GIB-15/2007.
(GIB-40/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2007. március 26-án, hétfőn, 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
Karvalits Ferenc úr - MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt - kinevezés előtti meghallgatása*
Karvalits Ferenc MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek*
Karvalits Ferenc MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt válaszai*
Szavazás*
Egyebek*
1.Karvalits Ferenc úr - MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt - kinevezés előtti meghallgatása
(A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 51. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 49. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően)
2.Egyebek
Elnököl: Puch László elnök (MSZP)
Podolák György alelnök (MSZP)
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Hagyó Miklós (MSZP) Gazda Lászlónak (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) dr. Matolcsy Györgynek (Fidesz)
Karvalits Ferenc MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)
Kovács László, Kis-, Közép- és Agrárvállalkozók Országos Szolgáltató Egyesülete
Szalay Gábor szakértő, Szabad Demokraták Szövetsége
Pető Sándor, Reuters
Gergely András, Reuters
Koszticsák Szilárd, MTI Fotó
Máté Péter, Magyar Nemzet Fotó
Penz Balázs, Bloomberg
Balázs Edith, Dow Jones Newswires
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 36 perc)
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm a megjelenteket, a bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A bizottság tagjai a napirendi javaslatot megkapták. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e valakinek kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki ért egyet a napirendi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a mai ülés napirendjét.
1. napirendi pontunk Karvalits Ferenc úr - MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt - kinevezés előtti meghallgatása. Tisztelettel köszöntöm Karvalits Ferenc urat és megkérem, hogy röviden vázolja elképzeléseit.
Karvalits Ferenc MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt tájékoztatója
KARVALITS FERENC MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt: Tisztelt Bizottság! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke engem jelölt a bank monetáris politikai területet felügyelő alelnökének, egyben a monetáris tanács tagjának. Köszönöm a lehetőséget, hogy e meghallgatás keretei között megoszthatom önökkel a monetáris politika viteléről alkotott nézeteimet és az előttünk álló feladatokról szóló elképzeléseimet. Fontos aláhúzni, hogy az általam itt kifejtettek - már csak a helyzetemből adódóan is - a személyes véleményemet tükrözik, s mint ilyen, nem a Magyar Nemzeti Bank álláspontját jelentik.
Megtiszteltetés számomra ez a jelölés, mert kiemelkedőnek tartom a Magyar Nemzeti Bank szerepét egy olyan stabil gazdasági környezet megteremtésében, amely a fenntartható magas növekedési pálya zálogát jelentheti. E feladat teljesítésében való részvétel nagy kihívást jelent számomra. Megtisztelő a jelölés azért is, mert rendkívüli bizalmat fejez ki, hiszen a bank elnökét, a monetáris tanács tagját hosszú időre nagy függetlenséggel ruházza fel a törvény az előttünk álló feladatok elvégzése kapcsán. E felhatalmazással felelősségem tudatában fogok élni. Kitüntető a lehetőség, hogy az elkövetkezendő években egy, már eddig is méltán jó hírű szakmai műhely, csapat irányítása lesz a feladatom. Örömmel térek vissza a Magyar Nemzeti Bankba, mely intézményhez eddigi szakmai pályafutásom számos szállal kötődik.
Először az árstabilitás jelentőségéről, a jegybank szerepéről és feladatairól szeretnék szólni. A széles értelemben vett kormányzati gazdaságpolitika célja a társadalmi jólét növelése. E világos, egyértelmű megfogalmazás mögött számos részcél egyidejű megvalósításának ambíciója áll: a gazdasági növekedés elősegítése, a mind teljesebb foglalkoztatásra való törekvés, a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának biztosítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, más megfogalmazásban az egyenlő emberi méltóság feltételeinek mind teljesebb biztosítása. Ezen célok között időről időre feszültségek léphetnek fel. Ennek feloldása az egyik legnagyobb kihívás a gazdasági kormányzat számára.
