GIB-33/2007.
(GIB-58/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2007. július 23-án, hétfőn, 10.00 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló*
Megjelentek*
Elnöki megnyitó*
A napirend ismertetése és elfogadása*
Dr. Nagy Jánosnak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatósága elnökévé történő kinevezés előtti meghallgatása (Az 1995. évi XXXIX. törvény 12. § (3)-(4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően)*
Dr. Nagy János elnökjelölt expozéja*
Kérdések, válaszok*
Észrevételek*
Szavazás*
1.Dr. Nagy Jánosnak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatósága elnökévé történő kinevezés előtti meghallgatása (Az 1995. évi XXXIX. törvény 12. § (3)-(4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően)
2.Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP) alelnök
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Deák András (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Puch László (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP) Gazda Lászlónak (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Kapolyi Lászlónak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) Molnár Gyulának (MSZP)
Bencsik János (Fidesz) dr. Matolcsy Györgynek (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Dr. Nagy János, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatóságának elnökjelöltje
Papp Zsolt (Napi Gazdaság)
Dr. Pethő Tünde Gabriella (MSZP)
Dékány Lóránt (Magyar Nemzet)
Dr. Podonyi László (Állami Számvevőszék)
Szabados József (Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 3 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, az ülés levezető elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a gazdasági bizottság tagjait, a meghívottakat. Külön köszönet a gazdasági bizottság tagjainak, hogy a szabadságukat megszakították. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A napirend ismertetése és elfogadása
Úgy gondolom, fontos ez a kérdés, amit ma a gazdasági bizottság a napirendjére tűzött, ezért javaslom is, hogy a mai napon dr. Nagy Jánosnak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatósága elnökévé történő kinevezés előtti meghallgatására kerüljön sor. Azt a forgatókönyvet javaslom - mivel ez az egy napirendi pontunk van -, hogy meghallgatjuk dr. Nagy Jánost az elképzeléseiről, utána pedig kérdések, vita következne, végül lezárjuk a mai napirendet. Egyetért ezzel a bizottság? (Szavazás.) Köszönöm szépen az egyetértést.
Dr. Nagy János úr, amennyiben van szóbeli fölvezetése, kérem, tegye meg.
Dr. Nagy János elnökjelölt expozéja
DR. NAGY JÁNOS, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatóságának elnökjelöltje: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy tudom, egy rövid önéletrajzot kértek tőlem, ezért egy mondatot mondanék csak magamról, és inkább élnék azzal a lehetőséggel, hogy a Debreceni Egyetemen szerzett tapasztalataimról mondanék egypár gondolatot.
1975-ben végeztem Debrecenben, 23 évig nem voltam vezető, semmilyen megbízatásra nem kértek fel, nem nagyon érdemesültem. Benne van az önéletrajzomban a szokásos tudományos segédmunkatárs, tanársegéd, adjunktus, docens, professzori beosztás, a tudományos fokozatokat természetesen megszerezve. Életcélomnak tekintem az egyetemi oktatást és tudományos kutatást. Az egész, majdnem három és fél évtizedes munkámról talán annyit tudok mondani összegzésként, hogy van egy kiterjedt, európai viszonylatban is elsőnek vagy kiemelkedőnek mondható tudományos eredményem, amely ebben az évben az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, kapható, siker a kötet - ennyire futotta.
1998 óta vagyok egyetemi vezető, akkor kértek fel rektorhelyettesnek, azóta fele részben voltam a Debreceni Egyetem rektora négy évig, négy évig pedig rektorhelyettes. Azt gondolom, a Debreceni Egyetem az európai minősítések szerint ma Magyarországon szervezettségében, gazdálkodásában messze kiemelkedő. A régióban betöltött szerepe növekvő, de még nem elégséges. Most itt készülve - hiszen szabadságon voltam, amikor a váratlan felkérés érkezett - áttekintettem: a Debreceni Egyetem integrálta a három egyetemet, három főiskolát, 864 ingatlannal, 40 milliárdos könyvértékű vagyonnal és évi 70 milliárdot meghaladó költségvetéssel abszolút sikeres volt. Ez nyilván kicsit motivációs vagy szenvedélyes munkává vált számomra, hiszen a kihívás az, hogy tényleg a Debreceni Egyetem feleljen meg legalább európai szinten azoknak a kihívásoknak, amelyeknek szükséges.
Itt ezt be is fejezném, de még két elemet megemlítenék. Nagyon nyitott vagyok a jövőbeni fejlődési lehetőségekre, hiszen egy területfejlesztési, regionális tudományi szakot indítottunk, és indítottam néhány évvel ezelőtt - nem gondolva erre - egy ingatlangazdálkodási másoddiplomás szakmérnöki szakot. Végül is az én vágyaim között az szerepel, hogy növelhető-e a tudás mindenütt. Úgy gondolom, sokkal több, elsősorban másoddiplomás mesterszakosnak kellene végeznie például ezen a területen is, regionális területfejlesztési és ingatlangazdálkodási szakon. Népszerűek ezek a szakok, csak még mindig nagyon kevés szakembernek van ilyen végzettsége, tudása.
Talán még egy mondat: Magyarországon elsőként kezdeményeztük és működik az agrárgazdasági és vidékfejlesztési kar. Az eredmények még nagyon kezdetlegesek, pedig már jó néhány év eltelt az erőfeszítésekkel. Hiszek abban, hogy ezek az új tudományágak, tudományterületek az oktatásból kiindulva, de főleg majd a gyakorlatban érvényesülve, sikerre vihetők.
A felkérés megtiszteltetés volt számomra; ez igazából a tagságra való felkérés volt, mire én visszajelentkeztem külföldről szabadságról, akkorra derült ki. Tisztelettel vállalom, és természetesen nem részletezném, hogy elsősorban, ha valaki egyetemi professzor, büszke az eredményeire, a tanítványaira, a tisztességre, a szakszerűségre. Ezen a területen is engem elsősorban a vagyongazdálkodás hatékonysága izgat. Természetesen a feladatot csak részben tudtam fölmérni, de amíg vállalom, igyekszem ennek maximálisan megfelelni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés? Matolcsy György úré a szó.
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnökjelölt Úr, Professzor Úr! Elvileg kifejezettem jó iránynak tartom azt, hogy Magyarországon az állam stratégiai vagyonával foglalkozó szervezet élére a tudományos életből érkező tekintélyes embert jelölnek elnöknek. Ezt kifejezettem jónak tartom; imponáló a publikációs jegyzéke, gratulálok hozzá.
Személyesen azt kívánom, hogy sikeres legyen, de a kérdésem arra irányul, hogy mi a személyes véleménye, elképzelése azokról a privatizációs szándékokról, amelyek a kormány politikájában megjelennek. Elsősorban a stratégiai ágazatok tervezett privatizációjára szeretnék rákérdezni, például villamosenergia-ipar, földalap. Az elnök személye sok esetben fajsúlyos tényező lehet egy-egy döntés meghozatalában. Tehát amellett, hogy kifejezetten jónak tartom a stratégiai nemzeti vagyonnal való foglalkozásban a tudomány szerepének a növekedését, amit, azt gondolom, az ön személye garantálna, kíváncsi lennék arra, hogy személyesen hogyan vélekedik ezekről az irányokról.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Matolcsy úr kérdését. Más kérdés? Fónagy János úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyetértve Matolcsy képviselő úrral, annyi privát megjegyzést megengedve, hogy magam is jó szívvel emlékezem tizenöt éves termelőszövetkezeti tevékenységem során a Debreceni Egyetemmel végzett nagytáblás kísérleteinkre, amelyet részben az azóta is oly sokat emlegetett granulált kohósalaknak a drénezésben való felhasználásánál, majd a mezőgazdasági kohóeszközök gyártása kapcsán az egyetem kisgépkutatójával együtt folytattunk. No de hát ez a múlt és a szép emlékezés - a kérdés az, hogy mi van most és mit várunk a jövőben.
Professzor úr, én is azt szeretném megkérdezni egyrészt, hogy mennyire ismeri most ön a jelenlegi kormány privatizációs politikáját és gyakorlatát. Mennyire ismeri és hogyan ítéli meg elsősorban az energiavagyon, de egyáltalában, ahogy ön mondta, a vagyongazdálkodás, a megmaradt állami vagyon - az állami vagyon történetét mindnyájan ismerjük, ezért engedelmével eltekintek ennek a kronológiájától -, a korábbiakhoz most már erősen 10 százalék alatt álló és zömmel ma már stratégiai vagyonelemeket tartalmazó állami vagyontömeg sorsát? S hogyan vélekedik ezek jövendő sorsát illetően?
Hogy ebben a melegben ne húzzam az időt: egyetért-e ön azzal a ma divatos állásponttal, hogy az állam rossz tulajdonos, a magánfél pedig, legyen az bárki, jöjjön bárhonnan, legyen bármennyire kontrollálható vagy sem, az jó tulajdonos? Elnézést a leegyszerűsített kérdésért, de gondolom, így érthetőbb a dolog. (Dr. Nagy János: Teljesen világos.)
Amennyiben ön erre az ebből a szempontból rendkívül felelős posztra kerül, merre igyekszik közép-, illetve hosszú távon vinni ezt a ma - ez sem titok - általunk sok tekintetben kifogásolt gyakorlatot?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs több kérdés.
Kérem a választ.
DR. NAGY JÁNOS, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatóságának elnökjelöltje: Köszönöm szépen a kérdéseket, mind Matolcsy György, mind Fónagy János miniszter úrnak. Talán egyben válaszolnék, és elnézést, majd kiveszem előre azt a kérdést, ami azzal kapcsolatos, hogy én földműveléstant tanítok több mint harminc éve az egyetemen, s amellett van még néhány kérdés, amit kutatok és tanítok, tehát ahhoz elég jól értek. Ott azt tanultam meg, ez van az egyetem falán is, hogy egyszerű, földön járó, érthető, világos kérdések, mondatok, tevékenységek híve vagyok, és eddig ezt sikerült is megvalósítani. Ezért előre venném azt, hogy az állam jó tulajdonos vagy nem jó tulajdonos.
Én azt gondolom, hogy a Debreceni Egyetem példája mutatja - amely abszolút komoly állami tulajdon, hiszen mondtam, hogy 40 milliárd fölötti könyv szerinti értéke van, és az éves költségvetése meghaladja a 70 milliárdot -, hogy kiválóan működik, soha hiánya, kifizetetlen számlája az egyetemnek nem volt. Azt kell mondanom röviden, hogy itt fontos a tevékenységek, a karok, az intézetek szervezettsége - és nem sorolom nyilván az oktatást, kutatást, szaktanácsadást, csak kiegészíteném azzal, hogy van egy minimális érdekeltségi rendszer az egészben, amely nagyon is fontos, fontosabb, mint gondoltam -, s ezen kívül a mai kornak megfelelő, legszínvonalasabb gazdasági informatikával van felszerelve, amely auditált is. Tehát azt gondolom, hogy nem elsősorban az állam vagy magánszemély tulajdoni joga az, amely ezt meghatározza. Kétségtelen, hogy a Debreceni Egyetemnek is komoly erőfeszítést jelentett az, hogy valahogy összehangolja a mindennapi munka során az értékelést, ellenőrzést - kontrollingnak emlegetjük - és a végső mérleg megvonását. Meg kell mondanom, hogy valamikor a hetvenes években, ha visszagondolunk '70-71-re, igazából ott tanultam meg a gazdálkodást Kádár Béla professzor úréknál, hogy igenis, a részbeni jogokat, felelősségeket számon kell kérni és úgy kell működtetni. Én tehát azt gondolom, ez biztosítja azt, hogy igenis, az állam jó tulajdonos lehet. Nem vagyok ugyanakkor privatizációellenes, de néztem a könyveket, érdeklődéssel olvastam a jelentést, hogy tizenhét év alatt kétezer tranzakció folyt 2800 milliárd forint értékben. A következő tizenhét évben nem hiszem, hogy komolyabb tranzakciók lehetnének.
A másik két nagyon fontos kérdésből az egyik az energia. Magam is részese vagyok a Tiszántúlon az új energiaprogramoknak, a bioenergia-programoknak, hiszen talán köztudott, hogy a bioetanol-programot az egyetemek közül mi koordináljuk. Azt gondolom, hogy az energia egy stratégiai kérdés, nyilván át kell ezeket tekinteni, és megfelelő szakszerűséggel kell kezelni. Láttam, hogy az első és az új könyvnek az utolsó fejezetében is van erre utalás, hogy ha az egész energiagazdálkodást nem egy rendszerben tekintjük át, akkor az egyes különféle típusú energiák önmagukban kevésbé hatékonyak, sok a veszteség. Ha azonban valamennyi energiahordozót egy rendszerbe tudjuk foglalni - most csak a bioetanolnál 40 százalék melléktermék-energia hasznosítására indult egy kutatás -, akkor így lehet az energiával foglalkozni.
A földkérdés szívügyem volt mindig is, hiszen ezt tanítom. Természetesen a föld a legnagyobb értékünk, erről számos publikációban fejtettem ki a véleményemet; most nem élnék a lehetőséggel, hogy elmondjam, mit jelent Magyarországnak a föld. Szerintem a legnagyobb nemzeti kincs.
Talán azzal kellett volna kezdenem, amivel befejezem, hogy jóllehet, nem vettem részt politikai tevékenységben, nagyon tisztelem a politikusokat, a munkájukat, azonban maximálisan törvénytisztelő vagyok. Tudom, megnéztem, hogy negyedévente a felügyelőbizottságnak, félévente az Állami Számvevőszéknek, évente a parlamentnek kell beszámolni, és fordítva, hogy milyen döntéshozatali rendszereket írnak elő a magyar törvények és hatályos jogszabályok. Szeretném mondani, hogy ezeket én jó szívvel, tisztességgel be fogom tartani, és ameddig erőm futja, addig vállalom ezt a tevékenységet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottságot, van-e még további kérdés. (Senki sem jelentkezik.) Nincs több kérdés.
Tisztelt Professzor Úr! Szavazás előtt néhány megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakkal kapcsolatosan.
Rendkívül nagyra értékeljük azt, amit a tudományban elért, különösen amit a mezőgazdaságban és a gazdálkodásban. De szeretnénk itt, a gazdasági bizottság termében felhívni az ön figyelmét, hogy a jövőben, ha és amennyiben kinevezésre kerül - ami reményeink szerint meg fog történni -, akkor ezzel a területággal, ezzel a szakmai ággal kicsit kevesebbet fog foglalkozni. S ha van kedve önnek, ha nincs kedve, ön a politikával fog találkozni, és minden egyes intézkedése, minden egyes döntése olyan nagyító alatt lesz, aminek nemcsak fekete-fehér oldalai lesznek, hanem egyéb színezékkel ellátottak is.
Úgyhogy mindenféleképpen nagy feladat az, ami ön előtt áll, hiszen nem kisebb tételről van szó, mint az ÁPV Rt. vagyonának, a Kincstár vagyonának és a földalapnak az együttes kezeléséről. Ezek rendkívül érzékeny politikai kérdések. Ha csak az ÁPV Rt.-t nézzük meg, igaz, hogy itt elhangzott egy megközelítés, hogy a durván 1700 vállalatból, amely a rendszerváltáskor kijelölésre került, hogy privatizálni kell, ebből mindössze száz-valahány vállalat maradt vissza, tehát tulajdonképpen a 80-90 százalékát sikerült privatizálni, ez az állami vagyonnak nagyon kis töredék része, de ez is mekkora politikai viharokat kavart, egyes üzletágaknak vagy egyes cégeknek a privatizálása.
Úgy gondolom, a parlament az elmúlt néhány hónapban döntött olyan fontos kérdésekről, amelyek elsősorban az ÁPV Rt. vagyonával kapcsolatosak, és ebben meghatározó az, hogy mely területek azok, amelyek számításba jöhetnek privatizálásra. Az utolsó döntés, amely a vagyontörvénynél történt, a kiemelkedő vállalatok közül igazán, ami minket érint és érdekel - és ez szakmailag is rendkívül fontos -, az MVM-mel kapcsolatos kérdéscsoport. Ma ebben megközelítőleg egyetértés van. Ezzel csak azt szeretném még mondani, hogy a bizottságunk nem tekinti az államot rossz tulajdonosnak, soha nem is tekintette, és reményeink szerint ez a jövőben sem így lesz, és minden segítséget megad ennek működtetéséhez.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Kincstár jelenlegi vagyonstruktúrája, vagyonszerkezete, különösen a vagyon regisztrálása, amely oly távol esik tőlünk, és rendkívül kevés információval rendelkezünk róla, az ön munkájában az egyik legfontosabb kérdés ennek kapcsán az lesz, hogy a kincstári vagyon megfelelő szelektálása mellett ezek a vagyoni elemek hogyan kerülnek fel az asztalra, és hogyan válnak láthatóvá. Ez a jövőbeni állami vagyonnal való gazdálkodásnak egy rendkívül fontos eleme, és nem mellékesen, de a földalappal kapcsolatosan, ami elsősorban a mezőgazdasági csapatot érdekli, és az ön fő szakmai területe volt ez idáig, ott úgy gondoljuk, hogy nagyon jelentős lépésekre nincs szükség.
Abban a reményben, hogy sűrűn fogunk találkozni a jövőben, a törvényi kötelezettségek miatt is és a mindennapi gyakorlat miatt, szükségesnek tartom azt, hogy a kapcsolatok folyamatosak, konstruktívak és tájékoztató jellegűek is legyenek.
Mindezek után megkérdezem a tisztelt bizottságot, hogy dr. Nagy Jánost alkalmasnak tartja-e arra, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. igazgatóságának elnökévé kinevezzék. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) 14 szavazat. Ellene? (Nincs ilyen.) Tartózkodott? (9) 9 tartózkodás mellett a bizottság javasolja a miniszterelnök úrnak, hogy önt az előzőekben jelzett társaság igazgatósága elnökévé kinevezze. Köszönöm szépen.
Megkérdezem a bizottság tagjait - mivel különféléket nem jeleztünk -, van-e valakinek egyéb bejelentése. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Köszönöm szépen még egyszer a bizottságnak, hogy a nyári szabadságát megszakította, és részt vett a mai bizottsági ülésen. További jó pihenést kívánok, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 26 perc)
|
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea