GIB-6/2008.
(GIB-87/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. február 27-én, szerdán, 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről

 

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat *

Az ülés résztvevői *

A bizottság részéről *

Megjelent *

Helyettesítési megbízást adott *

Meghívottak részéről *

Hozzászóló(k) *

Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k) *

Elnöki megnyitó *

A napirend elfogadása *

Firtl Mátyás (KDNP) képviselő által "Meddig lesznek járhatatlanok a környező országokkal bennünket összekötő településközi utak?" címmel I/4350. számon benyújtott interpelláció tárgyalása és jelentés készítése (A Házszabály 117. §-ának (4) bekezdése alapján) *

Firtl Mátyás (KDNP) tájékoztatója *

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontjának ismertetése *

Szavazás *

A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról szóló határozati javaslat (H/4978. szám) (Általános vita) *

Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) tájékoztatója *

Kérdések *

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *

A pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló T/5010. számú törvényjavaslat *

Császár Antal (Fidesz) szóbeli előterjesztése *

Kiss Norbert (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménye *

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *

 

Napirendi javaslat

1. Firtl Mátyás (KDNP) képviselő által "Meddig lesznek járhatatlanok a környező országokkal bennünket összekötő településközi utak?" címmel I/4350. számon benyújtott interpelláció tárgyalása és jelentés készítése

(A Házszabály 117. §-ának (4) bekezdése alapján)

2. A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról szóló határozati javaslat (H/4978. szám)

(Általános vita)

3. A pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/5010. szám)

(Font Sándor, Császár Antal (Fidesz), Bedő Tamás, Kis Péter László (MSZP), dr. Simicskó István, dr. Medgyasszay László (KDNP), Velkey Gábor, dr. Bőhm András (SZDSZ), Karsai Péter és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa)

(Általános vita)

4. A kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4969. szám)

(A Gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa)

(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

(Előterjesztőként)

5. A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról és a fogyasztóvédelmet érintő intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/4904. szám)

(A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság önálló indítványa)

(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

(Első helyen kijelölt bizottságként)

6. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Podolák György alelnök (MSZP)

Márfai Péter alelnök (MSZP)

Dr. Latorcai János alelnök (KDNP)

Dr. Baráth Etele (MSZP)

Gazda László (MSZP)

Göndör István (MSZP)

Horváth Csaba (MSZP)

Molnár Gyula (MSZP)

Dr. Suchman Tamás (MSZP)

Dr. Szanyi Tibor (MSZP)

Lakos Imre (SZDSZ)

Bencsik János (Fidesz)

Dr. Fónagy János (Fidesz)

Márton Attila (Fidesz)

Nagy Sándor (Fidesz)

Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)

Püski András (Fidesz)

Szatmáry Kristóf (Fidesz)

Dr. Rétvári Bence (KDNP)

Dr. Vas János (MDF)

Helyettesítési megbízást adott

Puch László (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Szántó János (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) Molnár Gyulának (MSZP)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászóló(k)

Firtl Mátyás képviselő (Kereszténydemokrata Néppárt)
Szűcs Lajos főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium)

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 28 perc)

Elnöki megnyitó

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket. Megállapítom, hogy a gazdasági bizottság határozatképes.

A napirend elfogadása

A napirendi javaslatot írásban megkaptak képviselőtársaim. Mivel az abban szereplő 4. napirendi pontról már szavazott a bizottság, az 5. napirendi ponthoz pedig nem érkezett módosító javaslat, ez a két napirendi pont kiesik és a megtárgyalásra szánt napirendi pontok száma háromra csökken. Ki ért egyet az imént módosítani javasolt napirenddel? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.

Firtl Mátyás (KDNP) képviselő által "Meddig lesznek járhatatlanok a környező országokkal bennünket összekötő településközi utak?" címmel I/4350. számon benyújtott interpelláció tárgyalása és jelentés készítése (A Házszabály 117. §-ának (4) bekezdése alapján)

Az 1. napirendi pont Firtl Mátyás KDNP-s képviselő "Meddig lesznek járhatatlanok a környező országokkal bennünket összekötő településközi utak?" címmel benyújtott interpellációjának megtárgyalása. Emlékeztetem a bizottságot, hogy a november 19-i ülésen az Országgyűlés az interpellációra adott választ 136 igen szavazattal, 140 nem ellenében nem fogadta el, ezért az Országgyűlés elnöke úgy döntött, hogy a gazdasági bizottság tárgyalja a hatáskörébe tartozó interpellációt. Ha a bizottság elfogadja a jelentéstervezetet, akkor azt továbbvisszük. Mindenki megkapta Kákosy Csaba miniszter úr interpellációra adott válaszát.

Kérdezem Firtl Mátyás képviselő urat, hogy a válasz számára megnyugtató-e, elégséges-e és tudja-e azt támogatni.

Firtl Mátyás (KDNP) tájékoztatója

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kákosy Csaba miniszter úr válaszát most kaptam meg. Ha a gazdasági bizottság valóban napirendre tűzi ezt a kérdést, akkor el tudom fogadni. Az interpellációval az volt a célom, hogy a Schengen-övezethez való csatlakozásunk kapcsán a határainkhoz közel első nemzetrészekkel megfelelő kapcsolatokat tudjunk kialakítani, de ez csak úgy lehetséges, ha biztosítottak hozzá a megfelelő közlekedési lehetőségek. Azt kértem a kormánytól az interpellációmban, hogy vizsgálja meg ennek lehetőségét. Ez nem igényel olyan hatalmas összeget, amit ne lehetne - akár elhúzva is - megvalósítani. Ebből az anyagból - amit most gyorsan átfutottam - azt tűnik ki számomra, támogatják azt, hogy ennek a kidolgozása megvalósuljon és a projektek el tudjanak indulni. A részletes anyagot még természetesen lehetne bővíteni, de nem az a cél, hogy azonnal minden meglegyen, ám a kapcsolatok építése miatt ez nagyon fontos lenne az elkövetkezendő időben.

Kérem a tisztelt bizottságot, támogassa, hogy az említett utak minél hamarabb járhatók legyenek, hogy azokkal is kapcsolatot tudjunk teremteni, akik felé a schengeni övezet még nem nyílt meg, de ha az utakat megépítjük, akkor a lehetőség számukra is megnyílik.

Azért gondolom úgy, hogy ezeket az utakat kormányzati szinten kell kezelni, mert a települési önkormányzatok erre nem tudnak forrásokat biztosítani. Az önkormányzatok számára is egyfajta lehetőség az az út, ami a településükön keresztülmegy és átvezet a határon. Ez tehát önkormányzati szempontból is nagyon fontos lenne. Tisztelettel kérem a bizottságot, hogy ezt támogassa.

ELNÖK: A Gazdasági Minisztérium képviselőjének adom meg a szót.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontjának ismertetése

SZŰCS LAJOS főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az írásos kiegészítéshez nem kívánok többet hozzátenni. Azt azonban szeretném aláhúzni, hogy a tárca figyelemmel kíséri ezt a folyamatot. 2003-ban, még a csatlakozás előtt készítettünk egy felmérést, amelyben rangsoroltuk és becsült költségekkel láttuk el azokat az új és megoldandó határátkelési lehetőségeket, amiket a történelem biztosít a szomszédos országok lakói számára. Elkészült jó néhány átkelő és több előkészítés alatt áll. Az előkészítésnek több vetülete van. Az államhatárról szóló törvényben szerepel egy olyan rendelkezés, hogy határon átnyúló létesítményt, illetve az elméleti határvonalat egy méterre megközelítő létesítményt csak a két ország közös megállapodása alapján lehet létesíteni. Ennek a keretszabályait előkészítettük és rövidesen közigazgatási egyeztetésre bocsátjuk, utána megkezdődhet a gyorsított és már keretrendszerbe foglalt egyeztetés a szomszéd országokkal. Természetesen minden országnak van elképzelése a határ menti kapcsolatok újraépítéséről. A közös pontokra fókuszálva kell megoldani a feladatokat.

