KÜB/1/2007.
(KÜB/20/2006-2010.)
GB/1/2007.
(GB/26/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának, valamint
a Gazdasági és informatikai bizottságának
2007. január 15-én, hétfőn, 10 óra 05 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott együttes üléséről
Tartalomjegyzék
A Külügyi és határon túli magyarok bizottsága részéről*
Helyettesítési megbízást adott*
A Gazdasági és informatikai bizottság részéről*
Helyettesítési megbízást adott*
A külügyi és határon túli magyarok bizottsága határozatképességének megállapítása*
A külügyi és a határon túli magyarok bizottságának döntése a napirendi javaslat elfogadásáról*
A gazdasági és informatikai bizottság döntése a napirendi javaslat elfogadásáról*
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter tájékoztatója aktuális energiabiztonsági kérdésekről*
A Külügyi és határon túli magyarok bizottsága részéről
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) dr. Gedei Józsefnek (MSZP)
Kránitz László (MSZP) Hárs Gábornak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz) megérkezéséig dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz) dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
A Gazdasági és informatikai bizottság részéről
Elnököl: Puch László (MSZP), a bizottság elnöke
Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Bencsik János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Nyitray Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Fónagy János (Fidesz) Bencsik Jánosnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (Fidesz)
Dr. Kálmán András (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter
Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója
Dr. Soósné Dobos Mária (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Horváth J. Ferenc elnök (Magyar Energia Hivatal)
Dr. Járosi Márton (Energiapolitika 2000 Társulat)
Szemerkényi Réka (MOL Nyrt.)
Ablonczy Bálint (Heti Válasz)
Gáll Marianna (Külügyminisztérium)
Simon Borbála (Külügyminisztérium)
Czifra Annamária (MSZP-frakció)
Dr. Kristóffy László (Külügyminisztérium)
Bozzay Péter (Fidesz-frakció)
Szűcs Szergej (Külügyminisztérium)
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Kardos Levente (Fidesz-frakció)
Dr. Wilde György (Magyar Ásványolaj Szövetség)
Merényi Miklós (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Pataki Eszter (Fidesz-frakció)
Dr. Loczó Sándor (Égáz-Dégáz Zrt.)
Zarándy Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Nagy Attila (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Albert Dénes (InfoRádió)
Tamás Csaba (Országgyűlés Európai ügyek bizottsága)
Juhász-Tóth Angéla (Országgyűlés Európai ügyek bizottsága)
Tóth Árpádné dr. Masika Edit (Külügyminisztérium)
Szemán Barna (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Pusztai Dávid (MSZP-frakció)
Dr. Szaniszló Mihály (Ipari Energiafogyasztók Fóruma)
Dr. Bede Fazekas Lóránt (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Somlyay Nóra (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Molnár László (Energia Központ)
Szabó Zoltán (AES Tiszai Erőmű Kft.)
Altusz Kristóf (Fidesz Külügyi kabinet)
Horváth Nándor (Független Hírügynökség)
Gótfalvai Krisztina (Duna TV)
Réz Bálint (Duna TV)
Pindroch Ferenc (HírTV)
Kottász Zoltán (Magyar Nemzet)
Kotsis Márk (Magyar Rádió Krónika)
Papp Zsolt (Magyar Hírlap)
Králl Vera (Magyar Távirati Iroda)
Ábrahám Ambrus (Napi Gazdaság)
Balogh I. Szilveszter (Echo TV)
Pataki Gábor (MTV Híradó)
Barta Miklós (Népszava)
Luigits Tamás (MTV Híradó)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenkit köszöntök ezen a januári hétfő délelőttön. Mindenkinek gratulálok, aki úgy tudta szervezni a programját, hogy meg tud jelenni a ma délelőtti együttes külügyi és gazdasági bizottsági ülésen.
Puch László elnöktársam nevében is köszöntöm a bizottság tagjain túlmenően vendégeinket, Kóka János miniszter urat, valamint Hernádi Zsolt elnök urat és a sajtó megjelent képviselőit.
Mielőtt belekezdenénk a bizottsági ülés érdemi részébe, szeretném az eljárás néhány vonatkozását ismertetni a bizottsággal. Először mindkét bizottság külön el kell fogadja szavazással a napirendünket. Ezt követően meghallgatjuk vendégeinket; vendégeink után következik az első körben a pártképviselők véleményének ismertetése, utána a képviselők tehetik fel kérdéseiket, majd vendégeink reagálnak. Ezt követően, ha még van igény a reakció után, akkor természetesen a képviselőknek módjuk van reagálni. Mindezt mintegy másfél órában, tehát fél tizenkettőig szeretnénk elvégezni.
A külügyi és határon túli magyarok bizottsága határozatképességének megállapítása
Amennyiben az eljárással kapcsolatban nincs kérdés vagy ellenvélemény... (Nem érkezik jelzés.) ...akkor először is bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt Rácz Róbertet, Gógl Árpád Kelemen Andrást, Gruber Attila Balla Mihályt, Kozma József Szabó Vilmost, Gedei József Kárpáti Tibort, Hárs Gábor Kránitz Lászlót, Kékesi Tibor Varga Lászlót és Szakács László Eörsi Mátyást helyettesíti. Bejelentem a külügyi bizottságnak ilyen módon a határozatképességét.
A külügyi és a határon túli magyarok bizottságának döntése a napirendi javaslat elfogadásáról
A napirendet megküldtem. Kíván-e valaki hozzászólni a napirendhez? (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nem, akkor kérem a külügyi bizottság tagjait, hogy szavazzanak a napirendről. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.)
Egyhangú.
Puch elnök úr!
A gazdasági és informatikai bizottság döntése a napirendi javaslat elfogadásáról
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Én is tisztelettel köszöntök mindenkit.
A gazdasági bizottság tagjait kérem, amennyiben az elnök úr által elmondottakkal egyetértés van, tehát a menetrenddel és az időpont-meghatározással, hogy fél tizenkettőig tartanánk a bizottsági ülést, egyetértenek, és a napirendet elfogadják, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság egyhangúlag tudomásul vette a napirendet.
Elnök úr, öné a szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor elsőként megadnám a szót Kóka János miniszter úrnak. Miniszter úr!
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottságok! Köszönöm szépen a lehetőséget, és nagyon örülök, hogy ilyen gyors reagálással tudjuk megtartani ezt az összevont bizottsági ülést, tekintettel a múlt hét elején kialakult helyzetre.
A múlt hét első felében Kelet-Közép-Európa összefüggő olajellátási hálózatán egyszerre keletkezett kőolaj-ellátási probléma azáltal, hogy a Barátság kőolajvezetéken a szállítás Oroszország és Fehéroroszország vitája következtében megszűnt. Ez nagyon sok mindenre hívja fel a figyelmet - és azt hiszem, nem lehet nem visszautalni a tavalyi, gázzal kapcsolatos hasonló problémára, ahol Oroszország és egy másik tranzitország, Ukrajna vitája vezetett oda, hogy Magyarország nem kapta meg a szerződéses mennyiségű földgázt a kelet-nyugati irányú vezetéken -, arra hívja fel a figyelmet, hogy Kelet-Közép-Európa energiaellátása nagyon nagy mértékben függ Oroszországtól, illetve azoktól a tranzitországoktól, amelyeken keresztül az Oroszországból származó nyersanyag Kelet-Közép-Európába eljut. Pi. 1011-20do (Kóka) Annak idején a szocialista blokk energiaellátási hálózata úgy lett megtervezve, hogy a Szovjetunió irányából a szocialista blokk országaiba érkezzen energia. Magyarországnak arra kell törekednie, energiapolitikánk középpontjában az kell hogy álljon egyebek és az energiahatékonyság mellett, hogy ezt a fajta kitettséget, ezeket a kockázatokat oldhassuk.
Ötvenórás kimaradás után helyreállt az olajszállítás, és a biztonsági tartalékokhoz is csak körülbelül fél napig kellett hozzányúlnunk, a teljes visszapótlásuk néhány héten belül megtörténhet, ilyen módon tulajdonképpen jelentősebb károk nélkül véget ért az olajellátási krízis. Nagy hibát követnénk azonban el, ha túlzottan gyorsan túllépnénk ezen a kérdésen. 2006 elején, a gázkrízist követően a nemzetközi figyelem néhány hétig Kelet-Közép-Európa ellátási problémáira irányult, azonban ahogyan ez megoldódott, ahogyan az idő melegebbé vált, úgy a nemzetközi figyelem is lankadt. Ezt a hibát nem követhetjük el még egyszer, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egy olyan strukturális problémáról, amelyre energiapolitikai, gazdaságpolitikai, kül- és biztonságpolitikai, diplomáciai és egyéb válaszokat kell találnunk. Ki kell használnunk valamennyi olyan lehetséges diplomáciai fórumot, amely a problémával intézményesen vagy informálisan foglalkozik, hogy tartsa napirenden Kelet-Közép-Európa energiaellátási problémáit; ideértve a G8-tanácskozást, az OECD-t, a WTO-t, az EU-orosz párbeszédet és valamennyi egyéb bilaterális és multilaterális kapcsolatfelvételi lehetőségeket.
Nagyon fontos, hogy Magyarország tovább folytassa azt a gyakorlatot, amit tulajdonképpen az elmúlt egy évben már rendszeressé tettünk, nevezetesen hogy a kelet-közép-európai országok közös problémáinak a megjelenítését budapesti energiaügyi miniszteri konferenciákon igyekszünk artikulálni a nemzetközi közvélemény felé. Ezeken az energiaügyi miniszteri találkozókon, legutóbb november 14-én közös nyilatkozatot fogadtunk el, amelyet egységesen tudunk képviselni az Európai Unió, Oroszország és egyéb nemzetközi diplomáciai testületek felé. Ezeknek a találkozóknak igenis van jelentőségük, hiszen annak idején, amikor az ezzel kapcsolatos első állásfoglalást a tavalyi gázkrízis után megtettük, akkor az Európai Unió nagyon nagy részben erre alapozta a gázkrízist követő első stratégiai anyagát. Magyarország - egyéb kelet-közép-európai országok képviseletében - és Franciaország volt a két első olyan ország, amely reakciót fogalmazott meg és anyagot tett le az Európai Bizottság asztalára. Igyekeztünk most is az elsők között megjelenni diplomáciai fórumokon és képviselni ezeket az érdekeket.
Szeretnék beszámolni a bizottságnak arról, hogy a kőolajproblémával kapcsolatos ügyeket az elmúlt héten többször megvitattuk Andris Piebalgs energiaügyi biztos úrral. Ezen kívül volt egy telefonbeszélgetésem az Egyesült Államok energiaipari miniszterével, Bodman úrral, aki annak idején Magyarországon járt egy kelet-közép-európai energiaügyi miniszteri találkozón; vele a diverzifikáció lehetőségeiről, Kelet-Közép-Európa problémáira való nemzetközi figyelemfelhíváshoz nyújtható amerikai támogatásról váltottam szót. Ezen kívül levelet írtam az orosz és a fehérorosz energiaügyi miniszternek kérve azt, hogy Magyarország kapjon világos útmutatást arra nézve, hogy hasonló vészhelyzeti esetekben milyen információszolgáltatásra számíthat, illetve általában kezdeményeztem az Európai Unió fórumain, hogy Európa kapjon garanciákat Oroszországtól és a tranzitországoktól arra, hogy a jövőben két ország egymás közötti üzleti vagy politikai vitája nem vezethet harmadik ország energiaellátási kimaradásához.
Azt láthatjuk, hogy Oroszország egy nagyon világos, energiahordozókra építő monopolstratégiát folytat, amellyel szemben az alárendelődő magatartás semmiféleképpen nem vezethet eredményre. Magyarország a partnerség alapján áll Oroszországgal is kapcsolatban, azt azonban nem tekinthetjük partneri viselkedésnek, amikor minden előzetes jelzés nélkül, teljesen váratlanul leáll Magyarország irányába az energiaszállítás. Ki kell mondanunk, hogy ez a fajta viselkedés elfogadhatatlan a nemzetközi gyakorlatban, Magyarország számára mindenféleképpen tarthatatlan, és Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy garanciákat kapjon a jövőben arra, hogy ilyen eset nem ismétlődhet meg.
Ami az energiapiaci berendezkedésünket illeti, néhány nagyon fontos alapelvet érdemes rögzíteni, ezeket az alapelveket kell követni az energiastratégiánkban. A legelső alapvetés, hogy az állam legfontosabb feladata az energiaellátás biztonságának fokozása ennek valamennyi olyan eszközével, amely felhasználói oldalon, termelői oldalon, piacfelügyeleti oldalon jelentkezhet. Nagyon fontos tehát, hogy bizonyos területeken - ilyen az energiaellátás biztonsága - az állami beavatkozás súlyát növeljük, ezzel párhuzamosan más területeken, ahol a piac megoldást nyithat különféle kérdésekre, pedig a piac, a gazdasági szereplők súlyát növeljük a piaci korlátok lebontásával, a verseny fokozásával, diverzifikációval, magyarul energiarendszerünk több lábra állításával az energiaforrások, az eredet és a tranzitútvonalak tekintetében. Egyszerre kell az energiabiztonság, az energiagazdaságosság, a fenntarthatóság feltételeit teljesítenünk. Azzal párhuzamosan, hogy az energiapiacunkon a gazdasági érdekek előtérbe helyezését szorgalmazzuk, meg kell erősíteni azokat a rendszereinket, amelyek a piaci verseny fenntartásában, a piaci verseny fokozásában, a szolgáltatók és a fogyasztók közötti viszony szabályozásában érdekeltek, meg kell tehát erősítenünk a versenyfelügyeleti, piacfelügyeleti, fogyasztóvédelmi hatóságainkat.
Ehhez néhány fontos lépést szeretnék a bizottság figyelmébe ajánlani. Egyrészt felhasználói oldalon nagyon komoly beavatkozásra van szükségünk, hiszen a legjobb energiapolitika az, amely felhasználói oldalon avatkozik be annak érdekében, hogy kevesebb energiát fogyasszunk. Mindenekelőtt szeretném az energiatakarékosság szempontját az energiaellátás biztonságának szempontja mellett rögtön az első helyre emelni, ahol célul ki kell tűznünk, hogy 2020-ra Magyarország körülbelül 20 százalékos energiamegtakarítást tudjon elérni. Ez egyébként az Európai Unió nemrég közzétett energiastratégiájában lefektetett célokkal megegyezik. Ennek érdekében folytatnunk kell, erősítenünk kell azokat a programjainkat, amelyek energiatakarékosságot tűznek ki célul: ilyen például az energiahatékonyságot javító kormányzati program folytatása a korábbi évekhez képest lényegesen megemelt költségvetési támogatással, és ilyen például a Szemünk fénye program, amely közintézmények energiatakarékosságát tűzi ki célul, és nagyon sok egyéb, magánlakások, közintézmények és egyéb intézmények energiatakarékosságát célzó program.
A következő nagyon fontos tétel, hogy a magyarországi erőművek kapacitásait és hatékonyságát a piaci lehetőségek keretei között növeljük, ösztönözzük ezeknek a növekedését. 20doPi. 21 (Kóka János)Természetesen itt nem állami szerepvállalásra, hanem állami ösztönzők nagyon világos szabályozása mellett a gazdasági szereplők szerepvállalására építenénk.
Nagyon fontos felhasználói oldali tételként szeretném említeni azt is, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon a különféle kiváltságokat, amelyek az energiaiparban ott vannak, szüntessük meg, radikálisan csökkentsük. Szükség van arra, hogy rendet tegyünk az energiapiacon ahhoz, hogy ez egyszerre szolgálja a fogyasztók és egyszerre szolgálja az állam ellátásbiztonsággal kapcsolatos érdekeit.
Ellátási oldalon mindenekelőtt a diverzifikációra, a több lábon állásra helyezném a hangsúlyt. Kőolaj-felhasználás szempontjából rendelkezésre áll alternatív betáplálási útvonal, amelynek a rendelkezésre állítását folyamatos műszaki karbantartással biztosítani kell, bármilyen esetben használható legyen az adriai, délről északra irányuló olajszállítási útvonal.
Földgáz tekintetben fel kell újítanunk és fel kell gyorsítanunk a tárgyalásokat minden olyan alternatív betáplálási lehetőségre nézve, amely Magyarország és Kelet-Közép-Európa orosz földgázfüggőségét csökkenteni képes. Ilyen például a Horvátországról Magyarország nyugati betáplálási pontjára csatlakozó LNG földgázvezeték építése, ilyen a Nabucco földgázvezeték erőteljes magyarországi támogatása, amelyik európai uniós projektként Oroszországtól független forrásokat és a jelenlegi tranzitországoktól független szállítási lehetőséget kínál. Ezt a projektet nekünk az Európai Unióban támogatnunk kell, ugyanúgy, ahogy továbbra is támogatjuk azt, hogy Oroszország a Blue Stream földgázvezetékkel Magyarországot immár ne csak ügyfélnek, hanem stratégiai partnernek tekintse földgáz továbbításában és földgáz tárolásában. Arra van szükség, hogy ezek az egymástól függetlenül tervezett vezetékrendszerek egymással konkuráljanak. Nekünk nem szabad feladnunk a Nabucco földgázvezeték támogatását akkor, amikor látjuk, hogy milyen kockázatai vannak annak, ha egy ország egy lábra áll. Azt szeretnénk, hogy kialakuljon a különféle forrásországok és tranzitországjelöltek között egy olyan verseny, amelynek Magyarország, a magyarországi energiabiztonság a nyertesévé válhat.
Ellátási oldalon szintén szükség van a megújuló, alternatív energiaforrások támogatására, akár úgy is, hogy fiskális ösztönzőkkel segítjük ezeknek az energiaforrásoknak az elterjedését. Természetesen mindezt úgy kell tennünk, hogy eközben a konvergenciaprogram keretei között maradjunk. Ennek érdekében, hogy megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink vannak az európai uniós források felhasználásával, költségvetési források felhasználásával, egyéb fiskális ösztönző intézkedésekkel, illetve a gazdaság szereplőinek a segítségével erre nézve, én a mai napon kezdeményezek a kormányzaton belül egy olyan integrációs egyeztetési folyamatot, amely összehangolja az ezekkel kapcsolatos fiskális, zöld-, agrár-, energia-, gazdaságpolitikai, kül- és biztonságpolitikai, szociálpolitikai, szolidaritási feladatainkat érintő feladatokat. Mindazokat tehát, akik alternatív energia támogatásában, felhasználásában, termelésében segédkezni tudnak kormányzati oldalról, segítségül, partnerül hívom ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedéseket kidolgozzuk.
Nagyon fontosnak tartom ezenkívül, hogy az ellátási oldalon, a szolgáltatók, a nagykereskedők, a piac valamennyi szereplője tekintetében valósuljon meg a teljes körű piacnyitás, piaci liberalizáció, minél több gazdasági szereplő szabályozott környezetben versenyezzen azért, hogy biztonságosan, megfelelő áron elláthassa a magyarországi fogyasztókat, lakossági és ipari fogyasztókat egyaránt.
Végezetül szeretném ismét felhívni a figyelmet arra, hogy egy olyan környezetben, ahol a gazdasági szereplők fokozott szerepvállalására építjük az energiapolitikánkat, a piac szabályozására alkalmas intézmények megerősítésére van szükség, egyebek között a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Energia Hivatal és a fogyasztóvédelem intézményeinek energiapolitikai szempontú átvizsgálására és ha szükséges, megerősítésére van szükség, hogy az újonnan kialakuló piaci viszonyokat kontrollálni tudják.
Tisztelt Bizottság! Szeretnék egy kezdeményezéssel élni, amely lehetővé tenné azt, hogy az energiapolitika részben általam felsorolt, részben itt nem érintett stratégiai kérdései ne csak kormányprojektként, hanem a különféle politikai oldalak egyetértésében, a civil szféra, a gazdasági szféra és az akadémiai szféra bevonásával kerülhessenek terítékre, a döntés-előkészítési munkát minél szélesebb egyeztetéssel vihessük tehát végig: kezdeményezem egy nemzeti energiatanács létrehozását, amelyben a kormány, az ellenzék, a civil szféra, az érintett vállalatok képviselői és az Akadémia képviselői is megjelennének. Ma reggel beszéltem Vizi E. Szilveszter elnök úrral, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, aki támogatásáról biztosított, és azt mondta, kész arra, hogy az Akadémia ebben a munkában részt vegyen. Ennek a bizottságnak, ennek a nemzeti energiatanácsnak a feladata az lenne, hogy áttekintse az energiastratégiával kapcsolatos valamennyi energiapolitikai, gazdaságpolitikai, külpolitikai, biztonságpolitikai és szociálpolitikai tennivalónkat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr.
Tisztelettel köszöntöm még egyszer Hernádi Zsolt urat, a MOL elnökét. Elnök úr!
HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Köszönöm szépen. Elnök Urak! Képviselő Urak! Elöljáróban azt kell megjegyezni, hogy szemben a tavalyi évvel, 2007 januárjában egy percig nem forgott kockán Magyarország folyékony szénhidrogéntermékekkel való ellátása. És talán ez a legfontosabb különbség az idei és a tavaly január között. Míg ebben az évben egy ilyen esetre hosszú-hosszú évek óta felkészült az ország arra, hogy tudja, mit kell lépni, a tavalyi évben, a tavaly januári gázkrízis idején semmilyen érdemleges tartalékkal Magyarország nem rendelkezett. Így, egy év után most már nyugodtan ki merjük azt jelenteni, egyetlen egy dolgon múlt, hogy tavaly nem történt igazi krízis: a sokéves átlag középhőmérséklethez képest tavaly január 1-jén lényegesen melegebb volt, ezért lényegesen alacsonyabb volt a gázfogyasztás. Ha 10 Celsius-fokkal hűvösebb van, ami megfelelt volna a sokéves átlagnak, akkor Magyarországon nagyon komoly gázellátási problémák lettek volna, és egyikünk sem, se a jelenlévők, az asztal körül ülők, senki nem tudott volna semmit csinálni, mert a jelenlegi rendszerek még egy normális gázkorlátozást sem tudnak lekezelni. Ez a legfontosabb különbség, amit mindenképpen meg kellett hogy jegyezzünk.
A tanulságok között elsőként azt kell megnézni, hogy miért nem alakulhatott ki idén januárban ténylegesen ellátási krízishelyzet. Egyrészt azért, mert Magyarországon a kilencvenes évek elejétől beindult egy folyamat - pontosan azért, mert akkoriban igencsak akadoztak Oroszország felől a kőolajszállítmányok -, hogy hogyan tud Magyarország felkészülni egy valóban megjelenő, tényleges ellátási problémára. Ekkor kezdték kialakítani a ma már nagyon jól működő Kőolaj- és Kőolajtermék-készletező Szövetséget. Csak megjegyzésként mondom, hogy 2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, a tíz új tagállam közül egyedül Magyarország rendelkezett az EU által megkövetelt 90 napos folyékony szénhidrogénkészlettel. Ez a rendszer működött. A másik oka pedig a sokat emlegetett Adria kőolajvezeték, ami szintén egy korábbi krízishelyzet eredményeképpen született, csak ez a krízis a hetvenes évek végén volt, nem ma. Ennek eredményeképpen hozták létre az Adria kőolajvezetéket, három ország működött közre ebben, Jugoszlávia, Magyarország és az akkori Csehszlovákia, három ország ellátási problémáit volt hivatott megoldani az Adria kőolajvezeték. Tehát krízisek hatására tudnak kialakulni hosszú távú stratégiai megoldások. Pi. 3031do (Hernádi)Olyat, hogy magától egy ország abba a helyzetbe kerüljön, hogy ilyenekre felkészül és ilyenekre pénzt áldoz, kevésszer láttunk, ez Magyarországon sem következett be. Azt tudjuk-e, hogy a '90-es évek közepe óta folyamatosan fizetjük ezt a készletezési díjat, ami körülbelül kettő forint, csak már senki nem emlékszik rá? Ez be van építve a benzinárakba. Ezzel tudtuk megteremteni azt, hogy Magyarország ellátásbiztonsága most januárban egy percig nem forgott kockán. Azzal együtt nem lehet azt mondani, hogy hatással lett volna ez a mostani lépéssorozat. Nagyon komoly költségnövekedést jelentett volna ez az ellátási feszültség és nagyon komoly problémát tudott volna okozni, ha rövid távon ez nem oldódik meg.
A tavaly januári gázkrízis után Magyarország nagyon sok olyan lépést indított el, amelyek hosszú távon talán tudják ezt a fajta egyértelmű krízishelyzetet kezelni. Ilyennek tekintem mindenképpen a tavalyi évben elfogadott stratégiai gázkészlet tárolásáról szóló törvényt, de ilyennek tekintem - amire a miniszter úr már hivatkozott, és rendkívül fontos lenne ezeknek a meggyorsítása - az alternatív útvonalak létrehozását is. Ugyanis energiaellátásban két probléma lehet: az egyik a tranzitország problémája, a másik pedig a forrás problémája. Ne felejtsük el, hogy mind a két krízist tranzitország-probléma okozta, egyiket se forrásprobléma okozta, tehát a források mind a két esetben, tavaly januárban is és idén januárban is rendelkezésre álltak, a tranzitországokkal való meg nem egyezés okozta a krízishelyzetet. Ez volt igaz Belorussziára és ez volt igaz Ukrajnára is. Nekünk tehát azon túl, hogy abban kell gondolkoznunk, hogy hogyan tudjuk megelőzni ezeket a kríziseket, milyen tartalékokat tudunk felépíteni, ezeknek a kockázatoknak a kezelésére kell minden erőforrásunkat befektetni.
A mi számunkra ma az a legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni a Közép-Európára jellemző energiaproblémákat az Európai Unióban általában fellépő energiakérdésektől. Ezek a problémák, amelyekkel mi itt szembenéztünk - félreértés ne essék -, az Európai Unióban jelenleg nem problémák. Az, hogy Angela Merkel határozottan és nagyon keményen reagált a kialakult krízisre, két dolognak a következménye: egyrészt két német finomító is érintve volt ebben az ellátási problémában, tehát két német finomító is belekerült ebbe a kőolajválságba, másrészt pedig a két krízis után az Európai Uniónak igenis egy határozott üzenetet kellett küldeni, hogy ilyen jellegű lépéseket - ahogy a miniszter úr is jelezte az előbb - nem lehet anélkül megtenni, hogy a fogyasztó országokat valamilyen formában ne értesítenék.
Nagyon egyetértek azzal, amit a miniszter úr javasolt, hogy jöjjön létre egy ilyen fórum, mert ezek a döntések nagyon hosszú távú döntések, amelyeknek a finanszírozását folyamatosan biztosítani kell. Ez az infrastruktúra, amely Közép-Európában létrejött, ilyen értelemben egyedülálló, mert ahogy üzleti nyelven mondják, win-win, azaz mind a két partnernek nyereség, mind az ellátónak nyereség, mind a vevőnek nyereség, mert a legolcsóbb és a legbiztosabb szállítási formát hozták létre, de ugyanakkor a flexibilitását mind a kettőnek jelentősen csökkentették, mert kölcsönösen függnek egymástól a felek. Az orosz energiaforrást birtokló vállalatoknak ezt az energiaforrást el kell adni, nekünk pedig meg kell venni, tehát függünk egymástól. Ha én nem veszem meg, az neki épp akkora probléma, mint nekem, hogy ha ő nem lát el engem. Ezt a kölcsönös függőséget mindenki megpróbálja valahol lazítani, puhítani. Oroszország rengeteg pénzt ölt abba bele, hogy a folyékony szénhidrogéneknél, tehát a kőolajnál rendelkezzen többlet exportkapacitással. Ha ma a Druzsba, tehát a Barátság kőolajvezeték teljes egészében leállna, Oroszország a kőolajforrásait export szintjén teljes egészében szinten tudná tartani a megemelt exportkapacitásokkal. Gázban ma még nem ez a helyzet, de tudjuk azt, hogy gázban is ugyanilyen projekteket fog csinálni. Nekünk itt Közép-Európában ugyanezt meg kell tennünk, ugyanúgy alternatív beszállítási útvonalakkal kell rendelkeznünk függetlenül attól, hogy fogjuk-e használni. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ezt a piac magától, tehát önként nem fogja kifizetni, hiszen olyan többletkapacitások fognak létrejönni, amelyeknek a kihasználtsága 50-60 százalékos lesz csak, hiszen a meglévő kapacitások is normális esetben elégségesek a piac ellátására. Tehát minden, amit mostantól kezdve többletkapacitásként létrehozunk, nem biztos, hogy használva lesz. Az Adria-kőolajvezetéken utoljára 1995-ben hoztunk fel olajat, 1995-ben használtuk olajimportra, olajbehozatalra. Ezért rettentő fontos ennek a társadalmi tudatosítása, hogy az ellátásbiztonság pénzbe fog kerülni, és ezt a pénzt társadalmi szinten kell vállalni.
A másik, miniszter úr, képviselő urak, amire felhívnám a figyelmet még egyszer: az EU-15 és az új EU-országok közötti lényeges, lényeges érték- és érdekkülönbség. Ma a közép-európai országok a teljes orosz gáz- és folyékonyszénhidrogén-export mintegy 30-32 százalékát jelentik, tehát durván egyharmadát. Ez nem elhanyagolható mennyiség, ez erő, de ha ezt országonként lebontjuk, ebből a legnagyobb fogyasztó Magyarország 6 százalékkal, utána jön Lengyelország 4 százalékkal és lehet még sorolni ezt a sort. Egyenként nem tudunk semmifajta tárgyalási potenciált jelenteni. Hogy hogyan tudjuk a keret- és peremfeltételeket együtt kitárgyalni a legfontosabb forrást jelentő orosz energiaforrást birtokló vállalatokkal, illetve az orosz kormánnyal, számomra a politikának ez a legjelentősebb feladata. A másik pedig az, hogy hogyan tudunk újra olyan projekteket létrehozni, amelyeket a sokszor elátkozott KGST-ben lehet, hogy ránk erőltettek, de ma bemutatja azt, hogy működik, ugyanis ez csak akkor éri meg, ha több ország vesz részt benne, több ország tudja biztosítani ezeknek a megtérülését és esetleg a ki nem használtságuk esetén a finanszírozását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor az első kör vegye kezdetét. Az elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy elsőként ismertetném a Fidesz álláspontját, ezt követően pedig hangozzon majd el a szocialista álláspont.
A nulladik megjegyzésem egy közmondás lenne. Ismerjük mindannyian, de nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy az okos ember a más kárán tanul, a buta a sajátján vagy esetleg azon sem. Azt gondolom, hogy a bizottsági ülésünknek a mottója lehetne ez a bölcs népi mondás, és ezért szeretném én is üdvözölni azt, hogy a miniszter úr, az elnök úr, illetőleg mindkét bizottság tagjai lehetőséget adnak arra, hogy egy nagyon friss krízisről, ami múlt hétfőn kezdődött és ötven órán keresztül tartott, eszmét tudjunk cserélni.
A mai hozzászólásokból, a miniszter úréból, illetőleg az elnök úréból is én kihallottam hangsúlymódosulásokat, és végül is az okos embernek a magatartását részelemeiben ez idézi. Úgy foglalnám röviden össze az elnök úrnak a hozzáállását, hogy egy jó irányba tett szerény lépésnek, hadd ne mondjam, tyúklépésnek lehet tekinteni az expozéját. Miért? Úgy vélem, egyrészt a probléma súlyosabb annál, mint ahogy ezt itt a miniszter úr kifejtette, másrészt úgy látom, hogy a válasznak, a magyar kormány válaszának határozottabbnak kell lennie annál, mint ahogy ez elhangzott. De hogy mégis pozitív irányba tett előrelépésnek tekintem, az a január 5-ei Népszabadságban megjelent Göncz Kinga-interjúhoz is viszonyítható. Ebben az interjújában a külügyminiszter asszony a Fidesznek az energiapolitikáját konfliktuskeresőnek, zsákutcásnak és a nemzeti érdekekkel ellentétesnek minősítette. 40doPi. 41 (Elnök)Kibontakozóban volt január első napjaiban egy olyan kormánypárti kampány, amely megpróbálta a Demokratában megjelent Orbán Viktor-interjút rövid távú pártpolitikai célokra felhasználni. Úgy vélem, hogy egy nem kívánt, de nagyon csattanós pofont kapott ez a szándék az erre néhány napra bekövetkező olajkrízis következtében, amelynek az értékelésével egyébként, ahogy ezt itt Hernádi elnök úr is megtette, egyetértek.
Nos, mennyiben súlyosabb a probléma, és mennyiben kíván határozottabb választ a probléma? Úgy vélem, hogy Oroszországról - immáron saját bőrünkön is megtapasztalva - sajnos kijelenthetjük, hogy nem megbízható szállító. Az elmúlt egy esztendő számos példája, Ukrajna, Grúzia és a mi példánk is ezt támasztja alá. És ahogy ezt miniszter úr - és itt a hangsúlymódosulásra szeretnék rámutatni - jelezte, ezek nem véletlen esetek. Igen, miniszter úr, ezek nem véletlen esetek Oroszország részéről, nem eseti viták eredményezik ezeket a véletlenszerű baleseteket. Ön úgy fogalmazott, hogy itt strukturális problémáról van szó, én továbbmennék, én azt hiszem, hogy rendszerjellemző ezeknek a konfliktusoknak a sorozata, mégpedig doktrinálisan immáron megalapozott rendszerjellemző, az orosz külpolitikai doktrínának ugyanis része az energiacsapok elzárása. Az energiafegyvert politikai célra használni lehet és használni kell e szerint az új orosz külpolitikai doktrína szerint. Hasonlít ez a doktrína ahhoz, amit az Egyesült Államok részéről ismerhettünk meg az elmúlt években, az a megelőző csapásnak volt a doktrínája. Nem tudom, hogy melyik veszélyezteti nagyobb mértékben a világ, Európa és benne a mi országunk hosszú távú stratégiai biztonságát, az energiafegyvernek a politikai célra való felhasználhatósága vagy pedig a megelőző csapás teóriája. Tehát ennyiben súlyosabb a probléma meggyőződésem szerint annál, mint ahogy ez elhangzott. Mi Magyarország magatartása, és milyen választ ad erre a helyzetre Magyarország?
Magyarország jelenleg egy átláthatatlan és külön alkukra épülő energiapolitikát folytat. Ez az átláthatatlan, külön alkukra épülő energiapolitika tarthatatlan. Erre utalt Orbán Viktor akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nem szabadna a Gazprom legvidámabb barakkjává válni, mert lehet hogy az a bizonytalan orosz ígéret, amire most egyébként miniszter úr is utalt, hogy Magyarországon lesz majd az úgynevezett Kék Áramlatnak az európai elosztó központja, csábító ígéret, de ezzel kapcsolatban is szeretném a mostani helyzetre levonni a következtetést, ez a csábító ígéret nem vezethet egy elvtelen és rövidlátó magyar energiapolitikához, mert ez tartósítja a hosszú távú és egyirányú függését Magyarországnak Oroszországtól. Úgy is mondhatnám, hogy ennek fényében különösen meglepő és cinikus a miniszterelnök legutóbbi EU-csúcstalálkozó után tett kijelentése, hogy Magyarországnak az Oroszországgal folytatott politikája nem egy eltérés Európa megközelítésétől, hanem példát mutatunk Magyarország részéről az Európai Uniónak, mert tíz év múlva az egész Európai Unió ilyen magatartást fog folytatni Oroszország irányában. Cinikusnak tartom ezt a kijelentést.
Ami a nemzeti energiatanácsot illeti: miniszter úr, ismerjük Murphy mondását, ha nem tudsz egy problémát megoldani, akkor hozzál létre egy bizottságot. Szeretném, ha nem lenne ennek a Murphy-mondásnak relevanciája az energiatanácsra vonatkozó kezdeményezése esetében. Nagyon kívánatos lenne, hogy legyen magyar energiapolitika, és hogy egy átlátható magyar energiapolitika legyen. Amennyiben ezt a célt kívánja szolgálni ez a tanács, akkor azt hiszem, a Fidesz részéről nyitottak vagyunk, de ehhez azt tartom szükségesnek, hogy mindenféleképpen az előző két előfeltételnek feleljünk meg, és legyen egy egyeztetés a minisztérium, illetőleg a politikai pártok között. Akkor tehát, amikor ilyen súlyú a probléma, és ennyire felkészületlen Magyarország a probléma kezelésére, megoldást kell találni, és a javaslatok is, azt hiszem, ebbe az irányba kell mutassanak.
A diverzifikáció volt a kulcsszó. Miniszter úr, egyetértünk, valóban a diverzifikáció az egyik kulcsszó. A másik kulcsszót viszont talán nem hangsúlyozta eléggé, ez pedig az európai szolidaritás kell legyen, noha ez is elhangzott.
A diverzifikációval kapcsolatban mind a forrásokkal, mind az útvonalakkal egyetértünk. Itt a Nabuccóval kapcsolatban azért szeretném azt hangsúlyozni, miniszter úr, hogy megtörténik az a fajta elkenése a Kék Áramlat és a Nabucco közötti kvalitatív különbségnek, hogy az egyik valóban a diverzifikációt szolgálja, az alapprobléma tekintetében, a forrás tekintetében a Kék Áramlat nem szolgálja a diverzifikációt. A tényleges diverzifikáció mindenféleképpen a Nabucco vezetékhez köthető.
Az energiahordozókhoz kapcsolódó diverzifikációt is szeretném aláhúzni. Úgy vélem, hogy a megújuló energiaforrások, az energiahordozók tekintetében történő diverzifikáció az egyik legfontosabb célkitűzése az Európai Unió energiapolitikájának, és Magyarország egy tizenöt-tizenhat éves felelőtlen politikának a végéhez kezd közeledni, amikor az energiahordozókra vonatkozó diverzifikációt említi.
Ami pedig a szolidaritást illeti: az a szolidaritás, ami itt, Közép-Európában nélkülözhetetlen lenne, ahogy ezt Hernádi elnök úr is mondta, hiányzik Magyarország politikájából. Göncz Kinga külügyminiszter asszony megengedte magának, hogy a lengyel vitát az Európai Unió irányába úgy minősítse: Isten mentse Magyarországot, hogy közünk legyen Lengyelországhoz! Akkor, amikor Svédország egyértelműen kiállt a lengyelországi igények mellett, és immáron látható, nem véletlen, hogy az Európai Befektetési Bank visszavonta az északi vezetékre vonatkozó finanszírozási ajánlatát. E szintén az elmúlt hét eseménye, és meggyőződésem szerint szintén kötődik az olajkrízis ügyéhez. Tehát az összeurópai szolidaritás mellett a térségi szolidaritás is jellemzője kell legyen a magyar politikának.
Nem kell talán külön hangsúlyoznom, de azért elmondom - különösen a sajtó miatt -, nem oroszellenesség szól a Fideszből, belőlem, egy monopóliumellenesség szól belőlünk, úgy látjuk, hogy az a fajta egyoldalú függés, az a fajta monopolhelyzet, amivel Oroszország rendelkezik a magyar, illetőleg az európai energiarendszeren belül, tarthatatlan, a verseny, a piaci árak, a fogyasztók érdeke az, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Magyarországnak tehát nem a Gazprom legvidámabb barakkjának, hanem Oroszország egyenrangú üzleti partnerének kell lennie. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Elnök úr, parancsoljon!
Pi. 50
51do
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Azt gondolom, itt egész komoly vitákra számíthatunk ezekben a kérdésekben. Úgy gondolom, a fő cél - ahogy Hernádi elnök úr és a miniszter úr is megerősítette - a stratégiai partnerség kiépítése ebben a térségben és akár az orosz forrásokhoz való eljutás legoptimálisabb megoldása. Tehát úgy gondolom, amikor a tranzitútvonalakkal van baj, akkor minden útvonal, ami alternatív útvonal, előnyt jelent, és ugyanolyan megosztottságot és ugyanúgy biztonságot jelent a magyar gazdaság számára, mint a más forráshoz való eljutás. Azt gondolom, hogy itt elsősorban az anyagi lehetőségek és a beruházási igények függvényében kell az elsődleges döntéseket meghozni. Azt mindenki elfogadja és úgy gondolom, abban egyetértés van, hogy újabb szállítási útvonalak létrehozása indokolt, mégpedig ez ugyanabból a forrásból induló szénhidrogéneknél is fontos tétel.
A másik: nem elfogadható az az álláspont sem, hogy Magyarország teljesen kiszolgáltatott. Olajügyben egyáltalán nem kiszolgáltatott Magyarország. Az elnök úr is elmondta, hogy a biztonsági készletek 90 napja bőségesen elég, hogy újabb logisztikai rendszerek üzembe helyezésével, ha esetleg nem is ugyanazon az áron, de nem sokkal drágábban az ellátás biztonsága szavatolható. Úgy gondolom, hogy az energiapolitikában és a stratégiában meghozott döntések az elmúlt tíz-tizenöt évben egészen jó irányba mutatnak, amikor a gázkészletezéssel gyakorlatilag Magyarország egy elosztószerepet próbál felvállalni, és ezzel azt a partnerségi viszonyt egyenlítené ki, ami esetleg a szénhidrogének tulajdonjogához kötődik. Tehát ha magyar területről megy tovább a gáz, akkor ez biztonságot is jelenthet Magyarország számára.
Tehát azt hiszem, hogy az orosz energiaforrásokhoz való hozzáférés nem kizárólagos cél, de mindenképpen fontos a magyar gazdaság számára, hogy a tranzitútvonalak erősítésére Magyarország szerepének az értékesítésben való részvétele döntő. Ahogy az elnök úr is mondta, nemcsak a források tulajdonjoga stratégiai kérdés, hanem az eljuttatás is stratégiai kérdés. Ha ebben mi szerepet vállalunk, akkor azt gondolom, hogy a stratégiai partnerségünk ezt a célt szolgálja, és akkor egyenlő partnerként képesek vagyunk ebben az ügyben tárgyalni.
Másrészt az energiahordozók tekintetében úgy gondolom, hogy Magyarország nem megy rossz úton, hiszen csak a villamos energia előállításánál az atomenergiát egész komoly mértékben veszi igénybe. Reményeim szerint a politikai egyetértés ma már úgy tűnik, hogy kialakult, és az élettartam-hosszabbítás sem okozhat gondot, ez évben megkezdődhet ez a folyamat. A másik: szintén azt gondolom, hogy a lignit- és a szenes erőművek megtartása biztonságot jelent ez ügyben, és csak azt követően jönnek a szénhidrogén-erőművek, ahol a gáz és az olaj akár alternatívaként is részt vehet.
Én nem hiszek abban, amit az elnök úr itt az előbb mondott, hogy Magyarország energiastratégiája teljesen átláthatatlan, nem kellően végiggondolt. Úgy gondolom, az elmúlt tíz-tizenöt évben ez folyamatos fejlődésen ment át, és gyakorlatilag a saját céljaink megvalósítása érdekében folyamatosan történtek lépések. Ezeket a lépéseket nem tartom rossznak, és közte természetesen több kormány is részt vett, több kormány is alakította ezeket a lépéseket, és akár meg is változtathatta volna ezt az irányt, de úgy gondolom, a felelős gondolkodáshoz hozzátartozik, hogy a legnagyobb energiaellátás mellett a legnagyobb biztonságot is kell tudni magunknak garantálni. Úgy gondolom, a legnagyobb biztonság egyébként az, ha nem vagyunk egészen kiszolgáltatva senkinek, és ez motiválja ezt a gáztárolói részét.
A másik tekintetében, persze az energiapolitikában a felhasználói oldalon is vannak lépések. Különböző módon ítélhetjük meg, hogy ezek a lépések elégségesek-e, elég gyorsak-e, elég hatékonyak-e, de úgy gondolom, azzal, hogy a magyar gazdaság fajlagos energiafelhasználásának alakulása mind azt mutatja, hogy ezen az úton nem járunk rosszul, tehát elindult a folyamat, ennek a folyamatnak a vége az lehet, hogy nemcsak az energiapiacon vagyunk mindig nagyobb vevők, hanem a felhasználásban is mindig nagyobb hatékonyságot leszünk képesek biztosítani.
Úgy hiszem, a tanulságokban nekem és nekünk két nagyon fontos dolog van. El kell érni, hogy a stratégiai partnerség keretében egy előzetes értesítés bizonyos lépések megtétele előtt a forrásoldalon jelenjen meg. Ha szükséges, akkor ehhez különböző állami eszközöket is igénybe lehet venni, hiszen tudjuk, hogy vannak gazdasági hírszerzők és vannak gazdasági elemzők, akik bizonyos értelemben kell hogy előzetes jelzésekkel tudjanak élni felénk ebben, és ezt a diplomáciai rendszereken keresztül való jelzést nagyon fontos dolognak tartom.
A másik, ami szintén a tapasztalatokhoz tartozik: nem felesleges az alternatív útvonalak fenntartása még akkor sem, ha időnként üzleti okok miatt ezt nem használják a partnerek. Úgy gondolom, az állam feladatában, a szabályozásban és az ehhez szükséges források megteremtésében együtt kell működni a piac szereplőivel még akkor is, ha tiszta verseny van és akkor is, ha később majd a meglévő feltételekhez mindenki egyenlő arányban juthat hozzá.
Köszönöm szépen, az álláspontunk az első körben ez. Azt gondolom, hogy most a képviselő urakat fogja illetni a szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném javasolni, hogy akkor gazdasági bizottság és külügyi bizottság, ellenzék és kormányoldal egyenlő arányban kapjon lehetőséget. Egyelőre nekem Latorcai úr jelezte a hozzászólást. (Jelzésre:) Podolák képviselő úr, Göndör úr, Szanyi úr, Selmeczi képviselő asszony, a külügyi bizottságból Gógl Árpád, Kozma képviselő úr.
Latorcai képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a gazdasági és informatikai bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Egyesített Bizottsági Ülés! Azt hiszem, nagyon szükséges volt, hogy erre a mai ülésnapra sor kerüljön, mert egy kicsit hozzájárul ez a nap a tisztánlátásunkhoz is. Úgy gondolom - ezt őszintén és felelősséggel mondom -, hogy váratlan volt, de ugyanakkor mégis csak benne volt a levegőben az adott kockázatok miatt az olajszállítás leállítása. Túlzottan dramatizáltra sikerült ennek a bejelentése, hiszen ha valaki követi 1990-től a Magyarországra irányuló, Oroszországból származó kőolaj- és földgáztermékek szállítását, akkor bizony időről időre ilyen leállások megtörténtek, sőt ha vissza tetszenek emlékezni - akik ezzel foglalkoztak, azok tudják, azoknak nem okoz különösebb nehézségeket -, sokkal nagyobb idejű, egy hetet is meghaladó kiesések is voltak tapasztalhatók. Nem véletlen, hogy 1993-ban kidolgoztuk és konszenzussal fogadtuk el azt a törvényi szabályozást, amely megteremtette a kőolaj-készletezés szabályait, rendkívül fontos volt ez a nemzeti kőolajellátás biztonsága érdekében.
Azt is szeretném elmondani, hogy 1998-ban hozta az Unió - akkor még európai közösségi szabályozás keretében - azt az irányelvet, amely pontosan ezt a 30 napos készletfelhalmozást kötelezővé tette a tagországok számára, és amikor mi csatlakoztunk, akkor ez egy érvényes irányelvi előírás volt. Úgy tudom - és úgy gondolom, jól is tudom -, hogy a csatlakozó tíz ország közül egyedül Magyarország esetében volt biztosított a 90 napos tárolási készlet, amelyik ebben a helyzetben lehetőséget adott a probléma megoldására.
Én csak örülök annak, hogy a miniszter úr egy nemzeti energiapolitikai tanács felállítását javasolta, azonban tudjuk, hogy abban az esetben, ha egy ilyen nemzeti energiapolitikai tanácsban nem készül el egy konszenzussal elfogadott energiapolitika, amelyik az ország érdekeit szolgálja, akkor ez igazából egy beszélgető fórum, igazán többre lehetőséget ez nem ad. Azt hiszem, az 1993-as energiapolitika elfogadása óta egy nagymértékben kiherélt, az idő által felülírt energiapolitika van, azonban teljes mélységében ez a mai napon nem öleli fel Magyarország energetikai érdekbiztonságát. Úgy gondolom, ennek az energiapolitikának ma aztán különösen számos új vonatkozása is megjelent, hisz nemcsak az energiaellátás biztonságát kell ebben figyelembe venni, hanem az azóta kialakult monopolhelyzetek vagy kvázi monopolhelyzetek feloldását is, erre a miniszter úr is tett említést. Úgy gondolom, itt az ideje - nem kimondottan a makói árok szénhidrogén-készletére tekintettel, hanem más szempontból is, a világ ugyanis ezen a területen rendkívüli módon ellépett mellettünk - a bányajáradék felülvizsgálatára, hiszen ilyen kicsi értékű bányajáradék Európában rajtunk kívül sehol nincsen; az Unió átlaga 50 százalék vagy 50 százalék fölötti, nálunk ez a 12 százalék, úgy gondolom, kevés. 60doPi. 61 (Latorcai János)
De felül kellene vizsgálni, vagy legalábbis meg kellene nézni az energiapolitika keretében azokat a koncessziós szerződéseket is, amelyeket megkötöttek, de amelynek keretében érdemi kutatás vagy kitermelés nem történt, hogy ezek hogy állnak, mit lehet ezen a területen tenni. Tehát számos olyan dolog van, amely rendezése nélkül nemzeti energiapolitikai tanácsban, annak hatékony működésében nem gondolkodhatunk. Ezért én tisztelettel azt kezdeményezem - a Gazdasági Minisztérium feladatkörébe tartozik ez -, hogy miniszter úr kezdje meg, tegyen lépéseket egy nemzeti energiapolitika kidolgozására. Tudom, hogy a tárcánál ezen a téren már nagyon kevés a szakmai tudás, meg kell teremteni azt a fórumot, amely képes kidolgozni ezt az energiapolitikát. Ezt egy közmegvitatás tárgyává kell tenni, annak megfelelően, hogy parlamenti döntést kell róla hozni, úgy, ahogy annak idején ez történt, és akkor minden további nélkül megteremtődik a nemzeti energiapolitikai tanács működésének a feltétele.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kozma József képviselő úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottságok! Miniszter Úr! Elnök Úr! Támogatjuk a kormány eddigi lépéseit mind a diplomáciai, mind a gazdasági területeken. Támogatjuk természetesen mint külügyi bizottság is azt, hogy legyen meg az a fórum, ahol az egyeztetésre sor kerül. Ha igaz lenne az a tézis, amit erre alkalmazni gondolt Németh Zsolt elnök úr, mármint hogy, ha valamire nincs jó megoldásod, akkor hozz létre egy bizottságot, akkor ennek extrém kifejeződése lenne az, amit most Latorcai úr mondott, hogy akkor az egész parlamentet vonjuk be ennek a dolognak a megvitatásába. Én ennél azért sokkal célirányosabb lennék, vagyis valóban támogatjuk egy energiatanács létrehozását.
Amit nem támogatunk, az az, hogy mindezt az ország biztonsága szempontjából alapvetően fontos ügyet valamilyen politikai, politikai ideológiai köntösbe öltöztessék, vagyis mindig erőfeszítéseket fogunk tenni arra, hogy ezt a kísértést magunk elkerüljük, és a politikai partnereinket is rávegyük erre. Ez vonatkozik azokra a kezdeményezésekre, amelyek itt az év első napjaiban, elmúlt év utolsó napjaiban kibontakoztak diplomáciai területen. Már csak azért is, mert ezen a magas érzékenységű területen az első alapkérdés természetesen a függetlenség, ezt mindenki megállapította, és persze egyetért, a válasz és a megoldás lehetősége pedig az alternativitásban kereshető, alternativitás a forrásokat illetően, alternativitás a szállítási útvonalakat illetően, alternativitás az energiahordozók jellegét illetően, beleértve tehát ebbe a megújuló és más energiaforrásokat is - ahogy erre Puch elnök úr utalt -, például a nukleáris energia kérdését, és alternativitás a szerepünket illetően, az eddigi fogyasztói szerepből a tranzitálási, az elosztási pozícióba kerülve megváltozhat Magyarországnak mint fogyasztónak és egyáltalán a magyar fogyasztók helyzete is. Ebben igenis lehetőségek vannak, ezek nem vágyak, hanem realitások, és a miniszter úr erről nagyon pontosan számot adott, ezt így látom.
Ami a külkapcsolatokat illeti: lehetőségeink vannak, és erről kívánok néhány mondatot mondani a külügyi bizottság alelnökeként is. Az egyik a garanciák kérdése. Egyrészt a nemzetközi közösség azzal együtt, hogy a probléma súlya a közép-kelet-európai országokat természetesen másként nyomja, mint az európai közösség egészét, de itt megint csak van egy egyetértési pontunk a bizottságunk elnökével, hogy azért ez egy közösség, amelyben a partnerség, a szolidaritás elvárható, tehát bár a probléma súlya másképp jelentkezik, ezzel együtt az Európai Unió fórumain ez a kérdés igenis napirenden tartandó, persze abban a megközelítésben, ahogy ez Magyarország számára fontos. Ugyanakkor messze egyetértünk azzal, hogy a közép-kelet-európai országok éppen az érdekközösségüknek megfelelően tegyék meg a közös kezdeményezéseket, nem feltétlenül a kirakatban, hanem a diplomáciai egyeztetések ezen országcsoporton belül mindenképpen külügyi és gazdasági diplomáciai fórumokon, területeken is kell hogy fussanak tovább, természetesen ahogy ez a magyar külügyi diplomáciában a gazdasággal összevonva, integráltan megy ezeken a csatornákon. Harmadrészt természetesen a garanciákat nemcsak a multilaterális, hanem a bilaterális viszonylatokban is kell keresnünk, a magyar-orosz kapcsolatokban. Valóban az előzetes értesítés pozíciójának az elismertetése az elsődleges érdekünk, ugyanakkor nemcsak a magyar-orosz, hanem a magyar-ukrán, a magyar-belorusz és a magyar és közép-keleti vagy közel-keleti országok közötti kapcsolatok is felfrissítendők. Természetesen tudjuk, hogy ezek a kapcsolatok ebben a vonatkozásban nagyon is élénkek, és naprakészen menedzselik ezt a kérdést.
A világgazdaság fórumain is lehetőségeink vannak, de ez már természetesen elsősorban a gazdasági diplomácia kérdése. El tudjuk-e érni azt - mert világos, hogy ez a kérdés -, hogy a világgazdaság szereplői, részben mint közösség, kizárják az eszköztárból azokat az eszközöket, mint amit most Oroszország használt, a gazdasági kapcsolatok tartása vonatkozásában? Ezek nyilván súlyos kérdések, és nem lehet azt várni, hogy Magyarország puszta kezdeményezésére elérhető lesz, hogy meghatározó világgazdasági tényezők és fórumok azt mondják, hogy innentől kezdve nem lehet eszközként az olajcsap elzárását alkalmazni, de a kérdést mindazokon a fórumokon, ahol ez feltehető, nekünk természetesen kezdeményezni kell. Gondolom, ez is egy olyan pont, ahol széles körű egyetértés van a magyar parlament pártjai között.
Végezetül pedig, ami hazai viszonyainkat illeti: ha valóban sikerül lehántani a pártpolitikai megközelítéseket az ügyről, teljesen világos az, hogy összefüggéseket kell kezelni, miniszter úr erre utalt, hogy a szociálpolitika, a valódi piaci magatartások kialakítása és a verseny létrejötte, valamint ráadásul még a környezetvédelmi kérdéseknek is egy teljes összefüggésrendszerbe állítása az, amely a magyar társadalom számára ezt az egész kérdést valóban kezelhetővé és valóban az érdekeit kifejezővé tudja tenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Akkor a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői nevében Selmeczi Gabriella.
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én három rövid kérdést szeretnék feltenni önnek. Az első kérdésem arra vonatkozik, hogy lapértesülések szerint önnek lett volna lehetősége arra, hogy az oroszokkal tárgyaljon a gáz áráról, de ezt nem tette meg. Én ezt például tavaly novemberben olvastam a Magyar Hírlapban, a gondola.hu-n. Nem láttam, hogy a miniszter úr ezt megerősített volna, cáfolta volna. Tehát én kíváncsi lennék arra, tárgyalt-e arról, hogy Magyarországra olcsóbb legyen a gáz. Merthogy a Népszabadság szerint nekünk a legdrágább vagy az egyik legdrágább a gáz. A Népszabadság még adatokat is közölt, hogy mennyiért vásárolja az ország ezer köbméterét a nyugat-európaiakhoz képest. Például Nyugat-Európára kihoztak 250 dollár/ezer köbmétert, Magyarországra pedig 295-300 dollárt írt. Természetesen, ha ez üzleti titok, ezt elfogadjuk, csak a kérdés itt az, hogy közbenjárt-e annak érdekében, hogy Magyarország egy picit jobban járhasson.
Pi. 7071do (Selmeczi)
A másik kérdésem arra vonatkozik - ön országgyűlési képviselő is, ezért teszem fel ezt a kérdést -, hogy érkezett-e önhöz olyan típusú panasz, hogy a gáz fűtőértéke romlik. Én nagyon sok ilyen panasszal találkoztam, hogy ugyanabban a lakásban, ugyanabban a házban laknak, gyakorlatilag a telek nem keményebbek, sőt enyhébbek, és a gázfogyasztás mégis érdekes módon növekszik. Lehet, hogy ez nem stratégiai kérdés, de azt hiszem, hogy országgyűlési képviselőként ez egy nagyon izgalmas kérdés.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy ön ír itt az anyagban az atomenergiáról, Puch elnök úr is beszélt róla, és szintén lapértesülések szerint új atomerőművet kellene építeni Magyarországon. Meg tudja-e ezt erősíteni, mondott-e ilyet? Szeretnék-e ezt tervbe venni vagy sem?
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Podolák alelnök úr!
PODOLÁK GYÖGY (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Amikor meghallottam, hogy a külügyi bizottsággal együtt fog ülésezni a gazdasági bizottság és egy ilyen komoly témát tárgyal meg, akkor úgy gondoltam, hogy ezt megfelelő felelősséggel, felkészültséggel és súlyának megfelelő véleményt is mond erről a bizottság, hiszen két olyan bizottságról van szó, hogy ebben a kérdésben egyiknek szakmailag, a másiknak politikailag van hatása.
A mai szóbeli kiegészítések, illetve felvezetések, amelyek a miniszter úr, illetve az elnök úr részéről elhangzottak, számomra kezelhetőek voltak, de azt, amit Németh elnök úr elmondott, mindettől függetlenül úgy érzékeltem itt a bizottsági ülésen, mintha a gazdasági bizottságot egy paravánként hozták volna a mai ülésre csak azért, hogy ezeket a megállapításokat, ezeket a szlogeneket, ezeket a bulvárkifejezéseket itt a mai közös bizottsági ülésen el tudja mondani a médiának. Abszolút köszönőviszonyban nem volt azzal, amit hallottunk, tehát a megállapításokkal a miniszter úr és az elnök úr részéről. Szeretném mondani és kihangsúlyozni, hogy a gazdasági bizottság ezekkel a kérdésekkel kiemelten és súlyának megfelelően foglalkozik. Ebben a gazdasági bizottságban van kimondottan egy energetikai albizottság, amely ezekkel a kérdésekkel folyamatosan foglalkozik, tehát abszolút képben vagyunk reményeink szerint.
Az, ami itt Latorcai úr részéről elhangzott, hogy támogatja azt a gondolatot, amit Németh úr elmondott, aki úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi kormány energiapolitikája csődben van vagy a parlament energiapolitikája csődben van, zsákutcában jár, nem igaz. Egy az egyben, minden megállapítással, amit Latorcai alelnök úr itt elmondott, szó szerint és betű szerint egyetértek én személy szerint és gondolom, hogy a gazdasági bizottság többsége. Márpedig ha ez így van, az azt jelenti, hogy ha valamiben van ebben a parlamentben, tehát ebben az Országgyűlésben egyetértés az elmúlt tíz évben, akkor pont az energiakérdések azok, amelyeket mindig közösen tárgyaltunk meg, mindig közös megegyezésre jutottunk függetlenül attól, hogy ennek a területnek jobb- avagy baloldali vezetése van. Most is egyetértésben vagyunk minden egyes kérdésben, tehát nincs konfliktus. Ezzel azt szeretném kihangsúlyozni a média jelenlétében is, hogy ha a két fél között valahol van egybekapcsolódás, közös gondolkodás, az éppen Magyarország energiapolitikája. Ezt fontos dolognak tartom a jövőt illetően is, mert nem lehet igaz - mert nem is igaz, és ezt nem is mondhatjuk, hiszen ezzel akkora kárt okozunk az országunknak, ami milliárdokban mérhető -, hogy az orosz partner nem megbízható szállító, hiszen bebizonyosodott az elmúlt két "krízisnél" is, hogy ez nem így volt. Számtalan érv elhangzott, hogy ez senkinek nem érdeke, ezért nem tudom, hogy miért poentírozzuk ki a politika oldaláról ezt, pláne a parlament részéről, hiszen ezzel tudatosan ártunk az ország minden egyes lakójának, ártunk a magyar energiaellátás biztonságának.
Az, hogy még színesen hozzáteszik a bulvárnak, hogy a legvidámabb barakkja vagyunk a Gazpromnak, legfeljebb csak Hernádi elnök úrnak okoz gondot, amikor tárgyal velük, mert ezt néhányszor a fejéhez fogják vágni. Nem értem, hogy ezekre a jelzőkre miért van szükség. Sokkal fontosabbnak tartom ettől, hogy már épp eljött az ideje, hogy a parlament tárgyaljon arról, hogy mi Magyarország energiapolitikája és stratégiája, ez a fő kérdés és ez a generálkérdés. Le kéne tenni az Országgyűlés asztalára valamit - és nem húzható az idő tovább -, és ebben a kérdésben az Országgyűlés határozatot, álláspontot alakítson ki. Ki kell mondani, hogy milyen ellátási feltételek mellett kell az energiaellátást biztosítani Magyarországon, és majd utána lehet különböző bizottságokat létrehozni, ha tudják, hogy egyáltalán mi az, amiről dönteni kell. El kell dönteni, hogy milyen erőművi leépítések lesznek, az új erőművek milyen irányban fognak fejlődni: szénhidrogénalapon, olaj, tőzeg és még sorolhatnám tovább. Ki kell mondani, felelősséggel ki kell most mondani - hiszen a következő húsz-huszonöt évre kell eldönteni Magyarország energiastratégiáját -, hogy mit akarunk a nukleáris és atomenergiával.
Nem értem, miniszter úr, az ön pártja részéről az elmúlt hét végén megjelent egy olyan nyilatkozat, amely azt mondja, hogy nem tartja lehetségesnek a nukleáris energia működtetésének bővítését Magyarországon, új atomerőművi reaktorok esetleges beépítését. Mondanák ezt ki akkor, amikor Magyarországon a legmagasabb az elfogadottsági szintje; amikor Európában több mint harminc új atomreaktor épül, és nem beszélek Kínáról és az Egyesült Államokról. Hogy mondhat ki ma Magyarországon politikai párt ilyet? Én ezt nem értem. A médiában hallottam erre negatív hangvételt, ami a visszhang folyamán eltért ettől.
Összegezve: azt tartanánk nagyon fontosnak - hiszen itt az idő -, hogy az energiapolitikát, energiastratégiát minél előbb alakítsuk ki, mert ennek a feltétele az, hogy milyen villamos energiáról szóló törvényt fogad el a parlament ebben a félévben, hiszen hosszú távon meg fogja határozni az a piacnyitás, ami előtt állunk, tehát az energialiberalizáció, hogy Magyarországon a rendszerek milyen biztonsággal, milyen áron fognak egyáltalán működni. Tehát ha valamiben rendkívül indokolt az együttműködés, ezek a kérdések azok.
Miniszter úr, arra kérek választ öntől, hogy mikor fogjuk ezt a kérdést megtárgyalni, hogyan látja ennek az előkészületi lehetőségeit, hiszen ezeket a generál kérdéseket, úgy gondolom, csak ezen kereteken belül lehet eldönteni, és amikor ezek a döntések megvannak, akkor van értelme annak, hogy különböző egyéb elképzelésekre bizottságokat és egyéb tevékenységeket hozzunk létre, amikor egy mederbe terelve tudunk egy rendszert összehozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Elnök Urak! Podolák úrra annyira térnék vissza, hogy ennyi ellentmondást nagyon ritkán hallottam egy hozzászóláson belül, de remélem, hogy ami eddig kialakult és egy-másfél évtizedig egységben vittük, az legalább a koalíción belül rendeződik.
Magam azért kértem szót, mert úgy látom, hogy a címben szereplő energiaellátás redukálódik a gáz- és az olajellátás kérdéskörére, holott itt nagyon sokan elmondták, hogy az energiahordozókhoz és az energiához jutó rendszerekből legalább hét van, a megújulókat hangsúlyozták, amiből hat darab van.
A diverzifikálásnál pedig a forrásról és az útvonalról tárgyaltak, holott én azt hiszem, hogy döntő és hosszú távon a legnagyobb kérdés az energiahordozókban való diverzifikálás lehetősége. Igaz az, hogy ez a krízis most nem érintette az Uniót egészében, de hosszabb távon az Unió kérdése is az energiaellátás. Teljesen világos az, amit Kóka miniszter úr elmondott, hogy a konvergenciaprogramon belül a megújuló energiarendszerek segítése a lehetőségek mellett szükséges. 80doPi. 81 (Gógl Árpád)Itt az a kérdésem, hogy a konvergenciaprogram összeállításánál, beterjesztésénél, elfogadtatásánál mennyire vették ezt figyelembe mint elvet, mert nyilván, ha ez jól figyelembe lett véve, akkor nagyobbak a lehetőségeink.
Hernádi elnök úr elmondta, hogy krízishelyzetben keresünk megoldást, és nyilván ezért most már nem ért olyan váratlanul minket. De az okos ember valahol előre is készül, túl azon, hogy tanul a hibáiból, ezért meg szeretném kérdezni, hogy a Gazdasági Tudományos Tanács több alkalommal foglalkozott az energiakérdéssel és azzal a hét forrásrendszerrel is, és javaslatot is tett le, az utolsó javaslat talán több is mint kétéves, ez mennyire került figyelembevételre és mennyire a háttérmunkákban használják fel, hiszen ott került szóba az, hogy a megújuló energiaforrások szempontjából, mivel a Kárpát-medencében a napfényes órák száma kitüntetetten magas, ezért a fényenergia-felhasználás, de a növényeken keresztül egy transzformációs lehetőség is egy nagy lehetőség.
A középfolyamú helyzetünkről soha nem esik szó, pedig a középfolyamú erőművek a világban - és remélem, hogy egyszer a politika térfeléről átkerül ez az energiapolitika felé - szóba fognak kerülni.
Ellentmondás volt itt Podolák és Puch képviselő úr részéről egy nem megújuló energiarendszerről, a lignit, tőzeg, barnaszén erőműrendszerekről. Valami elképzelés arról is kell hogy legyen, mert van nagy lignittelepünk, ami esetleg kihasználható.
Nem esett szó az alpokaljai, a Tata-bicskei árok szélviszonyaira épülő szintén megújuló energiarendszerről.
Nem akarom végigfutni, de a nukleáris energiára és a fúziós kutatásokra - itt az Akadémiával való együttműködés szóba került - van magyar alapú kutatás a vízbázisú energiaforrásra, gondolok a hidrogénbázisúra. Szóval szerteágazóbb az energiakérdés, mint csak az olaj- és gázkérdés.
Úgyhogy a két alapkérdésem marad meg, hogy ismerve a gondokat és a hosszú távú megoldáskereséseket, a konvergenciaprogram kialakításnál ezt mennyire vették figyelembe, és arra is kíváncsi lennék, hogy a Gazdasági Tudományos Tanácsnak a nagyon jó, többszörösen megtárgyalt, többlépcsős anyagából mit vettek figyelembe, mert áttekintve ezt az anyagot és a megnyilatkozásokat, én magam ezt nem nagyon látom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Már csak két képviselőtárs hozzászólását kell meghallgassuk, utána pedig megadjuk a szót a vendégeinknek, ők Göndör képviselő úr és Szanyi képviselő úr. (Márton Attila jelzi szólási szándékát.) Mellbedobással még akkor képviselő úr. A három képviselőtársunk után akkor lezárom a hozzászólók listáját.
A krízisről beszélünk, tehát a krízis kezelésének és az abból fakadó következtetések alapkérdéseiről, tehát lehetőség szerint erre koncentráljuk, ha kérhetjük.
Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm, hogy a külügyi bizottság elnöke helyre tette a kérdést, mert amiről Gógl képviselő úr beszélt, tényleg a krízissel összefügg, és ennyiben összefügg azzal, amit Podolák képviselő úr mondott, hogy mintha mi ide csak paravánnak kellettünk volna.
Tisztelt Képviselő Urak! Személyemben annyiban vagyok érintett, hogy '71 óta dolgoztam az energiaszektorban, és ha önök számára új, akkor én elmondom, hogy 1971-ben is létezett az a függőség, amiről ma beszélünk, csak rendkívül kényelmes - akár a gáz-, akár az olajellátásban -, hogy eddig volt. A szakembereknek okoz izgalmat az, ahogy olvasom az anyagban, ha tartósan mínusz 8-10 fokos hideg van, de mi van akkor, ha mondjuk tartósan, tíz napot meghaladóan 15 és 20 fokos hideg van? Erre is volt már példa Magyarországon. Tehát ebben a kényelmi helyzetben lehet azt mondani, hogy erőtlenek azok a lépéseink, amelyek elvezettek oda, hogy ma Magyarországon 4-4,5 százaléknyi részarányt képvisel a megújuló energiák együttese a magyar energiastruktúrában.
Még egyszer visszamegyek a paravánhoz, és ezt mondom a külügy bizottság elnökének, Németh Zsolt úrnak: tisztelt elnök úr, amikor ön arról beszél, hogy Orbán Viktor kimondja, hogy átláthatatlan meg külön alkukra épülő energiapolitika, akkor tetszett-e gondolni egyetlen pillanatig arra, hogy az Orbán-kormány felelőtlen energiaár-politikája mennyiben járult hozzá, mennyiben erősítette tovább azt a torz energiaszerkezetet, ami Magyarországon korábban kialakult, mert ez a szerkezet ma is torz. Ha valaki elolvasta ezt a kis füzetet, azt mutatja, hogy még mindig ebbe az irányba megyünk tovább, tovább nő a földgáz, tovább nő az olaj... - nem jó! Én azt gondolom, és ezért nagyon erősíteném, amit Podolák alelnök úr mondott, hogy van egy olyan pillanat, amikor talán megállhatunk, és mondhatjuk azt, hogy hisztéria nélkül, de felelősséggel beszéljünk a magyar energiapolitikáról, benne árakról, forrásoldali összetételről és felhasználásról. És tényleg gondoljuk végig, hogy a konvergenciaprogrammal is összefüggően, de nekem egy rövid javaslatom lenne: lehet hogy el kellene azon is gondolkodnunk, hogy a gázár-kompenzáció címén kifizetett összeget, ha esetleg megelőlegeznénk azon fogyasztóknál, akik hajlandók átállni valamilyen más energiahordozóra, tehát például napenergiára vagy valamilyen pelletégetésre, aminek ma óvatos becsléssel is valahol félmillió és egymillió között van egy háztartásra vetített beruházási költsége. Aki ezt megteszi, akkor ezt mi esetleg hajlandók vagyunk megelőlegezni. Tehát amikor én arról gondolkodom, hogy ez a nemzeti energiatanács, ami létrejön, és egy viszonylag rövid időn belül tényleg képesek leszünk együttesen egy stratégiát elkészíteni, akkor ebben ezek is bent lesznek. És ha ebben a stratégiában hosszú távon bent van, hogy milyenek a valós piaci árak, akkor ez motiválni fogja a fogyasztókat, mert addig, amíg az árstruktúrában azt mondja egy kis faluban élő gázfogyasztó, hogy neki pár év alatt megtérül, és hiába van saját erdő, fa, bármi, ő gázt akar használni, addig marad ez az állapot és marad ez a kiszolgáltatott helyzet. Mert én azt mondanám, hogy nemcsak ez a probléma, hanem az, hogy mi történik akkor, ha hidegebb van, most ez egy nagyon jó januári időjárás, de Magyarországon volt már példa arra, amikor tartósan hideg volt, és akkor pedig nagyon nagy bajban vannak a fogyasztók.
Ugyanígy lehet hisztérikusan beszélni a paksi atomerőműről vagy általában az atomenergiáról, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy ma ez Magyarországon a legolcsóbb energiaellátási formula, csak végig kell azt is gondolni, hogy a hulladékelhelyezéssel meg a majdani befejezés költségeit is figyelembe véve talán már nem is biztos, hogy ugyanígy van, de ma a rendszerben jelentős szerepe van.
Nagyon örülök, hogy Gógl képviselő úr ugyan csak érintőlegesen, de említette a vízi erőmű kérdését. Igen, Magyarországon ezt is újra végig kellene gondolni, mert van lehetőségünk, és lehet szerepe abban, amikor a forrásdiverzifikációról beszélünk.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Elnézést, egy mondatot az elnök úr megengedett. Én azt szeretném mondani, hogy a gazdasági bizottság kezdeményezte az ülés együtt tartását. Tehát kérnék mindenkit, hogy ebben az ügyben ne az elnök urat bántsák.
A másik: azt gondolom, itt nagyon sok minden szóba került, és mielőtt a miniszter úr a válaszát megkezdi, én azt javaslom, mivel itt voltak civil szervezetek is, amelyek hozzá szerettek volna szólni, hogy az energetikai albizottságunk rövid időn belül egy ülésen folytassa ezt a beszélgetést esetlegesen, ahol már az alternatív javaslatok értékelése is megkezdődhet, és akár az ötletelés is elindulhat. Azt gondolom, hogy a mai ülésnek ebben egy picit mértéktartónak kellene lenni.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Befejezésül szeretném elmondani, elnök úr - bocsánat! -, a jegyzeteimet végignézve, hogy amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió: az Európai Unió energiapolitikájában is az van, hogy kölcsönös függőség. Mit jelent? Hogy értessük meg Oroszországgal, hogy nekik van energiájuk, viszont az ő gazdaságuk nem működik az EU nélkül. Általában ez így egy rövid mondatban igaz, de mindenkinek van egyéni problémája. Tehát ezért van szerepe annak, amikor arról beszélünk, hogy kétoldalú kapcsolatok. Fontosak a kétoldalú kapcsolatok, még akkor is, ha európai uniós szolidaritásról beszélünk.
Köszönöm szépen.
Pi. 90
91do
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Köszönöm Puch elnök úr megjegyzését, akkor én már nem térek ki, Podolák úr, erre a paravánügyre.
Megadnám a szót Márton Attilának.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy itt az elmúlt percekben, órában nagyon fontos stratégiai kérdésről volt szó, de azért lássuk be, hogy a mindennapok szintjén azért az embereket az is nagyon érdekli, hogy milyen energiaszámlákkal kell szembesülni, és mit lehet annak érdekében tenni, hogy ezek a számlák csökkenjenek.
Sajnos elmondható, hogy a minisztérium az elmúlt esztendőben - a GKM-ről beszélek - túlságosan sokat nem tudott tenni, hiszen ha emlékszünk a tavalyi energiaracionalizálási meg alternatív energiafelhasználással kapcsolatos pályázatokra, a megjelenés után körülbelül másfél héttel az interneten le is zárták ezeket a pályázatokat forráshiányra hivatkozva.
A kérdésem tehát az, hogy mit lehetne tenni annak érdekében és mit kíván a minisztérium tenni annak érdekében, hogy azoknak az alternatív energiaforrásoknak a felhasználása Magyarországon sokkal szélesebb körű legyen, mint ahogyan az ma van. Konkrét példákat is tudok mondani: tőlünk rosszabb, kedvezőtlenebb meteorológiai és geológiai adottságokkal rendelkező országok - lásd Németország és Ausztria - részben adókedvezménnyel, részben vissza nem térítendő támogatással segítik a különböző alternatív, például fűtési rendszerek kiépítését vagy akár napkollektorok kiépítését; teszik ezt olyan országokban, ahol például 30 százalékkal kevesebb a napsütéses órák száma, mint Magyarországon. Úgy gondolom, ha valóban komolyan gondoljuk azt, hogy a klasszikus és hagyományos értelemben vett energiafelhasználásunkat csökkenteni kell, akkor ilyen adottságok közepette mindenképpen lépni kellene ebben az irányban. Például az Alföldön nagyon jól lehetne használni a geotermikus energiákat akár kisebb intézmények fűtésére is, de családi házak esetében is nagyon komoly összegeket lehetne megspórolni, és ne felejtsük el, hogy nem kerülne semmilyen káros anyag a levegőbe, tehát úgymond, a zöld igényeknek is eleget tudnánk tenni.
A kérdésem tehát az, hogy gondolkodik-e a tárca azon és kíván-e bármilyen forrást biztosítani arra, hogy végre mi is nagyot léphessünk előre az alternatív energiák felhasználása ügyében. Kíván-e a tárca vagy a kormány bármilyen formában támogatást biztosítani akár önkormányzatok, intézmények, akár mondjuk, családi házak fűtésátalakítása vagy melegvíz előállításának átalakítása ügyében?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Szanyi Tibor képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy ha már itt összejöttünk, akkor azért egy korrekt értékelés is elhangozhat. Én teszek erre egy kísérletet, nevezetesen úgy gondolom, a két bizottság kimondhatja, hogy ebben az elmúlt napokban jelentkező krízisben a kormány, az érdekelt vállalatok, az érintett intézmények összességében helyesen cselekedtek, és úgy gondolom, ez hasznos dolog volt. Nem hiszem, hogy e nélkül a mondat nélkül jó szájízzel tudnánk felállni, végtére is ezek tények.
A másik, ami fontos dolog, hogy a krízis okát is egy pillanatra meg kéne említeni, mert az valójában itt két ország, Oroszország és Fehéroroszország közötti, meglehetősen összetett és egy kicsit belterjes vitából fakadt. Az Európai Unió és Magyarország egyaránt azt kifogásolta és kifogásolhatta, hogy az előírt szabályok kikerülésével, azaz előzetes konzultáció nélkül történtek ezek a lépések, és talán a következőkben a diplomáciai és más erőfeszítéseket arra kéne kihegyezni, hogy szorosabb kommunikációs viszony legyen az energiaszállítók, a tranzitálók, illetve Magyarország között.
Ugyanakkor ennek a mostani krízisnek az én megítélésem szerint azért hozadéka is van. Az egyik hozadéka az, hogy az egyébként könnyen hisztérizálható lakosság most egy újabb körben nagyon sok mindent megtudhatott arról, hogy mi minden tényező teszi össze a magyar energiabiztonságot. Az az egy adat, ami itt a papírban benne van, nem hangzott el, hogy Magyarországon nem 90, hanem november végén éppen 114 naposak voltak a készletek, tehát ilyen értelemben - a sajtó felnagyítása dacára - ez a krízis tényleg messze nem volt olyan fokú, ami egy picit is kibillentett volna bárkit is béketűréséből.
A másik hozadék pedig az, hogy újra fény vetül a jövő kérdéseire. Ha már a miniszter úr említette a diverzifikáció fontosságát, és utána több képviselő szintén ugyanerre áldozta az idejét, akkor én is egy mondattal szeretném ezt megtoldani. Valóban, a diverzifikáció nemcsak a beszerzési hálózatok kérdésére, hanem leginkább a helyi megoldások sokszínűségére vonatkozik, tehát adott esetben egy közintézmény igenis jól teszi, hogy egyszerre van neki egy kis napeleme, egyszerre van adott esetben egy kis biogáztelepe, egyszerre van neki gáza, villanya, és még akár más fűtési módja is, hiszen a tömeges függetlenséget egészen a konkrét szereplőig lemenő függetlenség vagy annak egy emeltebb foka fogja kiadni.
Ugyanakkor ez a két bizottság és még sok más albizottság azért a jövő vonatkozásában kijelentheti, hogy Magyarországnak bizonyos célokat kell kitűznie maga elé. Az egyik ilyen cél, hogy például jó kapcsolatokra törekszünk az energiabeszállítókkal. Megmondom őszintén - nem a pártpolitikai vitát akarom itt élezni, hiszen ezt az egész kérdéskört eleve ki kéne emelni a pártpolitikai erőtérből -, nem látom, hogy miféle előzetes csapást akart volna mérni Oroszország kire és mire, meg hogy ki fenyegette volna őket, nekik csapniuk kell, és ki csapkod itt össze-vissza. A másik pedig az, hogy ugyanúgy abszolút céltalan és hozadék nélküli volt Orbán Viktornak a többet idézett megjegyzése, ettől senkinek nem lesz jobb, hogy egy ilyen viccesnek szánt mondatot mond, rosszabb annál inkább, mert eltéríti a tényleges vitákat a fontos kérdésekről. Szóval az ilyen kalandorságokat kéne valahogyan korlátozni.
El kell itt még mondanunk, hogy bármilyen fájdalmas is volt a gázárak világossá tétele, ez esetben komoly megemelése, azért a szemünket eddig betakarta ám az olcsó gáz. Kérdezik, hogy miért nem foglalkoztunk annyit az alternatív energiaforrásokkal. Azért nem, mert halál olcsó volt a gáz, ez ilyen borzasztó egyszerű dolog. Most, amikor a gáz értékén van a hangsúly, innentől kezdve már sokkal érdekesebb mindenki számára az alternatív forrás, legyen az atomenergia, vízenergia, és igaza van mindenkinek, aki azt mondta, hogy ezeket a kérdéseket napirendre kell venni, és a vízenergiánál se kell bátortalannak lenni, amikor felsoroljuk a folyóinkat, köztük a Dunát, hogy bizony ott is rendbe kéne tenni az energetikai részt.
Végezetül, elhangzott egy javaslat, hogy energetikai tanács álljon fel. Azt gondolom, hogy ha a miniszter úrnak ez hoz valamit, hát legyen, de én legalább ilyen fontosnak, ha nem fontosabbnak tartanám azt, hogy akár egy többfordulós nemzeti energetikai konferenciát rendezzünk, ahol tényleg időkorlát nélkül asztalra lehet tenni mindent. Egy energetikai tanács félévente összeül, egy óra alatt nem tudják a bölcsek kövét megtalálni, de felszínre kell hozni azt a rengeteg tudást, ötletet, lehetőséget és mindazt, ami ebben az országban szunnyad. Ezt egy nagy-nagy nemzeti konferencia tudja ellátni, ahol nem sajnáljuk az időt, legyen kétnapos, háromnapos, hadd szóljon.
A másik fontos dolog, amire szeretném felhívni a kormány figyelmét: látszólag apróság, de az elmúlt években borzalmas kárt tett erdeinkben az, hogy egyre több és több fát használtak energetikai célokra, és ez eléggé megborította a vidéki életviszonyokat is. Szeretném, ha ki tudnánk mondani például olyan elveket, középtávon tűzzük ki célul, hogy az itthon felhasznált energiának legalább a fele hazai előállítású legyen, és tűzzük ki azt a célt is, hogy csak olyan fát tüzeljünk el az erőművekben, amelyeket kifejezetten energetikai célokra termeltek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a javaslatokat, és akkor úgy tűnik, hogy fél tizenkettő körülre a képviselői hozzászólások véget értek. A miniszter úrnak sajnos délre el kell mennie, de gazdálkodjon úgy az idővel, ahogy tud. (Jelzésre:) Először akkor az elnök úrnak adnám meg a szót.
100do
pi. 101
HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Köszönöm. Azt hittem, még én fogok tudni reagálni majd a miniszter úr szavaira, de a lehetőséget az erősebb jogán elvette. (Derültség.)
Tisztelt Képviselő Urak! Én csak gyorsan végigszaladok néhány erősebb olyan megjegyzésen, amire, én azt mondom, mindenképpen válasz kívánkozik vagy pontosítani kell, hogy egy kicsit a tények által is befolyásoljuk magunkat.
Az első, amit rögtön szeretnék mondani, hogy Oroszország nem megbízható szállító vagy megbízható szállító. Oroszország az utóbbi tíz évben pontos és megbízható szállító volt olajban, gázban pedig az utóbbi harminc évben. És még egyszer alá kell húzni, két kockázat van: a tranzitország-kockázat és a szállítói kockázat. Ezek nem forráskockázatok voltak. Tehát az orosz rendszer betáplálta a vezetékekbe a szükséges mennyiséget. Oroszországnak ez a két kockázat elég komoly kockázat volt, mert nem készült fel logisztikailag ő sem arra, hogy hova viszi ezt az olajat. Oroszországban is komoly pánik tört ki, mert szétfeszültek vezetékek a mostani olajnál, mert nem tudták hova eltüntetni, hova elvinni azt az olajat. Ha erre jobban felkészülnek logisztikailag, akkor lehet hogy ez a válság egy kicsit tovább is tartott volna. Ezt csak csendben teszem hozzá, de nagyon fontos tudni. Tehát Oroszországról mint szállítóról, nagyon kérek mindenkit, ne mondjunk sommás véleményt, mert mint szállító megbízható. Hogy helyesen járt-e el a válságidőszakban, és megfelelően komolyan vette-e a vevőit, partnereit, hogy ők is fel tudjanak készülni arra, hogy krízishelyzet lesz, és hogy együtt dolgozzanak ki a krízishelyzetre különböző megoldási variánsokat, stratégiákat, ebben egyértelműen egyetértek elnök úr megjegyzésével, de egyetértek Merkel asszony megjegyzésével is, hogy nem. Tehát ebben nem lépett fel egyértelműen Oroszország.
Én abban nagyon óvatosan fogalmaznék, egy kicsit sommás megállapításnak tartom, hogy átláthatatlan és külön alkukra épülő az energiapolitikánk. Mi arra nagyon próbálunk odafigyelni, hogy minden, ami publikálható, azt publikáljuk, ami bennünket illet. Én nem nagyon tudok olyan megegyezésről, legalábbis ebben a két energianemben, tehát a folyékony és a gáz halmazállapotú szénhidrogének esetében, ami ne kapott volna publicitást - és a publicitás szükséges, és vannak olyan részei, amik nem.
Itt elhangzott egy olyan kérdés, hogy gázárak, Népszabadság, Magyar Hírlap, jelezte-e a miniszter úr. Itt a miniszter úrra bízom a választ, én azt tudom, hogy mi hányszor jeleztük. Meg tudjuk fogalmazni azt a kérést, hogy vizsgáljuk felül az árakat, de a megállapodáshoz az orosz partner is kell. Hogy Magyarország a legmagasabbat fizeti-e? Jelzem, nem Magyarország fizeti a legmagasabbat a gázért a mi információink szerint. Hogy Magyarország többet fizet-e, mint az EU-átlag? Valamivel az EU-átlag fölött van jelenleg, de azt is hozzá kell tegyem, hogy volt olyan időszak, amikor az EU-átlag alatt voltunk, ugyanis eltérő képleteket alkalmaznak az országok. A gáznak nincs világpiaci ára, a gáz árát fűtőérték alapján világpiaci árhoz kötődő termékekhez kötötték, tehát gázolaj, tehát fűtőolaj és egyéb termékek, mert azoknak van jegyzésára, és azt szorozza fel egy képlet. Volt olyan ország, amelyik 70 százalék fűtőolaj, 30 százalék gázolaj, volt olyan ország, ahol 50-50, és volt olyan, ahol fordítva, minden ország eltérő megállapodásokat kötött. Ebből fakadnak azok, hogy eltérően alakulnak menet közben a viszonyok, attól függően, hogy alakulnak ezeknek a tőzsdei termékeknek az árai. Ezt nagyon fontos megjegyezni. Még egyszer: azonban az, hogy mi Oroszországgal, a legnagyobb beszállítónkkal árban módosítani tudjunk, az csak akkor történhet meg, ha az orosz fél is hozzájárul. Mi többször kezdeményeztük a képlet módosítását.
Podolák úr megvédett engem, hogy nehezíti a tárgyalásaimat. Nemcsak nekem, mindenkinek, ha kicsit erősebb megjegyzéseket teszünk a legnagyobb energetikai beszállítónk felé. Nekik is van lelkük. Magyarország felé egy olyan időszakban például, mint tavaly télen... - a krízishelyzet után bekövetkezett, amikor végig az egész gázvezeték mentén minden rekordot meghaladó hosszúságú és mélységű hideg volt, tehát Ukrajnában, Oroszországban és Oroszországnak a kitermelő helyein is, hogy Magyarország irányában nem csökkent a nyomás, az nem annak köszönhető, hogy Magyarország kemény megjegyzéseket tesz az oroszok magatartására és szállító képességére, hanem annak, hogy kimondottan jó partneri kapcsolatot tudunk ápolni ezekkel a cégekkel. Ugyanis ekkor még ő a szerződését teljesíti, de a szerződések rugalmasak. És ahhoz, hogy nekünk kijöjjön a tárolókból a gáz, ahhoz kintről meg kell nyomni, és ha az a nyomás a rugalmasság alján van, akkor nem tudjuk kiszedni. Én csak abban kérek egy kis önmérsékletet a politikusoktól, hogy legalább azt ne tegyük tönkre, ami érték egy rendszerben, például egy érték a meglévő kapcsolat.
Az európai szolidaritás. Én nagyon hiszek a szolidaritásban, és nagyon szeretem a szolidaritást. Erre egy mondatig hadd térjünk ki! Ne várjunk túlzott szolidaritást akkor, amikor mindenki szegmentált, parciális érdekeket próbál meg képviselni! Akkor van szolidaritás, ha ki tudjuk kényszeríteni, hogy legyen szolidaritás. És ebből a szempontból tartom rettentő fontosnak a közép-európai országok egyértelműen megfogalmazott álláspontját az EU-val szemben is, mert még egyszer alá kell hogy húzzam, amikor gázárakról beszélünk, biztos, hogy áremelkedést fog jelenteni, fogyasztói áremelkedést fog jelenteni bármilyen alternatív, diverzifikált megoldás minden közép-európai ország számára. Mint ahogy nem fog áremelést jelenteni az Európai Unió országai számára, mert ott már megvannak ezek a diverzifikált beszállítási források. Ezt nagyon fontos mindannyiunknak tudomásul venni. Tehát nekünk egy nagyon erősen, nagyon hangsúlyozott közép-európai állásponttal van esélyünk arra, hogy valamilyen formában beleszóljunk az európai uniós tényleges, operatív, végrehajtható energiapolitikába.
Itt egy mondat erejéig: Lengyelország, megvédeni vagy nem megvédeni. A legnagyobb kihívás lesz, miniszter úr, ha sikerül összetolni ezt a közép-európai energialobbit, nevezzük így, tehát azokat az országokat, amelyek ebben részt vesznek. És teljesen egyetértek, verseny, ellátásbiztonság, ellátási opciók, illetve ellátási alternatívák létrehozása - a legnagyobb probléma ez lesz, hogyan lehet rábeszélni az egyes országokat, hogy ebben a kérdéskörben egy nyelven beszéljenek, egy szóhasználattal éljenek, és a szélsőségekben egyik ország se ragadtassa el magát, értsen belőle mindenki úgy, ahogy akar.
Már csak egy-két megjegyzést hadd tegyek! Túlzottan drámai volt a kommunikáció - jelezte ezt Latorcai úr. Én meg azt mondom, hogy egy ilyen krízishelyzet, amelynél a megoldási eszközeink rendelkezésre állnak, tudja megmutatni azt, hogy mi a kormányzat feladata az operatív energiapolitikában, és tudja megmutatni azt, hogy mire kell pénzt költeni, és miért kell pénzt költeni. Ha a tavalyi évben januárban nincs a gázkrízis, akkor a tavalyi évben nem ment volna át a parlamentnél a stratégiai gáztároló nagy valószínűséggel vagy legalábbis sokkal nagyobb csinnadrattával, mert pénzbe fog kerülni. Tehát egy-egy krízis rettentő jó alkalmat mutat arra, hogy miért kell pénzt áldozni a biztonság érdekében.
Az energetikai alternatívák és különböző alternatívák. Én zöld vagyok, de azt azért hozzá kell tegyem, hogy a szénhidrogénnél ma olcsóbb és hatékonyabb fűtőanyag nincs, tehát ami a legrugalmasabban állítható, ami a legrugalmasabban kezelhető, az per pillanat a szénhidrogén. Hogy ez azért van-e, mert kifizetjük a szénhidrogénhez kapcsolódó járulékos költségeket? Nem fizetjük ki. A környezetterhelés költségét nem fizetjük ki. De ezt csak globálisan lehet. Kiotó - addig, amíg a legnagyobb országok nem írják alá, mindazok az országok, amelyek Kiotónak alávetik magukat, versenyhátrányba kerülnek, ez a nagy büdös igazság. És ha Magyarország pápább akar lenni a pápánál, és még több szélenergiát és még több alternatívát akar bekötni, sokba fog kerülni az országnak, de ettől nem leszünk versenyképesek. A kérdés az, hogy vagyunk-e abban a helyzetben, hogy mi legyünk Európa vagy a világ legzöldebb országa. Szerintem még egy kicsit messze vagyunk tőle.
Körülbelül ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottságok! Németh Zsolt elnök úr egy, a mondanivalójának általános érvényét alátámasztani hivatott közmondással kezdte, hadd kezdjem én is egy alapvetéssel, ami így szól: agresszív, partnereinket sértegető külpolitikával nem lehet fűteni. Szeretném, ha megfontolnánk azt, hogy Magyarországon a konzervatív oldal egyszer már okozott nehezen helyrehozható kárt a magyar-orosz kapcsolatokban, nem javaslom tehát a Fidesznek, hogy Magyarország valódi érdekeit feláldozza a nemzeti radikalizmus oltárán.
Pi. 110
111do (Kóka)
Szintén szerettem volna megjegyezni, hogy nagyon sokszor elhangzott Göncz Kinga külügyminiszter asszony neve, aki azonnal és minden segítséget megadott nekem az elmúlt héten ahhoz, hogy kezeljük az olajkrízist. Jelentősen fokozhatnánk a vita eleganciáját azáltal, ha elsősorban olyanokkal szemben fogalmaznánk meg véleményt, kritikát, akiket meghívunk ezekre a bizottsági ülésekre. Ezért azt javaslom, hogy szembesítsük Göncz miniszter asszonyt azokkal a nyilatkozataival, amelyekkel elnök úr ilyen módon igyekezett szembesíteni bennünket, és ne a háta mögött tegyük ezt.
Szeretném megköszönni azt a támogatást, amit a bizottsági asztal körül ülő pártoktól kaptam a nemzeti energiatanáccsal kapcsolatban. Bár a felvetések olyanok voltak, hogy ha erről szól vagy arról szól, vagy ha azt megelőzi ez vagy az, de azért azt látom, hogy kialakult szép lassan egy olyan hangulat, ahol már néhány hozzászólás javaslatot tett ennek a tanácsnak a napirendjére, az üléseinek időtartamára - ahogy Szanyi úr is erre tett javaslatokat -, mit képviseljünk a regionális energiaügyi miniszteri fórumokon. Azt látom, hogy van egyfajta támogatás abban az asztal körül, hogy ne parciális érdekeket próbáljunk megjeleníteni, hanem próbáljuk összefogni a Magyarországon megjelenő politikai, civil és gazdasági érdekeket annak érdekében, hogy megfelelően képviselhessük az ország érdekeit.
Az elnök úr azzal kezdte, hogy ez egy jó irányba tett első lépés. Köszönöm ezt az elismerést, és annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez nem az első lépés, hiszen ahogy több hozzászólásból kiderült, az utóbbi időben például - Puch elnök úr ezt nagyon helyesen aláhúzta - Magyarország fajlagos energiafelhasználása javul. Ez kifejezetten azoknak a programoknak köszönhető, amelyek egyébként hál' istennek ciklusokon átívelnek és nem rendelkeznek oldalisággal, hanem az a közös felismerés táplálja őket, hogy ebben tennivalónk van. Ugyanígy szeretnék utalni arra, hogy a '93-as döntés az volt, hogy létesüljön stratégiai kőolajtároló; 2006-ban egy másik hasonló fontosságú döntés született Magyarországon - erre is sokat utaltunk -, hogy legyen Magyarországnak stratégiai gáztárolója is, és ezt már nemcsak döntési szinten, hanem kiírt és elnyert pályázat szintjén is magunkénak tudhatjuk. Ezen a télen már 150 ezer köbméternyi gáz stratégiai tárolásra rendelkezésre áll, és öt éven belül elérjük az 1,2 millió köbmétert.
Ami az Oroszországgal kapcsolatos viszonyt illeti, ott szerettem volna utalni German Gref orosz gazdasági miniszter mai kijelentésére, miszerint súlyos károkat okozott Oroszország megítélésében a kőolaj-ellátási zavar, aminek kiköszörülése hosszú időt fog igénybe venni. Azt gondolom tehát, hogy a partnerség iránti igény az orosz kormányban is megfogalmazódott, ugyanezzel az igénnyel és szándékkal kell nekünk is közelednünk Oroszország felé. Szeretném azt is nagyon világosan láttatni, hogy miközben Oroszországhoz, a tranzitországok szállítási képességeihez és szándékaihoz fűződő kockázatokat részletesen elemezzük, ugyanilyen részletességgel érdemes megfontolni azokat a kockázatokat, amelyek a Kaszpi-tengeri térség, Közép-Ázsia, Irán földgázforrásainak feltárásával és Európába juttathatóságával kapcsolatosak, hiszen azt gondolom, ellenkező esetben homokba dugjuk a fejünket, és valami olyan lehetőséggel áltatjuk magunkat, egy olyan biztonsággal, egy olyan kézzel fogható, ott lévő, csak éppen eddig még ki nem aknázott lehetőséggel, ami nyilvánvalóan ennél lényegesen több dimenzióban elemezendő.
Ami a valódi diverzifikációval kapcsolatos megjegyzés illeti, nagyon örülök, hogy azért több megszólalásban ott volt, hogy útvonal- és forrásdiverzifikációról beszélünk, és igen, ahogy Gógl képviselő úr megjegyezte, a hordozók diverzifikálásáról is. Én erről a három diverzifikációs szándékról szóltam a bevezetőmben.
Ami pedig a szolidaritással kapcsolatos feladatainkat illeti, ott azt hiszem, az ellátási nehézségek kellős közepén is kitértünk arra egymás között és nyilvánosan is, hogy a közvetlen szolidaritási feladatainkat - például Szlovákia felé - hogyan tudjuk teljesíteni akkor is, amikor a Barátság kőolajvezetéken nem áramlik olaj.
Latorcai képviselő úrnak el kellett mennie, de én négyszemközt megkértem arra, hogy tartózkodjék az ilyen kijelentésektől, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban kevés a szakmai kompetencia, mert azt hiszem, az itt ülő kollegáimat, a Magyar Energia Hivatalt és azokat a szakértőket sérti vérig, akikkel időről időre együtt dolgozunk. Ez pedig nem volna cél, de neki sem célja, úgyhogy ebben megállapodtunk.
Selmeczi képviselő asszony három kérdést tett fel, nagyon gyorsan próbálnék válaszolni. Az orosz partnerrel való tárgyalásaimon rendszeresen előhoztam az ár kérdését annak ellenére, hogy ez cégek közötti szerződéses kapcsolatrendszer kérdése. Ennek ellenére kifejezetten kívánatosnak tartom - és ennek minden alkalommal hangot is adtam -, hogy ahogy Magyarország a deklaráció szintjén nemcsak ügyfele, hanem partnere is Oroszországnak, úgy ez a partnerség, az elosztói pozíció járuljon ahhoz is hozzá, hogy olcsóbban kapjuk a gázt, és ha valóban vannak árkülönbségek - amelyek üzleti titkokat képeznek - Magyarország és az egyéb, adott esetben kisebb ügyfelek között, akkor Magyarország kapja meg legalább azokat a kedvezményeket, amelyeket a hozzánk hasonló országok megkapnak. Ezek a tárgyalások egyébként elsősorban a MOL és a partnere között folyamatosan történnek. Tartózkodnék attól, illetve önmérsékletre inteném magunkat, politikusokat, hogy ezt politikai szintre emeljük, mert félek, hogy ezzel nem segítenénk, hanem akadályoznánk egy Magyarország számára kedvezőbb megállapodás létrejöttét.
A következő kérdés arra vonatkozik, hogy érkezett-e olyan panasz, hogy a gáz fűtőértéke romlik. Tavaly, főleg az igen hideg téli napok időszakában számos ilyen panasz érkezett hozzám, részletesen kivizsgáltam, és a következőről tudok beszámolni. Magyarországon a gáz fűtőértékét hét percenként ellenőrzik az illetékes hatóságok, a fogyasztóvédelem számára is lehetővé tesszük a saját ellenőrzés lehetőségét. Egy köbméter gáznak 34 megajoule fűtőértékkel kell rendelkeznie, ennek a számonkérése ezeknek a méréseknek a feladata. További biztonsági elem a gáz árazásában, hogy nem köbméterenként fizettetünk úgy, ahogy a szénért vagy más energiahordozókért, hanem fűtőértékért, tehát a számlában mindig a fűtőértékhez tartozó számlázási egységek jelennek meg. Ilyen módon biztosított az, hogy az ügyfelek a megfelelő fűtőértéket kapják meg a pénzükért.
Ami az új atomerőmű létesítését illeti, ez most ma nincs a politika porondján. Az egyik fontos kérdés a nemzeti energiatanácsban, hogy széles körű társadalmi, politikai, gazdasági egyeztetés kezdődjön arról, hogy Paks üzemidő-hosszabbítása és kapacitásbővítése mellett - amiről a parlament határozatot hozott - van-e szükség, van-e lehetőség további atomerőműblokkok építésére. Szeretném egyben Podolák alelnök úrnak jelezni, hogy az SZDSZ-nek nincsen olyan álláspontja, miszerint bővítésre, továbbfejlesztésre ne kerüljön sor.
Podolák alelnök úr felvetette az energiapolitika szükségességét. Szeretném bemutatni a "Magyarország energiapolitikája" című anyagot (Felmutatja.), amely a mai napon, illetve ezen a héten indul el a közigazgatási egyeztetés útján, és ezt követően még a parlament tavaszi ülésszakában parlamenti határozat lehet belőle; nyilván nem a részletes politikáról, hanem egy olyan szűkített, viszont a lényeges mondanivalókat, a lényeges politikai karaktert tükröző anyagról, amely számunkra iránymutatást adhat. Nagyon fontos, hogy lefolytassuk azt a vitát, aminek bizonyos elemeit az alelnök úr említette, nevezetesen hogy milyen struktúrában, milyen mélységben szükséges nekünk állami oldalról döntenünk arról, hogy egyes atomerőművek vagy egyes erőművek kibocsátása milyen profilú, az egyes energiaféleségek között hogyan válogatunk. Álláspontunk szerint az államnak elsősorban szabályozói, a gazdasági társaságok tevékenységét ösztönző, illetve a piacot kívánt irányba orientáló, így például az alternatív, megújuló energiaforrások használata irányába ösztönző politikára van szükség, és nem az erőművenkénti kapacitások, kibocsátások állami oldalú meghatározására. Nyilvánvalóan ezt a politikai vitát le fogjuk folytatni az energiapolitikai anyag tárgyalása kapcsán, amire természetesen állunk rendelkezésre.
120do
Pi. 121 (Kóka János)
Gógl képviselő úrnak: mint mondtam, igen, mind a három diverzifikációs irányt megfontoljuk, és abban is teljesen egyetértünk, hogy szerteágazóbb, mint az olaj és a gáz.
Villamos energiáról nagyon keveset beszéltünk, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez a harmadik kritikus nemzetközi hálózati rendszer, amelynek a problémáit, a kiesését, az összekapcsolatlanságát, a tartalék kapacitások hiányosságait számos alkalommal megtapasztalhattuk, szerencsére nem Magyarországon, hanem Nyugat-Európában és Kaliforniában. Éppen ezért szükség van arra, hogy ezen a fronton is megvizsgáljuk a biztonságos ellátás ismérveit és szükségleteit.
Ami a vízi erőművekkel kapcsolatos: ugyanazt tudom mondani, hogy olyan érdemi közpolitikai tartalma van a kérdésnek, amely messze túlmutat az energiapolitikán, mert a tiszai erőművek felújítása most történt meg, és amit valószínűleg Gógl képviselő úr beleértett a szavaiba, az elsősorban a Dunával, másodsorban a Drávával kapcsolatos, ami viszont nem pusztán gazdaságpolitikai, energiapolitikai kérdés, legalább ilyen mértékben környezetvédelmi kérdés. Tegyük ezt a politikai egyeztetés asztalára, és próbáljunk meg ebben egy nemzeti konszenzust elérni.
Ami a konkrét kérdését illeti, hogy a konvergenciaprogramnál hogyan vettük figyelembe a fiskális támogatás lehetőségeit: szeretném elmondani, hogy ebben az évben háromszor annyi pénzt tudunk kiadni energiahatékonyság javítását célzó programokra, mint tavaly, és ezen kívül még ennek a sokszorosára rúgó államilag támogatott hitellel is állunk a háztulajdonosok rendelkezésére, amennyiben a fűtési rendszerük korszerűsítésében, a nyílászáróik szigetelésében, illetve alternatív energiahordozókra történő áttérésben gondolkoznak. Bízom benne, hogy ez azt fogja eredményezni, hogy nem néhány nap, hanem néhány hét után merül ki a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ilyen kerete. Az látszik, hogy a keretek lényegesen alulmúlják a szükségleteket, egyetlen év alatt, de akár két-három-négy év alatt nem tudjuk bepótolni az elmúlt évtizedek összes lemaradását. Itt azonban egy jó érzésem van, hiszen az energiahatékonyság javítását célzó program éppen a Fidesz-kormány idejében indult, és a Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány idejében pedig folytatódott. Ilyen módon azt gondolom, hogy egy jó program megőrzése, továbbfejlesztése, hitelrendszerrel való kiegészítése feltétlenül támogatható.
Szeretném egyébként elmondani, hogy éppen Lengyelország mutat nekünk jó példát arra, hogyan lehet magánházak fűtési rendszerét korszerűsíteni, nyílászáróit szigetelni. A lengyel programnak nagyon sok elemét át fogjuk venni.
Göndör képviselő úr felvetett egy rendkívül előremutató lehetőséget, ez pedig a gázár-kompenzációs kassza és az energiahatékonyság javítása célelőirányzatának az összenyitása volna. Hogy hogyan tudunk egy olyan ösztönző rendszert kialakítani, amely átjárással rendelkezik a gázár-támogatásról, ez is egy olyan politikai tétel, amit azt gondolom, hogy érdemes volna a nemzeti energiatanács asztalára tenni, azért, mert ha ebből az lesz, hogy másnap az ellenzék szóvivője kiáll, és elmondja, hogy a megélhetési válsággal sújtott Magyarországon, ahol a hazugság árát fizetjük meg most már nemcsak ebben, hanem abban is, akkor az egésznek nincs semmi értelme, és bele fogjuk húzni az energiapolitika leglényegesebb kérdéseit is abba a mocsárba, ahová a politika a populizmus nevében ezeket a kérdéseket belehúzni igyekszik.
Nagyon köszönöm Puch elnök úr javaslatát arra, hogy energetikai albizottság ülésén tárgyaljuk ezeket a kérdéseket. Természetesen rendelkezésre állok, és örömmel veszem ezt a kezdeményezést.
Visszatérve Márton képviselő úr kérdéseihez: egyrészt szeretném elmondani, hogy az energiahatékonyság javítását célzó célelőirányzat ma is ad támogatást, igaz, az igényeknél lényegesen kisebb forráslehetőségekkel, napkollektorok, alternatív fűtési rendszerek, szigetelések kiépítésére, felújítására. Azt is szeretném elmondani, hogy az elmúlt évben, illetve 2005-ben elindítottuk a Szemünk fénye programot, amely nem magánlakások, hanem közintézmények energiafelhasználásának racionalizálását tűzte ki célul, abból kiindulva, hogy nagyon sok esetben a beruházás az energiamegtakarításból, tehát a csökkenő fűtésszámlákból, illetve áramszámlákból finanszírozható. Ezeknek a folytatására törekszünk, és valóban, az olyan új technológiákat, illetve előremutató technológiákat, mint a geotermikus energia, illetve egyéb alternatív fűtési rendszerek, annak ellenére támogathatónak vélünk, hogy ezekre nem igaz az, hogy majd a piac meg fogja oldani, mert a gazdaságosságuk ma még lényegesen alatta marad - ahogy elnök úr is elmondta - a szénhidrogén alapú fűtés gazdaságosságának.
Szanyi képviselő úr javaslatait, ami az energiatanács ilyen jellegű megfogalmazására, nem egy félévenkénti, bizottsági jellegű működésére vonatkozik, meg fogjuk fontolni, és ilyen napirendi javaslattal állunk majd a politika, a civil szféra, a gazdaság és az Akadémia képviselői elé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottságok! Noha nyilvánvalóan lenne még sokunknak kedve és ingere, hogy bizonyos sarkosabb megjegyzésekre reagáljunk, én azért úgy vélem, hogy a populizmus mocsarától sikerült ezt az együttes bizottsági ülést mentesítenünk, és szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebbe az irányba segítette a bizottsági ülést.
Ahhoz is szeretnék gratulálni miniszter úrnak, hogy le tudta vonni az elhangzottakból azt a következtetést, hogy egyöntetű a támogatás a nemzeti energiatanács mögött. Én azért át fogok neki nyújtani egy jegyzőkönyvet, amely az egyes megállapításokra vonatkozik, de én azt hiszem, hogy erről is fogunk még a jövőben beszélni.
Ha elnök úr...
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Egy mondat!
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr!
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy abban a tekintetben, amit a miniszter úr is megerősített, hogy ezek az ötletek feldolgozhatók legyenek és az energiapolitikában egy előrelépés legyen, azt kérem a gazdasági bizottság tagjaitól, hogy az albizottságban két héten belül egy ülésen folytassuk azt a beszélgetést, akkor már kiegészítve nemcsak a krízissel, hanem az energiapolitikai irányelvekkel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy az első együttes ülésünket ezzel bezárhatjuk, nem kizárva annak a lehetőségét, hogy a jövőben is sor kerül ilyenre.
Köszönjük szépen a vendégeinknek, hogy eljöttek, és mindenkinek szép napot kívánok. Viszontlátásra!
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönjük.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 07 perc.)
|
Németh Zsolt |
Puch László |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Szűcs Dóra