GIB-16/2008.
(GIB-98/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. május 14-én, szerdán, 10 óra 04 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek *
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt válaszadása *
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt válaszadása *
Szavazás a miniszterjelölt alkalmasságáról *
A hungarikumok védelméről szóló H/5486. számú határozati javaslat (Általános vita) *
Dr. Simicskó István (KDNP) előterjesztő szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek *
Dr. Simicskó István (KDNP) válaszadása *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosításáról szóló T/5651. számú törvényjavaslat (Új/átdolgozott változat a T/5593. szám helyett.) (Általános vita) *
Dr. Kárpáti György osztályvezető (IRM) szóbeli kiegészítése *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A turizmusról szóló T/5655. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár (ÖTM) szóbeli kiegészítése *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/5656. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Kérdések, vélemények a törvényjavaslattal kapcsolatban *
Berényi Lajos elnök (KbT) véleménye *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXI. törvény módosításáról szóló T/5011. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/5588. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
A földgázellátásról szóló T/4669. számú törvényjavaslat (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása - Első helyen kijelölt bizottságként) *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt bevezetője *
Hozzászólások, kérdések, vélemények *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt válaszadása *
(Pettkó András (MDF) képviselő önálló indítványa) (Módosító javaslatok megvitatása)
10. Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
11. Egyebek
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP
Koszorús László (Fidesz)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Molnár Gyula (MSZP) Dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) Dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt
Dr. Kárpáti György főosztályvezető-helyettes, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Bézi-Farkas Barbara osztályvezető, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Dr. Gál Krisztina osztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Berényi Lajos elnök, Közbeszerzések Tanácsa
Dr. Laborcné Balogh Éva főosztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Magyar Mária osztályvezető, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Dr. Gordos Péter főosztályvezető Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Zarándy Tamás főosztályvezető-helyettes Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Dr. Magyari Dániel vezérigazgató-heylettes, Magyar Olaj- és Gázipari Rt.
Miklós László igazgató, Magyar Olaj- és Gázipari Rt.
Szalay Gábor szakértő
Megjelentek:
Mayer György, Napi Gazdaság
Dr. Járosi Márton, Energiapolitika 2000 Társulat
Bély Edina, Fővárosi Önkormányzat
Dr. Pálfalvy Hilda, Gazdasági Versenyhivatal
Morvayné Dr. Vígh Katalin, Gazdasági Versenyhivatal
Szíjjártó Ilona, Gazdasági Versenyhivatal
Draskovich Zita, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. Kanel Ágnes, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Dr. Vig András Gergő, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Diószegi József, Napi Gazdaság
Zákányi György, MGVE
Réti András, TIGÁZ Zrt.
Dr. Zsuga János, FGSZ-Földgázszállító Zrt.
Gláser Tamás, VOSZ alelnök
Cseri Noémi, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Bóna Ákos, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Szőke Katalin, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Albert Péter, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Dr. Koleszár Zsuzsa, Miniszterelnöki Hivatal
Strbik László, Független Hírügynökség
Tóth Sándor, Pilisi Parkerdő Zrt.
Dr. Hoschek Lívia, Fővárosi Gázművek Zrt.
Dr. Farkas Gergely, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Rosta-Molnár András, MMD
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a Gazdasági Bizottság tagjait, a meghívottakat.
Tisztelt Bizottság! A mai bizottsági ülésünkre meghirdetésre került 11 napirendi pont, melyet képviselőtársaim megkaptak. Két kiemelt napirendi pont van benne, két miniszteri meghallgatás.
Elsőként Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterről beszélnénk, és 12.30 órai időpontra terveztük Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatását.
A felsorolt napirendek, melyek képviselőtársaim előtt vannak, érthetőek. Van-e észrevétel a napirendi pontokkal kapcsolatosan? (Nincs jelzés.) Nincs. Aki egyetért a felsorolt napirendi pontokkal, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás) Ellene? (Nincs jelzés) Tartózkodott? (Nincs jelzés.) Nincs tartózkodás. Megállapítom, hogy a Bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet, és határozatképes. Első napirendi pontként hallgatnánk meg Dr. Szabó Pál miniszterjelölt urat. Miniszterjelölt úr, öné a szó.
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ PÁL közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen a szót, elnök úr! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Két héttel korábban a GKM élére történő helyezésem miatti meghallgatásom során az infrastruktúrához kapcsolódó fő szakmai kérdésekről kialakított véleményem ismertettem. Most nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozva ugyanazokról a szakmai kérdésekről szólni.
Azt szeretném megerősíteni, hogy az eddig szakmai pályafutásommal összehozható az infrastruktúra különböző szakmai kérdésköre, hiszen a Magyar Postánál és a MÁV-nál a nemzeti alapinfrastruktúrához tartozó szolgáltatók munkájában vettem részt.
A tegnapi napon elfogadott minisztériumok felsorolásáról szóló új törvény a mai nap 24 óráig érvényes GKM szervezetét kétfelé osztja. A hátramaradó és a számomra szakmai feladatként jelentkező minisztériumi portfólió a közlekedés, energetika és hírközlés infrastruktúrájának az irányítását jelenti.
A minisztérium rendelkezik 2007-2010-re szóló stratégiával. A feladat, hogy ennek a stratégiának az elemeit az új minisztérium feladatai közé bevegye. Ez a stratégia illeszkedik a kormány Új Magyarország programjához, így az elfogadott és meghirdetett kormányprogram célkitűzései, szakmai irányultsága nem változik ezzel az új minisztériumi struktúrával. Ez a struktúra kiszolgálja a lisszaboni stratégia elvárásait, az Európai Unió polgárainak a szolgáltatásokhoz, munkakörülményekhez fűződő jogait illetően. Ezen belül - tovább bontva - a Minisztériumhoz tartozó háttérintézmények valamelyike, valamely intézmény rendelkezik ugyancsak erre a 2007-2010-es évre vonatkozó "A" stratégiával.
A minisztérium feladatát alapvetően abban látom, ami egyébként követi számos európai tagországokban is az infrastruktúra kormányzati irányítását szabályozó modellt. Az ellátás biztonsága, a versenyképesség javítása, a fenntartható fejlődés, életminőség garantálása, az európai jogharmonizáció folytatása, a közszolgáltatások infrastruktúrához fűződő liberalizációs lépéseinek európai léptékű illesztése, és ezen feladatok hatósági felügyeleti, stratégiaalkotási tevékenységének a harmonizációja.
Szeretném elmondani, illetve ilyen értelemben megismételni a két héttel ezelőtti állításomat: nem tartom a minisztérium feladatai közé tartozónak a vagyongazdálkodás kérdését. Arra törekszem, hogy a megrendelői és üzemeltetői szerepkör a kormányzati munkában váljon el egymástól, miután a Magyar Köztársaság rendelkezik az állami vagyon kezeléséről szóló, egységes szerkezetben gondolkodó vagyontörvénnyel. Azt gondolom, a minisztériumnak nem dolga a vagyonkezelői feladatokat ellátni. Ezzel tudjuk a megrendelő állam, a közszolgáltatásokért felelős intézmény függetlenségét biztosítani.
Más kérdés, hogy ezen a megrendelői ágon eldől már jó néhány, az infrastruktúrát alapvetően 100 százalékban állami tulajdonban működtető társaság helyzete. Tehát feladatomnak tartom, hogy a közszolgáltatások tartalmát ne az 1870-es években kialakult vasúti pályahálózat méreteihez, ne a postaszolgáltatások 40 évvel ezelőtt kialakított hálózatához igazítsuk 2008-ban, mert ezzel a működtetésbe olyan elemeket viszünk, mely elemek esélytelenné teszik ezen állami szolgáltatók életképes fennmaradását a liberalizált piacon, amely liberalizáció 2010 és 2013 között szinte kivétel nélkül bekövetkezik ott, ahol még nem következett volna be.
A minisztérium alapvető feladata, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, illetve az újonnan létrejövő Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériummal együttműködve a közlekedési infrastruktúrára dedikált mintegy 1700 milliárd forint forrást konkrét projektekbe rendezve az ebből a minisztériumra háruló stratégiakészítési feladatok pontosításával, felgyorsításával tudjuk benyújtani Brüsszel irányába azokat a projekteket, amelyek lehetővé teszik részben a közúti hálózat, részben pedig a vasút megújulásának finanszírozását európai forrásokból.
Tudom, hogy az autópálya-építési programunk érzékeny kérdése a gazdasági versenyhivatal által megállapított kartellezési helyzet kezelhetősége, a legutolsó információm szerint a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Kht. 32 milliárdos pert indított a kartellezésben résztvevő három autópálya-építő céggel szemben, akik a Legfelsőbb Bíróságnál jogorvoslattal élve támadták a GVH döntését. Amíg nem születik meg a legfelsőbb bírósági határozat a kártérítési perben, a bíróság felfüggesztette az eljárást. A kérdés, hogy kivonhatók-e ezek a cégek a további pályáztatási eljárásból. A GVH támogatásával a tárca ezt úgy ítéli meg, hogyha ez megtörténne, akkor a következő projekteknél a kivitelezői versenykínálat olymértékben csökkenne, ami kiszolgáltatott helyzetbe hozná a projekt kiírásánál a magyar államot. Így a három cég továbbra is szerepel a következőkbe kiírásra kerülő projektekre meghívott kivitelezők sorában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, jelölt úr. Van-e kérdés a jelölt úrhoz? Mielőtt a kérdéseket feltennék a képviselőtársaim, emlékeztetni szeretnék arra, hogy két héttel ezelőtt hallgattuk meg a jelölt urat, és ha van olyan kérdés, amit úgy gondolnak, hogy meg kell ismételni, akkor azt ne tegyék.
Kiss úr!
Hozzászólások, kérdések, észrevételek
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Egy kérdésem lenne, mégpedig ön beszélt a közszolgáltatási szerződésekről, a közszolgáltatási kötelezettségekről és a finanszírozásról. Milyen szerepet lát a regionális közlekedési koordinációs irodáknak a térségi közlekedésszervezésben, egyeztetésben? Gondolok itt fő közlekedési ágazatra, a közútra, a közlekedésre és ide kapcsolnám az energiaszektort is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ritka lehetőség, hogy egy miniszterjelöltet két hét alatt szembesíteni lehet a saját korábbi, két héttel ezelőtti véleményével. Ha az elnök úr megengedi, nekem két kérdésem van. Egyébként mindkettőt feltettem múltkor is, azóta a világ odébb ment, és bebizonyosodott, hogy a két héttel ezelőtt kapott válaszok - fogalmazzunk udvariasan - nem váltották be a hozzá fűzött reményeket.
Kérdezni szeretném, hogy a miniszterjelölt úr a személyszállító vasúti közszolgáltatást profitorientált vállalatnak tekinti-e, és mint ilyet, az üzleti haszonelvűség alapján ítéli-e meg, vagy pedig az ország egy olyan stratégiai vállalatának, melynek közszolgáltatási tevékenysége, és e tevékenység fenntartása alapvető nemzeti érdek, és alapvető állami feladat minden civilizált európai országban.
Kérdezem mindezt, mert két héttel ezelőtt elhangzott hasonló tartalmú kérdés, és a miniszterjelölt úr akkor lényegében azt válaszolta, hogy még gondolkodik rajta, tanulmányozza a dolgokat. Majd rá egy napra bejelentette, hogy a 26-28 vasúti mellékvonalra az év végéig meghosszabbítja a közszolgáltatási szerződést, és a napokban - pontosabban tegnap - megkaptuk a vasúti közlekedésről szóló 2005-ös törvény módosítására vonatkozó javaslatot, amely gyakorlatilag egy, az immáron privatizált személyszállító vasutat lényegében felmenti a közszolgáltatási kötelezettség alól, és ami még szomorúbb, hogy a közszolgáltatási szerződés megkötése, annak finanszírozása továbbra is maradékelv alapján történik. Hiszen a pénzügyminiszterrel való egyetértés a politikai szlengben gyakorlatilag a maradékelvet jelenti. Tehát maradékelv alapján, megint mindig a pillanatnyi költségvetési helyzethez köti az állami kötelezettséget jelentő vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződések körét, megkötésének módját, mértékét, et cetera.
Valóban, elnök úr, időtakarékosság miatt nem kezdem el bemutatni, az Európai Unió által támogatott, az összes európai ország által gyakorolt közösségi közlekedés előnyét, és kétségtelenül ezzel járó állami terheit, a miniszterjelölt úr biztosan pontosan érti az ezzel kapcsolatos dilemmát.
A másik hasonló jellegű kérdés is szerepelt két héttel ezelőtt. Megkérdeztük, mi a véleménye a Magyar Villamos Művek szétszedéséről. Az volt a válasz lényege, hogy továbbra is alapvető nemzeti érdeknek tekinti a miniszterjelölt úr, hogy az ország energiaellátásának biztosítása és az egyébként az utóbbi években nagyon ritka példaként felhozható politikai konszenzus fenntartása érdekében fog ezen a területen munkálkodni. Ehhez képest pár nappal ezelőtt - ha jól emlékszem, a hétfői kormánydöntés alapján - azt hallottuk a médiában, hogy a kormány döntött a Magyar Villamos Művek Zrt. szétszedéséről, a MAVIR-t és a hálózatot, illetve az MVM Zrt. egyéb egységeit kettéválasztja.
Nem rabolva a jelenlévők idejét azzal, hogy ez egyébként a kormány által szándékozott tőzsdére vitelt is alapvetően veszélyezteti vagy lehetetlenné teszi, hiszen a MAVIR, amely gyakorlatilag szabályozó, minimális - és egyébként hatósági vagy kötött áras - árbevétellel rendelkezik, hiszen a hálózati díj a bevétele, egyszerűen nem tőzsdeképes. De hogyan ítéli meg a miniszter úr, hogy ez abgangja, ez a belépője, hogy van egyszer egy meghallgatás során jelzett szándék, és a rákövetkező napokban pedig van ezzel szöges ellentétben álló egyrészt kormányzati döntés, másrészt egy feltehetően nem az elmúlt pár napban készült, de mégiscsak most benyújtott vasúti törvénymódosítási javaslat. Ebben kérem miniszterjelölt úr szíves véleményét és válaszát.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? Molnár Béla képviselő úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondja, a minisztériumnak nem dolga vagyonkezelői feladatot ellátni, és itt tulajdonképpen képviselőtársam mondandóját szeretném folytatni. Ugyanakkor azt gondolom, nemzeti energiapolitikát nem lehet csinálni úgy, hogy az energiaellátás szereplőiről ne legyen véleménye, sőt hosszú távú elképzelése önnek és a minisztériumának. Ha pedig van elképzelése, véleménye, akkor nem lehet lerázni a vagyonkezelői feladatok kérdését sem önnek, sem a minisztériumnak.
Ön azt mondja, nem lehet elkerülni a liberalizációt, felteszem, igaza van, bár kétlem. De ha nem lehet elkerülni, akkor se mindegy, hogyan történik meg ez a liberalizáció. Akkor, amikor ön szakemberként lett kinevezve, és a mi képünkben úgy élt, hogy ön szakminiszter szeretne lenni, szakemberként szakmai döntéseket szeretne hozni a minisztériumában, akkor önt mennyire befolyásolja a villamosenergia-ipari szakma szakértőinek, nagyjainak a véleménye? Mert nyilván önhöz is eljutott az az egyöntetű állásfoglalás, hogy nem szabad szétszedni az MVM-et. Nem akarom felsorolni, hogy ki mindenki, mert ahhoz az idő kevés. De az SZDSZ kivételével a társaságcsoport egyben tartása mellett lépett fel szinte valamennyi parlamenti párt, még a szocialista politikusok egy része is. Önt ez mennyire befolyásolja?
Ez a közös kiállás nem meglepő, hiszen 2006 óta a nemzeti egyetértés jelei azért mutatkoznak a magyar energiapolitikában, és ez nem arrafelé halad, hogy a MAVIR-t ki kellene emelni az MVM-ből. Itt ebben a teremben tegnap hangzott el a MOL-al kapcsolatban, hogy ha nem tarthatja meg a kitermelést és a vezeték tulajdonlását, akkor le kell vinni egy leányvállalatba, de nem veszíti el a MOL, nem viszi ki ebek harmincadjára, nem vásárolja fel az OMV. Ez számomra megnyugtató volt.
Miért nem lehet egy ilyen álláspontot is az MVM-el elképzelni? Ön a szakmát képviselve miért nem tudja azt mondani, hogy jó, ha a MAVIR nem lehet az MVM-ben, akkor legyen egy 100 százalékos leányvállalata? Mert amit kivisznek tőzsdére, amit kisbefektetőknek adnak - azért ne legyenek kétségeink -, rövid idő múlva felvásárolja az összes kisrészvényt valamely multi, és már közünk se lesz hozzá, és ön sem fogja tudni befolyásolni és megfelelő módon alakítani.
Ezért azt kérdem, hogy ön szakemberként miért nem viszonyul egyértelműbben ehhez a dologhoz, és miért nem képviseli a szakmát a kormányon belül? Ezt várjuk el öntől és a szakma is ezt várja el öntől. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel nincs több kérdés, jelölt úr, öné a szó.
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt válaszadása
DR. SZABÓ PÁL közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt: Köszönöm. A regionális közlekedési társulások, azt gondolom, meglehetősen friss, új képződmény, és az életképességét a tartalommal, szolgáltatásigényekkel nagymértékben helyi érdekek mentén megtöltő résztvevők fogják eldönteni. Hiszen ha egy vagy több áttétet kiszűrve csakugyan a helyi közösségekhez közeli, valóságos keresleteket megcélzó szolgáltatásokat tud kínálni, akkor a bevételeit illetően bizonyára üzletszerűen működtetve, sokkal értelmesebb, kezelhetőbb, költséghatékonyabb szervezetekről beszélhetünk. Ez volt az egész koncepció lényege, hogy ne egy nagy hálózat döntse el a sajátos magyarországi településstruktúra régiós különbözőségeket hordozó, különböző hálózati szempontjai szerint, hogy mi kell egy adott térségben, mik azok a valóságos, közösségi közlekedéshez fűződő igények, amelyeket csak az ott élők, akik az ottani körülményekben legjobban tájékozódni képesek, tudják meghatározni.
Várnunk kell azzal, hogy ezek a projektek csakugyan tudják magukat pozícionálni, magukat megfogalmazni, és természetesen bemutatni, hogy sokkal életképesebbek, mint az eddigi nagyrendszerek.
Fónagy és Molnár képviselő urak kérdését szeretném összevonni az MVM-mel kapcsolatban. Ebben a bizottságban nem kell mondanom azt, hogy a mintegy másfél évig tartó összevonást követően, rá nem sokkal egy brüsszeli kartelleljárás vette kezdetét, így a kialakult és jelentős piaci erőfölényt legalábbis megkérdőjelező brüsszeli kritika megfogalmazódott az egységes, nagy energetikai struktúrát mutató MVM irányába. Az Európai Uniónak feltett szándéka, hogy elkülönítse a termelői, kereskedői, illetve a rendszerirányítási struktúrákat egymástól lehetőség szerint akár tulajdonosi ágon is. Erre képviselő urak pontosan jól tudják, hogy van megoldás a nagy állami szolgáltatón belül, ahol belső szabályozással a rendszerirányítást lehet függetleníteni, de vagyoni struktúrában továbbra is benne marad a társaság szerkezetében.
És van egy másik irány, amely szerint ezt a rendszerirányítást a maga feladatait érintően, függetlenül, autonóm módon lehet kezelni.
Ez az állami vagyon, tisztelt képviselő urak, nem vész el, hiszen továbbra is 100 százalékos tulajdonú társaságként folytatja majd a kiszervezést követően a maga életét, és mintegy állami vagyoni elem vagy bekerül valamilyen privatizációs körbe, vagy nem kerül be, ez nyilvánvalóan későbbi döntés kérdése, de ez nem veszett el. Az MVM vagyoni szerkezete kétségtelenül szegényebb lett körülbelül 250-300 milliárdos könyv szerinti értékkel. A 3000km-es nagyfeszültségű hálózata, 70 transzformátor állomás, plusz a rendszerirányítási know-how továbbra is stratégiai vagyona a Magyar Államnak.
Az a cél ezzel a lépéssel, hogy ezt a kartelleljárást sikerüljön olyan irányba terelni, ahol a Magyar Állam gondoskodik arról, hogy a versenyt rontó állami vagyonok ne tudjanak aktív módon a piacon működni. Az energetikai piac versenyhelyzetében, tisztelt képviselő úr, számos európai országban ez a megközelítés, ez akkor megnyugtató, ha nincs benn az egyébként kereskedelemben és energetikai termelőként működő állami társaságban ez a másik állami vagyon. Ez szakmai kérdés. Úgy gondolta a Magyar Kormány, hogy ezt a kartelleljárást ezzel a lépésével tudja kezelni, indokolni. Szeretném aláhúzni, hogy nem került ki semmilyen állami vagyoni körből ez az elem.
A MÁV-val kapcsolatos személyszállítási állami kötelezettség. A MÁV-nál a 2008. évre szóló, vasúti személyszállításra vonatkozó megrendelés három hete postázásra került.
Tegnap egyeztettem a MÁV vezetésével, megjárja a MÁV-Start igazgatóságát, majd a MÁV igazgatóságát, és visszakerül elfogadva. Azonban pontosan arra utalva, hogy ez vajon állami feladat-e, és - ha tetszik, ha nem - ennek a költségterheit az állam akarja-e vállalni vagy nem, azt gondolom, ez a közszolgáltatói szerződés jól mutatja, hogy az állam tulajdonosként bevállalja ennek a terheit. Hiszen ez a közszolgáltatói szerződés a MÁV-Start esetében 40 milliárdos veszteséget, MÁV-szinten pedig összesen 100 milliárdos veszteséget teremt a társaság számára, amely veszteség természetesen majd a 100 százalékos tulajdonban lévő MÁV-csoport tulajdonosi döntéseiben vissza fog köszönni. Tehát azt gondolom, képviselő úr, hogy a közszolgáltatás primátusa, az ahhoz kapcsolódó állami terhek megjelennek, ez a felelősség megjelenik a 2008-ra szóló MÁV személyszállítási, közszolgáltatói szerződésben.
Lehet, hogy rosszul írtam fel, amit a képviselő úr mondott, hogy "a privatizált MÁV-Start". Ha félreértettem, akkor elnézést kérek. (Dr. Fónagy János: Ezt mondtam.) Megint azt gondolom, ebben a bizottságban nem kell elismételni, hogy a MÁV lebontása, holdingszervezetté alakítása nem privatizáció. A MÁV Cargo esetében egy altársaság privatizációjáról beszélünk, de az külön döntést igénylő kérdés. Ma, ahogy a gépészet, úgy a személyszállítás is egy, a holdinghoz tartozó altársaságba került - nem jó szó - kiszervezésre. Úgy alakult át, hiszen továbbra is ezer szállal a MÁV gyakorolja a tulajdonosi feladatokat, az árbevételeiben a MÁV, azon keresztül a magyar állam a kizárólagos partnere, tehát ez nem privatizáció, ez egyfajta tulajdonosi működtetési választás kérdése volt. Úgy látom, hogy sokat segít, amikor a MÁV általános terhei levonulnak egy szakmailag jól azonosítható vagyontárgy feje fölül, jobban számon lehet kérni árbevételtől a ráfordításokon át, netán működő tőke, szakmai partnerek bevonásáig, sok mindent.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látom, hogy további kérdés lenne, kivétel Bencsik János képviselő úr és Fónagy képviselő úr. Remélem, rövid kérdésük lesz.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Néhány nappal ezelőtt a Népszavában megjelent egy hír, miszerint a Miniszterelnöki Hivatalban azt terveznék, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések, maga az éghajlat-változási stratégia irányítása, felügyelete a környezetvédelmi tárcától éppen a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium kerülne át. Erről nyilatkozott Szabó Imre környezetvédelmi miniszter úr, hogy ilyen tervek vannak.
Mindannyian látjuk, hogy az éghajlat-változási stratégia elfogadását követően a nemzeti energiapolitika elfogadása során a kormánypárti képviselők felülírták az éghajlat-változási stratégiában megfogalmazottakat, elsősorban az energiaügyi területeken. Némileg úgy nézne ki, mintha a kecskére bíznák a káposztát ebben a kérdésben. Azt szeretném megkérdezni, hogy a miniszterjelölt úrnak mi az álláspontja a tervezett esetleges feladat-átcsoportosítást illetően, hogy az éghajlat-változási kérdések átkerüljenek a környezetvédelem területéről az ön által irányítandó Energiaügyi Minisztériumba.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden. Engedje meg, tisztelt miniszterjelölt úr, az elmúlt évtizedeket mindketten Magyarországon töltöttük. Mindketten - úgy gondolom - azt tapasztaltuk, hogy ahol cégjogi eszközökkel egyes vagyonelemeket és a hozzá kapcsolódó tevékenységi köröket kiszervezték - magyarul outsourcingolták -, ott előbb-utóbb privatizáltak. Azért csinálták, csinálják. Kétségtelen, hogy előreszaladtam a jelzős szerkezetemben, de azért végső soron tudjuk, hogy egy kiszervezett cég azért van kiszervezve, hogy előbb-utóbb a nagybetűs piac, és egyébként Magyarországon csak meglehetősen ködösen látható szabad verseny feltételeinek megfeleljen.
A másik, hogy ön is veszteséget említ a MÁV-nál. Nem vitatva, hogy a vasút és egyáltalán, a közszolgáltatást ellátó vállalatok gazdálkodási fegyelmét, a piaci megfelelőségét, et cetera, minden eszközzel elő kell segíteni, és rá kell őket erre szorítani, rendületlenül az a véleményünk, hogy vannak olyan monopoljellegű tevékenységek, amelyek alapvetően állami feladatot, állami kötelezettséget jelentenek; ilyen a közösségi közlekedés. Ilyen egyébként az alapvető energiaellátás is, ilyen az ivóvízellátás, a csatorna, az oktatás, a posta, és a többi. Attól állam az állam - amióta ezt néhány évvel ezelőtt előrelátó elődeink ezt kitalálták -, hogy ezeket a polgárainak az adó fejében biztosítsa, ez nem üzleti, nem profitábilis kérdés.
Mindezt azért mondom, mert ön azt volt kedves mondani, hogy a MÁV-nál a veszteség jelentős része abból fakad, hogy az állam az elmúlt években a közszolgáltatási tevékenység keretében nyújtott szolgáltatásokat - és ebben benne vannak a jegyárkedvezmények, az energiaköltségek, a most már önálló pályavasútnak fizetendő pályavasúti díj - egyszerűen nem fizette meg a vállalatnak. Még egyszer mondom, nem mentesíteni akarom a vasutasokat a saját felelősségük alól, nekik megvan a működés és célszerű vagy ésszerű gazdasági tevékenység iránti kötelezettségük, de az államot nem lehet ezek alól mentesíteni.
Végül, de nem utolsó sorban a kérdésre adott válasza, a regionális vasút ügyében engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim és a jelölt úr is, hogy ismételten felhívjam a figyelmet arra, hogy egy: a jelenlegi magyar közösségi közlekedés forgalmi számait semmire nem lehet használni. Ez ma egy évtizedek alatt lepusztult, hitelét vesztett, az emberek által mellőzött szolgáltatás, amit először helyre kell állítani, az emberek bizalmát vissza kell szerezni. Magyarán el kell érni, hogy a személygépkocsiból visszaüljön az elővárosi vonatra. Ehhez kell öt vagy tíz év! Kell a fejlesztés, sok minden kell hozzá, és idő kell hozzá. Tehát teljesen mindegy, hogy most milyen forgalmi adatokat mérünk - egyébként azokat sem mérjük mindig korrekt módon -, nem a mai állapot az irányadó a vasúti személyszállítás fenntartása vagy megszüntetése tekintetében.
Kérem - és elnézést, nem először mondom -, hogy a nyugat-európai regionális vasutak mintáját ne próbáljuk a hazai viszonyokra egy az egyben áterőltetni, mint célt. Azzal egyetértek, az nagyon jó dolog. Majd ha Magyarországon is olyan adórendszer lesz, hogy az adók zöme helyben marad, és a helyi önkormányzatok fizetőképesek lesznek, ha majd a magyar vasútvonal, és nemcsak a nemzetközi fővonalak, hanem a mellékvonali rendszer is - amit egyébként most törölnek nagy gondossággal az országos területrendezési tervből mindenhonnan, hogy még dokumentált nyoma se legyen, hogy van ilyen hálózat - műszakilag olyan állapotban lesz, hogy át lehet adni működtetésre, és nem egy roncshalmazt adunk át az önkormányzatoknak, ha majd mindez meglesz, akkor is gyakorlatilag - francia, német, skandináv példát mondok - körülbelül 70 százalékos állami közszolgáltatási finanszírozás mellett működnek ezek a regionális vasutak.
Azért mondom, hogy ez nem jelent gyors megoldást, nem jelent generális megoldást. Ez jelenthet egy távlati célt, hogy legyen ez az irány, de ma erre hivatkozni, hogy nem vette át XY, a kötelező feladatai ellátását is finanszírozni képtelen helyi önkormányzat azt a 70 km-es vasúti szárnyat, ez tévedés, ha pedig valaki felismeri ezt a tévedést, ez álszentség. Tudjuk, hogy ezt most nem lehet megcsinálni. Bocsánat, még egyet. (Közbeszólás) Elnök úr, ez két olyan téma, ami ma az országban jelentős.
A másik az energia. Nem kifogásoltuk és kifogásoljuk - hiszen évekkel ezelőtt a MAVIR hálózat nélkül, önálló volt - azt, hogy Brüsszel mit kezdeményezett, kiknek a hatására, milyen lobbi érvényesült, amikor - keresem a kulturált kifejezést -, piszkálják a magyar nemzeti energiacéget. Melyik nagy multinacionális energiacégeknek áll érdekében az, hogy a nemzeti holdingok pozícióit Magyarországon és Közép-Európa közepén gyengítse? Ez a feltételezések világában van, de ez a kartelleljárás egyelőre sehol nem tart. Majd befejeződik, ha egyáltalán folytatják. Kérem, ne hivatkozzunk Brüsszelre! Mert Brüsszel maga se tudja pontosan, hogy mit akar, amikor akar, akkor meg nem lehet követni, hogy kinek az érdekeit akarja.
Nekünk az a dolgunk, értem alatta a Magyar Országgyűlést, a magyar kormányt és értem alatta a magyar kormánynak az energiáért felelős miniszterét, hogy elsősorban és alapjaiban a nemzeti érdekeket képviselje, figyelembe véve az általunk vállalt uniós kereteket, de ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál. Várjuk meg, hogy mondanak valamit - vélhetően nem mondanak semmit -, és ha muszáj megcsinálni, akkor megcsináljuk. Volt már ilyen, nem ellenezzük.
Menjen ki a MAVIR mint rendszerirányító a maga pár százmilliós - egy szem székház könyv szerinti értékével és a tevékenységével -, de az ön által is említett 300 milliárd maradjon a nemzeti energia kartell irányítása alatt, mert az viszont egy nagyon komoly érték nemcsak fiskális szemmel nézve, hanem bizony, aki a magyar nagyfeszültségű hálózat felett irányítást szerez, az meghatározza a magyar energiarendszert. Úgyhogy kérem, hogy munkája során és döntéseinél ezt szíveskedjen figyelembe venni a MAVIR-nál.
Elnézést, elnök úr.
ELNÖK: Márton Attila képviselő úr.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Megmondom őszintén nem nagyon akartam hozzászólni, de volt egy olyan mondata miniszterjelölt úrnak, amit nem hagyhatok szó nélkül. Részben kapcsolódnék egyébként a Fónagy képviselő úr által elmondottakhoz. Konkrétan ez a mondat úgy hangzott, hogy korlátozni kell a versenyt korlátozó állami vagyon nagyságát.
Tisztelt elnök úr! Én úgy gondoltam, hogy mióta a liberális párt már nincs a kormányban - nem mondom, hogy ellenzéki, ilyen mondat talán nem fog elhangozni itt a Magyar Országgyűlésben és a bizottságban - teljesen meg vagyok döbbenve, ugyanis ha most Európában gondolkodunk, és nyugati felére megyünk, mondjuk Franciaországba, és ott egy hasonló bizottságban ez a mondat elhangzott volna, akkor valószínűleg finoman szólva kizavarták volna a bizottságból. Ugyanis egész egyszerűen nemzetiérdek-ellenes. Teljesen le vagyok ezen döbbenve, hogy ön, aki tudomásom szerint nem a liberális párt jelöltje, ilyet nyilatkozik a bizottság ülésén. Nézzük már meg, hogy Nyugat-Európában hogyan és miként alakul mondjuk a nagyobb nyugati országokban ez! Nézzük Franciaországot!
Magyarországon is jelen van egy olyan cég, amelynek a nevében is benne van, hogy francia elektromos vállalat. Németországban tartományi és közösségi tulajdonban vannak az energiaszolgáltató cégek. Hogyan beszélhetünk itt ma Magyarországon piacot korlátozó állami vagyonról akkor, amikor egyébként az energiaszolgáltató cégek teljes egészében külföldi tulajdonban vannak, és már semmi sincs magyar tulajdonban? Számomra ez egyszerűen elképesztő, hogy önök még mindig azon gondolkoznak, és ön még mindig azt az álláspontot képviseli, hogy egyébként az állami tulajdont hogyan és miként kellene csökkenteni.
Teljesen egyetértek Fónagy úr által elmondottakkal. Igenis nemzeti, mondhatom stratégiai érdekünk, hogy a még meglévő energetikai rendszernek minél nagyobb szelete és minél több vagyona maradjon állami tulajdonban. Arról már lehet esetleg gondolkodni és beszélni - lásd: Franciaország -, hogy hogyan is lehetne Mátyás király módjára tenni is meg nem is, megfelelni is meg nem is az EU olykor különböző alapokon nyugvó elvárásainak. Azt mondom, nézzük meg, hogy például Franciaországban hogyan is történt az elektromos piac nyitása, miért pont úgy történt, és szerintem legalább oly módon nekünk is a hazai nemzeti érdekeket a még megmaradt energetikai rendszerünkben képviselni kellene. Teljesen egyetértek Fónagy úrral, hogy igen, a hálózatot, a vagyont, amiben valóban stratégiai szempontok érvényesülnek és érvényesíthetőek, nem is kérdés, hogy állami tulajdonban kell tartani.
Én sokkal inkább örülnék annak, ha a tárca az elkövetkező időkben ilyen jellegű megközelítést próbálna követni energia ügyében, és nem a mindenáron elárusítani, tőzsdére kivinni, mert az előbb-utóbb úgyis valamelyik multicégnél fog landolni, és akkor elveszítjük azt is, ami energiában és energetikában még megvan Magyarországon.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt átadnám a szót jelölt úrnak, szeretném emlékeztetni a bizottságot, hogy abban maradtunk, mielőtt a generáldöntés megszületik ebben a kérdésben, a kormányzattól megfelelő szintű tájékoztatást kap a gazdasági bizottság. Nem tudom, hol olvasták képviselőtársaim, hogy a kormány ebben döntött. Ismereteim szerint a kormány ebben nem döntött, hogy szét lesz választva. A miniszterelnöknek megjelentek ebben a körben véleményei, de nem döntött, hanem vélemény hangzott el ebben a dologban.
Ennek sok alharmonikusa lehet, tehát tisztelettel arra kérném képviselőtársaimat, hogy ezekre a kérdésekre, amelyek alapjaiban érintik az eddigi tevékenységünket, későbbiekben térjünk vissza. Ha csak azt a variációt követjük, amit Fónagy úr is elmondott, hogy millió változata van annak, hogy ez hogy rendezhető el, hogyan maradhat egyben is meg külön is, és hogyan tudunk megfelelni azoknak az igényeknek, amelyek megjelennek az EU részéről is, úgy gondolom, ez nem okoz szakmailag problémát.
Tegnap az energia albizottsági ülésen ilyen jellegű, ilyen típusú döntésjavaslatot készítettünk elő, amit a mai nap folyamán a gazdasági bizottság a gázszolgáltatásról szóló törvénynél vélhetően jóvá is fog hagyni.
Természetesen nem korlátozni kívánom miniszterjelölt úr véleményét, az MVM-el kapcsolatosan, ha gondolja, mondja el saját véleményét, de várjuk meg, amíg a kormány egy sarkos, kezelhető, gazdasági bizottság által is tudatott véleményt hagy jóvá. Mivel nincs több kérdés, jelölt úrnak adom meg a szót.
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt válaszadása
DR. SZABÓ PÁL közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Bencsik képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy a hír igaz, a környezetvédelmi tárcánál marad a CO2-emissziós ügyek dolga úgy, ahogy ez eddig is szabályozva lett. A hír annyiban mégis tartalmaz valóságelemeket, amikor azt mondtam Szabó miniszter úrnak, hogy azért az infratárcához tartozó közlekedés és energetika gondoskodik a magyar CO2-emissziós teher 60-70 százalékáról.
Tehát azt szeretném a különböző engedélyezési és stratégiai munkánál, hogy az eddiginél szorosabb tárcaközi együttműködés jöjjön létre, hogy lássuk azt a környezetvédelmi terhelést, amit az ő tárcája, a zöldtárca egy ilyen projekt elbírálásánál elviselhetőnek, tervezhetőnek tart. Hogy ne menjen át a nagy paksaméta a többmilliárdos projektről hozzájuk, és akkor fél évig ők is bogarásszák a számtalan oldalt, hanem már a különböző projektek, stratégiák összeállítása folyamatában legyen szorosabb együttműködés, de eszem ágába nem jutna a zöldtárca autonomitását támadni.
Fónagy és Márton képviselő urak véleményéhez annyit szeretnék elmondani, hogy értem, és azonosulok is azokkal az állításokkal, amelyeket önök megtettek. Nem beletévedve ismét az MVM ügyébe, azt mondtam, hogy Európában létezik ilyen modell is meg olyan modell is. Az Európai Bizottság törekvése az, tisztelt képviselő úr, hogy váljon el, tulajdonosi ágon legyen független, ez kétségtelen. Más kérdés, hogy létezik az a blokkoló kisebbség ma, amely - élén az etatista francia gondolkodással - ezt meg fogja akadályozni. Tehát ilyen irányelvet feltehetően a Bizottság nem tud meghirdetni. De attól még a 27 tagállamon belül ennek a kérdésnek a kezelése - pontosan az energetikai piac versenyének támogatása érdekében - többféle megoldást mutat, ahogyan erről az elnök úr is beszélt.
Talán annyit, képviselő úr, a nemzeti érzésről, hogy nem tudom, követte-e a postai liberalizációval kapcsolatos tevékenységemet. Azt gondolom, ha valaki odatette magát azért, hogy a Magyar Posta ne kerüljön idő előtt a liberalizáció áldozataként a piacra, azt gondolom, rám igaz volt, hogy odatettem magam. Azt gondolom, a Magyar Posta privatizációját illetően kialakított szakmai véleményem nagyon sokszor mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy miért kell egyben tartani a Magyar Postát, és nem szabad privatizációs kísérletek tárgyává tenni. Képviselő úr, fogadja el, hogy én hazafias érzelmű szakember vagyok!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Sok hozzáfűznivalóm lenne az elhangzott véleményekkel kapcsolatosan, de azt későbbre tartalékoljuk, mert elég sok feladat áll még előttünk. Két alkalommal volt lehetőségünk Szabó Pál miniszterjelölt urat meghallgatni.
Szavazás a miniszterjelölt alkalmasságáról
Úgy gondolom, most egy különös szakmai területre koncentrálódott ez a meghallgatás, a vélemények alapján és az elhangzottak figyelembevételével kérdezem a bizottságot, ki tartja alkalmas miniszterjelöltnek dr. Szabó Pált. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki van ellene? (Szavazás.) Tizenegy nem. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás. A miniszterjelölt urat a bizottság alkalmasnak tartja, és javasoljuk a köztársasági elnök úr felé a kinevezését.
Köszönjük szépen. Jó egészséget, sok sikert kívánunk! Azért annyit mondanék, miniszterjelölt úr, hogy a jövőben a feladataink nem csökkennek. Igaz, hogy a minisztérium jelentős része kivált, tehát több mint az egyharmada - a kis- és középvállalkozások és az egyéb szakmai területek -, de úgy gondolom, az átadásban és az együttműködésben a kijelölt minisztériummal ez a tevékenység nem fog megszakadni. Ezzel felhívom a bizottság tagjait, hogy a jövőben két minisztériummal kell a közvetlen kapcsolatot tartanunk.
Köszönöm szépen, sok sikert kívánunk a munkájához!
A hungarikumok védelméről szóló H/5486. számú határozati javaslat (Általános vita)
Javasolom, hogy a bizottság folytassa a munkáját. Kérem a bizottságot, járuljon hozzá, hogy a napirendi pontban - egy kis eltolódás miatt - először a hungarikumok védelméről szóló javaslatot tárgyaljuk, amely a H/5486. számú előterjesztés szerint került a bizottság elé. Az előterjesztő dr. Simicskó képviselő úr. Van szóbeli kiegészítése, képviselő úr? Ha van, akkor kérem, rövid legyen!
Dr. Simicskó István (KDNP) előterjesztő szóbeli kiegészítése
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Igen, köszönöm szépen. Mindenképpen szeretnék röviden szóbeli kiegészítést tenni, és köszönöm a lehetőséget. Köszönöm a lehetőséget, mert tudom, hogy a bizottság leterhelt, hiszen sok munkának kell eleget tennie, de azért hadd tegyek meg egy rövid indokolást.
Bizonyára ismerik a javaslat lényegét, azt kell mondanom, hogy ez nem előzmény nélküli. Talán jogosan kérdezhetnék a bizottság tagjai, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként, biztonságpolitikával foglalkozó politikával foglalkozó politikusként mi közöm van a hungarikumokhoz, mi közöm van ezekhez a javaslatokhoz. Azt hiszem - és ez talán közös nevező is lehet, hiszen pártállásra és bizottsági tagságra való tekintet nélkül, elvi vagy gyakorlati megközelítésből is - az értékek védelme mindannyiunk számára fontos, különösen a mai világban, amikor rohanó, globalizálódó életet élünk. Úgy érzem, fontos, hogy a nemzeti értékeinket felismerjük, összegyűjtsük, ezeket felmutassuk a világ és az Európai Unió számára, és megpróbáljuk elérni, hogy minél több magyar produktum, magyar termék - legyen az szellemi, mezőgazdasági vagy bármely ipari termék - élvezzen közösségi, jogi oltalmat az Európai Unióban.
A javaslat célja döntően ez, tehát az értékvédelem mellett gazdasági, turisztikai jelentősége is van, hiszen ezek a termékek fémjelzik nemzetünket, magyarságunkat, magyar mivoltunkat, ezek kötődnek őseinkhez, kötődnek hozzánk. Ezek arculatunkat, imázsunkat tovább építhetik, és jó hírünket erősíthetik a világban.
A javaslat lényege a határozati szövegrészben szerepel. Meg kell mondanom, hogy ez már egy második nekirugaszkodása ennek a javaslatnak, és köszönöm, hogy a mezőgazdasági bizottság a második alkalommal már támogatta, és most jövök sport- és turisztikai bizottság üléséről, ahol szintén egyhangúlag támogatták a javaslat elfogadását. Szerintem átérezték az ügy fontosságát, és szerintem ez nagyon nagy dolog a mai politikai viharfelhőkkel terhelt időszakban.
Egyrészt a javaslat maga elismeri, hogy a hungarikumok megőrzendő, egyedülálló nemzeti értékek, másrészt szeretné azt a programot tovább erősíteni, tovább folytatni, amely már megindult 1998-ban. Ez a jelenlegi határokon belül megpróbált valamilyen értékgyűjtő munkát végigvinni, azonban van még számos lehetőség ebben a vonatkozásban is, és szeretném, hogyha kiteljesedne a Kárpát-medence magyarlakta vidékeire is ez az értékgyűjtő munka. Tehát, mondjuk a kürtőskalácstól kezdve a szaloncukoron keresztül, a Zsolnay-porcelánon át a Pick szalámiig vagy a Zvack Unikumig gyakorlatilag minden olyan termék - de akár a Kodály-módszer, a Pető-módszer vagy akár a Rubik-kocka, a Túró Rudi - mind-mind idetartozhat, számos ilyen termék van, nyilván ezt majd a szakemberek, a kormányzati területen el fogják dönteni.
Ebben azért összefogásra is szükség van. Azt látom, hogy van lehetőség a civil szervezetek világában is, hogy ezt az értékgyűjtő munkát elvégezzük, és minél több termék kerüljön fel a közösségi oltalmat élvező termékek listájára, amely mindannyiunk számára gyarapodást és gazdagodást, tehát nemzeti továbbépülést, önbecsülést is jelenthet.
A javaslat erről szól, és arra kérem a bizottság tagjait, hogy támogassák az általános vitára való alkalmasságot, és azt követően nyilván a parlamentben is a zárószavazás alkalmával a javaslat elfogadását. Ha bárkinek bármilyen kérdése van ezzel kapcsolatban, igyekszem válaszolni.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány véleményét kérem. A kormányt Bézi-Farkas Barbara osztályvezető asszony képviseli.
BÉZI-FARKAS BARBARA osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A kormány támogatja a képviselői önálló indítványt.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel? (Jelzésre.) Szanyi képviselő úr.
Hozzászólások, kérdések, észrevételek
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm. Tényleg észrevételt szeretnék tenni, jóllehet, ebben lesz egy kérdés is. Az észrevétel az, hogy nemcsak kormánypárti előterjesztések, hanem ellenzéki előterjesztések esetében is szoktam mondani, hogy ez most egy lépés, de ezzel még bővebben és többet kell foglalkozni. Az is nagy öröm számunkra, hogy az Európai Unió kibővülésével - ahogy ezt mondogatjuk már 10 éve - most esélyünk van arra, hogy tényleg Kárpát-medencében tudjunk gondolkodni, ami a saját hazánkat, népünket, nemzetünket illeti. Ezek a jó dolgok.
Nekem a hungarikumokkal alapvetően mindig az volt a problémám, hogy valójában ez borzasztó belterjes dolog, ezt csak mi ismerjük, magyarok. Tehát ennek akkor van igazi hírvivő ereje, ha ennek külső megjelenítése lesz. Az, hogy mi az Országgyűlésben örülünk, magyar városokban örülünk, magyar nyelvű hírlapokban hírt adunk, annak örülünk, de ha megkérdezünk egy Magyarországot többé-kevésbé jól ismerő turistát, hogy mik azok a hungarikumok, valószínűleg rángatni fogja a vállát. Ez az a tipikus eset, amikor valaki Hegyeshalomban sztár, Nickelsdorfban senki.
Ezt a dilemmát kellene valahogyan kezelni, és azért is kérdezem, hogy ez a mostani előterjesztés miért fókuszál ennyire az élelmiszerekre, miközben van Rubik-kocka, halasi csipke, sőt, én még "Gömböc"-öt is megfontolnám, hogy besorolhatjuk a dolgok közé. Gyakorlatilag úgy is kérdezném, hogy oké, eddig jutottunk, de mi lenne a továbblépés annak érdekében, hogy valóban egy kész házat kapjunk ebben a dologban?
ELNÖK: Tompa képviselő úr.
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt bizottság, képviselő úr! Egyetértve, amit Szanyi képviselőtársam is feszegetett, a szövegben, illetve az ön által felvezetett előadásában is egy bővebb kört tekint hungarikumoknak. Én is ezt hiányolom, ugyanis a határozati javaslat nagyon agrártermék-orientált. Értem én ebben a szándékot és talán ebben van a legtöbb információ, de én is azt javaslom, amennyiben parlamenti vita lesz, hogy érdemes lesz a kulturális, szellemi hungarikumokat is számbavenni, és arra intézkedni, illetve a természeti képződményeket, amelyek legalább olyan fontosak turisztika szempontjából. Hogy mást ne említsek, a tapolcai tavasbarlang, Hévízi-tó, egerszalóki sódombok vagy a miskolctapolcai barlangfürdő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván még a képviselő urak közül valaki hozzászólni? (Jelzésre.) Attila, légy szíves.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, ígérem, rövid leszek. Picit Szanyi képviselő úr által elmondottakkal azért hadd vitatkozzak. Szerintem ez nem teljesen úgy van, hogy valaki Hegyeshalomban sztár, Nickelsdorfban pedig már senki, ugyanis az én szűkebb pátriámban, Hajdúszoboszlón szerencsére nagyon sok külföldi vendég megfordul. Örömmel mondhatom, hogy rengetegen a külföldi turisták közül - amikor eljönnek Szoboszlóra - nemcsak az egyébként világhírű gyógyfürdőbe mennek el, hanem pontosan azokat a - tényleg azt mondom - hungarikumokat, amikre büszkék lehetünk, a hortobágyi pusztától kezdve az alföldi vendégfogadáson keresztül mindent hajlandóak megvenni, kipróbálni. Az lehet, hogy ezeket a dolgokat, termékeket, kulturális értékeket nem visszük ki külföldre és nem egyfajta exportcikk, de szerintem sokkal jobb és sokkal kevesebbe kerül, ha azok a vendégek, akik idejönnek Magyarországra, ezeket megnézik, vásárolják és hírét viszik, mert ez is egy dolog, amire büszkék lehetünk.
Talán az a megközelítés nem igazán jó, hogy nekünk ebből mindenképpen exportcikket kell csinálni. Nem. Szerintem ez legyen olyan érték, amiért hajlandóak idejönni. Akkor nemcsak ezeket fogják megvásárolni, hanem emellett még sokat költenek. Az nem feltétlenül probléma, hogy nem olyanfajta exportcikk, amivel be lehet tölteni fél Európát vagy a fél világot, jöjjenek csak ide, költsenek csak itt.
Az pedig jó kezdeményezés, ezzel akár az általános vitában meg a módosító javaslattal is lehet a határozati javaslaton módosítani, hogy ne csak az élelmiszereket, hanem jóval szélesebb kört próbáljunk ebbe belevenni. A kérdés az, hogy hogyan és miként lehet ezt megvalósítani. Azok az adminisztrációs lehetőségek, elismertetési folyamat mennyire vihető keresztül nemcsak országon keresztül, hanem az Európai Unióban is, mert ott azért eléggé behatárolt rendszere van, úgymond hivatalosan hungarikumként megjelenhet, de az szerintem egyáltalán nem baj. Sőt, kifejezetten előny, ha itt országon belül rendelkezünk egy olyan listával, hogy mi is az, amire hivatalosan mi büszkék is tudunk lenni, és nyugodtan ajánlhatunk külföld számára.
Mindenképpen támogatónak ítélem a határozati javaslatot, és természetesen ugyanúgy módosító javaslattal az általános vitában pedig akkor ki lehet akár egészíteni, bővíteni, úgyhogy arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy támogassuk ezt a javaslatot, és legalább tényleg tegyünk egy lépést abban az irányban, hogy minél több dolgot tudjunk hivatalosan is hungarikumnak, magyar különlegességnek tekinteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vas János képviselő úr.
DR. VAS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Szanyi Tibor képviselőtársam hozzászólásához csak annyit fűznék, hogy ebben teljesen igaza van, bár döntő többségében minden egyes nemzeti termék megjelölése hazai piacra szól. Magyarország kis piac, ebből kifolyólag jó lenne, ha magyar emberek magyar élelmiszert fogyasztanának, mert azzal is tudnánk segíteni a helyzeten.
Viszont nem látom az előterjesztésben - gondolom, megvan ennek a háttérmunkája -, hogy ennek valami költségvonzata megjelenik. Készült-e ezzel kapcsolatosan valamilyen kimutatás? Mert jó lenne, ha nemcsak a jogszabály jelenne meg, hanem valami lehetőség arra, hogy akár ezeket a termékeket - ahogy Szanyi képviselő úr is mondta - lehetne reklámozni és folyamatosan a presztízsét szinten tartani, vagy valamilyen támogatást lehetne biztosítani azoknak a cégeknek, akik ilyen terméket állítanak elő.
Attól, hogy egy ilyen jogszabályt meghozunk, és valamilyen terméket hungarikumnak vagy magyar szempontból jelentősnek, fontosnak tartunk, attól még annak a gazdasági sikere nincs arányban a miáltalunk vélt presztízsével. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nincs több hozzászóló, úgyhogy megkérdezem az előterjesztőt, hogy amivel nem ért egyet, arra nagyon röviden szíveskedjen reagálni.
Dr. Simicskó István (KDNP) válaszadása
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Igyekszem valóban a politikusok rövidségével válaszolni, tényleg, a viccet félretéve, röviden válaszolok. Számos támogató észrevétel hangzott el, és ezt köszönöm szépen, és nyilván a kritikai észrevételeket is.
Kezdem a végével. Nyilván ez egy első lépés, ami ráirányítja a figyelmet arra, hogy ez egy fontos dolog. Szerintem valóban érdemes lenne végiggondolni, és a stratégia részévé is lehetne tenni. Ehhez kell egy egységes marketingstratégia, amibe ha ezek a termékek felkerültek, és minél több magyar termék felkerül ezekre a listákra, akkor ezeket nyilván támogatni kell, illetve élvezhetnek közösségi támogatást. Azért mezőgazdasági termékekre vonatkozik a javaslat döntően legalábbis, meg élelmiszeripari termékekre, mert gyakorlatilag az Európai Unión belül erre van kialakult közösségi oltalmi rendszer. Sajnos, szellemi termékekre már nincs. Ennek a továbblépésén gondolkodni kell mind az Európai Unió felé, tehát a magyar termékeket meg lehet említeni ott is majd ebben a vonatkozásban, mint a Kodály-módszer, Pető-módszer vagy bármi más, Rubik-kocka típusú találmányok. Nem biztos egyébként, hogy ennek azt követően a külföldön történő megjelenítése oly módon csapódott le, hogy ez magyar találmány.
Abban igaza van egyébként Szanyi képviselő úrnak, hogy sok esetben a tokaji bor és a betyár, csikós, gulyás kép alakult ki Magyarországról. Ez az imázs alakult ki. Ez nem baj, de ezenkívül több száz olyan érték van, amit fel tudunk mutatni más, nálunknál kisebb nemzetek mellett, akik több okból kifolyólag kevesebb produktumot tudtak felmutatni a történelem folyamán, de jobban tudják menedzselni a nemzetközi világban önmagukat és saját termékeiket.
Ezt nyilván nekünk is meg kell tanulni, és szerintem nekünk van mire támaszkodni. Azt a célt is szolgálta ez a javaslat, hogy felhívja a figyelmet erre, hogy ez egy fontos dolog, és ebben van keresnivalónk. Hiszen az Európai Unióban van egy ilyen folyamat. Az én olvasmányaim alapján azt olvastam - nem tudom, helytállók-e ezek, majd kiegészítenek az FVM-ből itt lévő kolleganők -, hogy 5400 ilyen termék van jelen pillanatban körülbelül az Euroterroirs program keretében a európai uniós terméklistán, ebből 2300 francia termék. Tehát a különböző sajtok mind-mind le vannak védve.
Az a gond, hogy több száz német, portugál, stb. termék van, miközben egyébként az Európai Unió 510/2006. rendelete alapján, amely alapján közösségi oltalom állhatnak és állnak a különböző termékek eredetmegjelölés és földrajzi jelzések alapján, egyetlen magyar termék van, egy húsipari termék, ha jól tudom, a Pick szalámi élvezi ezt a bizonyos közösségi oltalmat. Tehát azért van mit tenni, és nyilván, ha az Országgyűlés, mint a törvényhozó hatalom csúcsán lévő legfontosabb népképviseleti szerv ráhatással bír a végrehajtó hatalomra, amely a megfelelő emberein keresztül Brüsszelben ott van, és az Európai Unióban tovább tudja menedzselni ezeket a dolgokat, akkor szerintem nyert ügyünk van.
Tehát van mit tenni. Az első lépés most történne meg, és nyilván ezen tovább kell menni, mert ne elégedjünk meg azzal, ahogy Szanyi Tibor képviselő úr mondta, hogy most örülünk annak, ha ez el lesz fogadva, de ezt nyilván tovább kell építeni, mert - mondom - van építőanyag, tehát van miből építkezni.
A hungarikum elnevezés maga valóban érdekes kérdés. Ha már ez kialakult, akkor ragaszkodjunk ehhez, mert minden, ami sajátosan, egyedülállóan magyar termék, azt általában hungarikumnak szoktuk nevezni. Nyilván le van ez bontva különböző tájegységekre. Tehát mondjuk a kecskeméti barackpálinka, amikor VIII. Eduard itt járt...
ELNÖK: Simicskó úr, ne haragudjon, a gazdasági bizottság tagjai kellő felkészültséggel rendelkeznek, hogy meg tudják ítélni, hogy ez az előterjesztés alkalmas-e általános vitára, avagy sem. Tisztelettel kérném, hogyha esetleg van olyan mondanivalója, úgy ítéli meg, hogy abszolút rosszul látunk valamit.
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Nem, a bizottság szerintem jól látja a kérdést, főleg ha támogatja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Derültség.) Köszönjük ezt az elkötelezett lelkesedését. Megértem, hogy ez a nemzeti stratégia része lehet, de addig még sok tennivaló van. Tehát az az ív, amely a Túrú Ruditól a pálinkáig tart, nagyon széles, és én is úgy gondolom, hogy minél több van belőle, minél több nemzeti termék van, annál kevesebbet ér az egyedi érték. Tehát nem összeadódnak, hanem azért valamennyire osztódik a nagyságrend és a presztízse is.
Nagyon kérem, hogy azt az oldalát mindenképpen vizsgálják meg, amikor általános vitára - megelőlegezem - kerül sor a parlament előtt, amit Vas képviselő úr mondott, hogy ennek vajon az egyéb költségvetési és pénzügyi oldalát hogyan képzelik el. Mégis, mit jelenthet ez? Mindenkinek saját magának kell állni, vagy netán egy nagy állami ernyő boruljon e fölé, és az alapján csinálják meg?
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
Ezek után szavazásra teszem fel. Aki alkalmasnak tartja a javaslatot arra, hogy általános vitára kerüljön, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést. Kíván-e előadót állítani a bizottság? (Nincs jelzés.) Nem kíván előadót állítani. Köszönöm az előterjesztést. (Dr. Simicskó István: Én is köszönöm a támogatást. - Elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Következik a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosítása a T/5651. szám alatt. A kormány részéről dr. Rajmon Balázs főosztályvezető van jelen. Kíván-e egy nagyon rövid szóbeli kiegészítést mondani, hogy mi a lényege a törvénynek?
Dr. Kárpáti György osztályvezető (IRM) szóbeli kiegészítése
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Rajmon Balázs főosztályvezető helyett én jöttem, Kárpáti György osztályvezető vagyok, ugyancsak az IRM-ből. Néhány nagyon rövid mondattal szeretném megvilágítani, hogy mi a törvényjavaslat célja.
A magyar büntetőjogban a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény bevezette azt a lehetőséget, hogy a természetes személyek mellett bizonyos jellegű intézkedéseket lehet a jogi személyekkel szemben alkalmazni. A törvény hatálybalépése óta eltelt néhány évnek az a tapasztalata alakult ki, hogy a törvény alkalmazása, alkalmazhatósága terén vannak problémák. Ezeket a problémákat kívánja a javaslat orvosolni, bizonyos fogalmakat tisztábban, a normavilágosság követelményeinek jobban megfelelően meghatározni, ezen túlmenően megteremteni a harmadfokú eljárás lehetőségét. Erre azért van szükség, mert a 2006. évi LI. törvény megteremtette a büntetőeljárásban a természetes személyek vonatkozásában a harmadfokú eljárás lehetőségét, ezt összhangba kell hozni a jogi személyekkel kapcsolatban is.
Ezenkívül az Európa Tanács és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet - tehát nemzetközi szervezetek - ajánlásainak megfelelően kell a normaszöveget némiképpen igazítani. Ezen túlmenően a törvényjavaslat tartalmazza még büntetőjogi tárgyú más jogszabályok módosítását, egy rövid Be. módosítást és a szabálysértési törvény egy rövid módosítását, amely az Alkotmánybíróság év eleji határozatából fakad.
Köszönöm szépen.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs észrevétel. Szavazásra teszem fel, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie a bizottságnak. Aki egyetért az előterjesztés általános vitára való alkalmasságával, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság támogatja. Kevés idő volt a felkészülésre, de tudjuk jól, hogy van közöttünk, aki ennek a szakmai területnek értője, úgyhogy azt javasolnám, hogy a bizottság előadója dr. Kálmán András képviselő úr legyen. Egyetért ezzel a bizottság? (Jelzésre.) Köszönöm szépen.
Köszönjük az előterjesztőnek.
A turizmusról szóló T/5655. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Következik a turizmusról szóló T/5655. számú törvényjavaslat, a bizottságnak az általános vitára alkalmasságról kell dönteni. Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár van jelen az ÖTM részéről. Szakállamtitkár úr, van szóbeli kiegészítése?
Dr. Kovács Miklós szakállamtitkár (ÖTM) szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS MIKLÓS (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Nagyon gyorsan néhány mondatot szeretnék elmondani. Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy a turizmustörvényről a bizottság előtt szólhatok.
A turizmustörvény célkitűzései között elsőként hadd hangsúlyozzam azt, hogy a törvény feladata a turizmuságazat működési kereteinek rögzítése, a regionalitás hangsúlyozása, a regionális szintű turizmus finanszírozási forrásainak a megteremtése, illetőleg a helyi turisztikai források felhasználásának a szabályozása. Mindemellett általános célként a törvénynek elő kell segítenie a turizmus fenntartható fejlesztését, hogy a turizmus által hasznosított természeti és kulturális erőforrások a következő nemzedékek számára is rendelkezésre álljanak. A törvény egyben elismeri a turizmus gazdasági jelentőségét, ilyen szempontból presztízstörvénynek is tekinthető, illetőleg kerettörvény: nem kíván minden egyes részterületet szabályozni.
Komoly egyeztetés és szakmai konszenzus áll a turizmustörvény mögött, ezért tisztelettel kérem a bizottságot, hogy nyilvánítsa általános vitára való alkalmasnak a törvény tervezetét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, észrevétel. (Jelzésre.) Tompa Sándor képviselő úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Előrebocsátom, hogy általános vitára alkalmasnak tartom a törvényjavaslatot, azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy éppen nemzetközi tapasztalatok alapján ma az ország különböző régióiban - pályázati formában - hamarosan sor kerül a turisztikai desztináció menedzsmentek támogatására.
Fontosnak tartottam volna, ha a törvény ebbe kicsit részletesebben belemegy, a viszonyokat, a helyi térségi és regionális összefogásokat rendszerbe rakja. Erre vannak országok, ahol nagyon jó példák vannak, és talán konkrétabbá, áttekinthetőbbé vált volna a vállalkozók, a szolgáltatók, az önkormányzatok és az állami szervek viszonya.
Ezzel a kiegészítéssel együtt mondom azt, hogy általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Nincs több észrevétel. Mielőtt szavaznánk, én is meg szeretném erősíteni azt, ami elhangzott, hogy ez egy presztízs- és egy kerettörvény. Tehát ez nagyon jó definíció, hiszen ez a törvény most foglalja egybe, de ugyanakkor nem kíván erőszakosan hatni az egyéb szakmai területekre, de egy keretet ad ennek az egész működésnek. Ezért van szükség erre a törvényre.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
A többi elemeit itt most nem említeném, ezért szavazásra teszem fel. Aki egyetért azzal, hogy általános vitára alkalmas az előterjesztés, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ellene? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenkettő, a bizottság támogatja.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Jelzésre.) Amennyiben igen, akkor javasolom, hogy Tompa Sándor legyen a többségi előadó. Kisebbségi vélemény? (Nincs jelzés.) Nem kíván mondani a bizottság.
Köszönöm szépen az előterjesztőnek a munkát, viszont látásra!
ELNÖK: Következik a közbeszerzésekről szóló 2003. évi törvény általános vitára való alkalmasságáról való döntés. Előterjesztő a kormány részéről Dr. Gál Krisztina, IRM, akitől rövid felvezetést kérnék a törvényhez. Köszönöm szépen.
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket, Gál Krisztina vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közbeszerzési és versenyügyi osztályának a vezetője.
Röviden foglalnám össze a törvény tartalmát, különös tekintettel arra, hogy Göndör képviselő úr vezetésével a gazdasági bizottság külön albizottságot hozott létre a közbeszerzési törvény módosítása kapcsán, így a képviselők számára többnyire már ismert ennek a törvénymódosításnak a tartalma.
A módosítás nagy újítás lenne, az egyszerűsítés és a gyorsítás irányába ható olyan lépés, amely megszüntetné a közbeszerzési eljárásokban az úgynevezett nemzeti eljárásrendet, és a jelenlegi három eljárásrend helyett mindössze két eljárásrendet vezetne be. A nemzeti eljárás helyébe lépő úgynevezett új egyszerű eljárás rugalmasabban és gyorsabban tenné lehetővé a közbeszerzési eljárások lefolytatását. Csak példát mondanék, az ajánlatkérő maga dönthetné el, hogy kíván-e tárgyalni, a kizáró okok igazolása nyilatkozattal történne, és az időkorlátja is az új, egyszerű eljárásnak bő egy hónappal rövidebb, ha összehasonlítjuk a jelenlegi nemzeti eljárásrend nyílt eljárásával.
Az adminisztratív terhek csökkentése irányába is hat a törvényjavaslat, itt kiemelném azt, hogy a kizáró okok igazolása kapcsán a közösségi eljárásban egy olyan változás következne be, hogy nem minden egyes ajánlattevőnek, hanem csak a nyertes ajánlattevőnek kellene a kizáró okok igazolására vonatkozó dokumentumokat benyújtania, és azok közül is csak azokat, amelyeket az ajánlattevő maga közhiteles, elektronikus nyilvántartásból nem tud ellenőrizni.
A gyorsítás irányába hatna az elektronikus hirdetményfeladás bevezetése. Ez kötelező lenne 2009. július 1-jétől. Ez lehetővé tenné azt, hogy a közösségi eljárásrendben is a határidők rövidüljenek. A közösségi eljárásrend közösségi közbeszerzési irányelveket ültet át, itt pontos időkorlátok vannak, de az elektronikus hirdetményfeladás kötelező bevezetésével lehetővé teszi az eljárási határidők csökkentését ebben az eljárásrendben is.
Az átláthatóság egy másik fontos eleme a törvényjavaslatnak, az átláthatóság fokozottabb biztosítása. A törvényjavaslat újítása lenne, hogy az ajánlatkérőnek a honlapján közbeszerzési eljárásonként csoportosítva a közbeszerzési eljárásával kapcsolatos összes információt annak megkezdésétől az esetleges jogorvoslati eljárása végéig közzé kellene tennie.
Másik fontos csoport a törvény kapcsán az értelmezés és az alkalmazási nehézségek kiküszöbölésére törekvés, így például az erőforrást nyújtó szervezet, az alvállalkozó fogalmának korrekciója. Felmerült a közbeszerzési albizottság részéről is a projekttársaság szabályozásának szükségessége. A törvényjavaslat tartalmazza a projekttársaságnak a szabályozását garanciális elemekkel körbebástyázva. Ez azt is jelenti, hogy a projekttársaságot csak és kifejezetten a nyertes ajánlattevő, illetve közös ajánlattétel esetén a nyertes ajánlattevők alapíthatják meg. Vagyonát elvonni nem lehet. Az ajánlatkérő meghatározhatja a társasági formát, meghatározhatja a tevékenységi kört, egyetemleges felelősség van a szerződés teljesítéséért az ajánlatkérőnek és a projekttársaságnak, és ami szintén fontos, hogy csak akkor lehet megszüntetni ezt a projekttársaságot, ha bár van egyetemleges felelősség, ennek ellenére is, ha a közbeszerzési szerződésből származó összes kötelezettséget és jogosultságot, ideérte az alvállalkozók felé fennálló kötelezettségeket is, a nyertes ajánlattevő egy jogi aktussal mintegy átvállalja.
Szintén lényeges eleme a törvényjavaslatnak a jogorvoslati rendszer szabályainak módosítása. Itt hangsúlyozni szeretném, hogy egy közösségi közbeszerzési irányelv átültetése a célja a jogorvoslattal kapcsolatos szabályok átalakításának, kiemelném a szerződéskötési moratóriumot, amit a közbeszerzési törvény most is ismer, ugyanakkor az európai uniós irányelv újraszabályozza, ennek kapcsán hozzá kell nyúlni a jogintézményhez. Ez a szerződéskötési moratórium, ha jogorvoslati eljárás indul, az elsőfokú jogorvoslati eljárás végéig húzódna. Ez biztosítaná azt, hogy ne történhessen sor jogellenes szerződéskötésre elsődlegesen például a jogorvoslati eljárás ideje alatt.
ELNÖK: Hölgyem, fogadja elismerésünket, ez egy szakmailag rendkívül korrekt felvezetés volt, ami érthetővé tette a törvényt. Ezek után megkérdezem, hogy van-e kérdés? (Jelzésre.) Parancsolj!
Kérdések, vélemények a törvényjavaslattal kapcsolatban
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Gondolom véleményt is lehet mondani, nemcsak kérdést. (Elnök: Igen, természetesen.) Köszönöm szépen.
Az anyaggal kapcsolatban, ahogy bevezetőben említette a minisztérium képviselője, hogy az albizottságban több ülésen valóban tárgyaltuk, és igazából a törvényjavaslat kapcsán, ami aggályunk van, az nem is igazán az, ami benne van, hanem ami nincs benne.
Ezt hadd kezdjem úgy, mivel általános vitára való alkalmasságról döntünk, maga az általános indoklásban az anyag kiemeli, hogy az egyszerűsítés és milyen egyéb paraméterek mentén foglalkozik az anyag a közbeszerzési törvény módosításával.
Ezek nagy része az anyagban megvan, és ami a módosításokat illeti, most nem előlegezném meg a részletes vitát, mert azért vannak egyes pontok, amiben más a véleményünk. Nekem egy komolyabb hiányérzetem van az anyaggal kapcsolatban, amire hadd utaljak vissza: a Közbeszerzések Tanácsának 2006. évi jelentésére, amiben a közbeszerzések pénzügyi megoszlásánál egy olyan negatív tendenciára hívja fel a figyelmet a tanács, miszerint a kis- és közepes vállalkozásoknak a közbeszerzés értékére vonatkozó számok alapján két év alatt 40 százalékról 34 százalék közelébe esett vissza a részesedése. Ezzel párhuzamosan, ami még nagyobb baj ilyen szempontból, hogy a hazai nagyvállalkozások is teret vesztettek, ugyanis a 2006-os adatok alapján a külföldi tulajdonú és külföldi székhelyű cégek vittek el a 2006. évben minden ötödik közbeszerzésre fordított pénzt. Azt gondolom - és ebben akkor a vitában viszonylag nagy egyhangúság volt a két oldal között -, ez komoly probléma, és ez ellen megfelelő lépéseket kell tenni, amelyre egyébként a Közbeszerzések Tanácsának jelentése - és pár problémára - felhívta a figyelmet.
E területet, vagy ezeket a problémákat nem látom kezelve, vagy nem látjuk kezelve a most benyújtott javaslatban. Valóban a benyújtott javaslat sok tekintetben segíti, egyszerűsíti a vállalkozásoknak a közbeszerzésen való részvételét, ezek többé-kevésbé a szakma támogatását is élvezik, ugyanakkor az általános vita kapcsán el kell mondanom, hogy az előbb említett problémakört ez az anyag nem kezeli, és ezért ezzel az anyaggal kapcsolatban megfogalmazhatók fenntartások.
Egy másik része, és tényleg megelőlegezve a részletes vitát, azt tudnám mondani, hogy van egy-két olyan terület, akár a szerződéskötési moratóriumra vagy a rendelkezések hatályba lépésére vonatkozóan, mint egy év közbeni módosításról, beszélünk, amelyek felvetnek jó néhány kérdést, de ide tartozik szerintem.
Az anyagból nem derül ki például a túlzottan alacsony árak meghatározásának kérdésköre is, amelyre nem ad egyértelmű választ az anyag. Az elképzelést egyébként támogatjuk, csak a konkrét szabályozás és ennek mikéntje nem derül ki az anyagból.
Még egy gondolatot fűznék hozzá, és csak összehasonlítva a most Parlament előtt fekvő fogyasztóvédelmi törvénnyel, amelyre jó két hónap ideje van a törvényhozásnak, hogy valóban átrágja a módosításokat, a módosító javaslatokkal javítsa a tervezetet. Kicsit aggályosnak tartom, hogy ezt a törvényjavaslatot itt lényegében négy hét alatt, július 9-ig a Parlament le akarja darálni. Azt gondolom, vannak olyan részei a javaslatnak, aminek legjobb, ha minél hamarabb hatályba lépnek, csak ne érjünk el ezzel esetleg olyan eredményt, hogy itt a nagy sietség miatt olyan jogszabályok kerülnek elfogadásra, ami később nagyobb problémát okoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Göndör képviselő urat, kíván-e hozzászólni. (Jelzésre.) Göndör képviselő urat illeti a szó.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem megismételve azokat a gondolatokat, amelyeket a tárca képviselője, és amit Szatmáry képviselő úr elmondott, egy nagy terjedelmű törvényjavaslat van előttünk, és azt gondolom, azt senki nem vitatja, hogy nagy a jelentősége is.
Fantasztikusan hosszú előkészítő munkát folytatott a tárca, több mint egy éven keresztül egyeztette különböző szervezetekkel. Amiben kérem a bizottság együttműködését: most már az albizottságban is a módosító indítványokról fogunk a jövőben beszélni, és a tárca az albizottság indítványainak mintegy 80 százalékát befogadta már a törvényjavaslatba, és a nyitott kérdésekben - amelyekre utalt Szatmáry képviselő úr is - nyitott arra, hogy módosító indítványokkal jobbá tegyük.
Amit kiemelnék, és kérném a bizottság figyelmét: az egyik ilyen, hogy tényleg hogyan ütemezzük a parlamenti vitát. Elvégezhető-e a munka úgy, hogy még június 9-én, a tavaszi ülésszak utolsó ülésnapján eljussunk a zárószavazásig vagy - és itt teszek a serpenyőbe egy olyan mondatot, amit talán nem ismer mindenki - az Állami Számvevőszéknek jelenleg van egy vizsgálata a közbeszerzésekkel kapcsolatban, ami augusztus táján jut el olyan fázisba, hogy annak már hasznosíthatnánk a tapasztalatait. Ezt mindenképpen megfontolásra ajánlanám.
A másik ilyen a hatályba léptetésnél a feltételek megteremtése. Itt az elektronikus ügyintézésre gondolok, hogy mindenütt megteremthető legyen a feltétel. A másik, ami nagyon fontos, hogy a szereplőknek - sem az ajánlattévőknek, sem az ajánlatkérőknek - ne jelentsen többletterhet, miközben mi egyszerűsíteni és gyorsítani akarunk.
Köszönöm szépen, elnök úr. Ezzel együtt azt kérem a bizottságtól, hogy támogassuk, mert egy jó javaslat van előttünk.
ELNÖK: Úgy gondolom, nagyon súlyos szakmai kérdést vetett fel Göndör képviselő úr, hogy próbáljuk meg ezzel a törvénnyel úgy rendezni a dolgokat, hogy játszunk-e, hogy szaladjon át a második félévre, tehát az őszi ülésszakra, hiszen akkor lesznek meg ezek az ismérvek, avagy sem.
Mielőtt ebben döntünk, illetve véleményt alkotunk az általános vitára való alkalmasságról, előtte megkérnénk Berényi urat, mondja el a véleményét erről. Kérem, foglaljon helyet a mikrofonnál.
Berényi Lajos elnök (KbT) véleménye
BERÉNYI LAJOS (Közbeszerzési Tanács): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Közbeszerzések Tanácsa mindazokkal a módosító javaslatokkal, amelyek a jelenlegi, meglehetősen bonyolult törvény egyszerűsítésére és átláthatóságának a növelésére irányul, egyetért. Ezek közül a legjelentősebb a három eljárási rendről a két eljárási rendre való egyszerűsítés. Egyetértünk azzal is, hogy azok a sokat vitatott, és a közbeszerzési értékelést nagymértékben befolyásoló fogalmi viták, amelyek az irreálisan alacsony ár, a hiánypótlás és még jó néhány kérdésben megpróbálnak az eddigiekhez képest jobb szöveget biztosítani.
Amiben nekünk fenntartásunk van, az kapcsolódik ahhoz, amit Göndör képviselő úr is említett. Ez alapvetően azzal függ össze, hogy ez olyan nagymértékű változás az eddigiekhez képest, hogy az erre való felkészülés a jogalkalmazók számára nem lesz könnyű feladat. Ezek közül megemlítem például az elektronikus közbeszerzés kérdését, amely nagyon fontos távlati cél. Az előterjesztő ambíciózusan azt mondja, hogy 2009-re az uniós értékhatár feletti beszerzéseket teljes egészében, 2010-re pedig az egész egyszerű eljárási rendben szereplő közbeszerzéseket is elektronikusan kell lebonyolítani, és ehhez kell alkalmazni az egyéb elektronikus cselekményeket is.
Ez nagyon jó célkitűzés, csak azt hiszem, ennek a költségvetési és infrastrukturális feltételei nincsenek bemutatva a törvényjavaslatban, tehát ezeket alaposabban át kellene gondolni. Az egész jogorvoslati rendszer nagymértékű átalakítása - beleértve a döntőbizottsági és a bírósági tevékenységet is - ugyancsak nagyon jelentős változás a jelenlegihez képest. Itt az előterjesztő is azt mondja, hogy egy későbbi hatálybalépést javasol.
Ami a Közbeszerzések Tanácsa tevékenységét illeti, mi nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a hirdetményellenőrzést jövő év április 1-jével szüntessék meg. Év közben egyébként is problematikus ennek a költségvetési összefüggései miatt is, itt eredetileg 2010. január 1-jei időpont szerepel.
Szakmailag is problematikusnak tartjuk. Van vitánk a tekintetben is, hogy az Európai Unió hivatalos lapjába a hirdetmények kiküldése eddig központosítva történt, alapvetően a tanácson keresztül, elektronikus úton, úgy gondolom, ennek bármilyen decentralizálása jelentős vitákat válthatna ki.
Végül pedig - ezt érintették a képviselő urak is - egy ilyen mértékű változtatásnál, függetlenül attól, hogy mikor fogadja el az Országgyűlés, a 30 napos hatálybalépés a kihirdetéstől számítva nagyon nagy terhet ró a jogalkalmazókra. Eredetileg itt a javaslat az volt, hogy 2009. január 1-jén lépjen hatályba a módosítás.
Tehát ezekkel a fenntartásokkal együtt természetesen úgy gondolom, egy nagyon nagy jelentőségű törvénymódosításról van szó, amit mi általában támogatunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindannyiunk előtt ismert, hiszen minden évben foglalkozunk a közbeszerzésekkel kapcsolatos kérdéskörökkel. Mindannyian a gyakorlati életből ismerjük, hogy ez rendkívül bonyolult, rendkívül lassú, az átláthatósága pedig erőteljesen megkérdőjelezhető az átlagpolgár számára, sőt annak is, aki részt vesz benne, és elég sokszor hozzáteszik, hogy a korrupciónak bizonyos értelemben megfelelő melegágyat is biztosít. Egész Európában, ez nemcsak Magyarországra igaz.
Szükséges és időszerű ennek a törvénynek a változtatása, de el kell tudni döntenie az Országgyűlésnek, hogy kapkodjunk-e, képes-e ez a törvény ennek az igénynek teljes egészében megfelelni, vagy vegyük figyelembe azt a javaslatot, amit Göndör képviselő úr mondott, aki felkent tudója ezeknek a dolgoknak, hogy tegyük az őszi ülésszakra a végét. Addig történjenek meg a különböző egyeztetések, különös tekintettel a hatályba léptetésre és az egyéb feltételek megteremtésére, ha ebben egyetértés van a bizottságban.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
Tehát először természetesen azt a kérdést teszem fel, hogy általános vitára a törvény-előterjesztést alkalmasnak tartjuk-e. Utána a második kérdésben adnánk egy erősítést a bizottság elnöke, illetve tagjai felé, hogy kezdeményezzük a házbizottság, illetve minisztérium felé.
Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, tizenöt igen. Ki van ellene? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenkettő. A többségi véleményt Göndör István mondja el a frakció részéről, a kisebbségi véleményt Szatmáry Kristóf adja elő.
Abban kérek megerősítő szavazást, hogy a házbizottságnak és a minisztériumnak írjunk egy levelet, melyben azt javasoljuk, a jövőben gondolja meg a házbizottság, hogy a főbizottság szerepét a közbeszerzések kérdésében, mivel speciálisan nekünk van ilyen jellegű albizottságunk és van kellő ismeret, továbbra is a gazdasági bizottsághoz, és ne a költségvetési bizottsághoz delegálják.
A második ilyen jellegű kérés, hogy mérlegelje az előterjesztő, hogy igaz, hogy a törvény egy éven került megmerítésre és véleménycserére különböző szakmai szervezeteknél, de indokolt továbbgondolni a hatálybaléptetéssel kapcsolatos kérdéseket és az ehhez való felkészülési időszakaszokat.
Célszerűnek tartanánk, ha az őszi ülésszakban kerülne pont a végére, és a hatályba léptetésre pedig elégséges idő állna rendelkezésre. Ezzel van egyetértés? (Jelzésre.) Köszönöm. Köszönjük az előterjesztőknek, nagyon tartalmas és jó előterjesztést kaptunk. Javaslom, hogy folytassuk munkánkat.
Tisztelt bizottság! Következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló T/5011. szám alatt módosító javaslatok megtárgyalása, amely a 2008. május13-i állapotnak megfelelő. Amiről beszélünk tehát a május 13-i állapot.
Az 1. módosító javaslatról kérem a kormány álláspontját.
LABORCNÉ DR. BALOG ÉVA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány egyetért ezzel a javaslattal.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 2. pont következik.
LABORCNÉ DR. BALOG ÉVA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány egyetért ezzel is a kellő felkészülési idő biztosításával.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Más módosító javaslat van? Önnél van? (Jelzésre.) Nincs. Akkor ezt befejezettnek nyilvánítjuk, köszönöm szépen.
Következik a 7. napirendi pont, a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak a megvitatása, mely május 13-i dátummal történt, Magyar Mária osztályvezető asszony azt mondja, hogy amiről beszélünk, az 1. javaslat. Dr. Fónagy és Meggyes képviselő urak javaslatát a kormány támogatja?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, hogy kormányálláspont nincs, csak tárcaálláspont van. A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
Dr. Fónagy képviselő úr 2. módosító javaslata.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 3. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 4. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
Az 5. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 6. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 7. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 8. pont következik.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 8. módosító javaslatot ebben a formában nem tudjuk támogatni, véleményünk szerint elírást tartalmaz, ami korrigálható, de felhívjuk a figyelmet, hogy az 50 milllió euró 12 milliárd forint, tehát lényegesen több, mint az egyéb bekezdésekben lévő 5 milliárd forint.
ELNÖK: Jó, nem vitatkozunk, egyharmadot kérek rá a bizottság részéről, hogy ezen még görcsölhet. Köszönöm.
A 9. pont következik. (Dr. Fónagy János közbeszólása.) A tárca miért nem támogatja?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A közigazgatási eljárások általános szabályait tartalmazó törvény generális módosítása most van folyamatban. Tegnap végigtárgyaltuk a problémakörét, és nem vitatjuk ennek a szükségességét. Úgy gondoljuk, hogy az ügyintézési határidők betartásával kapcsolatos szabályok betartásának nem az építési törvényben van a helyük, hanem a közigazgatási eljárási törvényben.
ELNÖK: Köszönöm. Mindezek után, akkor visszavonjátok? (Dr. Fónagy János: Nem.) Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 10. módosító javaslat?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
Van-e más módosító javaslat? (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen.
Következik a földgázellátásról szóló törvény, illetve a kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása a T/4669. számú előterjesztés alapján. Amiről beszélünk - csak keresem a szót -, a 2008. április 30-i kiegészítő ajánlás.
Az 1. módosító javaslattal kapcsolatban kérem a tárca vagy kormány véleményét.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Szeretném jelezni, a kormányülés jelenleg tárgyalja ezt a kormányálláspont kialakítását. Itt vita van a tárcák között, tehát én nem tudok nyilatkozni az 1. javaslatról.
ELNÖK: Mielőtt nekimennénk ennek az egész témakörnek, tisztelettel tájékoztatom a gazdasági bizottságot, hogy a tegnapi nap folyamán az energia albizottság a minisztériummal együttesen áttárgyalta ezeket a módosító javaslatokat, kapcsolódó módosító javaslatokat, melyek önök előtt vannak, és ebben éppen ezért egységes véleményt tudunk javasolni a tisztelt gazdasági bizottság elé. Sőt, az energetikai albizottság azokat a módosító javaslatokat is, amelyeket mindezek után fűz hozzá, azokban is kialakította véleményét, és hasonlóképpen támogatási jelleggel tette a gazdasági bizottság elé.
Tisztelettel kérem a bizottságot, hogy mérlegelje az energia albizottság véleményét, ezért az 1. módosító javaslatot kérem, hogy támogassuk. Nincs véleménye a tárcának, hiszen a kormány ma tárgyalja. Elég speciális helyzet, de azt szeretnénk, hogy ebben a félévben átmenjen, és a megfelelő felkészülése a felhasználóknak meglegyen, ezért a bizottság az 1. módosító javaslatot támogatja.
A 2. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 4. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Összefügg az 1. módosító javaslattal.
ELNÖK: Nincs tárcavélemény. A bizottságot kérdezem. (Szavazás) A bizottság támogatja.
Az 5. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
6. pont már volt az 1. pontnál, tehát támogattuk.
A 7. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 8. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. A MEH-jogosítványokról volt szó.
A 9. pont már volt a 8-asnál, a 10. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Tegnapi nap folyamán ezt átbeszéltük albizottsági ülésen, hogy magának a rendszereknek kompatibilisnek kell lenni egymással, tehát szállító-elosztó-tároló, hogy mindenki ugyanolyan séma szerint tudja a szerződését megkötni, ugyanazok a kötelezettségek vonatkozzanak rá. Tehát ezt az energetikai albizottság támogatta.
A 11. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 12. pont a 10-esnél volt. A 13. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Az irányítást nem lehet kiszervezni, itt arról szólt a történet.
A 14. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 15. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 16. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
17. pont következik, már volt a 10-esnél, a 18-as volt a 10-esnél.
A 19. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 20. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: Ez a kiértesítés háromszor, és ha interneten van lehetőség, akkor ott is lehessen. Kérem, hogy a bizottság támogassa ezt az észrevételt. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 21. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 22. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 23. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: Ez súlyponti kérdés az átjárások között. Itt arról szól a történet, hogy csak az mehet át másik szolgáltatóhoz, aki a számát rendezte. Tehát ki nem egyenlített számla esetén ne mehessenek át, erről szól. Tehát tárcavélemény nincs, a bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság határozottan támogatja. Ez összefügg a 23. és az 57. ponttal.
A 24. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 25. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Ezt azoknak mondom, akik nem voltak ott, hogy a végső menedékesnél kit lehet kijelölni, tehát a kereskedőt is ki lehet jelölni.
A 26. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 27. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 28. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 29. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 30. pont volt az 1. pontnál, a 31. pont volt a 10. pontnál.
A 32. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Csak ismételten szeretném kihangsúlyozni, itt arról szól a történet, amiben régi állásfoglalása van a bizottságnak, hogy az elosztói tarifákat az országban csak egységesen lehet megteremteni, tehát a tanyasi ne fizessen többet, mint a Budapesten lakó, tehát ez politikai kérdés mindkét oldal részéről. Mivel csomagról van szó, ez összefügg a 32., 33., 44., 51., 64. és 65. pontokkal.
A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 33. pontot tárgyaltuk, a 34. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Ez összefügg a 34., a 43., az 52. és az 58. ponttal.
A 35. pont már volt a 8. pontnál, a 36. pont volt a 19. pontnál.
A 37. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Itt megjegyezném azoknak, akik nem tagjai az energetikai albizottságnak, hogy ez a stratégiai vállalatokról hozott döntés értelmében a felügyelőbizottságba való delegálás megfelelő rendezése, hiszen a felügyelőbizottság nem ugyanazt jelenti egyes nyugat-európai tekintetben, ott az igazgatóságnak felel meg a döntéshozatal részéről, és ez összefügg a 38. ponttal.
A 39. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 40. pont már volt a 13. pontnál.
A 41. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 42. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 43. pont volt a 34. pontnál, a 44. pont volt a 32. pontnál, a 45. pont volt a 13. pontnál.
A 46. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 47. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 48. pont volt a 19. pontnál, a 49. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ez a gáz-release, ez összefügg a 61. ponttal. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A7 50. pont volt a 10. pontnál, az 51. pont volt a 32. pontnál, az 52. pont volt a 34. pontnál.
Az 53. pont következik, mely összefügg az 54., 55., 56., 60., 62., 63. és 66. pontokkal. Ez a hatálybaléptetés, és a gázév kérdéséről szól. A kormányt kérdezem.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja, a bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Itt volt, hogy elcsúsztattuk, hogy megfelelő felkészültség legyen, és ne felezzék a gázévet, hanem a gázév komplex módon működjön.
Az 54., 55., 56. pont volt az előbb, az 57. pont volt a 23. pontnál, az 58. pont volt a 34. pontnál,
Az 59. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs álláspont.
ELNÖK: A bizottság felé annyi tájékoztatást adnék, ez arról szól, hogy az 50 millió alatti tételben az önkormányzatoknak és egyéb köztestületeknek ne kelljen pályázaton indulni, elég őrületes dolog lenne, ha ez nem így lenne. Úgy gondolom, ezt a bizottság támogatni tudja. Ez összefügg a 73. ponttal.
A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 60. pont összefüggött az 53. ponttal, a 61. pont a 49. ponttal, a 62. és a 63. pont az 53. ponttal, , a 64. és a 65. pont a 32. ponttal, a 66. pont az 53. ponttal.
A 67. pont... (Zarándy Tamás: Ezt visszavonták.), ezt visszavonták, mely összefügg a 71. ponttal. A 68. pont összefüggött a 18. ponttal, a 69. pont a 8. ponttal.
A 70. pont következik.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Ez az, hogy most már nem adjuk meg végtelenségig a szolgalmi jog bejegyzésének a lehetőségét, ezt a bizottság támogatja.
A 71. pontot visszavonták, a 72. pont összefüggött a 16. ponttal, a 73. pont az 59. ponttal.
Ismereteim szerint egyéb módosító javaslat nincs. Van-e módosító javaslat a minisztérium részéről?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs.
ELNÖK: Most jönnek a bizottsági módosítójavaslat-tervezetek, ezeket mindenki megkapta, ami a 39. §-sal kezdődik. Azt a kivételes lehetőséget kérem megadni, hogy azért vannak itt egynéhányan a szakmából, ha nagyon nagy vészt éreznek, hogy esetleg hibásan döntenénk, a sikítás és esetlegesen a véleményalkotás lehetőségét megadjuk, de nagyon tömören. Az önök részére is rendelkezésre áll a bizottsági módosító javaslat? (Jelzés: Nem..) Kérem a munkatársakat, adjanak részükre is. (Zarándy Tamás jelez.) Tessék!
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tegnapi albizottsági ülésen a kiegészítő ajánlás 6. pontjára vonatkozóan volt egy módosító javaslat, nem tudom, azt át kívánják-e vezetni.
ELNÖK: Ez még nincs átvezetve. Még egy egyeztetést kérünk, és a zárószavazás előtt ezt be tudjuk hozni, nem zavarjuk meg vele a rendszert, ebben - sajnos - kellőképpen kialakult gyakorlatunk van. Elkezdhetjük? Mindenkinek ott van a kezében? (Jelzések: Igen.)
Akkor, amivel indítunk, az a 39. §, amely az ellátásbiztonságot célozza meg, legalább három gázévre határozza meg a szolgáltatásterületet. Tehát három évre biztosítja, hogy ne a fogyasztókra hárítsák emiatt a spot árakat. Ez azt jelenti, hogy ha ez nem lenne meg három évre, akkor a menet közben változó gázárak - az elmúlt évek történései alapján - nem lefelé, hanem felfelé mennek, és ezek mindig spot árak lennének, úgyhogy ettől kíméljük meg a lakosságot. Erről szólna.
Ugyanez a garancia van a 2. módosító javaslatban, amely a 135. §-t érinti, ahol a rövidített időszakra vonatkozik, tehát 2008. július 1. - 2009. július 30-a helyett a 2009. július 1-je és 2012. közötti gázévre bővítenénk ki úgy, hogy nemcsak 60 százalék lenne a garantált biztosíték, hanem 80 százalék. Ez nagyon fontos minőségi változás, a hosszú távú szerződések felbontásával a kötelezettségeink így változnának meg. Ezek után kérdezem, hogy a tárcának erről mi a véleménye?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Szeretném jelezni az összes bizottsági módosítóban, hogy a tegnapi albizottsági ülésen ezt megbeszéltük, a tárca ezeket ismeri. Ugyanakkor az 1025. kormányhatározat értelmében tárcaálláspont nem adható az Országgyűlésben, és a Miniszterelnöki Hivatallal ezt még nem sikerült egyeztetnünk.
ELNÖK: Köszönjük a tájékoztatást. Akkor tárcaálláspont nélkül foglal állást a gazdasági bizottság. Aki a 39. és 135. §-ra tett javaslatot támogatja, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? (Nincs jelzés.) Nem volt. A bizottság támogatja, és benyújtja a javaslatot.
Következő módosító javaslat, mely érinti a 122. §-t, és így tovább folyamatosan, amely csomagba szedi az előző módosítók által elfogadottak, a stratégiai cégek felügyelő bizottságával kapcsolatos anomáliákat hangszereli EU-kompatibilissé. Tulajdonképpen annak a törvénynek a működését biztosítja, amelyet a stratégiai vállalatoknál elfogadtunk. Van észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor szavazzunk. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A következő a 151. § bizottsági módosító javaslata. Egy olyan nehéz akadályt lép át, amikor a törvényben meghatároztuk, hogy ki az egyetemes fogyasztó, akkor az eredeti előterjesztésben a 3-szor 25 amper alatt lévőket fogalmaztuk meg. Ez komoly gondot okozott, hiszen itt a vita során felmerült, hogy ez már a kisebb vállalkozóknál is átlépheti a küszöböt, különösen az intézményeknél, tehát önkormányzatoknál, óvodáknál, bölcsődéknél, egyéb ilyen kicsiknél, ezért a 3-szor 75 az, ami lefedi ezt a tartományt, és betesszük az egyetemes fogyasztók közé. Ez került leegyeztetésre több szakmai területtel. Eddig úgy tűnik, hogy ez kedvező mindenki részére, hiszen nem bonyolítja, nem kényszeríti ki azokat az intézkedéseket, amelyek már ebben a félévben is sajnos, működnek.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a javaslattal kapcsolatosan van-e észrevétel, kérdés? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor aki egyetért az előterjesztéssel, kérem, szavazzon. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
A következő szakmailag nagy kihívás, amely szól a 133. §-al kezdődően, és három pontban tesz módosítást. Tulajdonképpen a gázrelease törvényi feltételeinek a megteremtése. Itt arról szól a történet, hogy a felbontott hosszú távú szerződések után megkötött új szerződésekből fennmaradó rész, amely nem lekötött, ennek a rendezési módja. Ezt rendezi el, hiszen a fizetéssel mindenképpen be kell hozni a szerződést kötőnek. Kell neki lehetőséget adni, hogy a "nyakán maradt" gázt eladja, de szabályozott körülmények között. Ez a módosító javaslat erről szól, itt is időpontok meghosszabbítása van, tehát nem lehet az, hogy egyes vállalkozásokat ebben a kérdésben a törvény által bedöntsünk, hanem a megfelelő feltételeket biztosítanunk kell. Van-e észrevétel ezzel kapcsolatosan? (Nincs jelzés.) Nincs. Szakmai oldalról van-e észrevétel, mert ez érzékeny terület? (Jelzésre.) Nincs, egyetértés van a szakma részéről is. Muszáj, mert 2015-ig szólnak a szerződések, és addig legalább legyenek meg x százalékra a garanciák. Nem lehet, hogy összeomoljon akárki. (Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzés.)
A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Jön a következő csemege, ez a 130. §-ról szól, amely a jelentős piaci erő, amely a törvényben nagyon keményen és határozottan került megfogalmazásra, itt adunk egy lehetőséget, hogy felpuhítsuk, és a gazdasági élet mindennapjaiban kezelhetővé tesszük ezt a dolgot. Arról szól, hogy a MEH-határozat az előző törvény szerint megtámadhatatlan, kikerülhetetlen, azonnal végrehajtandó. Itt mód és lehetőség van, hogy a bíróság elé vihető és a bíróság ezt megsemmisítheti, és új eljárásra terelheti, tehát ad esélyt az energiahivatallal szemben is. Észrevétel van-e, szakma részéről? (Jelzésre.) Parancsoljon!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Tisztelettel azt szeretném megkérdezni, hogy ismerjük a magyar bírósági gyakorlatot. Azt mondja, hogy a kereset indításának a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Ha a négy év alatt a tisztelt független magyar bíróság nem hoz döntést, akkor ez négy évig lóg a levegőben.
ELNÖK: Ismerve a tisztelt magyar bíróságot, amit rendkívül nagyra értékelek és rendkívül gyors, hatékony mozgása van, úgy tudom, hogy ezekben a kérdésekben kivételesen gyorsabban szokott dönteni. Nem tudom, a szakmából van erre észrevétel? (Jelzésre.) Nincs. Kezelhető így ez a bejegyzés? (Jelzésre.) Köszönöm szépen. Bízzunk abban, hogy a bíróság aszerint működik, hogy a gazdasági életet nem támogatja. (Derültség.) Illetve nem akadályozza. Micsoda elszólás!
Aki támogatja, kérem szavazzon. (Szavazás.) Tizennégy igen szavazat. Tartózkodás? (Szavazás.) Tizenkettő tartózkodás. Elfogadta a bizottság.
Következik a 170. §. Itt átnyúlunk a Vet.-be. (Közbeszólásra.) Korrigálom, a 151. § alábbi kiegészítését javasoljuk, amely érinti a Vet. 170. §-át, oda kotrom bele, nem a legszabályosabban. A bizottság adja be Házszabály szerint. Itt az átállási költségek elismeréséről van szó, tehát nyilván az MVM-et ezen a területen nem büntethetjük meg oly módon, ahogy büntetni kívántatik mostanában. Van észrevétel? (Jelzésre.) Tessék!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): A beadványban a kormány hiányzó "y"-jára adjuk meg akkor is, ha kisebbségben van.
ELNÖK: Tisztelettel jelentem, tegnap az albizottsági ülésen felmerült a fontossága és jelzése, de nem mertük most a bizottsági ülésen megpendíteni, nehogy félreértsék. Természetesen ezt a korrekciót végre fogjuk hajtani, s "kormán" helyett "kormány" lesz írva bele. Akkor a bizottság támogatja? Szavazásra teszem fel. (Szavazás.) Igen, a bizottság támogatja.
Következik a törvény 75. §-a. A javaslat, amit idetettünk bizottsági módosítóként, a tárolóról szól. Azoknak, akik nem vettek részt az energia albizottság ülésén, annyit mondanék, hogy reményeink szerint Magyarországon elégséges, sőt bőséges tárolókapacitás fog felépülni. Éppen ezért elképzelhető, hogy a tárolóknál versenylehetőség is fennáll. Mindenkor meghatározza azt, hogy mennyi a tárolási költség, tehát amit előírnak. Csak mondok egy dolgot: köbméterenként 2 forint, ezt ne vegye senki komolyan, de ha valahol valaki beszerez pluszban, és van versenyezni való kedv, és a tároló kellőképpen nyitott ebben a dologban, akkor itt, ha van szabad kapacitás, tárgyalásos módon ez alá vagy ez fölé engedéllyel mehet. Tehát ezt a lehetőséget adjuk meg ebben a módosító javaslatban, tehát a tárolói verseny elősegítését.
A szakmának van-e ehhez észrevétele? (Jelzés: Nincs.) Nincs. Szavazásra teszem fel, aki egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenkettő.
A következő a 148. § (8) bekezdése, ez egy hihetetlenül bonyolult kérdés. Itt a határt keresztező kapacitásokról és egyéb mély szakmai egyeztetésekről van szó, ebben - férfiasan bevalljuk - a GKM keresett meg minket, és nem látunk benne olyan akadályt, hogy ezt a bizottság ne vegye a nevére. Van-e ehhez szóbeli kiegészítése a GKM-nek?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen. Tulajdonképpen az MSZKSZ-tagdíj beszedésére vonatkozik ez a paragrafus. Pontosítja, hogy a gázrelease esetében, ahol a földgáznak az elvámolása, illetve a fizikai behozatala elválik egymástól, konkrétan meghatározza, hogy kinek kell az MSZKSZ-tagdíjat befizetni a kötelező biztonsági készletezés után. Ez új helyzet, pontosításról van szó.
ELNÖK: Tisztelettel arra kérem a bizottságot, mivel többszöri nekifutás után sem tudtam teljes mélységében értelmezni - ezt tekintsük annak, hogy a szellemi felkészültségi szintünk nem biztos, hogy elégséges ehhez, és nem rendelkezünk kellő áttekintéssel -, hadd kérdezzem meg a szakmát, hogy ők kellőképpen tudják-e értelmezni, hogy miről van szó. (Jelzésre.) Akkor kérek szakmai véleményt, üljön valaki a mikrofonhoz, legyen szíves. (Jelzésre.) Miklós László!
MIKLÓS LÁSZLÓ (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.): Tisztelt Bizottság! Lehet, hogy a fizetési kötelezettség teljesítése érdekében indokolt a pontosítás, de ránézésre azt gondolom, hogy az MSZKSZ alapszabályában is elrendezhető, de ebben nem vagyok biztos, aki fogalmazta, attól kell megtudni.
Lehet, hogy túlbiztosítás ez a közbevetett magyarázat a fizetési kötelezettségre, hiszen az a felhasználó, aki földgázt hoz be harmadik országból, az Unió tagállamából, az a fizetésre kötelezett. Ezt a vámjogi kitételt most én sem tudom hirtelen értelmezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Márton Attila!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Én csak próbáltam értelmezni már tegnap is, de most sem jutottam sokkal előrébb, mert - megmondom őszintén -, ami a b) pontban van, az a beszúrás, hogy a d) és e) pont kivételével, majd utána felsorolásra kerül, konkrétan meghatározásra kerül, hogy mi a d) és e) pont. Ha most jogi aggyal próbálom értelmezni, akkor azt mondom, hogy tulajdonképpen még sincs kivétel. Tehát nekem egy kicsit zavaros ez a szöveg, megmondom őszintén. A célt nagyjából értem, de valahogy ezt sokkal egyszerűbben lehet megfogalmazni. Tehát ez valahogy nekem kicsit agyonbonyolítottnak tűnik.
ELNÖK: Magyari Dániel úr!
DR. MAGYARI DÁNIEL (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.): Köszönöm szépen. Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Ennek a tagdíjfizetésnek és az egész MSZKSZ-kérdésnek az volt az indítéka, hogy az ország igen nagyfokú gázimportfüggőségével kapcsolatban nagyobb biztonságot teremtsen, ezért alkotott egy törvényt annak idején a tisztelt Országgyűlés.
Ezzel kapcsolatban meg azt nem látom igazán indokoltnak, hogy amikor a hazai földgáztermelő termel földgázt, ami importot vált ki, az miért az importbeszállítók bizonytalanságáért fizessen még pluszdíjat. Tehát itt ez a kérdés is felmerülhet.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor azt javasolom, hogy a bizottság ezt a kérdést ne támogassa. Ha úgy ítéli meg a minisztérium, hogy a végrehajtási rendeletben a további szakmai egyeztetés során szükség van erre, akkor ezt a végrehajtási rendeletben szükséges helyretenni. Nem tudom most a magam részéről garantálni ennek a szakmai javaslatnak az elfogadását. (Jelzésre.) Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Őszintén szólva nem is értem, mert azt mondja ez a kitétel, hogy aki az Európai Unióból hoz be import gázt. Ez, ugye vámmentes, ebben nincs vita. Akkor mi köze van itt a vámjogi és szabad forgalomba hozatalt végző személyhez. Indifferens ebből a szempontból, hogy bármilyen formában ki a forgalomba hozó, hiszen nincs vámköteles feladata.
Szalay Gábor, nem akarsz ehhez valamit mondani?
ELNÖK: Akkor itt nagyon bensőséges vita kerekedik. Szalay Gábor!
SZALAY GÁBOR szakértő: Annyit szeretnék hozzátenni, hogy megítélésem szerint itt egyszerűen arról az esetről van szó, amikor a vámfizetési kötelezettség elválik a tagdíjfizetési kötelezettségtől. Normál esetben vagy az importőr hozza be, és fizeti a vámot, illetve a tagdíjat, vagy behozza a felhasználó a saját importjogán keresztül, és akkor is ő fizeti a vámot és a tagdíjat.
Ez az, amikor a kereskedő behozza, levámolja, de már a határon átadja... (Közbeszólások.) Nemcsak az Európai Unióból, egyáltalán nem az Európai Unióból. (Dr. Latorcai János: Bocsánat, Gábor! Azt mondja ki, hogy amikor az Európai Unióból behozza.) Most nincs itt előttem, de akkor rosszul van - gondolom - megfogalmazva. Ez arra az egy esetre vonatkozik, ha nem ugyanaz hozza a hazai belső forgalomba, mint aki levámoltatta.
Erre az esetre vonatkozik, hogy az fizeti a tagdíjat, aki a hazai belső forgalomba hozza. Ez tulajdonképpen az MSZKSZ-tagdíj fizetésének az egyértelműsítése. Éppen lehetséges, hogy ez az alapszabályban kerüljön rögzítésre vagy módosításra. (Dr. Latorcai János: Így van.)
ELNÖK: Halljuk a GKM-et!
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ahhoz, hogy világos legyen a kép, a fő szabály az, hogy az MSZKSZ-tagdíjat az a kereskedő fizeti meg, aki a végső felhasználónak értékesíti a földgázt. Abban az esetben vannak kivételek, amikor a végső felhasználó közvetlenül hozza be külföldről a földgázt. Ebben az esetben magának a felhasználónak kell fizetnie a földgázt.
Két eset van: vagy az Európai Unióból hozza be, ebben az esetben vámeljárást nem kell lefolytatni, viszont az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint első hazai forgalomba hozatalnak számít. Abban az esetben, hogyha az Európai Unión kívülről hozzák, akkor szükséges a vámeljárást lefolytatni. A törvénynek a d), illetve az e) bekezdései foglalkoznak ezekkel az esetekkel.
A törvény idáig kiválóan működött, problémát az jelent, hogy a mintegy két éve működő gázrelease-programban a behozatal kettéválik. A behozatal egyik értelmezése, amikor belföldi terméknek tekinthető a földgáz. Ezzé akkor válik az áru, amikor a vámkezelést lefolytatják, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint első hazai forgalomba hozatalra kerül. A másik szempont pedig, amikor bekerül a földgázrendszerbe, és a földgázrendszer része már a határkeresztező kapacitás is, vagyis a földgázszállítóval szerződést köt ennek a szállításnak a behozatalára.
ELNÖK: Itt a vége. Az a javaslatom, mivel ezt a javaslatot most kivételes alkalommal nem tudjuk felvállalni, most ne vállaljuk fel, az irányítás oldja meg a későbbiek során akár alapszabályban, akármi másban, mi hajlandóak vagyunk arról is konzultálni, hogy a végrehajtási rendeletekben hol lehet erre bármilyen kapaszkodót találni. Ezt most a bizottság nem támogatja. Egyetért ezzel a bizottság? (Jelzésre.) Igen, a bizottság egyetért. Köszönöm szépen.
Az előterjesztésre került összes módosító javaslatot, melyet a bizottsági módosítónak javasoltunk... (Jelzésre.) Az melyik? OK. Olvassuk el, van rá két perc. Miklós László úr, ismeri ezt a módosító javaslatot? (Jelzésre.) Jó, akkor amint a tegnapi ülésen is, itt is megkapja a lehetőséget, hogy 3 percben mondja el véleményét.
MIKLÓS LÁSZLÓ (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.): Tisztelt Bizottság! Mint önök előtt is ismeretes, az Európai Unió a vezetékes energiaügyi szektorban ma már egészen a tulajdonosi szétválasztás gondolatáig jutott el. A jelenlegi helyzet az, amikor minden főtevékenységet külön, jogilag szétválasztott módon külön társaságban kell végezni.
Ennek első lépéseként 2003-ban az akkori gáztörvény a gázszállításra, gázkereskedelemre mondta ki ezt a szétválasztási követelményt, ezt követően a földgáz-szolgáltatókra vonatkozóan az elosztás-kereskedelem szétválasztását, majd a villamosenergia-szektorra is ugyanígy, az egyes tevékenységek külön vállalatban végzésének kötelezettségét. Mindegyik hasonló tilalmi szabályra épült.
Ennek lett az a következménye, hogy most már átvette a szektor helyét az olaj, és gáziparban az a speciális helyzet maradt fenn, hogy a termelés, ami a bányászat és hazai kőolaj-feldolgozás, ideértve a logisztikát is, az anyavállalat szervezetében van, ilyen módon uralkodik a földgázszállító.
Elébe menve bizonyos ilyen típusú felvetéseknek, ez a szabály, hogy termelőknek nem lehet közvetlenül tulajdonrésze a szállítóban azt eredményezi, hogy mellévetett státuszba kerülne ez a két tevékenység, és a következmény az lenne, hogy a MOL magyarországi eszközét - fogalmazzuk így egyszerűen - leányvállalatba szervezné, és ugyanolyan világos, átlátható struktúra lenne, mint az MVM vagy más szervezet esetében. Minden tevékenységre külön leányvállalat jönne létre, és ott végeznék a tevékenységet. A hozzárendelt kedvezmények pontosan ugyanazok, mint amit a korábbi eljárásokban a törvény lehetővé tett, ezek nagy része többnyire technikai és adminisztratív. Ezek könnyebbé teszik az átalakulást.
Két speciális szabály van, egyik a Gt.-nek az átalakulásra vonatkozó szabályait analóg módon tartalmazza a módosító indítvány, a cégközlönyben történő meghirdetést, a hitelező védelmi rendelkezést. Ez azért merült fel, mert a korábbi, 2003-as gázüzleti szétválasztásnál voltak olyan tanácsadók, elemzők, akik szóvá tették, hogy nyilvános társaságnál ezt célszerű a szokásos módon publikálni. Ez egyébként nem kötelezettség önmagában a Gt.-ben, mert itt nem szétválásról, nem átalakulásról van szó, hanem olyan tevékenység-szétválasztásról, melynek megvalósulása, leányvállalatba helyezése azoknak a tevékenységeknek, ami most még anyavállalatban van. Köszönöm
ELNÖK: Köszönöm. Ez nagylélegzetű kérdés. Tulajdonképpen a történet - elnézést, hogy kicsit profánul fogalmazom -, hogy a MOL-t EU szemmel szalonképessé tenni azáltal, hogy teljes egészében szétválasztunk minden olyan funkciót, amit a nagy EU-törvények előírnak, és OMV folyamatosan átvesz. Jó ez így, ez a megfogalmazás? (Jelzésre.) Miklós László.
MIKLÓS LÁSZLÓ (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.): Igen, de ha lehet, én tartózkodnék, nem mintha ebben nem értenék egyet, ebben véleménynyilvánítás van.
ELNÖK: Nem azt kérdeztem, hanem a szüzsé, amit mondtam, az egész törvény hozza ezt magával.
MIKLÓS LÁSZLÓ (Magyar Olaj- és Gázipari Rt.): ennek következtében egy teljesen világos, átlátható vállalati struktúra jön létre, amely mindenben hasonlatos akár más európai vállalatok, akár a magyar, mondjuk az MVM szerkezetéhez.
ELNÖK: Márton Attila!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Elnök úr, nekem lenne egy kompromisszumos javaslatom. Tulajdonképpen, amiről itt beszélünk, bizonyos szempontból nagyon hasonló, mint az MVM, MAVIR kérdése.
Nagy tisztelettel azt javasolnám a bizottság valamennyi tagjának, hogy ezt a módosító javaslatot most ne terjesszük be, ellenben pontosan azért, hogy legyen egyfajta közmegegyezés itt a még részben vagy egészében hazai tulajdonú, magyarnak mondott cégek esetében is a stratégiai területeken, azt javasolnám, hogy pontosan áttekintve azokat a strukturális lehetőségeket, amelyeket részben ki kell alakítani, vagy az EU irányelveinek való részbeni megfelelés céljából létre kellene hozni.
Azt javasolnám, hogy itt a gazdasági bizottságban - mielőtt bármilyen kormánydöntés megszületne - üljünk le, és gondoljuk meg, mi az, amit meg kell tenni és tényleg a magyar gazdaságnak megfelelően mi az a struktúra, amiben legalább közmegegyezést tudunk elérni.
Pont ennek szellemében azt javasolnám, most ezt a módosító javaslatot ne terjesszük be, még egyszer mondom mivel nagyon analóg ez a helyzet az MVM, MAVIR helyzetre, akár egy rendkívüli ülésen gondoljuk végig, tárgyaljuk végig ezt a folyamatot, és annak megfelelően nyújtsunk be adott esetben módosító javaslatot.
Nem kapkodás ez, de mégis úgy tűnik, hogy mégiscsak önállóan próbálunk dolgokat kezelni, ugyanakkor elvi szinten is nagyon sok összefüggést látok a két rendszer között. Próbáljunk meg egységes, jól védhető, mindannyiunk és az ország érdekei számára megfelelő struktúrát előállítani. Én ezt javasolnám, és kérem, most ne terjesszük be, ne támogassuk ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Épp azon logika mentén, amelyet itt hallottunk a hozzászólásban Márton Attila részéről, én pont a fordítottját fogom fel ebből. Egy helyzetben vagyunk, most van a gáztörvény, és csak most lehet bevinni. Később nem tudjuk bevinni. Ha most ezt nem visszük be, akkor mód sincs a korrigálásra, tehát akkor majd valamikor erre sor kerülhet.
Ezt most kell meglépni, de most van ez a történelmi pillanat, meg van nyitva a törvény, most tudjuk ezt továbbvinni. Most kell erről szavazni, még a tavaszi ülésszakban. A gázév miatt és a törvény végrehajtási rendeletei miatt most vagyunk időben. Kimondhatjuk azt, hogy nem hozzuk most meg a gáztörvényt, hanem el fogjuk tolni október-novemberre, és akkor egy-másfél évet csúszik tovább. Ez az egyik észrevételem ezzel kapcsolatosan.
A másik, hogy ellentétes az érveléssel kapcsolatosan a véleményem. Ha ez benn van, akkor ez már precedens, ha elfogadásra kerül.
Előtte hallgassuk meg a kormány véleményét, és utána szavazunk.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. A kormányzat ezt a módosítót - egyébként sikerült egyeztetnünk - támogatja. Szeretném egyébként jelezni a Márton képviselő úr hozzászólásához, hogy azt hiszem, itt a termelő leválasztása, a termelő szétválasztása lenne. Ez olyan, mintha ma az MVM-ben benne lennének az erőművek, és nem lennének szétválasztva. Azt hiszem, ez mindenképpen továbblépést jelent, így nem a MAVIR-ral hoznám ezt analógiába, hanem inkább mondjuk az MVM és a Paksi Atomerőmű viszonyával, ahol már nyilván szét van választva, tehát ezt mindenképpen támogatnám, és a verseny szempontjából előremutatónak látnám ennek a bizottsági módosító indítványnak a benyújtását.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, jó, hogy ez elhangzott. Márton képviselő úr!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm. Továbbra is azt mondanám, hogy nem látom azt a stratégiai veszteséget, ami akkor érne bennünket, ha szeptember első hetében fogadnánk el a gázellátásról szóló törvényt. Viszont nyernénk mindenképpen annyit, hogy világosan kialakított álláspontunk legyen.
Megértem egyébként az elnök úr érvelését is, de számomra továbbra is az a probléma, hogy megint nem egy egységes megoldás irányában megyünk. Legalább magunknak adjunk már politikai vitáktól mentesen lehetőséget arra, hogy végiggondoljuk, hogy azt, ami még megvan, hogyan tudjuk egységes elvek, egységes szempontok alapján kezelni. Egyszerűen olyan részletességig lebontva, hogy konkrétan - akár, ha kell, akkor blokkdiagramokon keresztül - mi a jelenlegi állapot, mi az, amit az EU ösztönöz, hogy meg kellene tenni. Ezen belül mi az a mozgástér, amit el tudunk érni, és ennek megfelelően nyújtsuk be - akár ehhez, akár a villamosenergia-törvényhez is - azokat a módosító javaslatokat, amelyek annak a konszenzusosan kialakított elképzelésnek megfelelők. Ha ennek az az ára, hogy mondjuk csak szeptember közepén fogadjuk el ezt a törvényt, ám legyen, de legalább legyen egységes álláspont, ami minden irányban védhető.
Nagy tisztelettel még egyszer ezt javasolnám.
ELNÖK: Lakos képviselő úr!
LAKOS IMRE (SZDSZ): A magam részéről semmiképpen nem értenék egyet azzal, hogy szeptember közepére toljuk ezt. Azt hiszem, óriási munka van e mögött, a módosító indítványok, csatlakozó módosító indítványok nagy többségében konszenzus, egyetértés van. Egy olyan állapotban levő törvényjavaslat, amit el tudunk fogadni a nyári szünet előtti ciklusban.
Szerintem rossz irány lenne, ha továbbmennénk, arra kérem a bizottság tagjait - ráadásul a kormány képviselője is nyilatkozott ez ügyben -, hogy haladjunk, próbáljunk dönteni ebben az ügyben. Azt látom, hogy döntésre érett helyzet van.
ELNÖK: Akkor az lenne a javaslatom, hogy szavazzunk róla. Azt fogom javasolni, hogy fogadjuk el. Ez a kérdés végig van egyeztetve minden egyes szakmai területtel, akik érintettek ebben a dologban. Még annyit meg tudok tenni a bizottságnak, hogy még egy szakmai vitát lefolytatok róla, de ezt be kell tennünk a rendszerbe, és ha úgy ítéljük meg, akkor a szavazásnál még erre külön visszatérhetünk, hiszen akkor még alakíthatunk ezen a dolgon.
Ezek után szavazásra teszem fel. Aki ezzel a módosító javaslattal, mely a 122. §-t érinti, egyetért, hogy bizottsági módosítóként kerüljön beadásra, az kérem, szavazzon! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki van ellene? (Szavazás.) Tizenkettő.
Arról szeretném tájékoztatni még a bizottságot, hogy természetesen abból a hetvenvalahány módosítóból, amit az előző menetben tárgyaltunk, amelyek ezeket a bizottsági módosítókat érintik, lefedik, illetve változtatnak rajtuk, azokat visszavonjuk. Tehát nem fogunk ennyit szavazni a parlamentben, hanem azok megszűnnek létezni, és jellemzően a bizottsági módosítók fogják - reményeim szerint - végigvinni.
A következő napirendi pontunk pedig Bajnai Gordon meghallgatása lenne, de az önkormányzati bizottság kicsit tovább csuklóztatja, ezért az lenne a javaslatom, hogy 13 óráig szünetet tartanánk, ebédelnénk. (Jelzésre.) Jelzik, hogy a zárszót tartja az önkormányzati bizottságban, akkor rövid szünet.
(Szünet: 12 óra 35 perctől 12 óra 57 percig.)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Javaslom, folytassa a gazdasági bizottság tovább a munkáját. Napirenden van még Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Elég gyakorlottak vagyunk a gazdasági bizottságban a forgatókönyvet illetően, úgyhogy miniszterjelölt úr, öné a bemutatkozás lehetősége.
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt bevezetője
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Ebben a bizottságban még nem jártam az elmúlt két évben, úgyhogy köszönöm a meghívást és a megtisztelő figyelmet.
Az új kormányzati szerkezetben a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter alapvetően azért lesz felelős, hogy egy olyan gazdasági stratégiát segítsen végigvinni, amely fejlesztések, a gazdaságstratégia, a gazdaságfejlesztés eszközeivel támogatják a kormányzatnak azt a törekvését, hogy Magyarország az Unió egyik dinamikusan fejlődő országává váljon ismét.
Magyarországnak növekedésre van szüksége. Magyarországon ahhoz, hogy érezhető felzárkózás legyen az Európai Unióhoz, oda kellene visszajutnunk, hogy éves átlagban 2 százalékkal haladjuk meg az Európai Unió átlagos növekedését. Ekkor lenne érezhető Magyarország gazdasági felzárkózása az Unióhoz. Ez tehát lehet egy olyan cél, aminek érdekében érdemes sokaknak összefogni, és a kormányzati politika középpontjába ezt állítani. Ha ebbe az irányba akarunk menni, akkor érdemes megnézni, mi a legnagyobb akadálya annak, hogy Magyarországon a növekedés tartósan és egészséges szerkezetben, fenntartható módon ebbe az irányba menjen.
Azt gondolom, hogy ma az országban minden valamire való közgazdasági műhely egyetért abban, még a pártműhelyek is, hogy a legnagyobb problémája ma Magyarországnak a foglalkoztatás. A foglalkoztatás, amely az Európai Unió 67 százalék környéki mutatójához képest 57 százalékon van. A 15-64 közötti korosztályból ma Magyarországon majdnem minden második ember inaktív, nem dolgozik. Ez a fejlődés legnagyobb akadálya, ráadásul, ha tovább elemezzük ezt, láthatjuk, hogy döntően az alacsony képzettségűek körében maradunk el, több mint 20 százalékkal, az Unió mutatójától.
Tehát míg a magasan képzettek körében közel vagyunk az uniós mutatókhoz, az alacsony képzettségűek a rendszerváltást, majd 2000-ben a minimálbér erőltetett emelését követően több körben szorultak ki a munkaerőpiacról, és azóta sem tudtak visszatérni.
Éppen ezért azt gondolom, hogy egy gazdasági stratégia, ami Magyarországot a növekedéshez visszavezetheti, csak úgy lehet sikeres, ha nem a szűken vett gazdasági szférára koncentrál csak, hanem a kormányzat más területeivel összhangban és összefogásban átfogó gazdaságfejlesztési vagy országfejlesztési programot csinál, aminek középpontjába a munkát, az ország munkához való viszonyának megváltoztatását állítja.
Lényegében három dologról érdemes beszélni. Az egyik a munkahelyteremtés, ehhez van a legtöbb eszköz az általam vezetni kívánt minisztérium birtokában, de nemcsak ott vannak ehhez eszközök. A munkahelyteremtés, ezzel párhuzamosan a munkára ösztönzés, és harmadikként a munkára képesítés. Mindhárom területen lépnünk kell, mert hiába van munkahely, ha nincs alkalmas munkaerő, vagy nincs ösztönözve arra, hogy dolgozzon. Azt látjuk, hogy Magyarországon lényegében kétarcú helyzet van. Igaz, amit mondtam, hogy óriási az inaktivitás, ugyanakkor számos területen számos befektető jelzi, hogy nem talál szakképzett munkaerőt. Vannak országrészek, ahová Romániából vagy Szlovákiából jár át a munkaerő, sőt újabban már nem is jár át, mert ott is dinamikus növekedés van.
Ezért Magyarországnak egyszerre van munkaerőhiánya bizonyos területen, és munkaerő-feleslege, munkaerő túlkínálata alacsony képzettségűek terén, ráadásul az alacsony képzettségűek körében a helyenként torzan működő segélyezési, ösztönzési rendszerek kifejezetten távol tartanak munkára képes csoportokat is attól, hogy részt vegyenek a foglalkoztatásban.
Ezért azt gondolom, hogy a stratégiánk nem valamiféle csúcsminisztérium csúcsstratégiája, hanem a kormányzat átfogó intézkedésébe illeszkedő részstratégia lesz, aminek szoros összhangban kell állni a többi programmal.
Mik ezek az elemek? Csak néhányat felvillantva, mert aztán már a kérdésekre hagyjunk időt. A munkahelyteremtésben azt gondolom, a döntő és legfontosabb tényező a gazdaságfejlesztés oldaláról a kis- és középvállalkozások ösztönzése, hiszen a munkaerő 70 százalékát Magyarországon a kis- és középvállalkozók foglalkoztatják.
-170
Uk(171-180) - Bajnai Gordon
Őket kell célzottan, teljesítményhez kötötten ösztönözni abba az irányba, hogy bővüljön az általuk biztosított foglalkoztatás, hiszen ez adja azt, hogy fenntartható is legyen ez a foglalkoztatási és növekedési program. Ennek érdekében tavaly már elsőként írtuk ki az Unióban az uniós pályázatokból a kis- és középvállalkozások fejlesztési programját. Itt növekedéshez kötöttük a támogatást, ennek ellenére kétszeresen túljegyezték.
Az idén ismét meghirdettük ezeket a pályázatokat, figyelembe véve a pályázók és képviselőik észrevételeit is. Éppen a múlt pénteken zárult le, és most először, a mai napon tudom bejelenteni önöknek az eredményét, hogy a 22 milliárd kiírt pályázatra 37 milliárdnyi igény érkezett. Tehát megint igazolódott az, hogy ilyen növekedési, foglalkoztatási feltételek mellett is van érdemi igény, túligény ezekre a pályázatokra, fogunk tudni válogatni a jó és jobb pályázatok közül.
Ráadásul az idén azt tettük meg - már illeszkedve abba az irányba, amit most gazdaságpolitikai stratégiaként mondok -, hogy a legnagyobb vállalkozásoknál csak a hátrányos helyzetű térségekben létrehozott beruházásokat támogattuk, éppen azért, hogy ott ösztönözzük a foglalkoztatást és a fejlődést. A legkisebb vállalkozásoknál pedig bekarikáztunk összegeket, és azt mondtuk, hogy van olyan része a 20 millió alatti támogatásoknak, amelyeket csak a hátrányos helyzetű térségekből lehet pályázni. Éppen azért, hogy megvédjük az ő forrásaikat, hogy ne vigyék el a fejlettebb régiók tőlük. Tehát van ebben egy tudatos politika, és egyelőre ez sikeresnek tűnik.
Úgy általában azt tudom mondani, hogy vállalkozásfejlesztési pályázatokra összességében körülbelül 34 milliárd forintnyi pályázatot írtunk ki tavaly - ez körülbelüli szám -, és abból mintegy 130-140 milliárd forintnyi beruházás lesz a magánerővel kiegészítve. Tehát ezeknek a fejlesztéseknek egyfajta multiplikátor-, katalizátorhatása is van.
A kis- és középvállalkozások támogatásánál a másik nagy lépés, amely az idén indult el, és ebben megint csak elsők vagyunk egész Európában, hogy az uniós pénzzel támogatott mikrohitelprogramokat elsőként indítottuk el az Unióban. Ez az Új Magyarország mikrohitelprogram, amelyben ma a családi vállalkozások számára 6 millió forintig már van elérhető, visszatérítendő forrás, mikrohitel, amit öt évre nyújtunk, két év türelmi idővel, és 5,5-6,5 százalék közötti átlagos kamatszinten nyújtják a különböző finanszírozók, tehát jóval a jegybanki alapkamat alatt. Ilyen minőségű családi támogatás, mikrovállalkozást támogató eszköz Magyarországon még nem volt.
Sok egyéb intézkedést sorolhatnék, de amit mindenképp újként szeretnék kiemelni az, hogy a vállalkozásfejlesztés, gazdaságösztönzés terén szeretnék egy félfordulatot tenni a tőkevonzás területén. Az alapvetően magas hozzáadott értékű ágazatokat nem feladva, de a csak erre koncentrálás helyett szeretnénk egy erőteljesebb fordulatot a nagy számban foglalkoztató, alacsony képzettségűeket is foglalkoztató ágazatok irányába, és ezeket szeretnénk területileg is odaterelni, ahol ez a munkaerő egyébként rendelkezésre állhat. Ilyen típusú preferenciák, szempontok tudatos beépítését szeretném elérni a tőkevonzásnál.
Szándékosan nem mondok külföldi tőkevonzást. Nekünk nem áll közelebb a szívünkhöz a külföldi befektető, mint a magyar. Nekünk az a lényeg, hogy munkahelyet teremtsen, hogy beszállítókat foglalkoztasson, hogy növekedést generáljon. Ilyen értelemben kiegyensúlyozott, a magyar befektetőket minimum egyenlőként preferáló vagy támogató rendszert szeretnék bevezetni.
Fontosnak tartom kiemelni a pólusprogramot, amely arról szól, hogy Magyarország hét régiós központját hogyan tesszük Európából is szabad szemmel látható gazdaságfejlesztési központokká. Itt az első pályázatunk már le is zajlott, beadták a pályázatokat a jelentkezők, és még az idén meghirdetünk egy másodikat. Ez a vidéki nagyvárosaink felzárkóztatását jelenti.
Vannak indirekt eszközei is a foglalkoztatás- és gazdaságélénkítésnek. Ezek közül abszolút értelemben első helyre kívánkozik a közteherviselés átalakítása foglalkoztatásorientált, foglalkoztatást ösztönző módon, ezt is még a munkahelyteremtés programjai közé sorolom. Azt gondolom, az egyensúly szempontjait első helyre téve - és azokat nem veszélyeztetve - szükség van a magyar adórendszer egyszerűsítésére, az adóadminisztráció csökkentésére, és az adórendszeren belül olyan változtatásokra, módosításokra, amelyek a foglalkoztatást ösztönzik hosszú távon, kiszámíthatóan, akár több lépcsőben is.
Ha már adóadminisztrációról beszéltem, akkor amitől rövid távon a legnagyobb hatást várhatjuk a fejlesztések és az adó mellett, az a bürokráciamentesítés, az adminisztrációcsökkentés programja. Ebben vannak megkezdett folyamatok, például a bürostop program, amely már zajlik, a gazdasági tárca is foglalkozott ilyen programokkal, de az a célom, hogy széles társadalmi egyeztetéssel, az érdekelt szervezetek bevonásával, lényegében velük közösen alkotva - vagy éppen kigyomlálva - a jogszabályokat, szabadítsuk meg a béklyóitól a magyar gazdaság szereplőit. Ma uniós statisztikák alapján Magyarországon a GDP arányában 6,5 százalék az, amit adminisztrációs teherre fordítanak a magyar vállalkozások, az Európai Unió átlaga 3,5 százalék. Csak poénból mondom, hogy Finnországban pedig 0,8 százalék, tehát van még hova menni az európai átlagtól is.
Azt gondolom, néhány év alatt tudatos, összehangolt cselekvéssel, széles összefogással képesek lehetünk arra, hogy ezt a 3-3,5 százalékos különbséget, hátrányt ledolgozzuk, és ha kiszámolják, hogy a GDP 3,5 százaléka 800 milliárd forint körüli nagyságú összeg - gyors fejszámolással -, ha ezt megspóroljuk a gazdaságnak, akkor ezzel ennyivel több jut majd fejlesztésre, gyarapodásra, növekedésre, foglalkoztatásra.
Ez néhány azon eszközök közül, amelyek a gazdaságpolitika kezében állnak ezt egészítik ki uniós infrastruktúra-fejlesztések, amelyek a foglalkoztatásban nagyon jelentős bővülést hozhatnak. Itt tudatos foglalkoztatásösztönző intézkedéseket fogunk tenni, például előírjuk azoknak, akik uniós infrastruktúra-fejlesztéseket csinálnak, mint beruházók, kivitelezők, hogy egy bizonyos arányban kötelezően foglalkoztassanak hátrányos helyzetű munkavállalókat, ezzel segítve az ő visszatérésüket a munkaerőpiacra, beleágyazva ebbe a folyamatba a képzést, a szakképzést is.
Röviden a két másik területről, mert anélkül ez a politika nem lehet sikeres. Bármennyi pénzt költünk és bármit teszünk a gazdaságfejlesztés direkt és indirekt eszközeivel, ha a munkára ösztönzés Magyarországon nem alakul át. Ha nem változik meg az, hogy ma nagyon sokan ülnek az ország szekerén, és relatíve nagyon kevesen tolják azt; ha azok közül, akik a szekéren ülnek, de képesek lennének tolni is, nem szállnak le és kezdik el tolni, akkor Magyarország nem fog tudni előremenni. Ma a szociális segélyezési rendszer
Ma Magyarországon a szociális segélyezési rendszer olyan típusú korrekciója szükséges, amely ösztönöz a munkavállalásra, amely lehetővé teszi, hogy minél többen bekapcsolódjanak a szekér tolásába, ha maradhatok ennél a példánál. Erre a kormány "Út a munkához" című programja - amelynek sok eleme már ismert - számos ösztönzést ad, például ilyen lehet bizonyos támogatási formáknak az aktív munkakereséshez kötése.
Ezeket kívánatosnak és fontosnak tartom gazdaságfejlesztési szempontból is. Nyilvánvalóan a kormány nem adhatja fel a szolidaritás elvét, nem is célja ez. Akik jobban rászorulók, vagy már megdolgoztak érte, vagy akik még most tanulnak, és majd később kerülnek a munka fázisába, az ő támogatásukból nem elvenni kell. Általában is azt gondolom, hogy nem elvenni kell ebből a rendszerből, hanem teljesítményhez kötni azért, hogy minél többen jöjjenek át a munka világába, hogy eltartottból családfenntartók lehessenek.
Harmadik tételként pedig fontosnak tartom, hogy hiába lesz ösztönözve a munkaerő, hiába teremtünk munkahelyeket, ha a munkaerő képzettsége nem teszi alkalmassá arra, hogy azt a munkát elvállalja, amit felkínálnak neki. Ezért rövid és hosszú távon is a képzés, a felnőttképzés, az átképzés és az alapfokú képzés, illetve szakképzés reformjára van szükség ma Magyarországon. A szakképzésbe ma - az 1990-es évet 100 százaléknak tekintve - 56 százalék jár. Majdnem elfeleződött a szakképzésbe járó diákok száma. Ez elképesztően rossz tendencia, látszik is a foglalkoztatásban a munkáltatók által megjelenő igényekben, hogy ez a legnagyobb hiány most.
Ezért elkezdődött az ún. tiszkek, a térségi integrált szakképző rendszerek kialakítása, tudatos korszerűsítés uniós forrásokból, ezt tovább fogjuk vinni. Helyre kell állítanunk a szakmunka becsületét Magyarországon. Ellenkező esetben ez lesz a gátja a növekedésnek, hogy már nem lesz munkaerő, ami bevonható.
Az alapfokú képzéshez is hozzá kell kezdenünk haladéktalanul, ehhez pedig az oktatási kerekasztal ajánlásai kínálnak jó alapot. Nyilvánvaló, hogy az alapfokú oktatásba való befektetések eredménye csak középtávon hozhat eredményt. Mégis azonnal el kell kezdenünk ezzel foglalkozni, mert tudjuk, hogy a legfiatalabb korban elkezdett befektetés a legjobb megoldás. Ezért azonnal el kell kezdenünk olyan szegregációellenes, oktatáskorszerűsítő programokat, amelyek 5-10-15 év múlva érezhető javulást hoznak majd a munkaerő-képzettségben Magyarországon. Erre az uniós forrásokból is olyan nagyságrendű összeget tettünk félre, amely a régióban az egyik legmagasabb összeg. Közel egymilliárd forint, amit képzésre, átképzésre, közoktatásra, egyetemekre és ezen belül az emberi tudásra, emberi tőkére fogunk fordítani.
Ezek azok a fő elemei annak a gazdaságstratégiának, amit szeretnénk végigvinni. Tudom, hogy ez nem egyminisztériumos feladat, de arra készülök, hogy a többi tárcával együttműködve, közösen vigyük végig azt a kormányzati politikát, aminek eredményeként Magyarország tartósan az Unió átlagát meghaladó növekedési rátát, folyamatosan bővülő foglalkoztatást fog tudni felmutatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszterjelölt úr! Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés az elhangzottakkal, illetve az új minisztériummal kapcsolatosan? Kristóf? Akkor maradjunk abban, hogy együtt mondjuk, és nem bonyolítjuk, tehát kérdés és vélemény.
Hozzászólások, kérdések, vélemények
SZATMÁRY KRISTÓF (FIDESZ): Köszönöm szépen! Megpróbálok rövid lenni, bár nem könnyű miniszterjelölt úr után. Nagyon sok mindent felírtam ide a lapra. Hadd kezdjem azzal és ez a vélemény része, hogy annak bizonyos szempontból örülni lehet, hogy a kormányzati átalakítás folyamán a gazdaság és a nemzeti fejlesztés ügye egy kézbe kerül. Ez elég régi probléma, amit régóta hangsúlyoztunk. Ugyanakkor ennek az éremnek a másik oldala, hogy amit Bajnai úr elmondott, azzal kapcsolatban az az érzésem támadt, hogy továbbra is az a Magyarországon ismert probléma van, hogy összekeverjük a gazdaságfejlesztést, a nemzeti fejlesztést és az uniós források felhasználását.
Egy átfogó gazdaságpolitikának egyik eleme kell hogy legyen az uniós pénzek felhasználása, de nem kizárólagos eleme a gazdaságfejlesztésnek. Amit Bajnai úr elmondott, a nemzeti fejlesztési bizottságban gyakran találkozunk, az ott elhangzottak voltak, és a nemzeti fejlesztési tervből fakadó források felhasználásával köthetők össze.
Hadd kezdjem a véleményt azzal, hogy megint az a problémám, hogy úgy tekintünk erre a gazdaságpolitikára, mintha az elmúlt két vagy hat évben nem ugyanez a kormányzati struktúra, szerkezet - most nem az elmúlt két évet összehasonlítva nézem - lett volna. Erre egy példát hadd hozzak! Itt nagyon helyesen a foglalkoztatás és a növekedés - mint két kulcsszó - megjelent a bevezetőben is. Ez nem újdonság mint kormányzati terv, ugyanis az Új Magyarország fejlesztési terv címe is a növekedés és a foglalkoztatás bővítése. Az elmúlt két évben minden sikerült, csak ez nem. Csak a foglalkoztatást és bővülést nem sikerült növelni az elmúlt két év folyamán. A makrogazdaságba ne menjünk bele, mert az talán mindenki számára ismert. Kétségeim vannak afelől, hogy komoly irányváltás nélkül, az elmúlt két év kormányzati tevékenységét figyelembe véve mitől fog megindulni a gazdasági növekedés.
Feltennék egy olyan konkrét kérdést ehhez kapcsolódóan, ami a legutolsó nemzeti fejlesztési bizottsági ülésen volt. Ugyan nem Bajnai úr volt ott, de bizonyára értesült róla, hogy a napokban készült el az Állami Számvevőszéknek a gazdaságfejlesztési stratégiával kapcsolatos véleménye, amelyben egyértelműen azt fogalmazza meg - idézni is tudnám -, hogy "a Magyar Köztársaság törvényeit az elmúlt években anélkül irányozták elő, hogy meghatározták volna hazánk közép- és hosszú távú társadalmi gazdaságfejlesztésének átfogó stratégiáját."
Az Állami Számvevőszék fogalmaz így most az áprilisi jelentésében, hogy hiányzik az átfogó stratégia, és ez arra utal, amit említettem, hogy nem ugyanaz a nemzeti fejlesztési terv és az átfogó gazdasági stratégia.
Ugyanez a bizottság fogalmazta meg, hogy kérte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, vizsgálja meg azt, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak átcsoportosítása ad-e lehetőséget arra, hogy valóban az uniós pénzek, amelyek ma az egyetlen mobilizálható, a gazdaság számára bevonható pénzügyi forrásoknak tűnnek, ezek átcsoportosításával - természetesen ennek lehetnek vesztesei is -, ilyen lehetőséggel lehet-e pluszforrásokat, pénzeket a gazdaság számára előteremteni. Ugyancsak zárójelben, hogy talán miniszter úr is ott volt, amikor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara bemutatott egy általa készített számítási struktúrát, amely a pénzek átcsoportosításával felgyorsítaná a gazdasági növekedést.
Első kérdésem tehát, hogy része lehet-e egy új gazdaságpolitikának a nemzeti fejlesztési terv programjai közötti átcsoportosítás?
Ugyancsak ehhez kapcsolódó kérdés, hogy régi probléma a kis- és középvállalkozások fejlesztése. A kis- és középvállalkozások fejlesztése nem képzelhető el kizárólag a nemzeti fejlesztési terv keretein belül. Régi sérelem például - és egy példát engedjenek meg, hogy mondjak -, hogy a célzott támogatások tekintetében, illetve a társasági adókedvezmények tekintetében a magyar költségvetésben ezeknek mindössze egy-két százalékát kapják meg a kis- és közepes vállalkozások. Ez több mint százmilliárdos tétel a költségvetésben, ami most már Bajnai úrhoz fog tartozni, mint a gazdasági tárcának az irányítója.
Olyan kérdésem lenne, hogy támogatna-e egy olyan, egyébként a szakma részéről jött felvetést, hogy valamilyen módon korlátozzuk a magyar költségvetésben a kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalatok támogatását oly mértékben, hogy valamennyire az egyenlő elosztás elvét kövessük a költségvetési szektoron belül is.
Ami talán, mint gazdasági miniszter számára a legfontosabb kérdés - és erről kíváncsi lennék a miniszter úr véleményére -, hogy ugyancsak gazdasági szakértők elmondása szerint nem képzelhető el a gazdasági pályára való állítás, és ezt részben említette a beszámolójában is, amíg a járulék- és adófizetés rendszerét nem alakítjuk át. Természetesen nem konkrét számokra lennék kíváncsi, mert az talán korai, de azt hiszem, a magyar gazdaság szereplői számára azért egy új minisztertől az mindenképpen pozitív jelzés, ha valami konkrétabbat tudna mondani arról - azért lényegében a kormányban működött ön is, tehát a gazdaság helyzetével, lehetőségeivel tisztában van -, hogy milyen időtávon belül és milyen jellegű adómódosításra, járulék- vagy adócsökkentésre, esetleg átcsoportosításra gondol.
Úgy gondolom, ez az előfeltétele annak, ami a második legnagyobb hiánya a magyar gazdaságnak, ez pedig a bizalom. Erre nagyon jó példát tudnék hozni, hogy persze lehet nagyon pozitívan értékelni az elmúlt két évet, bár - teszem hozzá - nehéz, a hazai vállalkozások nem így látják, és gondolom, a miniszterjelölt úr is tudja, folyamatosan jelennek meg konjunktúraindexek, olyan vizsgálatok, amelyek nagyon elkeserítő képet mutatnak a hazai vállalkozások jövőbeli kilátásairól.
Az is nagyon fontos kérdés, hogy miben látja ennek a bizalomnak, annak a gazdaságpolitikai bizalomvesztésnek a helyreállítását, amit a kormány az elmúlt négy, kettő vagy nem tudom, hány éves munkájával eredményezett. Mondom, nagyon sok kérdés lehetne még, én is egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatás bővítése, a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása nélkül ez nem történhet meg ma Magyarországon. Nagyon sok jogszabály és egyéb módosítására szükség lenne, ha erről többet hallhatnánk, azt megköszönném.
Az első körben ennyit, köszönöm szépen.
ELNÖK: Márton Attila, utána Józsa képviselő úr.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Részben kapcsolódnék hozzá, részben folytatnám azt, amit előttem szóló képviselőtársam elmondott.
Kezdeném én is ott, hogy akkor tudunk biztosan, mondjuk egy házat építeni, ha megfelelőek az alapok. Az előbb hallhattuk, hogy az Állami Számvevőszék is hiányol egy alapvető gazdasági dokumentumot, az egységes gazdaságfejlesztési stratégiát. Abból, amit itt a miniszterjelölt úr elmondott, számomra legalább is az szűrhető le, hogy ez a dokumentum valóban hiányzik, hiszen ha ez elkészült volna, akkor lenne egy helyzetfelmérés, a magyar gazdaság helyzetének felmérése, majd ennek az alapos elemzése.
Abból, amit Bajnai úr a felvezetőjében elmondott, azt látom, azt szűrtem le, és a mindennapi tapasztalatok is ezt mondatják velem, hogy amit ön elmondott, és amit valójában - akár a vidéket járva, akár a vállalkozókkal, vállalkozásokkal beszélgetve - látni, hallani lehet, az alapvetően különbözik attól, amit ön elmondott. Néhány pontban kétségtelenül helytálló, amit mondott, viszont nagyon sok olyan dolog van, amiket most - kicsit időrendben, az ön által elmondottaknak megfelelően - szeretnék összeszedni, és ami miatt mi azt látjuk, hogy az a gazdaságpolitika, ami jelenleg az országban folyik, nem a valós problémák megoldását szolgálja.
A legelején volt önnek egy olyan mondata, amely úgy szolt, hogy 2000-ben a minimálbér erőltetett emelése miatt nagyon sokan kiestek a rendszerből. Ezúton szeretném önnek mondani, hogy nem arról van szó, hogy a minimálbér megemelése miatt estek ki túlságosan sokan a rendszerből és kerültek, mondjuk a munkanélküli ellátások közé, hanem különösen az elmúlt években jelentős emelkedés van, ugyanis a vállalkozások a megnövekedett adó- és járulékterheket, különösen, ami az élőmunkára vonatkozik, egyszerűen nem tudják meg fizetni, nem tudják kitermelni. Tehát az alapvető probléma, a mai gazdaság egyik legnagyobb problémája, a környező országokhoz viszonyítva pedig alapvető probléma, hogy egészen egyszerűen olyan adó- és járulékterhek vannak, amelyek a foglalkoztatást és az élőmunkát terhelik, amelyek ma már csak a vállalkozások nagyon minimális százalékánál termelhetők ki.
Az a vállalkozások legnagyobb problémája, hogy nincs munka, alacsony a jövedelmezőség, és emiatt csökken a foglalkoztatás. Ön idézett néhány adatot, kérem, engedje meg, hogy én is konkrét példákat hozzak. Arról van szó, és ezt ön is említette, hogy növelni kell azokat a beszállítói programokat, amelyekben a kis- és középvállalkozások részt tudnak venni. Friss statisztikai adat: a Magyarországon lévő multinacionális cégek adják a magyar export durván 65-70 százalékát. Ez az elmúlt években nem csökkent, hanem az export volumene, ha kis mértékben is, de nőtt.
Nézzük meg, hogy ezzel szemben, mondjuk hogyan alakult a magyarországi kis- és középvállalkozások helyzete! Azok helyzete, akik, mondjuk beszállítói programmal részesei lehetnek a multiknak. Megint csak a statisztikai adatokhoz nyúlok vissza: sajnálatos módon e vállalati körben, körökben csökkent a foglalkoztatás. Nem lehet azt mondani egyébként, hogy akkor ezt kell erőltetni, hiszen a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ebben a körben dolgozó vállalkozások esetében a foglalkoztatás sem nőtt olyan mértékben, mint mondjuk az export növekedése.
És az a legnagyobb probléma, hogyha a GDP vagy stagnál, vagy stagnálás közeli állapotban van, vagy mint ahogy az elmúlt évben volt, hogy alig egy-két százalékkal nő, akkor bizony nem lehet azt várni, hogy majd a kis- és középvállalkozások - amelyek, és ezt nagyon helyesen mondta a miniszter úr is, egyébként Magyarországon a gazdasági szférában a legnagyobb foglalkoztatók - tovább fogják bővíteni a vállalkozásaikat. Mert nincs hova, nincs mire. Nincs meg a piac, a beszállítói kör lényegében már lefedett, újabb vállalkozások nem nagyon települnek be, vagy ha igen, akkor - lásd: gumigyár - olyan támogatásokat kapnak, amiből a kis- és középvállalkozások támogatását akár egy fél esztendőre vagy egy évre is meg lehetne oldani. Tehát ez a pénz sem kerül hatékonyan elköltésre, láthatóan nincsenek meg azok a kitörési lehetőségek a kkv-k számára, amelyek valóban tényleges fejlődést, és az egyébként megkívánt foglalkoztatás növelését biztosítanák.
A másik, amiről egy szó sem esett. A hazai vállalkozások - talán azt lehet mondani, az adó- és járulékterhek után - második, de bizonyos esetekben első problémája a körbetartozás, és erről sajnos nem hangzott el egyetlen szó sem, hogy ennek érdekében ön, mint a gazdasági tárca vezetője mit látna lehetőségként, és mit kívánna tenni annak érdekében, hogy ez ne legyen. Ugyanis a körbetartozások döntő része az állami beruházások részben ki nem fizetett, vagy hosszú-hosszú hónapok, esetleg féléves, háromnegyed éves vagy éves csúszással kifizetett pénzeiből adódnak. Konkrét vállalkozásokat tudnék önnek felsorolni, amelyek például engem megkerestek különböző segítséget kérve, mert hónapok - vagy van olyan vállalkozás, amely másfél év - után kapta meg az egyébként állami beruházásban alvállalkozóként végzett munkájáért a pénzét. Ez megint csak nem erősíti azt a bizalmat, amire egyébként szükség lenne; hogyha valaki nagy nehezen egyáltalán állami beruházásban végzett munkába el tud menni alvállalkozónak, akkor megkapja a pénzét, és meg fogja tudni tartani az alkalmazottait, még nem is beszélve arról, hogy egyébként valamilyen módon fejleszteni kellene a vállalkozását.
Munkahelyteremtés. A miniszterjelölt úr azt mondta, hogy nagyon sikeres a munkahelyteremtéshez kapcsolódó kkv-támogatási program, hiszen milyen jó tapasztalatok vannak a pályáztatással. Tisztelettel mondom önnek, hogy a hozzám forduló vállalkozók - mondjuk, csak az én választókörzetemben - pontosan az ellenkezőjéről számolnak be, és pont azt mondják, hogy olyan pályázati kiírások vannak és születnek meg, amelyek teljesen behatárolják azt a kört, akik számára egy-egy támogatási forma elérhető. Tehát ha egyébként bevállalnak a mai gazdasági viszonyok között szinte vállalhatatlan növekedési pályát a vállalkozások, és erre azt mondjuk, hogy le vannak jegyezve a hitelek, sőt több a hiteligény, erre azt mondom, hogy minden viszonylagos. Mert ha lenne egy valóban minden vállalkozás - vagy a vállalkozások nagy része - által bizton teljesíthető pályázati rendszer és pályázati megfelelési rendszer, akkor ezek a pénzek bőven nem lennének elegendőek, hanem akár 3-4-szer ennyi forrás is kellene, mert egyébként lenne helye a magyar gazdaságban és a vállalkozásoknál ezeknek a pénzeknek.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy szerintem teljes újragondolásra szorulna az a pályázati rendszer, ami ma van Magyarországon, mert a kis- és középvállalkozások számára szinte elérhetetlennek minősülnek ezek a pályázatok. Ez azt jelenti, hogy hitelt kapnak. Hat éve azt mondom - és minden fórumon ezt mondom -, hogy ma a magyar vállalkozások esetében, amikor elképesztő a tőkeszegénység, tőkehiányosság, akkor nem az a legjobb megoldás egy vállalkozásnak, ha ő visszatérítendő támogatást kap, hanem ha valamilyen pályázati forráshoz jut hozzá, mert magyarul a visszatérítendő támogatás hitelt jelent. Fel lehet venni hitelt, el lehet adósítani egy kis mikro családi vállalkozást, rá lehet terhelni a házra, kertre, akármire, de előbb-utóbb sajnos, ezeknek a vállalkozásoknak egy része végletekig ellehetetlenül, mert kényszerből vesznek fel hitelt, mivel más forráshoz nem fognak hozzájutni.
Alapvetően más megközelítés kellene a gazdaságban, és azokról a problémákról én személy szerint nem hallottam, amelyek tekintetében egyébként valóban szükséges lenne, és ma a magyar gazdaság legfőbb foglalkoztató szféráját, a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat, a családi vállalkozásokat tudná segíteni. Ilyen program valóban jó lenne, hogy a vállalkozások széles rétegei által elérhető lenne.
A foglalkoztatás, szakképzés az utolsó gondolat, amiről beszélni szeretnék. Itt valóban azt kell mondanom, és elismerem, hogy az, hogy a tiszkek megalakításra kerültek és egyáltalán jött ez a gondolat, magam is azt látom, hogy ez valóban hozzá fog járulni a szakképzési rendszer olyan mértékű átalakításához, amely rugalmasabban fog tudni reagálni a fellépő igényekre. Most ez még eléggé gyerekcipőben jár, ugyanis a tiszkek - nagyjából úgy a második hullám, ami már szélesebb körben elérhető - legalábbis a legtöbb helyen most vannak megalakítás alatt. Ezt mindenképpen ki szeretném emelni, hogy ez a változtatás, ami most volt a tiszkek rendszerében, úgy gondolom és reméljük, a történet ezt fogja igazolni, jó volt. Arra szeretném önöket biztatni, hogy ezt és az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat ne vonják meg. Ne az legyen, amivel az önkormányzatok is találkoztak egyébként több esetben is, hogy különböző társulásokat létrehoztak, majd utána kiderült, hogy csökken a pénz vagy mégsem annyi lesz a pénz, mint ami be lett ígérve.
A tiszkek esetében ezt jónak tartom, reméljük, hogy ez fogja hozni az eredményeket, amiben sokan reménykednek, viszont a többi, előzetesben felsoroltak olyan alapvető, mondjam azt, helyzetmegítélési különbségek, amelyek kérdésessé teszik számunkra, hogy az a fajta gazdaságpolitika, amelyről Ön is beszél, és amellyel különösen az elmúlt hat évben találkoztunk, valóban az ország érdekeit és a gazdasági fejlődést és nem pedig egy stagnáló gazdaságot fog eredményezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt megadom alelnök úrnak a szót, szeretném mondani, hogy a bizottságunk arról híres, hogy nagyon tömören tud fogalmazni. Ez most nem az a szakasz volt, de remélem, ellenzéki képviselőtársaim elmondták az összes mondanivalójukat, s ha netán elhangzik még kérdés, az rendkívül szűk és nem ismétlődő jellegű lesz.
Megadnám a szót alelnök úrnak.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr! Ilyen bevezető után azt hiszem, tömör lehetek. Megítélésem szerint miniszter úr bölcsen alkalmazta eddigi munkájában azt az egyszerű mondást, hogy kétszer mérj, egyszer vágj. Nem azok közé tartozott, aki előbb elnyilatkozza magát, és aztán kiderül, hogy mit tud belőle csinálni. Úgy érzem, mostani nyilatkozata is körvonalazza egy paternalista gazdaságpolitika képviseletét. Még egyszer elmondom, paternalista gazdaságpolitika. 2002-ben a kormányprogram vitájánál egyszer már elmondtam, remélem, most már sikere is lesz.
Konkrét kérdéseim: nagyon pozitív volt, amit a foglalkoztatás növelésére az operatív programok átcsoportosításának elképzelésére mondott miniszterjelölt úr, ugyanakkor mi a tapasztalat a kkv-k EU-támogatása, az átmeneti finanszírozás területén? Ténykérdés, hogy az Európai Unió csak utófinanszírozásra hajlandó, ugyanakkor kkv-k esetében jelentős problémaként tud megjelenni, hogy mi van közben, ebben tudunk-e segíteni. Milyen elképzelés van a monitoring visszajelzés korrekció területén?
Megfogalmazódtak aggályok, hogy a termelő, nem termelő beruházások létrejötte ebből az igen jelentős európai forrásból milyen arányt képvisel. A nem termelő beruházások utána folyamatos költségfelhasználást generálnak elsősorban önkormányzatoknál. Bár ezt a területet most sikerült máshova csoportosítani, de nem jelent-e ez kockázatot, illetve a gazdaságpolitikának lesz-e elég ereje, hogy a magyar banki gyakorlatot elvigye a projektfinanszírozás irányába, hogy önmagában egy projekt is meg tudjon állni a banki finanszírozás, európai támogatás összességében? Ki tudunk-e lépni abból, hogy jó, akkor még a házadat meg a telkedet tessék ráíratni, hogy kapjál hitelt?
Azt hiszem, hogy az exportnövekedéssel, a termelékenységnövekedéssel, illetve az az uniós tapasztalat, ha jól emlékszem, hogy Magyarország a legjobb az EU 10-ek közül a lehívások arányában, 82 százalék. Ez a 82 százalék mennyire jó, javítható-e és milyen eszközökkel?
Némileg cáfolva ellenzéki képviselőtársam mondását a bedőlésekre. Emlékeim szerint a mikrohitel-folyamat a kkv-k területén nagyon jó visszatérülési aránnyal, egy-másfél százalékos bedőléssel működik. Van olyan pozitív tapasztalat a paternalista gazdaságpolitika területén, amire azért érdemes és lehet is építeni. Köszönöm.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Amennyivel később kaptam szót, annyival hamarabb fogom befejezni természetesen, elnök úr. Józsa képviselő úr után hadd folytassam a mikrohitelnél. Kétségtelen, hogy egy-másfél százalékos bedőlés volt, hiszen a felvétele hihetetlen nagy nehézségekbe ütközött, és a kis- és mikrovállalkozásoknak 80 százaléka az első olvasat után kidobta a kosárba a kiírását.
A hatmillió forintra nem tudunk mit mondani, de egy kicsit túl szépen hangzik. Nehogy az legyen, mint a nulla forintért autót venni. Elhozom az autót ingyen, csak épp tíz éves hitelre, és biztos, hogy bukok rajta. Tisztelettel megvizsgáljuk, hogy ez nyújt-e többet, mint az eddigi mikrohitel konstrukció, ami csak nagyon szűk rétegnek adott lehetőséget.
Itt vagyunk akkor a kis- és középvállalkozások ösztönzésében, ami - ahogy ön is elmondta, miniszter úr -, kétségtelenül szükséges lenne. Jelenleg az a tapasztalat, hogy a támogatásra megalkotott formációk nem a kis- és középvállalkozások működési sajátosságaira épülnek, sokkal inkább a nagyvállalkozások sajátosságaira. Nem véletlen, hiszen ha egy nagyvállalatnak van egy hosszú tárgyalás után juttatott támogatási forma, ha megvizsgáljuk a támogatásban, hogy az egy létrehozott munkahelyre jutó támogatás mennyi, és egy kisvállalkozó vagy egy-két fős kisvállalkozás mennyit tud szerezni munkahely teremtésére, én ezt több éven keresztül végigszámoltam. Legtöbbször a fele, jó esetben kétharmada, amihez hozzá tud jutni kis- és középvállalkozó. Az OFA-t és többi hasonló kiírásokat említem. Az OFA-t még egy kisvállalkozás meg tud pályázni, a mikrohitelt és nagyon sok mást nem tud megpályázni.
Azt gondolom, ezt kellene végiggondolni. Ha egyszer a munkahelyek többségét a kis- és középvállalkozások adják, akkor ne a nagyvállalkozásokhoz menjen a pénz többsége, sokkal rosszabb fajlagos befektetéssel. A munkára ösztönzésnél átnyúlt ön is egy másik térségbe, a szociális térségbe.
Tehát amit ön mondott, miniszter úr, annak van egy konzekvenciája, amit még nem vont le a kormány, pedig le kellene vonni: ingyen adott pénz semmire sem motivál. Amíg ingyen ad a kormány, az önkormányzat, bármilyen szervezet segélyeket, és nincs semmilyen elvárás vele szemben, addig nincs munkára ösztönzés.
Hogy konkrétumot mondjak: lehet a családi pótlékot megemelni, de az semmire nem ösztönöz. Ha azonban bevezetnék az iskolalátogatási juttatást, hogy azért, mert a gyerek iskolába megy, kapjon valamit, már van ellentételezés, van értéke a pénznek. Csak annak a pénznek van értéke, amiért valamit adni kell. Ezt az egy következtetést - ami következik abból, amit ön mondott - ideje lenne, hogy levonja a kormány, és alapvetően más helyzetbe kerülne a munkára ösztönzés is.
A szakképzésről csak annyit, hogy pedagógiai szakemberek állítják, nyugaton járva, Hollandiában járva, ahol túl vannak ezeken a tiszkeken, üresek, zsákutca volt. Nem vagyok oktatási szakember, csak azt mondom, hogy azért óvatosan a szakképzés átalakításával, mert volt itt jó szakképzés csak éppen az oktatási tárca kicsit szétverte. Amit ön mondott, hogy a felére csökkent a szakoktatásban résztvevők száma, az a kormány tevékenységének a következménye. Nem az öné, az oktatási kormányzat tevékenységének a következménye. Ezt mélységesen hiszem, hiszen rengeteg iskola keresett meg minket, hogy bezárják őket, átveszik, és így tovább, és ez mind-mind az oktatási lehetőségek létszámát csökkentette.
Remélem, nem voltam hosszú, tisztelt elnök úr, be is fejezem. (Az elnök dr. Józsa Istvánhoz fordul, s halkan vele beszél.) Annyira gyors voltam, hogy az elnök úr észre sem veszi, hogy szeretném befejezni. Köszönöm szépen, elnök úr, váratlanul befejeztem.
ELNÖK: Egész váratlanul. Baráth Etele úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igen tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egyrészt hadd mondjam, hogy szerintem rendkívül nagy lépés, hogy ez a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium létrejött. Nagyon jó volna, ha a bizottság is eleget tudna tenni aztán annak a kihívásnak, amit egy ilyen új - nem nevű, hanem tartalmú - minisztérium velünk szemben támaszt. Eddig mi generálisan kevésbé foglalkoztunk a fejlesztés kérdéseivel. Foglalkoztunk a gazdasággal, gazdaságpolitikával, infrastruktúra-politikával és más szép dolgokkal, de önmagában véve a fejlesztés komplexitásával nem.
Amit mondani szeretnék, az ahhoz tartozik tulajdonképpen, amit a miniszter úr nem mondott el, éppen az idő hiányában, mert gondolom, nem ez az első bizottság ma, ahol szenved, és még nyilván ebédre sem volt módja. Tehát szemben az előbbi kis fogalomjátékkal, ami a fejlesztést, a gazdaságstratégiát meg a nemzeti fejlesztést próbálta összerendezni, az a meggyőződésem, hogy a nemzeti fejlesztés fogalma valóban teljesen komplex, a társadalompolitikától a környezetpolitikán keresztül valamennyi ehhez tartozó fejlesztési kérdést át kell hogy fogja.
Amikor Nemzeti Fejlesztési Hivatal létrejött, úgy jött létre, hogy ezeket a stratégiai elemeket összetartozóvá tette, és úgy készült el az első nemzeti fejlesztési terv, majd a második, később Új Magyarország fejlesztési tervnek nevezett fejlesztési terv is. Akkor, amikor átalakult Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggé, akkor a koncepcionális stratégiai kérdésekről a végrehajtásra ment át a hangsúly, hiszen már európai források jönnek, biztosítani kell a hatékonyságot, stb. Ellenben ez nem volt addig baj, amíg az a minisztérium nem hordozta a nevében azt, hogy nemzeti fejlesztési.
Tehát azt a tiszteletteljes javaslatot szeretném adni a miniszter úrnak, hogy harcolja meg azt, hogy a minisztérium egészüljön ki általában a fejlesztési kérdésekkel foglalkozókkal. Tudniillik, ebben az esetben az adó- és járulékpolitikától kezdve ténylegesen az infrastruktúra-fejlesztésig valamennyi kérdésben koordinatív szerepet tud betölteni. Úgy gondolom, ez az egyik legfontosabb elem.
Ehhez mire volna szerintem szükség? Megnéztem, mielőtt idejöttem volna az Új Magyarország fejlesztési tervet, amiben nagyon-nagyon sok olyan elem van, amit át kellene gondolni a következő két évre. Az, hogy kisebbségi kormányzás van, és a minisztérium egy kisebbségi, általunk támogatott kormány tagja, érdekes lehetőség nyílik arra, hogy ez a koordináció valóban felerősödjön - nemzeti értelemben.
Még egy furcsa dolog van, amire nem nagyon figyeltünk fel, hogy megszűnt a FIT. Megszűnt az a kis koordinatív csapat, amit kívülről, ellenzéki oldalról támadtak mindenfajta értelemben, hogy mennyi államtitkár kapja ott a fizetést, stb., de azért a FIT magában foglalta a társadalompolitikától kezdve az infrastruktúrán át a gazdaságig azokat az embereket, akik államtitkárként ezért a koordinációért felelősek voltak. Ez viszont most megszűnt.
Azt gondolom, ha egy olyan szervezet segítené a miniszter úr munkáját, amely ennél bővebb feladatkörrel rendelkezne, és abba meginvitálnák a parlamenti ellenzéknek azokat a parlamenti képviselőit, szereplőit vagy adott esetben szakértőit, akik ebben a komplex gondolkodásmódban otthonosak, akkor nagyon nagy segítséget tudna nyújtani abból a szempontból is, hogy annak a gazdaságstratégiának, amely része ennek a nemzeti fejlesztési stratégiának, a fenntarthatósága valóban kidolgozható és biztosítható volna.
Az a problémám a fenntarthatóságban egyébként ebben a dokumentumban is, tehát ami a nemzeti fejlesztési terv második fejezete, ebben a fenntarthatóság természetesen a társadalmi fenntarthatóságról és a környezeti fenntarthatóságról is szól. És a miniszter úr bevezetőjében szerintem, fókuszálva a legfontosabb dologra, és tényleg kiemelve a foglalkoztatáspolitikai kérdéseket, a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés és a fejlődés kérdéskörét, ez is egy alapvető fenntarthatósági kérdés, és nem tudjuk a gazdasági stratégiát megoldani anélkül, hogy a többi területre ne terjedjen ki.
Ebből adódóan tehát azt szeretném, hogyha nem volna igaza tulajdonképpen Szatmáry Kristóf úrnak, amikor azt mondja, hogy a nemzeti fejlesztés egyenlő az uniós forrásokkal, mert az nem egyenlő azzal, annak természetesen többnek kellene lennie. Ugyanakkor nem egyenlő a gazdaságfejlesztéssel, az uniós források meg abszolút módon nem egyeznek meg azzal, amit most a következő időszakban kellene csinálni.
Konkrét javaslatom, és ehhez kapcsolódó kérdésem is van. A konkrét javaslat, hogy a kétévenkénti akciótervek, amelyeket egyébként az uniós forrásokkal kapcsolatos tervezés - és nagyon helyesen - írt elő, bővíthetők-e most olyanná, hogy ne csak az uniós források felhasználásával kapcsolatos kétéves akciótervek legyenek, hanem a kormányzatnak nagyon gyorsan legyen egy olyan fejlesztéspolitikai stratégiája, amelynek érdekében meg tudja nyerni, mondjuk az adó-, járulék és másmilyen politikai szempontból az SZDSZ-t, amely láthatólag erre nagyon koncentrál a költségvetés előtt. A másik oldalról viszont megnyerni a Fideszt azokban a patrióta gazdaságfejlesztések, kis- és középvállalkozások hazai erejével kapcsolatban, a határon átnyúló hatásokban, tehát minden olyan kérdéskörben, ami viszont feléjük képes olyan kart nyújtani, amely közös és a parlament által is megvitatható stratégiát jelentene. Gondol-e a miniszter úr arra, gondol-e a kormány arra, hogy most ki kellene használni ezt az intervallumot, és szeptember-októberig reambulálni, felülvizsgálni az eddig elkészített anyagot?
Erre egyébként azért volna nagyon nagy szükség, mert a miniszter úrnak az a különös kegy is jár a nehézség ellenére - és most nem ironikusan mondom -, hogy a területfejlesztés is odatartozik. A területfejlesztés pont az, ami megmutatja, hogy képtelenség gazdaságpolitikát csinálni az egyéb más problémák - a megközelíthetőség, a szakképzettség, a tudás, a kisebbségi problémáink és minden más - közös kezelés nélkül. Ám ellenben ha Magyarországon valamiben komoly gond van - tetszik vagy nem tetszik -, hogy nőnek a területi különbségek. A társadalmi különbségek csökkentek az utóbbi időben, de ezen belül a területi különbségek nőttek. Ebből adódóan tehát hihetetlen eszközrendszer, rendkívül szimpatikus és szép feladat, a '90-es rendszerváltás óta az eddig legjobban megkonstruált tárca az, ami a miniszter úr kezében van. De ahhoz, hogy teljesíthesse ezt a hivatását, rendelkeznie kellene azokkal az eszközökkel, ami az egyébként máshol meglévő reálgazdasági fejlesztések, lásd: infrastruktúra; a makrogazdaság, lásd: adópolitika; Pénzügyminisztérium, lásd: fejlesztési kérdések, melyek tárca nélküli miniszternél, szerteszéjjel vannak. Ennek kell egy koordinatív rendszerének lenni, és ott kellene lenni egy olyan csapatnak, amelyben nem kizárólag szocialista párti képviselők vannak, hanem valóban az öt parlamenti pártnak ott vannak a hozzáértő emberei.
Azzal fejezném be, hogy ennek a bizottságnak az a nagyon nagy pozitívuma van - és ezt mindenki megerősítheti -, hogy súlyos kérdésekben konszenzus tudott kialakulni. Tehát az, hogy a miniszter úr idejön, és ehhez a bizottsághoz - vagy ellenőrzése, felügyelete vagy nem tudom, mi alá - tartozik bizonyos értelemben, ez az a lehetőség is, hogy itt nagyon érdemi, szakmai konzultációk is létezhetnek, ezáltal komoly segítséget tud adni a tárcának ahhoz a munkához, amit mondtam. Ehhez viszont a bizottságnak is fel kellene nőnie.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel nincs több kérdés, a miniszterjelölt úré a válaszadás lehetősége.
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt válaszadása
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket és javaslatokat is. Szatmáry úr felvetésével kezdeném.
Az ÁSZ-jelentésre hivatkozott, miszerint Magyarországnak nincs hosszú távú fejlesztési programja, viszont van Új Magyarország fejlesztési terve, ami 7+ 2 évre kijelölt irányokat meglehetősen széles társadalmi egyeztetéssel, sőt, parlamenti vitanapot is rendeztünk róla az egyébként meglévő ötpárti szakértői egyeztetésen kívül, melyen meglehetősen alacsony volt a részvétel annak idején, 2006 őszén. Pedig ott valójában az ország hosszú távú fejlesztését lehetett volna egy egész parlamenti vitanapon megbeszélni.
Ezzel együtt azóta is folyamatos társadalmi egyeztetés van az egyes lépésekben. Mi vezettük be azt elsőként, hogy minden egyes pályázat előtt van társadalmi egyeztetés. Feltesszük a honlapra a pályázati kiírás tervezetét, és még abban a fázisban lehet véleményezni. Ilyen szempontból is transzparensen folyik ez a folyamat.
Konkrét kérdése volt, hogy lehet-e átcsoportosítani máshonnan a gazdaság javára. Ez egy régóta folyó beszélgetés az eseti bizottságon és más fórumokon. Aztán többektől előjött, hogy kell-e több pénzt összpontosítani a gazdaságra. Azt először is fontosnak tartom leszögezni, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak döntő része a gazdaságban csapódik le. Az infrastruktúrafejlesztés, ahol egyébként a következő másfél évben mintegy 1500 milliárd forintnyi megrendelést fogunk kiadni az építőipar számára. Megjegyzésként mondom, hogy az építőipar tavalyi éves teljesítménye 1 963 milliárd forint volt. Az mind a gazdaságban, és döntő többségében, bár lesznek fővállalkozók, de a magyar építőipar szerkezete miatt döntően a kis- és középvállalkozásoknál fog lecsapódni. Tehát nemcsak a direkt gazdaságtámogatáson keresztül kell szemlélnünk a dolognak a gazdaságsegítő hatását.
Az átcsoportosítás kérdésére visszatérve: a kamara is régóta mondja és ön is szokta ezt képviselni, azt mondom, hogy nem a forrásszűke a legnagyobb probléma a magyar gazdaságban.
Itt átmegyek a következő kérdéshez, amit Márton úr felvetett, hogy milyen feltételekkel adjuk a pénzt. Mert ha azt mondanám, hogy tessék jönni, itt osztunk fejenként egymillió vagy tízmillió forintot, bárki jöhet, akkor természetesen sokkal több pénzt is ki lehetne helyezni a gazdaságba.
ELNÖK: Egy pillanat. Egyetlen egy gondunk van, hogy a köztársasági elnök úr 2 órakor ül a repülőgépére, és el fog menni Magyarországról, és előtte mindenképpen tudni kell a gazdasági bizottság álláspontját. Az lenne a javaslatom, hogy előbb szavazzunk, és utána miniszterjelölt úr baráti alapon folytatja a válaszadást. Kérdezem, hogy elfogadjátok? (Jelzésre) Köszönöm. Szavazásra teszem fel; aki egyetért a jelölt úr miniszterré történő megerősítésében, kérem, kézfelemeléssel szavazzon (Szavazás). Tizennégy igen. Ellene? (Szavazás) Tíz nem szavazat. Tehát 14 igen szavazattal, 10 nem szavazat ellenében támogatjuk a miniszter urat. Kérem, folytassa, miniszter úr.
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen a bizalmat. Ennek ellenére fontosnak tartom ezeket az ügyeket, úgyhogy szánjunk még rá néhány tízpercet. (Molnár Béla távozni készül az ülésről.)
Éppen arra akartam utalni, hogy Molnár képviselő úr mondta, hogy az ingyen adott pénz semmire sem motivál. A munkaerőpiacra mondta ezt. Tekintse érvényesnek ezt a vállalkozásokra is. Nem célunk, hogy ingyen adjunk pénzt. Egyébként egyetértek abban önnel, hogy a munkaerőpiacon a segélyezésben sem szabad adni, és az "Út a munkához" program éppen erről szól. Akkor ezt tekintsük már még inkább érvényesnek a magánvállalkozások világában. Nem az a jó stratégia, amikor az adófizetők pénzét odaadjuk vállalkozásoknak, hogy a magánzsebükbe tegyék el. Az a jó, ha azoknak, akik valóban rászorulnak a támogatásra, úgy adunk pénzt, hogy cserébe kérünk valamit. Amit mi kértünk, az növekedés, tehát az ország érdeke, ebben önök is egyetértenek.
Azt mondtuk, hogy adunk forrást magánvállalkozásnak közpénzből, most infláció plusz 3-4 százalékon, attól függően, milyen kategóriába tartozik. Ha vállalja, hogy két évig ilyen ütemben nő, akkor akár 50 százalék támogatást is kaphat egy hátrányos helyzetű térségben. Itt valóban azokhoz csatornázódik a pénz, akik hajlandók a növekedést vállalni. Ha nem sikerül teljesíteniük, akkor is hitellé alakul át, akkor sincs szó arról, hogy csődbe mennek. A vállalkozásokra még inkább igaz, mint a segélyezésre, hogy nem ingyen pénzről van szó. (Molnár Béla távozik az ülésről.)
Éppen ezért a kérdés az, hogy lehet-e átcsoportosítani pénzt. Úgy látom, hogy egyelőre a pénz, amit gazdaságfejlesztésre félretettünk, az elég, hiszen most épp 32 milliárdra bejött 37 milliárdnyi jegyzés. Ez egy egészséges túljegyzés, ez nem a korábbi, mint ami a GVOP-nál volt, hogy harmincszorosan jegyeztek túl egy pályázatot. Az nyilván őrület. Itt ez a közel kétszeres túljegyzés azt jelenti, hogy a növekedésorientált vállalkozások közül a legjobb projekteket tudjuk kiválogatni. Ezentúl más eszközökkel is ösztönözzük a gazdaságot, ami pedig a hitelprogramokat illeti, ott semmilyen iparági vagy technológiai megkötés nincs. Bárki, bármilyen családi vállalkozás jöhet ezért a 6 millió forint hitelért, és viheti.
Aki azzal a feltétellel 5 év alatt nem tudja kitermelni azt a hitelt, amire most 5 és fél százalékért kap két év türelmi idővel hitelt, az valószínűleg nem életképes vállalkozás. Annak valószínűleg tőkét sem szabad adni. Egy normális gazdaságban a tőke költsége sokkal magasabb, mert nagyobb kockázatú, mint a hitelé. Ráadásul itt a hitelt is kedvezően adjuk. Egy családi vállalkozás, amely két év türelmi idő után ötéves ütemezési idővel 5 és fél százalékot nem tud kitermelni, annak nem szabad fejlődni, mert az nem fog megtérülni. Higgye el, hogy sok családi vállalkozás ezt ki fogja termelni, és azért csináltuk ezt, mert ezzel piaci rést foltozunk be. Felméréseket végeztünk ebben a vonatkozásban.
Egyébként, ha már ezeknél a direkt támogatásoknál tartunk, akkor éppen most megmérettem, mert ahogy Józsa úr is mondta, kétszer kell mérni és egyszer vágni. Megmérettem az első pályázatok hatásait, a KPMG csinált egy nagy összefoglalót. Ebből látszik, hogy körülbelül 92 százaléka az ÚMFT-s pályázatoknak kis- és középvállalkozásokhoz jutott. Több mint 60 százaléka a pénznek is. Darabszámra 92 százalékban, több mint 60 százaléka a pénznek is már az első évben, amikor nagy arányt képviseltek a nagyvállalkozások - most nem -, akkor is oda jutott. Nem tudom, kitalálják-e, hogy területileg melyik megye kapott a legtöbb támogatást gazdaságfejlesztésre? Borsod-Abaúj-Zemplén. A területi kiegyenlítés is működött az első évben, ami szándékunk volt. Azt is külön megnéztem, milyen típusú vállalkozásokhoz jutott el a forrás. Elsöprő többségében termelő szektorhoz jutott, ezek döntően a járműipar, fémfeldolgozó ipar, építőanyag-ipar. Olyan szektorokhoz, amelyek exportképesek. Tavaly az építőanyag-ipar 63 százalékkal növelte a kivitelét, ami fantasztikus teljesítmény, és ez még nem a támogatásokból van, mert az a pénz még most ér oda.
Jó szerkezetben, exportképes, eladható termelői szektorokba jutott el a pénz többsége. Ez jó hír, azt mutatja, hogy ez a terelési, csatornázási szándék, ami egyfajta paternalizmusként is felfogható (Dr. Józsa István: patriótára javítom). Ezt szerettem volna megtenni, hogy paternalizmusként is felfogható, de én inkább a patrióta gazdaságpolitikában hiszek. Az működött, és annyiban patrióta is, hogy döntően a magyar kis- és középvállalkozásokat erősítette. A nagy multik közül csak azoknak adtunk támogatást, akik vállalták, hogy hátrányos helyzetű térségben a foglalkoztatást minimum öt évig fenntartva vállalnak beruházást.
Egy olyan munkahelyre, amit egy nagyvállalkozásnál támogatunk, 1,8 olyan munkahely jut, amely a kis- és középvállalkozói szektorban beszállítóként jön létre a nagyberuházások támogatásaként. Tehát tulajdonképpen 2,8 munkahelyet hozunk létre egy munkahely támogatásával, ezek az eddigi statisztikák. Ez mindenképpen jó. Amit viszont - ahogy mondtam - szeretnék megcsinálni, hogy ezt a fajta beruházásösztönzési támogatást, és itt most nem uniós forrásokról beszélek, szeretném a hátrányos helyzetű térségek és a foglalkoztatásorientált ágazatok irányába terelni, ez félfordulat az eddigiekhez képest.
A járulék- és adóreformban mit lehet mondani most konkrétan, ezt kérdezte Szatmáry képviselő úr. Azt gondolom, ahogy mondtam, hogy első az egyensúly. Mert azt megtanultuk, keservesen, hogyha egyensúly nincs, akkor minden más csak hősködés. Ezért várjuk meg ezt a félévet legalább, lássuk az idei év számait. Úgy látom, hogy a konvergenciaprogram jó úton halad, akkor látjuk, hogy mennyi mozgásterünk van, és azzal a mozgástérrel lehet csökkenteni, illetve látok arra lehetőséget, hogy esetleg átcsoportosítani lehessen különböző adónemek, adóterhek között úgy, hogy a foglalkoztatást ösztönözzük Magyarországon.
Erről kell majd tárgyalnunk, és azt gondolom, ebben mind az öt parlamenti pártnak lesz dolga, hogy elmondja a véleményét, és megpróbáljunk megegyezni. Mint ahogy ugyanilyen széles körben gondolom a szakmai szereplőkkel való egyeztetést, hiszen nagyon fontos lenne, hogy a foglalkoztatásban érdekelt szervezetek is mondják majd el a véleményüket, hogy ők a különböző lehetőségek közül a rendelkezésre álló forrásokon belül hogyan osztanák el, az ő szempontjukból mi hozná a legtöbb segítséget. Azt gondolom, így a bizalom helyreállítható: ha érdemben egyeztetünk, ha konkrétumokról egyeztetünk, ha lényegében a szakmával együtt próbálunk jogszabályokat alkotni, és ha ebbe bevonjuk a parlament mindkét oldalát.
Márton képviselő úr felvetésének egy részére - azt hiszem - már reagáltam. A beszállítói programokat én is nagyon fontosnak tartom, és ebben szeretném újra megnézni, hogy mennyire hatékonyak azok a támogatási formák, amelyeket ma nyújtunk. Hiszen azt is exporttámogatásnak tekintem, ha egy magyar vállalkozást támogatunk, amely beszállít egy exportőr vállalatnak. Ez ugyanolyan értékes a magyar gazdaság szempontjából, és a patriotizmust erősíti a gazdaságpolitikában.
A feltételekről már beszéltem. Azt gondolom, a feltételek korrekciójára mindig nyitott vagyok, most, az év elején is változtattunk ezen, és mindig le fogunk ülni az érdekképviseletekkel. De az fontos, hogy legyenek feltételek, mert különben szétszórjuk az adófizetők pénzét, és ezt gondos gazdaként nem tehetjük meg.
Én is úgy látom, hogy a hitelek nem fognak törvényszerűen bedőlni, de egy dologra nagyon vigyáztunk ennél a bizonyos hatmilliós mikrohitelnél: limitáltuk az elkérhető garanciát, és azt mondtuk, hogy a hitel összegénél nagyobb garanciát nem lehet kérni. Ez viccesen hangzik, de ma az összes bank 200 százalék körüli fedezetet kér el a hitelért a kisvállalkozásoktól, és maximalizáltuk a teljes hitelköltséget, ez is fontos azon a szinten, amit említettem.
Nagyon nagy problémának tartom a körbetartozásokat, és szeretnék most vele foglalkozni. Azért jelentős lépéseket tettünk. Annak a deregulációnak, amit most a gazdaságban szeretnénk végigvinni, egy előzményének tekinthetik azt a már benyújtott programcsomagot, ahol 30 jogszabály módosításával a teljes építőipar számára áramvonalasítottuk Magyarországon a beruházásokat. Ez most itt van a parlament előtt, tegnap is tárgyalt róla a parlament. Ezt a szakmával egyeztetve csináltuk végig, ugyanezt szeretném a szélesebb értelemben vett szereplőkkel is végigfolytatni a gazdaság egészéről, és ebben a mostani építési csomagban egyébként szerepelnek olyan intézkedések, amelyek a körbetartozást megpróbálják megelőzni, például a közbeszerzési törvény módosításában az ajánlattevő transzparenciájára vonatkozó intézkedések szerepelnek, amiből megítélhető, hogy képes lesz-e kifizetni az alvállalkozóit, és erre vonatkozó korlátozások is vannak.
Józsa képviselő úrnak részben már reagáltam. Átmeneti finanszírozás az utófinanszírozás megérkezése előtt. Vannak erre banki hitelek, konstrukciók, vannak előlegek, pályázattól függően lehívható előlegek, és vannak olyan bankok, amelyek magánbankként elkezdtek ezzel foglalkozni, ez mindenképpen segít. És ha már a banki finanszírozásra kérdezett, akkor az a mikrovállalkozási hitel, amiről beszéltem, és aminek egyébként az első szerződését egy olyan céggel írtuk alá, amelynek az egyik vezetője a Fidesz országgyűlési képviselője, tehát ebben is a program teljesen kiegyensúlyozott.
Ebbe a programba most lépnek be bankok, ezekben a hetekben írunk alá, ahol teljes országos bankhálózatok fogják ezt a mikrohitelt elérhetővé tenni a családi vállalkozások számára. Ilyen értelemben is igyekszünk a banki finanszírozás irányába menni. A következő lépcső pedig az lesz, hogy garanciát fogunk tenni banki hitelek mögé, ahol a hitelt a bank nyújtja a vállalkozónak - ez már 100 millió forintig fel tud menni, tehát a 6-100 millió közötti részről beszélek -, de a garanciát uniós forrásból fogjuk adni. Nem egyedi hitelek mögé, hanem portfólió alapon. A bebukási arányt fogjuk garantálni egy szintig, és így kis pénzzel nagyon sok hitelt és garanciát generálhatunk.
A termelő, nem termelő kérdésre már reagáltam, ott kifejezetten jelentős elmozdulás van. Ami a lehívási arányokat illeti, a 82 százalék egy korábbi adat volt, most 90 százalék felett vagyunk már az első fejlesztési tervből. Azt gondolom, biztosan lesz egyedi programoknál forrásvesztés, minden országban van, ez egyszerűen a rendszer elkerülhetetlen selejtjének tekinthető. De csinálunk olyan programokat, elsősorban a humánprogramoknál, nem a gazdaságban látunk ilyen problémát, ahol a nagyon sok civil szervezet és a kis támogatási összeg miatt vannak, akik megigényelték, megnyerték a pénzt, és utána nem tudják elkölteni vagy nem tudják végigvinni a projektet, ott próbáljuk ezeket a pénzeket még egyszer kiírni, újra meghirdetni azért, hogy Magyarország ne veszítsen forrásokat. A gazdaságban pedig kiterjesztettük az elszámolási határidőket azért, hogy aki megkésett, az is be tudja fejezni a programjait. Az a célunk, hogy minél többen igénybe vegyék ezt.
Azt hiszem, Molnár úr felvetéseire részben már válaszoltam. Baráth Etele képviselő úr - elődöm - hozzáértő felvetéseire: én is azt gondolom, nagyon nagy lehetőség, hogy ezek a témák egymás mellé kerültek; a területfejlesztés, a gazdaságfejlesztés és általában a nemzeti fejlesztés, amelyet továbbra is úgy értelmezünk, hogy az ország egészének a fejlesztésével kell foglalkozni, nem véletlen a minisztérium neve sem. Van olyan ambícióm, hogy szeretném a meglévő uniós fejlesztési tervet egy, az ország valamennyi fejlesztési programját magában foglaló, arra kiterjedő, vagy legalábbis irányelveket tartalmazó terv irányába továbbfejleszteni. Még akkor is, ha a források persze különböző tárcáknál vannak, de cél az, hogy legyen egy egységes, országos fejlesztési stratégiánk.
Megszűnt a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület, de létrejön helyette a fejlesztéspolitikai kabinet, amely a jövő héttől már működik a kormányban, ez a negyedik kabinetje lesz a kormánynak, amely kifejezetten a fejlesztési programok tárcaközi összehangolásával fog foglalkozni. Ilyen értelemben ez beleilleszkedik a hagyományos kormányzati struktúrába.
A kétéves akciótervek pedig ősszel kerülnek majd ide, ezek egyeztetésébe szeretném széles körben bevonni ismét a parlamenti pártokat is. Itt lenne lehetőség arra, hogy a parlamenti pártok is részt vegyenek a program megalkotásában, egyébként pedig azt gondolom, a bizottságokban is - most három bizottság is felügyeli a tevékenységünket - lehetőség lesz egy ilyen folyamatos kontrollra, részvételre, ezt biztatnám és üdvözölném is, magam aktív kezdeményezéseket fogok tenni ennek érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Egyedi és sajátos volt ez a mai döntés a gazdasági bizottság részéről, a parlamenti múltamban még ilyen nem fordult elő, hogy előre, biankó módon adjunk szavazatot, és ez az ellenzék részéről is megadatott. Úgyhogy érzékelje, hogy ezzel nagy bizalmat indítottunk el ön irányában. Reményeink szerint, és a tegnapi beszélgetés alapján, azért hadd tájékoztassam a bizottságot, hogy tegnap megejtettünk egy beszélgetést a miniszter úrral a jövőbeni együttmunkálkodásunkról, a bizottsági kapcsolatról, amely arról szól, hogy intenzív, egyenes ági kapcsolat fog létrejönni, ez megelőlegezésre került. Kívánunk önnek sok sikert és a magunk számára is sok eredményt, hogy ezekben az elképzelésekben, amelyeket megfogalmazott, különösen az első három pontban, ami érzéseim szerint változás, nem is kis változás az előzőekhez képest, ebben a gazdasági bizottságban partnerre fog találni.
Köszönöm szépen, sok sikert.
A mai bizottsági ülést befejeztük, viszont látásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 19 perc)
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra és Ulrich Ferencné