Az anyagban szerepel az is, hogy korábban az Interreg forrás táplálta ezeket a megoldandó feladatokat. Az Európai Uniónak most is van forrása az európai területek fejlesztésére - az ETE -, ami a Miniszterelnöki Hivatal kezelésében sok mindenre, többek között infrastruktúra-fejlesztésre ad lehetőséget. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium pedig saját részek biztosításával - ami sajnos nagyon alacsony, az infrastruktúra esetében 5 százalék - biztosítja ezeknek a feladatoknak az elvégzését.

10

La/11 (Szűcs)

Mindemellett természetesen az igényeknek és a forrásoknak a folyamatos, dinamikus egyeztetése igényel komoly feladatot, hiszen amit történelmi léptékből leltárba vettünk és beterveztünk, ennek egy folyamatos munkával évek alatt lehet csak a teljesítését elérni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e észrevétel. Fónagy képviselő úr!

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy az ellenzéki szerepkörből kilépve egy olyan bekezdésre hívjam fel a figyelmet, amely ugyan nem szorosan tartozik a témához, hiszen, amikor a magyarországi zsáktelepülések kérdését taglalja mind a jelentés, mind a tárca jelentése, mind az annak alapján összeállított bizottsági jelentés, ehhez nem szükségszerűen tartozik hozzá a pusztán belterületi, a határokon belüli zsáktelepülések kérdése. Ugyanakkor - és ezt mindenképpen mindkét anyag javára írom - szokatlan módon nagyon őszintén feltárja a helyzetet, elmondja, hogy nemcsak az interpelláció részét képező határt keresztező utakról, hanem az egyéb magyar belterületi utakról is van szó. Bevallom azt, én nem tudom most megítélni, hogy ez az 500 vélhetően szakmailag korrekt. Valamikor a '90-es évek végén készült már egyszer zsáktelepülés-program, ha jól emlékszem, akkor 150 útnak volt ott a programozása meg, és azt mindenképpen az anyagok szakmai javára kell írni, hogy azt is leírják, hogy az országos közúthálózat fenntartásából jelenleg mintegy 1000 milliárd forint hiányzik. Ezt a soron követező munkánk során - úgy gondolom, hogy - mindenképpen figyelembe kell venni. Ugyancsak a szakmai korrektség és pozitívumok mellett kell felemlítenem, hogy a bizottsági jelentés is tartalmazza azt a javaslatot, hogy a jelenlegi szervezet, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ legalább szakmai területen térjen vissza a jogelődjének, az általunk korábban indokolatlanul megszüntetettnek vélt UKIK-nak a szakmai gyakorlatához és ezt a munkát a korábban sok évtizeden át megfelelő szakmai színvonalú UKIK-hoz hasonlóan újítsa fel. Azt hiszem, a bizottság is ezt a szóhasználatot használja. Ezért a magam részéről mind a kettőt elfogadásra javaslom. Köszönöm.

ELNÖK: Baráth Etele képviselő úr!

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Egészen röviden: azt gondolom, hogy az interpelláció nagyon fontos kérdést illetett és fontos volt. Ez a kiegészített válasz mindenképpen meggyőző, és mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mert egy rendkívül alapos felmérések és tervek vannak mögötte.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel nincs több vélemény, lezárnám. Én úgy gondolom, hogy Firtl képviselő úr jó időben megtett interpellációja rendkívül fontos volt, hogy pont akkor nem voltak bent a kormánypárti képviselők, ezért nem került elfogadásra a jelenlévő szavazatok alapján és ez ennek a kérdésnek nagyon jót tett. Szeretném emlékeztetni a bizottságunk új képviselőjét arra, hogy most jöttünk egy ülésről és ez a Gazdasági bizottság, itt mindig ilyen komolyan és mélyen, szakmai alapon tárgyaljuk meg a dolgokat. Ezért volt - gondolom - önnek is szokatlan Fónagy úr hozzászólása és hasonlóképpen Baráth Etele hozzászólása, mert mindkettő pont fordítottan szólt, mint ahogy általában az ellenzéki és kormánypártiak szólásra jelentkezni szoktak ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy egy abszolút korrekt anyag készült a GKM részéről, amely kielégíti mindkét felet és az a jelentéstervezet, amely önök előtt van itt három oldalban, amely rövidíti ezt az egészet és megfelelő képet ad a parlament felé. Én úgy gondolom, hogy erről nyugodtan szavazhatunk és úgy mehetünk az Országgyűlés elé, hogy ez egy alapos interpelláció volt, amire egy korrekt válasz jött és ezt a korrekt választ az interpelláló is elfogadta és ebben erősíti a Gazdasági bizottság, hogy erre az aktuális politikai kérdésre, mely a shengeni határnyitással együttesen megjelent, nagyobb figyelem kell, hogy forduljon nemcsak a Gazdasági Minisztérium, hanem a külügy és az egész kormányzat részéről is. Mert itt vannak elvarratlan szálak és van bőven tennivalónk.

20.

SF 21 (Elnök)

Szavazás

Ki ért egyet azzal a jelentéssel, amit az előzőekben említettem? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a jelentést.

A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról szóló határozati javaslat (H/4978. szám) (Általános vita)

2. napirendi pontunk a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról szóló H/4978. számú határozati javaslat. A bizottságnak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie. A kormány álláspontját Dióssy László szakállamtitkár úr fogja ismertetni. Államtitkár úr, öné a szó.

Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) tájékoztatója

DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az idei év legfontosabb feladatának az úgynevezett zöld alkotmányozást tekinti. Ennek igen fontos része az éghajlat-változási stratégia. Ez a dokumentum részletesen elemzi a klímaváltozás helyzetét, hatásait, következményeit, a teendőket. Ha a parlament - remélhetőleg ötpárti megegyezéssel, konszenzussal - elfogadja a NÉS-t, akkor szeretnénk egy olyan átfogó programot indítani, amely a társadalom figyelmét részletesen és alaposan felhívja az egyéni cselekvési lehetőségekre. Aligha vitatható, hogy jelen korunk egyik legnagyobb problémája az éghajlatváltozás ügye, ami határozott és sürgős intézkedéseket igényel.

A klímaváltozást sokan csupán környezetvédelmi problémává szűkítik le, holott tudjuk, hogy ez sokkal több ennél: gazdasági természetű ügy - ezért is szerepel a bizottság előtt -, valamint politikai, nemzetbiztonsági kihívás. Mindannyiunk felelőssége, hogy globális és lokális szinten is megoldást találjunk erre a kihívásra. Ma már senki nem vitatkozik a tényekkel, tudjuk, hogy az elmúlt ötven évben igen jelentős változás történt az átlaghőmérsékletben a Föld felszínén, hihetetlen mennyiségű szén került a levegőbe, és azt is látjuk, hogy a kiotói jegyzőkönyv célkitűzése messze nem elegendő ahhoz, hogy értékelhető módon csökkentsük a kibocsátásokat és elkerüljük a globális katasztrófát.

Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy Magyarország fekvésénél, helyzeténél fogva Európa egyik legsérülékenyebb országa. Míg a hőmérséklet-emelkedés világszerte 1 fokot mutat, addig Magyarországon ez 1,5-2 fokos emelkedést jelent, annak minden hatásával és következményével együtt.

Részletesen foglalkozik az éghajlat-változási stratégia a legkülönbözőbb területeken megjelenő hatásokkal, és kitűnő megalapozó munka volt az a VAHAVA kutatási projekt, amely Láng professzor úr és munkatársai nevéhez kötődik. Ez Változás, hatások, válaszok címmel alapozta meg tudományosan azt az éghajlat-változási stratégiát, amely önök előtt fekszik. Ezt a munkát még 2003 nyarán kezdték el a Környezetvédelmi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésében. Az éghajlat-változási stratégia egyrészt ezekre a hazai tudományos megalapozásokra támaszkodik, másrészt pedig a rendelkezésre álló nemzetközi ismeretekre és előrejelzésekre.

A NÉS egy középtávú klímapolitika kereteit határozza meg, 2008-tól 2025-ig szóló módon az a cél, hogy járuljon hozzá Magyarországnak egy klímabarát fenntartható fejlődési pályára történő áttérésére, javítson a versenyképességünkön, szavatolja az életminőségünk biztonságát. Három részből áll a dokumentum, egyrészt intézkedéseket fogalmaz meg a kibocsátás mérsékléséhez, másrészt van egy adaptációs része, ami arról szól, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni, a harmadik része pedig a klímatudatosság erősítésére vonatkozó célkitűzés, amit szintén nagyon fontosnak tartunk.

A tennivalókat a nemzetközi kötelezettségvállalások számbavételével jelöltük ki. Ha a parlament elfogadja az éghajlat-változási dokumentumot, akkor két év múlva, majd pedig ötévente felülvizsgáljuk az állapotot, a helyzetet, az elért eredményeket. Kétéves nemzeti programokat kívánunk kijelölni és szeretnénk elkerülni, hogy ne egy levegőben lebegő dokumentumról legyen szó, amelynek nincs gyakorlati hatása és következménye. Szisztematikus módon kétéves programokhoz kapcsolnánk a teendőket, azok finanszírozási követelményével és igényével együtt. Erről külön is szeretnék szólni, hiszen a gazdasági bizottság előtt elsősorban a gazdasági hatások és a szükséges finanszírozási feltételek biztosítása tekinthető a legfontosabbnak.

Ahogy mondtam, nemzetközi keretrendszerben szeretnénk megvalósítani a NÉS-t. Melyek azok a legfontosabb keretszámok, illetve elvárások, igények, amelyek európai uniós tagságunkból is következnek? Egyrészt a 20 százalékos üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése az 1990-es szinthez képest 2020-ra, akkor pedig, ha létrejön egy globális keretrendszer, 30 százalékos kibocsátáscsökkentésre kerülhet sor. Másrészt az Európai Unió országaiban a teljes energiafelhasználás 20 százalékát a megújuló energiáknak kell kitenniük 2020-ig. Ugyancsak 20 százalékos energiamegtakarítást kell elérni az 1990-es évhez képest, a bioüzemanyagok arányát pedig a teljes üzemanyag-használaton belül 10 százalékra kell növelni.

30

la/31. (Dióssy)

Ez utóbbi minden uniós tagállamra vonatkozik, az előbbiek esetén pedig nyilván van egy tehermegosztás és Magyarországra nézvést szükséges ezt az európai uniós követelményt, illetve előírást majd értelmezni, illetve ezzel kapcsolatban lesz megfelelő rendelkezés. Ami a gazdasági hatásokat illeti, talán a legfontosabb azt nyomatékosítani és hangoztatni, hogy egy kevésbé intenzív fejlődési pályára kell átállni mind a gazdaságnak, mind a társadalomnak. Energiahatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló technológiákat kell alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy azok a gazdaságok lesznek versenyképesek, amelyek képesek ennek a követelménynek megfelelni. Tudjuk azt is, hogy igen komoly diszkusszió van arra vonatkozóan, hogy vajon a kibocsátáscsökkentés milyen konzekvenciákkal jár az európai iparra, hogyan veszélyezteti a versenyképességét az iparvállalatoknak, lassítja-e és milyen mértékben a gazdasági fejlődést. Nyilvánvalóan lesznek olyan iparágak, amelyek hosszú távon abban a formában olyan működési keretek között nem maradhatnak fönt, ahogy ez most tapasztalható, de látszik, hogy a zöld technológiák elterjedése új munkahelyeket teremt és új lehetőségeket nyújt. Az éghajlat- változási stratégia egyébként nagyon alaposan és részletesen végigveszi a kibocsátáscsökkentés állapotát, helyzetét az egyes ágazatokra vonatkozóan. Itt talán az energiát és a közlekedést említeném meg, mint a legfontosabb olyat tényezők, amelyek igencsak befolyásolják a hatásokat, hiszen a gázkibocsátásnak a 75 százaléka az energiaszektorhoz köthető. Ezen belül is a belföldi energiafelhasználás 81 százalékát fosszilisből fedeztük, aminek 77 százaléka import. Tehát látszik, hogy mennyire kitettek vagyunk, milyen komoly következménnyel jár ez a fajta struktúra és ugyanakkor még mindig 5 százalék alatt van a megújuló energiatermelés hazánkban.

A közlekedés a másik olyan terület, ahol kiemelt figyelmet kell fordítanunk a következményekre, hiszen az anyagban is szerepel, hogy 2002 és 2006 között mintegy 26 százalékos növekedés következett be a kibocsátásban. Ez egy igen komoly, olyan súllyal szereplő ügy, ami a feladatokat alapvetően meghatározza a NÉS-sel kapcsolatban. Illetve a hulladék-szennyvíz még, ami a szűkebb témakörünkhöz vagy területünkhöz kapcsolódik. Felelős a kibocsátások mintegy 6-7 százalékáért a bomlási folyamatok következtében, amelyek nyilvánvalóak. És éppen ezért is kell majd nagyon jelentős elmozdulás ezen a téren, hulladéklerakók bezárásával mintegy 2000 ilyet tervezünk az elkövetkezendő években. És persze folytathatnám a sort, a mezőgazdaság az erdészet és egyéb vonatkozásban.

Tudom, hogy kevés az idő, de még dióhéjban hadd mondjak el annyit, hogy világos, hogy elkerülhetetlen plusz költségeket jelent a gázkibocsátások minimalizálása, de ugyanakkor NÉS - úgy gondoljuk, hogy - igazán kitűnő gazdasági és energetikai lehetőségeket is feltár, igyekeztünk egy megfelelő keretrendszert biztosítani ehhez. Természetesen mindenkit nagyon érdekel az, hogy ezeket a feladatokat milyen módon vagyunk képesek finanszírozni, hogyan lehet a forrásoldalát megteremteni rövid-, illetve hosszú távon a technológiai korszerűsítésnek, annak, hogy átállhassunk a megújuló energiahasználatra jelentősebb mértékben, illetve hatékonyan használhassuk fel az energiát. Nos, a tárca által gondozott környezeti és energetikai operatív programon belül mintegy 110 milliárd forint áll most rendelkezésre a megújuló energiahasználatra. Ezt figyeljük oly módon, hogy mondjuk egy 25 százalékos támogatási intenzitásnál ez 440 milliárd forintos teljes beruházási összeget jelenthet a KEOP által finanszírozott területeken 2013-ig. Illetve már eddig is a nemzeti fejlesztési tervben 2004-től 2006-ig az energiahatékonysági projektekre több milliárd forintot fordítottunk. És az ÚMFT a KEOP-on belül 42 milliárdot céloz elő az energiaforrások hatékonyságát elősegítő beruházásokra.

Szeretnénk a zöld beruházási rendszert egyébként még indítani, a kvótakereskedelem kapcsán lehetőséget nyújtó szennyezési jogok értékesítésével évente 7-8 milliárd forint olyan bevételhez jutni, amelyet egy pályázati rendszer keretében lehetne majd elosztani elsősorban azoknak a lakossági és közintézményi szektorban megvalósuló beruházásoknak, amelyek az épületek energiahatékonyságát segítik elő. Tudjuk, hogy a források alapvetően meghatározók, de a zöld tárca részéről úgy látjuk, hogy az a fajta érdekérvényesítés, ami az utóbbi időben is tapasztalható volt, az esélyt nyújthat ahhoz, hogy amennyiben a bizottságok is támogatják a javaslatot, akkor a NÉS-be beemelhetjük a programokat.

Tegnap a környezetvédelmi és a földművelésügyi bizottság egyhangúlag támogatta az éghajlat-változási stratégia tárgyalását a parlament számára. Öröm lenne, hogy ha a Gazdasági bizottság is ily módon döntene és ezzel egyfajta konszenzus alakulna ki abban a fontos kérdésben, amit jelent ezt a nagy hatású dokumentum. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szakállamtitkár úr. Mielőtt a kérdésekre kerülne sor, engedjétek meg, hogy köszöntsem sorainkban Rétvári Bence urat, aki nem rég került be a parlamentbe. Köszöntünk a Gazdasági bizottságban, meg fogod látni, hogy jobb benyomásaid lesznek, mint az első ülésen, amit reggel 8-től 10-ig elkövettünk. Remélem, hogy nem politikától elrugaszkodott véleményeket fogsz itt hallani. Szeretünk dolgozni. Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés. Bencsik János úr!

Kérdések

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Én egybefoglalnám a kérdésemet az állásfoglalásunkkal. Régen látott, szakmailag is jól megalapozott stratégia került a Gazdasági bizottság elé, bár ilyen stratégia érkezett volna két héttel ezelőtt az energiapolitikával kapcsolatosan is és akkor minden bizonnyal ma reggel, az azzal ellentétes részek miatt nem alakult volna ki olyan polémia, amelyben kérdéseket kellett megfogalmazni, amire egyébként a szakminiszter úr akkor nem is adott választ.

Egyetértünk az anyagban megfogalmazottakkal, hogy a klímaváltozás szempontjából Magyarország az egyik legsérülékenyebb ország, ugyanakkor szeretném a szakállamtitkár úr felé jelezni azt, hogy vannak, akik még megkérdőjelezik ezt a tényt, időnként itt a Gazdasági bizottságban is elhangzanak ilyen felvetések. Tehát nagyon helyes, hogy a Gazdasági bizottság mint állásfoglalásra kijelölt foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

Éppen két héttel ezelőtt Felsmann Balázs szakállamtitkár kollégája említette azt, hogy Magyarországnak csak az alkalmazkodás területén lesz dolga a klímaváltozással kapcsolatosan, illetve kis polémia alakult ki a tekintetben is, hogy az energiapolitikai koncepció és az éghajlat-változási stratégia milyen viszonyban áll egymással. Nos hát, ez az anyag, amelyet beterjesztettek elénk, ez tartalmazza a feladatainkat a kibocsátás-csökkentés, -megelőzés területén, az alkalmazkodás területén és a klímatudatosság erősítése területén is.

40.SF 41 (Bencsik János)

Minden bizonnyal a gazdasági bizottságban szolgálatot teljesítők is meg fogják kapni azt az új klímaszemüveget, amelyen keresztül majd nézni kell a következő évek törvényalkotói tevékenységét, hiszen ez egy ágazatközi stratégia, és az ebben megfogalmazottakat minden ágazati stratégiában érvényesíteni kell. Tehát nem úgy történnek a dolgok, hogy vannak ágazati stratégiák és azokból valamit beépítünk az éghajlat-változási stratégiába, hanem fordítva. Ennek a szellemisége nagyon fontos. A szakbizottságokban ágazatokat képviselünk, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy alapvetően az emberi létfeltételek biztosítása a cél, amibe beletartoznak az anyagi javak, de beletartozik a természeti környezet megóvása is. Ez az első, az összes többi pedig - a gazdasági kérdéseket is beleértve - ilyen szempontból másodlagos, mert nem az embernek kell szolgálnia a gazdaságot, hanem a gazdaságnak kell szolgálnia a nemzeti közösséget.

A gazdaságra gyakorolt hatásnál államtitkár úr kiemelte, hogy nemcsak megszorításokat hoz ez a nemzetgazdaság életében, hanem új lehetőségeket is. Ezt szeretném megerősíteni. Erre már ma is vannak gyakorlati példák a honi gazdaságfejlesztés területén. De azt is ki kell emelni, hogy a kutatás-fejlesztés nagyobb arányú támogatására van szükség. Egy héttel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóját hallgattuk, és akkor elnök úr megemlítette, hogy az Akadémia jobban bekapcsolódhatna a törvénykezési munkába. Hál' istennek most egy olyan anyag van előttünk, amit a Magyar Tudományos Akadémia kutatása alapján állítottak össze, talán ezért is jó és színvonalas. Ugyanakkor annak a tájékoztatónak a vitájánál az is elhangzott, hogy ha versenyképesek akarunk lenni az új technológiák kifejlesztésében, akkor jobban kellene támogatni az Akadémia alapkutatási tevékenységét, valamint az adórendszerünkbe olyan ösztönzőket kellene beépíteni, amik a termelő gazdaság számára is kifizetődővé teszik a technológiai kutatások végzését és megrendelését. A környezeti iparban, az energetikában, a mezőgazdaságban de még az építőiparban is munkahely-bővülésre számíthatunk, s ezáltal a nemzetgazdaság versenyképességét tudjuk biztosítani.

A pozitívumok közé tartozik, hogy a környezetvédelmi adóreformról is említést tesz a stratégia, az viszont negatívum, hogy csak utalást tesz rá, de nem fejti ki bővebben, milyen területekre gondol. Itt jegyzendő meg, hogy ha csak a jelenleg futó energiaracionalizálási állami támogatásokat, a támogatások intenzitási mutatóit vagy a megújuló energiaforrás átvételéhez kapcsolódó többlettámogatást nézzük, akkor azt látjuk, hogy annak a mértéke mind a két esetben a jelenlegi áfatartalom alatt van. Ez nem túlságosan ösztönző az ilyen jellegű technológiák alkalmazására vagy energiahatékonysági beruházások megvalósítására.

Ha ellenzéki szemüvegen keresztül nézve kritizálni is szeretnénk az anyagot, akkor ki kell emelni, hogy sok olyan feladata volt a kormánynak az éghajlatváltozással kapcsolatosan, amit nem teljesített határidőre. Az energiafelhasználás, az energiahatékonyság tekintetében is voltak ilyenek, amivel két héttel ezelőtt is szembesültünk. Nagyon fontos, hogy a stratégiában is világos felelősségi körök, határidők is megfogalmazásra kerüljenek. Ez a kétévenként esedékes cselekvési programban természetesen rögzíthető.

Energiabiztonsági szempontból érdemes odafigyelni arra, hogy mit tartalmaz a szöveg. A megújuló energiatermelés igen alacsony, 2005-ben mindössze 4,1 százalékot képviselt a teljes energiafelhasználáson belül, és azt is jelentős részben környezetileg fenntarthatatlan módon érte el. Tudjuk, hogy bőven 10 százalék fölé kell emelni a megújuló energiaforrás részarányát a teljes energiatermelés területén. Finoman fogalmazva is ez egy igen erőteljes kritika az ország egyoldalú függőségét fenntartani kívánó kormányzati energiapolitikával szemben. A gazdasági bizottságnak erre külön oda kell figyelnie.

Mint ahogy oda kell figyelni arra is, hogy a közlekedés területén a tömegközlekedés irányába kellene ösztönözni a forgalomban részvevőket. Magyarországon ma ezzel ellentétes irány tapasztalható, vasúti szárnyvonalak bezárásáról szólnak a hírek, Budapesten pedig a BKV a buszjáratok egyötödének a megszüntetését tervezi, ami nem feltétlenül a tömegközlekedés feltételrendszerét hivatott javítani. Ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy az emberek még inkább átszoknak a gépkocsihasználatra, megnehezítvén ezzel a budapesti közlekedési feltételeket, nem beszélve arról, hogy így a kibocsátási mérték is növekedhet.

Az anyag grafikonok kíséretében kiemeli a Vásárhelyi-tervet. A Vásárhelyi-tervet 2007-re meg kellett volna valósítani, de itt további öt-hat esztendőről van szó. Nem kívánom ezt tovább kommentálni.

A végrehajtás költségeivel foglalkozó rész a legkevésbé kidolgozott. Ezzel kapcsolatosan lett volna kérdésem államtitkár úrhoz, azt azonban részben megválaszolta, bár mi a számokat némiképp másként látjuk. Mi úgy számolunk, ha 2008-2016 között évente 1 százalék energiamegtakarítást szeretnénk elérni, ahhoz mintegy 2300-2800 milliárd forintra lenne szükség. Ha 30 százalékos támogatásintenzitással számolunk, akkor mintegy 700-850 milliárd forintot kellene rendelkezésre bocsátania a költségvetésnek. Ez évente 75-95 milliárd forint. Az Új Magyarország fejlesztési tervben az energiahatékonyságra biztosított keret 2007-2013 között mindössze 42 milliárd, ha ezt elosztjuk hattal, azt látjuk, hogy évente 7 milliárd forintot biztosít erre az Új Magyarország fejlesztési terv akkor, amikor az 1 százalékos energiamegtakarításhoz - figyelembe véve, hogy az állam által biztosított forrásokhoz több mint kétharmadnyi, közel 70 százaléknyi külső forrás kerülne bevonásra - mintegy 75-95 milliárd forintra lenne szükség. Tehát egy több mint tízszeres szorzóról van szó. Ilyen szempontból azt lehet mondani, hogy az éghajlat-változási stratégiában megfogalmazott célok megvalósíthatósága a finanszírozás szempontjából meglehetősen kétséges. A kétéves cselekvési programok ezen a területen természetesen tudják már hozni azokat a számokat, amelyek a mindenkori költségvetésbe beépíthetők.

Az anyag összességében jól előkészített, köszönjük a szaktárca és a Magyar Tudományos Akadémia munkáját. Kérjük és javasoljuk, hogy az anyag elfogadását követően az ágazati stratégiákban jelenjenek meg ezek a szempontok, hiszen ez nemcsak gazdasági érdek, hanem alapvetően nemzeti érdek, a létfeltételeinket, gyermekeink és a jövő nemzedékek létfeltételeit hivatottak biztosítani, ráadásul mindez gazdasági előnyökkel is járhat az ország számára. Az anyagot általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szanyi Tibor képviselő úr!

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Az előző felszólalásban megfogalmazott tételek javarészéhez csatlakozom, különösen ahhoz, ami az energiapolitikával kapcsolatos koncepcióval és/vagy stratégiával való összehasonlítást illeti. Ott a parlament kénytelen átvállalni egy csomó feladatot a tekintetben, hogy mindenféle javaslatokat, illetve végrehajtásra ajánlott dolgokat tesz a kormány felé. Itt azonban sokkal egyszerűbb a dolgunk, mert a határozati javaslat nagyjából úgy szól, hogy ez jó és hajtsuk végre.

Én is általános vitára alkalmasnak tartom ezt az anyagot.

50 la/51. (Szanyi)

Némi malíciát idevéve hadd mondjam azt, hogy egy kicsit fáj, hogy egy ilyen fontos dolog oly kevés nyilvánosságot kap. Lehet, hogy az ellenzéki képviselőinket meg kell, hogy kérjük, hogy ne ilyen korrekt hozzászólásokat tegyenek, hanem esetleg mondjanak valamilyen orbitális ökörséget, ami kapcsán aztán a polémia a sajtófigyelmet magára tudja húzni. Ugye délelőtt volt ebben bőven részünk. Mindenesetre én azt gondolom és itt a szereplőknek az együttműködése fontos. Hogy ha mi valóban úgy gondoljuk, hogy ebből a stratégiából legyen valami, akkor bizony nagyon komoly piárt kell az ügy mögé tenni. De néhány megfigyelést hadd tegyek. Az egyik az, hogy ennek az egész éghajlat-stratégiának akkor van igazi értelme, hogy ha ez párosul egy nagyon erős nemzetközi szerepvállalással is. Nem lehet ezeket a kérdéseket megoldani még akkor sem, hogy ha példaértékű húzásokat csinál egyik-másik ország, itt a mi céljaink tekintetében igenis Magyarországnak hallatni kell a hangját, hogy tessék, nekünk ez a stratégiánk, lehet ezt vitatni, de akkor is együtt kell lépni a nemzetközi közösségnek minimum európai szinten.

Tehát én nagyon szeretném látni, hogy ha a magyar szakemberek föl-alá jönnének-mennének Európa összes városában és próbálnának részt venni a minél értelmesebb nemzetközi kötelezettségvállalásoknak az összeállításában.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy persze hosszú távot kell ilyenkor befogni, de fogjuk fel úgy a dolgot, ahogy ez több helyütt elő is bukkant, talán nem elég erővel, hogy azért ezt egy élő anyagnak kell kezelni. Egy csomó olyan dolog van, hogy két évvel ezelőtt egy teljesen más stratégiát írtunk volna. És valószínűleg két év múlva megint egy nagyon komoly elmozdulás adódhat. Egyetlen egy problémát vetek fel, amiben persze Magyarország kevésbé ludas, de mégis globális jelenség, hogy egy, észrevettük, hogy nem is annyira a CO2-vel van a baj, hanem a metánnal. Nyolcvanszoros az üvegházhatása. Itt Európában eljátszottuk a szépfiút, hogy itt majd bioüzem-anyagokkal fogunk mászkálni, csomó helyen szétdúlták a természetes élőhelyeket, mocsarakat lecsapoltak, iszonyatos mennyiségű, 2,7 milliárd tonna metán szabadult fel csak az elmúlt két évben pusztán azért, mert nekilendültek a fejlődő országokban bioüzem-anyagokat termelni. Iszonyat károkat okozott. Százszoros kárt okozott, mint amennyi haszna volt ennek az egész történetnek. Tehát erre nagyon oda kell figyelni. És ezért beszélek én a nemzetközi szerepvállalásról. Nem lehetünk csupán itt 94.000 km-rel jófiúk.

Ugyanakkor azzal is számolni kell az anyagnak, meg a stratégia végrehajtásának, hogy párhuzamos tevékenységek is vannak a parlamentben. Például ennek a tavasznak a dolga a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsának a megalkotása, tető alá hozatala és nyilvánvalóan ennek a nemzeti tanácsnak az étrendjén ez egy nagyon vaskos menüpont. A tárcát komolyan kérem arra, hogy kiemelt figyelemmel legyen erre az összefüggésre is.

Ami az anyagban számomra még fejleszthető terület és ezt vegyük udvarias kritikai megjegyzésnek, szerintem nagyon ukmukfukk módon intézzük el a napenergia dolgát, meg a hidrogénügyek sem nagyon jönnek elő belőle, miközben azért van egy olyan mozgalom az Európai Parlamentben, hogy maga az Európai Parlament valamilyen hidrogénalapú jövőt kíván vizionálni, komoly aláírásgyűjtések is voltak, nem bánnám, ha a magyar parlament is előbb-utóbb viszonyulna ehhez a dologhoz. De minthogy a napenergia, meg a hidrogén elég szoros korrelációban van, úgy gondolom, hogy ez egy jelentősen fejlesztendő terület, de nemcsak így önmagában, hanem, ami itt az előbb is elhangzott, hogy a K+F vonatkozásait illetően is. Mert itt hihetetlen tere van a fejlődésnek, tudjuk nagyon jól, hogy a napos technológiák 20 százalék alatti hatékonyságokat jelentenek, ezt kéne egy kicsit megemelni. És egyben bátorítani az innovációt. Jelzem tisztelettel, hogy azért most már Magyarországon is nagyjából béke van akörül, hogy az innováció nemcsak abban merül ki, hogy valami izgalmasat felfedez valaki, hanem az, hogy ha valaki másnak a felfedezését alkalmazza. És én itt jelentős teret látok arra, hogy importáljunk nagyon sok tudást, technológiát.

Aztán van egy olyan része ennek az egész ügynek, ami nem tud abban kimerülni, hogy a minisztérium ír egy tulajdonképpen jó stratégiai papírt, a parlament hoz egy határozatot, hogy nosza, hajtsa végre, hanem itt milliós nagyságrendű személyt kell nekünk még együttműködő partnernek meggyőzni. Ez konkrétan a lakosság. Tehát amikor CO2-kibocsátásról beszélünk, nem lehet arról megfeledkezni, hogy hihetetlen rossz hatásfokú kazánok működnek a családi házakban, nem lehet arról megfeledkezni, hogy gyakorlatilag pocsékolás folyik a természeti erőforrásokkal például a panelvonalon. Meg arról sem szabad megfeledkezni, hogy össze-vissza mindenféle magas CO-kibocsátású autókkal mászkálunk. Ezek a nagy tételek. Itt a kormány önmagában tehetetlen, be kell vonni együttműködőként a lakosságot, meg kell őket győzni egy csomó mindenről. Például - és ezt a zöld tárcának javaslom -, hogy mérlegelje ezeket a gondolatokat, hogy itt már a gépkocsi-adóztatás környékén mindent körbe jártunk, mindenben csalódtunk, de azért itt áll előttünk egy olyan dolog, hogy például a CO2-kibocsátást is vegyük figyelembe a gépkocsiadózás tekintetében. Vagy csak ezt. Nekem mindegy, de egyáltalán legyen ennek egy felülvizsgálata.

Az utolsó megjegyzésem. A CO-kibocsátás dolgait egy picit összhangba kéne hozni néhány iparpolitikai törekvéssel. Nagyon-nagyon komoly versenyképességi kételyeink vannak a tekintetben, hogy a különböző kvótaleosztások hogyan zajlanak. Nem nagyon hiszem azt, hogy az egy fenntartható dolog, hogy az egy hagyományos, létező, ám de környezetszennyező tevékenységek szinte automatikusan történelmi jogon megkapják a megfelelő kvótákat. Mindazok, akik meg törekszenek, fejlesztenek, ott állnak a pofozógép másik végén. Tehát lefojtjuk az újat, hogy ha a régieknek osztjuk vissza a lehetőségeinket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Azt kérem, hogy figyeljünk a tömörségre, mert egy órát csúsztunk. Fónagy úré a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. A hozzám hasonlóan élemedettebb korú képviselőtársaim talán még emlékeznek azokra az emlékkönyv-beírásokra, amik arról szóltak, hogy ha nem bírjuk azt, akit szeretünk, szeressük azt, akit bírunk. Ezt azért mondom e nagyon fontos előterjesztés kapcsán, amelyet a magam részéről támogatom, mert ebben van egy csomó olyan dolog, ami a kellene, a sollen rovatba tartozik, egy sor dolgot meg nem csinálunk meg, ami a birtokunkban van és amire ma is eszközeink lennének. Azt ebben a bizottságban nem kell külön hangsúlyozni, hogy néhány évvel ezelőtt ez a sci-fi körébe tartozó dolog, mindennapjaink részévé vált, ezért engedjenek meg három nagyon rövid példát, felhívva erre a tárca és képviselőtársaink figyelmét is. Az egyik a víz. Minden, ami iható, öntözhető, hajózható, horgászható víz, Magyarország egy alvízi ország, az éghajlat-változás egyik leggyorsabb és már itt lévő hatása az, hogy a fölöttünk lévő úgynevezett felvízi országokba a vízképződés, víztározás robbanásszerűen megváltozott két irányba is. Részben tavasszal nem fokozatosan jönnek le majd a hóból a vizek, hanem megjelenik egy 6-8 méteres vízfal nyolc órán belül a magyar határokon.

60

PÉ 61 (Fónagy)

A másik, hogy a felettünk lévő országok az egyre inkább stratégiai értéknek számító vizet visszafogják. Ez magyarul azt jelenti - és azért mondom, mert az anyag is tartalmazza -, hogy a Vásárhelyi tervnél, vagy nevezzük akárhogyan, az kevés, hogy konferenciákat tartunk róla, és itt kölcsönösen megfogadjuk egymásnak, hogy ezt csináljuk, és részben ez csak a Tisza völgye, ha egyáltalán a "csak"-ot itt lehet használni. Tehát ebben bizony, előbbre kellene lenni, és ezt azért mondom, mert számomra egyébként talányos módon, de egy tárcához tartozik a környezetvédelem és a vízgazdálkodás is.

A másik pedig az egyéb vizek. A Duna-Tisza közének az elsivatagosodása, a Duna hajózhatósága, Szanyi képviselő úr említette a nemzetközi dolgokat. Nem nyeli le nekünk Európa, hogy az elmúlt tíz napban három hajószerelvény futott zátonyra a magyar Duna-szakaszon, mert egyszerűen képtelenek vagyunk tartani azt az uniós csatlakozással vállalt kötelezettségünket, hogy évi 300 napon át nyitva tartjuk a Dunát. Ennek több technikai módszere van.

ELNÖK: Mondjad, János milyen!

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Többek között az alvízi töltések, a kotrás, szóval azért nemcsak Bős és Nagymaros a megoldás, hanem van számos más, egyébként II. József óta ismert és leírt dolgok. Tehát az egyik a víz, ahol ma is többet kell tenni, nemcsak a jövőben, és nem igényel különösebb innovatív dolgot.

A másik: itt már több kolléga is említette, a közlekedés. Az idő rövidségére tekintettel annyit, hogy ma Magyarország ellentétesen mozog, minden erőnkkel, minden nyomorúságunkkal az egyéni közlekedés irányába nyomjuk el a közlekedést. A harmadik: ez csak a példa, és azért mondom, mert a tárca azonos érzelmi körökhöz tartozik, hogy például a nagyvárosi közlekedésben, ahelyett, hogy gyorsítanánk, ahelyett, hogy a káros kibocsátást csökkentenénk, eklatáns példa, innen az ablakból rá lehet látni, a közelmúltban kitalálták például, hogy a Margit-hídon megszüntetik a margitszigeti lejárót, lámpát tesznek oda, és úgy biztosítják a gyalogosközlekedést. Ennek az lesz az egyenes következménye, hogy a már ma is teljesen hektikus nagykörúti közlekedésbe egy további gátat teszünk bele, és egy pillanat alatt a Rákóczi útig fog állni az egyébként is akadozó forgalom.

Azért mondom, hogy nem mindig nagy dolgokra kell gondolni, ezek a kezünkben vannak, különösebb pénzt nem igényel, nem kellene esetenként szamárságokat csinálnunk.

Tehát támogatva az anyagot: kérem a tárcát, hogy ezeket a kisebb-nagyobb dolgokat is ezeknek a mindegyikünk számára fontos dolgoknak a gyakorlati végrehajtása során szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm a türelmet, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon jó helyzetben van a tárca ezzel az előterjesztéssel, hiszen hallatszott a hozzászólásokból, kiérződött, hogy támogatás várható az ellenzéki képviselők részéről is, hogy általános vitára alkalmasnak fogják tartani. Ezért Dióssy szakállamtitkárt egy kicsit megkímélném, és nem gondolom, hogy neki most egy zárószöveget kellene mondania. Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni azért a sajátosságokra kitérve, legalább öt mondatban.

Nagyon speciális helyzetben vagyunk, hiszen a gazdasági bizottság, mint főbizottság tárgyalja az energiapolitikát és a gázellátásról szóló törvényt. Előtte tárgyalta a villamos energiáról szóló törvényt. Éppen ezért kellőképpen érzékeli, hiszen egy más "szakmai ágazatot" is kell érdekképviselnie, bármilyen szépen beszélt Bencsik János képviselő úr, mint egy igazi zöldtől hallottunk egy jó hozzászólást. De amikor az energiapolitikát fogalmazzuk meg, akkor a mi fejünkben is egy értékrendet kell kialakítani, mégpedig arról, hogy most egymás mellé rendelt-e a két politika, ami itt elhangzott, tehát a nemzeti éghajlat-politika és az energiapolitika vagy netán valamelyik a másiknak alárendeltje. Ez egy rendkívül fontos megközelítés, hiszen ha valamelyiket elfogadjuk, akkor azt hogyan fogadjuk el? Nem úgy, hogy kizárja a másikat, nyilván ezt nem lehet mondani. Azt is lehet mondani, hogy is-is. Ezt lenne a legkönnyebb mondani, de amikor dönteni kell a különböző kérdések alapján, például energiapolitikában, itt könnyen elmondhatjuk magunkról, hogy igen, a szén-dioxid valami kegyetlen dolog, és itt ezeket a radikális lépéseket a környezetért meg kell hozni, akkor el kell kezdeni a döntéseket így hozni, hogy bezárjuk-e az egyetlen szenes erőművünket. (Dr. Fónagy János közbeszól.) Bezárjuk-e, vagy elnyomorításra rendezzük be az egyetlen lignit-erőművünket, amiben több mint száz évig van alapanyag? Kell-e nekünk foglalkozni vízenergiával ahhoz, hogy a megújuló energiák megfelelő teret kapjanak ebben az országban, és fel tudjuk-e használni? Elég bátrak vagyunk-e így együtt a zöldtárcával, hogy azt mondjuk, hogy igen, a vízenergiára sokkal jobban oda kell figyelni? Nekünk, magyaroknak szükséges ahhoz, hogy megújuló energiáról beszéljünk bármely ágazatban, hogy tározós erőművet hozzunk létre Magyarországon. Ki kell mondanunk? Nagy valószínűséggel ki kell mondanunk, és kérdés, hogy ebben a zöldtárca mennyire partner, mert nagy valószínűséggel mi itt ezt fogjuk képviselni, hiszen ezek a leginkább égető kérdések, amelyekkel nekünk ezekben a dolgokban foglalkozni kell.

Ha elkezdjük a Dunának a közlekedési szempontból rendkívül fontos oldalát vizsgálni, amit Fónagy úr felvetett itt a mai hozzászólásában, akkor tényleg katasztrofális, ha végiggondoljuk, hogy elindultak Magyarországon szükséges beruházások, olyan logisztikák, logisztikai szegmensek, amelyek igénylik a vízi szállítást. Ma Magyarországon ezzel kellő komolysággal nem lehet foglalkozni. Hiába épül a csepeli szabadkikötő, hiába épülnek a búza- és az egyéb kikötők, teljesen komolytalanná válunk, hiszen leblokkoljuk egész Európának a "Dunán történő vízi közlekedését". És mindezt miért? Azért, mert valahol, valamikor született egy olyan politikai állásfoglalás, amit most mindenki tud pontosan, hogy mit jelent ennek az országnak, de senki nem meri kimondani, hogy az egy hiba, egy hibás döntés volt. Ahhoz egyéb politikai mítoszok kötődnek, de hogy a gazdaság érdeke, a magyar társadalom érdeke nem kötődik, ez nagy valószínűséggel így van, de ezt hadd ne én mondjam ki, és nem a gazdasági bizottságnak tiszte ezt kimondani, vannak, akikre ez jobban rátartozik.

Tehát úgy ítéljük meg, és illendőségből el kell mondanunk, hogy a Gazdasági Minisztérium az energiapolitikájával egy kicsit nehezebb helyzetben volt, mert abba sokkal többen szóltak bele, sokkal többen írták át az elmúlt három évben, mint a zöldtárca itt lévő anyagát, hál' istennek az övékét nem írta át senki, ők szabadon hozhatták be, ezért nem deformálódott menet közben.

Úgy ítéljük meg, hogy ez az előterjesztés véleményünk szerint alkalmas arra, hogy az általános vitában kifejtsük a véleményünket, tehát a parlament ezen a fórumon tudja tárgyalni. Nem tudom, helyettes államtitkár úr, van-e olyan, amire úgy gondolod, hogy feltétlenül kell reagálnod?

DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium): Értettem az intelmeket, elnök úr, és nem is akarnék akkor szakmailag reagálni, csupán két mondatot engedjenek meg. Fónagy képviselő úr a "sollen" kategóriára utalt, amikor németet tanultam gyerekkoromban, akkor azt mondta a tanár, hogy a "sollen" egy különleges szó, mert az erkölcsi kötelességet jelent. Tehát a zöldtárca szerepe a kormányzatnak is egyfajta zöld lelkiismerete lenne, és minden olyan muníciót, amit most kapunk, és a parlamenti vitában figyelembe fogunk venni és természetesen szeretnénk, ha ez az anyag és a későbbi teendők is konszenzuson alapulnának. Egyébként vannak olyan települések és olyan polgármesterek, akik saját helységükben, településükön már klímabarát intézkedéseket tettek, hoztak. Itt a körünkben is például Tatabánya polgármestere, Bencsik János képviselő úr, úgyhogy azt gondolom, hogy ha helyi szinten sikerül együttműködni és társadalmasítani ezt az ügyet, akkor sikeresek lehetünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazásra teszem fel. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, a törvényjavaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellene? (Nincs jelzés.) Tartózkodott? (Nincs jelzés.)

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról

Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja.

A bizottságnak előadót kell állítania. Kettő közül választhatunk: Szanyi képviselő úr és Bencsik úr. Ki az, aki elsősorban ragaszkodik ehhez? (Zaj, közbeszólások: Bencsik úr!) Akkor, aki egyetért azzal, hogy Bencsik úr a bizottsági vélemény előterjesztője, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta. Gratulálok a sikeres előterjesztéshez, azért nem szokott ez ilyen csontmentesen átmenni.

A pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló T/5010. számú törvényjavaslat

A következő napirendi pontunk a pálinkáról és a pálinka nemzeti tanácsról szóló törvényjavaslat a T/5010. számú előterjesztés alapján, amelynél Font Sándortól kezdve Bőhm Andráson át, Karsai Pétertől Pettkó András képviselő úrig tart az előterjesztők sora. Megkérdezem, hogy az előterjesztők közül ki van itt? (Császár Antal jelentkezik.) Kíván-e szóbeli kiegészítést tartani?

CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz), a napirend előterjesztője: Ha az idő megengedi...

ELNÖK: Három percnél nem hosszabbat természetesen. (Derültség.)

Császár Antal (Fidesz) szóbeli előterjesztése

CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz), a napirend előterjesztője: Nagyon röviden szeretném felvázolni. Először is köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Bizottság! Bizonyára mindenki áttekintette a T/5010. számú törvényjavaslatot, amely a pálinkáról és a pálinkatörvényről szól.

Tudni kell, hogy 2004-ben az Európai Unió elfogadta a pálinkát, mint hungarikumterméket. Eddig a pálinkára vonatkozó hatályos rendelkezések a jövedéki törvényben voltak szabályozva, a többi alkoholtermékkel együtt. A szakmai szervezetekkel közösen egyeztetve, három éve fogalmazódott meg bennünk, hogy igenis, egy pálinkatörvényt elő kell készíteni, amely szabályozza a pálinka forgalmazását, értékesítését, ellenőrzését. E célból 2007. december 6-án, az első pálinkanap alkalmából önálló indítványként Font Sándor képviselőtársammal benyújtottuk a pálinkatörvényt. December közepén az FVM akkori szakállamtitkára, Ficsor Ádám a szakmai szervezetek vezetőit és az előterjesztőket meghívta egy egyeztetésre, és javasolta, hogy ötpártiként nyújtsuk be ezt a törvényjavaslatot, mivel ez az ország érdeke is, hogy ezt a hungarikumterméket megvédjük törvényi szinten.

A szakmai területen kisebb eltérések voltak, amire felkért bennünket, hogy egyeztessünk tovább a javaslata szerint, valamint a pálinka nemzeti tanáccsal kapcsolatban voltak aggályos kérdések, és javaslata szerint próbáljuk kiszélesíteni ezt a kört, és további egyeztetéseket folytassunk a szakmai szervezetekkel.

Ígéretet kaptunk az FVM részéről is, hogy a leegyeztetett törvényjavaslatot fogják nekünk véleményezni, többszöri felszólításunkra ez nem történt meg, most a környezetvédelmi bizottság és a mezőgazdasági bizottság ülésén az FVM részéről megállapodtunk abban, hogy a végleges verzióban leülünk és továbbegyeztetünk ezzel kapcsolatban, és törvénymódosító javaslatokat fogunk ezzel kapcsolatban benyújtani.

A nemzeti tanács működését az ügyvivő testület fogja képviselni és működtetni. Tulajdonképpen nem akarok kitérni erre pontosan, ha kérdés van a bizottság részéről, szívesen válaszolok rá. A kérésem az, hogy a gazdasági bizottság támogassa ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány részéről ki van jelen. (Kiss Norbert jelentkezik.) Kérem, foglaljon helyet, legyen szíves bemutatkozni, és azt kérdezem, hogy támogatják-e a javaslatot vagy sem.

Kiss Norbert (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménye

KISS NORBERT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kiss Norbert vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jogi főosztályának vezetője. Sajnos, most jelenleg nem tudok az egész kormány nevében nyilatkozni, a minisztérium álláspontját tudom képviselni. Az egyeztetések a tárcákkal még folynak. A minisztérium álláspontja az, hogy támogatjuk a törvény ötletét, ugyanakkor látunk néhány aggályos, problémás részt a törvényjavaslat szövegében. Ezeknek a problémás kérdéseknek a megoldása érdekében minden szakmai segítséget felajánlottunk az előkészítőknek is, úgyhogy a jövőben, az elkövetkezendő napokban megpróbáljuk ezeket a vitás kérdéseket rendezni, és ebben minden segítséget megadni annak érdekében, hogy a törvény a céljait maradéktalanul el tudja érni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Emlékeztetni szeretném azokat a képviselőket - és vagyunk itt egy néhányan -, akik 2004-ben a parlamentben ültünk, és meghoztuk a pálinkáról szóló törvényt. Én soha nem hittem volna, hogy egy törvény a gyakorlati végrehajtása során, tehát amikor élővé válik egy törvény, ilyen gyorsan ilyen minőséget produkál. Ha belegondolunk abba, hogy a pálinka címszó alatt most már igazából milyen valódi termékek jelennek meg a pultokon és a társadalmi szokásokban mennyire előtérbe került a pálinka használata, ha csak a fogadásokra vagy egyebekre gondoltok, és ha ezeknek az árára gondoltok, akkor ez egy igen megbecsült termékké vált. Reményeink szerint ez az előterjesztés meg fogja állni a helyét, ahogy beleolvastam, nagyon jó definíciókat tartalmaz, tehát egységesebbé teszi az üzleti forgalmazásban megjelenő minőségi dolgokat is.

De mielőtt lezárnám, Szanyi úrnak van még észrevétele.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Egy mondat. Én is maximálisan üdvözlöm a kezdeményezést, de a tisztánlátás kedvéért azért szeretném azt is hozzátenni, hogy ennek az egész ügynek a hordereje, főleg ha ezt anyagiakban akarjuk kifejezni, akkor ez pont annyi, mint a vizitdíj. Köszönöm szépen.

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról

ELNÖK: Tehát a szakminisztérium részéről támogatva van, azokkal a korrekciós igényekkel, amelyekkel nyilván az általános vita során erre sor kerülhet. Megkérdezem a bizottságot, egyetért-e azzal, hogy az előterjesztés általános vitára menjen. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? (Nincs jelzés.) Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelzés.)

Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta.

Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nincs jelzés.) A bizottság nem kíván előadót állítani. Köszönöm szépen.

Ismereteim szerint nincs több napirendi pontunk. Köszönöm szépen a részvételt, és átadjuk a pályát az informatikai bizottságnak.

(Az ülés végének időpontja: 11 óra 40 perc)

Podolák György

a bizottság alelnöke

Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc, Lajtai Szilvia és Ipacs Tiborné