Ami az árstabilitást illeti: elméleti megfontolások, nemzetközi tapasztalatok és nem utolsósorban az Európai Közösség elvárásai abba az irányba mutattak, hogy e feladatot érdemes egy politikailag független, a választási ciklusok időhorizontján túlnyúló elkötelezettséggel bíró intézményre delegálni, ha úgy tetszik, ezzel kiemelni ezt a feladatot a kormányzati politika vetélkedő célrendszeréből. Miért van szükség egy ilyen intézményi megoldásra? Bármely gazdaságpolitikai döntéshozó számára nagy csábítást jelenthet, hogy a meglepetés-infláció eszközével növelje a foglalkoztatást, a gazdasági kibocsátást, még akkor is, ha ez csak átmeneti időre hozhat számára eredményt. Teszi ezt azért, mert rövid időhorizont mentén gondolkodik.
Az árak és a bérek ragadóssága miatt átmenetileg talán növelhető a gazdasági kibocsátás és a foglalkoztatás a gazdaságélénkítés eszközeivel, ennek azonban nagy ára van. A piaci szereplők idővel felismerik a helyzetet és áraikat az új körülményekhez igazítják, a reálkibocsátás az eredeti szintre tér vissza és velünk marad a magasabb infláció. A problémát tetézi, hogy az ilyen gazdaságpolitikai próbálkozás tanulságai beépülnek a piaci szereplők várakozásaiba, ami azt eredményezi, hogy a döntéshozó későbbi magatartásától függetlenül hosszabb időre magasabb inflációs várakozásokkal fog szembesülni a piacon.
Miért nem szeretjük az inflációt? Mert károkat okoz, amúgy elkerülhető költségekbe ver bennünket. Ilyen költségeket okoz az árváltozás magas szintje az átárazás költségeivel, a tranzakciós költségek növekedésével, a megnövekedett készpénztartással, a rövidülő pénzügyi elkötelezettségekkel. A változások kiszámíthatatlanságából következő bizonytalanság következménye az, hogy a gazdasági szereplők közötti erőforrás-allokáció hatékonysága romlik, mert a legfontosabb információhordozók, a piaci árjelzések megbízhatatlanná válnak. Ez a bizonytalanság visszahat a beruházási kedvre ugyanúgy, mint a lakosság megtakarítási hajlandóságára. A várttól eltérő árszínvonal-alakulás nem szándékolt és nehezen átlátható jövedelem- és vagyon-újraelosztást is eredményez. Túl azon, hogy ez sérti az igazságérzetünket, szintén hozzájárul a bizonytalanság erősödéséhez.
Ezek a költségek, károk rámutatnak arra, hogy az árstabilitás elérése nem öncél a jegybank számára. A monetáris politika a stabil árak biztosításával hozzájárul a gazdasági kibocsátás és a foglalkoztatás növeléséhez azzal, hogy az árrendszer hatékony működése támogatja a gazdaság megfelelő erőforrás-allokációját, valamint hozzájárul a társadalmi igazságosság erősítéséhez is, amennyiben meggátolja, illetve limitálja a fent említett nehezen átlátható jövedelem- és vagyoni elosztásokat. A stabil árakra való törekvés a konjunktúraciklusok kedvezőtlen hatásait is mérsékeli.
A hosszú távú gazdasági növekedés mértékét alapvetően reálgazdasági tényezők határozzák meg, mint a munkaerő-kínálat és annak minősége, a rendelkezésre álló tőke és annak akkumulációja, a technológiai előrehaladás, a termelékenység változása. Az árstabilitás csak közvetve, a hatékony erőforrás-allokáción és a megtakarítások ösztönzésén keresztül járulhat hozzá a növekedéshez. Azt mondhatjuk, hogy a monetáris politikának lényegét tekintve háttérfeladata van. Azt biztosítja, hogy az aggregált kereslet bővülése harmonikusan épüljön föl, fejlődjön a kapacitások bővülésével. Az elmúlt évtizedek kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a magas infláció növekedési áldozatokkal jár. Amennyiben a jegybanknak az árstabilitás mellett más célja is van, akkor kevésbé hiteles az antiinflációs elkötelezettsége a piaci szereplők számára. Mindezekből következik, hogy az árstabilitás elérése és fenntartása rendkívül fontos közpolitikai cél, melynek elérését egy független, nonprofit intézményre érdemes bízni, amelynek kizárólagos, de legalábbis más célok által nem korlátozott küldetése az árstabilitás elérése.
