GIB-14-2008.
(GIB-96/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. április 30-án, szerdán 08.30 órakor
az Országház földszint 1-es számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
Dr. Szabó Pál miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Szatmáry Kristóf ügyrendi javaslata *
Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter kinevezés előtti meghallgatása *
1. Dr. Szabó Pál gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása [1]
3. A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5588. szám) (Általános vita)
4. A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5395. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Nem kijelölt bizottságként)
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Puch László (MSZP), a bizottság elnöke
Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Latorcai János (KDNP) Molnár Bélának (KDNP)
Dr. Józsa István (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Szántó János (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Márton Attila (Fidesz) dr. Fónagy Jánosnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Szabó Pál gazdasági és közlekedési miniszterjelölt
Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 33 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést megnyitom, a jelenléti ív szerint a bizottság éppen határozatképes. Képviselőtársaim írásban megkapták a mai ülés napirendi javaslatát. Kérdezem, van-e észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm. Szavazzunk! Ki fogadja el a napirendi ajánlást? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm.
Nagy tisztelettel köszöntöm Szabó Pál urat, a Posta jelenlegi vezérigazgatóját, akit a miniszterelnök úr május 5-ével a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élére jelölt. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Öné a szó!
Dr. Szabó Pál miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
DR. SZABÓ PÁL gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Gazdasági és informatikai bizottság! A kiosztott életrajzomhoz még annyit szeretnék hozzátenni, hogy 61 éves vagyok, gazdasági szakembernek tartom magam, nem vagyok politikai párt vagy más politikai irányultságú szervezet tagja. A kormányzati munkában az ÁPV-nél eltöltött időszak során valamilyen módon részt vettem, szoros együttműködésben végeztük azt a tevékenységet a kormánnyal. Eddig három alkalommal estem át C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon, a legutolsó idén januárban zárult le. Szabadidőmben szívesen teniszezek, az egyetemi oktatásban felkérésre rendszeresen szívesen vállalok feladatokat, illetve a postai szektor nemzetközi szakmai rendezvényein rendszeres előadóként veszek részt.
Tudatában vagyok annak, hogy kisebbségi kormány tagjaként kell végezni a tevékenységemet, így az együttműködés felkínálása nem csupán hivatali kötelezettség vagy egyfajta felkínált gesztus, hanem igenis a napi tevékenységben a párbeszéd elengedhetetlen előfeltétele lesz annak, hogy a kormányzati munkát a tárca hatékonyan végezni tudja. Erre vonatkozóan azt gondolom, hogy a jelenlegi tevékenységemben mutatott magatartásom garanciát tud adni, hiszen a Magyar Posta átalakításában számos olyan feladatot hajtottunk végre, amelynek társadalmi, politikai hatásaival számolni kellett. Az ehhez szükséges egyeztetéseket azt hiszem, hogy példamutató nyitottsággal végezte, végzi a Magyar Posta menedzsmentje. Legyen az országos hatáskörű önkormányzati szövetség, legyen az parlamenti bizottság, akár parlamenti pártok frakcióival folytatott egyeztetés vagy egy érintett önkormányzat, polgármester megkeresése.
A tavalyi évben az Európai Unió harmadik, postáról szóló irányelve, az eredeti változatban 2009-es teljes piacnyitást írt elő és a Magyar Posta azt hiszem, hogy példamutató módon élére állt annak a kezdeményezésnek mind a hazai politikai életben, mind pedig a nemzetközi szakmai közösségben, hogy ezt a 2009-es liberalizációs határidőt halasszuk el, keressünk egy, a 27 tagország számára jobban vállalható piacnyitást. Azt hiszem, hogy példás volt a parlament mindkét oldalán ülő politikai pártok európai képviselőivel való egyeztetésünk, a szakmai háttér biztosítása az ő munkájukhoz, akik végül is sikeresen képviselték a 2009-es postai szolgáltatások piacnyitásának 2013-ra történő elhalasztását.
A tárca kiemelt feladatának gondolom, hogy a közszolgáltatásokról szóló törvényt kezdeményezze megalkotni a magyar parlament számára, hiszen láthatjuk, hogy valamennyi, a közszolgáltatásban részvevő nagy állami vállalat nagyon rövid időn belül liberalizációra van ítélve. A buszközlekedésben a személyszállítás, a vasúti közlekedésben a nemzetközi személyszállítás már 2010-ben, majd 2012-ben általánosan liberalizációra kerül. A postai szolgáltatásoknál pedig, ahogy szóltam is erről, 2013 már kőbevésett időpont. Azt hiszem, hogy ma, ha ránézünk ezekre a szolgáltató társaságokra, akkor legalább két anomáliát látunk. Az egyik, nem tisztázott a megrendelő állam, a közszolgáltatásokért felelős megrendelő pozíciója, kötelezettsége, finanszírozási kötelezettsége ezeknek a közszolgáltatóknak az irányába. Következésképpen azt látjuk, hogy a Magyar Posta kivételével súlyosan veszteséges közszolgáltatókról beszélünk, ahol ilyen-olyan módszerekkel kezeljük a társaságoknál keletkezett veszteségeket. Azonban azt is látjuk, hogy a jelenlegi közszolgáltatói mechanizmusban például egy olyan alapvető elem, mint az elégséges szolgáltatások meghatározása ezekben a közszolgáltatói szektorokban nem létezik és láthatjuk, hogy amikor egy munkáltatói-munkavállalói konfliktushelyzet egy sztrájkközeli, munkaügyi vita, munkahelyi nézeteltérés közelébe jut, akkor tulajdonképpen a közszolgáltatokért felelő megrendelő állam nem igazán tud szolgáltatási biztonságot nyújtani az ország lakosainak.
Van azonban a közszolgáltatásokkkal kapcsolatban egy másik aggály, miszerint a közszolgáltatás, az állami megrendelés egyfajta biztonságot ad a társaság működéséhez és így a vagyonkezeléshez kapcsolódó szempontok hajlamosak háttérbe szorulni és hajlamosak arra, hogy a menedzsment vagy a tulajdonos állam ne tudja meghatározni azt a tudatos reformokra épülő átalakulást, amelynek oda kell vezetnie, hogy a liberalizációt követően ez a nagy állami szolgáltató csakugyan versenyképes szereplővé tudjon mellé állni a piacra érkező versenytársainak. Tehát én azt gondolom, hogy ez a feladat megkerülhetetlen és a magam részéről kiemelt feladatként fogom kezelni.
Végezetül még annyit szeretnék elmondani, hogy mint nagy munkáltató társaságok vezető menedzsere nagyon magasra értékelem a munkavállalókkal folytatott együttműködést, a munkavállalókkal kialakított párbeszéd folyamatos fenntartását. Azt hiszem, hogy a minisztérium a porfóliója alá tartozó szektorokban nagyon hasznára lehet az érintett társaságainak abban, hogy sikeresen, közösen meg tudjuk előzni a munkahelyi, munkáltató, munkavállalói konfliktusok elmélyülését akkor, ha maga az irányítással, szabályozással foglalkozó kormányzati feladat világossá teszi a céljait és ha ezek a találkozások rendszeresen, megfelelő empátiával működnek. Azt hiszem, hogy sokat javítanak majd a jelenlegi, mondjuk azt, hogy kívánni valót magával hordozó munkahelyi viszonyok javításában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő urakat illeti a szó.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Életrajzából is, de a bizottság tagjai előtt, gondolom, nem titok, hogy sokéves munkakapcsolat alapján is ismerjük egymást. Ennek alapján engedje meg, hogy előrebocsássam, hogy az ön szakmai felkészültségét, szakmai gyakorlatát semmilyen tekintetben nem vitatom.
Ön a szóbeli felvezetőjével két dolgot említett az én kérdéseim szempontjából. Az egyik: azt mondta, hogy gyakorlatilag eddig nem volt politikusi feladata, szakemberként végezte a különböző területeken a munkáját, azt mondta, hogy továbbra is a nagybetűs nagyvállalatok piaci alkalmasságát, egy vizionált piaci versenyre való alkalmasságát kívánja szolgálni. Ehhez igazodnak a kérdéseim is.
Az egyik, hogy - és ez az életrajzból is kiderül -, de tudjuk, hogy ön az elmúlt egy-két évben a MÁV igazgatóságának is tagja, tehát ismeri a MÁV-ot belülről. Utalt is rá, ha a MÁV problémái alapvetően abból adódnak, hogy a közszolgálatiságban akár a tulajdonos, akár a MÁV szerepe nem tisztázott. Az első konkrét kérdésem arra irányul, hogy miniszterként támogatja-e a közszolgálatiság fogalmi definíciójának törvényi meghatározását. Nem akarok sportszerűtlen lenni, vannak bent, erre nézve javaslatok. Ennek terjedelmét, mélységét, esetleg számítási módjának meghatározását, ugyanis a MÁV alapvető problémája abból fakad sok éve és ez az elmúlt pár évben markánsan elmélyült, hogy az állam vagy nem kötötte meg a közszolgálati szerződést vagy utólag maradványelv alapján finanszírozza a MÁV-ot. Magyarán a MÁV minden egyéb más gazdálkodási problémája mellett, tehát félreértés ne essék, nem mentegetni akarom a MÁV-ot, de látni kell, hogy az állam a közszolgáltatási teljesítményt az elmúlt években nem ismerte el a MÁV-nak, ezért állandóan deficitesen volt kénytelen dolgozni. Az egyik az, hogy magát ezt a tárcahatáskörbe tartozó, normaalkotási kezdeményezést, a közszolgálatiság fogalmi definíciójának törvényi szintjét - elsősorban a vasúttörvényben - megjeleníti-e. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg is a parlament előtt vannak egyéb ilyen fogalmi meghatározások.
A másik ugyancsak ehhez kapcsolódik, hogy a MÁV-nak ma valahol 400-500 milliárd között van az adósságszolgálata. Van-e valamilyen elképzelése arra nézve, hogy ezt hogyan lehet a maradék vasúttal kezelni? Ezzel a teherrel ön mit fog kezdeni? Melyek az elképzelések?
A másik ilyen, ugyancsak elvi kérdés, és arra kell visszautalnom, hogy ön azt mondta, hogy eddig nem volt politikus, kizárólag a szakma szabályai szerint dolgozott, az ön által helyesnek tartott szempontjai szerint dolgozott, kérdezem tehát, hogy mi az ön véleménye a magyar energiaipar és a magyar energetikai ágazatnak a társadalmi jelentőségéről. Pusztán gazdaságpolitikai, pusztán piacpolitikai tényezőnek tekinti vagy pedig azt mondja, hogy a magyar energiaipar, hasonlóan a magyar közösségi közlekedéshez, része a magyar társadalomnak? És mint olyan, nem kizárólag egy liberalizált piac vélt szabályainak kell megfelelni, hanem meg kell felelni a magyar társadalom jelenlegi és mind a kettő jellegéből adódóan elkövetkezendő évtizedekben felmerült igényeknek? Ezt azért mondom, mert hajlamosak vagyunk mindig egy globalizált piacra, meg az Európai Unióra hivatkozni, én nagyon bízom benne, hogy ezek tartós formációk lesznek, de az Európai Uniónak néhány éve vagyunk tagjai, Magyarország meg kisebb-nagyobb módosításokkal ezer éve próbálja a saját társadalmát egybe tartani. Tehát azért mondom, hogy mind az energia, mind a közlekedés lényegesen hosszabb távú kérdések.
Tehát a kérdésem, hogy az energetika kapcsán melyek az elképzelései, támogatja-e a Magyar Villamosművek szétszedését és részleges privatizálását vagy inkább egy - az egyszerűség kedvéért, szakbizottság előtt vagyunk, a kollégák jól értik, amit mondok, a jelenlegi kimondva, kimondatlanul - nemzeti holdingként működő formáció fenntartását?
Végezetül, de nem utolsó sorban, mint ahogy eddig is az ellenzék az alapvető gazdasági kérdésekben partner volt, a gazdasági bizottságban ugyan változó sikerrel, de úgy gondolom, hogy mind a két fél törekedett egy folyamatos párbeszédre, ennek a párbeszédnek a lehetőségét szeretnénk önnek is felajánlani, és amennyiben igény van rá, készséggel ebben állunk rendelkezésre éppen azért, mert az ide tartozó dolgok messze meghaladják a napi politikum jelentőségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szanyi úr kért szót.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én miniszterjelölt úrhoz két általánosnak tűnő, de valójában konkrétumokkal alátámasztott kérdést szeretnék feltenni. Az egyik kapcsolódik ahhoz a témakörhöz, amit Fónagy miniszter úr vezetett fel az imént, a MÁV kérdésköre. Több éve nézzük, hogy a MÁV pénzügyi gazdálkodása miként alakul, de elég sok aggodalom, kilábalási ötlet is, elképzelés is volt, van, lesz napirenden. Én szeretném, ha e tekintetben néhány gondolatot kaphatna a bizottság jelölt úrtól. Csak példának hozom azt, hogy a MÁV esetében a MÁV az alaptőkéjét akár többszörösen is meghaladó olyan ingatlanvagyonnal rendelkezik, nem vasúti célokat szolgáló, illetőleg a látszólag vasúti célokat szolgáló ingatlanok zöme is kiszolgálatlan és itt tényleg gazdaságfejlesztés szempontból elég régóta vannak napirenden olyan javaslatok, miszerint ezeken a területeken különböző ipari parkokat, vállalkozói övezeteket, egyebeket lehetne létesíteni. De más területeket is említhetek: egy közeli élményem volt, hogy például Kőszeg városának egyik legszebb részén évek óta teljesen kihasználatlanul van egy héthektáros gyönyörű park hatalmas épületekkel, és az enyészeten kívül más tényező ott nem mozog.
Tehát azt gondolja miniszter úr, hogy a MÁV esetében itt az ingatlanvagyonnal valamilyen algoritmus szerinti mobilizálása hozzájárulhat-e akár az adósságcsökkentéshez, akár pedig a különböző fejlesztésekhez. Itt elsősorban olyan fejlesztésekre gondolok, amelyek az utazó közönségnek a kényelmét szolgálják.
A másik kérdésem az energetika területére vezet minket. Én örömmel venném, hogy ha hallhatnánk néhány gondolatot a jelölt úrtól, hogy milyen viszonyban látja a hagyományos, illetve a megújuló energiaforrások magyarországi viszonyát, milyen irányban gondol elmozdulásokat véghez vinni. Illetve gondolja-e, hogy át kéne tekinteni azokat az anomáliákat, amelyek az egyébként rendelkezésünkre álló megújuló energiaforrások használatát gátolják. Megint csak itt konkrétan mondom, hogy például a szélerőművek tekintetében létezik egy olyan igény, hogy negyedóránkénti teljesítmény-előrejelzést adjanak, miközben élő ember nincs a földön, aki erre képes lenne. A legjobb tudományos erők is csak egyórás előrejelzést tudnak produkálni.
De folytathatnám még a sort, hogy mennyi minden probléma, anomália akadályozza a megújulók előretörését. Nekem ez a szándékom, hogy ezt az előretörést, amennyire lehet, segítsük, de kérdezem a miniszterjelölt urat, hogy miként vélekedik ezekről. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök.... Jelölt Úr! (Moraj.) Két kérdésem lenne, igen, itt mondják mellettem, hogy lehet, hogy miniszterelnök is lesz, ezt is kivárjuk természetesen. Tehát az első: ha ön a jövő héten hivatalba lép, akkor könnyen lehet, hogy pár napon belül szembetalálja magát egy olyan helyzettel a közlekedésben, hogy akár Budapesten a BKV-nál, akár országosan a MÁV-ban jelentős sztrájkokat hirdetnek meg a szakszervezetek. Ön sokat beszélt az előbb arról - érdeklődéssel hallgattam -, hogy kellően meg kell keresni ezeket a szervezeteket és kellő párbeszédet kell velük folytatni. De azt hiszem, hogy néhány napos miniszterség nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a hosszú távra is tekinthető terveket végrehajtsa. Milyen reakciókat tervez, hozzáállást egy olyan szituációra, ha egy-két héten belül egy sztrájk alakul ki akár Budapesten egy részleges, akár országosan a MÁV részéről?
Ez meglehetősen fontos, hiszen az ország élete könnyen megbénulhat az elmúlt hónapok tehetetlen tárgyalási stratégiái miatt.
A másik kérdésem nekem is az energetikára vonatkozik. Ön azt mondja, hogy eddig szakmai munkát végzett és szakmailag tekintett a dolgokra. Kérdezném, hogy továbbra is képviselni fogja-e a szakmai szempontokat, különösen az energetikában, hiszen a szakemberek szinte egységesen tiltakoznak az MVM szétszedése és privatizációja ellen. Tud-e ön ezen túl is szakmailag tekinteni az ilyen kérdésre? Tudja-e ön a szakmának ezt az egységes tiltakozását képviselni, teheti-e vagy pedig meg fogja hozni az első politikai döntését a szakmával szemben? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Molnár úrnak. Baráth Etele úr kért még szót.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Kérdésbe burkolt inkább figyelemfelhívás jellegű rövid megszólalásom lesz. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egyrészt kapcsolódnék Molnár Bélához, aki azt mondta, hogy néhány napos miniszterség milyen gondot jelenthet. Én hadd mondjam, hogy én azt gondolom, hogy a miniszterjelölt úr több hónapos, többéves miniszterségre készül, nyilván nem többnaposra. Tudom, hogy másra utalt aztán később, csak egy picit félreérthető volt, ezért szerettük volna ezt hozzátenni.
Amiben én igazán figyelmet szeretnék kérni, az az iszonyú nehézség, ami a kérdésekben és az elmondottakban is már benne feszül. Az egyik az, hogy tényleg napokon belül válsághelyzetben lévő ágazatok gondjaival, bajaival kell törődni, ami válságmenedzselésben azért a jelölt úrnak van tapasztalata, ezt pontosan tudjuk. De ugyanakkor a másik oldala a miniszterségnek az, hogy ez az a tárca, ahol bizony 20-30 éves perspektívákban kell tudni gondolkodni és azt gondolom, a sikeres miniszterségnek alapvető feladata és sikeressége záloga az, hogy ha át tudja hidalni időben és agyilag, gondolatilag, tevékenységében mindenféle szempontból ezt a nagy távolságot.
A másik az, hogy az új kormányszerkezet a gazdasági tárcában eddig meglévő egyfajta homogenitást különböző felelősségi körök alá helyezi. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon kemény koordinatív és kooperatív együttműködési magatartást kell tudni kifejteni, hiszen, ha belegondolunk abba, hogy a közlekedés, az energetika, az informatika a reálszféra szempontjából, tehát az ipar fejlődése szempontjából, a gazdaság fejlődése szempontjából, a munkahelyteremtés szempontjából egy hihetetlen nehéz reálterület, ami azt jelenti, hogy az ottani hétköznapi tevékenység gyakorlatilag meg fogja határozni hosszabb távon Magyarországon a munkaerő-gazdálkodás lényeges kérdéseit is.
Ott ül ön mellett a következő miniszterjelölt úr, aki viszont a kutatás-fejlesztésért felelős és pontosan tudjuk, hogy az informatika területétől a közlekedésen át a logisztikáig hihetetlen mértékű együttműködési kényszer van a fejlődéssel, a fejlesztési tevékenységgel. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a fajta koordinatív együttműködési tevékenység általában véve gyenge volt és visszamenőleg 16-18 évre merem mondani, tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy nagyon új és másfajta magatartást igényel majd a kormányzati munkában. Ami igazán a kérdésem, hogy milyen mértékben fognak ehhez a tárcához tartozni a következő időben az úgynevezett nagyprojektek. Tehát a közlekedésen belül a vasúthálózat, a közúthálózat fejlesztése, a logisztikai parkok fejlesztése, az EU nagy projektek irányítása most egy másik tárcánál van, de az összes szakmai felelősség ezen belül gyakorlatilag ennél a tárcánál van. Tehát ebben a témakörben önnél milyen feladatkörök és milyen felelősségi körök maradnak? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitrai úr!
DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A kérdésem lehet, hogy a Kulturális bizottságban kéne feltennem, csak mivel miniszterjelölt urat a bizottság nem hallgatja meg és én sem vagyok tagja az említett bizottságnak, ezért itt kell, hogy megkérdezzem. A kérdésem lehet, hogy nem is annyira szakmai, hanem sokkal inkább emberi és kíváncsi vagyok az őszinte válaszára. Azt szeretném megkérdezni, hogy igaz-e az a hír, hogy ön 2006-ban a Filmszemlén komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy egy bizonyos filmet ne vetítsenek le? Igaz-e ez a hír? Ha igen, akkor mi volt ez a film és milyen lépéseket tett és miért tette ezeket a lépéseket? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a "szakmai" tartalmú kérdést. Vas János úr!
DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az életrajzából tekintve az ön életét két dolog végigkísérte, az egyik a privatizáció és a válságmenedzselés. Azt szeretném kérdezni, hogy az ön személyének a kiválasztásában ezek a képességek az ön véleménye szerint szerepet játszottak-e, mert egy olyan ágazatot kapott meg, amit a privatizáció lehetősége körülleng, válságmenedzselést meg minden ágazat igényel, gondolok a MÁV-ra, MVM-re, egyéb lehetőségekre. Ha gondolja, akkor ezt a magánjellegű dolgot megoszthatná velünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót a miniszterjelölt úrnak.
DR. SZABÓ PÁL gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. Fónagy képviselő úr a maga szakmai kegyetlenségével feladta a lehető legnehezebb megoldásra váró témát, ez pedig a MÁV. Viszonylag részleteiben ismerem az elmúlt másfél év igazgatósági tagsága kapcsán a MÁV strukturális közszolgálatisággal összefüggő, illetve a liberalizációra való felkészüléshez vezető stratégiája kapcsán ezt a rendkívül bonyolult szervezetet. Utaltam a bevezetőmben arra, hogy én úgy gondolom, nagyon nincs rendben az állam közszolgáltatói szerződéses viszonya a közszolgáltatást ellátó nagy szolgáltató cégekkel. Ebből persze a MÁV nagyon-nagyon kilóg, hiszen 350 milliárdos, gyakorlatilag fedezetlen adósságállományt hurcol magával. A tavalyi évben 80 milliárdos tőkepótlással sikerült az elmúlt két év veszteségeit kezelni és a MÁV-Cargo privatizációjának is a sajátos elszámolási rendszere, módszere igazából a MÁV könyveit továbbterhelte.
Azt látnunk kell, hogy nem tudjuk megkerülni az Európai Unió integrált vasúttársaságokkal kapcsolatos véleményét, kialakult irányelveit és azt gondolom, hogy ilyen értelemben elkezdődött valami másfél éve a MÁV-nál, hiszen a holdingstruktúra kialakításában rengeteget tettünk, végeztünk, így kerülhetett sor az egyébként ma már piaci szereplőként megjelenő árufuvarozási társaság eladására is. Megítélésem szerint rendkívül kedvező feltételek mellett, hiszen ezzel sikerült egy nálunk sokkal erősebb, piaci szempontból, financiális szempontból erősebb befektetőt találni, amely egyébként meg szintén stratégiai befektetés után kutatott a térségben, hogy maga is a különböző stratégiai irányokból érkező nemzetközi árufuvarozási megrendeléseket tudja fogadni.
Nekem ebből a befektetői körből hiányzik az orosz részvétel, én azt hiszem, hogy - és persze a tőkemozgást, a társaságok átalakulásának a mozgását nem lehet követni, leírni és váratlan helyzetek adódnak, de - ha az energia exportja okán az egyre erősödő orosz gazdasághoz nem tud itt a térség vasúti, fuvarozói kapacitása csatlakozni, akkor lemarad valamiről, míg akik tudnak csatlakozni, nyertesi lesznek a saját társaságuk megújulásának.
Nagyobb baj az 530 milliárdos, jelenleg asztalon lévő MÁV beruházás csomag végrehajtásának a kérdése. Én azt hiszem, hogy finanszírozási oldalról az NFÜ-vel való együttműködésben a kormány támogatása mellett különböző európai kedvezményes hitelek felvételével el lehet indulni ezen az úton. Azonban rögtön szembesülnünk kell azzal, hogy ha vontatóállományt rendelünk, az a vontatóállomány képviseli 2008 technológiáját és akkor aláteszünk egy, az '50-es években is már elhasználódott pályavasúti lehetőséget, tehát nem tudjuk ma ebben az állapotunkban azt a technológiai előnyt élvezni, amit a korszerű eszközbeszerzésekkel megszereztünk. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség programjában kiemelt szerepet kap a pályavasút megújítása, a lassú jelek felszámolásának a programja, azonban legyünk reálisak, ez 3-4 év elteltével tudja majd mutatni a maga hatását, átmenő forgalomban, forgalomszervezésben egyaránt. Tehát én azt mondanám, hogy nem vagyok optimista és kisebb fajta csodatévő ötlet kell, hogy valakinek eszébe jusson, hogy a MÁV-nak egyszer s mindenkorra ezt a jelenlegi helyzetét kezelni tudjam. Én azt hiszem, hogy apró lépésekkel lehet eredményeket elérni, mert a másik oldalról a MÁV körül kialakult szolgáltató társaságok, ma már a holdingból kihelyezett szolgáltató társaságok arra rendezkedtek be, hogy 40-50 éves mozdonyokat javítsanak. Az még egy külön probléma, mikor megjelenik egy új beszerzés, amit - köszönjük szépen - nem kell javítani és abban a pillanatban előjönnek a MÁV-hoz fűződő szociális típusú szempontok is, hiszen a MÁV ugyan ma hirdeti magáról, hogy 32 ezer munkavállaló munkáltatója, de ha az egész vállalatcsoportot tekintjük, látszik, hogy ez közel van a 40 ezerhez és országosan jelentkező foglalkoztatási kérdéssé is nő a MÁV-val kapcsolatos tevékenység.
Én úgy látom, hogy folytatni kell a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel a megkezdett beruházásokat, a jelenlegi létező MÁV-stratégia mentén pedig folytatni kell a lassú és kis lépésekből álló korszerűsítést. Úgy látom, hogy a privatizáció a továbbiakban a MÁV esetében más üzletágak, más hozzátartozó holdingok esetében nem reális megoldás az egész porfólió működésének a javításánál, hiszen van itt most már MÁV-Trakció, egyebek és mindegyik ilyen társaságot annak a reményében hoztuk létre, hogy majd külső megbízásokat, majd tőkeemelést, majd szakmai partnereket vonzanának ezek a társaságok. Lássuk be azonban, hogy ez egy nagyon speciális piac, nagyon speciális kapacitás, amit nem igazán lehet forgatni a piacon. Természetesen azon az ágon, hogy a MÁV közszolgáltató lehet a MÁV finanszírozásából állami feladat növelést vállalni, de a közszolgálatiságnak a kérdése nyilván nem jelentheti azt, hogy bármilyen költségstruktúrát be kell fogadni azért, mert valaki természetes monopóliumként közszolgálati tevékenységet lát el. És itt kapcsolódnék Szanyi képviselő úr hozzászólásához: az ingatlanvagyon mozdítása és annak hatását, szempontját vetette fel. Igen, projekttársaságokba szervezte a MÁV ezeket a nagy értékű és a közszolgáltatáshoz nem kapcsolódó ingatlanjait. Ezzel mintegy segítve a piacot ahhoz, hogy ezek az ingatlanok más célra viszont a MÁV számára árbevétellel tudják segíteni a társaság finanszírozhatóságát. El kell, hogy mondjam, hogy lassan piacosul ezeknek a projekttársaságoknak is a működése. Én azt hiszem, hogy a jövő év hozza majd meg azt a fajta eredményt, amit a nagy ingatlan-projekttársaságokhoz fűződő szakmai elvárások jeleznek.
Az energetikáról. 2020-ig a magyar energetikai kapacitásokat legalább háromezer megawattal kell növelni, amit - azt gondolom, hogy - alapvetően a meglévő lignitvagyonra való fejlesztésekkel tudunk megoldani, de sajnálatos módon a gyors beléptetésnek továbbra is a gázüzemű erőművek fogják jelenteni a megoldását. Épp olvastam Kákosy miniszter úr decemberi meghallgatását, ahol elmondta, hogy a százdolláros kőolajár milyen kedvezőtlen hatással lesz a magyar energetikai piacra, a liberalizációs versenyt hogyan oltja ki, miután a keresleti piac továbbra is konzerválódik, én úgy látom, hogy itt a következő húsz évben legalább 50 százalékkal növekedni fog a világban a kőolaj-felhasználás iránti igény, ami a 200 dolláros kőolajárat prognosztizálja tartósan. Én híve vagyok annak, hogy Magyarországon jöjjenek létre energetikai kapacitások, a függőségünket próbáljuk meg helyi forrásokból enyhíteni. Híve vagyok az egyébként már elhatározott Paksi Atomerőmű élettartama meghosszabbításának és azt gondolom, hogy nagyon gyorsan hozzá kell látni új, atomenergiát termelő blokk nagyon szigorú nemzetközi protokollja szerinti előkészítő munkának is.
Vagyonkezelési oldalról az MVM egybentartása, szétválasztása természetesen egy rendkívül érzékeny kérdés, megint csak az állami vagyok hatékony működtetésének a kérdését veti fel. Az elosztórendszer önmagában értelmezhető, hiszen ez a mintegy 250 milliárdos könyv szerinti vagyont jelenti MAVIR éppenséggel működtethető az MVM-csoporton kívül is, de ha az energetikára, mint egy integrált rendszerre tekintünk rá, akkor - azt hiszem, hogy - egy ilyen természetes monopóliumként működő hálózat mindenképpen erősíti az MVM-csoport tevékenységét. Tudatában vagyok annak, hogy a kormány az új tulajdonosi program keretében a MAVIR tőzsdei bevezetését tervezi, következésképpen én ebben nem szeretnék állást foglalni, hiszen nem a tárca kompetenciájába tartozó kérdés. Lehet ilyet is, olyat is lépni. Nyilvánvalóan felelős elemzést követően lehet majd erről a kérdésről a végső döntést meghozni.
Molnár képviselő úr kérdésére csak megismételném azt, amit a bevezetőmben mondtam. Jelenleg és hat éve 38 ezer munkavállalót foglalkoztató Magyar Posta vezérigazgatójaként működök. Hét, különböző irányultságú szakszervezet aktív a postai munkavállalói körön belül és soha nem sajnáltam az időmet, az éjszakáimat, a sörös poharat attól, hogy igenis ott legyek a munkavállalóim között a munkavállalói szakszervezeti képviselők egyeztetésén, részt vettem, és azt kell hogy mondjam, hogy sok mindennek elébe kell és lehet menni így. De ez természetesen nem a megoldás. De a jó szándéknak mindenképpen a jele és talán az ilyen típusú egyeztetésekben a felelősség kérdését lehet a vita, az egyeztetés meg nem kerülhető axiómájává tenni. Mert el lehet szabadulni igényekben, el lehet szabadulni keménykedésekben és akkor egyszer csak a megoldásközeli helyzetet nem is látja senki. A BKV, MÁV munkavállalóinak a követelését - őszintén megmondom - újságolvasóként, tévéfogyasztóként ismerem, de a MÁV-éról nagyobb véleményem van, minden érdekem azt szolgálja, hogy ne törjön ki semmilyen, az ország életét megbénító békétlenség, és amit hivatalba lépek, első dolgaim egyike lesz, persze konzultálva a kollégáimmal, hogy hol van az a pont, ahol segíteni tudok, ahol a kormány számára kezelhető megoldásokat, lehetőségeket tudok találni.
Nyitrai képviselő úr kulturális típusú kérdésére reagálva a cenzori titulust kerülgetjük. Képviselő úr! Nagyon egyszerű a történet: hozzám betévedt egy forgatócsoport, azt mondta, hogy elnyertünk egy pályázatot, dokumentumfilmet készítünk és ezt a filmet az ön irodájában indítjuk el, mondjon nekünk általában a postáról, a posta dolgairól egy felvezetést és mi ennek a nyomába eredünk, majd visszatérünk és szépen lezárjuk, meghallgatjuk a maga kommentjeit, hogy hogy is néz ez ki. Ezeket az embereket akkor láttam utoljára. Én nagyon őszintén beszéltem arról, amit ott felvettek, egyszerűen egy ilyen instruáló szándékkal, hogy felemelték a kezüket, "mi nem tudunk semmit a postáról, de nyertünk egy kis pénzt, dolgoznánk". Helyette - nem tudom a képviselő úrnak volt-e szerencséje látni ezt a dokumentumfilmet, de szerintem ön se vette volna jó néven, hogy - ilyen előzmények után benevezik Filmszemle bemutató filmnek ezt az egyébként inkorrekt módon előállított dokumentumfilmet vagy dokumentarista opuszt. Képviselő Úr! Ez akkor történt, amikor elkezdtük a postánál a mobilposta programot. Amikor az önök frakciójánál például hiába kopogtattam, hogy hadd mondjuk el, persze leírást adtunk minden képviselő fiókjába, de jól érzékeltük, hogy nem értjük egymást. Falurombolás, stb. A politikai közbeszéd részévé vált.
Képviselő Úr! Mi tudtuk, hogy egyrészt törvényes, másrészt ez a szolgáltatás a nemzetközi postai gyakorlatban elfogadott, ismert és sokkal többet nyújt, mint a most omladozó forgalom nélküli 600 lélekszám alatti településeken nyújtott postai szolgáltatás. Ma már, képviselő úr, 950 településen látja el így a postát. Nem tudom, van-e önnek visszacsatolása olyan településről, ahol ez működik. Ha van, akkor gondolom, mindenki elégedett, hiszen a háztartásába viszi a levelet a postás. Mi, képviselő úr, hányszor ballagunk vissza a letéti küldeményért, miután végre este hazaértünk és vár az értesítő, boldogan állhatunk sorba. A vidéki postai szolgáltatásban 98 százalékos a postai küldemények kézbesítési sikeressége. Ilyen, hogy értesítő, ismeretlen.
Persze megint társadalmi érzékenység fogadta a bevezetést, hiszen egy megszokott környezetet dúlt fel ez a szolgáltatás. Ezt a filmet érdemes megnézni! Látta? (Dr. Nyitrai Zsolt: Nem láttam. Ha miniszter úr engedélyezi, akkor lehet, hogy megnézem.) Képviselő Úr! Nem vagyok a gazdája ennek a filmnek, de személyiségi jogaim vannak. Mondjuk én nem gondolom azt, hogy az egy baromi jópofa történet, hogy engem, amíg mondom a szolgáltatás tartalmát, egy dolgát végző szarvasmarha vágókép jelenít meg a hangom alatt. Tudja képviselő úr, én egy vicces pasi vagyok alapvetően, de nem ennyire. Úgyhogy fogadja el, hogy ez a válaszom. Eszem ágában nincs cenzúrázni semmit, nem is lehet, de azért a saját jogaimhoz van egy kis cenzori jogom. És nem történt más, csak ez. Én azt mondtam, hogy vagy kivágják és mutassák be a velem készült részt és utána mutassák be velem együtt. És sajnos ez volt a sztori, hogy én is ott vagyok és mögöttem vizel a tehén. (Derültség.) Köszönöm szépen. Ez már a méltóságomat keményen sérti és ez nem vicc. Mert ha viccelődnénk a szarvasmarhák anyagcseréjéről, akkor belefér, de amikor egy nagyon fontos, 950 települést érintő, 300 ezer ember számára megváltoztatott közszolgáltatásról beszélek, ez nem ide való. Nem ide való! De én csak a magam részét kértem.
Vas képviselő úrnak, privatizáció, válságmenedzselés. A tárca profiljába, portfoliójába a MÁV-on kívül nem tartozik vagyonkezelés, de azt gondolom, hogy a privatizációról vagy az egységes vagyonkezelésről szóló törvény világosan fogalmaz. Az ipari tárcánál nincsenek privatizációs jogosítványok. Esetenként lehet oda alapítói jogkörként telepíteni, ez történt egyébként a MÁV-Cargo esetébe is, de alapvetően ez mindig egyedi történet és én úgy látom, hogy egyáltalán a vagyonkezelés kérdését rendbe kell tenni. Mert most, hogy nem megosztott a kormánykoalíció, tehát nem kormánykoalíció alku tárgya, hogy mi hogy kerül felosztásra, tehát egy egységes kormányzati szemléletben el kell dönteni, hogy most a magyar nemzeti vagyonkezelő végzi teljes körben a vagyonkezelést és az ehhez kapcsolódó tulajdonosi jogosítványokat a pénzügyminiszter felügyelete mellett vagy pedig mondjuk azt, hogy kérem szépen, közszolgálatiság, 2012-2013-as liberalizációra való felkészülés, hozzunk létre a gazdasági tárca alatt egy közszolgáltatói vagyoni holdingot és a tulajdonosi jogokat telepítsük oda. Ehhez nyilvánvalóan egy nagy levegőt kell venni, hogy ilyet eldöntsünk, de most azért ez a dolog a MÁV okán erőteljesen keveredik. Erre vonatkozóan én fogok tenni javaslatokat majd a miniszterelnök úr felé, a frakció felé, de megmondom őszintén, nem érzem azt, hogy ebben a következő tevékenységemben a privatizációnak különösebben szerep jutna. Miután nincs is hozzá mandátumom.
A válságmenedzselés. Mint tudjuk, az élet tele van rosszul strukturált problémák sokaságával. Ha nem így lenne, akkor mi sem kellenénk, úgyhogy állni kell a csatát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterelnök-jelölt úr, azt gondolom... (Derültség.) Bocsánat, miniszterjelölt úr, szeretném javítani. Köszönöm szépen a választ. Azt gondolom, hogy minden olyan kérdésre válaszolt, amit a képviselő urak megfogalmaztak. Nagyon szeretném, ha most döntenénk arról, hogy javasoljuk-e önt a miniszterelnök úrnak a kinevezésre és később a szakmai vitákat részben az albizottsági fázisban, részben a szokásos meghallgatásban folytatnánk le. Mert azt a szakmai mélységet, amit ön képvisel, a képviselő urak okítására is jól fel fogjuk tudni használni.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki ért egyet azzal, hogy a miniszterelnök úr előterjesztést tegyen Szabó Pál úrra gazdasági és közlekedési miniszterként, illetve később közlekedési, energetikai és hírközlési miniszterként? (Szavazás.) Tizenöt. Ki nem ért egyet? (Szavazás.) Tizenkettő. Tartózkodás? (Szavazás.) Egy. Köszönöm szépen. Jó munkát kívánok, sok sikert.
Most Molnár Károly úr meghallgatása következik. Ügyrendiként öné a szó.
Szatmáry Kristóf ügyrendi javaslata
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy olyan jellegű ügyrendi kérdésem lenne, hogy most egy olyan meghallgatáson vagyunk túl, ahol lényegében a gazdasági és közlekedési minisztert hallgattuk meg, ami pár héten belül átalakul közlekedési, hírközlési és energetikai miniszterré. A gazdasági minisztériumot a sajtóinformációk szerint a továbbiakban Bajnai úr fogja irányítani. A különböző jogszabályok miatt az ő meghallgatása nem szükséges, ha jól vagyok informálva, de én mindenesetre javasolnám a bizottságnak, hogy ettől függetlenül tegyük fel a kérdéseinket az új gazdasági miniszternek. Tehát egy olyan ügyrendi javaslatot tennék az elnök úr felé, hogy mihamarabb adjunk lehetőséget arra, hogy Bajnai úr a terveiről, elképzeléseiről a Gazdasági bizottságot tájékoztassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom ez természetes, hiszen a munkaterület szétválásakor jelentős gazdaságpolitikai területek kerülnek Bajnai úr felügyelete alá és így az ő meghallgatásának semmi akadálya nincs. Én arra kérem a képviselő urat, hogy segítsen, hogy ez minél hamarabb megtörténhessen, és, ha az önök szavazatával segítik a miniszterek felsorolásáról szóló törvény felsorolását, akkor ez mihamarabb megtörténhet. Ha nem, akkor ez május végére várható. Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárom. Képviselő úr véleményét elfogadtuk, lesz meghallgatás a bizottságban. Molnár Károly urat tisztelettel köszöntöm. Öné a szó! De előtte bocsánat, átadnám Márfai alelnök úrnak az elnöklést.
(Az ülés vezetését Márfai Péter alelnök veszi át.)
Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter kinevezés előtti meghallgatása
DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt elnézést kérek a néhány perc késésért. Nem mentség, de ok, hogy eltévedtem és remélem, hogy ez nem egy rossz ómen a jövőre nézve.
Elsősorban annak nagyon örültem, hogy ez a feladat, ez a miniszteri feladatkör létrejött. Én, aki az egyetemeken és a tudományban 41 éve dolgozom, hiányoltam ezt. Egyszer volt példa ilyen miniszteri posztra az Antall-kormány idején, Pungor Ernő minisztersége alatt és ez akkor nagyon jól működött és azóta ez a kör, a tudomány, a kutatás-fejlesztés igényelte, hogy ez a terület egy kézbe kerüljön és a Magyarország érdekét és versenyképességét szolgáló tudásalapú társadalom így hatékonyabban tudjon működni. Azt gondolom, hogy ez a miniszterség, amely a tudománypolitikával, a kutatás-fejlesztéssel és innovációval fog foglalkozni, összeköti a ma még különböző minisztériumokhoz tartozó területeket, de a kutatás oldaláról tekintve az alapkutatást, az alkalmazott kutatást, az innovációt és ennek a hasznosítását egy kézbe teszi. Én hiszem azt, hogy ezzel sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni és eredményesebbek tudunk lenni. Hiszen én vallom azt, hogy tényleg Magyarországon nagyon sok kiművelt emberfő van.
El szoktam mondani példának, hogy én büszke vagyok arra, hogy a Műegyetemnek három Nobel-díjas tanítványa volt és sokkal több olyan, aki nem kapott Nobel-díjuat, de legalább ilyen tudósérték. Én hiszem, hogy ma is vannak ilyenek, de ezeknek az eredményeknek a hasznosításában, a felmutatásában nem vagyunk elég hatékonyak.
Ezzel a központosítással azt az ellentétet is szeretném feloldani, hogy ma az akadémia az alapkutatás és a kutatás-fejlesztés között van egy bizonyos ellentét. De azt gondolom, hogy ez csak egy látszatellentét. Hiszen úgy az akadémikusok, illetőleg az akadémiai kutatóhelyek, amelynek egy része egyetemekhez kapcsolódik, nemcsak alapkutatással foglalkoznak, hanem alapkutatás után alkalmazott kutatással is, hiszen az akadémikusok 80 százaléka egyetemeken dolgozik, és az egyetemeken elsősorban az alapkutatás mellett főleg alkalmazott kutatásként próbálunk tevékenykedni.
Amikor én a Műegyetem rektora lettem négy évvel ezelőtt, akkor én a kutató egyetemi cím helyett azt tettem szlogenné, hogy innovatív egyetem legyünk. És én hiszem azt, hogy nem elég csak a kutatás-fejlesztés első fázisát megtenni vagyis kiváló új szellemi termékeket, szabadalmakat létrehozni, ma már ezeket az innovációs láncon keresztül végig kell vinni. Ezt értem innovatív tevékenységnek és ez egy nagyon nehéz feladat, hogy azt a - egy kutató által nem annyira szépnek tekintett - munkát is végezni kell, odáig el kell jutni, hogy ebből a találmányból hasznosítható, a társadalom számára értéket teremtő termék, szolgáltatás szülessen. Az a pénz, amelyik rendelkezésre áll majd ennek a területnek, nem annyira bő, de koncentráltan, azt gondolom, hogy sokkal hatékonyabban lesz elosztható.
Én támogatom és támogatni szeretném az alapkutatást az OTKA-n keresztül, hiszen ez nagyon fontos. Én hosszú ideig az OTKA-ban dolgoztam, pályázatokat elnyertem, ilyen kutatásokat végeztem, szükség van rá és teljesen egyetértek azokkal a kutatókkal, akik az alapkutatásban azt állítják, hogy az nem egy azonnal eredményt hozó termék, de alapkutatás nélkül eredményes alkalmazott kutatás sem lehetséges. Tehát mindenképpen szükség van rá és el kell fogadni azt is, hogy egy alapkutatásnál az is eredmény, hogy ha nincs műszaki szakmai eredmény, hiszen egy alapkutatásban ez is benne van.
Tehát visszatérve arra, hogy az alapkutatás is támogatandó, nem elválasztva az alkalmazott kutatástól és a kutatás-fejlesztésre létrehozott NKTH-tól, ami az OMFB-nek az utóda, amelyik ennek az innovációs befizetésnek a pénzéről dönt, ez egy nagyon fontos szereplő és azon leszek és azon vagyok, hogy az NKTH-nál, amelyik nagy pályázatokat, projekteket finanszíroz, abszolút átlátható módon történjenek a döntések és az eredmények is nyilvánosak legyenek. Tehát annak a vádnak, amelyik időnként elhangzik, hogy olyan kutatásokra ad pályázati pénzt, amelyiknek az eredménye nagyon vitatható, egy alkalmazott kutatásnál ez nagyon komolyan vizsgálandó, én ezt teljesen átláthatóvá, tisztává szeretném tenni. Ez az út elindult, én az NKTH kutatási tanácsának a tagja vagyok két éve, tehát ismerem a változást, a fejlődést, mindenképpen segíteni szeretném, hogy ez a tevékenység tényleg ilyen legyen. Én híve vagyok annak a pályázati rendszernek, amelyik nem azt a pályáztatási elvet követi, hogy minden pályázó kapjon kis pénzt, hogy tudjon fennmaradni, egy konferenciára elutazni. Volt egy ilyen időszak, hogy Magyarországon körülbelül úgy ítélik meg, hogy van 20-25 ezer kutató, beleértve az egyetemi oktatókat is, és ha mindegyiknek a saját témáját kicsit finanszírozzuk, abból nagy eredmény kevés születik, tehát én híve vagyok annak, hogy nagy projekteket kell támogatni és nem a szakértőhöz kell a pénzt rendelni, hanem a projektekhez és a projektekhez a szakértőket kell megválasztani.
Én nemcsak most mondom ezt, hanem ugyanezt teszem a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol a tudásközpontok létrejöttével kinyitottuk a kapukat, nemcsak a tanszéki falakat bontottuk le és a kari falakat, hanem olyan projektekre hoztunk létre tudásközpontokat, ahová más egyetemeket, kutatóintézeteket és az ipar szereplőit is bevontuk. És itt a nagyon fontos momentum, mert én azt hiszem, hogy a hármas egységben, az oktatás, a kutatás és a gazdaság szereplői egyformán fontosak. A tudásközpontoknál sikerült olyan ipari partnereket találni, akik egy adott projektre forrással is beszálltak, illetőleg megoldandó problémákkal jöttek és a szellemi értékek csoportosításában sokkal hatékonyabban, sokkal nagyobb eredményt tudnak elérni.
Még egyszer mondom, talán ismert ebben a körben, hogy azért arra büszke lehetek, nem az én érdemem, a Műegyetem érdeme, hogy a Műegyetem költségvetésének ma több, mint a fele saját ilyen forrásból tevődik össze. Nincs még egy ilyen egyetem. Persze az egyetemek profiljához nem mindenkinek van meg a lehetősége, ezt én állítom, de azért 50 százalék fölött már saját kutatás-fejlesztési tevékenységből teszünk hozzá a működésünkhöz. Tehát be tudtuk vonni a nagy multinacionális cégeket, Audit, Siemenst, nem akarom mind felsorolni, biztos kihagyok egy csomót, akik tényleg nagyon jó partnerek voltak. Csak egy példát mondok, hogy például az Audival úgy indult, hogy adjak 40-50 végzett mérnököt, mert kutatófejlesztő intézetet akar létrehozni. Ugye hála a jó Istennek, hogy a mérnököket nagyon keresik és nem tudtam adni, ezért elhatároztuk, hogy egy közös kutatóintézetet hozunk létre. Tehát létezik egy ilyen, hogy az Audi és a Műegyetem egy közös kutatóintézetben tevékenykedik, az Audi fejlesztési problémáit oldja meg. Ide doktoranduszokat, graduális hallgatókat, külsőket is be tudunk vonni. Tehát ebben az irányban gondolom a tevékenykedést.
Ehhez kapcsolva mondom, hogy nagyon sokszor elhangzik, hogy Magyarországon kutatás-fejlesztésre GDP-arányosan nagyos kis százalékot használ a kormányzat. Ez a szám jóindulatú közelítéssel egy százalék. A fejlett európai országoknál ez a szám 2 százalék fölött van és ez az összeg valóban hiányzik erről a területről, de az arányokat, ha megnézzük, hogy mennyi az állami rész ehhez és mennyi a vállalati rész, itt már óriási különbség van. Mert míg a magyarországi 1 százaléknak a 70 százaléka állami forrás és csak 30 százaléka a külső vállalati forrás, ez a 2 százalékos fejlett nyugat-európai országokban pont fordítva van. 70 százalék az ipari szféra hozzájárulása ehhez a területhez, tehát én azt gondolom, hogy a kormányzati hozzájárulás mértéke elegendő, a feladat az, hogy ezeket az iparvállalatokat kell meggyőzni arról, hogy érdemes ide befektetni és erre mondtam az előbb példákat, a tudásközpontokon, a célorientált feladatok kitűzésén keresztül én hiszek benne, hogy ez a szám növelhető és így ez a terület is finanszírozás szempontjából jobb helyzetbe kerül.
A társadalom felé egy olyan píártevékenységet kell végezni, hogy a társadalom ismerje meg ezt a tevékenységet, ismerje meg ennek hasznosságát és ismerje el ezt a tevékenységet, tehát ezt én gyengének érzem. Talán megengedhető, hogy ebben a körben is elmondom, tegnap is elmondtam a másik bizottsági meghallgatáson - a példa nem pont erre a területre utal -, hogy amíg a társadalomban olyan emberek vannak, akik olyan e-maileket írnak, hogy azért lett rákos a családomban egy beteg, mert Pakson gyártják a villanyáramot. Ez egy borzasztó dolog. Ezt csak példaként mondom, hogy ez egy feladat, ezt meg kell világítani. Ez egy ténykérdés, hogy ilyen e-mail érkezett. Ebben nagyon nagy feladatunk van, hogy a kutatás-fejlesztés hasznosságát, a társadalomra való hatását a társadalommal megértessük és a társadalom részére elfogadhatóvá, sőt támogathatóvá tegyük.
Nagyon fontosnak ítélem ezen területnek a nemzetközi kapcsolatrendszerét, beágyazottságát. A legrövidebb távú feladat is itt adódik. Talán ismert ebben a körben, hogy ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztésben, a tudománypolitikában Európában elfogadottak legyünk, sőt hogy a végzett doktoranduszaink és kutatóink ne külföldre távozzanak és ott maradjanak - én támogatom, hogy utazzanak külföldre, de utána jöjjenek haza azzal az ismerettel, tudással felvértezve, amelyet ott szereznek -, tehát ehhez segítség lenne, hogy ha az ETI, az Európai Technológiai Intézet versenyében az EU úgy döntene május 30-án, hogy Magyarországra kerüljön az egyik központ. Baráth Etele úrral, amikor miniszter volt, elkezdtük ezt a munkát és ebben a Műegyetem sokat próbált segíteni, hogy elnyerjük. Most itt vagyunk a döntés küszöbén, tehát május 30-ig elég rövid az idő, hogy ebben a versenyben- ahol Bécs Pozsonnyal szövetkezve, Vroclav és Katalónia szerepel, elég kemény vetélytársak, hogy - a döntés Magyarországra jöjjön, mert ez mindenképpen előrevinné a beágyazottságunkat, a lehetőségeinket, külföldi neves professzorok meghívását. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagy siker lenne, amiért a hátralévő négy hétben meg fogok próbálni mindent megtenni.
A másik ilyen nemzetközi projekt a Neutron kutatási projekt Debrecenbe való telepítése, amelyiknek picit kisebbek az esélyei sajnos, de ugyanilyen fontos lenne, hiszen ott egy olyan kutatási egység jönne létre, amelyik valóban nemzetközi lenne. Hihetetlen fejlődést indikálna. Ott is meg fogok próbálni segíteni az összes kapcsolatrendszer, illetve a tudományos háttér támogatásával. A kutatás-fejlesztés és innováció nemcsak műszaki területre szükséges. Tehát én ugyan mérnökember vagyok, de nagyon jól tudom azt, hogy még a mérnököknél is nagyon sok vád ért akkor, amikor a mérnökképzésben rektorként én kötelezővé tettem, hogy a mérnöki tantervekbe a gazdasági, jogi ismereteket kötelezően be kell tenni, mert én azt hiszem, hogy egy mai mérnök ezen ismeretek nélkül nem tudja jól a tudását eladni, hasznosítani. Tehát ugyanebből a gondolatból kiindulva én úgy gondolom, hogy a kutatás-fejlesztésben fontosnak ítélem a társadalmi mozgások kutatását, tehát én azt gondolom, hogy ezeknek az eredményeknek a beágyazottsága a társadalomba egy ugyanilyen irányú fejlesztést igényel. A kettő egymásra kell, hogy hasson és azt gondolom, hogy így tudja csak a társadalom érdekeit szolgálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vas képviselő úr!
DR. VAS JÁNOS (MDF): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Úgy gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, mert szerintem a kormány az ön személyével szeretné demonstrálni a szakértői kormányt, ami egy tárca nélküli miniszteri posztra lett elég. Az összes többi miniszterjelölt inkább pártkatona, mint ön, ha ezt nem veszi tőlem sértésnek. Tehát ön egy szakember, aki egy személyben próbál olyan feladatokat megvalósítani, amik egy jelentősen nagyobb apparátust, anyagi forrást igényelnek, mint amit - feltételezem - önnek fognak adni. Szeretném megkérdezni, hogy ön elképzelhetőnek tartja-e, hogy mindazokat az elképzeléseket, amelyeket ön felvázolt, meg tudja-e valósítani. Mennyi lesz a mozgástere, hogy ezeket az elképzeléseket a holtpontról ki tudja mozdítani, meg tudja valósítani? Köszönöm szépen.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy elég sokan ülünk itt, akik számára az innováció kérdésköre minden patetikus felhang nélkül Magyarország sorskérdéseinek egyike. Igazából csak jelezni szeretném miniszterjelölt úrnak - lévén, hogy ebben a bizottságban többen vannak, akik tudományos tevékenységet is folytatnak a politika mellett -, hogy nagyon erősen számíthat ennek a bizottságnak a segítségére. A másik pedig az, hogy minthogy ön tárca nélküli miniszter, ezeregy korláttal is rendelkezik, viszont van egy nagyon érdekes jogosítványa, amiben, úgy gondolom, hogy különösen segítségére tudnánk lenni miniszter úrnak, ez pedig a javaslattétel. Én csak annyit szerettem volna jelezni, hogy miniszter úr bátran vegye igénybe ennek a bizottságnak a politikai segítő kapacitásait, úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb előrelépéseket lehet tenni, mint nélküle. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koszorús úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Csak két rövid kérdés: egyetértek Vas János úrral, hogy amik elhangzottak, ezek mind szépek és jók, de amikor, gondolom miniszterelnök úrral leült egyeztetni az elmúlt hetekben, akkor vajon megkérdezte-e a miniszterelnök urat, hogy miből fogja tudni megvalósítani ezeket az elképzeléseket, tehát konkrétan milyen forrásokból fog tudni gazdálkodni a tárca nélküli miniszterjelölt úr.
Illetve a másik kérdésem, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy önnek most egyre nagyobb hatása van a tudományos világra, az oktatásra is, és köztudott, hogy ön éppen a tandíj bevezetése ellen kardoskodott, most hogy a népszavazás keretein belül... (Közbeszólások: Fordítva!) ja, bocsánat, kétszer igen, tehát a tandíj bevezetése mellett kardoskodott, a kérdésem az, hogy népszavazás ... (Moraj.) folytathatom elnök úr? Köszönöm szépen. Tehát a kérdés az, hogy mennyiben változik ez, illetve mennyire áll ki még a régi álláspontja mellett. Tehát miből fogja megvalósítani azokat az elképzeléseket, amiket itt elmondott, illetve a tandíjjal kapcsolatosan fog-e változni valami? Köszönöm a lehetőséget.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Rektor úr, ön egy nagyon nehéz helyzetben veszi át ezt a posztot, hiszen közismert, hogy a magyar reálértelmiség szerepe az elmúlt években visszaszorult és sajnos a magyar szakmákban is a reálszakmák iránti érdeklődés, igény a korábbihoz képest jelentősen visszaszorult. Úgy gondolom, hogy ezen a területen is komoly teendők vannak. A konkrét kérdésem azonban arra irányul, hogy ön egyébként teljes joggal és nem ezek jelentőségét vitatva kérdem, a magas tudományok irányába ment el vagy erről tartott itt egy tájékoztatót, ugyanakkor a magyar gazdaság és a magyar foglalkoztatás gerincét igazából az a több, mint 600 ezer kis- és középvállalkozás adja, amelyek számára ugyancsak nagyon fontos a saját tevékenységi szintjükön az innováció, a műszaki fejlesztés. Van-e arra nézve valamilyen elképzelése - ismétlem: nem vitatva az egyetemi kutatóintézeti szintű, a nemzetközi kapcsolatok szintjén az alapkutatások terén meglévő feladatokat -, hogyan képzeli el rektor úr a Magyarországon gyakorlatilag hárommillió munkahelyet jelentő ágazat műszaki színvonalának, versenyképességének, innovációs levegőhöz jutásának az elősegítését. Köszönöm szépen.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Rektor Úr! Folytatnám azt, amit Fónagy képviselő úr is mondott. Van egy másik nagy koncepciója ennek az országnak. Az elmúlt időszakban elég sok európai pénzzel próbáltuk támogatni az úgynevezett pólus-koncepciót, aminek az a lényege, hogy a gazdasági, a társadalmi és az önkormányzati és a csúcsán a kutatás-fejlesztési erők egyesüljenek, egy jó együttműködés, kooperatív rendszer alakuljon ki és ez kétségtelenül ott lehetséges, ahol a kutatás-fejlesztés - és most kapcsolódok ahhoz, amit Fónagy úr mondott - nem egyszerűen csak egyetemi zárt körökben, hanem ezekben a pólusokban a mikro-, kis- és középvállalkozások erejévé válik. Fel kéne vállalni ennek a koordinációját, az elmúlt időszakban ez egy kissé visszaszorult, mint koncepció és ebben egyébként az ön tapasztalata nagymértékben segíthetne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szatmáry Kristóf úr következik.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. Baráth képviselőtársam megelőzött, mert szintén erre akartam rákérdezni, hogy picit hiányoltam legalábbis nevesítve miniszterjelölt úr beszámolójából a pólus programokat. Bár szó volt az innovációról és a reálgazdaság összekapcsolásáról, de valóban, ha forrásokról beszélünk ma, akkor egyetlen forrás erre a területre, ami nem közvetlenül költségvetési, azok az uniós pénzek, és sajnos azt kell megerősítenem, amit ugyancsak Baráth képviselő úr mondott, hogy igen nagy lemaradás látszik az eredeti tervekhez képest a pólus programok előrehaladtában. Itt egy hármas pilléren nyugvó rendszerben, főleg, ami a legfontosabb lenne, a reálgazdaság beemelése látszik nagyon nehéznek. És erről az Új Magyarország fejlesztési terv eseti bizottságban többször tárgyaltunk, hogy itt komoly lemaradás van. Ez tárcaközi téma, de ettől függetlenül az egyik legfontosabb kérdése lehet a területnek. Köszönöm.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt hiszem, hogy a munkája kezdete egybe fog esni azzal, hogy az akadémia élén most rövidesen személyi változás következik be. Az is közismert, hogy a potenciális jelöltek elég karakterisztikus különbséget képviselnek, de azt gondolom, hogy bármelyikükre is esik a választás, a magyar tudomány vezetése nem fog rossz kezekbe kerülni. Viszont jelölt úrra várna egy viszonylag egyszerűnek tűnő, de mégis elég komplikált diplomáciai feladat: a koalíciós kormány annak idején elég otromba módon megsértette a Magyar Tudományos Akadémiát, ez közismert és ahhoz, hogy eredményesen tudjon együttműködni, azt hiszem, ezzel az új akadémiai vezetéssel minél előbb ezt a helyzetet célszerű rendezni annál is inkább, mert ennek a helyzetnek a rendezése jelentheti azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának a szellemi tőke potenciálja miniszterjelölt úr koncepcionális munkája mögé tud állni teljes kapacitásával. Úgyhogy javaslom, hogy ez történjen meg.
Egyébként azt a rossz tapasztalatot azért el szeretném mondani, hogy nagyon kevés olyan törekvéssel találkoztam 2002 óta a parlamenti munkában való részvétel során, hogy bármikor is markánsan felmerült volna annak az igénye, hogy az akadémiának a véleménye kifejezésre jusson olyan kérdésekben például, mint az energiapolitika. Ennek a társadalmi elfogadtatásában nem lehet közömbös, hogy az akadémia milyen álláspontot fog elfoglalni. Azt hiszem, hogy ezt célszerű lesz igénybe venni.
A másik dolog, ez a bizonyos tudásalapú társadalom, meg az innovatív szemléletmód, ez durván egy negyedszázados törekvés a magyar gazdaságpolitikában, és ahogy Fónagy képviselő úr erre már célzott, nem sok sikerrel valósult meg. Tehát azt hiszem, hogy ha ki lehetne alakítani a Gazdasági bizottsággal egy olyan szoros együttműködést, hogy az a lánc, ami elindul a kutatás-fejlesztésnél és különböző fázisokon keresztül eljut egészen az ipari parkokig, ahol realizálhatók ezek a kutatás-fejlesztési eredmények, úgyis mint szellemi tőke és munkahelyteremtés, akkor az ön posztja egy olyan lyukat tud betölteni a kormányzati munkában, ami eddig nagyon hiányzott. És ezzel összefüggésben csak azt szeretném mondani, hogy célszerű lenne az interdiszciplináris jellegű témákra jobban fókuszálni. Például részben munkahelyteremtést jelenthet az iparban, részben innovációs feladat betöltését jelentheti az ipar. Csak egy példát mondok, hogy ha mondjuk az egészségügy és az ipar és a kutatás-fejlesztés között egy szoros kapcsolat alakul ki, hiszen ma már olyan orvosi műszerek jelennek meg a piacon, és úgy, ahogy annak idején sikerült az együttműködés keretében megvalósítani a nukleáris mérnökképzés az egyetemen, ugyanígy remélhetőleg sikerül majd megvalósítani például az orvosfizikus-mérnök képzést is. Tehát a kezében ezzel egy olyan új munkahelyteremtő, de ugyanakkor szellemi tőkét hasznosító működési terület nyílik meg, amit részben javaslok használni, részben pedig mondom, a bizottság ehhez minden támogatást meg fog adni. Egyébként arra nagyon büszke vagyok, hogy személyét jelölte a miniszterelnök úr erre a posztra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Utolsóként Molnár Béla képviselő úr kért szót.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön is rögzítette, hogy a K+F-re fordított összegek rendkívül alacsonyak az országban és hátul kullogunk Európában. Ön ugyan azt mondja, hogy az állam megfelelő részt ad ehhez, csak a gazdasági élet ad keveset, de az összehasonlítási alapban, Nyugat-Európában más szinten áll a GDP és az egész K+F téma. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy Magyarország fel tudjon zárkózni érdemben a nyugat-európai országokhoz, sokkal inkább a távol-keleti országok, a "kistigrisek" fejlődését kéne alapul venni, ahol sokkalta több pénzt tette bele éveken keresztül az állam azért, hogy legyenek olyan gazdasági vállalkozások, amelyek alkalmasak lesznek megfelelően kiegészíteni az állami részt.
Bizonyos szempontból kínos, hogy nem tud a magyar képzés egy tanszéket biztosítani és egy multinak kell fenntartani, ha megengedi, én ezt az oldalát nézem. Tehát az igazi magyar gazdasági szereplők egyszerűen nincsenek jelen ahhoz, hogy megfelelő összeget hozzátegyenek. És itt szeretném megkérdezni, hogy ezt nézve ön felismeri-e azt, hogy a maradék magyar nagy gazdasági szereplők mennyire fontosak ebben a kérdésben. Gondolok itt a MOL-ra és az MVM-re. Azt is láttuk, amikor a MOL-t megpróbálta az ÖMV felvásárolni, ha kivonja innen a MOL-t az ÖMV mint új tulajdonos, akkor a K+F-ből is rengeteg pénzt von ki. Felmerül-e önben az a kérdés, hogy ha az MVM-et felszeletelik, eladják, esetlegesen új tulajdonosok kiviszik ezeket a részeket az országból, milyen veszteséggel fog ez az ön tárcáját illetően jelentkezni? Mert azt gondolom, hogy a tudomány - ön mondta ki, hogy - összefügg a gazdasággal, ha összefügg, akkor önnek érdekében kell, hogy álljon, hogy a magyar gazdasági szereplők megmaradjanak magyarnak és erősnek. Van-e lobbiereje önnek ehhez, hogy megfelelő pénzt ezekből a vállalatokból kiszedjen és a megmaradásukat erősítse? Ne haragudjon, ez egy kicsit önre akasztott kabát, de igen, ahhoz, hogy eredményesen működjön, azt gondolom, hogy ezt önnek fel kell vállalnia.
A második: ön is szólt a magyar szakemberek kiáramlásáról. Természetes, hogy kiáramlanak a szakemberek, hogy ha nincs egzisztenciálisan megoldva a létük ebben az országban, ha egy megfelelő életpályamodellt nem tud biztosítani nekik a magyar állam. Ha ön felismeri, ahogy láttam, felismeri a szakemberek kiáramlásának a veszélyeit, problémáját, hiszen kiürül az ország, van-e önnek valamilyen koncepciója arra, hogy akár az orvosok, az informatikusok, akár bármely más szakmában a Magyarországon a magyar állam pénzén kiképzett szakemberek ne Németországban, Amerikában és bárhol máshol termeljék meg annak az országnak a GDP-jét, mit fog tudni tenni azért, hogy visszajöjjenek és megfelelő életpályamodelljük legyen ebben az országban? Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Puch László elnök veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr, öné a szó.
DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Vannak azonos kérdések, ezekre próbálok összevontan válaszolni. Több képviselő úr kérdezte, hogy milyen lehetőségeim lesznek. Az idei évben egy adott költségvetéssel működik a kormány, miniszterelnök úr azt ígérte, hogy azoknak a részterületeknek, amelyek ma a különböző minisztériumoknál vannak, a fedezete átkerül hozzám. Ez nem sok, ezzel egyetértek, Hiller miniszter úrral épp tegnap beszéltem erről, a teljes tudománypolitika kerül át onnan a büdzséjével együtt. A GKM-ből átkerül az NKTH a teljes forrásával, illetőleg még a tárcáknál meglévő kutatás-fejlesztési apróbb tevékenységek lesznek - hogy úgy mondjam, most ez egy rossz szó, de - "összelapátolva". Én merem remélni, hogy ez csak az idénre vonatkozik így, mert egy meglévő pénzből kell gazdálkodni, és bízom benne, hogy ez jövő évben vagy a távolabbi időben ez megkapja a megfelelő támogatást, persze a lehetőségekhez mérten. Ezért én küzdeni fogok. Most az idén a lehetőség ennyi, ebből fogom próbálni elindítani ezt a munkát és megoldani.
Nagyon köszönöm a javaslatokat és azokat a felajánlásokat, hogy a bizottságra támaszkodhatok. Élni fogok ezzel a lehetőséggel, hiszen itt a javaslattétel és a döntés-előkészítés során szükség lesz a képviselők javaslatára.
Elhangzott, hogy a tandíj fő támogatója vagyok, ez tegnap is elhangzott, de utána lehet nézni, én a tandíjat soha nem támogattam és ma sem támogatom. Nem a tandíjat, én a részhozzájárulást támogattam, az nem tandíj. Ez nem szójáték, ennek tartalma van. A Műegyetemen egy hallgatóért 1.200.000 forintot fizetünk ki, és 105 ezer forint lett volna a hozzájárulás. Nem hiszem, hogy ez tandíjnak nevezhető. Ha az 1.200.000 forintot kértük volna, akkor annak nevezném, de nem ez benne a lényeg. Én a részhozzájárulást azért támogattam és az egész rektori konferencia egységesen, mert a minőségi felsőoktatás feltétele az, hogy a teljesítményhez mérten kelljen hozzájárulni egy hallgatónak és ne bebetonozva. A költségtérítéses és államilag támogatott hallgatói különbségről, mint lépcsős függvényről lehet beszélni, ez az, hogy nulla vagy hatszázezer vagy egymillió forint, az orvosin körülbelül egymillió forint, ez abszolút igazságtalan. Mi a hallgatók kezébe gondoljuk tenni a Marshall-botot, hogy tudja azt, hogy az évvégén megmérik a teljesítményét, és a teljesítményéhez mérten kell hozzájárulni a költségekhez. Én ezt támogatom, hogy a minőségi felsőoktatás ezen eleme, hogy a hallgató és a tanulásban az érdekeltségi rendszer legyen megteremtve, ezért támogatom ezt. Ugyanakkor azt is kimondtuk és le is írtuk, hogy a minőségi felsőoktatás másik odalát is vizsgálni kell, az oktatói követelmények, teljesítmények ellenőrzését, szankcionálását vagy jutalmazását. Ez sincs megoldva. Mindkét oldalt meg kell tenni.
A harmadik oldal, hogy a felsőoktatásban az egyetemek, főiskolák szolgáltatnak, a szolgáltatás minőségét két tényező befolyásolja: kik szolgáltatnak és milyen infrastruktúrában. És a hallgatónak, aki igénybe veszi ezt a szolgáltatást, a teljesítményét szeretnénk figyelembe venni. Tehát én nem a tandíjat támogattam, hanem a minőségi és igazságos rendszer kialakítását. Erről ennyit mondanék.
Elnézést kérek, Fónagy képviselő úr jelezte és tényleg igaza van, hogy nem említette a kisvállalkozások, vállalkozások ügyét, pedig az előre átgondolt anyagomban benne van. Teljesen egyetértek, hogy itt nemcsak az akadémia szintű, az egyetemi szintű, hanem a gazdaság szempontjából rendkívül fontos kis- és középvállalkozások ilyen irányú tevékenységét is támogatni kell. Az NKTH-n keresztül ilyen programokat hirdettünk, ilyenekre szükségünk van és ezeket én továbbra is támogatni szeretném. Azt mindig elismerem, hogy be kell vonni a szakembereket, tehát nagyon fontos, hogy ezek a kis- és középvállalkozások támogatva legyenek, ezt az NKTH-n keresztül továbbra is támogatom és szeretném megoldani és összehozni a partnereket.
Gyakorlatilag, hogy most a műszaki értelmiség leértékelődött vagy nem, erre azt tudom mondani, hogy a mérnökök iránti nyolc éve volt a mélyponton, azóta óriási igény van rá, ez jelentkezett már a hallgatói felvételeknél is. Azt gondolom, hogy ez lassan megfordul és ez nagyon fontos az értékteremtés szempontjából, hogy a társadalom ezen szakembereknek elismerje a tevékenységét.
A póluskoncepciót támogatom, támogatni kell, ez egy kitörési pont és a nemzetközi kapcsolatoknál nem említettem, hogy nagyon fontos feladatnak tekintem az EU-s pénzek erre a területre való bevonását. Nagyon sürgős azonnali feladat például ebben a tekintetben, hogy egy csomó olyan bürokratikus akadály van számviteli és mindenféle törvények miatt, hogy ma 15 milliárd forintot nem fizetett ki a MAG Zrt. az NKTH-hoz tartozóan, mert a törvények szerint olyan elszámolási probléma van egy pályázatnál, ami miatt az összes többinél nem fizeti ki. A Műegyetem példáját mondom, ott körülbelül van 300 ilyen projekt és ha egynél van egy probléma, akkor a 300-at nem fizetik ki. Ez nonszensz, ezeket meg kell akadályozni, mert hátráltatja a munkát. A Műegyetemnél én megelőlegezem ezt a pénzt, hogy folytatni tudják, de már másfélmilliárd forint hozzájárulást adok, hogy ezt a problémát feloldjam és a munka befejeződhessen. Tehát én azt mondom, hogy ebben mindenképpen szabálymódosítást fogok kezdeményezni, hogy ezek az akadályok elháruljanak. Tehát a pólusprogramok rendkívül fontosak, az EU-s pénzek ebbe a szférába való behozatala rendkívül fontos, én köszönöm, hogy erre felhívták a figyelmemet. Én ismerem jól a pólusprogramokat, hiszen a fővárosiban a Műegyetemnek fontos szerepe lenne.
Kapolyi képviselő úr felhívta a figyelmemet, de tudja, hogy tudtam, hogy 6-án új elnöke lesz az akadémiának. Mind a három jelöltet nagyon régóta ismerem, úgyhogy ilyen szempontból a személyes kapcsolatban nem lesz akadálya. A tisztemnél fogva én az akadémia elnökségében már három éve ott ülök és tudom az elnökség munkáját, meghallgatják a véleményemet, tehát ilyen szempontból nagyon jó a viszonyom és egyetértek vele, hogy ezt a meglévő különbséget vagy félreértést, ami az akadémia és a kormányzat között van, ezt rendbe kell tenni. Az akadémiai törvényt elő kell készíteni, ez most félre van téve, én mindenképpen partnert szeretnék az akadémiában és nem egy ellenlábast vagy nem tudom, mit. Hiszen nagyon fontos ez a szellemi potenciál együttesen. Ugyanazok az emberek ülnek 80 százalékban az akadémiában, mint az egyetemen és egész mást mondanak az akadémián, mint az egyetemen. Ez nekem furcsa volt, de ezt tapasztaltam.
Az interdiszciplináris kutatások jelentősége. Teljesen igaza van képviselő úrnak. Erre csak egy példát mondok, a műegyetemit, hiszen azt ismerem a legjobban. Ott az egészségügyi mérnökképzés ugyanezt célozza, hiszen ma már tényleg olyan bonyolult orvosdiagnosztikai eljárások és műszerek szerepelnek, most nem akarom bántani az orvosokat, de nem értik. Miért kéne érteniük? Tehát ez a képzés azt célozza, hogy orvosok és mérnökök továbbképzéseként egymásnak jobban szót értő partnerei legyenek és ez most már egy akkreditált mesterképzés, amelyik pont ezt célozza. És nagyon jó ötlet az orvosfizikus képzés is, köszönöm szépen ezt a javaslatot.
Molnár képviselő úrral egyetértek, hogy a távol-keleti országokat kéne példának tekinteni. Jól ismerem a távol-keleti, japán, dél-koreai, vietnámi, kínai tevékenységet már posztomnál fogva is, de a lehetőségek mások. Igaz, nem hangsúlyoztam, és talán rosszul lehetett érteni, hogy a kormányzat hozzájárulását nem kéne növelni, persze, hogy növelni kéne, és ezért fogok tenni, de a másik oldal jobban le van maradva és látok ott kitörési lehetőséget, hogy a vállalatok ebben komolyabb szereplők legyenek. De én mindig azt szoktam mondani, hogy az egyetemen is mi komolyan vesszük kétévente az oktatók és a tanszékvezetők ellenőrzését. És amikor a gépészkar dékánja voltam hét évig, akkor az egyik tanszékvezető ellenőrzésekor kiderült, hogy két év alatt egyetlen egy pályázatot nemhogy nem nyertek el, nem is írtak. És várták a sült galambot. Én azt mondtam, hogy legalább írjatok pályázatot. Az egy dolog, hogy nem nyertek, az sem szép, olyan 30-40 százalékos sikeresség azért szokott lenni, de azt írtam feltételként, hogy kétévente van ellenőrzés és ha ez nem változik meg, nem fogom tanszékvezetőnek javasolni. Le is váltottam. Tehát ez azt jelenti, hogy muszáj ezt a tevékenységet végezni és ezért időt kell áldozni, az ipari vállalatok vezetőivel le kell ülni, meg kell hívni, meg kell mutatni, hogy mi alkalmasak vagyunk ennek a kutatási feladatnak az elvégzésére. Azt gondolom, hogy ez nem időpazarlás, ez egy jó befektetés és így lehet csak a személyes kapcsolatokkal előrébb jutni. Ebben a miniszternek is szerepe kell legyen egy adott székben.
A MOL és az MVM nagyon támogatja a kutatásfejlesztést. Nemcsak a Műegyetemét. A MOL kifejezetten több egyetemet évi rendszeres módon támogat, de ez nem egyszerű szponzorálás, hanem a kutatás-fejlesztési tevékenységében projektekre szerződik ezekkel a felekkel. Ezek a cégek továbbra is ilyen szempontból jók, de lehet, hogy még ezen is lehet javítani. Én személyesen mind a MOL, mind az MVM vezetésével nagyon jó kapcsolatban vagyok és a Műegyetemet szerencsére mindegyik elég jól támogatja. Én gondolom, hogy hasznos tevékenységet végzünk nekik, mert különben nem folytatnák.
Még egy kérdés volt, a tudósok kiáramlása kérdés. Ezt említettem, itt erre elkezdtünk egy koncepciót, hogy megpróbálunk az NKTH-n olyan forrásokat félretenni, hogy külföldi neves szakembereket ide meghívunk félévre, egy évre a kutatásának a végzésére és a fiatal kutatókat, meg az infrastruktúrát mi adjuk alá. Tehát ne a fiatalok menjenek ki, hanem egy nagyon neves tudós jöjjön ide. Itt teremtse meg ezt a kutatási iskolát, adja át a tapasztalatot, hátha ez egy picit segít. De azt gondolom, hogy ha valóban a kutatók egzisztenciáját sikerül egy megfelelő szintre hozni, akkor vissza fognak jönni. De itt mindig el szoktam mondani, hogy nekem volt egy vietnám aspiránsom, ő itt maradt Magyarországon, megvédte a kandidátusiját, volt egy kolozsvári aspiránsom, ő is itt maradt. Azt gondolom, hogy a fiatal magyar szakembereknek a külföldi tapasztalat után meg kell teremteni, hogy itthon folytathassák a munkát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a válaszokat megkaptuk. Megértette azt, hogy a meglévő erőforrások hatékonyabb felhasználása és a regionális célok kitűzése egy fontos feladat. Kérdezem, hogy ki támogatja az ő jelölését. (Szavazás.) Tizenhat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Négy. Tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc. Köszönöm szépen. Jó munkát kívánunk önnek.
A következő javaslat érkezett hozzám: a következő két napirendi pont elhalasztását javasolják a következő ülésre. Kérdezem, hogy egyetért-e ezzel a bizottság. (Szavazás.) Igen, egyetért.
Mielőtt berekesztem az ülést, szeretném megköszönni nektek az elmúlt években végzett munkát, az együttgondolkodást és ha bárkit bármikor megsértettem, attól most bocsánatot kérek, soha nem volt szándékom. Mindig úgy gondoltam, hogy demokratikusan megpróbáltam mindenki véleményét, ha nem is nagy türelemmel, de meghallgatni. Remélem, hogy együttműködésben lesz még részünk. Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok! (Taps.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 47 perc)
Puch László
a bizottság elnöke
Márfai Péter
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia