GIB-52/2007.
(GIB-77/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2007. november 28-án, szerdán 09 óra 30 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók:*
Elnöki megnyitó*
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Kérdések, észrevételek*
Dr. Kákosy Csaba reflexiói*
Határozathozatal*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A vasúti szárnyvonalakon történő közösségi közlekedés fenntarthatóságával kapcsolatos döntések megalapozásához szükséges társadalmi és szakmai egyeztetések elvégzéséről, valamint a szükséges döntések előkészítéséről szóló határozati javaslat (H/4443. szám) (Dr. Suchman Tamás (MSZP) képviselő önálló indítványa)*
Dr. Szörényi Péter szóbeli kiegészítője*
Határozathozatal*
Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat (T/4221. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)*
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4322. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
1. Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A vasúti szárnyvonalakon történő közösségi közlekedés fenntarthatóságával kapcsolatos döntések megalapozásához szükséges társadalmi és szakmai egyeztetések elvégzéséről, valamint a szükséges döntések előkészítéséről szóló határozati javaslat (H/4443. szám) (Dr. Suchman Tamás (MSZP) képviselő önálló indítványa)
3. A közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4303. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
4. Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat (T/4221. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
5. Az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4096. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
6. A viszontbiztosítókról szóló törvényjavaslat (T/4151. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
7. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4322. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
8. Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4191. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
9. Egyebek
Elnököl: Puch László elnök (MSZP)
Podolák György (MSZP) alelnök
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Dr. Latorcai János alelnök (KDNP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szántó János (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Horváth Csaba (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) Szántó Jánosnak (MSZP)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt
Dr. Szörényi Péter osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Horváth István főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Esztó Péter főtanácsadó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Megjelentek:
Hólik István (ECHO TV)
Diószegi József (Napi Gazdaság)
Králl Vera (Napi Gazdaság)
Hokics Viktória (MNB)
Soósné Dobos Mária (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Érsek Ákos (Magyar Vasúti Egyesülés)
Szigeti Viktor tanácsadó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Lindenberger Tamás vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Ábrahám Gergely (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Reszkető Petra főosztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Rácz Krisztina (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
László Mónika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Felsmann Balázs szakállamtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Turóczy László főosztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Czudar Balázs (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Békési Attila (Országgyűlési Könyvtár)
Der. Pethő Tünde Gabriella
Fehér L. Előd gyakornok
Dr. Katona András főtitkár (Közlekedéstudományi Egyesület)
Lepp László műszaki igazgató (Volán Egyesülés)
Nagy éter (HTE)
Detrekői Ákos (NHIT)
Fábián Beatrix (Egészségügyi Minisztérium)
Tamás Nóra (SZDSZ)
Szalay Gábor (SZDSZ)
Dr. Horváthné dr. Molnár Judit (NHH)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.30 óra)
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket, az ülést megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Írásban előre a képviselő urak megkapták a napirendi javaslatot, ebből szeretném, ha kivennénk a 3-ast, a közlekedési törvény kérdését, az Európai Unió által elrendelt pénzügyi, vagyoni korlátozó intézkedésekről szóló törvényjavaslatot, amihez nem érkezett kapcsolódó módosító indítvány. Kérdezem a bizottság tagjait, kívánnak-e előterjeszteni? (Nincs jelentkező.) Nem. A viszontbiztosítókhoz szintén nem érkezett. Kíván-e valaki előterjeszteni? (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen. A 8-as napirendi pont, az egyes közlekedési tárgyú törvények van még, ami el van napolva a plenáris ülésen további egyeztetésre, itt még lesz az albizottságnak is feladata, ezért ezeknek a törlését javaslom. Ki ért egyet az így módosított napirenddel? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Akkor most első napirendi pontként dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatására kerül sor. Tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt urat és megadom a szót. Kérem, hogy egy rövid felvezetésben vázolja, hogy mit gondol a következő időszakban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tevékenységéről.
DR. KÁKOSY CSABA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Tagok! Kákosy Csaba vagyok, 38 éves, Budapesten születtem, itt éltem le életem javarészét, talán a leghosszabb időszak, amit távol töltöttem, az az öt év volt, amikor Párizsban dolgoztam diplomataként. Életpályám alapvetően a bankszférához kötődik, kilenc évet töltöttem el a jegybankban és dolgoztam kereskedelmi bankban és diplomataként Párizsban, illetve három hónapot korábban az Európai Központi Banknál is és 2004 óta vagyok a GKM kabinetfőnöke. És egyébként három gyermek büszke édesapja.
Tisztelt Bizottság! Talán azzal kezdeném, hogy szakpolitikusnak tartom magamat, ezért aztán a feladatokra szeretnék koncentrálni az elkövetkező időszakban is. Eddig is a minisztériumban amolyan megoldó embernek számítottam, a munkám fő része a hároméves stratégia elkészítése volt, amelyik ma elérhető az interneten és amelyik kijelöli azokat a szakpolitikai irányokat, amelyeket a minisztérium a ciklus végéig folytatni kíván. E stratégia mentén kívánok a jövőben is dolgozni és azt is meg kell, hogy mondjam, hogy tudom azt, hogy a gazdaságfejlesztés vagy a közlekedéspolitika terén százas nagyságrendben vannak olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak és egy vérbeli politikus talán azt mondaná, hogy mindegyik megoldására vállalkozik. Én azt mondom, hogy ha a 100-ból tízet meg tudunk oldani a ciklus végéig, akkor már tettünk valamit. Az a dolgunk, hogy ezeket a feladatokat ténylegesen megoldjuk, végrehajtsuk.
Azzal kezdeném, hogy a gazdaságpolitikában a legfontosabb az, hogy mindig vessünk számot a múlttal és ebből alakítsuk ki a feladatainkat, ebből szabjunk stratégiát a jövőre és ebből szabjunk feladatokat a magunk számára a kormányzatban.
Magyarország az elmúlt évtizedben markáns reálgazdasági felzárkózást ért el. Ebben az időszakban több, mint negyedével csökkentettük lemaradásunkat az unió átlagához képest. 2006-ban még 3,9 százalékkal növekedett a gazdaság, azt is el kell mondanunk, hogy ekkor már ez a növekedési ütem a leglassabb volt a régióban. 2007-ben pedig egy alacsony növekedéssel számolunk, a jelenlegi, a 3. negyedévben elért 1,1 százalékos növekedés azt jelzi, hogy a gazdaság egy átmeneti időszakban van. A változásokat három dolog indukálja. Mindenekelőtt szembe kell néznünk egy versenyképességi romlással, amit az ország az elmúlt években elért. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy reálisan nézzünk a jövőre, ezt el kell ismernünk. A versenyképességünk romlása egyben az ország körüli bizalom csökkenésével is járt. És azok az egyensúlytalanságok, amik az államháztartást jellemezték, azok pedig egy kiigazítást tettek szükségessé.
A lassulás, amit ma érzékelünk, főként az állami kereslet visszafogásának köszönhető. Az utolsó negyedév növekedése az előző negyedévhez képest már javult, azt mondhatjuk, reményeink szerint a gazdaság túl van a mélyponton és egy fölfelé ívelő pályára állt. Jövőre a növekedés gyorsulni fog 3 százalék körüli magasságba ér és 2009-re tovább tud gyorsulni.
Ahogy mondtam, ahhoz, hogy készüljünk a jövőre és kezeljük azokat a versenyképességi problémákat, amikkel küzdünk, ahhoz meg kell néznünk, hol állunk most. Mik az erősségeink, mik a gyengeségeink, hol vannak esélyek a kitörésre és hol vannak veszélyek, amikre oda kell figyelnünk. A gazdaságpolitika számára szerintem mindig ez a fajta kérdésfeltevés az első. Nézzük meg, hol tartunk és ebből reális lépésekkel menjünk előre. A magyar gazdaság mindig erős felzárkózási potenciállal rendelkezett, gyors termelékenységnövekedés jellemezte eddig is és ez megmaradt. Nagyfokú külgazdasági nyitottságunk van, és ez mindig is előnyt jelentett, mind az exportban, mind a befektetések vonzásában. Szilárd piacgazdasági intézményrendszerünk van, és jól működő áru- és pénz- és munkaerőpiacunk. A versenyjogi feltételekben is elöl vagyunk, az OECD indikátora szerint Magyarország Európában az ötödik helyen áll a versenyfeltételek biztosításában. Ez jelzi azt, hogy ezen a téren, mind az intézményi kereteink, mind a jogszabályaink megfelelőek. Jelentős növekedési tartalékokkal is rendelkezünk, az a feladatunk, hogy ezeket a jövőre nézve kihasználjuk.
Természetesen ma a gyengeségeink közé kell sorolnunk, hogy a felzárkózás megtorpant, azt is tudjuk, hogy a felzárkózásunk mindig is egy alacsony foglalkoztatottság mellett jött létre, alatta a termelékenységnövekedés volt az, ami segítette a növekedést. Küzdünk azzal a problémával, hogy a vállalati beruházási hajlandóság alacsony, tudjuk azt, hogy még az EU új tagállamaiban ez általában a GDP 20-25 százaléka közötti tartományban van, Magyarországon ez nagyjából 17 százalék. Ezen javítanunk kell.
Egy olyan országban, ahol a digitális írástudatlanság aránya az uniós számításai szerint is 57 százalék körüli, ott, ezen a területen előre kell lépnünk, hiszen a technikai és a technológiai fejlődésnek való megfelelés kulcs a növekedés szempontjából a jövőre nézve.
Az uniós felmérése szerint a magyar vállalkozások évente a GDP közel 7 százalékát költik adminisztratív terhekre. Ugyan vitatják sokan ennek a módszertanát ennek a vizsgálatnak, de azt mondhatjuk, ezen a területen kell előrelépnünk, ezt szolgálja például az az Üzletre hangolva program, amit a minisztérium elindított az idén és amelyet viszünk tovább egészen a ciklus végéig. És természetesen a kormányzati politika művészete mindig arról szól, hogy a különböző ágazatok szempontrendszerét hogyan tudjuk összehangolni. Milyen esélyeink vannak és milyen veszélyek leselkednek ránk ezen az úton?
A legfontosabb esélyünk az, hogy Magyarországot tovább integráljuk a nemzetközi vérkeringésbe, a nemzetközi gazdasági életbe. Ehhez jók az esélyeink, van lehetőségünk arra, hogy a piacainkat bővítsük. Azt látnunk kell, hogy a magyar középvállalatok felső szegmense kinőtte a magyar piacot. Nekik új piacokat kell teremtenünk a további növekedéshez, ehhez aktív, sok esetben agresszív gazdaságdiplomáciára lesz szükség az elkövetkező időszakban különösen itt a régióban, elsősorban a balkánon. Ebben a gazdasági tárcának kulcsszerepe van.
Egész Európában reformokat élünk meg, a fejlett országok körében - lásd Franciaország, Németország és a régióban általában. Ez a reformhullám, ha mondhatom, jó esélyt kínál számunkra is, hogy éljünk a lehetőségekkel, azzal a nyitottsággal, amivel általában Európa és az üzleti szektor fogadja ezt. Természetesen ebben a kérdésben az üzleti szektor és a kormány érdekei egybecsengenek.
Nagy kérdés és nagy esély számunkra az, hogy az uniós forrásokat hogyan használjuk fel. Jövőre 700 millió forint érkezik már az unióból, ez 2009-re nagyjából ezer milliárd forintra nő. A kérdés itt nem mennyiségi, hanem minőségi. Hogyan tudjuk ezeket a forrásokat megfelelően felhasználni, hogyan tudjuk ezt úgy kihasználni, hogy azok a növekedést támogassák, serkentsék. És természetesen egy olyan világban, amelyik klímaváltozással küszködik, amelyik százdolláros olajárral küszködik, amely a régióban komoly kínálati szűkülettel küszködik, ott az energiatudatosság erősítése egy olyan lehetőség és feladat, amivel élnünk kell.
A ránk leselkedő veszélyek között van olyan is, amire nincs igazából behatásunk. Hiszen egy világgazdasági recesszió, ha bekövetkezne vagy ha az amerikai hitelválság átgyűrűző hatása Európára elérné Magyarországot és ezek olyan tényezők, együtt mondjuk egy százdolláros szinten maradó olajárral, amihez egy gazdaságpolitikának alkalmazkodnia kell. De vannak olyan veszélyek is, ahol alapvetően rajtunk múlik az, hogy milyen úton indulunk el.
Ki kell használnunk azokat a lehetőségeinket, azokat az eszközöket, amik a kezünkben vannak, jogszabályalkotásban, támogatásokban, amelyek a digitális szakadék csökkentése, a tudásintenzív iparágak fejlesztése terén van. És igenis minél gyorsabban alkalmazkodnunk kell a világ kihívásaihoz. Miniszterként az a válasz, amit adni kívánok, az annak az útnak a folytatása szakpolitikai célokban, amelyeket a gazdasági tárca számára 2007-ben kijelöltünk. Ez az a program, amit végig kívánunk vinni, és ez az az út, amin a minisztérium végig szeretne menni.
Mielőtt rátérnék arra, hogy milyen feladataink vannak, szeretnék három témát kiemelni, amit a működésem homlokterébe szeretnék állítani. Az első a gazdasági növekedés kérdése. Ahogy mondtam, egy gyors felzárkózási időszak után most az a feladatunk, a kiigazítást követően, hogy újra tartós és magas növekedési pályára állítsuk a gazdaságot. Ebben a helyzetben, amikor alacsony növekedés van, nem az a feladatunk, hogy megijedjünk és letérjünk a reformok útjáról, sőt tovább kell menni következetesen, végig kell vinni azokat a reformokat, amiket a kormány elindított. Ez jelenti a zálogát a hosszú távú fejlődésnek. Ez egy összetett feladat természetesen, összefogást igényel kormányon belül, összefogást igényel a parlamenttel, hogy meg tudjuk hozni azokat a jogszabályi változásokat, törvényi változásokat, amelyeket szükséges és itt térnék vissza az üzleti szektorra: összefogást igényel az üzleti szektorral.
Kiemelt feladatomnak tekintem azt, hogy a gazdasági tárca és az üzleti szektor közötti párbeszédet egy magasabb szintre emeljem a következő időszakban. A már létező egyeztetési fórumok megújításával olyan folyamatos együttműködésre törekszem, amelyik rendszeres találkozókat, véleménycserét és rendszeres visszacsatolást ad az üzleti szektor számára, azt, hogy mit teszünk, miért teszünk és hogy teszünk. Nagyon jól tudjuk, hogy abban a kérdésben, hogy további befektetéseket magyar és külföldi vállalkozások tesznek-e döntő az, hogy hisznek-e abban, hogy a kormány, a parlament elkötelezett-e a magas növekedés és a változások mellett. Felvállalom, hogy a gazdasági tárcának az egy kiemelt feladata, hogy az üzleti életnek hangja legyen a kormányban. Ezt a szerepet mindenképpen kiemelt feladatomnak tekintem. Szeretnék néhány szót szólni másodikként az informatika, illetve az információs társadalom kérdésköréről. És ezt nem azért teszem, mert egykoron volt egy önálló informatikai tárca, amelyik a liberális párthoz tartozott és nem azért, mert a jelenlegi gazdasági miniszter az informatikai szektorból érkezett a politika világába. Hanem azért, mert látnunk kell, hogy egy gyorsan változó világban élünk. Egy olyan világban, ahol a sikerünk kulcs az alkalmazkodóképességünk hiánya vagy megléte. Olyan kort élünk, amelyben a technológia fejlődése egy olyan tényező, ami mellett nem mehetünk el és amellyel szembe kell néznünk és meg kell felelnünk. Néhány éve azt gondoltuk, hogy az informatikai tudás egy jó extra előny abban, hogy sikeresek legyünk. Ma már látjuk, hogy ez nem így van. A világ ma olyan fogalmakról beszél, hogy 3G, széles sáv, digitális átállás, vagy éppen Wikipédia, Youtube és hasonlók. A változás itt van velünk, itt van a mindennapjainkban, a fiatal generációk ebbe születnek bele, ebben nőnek fel. Ez az az technológiai váltás, amivel a világ ma szembenéz. Ezen a téren nekünk előre kell mennünk, segítenünk kell az ebben a fejlődésben lemaradókat, segítenünk kell, hogy az a digitális szakadék, amely létezik, a digitális írástudatlanság aránya csökkenjen, meg kell kedveltetnünk, hogy úgy mondjam, az internet használatát. Erről szól például a Netrekész programja a tárcának, amelyik, úgy gondolom, hogy egy mértékadó összefogás az üzleti szektor és a kormányzat között a modern technológia elterjesztésében.
Harmadikként hadd mondjak egy naiv mondatot: én hiszek a MÁV-ban, a magyar vasútban. Azt gondolom, hogy lehet Magyarországon korszerű vasúti szolgáltatást csinálni. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy míg Európában számos helyen ez már végbement és számos helyen végbe megy, Magyarországon olyan állapotok legyenek, amilyenek ma vannak. És azt gondolom, hogy ez az ügy nem pusztán liberális ügy, nem pusztán kormányzati ügy, mert én azt gondolom, hogy a Magyar Államvasutak egy nemzeti vállalat, egy komoly érték, hatalmas tradíciókkal és jelenleg egy rendkívül problémás, nehéz jelennel. Számunkra kormányzati politikusok számára az a feladat, hogy ennek a cégnek jövőt adjunk. De nem azért kell jövőt adnunk ennek a cégnek, mert ez fontos, mint cég, hanem azért, mert az a feladatunk, hogy Magyarországon modern közösségi közlekedést biztosítsunk, és ehhez meg kell újítanunk a vasutat és a Volán társaságokat is. Az a feladatunk az elkövetkező időszakban, hogy egy XXI. századi szolgáltató vállalatot csináljunk a MÁV-START Zrt.-ből. Nem hiszek a csodákban, hogy őszinte legyen, nem hiszek a gyors lépésekben. Lépésről lépésre apránként kell haladni egy olyan vállalat esetében, amelyiknek 30 ezer dolgozója van csak és még nem beszéltem a leányvállalati körről, amelynek szinte ugyanennyi van. Ott csak összefogással, fokozatosan lehet előrelépni. Az a célom, hogy 2008-ban kis lépésekkel menjünk előre. Amikor a New York-i metró megújítását Amerikában elvégezték, ott is apró dolgokkal kezdték. Grafitimentesítés, jegyértékesítés, bliccelés megszüntetése. Ha abban előre tudunk menni jövőre, hogy a MÁV-START esetében egy kicsit jobb szolgáltatás legyen, egy kicsit tisztább vonatok legyen, és elnézést, hogy egy fórumon ilyet mondok, de mondjuk legyen wc-papír minden kocsiban. Akkor már léptünk valamit előre. És utána el lehet indulni azon az úton, hogy elektronikus jegyértékesítés legyen és folytatnunk kell azt a programot, amit elkezdtünk modern vonatok beszerzésével, illetve uniós forrásokból a vasút, a vasúti pályahálózat megújításával. És közben, mert ez a fő célunk, oda kell figyelnünk az utasokra. Ezért tartom változatlanul fontosnak az utasjogi biztos intézményét is. Igenis a vasúti szolgáltatás is szolgáltatás és ott, ahol a szolgáltatás nem elégséges, meg kell adnunk a lehetőséget arra, hogy ezzel kapcsolatban mindenki elmondhassa a véleményét. Csak címszavakban szeretnék azokról a területekről beszélni, amelyek a minisztérium működésének homlokterében vannak.
Természetesen folytatjuk annak a vállalkozásbarát üzleti környezetnek a kialakítását, amit a minisztérium elkezdett. Átfogó felmérést készítünk a szektort terhelő adminisztratív terhekről és folytatjuk az Üzletre hangolva programot, ahogy említettem, egészen a ciklus végégig. Megyünk előre abban, hogy minél rövidebb eljárási idő, minél kevesebb adminisztráció terhelje a magyar vállalkozásokat. És természetesen a vállalati növekedést is próbáljuk segíteni, nem gondolunk élénkítésre, arra gondolunk, hogy igenis az uniós források kihasználásával, illetve a Magyar Fejlesztési Bank eszköztárával van lehetőségünk, hogy ezen a téren további előrelépéseket érjünk el. Ahogy említettem, nagyon fontos az, hogy van egy olyan vállalati kör Magyarországon ma, aki piacokat keres, aki új kitörési lehetőségeket keres. Ezen a téren, a hazai vállalatok nemzetközivé tételében nagy feladataink vannak. Feladatunk van egyrészt az unió irányában, hogy az uniót aktívan alakító gazdaságpolitikában vegyünk részt és így is piaci lehetőségeket teremtsünk és igenis aktív gazdaságdiplomáciára van szükség, elsősorban a balkáni régióban arra, hogy ezeknek a vállalatoknak új piacokat, új lehetőségeket teremtsünk.
Kiemelten szeretnék néhány szót említeni a tudásalapú gazdaságról. A kutatásfejlesztési politika, az innovációpolitika fontosságáról. A kormány idén elfogadta az úgynevezett TTI-stratégiát, a tudomány-tecnika és innováció stratégiát, amelyet egy nagyon fontos lépésnek tartok. Hosszú idő után egy olyan stratégia született, amely tükrözi a kormányzat, az akadémia, az NKTH és az egyetemek egyetértését. Ez a feladat, amelyhez intézkedési terv is készült és amelyik 94 darab feladatot tartalmaz a ciklus végéig, kiemeli azt a keretet, ahol nekünk dolgozni kell. Természetesen azon leszünk, erre vonatkozó javaslatainkat a kormánykabinet már tárgyalta, hogy ehhez megfelelő és hatékony intézményrendszer is párosuljon, legyen összefogás az érintett szervezetek, autonóm testülete között ezen a téren és dolgozzunk azért, hogy az a forrásmennyiség, ami rendelkezésre áll, ami nem kevés, hiszen 2013-ig 286 milliárd forint van csak a gazdaságfejlesztési operatív programban erre a célra és az Innovációs Alapban jövőre 46 milliárd forint és további 10 milliárd forint, ami a maradványok felszabadításából a koalíciós megállapodás alapján rendelkezésre áll, tehát összesen 56 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez a forrástömeg, kiegészülve a piaci forrásokkal, jelentős növekedési többletet jelent. Már említettem a digitális szakadék csökkentését. Ennek érdekében a gazdasági tárca a digitális írástudás akcióprogramját készíti el az év végéig, ez lesz a működésünk alapja az elkövetkező időszakban. És természetesen dolgozunk azon, hogy megfelelő lépésekkel, legyen az a Netrekész program, legyen az a Tessedik Sámuel digitális iskolahálózat további bővítése vagy legyen az e-gazdaság akcióprogram, további lépéseket tegyünk ezen a téren.
Néhány szót az infrastruktúráról, ezen belül elsősorban a közlekedésről. Arra vállalkoztunk, hogy a ciklus végéig egy közösségi közlekedési reformot viszünk véghez. A célunk az, hogy Magyarországon modernebb, korszerűbb, kényelmesebb közösségi közlekedést teremtsünk. Ennek keretében, ahogy említettem, jelentős megújulásra van szükség. Megújulásra van szükség a Magyar Államvasutak részéről és meggyőződésem, hogy megújulásra van szükség a Volán társaságok részéről is. Nagyon jól tudjuk a Volán társaságok esetében, hogy 2012-ben lejár az a monopólium, ami védi őket a versenytől, ki fog nyílni a piac. Addig kell megoldást találnunk. Meggyőződésem az, hogy a Volán társaságokat 2008 folyamán a privatizáció útján el kell indítani. Tovább fogjuk folytatni, mert egy közösségi közlekedési reformnak az az kulcseleme és az unió is ezt követeli tőlünk, hogy közszolgáltatási szerződés alapján az állam, mint megrendelő kössön megállapodást a társaságokkal erről a szolgáltatásról. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, ahhoz nem árt, ha tudjuk, hogy kik utaznak a vonaton, mennyit utaznak, hova utaznak. Ezért aztán végig kell mennünk azon az úton, amelyik az utasok felméréséről szól, amelyik a menetrendek átalakításáról, a menetrendek optimalizálásáról szól. Az állam nem kíván hosszú távon egymással versenyző állami szolgáltatókat, ezért ennek a folyamatnak a végén el kell határoznunk, hogy hol van a vasút és hol kap elsőrendű szerepet a közúti közlekedés.
Természetesen a közösségi közlekedés megújítása jelentős részben függ attól, hogy fejlesztésekben mit tudunk számukra biztosítani. Beszéltem már a vonatbeszerzésekről, de természetesen további feladataink is vannak a pályahálózat, a pályaudvarok fejlesztésében. És természetesen feladatunk az továbbra is, hogy a közlekedési hálózat részeként a vasút mellett elsősorban uniós forrásokból a közutak fejlesztését is folytassuk. Ezen a ponton szeretném azt is mondani, hogy nagyon fontos szempontnak tartjuk azt, hogy a közlekedésfejlesztés terén a környezettudatosság előtérbe kerüljön. Ebből a szempontból tartom fontosnak az elektronikus útdíj kérdését is. Hiszen arról van szó, hogy hogyan tudjuk azt elérni, hogy az a fajta közutainkat terhelő tranzit, kérdezzék meg azt, akik a 86-as út környékén élnek, az csökkenjen és minél inkább a kötött pályára, a vonatra terelődjön. Ennek a legfontosabb eszköze az útdíj és ez az útdíj, amelyből származó bevételek természetesen extra lehetőséget biztosítanak számunkra arra, hogy a közúthálózatot meg tudjuk újítani. Ezek a források kiegészülve a közlekedési operatív program forrásaival és a regionális operatív programokban lévő forrásokkal jelentik a közúthálózat fejlesztésének hátterét.
Végezetül az energiapolitikára. Azt gondolom, ágazati szempontból nézve talán a legnagyobb kihívás ma a magyar kormányzat számára az energiapolitika kérdésköre. Megváltozott körülöttünk a világ, le kell számolnunk bizonyos mítoszokkal, le kell számolnunk a korlátlanul elérhető importtal és a végtelenül alacsonyan tartott árral. Az utóbbi időszak tapasztalásai ezek. Látjuk az olajár alakulását, emlékszünk az előző évek feszültségeire, legyünk őszinték, ma a világban energiáért és energiával háborúznak. Továbbra is Magyarország számára döntő szempont lesz az, hogy az ellátásbiztonság terén előre tudunk-e lépni. Tudunk-e stabil energiaellátást biztosítani az ország számára. Ez egy olyan kihívás, amivel nemcsak mi, Európa is küzd. Nekünk fontos, aktív szerepet kell játszanunk az európai politika alakításában ezen a téren, ezért is tartom fontosnak a Nabucco projekt továbbvitelét.
Természetesen fontos ezen a téren is a verseny, az unió is erre hív minket, ezért indultunk el az árampiac liberalizációja terén és ezért jövünk hamarosan a parlament elé a földgázpiac kérdéskörével, a gázellátásról szóló törvénnyel. És természetesen egy olyan ország számára, amelyik döntően importra kell, hogy számítson energiaellátás terén, nagyon fontos az, hogy mit tudunk tenni az energiahatékonyság terén, mit tudunk tenni az alternatív forrásokkal. A kormány feladata az, hogy nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet készítsen, feladatunk az, hogy a hazai és az uniós források felhasználásával és terveim szerint magánforrások felhasználásával együttműködve nagy szolgáltatókkal, előrelépjünk ezen a téren olyan programokat kínálva, amelyek hosszú távon csökkentik az energiaimportra való rászorultságunkat.
És a jövő évben előterjesztjük a zöld bizonyítványra vonatkozó szabályozást és természetesen az uniós források részbeni felhasználásával és a megújuló energiastratégia alapján előrelépünk a megújuló energiák terén is.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Egy akkora tárca esetében, mint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, egy ilyen meghallgatás arra ad lehetőséget, hogy címszavakban beszéljünk arról, hogy milyen feladatok állnak előttünk. Arra szeretnék javaslatot tenni, hogy a párbeszédet a bizottság és a minisztérium között tegyük állandóvá, folyamatossá. Én hiszek abban, hogy míg például vannak olyan országok, mondhatnám az Egyesült Államokat, ahol a pénzügyminiszter vagy a jegybankelnök meghallgatása egy komoly, a gazdasági fejlődés szempontjából is mérföldkőnek számító esemény, amikor negyedévente, félévente beszélnek arról, hogy hol tart a gazdaság és amelyik fontos a média számára is, ott fontosnak tartom azt, hogy legyenek fórumok arra, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk. Ebben szeretném kérni a támogatásukat és az egyetértésüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig ellenzéki képviselőink közül Vas János urat illeti először a szó.
DR. VAS JÁNOS (MDF): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azzal kezdte, hogy szakpolitikus lesz és gyakorlatilag a rendelkezésünkre bocsátott életrajza és háttéranyaga nagyon kompaktra sikeredett, ezért szeretném, ha kicsit magáról is beszélne. Miért önt javasolták miniszternek akkor, amikor a GDP-növekedése Magyarországnak 2 százalék alattira prognosztizálható? És az önéletrajza alapján - kérem, javítson ki, ha nem így van - gyakorlatilag azt látom, hogy az ön karrierje során nem volt sehol sem első számú vezető, sőt, ha a kabinetfőnökséget leszámolom, nem volt vezető sem a közigazgatásban, a versenyszférában, a bankszférában, de még az egyetemi szférában sem. Nem tudunk a gyakorlati tapasztalatairól, hol sikerült magát kipróbálni. Erről szeretnék hallani miniszterjelölt úrtól. Tehát gyakorlatilag ez alapján, amennyiben ez igaz, azt mondhatnám, hogy ön egy szerencse fia, mert önnek rögtön az első vezető beosztása ebben az országban a miniszterség. Nagyon kevés ilyen ember jár így az élete során. Ezért kérem, segítsen: hol sikerült kipróbálnia magát a felkészültségével kapcsolatosan, nem tudok önről semmit és ezt ne vegye személyeskedésnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fónagy urat illeti a szó.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Bevallom, nem akartam szólni, mert tisztában vagyok azzal, hogy önből miniszter lesz és az elkövetkezendő, egyébként mindnyájunknak nagyon nehéz időszakban egy nagyon nehéz feladatot kap. Abban is biztos vagyok, mint ahogy az elődjeivel is, meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon változó sikerrel, igyekeztünk a Gazdasági bizottság ellenzéki oldalaként is együttműködni elsősorban azokban a szakpolitikai kérdésekben, amelyeket ön is az előbb elhangzottak szerint igyekszik felvállalni.
Ugyanakkor bevallom, hogy mondjam, nemhogy megdöbbenéssel, hanem furcsálkodva hallgattam az ön felvezetőjét. Kabinetfőnök úr, itt ennél az asztalnál, összeszámoltam, az elmúlt 20-25 évnek hét vagy nyolc minisztere, az államtitkárokkal együtt 9-10-en ülünk mindkét oldalon, akik a magyar gazdasági élet számos kudarcáért és néhány sikeréért a felelősséget vagy az érdemet viseljük. Ez a bizottság többet érdemel, mint egy diákköri dolgozat. Ez egy nagyon korrekt dolog, itt mindnyájan tudunk erősséget, gyengeséget számolni, túlnyomó részt túlvagyunk életünk első delén, körülbelül a tényeket is tudjuk. A kérdés az, hogy az a helyzet, amelyben ön, ami egyébként nagyon nehéz helyzet, amelyben ön átveszi ezt az egyébként meghatározó jelentőségű tárcát, milyen szakmai elképzelései vannak arról, hogy ezen változtat. Mit kellene csinálni? Vagy mik állnak a szép fényes papírú szakfolyóiratokban a digitális társadalomról, azt mi nagyjából tudjuk, mert megkapjuk ezeket a folyóiratokat. Vagy az ön felkészítői tévedtek, amikor nekünk egy szemináriumot tartott, és én személy szerint bízom benne, hogy az ön személyi kvalitásai ennél lényegesen magasabbak. Jelölt úr! Ön nem az üzleti élet hangja, ön a magyar gazdaság működéséért felel. Felel a termelésért, a társadalom életszínvonaláért, a megélhetésért, a biztonságért. Nem az üzleti életért felel. Az előttem szóló mondta, hogy igen, ön bankokban nevelkedett, a magyar gazdaságnak egy része, egy nagyon fontos része a bankvilág, de a mi közép-európai, ha úgy tetszik, posztetelközi társadalmi viszonyaink között a bank nem egy olyan tényező. Nem lehet az ő szemléletéből kiindulni, személy szerint meggyőződésem, hogy Magyarország mai számos problémája abból fakad, hogy banki szemlélet szerint akarják irányítani ezt az országot. A probléma az, hogy a magyar építőiparnak kell 1 millió 200 ezer tonna betonacél, abból Magyarországon ma legyártanak 400 ezer tonnát, a többit meg behozzuk Linz-Donovitzból, meg Csehországból, tehát osztrák, meg cseh munkahelyeket segít a magyar építőipar. Egyetlen egy példa, lehet hosszan sorolni.
Biztos életkorommal magyarázhatóak az informatikával kapcsolatos aggályaim. Azt is hozzáteszem, hogy tudom, hogy fontos, de messze nem jelent annyit. A világ rá fog fizetni arra, hogy interneten akar kapálni. Nem lehet. Új értéket - tudom, hogy szentségtörés ilyen mondani, de kérem, higgye el, hogy - nem a laptopok fognak létrehozni, nem azok fogják a világ sorsát jobbra fordítani. Egy pillanat alatt befulladnak, amikor baj van. Nem tudom, hogy képviselőtársaim közül mostanában hányan próbáltak telefonon bejelentést tenni ezeknek a nagyon versenyképes, nagyon korszerű telefontársaságoknak. A negyedik-ötödik nyomja meg ezt, nyomja meg azt után az ember lecsapja a kagylót. Biztos én vagyok éretlen az ilyenekre, én egyszerűen nem hiszek az informatika mindenhatóságában. Nagyon fontos, csak százszor több szemét jön belőle, mint haszon. Kell, persze kell, tudom, de nem Közép-Európa gazdasági stabilitását fogja előremozdítani.
És végezetül két szakmai dolog, az egyik azért, mert nagyon aktuális. Ön is utalt a MÁV-ra. Az ön eddigi munkaadója, a minisztérium, úgy gondolom, hogy az elmúlt években alapvetően tévedett a magyar vasút dolgában. Én azt elhiszem, hogy szép jövőt festeni ilyen vetített képeken lehet, de azért az elmúlt négy évben meg kellett volna kötni a közszolgálati szerződést és utána kifizetni. Azért erről is kellene beszélni, bár valóban az idén ebben már volt némi változás. Ön is azt mondja, hogy államilag finanszírozott tömegközlekedési, közszolgáltatási tevékenységeket nem akarnak versenyeztetni. Én pedig megkockáztatom, hogy kell versenyeztetni. Nem az a XXI. század dilemmája, hogy autóbusz vagy vasút, hanem az, hogy a magyar utas számára hogyan tudom a lehető legtöbb szolgáltatást felajánlani. Majd ő választ. A vasút iránya rossz, azzal együtt, hogy valóban nagyon sok problémája van.
És ugyanúgy, ne haragudjon, ezt a megállapítását, hogy a Magyarországon átáramló tranzitforgalom alapvetően az útdíjak miatt fog megváltozni, azt erősen vitatom. Lehet, hogy drágább lesz a magyar közlekedés, lehet, hogy rontjuk a magyar fuvaroztatóknak a versenyesélyeit, lehet, hogy több csempészárut fog a balkáni kamionos behozni, hogy itt finanszírozza a költségeit, de alapvetően ez nem útdíj kérdése, hanem egy közép-európai közlekedési koncepció kérdése, amelyben Magyarország az elmúlt években sajnálatos módon közúton is és kötött pályás rendszereknél is egy közepes kategóriából, hasonlóan máshoz, a végére szorult. Azzal, hogy mi feladjuk a közép-európai közlekedésben a fő eszközeinket, azáltal a magyar érdekek, a magyar lakosság érdekeinek a képviselete nem javul, hanem romlik. Úgyhogy tisztelettel kérem, hogy miniszteri megbízása esetén mind a MÁV-val kapcsolatos nézeteit, mind a közút terhelésével kapcsolatos nézeteit - kérem, hogy - vizsgálja felül, mert nem hiszem, hogy ezek alapvetően ideológiai vagy politikai nézetkülönbségekből fakadnak, ezek egyszerűen téves megállapítások. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Baráth Etele úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Mélységes empátiával figyeltem azt, amit ön elmondott és a szocialista frakció előtti rövid, kis bemutatkozását is. Annyiban kapcsolódnék Fónagy úrhoz, hogy nincs semmi kétségem abban, hogy az önt jelölő párt bölcsessége, megalapozott kiválasztási mechanizmusa, valamint a vezetőink ajánlása mindenféleképpen el fogja juttatni a miniszteri székbe, ebben az én szavazatom is segíteni fogja. Ezt azért kellett elmondanom előtte, mert négy apróbb kérdést szeretnék csak feltenni, amelyik részben azzal a kiadott és a parlament által összeállított anyaggal és az ön által elmondottakkal függ össze.
Az első kérdés, ami tulajdonképpen egyszerűen megválaszolható, az, hogy ön szerint, amit itt elmondott, hogy a versenyképesség jelentős romlása következett be az elmúlt időszakban, ez egészen konkrétan minek köszönhető. Volt-e ebben bármilyen szerepe a gazdaságpolitikájának az adott tárcának vagy pedig tényleg kizárólagosan a központi költségvetés, az állami beruházások csökkenése, költekezésének visszafogása az, ami ezt befolyásolta. És amennyiben így van, van-e bármi köze ennek az európai uniós forrásokhoz, aminek viszont a felhasználása jelentősen nőtt az elmúlt időszakban? Tehát a versenyképesség-romlás az első.
A második: a bemutatott oktató anyagnak valóban volt egy olyan pontja, amin hosszasan kéne vitatkoznunk és állok örömmel rendelkezésre bizottsági tagként is, nevezetesen az, hogy növekedési tartalékként jelenik meg egy-két olyan dolog, mint a foglalkoztatás, a K+F és még néhány más tétel. Az én elmúlt néhány évtizedes tanulmányaim bizony azt mutatják, hogy bizony foglalkoztatási területen mindig nagyon nagy a hátrányunk, csak éppen tartalékunk nincsen. És most nemcsak a szakképzésről beszélek, hanem a szakképzésbe bevonható embereknek a helyzetét és korát tekintve az elmúlt évtizedben kialakult rendkívül nehéz foglalkoztatási helyzetet borzasztóan gyengeségnek és nem erősségnek tartom. A K+F-en belül, hogy az üzleti szférát nem lehet rámozdítani igazán a K+F finanszírozásra, ami összefügg a gazdaság szerkezetével, a multinacionális vállalatok és hazai vállalatok viszonyával, erőtlenségével is, ezt is nagyon komoly gyengeségnek érzem. Ezek nem tartalékok, ennek a megmozdítása olyan erőforrásokat igényel, ami perpillanat nem nevezhető semmiképpen pozitívumnak.
A harmadik kérdés pedig egy abszolút szubjektív kérdés. A kiadott anyagokban az van leírva, hogy önt büszkeséggel tölti el és tulajdonképpen a legnagyobb erőssége az, hogy az ágazati politikák helyezett sikerült horizontálisan átszervezni a minisztériumot és horizontális politikai működést kialakítani. Ezzel kapcsolatban azt kérdezném meg, hogy a szakpolitika és az ágazati politikák fogalma kapcsolódhat-e egymáshoz, a később leírt ágazati politikák erősítése, ami mint szándék megjelenik, az beilleszthető-e a horizontális politikába, nyilván igen, hiszen a kettő egymást kiegészítheti, csak akkor nem jó az, hogy ha nem foglalkozunk ágazati politikákkal. Én azt gondolom, hogy az ágazati politikák jelenlegi hiánya nagymértékben összefüggött Magyarországon a reálgazdaság komoly gondjaival és általában azokkal az alapkérdésekkel, ami a termelési folyamatokra és azoknak az összefüggésére vezethető vissza.
Az utolsó kérdés még egyszerűbb: gyakorlatilag a minisztérium két olyan területen van az Európai Unióval direkt kapcsolatban, ami megítélésem szerint döntést igényelne, hogy melyiket preferáljuk. Az egyik az energiabiztonsággal kapcsolatos szervezet Magyarországra vonzása, a másik az európai technológiai intézettel kapcsolatos magyar kezdeményezés, amiben - hangsúlyozom - elsők voltunk az unión belül, akik ezt kezdeményeztük, akartuk és letettük. Nem hiszek abban, hogy ilyen intézményt Magyarországnak meg lehet kapni. Szeretném kérdezni, hogy ön szerint a hosszú távú stratégia értelmében melyik fontosabb Magyarországnak. Az energiabiztonsággal kapcsolatos vagy pedig adott esetben a technolgiai intézet?
Befejezésül azt szeretném mondani, hogy egyetértek vele, hogy nagyon-nagyon fontos volna, ha ez a bizottság hosszabban el tudna beszélgetni ezekről a kérdésekről akár leendő munkatársaival együtt is, és nagyon fontosnak érzem, hogy a következő kétéves periódusunk előtt egy olyan gazdaságpolitikát ismerjünk meg, ami a szocialista frakción belüli eddigi vitákon felülemelkedve egy konszenzust tud teremteni tulajdonképpen a legkülönbözőbb területeken.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kapolyi urat illeti a szó.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Azzal kell kezdenem, hogy én a szavazatommal mindenképpen támogatni fogom a miniszteri jelöltségét, illetőleg annak a pozitív elbírálását. A másik, hogy visszatérnék arra, amit Fónagy úr mondott, hogy itt többen vagyunk, akik ezt a pozíciót már megjártuk. Azt szeretném csak mondani, reagálva a kritikákra is, hogy az én negyedszázados tapasztalatom az, hogy olyan gazdasági minisztert még nem klónozott ki a közélet vagy a politika, aki megfelelt volna az elvárásoknak. Tehát vagy az volt a probléma, hogy valaki az ágazatokkal foglalkozott vagy az volt a probléma, hogy valaki csak gazdaságpolitikával foglalkozott valaki vagy a részletekbe ment bele vagy valaki felülemelkedett, tehát én azt mondom, hogy ezeket a mostani megjegyzéseket talán úgy kellene itt helyretenni, hogy annyiban kellene egy minőségi váltást vagy változtatást elérni az elkövetkező időszakban, hogy egy gyakori interaktív kapcsolatra lenne szükség ahhoz, hogy a gondolatainkat ki tudjuk cserélni.
Nem fognak meglepődni, hogy én az elhangzottakból az utolsó pontra koncentrálnék, ez az energiapolitika. Azt ajánlanám ezzel kapcsolatban, hogy ne egy alternatíva mellett tegye le a miniszter úr most előre a voksot, hanem figyeljük azt, hogy mi zajlik itt Közép-Kelet-Európában, milyen kapcsolatrendszer alakul ki az Európai Unió és a forráslehetőségek között. Csak úgy megemlítem, hogy a ma ismert szénhidrogénkészleteknek a 75 százaléka iszlám országok kezében van. Amikor az energiapolitikáról, mint kvázi háborús tényezőről beszélt, én ezt azzal egészíteném ki, hogy én úgy látom, hogy ma az általános politikák, a gazdaságpolitikák és az energiapolitikák, ezek mint egy összesodort kábel, egymásba csavarodva, egymást hol kiegészítve, hol konfrontációt okozva, de egy egységes folyamban zajlanak. Tehát nem lehet kialakítani sem külpolitikát, sem gazdaságdiplomáciát átgondolt energiapolitika nélkül.
Egy másik, már kifejtett álláspontomat is meg szeretném említeni, hogy az eddiginél - azt hiszem, hogy - sokkal többet kellene foglalkozni a tőlünk keletre eső területekkel úgy is mint természeti erőforrásokkal, mert egyszerűen egy ősi adottság, hogy a tőlünk keletre eső területeken természeti erőforrástöbbletek vannak, tőlünk nyugatra - gondolok most az Európai Unióra - természeti erőforráshiány, ugyanakkor technológiai többlet van, ezért nagyon meggondolandónak tartanám, amit Baráth Etele elmondott. Én azt is el tudnám képzelni, hogy a Technológiai Intézet és az energiaellátás biztonságával foglalkozó intézet tulajdonképpen egy kellene, hogy legyen, mert ahhoz, hogy például keletről Európának energiaellátás-biztonsága legyen, ahhoz nyugatról jelentős technológiai felhasználásnak kellene megtörténnie keleti irányba.
Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy én úgy ismertem meg a Gazdasági bizottságban mindkét oldalon dolgozó kollégákat, akiknek egy céljuk van kivételesen, azonos céljuk, hogy a gazdaság fejlődjön és ilyen szempontból azt hiszem, hogy ha miniszter úr megvalósítja azt a koncepcióját, hogy konzultálni kíván a bizottsággal gyakran, akkor ez a bizottság erre mindig a lehető legnagyobb nyitottsággal kész lesz, hiszen ellenkező esetben nem tudjuk teljesíteni azt az alapvető feladatot, hogy az országban az a fejlődés bekövetkezzen, ami miatt minket megválasztottak.
Végül egy dolgot szeretnék csak megemlíteni, ez az energiapiac liberalizációjával kapcsolatos ügy és itt különösen a Magyar Villamos Művekre koncentrálnék. Azt hiszem, hogy Magyarországnak van egy kivételes geográfiai adottsága. Svájc például nagyon régóta él abból nagyon jól a villamos energetikában, hogy egy fordító korong szerepét játssza a francia atomenergia, az észak-olasz villamosenergia-igény és a nyugat-európai villamosenergia-igény között. Azt hiszem, hogy ugyanezt a fordító korong szerepet tudjuk eljátszani megfelelő hatósági támogatás esetén a keleti, északkeleti importlehetőségek és a nyugati felhasználási lehetőségek között. Ezért azt hiszem, hogy a nemzeti hálózatunkat ennek megfelelő értékként kell kezelni, és mindenképpen meg kellene tartani azt a lehetőséget, hogy efölött a magyar állam a kontrollját semmiképpen se veszítse el. És végül szeretnék előre gratulálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szanyi urat illeti meg a szót.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tekintettel arra, hogy a bizottság tagjai közül azt hiszem, hogy alighanem én vagyok az egyetlen, aki közeli munkatársa volt a miniszterjelölt úrnak, ezért egy pár megjegyzést hadd tegyek a jelölt úr munkaképességével kapcsolatos felvetések mentén. Én azért azt szeretném megnyugtatásul megerősíteni mindenki számára, már aki aggodalmakkal bír, hogy én azért őt úgy ismertem meg, hogy a minisztérium azon vezetői közé tartozott, akikről elmondható, hogy ha egy ügyet a kezébe vett, akkor ott annak valami érdemi folytatása volt. Azért ez egy ritka tulajdonság, lássuk be, a GKM életében, ezért én őt nagyon nagyra becsülöm.
Három dolgot szeretnék megemlíteni, ebből kettő jelölt úrhoz szól, egy pedig inkább a bizottsághoz talán. Az egyik az, hogy talán ebben a bizottságban tudjuk, de a társadalom messzemenőleg nincs tudatában annak, hogy mekkora bajok lesznek még az energetika tekintetében. Én nagyon örülök annak, hogy jelölt úr ezt kellő hangsúlyokkal mondta, örülök annak a szónak, amit használt, hogy energiatudatosság. Szóval itt nemcsak intézkedésekre, hanem nagyon nagymértékben észre is van szükség. A másik dolog, amit én a magam részéről ma 2007 vége felé egy magyar gazdasági minisztertől maximálisan elvárok, az az, hogy tegye élhetővé a gazdaság szereplői számára a terepet. Egyszerű, átlátható viszonyok kellenek. Ma Magyarországon, ha csak nem valaki egy multi nagyvállalkozás, lényegében a legnagyobb kockázat az, hogy bukdácsol ahelyett, hogy a tényleges tevékenységével foglalkozna. Ez az ország hihetetlen gazdasági növekedést tudna produkálni egyik óráról a másikra szinte, hogy ha azokat a kötőfékeket leszednénk róla, ami rátelepedett az elmúlt években, évtizedekben. Végezetül a harmadik dolog, amit szeretnék mondani: én úgy gondolom, hogy éljünk azzal a lehetőséggel, hogy ezúttal nem politikai szereplő kerül a gazdasági tárca élére. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan esély a politikai kerekasztal összes pártja számára, hogy itt azért a vele való jó együttműködésben egy igazi közös gazdaságpolitika lehetősége is adódik. Én azt mondom, hogy éljünk ezzel és szintén jó egészséget, sok sikert kívánok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Püski úr!
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz. Nagyon szomorúan hallottuk, hogy ön is megállapította, hogy romlik a versenyképesség Magyarországon. Ez szomorú már csak azért is, mert az elmúlt 4-5 évben mindig ezt hallottuk a gazdasági tárca vezetésétől, hogy előtérbe kell helyezni a versenyképesség javítását, fokozni kell a gazdasági versenyképességet, miközben mindannyian látjuk, hogy ez romlik. Különösen romlik ez a hazai, a nemzeti vállalatok, a kis- és középvállalkozások tekintetében. Hiányoltam, hogy erről a prezentációjában nem hallottunk, tudom, hogy nincs arra mód, hogy ezt itt részletesen kifejtsük, de nagyon fontos lenne az, hogy tudjuk, hogy mi az ön elképzelése azzal kapcsolatosan, hogy egy valóban kiszámítható gazdasági környezetet alakítson ki a hazai vállalkozások számára. Van-e ezzel kapcsolatosan konkrét elképzelése? Milyen módon tudna elgondolni egy vállalkozóbarát, adó-, gazdasági és adminisztrációs rendet? Van-e koncepció arról, hogy hogy csökkentsük a hatósági eljárásokat, hogy egyszerűsítsük? Mert ma bonyolultak és egyre bonyolultabbak lesznek. Egyre rosszabbak a hírek. Csak a műszaki vizsgáztatásról és egyébről ne is beszéljünk. Egyre több időbe kerül és egyre romlik a helyzet. A munkát terhelő adók, járulékok csökkentése érdekében van-e valami konkrét elképzelése, mert úgy gondolom, hogy a magyar nemzeti vállalatok és a kis- és középvállalkozások nagyon fontos szereplők ma Magyarországon. Ezt el is ismeri mindenki, de konkrétan tenni az érdekükben bizony nagyon keveset tettünk. Engedje meg miniszterjelölt úr, hogy egy adatra felhívjam a figyelmét, ami ezt prezentálja. Egy 50 fős vállalkozás adó- és adminisztrációs ügyeire mennyit kell fordítani ma. Ez az OECD-országokban 203 óra átlagosan, a gyorsan fejlődő Észtországban 104 óra, Írországban 76, míg Magyarországon 304 óra. Nagyon jó lenne, ha ki tudna állni miniszter úr egy év múlva és azt tudná mondani, hogy ma Magyarországon ez nem 304 óra, hanem legalább az OECD-országokat elértük és csökkentettük a vállalkozások adó- és adminisztrációs terheit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Latorcai urat illeti a szó.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön megpróbált egy nagy ívű előadást tartani a Gazdasági bizottságban, ne haragudjon, erre szokták azt mondani, hogy kicsit sokat markolt és keveset fogott. Nem úgy sikerült - úgy gondolom - ez a bemutatkozás, ahogy ön ezt gondolta. Ez még nem jelenti azt, van egy másik mondás is, hogy ha a főpróba nem sikerül, a premier még lehet ettől nagyon is sikeres. Ebben reménykedhetünk, mert nem kétséges az, hogy kormánypárti képviselőtársaim az önt meg fogják szavazni.
Ami igazán problémát jelentett ebben az egész dologban, hogy ha ön bármilyen formában most, amikor a magyar gazdaság mélyponton van és új miniszterként erre a nagyon is felelősségteljes székre rá fog ülni, önnek kellett volna egy tisztességes elemzést tartania arról, hogy az elmúlt három évben mi volt, ami hibásnak mutatkozott, hol tévesztettünk utat. A magyar gazdaság jövője szempontjából mik voltak azok, amiért a tárca felelős. És ez nem lett volna - úgy gondolom - tisztességtelen a jelenlegi miniszterrel szemben sem. Ráadásul azért sem, mert ön úgy kezdte, hogy az elmúlt három évben szinte a tárca által készített valamennyi stratégia kimunkálásában részt vette. Akkor önnek tökéletes rálátásának kellene lenni a tárca által irányított valamennyi ágazati területre, márpedig ebből, az ön felvezetéséből alapvető dolgok hiányoztak. Olyan alapvető dolgok, amelyek a magyar gazdaságnak jelenleg rákfenéi. Én már nem megyek bele mindabba, amit képviselőtársaim elmondtak, amelyekkel teljes egészében egyetértek függetlenül attól, hogy melyik oldalon ülnek. De rendkívül fontosnak tartottam volna, ha egy picit is szólt volna a kialakult körbetartozásokról, a magyar kis- és középvállalkozások helyzetéről, ha beszélt volna arról, hogy ma ebben a bűvös másfél százalékos pillanatnyi GDP-növekedésből 95 százalékkal részesedő multinacionális cégeken túl a hazai gazdaság miért csak ennyit tudott termelni, mik azok a nehézségek, problémák és gondok, amelyek ezt kiváltották vagy hogyan képzeli el a hátralévő időben ezeknek a megváltoztatását.
Ön mondott egy rendkívül érdekes dolgot, amelyet egyszerűen szakmai járatlanságának próbálok csak betudni. Amikor azt mondta, hogy a földgázellátás szélesebb körű liberalizálására kerül sor. Úgy gondolom, hogy a hazai szolgáltató piac már elég rendesen kialakult, lassan monopolizálódik is az adott területeken, amelyhez igen nehéz lesz hozzáférni, a forrásoldal további liberalizálásában pedig - őszintén szólva - én lehetőségeket nem látok, de lehet, hogy csak félreértettem mindazt, amit mondott. Mert ismerjük, hogy Magyarországon sajnálatos módon nem tíz távvezeték megy át, hanem egy nem is megy át, mert egynegyed kapacitással megy át, csak vészhelyzeti ellátásra szolgál. Ezeket én be tudom az ön szakmai járatlanságának. Ezért nem emelek szót.
De rendkívül fontos lett volna, hogy ha megfogalmazza, hogy hogyan látja a közellátások szerepét, azt, hogy nem rég jelent meg egy komoly tanulmány arról, hogy mintegy 850 ezer magyar cég alakult az elmúlt tizenegynéhány évben, amelyből 320 ezer eltűnt, felszámolták, végelszámolás alatt van vagy éppenséggel alszik, nem működik. Hogyan látja azt a helyzetet, hogy Magyarországon az egy főre eső csőd- és felszámolási eljárásokban a legelső helyen járunk az Európai Unióban és az utánunk következő Csehországban a felét sem érik el ennek? Hogyan látja azt a helyzetet, hogy ebből a morális, mert ez már morálisnak tekinthető, helyzetből hogyan fog tudni a magyar gazdaság felállni és ön hogyan fog ezért küzdeni? Mert önnek az alapvető feladata - teljes mértékben egyetértve Fónagy Jánossal - nem az, hogy az üzleti szféra szócsöve legyen, hanem az, hogy a magyar gazdaság mindenre kiterjedő első embere legyen, a szó nemes értelmében, a szolgálója. Ez a miniszteri esküjének is majd a lényege.
Úgyhogy nem is kérem, hogy ezekre a kérdésekre most válaszoljon, inkább csak figyelemfelhívónak szerettem volna ezeket a gondolatokat elmondani. Ha ezek a gondolatok az ön tevékenységében majd meghatározóbban jelen lesznek, akkor - úgy gondolom, hogy - sikeres miniszter is lehet. Ha ezekből akárcsak egy is elsikkad, akkor bármilyen jó csapata lesz - de ehhez még egy félmondatot hozzá kell tennem -, de annak is örültem volna, hogy ha adott volna arra vonatkozóan valamilyen gondolati fogódzkodót számunkra, hogy hogyan próbálja majd a tárcában a szakmai tudást erősíteni. Egy olyan tárcában, amelyikről itt a bizottságban az elmúlt években tapasztalatai alapján kiderül, hogy sajnos az utóbbi négy-öt évben drasztikus mértékben kivonult a szakmai tudás. Hogyan fogja ezt biztosítani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör úr is szót kért.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Először hadd mondjak néhány általános gondolatot. Mi, akik régóta dolgozunk ebben a bizottságban, tudjuk, hogy milyen színes a saját palettánk és azt hiszem, hogy ez arra jó, hogy a jelölt úr ezen rövid idő alatt is tapasztalhatja, hogy milyen közeg az, amiben dolgozni fog. De hadd mondjam ki, mi a rendszerváltás óta adósak vagyunk azzal, hogy megfogalmazzuk, hogy mit várunk el egy gazdasági tárcától piaci viszonyok között, piaci mechanizmusok tudomásulvételével. Azt gondolom, hogy ezt a vitát, ha mi magunk lefolytatnánk, sokkal egyszerűbb lenne követelményeket állítani egy miniszterjelölttel szemben. Így pedig teszünk fel kérdéseket, de valójában önmagunkkal sem vagyunk teljesen tisztában, hogy az infrastruktúrában, a közlekedésben, energetikában. Tehát amiről a jelölt is azt mondta, hogy a nemzeti vállalatok és az ezek közül történő dolgok.
Az informatika. Erről vitatkozom Fónagy Jánossal, mert azt gondolom, hogy ezen a területen előre kell lépnünk, bármilyen kínkeserves. Azok a kis- és középvállalkozások, akik nem képesek az interneten tájékozódni mondjuk rendelésekről, pályázatokról, akkor mindenről lemaradnak. Akkor csak beszélhetünk és vegzálhatjuk a gazdasági tárcát, hogy miért nem segíti a kis- és középvállalkozókat, mert piacot nem fog tudni alájuk tolni. Nem fog tudni nekik rajzolni, tehát nekik kell tudni megtalálni a helyüket.
Azt gondolom és Püski képviselő úrral is némileg vitatkozva, valahol biztos, hogy kell, hogy foglalkozzon általános dolgokkal és kell, hogy foglalkozzon sok-sok egyedi üggyel. De azt gondolom, hogy az, hogy mennyit kell pénzügyi, számviteli feladatokra fordítani egy vállalkozásnak, az nem biztos, hogy a gazdasági tárca feladata, nagy valószínűséggel a Pénzügyminisztériumhoz tartozik az én felfogásom szerint és a kudarc itt van előttünk, amikor a kisadókat szerettük volna összevonni és ezzel az adóbevallást és mindent egyszerűsíteni, maguk a szereplők úgy döntöttek, hogy ezt nem szeretnék.
Hadd mondjak néhány konkrétumot is. Én magam is vállalom, hogy bizony kell az általánossal is foglalkozni, és amikor Latorcai úr azt mondja, hogy sokat markol és keveset fog, a sokról azt mondom, hogy igen, elvárjuk a tárcától, hogy legyen általános képe. Elvárom azt, hogy igenis az üzleti szféra színeiben jelenjen meg előttünk és követeljen zöldebb pályát az üzleti szféra számára, de az egyedi ügyek, és ebből konkrétan kiemelném: számomra rendkívül szimpatikus, hogy kimondja a 86-os út ügyét, ami közlekedési koncepcióban, közútfejlesztési koncepcióban - azt gondolom, hogy - lóg a jelenlegi rendszerünkben. Az ország nyugati részén az észak-déli közlekedés és látom azt a katasztrofális helyzetet, amikor a mai kamionforgalom mellett számos olyan település van, ahol az útról felverődő kavics beveri az út szélén lévő családi ház ablakát. Esős időben nem lehet kinyitni, mert a vizet bespricceli az ablakon az elszáguldó kamion. Szóval égető problémák. De megyek messze. MÁV. Én arra szeretném rábírni miniszterjelölt urat, hogy a MÁV számunkra nemcsak szárnyvonalakból áll. A MÁV-ban kell egy generális átalakítás. Nemcsak mozdonyvezetők és váltókezelők, hanem a teljes irányítási struktúráját át kellene tekinteni. Azt gondolom, hogy ebben a bizottságunk partner, ha minél előbb egy ilyen koncepcióval találkozhatnánk.
A Volán a másik nagy infrastruktúra. Itt csak annyit hadd tegyek hozzá: amikor a személyszállítás veszteségeit átvállaljuk az állami költségvetésből, akkor egy kicsi pántlikát oda kellene kötni, hogy az aprófalvak számára igenis meg kell oldani a közlekedést és én a gazdasági tárcától várnám azt, hogy mérlegeljék, hogy mit jelent, hogy a költségvetésből egyik oldalon falugondnoki buszokat biztosítunk és falugondnoki buszokkal visszük a gyerekeket ugyanabból a költségvetésből, amiből egyébként finanszírozzuk akár a MÁV, akár Volán veszteségeit.
Még az energetikához hadd mondjam, hogy mennyire káros, amikor a politikai hiszti a gazdaságba bekerül. A Nabuccoval kapcsolatban: Olaszországban aláírták a szerződést, nálunk hónapokon keresztül volt cirkusz, hogy akarjuk-e vagy nem, miközben beszélünk a több lábon állásról, meg a diverzifikálásról, ők pedig megkötötték a szerződést. Ők is európai uniós ország ugyanúgy, ahogy mi.
Tehát én támogatom az ön jelöltségét, nagyon sokat várok a munkájától, sok türelmet, kitartást kívánok.
ELNÖK: A sok hozzászólás után én is így látom. Suchman urat illeti a szó.
DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP): Nekem se kérésem, se elvárásaim nincsenek. Elvárásaim vannak, azokat szeretném elmondani. Először is azt, hogy Boross Pétert idézném, aki az egyik miniszteri meghallgatáson azt mondta, hogy a meghallgatás nem a munkafolyamat vége, ahol beszámoltatjuk, hogy mit csinált, hanem van bizalmunk vagy nincsen. Ezt arra mondtam, amikor a 150. kérdést kaptam, tehát nekem nincs kérdésem.
Van egy olyan javaslatom és elvárásom, hogy ma, ami le van írva és amit ma elképzelt, az két hónap múlva, amikor a székben üldögél másként fog látszani, akkor találkozzunk és a jövő évi parlamenti ülés megkezdésekor összegezze az elképzeléseit.
A másik, amit szeretnék mondani, hogy nincs liberális győzelmes gazdaságpolitika, ezt sokszor elmondtam az ön elődjének és egyébként is ebben a székben nem a liberális gazdaságpolitikát, hanem a koalíció gazdaságpolitikáját kellene szolgálni, de még ilyen sincsen. Amit prioritásnak tartok és ez lenne a legszigorúbb elvárás, hogy magyar nemzeti gazdaságpolitikának kell lenni, nemzeti érdekek mentén. A globalizáció és az integráció minden ösvényén minden ország a maga gazdaságpolitikai érdekeit képviseli. Akkor van félszemmel figyelem a globalizációra és félszemmel az integrációra. Tehát én azt szeretném, hogy ha sikeres működés lenne, hiszen ez mindnyájunk sikere és hogy ha ez szigorúan a magyar nemzet gazdasági érdekei lennének. Egyszerűen megfogalmazható, sikeres magyar gazdaságpolitikát kívánok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most már mindenki elmondta, amit gondol. A bizottságban nem gyakorlat, hogy minden kérdésre külön-külön válaszolunk, részben azért is, mert azt gondolom, hogy itt általában szó volt a kiemelt területekről. Természetesen önnek lehetősége van egy viszontreflexióra, de nagyon szeretném kérni, hogy sokkal inkább azzal próbáljuk a munkamódszerünket kiegészíteni, hogy a következő időszakban egy-egy részkérdés külön-külön megtárgyalására helyeznénk a hangsúlyt. Ahogy ön is említette, a gazdasági növekedésnek két nagy tényezője lesz: jön-e a külföldi tőke és marad-e a tőke valamilyen módon Magyarországon. Ez egyben összefügghet a versenyképességgel és egyéb dologgal, amiben a bizottságnak van egy delegáltja a versenyképességi kerekasztalban. Én úgy gondolom, ha ön ezzel egyetért, akkor ezzel a témakörről külön foglalkozhatnánk.
Úgy gondolom, hogy az érdemi párbeszéd része ez tud lenni és azzal kapcsolatosan, hogy azt mondta, hogy az üzleti szféra szószólója, úgy gondolom, hogy egy valódi érdekérvényesítés, de egy valódi párbeszéd az üzleti szférával is muszáj és elkerülhetetlen, mert ha ezt így folytatjuk, mindenki minket fog elkerülni, ha nincsenek valódi beszélgetések és nyílt beszélgetések. Tehát nemcsak formális egyeztetések, hanem igenis pontosan odafigyelve. Azt feltételezem, hogy ön a meghallgatáson elmondott véleményekből és kérdésekből is ki tudja szűrni, hogy mi az a lényeges kérdés, amivel a későbbiekben együtt kell foglalkoznunk.
Amire nem érdemes ma külön szót vesztegetni, ez az útdíj kérdése, hiszen a közlekedési törvény napirenden van, a kollégáival folytatott egyeztetések alapján ki fog alakulni egy közös álláspont, amire az albizottságban akár közösen is képesek vagyunk.
A MÁV kérdésköréről azt szeretném mondani, hogy a bizottság külön foglalkozik egy kihelyezett ülés keretében, az előkészítés folyamatban van, nagyon szeretném, ha azzal ott tudnánk érdemi beszélgetést folytatni és természetesen azt gondolom, hogy az informatikai képzéseken túl a szakképzésről elhangzott véleményeket tegye el magának a miniszterjelölt úr, hogy azzal szükséges lesz foglalkozni. Hiszen itt nagyon sok olyan kérdést hangzott el, ami nem önnek, hanem az egész kormánynak szólt. Sokszor olyan kérdést próbáltak képviselőtársaim önnek feltenni, ami a pénzügyminisztert, a szociális minisztert és még akár a kormányfőt is érintette. Tehát nem gondolom, hogy most minden helyzetre önnek konkrét reflexiókkal kell élnie. Öné a szó.
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Köszönöm a támogató szavakat, köszönöm azoknak, akik őszinte sajnálatukról biztosítottak, hogy erre a feladatra vállalkozom és nagyon őszintén mondom: köszönöm a bírálatokat is. Nem érzem azt, hogy a bölcsek köve az én kezemben lenne és én lennék az egyetlen és felkent ember, aki minden kihívásra, amivel a magyar gazdaság ma szembenéz, tudom a választ. Először is nem hiszem, hogy egy one man show a gazdasági tárca irányítása és a gazdaság kérdéseiről való gondolkodás sem egy emberen múlik, hanem egy összefogást feltételez mindenképpen. Azért is örülök az elnök úr javaslatának, mert magam is azt fogalmaztam volna meg javaslatként az elhangzottakkal kapcsolatban, hogy igenis üljünk le, beszéljünk egyes részterületekről. Beszéljünk hosszabban róla, beszéljünk a MÁV-ról, a vasútról, beszéljünk energetikai kérdésekről, a kkv-k helyzetéről. Én erre mindenképpen nyitott vagyok. Szeretném, hogy ha részletesen is elmondhatnánk, mint gazdasági tárca az elképzeléseinket, szeretném, hogy ha nem az a kép maradna, hogy túl sokat akarunk markolni. Természetesen minden ilyen prezentációban az ember hoz egy döntést, hogy mennyire megy bele a részletekbe. Én tudtam volna ezekről a kérdésekről önöknek hosszan, másfél órán keresztül is beszélni, de azt gondolom, hogy akkor sem értem volna végig egyébként az összes ponton, amelyik ma a gazdasági tárca feladatkörében van. Önök, akik között valóban sok elődömet tisztelhetem, azt is mondhatom, hogy részben elődömet, hiszen ebben a fajta összetételben, amiben ma működik ez a tárca, önök, egyikőjük sem volt, hiszen korábban 3-4 tárca feladatköre volt az a terület, amit ma én egyedül próbálok a kormányzatban összefogni mint tárca, de nem mint problémakör, mert hogy való igaz az is, hogy a problémák egy jelentős része, amiket elmondtak, nem feltétlen a gazdasági tárca közvetlen hatáskörébe tartozó kérdés. Ezért azt szeretném mondani, hogy szeretném folytatni ezt a párbeszédet, amit ma itt megkezdtünk.
Van néhány szerintem nagyon jó és érdekes vita, amit érdemes továbbvinnünk. Érdemes továbbvinnünk szerintem azt a vitát, hogy a technológiai váltás, amivel a világ ma szembenéz, arra Magyarország milyen választ ad. Beszéljünk erről. Fónagy János elmondta a kritikáját ezzel kapcsolatban a telefonos ügyfélszolgálatról.
Hadd mondjak egy másik példát: 2008-tól nem lesz Magyarországon kinyomtatott formában autópálya-matrica. Telefonon lehet beszerezni. Szerintem ez egy jó dolog. Lehet, hogy valaki előnyként éli meg, hogy bemehet a benzinkútra, utána megveheti és utána a szélvédőre felrakhatja, de szerintem ez egy komoly előrelépés, a technológia modern kihasználásának az eredménye. De természetesen mindig vannak árnyoldalai a technológia fejlődésének, vannak defektjei, hibái, de ettől még és ez volt a mondandóm legfontosabbika ebben a témában, ezzel a technológiai fejlődéssel nekünk együtt kell élnünk, aktívan kell benne részt vennünk, nem tudjuk megkerülni ezt a kérdést.
Még egy gondolat: gazdaság és üzleti élet. Szerintem Magyarországon attól van gazdasági növekedés, hogy van Magyarországon sok száz, tízezer vállalkozás, amelyek növekednek, adót fizetnek, munkahelyet teremtenek, ők jelentek a magyar gazdasági növekedés alapját. Ezért az ő véleményük, hogy mit gondolnak a fejlődésről, ők hol látják a maguk számára az esélyeket és a kockázatokat, például azt, hogy miért nem fektetnek be többet kutatásfejlesztésbe. Ezek olyan kérdések, amiket érdemben kell megvitatni. Meg kell teremteni azokat a fórumokat, nekem a kormányzat oldaláról, a gazdasági tárca oldaláról ez kötelességem. Ezért mondtam el: kiemeltnek tartom azt, hogy az üzleti szektorral élő, aktív párbeszéd legyen a tárca részéről. Szükségünk van az ő tapasztalataikra és a véleményükre. Szükségünk van arra, hogy elmondják, hogy ők hogy látják a gazdaság helyzetét, mit terveznek a következő évekre, esetleg milyen aggályokat látnak azzal kapcsolatban, amit a kormányzat folytat. És úgy érzem egyébként, hogy ezt a fajta párbeszédet ki is lehet tágítani. Nem feltétlenül csak a tárcának kell ezt a párbeszédet folytatni.
Beszéljünk közlekedési reformról, sőt közlekedéspolitikáról. Azt javaslom, beszéljünk arról, hogy hogyan megyünk neki az átalakításnak a MÁV-nál, a Volánnál. Beszéljünk arról, hogyan felelünk meg az unió előírásainak ezen a téren. Beszéljünk arról, hogy van-e olyan lehetősége Magyarországnak például, hogy elkerülje az útdíjat, amikor a környezető országok mindegyike bevezette, és ez automatikusan nyomja ide a tranzitforgalmat Magyarországra. A tranzitnak számos előnye van a számunkra és számos hátránya is van számunkra. Ezekre kell közlekedéspolitikai válaszokat adnunk.