Néhány szó az MNB függetlenségéről. Mint a fentiekből következik, a Magyar Nemzeti Bank kormánytól való függetlensége nélkülözhetetlen feltétele küldetésének hatékony teljesítésében. A maastrichti szerződés rendkívül szigorú függetlenségi kritériumokat támasztott a központi bankok európai rendszerében működő jegybankokkal szemben. A hazai szabályozás alapvetően megfelel ezen elvárásoknak, elfogadható keretet biztosít a független jegybanki működés számára. Mind intézményi, mind funkcionális értelemben, mind pénzügyileg biztosított a függetlenség. A törvényi keretek tehát adottak, az előttünk álló feladat az, hogy miként töltjük ki azokat, miként élünk velük.
Én három területet látok, ahol még vannak előttünk feladatok. 1. A jegybanki függetlenség együtt kell, hogy járjon megfelelő konfliktuskezelő, koordinációs mechanizmusok működtetésével a monetáris és a fiskális hatóságok között. Egyetértek Simor András úr megfogalmazásával, a jegybank nem légüres térben dolgozik, az együttműködés, az információcsere, egymás álláspontjának a megismerése nem veszélyezteti a jegybank függetlenségét. 2. A jegybanknak politikai függetlensége megtartása érdekében tartózkodnia kell attól, hogy bármilyen formában a politikai viták részesévé vagy alanyává váljon, ezért csak nagy körültekintéssel - ha egyáltalán - kommentálhat fiskális politikai kérdéseket. Ez csak olyan témák kapcsán történhet meg, amelyek hatással vannak a jegybank feladatainak ellátására. 3. Bár a közeljövőben nem fog problémát jelenteni, mégis érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a monetáris tanács működésének stabilitását szolgálja, ha a testület tagjainak cseréje, rotációja egyenletesen, fokozatosan valósul meg.
Engedjenek meg néhány szót az intézmény előtt álló feladatokról. Az elkövetkezendő években a gazdaságpolitika célja, hogy visszavezesse a gazdaság egészét egy fenntartható tartós növekedési pályára. Ezt szolgálják a konvergenciaprogramban megfogalmazott célok, melyek meggyőződésem szerint megfelelő keretet adnak az induláshoz. A monetáris politika elsődleges célja, hogy eszközrendszerével biztosítsa, támogassa a kijelölt inflációs cél elérését, az árstabilitás megvalósítását, és csak ezen elsődleges cél veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját. Ezeket a célokat továbbra is a középtávú inflációs célkövetés rendszerének keretei között kívánjuk megvalósítani. E rendszer előretekintő jellegű, alapvetően a piaci szereplők várakozásainak lehorgonyzására épül. Meggyőződésem, hogy egy kis nyitott gazdaságban, ahol meglehetősen fejlett, szofisztikált pénzpiac működik, az inflációs várakozások befolyásolása nagy jelentőséggel bír.
Rendelkezünk a sikeres inflációs célkövető politika alapvető intézményi feltételeivel. A jegybank stábjának szakmai elismertsége magas, függetlensége megkérdőjelezhetetlen, előrejelző képessége hiteles a piac számára. A monetáris tanácsot szintén független intézménynek tekinti a piac, amely szakmai testület, és antiinflációs elkötelezettségét a piac elismeri. Mivel az inflációs cél elsődlegessége az euró bevezetésére való felkészülés időszakában is fennmarad, az inflációs célkövetés rendszerét hatékony, vállalható, fenntartandó és fejlesztendő stratégiának látom.
Engedjenek meg néhány szót a saját feladataimról. Simor András a bizottsági meghallgatásán azt mondta, hogy a jegybankelnök legfőbb értékei az integritás, a függetlenség, a hitelesség, a vezetői képességek és a monetáris politikai kérdésekben való eligazodás. Maradéktalanul egyetértek ezzel a felsorolással és magamra nézve is irányadónak tartom. A monetáris tanács tagjaként feladatomnak tekintem a jegybank alapvető küldetésének, az árstabilitásra való törekvésnek a képviseletét, az elnök konszenzusépítő erőfeszítéseinek támogatását, a stáb által készített előrejelzések, javaslatok képviseletét, a felhalmozott tudás közvetítését a tanács tagjai felé. A monetáris területeket irányító alelnökként a terület munkájának szakmai irányítása, munkaprogramjának definíciója, a megfelelő szervezeti keretek, személyi feltételek és motiváció biztosítása lesz a feladatom.
Végül néhány szót magamról. Pénzügyszakon végeztem 1988-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Már aspiránsként is makropénzügyi kérdések vizsgálatával és oktatásával foglalkoztam. A Fidesz gazdaságpolitikai szakértőjeként részt vettem az 1991-ben életbe lépett jegybanktörvény kialakításában, amely a jegybanki függetlenség alapjait teremtette meg. 1992-93-ban az MNB ajánlásával kaptam lehetőséget arra, hogy az Egyesült Államokban a New York-i Columbia Egyetemen gazdaságpolitikai irányítás témakörben szerezzek master fokozatot. 1996-2001 között öt éven át voltam az MNB alkalmazottja, 1998-tól az igazgatóság és az operatív monetáris politika vitelét szolgáló döntéshozó bizottság tagja. 1996-os jegybanki elhelyezkedésemet követően semmilyen aktív politikai szerepet nem vállaltam, nem vagyok párttag. Bár ezt követően különböző vállalatvezetési feladatokat láttam el, ezt jobbára olyan jelentős pénzintézetekben tettem, melyek a monetáris transzmisszió aktív részesei, így az elmúlt időszakban sem szakadtam el a monetáris politika aktuális kérdéseitől.
Közel húsz éve dolgozom pénzügyi területen, ez idő túlnyomó többségét közvetlenül a bankszakmában töltöttem el. Tizenkét éve dolgozom vezető beosztásban, jellemzően nagy szervezetek irányításában vettem részt úgy a privát szférában, mint a közszférához kötődő intézményekben. Az elmúlt években több vállalat igazgatóságának munkájában vehettem részt és komoly tapasztalatokra tettem szert a testületi, közösségi döntések, a konszenzusépítés területén. Gyerekkorom óta kosárlabdázom, csapatjátékos vagyok.
Köszönöm, hogy meghallgattak és várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönjük szépen, jelölt úr. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye. Matolcsy György képviselő úr!
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Alelnökjelölt Úr! Szakszerűnek és korrektnek tartom az inflációra és a többi gazdasági folyamatra vonatkozó személyes szakmai véleményét. Engedjen meg három rövid kérdést.
2001-ben, amikor az Orbán-kormány a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben úgy döntött, hogy megváltoztatja az árfolyam-politikát, ezt azért tette, mert 10 százalék körül ragadt be az infláció, és ennek a fele volt az inflációs várakozás, mintegy 5 százalékos. Ez egy nagyon kemény, drámai lépés volt, de azért tettük, hogy 2006-ban vagy 2007-ben be tudjuk vezetni az eurót Magyarországon. Ön szerint ma az inflációs várakozás milyen mértékben van jelen a fogyasztóiár-növekedési szintben, illetve a most hullámvasútra került infláció a következő hat-tizenkét hónapra milyen inflációs várakozásokat épít be?
A régiós versenytársak közül kiket vár 2010 körül eurózónatagoknak? Van-e személyes prognózisa arra, hogy a régióban hogy alakul Szlovénia után az eurózónatagság? Azt nem merem megkérdezni, hogy mikor lesz magyar euró, mert az ember ne hozzon nehéz helyzetbe alelnökjelölteket.
Kíváncsi lennék arra, hogy személyesen mit vár a kormánytól - nem a Magyar Nemzeti Banktól, hanem a kormánytól - annak érdekében, hogy mielőbb euró legyen Magyarországon.
Köszönöm szépen. Sok sikert kívánok a munkájához.
ELNÖK: Köszönöm. Podolák György alelnök úr!
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Hogy látja jelölt úr az euró- és a forintárfolyamot, helyén van-e, és mit prognosztizál a következő tizenkét hónapra? A gazdaság érdekeit figyelembe véve - különös tekintettel az exportigényességet - hova tenné a magyar gazdaság szempontjából a forintot? Érdekes volt a szóbeli kiegészítése, de azt nem tudom, hogy mit ért szofisztikált pénzügyi piac alatt. Számomra ez új definíció volt, ezt még nem hallottam és szeretném értelmezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván még valaki kérdezni, hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor alelnökjelölt úré a szó.
Karvalits Ferenc MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt válaszai
KARVALITS FERENC MNB alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt: Az első kérdés az inflációs célkövetés rendszerére, illetve annak a várakozásokat befolyásoló hatására vonatkozott. Az inflációs célkövetések rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Alapvetően a rendszer lényegéhez tartozik, hogy előretekintő szemléletű. A jegybank a kormánnyal egyetértésben kitűz egy célinflációs szintet 18-24 hónap távlatára, és ehhez képest folyamatosan értékeli a gazdasági folyamatokat, azt, hogy az általa elkészített legjobb prognózis alapján bizonyos feltételek teljesülése mellett a monetáris pálya elvisz-e bennünket azon az időhorizonton a megcélzott inflációs szinthez. Azt láttuk az elmúlt időszakban, hogy ez a rendszer sikeresen mozdította ki a 10 százalék körüli szintről az inflációt és sikeresen vitte le a tavalyi évre a hosszú távú stabilitást jelentő 3 százalék körüli szintre. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a gazdaságban termelődött egy olyan fiskális feszültség, amely egy kiigazítási programhoz vezetett. A kiigazítási program - melynek nagy erénye, hogy reális helyzetértékelésre alapul és konkrét intézkedésekben fogalmazza meg a teendőket - egy része azonban óhatatlanul az infláció megnövekedéséhez vezetett. Vannak olyan intézkedések, amelyek hatása átmeneti jellegű, például az áfaemelés, van olyan intézkedés, amelynek lehetnek tovagyűrűző hatásai, de mindenképpen fontos kérdés az, hogy az átmenetileg megnövekvő inflációs szint milyen módon befolyásolja a várakozásokat. Különleges helyzetben vagyunk most és nagyon nehéz megítélni, hogy a jegybank által a korábbi időszakban megtermelt hitelesség fenntartható-e. Reméljük, hogy igen, minden jelzés erre mutat, az MNB legutóbb elkészített inflációs prognózisa is azt jelzi, hogy a várakozások 2008 végére az inflációt a megcélzott 3 százalék körüli értékre hozzák vissza. Mai tudásunk szerint az inflációs várakozások nem erősödtek fel újra, nem eszkalálódtak, de e tekintetben csak akkor mehetünk biztosra, ha a következő néhány hónap bérkiáramlásának adatai ebben megerősítenek bennünket. A költségvetési kiigazítás hatása kettős. Egyik oldalról a rendelkezésre álló jövedelmek visszafogásával a kereslet visszafogását érjük el, ugyanakkor ezzel párhuzamosan az átmenetileg megnövekvő infláció megérintheti a várakozásokat. Néhány hónapra szükségünk van még ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk ítélni, a várakozások az általunk eddig becsült módon valóban visszatérnek-e a 2008-ra tervezett 3 százalékos szintre.
Milyenek a régiós várakozások az euró szlovéniai bevezetése után? Nehéz ebben határozott álláspontot képviselni, magam nem tudnék jó listát adni, részint azért, mert az egyes szereplők gazdasági pozícióiban, makropályájában is vannak kérdések, másrészt azért, mert a monetáris közösség döntési preferenciáit sem ismerjük pontosan. Litvánia kapcsán volt jelzés arra, hogy sokkal szigorúbban fogják értékelni a maastrichti kritériumok teljesítését és komolyan mérlegelik azt, hogy azok hosszú távon is fenntartható módon kerültek-e a megkívánt szintre, ugyanakkor a szlovák példa, az árfolyamrezsim kapcsán megtett lépés azt mutatja, van egy nagyfokú kooperativitás abban, hogy a csatlakozni kívánó országokat segítsék a megkívánt célok elérésében. Nem tudok felsorolásszerű jó választ adni erre a kérdésre.
Mit várok a kormánytól? Mint az első kérdésre adott válaszban is jeleztem, a költségvetési és monetáris politika együttműködését, kooperativitását feltételező gazdaságpolitikában gondolkodom. Úgy gondolom, a konvergenciaprogramban rögzített pálya olyan feltételrendszert teremt, amelyben a monetáris politika számára a korábbi időszakhoz képest jóval egyszerűbb lesz a fiskális politikával való együttműködés, hiszen a fiskális politika láthatóan arra törekszik, hogy a korábban felhalmozott feszültségeket enyhítse, az egyensúly felé tart, és ilyen helyzetben a monetáris politikának sokkal nagyobb a mozgástere, sokkal kényelmesebb a helyzete. E tekintetben tehát bizakodó vagyok.
Helyén van-e az árfolyam? Egy év időhorizontján a magyar gazdaság szempontjából hol lenne jó helyen? Először is fontos rögzíteni, hogy a jegybanknak abban a rendszerben, amelyben a monetáris politikáját formálja, nincs kitüntetett árfolyamcélja, nem nevesít kívánatos árfolyamot, ezért én sem szeretnék ilyet megjelölni. Az Inflációs Riport egyértelműen tájékoztatott bennünket arról, hogy a ma ismert körülmények között a jegybank úgy látja, a számára 2008 végére kitűzött 3 százalékos inflációs cél, a prognózisban szereplő, a modellben fixált 255 forintos árfolyamon is elérhető. Tehát ez az árfolyamszint is biztosítja azt, hogy a jegybank elérje a számára kijelölt célt. A körülmények nyilván folyamatosan változnak, lehetnek átmeneti sokkok, olyan külpiaci és pénzpiaci mozgások, amelyek az árfolyamot mozgatják, de ezeket egyenként megítélni nem szükséges az MNB oldaláról, összességében kell értékelni a monetáris kondíciókat, és időről időre azt kell értékelni, hogy a monetáris kondíciók összessége még mindig azon a fenntartható pályán van-e, amely elvezet a 3 százalékos szinthez. Ezt tudom mondani az árfolyam kapcsán.
Mit értek szofisztikált pénzügyi piacokon? Az inflációs célkövetés rendszerében az árfolyamnak van szabad mozgása, van bizonyos volatiritása, és ez a piaci szereplők, a reálgazdaság szereplői számára lehet kényelmetlen. A szofisztikált pénzügyi piacok alatt azt értem, hogy ezeken a piacokon minden olyan instrumentum létezik, rendelkezésre áll, kellő likviditással bír, amely ezen árfolyamkockázatok kezelésére a reálgazdaság szereplőinek lehetőséget ad. A magyar bankrendszer, a magyar pénz- és tőkepiac kellően fejlett és rendelkezik azzal az eszközrendszerrel és ezen eszközrendszer kapcsán kellő likviditással, hogy az árfolyammozgások kezelését a piaci szereplők számára rendelkezésre bocsássa. Ezt értettem szofisztikált pénzpiac alatt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki véleményt mondani? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor már csak a szavazás van hátra.
Ki ért egyet az előterjesztett személyi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja Karvalits Ferenc úr jegybankalelnökké való kinevezését.
Mindannyiunk érdekében nagyon jó munkát és sok sikert kívánok, mert úgy gondolom, hogy a jegybank sikere egyben Magyarország sikere is.
Az egyebek között szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy albizottság létrehozását kezdeményezi. A kezdeményezést minden frakciónak megküldöm, hogy a véleményét ki tudja alakítani.
Köszönöm szépen a megjelenést, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 04 perc)
|
|
Puch László |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc