GIB-8/2006.
(GIB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának
2006 október 9-én, hétfőn, 11 óra 30 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Dr. Kóka János tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Horváth Csaba (MSZP) Dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP) dr. Kálmán Andrásnak (MSZP)
Hagyó Miklós (MSZP) Gazda Lászlónak (MSZP)
Puch László (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Rogán Antal (Fidesz) dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Deák András (KDNP) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter
Bihari Zsigmond, az Állami Számvevőszék főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 35 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Üdvözlöm a gazdasági bizottságot. Megállapítom, hogy a gazdasági bizottság határozatképes.
A múlt heti döntésünknek megfelelően, mivel képviselői kérés volt, a gazdasági miniszter urat közvetlenül hallgatjuk most meg az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatos gazdasági és egyéb politikai észrevételekkel kapcsolatban, amelyek elhangzottak itt a bizottságban e témakörben. Megköszönöm a miniszter úr által biztosított lehetőséget, hogy ilyen gyorsan rendelkezésére áll a gazdasági bizottságnak.
Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy szerdán új napirendi pontok megállapítására is sor fog kerülni. Ezt csak azért mondom, mert többeknek addig már nehéz hozzájutni a saját számítógépükhöz. Tehát kiegészülne az ülés napirendje a Közbeszerzések Tanácsa 2005. évi beszámolójával, a tűz elleni védekezésről szóló törvényjavaslattal, az országos területrendezési tervről, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról szóló törvényjavaslattal, és természetesen a közbeszerzésekkel. Tehát szerdára úgy készüljenek, hogy három napirendi ponttal bővebb lesz a napirend, mint amit előzetes tervezetként elküldtünk. Most nem kérdezem meg a bizottságot, hogy egyetért-e ezzel, majd szerdán fogunk róla szavazni.
Mindezek után megkérem a miniszter urat, hogy amennyiben van - és miért ne lenne - szóbeli tájékoztatója, akkor tartsa meg.
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon köszönöm a lehetőséget, különös tekintettel arra, hogy a befektetői klíma Magyarország nemzetközi megítélésének elemzésében arra a szakmapolitikai közös megfontolásra, ami ma a gazdasági bizottság előtt lehetséges, nagyon nagy szükség van. Egyben köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy az ÁSZ-nak a Gazdasági Minisztérium 2005-ös gazdálkodásával kapcsolatos észrevételeit részletesen áttekinthessük az én jelenlétemben is. Áttekintettem azt a jegyzőkönyvet, amelyik a múltkori gazdasági bizottsági ülésen készült, és úgy tűnik, nagy egyetértés volt abban - főként ellenzéki oldalon -, hogy célszerű, ha én is beszámolok erről.
Hadd kezdjem Magyarország nemzetközi megítélésének kérdésével. Mint tudjuk, az utóbbi néhány hétben Magyarország nemzetközi tekintélyére súlyos csapást mértek azok a belpolitikai események, amelyekkel kapcsolatban azt hiszem, hogy most sem a felelősségről nem érdemes vitatkoznunk, sem pedig a kiváltó okokról, mert ebben biztosan nem kerülnénk egy platformra, biztosan nem lenne egyetértés ebben kormánypártok és ellenzék között. Mindenesetre az megállapítható, hogy volt néhány nap, amikor a thaiföldi krízis és a magyarországi belpolitikai események egy lapra kerültek, nevezetesen nemzetközi magazinok címlapjára, és ez semmiféleképpen nem azt az országmegítélést erősítette, amit magunkról sugallni szeretnénk kifelé; nem egy megbízható, gazdasági beruházások, befektetések befogadására alkalmas ország képét, hanem egészen mást. Azt lehet mondani, hogy a gazdaságpolitika ezekkel az eseményekkel együtt a mély politikai megosztottság csapdájába került, ezek a politikai feszültségek pedig gazdasági értelemben könnyen veszélybe sodorhatják az országot.
Úgy vélem, Magyarországon a vetélkedés időszakát követően az együttműködés ideje jött el. Ehhez keresek most szövetségeseket a gazdasági bizottságban. Úgy gondolom, közösen állapíthatjuk meg azt, hogy a magyar embereknek és a magyarországi vállalatoknak, befektetőknek nyugalomra, kiszámítható politikai és gazdasági klímára van szükségük. A legalapvetőbb kérdésekben meg kell találnunk a konszenzust. Bármi is legyen egy párt gazdasági programja, a stabilitás helyreállításának igényét már az előszavában meg kell fogalmaznia. A külkereskedelmi mérleg, a költségvetés egyensúlya, a forint árfolyamának és vásárlóértékének stabilitása, a politikai stabilitás mind-mind olyan követelmények, amelyek egy ország versenyképességét, a globális versenyben elfoglalt pozícióit erősíthetik. Minden ellenkező, ezzel szembe mutató tétel, tehát az instabilitás, gyengíti az ország versenyképességét. A javasolt eszközök a különféle politikai pártok között jelentősen eltérhetnek, de az elsődleges cél, tudniillik, hogy stabilitásra van szükség, közös kell, hogy legyen. Azt is megállapíthatjuk, hogy szinte bármihez képesek alkalmazkodni a gazdaság képviselői valutaárfolyamban, kamatban, adórendszerben, a tartós bizonytalansághoz azonban biztosan nem.
Tisztelt Bizottsági Tagok! Elkészítettem a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban egy dossziét, amelynek a tartalmát önök megismerhetik. Ebben a dossziéban összefoglaltam, hogy milyen nagyprojektek vannak ebben a pillanatban kilátásban Magyarország számára, hogy melyek azok a befektetések, beruházások, amelyek veszélybe kerülhetnek, ha Magyarország megítélését nem sikerül érdemben javítani a következő napokban, hetekben, hónapokban a nemzetközi közvélemény előtt. Ebben leírom a folyamatban lévő befektetési projektek jellemzőit, a pénteken a parlamenti hozzászólásomban említett elveszni látszó nagyprojekt részleteit, a már megkötött befektetői szerződések nemzetgazdasági hatásait, valamint azt, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak milyen lehetőséget ad az, ha Magyarországra települnek multinacionális nagyvállalatok, hogy milyen közvetlen és közvetett munkahelyteremtő hatása van annak, ha ezek a nemzetközi vállalatok Magyarországot választják befektetéseik színhelyéül, ha ide hozzák a tőkét, itt teremtenek munkahelyeket.
Ezek közül a dokumentumok közül néhány szolgálati titkot képez, ezek országgyűlési képviselők számára miniszteri hozzájárulással betekinthetők; ahol üzleti titkokat is érintünk, ott nyilvánvalóan a megfelelő titoktartási nyilatkozat mellett lehetséges ez. Nem szeretnék önbeteljesítő jóslatokat megfogalmazni, már csak azért sem, mert úgy látom, hogy a kialakult politikai helyzet megfelelő politikai gesztusokkal teljes egészében uralható. Ezért csak elismételnék néhány számot.
Több mint 110 ilyen befektetési projekt látszik ma Kelet-Közép-Európába tartani, több mint 1600 milliárd forint, több mint 30 ezer munkahely közvetlenül és csaknem 100 ezer munkahely közvetetten.
Arra szintén szeretnék emlékeztetni, hogy Magyarországon 2750 milliárd forint a lakosság teljes devizahitel-állománya, és minden egyes százaléknyi gyengülés, ami a forint árfolyamában a megnövekedett gazdasági kockázatoknak köszönhetően jelentkezik, a lakosságnak 27,5 milliárd forintjába kerül.
Nehéz pontos számot mondani arra is, hogy mennyibe kerül Magyarországnak az, hogy ha monetáris eszközökkel, a kamatok emelésével kell ellensúlyoznunk a magyarországi országkockázat-növekedést. Ha megközelítő számokat akarunk mondani, akkor azt mondjuk, hogy 1 százaléknyi jegybanki kamatemelés nagyjából 30 milliárd forintnyi többletterhet jelent mondjuk a 2007. évben a költségvetésnek. Nyilvánvalóan nagyon drága módszer, eszköz ez arra, hogy az instabilitás miatt megnövekedett kockázatot valamilyen módon ellensúlyozzuk.
Szeretnék a gazdasági bizottság felé egy javaslattal élni. Kérem a gazdasági bizottságot, hogy készítsünk el közösen, majd aztán fogadjanak el vagy fogadjunk el közösen egy olyan nyilatkozatot, amelyben nagyon sok minden lehet, de három dolog biztosan legyen benne; úgy gondolom, három olyan dolgot lehet megfogalmazni, ami párthovatartozás nélkül igaz lehet a magyar gazdaságpolitika alapjaira nézve. A legelső a stabilizáció feltétlen szándéka. A második a magyarországi befektetések biztonsága. A harmadik az, hogy további befektetések ösztönzésével a politika mindent meg kíván tenni azért, hogy Magyarországon munkahelyek teremtődjenek, és a magyar kis- és közepes vállalkozások ezeknek a beruházásoknak a mentén megrendeléshez juthassanak.
Jó lenne, ha ez egy ötpárti nyilatkozat lenne, jó lenne, ha ez egy országgyűlési határozat lenne. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy tavaly a Gazdasági Minisztérium kezdeményezésére sikerült összehozni egy négypártinak induló, később hárompártivá lett közös nyilatkozatot, amely a gazdaságpolitika célrendszerét fogalmazná meg. Én belátom, hogy a mai politikai klímában egy ilyen közös gazdaságpolitikai nyilatkozat összehozásának nincsen realitása. Éppen ezért nem is ezt szeretném; térjünk erre vissza. Üljünk oda az asztal mellé, és nevezzük ezt akár nemzeti kerekasztalnak, akár konzultációnak, akár versenyképességi tanácsnak, de üljük körül ezt az asztalt parlamenti pártok és a gazdaság képviselői, hogy egyetérthessünk a gazdaságpolitika alapelveiben. Most azonban arról van szó, hogy a politikai pártok, a politikai elit nyilvánítsa ki, hogy a stabilitás, a befektetések védelme és további befektetések ösztönzése tekintetében nincsen nézetkülönbség köztünk. Még akkor sincs, ha az eszközök tekintetében és abban, hogy ki hajtsa ezt végre, nyilvánvalóan jelentős különbség van.
Kezdeményeztem a befektetői tanács összehívását. Azért kezdeményeztem ezt, mert a Magyarországon jelentős befektetéssel rendelkező vállalkozások reakciói számunkra rendkívül fontosak. Nagy kérdés, hogy a Magyarországon megtermelt profitjukat ezek a vállalkozások Magyarországon fektetik be, vagy pedig elviszik külföldre. Közösen kell küzdenünk azért, hogy Magyarországon fektessék be. Ez úton tisztelettel szeretném kérni, hogy az ellenzék a padsoraiból jelöljön valakit - Matolcsy urat, Varga urat, vagy bármelyik másik képviselőtársamat -, akivel együtt tudnánk leülni a befektetőkkel, közösen tudnánk kinyilvánítani azt a szándékunkat, hogy a befektetések biztonsága, további befektetések ösztönzése és a stabilizáció mindannyiunk számára ugyanolyan fontos.
Szeretném elmondani, hogy az a fajta mandátum, amit meríthetnék egy ilyen közös politikai nyilatkozatból, abban is nagy segítségemre volna, hogy a következő hetekben, hónapokban végigvigyem azokat a tárgyalásokat, amelyeket tengerentúli, délkelet-ázsiai, európai befektetőkkel szeretnék végigcsinálni. Szeretnék minden jelentős gazdasági központtal kapcsolatot tartani a következő hónapokban annak érdekében, hogy elmondjam, Magyarország továbbra is Kelet-Közép-Európa legjobb helye befektetések szempontjából. Mert az utóbbi hetek belpolitikai viharai - ebben is egyetérthetünk - semmit nem változtatnak azon, hogy Magyarországon a legjobb minőségű az infrastruktúra a kelet-közép-európai országok közül, hogy a termelékenység és a munkaerő minősége meghaladja a régió számos országáét, és a tekintetben sincs változás, hogy Magyarország az Európai Unió kapuja lehet például ázsiai vállalkozásoknak. Nincs változás tehát abban a tekintetben, hogy a magyar gazdaság teljesítőképes, és nagyon komoly lehetőségeket tartogat úgy multinacionális vállalkozásoknak, mint a magyar kis- és középvállalkozásoknak.
Kezdeményezem továbbá a versenyképességi tanács összehívását annak érdekében, hogy a magyar gazdaság szereplői részt vehessenek abban a folyamatban, amely hosszabb távon kialakít egy közös gazdaságpolitikai koncepciót. Ebben is örömmel venném az ellenzék hozzáadott értékét; a magyar gazdasági értelmiségnek és a magyar politikai pártoknak részt kell venniük a versenyképességi program kimunkálásában, a parlamentnek és a gazdasági érdekképviseleteknek pedig részt kell venniük abban, hogy ezt a programot a kormány megfelelően végrehajtja-e. A következő időszakban gazdasági miniszterként legfontosabb feladatomnak a versenyképesség erősítését tartom Magyarországon.
Alelnök úr javaslatára áttérnék közvetlenül, átkötés nélkül a 2. napirendi pontra, és szeretnék beszámolni önöknek arról - részben a jegyzőkönyvben felvetett problémák strukturálásának megfelelő sorrendben, részben pedig az ÁSZ-jelentés struktúrájának megfelelő sorrendben -, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gazdálkodásával kapcsolatos megállapítások az én értelmezésemben hogyan néznek ki.
A GKM fejezete a központi költségvetés egyik legnagyobb költségvetéssel rendelkező fejezete, a 2005. évben teljesített kiadások összege meghaladta a 400 milliárd forintot, az intézményi kör költségei elérték a 90 milliárd forintot. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium intézményeinek gazdálkodását illetően az Állami Számvevőszék elmarasztaló megállapítást nem tett. Az Állami Számvevőszék megállapításai kizárólag a GKM fejezeti kezelésű előirányzatait érintették. Két jelentős tételt hoz az Állami Számvevőszék.
Az egyik egy 38,5 milliárd forintos befejezetlen útberuházás ügye, ahol arról van szó, hogy az utak értéken történő nyilvántartása megvan, jogértelmezési vita, illetve különböző értelmezése a jogszabályoknak abban alakult ki, hogy a beruházás összegét a célelőirányzat megfelelő fejezete során, vagy pedig a költségvetési intézmény mérlegében kell kimutatni. A jogszabály eltérő értelmezése vezetett eltérő könyvelési technikához, ezt természetesen az Állami Számvevőszék útmutatásainak megfelelően korrigáljuk.
A másik ilyen tétel az M5-ös autópálya rendelkezésre állási díj kérdése, ahol üzleti típusú vagy a pénzek felhasználásával kapcsolatos kritika szintén nem fogalmazódott meg; a kérdés az, hogy felhalmozási vagy működési kiadásnak kell minősíteni ezeket. Az eltérő minősítés okán került arra sor, hogy az előleg nem átfutó tételként, hanem kiadásként került elszámolásra, de még egyszer mondom, tartalmi konzekvenciája ennek nincs. Azt tudom tehát mondani, hogy számvitel-technikai ügyekben élt kifogással az Állami Számvevőszék, amely megállapításokat vita nélkül elfogadtuk, és természetesen átvezetjük a költségvetésünkbe.
Ezenkívül volt még néhány felvetés a bizottságban, így például a MÁV Zrt. 2005. évben végrehajtott 9 milliárdos tőkeemelésével kapcsolatban. A tőkeemelés végrehajtásakor már bizonyossággal lehetett tudni, hogy a tőkeleszállítás nem elkerülhető, ennek ellenére a tőkeemelés szakmailag megalapozott volt; ez nem elherdált pénz, hanem az ellenzék által is sokszor rendkívül szükségesnek ítélt vasútfejlesztések forrásául szolgál. A tőkemegfelelés a saját tőke jegyzett tőkéhez viszonyított arányát mutatja, amelynek minimális értéke kettőharmad. Amennyiben a tőkemegfelelés aránya kevesebb kettőharmadnál, akkor vagy a saját tőkét, tehát a tört számlálóját kell növelni, vagy a jegyzett tőkét, tehát a tört nevezőjét csökkenteni. A 9 milliárd forintos, eredménytartalékba történő tőkeemelés a saját tőkét növelte meg 9 milliárd forinttal, a tőkeleszállítás pedig a jegyzett tőkét csökkentette. A kétharmados saját tőke-jegyzett tőke arány helyreállítására tett két intézkedés tehát nem egymás helyett volt, hanem egymást kiegészítette. A 9 milliárd forintos tőkeemelés javította a MÁV Zrt. finanszírozási pozícióját, a tőkeemelés és a jegyzett tőke leszállítása tehát finanszírozási szempontból nem egyenértékű, a 9 milliárdos többletforrás a MÁV Zrt. beruházásaihoz felhasználható. A tőkeemelésre két részletben került sor: február 28-án 2 milliárd forint, április 7-én pedig 7 milliárd forint összegben.
A MÁV Zrt.-t érinti egy másik megállapítás, mely szerint a GKM különféle személyi kifizetések előirányzatának 3,5 milliárd forint maradványát terhelő kötelezettségét nem mutatta ki a könyvviteli mérlegében. Itt az történt, hogy a kötelezettségvállalás minősítésében a kötelezettségek között kellett volna kimutatni a 3,7 milliárd forintot, mi pedig kötelezettséggel terhelt maradványként mutattuk be. Megint csak jól lehet látni, hogy ez egy számviteli technikai típusú különbség, amit természetesen ugyanúgy azóta javítottunk.
A KKC-t és az NBC-t érintő késedelmes kifizetésekről pedig el szeretném mondani, hogy egyrészt ezeknek a nagyságrendje minimális a teljes KKC-, illetve NBC-összegekhez képest, másrészt pedig van egy technikai, és azt mondom, hogy elkerülhetetlen, meg egy elkerülhető oka. Az elkerülhetetlen ok az, hogy minden egyes kifizetést, ami költségvetési forrásból történik, és adófizetői pénzeket oszt szét vállalkozóknak, nagyon komoly, többlépcsős kontrollfolyamatnak kell alávetni. Ebben nincsen köztünk vita, és azt gondolom, hogy ezeket a kontrollokat benne is kell tartani a rendszerben.
A másik kérdés az, hogy megfelelő határidőben bíráljuk-e el a pályázatokat. Ezzel kapcsolatban én magam sokkal élesebb kritikát fogalmaztam meg két évvel ezelőtti miniszterré választásomtól fogva, mint bármilyen ÁSZ-jelentés. Jelentősen gyorsult már a két évvel ezelőtti állapothoz képest a pályázatok feldolgozása, de természetesen az Új Magyarország Fejlesztési Terv időszakában még sokkal gyorsabb pályázati ügyintézésre van szükség, hiszen a korábbiaknál lényegesen nagyobb pénzek kerülnek szétosztásra a vállalkozók számára.
A bizottsági ülésen felvetődött az is, hogy a Kutatási és Technológiai Innovációs Alappal kapcsolatban kritikák fogalmazódtak meg. Tekintettel arra, hogy a 2005. évben nem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felelősségi körébe tartozott az alap kezelése és az NKTIA felügyelete, ezért csak tájékoztatást tudok önöknek adni arról, hogy téves az az összefüggés, amelyik azt mutatja be, hogy miközben a kis- és középvállalkozások 60 százalékot fizetnek be, csak 27 százalékot kapnak, mert mint köztudomású, a mikro- és a kisvállalkozások nem fizetnek be semmit, hiszen így módosítottuk az alapról szóló törvényt. Valamint a kis- és középvállalkozások, mikro- és kisvállalkozások ezen kívül jelentős egyéb támogatást is kapnak, többek között kutatás-fejlesztésre. Így például az Európai Unió Gazdaságfejlesztési Operatív Programjából szintén jelentős, 10 milliárdos nagyságrendű forráshoz jutottak az Innovációs Alap forrásain kívül. Szeretném tehát megerősíteni, hogy az Innovációs Alapról szóló törvény módosítása azáltal, hogy kivette a kisvállalkozásokat a járulékfizetői körből, viszont egyéb oldalon meg támogatást kínált nekik, egy többlettámogatás, de semmiféleképpen nem tekinthető forráskivonásnak. Összességében azt tudom elmondani, hogy az Innovációs Alap felhasználása kedvező tendenciát mutat. 2004-ben az alapból a vállalkozások részesedése mindössze 20,4 százalék volt, 2005-ben 27 százalék, 2006-ban pedig 40 százalék fölötti célt tűztünk ki, és bízom benne, hogy ennek nagy része megvalósul. A következő években viszont el szeretnénk érni az 50 százalék fölötti arányt, azzal együtt, hogy az európai uniós pénzek jelentős társfinanszírozásul szolgálhatnak az Innovációs Alapba.
Összességében az ÁSZ jelentése alapján a tárca a konkrét megállapítások rendezésére az intézkedési tervét elkészítette, ezt az intézkedési tervet megosztottuk az ÁSZ-szal, egyetértésben vagyunk a lépéseket illetően. Részben formai, részben komplex problémákra világított rá az ÁSZ jelentése, és úgy gondoljuk, hogy ezzel az intézkedési tervvel biztosítható a problémák végleges, közös és megalapozott rendezése.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm miniszter úr, a tájékoztatóját. Arra kérem a bizottságot, mivel egy órakor mandátumigazolás van, és szavazni kell a parlamentben, hogy lehetőleg koordináljuk úgy a mondanivalónkat, illetve a kérdéseinket, hogy háromnegyed egy magasságában befejeznénk, vagy abbahagyni tudjuk ezt a gazdasági bizottsági ülésen történő tájékoztatást. Hiszen a holnapi nap folyamán már elkezdjük a 2005. évi zárszámadást, amelynek jegyében kerül sor erre a mai tájékoztatóra. Éppen ezért jó lenne, ha összevonnánk a kérdéseket és a véleményeket; akár egyben is el lehetne ezeket mondani, és akkor nem cifráznánk, hiszen az előző bizottsági ülésen már néhány kérdésnek nekimentünk, és próbáltuk azokat értelmezni. Ha indokolt és szükséges - jelen van az ÁSZ képviselője -, abban az esetben az ÁSZ felé is tehetünk fel kérdéseket. Elfogadja-e így a bizottság a vita menetét? (Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen.
Akinek észrevétele, kérdése van, kérem, tegye meg. Latorcai alelnök úré a szó.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, eléggé újszerű megközelítést hallhattunk a miniszter úrtól, hisz' beszélt itt az ellenzék felelősségéről azzal kapcsolatban, hogy a magyar gazdaság arra a politikai álláspontra, amelyet ma az ellenzék képvisel, hogyan reagál, miközben azt nem említette, hogy vajon arra hogyan reagál a nemzetközi tőke, a gazdasági befektetők sokasága, hogy ha egy tárcát ilyen mértékben marasztalnak el. Meg szeretném kérdezni a miniszter úrtól - ön volt gazdasági vezető is, az életrajzából ez egyértelműen kiderül -, hogy ha bármelyik évben az adóbevallási sorokba ekkora tévedéseket raktak volna be, akkor a cég vezetése az ön tevékenységét hogyan ítélte volna meg. Az világos, hogy ezek könyvelési előírások, de azért van egy nagyon sommás megállapítása az ÁSZ-nak, és erre vonatkozóan nem hallottunk érdemi választ öntől, amelyben azt mondja, hogy nem felel meg a törvényi feltételeknek, illetve az erre kiadott végrehajtási rendeletekben foglalt teljességnek. Hogy szó szerint idézzem: "A lényegességi határértéket meghaladó mértékű, a beszámoló megbízhatóságát befolyásoló jelentős hibák, szabálytalanságok miatt a beszámoló nem ad a valóságnak megfelelő, megbízható és valós képet." Ezt ön nem tudta megcáfolni. Magyarul, ha egy minisztérium kozmetikázza az adatsort, ha nem a valóságnak megfelelően tárja a társadalom elé az Országgyűlés által reábízott pénzek kezelését, akkor az, miniszter úr, nem gondolja, hogy a külső megítélés vagy éppen a gazdaság megítélése szempontjából sokkal, de sokkal nagyobb negatív fékező hatásként jelentkezik, mint mondjuk egy politikai magatartás? Én úgy gondolom, hogy egy miniszter felelősségi köréhez ez is hozzátartozik.
Ami viszont ennél sokkal nagyobb probléma, az az, miniszter úr, hogy önök ezt lényegében akkor válaszolták meg, és akkor készítették el az intézkedési tervet - a ma megkapott anyagból követhető ez -, amikor a gazdasági bizottság már megkezdte a holnapi napi előkészítést. Hiszen önök nem a két héttel ezelőtti hétvégére készítették ezt el, hanem csak itt kaptuk meg, itt van zárt borítékban előttem az asztalon. Ez a helyzet, ez a valóság, és úgy gondolom, hogy ha a miniszter úr vette volna a bátorságot és a fáradságot, vagy legalább ideküldte volna a minisztériumának valamelyik nyilatkozattételre feljogosított tagját az elmúlt gazdasági bizottsági ülésre, akkor talán árnyaltabb képet kaphattunk volna, vagy árnyaltabb megállapítást tehettünk volna az önök tevékenységéről. Tehát ez a helyzet áll fenn.
Ha megnézi, miniszter úr, lehet ezt magyarázni, de mintegy 20 oldalon keresztül, a 60. oldaltól a 83. oldalig tárgyalja az ÁSZ a Gazdasági Minisztériumra vonatkozó tételes megállapítássort, és ennek a végkicsengése, ha tetszik, ha nem, negatív. Ezt lehet persze itt árnyalni, lehet intézkedési tervvel majd valamilyen formában kedvezőbbé tenni, de a tények tények maradnak. Igaz, hogy egy újszerű állami számvevőszéki vizsgálatnak lehetünk most a tanúi, az eddigiek során nem volt ilyen részletes, mindenre kiterjedő állami számvevőszéki vizsgálat ezen a téren, de miniszter úr, ebben azért benne van, hogy már a 2004. évi hasonló fejezeti szintű elszámolások esetében is számos kifogással élt az ÁSZ, ez nem újdonság. Ezen túl azt is jelzi, hogy már a 2004-es, önök által és az ÁSZ jóváhagyásával készített intézkedési tervet nem hajtották végre. Ha nem hajtották végre, az azért valakinek a felelőssége. Úgy gondolom, legalábbis az eddigiek szerint az teljesen egyértelmű, hogy a tárca élén álló miniszter felelőssége, hogy végrehajtják-e az intézkedési tervet, vagy nem hajtják végre. Ilyen értelemben persze lehet ide, oda, erre, arra hivatkozni, de úgy gondolom, a felelősség itt megáll, és meg is kell, hogy álljon.
Persze lehet erről lekezelően meg más összefüggések közepette nyilatkozni, meg lehet ennek az élét megpróbálni elvenni azzal, hogy a felelősséget politikai síkon másra hárítom, de ezek konkrét felelősségi kérdések. Itt ki kell mondani, hogy önök becsapták a közvéleményt, becsaptak minket mint Országgyűlést azzal, hogy nem a törvényi feltételeknek megfelelően könyveltek, nem mutattak ki mindent, és azzal, hogy igenis időnként visszatartották a vállalkozásoktól a pénzt, hogy ott spóroltak, pontosan a kis- és középvállalkozásoknál, ahol a lehető legjobban kellett volna fejleszteni annak érdekében, hogy jövőképe legyen a magyar vállalkozásoknak. Ez, miniszter úr, ha tetszik, ha nem, meg kell fogalmazni, az ön felelőssége.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Egyéb észrevétel? Kálmán András képviselő úr!
DR. KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy egy olyan város képviselőjeként és polgármestereként alátámasszam a politikai helyzet alakulásának a befektetésekre gyakorolt hatását, amely az elmúlt időszakban meglehetősen nagy befektetéseket vonzott.
De most nem a befektetésekkel szeretném kezdeni, hanem azzal a helyzettel, hogy 2004-ben privatizálásra került a Dunaferr Zrt., és közismert, hogy ennek a privatizációnak az egyik nagy tulajdonosa egy ukrán nagyvállalat. Egészen véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy közvetlenül a Szabadság téri minősíthetetlen események után kint jártam Alcsevszkben, Dunaújváros testvérvárosában, ahol egy kokszolóművet avattak. Ott alkalmam volt találkozni az egyik fő tulajdonossal, aki döbbenten számolt be arról, hogy késő este otthon nézte a televíziót, ahol szokás szerint - ami Magyarországon is szokás - kommentár nélkül jelentek meg képek, egész sokáig nem tudta hova tenni, míg meg nem jelent, hogy ez Budapesten történt. Ők azt kérdezték tőlem, hogy mi várható, mikor rendeződnek a magyarországi politikai viszonyok, illetve meddig terjedhet még ez.
Ezt azért tartom fontosnak, mert az igen tisztelt ellenzék nem is olyan régen fölvetette, hogy esetleg az ukrán tulajdonos szabadulni kíván a Dunaferrben szerzett többségi tulajdonától. Jelenleg a privatizációval kapcsolatban az a helyzet, hogy tartjuk azt 8500 munkahelyet, amit a Dunaferr jelent, ugyanakkor köztudott, hogy az európai kohászatban egyfajta koncentráció megy végbe, amelynek egyik szereplője ez az ukrán nagycég is. Ők mind a mai napig arról biztosítottak bennünket, hogy tartani kívánják a létszámot, sőt fejleszteni kívánnak a cégnél, de azt gondolom, ezek az események nem igazán erősítik ezeket a döntéseket.
Azzal folytatnám, hogy közismert, hogy ma Magyarország egyik legnagyobb ipari beruházása Dunaújváros térségében folyik, aminek természetesen vannak olyan következményei, hogy már a beruházás időszakában a térségünk jelentős kis- és középvállalkozói jutottak megrendelésekhez. Ez az elhatározott fejlesztés is többlépcsős, és amennyiben a fejlesztése a Hankook Tire-nek eredményes, akkor ez további munkahelyeket teremthet. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a mi térségünk jó példa volt; a közép-kelet-európai országok között folyó befektetői versenyben szinte mindig Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával kellett megvívni azt a versenyt, hogy a befektetők Magyarországra jöjjenek. Ez az egyik olyan sikerünk volt, amikor már egy eldöntött szlovákiai helyszín után visszatértek Magyarországra, és itt kívánnak közel 3000 új munkahelyet létrehozni. Természetesen a kis- és középvállalkozásaink a térségben számítanak arra a beszállítói pozícióra, amelyet ez a beruházás nemcsak az építés során, hanem a termelés megkezdése után is biztosítani fog.
Ebbe a sorba illeszkedik, hogy közvetlenül a szeptemberi történések előtt írtunk alá egy szándéknyilatkozatot egy nagy európai építőanyag-ipari céggel egy új beruházás megtelepítésére, és közvetlenül az események előtt tájékoztattak arról - szintén szlovák és lengyel versenytársaink voltak -, hogy a döntés Magyarországra, Dunaújvárosra vonatkozott. Azóta még nem volt velük alkalmunk találkozni.
Tehát az én szemüvegemen át, a mi térségünkön, a mi városunkon keresztül csak alá tudom támasztani azt, hogy bizony a politikai bizonytalanságnak rettentő kihatásai lehetnek, és egy pontosan ellentétes folyamatot indíthatnak el még olyan esetekben is, amikor például nálunk működő vállalkozások esetleg fejlesztésben gondolkodnak. Hiszen évek óta tárgyalunk arról, hogy az egyik legnagyobb osztrák tulajdonú papíripari cég Dunaújváros térségében fejlesztené a legkeletibb gyártóbázisát, aminek természetesen olyan kihatásai is vannak, hogy a Magyarországon keletkező hulladékpapír majdnem 100 százalékát fel lehetne dolgozni.
Ezzel a négy példával szeretném zárni, és szeretném a miniszter urat megerősíteni abban, hogy bizony mi is igényelnénk azt, hogy olyan politikai légkör alakuljon ki, ami nem ellene hat a beruházások Magyarországon történő megtelepedésének, hanem úgy hatna, hogy a Magyarországon működő beruházók a fejlesztésben gondolkodjanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más vélemény? Parancsoljon, Bencsik János képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Minden bizonnyal érzékelhető elbizonytalanodás a befektetők és a befektetői szándékok kérdésében. Egy másik térségben hasonlóképpen Kálmán Andráshoz képviselőként, polgármesterként én az elmúlt héten a nagybefektetőinktől, akik már jelenleg benn vannak, részben termelnek, részben pedig a beruházásuk megvalósításán dolgoznak, azok a kérdések fogalmazódtak meg, hogy a gazdasági tárca és a honi befektetésösztönzés által tett korábbi ígéretek teljesítésre kerülnek-e. Az foglalkoztatja őket, többek között a Hankook "társberuházóját", a japán Bridgestone-t, hogy az a körforgalom, ami biztosítja az ipari parkból közvetlen kicsatlakozási lehetőséget a tatai autópálya-csomópontba, megépül-e a tárca ígéretei szerint, és azt az útszakaszt, amelyik ma már járhatatlan, annak az országútnak a 4 kilométeres szakaszát, ami a tárca fennhatósága alá tartozik, korszerűsítik-e, mert ha nem, akkor az úthatóság nem engedi az ipari park forgalmát ezen az útszakaszon keresztül kikötni közvetlenül az autópálya-csomópontba. Ezt csak azért említettem meg, mert minden bizonnyal befolyásolhatja a belpolitika, a belpolitikai események a befektetők telephely-választási szándékait, tehát aki benn vannak, azok elsősorban azért aggódnak, hogy maga a kormány, maga a gazdasági tárca azokat az ígéreteket, kötelezettségvállalásokat teljesíti-e, amelyek a rendeltetésszerű működésükhöz, tehát a gazdasági teljesítményük fokozásához mindenképpen szükségeltetik, és ezáltal tudnak hozzájárulni magának a nemzetgazdaságnak a prosperitásához is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel nem látok több észrevételt, föltennék néhány kérdést én is a miniszter úrnak.
A miniszter 16 pontban tett észrevételt és javaslatot az ÁSZ felé az intézkedéseket illetően. Úgy gondolja-e, úgy érzi-e, hogy ezek teljes egészében lefedik azt a felvetést, ami az ÁSZ részéről elhangzott? Az a kérdés egyben Bihari Zsigmond főigazgató úrhoz is szól, hogy elégségesnek tartják-e - és számunkra, a gazdasági bizottság számára ez fontos a holnap kezdődő vitánál - azt az intézkedési sort, amit a miniszter úr megjelenített írásban, és ha emlékeim nem csalnak, szeptember közepén elküldött önöknek. (Jelzésre:) Akkor írták alá - akkor egy nappal később küldték el. Elnézést kérek, akkor ez egy nagyon fontos dátum volt.
A miniszter úr két javaslatot tett itt a mai nap folyamán a gazdasági bizottság előtt. Egy befektetői tanács létrehozását, összehívását, működését körvonalazta, és ebben igényelné az ellenzék aktív részvételét. Hasonlóképpen egyik fő feladatának tekinti a versenyképességi tanács létrehozását, szintén az ellenzéki politikusok bevonásával, hogy egy konszolidált légkört tudjunk kifelé mutatni. Amennyiben az ellenzék ebben nem kíván részt venni, akkor ezt a kérdést ön hogyan kívánja kezelni a jövőt illetően? Akkor egyéb szakmai területeket von be? Politikán kívül próbálja megoldani ezt a kérdést, vagy úgy a politikán belül, hogy akik ebben részt vesznek, azok részt vesznek, akik meg nem, azt meg deklarálják, hogy nem vesznek részt? Fontosnak tartom személy szerint is mind a két bizottságot és mind a két irányt, de ennek a működési feltételeit mindenféleképpen biztosítani kéne. Kérdés az, hogy ez gazdasági vagy politikai döntéssorozat, mert nyilván ezekre a nyilatkozatokra szükség lesz a jövőben.
A következő kérdésem arról szól, ami a felvezető mondataiban volt, hogy a gazdaság milyen állapotban van. Tehát ha azt nézzük, hogy milyen a növekedési ütem, milyen az export-import arány, akkor végre egy pozitív szaldó van, a gazdaság tőkevonzó képessége is stabil, egyelőre a politikától függetlenül is jól működik. Végül is úgy fogalmazott, hogy a gazdaság szereplői mindenre képesek, mindent megemésztenek, mindent túlélnek, csak egyet nem: a bizonytalanságot. Ha ez így van, hogy ezek a számok ennyire pozitívak, hogy ítéli meg, hogy azok a nemzetközi minősítő cégek, amelyek véleményt mondanak a magyar gazdaságról, és jó néhány leminősítést hallottunk az elmúlt két hónapban, ez befolyásolja-e a befektetőket Magyarországon, vagy sem, ha befolyásolja, akkor pedig milyen értelemben kell nekünk lépni a magyar gazdaság részéről, hogy az előnyösebb oldalunkat tudjuk mutatni?
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e még észrevétel, megjegyzés. Parancsoljon, Vas képviselő úr!
DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Podolák alelnök úr hozzászólása késztetett arra, hogy megszólaljak. Az ellenzék részéről azt hiszem, mondhatom, hogy Magyarországon valamennyi politikai erőnek az a célja, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességébe és stabilitásába vetett nemzetközi bizalom megszilárduljon, és ezt a bizalmat minél hamarabb, amennyiben megingott, helyre lehessen állítani. Amennyiben egy ilyen közös nyilatkozat ezt a célt szolgálja, én nem látom elvi akadályát annak, ez megszülethessen. Azt azonban el szeretném mondani Latorcai képviselő úr hozzászólásához kapcsolódva, hogy nagyon fontos - ez a második részhez, az ÁSZ-jelentéshez tartozik -, hogy Magyarország nemzetközi megítélése elsősorban a kormányzó pártok nyilatkozatai alapján és a minisztériumok gazdálkodása alapján kerül megítélésre. Ebből következően nagyon fontosnak ítélem azt személy szerint, hogy a Magyarország gazdaságát irányító Gazdasági Minisztériumnak az elszámolásában a miniszter úr által technikai jellegű megfogalmazások ne fordulhassanak elő, mert ha úgy értékeli a nemzetközi piac, hogy kozmetikázva van a magyar gazdaság teljesítőképessége, akkor úgy fogják tekinteni, hogy előbb-utóbb lesz a Gazdasági Minisztériumban is egy őszinteségi roham, és kitalálják, hogy Magyarország teljesítőképessége mégsem annyira jó, mint ahogy beállítják. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezek a technikai jellegű kiigazítások az elszámolásokból eltűnjenek, és azt kérdezem a miniszter úrtól, milyen egyéb intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a közeljövőben ilyen jellegű technikai finomítások ne fordulhassanak elő.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Vas Jánosnak az észrevételét. Van-e még észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs több észrevétel, felkérem a miniszter urat, hogy válaszoljon a felvetett kérdésekre.
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Latorcai képviselő úr megjegyzésével kapcsolatban azt vetném föl, hogy Magyarország nemzetközi megítélése kevésbé csorbul azáltal, ha az egyik minisztérium mondjuk költségvetési célelőirányzat helyett költségvetési intézményi soron könyvel el eltérő jogértelmezésből fakadóan egy útberuházást, ugyanúgy, mint az, hogy ha kötelezettség helyett kötelezettségvállalással terhelt maradványként könyvel egy személyi kiadási tételt. Ez az, ami a nemzetközi megítélést illeti. Mindazonáltal nincs vita közöttünk abban, hogy a minisztériumnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ilyen elszámolási technikai hibák ne forduljanak elő. Ennek érdekében konzultálunk folyamatosan, időről időre az Állami Számvevőszék szakembereivel. Ha felidézzük a múltkori gazdasági bizottsági meghallgatáson Kovács úrnak, a Számvevőszék elnökének állásfoglalását, akkor ő maga is akként nyilatkozott, hogy ezt a fajta folyamatos kommunikációt, a hibák kijavításának szándékát érzékeli a minisztérium részéről.
Szeretném pontosítani Latorcai képviselő úr vélekedését két ponton. Az egyik, hogy csak a gazdasági bizottság érdeklődését követően történt meg ennek az intézkedési tervnek az összeállítása. Szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék megállapításainak nyilvánosságra kerülését követő napon kezdődött meg a munka, szeptember 15-én aláírásra került, szeptember 16-án elküldtük.
Valamint az is egy megjegyzése volt a képviselő úrnak, hogy ezt nem küldtük meg, ez nincs a bizottság birtokában. Puch László úr, a bizottság elnöke október 5-ei keltezéssel megkapta ezt a 16 pontos anyagot, tehát ilyen módon a bizottság birtokában van.
Egy ilyen jellegű technikai megközelítést több ponton megkérdőjelező állami számvevőszéki határozat összemosása a nemzetközi bizalommal meg a kis- és középvállalkozások beruházási lehetőségeivel nekem ebben a keretben kevéssé tűnik értelmezhetőnek. Szeretném leszögezni, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gazdálkodási rendje biztosítja a teljes átláthatóságot és a közpénzek hatékony felhasználását. E tekintetben nincsen és nem is volt vita sem az Állami Számvevőszékkel, sem senki mással.
Ami Kálmán polgármester úr megjegyzését illeti, szeretném elmondani, hogy úgy Dunaferr Dufercóval, mint ahogy a Hankookkal és alvállalkozóival, valamint az ön által említett osztrák papírgyárral folyamatos tárgyalásban vagyunk. Mindhárom céggel felvettük a kapcsolatot az elmúlt hetekben, hiszen nagyon jól látjuk, hogy Dunaújvárosnak és környékének, sőt nemcsak Dunaújvárosnak és környékének, hanem a Duna másik oldalának a gazdasági vérkeringésbe való minél intenzívebb bekapcsolása szempontjából ezeknek a beruházásoknak rendkívüli jelentősége van. Kiváló az együttműködés a polgármesteri hivatal és a minisztérium között. Szeretném elmondani, hogy ott is van egy körforgalom-építési projekt, mint ahogy Tatán.
Azt is szeretném elmondani, hogy a kormány ígéreteinek és a szerződésben vállalt kötelezettségeinek megfelelően, mint ahogy korábban is mindig teljesítette a vállalásait, most is fogja, az ön által említett tatai csomópont is 2007-ben megépül. A tatabányai csomóponthoz szükséges 300 millió forintot elkülönítettük és áttettük az útpénztárba.
Ami a 4 kilométer útrekonstrukciót illeti, arról is tudunk, az ön által említett cég képviselőivel folyamatosan tárgyalunk. Szeretném biztosítani önt arról, hogy mindent megteszünk ennek a projektnek a tekintetében is azért, hogy a befektetők boldogok legyenek itt Magyarországon.
Ami a kérdéseket illeti, Podolák alelnök úr azt kérdezte, hogy lefedi-e az intézkedési terv a teendőket. Teljes mértékben; az Állami Számvevőszék szakemberei és az én szakembereim egyetértésben vannak abban, hogy ezek a technikai kérdések ezáltal kezelődnek. Bízom benne, hogy minél kevesebb ilyen eltérő jogértelmezés kerül elő, és egyre pontosabb könyveléstechnikát sikerül foganatosítanunk.
Ha megengednek egy személyes megjegyzést, akkor egyrészt nagyon örülök, hogy a képviselő úr tett egy pozitív gesztust a kezdeményezésem tekintetében, másrészt pedig sajnálom, hogy erről egy kicsit többet nem tudtunk beszélni, mert rendkívül fontosnak tartom. Higgyék el, nagyon nagy súlya van annak, hogy tudom-e én azt mondani külföldön, tudom-e én azt mondani a befektetői tanácsnak, hogy vannak belpolitikai harcok - ezeknek a természetét egyébként ők nem tudják megítélni -, de ebben és ebben a tételben együttműködés van a politikai elit különböző oldalai között. A képviselő úr megfogalmazása talán jobb volt, mint az én megfogalmazásom, úgyhogy azt gondolom, hogy akár annak alapján is, tehát egy ellenzéki megfogalmazásból is kiindulhatunk.
Szerettem volna még az elején Latorcai képviselő úr mondatait annyiban pontosítani, hogy én az ellenzékkel kapcsolatban egyetlen mondatban sem fogalmaztam meg kritikát az ellenzék viselkedésével kapcsolatban sem, nem is szóltam az ellenzékről. Talán azt a megjegyzést tettem, amiben előkerülhetett az ellenzék, hogy jelentős vita van ellenzék és kormányoldal között abban, hogy ki a felelős és kik az aktorok. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy ebben jelentős vita van, de azt megígérem, hogy ebben a keretben, amikor külföldi befektetőket próbálunk meggyőzni közösen, akkor el nem hagyja a számat egyetlen szó kritika az ellenzék tevékenységével kapcsolatban, mert nem ez a cél. A célunk most az kell, hogy legyen, hogy ebben valami minimális összefogást találjunk. Mindazonáltal ha a gazdaságfejlesztési stratégiában, a befektetésösztönzési stratégiában az ellenzék nem kíván részt venni, akkor nyilván a gazdaság szereplőivel megyünk tovább.
De annak idején megfogalmazódott egy ellenzéki javaslat, hogy van a Fidesz-oldalon egy elképzelés a kisvállalkozások helyzetbe hozására, forráshoz juttatására nézve. Miközben nyilván az Új Magyarország Fejlesztési Tervben összességében sok ezer milliárd forintnyi finanszírozást próbálunk megmozgatni kis- és középvállalkozások piaci lehetőségeinek bővítése, helyzetbe hozása érdekében, szerencsés lenne, ha ezeket a gazdaságfejlesztési terveket, amelyek az ellenzék oldalán vannak, betehetnénk abba a kalapba, amelyikben azok vannak, amelyek nálunk készülnek, hiszen lehet, hogy újabb szempontokkal gazdagodnánk. Én nem zárom ki, hogy lehet olyan ötlet az ellenzék oldalán, ami nekünk nem jutott eszünkbe, vagy nem kezeltük megfelelő hangsúllyal; jöjjenek ezek oda a tárgyalóasztalra.
Azt is felajánlom az ellenzéki képviselőknek, hogy beszélgethetünk ezekről négyszemközt is. Azt is megígérem, hogy soha nem fog kitudódni, hogy ha esetleg a politikai klíma nem tenné lehetővé, hogy gazdaságpolitikáról beszélgessünk. Ezt megértem, és akkor keressünk olyan tárgyalási felületet, ami nem sérti a politikai érdekeinket, mert a gazdasági szereplők érdekei munkahelyteremtés, foglalkoztatás, növekedés tekintetében előbbre valóak most.
Ami a gazdaság állapotát illeti, röviden szeretném azon mérőszámokkal jellemezni a helyzetet, amit alelnök úr kérdezett. A tőkevonzó képesség tekintetében úgy gondolom, hogy ha nem lesz tartós betegség, csak átmeneti rosszullét, amivel le tudjuk írni a nemzetközi közvélemény megítélésében bekövetkezett negatív hatásokat, akkor erre a körülbelül 4 milliárd eurós évenkénti tőkebeáramlásra számíthatunk, ami azért nagyon jelentős, mert ez nem adóssággeneráló külső finanszírozásként segíti Magyarország finanszírozását. Tőkevonzó képességünk ebben a pillanatban nem szenvedett tartós csorbát, de dolgoznunk kell a nemzetközi közvéleményben a kép kijavításán.
Ami az export és az import arányát illeti, azt tudom elmondani, hogy az export még mindig gyorsabban nő, mint az import. Ez nagyon jelentős pozitív nemzetgazdasági hatással bír, csökken tehát a külkereskedelmi deficitünk. Mára a külkereskedelmi deficitünk teljes összege összemérhető az energiaimportunkkal - Magyarország egy energiaigényes ország -; ha azt kivesszük, akkor nagyjából egyensúlyban van a külkereskedelmi mérlegünk.
Az ipari termelés Magyarországon továbbra is 10 százalék környékén nő, tehát a gazdaság dinamikája érzékelhető. Az egyensúlyi program célkitűzései a konvergenciaprogramban megfogalmazásra kerültek. Ennek megfelelően a gazdaság átmeneti lassulására számítunk, azonban a másik oldalról ez mindenféleképpen ellensúlyozandó olyan versenyképességi intézkedésekkel, amelyeket a versenyképességi tanács asztalára szeretnék tenni. Ezért javaslom, hogy nemcsak a befektetésösztönzésben, hanem a versenyképességi tételben is legyen egy folyamatos konzultáció ellenzék és kormány között.
Ha a kérdés az, hogy befolyásolják-e ezek a lépések a nemzetközi közvéleményt, akkor azt mondom, hogy feltétlenül. A tavaly nyáron megfogalmazott gazdaságpolitikai közös nyilatkozat - ami nem lett négypárti, csak hárompárti lett - eljutott azokhoz a gazdasági döntéshozókhoz, ahol ez egy nagyon jelentős pozitív szignált jelentett. Akár az a megfogalmazás, amit én javasoltam, akár az, amit Vas képviselő úr, adhatna egy ilyen pozitív hangulati löketet, mellé lehetne tenni ezt a dokumentumot azoknak a képeknek, amelyek Magyarország megítélését az utóbbi időben kedvezőtlenül befolyásolták.
Vas képviselő úr javaslatait el tudom fogadni, amelyek a nyilatkozatra vonatkoznak. A technikai jellegű könyvelési problémák kiszűrésére vonatkozó szándékban szintén nincsen különbség köztünk. Ha azt kérdezi, hogy milyen egyéb intézkedések vannak, még egyszer mondom, 16 pontban foglaltuk össze ezeket, valamint az Állami Számvevőszékkel úgy vezetői szinten, mint apparátusi szinten folyamatosan kapcsolatot tartunk, úgyhogy azt gondolom, a technikában a következő időszakban egyetértés lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Még egy kérdésem lenne Bihari úrhoz. A 16 pont elégséges-e, megnyugtatja-e az ÁSZ-t?
BIHARI ZSIGMOND, az Állami Számvevőszék főigazgatója: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látjuk, hogy ha ez a 16 pont végrehajtásra kerül, akkor minden esély megvan arra, hogy ezek a hibák kijavításra kerüljenek.
ELNÖK: Ne haragudjon, mikrofonba kérem mondani.
BIHARI ZSIGMOND, az Állami Számvevőszék főigazgatója: Itt többször elhangzott több oldalról, hogy tulajdonképpen hogy is kell vagy hogy is lehet minősíteni azokat a hibákat, amelyeket a Számvevőszék ellenőrzése megállapított. Szeretném elmondani, hogy nekünk nincs mérlegelési lehetőségünk, tehát vannak bizonyos szabályok, amelyeket részben a számviteli törvény, részben a számviteli törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletek írnak elő, és ha azoktól eltérést tapasztalunk, akkor nem tehetünk mást, mint azt, hogy ezeket jelezzük. Az, hogy ezek az eltérések mennyiben jogszabály-értelmezésre vezethetők vissza, mennyiben munkahibának tekinthetők, mennyiben figyelmetlenségnek, uram bocsá' mennyiben hozzá nem értésnek, úgy gondolom, egy belső tisztázó vizsgálat tudja feltárni. Ezért mi javaslatot is tettünk a jelentésünkben a miniszter úrnak arra, hogy a személyi felelősséget nézzék meg. Feltételezem, hogy amikor ő már jogszabály-értelmezési kérdésként beszélt a problémákról, akkor e mögött már van valamilyen vizsgálat, és így jutottak erre a következtetésre. Mi erről direkt módon hivatalosan nem kaptunk tájékoztatást.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ez egyértelműen megállapítható, hiszen ez fontos a gazdasági bizottságnak a holnapi induló vitában, hogy az intézkedési tervet elégségesnek tartotta az ÁSZ.
Bencsik úrnak van még egy mondata.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hét szerdai bizottsági ülésünkön az ellenzéki képviselők javaslatára teljes konszenzussal a bizottság létrehozta a vállalkozásfejlesztési és innovációs albizottságot. Ennek keretében természetesen álunk az ön és munkatársai szolgálatába.
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! A múlt héten arról döntöttünk, hogy sürgősséggel hallgassuk meg a miniszter urat. Ennek a feltételeit megteremtettük. Köszönjük, miniszter úr, hogy rendelkezésünkre állt. Reményeink szerint a héten kezdődő vitában már sok olyan kérdés nem merül föl, ami idáig kérdőjelként fogalmazódott meg képviselőtársaim fejében.
Tisztelettel kérjük a miniszter urat, hogy az a három javaslat, ami itt elhangzott a gazdasági bizottság előtt, tehát maga a nyilatkozat, valamint a befektetői tanáccsal és a versenyképességi tanáccsal kapcsolatos ötletek ne haljanak el, ezt fontosnak ítéljük, a jövőben működtetni kell ezeket. Bizottságunk és albizottságaink rendelkezésre állnak, hogy a lehető leggyorsabban hozzuk létre ezeket az esélyeket, lehetőségeket abban a formában, amit a politika is kezelni tud.
Tisztelettel megköszönöm a mai bizottsági ülésen való részvételt. Szerdán találkozunk. Jó munkát kívánok képviselőtársaimnak. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 37 perc.)
|
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa