GIB-15/2008.
(GIB-97/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. május 7-én, szerdán, 10 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/5588. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) válasza *
További észrevételek *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló J/5493. számú jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (Általános vita) *
Dr. Kovács Árpádnak, az ÁSZ elnökének tájékoztatója *
Hozzászólások *
Dr. Kovács Árpádnak, az ÁSZ elnökének válasza *
Szavazás a J/5493. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Szavazás a H/5678. számú országgyűlési határozati javaslatról *
A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5394. szám); módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként *
Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám); kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként *
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területfejlesztési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5589. szám); általános vita *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám); általános vita *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5591. szám); általános vita *
Dr. Juhász Edit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló T/5311. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
1. A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5588. szám)
(Általános vita)
2. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5589. szám)
(Általános vita)
3. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám)
(Általános vita)
4. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5591. szám)
(Általános vita)
5. a) Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés (J/5493. szám)
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/5678. szám)
(A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
6. A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5394. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
7. Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5311. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
8. A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5395. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Nem kijelölt bizottságként)
9. Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
10. Egyebek
Elnököl: Márfai Péter alelnök (MSZP)
Józsa István alelnök (MSZP)
Dr. Latorcai János alelnök (KDNP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Podolák György (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) Horváth Csabának (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Gazda László (MSZP) dr. Baráth Etelének (MSZP) távozása után
Bencsik János (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Koszorús László (Fidesz) dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Tolnay Tibor elnök (Építési Vállalkozók Országos Szövetsége)
Eltér István elnök (Magyar Építész Kamara)
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék)
Dr. Tompai Géza főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bots Dénes főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Magyar Mária osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Kassai Ferenc elnök (Magyar Mérnöki Kamara)
Dr. Pálfalvy Hilda parlamenti titkár (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Gáts Andrea jogi szakértő (Magyar Építész Kamara)
Dr. Gerzanics Annamária főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Sörös Balázs (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Gálvölgyi Rita (Fővárosi Önkormányzat)
Béky Edina (Fővárosi Önkormányzat)
Dr. Sali Emil közműtervezési igazgató (Főmterv TT Zrt.)
Mangel János irodavezető (Főmterv TT Zrt.)
Szalay Gábor szakértő (SZDSZ-frakció)
Dr. Nyárádi Gabriella fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Pethő Tünde Gabriella (Országgyűlés Hivatala)
Dr. Lóránt Zoltán főigazgató (Állami Számvevőszék)
Belovai Sándorné főtanácsos (Állami Számvevőszék)
Horváth Sándor főcsoportfőnök (Állami Számvevőszék)
Dr. Csapodi Pál főtitkár (Állami Számvevőszék)
Németh Gábor számviteli igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Kardos Győző (Ekoland Szövetség)
Sárkány Rita fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Wágner György (Miniszterelnöki Hivatal)
Fegyverneky Sándor országos főépítész (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Bódi Csaba (MT)
Dr. Horváth Erika számvevő (Állami Számvevőszék)
Dr. Kuti Anna főtanácsos (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 11 perc)
MÁRFAI PÉTER (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm képviselőtársaimat és meghívott vendégeinket. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Kovács Árpád elnök úr a költségvetési bizottság ülésén vesz részt, ezért az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentést akkor tárgyaljuk meg, amikor elnök úr megérkezik.
A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításáról szóló napirendet ismételten elhalasztjuk, mert a házbizottságon jelezték, hogy ezt a törvénymódosítást a Ház egyelőre nem tartja napirenden.
Ki fogadja el az ilyenformán átalakított napirendet? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/5588. számú törvényjavaslat (Általános vita)
1. napirendi pontunk a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/5588. számú törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm Szaló Péter szakállamtitkár urat és Magyar Mária osztályvezető asszonyt.
Megadom a szót szakállamtitkár úrnak.
Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy nagy csomag része. A gyorsítási csomag első része már elfogadásra került. Ez a második csomag, amely alapvetően az Új Magyarország fejlesztési terv megvalósítását szolgálja, de számos olyan intézkedést is tartalmaz, ami minden más beruházás számára jobb feltételeket biztosít, lehetővé teszi azok gyorsabb és hatékonyabb megvalósítását. Ez a csomag a korábbi nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósítását elősegítő törvény módosítására vonatkozik, kiterjed a kamarai törvény, a tervező, szakértő építészek és mérnökök szakmai kamarájáról szóló törvény módosítására, az illetéktörvényre, a társulási törvényre, a kereskedelmi törvényre és a hulladékgazdálkodási törvényre. A beruházás-megvalósítási folyamatot elemeire szedtük, a beruházás-előkészítéstől a tervezésen át a hatósági engedélyeztetés, ellenőrzés, megvalósítás, kivitelezés teljes spektrumát megpróbáltuk átfogni, és minden egyes folyamatot - ha lehetett - megpróbáltunk rövidíteni, egyszerűsíteni.
A jogszabály-kialakításoknál természetesen tekintettel kellett lennünk a többi fél érdekeire is és mindazokra a szakmai követelményekre, amelyeket az ágazati normák megfogalmaznak. Mindezek érdekében a telekalakítástól kezdődően a tervtanácsok feladatkörének szűkítésén át a településrendezési tervek gyorsított módosítási lehetőségein keresztül számos rendelkezést sikerült megfogalmazni. Ugyanakkor előírunk olyan szabályokat is, amelyek a beruházások hatékonyabb és átláthatóbb megvalósítását szolgálják, így például a tervezői szerződés írásos kötelezettségét, annak tartalmi elemeit. Az elvi engedélyezés teljesen átalakul, nagyobb kötőerővel rendelkezik, és megjelenik egy új engedélyezési eljárás, az elvi és az építési engedélyezés összevont eljárása, amely új elem a magyar építéshatósági rendszerben. Lehetőség lesz építésügyi igazgatási szakértő alkalmazására, amely garanciát vállal a tervdokumentációk összeállítására, ezáltal a hatóság munkáját jelentősen megkönnyíti. Aki ilyen szakértőt alkalmaz, számíthat arra, hogy gyorsabb ügyintézésben lesz része. A kiemelt építéshatósági eljárásban részt vevők számára előírjuk igazgatási szolgáltatási díj fizetését, mivel a hatóság oldalán a jelentős ráfordítást valamilyen módon kompenzálni kell.
Ezek a fő elemei az építésügyi törvény módosításának. A módosítás megfelel azoknak a gazdasági érdekeknek, amelyek a beruházások megvalósításához kapcsolódnak - ezek egyben társadalmi érdekek is - és összhangban vannak a nemzetközi szabályokkal. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy állapítsa meg a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Fónagy János képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! A kitűzött cél az elmúlt egy-másfél évtizedben folyamatosan szerepelt a jogalkotás céljai között, nevezetesen egyszerűsíteni az eljárásokat, rövidíteni az engedélyezési időt, csökkenteni a bürokráciát stb. Szeretném előrebocsátani, hogy nem a célokkal van bajunk, azokat mindenképpen megoldandónak tartjuk.
Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen arról szól, hogy a közhasznúságot és a közcélúságot kellene a kodifikáció során meghatározni. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mivel alkotmányos határokat érint, sérülhet a tulajdon, sérülhet a tulajdonhoz való jog, csorbulhat a törvényi garanciákhoz való lehetőség. Egy pillanatig sem mondom, hogy egy-egy társadalmilag és/vagy gazdaságilag kiemelt fejlesztés valamilyen praktikusabb megvalósításánál a közhasznúvá vagy közcélúvá minősítés a jogalkotás szempontjából egyszerű feladat, s bizonyára egy sor egyeztetést és kompromisszumot igényel.
Az elmúlt években annak voltunk tanúi, hogy ahol éppen nagyon kellett, ott egy-egy szakmai vagy valamilyen alágazati jogszabályba ezt belevittük. Kérem, gondoljunk arra, hogy például a gyorsforgalmi utakról szóló törvénybe bekerült az az egyébként kodifikációs csemege, hogy a 24-es kilométerkőtől a 32-esig kiemelt beruházás, előtte meg utána nem az. Nem untatva a bizottságot azzal, hogy ha egy adott helyrajzi szám közepén van a kilométerkő, akkor éppen a kisajátításnál ez most gyorsított vagy nem gyorsított - tehát fölvet kérdéseket. De akkor viszonylag egyetértettünk abban, hogy ez nem egy jó dolog. Hasonló volt a helyzet az uniós vasúti fejlesztéseknél, hogy nagyon kellett a terület, nagyon kellett volna gyorsítani, megpróbáltunk ott belebarkácsolni - nem igazán sikerült.
Ez most más szempontból közelít, tehát forrás alapján próbál kategorizálni - vagyis hogy uniós támogatás vagy költségvetés -, és ha jól emlékszem, 5 milliárdos értékhez köti és ezer főhöz. Ezekkel a kötött értékhatárokkal mindig baj van, mert mi van a 4,7 milliárddal, és mi van, ha csak 917 munkahelyet hoz létre, és mennyi időre. Csak az engedélyezési időre kell ígérni ezt a létszámot, vagy fent kell tartani három évig? Törvényi szabályozásra tehát ezek nagyon alkalmatlan kategóriák, mert a törvény mégiscsak egy tartósabb állami szabályozást jelent, és ahol itt a praktikum oldalán próbáljuk beáldozni a törvényszintű szabályozást, ott utólag aztán mindig... - most keresem a sumákolás helyett (Derültség.) a szakmailag korrektebb kifejezést -, szóval mindig lehet valamilyenfajta megoldást találni.
Tehát a mondókánk lényege az, hogy egyetértve a célokkal, úgy gondoljuk, hogy ez a jogszabály, ez a tervezet minden törekvése ellenére egyszerűen nem alkalmas az elérendő cél kitűzésére. Szabályozni kellene a közhasznúság és a közcélúság törvényi definícióját, meg kellene határozni, és azt mondani, hogy ami ebbe a kategóriába esik, arra a szakági törvényekben - legyen az kisajátítás, természetvédelem, építési tervezés, építési engedély s a többi - ilyen meg olyan külön jogszabályok vonatkoznak. Tehát ennek a kiindulási alapja meggyőződésem szerint téves.
Azt nem kívánom itt külön részletezni, hogy ez egy salátatörvény; a magyar jogalkotás elmúlt húsz évében ezek sajnos komoly szerepet kaptak. Mindig megbeszéljük, hogy ez nem jó, és aztán mindig valamilyen oknál fogva előkerülnek. Úgyhogy ezt, ha megengedi a tisztelt bizottság, külön nem ostorozom; mindegyikünk tudja, hogy mi az, ami ebben kifogásolandó.
Ami a törvényjavaslat általános részén túlmenően megítélésünk szerint téves, az egyik az, hogy ami az ilyenfajta új ismérvek alapján államilag kiemelt építési beruházásoknak minősül - idősebb kollégák még emlékeznek a célcsoportos beruházásokra meg más ilyenekre (Derültség.), úgyhogy voltak már ebben az országban ilyen törekvések -, úgyhogy ezen az általános elvi kifogáson túlmenően úgy gondoljuk, hogy a beruházásoknak egy olyan szakaszában próbál gyorsítani, ami garanciális jellegű. Az engedélyezési idő alatt egy beruházásnak van egy előélete, amikor azért sok mindent lehetne csinálni. Annak, hogy kifejezetten az engedélyezési eljárást kurtítja a jogszabály, vannak veszélyei. Elsősorban az, hogy a települési önkormányzatok jogai sérülhetnek. Mindnyájan tudjuk, hogy a települési önkormányzatok esetenként az építési engedélyezési eljárást nemcsak szakmai szempontok alapján bírálják el, hanem - nevezzük finoman - érdekérvényesítési pozíciókat igyekeznek maguknak szerezni. De hozzá kell tennem, hogy azért vannak. Egy önkormányzatnak az a dolga, hogy a saját helyi érdekeit megpróbálja érvényesíteni. És azért kellene a bevezetőben említett közhasznúság és közcélúság, hogy hol lehet meghúzni azt az elvi határt, amikor a nagyobb közösség érdeke fontosabb, mint egynéhány településnek az érdeke; lásd dunai hidak, és így tovább, mindnyájan ismerjük a példákat. És a települési önkormányzatok jogairól egyébként mindig csillogó szemű előadások hangzanak el, ahol pedig effektív lenne szerepe és lehetősége, azt meg korlátozni akarjuk.
A másik ugyanilyen a kamarai önállóságnak a kérdése. Nem részletezem, hiszen általános vitára való alkalmasságról van szó; a lényeg az, hogy a kamarák szerepét a tervtanácsi szerepvállalásba átstrukturálja, és ezáltal a kamaráknak a szóban mindig hangsúlyozott szakmai jelentőségét nem növeli, hanem csökkenti. Tehát ellentétes irányú az egyébként szóban mindig mondott célokkal.
Mindezek alapján - van egy sor más egyéb, de majd az általános vitára tartogatandó megjegyzés -, elsősorban az elvi kiindulás és döntően az önkormányzatokat és a kamarai önállóságot érintő kockázatai miatt a magunk részéről ezt a tervezetet általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.
Köszönöm a türelmüket.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Horváth képviselő úr!
HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én vitatnám Fónagy képviselő úr felvetéseinek jelentős részét. Azzal egyet tudok érteni, hogy szükség van egy fogalmi meghatározásra, amelyben a közhasznúság, mind a közösségi célú beruházások, mind a közösségi célú vagy közösségi hasznot hozó magánberuházások esetében valamilyen típusú fogalmi meghatározás szükséges. Tehát ezzel, azt gondolom, ki lehet egészíteni a jogszabályt, ez az alkalmazását könnyítheti.
Ugyanakkor azzal nem értenék egyet, hogy az eljárási határidők rövidülése károsan befolyásolná érdemben az önkormányzatok hatáskörét. Mindannyian tudjuk és évek óta arról beszélünk, hogy a hivatalok egymás utáni különböző szakhatósági eljárásai milyen mértékben lassítanak le egy beruházást, és milyen mértékben okoznak nemzetgazdasági károkat, azt gondolom, éves szinten sok-sok milliárd forintos értékben; erről a jelen lévő képviseletek is tudnának szólni. Évek óta beszélünk arról, hogy hogyan lehetne könnyíteni ezeket a szakhatósági eljárásokat. És azt is pontosan tudjuk, hogy ha egy hatóságnak 60 nap áll rendelkezésére, akkor a 60. napnál előbb nem történik semmi, és általában a 60 napot követően szokott a hatóság valamilyen intézkedést hozni.
Én azt gondolom, jó a törvény megközelítése, amely rövidebb határidőket szab a hatóságoknak és szakhatóságoknak. A jogorvoslati határidő jelentős rövidülése szintén ezt a célt szolgálja. És maga az eljárási rendnek a módosítása képes arra, hogy egy fontos projektet akár hónapokkal fel tudjon gyorsítani, és ezért az n+2-es uniós szabálynál, tehát az uniós források felhasználásánál, ahol több ezer ilyen típusú projektet szeretnénk támogatni a következő években, és a forrásokkal el is kell számolni a szerződéskötést követő két éven belül, nem lényegtelen, hogy ez a néhány hónap munka közben telik el, vagy esetleg a hatósági ügyintézés keretében. És az is külön örvendetes ennek az öt törvényből álló csomagnak az érintettségében, hogy a bíróságok jogorvoslati rendje is jelentősen rövidül, tehát jóval kevesebb idő áll majd rendelkezésre a bíróságoknak. Ez nyilván az ügyfelek szempontjából jó, a nemzetgazdaság szempontjából jó, a közösségek szempontjából jó, hiszen ha gyorsabb az elbírálási rend, a jogorvoslati határidők rövidülnek, akkor vélhetően nagyobb energiák fognak jutni magára a megvalósításra, és kevesebb energia arra a hivatali rendre, amelynek kapcsán gyakorló önkormányzati tisztségviselőként és korábbi gyakorló önkormányzati vezetőként én vitatnám, hogy a hivatal minden esetben jóhiszeműen jár el azokban az esetekben, amikor például egy nagyberuházást befolyásol, és mondjuk, visszatartja a hatósági ügyintézését.
Én nem tartom ezt kimondottan károsnak, és az önkormányzatok hatáskörét érdemben nem érinti. Abban, hogy rövidebb idő alatt kell megtörténnie annak, amire korábban hatvan nap állt rendelkezésre, az önkormányzatok érdekeire vonatkozó sérelmet nem vélek felfedezni, de a fogalmi meghatározással egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm. Baráth Etele képviselő úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy általános hozzászólásom és két ügyrendi javaslatom, melyek közül az egyik tartalmi, a másik formai.
Az asztal mindkét oldalán ülők pontosan tudják, hogy miről van szó. Az n+2-es szabály önmagában megmondja, hogy miről van szó. Az egész magyar gazdaság fölpörgetésének egyik legfontosabb eleme az építőipar megrendeléseinek biztosítása, egy meghatározott ritmus diktálása, és ez mind múlhat azon, hogy úrrá tudunk-e lenni egy teljesen demokratikus és nagyon helyes eljárási renden. Különösebb nagy törvénymódosítások és minden nélkül is meg tudok említeni két jó példát. Az egyik az Expo idejében volt 1992-ben, a másik meg akkor, amikor leégett a Nemzeti Sportcsarnok. Amikor ez Aréna néven újjáépült, Deutsch Tamás volt a sportminiszter és a parlament teljes egyetértésével egy gyorsító csomag volt elfogadva. Nem akarom karikírozni a dolgot, de úgy történt, hogy mindenkinek három hétre le volt csökkentve a gondolkodási ideje, majd egy nagy szobában körbeült az összes szakhatóság, és hipp-hopp, azt mondták, hogy mehet. Utána elképesztő gyorsasággal fel tudott épülni ez a létesítmény.
Ugyanerre volna szükségünk most nemzetgazdasági méretekben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy becsukott szemmel fogadjuk el azt, ami ide le van téve az asztalra, hanem azt javaslom - s ez az egyik ügyrendi javaslom -, hogy hozzunk létre egy olyan munkacsoportot, amelybe hívjuk meg az önkormányzati bizottság egyes tagjait is, és a lehető leggyorsabban próbáljunk az illető szervezetekkel együtt dűlőre jutni egy támogatás irányában. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez megszülessen, mert ezzel hosszú időre példát tudnánk mutatni. Egyébként ha megnézzük, hogy mi van ma Szlovákiában meg Csehországban az európai pénzek körül, azt látjuk, hogy a gyorsítás területén messze előttünk állnak. Tehát vannak jó minták is a felhasználás elősegítése érdekében.
Azt viszont nem szeretném, ha belemennénk ezeknek a fogalmaknak a vitájába. Én általában egyet szoktam érteni Fónagy képviselő úrral, de most nem volna jó azon elkezdeni vitázni, hogy mi a közhasznú, a közérdekű, a közcélú stb., mert ezeket a vonatkozó törvények már megfogalmazzák. Például a közhasznúságról is szól valami, és ez nem a közhasznúság kategóriájába tartozik. Volt egy-két olyan félreérthető mondat is, amelyekre most az idő hiánya miatt nem térek vissza. Még egyszer mondom, az volna a legjobb, ha létrehoznánk egy közös kis munkacsoportot, és a teljes akaratot közösen kidolgoznánk.
Másrészt szeretném javasolni, hogy a teremben helyet foglaló kivitelezői szervezetek, kamarák vezetői három-három percben - mert most nincs idő arra, hogy részletekbe menjünk - mondják el, ez a dolog számukra szükséges vagy nem, tudják-e támogatni, illetve van-e olyan, aki ebben részt tudna venni. Én fontosnak érezném, pont az ő érdekükben, hogy ez a dolog minél gyorsabban szülessen meg.
Javasoljuk általános vitára ezt a csomagot, és később térjünk vissza ezek tisztázására. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Baráth Etele képviselő úr azt javasolta, hogy hozzunk létre egy albizottságot közösen az önkormányzati bizottsággal. De nekünk van erre egy albizottságunk, amelyet Horváth Csaba képviselő úr vezet, s ha ebbe meghívjuk az önkormányzati bizottság néhány képviselőjét, akkor létrehozható ez a konstrukció. Ez így elfogadható? (Dr. Baráth Etele: Igen.) Akkor erről nem kell szavaznunk.
Ki ért egyet azzal, hogy a szakmai szervezetek jelen lévő képviselői szót kapjanak. (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért ezzel.
Fónagy János képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tudom, hogy ügyrendi kérdésben nem nyitunk vitát, de már hosszabb ideje tanúi vagyunk annak, hogy a parlament illetékes bizottsága próbál meg az előterjesztő helyett elfogadható tervezeteket gyártani. Nincs napirenden a mai ülésen a közigazgatás helyzete, de tisztelettel kérem és javasolom, hogy a parlamenti szakbizottságok ne törekedjenek az államigazgatás javaslattevő szerepének átvállalására. Egy ad hoc bizottság nem tudja a kellő mélységű szakmai törvény-előkészítő munkát átvállalni! Megkíséreltük ezt az energetikai törvények és a közlekedési törvények kapcsán is, nem sikerült. Tiszteletben tartom Baráth Etele képviselő úr minden jó szándékát, de ezzel nem értek egyet. Köszönöm.
ELNÖK: Értettem. Megkíséreltük ezt a kérdést átvinni az egyik albizottság keretébe, de mivel vita alakult ki, döntenünk kell. (Dr. Fónagy János: Ez nem javaslat volt, hanem vélemény.) Akkor hagyjuk a dolgot.
Vas János képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. VAS JÁNOS (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a jogszabálytervezetet már nagyon várta az építőipari szakma és azok, akik a hatósági eljárás során ezen a területen dolgoznak. Az előttünk lévő törvényjavaslatot én rendkívül diszkriminatívnak tartom. Nem akarok Baráth Etele képviselő úrral vitatkozni, de hadd kérdezzem meg, ki dönti el, hogy mi a közhasznú akkor, ha valaki európai uniós pénzhez jut, és azt gyorsan be akarja fektetni. Függetlenül attól, hogy milyen nagy a vállalkozók száma és hogy hány embert alkalmaz, miért ne tehetné ezt gyorsan? S ha valaki hazai forrást vagy a saját pénzét akarja befektetni, az ezt miért ne tehetné gyorsan? Az én olvasatomban ennek az a célja, hogy nagy beruházásokat gyorsan át lehessen nyomni úgy, hogy akár a civilek, akár a lakosság, akár más megakadályozza. Miért helyezünk előnybe olyanokat, akik eddig is uralták a magyar gazdaságot? Véleményem szerint ugyanezeket a jogszabályi mércéket lehetne alkalmazni valamennyi vállalkozóval szemben, akár hazai, akár külföldi forrást invesztál be a beruházásába.
Egyébként itt az van, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások. Én dolgoztam elsőfokú hatóságnál, ezért pontosan tudom - csakúgy, mint Baráth Etele képviselő úr -, a nagy állami beruházások úgy mennek, hogy behívják a hatóságok embereit, adnak nekik egy határidőt és bokáznak. Én voltam raporton az autópálya-szélesítéssel kapcsolatosan. Már aszfaltozták az autópályát, amikor a hatósághoz megérkezett az engedély, mert jelen pillanatban olcsóbb elkezdeni egy nagyberuházást és fizetni a bírságot, mint végigjárni az összes lépcsőfokot. Ezt nyilvánvalóan nem akarja senki. De akkor legyünk őszinték: ezek az egyszerűsítések miért nem vonatkoznak mindenkire? Ez felpörgetné a gazdaságot mind a kis- és középvállalkozók, mind a nagyvállalkozók szintjén. De mi van akkor, ha az európai uniós források elapadnak? És hadd kérdezzem már meg, hogy a gázvezeték kiemelt nemzetgazdasági szint vagy nem. (Szaló Péter: Nem.) Akkor jó. Mert ha a Déli Áramlat gázvezetéket Natura 2000 területen akarják megépíteni, akkor azt a jogszabályok szerint nem lehet engedélyezni. Ez csak belterületre vonatkozó beruházásokra vagy kereskedelmi, gazdasági, ipari célú beruházásokra vonatkozik. Hol van a külterületekre vonatkozó szabályozás? Négyszer módosult ez a jogszabály, és Natura 2000 területen Magyarországon pillanatnyilag semmit nem lehet beruházni, de az első változatban a hatóság mérlegelése szerint lehetett. Miért nincs ez ebben benne? Ilyen helyre nem fognak nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházást tenni?
Én úgy gondolom, ez össze van tolva, nagyon gyorsan. Nem mondom, hogy nincs rá szükség, de azért alaposabb előkészítést igényelt volna. Kevésbé diszkriminatív lenne, ha mindenkire vonatkozna. Egyébként ha belegondolnak képviselőtársaim, teljesen mindegy, hogy milyen pénzt ruháznak be, csak gyorsan tegyék. A mai engedélyezési eljárásokban sajnos elmenekül innen a tőke, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy Magyarországon egy FSZKT-módosítás körülbelül másfél-két év, egy KSZT-módosítás hat hónaptól két évig tart, kilenc hónapba telik gyakorlatilag egy hatósági eljárás. Nem érzik a befektetők azt, hogy a magyar állam, a magyar közigazgatás a befektetők pártján lenne, úgy, hogy nem nehezíti meg az életüket, azt, hogy itt a pénzüket kamatoztatni tudják.
Én úgy gondolom, nem kellene senkit előnyben részesíteni. Arra tudnám bátorítani a kormánypárti képviselőket, hogy ezt akkor terjesszük ki minden vállalkozásra, terjesszük ki minden beruházásra.
Az önkormányzatok kapcsán teljesen egyetértek Horváth Csaba képviselőtársammal: tényleg, az önkormányzatoknak teljesen mindegy. Egyébként az önkormányzatok is ettől szenvednek, hogy a hatóság, a közigazgatás nem működik, lassú. De nem azért lassú, mert egyszerűen rosszul dolgoznak, hanem mert olyan bonyolult az engedélyezési eljárás, hogy ezeket az egyszerűsítéseket meg kellene lépni. Nekem lennének ötleteim, illetve konkrét javaslataim is ezzel kapcsolatban, mert magam is szenvedtem és dolgoztam ebben. De jelen pillanatban a jelenlegi jogszabályi környezet szerint annyi egyeztetést írnak elő, hogy fizikailag nem lehet egy ügyintéző gyorsabb ennél, annyi helyre kell küldeni a levelet, és meg kell várni a 15 vagy 30 napokat.
Egyetértek Baráth Etelével. Ha úgy gondolja, hogy ebben egyeztetni akar, akkor egyeztessük!
Köszönöm.
ELNÖK: Úgy tűnik, az előterjesztés időszerűségének megalapozottsága nem kétséges.
Nagy Sándor úr jelentkezett. Parancsoljon!
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előzőekkel egyetértve itt az oldalunkon, láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat alapjában véve az a fajta építési törvény, amihez még számos dolgot hirtelen hozzáraktunk. Csak egy apróságra szeretném fölhívni a figyelmet. Tudja-e azt mindenki vagy valaki egyáltalán észrevette-e, hogy amikor most módosítjuk az illetéktörvényt, annak egyébként milyen megjelenése van? Észrevette-e azt valaki, hogy ez az illetéktörvény egyébként módosítja az építési engedélyezés során az egy lakásra vagy a több lakásra vonatkozó építési engedélyezést? Ha társasházról, több lakásról beszélünk, akkor változatlanul megmarad az eddigi 10 ezer forint, viszont az egy lakásra szóló építési engedélynél ez bizony 20 ezer forint lett. Magyarul: duplájára emeltük az építési engedélyezés illetékét. Mi ennek az üzenete? Nem tudom, akik önkormányzatnál dolgoznak, mit tapasztalnak? Rohamosan fogynak az újlakás-építések, nem mernek belevágni a fiatalok építésbe. Én egyébként gyakorló tervező is vagyok, és azt tapasztalom, hogy nemhogy vissza kellene ezt fogni ilyenekkel - 10 ezer forinttal akarjuk megváltani a világot?! De mi ennek az üzenete? Újabb adót rakunk rá, és tulajdonképpen duplájára emeljük az eddigi költségét. Szerintem nem jó az üzenete, abszolút!
Szeretnék visszautalni a közelmúltbeli bizottsági munkánkra, a saját bizottságomat szeretném ezzel kicsit fényezni: amikor a kamarákról beszéltünk - ebben most többek között a kamarákról is beszélünk -, szerintem, kedves kormánypártiak, ugye konszenzus volt abban, hogy a kamarákat nem bántjuk, nem nyúlunk hozzájuk. Ennek ellenére izomból, még ha konszenzus is volt, csak átnyomtuk! A kormány nem támogatta, nem támogatta a bizottság tulajdonképpen 90-95 százalékban az előterjesztést, kormánypárti kollégámmal összefogva beadtunk egy módosító javaslatot - izomból átment! Csak szeretném ezeket érzékeltetni, hogy milyen üzenete van ezeknek. És persze, most már rendben van, itt van, átmegy egyfajta építési törvényben, de mégis, amikor azzal a céllal egyetértünk, és én mint önkormányzati vezető is egyetértek, hogy gyorsítsuk, és szerintem nagyon jó az a módosító javaslat, amikor vonatkozzon egyébként ez a kisebbekre, akár ránk, önkormányzatokra is, amikor európai forráshoz akarunk jutni, és eljáró hatóságként más hatóság jár el nekünk, akkor nekünk is az idő sokszor egy óriási fegyver. Azt mondom, ez mindkettőnk érdeke, hiszen közöttetek is ülnek önkormányzati képviselők, polgármesterek, s a többi, és ebből újból lehet konszenzus. De mégis, a törvény kapcsán azért figyelmeztetni szeretnék mindenkit. Nem akarom salátatörvénynek nevezni, isten őrizz, hogy megsértsek itt valakit. De azért beemelésre kerültek olyan dolgok, és olyan ügyeket viszünk itt párhuzamosan, aminek nem biztos, hogy jó az üzenete.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Javaslom, hallgassunk meg némi választ, hiszen fölmerült néhány kérdés. (Közbeszólások.) De ha az a kérés, hogy a szakma tegyen föl kérdéseket vagy mondjon véleményt - Tolnay úr jelen van? -, megkérem Tolnay urat, keressen egy mikrofont az asztalnál. Tessék parancsolni!
TOLNAY TIBOR elnök (Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Gazdasági Bizottság! Képviselő úr majdnem minden megjegyzésével, ami a kiterjesztést illeti, a szakma egyetért. Mégis hogyan ítéljük meg ezt az egész kezdeményezést? Ez az első olyan kezdeményezés, amelyet úgy ítéltünk meg, hogy egy lépés, egy első lépés, amely változtathat azon a tarthatatlan állapoton, amit önök is itt részben vázoltak, hogy egy-egy komolyabb projekt, legyen az magánbefektetés vagy állami, engedélyezése nemcsak hosszadalmas, hanem tele van korrupcióval, elhúzódó, és gyakorlatilag számos komoly befektetőt, magánbefektetőt visszatart attól, hogy ezen a pangó, visszaeső építési piacon befektessen.
Nem tisztem és nem is veszem a bátorságot, hogy a törvényalkotás bármilyen folyamatába beleszóljak. Azt mi is érzékeljük, hogy a kodifikáció hiánya állandó probléma. Egyet hadd említsek meg önöknek: a szakma első sikereként értékeltük a Ptk.-módosítást, amely a jelzálogjog bejegyzését tette volna lehetővé a vállalkozók számára. De elmondom önöknek, hogy egyetlen ilyen jelzálogbejegyzés sem történt, mert hiányzott a kodifikáció, és a földhivatal nem jegyez be egyetlen ilyenfajta feljegyzést sem.
Tehát mi is érezzük azt, hogy a gyorsításnak vannak törvényi összefüggésbeli problémái, de amit képviselő úr elmondott, és lehet, hogy ez a szakma fáradtsága vagy fásultsága, de igen, minden kis-, nagy-, közepes beruházásra alkalmas és gyors törvényalkotás szükséges, de azt gondolom, a mostani helyzet majdhogynem vészhelyzet. Ha a tisztelt képviselő urak, a parlament nem tesz valamit azért, hogy ez a sokszor emlegetett n+2 megvalósítható legyen, akkor az fog történni, amit ma reggel éppen a rádióban hallottam ide készülve, hogy egy-két ország az 50-60-70 százalékát tudta lehívni az EU-s pénzeknek. A gazdaság, az ország ilyen helyzetében, és hadd legyek önző, az ágazat ilyen helyzetében ezt viszont bűnnek tartom, ha ez az állapot fennmarad. Szeretném emlékeztetni önöket, számos példa elhangzott. Elhangzott Baráth Etelétől az Aréna példája, de mondanám azt is, hogy igen, ha nincs Kósa polgármester úrnak és a helyi engedélyezési hatóságoknak a rugalmassága, akkor nincs Főnix csarnok Debrecenben, nem lehetett volna megrendezni egy világbajnokságot, de az a felismerés ott megszületett, hogy egy város és ebben az esetben egy ország ügye fontosabb, mint egy elaprózott, elkényelmesedett, pöffeszkedő bürokráciának a fenntartása.
Tehát nagyon röviden: a szakma egyetért azzal a kezdeményezéssel, hogy ebben valaminek történnie kell. Mi nem tudjuk és nem is akarjuk megítélni, hogy ennek milyen egyéb összefüggései vannak. Viszont ha nem történik ebben valamiféle áttörés, akkor ez a helyzet konzerválódik.
Befejezem azzal, hogy függetlenül attól, hogy a kormányzati negyed politikai kérdés volt, számunkra nem volt az, mert azt mondtuk, hogy ez egy lehetőség. Megnéztük, hogy az egyébként elhibázott, rossz, alkalmatlan tervek után, ha mi nulláról kezdenénk a tervezést és az engedélyeztetést, akkor nyolc hónap múlva lett volna építési engedély, azt feltételezve, hogy azt senki nem támadja meg, és mindenki végzi a munkáját - na, ez viszont tarthatatlan!
Egyetértek tehát képviselő úrral, és ez volt a mi reményünk is - hadd fejezzem be ezzel -, hogy elindul valami, és lehet, hogy ez egy praktikus vállalkozói gondolkodás, ami majd átmegy a magánberuházásra és átmegy a családiház-építésre is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük. Kíván-e még valaki szólni? Eltér István úr!
ELTÉR ISTVÁN elnök (Magyar Építész Kamara): Tisztelt Bizottság! Egy olyan ritka törvényalkotási folyamatnak vagyunk tanúi, amelybe a Magyar Építész Kamarát az első perctől kezdve bevonták, és minden olyan részletben, amelyik az építészettel, a városfejlesztéssel foglalkozik, velünk egyeztettek. Mi összességében támogatjuk a gyorsító csomagot.
Fónagy képviselő úr említette a tervtanácsok kérdését. Annak idején kezdeményeztük, hogy azokon a helyeken, ahol az önkormányzatok nem tudnak vagy nem akarnak tervtanácsot működtetni, mi szívesen felajánljuk a segítségünket. Az egész bekerült a törvénybe, most pedig az eljárási rend szabályozása került be a gyorsító csomagba. A Magyar Építész Kamara nem akar az önkormányzatok helyett dönteni, de szívesen felajánlja a segítségét.
Mondok még egy példát, ami erre a gyorsító csomagra igazán jellemző. A közbeszerzési törvényhez kapcsolódó tervpályázatok ideje eddig kilencven nap volt, ami most hatvan napra lerövidül. Ezzel azért értünk egyet, mert az európai országok többségében ez a gyakorlat, és úgy látjuk, hogy ezt mi is teljesíteni tudjuk. Természetesen minden gyorsításnak érezzük a veszélyét is. Azt nem akarnánk, hogy a gyorsítás a minőség rovására menjen. A Nemzeti Sportcsarnok esetében - amit Baráth Etele képviselő úr említett - a gyorsítás ellenére kiváló, európai minőségű építészet valósult meg. Ha a gyorsítás ilyen eredménnyel zárul, akkor minden esetben egyetértünk vele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Szaló Péter szakállamtitkár úrnak adom meg a szót.
Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) válasza
SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az érintett tárcákkal és huszonhat szakmai szervezettel közösen dolgoztuk ki ezt a csomagot. A munka során hihetetlen várakozást tapasztaltunk. Jogos kritika illeti a salátatörvények karakterét, de tudni kell, hogy több, egymástól függetlenül megalkotott szabályozásból áll össze maga az építési folyamat. Ha egyenként vizsgáltuk a szabályozás elemeit, akkor mindent helyénvalónak találtunk, csupán összességében minősült elfogadhatatlannak az eljárásrend, amire Tolnay úr is utalt. Ezért nem is fog itt véget érni a szabályozás, a kormány a környezetvédelmi engedélyezési eljárásokat ugyanilyen alapossággal át fogja vizsgálni.
Nagy örömmel veszünk részt egy munkacsoportban, ha a tisztelt bizottság úgy dönt, hogy szeretné részletesebben megismerni a folyamatokat. Sajnos a szabályozás jellege miatt nagyon nehéz átlátni, hogy az egyes módosítások összefüggésükben milyen eredményt is tudnak produkálni.
A legfontosabb kérdés talán az volt, hogy a többi építtetőt - legyen szó magánszemélyről vagy kisebb beruházókról - nem illetik meg ezek a jogok. Ezzel kapcsolatban két elemet szeretnék megvilágítani. Az épített környezet védelméről, alakításáról szóló törvény jogintézményei természetesen mindenkire kiterjednek, a hat törvény közül tulajdonképpen csak egy vonatkozik a nagyberuházásokra. Ennek viszont nagyon lényeges eleme az, hogy az elsőfokú építésügyi hatósági eljárás a közigazgatási hivataloknál kezdődik, tehát a tizenkilenc plusz egy hivatal jár el, a másodfok pedig a minisztériumban van, ezért egy hihetetlen koncentráció valósul meg ennek keretében. Amikor viták folytak az építési törvény megalkotásával kapcsolatban, az önkormányzati jogokat alapvetően mindenki úgy képviselte, hogy maradjon meg a jelenlegi hatósági rendszer, a mai majdnem ötszáz elsőfokú építésügyi hatóság. Úgy láttuk, az önkormányzatok ehhez jobban ragaszkodnak, mint ahhoz, hogy a beruházások gyorsabban valósuljanak meg. Az ügyféli jogokat azonban a törvények rövidített eljárásban is garantálják.
Még egy konkrét dolgot szeretnék megemlíteni, a lakásokra kivetett illeték mértékét. Mi ezt nem kívántuk felemelni és nem is nyúltunk hozzá. A módosításnak egészen más a célja.
A gyorsító törvény pontosan meghatározza, hogy milyen beruházási volumenek tartoznak a törvény hatálya alá. Ez értékhatárhoz kötött és főként az európai uniós beruházásokat érinti, és most kibővül a koncesszió hatálya alá tartozó 5 milliárd forintnál nagyobb beruházásokra. Bármit csinálunk, mindenképpen taxáció lesz belőle, a beruházások felsorolása. Ezzel kapcsolatban is van már több érvényes szabályozás. Az Alkotmánybíróság a 3/97-es határozatában a területrendezési terv kapcsán - ami szintén napirendre fog kerülni - kimondta, hogy ez a terv rendelkezik a beruházások közérdekűségéről, a nemzetgazdaságilag fontos fejlesztéseket tartalmazza és összhangot teremt az egymástól elkülönülten szabályozott szakági törvények között. Ettől minőségileg eltérőbb szabályozást szinte csak az alkotmány keretei között lehetne megfogalmazni, de megvizsgáljuk, hogy e törvény keretei között erre ki lehet-e térni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Latorcai János alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki képviselők megítélése szerint rendkívül fontos területet érint ez a törvényjavaslat. Mivel a magyar gazdaság nincs igazán versenyképes helyzetben az Európai Unió nemrég társult tagországaival, mi a Vas János által elmondottakat tartjuk a legfontosabbaknak. Őszintén sajnálom, hogy államtitkár úr erre vonatkozóan nem tért ki, és nem adott érdemi választ arra, hogy a kormány egyáltalában lát-e lehetőséget az engedélyezési eljárások felgyorsítására, de mondhatnám úgy is, hogy az engedélyezési eljárások időtartamának radikális csökkentésére, mert e nélkül nem tudunk versenyképes helyzetbe kerülni. Tisztelettel javaslom elmenni Szlovákiába és megnézni, ott hogy történik, mennyi idő alatt, és akkor el lehet gondolkodni azon, miért oda megy számos befektető és miért nem a Magyar Köztársaság területére.
Ezért mi ezt a törvényjavaslatot annak ellenére, hogy fontosnak tartjuk, nem tudjuk támogatni. A szavazás során valamennyien tartózkodni fogunk, mert úgy gondoljuk, a kormánynak most radikálisan csökkenteni kellene az eljárások időtartamát, azaz egyszerűsíteni kellene az egész hatósági eljárási rendet.
Nem tudom, hány olyan hatósági ember vett részt a munkában, aki már adott ki építési engedélyt önkormányzatoknál és szembesült azokkal a problémákkal, amelyeket 47 társhatóság megkeresésével az eljárás rendjének az összehangolásában a véleményformálás szempontjából egyeztettek. Kérdés, hogy azok mit mondtak volna. Ha ezzel szembesül a jogalkotó, akkor egészen biztosan másfajta eljárást alkalmazott volna.
Egyetértek azzal és valamennyien egyetértünk, amit Tolnay Tibor úr mondott, hogy ez egy lépés, de azt hiszem, most nem tudunk lassú lépésekben gondolkodni. Olyan mértékű a magyar gazdaság lemaradása, hogy ha a Magyar Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottsága nem próbál itt radikális változatást kierőltetni a kormánytól, akkor így is fog maradni a dolog. Ez pedig, úgy gondolom, senkinek, ennek az országnak nem jó.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, alelnök úr. Horváth képviselő úr, parancsoljon!
HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak egy utolsó zárógondolat részemről. Én is nagy barátja vagyok annak, hogy lehetőleg minél szélesebb körben legyen alkalmazható ennek a jogszabálynak a jótékony hatása. Ugyanakkor azért óvnám az önkormányzatokat, mert mint önkormányzati tisztségviselő tudom, hogy hol van a kapacitások véges határa. Ha ezt a jogszabályt kötelezően alkalmaznánk ma a magyar önkormányzati rend és a másodfok szakhatóságainak eljárási rendjére generális szabályként, akkor az másnap összedőlne. Tehát erre a mai szakhatósági és önkormányzati hatósági rendszer sem kapacitásában, sem személyzetében nincs felkészülve. Azt gondolom tehát, hogy mindenképpen szakaszolt bevezetésre és megerősítésre van szükség. Közigazgatási szakemberhiány van ezen a területen, tehát nem arról van szó, hogy óriási kapacitások vannak, és csak azért nem dolgoznak az önkormányzatok, mert lusták; van ilyen része is, nem is a lustaság inkább, hanem hogy a határidőket szeretik bevárni, és csak akkor továbbítják, amikor erre a jogszabály már kötelezi őket. Ugyanakkor azért attól óvnám magunkat, hogy egyszerűen csak úgy döntsünk, hogy megháromszorozzuk az ő terheiket, mert akkor ugyanazzal a problémával néznénk szembe, hogy ezentúl már jogszabály-ellenesebben nem tudnák teljesíteni a feladatokat.
Egyetértek abban, hogy a kiemelten fontosnak valamilyen fogalmi meghatározása, akár ennek a törvénynek a keretén belül történjen meg. Tudom, hogy vannak más jogszabályok, amelyek ezzel foglalkoznak, de én is azt gondolom, hogy például az önkormányzatok beruházásában megvalósuló európai uniós fejlesztések ugyanolyan n+2-es szabálynak kell hogy megfeleljenek, mint mondjuk, a nemzetgazdaságilag kiemeltnek nyilvánított beruházások, és vannak más beruházások is, amelyek nemzetgazdaságilag kiemeltek, fontosak és hasznosak, a számomra még akár egy gázvezeték-fektetés vagy olajvezeték-fektetés is lehet ilyen. De mindenképpen azt javasolnám ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy tartsuk ezt általános vitára alkalmasnak, és a vitában találjuk meg azt a kompromisszumos megoldást - számos korábbi siker mutat arra, hogy erre képesek vagyunk -, amelynek alapján jó érzéssel tudnánk ezt a fontos következő lépést megtenni, amely, azt gondolom, nem az utolsó lépés lesz ebben a témában.
ELNÖK: Köszönjük. Az a helyzet, hogy a vita lezárása előtt megkezdtünk egy újabb kört: Suchman képviselő úr jelentkezett előbb, őt követi majd Vas képviselő úr.
DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Minthogy itt többen is életrajzi vonatkozású érveket is hoztak föl (Derültség.), hadd mondjam el én is, hogy 1975-től 1989-ig hatósági osztályvezető voltam műszaki, ipari és egyéb területen, de a lényeg az, hogy a végén hatósági osztályvezetőként fejeztem be a tanácsi pályámat; jelenleg pedig a kiemelt fejlesztésekért felelős valami vagyok a kormányzatban. Tehát az elmúlt harminc év alatt mindig közöm volt ehhez a területhez; ezt csak az életrajzi adatok hasonló ismertetése tárgyában tettem meg.
A másik fontos dolog, hogy tizennyolc éve üldögélek itt a parlamentben, és azt hiszem, emiatt van jogalapom arra, hogy azt mondjam: abban, hogy ez a hatósági eljárás most így van, ebben az itt ülőknek meg az ott ülőknek egyformán van felelőssége. Mert egymásra rakódott az egész, mint egy híres költeményben a guanó. Ezért azt szeretném mondani, hogy ezt most fogadjuk el első lépésként, és tekintettel arra, hogy ez a bizottság, kiemelkedve sok más bizottságból, konszenzuálisan dolgozik a gazdasági szabályozás területén, essünk neki az egész rendszerre vonatkozó, ha kell ötpárti javaslattétellel, azért, hogy a gazdaság valóban felgyorsulhasson, működhessen. Ezért azt gondolom, hogy az egészet át kellene tekinteni. Elismerem, hogy ez most egy része, nagyon fontos része, amit Horváth Csaba képviselőtársam jelesül és mások is kifejtettek. De ha az első lépést sem tesszük meg, ahogy szoktuk, akkor nyilván a második sem következik be. És ez nem afféle biztatás, mert itt általában tartani szoktuk a szavunkat. Lehetne, hogy a gazdasági bizottság alakítson - mert volt ilyen sugallat, ha jól értettem - egy munkacsoportot; éljünk azzal a lehetőséggel, hogy ősszel elindítsunk egy nagyon kemény kodifikációs munkát, mert ez nem egyszerű, amit hat-nyolc hónap alatt be lehet fejezni, ha ez nagyon szakszerű. És könnyítsük meg a magyar gazdaság és az állampolgárok helyzetét is azzal, ahogy itt a szakma képviselői is elmondták, hogy egy követhető, ám a szakszerűséget mégis betartó és nem romokból egymásra épülő törvényi szabályozás lesz ezen a területen. Ezt szeretném javasolni.
A mostani előterjesztést pedig elfogultságomban is nyilván támogatom, mert a saját munkámat sem tudom végezni úgy, ahogy kellene az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, években.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most a szavazás előtt utolsóként Vas képviselő úr következik.
DR. VAS JÁNOS (MDF): Tisztelt kormánypárti Képviselőtársam! Azt hiszem, félreértettük egymást. Két dolgot szeretnék mondani.
Egy, amit kifogásoltam: egy építési engedélyezési eljárás folyamatában nem az önkormányzatokon szokott döntő többségében múlni az, hogy engednek valamit vagy nem. Nem ők vannak kapacitás és forrás hiányában, hanem a környezetvédelmi felügyelőségek, és a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi meg még ki tudja, hány felügyelőségnek a kapacitásbeli problémáit, túlszabályozottságát nem vette észre senki, és nem akarta azt szabályozni. Döntő többségében mindenki, aki önkormányzatnál volt, tudja, hogy a felügyelőségek vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vagy a környezetvédelmi felügyelőség papírjait várja mindenki, és kopog az asztalon a körmével, mert már mind a tizenhét engedélyező szakhatóság hozzájárult, csak a környezetvédelmi felügyelőség nem küldte még meg a papírját. Ez az első észrevételem. Nem akarom én itt túlfényezni, hogy ki hol dolgozott, nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy ez felületesen szabályoz.
A másik, amit mondanék: félreértettük egymást. Nem azt mondtam, hogy mindenkinek a közigazgatási hivatalhoz kell rohanni, és azt mondani, hogy kapott tíz forint európai uniós pályázatot, ő is szeretné, ha a legmagasabb szinten a miniszter ütné rá a pecsétet, hanem azt mondtam, hogy ha jól emlékszem államtitkár úr kiegészítésére, ez úgy lenne, hogy a kiemelt ügyeket a közigazgatási hivataloknál kezdenék, és a minisztérium lenne a másodfok. Én nem ezt mondtam, hogy mindenki számára ezt az elbírálási rendet tegyük át a közigazgatási hivatalhoz és a minisztériumhoz, hanem azt, hogy ezzel egy időben egy normál eljárás esetén, amit úgy mondunk, hogy a felügyelőségeken, az elsőfokú szakhatóságokon történik az engedélyezési eljárás, ott is legyen meg ugyanaz a lehetőség, hogy csökkentsük az eljárás idejét. És ne kelljen például egy épületben lévő különböző hatóságoknak külön határozatot hozni, hanem egy határozat keretében ki tudják azt adni, beépítve a feltételrendszerbe.
Én csak egy ötletet szerettem volna adni. Ez az eljárási rend, teljes mértékben egyetértek, az, hogy ki lesz az, aki gyors eljárásban lesz, és ki az, aki lassú eljárásban lesz, ez döntő többségében, bármennyire mondják, hogy jogszabályban rögzített, szimpátia alapján fog történni, ez növelni fogja a korrupciót. Tudnék mondani pró és kontra ellenpéldákat, hogy ezeknek a feltételeknek, amit önök leírnak, hogy mi a közhasznú, milyen kiskapui vannak, és hogyan lehet ezt eldönteni.
Úgy gondolom, hogy ha szándék lenne arra, hogy a kis- és középvállalkozókat is előnybe akarnák hozni, nemcsak a nagyberuházásokat, és nemcsak a nagyberuházások által lehívott pályázatok áfatartalmát akarnák minél hamarabb a költségvetésbe betudni, akkor együtt lenne ez a két jogszabály-módosítás.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy dönteni tudjunk arról, hogy ez egy időszerű szabályozás.
Szanyi képviselő úr kívánt szólni, kérem, hogy szavazás előtt tegye meg.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Elsősorban Molnár képviselő úr kedvéért szeretnék néhány mondatot mondani, aki már nagyon várta, hogy ezeket a gondolatokat elmondjam. Ennek a bizottságnak szerencsére tapasztalt miniszterek is tagjai. Latorcai János és Suchman Tamás megjegyzései mentén szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindkét oldalon látjuk, milyen feladatok tornyosulnak előttünk, és ez csak egy lépés. Valóban picit önző dolog az, hogy amikor az állam beleütközik abba a problémába, hogy a saját dolgait nem tudja vinni, mert ostoba szabályokkal és nehézkes eljárásokkal kell birkóznia, akkor magának csinál valamit, miközben az ország többi része meg egyszerűen belegebed a bürokráciába. Amikor arról beszélgetünk, hogy mit csináljon a kormány, érdemes ideidézni, ha az Országgyűlés mindkét politikai oldalának nagyjából azonos az érdeke, a véleménye és az akarata abban, hogy az élet nagyon sok területére kiterjedően lényeges egyszerűsítések történjenek, akkor azt a kormány ne csak egy leírt mondatként kezelje, hanem ez legyen feladat számára, aminek neki kell állni, neki kell lendülni.
Ezt azért bátorkodom mondani, mert amikor majd a következő napirendi pontok valamelyikében felkérjük a Számvevőszéket, hogy tárja fel a közigazgatásban a korrupció legfőbb okait, akkor azt fogjuk látni, ebben az országban viszonylag erős konszenzus van a tekintetben, hogy a legnagyobb korrupciós ok az, hogy az ügyintézésben nincs betartva a harminc nap. De nemcsak ott, máshol se. Nekem nem nagyon vannak ilyen ügyeim, az elmúlt két évben viszont csak olyan ügyeim voltak, amiket a hatóságok hetven-nyolcvan-száz nap alatt intéztek el. Semmi nem volt meg harminc napon belül. Ezért az ügyek gyökeréig kell lehatolni. Vannak olyan országok, ahol azt mondják, ha a hatóság nem tartja be a harminc napot, akkor megadottnak tekintendő az engedély. Innentől kezdve úgy összekapja magát a közigazgatás, mint a szél. Ezekkel is foglalkoznunk kellene.
Végül azt szeretném mondani, hogy ennek a napirendi pontnak az itt elhangzott mondatait próbáljuk meg érvényesíteni a többi vonatkozásban is, ha már ekkora konszenzus van ebben a teremben. Köszönöm.
ELNÖK: Most már biztosan úgy tűnik, hogy az előterjesztés aktualitása nem kétséges, szükség van rá.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy a törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak. (15) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (13) Megállapítom, hogy a bizottság 15 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 13 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy egy albizottság vitassa meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket, illetve hogy szervezzük meg az önkormányzati bizottsággal való együttműködést. Ezt Horváth Csaba képviselő úr elvállalta.
Tekintettel arra, hogy jelentős vita alakult ki, felmerül a kérdés, hogy állítsunk-e előadót. (Igen.) Ki vállalja? (Horváth Csaba.) Ki lesz a kisebbségi előadó? (Vas János.) Ki támogatja, hogy Horváth Csaba legyen a bizottság előadója, a kisebbségi véleményt pedig Vas János ismertesse a plenáris ülésen? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért az előadók személyével.
Az 1. napirendi pont tárgyalását lezárom.
Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló J/5493. számú jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (Általános vita)
Amint a napirend elfogadásakor jeleztem, az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentést és az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozatot akkor tárgyaljuk meg, amikor megérkezik Kovács Árpád úr, az Állami Számvevőszék elnöke. Elnök úr közben megérkezett, köszöntöm őt és a kíséretét, és megkérem, hogy tartsa meg tájékoztatóját.
Dr. Kovács Árpádnak, az ÁSZ elnökének tájékoztatója
DR. KOVÁCS ÁRPÁD elnök (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amikor az Állami Számvevőszék számára megadatik az a lehetőség, hogy a saját munkájáról és az általa látottakról néhány gondolatot elmondjon, akkor fontosnak tartjuk, hogy szóbeli kiegészítéssel is éljünk.
A beszámoló egy sajátos helyzetet tükröz. Egyrészt arról szól, hogy mit láttunk, mi lett az Állami Számvevőszék javaslatainak a sorsa, másrészt pedig a saját munkájáról. Ha nem veszik rossz néven, akkor - csakúgy, mint a jövő heti vitában - ma inkább a saját munkánkról beszélnék, és kevesebbet szólnék arról, hogy mit láttunk. Hozzá kell tenni, hogy a "mit láttunk"-ról készült jelentéseket a Magyar Országgyűlés megkapta, elkészült a zárszámadási jelentésünk, a munkáink ütemesen haladnak, a kutatóintézeti tevékenységünk rendben van. A magunk részéről valahogy úgy vagyunk vele - Csapodi úrral, Lóránt úrral és a távol lévő Bihari úrral együtt, akik az intézmény szakmai vezetését látják el -, hogy az intézmény tevékenysége másodlagos. Az Országgyűlés segítségének köszönhetően a szükséges forrásokat megkaptuk. Nincsenek jelentős fluktuációs gondjaink, nincsenek olyan jellegű gondjaink, amelyekre panaszkodhatnánk.
Annyi problémánk van, hogy az Országgyűlés néha olyan feladatot ad nekünk, amiről előzetesen nem tudjuk, hogy az a feladat bekövetkezhet. Nevezetesen a főtisztviselők és családtagjaik vagyonnyilatkozatának az ellenőrzésére gondolok. Háromszáz embernél tulajdonképpen adóhivatali ellenőrzést kellene az Állami Számvevőszéknek végeznie. Ez egy képtelen kívánság, hiszen se az adott bázis nincs meg hozzá, se más feltétel, nem beszélve arról, hogy a Számvevőszék ebben az esetben áttörne egy határt és a közpénzek helyett magánpénzekkel foglalkozna. A költségvetési bizottság által elfogadott határozati javaslatban van egy pont, amely arról szól, hogy ha legközelebb ilyen feladatról döntenek, akkor ezt előzetesen beszéljék meg az Állami Számvevőszékkel, de legalábbis mondja meg valaki, ezt hogy lehet megcsinálni, mert ez igen jelentős erőt és ráfordítást igényelne.
Ezektől az ügyektől eltekintve az Állami Számvevőszék múlt évi munkavégzését a kiegyensúlyozottság jellemezte. Nem voltak lényeges gondjaink. Azt azért megjegyzem, hogy törvényalkotási hibából adódóan jó néhány munkatársunk élt a nyugdíjazás lehetőségével, ami mintegy 70 millió forintjába került a szervezetnek, ráadásul azok a munkatársak mentek el nyugdíjba, akikre a legjobban számítottunk. A tizenkét havi végkielégítés elég vonzó ahhoz, hogy ezt valaki fel tudja vállalni. Az idei évben ilyen szempontból kivérzettebb a szervezet szakmai felkészültsége.
Tapasztalataink szerint az Országgyűlés részére benyújtott jelentéseket a benyújtásuk után az Országgyűlés figyelemmel kísérte.
Megjelentek olyan műfaji törekvések is, amelyek a jelentések és a tudományos kutatás, makrogazdasági elemzés határain mozogtak. Ezt az Országgyűlés bátorítása alapján kezdtük el évekkel korábban. A múlt évben készült először makrogazdasági tanulmány a költségvetési véleményezéshez, aztán ez megjelent egy időszerűsített számsorral, és a jövő heti vitához a képviselő hölgyeknek és uraknak biztosítani tudjuk, hogy a 2008. év tavaszán milyen kilátások vannak a költségvetési tervezés 2009-es folyamataihoz. A munkát kétségtelenül hátráltatta, hogy azt a tervezési irányelvet, amelyet egyébként április 15-éig el kellett készítenie a Pénzügyminisztériumnak, nem kaptuk meg, mivel a kormány még nem tárgyalta, tehát nem tudjuk a magunk tapasztalati anyagát viszonyítani egy más nézőpontból készített dokumentumhoz. Ezt azért hozom szóba, és szeretném a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak mondani, mert 2009-ről a 2008-as év őszén szeretnénk a költségvetési véleményezés folyamatában szintén egy makrogazdasági véleményt produkálni. Nekünk nagy segítséget jelentene, a munkánk hasznosítását jelentené, ha politikai oldaltól függetlenül a képviselő urak vagy a bizottság megfogalmazná azt, hogy milyen témákra helyezzük elsősorban a hangsúlyokat. Nagyon szívesen vennénk ezeket a megkereséseket. Ilyen megkeresésre gondolok például, hogy munkaerőpiac, munkahelyfejlesztés, tudományos gazdálkodás, a tudománnyal való gazdálkodás kérdésköre, az önkormányzati gazdálkodásnak, eladósodottság pályáinak az ügyében mit látunk, adott esetben a konvergenciaprogram ügyei hogyan alakulnak, szükség van-e pályamódosításra. Tehát ha úgy tetszik, ezzel az alternatív véleménnyel árnyalni tudjuk a képet.
Szeretném itt is szóba hozni, mert ezek az anyagok természetesen a tények alapján véleményeket, elemzéseket, következtetéseket tartalmaznak, és nem zárható ki, hogy a képviselő hölgyek és urak más következtetésre jutnak ezeknek az anyagoknak az alapján, mint adott esetben szakmailag az Állami Számvevőszék; egy más síkon való gondolkodás ez. Egy évvel korábban a költségvetési irányelvek, a közpénzügyi gondolatok sorában megjelent egy modernizációs törekvés a költségvetési tervezésre vonatkozóan is, ebből számos elem megvalósult, elsősorban a technikai jellegűek. Aztán sajnálatos módon a vita és a benyújtott javaslat erőteljesen egy intézményi megoldásnak a körvonalazása körül kezdett foglalkozni, és nem azzal, hogy milyen jellegű fékeket lehetne beépíteni a rendszerbe. Mindezt azért mondom el, mert a mi felfogásunk az, hogy az Állami Számvevőszék egy olyan szolgáltató szervezet, de egyetlen hivatal sem lehet ilyen, semmiféle szakmai szervezet nem hozható létre, amely elvonná a kormány felelősségét, az Országgyűlés politikai és alkotmányos jogait, tehát elképzelhetetlennek tartom, hogy az Állami Számvevőszék vagy bárki Magyarországon olyan jellegű árumegállító jogokat kapna a költségvetési restrikciók vagy mások érdekében, amelyek befolyásolhassák ezeket a döntéseket. Ez egy kompetenciagyakorlásnak a más síkja. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert időről időre ezekben a vitákban fölmerül, hogy a politikától védje meg a szakma önmagát. Nem lehet ezt a dolgot áthúzni. Látható, és az ellenőrzési tapasztalatok sorába az tartozik - ennyit talán megengedhetek magamnak -, hogy miközben az apróbb hibajavítással, korrekcióval foglalkozó javaslatok 90 százaléka megvalósul, tehát számszerűségét tekintve a dolog egy normális, kulturáltan működő európai államnak a képét mutatja, ugyanakkor azok a javaslatok és azok az elképzelések, amelyek konszenzusos politikai döntés világához kötődnek, legyen ez önkormányzati rendszer, átszervezések ügyei, érdekei, ezek nem haladnak előre. És a Pénzügyminisztérium elemzése találkozik itt a saját tapasztalatainkkal: az államháztartás makrogazdasági problémáinak 80 százaléka nem a mikroszintű menedzselési hibákkal, hanem a makroszintű, különböző kényszerpályákon kialakult döntésekkel függ össze. Ebből adódóan az az alapvetés egy ellenőrző szervezet számára, hogy hova helyezze a hangsúlyt: fogjon egeret - bocsánat a kifejezésért -, és foglalkoztassa azokat, akik mikrohibákat követnek el, és az ellenőrzésnek, ha úgy tetszik, a felszíni megnyilvánulásait jelentik, ez a folyamatos rendteremtésnek a kérdése; vagy próbálja megosztani az erejét, és élni azokkal a biztatásokkal, amit a tisztelt Országgyűlés adott, hogy makrogazdasági összefüggésekkel is foglalkozik, ami egy olyan országban, ahol közpolitikai célrendszer van - Magyarország nem ilyen -, ott tulajdonképpen nem tartozik az Állami Számvevőszék kompetenciájába.
Ez a kettősség a teljes állami számvevőszéki tevékenységre rányomja a bélyegét. A parlamenti határozatban minden évben megkérdeztük önöket, hogy alkalmazkodjunk-e ehhez a helyzethez, elfogadják-e azt, hogy mi kutatóintézetet működtessünk. Igen ám, csakhogy erre a válasz az, hogy Magyarországon állami gazdaságpolitikai kutatás lényegileg két helyen van: a Nemzeti Bankban egy speciális szempontrendszer szerint, és az Állami Számvevőszéknél. Megengedheti-e magának a költségvetés őreként aposztrofált intézmény, hogy ne foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel? Nyilvánvalóan nem. Ezek tehát nem igazi döntések ebben a helyzetben, de szeretném jelezni a bizottságnak, hogy végig kell gondolnunk majd az elkövetkezendő időszakokban, hogy ezt a fajta kontrolltevékenységet milyen irányban és hogyan fejlesszük tovább. Nyilvánvalóan meghatározó az önkormányzati rendszer mérete, tagoltsága, gazdálkodása, centralizációja.
A feladatokat, amelyeket a tisztelt Országgyűlés tudomásul vett és elvégeztük, azokat időben megoldottuk. Egy nagyon jelentős változás van a közvéleményben: az Állami Számvevőszék tevékenységéről ötezer újságcikk jelent meg, és ami különösen érdekes, az internet terjedésével a múlt évben a jelentéseket több mint százezer ember töltötte le, és ebben nincs benne a parlamentnek elektronikusan átadott számsor. Ebből adódóan látható, hogy az Állami Számvevőszéknek a civil szférában, a civil szervezetekkel, közgazdasági társasággal, gazdasági szervezetekkel, egyetemekkel más típusú kapcsolatot kell kialakítania, és ennek a keretei tulajdonképpen az elmúlt években az önök segítségével megteremtődtek.
A múlt év abból a szempontból különleges év volt - kénytelen vagyok erről beszélni, bár engem érint -, hogy vége volt a hároméves világszervezeti elnöki periódusomnak. Szerencsémre az a megtiszteltetés ért, hogy maradhattam a kormányzótanács tagja, sőt a végrehajtó bizottságnak a tagja, amely a pénzügyi ellenőrzéssel foglalkozó számvevőszékeknek, ahova egyébként a Világbank és a könyvvizsgálók szervezete is betársult, ennek a napi ügyeit és a jelentések ellenőrzése stílusának, metodikájának, függetlenségi kritériumoknak a harmonizálásával foglalkozik.
Az önök jóindulatának köszönhetően és az önök jóváhagyásával egy amerikai kormányzati menedzsmentszövetségnek lettem igazgatósági tagja. S van a világgazdaságnak egy bilaterális fóruma, ahol - részben ennek tulajdoníthatóan - ugyancsak a három tagú magyar delegáció tagja lehettem. Mindez természetesen pénzbe kerül, s a kollégáimnak is sokat jelent időben, elfoglaltságban, leterhelésben. Jelentésünknek a saját dolgainkat érintően azért van jelentősége és azért örülök, hogy a könyvvizsgáló a beszámolónkat elfogadta - bár Csapodi úr az intézmény fejezetgazdája -, mert az elmúlt évben ilyen körülmények között is sikerült az elnöki utazások költségeit csökkenteni. Már most jelzem, hogy jövő évben a számvevőszékek európai uniós szervezetei Magyarországon fogják tartani az úgynevezett contact committee ülésüket, ami szervezési feladatokat jelent, elfoglaltsággal jár és pénzt fog igényelni.
A parlamentnek azért is köszönettel tartozunk, mert a munkánk feltételeihez a szükséges anyagi, erkölcsi és emberi támogatást mindenkor megadta. A Pénzügyminisztériummal a szükségszerű szakmai viták ellenére kiegyensúlyozott és jó a munkakapcsolatunk.
Jelentős problémát okoz - ami a gazdasági bizottság számára talán meghatározó információ lehet -, hogy a folyamatos központi költségvetési intézményi változások miatt egyre nehezebben tudjuk összerakni egy-egy év zárszámadási ellenőrzését. Például a közlekedés az elmúlt két évben legalább három minisztériumhoz tartozott, de az önkormányzat, a területfejlesztés vagy a turisztika sem kutyman ebben a felállásban. A zárszámadás elkészítésekor az Állami Számvevőszék munkatársai képviselik a folyamatosságot az ellenőrzött intézménynél, és ők mondják meg Mancikának vagy Józsikának - aki esetleg még csak két hónapja van ott -, hogy az adott táblázatrendszer és nyilvántartás tavaly melyik szekrényben volt, abban keresse, mert hátha az idén is ott van. Ez rendkívül sok plusz erőfeszítést jelent. A folyamatos permanens átszervezésnek egyrészt az a következménye, hogy nem tudunk hitelesíteni egy sor pénzügyi beszámolót, mert nem tudjuk összerakni a dolgokat, másrészt nem tudunk választ adni például egy olyan kérdésre, hogy Magyarországon gazdaságfejlesztésre vagy turisztikai célra milyen pénzeket használtak fel, mert ha megkérjük az illetékes turisztikai államtitkárt, hogy mondja az adatsort, ő jó esetben is legfeljebb az egyharmadát tudja velünk közölni. Egy ilyen fokú centralizált irányítási rendszer mellett ez kódolja a pénzügyi gazdálkodási hibákat. Gondoljanak például a Gazdasági Minisztérium zárszámadásában a 3,7 milliárdos leltárhiány ügyére, ami egyszerűen abból adódott, hogy előbb küldték el azokat a vezetőket és munkatársakat, akik a leltár készítéséért felelősek lettek volna, utólag pedig képtelenek voltak rekonstruálni, hogy mi hol található. Tehát nem ellopták a pénzt, csak nem tudták, hol van. Persze ebben az ellopás lehetősége is benne van.
Mindezek miatt a munkánk hatékonysága és szervezhetősége a múlt évben nem javult. Egy folyamatosan mozgásban lévő, elasztikus államszervezet mellett ellenőrzést szervezni, rutinokat felépíteni elég nagy nehézségekbe ütközik. Nagyon bízunk benne, hogy ez a folyamat egyszer majd megáll, bár 2008 első hónapjai nem erre utalnak, hiszen újabb átszervezések voltak, és fogalmam sincs arról, hogy fogjuk megoldani például az újra felálló közlekedési minisztériumnál a közlekedési tételek múlt évi zárszámadási dolgait. És ez nem egyéni képességbeli kérdés, hanem a helyzet adottsága. A kép tehát vegyes.
A jövő heti vitára két anyagot tudunk biztosítani, mind a kettő érdekes lehet. Az egyik egy makrogazdasági elemzés, amely arról szól, hogy állunk 2008 elején, kitekintve 2009-re. Ez kedden lesz postázva. A másik anyagot pénteken tudjuk átadni, amely azonban csak közvetve érinti ezt a bizottságot, és a roma integrációra fordított pénzeszközök hasznosulásáról szól. Ezenkívül a bizottság figyelmébe ajánljuk a közeljövőben elkészülő és a MÁV-ról, az autópályákról szóló anyagunkat is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Matolcsy György képviselő úr!
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Uraim! Elismerésem szeretném kifejezni az Állami Számvevőszék 2007. évi munkájával, működésével, tevékenységével kapcsolatban. Amikor 1989-90 körül a nemzeti intézmények felállításáról gondolkodtunk, akkor nagyjából olyasmire gondoltunk, mint ahogy most az Állami Számvevőszék működik.
Nagyra értékelem azt a makrogazdasági elemző munkát is, amit az Állami Számvevőszék elkezdett. Egyetértek elnök úrral abban, hogy Magyarországon jelenleg két központi intézményben folyik ilyen makrogazdasági munka. A nyolcvanas években a Pénzügyminisztériumban és az Országos Tervhivatalban volt ilyen jellegű erős makrogazdasági elemzés. Nagy szükség van erre. Azt javaslom a bizottságnak, hogy éljen az elnök úr által felvetett elemzési területeken azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a rendelkezésünkre álló Makrogazdasági Központ és Intézet - amelynek a munkáját szintén nagyra becsülöm, sokat tanulok az elemzéseikből, számításaikból - számunkra nyújtani tud.
Elnök úr felsorolt néhány területet. Ezekkel is teljes mértékben egyetértek. Nagyon jó lenne tisztább képet kapnunk 2008 végén, 2009 elején az adósságállománnyal kapcsolatos kérdésekről, a foglalkoztatás, a munkaerőpiac, a konvergenciaprogram helyzetéről, és lehetne sorolni még a különböző területeket. Azt javaslom magunknak, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, időnként mi is kérjünk elemzéseket az Állami Számvevőszéktől, azokat rendre vitassuk meg és tanuljunk belőlük.
Egyetértek továbbá a Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság indítványával. Különösen felhívnám a figyelmüket a 2/b. pontra, amelyben azt javasoljuk, hogy az Állami Számvevőszék tegyen ajánlásokat a különböző közigazgatási rendszerben fellépő működési problémák megoldására. Ezzel is érdemes lenne élnünk.
Összességében tehát még egyszer elismerésemet fejezem ki, elnök úr, az Állami Számvevőszék vezetésének, a számvevőknek az elég nehéz munkájáért, amelyet időnként mi is tapasztalunk, de ott helyben, a frontvonalon még jobban tapasztalnak.
Egyetértve elnök úrral - és ezzel zárom az elismerést -, nem veheti át az Állami Számvevőszék bármely kormány vagy bármely országgyűlés felelősségét, feladatkörét, de segíthet bennünket abban, hogy kisebb hibákkal működjünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Baráth Etele képviselő úr következik.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Számvevőszéki Vezetők! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Teljes mértékben osztom, amit Matolcsy képviselőtársam elmondott az elismerések területén, és akár mint volt "szenvedő alanya" is az Állami Számvevőszék vizsgálatainak, és mint képviselő is azt tudom mondani, hogy ezek az anyagok tényleg nagyon fontosak, hasznosíthatók, és aki tisztességgel akarja végezni a munkáját, annak a részéről ezt tisztességgel is kell fogadni. Úgy gondolom, a parlamenti támogatást ebben az évben is el fogja nyerni a jelentés.
Személy szerint hadd mondjak még annyit, hogy elnök úr kicsit búcsúmondatokat is mondott, és fölvázolta saját leendő szerepét is; azt gondolom, a bizottság megteheti majd egy adott alkalommal, amikor ez tényleg időszerűvé válik, hogy az ő egyéniségét, személyiségét is méltatja, és nemcsak az elkészült jelentéseket, amelyek sok-sok munkatárs munkájának eredményeként is vannak előttünk.
Ami azonban a Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság által összeállított indítványt illeti, az szerintem rendkívül messze van attól, mint ami itt elhangzott az elnök úr beszámolójában. Az egyik az, hogy amennyiben ez a vita valóban fennáll, hogy nem tartalmi modernizáció, hanem intézményi modernizáció készülne, akkor valamilyen módon a parlamentnek azért illene állást foglalni abban, hogy a Számvevőszék jövőbeni szerepét ebben az esetleges megoszlásban hogyan látja, és ebben mi az erősítendő, mi a gyengítendő oldal. Nem értem, miért repülünk el e fölött a fontos tény fölött. Miközben Matolcsy úr is támogatja - és szerintem mi is támogatjuk - azt, hogy az Állami Számvevőszék elemzési oldala domborodjon, erősödjön, a tanácsadói tevékenysége továbbmenjen.
Mit tartok benne hiányosságnak? Ha egyszer abban egyetértünk, hogy a nemzeti költségvetésünk legnagyobb problémái a szociális szféra elképesztően nagy mértékű kiadási tényezői, az önkormányzati rendszer rendkívüli szétaprózottsága és iszonyatos költségterhei, és sorolhatnám még tovább ezeket a feltételeket, akkor szerintem egyszerűen nevesíteni is lehetne, hogy ezzel kapcsolatban milyen elemzést vagy milyen javaslatot vagy mit várunk. Ezért az a fogalom, hogy központi közigazgatási rendszer, számomra nem fedi le ennek a problémakörét, s mi több, nem érthető bele az önkormányzati rendszer a központi közigazgatási rendszerbe. Én tehát a bizottság részére minimum azt a javaslatot tenném, hogy akkor legalább egészítsük ki ezzel a két dologgal ezt a bizonyos b) pontot, amely irányadásnak jó, csak tartalmilag nem eléggé részletes vagy nem eléggé feladatjavasló, hiszen nem adunk feladatot, de feladatjavasló lehet.
Összefoglalásul: én tehát azt gondolom, hogy mind az írott anyag, amelyet részben láttunk csak - hiszen nem tudjuk teljes egészében -, és az elhangzott szóbeli kiegészítés alapján is mindenképpen támogassuk a jelentés elfogadását, ezzel a minimális kiegészítéssel, és köszönjük meg a Számvevőszék munkáját, mind személyes, mind pedig intézményi formájában.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Márton Attila képviselő úr következik.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy gondolom, most már hosszú évekre visszatekintve, hogy az Állami Számvevőszék által elvégzett munka szinte kivétel nélkül mindig elfogadásra talál, szinte mondhatni, hogy egyhangú elfogadásra, és ez a tevékenység, amelyet az Állami Számvevőszék végez, nemcsak a Parlament falain belül, hanem azon kívül is elismert.
Elnök úr azt mondta, kicsit dilemmában volt, mi is legyen a szervezet feladata, milyen célok legyenek azok, amelyeket igazából önöknek követniük kellene. Én úgy gondolom, és azt hiszem, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, hogy az a fajta ellenőrzési munka, amelyet önök elvégeznek, az állami pénzek és az önkormányzati pénzek felhasználásának ellenőrzése nagyon fontos szempont, hiszen ebből kaphatnak valóban mindazok, akik érdeklődnek a téma iránt - és ahogy elnök úr is elmondta, egyre többen vannak, akik a jelentések iránt érdeklődnek -, egy, azt hiszem, talán mindenki által elfogulatlannak tartott és valóban szakmai alapokon nyugvó képet.
Itt egy picit hadd kapcsolódjak egy konkrét dologgal is az előbbiekben elmondottakhoz. Talán nem véletlen, és éppen az Állami Számvevőszék munkájának elismerése, hogy egyre többen vannak olyanok, akik az önök munkájában, megállapításában bíznak, és azt fenntartás nélkül elfogadják. Ezért is volt az, hogy részben állampolgári megkeresésre én az elmúlt év végén egy kezdeményezéssel éltem az elnök úr irányába - ez a múlt év decemberében volt -, amikor is egy több önkormányzattal közösen, több száz millió forintos állami támogatással megvalósított hulladéklerakó telep beruházásának vizsgálatát kértem önöktől, hogy ezt vegyék föl a 2008-as munkatervbe. Egyrészt azért, mert több száz millió forint állami támogatás volt ebben, és a birtokomba jutott dokumentációk alapján bizony nagy valószínűséggel nem minden úgy történt, mint ahogy történnie kellett volna. Ennek érzékelhető hatása is volt, hiszen különböző anyagi hátrányokat kell az adott település polgárainak részben emiatt elszenvedniük. Írtam önnek egy megkeresést, és nagy megnyugvással közöltem mindazzal a közel két tucat emberrel, akik engem is megkerestek, hogy azt a tájékoztatást kaptam öntől, miszerint is a 2008-as munkarendbe ez a rendkívül vizsgálat felvételre került. Már csak azért is, teszem hozzá, mert, mint időközben kiderült, néhány évvel ezelőtt ezt vizsgálta már az Állami Számvevőszék, és több esetben tett elmarasztalást és az adott önkormányzatra nézve kötelezően végrehajtandó feladatot, amely mind a mai napig sem történt meg. Így lehetséges az, hogy ma már közel százmillió forintra rúg az az összeg, amely, hogy is mondjam csak, tisztázatlan, hogy hova is lett, és mi lett a sorsa annak a pénznek, és hogyan történt meg annak az elszámolása. Legnagyobb megdöbbenésemre néhány nappal ezelőtt hívtak telefonon állampolgárok, hogy az adott önkormányzat helyi sajtójában, nem elnök úrra, hanem általában az Állami Számvevőszékre hivatkozva április 21-i információt közöltek, mely szerint mégsem vizsgálja az Állami Számvevőszék, és nincs is szándékában vizsgálni az adott beruházást. Ezek után tették föl nekem a kérdést, hogy akkor ma már kiben lehet bízni, ha most már úgy tűnik, hogy az Állami Számvevőszékben sem.
Úgyhogy én nagy tisztelettel azt szeretném kérni elnök úrtól és munkatársaitól, hogy mindaz a bizalom, amely az elmúlt évek konkrét szakmai munkája alapján kialakult az Állami Számvevőszék irányában, ez maradjon és maradhasson is meg. Látható, hogy az emberek bíznak az önök munkájában és az önök szakmai megállapításaiban, hiszen azért is történhetett az, hogy ez az információ az adott településen napvilágra került, és egyből lélekszakadva hozzám jöttek, hogy akkor most mi van. Hiszen valóban egy olyan szervezettől várnak tényszerű megállapítást és konkrét dolgok feltárását, amelyben bíznak az emberek. Azt kérem tehát önöktől, hogy ezt az ellenőrző tevékenységet valóban teljesen elfogulatlanul és szakmai alapon folytassák le. És ha lehet, bennünket, képviselőket pedig segítsenek abban, hogy ha tényleges dokumentumokkal alátámasztott problémákat vetünk föl, akkor legyenek kedvesek ezeket a feladatokat elvállalni, és valóban, szakszerű és tényszerű megállapításaikkal segítsék a mi munkánkat is. Kérem tehát önöktől tájékoztatásként, hogy akkor most várható-e ez a vizsgálat, meglesz-e ez, amit, mondom, egyébként dokumentumokkal is alá tudunk támasztani, mert mindenki várja az önök tényszerű megállapításait.
A 2008-as esztendőre pedig további jó és sikeres munkát kívánok önöknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Göndör István képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Ebben nagy valószínűséggel valóban konszenzus van, mint ahogy eddig is az volt. Amikor megköszönjük az Állami Számvevőszék munkáját, akkor hadd mondjam azt is, hogy minden jócselekedet mindig elnyeri a méltó jutalmát. Ahogy Matolcsy György képviselő úr is mondta, az Állami Számvevőszéknél megvalósul az a funkció, amire annak idején kitalálták, s mert jól valósul meg, egyre-másra kap újabb feladatokat. A bizalomból fakadóan tehát mindig újabb feladatok generálódnak, de ez természetes.
Számomra rendkívül fontos, hogy ebben az anyagban olyan részekkel is találkozunk, amelyek megerősítik a tapasztalatainkat, azt, amit mindannyian tudunk. Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy van munkaerőnk, de nem baj, ha az Állami Számvevőszék is kimondja, lépten-nyomon abba botlunk bele, hogy ez a munkaerő nem kellően képzett, nem megfelelően felkészült. S lehetne még számtalan hasonló példát mondani.
Még egyet szeretnék kiemelni ebből a körből, az önkormányzati kockázatot. Mi is évek óta valósnak és égetőnek érezzük ezt a problémát. A gond az, hogy amikor a jelentést elfogadjuk, konszenzus van, s nemcsak a bizottságban, hanem a parlamenti patkó mindkét oldalán is, de amikor a megoldásról kellene beszélni, akkor nincs. Közel egy éve asztalon van a közpénzügyi törvénnyel kapcsolatos dolog és ismereteim szerint pont az önkormányzati finanszírozás kérdései miatt nem jut előre most már hosszú hónapok óta az ötpárti tárgyalás.
Örömmel látom a jelentésben - s erre mi, kormányzati pozícióban lévő képviselők büszkék lehetünk -, hogy most már az államháztartáson kívülre került pénzeket is jogszerűen tudja vizsgálni az Állami Számvevőszék. Egyetértek Márton Attila képviselő úrral abban, további lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy azokon a területeken is, ahol a legnagyobb a korrupciógyanú, érdemben tudjon vizsgálatokat folytatni az Állami Számvevőszék.
Végül felteszem a kérdést, miközben elismeréssel vagyunk a szervezet munkája, tevékenysége iránt, megteszünk-e mindent azért, hogy megfelelően, jól tudjon működni az ÁSZ, hiszen már hosszú ideje nem vagyunk képesek alelnököket jelölni ebbe a számunkra rendkívül fontos szervezetbe. Majdhogynem azt mondanám, hogy van mit egymás szemére vetnünk.
Azért nem akarok beszélni hosszabban a költségvetési bizottság határozati javaslatáról, mert ahhoz van lehetőségünk módosító indítványt benyújtani, s ezt nyilván meg is tesszük az általános vita időszakában.
Még egyszer elfogadásra javaslom a jelentést és köszönöm a szervezet munkáját.
ELNÖK: Köszönöm. Minden hozzászóló az elismerés és a köszönet hangján szólt. Megadom a szót Kovács Árpád elnök úrnak, hogy válaszoljon az elhangzottakra.
Dr. Kovács Árpádnak, az ÁSZ elnökének válasza
DR. KOVÁCS ÁRPÁD elnök (Állami Számvevőszék): Az Állami Számvevőszék a vizsgálatot természetesen elvégzi. Semmiféle más információm nincs. Lóránt Zoltán főigazgató úr délután fel fogja hívni a képviselő urat és elmondja, hol tartanak ebben az ügyben.
Általános tapasztalat, hogy amikor elkezdődik a jelentések egyeztetése, a legkülönbözőbb zavaró repülések zajlanak. Néha én is meglepődve találkozom azzal, hogy mi történik és mi terjed el. Biztos, hogy a közbizalomnak van egyfajta rongálódása. A normativitás hiánya az emberekben furcsa érzéseket tud kelteni. Nekünk is, mint szervezetnek szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. Megmondom őszintén, mi nem mérjük a népszerűségünket. Vannak olyan állami intézmények Magyarországon, amelyek kirakják, hogy hány százalékos megbízhatóságon vannak. Mi nem foglalkozunk ilyesmivel. Arra lehetőség van, hogy a honlapunkon bárki beírhatja a véleményét, de ez nem jellemző. Nálunk inkább felhasználói tevékenység zajlik.
Amit Baráth Etele képviselő úr a határozati javaslattal kapcsolatban mondott, nos természetesen azt fogjuk csinálni, amit döntenek. Ha szélesebb értelmű megközelítés lesz az önkormányzati területek és a civil szféra dolgait illetően, akkor nyilvánvalóan ezt csináljuk. Az önkormányzati területen a fő probléma most az eladósodás kérdésköre, amivel Lóránt úr foglalkozik, és tanulmány is készül erről, amiben a vizsgálatok eredményei benne lesznek. Igazgatási szempontból kisebb figyelmet fordítottunk erre a területre. Tapasztalataink szerint a kiemelt önkormányzatoknál rendeződnek a gazdálkodás folyamatai, annak ellenére, hogy az önkormányzatok pénzügyi helyzete egyre nehezebbé válik. A működés szervezettsége, kiegyensúlyozottsága, az általunk korábban tett ajánlások hasznosítása néhány kivételtől eltekintve - például ahol az önkormányzati testületben az üzleti szellem érvényesül és úgy próbálnak egy nagyobb várost menedzselni, mintha az az ő tulajdonukat képező vállalat volna - megfelelő. A jelentésünket ki fogjuk egészíteni ezzel a ponttal.
A magam részéről csak a köszönet hangján tudok szólni azért, hogy a bizottság a munkánkat segíti. Az elismerő szavakat nagyon szépen köszönöm. A költségvetési bizottság ülésén is megengedtem magamnak egy szamárságot, de már nagyon régóta ülünk így együtt: az Állami Számvevőszék is olyan, mint egy zöldséges bolt, van benne tücsök és bogár, de alapvetően akkor lehet eladni, ha az áru friss. Én rendkívüli hálával tartozom a kollégáimnak, mert eladható árut produkálnak. Az más kérdés, hogy ez miként van menedzselve. Ha az országban kialakulna egy határozott közpolitikai konszenzus, az az intézményrendszeren belül az alapintézmények munkastílusát és a feladat fókuszálását is jelentené.
Képviselő úrnak jelezni fogjuk, hogy hol tartunk. Abban biztos lehet, hogy a vizsgálatot el fogjuk végezni, de úgy tudom, hogy programba van vége és halad. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Számítunk a jelzett három anyagra, a hogyan állunk 2008-2009-ben és ennek távlatairól szólóra, valamint a roma integrációról és a MÁV-ról, autópályákról szóló anyagokra.
Szavazás a J/5493. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról
Ki ért egyet az előterjesztés általános vitára való alkalmasságával? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért az előterjesztés általános vitára való alkalmasságával.
Szavazás a H/5678. számú országgyűlési határozati javaslatról
Előttünk van, mégpedig 5678-as számon az az országgyűlési határozati javaslat, amelyet a költségvetési bizottság ebben a tárgyban készített. Ezzel kapcsolatban ugyan elhangzott javaslat, kérdezem, van-e még más megjegyzés ezzel kapcsolatban. Lényegében nincs, hiszen alapjában véve az történhet, hogy általános vitára való alkalmasságról döntünk, és ha van módosítanivalónk, akkor akár bizottságként, akár egyéni képviselői javaslatként azt megtehetjük. Dönthetünk erről? (Nincs ellenvetés.) A bizottság dönthet felőle.
Ki ért egyet, ki támogatja az előterjesztést? (Egyhangú egyetértés.) Egyhangú a támogatottsága; ellenszavazat, tartózkodás nincs.
Kérdezem, állítunk-e bizottság előadót - Göndör úr például? Igen, állítsunk. A bizottság egyetért Göndör úr személyével? (Egyhangú egyetértés.) A bizottság egyhangúlag egyetért, köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló jelentésről szóló napirendünket lezárom. Megköszönöm a megjelenteknek, Kovács Árpád elnök úrnak, Csapodi úrnak, Lóránt úrnak, és ezzel áttérünk a többi napirendi pontjainkra.
A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5394. szám); módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként
Most következik a közraktározásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása. Üdvözlöm Bots Dénes és Gérnyi Gábor főosztályvezető urakat.
A technikánk az, hogy fölteszem a kérdést, hogy a módosító javaslatokkal kapcsolatban mi a kormány álláspontja, ön válaszol, és mi döntünk.
Az 1. pont az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. BOTS DÉNES (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Egyeztetett álláspont: támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
A 2. pont?
DR. BOTS DÉNES (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 3. pont az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata.
DR. BOTS DÉNES (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is egyhangúlag támogatja.
Köszönjük szépen, a napirendi pontot lezárom.
Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám); kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként
Következő napirendi pontunk az elektronikus információszabadságról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalása. Sepsi Tibor főtanácsnok urat kérem, hogy válaszoljon a kormány álláspontjára vonatkozó kérdésekre.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mindkét kapcsolódó módosító indítványt támogatja a kormány.
ELNÖK: Értem. Kérdezem a bizottságot, hogy az 1. pontot, Hankó Faragó Miklós képviselő úr módosító indítványát támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
A 2. pont Tóth András és Wiener György képviselő urak módosító indítványa. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
A napirendi pontot lezárom. Köszönöm a megjelenést.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területfejlesztési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5589. szám); általános vita
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területfejlesztési tervének elfogadásáról szóló napirendi pontunk következik. Dr. Gerzanics Annamária főosztályvezető-helyettes helyett...?
DR. TOMPAI GÉZA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Dr. Tompai Géza, a területrendezési és településügyi főosztály vezetője vagyok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Kérdezem, az előterjesztéssel kapcsolatban kíván-e szólni.
DR. TOMPAI GÉZA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Amennyiben önök kívánják, akkor egypár szót mondanék; de ha nem, akkor eltekintek ettől. (Többek: Támogatjuk. - Derültség.)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Érezhető a bizottság általános támogatása, és szerintem teret kellene engednünk ennek a lehetőségnek. Kérdezem, a bizottság támogatja-e ennek az előterjesztésnek az általános vitára való alkalmasságát. (Szavazás.) Egyhangúlag támogattuk.
Köszönöm, lezárom a 2. napirendi pontot.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám); általános vita
A 3. napirendi pont következik: a polgári perrendtartásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Köszöntöm dr. Juhász Edit főosztályvezető asszonyt.
Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan érinti a bizottságunkat, van olyan részterület, amellyel kapcsolatban nekünk is van álláspontunk. Kérdezem a bizottságot, igényel-e tájékoztatást erről. (Nincs ilyen jelzés.) Megköszönöm, ha belátja, hogy ez számunkra így megfelelő, hiszen érezhető az a támogatottság mindkét oldalról, amely lehetővé teszi a gyors tárgyalást.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
A kormányoldal támogatja, az ellenzéki oldal tartózkodik, tehát 15:13 arányban ez így rendben is van.
Köszönöm a megértését; a bizottság ezt a napirendi pontot támogatólag lezárja. Köszönjük szépen.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5591. szám); általános vita
A bírósági végrehajtásról szóló törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása következik. (Jelzésre:) Ezzel kapcsolatban a bizottságban speciel van igény, hogy erről néhány mondatot szívesen meghallgatnánk. Megadom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Juhász Edit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Juhász Edit vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
Az a törvényjavaslat-csomag, amelyet a kormány most beterjesztett a parlament elé, részben a Pp.-módosítás, részben a Vht.-módosítás, néhány rendelkezésében függ csak közvetlenül össze, de gyakorlatilag ugyanazok a jogalkotói célok érhetők tetten bennük: az eljárások gyorsítása, a nem peres eljárások körének a bővítése, amelyek olcsóbb, költségkímélőbb, időkímélőbb megoldásokat tesznek lehetővé jogérvényesítés terén; illetve az elektronikus ügyintézés lehetőségeinek a kibővítése.
A végrehajtási törvény módosítása három fő tárgykör köré csoportosul. Az egyik a már említett elektronikus ügyintézés kiterjesztése, ezt két szempontból is ajánlanám a képviselők figyelmébe. Az egyik, hogy egy tavalyi törvénymódosítás kapcsán már az adóskutatás részbeni elektronizálását megvalósította a törvényalkotó, e tekintetben a nyilvántartást végző hatóságok megkeresését lehetővé tette elektronikus úton, ezt most kibővítené a törvényjavaslat nyilvántartást vezető szervezetek elektronikus megkeresésének lehetővé tételével; a másik pedig az elektronikus ajánlattétel lehetőségének a biztosítása.
Az elektronikus ajánlattétel végrehajtási értékesítéseken való biztosítását mind ingatlan-, mind ingóértékesítések terén bevezetné a törvényjavaslat, részben eltérő megoldással. Ingatlanértékesítések esetén az volt a koncepció, hogy a jelenlegi többféle értékesítés szűnjön meg, egy olyan értékesítési forma legyen, amely mind a szóbeli, mind az elektronikus ajánlattétel lehetőségét biztosítja, egyúttal általánossá teszi az árverési hirdetmények elektronikus úton történő, világhálón való közzétételét. Nagyon fontos tehát ennek az elektronikus árverési rendszernek a létrehozása, mert szélesebb körben lehet a hirdetményeket megtekinteni, ezzel a vevőkört is jobban meg tudja célozni a jogalkotó. Illetve nagyon fontos rámutatni, ami már korábbi, más parlamenti viták kapcsán is előkerült, hogy olyan szabályozást kell adni, hogy lehetőség szerint minél többen tudjanak élni az ajánlattétel lehetőségével, akár távolról is.
Szeretném a képviselők figyelmébe ajánlani a törvényjavaslatnak azt a módosítását, hogy rögtön az árverési hirdetmény közzétételét követően megnyílik az ajánlattétel lehetősége, tehát nemcsak a meghatározott helyen és időben zajló árverésen lesz erre lehetőség. Gyakorlatilag 30 napban határozza meg a törvény azt az időtartamot, ameddig kötelezően ebben az árverési rendszerben kint kell hogy legyen a hirdetmény, minimálisan, tehát ez csak a minimális időtartam, és ez alatt tehát végig lehet ajánlatot tenni.
Tudnám még továbbfolytatni, de úgy látom, erre már nincs igény.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Ennyiből is nyilvánvaló a törvény aktualitása és alkalmassága.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (15) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (13) Megállapítom, hogy a bizottság 15 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 13 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Nagyon szépen köszönjük a részletes és érdemi tájékoztatást, további jó munkát kívánunk.
Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló T/5311. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása)
Következő napirendi pontunk az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló T/5311. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása. Ismételten köszöntöm dr. Tompai Géza főosztályvezető urat. Abban kérem a segítségét, hogy ezt a jelentős számú módosító javaslatot könnyedén végig tudjuk tárgyalni.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Szeretném bejelenteni, hogy minden ellenzéki képviselő által benyújtott javaslatot támogatunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha főosztályvezető úr meg tudja mondani, hogy mely javaslatokat támogatja a kormány, akkor azokról csomagban tudunk szavazni.
DR. TOMPAI GÉZA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A következő javaslatokat támogatja a kormány: 5., 16., 27., 29., 30., 31., 46., 53., 61., 96., 100., 112., 125., 126., 127., 128., 129., 130., 131.
Vannak olyan módosító indítványok, amelyeket a kormány nem támogat, azonban szeretném jelezni, hogy csak a jelen formájukban nem támogatja, de bizonyos elemei támogathatók lehetnek. Ezeket kapcsolódó módosító indítványokkal támogathatóvá lehet tenni.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokat ki támogatja. (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokat a bizottság egyhangúlag támogatja.
Az összes többi módosító javaslat egyharmados támogatást kapott.
Van-e olyan módosító javaslat, amelyről valaki külön akar tárgyalni? Göndör István képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Megfontolásra ajánlom a kormány képviselőinek meg önmagunknak - a Zala megyei képviselőkkel ez ügyben már kezdeményeztem közös megbeszélést - a következőt. A Zalaegerszeg-Balatonkeresztúr közötti 76-os útnak egy új nyomvonalát tervezték, amely azonban sehol nem találkozik a 7-es autópályával, de nem találkozik a Balaton északi oldalán haladó 71-es úttal sem. A mi indítványunk arról szól, hogy Hévíz elkerülővel összeköthető a két út. Azt most nem tudom megmondani, hogy mely csomóponton találkozhat az új 7-es autópályával, de ezt meg kell oldani, mert e nélkül az egésznek nincs értelme. Megpróbálunk egy közös kapcsolódó módosító indítványt készíteni, mert három megoldást javasoltunk, de az nyilván nem megy, hogy mind a hármat elfogadjuk.
ELNÖK: Számítunk erre, képviselő úr, egyet fogunk vele érteni, de elénk kell, hogy kerüljön a javaslat. Fónagy János képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): A zászló színétől függetlenül hál' istennek az ország egyre több pontján állnak össze önkormányzatok és települések egy-egy út nyomvonalának a konszenzusos kialakítása érdekében. Ilyen például a 44-es út egészen a határtól az 5-ösig. Az 5-ös kecskeméti változataiban hasonló a probléma, mint amit Göndör képviselő úr említett. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem kormánypárti vagy ellenzéki kérdés, az érintett megyék, illetve települések képviselői különböző szervezésekben ülnek össze a problémák megoldása érdekében. Aztán ilyen az M8-as vagy az általad említett út is.
A mai napirendtől függetlenül azt javaslom, hogy ezeket a konszenzusos elképzeléseket, javaslatokat - amelyek kidolgozásában esetenként a tárca is részt vesz -, amelyekben már olyan helyzetben vannak a megállapodások, vegyük figyelembe, akár bizottsági módosító javaslatként, illetve a következőkben ezt mint gyakorlatot fogadjuk el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Főosztályvezető úr említette, hogy vannak olyan módosító javaslatok, amelyeket bizonyos változtatásokkal, kapcsolódó módosító javaslatok benyújtásával támogatni tudna a kormány. Meg tudja mondani, hogy melyek ezek?
DR. TOMPAI GÉZA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Ezek nálam nincsenek meg kigyűjtve.
ELNÖK: Akkor kérjük, hogy írásban küldje meg nekünk, és mi továbbítani fogjuk a képviselőknek. Baráth Etele képviselő úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Én fel tudom sorolni, hogy melyek azok a módosító javaslatok, amelyeket a minisztérium kapcsolódó módosító indítványokkal elfogadásra javasol. Ilyen a 44., 45., 55., 60., 62., 64., 73., 84., 87., 95., 105., 114. és 117. pont. Valóban az volna a jó, ha megkaphatnánk azt a módosító javaslatot, amelyet kapcsolódóként, adott esetben bizottsági indítványként tudnánk érvényesíteni. De egyébként az is jó, ha Fónagy úr a saját javaslatát leegyeztetve a minisztériummal, kapcsolódóként Fónagy képviselő úr nyújtja be Katona Kálmánnal. A lényeg az, hogy az egyeztetés megtörténjen ezekben a témákban.
ELNÖK: Technikailag azt kérem, hogy ebbe akkor kapcsoljuk be a bizottság apparátusát, részben keressék meg azokat, akik érintettek ezekben a módosító javaslatokban, részben pedig eljuttatni ezt a dolgot, amit a kormánytól várunk, hogy milyen módon lehetne ezeket javítani.
Parancsoljon!
DR. TOMPAI GÉZA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Mi előkészítjük szakmailag azokat a módosító indítványokat, ahol mi látunk lehetőséget arra, hogy az indítványon változtassunk, az önök rendelkezésére bocsátjuk, és akkor a belátásuk szerint adják be.
Szeretném még jelezni, hogy a Baráth Etele úr által felsorolt lista körülbelül 90 százalékban azonos azzal, ami nálam föl van írva. Szeretném kérni tehát ezt a listát, hogy egyeztessünk, mert vannak olyan elemek, amit mi nem érzünk kapcsolódó javaslattal benyújthatónak, viszont vannak olyanok is, amire mi mondjuk, hogy abban kapcsolódó módosító indítvány lenne lehetséges.
ELNÖK: Számítunk rá, hogy az önök listáját is megkapjuk, a bizottság apparátusa pedig gondoskodik arról, hogy minden érintett képviselőhöz eljusson, illetve azt az egyeztetést is igyekszünk megszervezni, hogy létrejöjjön köztünk. Ami pedig fennmarad, azt a végén bizottsági módosító javaslatként meg fogjuk oldani, hogy ebben a fontos és általában mindenkit érdeklő kérdésben, ami szintén konszenzus közeli, megfelelő álláspont alakuljon ki.
Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Ezt a napirendi pontot is akkor jelen állapotában lezárom. Köszönöm.
Jelzem, hogy még az "egyebek" napirendi pont van hátra. (Senki sem jelentkezik.) Nincsenek egyebek, úgyhogy ezt a napirendi pontot is lezárom. Köszönöm.
Mai bizottsági ülésünket bezárom, egyben kérem az informatikai és hírközlési albizottság jelen lévő tagjait, hogy néhány percre maradjanak itt.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 24 perc)
|
Márfai Péter |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc és Prin Andrea