkozások számára ez a vég lesz, hiszen ha önök számolnak azzal, hogy a bruttó hazai termék, a GDP egy-két év alatt lényegében megfeleződik, ez nagyjából azt jelenti, hogy a hazai kis- és középvállalkozásoknak vagy azok jelentős részének, amelyek egyébként a legnagyobb foglalkoztatók, lényegében itt végük lesz. Végük lesz, hiszen ahogy Matolcsy miniszter úr is említette, az anyagból sem látszik semmilyen olyan program, ami legalább a túlélést biztosítaná a hazai kkv-k részére, amelyek a legnagyobb foglalkoztatók. És ahogy itt az önök által beterjesztett törvényjavaslat gazdasági bizottsági vitájában is elmondtam, illetve föltettem kérdésként, lényegében megválaszolatlan maradt a Pénzügyminisztérium képviselője részéről, hogy és tessék már megmondani, kik fogják majd befizetni azokat a megemelt járulékokat és adókat, amelyeket önök kiszámoltak, merthogy a kis- és középvállalkozói szektorban foglalkoztatottak után valószínű, hogy nem fogják tudni befizetni, az szinte teljesen biztos.
És az a helyzet, hogy akiktől önök bevételt remélnek, azoknak egy jelentős része nem bevételt fog az államkasszának jelenteni, hanem majd el fog menni munkanélküli segélyre, és sorba fog állni különböző szociális juttatásokért. Tehát amikor arról beszélünk, hogy hogyan lehetne majd az elkövetkezendő években a kiadásokat csökkenteni, akkor például itt van az egyik esély és lehetőség, vagy lett volna az egyik esély és lehetőség arra, hogy valóban a kiadásokat csökkentsék, például a szociális oldalon a munkanélküli ellátásra. Matolcsy úr világosan elmondta, hogy milyen adatokat lehetett produkálni akkor, amikor valóban érzékelhetően csökkentek a társadalombiztosítási és egyéb járulékok, valóban munkahelyeket lehet vele teremteni.
Tehát úgy gondoljuk, hogy ez lett volna a járható út. Igen, lehet, hogy az államháztartás hiányát nem tudta volna azonnal orvosolni, nem tudta volna azonnal egyensúlyba hozni, ahogy önök mondják, az államháztartás bevételi és kiadási oldalát, de egy biztos, hogy egy komoly, átfogó adócsökkentő program, ezzel együtt természetesen a kiadási oldal jelentős csökkentése valóban azt hozhatta volna, hogy azok a számok, amelyek itt a 7. oldali táblázatban szerepelnek a GDP-változásra, akkor talán valami, talán valami reális talajon állhattak volna. Így azonban nagyon komoly kérdésként vetődik föl, hogy vajon kik fogják majd ezt a növekedést biztosítani, mert a hazai kis- és középvállalkozói szektor nagy valószínűséggel nem.
És akkor két konkrét kérdés. Mindezeket összefoglalva: milyen elképzeléseik vannak önöknek, és önnek konkrétan, miniszterelnök úr, a hazai kis- és középvállalkozói szektor támogatására, amely - még egyszer, nem győzőm elégszer hangsúlyozni - a legnagyobb foglalkoztató Magyarországon?
És Matolcsy úr közgazdászként elég világosan és érthetően kifejtette, hogy mit is jelent számunkra az, hogy ha nem fogjuk tudni lehívni az Európai Uniótól rendelkezésre álló forrásokat. A kérdésem az, hogy milyen konkrét lépést terveznek önök, kifejezetten a költségvetésre gondolok, hogy minél többet le tudjunk hívni az európai uniós forrásokból, itt elsősorban a hazai önrész biztosítására gondolok. Felvetődött-e egyáltalán, akár szakérőkben vagy a Pénzügyminisztérium apparátusában, hogy legalább nézzünk már körbe világban, és ne menjünk el túl messze, maradjunk itt pár száz kilométeren belül, mondjuk Csehországban, hogy a csehek hogyan és milyen módszerrel érték el azt, hogy az előcsatlakozási pénzeknek több mint 85 százalékát le tudták hívni, hogyan és miként csoportosították a fejlesztési forrásaikat. Vajon gondolkodnak-e önök ilyen megoldáson, ilyen előirányzat kialakításán vagy mi az elképzelésük arra vonatkozóan, hogy az a bizonyos 10-12 ezer milliárd, ami egy elméleti lehetőség, az valóban rendelkezésre álljon nekünk az elkövetkezendő években? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör képviselő urat illeti a szó.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes hallgatni ezt a vitát, és azon hezitáltam, hogy most mi a jó és mi a szerencsés, ha erről a programról beszélünk, vagy elkezdünk tételesen vitatkozni azon, amit mond Matolcsy képviselő úr vagy mond Márton Attila. De azt gondolom, hogy azért nem hagyhatjuk szó nélkül, és én tisztelem önt, mint közgazdászt annyira, hogy amikor kiemelt néhány számot a foglalkoztatás köréből, akkor azért csendben hallgatott arról, hogy a kormányváltáskor, '98-ban 6 százalékot meghaladó gazdasági növekedés volt, és amikor 2002-ben a kormányváltásra sor került, akkor pedig 2000 negyedik negyedévétől - ahogy a miniszterelnök úr ezt idézte - negyedévről negyedévre csökkent úgy, hogy az önök kormánya még megállítani sem tudta a növekedéscsökkenést egy pillanatra sem. Szóval, amikor statisztikáról beszélünk, azt gondolom, hogy ezekről mindenképpen kell hogy beszéljünk.
Még egy mondat a kis- és középvállalkozásokról. Azt gondolom, hogy mindig különbséget kell tenni a valós vállalkozások és a kényszervállalkozások között, mert mindannyian tudjuk, hogy ma Magyarországon nagyon nagy számban vannak a kényszervállalkozók. Beszéljünk a Széchenyi-tervről, amit szóba hozott. Ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy akkor is és most is Magyarországon több mint 900 ezer vállalkozás volt, ennek a döntő többsége kis- és középvállalkozás. Ebből az önök Széchenyi-terve alig több mint 11 ezer vállalkozást juttatott valamilyen tőketámogatáshoz. Mi történt az összes többivel? - és ezt mondom önnek is, Márton képviselő úr. Érdemes lenne végre egyszer ezt kibeszélnünk, hogy vajon mi a korrektebb? Az, amit csinált a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány, hogy az adótételeket csökkentette, hogy ma a társasági adóalap és az adó közti kulcs kisebb, mint 10 százalék, és ez nem tesz különbséget vállalkozás és vállalkozás között, ezt minden kisvállalkozás igénybe veheti, ez a kedvezmény mindenkire igaz. Számomra ez a versenysemlegesség, nem az, hogy kiválasztok egy jól hangzó program alapján néhány vállalkozást, és őt helyzetbe hozom, a többieket pedig nem.
Én azt gondolom, és itt hadd fordítsak, nagyon ismert magyar közmondás: segíts magadon, az isten is megsegít! Valahol számomra ennek a konvergenciaprogramnak az aktualizálása ebbe az irányba mutat, hogy igen, meg kell tennünk néhány lépést, olyan lépéseket, amelyek valóban fájnak, mert nekünk a mostani magyar helyzetet kell nézni, és ahhoz kell igazítani a lépéseket.
Nagyon érdekes, és lehet, hogy ki kellene mondaniuk, hogy akkor nem támogatták a közalkalmazotti béremelést, nem támogatták azokat a nyugdíj-kiegészítő intézkedéseket, amelyek történtek, és mellette egy intenzív beruházási program, ami elvezetett ahhoz, hogy ma így állnak a mutatóink. Márton képviselő úr azt mondta, hogy nincs konkrét útmutatás. Én azt gondolom, ha eljut az olvasásban a 36. oldalig, és utána elkezdi tételesen megnézni - ennek az aktualizálásnak szerintem ez az egyik legnagyobb erénye, hogy tételesen felsorolja azokat az intézkedéseket, ahol ütemezve törvényjavaslatok kezdeményezéséről van szó. Nyilván - és ebben egyetértek Matolcsy képviselő úrral - a 2007-es költségvetés lesz a mi esetünkben a parlamenti patkó számára a puding próbája, hogy lesz-e ereje a kormánykoalíciónak, mert nem bízom abban, hogy ezt önök támogatnák, a kormánykoalíciónak meglesz az ereje ahhoz, hogy az ebben a konvergenciaprogramban megfogalmazott tételeknek megfelelő 2007-évi költségvetést fogadjon el az Országgyűlés.
Nem akarok a részletekről a továbbiakban vitatkozni, de azt hiszem, hogy a 2006. évi nyári rendkívüli ülésszakban elfogadott törvényjavaslatok már abba az irányba mutatnak: egyrészt az igazságosabbá tétele a rendszernek, az adóbevételek, az adóbefizetés, a feketegazdaság fehérítése; mert azért azt gondolom, hogy amikor kimondtuk azt, hogy a minimálbér duplája után illik a járulékokat befizetni, akkor azok a vállalkozások, akik eddig zsebbe fizettek, rájönnek, hogy most értelme van legálisan kifizetni és költségként elszámolni a munkabért, mert a járulékait meg kell fizetni. Ennek hosszú távú kihatása van, mert a munkavállalónak javul a pozíciója a majdani nyugdíjba vonulás időszakára.
Tehát, összességében azt javaslom önöknek, hogy fogadjuk el ezt a programot. Azért én kiértettem akár Latorcai alelnök úr és Matolcsy képviselő úr szavaiból is, hogy ezt a programot pont azért, mert reálisan tárja föl a mai magyar helyzetet, tehát akár olyan kis dologra gondolok, mint egynémely állami vállalat konszolidációja és annak hatása az államháztartásra. Ezek ma itt mind szerepelnek, és szerepelnek azok az intézkedések, amelyek bizony a kiadáscsökkentéseket garantálhatják. A magam részéről tényleg támogatom azt, és kérem önöket, hogy menjünk abba az irányba - és itt vitatkozom Selmeczi képviselő asszonnyal. Amikor ön szegénységről beszél, tisztelettel kérem, hogy azért vegye figyelembe, hogy az elmúlt években a reálbérek, a reáljövedelmek hány százalékkal növekedtek. Tehát, ebből a dinamikusan reáljövedelemből kell most lemondani egy részről 2006 őszén és 2007-ben, és áll vissza a helyzet reményeink szerint 2009-ben. A túlzott pánikkeltést kérem, hogy hagyják el, mert nincs értelme, nem vezet jóra.
Szeretnék kiemelni egy tételt - többen hivatkoztak a sajtóra -, a nyugdíjkorhatárt. Az anyagból tökéletesen kiolvasható, hogy miközben ma 62 év Magyarországon nyugdíjkorhatár, a nyugdíjasok átlagéletkora ennél lényegesen kisebb. (Jelzésre:) Bocsánat, a nyugdíjba vonulás időpontja sokkal korábbi. Itt nem arról van szó, mint amiről beszélt a média most már hetek óta, hogy a 62-t emelni följebb. Nem, hanem azok, akik korábban mennek el, miért mennek el, és milyen megoldásokat lehet találni arra, hogy ne menjenek el. Ne lépjenek ki korábban a rendszerből, és a járulékokat tényleg fizessék be, vállaljanak a közterhekből a továbbiakban is rájuk háruló felelősséget.
Még egyszer azt javaslom, elnök úr, hogy bizottságunk mintegy állásfoglalással a végén majd zárja le ezt a vitát, mely szerint a gazdasági bizottság egyetért az aktualizált konvergenciaprogramban megfogalmazott célokkal és annak megvalósításával. Éljünk azzal a lehetőséggel, amit a vitaanyag összeállítói fölkínálnak, hogy Brüsszel felé is rendszeresen és folyamatosan számot adnak az intézkedések megtételéről, mi magunk is éljünk ezzel a lehetőséggel, hogy időnként térjünk vissza! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bencsik képviselő urat illeti a szó, és felhívom a figyelmet, hogy fél órája van a miniszterelnök úr válaszadásával együtt a képviselő asszonynak és az uraknak.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelet Miniszterelnök Úr! Kétségtelen, hogy ennek a konvergenciaprogram-tervezetnek van egy pozitív hozadéka, oly mértékű bizonytalanságot tartalmaz az önkormányzati rendszer jövőjére vonatkozóan, hogy választási kampány ide vagy oda, valami kis felelősséget érző helyi politikus nem megy felelőtlen kampányígéretek útjára. Ez egy pozitív hozadék - jelentsük ki! Legalább ebben a választási kampányban felelőtlen ígérgetések, ígérgetési verseny nem lesz helyi szinten.
Azt is leszögezhetjük, hogy a Magyar Köztársaság polgárai valamely településen, legalábbis valamely település közigazgatási területén élik az életüket, és ott a mindennapi ellátásukat hatályos jogszabályok alapján az önkormányzatok kötelező alapfeladatként biztosítják. Ez a tervezet ezekkel az alapfeladatokkal nem túlságosan sokat foglalkozik, ugyanakkor kiolvasható belőle mintegy 100 milliárd forintos úgymond megtakarítás vagy elvonás ettől a területtől, az önkormányzatoktól. Tulajdonképpen az önkormányzatok területén élő és az államilag eddig biztosított és jogosan igénybe vehető szolgáltatásoktól való részbeni visszalépést vagy az ott élő emberek részbeni megfosztását jelenti. Ugyanarról kapunk képet ebben a tervezetben, amely képpel találkoztunk nyáron a parlament rendkívüli ülésszakán, amikor az önkormányzati reformcsomagról folytattuk a vitát. Akkor is elmondtuk: nem elegendő kimondani azt, hogy mekkora megtakarításokat kíván a kormányzat elérni az önkormányzatok működésének területén, hanem először is számba kell venni, hogy milyen feladatok ellátásával kívánjuk az önkormányzatok közreműködésével szolgálni a helyi lakosságot. Nem köszön vissza ebből a konvergenciatervezetből ez az alapkövetelmény. Jó lett volna, ha az elmúlt napokban az önkormányzati érdekszövetségeket megszólítja a kormány vagy legalábbis a pénzügyi tárca, és kikéri a véleményüket, úgymond bevonja őket ebbe a társadalmi vitába. Hiszen az önkormányzati szövetségek lefedik azt a közigazgatási egységet, amelyet Magyar Köztársaságnak nevezünk, és ahol tízmillió magyar állampolgár él.
Úgy látom a Göndör képviselő úr által majdhogynem zárszónak is beillő hozzászólás alapján, hogy a bizottság kormánytöbbsége el fogja fogadni, támogatni fogja ezt a konvergenciaprogramot, és ezt végre kívánják hajtani. Egy olyan időszakban kell ezt végrehajtani az önkormányzatok tekintetében, amikor is önkormányzati választás zajlik, október, november lesz az a hónap, amikorra az önkormányzatok meg tudják újra szervezni magukat, fölállnak a helyi képviselőtestületek és a közgyűlések. Ebben az időszakban nagyon nehéz őket bevonni bármilyen párbeszédbe, még az érdekképviseleti szervezeteket is, mert azok vezetésében is komoly változások szoktak ilyenkor végbe menni. Ez viszont azt jelentheti, hogy az önkormányzatok kimaradnak annak a lehetőségéből, hogy érdemben tudják befolyásolni a következő évi költségvetésnek az összeállítását, legalábbis ami a kormányzat általi összeállítását mint javaslatot fogja majd magába foglalni, és a következő esztendőben úgy kezdhetik meg a négyéves ciklusuk első évét, hogy nem tudják biztonsággal szavatolni azoknak az alapellátásoknak a zavartalan működtetését, amit egyébként a jogszabályok elvárnak és megkövetelnek tőlük.
Tehát az a kérésem, hogy ebben az átmeneti időszakban, ha ezt a programot jóváhagyják, akkor szíveskedjenek meglehetősen nagy, az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet szentelni az érdekegyeztetésre, az önkormányzatok megszólítására, hogy ha már ilyen jellegű pénzügyi megszorításokra készülnek, akkor legalább jussunk el odáig az elkövetkezendő hónapokban, hogy az önkormányzati kötelező alapfeladatok kerüljenek ismételten átvizsgálásra, behatárolásra, mellétéve azt, hogy mi mibe kerül, és akkor azt a központi költségvetés biztosítsa, és mondják ki végre az, hogy mi az, ami innentől kezdve nem garantált és kötelező önkormányzati feladat, az állam nem fogja támogatni, hogy világos képe legyen a településen élő embereknek arról, hogy a továbbiakban mi az, ami számukra jár alapellátásként, mi az, ami az önkormányzatok részéről adható, ha bírja a település ennek a finanszírozását, és mi az, amit saját otthoni, házi költségvetésükből kell finanszírozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Jelzésre:) Deák képviselő urat illeti a szó, majd Baráth és Podolák urak, és azt követően azt gondolom, csinálnék egy leltárt. (Jelzésre:) Kapolyi úr? (Dr. Kapolyi László: Ha lehet.) Akkor képviselő urak, kérem az idővel való gazdálkodást. Deák képviselő urat illeti a szó.
DEÁK ANDRÁS (KDNP): Először szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak, hogy az eddigi politikai kijelentésekkel szemben világos választ adott arra, hogy valóban két út van előttünk, a politika két oldala két utat kínált, és valóban a Fidesszel szembeni vádaskodások megszűnnek, tehát nem lehet azt mondani, hogy a Fidesz is ezt csinálná. Ezt nagyon szépen köszönöm, világos utak vannak, mi mást kínáltunk a választópolgároknak, akik elutasították a mi javaslatunkat, és elfogadták azokat az ígéretek, amelyek ugyan azóta nem valósultak meg, illetve homlokegyenest ellenkezőjét csinálja a kormány, de végül is demokratikus választáson történt mindez. De még egyszer leszögezem: a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt homlokegyenest mást kínált.
A másik megjegyzésem az, hogy a tegnapi előadásokon, ahol a gazdasági élet híres és tudós emberei előadtak, abban állapodtak meg, hogy ennek az egész konvergenciaprogramnak a legfontosabb eleme az, hogy közelít a valósághoz. Még nem éri el a valóságot, de már közelítenek a valósághoz azok az adatok, amelyek ebben a programban vannak. Csak megjegyzem, hogy az inflációra megadott 6,2 százalékról a mai elemzések már azt mutatják, hogy körülbelül 8 százalék, a nyugati elemzők 8 százalékos inflációval számolnak, és ennek megfelelően a jegybanki alapkamat is e fölött lesz, körülbelül 9-10 százalék körül. Mondják a közgazdász elemzők. De mindegy, valamennyire előrelépés történt, és ezt tényleg mi is örömmel üdvözöljük.
A közgazdaságban körülbelül két évig lehet előre látni, másfél-két évig. Minden, ami utána következik, az már politikai vágyálom és varázslás, amit egyszerűen ceruzavéget szopogató közgazdászok írnak le. Az elkövetkezendő másfél-két évben viszont hihetetlen megszorítások lesznek, és rögtön ide kapcsolódik egy konkrét kérdésem a miniszterelnök úrhoz, hogy a központi intézkedések hatására a gazdasági vagy a bruttó hazai termék növekedése 2,2, illetve 2,6 százalékra esik le, ha a központi intézkedések hatására visszaesnek a beruházások - zárójelben jegyzem meg, nyilván megnő a munkanélküliség is -, a 2009-es évre vonatkozó előrejelzés, hogy 2,6-ről 4,1-re növekszik a GDP, annak közgazdaságilag mi a magyarázata. Nem politikusként kérdezem. Mitől lesz ez jó? Ha a gazdaság növekedési sebessége csökken, elvonunk mindent központi intézkedések során, akkor utána miből lesz, mi lesz a forrása annak a dinamikus fejlődésnek, amit utána az anyag említ nekünk.
Azt mondta, hogy a politikusok nem adnak választ, hogy honnan kell elvonni. Az anyag 6. oldalán van a gazdaságpolitika alapelveiként megemlített igazságosabb közteherviselés. Felhívnám a figyelmet a következő egyensúlytalanságokra, ami a közteherviselésben van.
Először is a lakosság és a gazdasági élet szereplői közül a lakosság aránytalanul nagy terhet visel. Ez az első aránytalanság és egyensúlytalanság.
A második: a lakosságon belül a szegények és a gazdagok nem méltányosan viselik a terheket. Ez alatt azt értem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt óva inti a kormányozó koalíciót, hogy az egykulcsos adózásra beálljon. Nem méltányos, és ez nem az államszocializmusnak itt maradt diribdarabkája, ha jól emlékszem a kifejezésére, hanem a méltányosság és az igazságosság követeli meg, hogy akinek több jut, az többet is fizessen.
Az utolsó egyensúlytalanság, hogy a kis- és középvállalkozások aránytalanul többet fizetnek, mint a nagyvállalatok. Magyarországon a bankszektor az Európai Unióban kimagasló módon első a nyereségességet tekintve, több mint 25 százalékos haszonkulccsal dolgozik. Az energiaipar szereplői között, miközben rogyadozik a lakosság teherbíró képessége, a legjobban menő cég 29,6 százalékos haszonkulccsal dolgozott 2005-ben, és az átlag, az energiaipar átlagnyeresége 15,5 százalék volt tavaly. Nem engedhető meg, vannak egyensúlytalanságok, máshol kell elvonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Baráth képviselő úr, Kapolyi képviselő úr.
BARÁTH ETELE (MSZP): Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rettentő röviden, csak azért, mert elhangzott néhány százalék is és néhány mondat az EU-transzferekkel kapcsolatban, arra szeretnék tényszerűen válaszolni. De még azt megelőzően hadd hívjam föl mindenkinek a figyelmét, hogy itt a megszólalások nem politikaiak voltak, hanem inkább közgazdaságiak, annál is inkább érthetetlen számomra, hogy egy olyan anyagról, ami 2011-ig tartalmaz adatokat, GDP-növekedést, EU-transzfereket, miért csak az első két évre vonatkozóan hangzik el kritika, miért nem kerül elemzésre az, hogy ez milyen tendenciákat tartalmaz.
Konkrét válaszként: a cseheknél ugyan valóban 84 százalék volt, ezzel szemben Magyarországon 92 százalék alá soha nem ment, sem Boros Imre, se Baráth Etele idejében, átlagosan 94,8 százalék volt a fölhasználás. A veszteség technikai veszteség volt, döntő módon abból adódott, hogy olcsóbban lettek elszámolva különböző eszközök, berendezések, és már nem lehetett érvényesíteni. Ezek tények, ezt mindenki elismerte eddig.
Matolcsy úrnak pedig a 2 százalék felhasználással kapcsolatban hadd mondjam, ha meg tetszik nézni a 25. oldalon a táblázatot, ott már 2009-ben 3,2 százalék, 2011-ben 3,5 százalék az EU-transzfer. Ez abból adódik, hogy már maga az Európai Unió nem évekre arányosan osztja el a hétévi pénzfelhasználást, hanem növekvő mértékű, éppen az egyes országok felkészülésének támogatása érdekében. A 2007-ben meginduló beruházások leszámlázása körülbelül 2008, 2009, 2010 körül várható, ezért nem is 2013-mal fejeződik be, hanem 2015-ben a teljes EU-keret fölhasználása. Ezért maga az Unió számítása szerint körülbelül 2011-13 között lehet elérni majd az 5-6-7 százalékot is, hiszen ez ilyen meredek görbe. Sajnos az élet ilyen, és ezt nemcsak mi mondjuk így, hanem az Unió is. Ebből adódóan tehát azok a számok, amelyeket a Pénzügyminisztérium letett, teljes mértékben korrektek, és egyébként a gazdaság és az államháztartás teherbírását is jól fejezik ki.
ELNÖK: Köszönöm. Kapolyi úr!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A legelső megjegyzésem az lenne, hogy megnyugtatónak hatott számomra, hogy több olyan kijelentés is elhangzott, hogy vannak olyan információk Brüsszelből, hogy ezt a programot el fogják fogadni. Ez azért lényeges, mert ezek szerint mind a két csatornán most már inkább pozitív információk, illetőleg impulzusok áramlanak Magyarországról Brüsszelbe, és nem az történik, hogy az egyik csatornán pozitív, a másik csatornán pedig negatív információk mennek ki. Ez azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb mindenki, aki arra illetékes, át fogja érezni annak a felelősségét, hogy a saját nemzetgazdaságáról a saját érdekében lehetőség szerint korrekt, és amennyiben lehet, pozitív információt adjon.
A másik, hogy itt elhangzottak történelmi nevek. Elég átfogó történelmi ívet lehetne hozzájuk kötni. Én ezt a programot azért tartom nagyon fontosnak, és azért tartom nagyon lényegesnek, hogy a kormány ezt fölvállalta - és természetesen ha szavazásra kerül sor, én ezt meg fogom szavazni -, mert nem ártana a mindennapos politikai vitákon egy kicsit felülemelkedve figyelembe venni azt, hogy a társadalom tulajdonképpen az elmúlt száz év során most körülbelül ötödször kezd hozzá egy ország-újjáépítéshez. Egyszer létrehoztunk valamit az Osztrák-Magyar Monarchia keretében. Ezt az első világháború és Trianon úgy ahogy volt, tönkretette. Utána a mainál lényegesen nagyobb politikai összetartással, de közel tíz év alatt - tehát '20 és '30 közé teszem, főleg Bethlen és Klebelsberg koncepcióját említeném, talán Matolcsy miniszter alá tud támasztani - egy évtized alatt egy nemzetközileg is versenyképes feldolgozóipart hozott létre az ország, ami tönkrement a második világháborúban. Aztán utána megint csináltunk valamit, ezt megint le kellett bontani. Kevés szó esik arról - anélkül, hogy itt most egymásnak címkéznénk -, hogy ki tehet arról a tényről, hogy egy világszínvonalú magyar mezőgazdaság gyakorlatilag teljesen tönkrement, szétesett, piacait elvesztette, és a sokat emlegetett és joggal emlegetett szegénység, munkanélküliség nagymértékben azokon a helyeken van jelen, ahol például minden feltételrendszer előzetes tisztázása nélkül a termelőszövetkezeteket szétverték, és az emberek a termékeiket nem tudják értékesíteni. Nem ártana azért egymás között, amikor ezekről a döntésekről szavazunk, ezekről is mindenképpen érdemes lenne gondolkodni.
Megütötte a szememet vagy a fülemet, hogy az Európai Bizottság ajánlása szerint a GDP-t a Cobb-Douglas-függvény alapján kell számolni. Vannak ma már ennél korszerűbb termelési függvények is. Én főleg azt hiányolom ennek a Cobb-Douglas-függvénynek az alkalmazásánál, hogy a konvergenciaprogram egyik nagyon fontos célkitűzését, a műszaki fejlesztést kevésbé tudja figyelembe venni, lényegében véve a tőkével és a munkával számol, és kevésbé a műszaki fejlesztéssel. Nyilvánvalóan majd lesz valaki, aki figyelmezteti őket erre.
Végül azt szeretném mondani, hogy talán azt is számba kellene venni amikor az ellenzék a fejünkre olvassa, hogy milyen helyzetbe hoztuk az országot, hogy közben kialakult egy olyan multikulturális világgazdaság, amire már egészen más törvényszerűségek az érvényesek, mint amiben korábban gondolkoztunk. Az energiapolitikában vajmi kevés ráhatásunk van arra, hogy a szénhidrogének 75-80 százaléka az iszlám kultúra kezében van, és nem mi vittük föl 70 és 80 dollár közé az olaj világpiaci árát. Ehhez nagyon gyorsan fölzárkóztak mindazok, akiknek a kezében földgáz-előfordulás van, és ez ellen kompenzációval lehet csak védekezni. Természetesen ezt a kompenzációt mindenképpen úgy kell elosztani, hogy az alapvető jelszó az legyen - ezt szociáldemokrataként is mondom -, hogy fizessenek a gazdagok, és nyilvánvalóan védjük a szegényeket. Hogy ezt konkrétan hogyan lehet lebontani, az nyilván számítások kérdése, és mindenképpen támogatom a programban a 2008-ra bevezetendő vagyonadót. Ezt még fontosabbnak tartom, mint azt a vitát, hogy egykulcsos vagy kétkulcsos legyen az adórendszer. Azt én természetesnek, sőt szükségesnek tartom, a politika hitelessége szempontjából meghatározónak tartom, hogy a társadalom lássa azt, hogy határozott lépések történnek a jövedelemkülönbségek okozta vagyoni különbségek kiküszöbölésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Podolák urat illeti a szó.
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Tekintve, hogy felszólítottak, hogy rendkívül rövid legyek, egyet szeretnék kihangsúlyozni az elején: én nem tartom Matolcsy urat ceruzavéget rágó közgazdásznak, és a távolba meredő tekintetével nem rossz számokat néz, és nem vizionál ezekben a kérdésekben. Úgyhogy úgy gondolom, minden közgazdásznak megvan a joga, hogy véleményt mondjon, és ettől még nem ceruzavégrágó. (Derültség.)
A másik, amit feltétlen fontosnak tartok kihangsúlyozni - ezt a vitát lehetne folytatni, itt populáris szövegek elhangzottak, de ebbe nem is kívánok belemenni, lesz még módunk erről vitatkozni. Egyet nagyon fontosnak tartok, hogy az elmúlt 16 évben az első kormány, amely meg tudja és meg meri lépni egy választási időszakban, hogy államreformot és reformokat léptessen életbe, és reményeim szerint következetesen végrehajtson. Lehet sok mellébeszéd, lehet sokféleképpen kritizálni, de úgy érzékelem, hogy ezt a bátorságot azok a meghatározó személyek az ellenzéki padsorokban, ellenzékiek, akik itt a mai gazdasági bizottsági ülésen részt vettek, ezt megerősítették.
A másik, ami szeretnék kihangsúlyozni és kérni a tisztelt gazdasági bizottságtól, hogy egy olyan léptékű programról van szó, ami most előttünk van, és vélhetően a hónap végén aláírásra kerül - és örömmel hallottam, hogy ellenzéki képviselőtársaim is azt erősítették meg az információik alapján, hogy egyértelműen szinte biztosra várható Brüsszel jóváhagyása -, hogy ezt a programot erősítse meg a gazdasági bizottság egy állásfoglalással, hogy ezt a programot mindenféleképpen végrehajtandónak tekintjük, és folyamatosan számba vesszük a gazdasági bizottságban a teljesítést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterelnök urat illeti a válaszadásra a szó.
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a konzultáció lehetőségét. Az első eredmény mindenképpen valóban az, amiről itt többen is szóltak, hogy ezek szerint az elmúlt napokban megváltozott az a véleménye az ellenzék legnagyobb pártjának, hogy tudniillik, a programot Brüsszel nem fogja elfogadni. Varga Mihály egypár nappal ezelőtt még ilyen tartalmú nyilatkozatot tett. Ha jól értem, ma ettől eltérő a nyilatkozat. Szerintem ez egy fontos politikai hozadék, ha valóban így látja az ellenzék. Hozadék az is, ha érdemi szakmai kérdésekről válthatunk szót. Köszöntöm azt a tónust, amelyet Matolcsy képviselő úr, korábbi miniszter használt. Engedje meg, hogy ugyanazzal a fajta tisztelettel megpróbáljak önnel vitatkozni. Számokat fogok mondani. A számoknak megnevezem a pontos forrását. Azt kérem mindazoktól, akik ebben az ügyben állást kívánnak foglalni, ellenőrizzék a számokat, hátha közelebb jutunk a valósághoz.
Az első nagy kérdés, hogy vajon a járulékcsökkentés okozott-e foglalkoztatásbővülést és okozott-e gazdasági növekedést Magyarországon. Én magam is közgazdász lennék, legalábbis végzettségem szerint, beszéljünk akkor nagyon szakmai alapon.
Egy pillanatra adjuk meg egymásnak azt a tiszteletet, hogy ha foglalkoztatottságról beszélünk, akkor ne munkanélküliségről beszéljünk, mert hiszen tudjuk egymásról és feltételezzük, hogy tudjuk, a kettő között mi a különbség. A foglalkoztatási statisztika Magyarországon két egymástól eltérő bázison nyugszik. Hála istennek mind a kettőt fogjuk tudni használni majd. Az egyik, amely a Központi Statisztikai Hivatal alapvetően megkérdezésre alapuló módszertanára épül: mindazok, akik azt nyilatkozzák, hogy az elmúlt időszakban valamennyit dolgoztak, ők foglalkoztatottnak számítanak, ők bevallják. Egyébként nagyjából erre a számra hivatkozott Matolcsy úr, de ennek a számnak az értelmezéséhez majd még hozzá fogok segíteni. Van egy másik, egy nagyon pontos statisztika, ahol nem megkérdezik az embert, hanem megnézik, hogy hány ember után fizettek társadalombiztosítási járulékot. Itt nem lehet mellébeszélni, ráadásul a foglalkoztatás kifehérítéséről van szó, itt a legális foglalkoztatásról beszélünk, ennek van egy nagyon pontos adatbázisa, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál meg lehet nézni, hogy ki után fizetnek tételes egészségügyi hozzájárulást. Két különböző adatot fogunk kapni, de mind a két adat alkalmas arra, hogy bizonyítsa a kormány álláspontjának helyességét, és cáfolja Matolcsy miniszter úr állítását.
Kezdjük az elsővel. Meg tudom erősíteni, hogy 1998 januárja és mondjuk 2002 vége között - ez egy ötéves teljes szakasz, mert év elejétől év végéig mondom - Magyarországon a foglalkoztatás összességében, ha ezt bevallás alapon nézzük, megkérdezés alapján, 220 ezerrel nőtt; Matolcsy úr azt mondja, hogy 230, nincsen nagy különbség. Igaz. Látszólag bizonyítaná Matolcsy úr állítását. No, de nem vagyunk ennyire felszínesek, ezért megpróbálunk közelebb lépni az igazsághoz. Kiderül, hogy ebből a 220 ezerből 120 ezer - kereken 120 ezer - 1998. január 1-je és 1998. december 31-e között egyetlenegy évben teljesül, a kormányváltás évében. A kormányváltás évében 3 millió 640 ezerről 3 millió 760 ezerre növekszik a foglalkoztatás, Matolcsy úr még nem miniszter, az ő elképzelései még nem hatnak a kormányban, az új kormány is éppen hogy csak megalakul, még csak ott tart, hogy hozzányúl a tb felügyelőbizottságához, és leváltja a Postabank vezetőjét, és nincsen semmilyen járulékcsökkentés. Járulékcsökkentés nélkül a 220 ezerből megtaláltunk 120 ezret. Marad összesen százezer.
'99-ben már van járulékcsökkentés. 1999 januárjától 2001 első negyedévéig tart összességében, két éven keresztül tart összesen a foglalkoztatás bővülése. Ekkor találjuk meg a következő százezer főt. Ebben az időszakban összesen, arányosan számítva - mert e tekintetben tisztességes szeretnék lenni, hiszen több lépcsőben van járulékcsökkentés -, összesen és arányosan 5,3 százalék járulékcsökkentés van. Milyen érdekes! Több mint két év alatt 5 százalékot meghaladó járulékcsökkentéssel kevesebbet nő a foglalkoztatás, mint előtte egy év alatt járulékcsökkentés nélkül.
Aztán még tovább megyek. Az ezt követő közel két évben, 2001 elejétől 2002 végéig újabb közel 5 százalékos járulékcsökkentés van arányosan. Talán mondanom sem kell: mit gondolnak, növekedett-e a foglalkoztatás? Egyáltalán nem. A grafikon azt mutatja (Felmutatja.), hogy a bevallott foglalkoztatás növekedése és a járulékcsökkentés között érdemben korreláció nem mutatható ki. A legnagyobb foglalkoztatásbővülés akkor következik be, amikor nincs járulékcsökkentés, majd a járulékcsökkentés időszakában van olyan időszak, amikor van egy, a korábbiakhoz képest egyébként szerényebb foglalkoztatásbővülés, később pedig még az sincs.
Mi több, azt is látjuk egy másik ábrán (Felmutatja.), hogy 2001 első negyedévétől, amikor már teljes egészében kibomlik a belső keresletélénkítésnek és a járulékcsökkentésnek a politikája - Matolcsy úr a miniszter -, negyedévről negyedévre csökken a gazdasági növekedés üteme. Bár még másfél év van a választásokig, és nyilvánvalóan az akkor kormányon levő pártnak is közvetlen politikai érdeke lenne, hogy nagyarányú adócsökkentéssel és további járulékcsökkentéssel dinamizálja a gazdaságot, tétlenül nézi, hogy nem nő a foglalkoztatás, tétlenül nézi, hogy csökken a gazdaság növekedésének üteme. És akkor nem alkalmazza azt a receptet, amelyet Magyarországnak most ajánl.
De ennél van egy rosszabb hírem is önök számára. Az tudniillik, hogy meg lehet nézni, hogy mi a tartalma annak a statisztikának, ahol már felelősség is van, merthogy ki után fizetnek járulékot, mennyi a legális foglalkoztatás. És tudják, mit lehet látni? Hogy 1998-ban 3 millió 720 ezer ember után fizetnek járulékot, 2002-ben 3 millió 450 ezer után. A kettő között 270 ezerrel csökkent, csökkent. Selmeczi képviselő asszonynak van társadalombiztosítási ügyekben tapasztalata, kapcsolata, kérem, hogy ellenőrizze. Sok vitám volt ebben az önök pártelnökével is. Így nézi ki ez a grafikon. (Felmutatja.) 3 millió 719 ezer - én 20-ra kerekítettem -, 3 millió 450 ezer.
Ez egyébként azt mutatja, hogy a bérekre - ez a nagyarányú minimálbéremelés időszaka -, a bérköltség egészére sokkal érzékenyebb a foglalkoztatás, mint azok egyik elemének, a járuléknak a szintjére. Azaz, miközben nagy tisztelettel figyelem a növekedéspárti gazdaságpolitikusok érvelését, azt tudom mondani, hogy a rendelkezésünkre álló statisztikák nem bizonyítják, hogy akár csak foglalkoztatást, akár növekedést generált volna ez a politika.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsen ennek a politikának létalapja. Biztosan van. De ha van is, sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan ezt sokan gondolják. És azt is el kell önöknek mondanom, hogy miközben ez a vita régóta tart, ezekre a tényekre sem önöktől, sem az önök tanácsadóitól érdemben cáfolat és válasz nem érkezett az elmúlt időszakban. Az a meglehetősen leegyszerűsítő mondat szokott elhangzani, mint ma is, hogy növekedett 230 ezerrel a foglalkoztatás, és lám, lám, akkor ez itt van. Hát nem ezt látjuk.
Csínján kell bánni az adatokkal! Mondom ezt Márton képviselő úrnak, aki Portugáliával példálódzik, azért, mert természetesen önöknek nemcsak joga, hanem kötelessége engem figyelmeztetni, amikor én pontatlanul fogalmazok, vagy éppenséggel nem az történik, amit mondok, de akkor különösen hitelesen ez a kritika, ha önök képesek hasonlóan az önök által elvárt hitelességgel nyilatkozni.
Itt van nálam az Ecostat kimutatása arról, hogy hogyan is alakulnak az államadósságok. Ön Portugáliát hozta példaként, gyorsan ugrok a Portugália sorra. Ön azt mondja, hogy Portugáliában 15 százalékkal csökkent az államadósság. Az az igazság, hogy ilyenről az Ecostat nem tud. Ez nem azt jelenti, hogy ez nem történt meg, de az Ecostat ilyenről nem tud, az államadósság-GDP-arány természetesen. Az Ecostat arról tud, hogy Portugáliában a kilencvenes évek közepén csökkenő államadósság trendjét - nagyjából az volt a trend, mint nálunk, lecsökkent 54 százalékra - az elmúlt időszakban egy jelentős növekedés váltotta fel, méghozzá úgy, hogy ennek a végén ők is túllépték a 60 százalékot, tavaly már 64 százalékon voltak. Az elmúlt 8 évben a 64-hez képest több mint 10 százalékos növekedés volt. Ez sem azt jelenti, hogy önnek nincsen igaza, képviselő úr, de azt tudom mondani, hogy az Ecostat erről nem tud, gyanítom, hogy akkor Portugália sem.
Ami a kis- és közepes vállalkozások támogatását illeti - Széchenyi-terv. Sokra tartom azt a politikai sikert, amelyet Orbán Viktor kormánya a Széchenyi-terv propagandájában elért. Összefoglalatot fogok mondani, nagyon sok sorból áll össze. 1998 és 2002 között összesen 18.643 kis- és közepes vállalkozásnak adott különböző típusú támogatási eszközökkel támogatást az akkori kormány. 18.643. Négy évvel később, 2003 és 2006 eleje között ennek a négyszeresének, 75.803 vállalkozásnak. Az összes forrás, ami a két ciklusban megmozdult az önök által etalonnak tekintett időszakban, 71 milliárd 579 millió forint. A következő ciklusban 612 milliárd 830 millió forint. Ezekben még a tőkejuttatásos állami támogatások keretében is, amelyre önök oly büszkék, azt lehet mondani, hogy a tőkejuttatás körében is éppen egy nagyságrendi különbség van a két ciklus között - és láss csodát! - nem a korábbi javára.
Nem állítom azt, hogy van két út. Azt állítom, hogy van két javaslat és irány. Hogy mind a kettő egyformán járható lenne, ezt nem állítom. Azt állítom, hogy politikai értelemben az, amit önök mondanak, csábító mákony és sok tekintetben folytatása az elmúlt évek kritizálható, sok ponton kritizálható politikájának. Mit üzen Magyarországnak? Önök azt mondják, hogy tudják mit?, továbbra sem kell erőfeszítés. Tudják mi kell? Majd mi csökkentjük az adókat, adunk vissza nem térítendő támogatást, a vállalkozókat fel fogjuk tőkésíteni, nem kell erőfeszítés, és ez rendbe teszi az ország dolgát. A legnagyobb őszinteséggel mondhatom, azt hiszem, hogy nagyjából éppen annak van szerepe abban, hogy Magyarországon ma kell fordítani a gazdaságpolitika kerekén, hogy többé-kevésbé ezt a politikát csináltuk hat éven keresztül. Azt mutatják ezek a példák, hogy ma nem az történik, amit önök mondanak. Egyetértek azzal, hogy ez politikailag vonzó. Hát, ki az a választó, aki ha kell választani a két program között, hogy tudjátok mit?, csökkentem az adókat, és semmi dolgotok nincsen, majd megoldódik ez magától, sőt még pénzt is adok nektek - A verzió. B verzió: hozzányúlunk valamennyi társadalmi, gazdasági, nagyon sok alrendszerhez, jelentős alkalmazkodási kényszer van, átrendezzük a jövedelmi és felelősségi viszonyokat. Ha azt kérdezik tőlem egyszerű választóként - aki ilyen mögé nem lát, hanem hallja önöket, meg hall bennünket ebben az ügyben -, hogy melyik a szimpatikusabb, be kell valljam, ha szimpátiakérdés, akkor azt tudom mondani, hogy csökkentsük az adókat, adjunk vissza nem térítendő támogatást, de minél többet. Az a szimpatikusabb.
2002 májusa volt az első olyan hónap, amikor az éves költségvetési hiányt az év ötödik hónapjára több mint 90 százalékban teljesítettük. A választási költségvetés miatt mondom Selmeczi képviselő asszonynak. Akkor az, ami nem vádolható, az új kormánynak a 100 napja. Bizony azt hiszem, hogy ha ebben az ügyben megpróbálunk szakmai beszélgetést folytatni, akkor muszáj hozzátenni - végre talán kellő bölcsességgel -, hogy valami ott, azon a környéken talán félrecsúszott. És higgyék el, nincs az a kormány, amelyik ellensége önmagának! Ugye, nem képzelik rólam, hogy ha egyébként egy percig is hitelesnek gondolnánk azt a politikát, hogy nem kell mást csinálni, mint járulékot csökkenteni, és akkor megoldódik a dolog, sőt még lehet adni még egy havi nyugdíjat, akkor a magyar miniszterelnök e helyett inkább azt választja, hogy átalakít mindent, és szűkíti a költségvetés forrásait?! Mi sok rosszat képzelhetünk el egymásról, de azt még sem akkor képzelhetik, ha azt gondolják, hogy én magam vagyok az ördög, hogy magamnak rosszat akarok. Ha egy percig is hinném, hogy van egy olyan út, hogy semmi mást nem kell tenni, sok pénzt adni a költségvetésből valakinek, meg csökkenteni az adót, és ezzel megoldottuk a dolgunkat, gondolják, hogy nem ezt tenném?! Gondolják, hogy itt vitatkoznék önökkel és az országgal, hogy arra nincsen út?!
Nagyon fontos, hogy ha egymással vitatkozunk, akkor azt kellő belátással és szakmai jóhiszeműséggel tegyük. A nettó EU-transzferek mértéke, ahol a befizetések és a brüsszeli magyarországi kifizetések vannak, nem keverendő össze azzal, hogy összességében mennyi forrást kap Magyarország. Valóban ez felépül 3-4 százalék közé. De olyan könnyű azt mondani, tudja, miniszter úr, hogy lassú a kifizetés. Azon túl, hogy Baráth képviselő úr, volt minisztertársunk érveléséből talán ki is derült, hogy ez nem igaz, itt van valahol nálam egy táblázat, ami arról szól, hogy 1998 és 2002 között, már az EU-csatlakozás környékén vajon mennyi volt a pénzek lehívása. Olyan jó, hogy már mindannyian kormányoztunk. Mit gondolnak, hogy amikor - egy kedvezőbb számot mondok, mert ennél rosszabb szám is van - 2000-ben már stabilan kormányoztak, és 64 milliárd forintra lehetett volna kötelezettséget vállalni, összességében mennyi átutalást sikerült teljesíteni abban az évben Magyarországra? 11 milliárdot a 64-ből. Tizenegyet. Az kevesebb, mint 20 százalék. Mostanra pedig az az arány, amit a miniszter úr, képviselő úr mond. Hatalmas rendszereket kell fölépíteni, hatalmasakat. 3-4 százalékközépre fog felfutni természetesen az EU-transzferek mértéke nagyjából 2007 után 2009-2010-ben. Egyébként pedig 4 százalék nem is lehet, hiszen Matolcsy úr pontosan tudja, hogy a berlini formula alapján állított korlát azt jelenti, hogy 3,5-3,6 környékén lesz a vége. Tehát 4 százalék fizikailag nem lehet, olyan európai szabály van, ahol van egy ilyen "cap", egy plafon, egy tető, egy sapka. Önállóan vitatkozunk természetesen ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról, parlamenti vita is lesz, azt is meg fogjuk majd vitatni egymással, azt is.
Ha Selmeczi képviselő asszony ezt a dokumentumot olyan alaposan tanulmányozta át, mint amilyen figyelmesen hallgatta a tegnapi nyilatkozatot, akkor azt kérném még tőle nagy tisztelettel, hogy tessék még egy kis energiát erre fordítani. A tegnapi nyilatkozat, amely hála istennek szó szerinti szövegében kint van az interneten, azt mondta, hogy nem fenyegetett az államcsőd, sőt nem fenyegetett a pénzügyi csőd, ezért ha e tekintetben nézzük, akár a korábbi politika még folytatható is lenne. Nem azért kell változtatni, mert itt lenne az állami vagy itt lenne a pénzügyi csőd. Egyszer. Tehát talán csak fél füllel hallgatta a híreket, és ennek tudható be a dolog.
Nézzék! A nagy a jólét vitára - itt fog ez maradni most már közöttünk. Ugye, nincsen önök között senki, aki azt állítja, hogy van a magyar gazdaságtörténet első 40 évében még egy olyan periódus, mint nagyjából 2000 és 2006 között, ahol ilyen rövid időszak alatt, négy év alatt lényegében a jövedelmek vásárlóértéke közel 50 százalékkal növekedett. Aki - hogy mondjam - nem politikai verekedést akar csinálni, hanem valamennyi felelősséggel nyúl ehhez a kérdéshez, az azt mondja, hogy te jóságos ég. Amikor - nyilván önök is - találkoznak nyugati elemzőkkel, politikusokkal, és mondjuk elmondják, hogy 2002 és 2001 környékén a két kormány egymás után döntött úgy, hogy a különböző köztisztviselők, közalkalmazottak jövedelmét, béreit egymás után mintegy 50 százalékkal növelték, és ha angolul folyik a beszélgetés, és azt mondják, hogy "we have increased the salaries by fifty percent", akkor visszakérdeznek, hogy "fifty or fifteen". És amikor megerősítik, hogy fifty volt, akkor nem akarják elhinni, azt mondják, hogy ilyen nincsen. Európában 50 százalékkal a jövedelmeket nem lehet emelni. És pontosan tudjuk, hogy ami történik, az részben abból származik, hogy elindul egy hihetetlen jövedelemkiáramlás. Hogy egyébként az ország ennek örült? Persze! Hogy húsz év egy helyben járás után társadalmi értelemben megérdemelte? Persze! Ha a nagy a jólétet ön a luxemburgi átlag-életszínvonalhoz érti, akkor ez nem így van, ha az azt megelőző húsz évhez, akkor bizony igaz.
Nézze! Lehet vitatni, hogy mi a választási kampányban mit mondtunk. Azt mondom, hogy igen, én legalább mondtam kritikus mondatokat. De tudja, olyan sokat segítene az országnak, ha annak a kritikai attitűdnek csak egy csekély részét önök önmaguk számára mércének tekintenék, és végiggondolnák, hogy vajon helyes volt-e az országnak azt mondani, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, még azt is elvenni, ami valóban megvolt neki. Vagy talán az maga volt az igazság? Vagy az talán maga volt az igazság, hogy csökkentjük 10 százalékkal a járulékot és abból még lehet fizetni 14. havi nyugdíjat is? Ki volt az, aki tovább fokozta a szociális vágyakat? Úgy, hogy még erőfeszítést sem kell tenni, sőt.
Ha politikai számonkérőszéket csinálunk gazdaságpolitika helyett, Selmeczi képviselő asszony, akkor azt javasolom, hogy csak annyi erőt a politikai riválisok számon kérésében, mint amennyi elszántságot az önmagunk politikájával való szembenézésre. És higgye el, ez nagyban fogja növelni nemcsak az önök, hanem az egész politikai elit szavahihetőségét.
Mindaz a forrás, ami Magyarországon fejlesztésre rendelkezésre fog állni, ami valóban ebben a ciklusban el fogja érni a 700, 800, 900 milliárd forintot, egy közös nagy felelősség, hogy ez döntően a hazai nemzeti ipar számára teremtsen korszerűsödési lehetőséget és piacot, tisztességes eszközökkel, de nyilván védve őket.
Ez a pénz két nagyságrenddel több, mint amennyi '98 és 2000 között kkv-támogatásra fordítható volt, igaz, ez sok esetben piacot jelent. Átfogó program készül, nagyon remélem, hogy mire a parlamenti vitára sor fog kerülni, szeptember közepén, részletesen is láthatják majd ennek a programnak legalább egy-két elemét, ami nem egyszerűen csak arról szól, hogy hogyan próbáljuk meg ezt iparkorszerűsítésre és a nemzeti ipar megerősödésére fölhasználni, mint piacteremtést, hanem közvetlen támogatásra is. Igen. Valóban nem a név fontos. Az Új Magyarország fejlesztési programnak egyik karakteres eleme lesz a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésének programja.
Mitől növekszik a GDP már 2009-től? Hát részben önmagában visszatér az alappályájára, hiszen látják, '97 az első év, amikor már 4 százalékkal növekszik, és onnantól a hosszú távú trend ez a nagyjából 4 százalékos növekedés. Azaz, ha az alapegyensúlyi állapot létrejön, akkor önmagában ennek a 4 százaléknak egy erős vonzáspontja. De ez nem elég válasz. Ebben az időszakban érdemi belső piacbővülés van már. Látja a táblázatokból talán, az anyag legvégén, ott reáljövedelem-bővülés van, sőt reálbér-növekedés van 2009-ben, növekszik a hazai piac 2009-ben. Igaz, hozzáteszem, - az anyagból ez kiderül -, hogy nagyjából a bérek növekedésével úgy számolunk, hogy az nem éri el a GDP 4 százalékos növekedését, de az előző két évhez képest ez növekedést jelent.
Harmadrészt ott van egy nagyon erőteljes elem, a fejlesztések, beruházások összege. Magyarországon a GDP felhasználási oldalán akkor már 25 százalék fölé növekszik a beruházási hányad, ez magasabb, mint az Európai Unió 22-23 százaléka. Ezek a források, és akkor van egy sor non-keynesi eszköz, amelyről még a következő másfél évben sokat kell beszélni, hogy hogyan lehet egyébként a közteher aggregált szintjének változatlan hagyása mellett belső szerkezeti változtatásokkal és egyéb eszközökkel, az üzleti környezet javításával növekedéspárti politikát támogatni.
Amit nagyon tudnék javasolni, mert láthatólag azért a részletekben már itt sok a vita, hogy én legitimnek tekintem, és tudomásul veszem, hogy azt mondják önök, hogy van egy konzisztens növekedéspárti politika azokkal az eszközökkel. Azt kérném, hogy mutassák be teljes részleteiben, számokkal. Mutassák be, hogy mit fog az okozni, olyan mélységben, amilyen mélységben a konvergenciaprogram ezt kiszámolja. A Pénzügyminisztérium és a Pénzügyminisztériummal együttműködő valamennyi állami kormányzati szerv valamennyi szükséges adatot megad. Mutassák ki, hogy milyen modellek alapján jutnak el oda, amit önök mondanak.
Miután önök nagyon sokszor hivatkoznak ír, dán, holland, egyéb példákra, csak felhívom a figyelmüket, hogy érdemes - ha Matolcsy úrtól származnak ezek a példák, akkor személy szerint -, érdemes ezeknek a példáknak a kiigazítási elemét is nyilvánosságra hozni. Érdemes, mind a dán, mind a holland esetben. Tessék megnézni, mi történik ott a közszférában! Tessék megnézni, mi történik a szociális transzferekben! Valahogy önök ezekről a részekről mintha nem szólnának. Figyelmükbe ajánlom, hogy az, amit önök mondanak, mert nem szeretném a vitát továbbvinni, az az igazságnak csak egy kicsi, és még csak nem is a nagyobbik része. Mert azoknak a programoknak egy sor olyan súlyos eleme van, amelyeket önök úgy látom, mintha direkt feledésben szeretnének hagyni. Nincs sem a dán, sem az ír, sem egyéb példákból olyan, amikor egy ilyen típusú programot kizárólag az állami támogatások további növelésével, adócsökkentéssel és a köz- és magánfelelősség újrarendezése nélkül meg lehetne valósítani. Ez az igazság másik darabja.
Nagy öröm volt számomra, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Bizottság! Érkezett egy javaslat, ez a javaslat pedig úgy szólt, hogy a mai bizottsági ülés összefoglalójaként egy állásfoglalást adjon ki a bizottság. Erre a Házszabály szerint lehetőség van.
Döntés állásfoglalás kiadásáról
Kérdezem a bizottság tagjaitól, ki ért egyet, hogy kiadjuk ezt az állásfoglalást. (Szavazás.) Tizennégy. (A bizottság munkatársa: Tizenhat!) Ki nem ért egyet? (Szavazás.) Tizenkettő. Köszönöm szépen. A bizottság állásfoglalás kiadása mellett döntött.
Akkor engedjék meg, röviden megpróbálom ismertetni, és amennyiben bárkinek észrevétele van, az kérem, jelezze. A Magyar Köztársaság 2006. évi konvergenciaprogramjáról szólna maga az állásfoglalás.
A reálkonvergencia-növekedés és fejlődés csak egyensúlyi állapotban lehetséges. Ezért a gazdasági bizottság támogatja a gyors, 2009-ig tartó egyensúlyteremtési folyamatot, amelyben a gazdasági és a társadalmi egyensúly fenntartására törekszik a kormány. Az egyensúlyőrző növekedés feltételezi, hogy sor kerül az államháztartást érintő, a programban szereplő átfogó reformok megvalósítására, és ehhez a szükséges törvény módosításában a gazdasági bizottság a továbbiakban együttműködik. Az egyensúlyteremtéssel, a meghatározóvá váló reformokkal párhuzamosan Magyarországon jelentős fejlesztésre kerül sor a gazdaságban. A fejlesztések hozzájárulnak a gazdaság szerkezetének további átalakításához, modernizációjához. A magánszektor növekvő aktivitását a stabil makrogazdasági környezet ösztönzi. A működő tőke beáramlását a folytatódó infrastrukturális fejlesztések támogatják. Az egyensúlyteremtéshez, a tartós növekedés feltételeinek megteremtéséhez, a gazdaság további modernizációjához szükséges intézkedéseket a konvergenciaprogram megfogalmazásában a testület támogatja. (Dr. Selmeczi Gabriella jelentkezik.) Öné a szó, képviselő asszony.
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Ügyrendi kérdésem lenne, nem tudom, hogy a szavazás után mondjam el, vagy pedig előtte.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy most már fölösleges, a szavazás előtt kellett volna, ha avval kapcsolatos, hogy lehet-e állásfoglalást kiadni.
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Még nincs szavazás.
ELNÖK: Az állásfoglalás kiadását kívánja a képviselő asszony?
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Nem, nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a vitát folytatnánk, a miniszterelnök urat elengedném, hogy további közfeladatának tegyen eleget, és természetesen folytatjuk a vitát. (Gyurcsány Ferenc kezet fog az elnökkel, majd távozik az ülésről.)
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Nem a vitát, ügyrendi állásfoglalást. (Zaj.)
ELNÖK: Képviselő asszony, öné a szó.
Dr. Selmeczi Gabriella ügyrendi javaslata
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy olyan ügyrendi kérésem, előterjesztésem lenne, hogy az ellenzéki képviselők szeretnének egy kisebbségi nyilatkozatot is megfogalmazni. Csak gyengén és halkan tenném hozzá, hogy ha előre sikerült ezt az állásfoglalást megszerkeszteni és megírni, akkor mi nagyon szépen megköszöntük volna, ha Puch László elnök úr kiosztja ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem sikerült előre, itt próbáltam megfogalmazni a vitában elhangzottak alapján, ugyanis önök közül egyikük sem kifogásolta, hogy 2009-ig az egyensúlyteremtésnek meg kell történnie. Én ezt egyszer sem hallottam.
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Ügyrendi javaslatnál azt hiszem, hogy nem folytatunk le vitát.
ELNÖK: Bocsánat, akkor kérem, az ügyrendben szavazzunk. Ki ért egyet a képviselő asszony állásfoglalásával? (Szavazás.) 12, ahogy én számolom. Ki nem ért egyet? (Szavazás.) 14. Képviselő asszony, természetesen önök olyan nyilatkozatot adnak ki, amilyet csak akarnak, a bizottság nevében csak a többségi szavazás alapján... (Zaj. - Dr. Latorcai János jelentkezik.) Ügyrendi vita? (Dr. Latorcai János bólint.) Az ügyrendi vitához Latorcai alelnök úr kér szót.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy hiszem, hogy ezt a határozati javaslatot csak úgy lenne korrekt megfogalmazni, mivel sem a meghívóban nem volt arról szó, hogy bárminemű határozathozatalra sor kerül; a miniszterelnök úr úgy vezette föl az egész program ismertetését, hogy konzultációra jött. Minden további nélkül a bizottság hozhat egy ilyen döntést, de úgy gondolom, akkor lenne korrekt ez, ha az elején utalás lenne arra, hogy a gazdasági bizottság kormánypárti többsége így döntött. Ez lenne a korrekt. Azt hiszem, ez lenne ez után a konzultáció után az, ami legföljebb egy határozat formájában itt megszülethet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Azt gondolom, Göndör képviselő urat illeti a szó, és szeretném, ha ezt a vitát tényleg érdemben a Házszabály szerint zárnánk le.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alelnök úrnak is mondom: nem határozatot hozunk. A Házszabály lehetővé teszi, hogy egy bizottság minden olyan kérdésben, amelyet a maga számára fontosnak tart, és azt gondolom, azzal, hogy a bizottság a napirendjére tűzte a konvergenciaprogram aktualizálását, ezzel közvetetten kinyilvánította azt, hogy számunkra ez a kérdés fontos, a vita alapján lehetősége van, és nem határozatot hoz, állásfoglalást. Állásfoglalást alakít ki, és az állásfoglalást lehet nyilvánosságra hozni. Azt gondolom, hogy egy ilyen vita után tényleg van értelme annak, hogy azt mondjuk, hogy a gazdasági bizottság támogatja ezt az aktualizált programot, és úgy, ahogy az elnök úr mondta, visszatérünk rá. Podolák alelnök úr konkrétan fogalmazta, hogy időszakonként kísérjük figyelemmel ennek a megvalósítását. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból az állásfoglalás kiadásának nincs házszabályi akadálya. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő urak, azt gondolom, a 30. § (3) bekezdése erre lehetőséget teremt, és természetesen a forma és a tartalom itt szétválik. Tehát, a forma egy tájékoztatás, ami az ügyrendünk, illetve a Házszabály szerint megvan, hogy kinek milyen formában kell megküldeni, és hogy kell eljuttatni. Úgy gondolom, hogy ennek semmilyen házszabályi akadálya nincs, képviselő asszony. Természetesen annak sincs akadálya, hogy önök előterjesszenek egy kisebbségit. Ha a bizottság többsége azt tudomásul veszi, akkor ennek sincs akadálya. Szeretném ezt a vitát lezárni. Van-e még valakinek ezzel kapcsolatosan észrevétele? (Jelzésre:) Fónagy képviselő úr.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Mint kiderült, eddig nem szóltam, és ha nincs ez az utóbbi vita, akkor annak a rögzítésével, hogy Magyarország tovább halad lejtőn, én tulajdonképpen a mai bizottsági ülést tudomásul vettem volna. De elnök úr, ne haragudjon, nincs reménytelenebb rabszolga annál, mint ki magát tévesen szabadnak hiszi. Nincs reménytelenebb demokrácia az áldemokráciánál, és nincs reménytelenebb sportszerűség annál, mikor pontosan tudja, hogy 14:12-re, bármit mondunk, leszavaznak. Ilyen olvasatban veszem tudomásul az ön nyilatkozatát.
ELNÖK: Képviselő úr, én azt egy szóval nem mondtam, hogy önök nem tehetnek egy javaslatot, ami természetesen a kisebbség véleménye; minden esetben jog és lehetőség van az elhangzására. Én azt gondolom, hogy a média erre lehetőséget teremt. A bizottság az állásfoglalásában tartalmilag megküldi a többi bizottságnak, és a Házszabályban előírt módon tájékoztatja a képviselőket és képviselőcsoportokat, hogy mi volt a többség álláspontja. Nem azt mondja, hogy a kisebbséggel együtt és egyhangúlag így döntött. Hogy mire alapozzuk: az állandó bizottság a működési területét érintő bármely kérdést az Országgyűlés felkérésére vagy saját elhatározása alapján megtárgyalhat és abban állást foglalhat. A bizottság állásfoglalását bizottsági tájékoztatóban nyilvánosságra hozhatja.
Én csak erre tettem javaslatot. Semmi olyanra nem tettem javaslatot, hogy itt bárki bármivel egyetértene. A többség úgy gondolja, hogy ez segíti Magyarország fejlődését.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Egyetlenegy mondatot szeretnék csak mondani. Azt gondolom, hogy minden tartalmi különbség ellenére az ellenzéknek is érdeke most az, hogy a konvergenciaprogram megfelelő viták alapján az Európai Unióban elfogadásra kerüljön. Ha a konvergenciaprogram úgy megy ki, hogy a gazdasági bizottság támogatja - az európai parlamentek ezt általában többségi határozattal szokták, nem pedig valamilyen minősített többséggel -, ettől a pillanattól kezdve egy megtárgyalt anyag, tehát ennek politikai jelentősége Magyarország számára természetesen van.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Latorcai úr még egyszer szólni kíván.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén szólva azért nagyon keserű a szánk íze, mert nagyon sokan óvtak attól bennünket, hogy eljöjjünk erre a bizottsági ülésre, mondván, hogy ennek semmi más célja nem lehet, mint valamilyen formában az ellenzéket behúzni a csőbe. Elnök úr, az az igazság, hogy mi őszintén és hittel reménykedtünk abban, hogy erre itt semmilyen formában nem kerül sor. Úgy hiszem, hogy ha ezt az állásfoglalást elnök úr nem fogalmaztatja meg a bizottsággal, önök akkor is levonhatnak ebből a bizottsági konzultációból következtetéseket. Nem hinném - ahogy Fónagy János fogalmazott -, hogy a demokráciának egy ilyen típusú megcsúfolását kellene most fölvállalni.
ELNÖK: Ebben természetesen lehetnek különbözőek a véleményeink. Én továbbra is azt gondolom, hogy lezajlott egy vita, ha arról egy állásfoglalást a bizottság többsége kiad, az semmilyen demokráciát nem sért. Ha ebben bárki úgy gondolja, hogy ez demokráciasértő, akkor ténylegesen - ráadásul a Házszabályt sem sérti. Tehát, nem arról van szó, hogy itt most valahol kitalált valaki valamit, hanem úgy gondoltuk menet közben a vitából, és valószínű - amit Baráth képviselő úr finoman megfogalmazott -, hogy ez segíti a program előrehaladását és megvalósítását. Ha ez így igaz, akkor azt gondolom, hogy ebben a demokrácia szabályai szerint a kormánypárti képviselőknek szerepet kell vállalniuk. Az ellenzékiek természetesen azt mondják, hogy nem, és ezzel tudomásul van véve. De nem gondolom azt, hogy ez a demokrácia szabályait rúgja föl.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a bizottság alelnöke: Még egyet szeretnék csak mondani, és be is fejezem.
ELNÖK: Latorcai úr?
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, csak a korrektség és a tisztesség kedvéért. Ha nekem valami menet közben jut eszembe, akkor azt a saját kezem írásával vetem papírra, és nem egy gépelt formátumról olvasom föl.
ELNÖK: Képviselő úr, ha szó szerint megtalálja, akkor én nagyon boldog leszek, amit felolvastam, a leírtak között. (Odanyújtja a kezében lévő papírt.)
Tehát még egyszer szeretném mondani, aki az elhangzottakkal egyetért... (Közbeszólások.) Új szavazást? (Közbeszólások.) Természetesen szavazhatunk újra arról, hogy kívánja-e a bizottság, hogy a konvergenciaprogramról egy állásfoglalást kiadjon. (Közbeszólások.)
Szavazzunk újra, kérem szépen, ügyrendi kérdés, kérem, szavazzon a bizottság. Aki támogatja? (Szavazás.) Tizennégy. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Hat. A képviselő urak fogynak. A képviselő asszony itt van. (Közbeszólások.)
Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy itt a vitát ezzel befejezettnek tekintem.
Az elmondottakhoz van-e valakinek észrevétele? (Jelzésre:) Fónagy képviselő úr! Az érdemi vitára nyitottak vagyunk.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak Baráth miniszter úr szavaira szeretnék reagálni. Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy egyébként Magyarországnak nem érdeke, hogy ez a program átmenjen. Át fog menni, mert Európa békességet akar, és azt fogja mondani, hogy azért ez valamivel jobb, mint ami volt, és majd még kicsit dolgozzanak rajta, és majd egy-két évre elfogadják, és majd egy év múlva vagy két év múlva térjünk vissza. Brüsszel békességet akar, és nekünk hál isten ez a szerencsénk. De ez a program nem jó nekünk, mert ez a program végrehajthatatlan, és csak az idő múlik vele. Én elég régóta élek ebben az országban, én már nagyon sok ilyen számokkal megtámasztott, kenetteljes szöveget végighallgattam, még egyik sem jött be. Ez sem fog. Mindnyájunknak nagyon rossz, hogy ez nem jön be, önöknek is rossz, nekünk is és az országnak is.
ELNÖK: Én nagyon-nagyon remélem, hogy ez bejön, képviselő úr, egy pillanatra, csak azt gondolom, ha a közszféra és a közszféra kiadásainak az arányát nem vagyunk képesek csökkenteni, azt gondolom, nem érdemes gazdaságfejlődésről, fenntartható növekedésről beszélni. Ez a program azt mondja, hogy 18,4-ről 15,2-re; ugye tudja, hogy ez nem egy kis feladat. Az is azt gondolom, hogy olyan reformokba kezdett az anyag az előrejelzés alapján, ami akár az egészségügyben, akár a nyugdíjrendszerben, igaz, akár az árkiegészítések tekintetében egy igazságosabb, de úgy gondolom, hogy nagyon kemény reformintézkedések. Ha ez nem történik meg, a húzd meg, ereszd meg politikája marad meg tovább is a magyar gazdaságpolitikában, és majd mindig egyszer elmegyünk 8 százalékos GDP-hiánnyal, akkor azt lekonszolidáljuk, aztán kezdődik minden elölről. Úgy gondolom, ha 2009-ig ezt a kiigazítást elvégeztük, akkor ezzel párhuzamosan a legnagyobb feladat egy olyan reformfolyamat elindítása, ami megfelelő egyensúlyi pályán tartja a gazdaságot. Hogy ez így lesz-e vagy sem, azt gondolom, ebben lehetnek vitáink. De hogy valamit ebben az ügyben tennünk kell, azt gondolom, kevés a vita erről.
Kérdezem én, hogy ki ért egyet az elhangzottakkal. (Szavazás.) Köszönöm szépen, 14 igen, és akkor természetesen azt kell mondjam, az ellenzéki képviselők nem kívántak részt venni - azt hiszem, ez a pontos - a szavazásban. (Közbeszólások.) Képviselő úr, pontosan szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni. (Közbeszólások, köztük dr. Fónagy János: Ha pontosak vagyunk, legyünk pontosak! - Közbeszólás: Hívjatok be mindenkit!) Nem, nem, képviselő urak, a meghatalmazások rendelkezésre állnak, ezzel nekem semmi problémám nincs. Tehát pontosan a kormánypárti többség száz százalékban itt van, de eggyel kevesebbet számoltam, hogy a biztonság rendben legyen.
Képviselő urak, kívánnak részt venni a szavazásban vagy nem? (Közbeszólások.) Köszönöm szépen. A bizottsági ülésen van-e még valakinek észrevétele az egyebek között? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm.
Jó munkát!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 04 perc)
|
Puch László |
Jegyzőkönyvvezető: Baloghné Hegedűs Éva és Dani Judit