Volt egy felvetés, azt hiszem, Latorcai alelnök úr mondta, ez a szakmai állomány a minisztériumban. Ezt a kritikát részben el tudom fogadni. Úgy érzem, a minisztérium nagyon sokat változott előnyére az elmúlt években, a horizontális megközelítés kapcsán egy olyan világban élünk, amikor a dolgok összekapcsolódtak, amikor a közlekedés fejlesztése, az úthálózat fejlesztése nem önmagában egy közlekedési kérdés, ez a gazdaságfejlesztés kérdése. Hogyan fejlesszünk úgy közlekedési hálózatot, hogy ezáltal a tőkevonzó képességünket növelni tudjuk? Hogyan kapcsoljuk be az ország különböző elmaradt részeit a vérkeringésbe. Hogyan tudunk oda munkahelyeket vinni, munkahelyeket teremteni? Összetett kérdésekről van szó. Hogyan tudunk gazdaságdiplomáciával segíteni? Hogyan tudunk az unióban folytatott aktív politikánkkal segíteni azon, hogy a magyarországi szabályozási környezet megfeleljen a magyar érdekeknek. Egy összetett tárcát viszünk, ezért is tartjuk szükségesnek a horizontális szemléletet, de emellett és mondom még egyszer, ezt a kritikát elviszem magammal, van mód és lehetőség arra, hogy a szakmai tudást ezen a téren növeljük.
Azt is látni kell, hogy olyan területekkel foglalkozunk, ahol küzdünk azzal, hogy jó szakembereket találjunk. Legyünk őszinték, a közlekedésben például óriási változások voltak. Az uniós szabályok bejövetele, az új típusú finanszírozási eszközök megjelenése az útfejlesztésben olyan új típusú tudást, nyelvtudást, pénzügyi ismereteket kíván, ahol kell, hogy bővítsük a tudásunkat. De ezen dolgoznunk kell és javítanunk.
Zárásképpen azt gondolom, hogy a versenyképesség kérdésköre, a növekedés kérdésköre az a kulcskérdés, ami az elkövetkezendő időszakban velünk lesz. Itt szerintem reálisan vissza kell nézni az elmúlt évekre, hogy egyes adópolitikai intézkedések milyen károkat okoztak az elmúlt években és hogyan tudjuk a jövőben ezeket elkerülni. Meg kell néznünk azt, hogy a szabályozási környezet, a túlszabályozás, a túl sok adminisztratív teher, amivel küzdünk, milyen gátakat szab a növekedésnek. Akkor tudunk jó politikát építeni, ha ezzel szembenézünk és ebből hozunk politikai döntéseket, ebből alkotunk konkrét jogszabály-módosítási javaslatokat és ezeket hajtjuk végre. Én, ahogy Szanyi úr is részben mondta, azt tartom legfontosabb feladatunknak, hogy az ügyeket végigvigyem. Nem fogunk minden ügyet végigvinni 2010-ig, azokban az ügyekben, amelyekben elindulunk, szeretném, hogy ha a ciklus végén úgy tudnánk elszámolni önöknek és a választóknak, hogy értünk el eredményeket. Én várakozással nézek a további párbeszéd elé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A meghallgatás befejeztével egy szavazással a bizottság a vélemények elhangzása után képes dönteni arról, hogy javasolja-e a miniszterjelölt urat miniszternek. Kérdezem, ki ért egyet azzal, hogy a miniszter urat a miniszterelnök úr előterjessze. (Szavazás.) Tizenöt. Ki nem ért egyet? (Szavazás.) Egy. És ki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc. Köszönöm szépen. Gratulálok és útravalóul egyetlen mondatot, amit Suchman úr mondott, ebben a bizottságban megpróbáltunk mindig konszenzusra törekedni és a nemzeti gazdaságpolitikát közösen képviselni és itt ritkán mondják ránk, hogy nem vagyunk nemzetiek, az ellenzéki képviselőtársaink is, úgyhogy én azt gondolom, hogy ebben a munkában miniszterként is részt fog venni Kákosy úr. További jó munkát, sok sikert kívánok, közös sikerünket, az ország sikerét is. Köszönöm szépen.
Következik a következő napirendi pontunk. Podolák úré a szó.
(Az elnöklést Podolák György veszi át.)
ELNÖK: Képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről kell a Gazdasági bizottságnak dönteni. Az előterjesztőt kérdezném, van-e kiegészítése. (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány részéről Szörényi Péter. Kérem, foglaljon helyet.
Dr. Szörényi Péter szóbeli kiegészítője
DR. SZÖRÉNYI PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok. Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy a kormány a most folyó ülésén tárgyalja ezt az előterjesztést, úgyhogy a kormány álláspontját még nem tudom ismertetni önökkel, csak a GKM álláspontját, amit nagyon röviden szeretnék elmondani. Az eddigi közlekedési reformmal kapcsolatos kormányhatározatokban meghatározott és rögzített elveknek megfelelően egy folyamatos egyeztetési és tárgyalási metóduson keresztül jutottunk el odáig, hogy kiderült az, hogy melyek azok a vasútvonalak, ahol úgy tűnik, hogy nincsen olyan lehetőség és olyan hozzáadott értéke a közösségi személyszállításnak, amelyek miatt ott folytatni kellene a vasúti személyszállítást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeken a vasútvonalakon nem lehet a személyszállítást folytatni, pontosan ebben a témakörben kapott mindenegyes érintett polgármester a minisztériumtól olyan levelet, amelyben leírásra került, hogy a térségi vasutak előtt szabad az út, mindenki fontolja meg, aki érintett abban, hogy milyen módon tudja elképzelni, hogy azokon a területeken térségi vasutat működtessen. A képviselő úr által felvetett egyeztetési és együttműködési javaslatot abból a szempontból nem tudjuk támogatni, hogy gyakorlatilag nyitott kapukat dönget, a kormány folyamatosan törekszik és a tárca folyamatosan törekszik ennek a lebonyolítására. Most is a terveink között szerepel, hogy január folyamán további egyeztetéseket folytatunk azoknak a vasútvonalaknak, annak a tizenkét vasútvonalnak az érintett településeivel, ahol terveink szerint szüneteltetésre kerülne sor a személyszállítás tekintetében, tehát úgy érezzük, hogy nincs szükség arra, hogy még egy országgyűlési határozat is ezt megerősítse.
(Az elnöklést Puch László elnök veszi vissza.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a véleményüket. Azt gondolom, hogy eddig volt lehetőség, ebben az egyeztetésben ez nem tűnt túl sikeresnek. Tehát kérdezem én: kívánnak-e a képviselők ebben véleményt mondani. Fónagy úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. A magunk részéről támogatjuk az egyéni indítványt és ugyan nem akartam itt a képviselőtársaim idejét rabolni, de a kormány tisztelt képviselőinek megszólalása indít arra, hogy ismételten és újólag elmondjuk, hogy a jelenlegi utasszámból semmifajta következtetést nem lehet levonni, hiszen ez egy sok év alatt lepusztult, rossz menetrendű, rossz szolgáltatásokat nyújtó és nem a tényleges utazási igényeket, hanem egy jelenlegi állapotot tükröző helyzet, tehát ennek mindenfajta statisztikai vizsgálata felesleges és semmit nem mond. Az a tárcavélemény pedig, ami itt az egyébként hosszú távon jó térségi vasutaknak a lehetőségét a mai lepusztult önkormányzati állapotban akarja megvalósítani, az egy rendkívül álszent és farizeus vélemény, úgyhogy támogatjuk Suchman úr javaslatát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy maga az, hogy ezzel kapcsolatosan új szempontok is létre tudnak jönni a vita során, ez sokat segíthet. Úgy gondolom, hogy ebben teljes egyetértés tud lenni a tekintetben, hogy ezt a párbeszédet egy magasabb és sokkal megalapozottabban és talán komplexebben érdemes átnézni, mert a térségi vasútról beszélni lehet, de annak finanszírozhatósága és támogathatósága sok mindennel összefüggésben van. Ki ért egyet azzal, hogy tárgysorozatba vegyük? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatta. Van-e, aki ellene van, hogy az általános vitáról való döntést is meghozzuk ma? (Nincs jelentkező.) Akkor ki támogatja, hogy az általános vitára alkalmasság is megtörténjen? (Szavazás.) Egyhangú. Gondolom, mint Suchman úr fogja előadni a Házban és Gazda úr lesz, aki a bizottsági vélemény fogja elmondani. Köszönöm szépen.
Következik a 4. napirendi pontunk, az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Azt gondolom, hogy a képviselő urak menetközben észrevételezik, amennyiben az ülésvezetéssel esetleges kifogásaik lennének. A november 26-án lezárt előterjesztésből dolgoznánk. Az 1-es Kökény Mihály javaslata.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): A jegyzőkönyv számára mondom, azt javasoltam volna, hogy a kormány által támogatottak vélhetően vitát nem váltanak ki, ellenben utána megmondanák a képviselő urak mindkét oldalon, hogy melyekről kérnek külön szavazást.
ELNÖK: Ha a bizottság ezt megszavazza, akkor ebben tudunk haladni. Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) Egyhangú. Kérem a kormány képviselőjét, hogy az összes módosítót, amit támogat, sorolja fel.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Elöljáróban annyit mondanék, hogy 11 órától tárgyalja a kormány, tehát tárcaálláspontot tudok mondani.
ELNÖK: Akkor köszönöm szépen, a napirendi pontot felfüggesztve lezárom, majd a kormány álláspontjának ismeretében folytatjuk ezt a tárgyalást. Köszönöm önnek. Ebben a kérdésben, ami a legnagyobb politikai vihart kiváltó ügy, kormányálláspont nélkül a bizottság nem kívánja tárgyalni.
Következik az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása. Az 1-es ponttal kezdünk.
ESZTÓ PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott, a bizottság nem támogatja. 2-es?
ESZTÓ PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. A 3-as?
ESZTÓ PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott, a bizottság nem támogatja. Köszönöm szépen a segítséget.
Az egyebek napirendben van-e valakinek kérdése. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Viszontlátásra, további kellemes napot kívánok
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 15 perc.)
Puch László
a bizottság elnöke
Podolák György
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia