GIB-28-2008.
(GIB-110/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. szeptember 24-én szerdán 10.00 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1-december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló (J/6000. szám) (Általános vita), a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1 - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6339. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Berényi Lajos szóbeli kiegészítője *
Bihary Zsigmond szóbeli kiegészítője *
Észrevételek *
Válaszok *
Határozathozatal *
A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/5884. szám) (Általános vita) és a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6338. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Zala Mihály szóbeli kiegészítője *
Kérdések *
Válaszok *
A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6338. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Balogi Csaba szóbeli kiegészítője *
1. a) A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1-december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló (J/6000. szám) (Általános vita)
b) A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1 - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6339. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
c) Az Állami Számvevőszék jelentése (0831. szám) a közbeszerzési rendszer működésének ellenőrzéséről
2. A minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat (T/6147. szám) (Általános vita)
3. a) A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/5884. szám) (Általános vita)
b) A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6338. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
4. Az e-Befogadásról, a Magyarországon kialakult informatikai szakadék csökkentése érdekében szóló határozati javaslat (H/5332. szám) (Márfai Péter (MSZP), Lakos Imre (SZDSZ), Molnár Béla (KDNP), Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) [1]
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Gazda László (MSZP) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Fónagy János (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Nagy Sándornak (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Berényi Lajos elnök (Közbeszerzések Tanácsa)
Bihary Zsigmond főigazgató (Állami Számvevőszék)
Zala Mihály elnök (Miniszterelnöki Hivatal - Nemzeti Biztonsági Hivatal)
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést megnyitom, a jelenléti ív szerint a bizottság határozatképes. Képviselőtársaim írásban megkapták a mai ülés napirendi pont javaslatát. Öt napirendi pont került kiküldésre javaslatként. A negyedik napirendi pont szerinti az e-Befogadásról szóló előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, ezért ezt nem tárgyalja a bizottság. Kérdezem, hogy a többi napirendi pontot elfogadja-e a bizottság tárgyalási alapnak. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk a napirendi pontokat. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pont, amely a Közbeszerzések Tanácsának ez évi munkájáról szól, tárgyaljuk meg a b) pontban meghirdetett, a Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványával együtt. Köszöntöm a meghívottakat, ha van szóbeli kiegészítés, kérem megtenni, különösen arra való tekintettel, hogy napjaink aktualitásának egyik homlokterében szereplő kérdésről van szó, a közbeszerzésről.
Berényi Lajos szóbeli kiegészítője
BERÉNYI LAJOS (Közbeszerzések Tanácsa): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az önök előtt fekvő jelentés a 2007-es közbeszerzési folyamatokat elemzi. Természetesen, minthogy ez a jelentés ez év közepén készült el, 2008-as tendenciákat is érint, ezekre is röviden kitérnék majd egy-két pontnál.
2007-ben Magyarországon az európai uniós és a nemzeti rezsimben 1521 milliárd forint értékű közbeszerzés valósult meg, ez értékben kisebb a 2006-os, egyébként legmagasabb szintnél. A pályázati darabszámok ennél nagyobb mértékben csökkentek. Ami az értékcsökkentést illeti, a mi véleményünk szerint ez alapvetően két okra vezethető vissza, az egyik az építési beruházások általános visszaesése, természetesen a közbeszerzésekben is kifejezésre jutott. A másik, talán kevéssé került eddig napvilágra, az elmúlt évben is és az azt megelőző évben is számos olyan tevékenységet vettek ki más törvények a közbeszerzési törvény hatálya alól, amely eleve bizonyos értékcsökkentést eredményezett, és emellett az egyedi mentesítések száma és értéke is jelentősen nőtt, ahol a közbeszerzési törvény hatálya alól bizonyos beruházásokat ki lehet venni.
Ami a pályázati darabszámok nagyobb mértékű csökkenését illeti, itt az egy érdekes folyamat eredménye. Ennek az alapvető oka az, hogy 2007-ben egy közbeszerzési pályázati felhívás 441 millió forintban - átlagosan - került kiírásra. Az előző évben százmillióval kevesebb, értékben 341 millióban. Ez viszont két oldalról is közelíthető. Egyrészt a gazdasági folyamatok, gazdaságossági szempontból ez számos esetben hasznos lehet, ugyanakkor látni kell, hogy az egyre nagyobb értékű pályázati felhívások, kiírások a kis- és középvállalatok pozícióját nem erősítik. 2007-ben ezeknek a vállalatoknak a pozíciója úgy változott, hogy a kis értékű közbeszerzések jelentős részét elnyerik Magyarországon, az összes pályázati felhívás, körülbelül 70 százalékát, viszont értékben csökkent az arányuk, körülbelül 35 százalékra. Ez a csökkenés folyamatos évek óta.
2008 első félévében ez a folyamat úgy néz ki, hogy megállt, és az első féléves statisztikai adatok szerint a kis- és középvállalatok értékbeli pozíciója erősödött. Sokat szoktunk vitatkozni a külföldi vállalatok arányáról a közbeszerzésekben, a 2006-os beszámolónknál arról adtunk számot, hogy értékben 19 százalékot nyertek el, ami még növekvő arány volt, 2007-ben ez látványosan visszaesett és 2008 első félévében is. Ez egyébként azzal függ össze, hogy a külföldi székhelyű vállalatok általában csak nagyberuházásoknál indulnak a pályázatokon, és minthogy ezekből kevesebb kerül kiírásra, ezért nyilvánvalóan kevesebb pozíciót tudtak maguknak biztosítani.
A közbeszerzési struktúrának egy sajátos változása volt 2007-ben, ami 2008-ban is folytatódik, alapvetően megváltozott az nyílt eljárásoknak és a tárgyalásos eljárásoknak az aránya. Az első tíz évben Magyarországon a nyílt eljárások aránya mind darabszámban, mind értékben körülbelül háromnegyedét tette ki a közbeszerzéseknek, ez 2007-re már, több éves változás után, de alapvetően 2007-ben úgy változott, hogy a pályázati értékek tekintetében a tárgyalásos eljárások aránya 60 százalékra megnövekedett, a pályázati darabszámban továbbra is a nyílt eljárások vannak többségben, nyilván a kisebb értékű pályázati felhívások miatt. Ebben a 2006-os törvénymódosítás is, amelyik az európai uniós irányelvekből következett, hogy az úgynevezett külön szektorban, tehát a közszolgáltató vállalatoknál az irányelvek lényegében szabaddá tették a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásokat, azóta Magyarországon a közlekedési szektor egészében, de más szektorokban is lényegében csak tárgyalásos eljárásokat írnak ki, aminek persze lehet egy olyan előnye, hogy sorozatos tárgyalásokon lehet az árakat és egyéb pozíciókat javítani. Ugyanakkor ezek a tárgyalások még akkor is, ha hirdetménnyel indultak, tehát nyilvánosan, a közbeszerzés folyamatában már nem nyilvánosak tulajdonképpen, csak a részvevők tudnak arról, hogy milyen pozíciókról tárgyalnak.
Ennél is negatívabb a kép a mi véleményünk szerint a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásoknál, ahol az 1999-es törvénymódosítás beépített egy féket, ez egy kivételes eljárási forma, hogy a döntőbizottság elnökét tájékoztatni kell az ilyen eljárásokról, hiszen ezek nyilvánosan hirdetményben nem jelennek meg a Közbeszerzési Értesítőben. Mindennek ellenére is, annak ellenére is, hogy ilyen esetekben a döntőbizottság elnökének jogosítványa van jogorvoslati eljárások kezdeményezésére, ha nem indokolt ilyen eljárás indítása, ezeknek az eljárásoknak az aránya értékben 16 százalékát teszi ki az összes közbeszerzési eljárásnak.
2007-ben az elektronikus közbeszerzések területén megjelent a kormányrendelet az elektronikus árlejtésről, gyakorlati tapasztalatok azonban csak kis számban vannak. Nagyon kevés ajánlatkérő élt ezzel a lehetőséggel, hogy ezt használja. Az elektronikus cselekmények alapvetően Magyarországon jelenleg abból állnak, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a hozzá papíron beérkező hirdetményeket, amit az Európai Uniónak nekünk ki kell küldeni, elektronikus formára átteszi és ma már több, mint 60 százaléka így megy ki a hirdetményeknek. Ezen kívül a Közbeszerzési Értesítő ez év június 1-jétől hivatalos formában elektronikus formában jelenik meg és ingyenesen hozzáférhető. Másolati formában megjelenik papír alapon is, aki ezt meg akarja venni a Közlöny Kiadó kiadásában, ennek a tapasztalatai jók és emellett mi a tanács honlapját jelentős mértékben korszerűsítettük és egy sor olyan keresőprogramot állítottunk be, ami a közbeszerzés iránt érdeklődők igényeit - úgy gondoljuk, hogy - kielégíti.
Ami a közbeszerzési jogorvoslatok alakulását illeti, a mi véleményünk szerint, ha már elnök úr említette a korrupciót, legalábbis a tanács kezében az az egyetlen számokban is mérhető mutatószám, hogy hány jogorvoslatot indítanak, ami persze nem biztos, hogy korrupciós, törvénysértési vagy annak kísérlete. 2007-ben csökkent a jogorvoslati kezdeményezések száma, ezen belül nőtt a hivatalból kezdeményezett közbeszerzési jogorvoslati kezdeményezések száma. Így is 750 jogorvoslat érkezett be, amit a döntőbizottságnak meg kellett vizsgálni. Ennek a 35 százalékánál állapítottak meg jogsértést és 130 esetben meg kellett semmisíteni az eljárás eredményét, olyan súlyos jogsértésről volt szó. Amennyiben a szerződést már aláírták, akkor a döntőbizottságnak csak egy lehetősége van, hogy bírságot állapíthat meg. Az új jogorvoslati irányelvek, amelyeket majd most a törvénymódosításnál a magyar joganyagba is átteszünk, itt egyértelműbb helyzetet teremtenek, mert a jövőben, amíg az első fokú jogorvoslati hatóság, tehát a döntőbizottság nem fejezte be a jogorvoslati eljárást, nem hozott döntést, a jövőben szerződés nem írható alá az európai uniós irányelvek alapján. Ez valamivel egyértelműbbé fogja tenni ezen a területen a képet.
Végül külön szeretném megköszönni a Közbeszerzési albizottság munkáját a törvénymódosításokkal kapcsolatban. A törvénymódosítások előkészítése 2007-ben kezdődött el, jelenleg az általános vita lezárása után ott tart, hogy a részletes vita a következő héten kerül sorra, és elég nagy számú módosító javaslat van napirenden, amelyek benyújtásra kerültek. Ezek közül a közel 150 módosító indítvány közül a Közbeszerzések Tanácsa több, mint 30 módosító indítványt juttatott el a Közbeszerzési albizottsághoz. Ezek arra irányulnak, hogy szakmailag megalapozottabb legyen ez a törvénymódosítás, az előkészítésnél itt voltak a kezdet kezdetén jelentős szakmai viták, amelyek részben lezárultak, részben nem. Amit én szeretnék kiemelni a tisztelt bizottság előtt, hogy a Közbeszerzések Tanácsa nem ért egyet azzal, hogy a kötelező hirdetményellenőrzést megszüntessék, hiszen ez az egyetlen olyan eszköz, ahol a pályázati felhívásokat lehet kontrollálni. Nem beszélve arról, hogy ez a tanács költségvetését is alapvetően befolyásolná, hiszen mi itt, bár központi költségvetési szerv vagyunk, a kiadásainknak csak 15 százaléka a költségvetési támogatás, a többi saját bevételből áll. A Pénzügyminisztérium viszont a költségvetési tervezést úgy csinálja, hogy ugyanazt a költségvetési támogatást biztosítja a Közbeszerzések Tanácsára a jelenlegi szakaszban. Itt a módosító indítványok helyére tudják tenni ezt a dolgot. A másik, amit szeretnék jelezni a törvénymódosítással kapcsolatosan, hogy itt a helyzet sokat javult, nem értettünk egyet azzal, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság jogosítványait lényegesen csökkentsék. A módosító indítványok ebben a tekintetben is helyre teszik a dolgokat. Elnök úr itt a bevezetőben említette a korrupció kérdését. Abban semmi újdonság nincs, akkor is, ha mindennap mondja valaki, akkor is, ha egy héten egyszer, hogy a közbeszerzések területén a korrupciós veszély az átlagosnál nagyobb Magyarországon is, meg más országokban is.
Hogy pontosan mennyi, arról persze senkinek nincsen konkrét számadata, mert ha az igazságszolgáltatás által feltárt korrupciókat tekintjük, akkor 12 év alatt szerintem 12-nél többet nem tártak fel. Igaz, hogy nem könnyű a közbeszerzéseknél ezeket feltárni. Ugyanakkor viszont a helyzet lényegét nem változtatják olyan hangzatos kijelentések, hogy most 85 százalék, meg 80, meg 70 százalék, ilyen számokat senki nem tud tulajdonképpen kontrollálni. Persze sokféle közelítés van, mi a magunk részéről úgy, ahogy a tavalyi parlamenti vitában elhangzott, kiírtunk két pályázati felhívást, amelyeknek a feldolgozása jelenleg folyamatban van. A GKI egy nagyon részletes tanulmányt, úgynevezett mélyinterjús közelítéssel tesz le röviden egy átfogó anyagot, egy másik szervezet pedig közvélemény-kutatásos alapon próbálja azt közelíteni, hogy számszerűen és az okok tekintetében mit lehet tenni. Mindenesetre nem hiszem azt, hogy egyedül a közbeszerzési törvények képesek arra, hogy a korrupciós folyamatokat alapvetően megváltoztatják, bár egy jobb törvény jobb feltételeket biztosíthat. Nagyon felhívnám arra is a figyelmet, hogy itt sok más törvénnyel való összhang is hiányzik tulajdonképpen. Példaként csak egyet említek, az eredeti közbeszerzési törvény 1995-ben még azt tartalmazta, hogy közbeszerzési eljárást csak úgy lehet indítani, ha valakinek pénzügyi fedezete van, a későbbi törvénymódosítások ezt fellazították és jelenleg is a mi tapasztalataink szerint nagyon sok esetben fordul elő önkormányzatoknál, másoknál, hogy a fedezet még meg sincs, de a közbeszerzési eljárást elindítják, ennek következtében olyan pozíciókba kerülnek, hogy alkufolyamatokat kell beiktatniuk a közbeszerzési eljárás folyamatába. Ami ezt az általunk vállalt tanulmányt illeti, mi ezt a tisztelt Országgyűlés részére meg fogjuk küldeni, remélhetőleg valamelyest közelítenek a probléma kezelésében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr. Megkérdezem Bihary főigazgató urat, kíván-e kiegészítést tenni.
Bihary Zsigmond szóbeli kiegészítője
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az első közbeszerzési törvény megalkotása óta az Állami Számvevőszék a mindenkori stratégiájának megfelelően figyelemmel kíséri az ellenőrzései során a közbeszerzések világát. A jelenlegi ellenőrzésünk rendszerszemléletben igyekezett egy átfogó képet adni arról, hogy hogyan látjuk a közbeszerzés rendszerének a működését, milyen kockázatokat érzékelünk, milyen irányban lenne célszerű bizonyos módosításokat megtenni. Sajátságos szituáció alakult ki, hiszen a helyszíni ellenőrzéseink befejezésének az időszakában a kormány benyújtotta a közbeszerzési törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, ezzel ugyanakkor olyan szempontból egy kedvező helyzet is előállt, hogy a törvényalkotás folyamatában mód van az ellenőrzési megállapításaink hasznosítására. Hogy ez nemcsak elvi feltételezés, ez azt bizonyítja, hogy ez év júniusában valamikor a Gazdasági és informatikai bizottság Közbeszerzési albizottságának az elnöke megkereste az Állami Számvevőszék elnökét levélben és felkérte, hogy a bizottsági módosító indítványokkal kapcsolatban ellenőrzési tapasztalatainkra figyelemmel mondjuk el a véleményünket.
Ez megtörtént, nyolc pontban foglaltuk össze, bízunk benne, hogy ezek megfelelően hasznosulni is fognak. Ezek közül egy dolgot szeretnék kiemelni, hogy a jogvesztési határidő a korábbi három évvel szemben egy évre szűkülne a törvényjavaslat szerint. Ez mindenféle ellenőrzéssel összefüggésben szűkíti a mozgásteret, illetve a jogorvoslat lehetőségét. Tehát ezt ez alkalommal is a tisztelt bizottság figyelmébe szeretnénk ajánlani.
Az ellenőrzésünk a törvényjavaslat előkészítését illetően, illetve most már majd a törvényjavaslat elfogadását követő időszakra is gondolva, megállapított bizonyos kockázatokat.
Az előkészítést illetően két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az úgynevezett nemzeti közbeszerzés-politika kérdésköre, hiszen az Európai Unió a tagállamok hatáskörébe utalja, hogy nemzeti keretek között a közbeszerzés-politikát alakítsák, gondozzák. Mi úgy láttuk, hogy a hangsúly inkább a normaszövegen volt és kevésbé találkoztunk olyan koncepcionális stratégiai jellegű elképzelésekkel, amelyek hosszabb távon kezelnék ezt a kérdéskört. A másik pedig: az eddigi tapasztalatok rendszerszemléletű feldolgozása, másképpen fogalmazva a változtatási elképzeléseknek hatástanulmányokkal, elemzésekkel való alátámasztása. Ebben az összefüggésben is érzékeltünk kockázatokat és ezekre a jelentéseinkben felhívtuk a figyelmet. Ami a törvény hatálybalépését követő időszakot illeti, a következő összefüggésekre szeretném távirati stílusban felhívni a tisztelt bizottság figyelmét olyan megfontolásból, hogy ezeket a kockázatokat olyanoknak minősítik, amelyek orvosolhatók. Tehát, ha úgy, a központi beszerző szervezet, mint az államigazgatási szervek, ezekben a kérdésekben tesznek meghatározott lépéseket, akkor ezek érdemben növelhetik a valószínűségét, hogy mindazok a célkitűzések vagy legalábbis a célkitűzések jelentős mértékben teljesüljenek, amelyeket a törvényjavaslat kimunkálása során az előkészítők megfogalmaztak. Ilyen kockázati tényező a közbeszerzések központi intézményrendszerének és a kormányzati szervek együttműködésének a kérdésköre.
Ugyancsak kockázati tényezőnek értékeljük a közbeszerzések monitoring és információs rendszerének a hiányát. Tehát addig, amíg az államháztartás különböző részterületeivel összefüggésben működnek bizonyos információs rendszerek, azt kell mondanom, hogy ezen belül a legfejlettebb, a legkiterjedtebb az unós támogatásokkal kapcsolatos monitoring- és információs rendszer, addig a közbeszerzések világát érintően ilyenről nem beszélünk.
Ez világosan kitűnik a Közbeszerzések Tanácsának a beszámoló jelentéséből is és a mi jelentésünk is tartalmazza, hogy csak egy ilyen marginális példára utaljak, az egyszerű közbeszerzési eljárások esetében nincs tulajdonképpen megbízható adat arra vonatkozóan, hogy ezek milyen értékben, milyen volumenben valósulnak meg.
A közbeszerzésekhez kapcsolódó korrupciós veszélyekről elnök úr beszélt, szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék 2006 végén kezdett meg egy együttműködést a holland számvevőszékkel. Ugyanis a korrupciós kockázatok feltérképezésére ma már vannak módszerek. Szeretném hangsúlyozni, ma már vannak módszerek, és ezen a területen a holland számvevőszék a mi ismereteink szerint már ért el kézzelfogható eredményeket és ebbe az együttműködésbe néhány minisztériumot is bevontunk az elmúlt időszakban és most pedig azt tűztük ki konkrétan célul, hogy belátható időn belül leteszünk az asztalra egy olyan módszertant, amelyik arról szól, hogy ezeket a korrupciós kockázatokat hogyan lehet kezelni, hogyan lehet elkészíteni a magyar közszféra korrupciós kockázatainak a térképét. Hogyan lehet ezeket a korrupciós kockázati veszélyeket feltérképezni.
Az IRM jelenleg kormányzati szinten ennek a kérdéskörnek a fő gondozója, a miniszter úrral a Számvevőszék elnöke személyesen konzultált ezekről a kérdésekről, körvonalazódtak a lehetséges együttműködésnek a keretei. Tehát én, ha nem veszi rossz néven a tisztelt bizottság, azt mondanám, hogy figyelemmel arra is, amit elnök úr elmondott, mindenképpen célszerű lenne itt az erőket valamilyen keretek között egyesíteni és a közös gondolkodás irányába menni, mert az megint nem biztos, hogy messzire visz, hogy ha különböző keretek között, különböző elgondolások mentén próbáljuk ezt a kérdéskört bekeríteni és valahol ez is az elsőként említett kockázati kérdésekhez kapcsolódó dolog, a különböző szervezetek együttműködési dolgainak az összerendezése.
A következő ilyen kockázati terület az e-közbeszerzések világa, ahol a jelentésünk elég hangsúlyozottan utal arra, hogy sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a törvényjavaslatban megcélzott elképzelés, illetve konkrétan kitűzött határidő teljesíthető legyen. A belső kontrollrendszerről is szólnom kell, ugyanis a belső közbeszerzések világa tipikusan az a terület, ahol hangsúlyozottan jelentősége van annak, hogy a belső kontrollok kiépítettek legyenek, megfelelően működjenek és ha ez a terület jól kézben van tartva, ez önmagában is érdemben mérsékelheti a korrupciós kockázatokat és veszélyeket a közbeszerzések világában.
Elég sok ajánlást, javaslatot fogalmaztunk meg, ami nagyon fontos, hogy ezek a javaslatok teljes konszenzuson alapulnak, tehát valamennyi érintett a javaslatokat elfogadta. Ez reménnyel kecsegtető volt. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés. (Nincs jelentkező.) Észrevétel, megjegyzés? Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt meg szeretném köszönni a Közbeszerzések Tanácsának és az Állami Számvevőszéknek a közbeszerzési törvény végrehajtásával kapcsolatos munkáját. Én semmiféleképpen nem tudom osztani a tegnap este a közvélemény formálásában meghatározó szerepet játszó Az este című műsorban az ÁSZ elnökének feltett kérdést, miszerint mennyiben felelős az ÁSZ abban, hogy a közbeszerzések kapcsán is a korrupcióindex megnőtt, illetve ennek megfelelően Magyarország nyolc hellyel hátrébb sorolódott. Én úgy gondolom, ha valakinek igazán tisztességgel ezt fel lehetett volna tenni, akkor például nekünk, országgyűlési képviselőknek. Mert például hogy történhetett az meg, hogy az elmúlt években a már jól kimunkált és egyetlen olyan bizottság, amelyik albizottságot is létrehozott a közbeszerzésekre vonatkozóan, elvesztette azt a lehetőségét, hogy a közbeszerzések vonatkozásában főbizottság legyen. Holott, mindenegyes kapcsolat nem kimondottan pénzügyi kérdésként vetődik itt fel, hanem gazdaságpolitikai kérdésként, tehát úgy gondolom, ez a kérdés.
Például úgy került sor a törvény módosítására, hogy párhuzamosan az ÁSZ éppen nagy léptékű vizsgálatot folytatott, elindult egy munka a Közbeszerzések Tanácsánál pontosan a korrupciós kapcsolatok feltárására vonatkozóan és mi úgy módosítottuk, puhítottuk le a közbeszerzési törvényt, hogy ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit meg sem vártuk.
Ha az ember visszatekint 1995-ig, akkor látja, hogy hogyan változtak a nyílt eljárásos és a tárgyalásos eljárások számai, nem is annyira darabszám vonatkozásában, mint értékben, hallhattuk elnök úrtól is, azok a törvényi feltételeknek megfelelnek, majd utána, ha nem törvényi keretek között mentek, akkor a jogorvoslati lehetőségeknek helye van. Azt lehet is látni, hogy hány volt. De én úgy gondolom, a meghívásos eljárások számának a nagymértékű növekedése és főleg a gyorsítás száma jelzi, hogy talán, ha ezen a téren mi változtatni akarunk, akkor itt a törvényi dolgokat kell alapvetően kézben tartani.
És még egy: amikor a közbeszerzési törvény módosításával foglalkoztunk, számos észrevétele és ajánlása volt ezzel kapcsolatban a Gazdasági bizottságnak, akkor már többen szóvá tették, hogy a problémát nem a közbeszerzési törvény szervezetszerű változtatása okozza, hanem más törvényekben való módosítások, más törvényekben való közbeszerzési törvénymódosítás, amelyek nagymértékben gyengíthetik ennek a törvények a lehetőségét.
Most, hogy őszre ez tárgyalásra kerül, lehetőséget adna arra, hogy ennek függvényében kimondottan gazdasági szempontokat figyelembe véve dolgozzuk át majd a közbeszerzési törvényt, úgy, ahogy Bihary főigazgató úr említette, egy nemzeti közbeszerzési stratégia kidolgozásával egyidejűleg. Mert végül is, legyünk őszinték, a magyar közbeszerzési törvénynek elsősorban a magyar vállalkozások helyzetbehozatalát kellene szolgálnia, nem pedig egészen mást. És ha igazából megnézzük, hogy a nagy értékű közbeszerzéseket kik nyerik, nem kimondottan ez a kép, amelyik megnyugtatásul elénk tárul. Én azt hiszem, hogy nekünk azért kellene majd tenni és tisztelettel fogom kérni kormánypárti képviselőink segítségét, hogy a Gazdasági bizottság visszakerüljön abba a szerepkörben, amelyben a szakmai tudás és kapcsolat is rendelkezésre áll és ennek megfelelően javaslom majd, hogy vegyük górcső alá ezt a jelenleg lepuhított, legalábbis szerintem lepuhított közbeszerzési törvényt és próbáljunk ebből egy olyan törvényt kialakítani, amelyik a magyar vállalkozásokat, ezen belül a kis- és középvállalkozásokat, akik óriási hátrányban vannak, a közbeszerzések vonatkozásában helyzetbe hozza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Latorcai alelnök úrtól kapott végszó alapján hadd mondjam azt, hogy én most nem foglalkoznék az új törvénnyel. Ennek oka az, hogy az asztalon van, a részletes vita még előttünk van, az albizottság még dolgozik. Úgy, ahogy az Állami Számvevőszék képviselője is elmondta, igyekszünk beépíteni minden lehetséges és ésszerű javaslatot a törvénybe. Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy azért talán emlékeznek képviselőtársaim, hogy ezt a törvényjavaslatot 2007-ben akarta először elfogadni az Országgyűlés, aztán 2008 tavaszán pont azért állítottuk meg albizottsági kezdeményezésre, hogy megvárhassuk az Állami Számvevőszék részvevőit. Még most is, tehát ma egy nagy civil fórumon lesz egyeztetés, tehát én bízom benne, hogy egy jó törvényt tudunk majd elfogadni még az ősz folyamán.
Visszatérve a jelentésre és úgy, ahogy az előterjesztők is elmondták, itt egy furcsa helyzet van. Mi alkotjuk a jogszabályokat, az ajánlattevők, az ajánlatkérők azok, akik elsősorban alkalmazzák ilyen olyan felfogásból és meggondolásból, a Tanács és a döntőbizottság szintén alkalmaz, de leginkább ellenőriz. Tehát jó dolog az, hogy van egy, az Országgyűléstől független szervezet, aki ellenőrzi ezt a tevékenységet, és én kifejezetten üdvözlöm, hogy az Állami Számvevőszék is beállt ebbe a sorba, mert egészen mások a lehetőségei, más területen tud vizsgálódni és ez fontos. A tapasztalatok is azt mutatják, úgy, ahogy az elnök úr elmondta, hiszem, hogy képviselőtársaim is emlékeznek rá, hogy soha nem múlt el úgy beszámoló, hogy abba ne tettek volna nekünk javaslatokat módosításra. Tehát a tapasztalatok mindig megjelentek valamilyen jogszabályi ötletbe. Az, hogy ezt megtettük vagy sem, ez a mi dolgunk, a mi felelősségünk mint országgyűlési képviselőké.
Én összességében azt javaslom önöknek, hogy fogadjuk el ezt a javaslatot úgy, ahogy a határozattervezetben van, és a szakmai vitát talán a jövő héten az új közbeszerzési törvény részletes vitájánál folytassuk le. Itt most legfeljebb a tanácsnak csak újrakérhetnénk a véleményét néhány dologról, de azt hiszem, hogy most ők sem arra készültek. Én köszönöm szépen a munkájukat, hasznos úgy, ahogy eddig volt.
A befejező mondatom: már a rómaiak idejében is sikk volt udvari beszállítónak lenni és elkövettek mindent azért, hogy valaki beszállító lehessen. Ez ma sincs másképp. Ma nem udvari beszállítónak hívják, hanem önkormányzatinak vagy bármi másnak és nagyon fontosnak érzem azt, amit mindketten megállapítottak, hogy elharapódzott az a gyakorlat, hogy tényleg források nélkül írnak ki pályázatokat. Ezzel foglalkoznunk kell. Az albizottságban is előjött, hogy bizonyos EU-pályázatok, valahol mindenki rohanni akar, ugyanakkor az ajánlattevők a nagy vesztesek akkor, amikor kiderül a munka végén, hogy nincs fedezet. Tehát a sorban állásokban nem kimutatható, de érezhető, tapintható, hogy szerepe van ezeknek a problémáknak. Még egyszer javasolnám elfogadásra a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Matolcsy képviselő úr!
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Mélyen egyetértek Bihary Zsigmond főigazgató úr és Latorcai alelnök úr javaslataival, miszerint egy nemzeti közbeszerzési stratégia rendkívül fontos. Rögtön három pontot látunk, a hatékonyság, a nemzeti erőforrásból a lehető legnagyobb eredményt kihozni. Ebből az következik, hogy a hazai cégek nyerési arányát érdemes növelni, mert az az itthon maradó erőforrások mennyiségét növeli. És ebből megint csak következik, hogy a hazai tulajdonú kis- és középvállalatok részarányát érdemes növelni, mert a legnagyobb problémánk a foglalkoztatási ráta alacsony szintje és az üzleti szektorban foglalkoztatott munkaerő több, mint 60 százaléka a kis- és középvállalatoknál van.
Tehát a hatékonysági elv a nemzeti tulajdonú cégek nyerési arányának növelési elve és a kis- és középvállalati arány növelési elve ugyanaz. Ez talán az egyik lényeges eleme lehet az új stratégiának. Amiért igazából szót kértem, az az, hogy valóban véletlenül, de helyesen egybeesik a tegnapi hír és a mai tárgyalásunk. Ez egy szomorú dolog, a korrupciós ranglistán történő visszacsúszásunk, de azért arra fel kell figyelni, hogy a térségben, tehát az Európai Unióhoz csatlakozott 12 ország közül még mindig a helyezésünk viszonylag jó. Kisebb a visszacsúszásunk a térségben, mint a világban. A térség alatt ezt a 12 új európai uniós tagállamot értem, nem értem ide Ukrajnát, Jugoszláviát és a többi nem EU-térségi államot. Ebben a térségben csak Csehország lépett elénk, idézőjelbe is tehetném a csak-ot. A helyezésünk még nem rossz. Ezt meg kell említeni. A világhoz képest azonban jelentősen visszacsúsztunk. Ezt azért kell megemlíteni megítélésünk szerint, mert a következő hónapok, évek egyik legfontosabb teendője egy gazdaságpolitikai fordulat. Ennek egyik célja bizonyosan az kell, hogy legyen, hogy visszaszerezzük a térségben a vezető szerepet. A térségben a magyar gazdaság vezető szerepének a visszaszerzése mindenegyes makrogazdaság mutatóra érvényes, ezen belül a társadalmi-politikai makrogazdasági korrupciós indexre is. Furcsa módon - személyes véleményem szerint - könnyebb lesz visszaszereznünk a korrupciós területen a térségi egyik vezető szerepet, mint más területeken. Mondjuk a GDP-arányos államadósság terén, a gazdasági növekedés terén, a folyó fizetés terén, stb.
Azt gondolom tehát, hogy jelentős érdekünk fűződik ahhoz, hogy a korrupció területén a térségi vezető szerep megszerzését azokon a területeken felgyorsítsuk, ahol ténylegesen rendelkezésünkre állnak eszközök. Ez két terület a jelentés szerint. Politika és a közbeszerzés. Mélyen egyetértek tehát Bihary Zsigmond főizgató úr szavaival és elnök úr is tett ilyen javaslatokat, igen, vissza kell állítani a hirdetmények ellenőrzését, tehát azokkal a javaslatokkal, amelyek a korrupció és a közbeszerzés közötti hidat először mondjuk meggyengítik, később esetleg romba döntik. Mert ez a térségi vezető szerep visszaszerzésének egyik fontos, szimbolikus területe és még egyszer: itt könnyebb dolgunk lenne a következő években. El tudnék képzelni tehát egy olyan korrupcióellenes magyar társadalmi programot, amelyik hat év alatt három helyet javítana a korrupciós világranglistán. Ez nem lehetetlen. Csehország, Szlovénia és Észtország befogása nem lehetetlen, ennek egyik fontos területe lehet a közbeszerzés. Tehát ezt a nemzeti közbeszerzési stratégiát és a korrupcióellenes stratégiát a lehető legszorosabban össze kellene hangolni. Azzal zárom még egyszer, hogy furcsa módon a térségben még mindig jól állunk ezen a területen, ezért itt a javítás könnyebb lenne, mint a gazdaságpolitika más területein. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Baráth Etele képviselő úr.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Köszönöm. Egyetértve az előttem szóló képviselőtársaimmal, nem ismételnék meg dolgokat, két ügyre szeretném csak felhívni a figyelmet. Az egyik, amelynek ismerem az ellenérveit, de mégis azt javaslom, hogy ebben a bizonyos kötelező és előzetes hirdetményellenőrzésben én partnere volnék a tanácsnak mindenféleképpen. Ismerem az ellenérveket, nagyon sok van, de azt gondolom, hogy fontos számunkra még mindig a fejlettség jelenlegi szintjén az, hogy ez így történik. A másik egy kérdés volna inkább és a Bihary úr által elmondottakhoz kapcsolódnék. Ha kaphatnék arra választ, hogy ez a bizonyos információs rendszer, amiről az hírlik, hogy ez nincs, ezzel nem foglalkoztam, de mi az akadálya, hogy legyen, mert azt gondolom, hogy számomra ez egy súlyos kritika a Számvevőszék részéről. Elnök úr, ha válaszolna erre, megköszönném.
ELNÖK: Tehát a monitoringrendszert hiányolja Baráth Etele képviselő úr, ami elhangzott az ÁSZ részéről. Van-e más vélemény? (Nincs jelentkező.) Megadom a szót az előterjesztőknek.
BERÉNYI LAJOS (Közbeszerzések Tanácsa): Tisztelt Bizottság! A vitában elhangzottakkal alapvetően egyetértek. Amit Baráth Etele képviselő úr felvetett, formálisan működik az IRM vezetésével egy monitoring bizottság, szakállamtitkár vezetésével, ez a bizottság számos alkalommal ülésezett eddig, ez alapvetően azonban a törvénymódosítás előkészítésével foglalkozott. Nyilvánvaló, hogy ebben a monitoringtevékenységben, amiben egyébként a Közbeszerzések Tanácsa is részt vesz, a vezető szerepet a mindenkori kormánynak kell vinnie, hiszen a kormány rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek egy monitoring eredményeként megvalósítható intézkedéseket tesznek.
Ami az információs rendszert illeti, azt tudom mondani, hogy Magyarországnak van egy kötelezettsége az Európai Unió felé, minden év október 31-ig kötelező adatszolgáltatást kell adnunk az előző évi közbeszerzési statisztikáról. A Közbeszerzések Tanácsa hosszú évek óta azoknál a közbeszerzéseknél, amelyek a Közbeszerzési Értesítőben megjelennek, teljes részletezettségű statisztikai adatszolgáltatást tesz lehetővé, a jelentésünknek a melléklete is tartalmazza ennek egy sornyi számát. Vannak az alacsony értékűek, amelyekre Bihary úr is utalt, úgynevezett egyszerű eljárási fajták, itt az a helyzet, hogy a törvény úgy intézkedett, hogy nem kell hirdetményt közzé tenni, ennek következtében kötelező adatszolgáltatás csak általában van és az is utólag. Ezen lehet változtatni, most a törvénymódosítás is lehetőséget biztosít, hiszen én a magam részéről azzal, hogy Magyarországon ne három rezsim működjön, mert jelenleg három működik, az európai uniós, az úgynevezett nemzeti és az egyszerű rezsim, és az utóbbi kettő, minthogy az nemzeti hatáskörbe tartozik, minden további nélkül eldönthető, ebben a kérdésben úgy látom, hogy egyetértés van a különböző érdekeltek között. De hangsúlyozom, hogy ez csak a közbeszerzésekre vonatkozik. A közbeszerzések kapcsolata más területekkel, annak az egész információs rendszernek a kialakítása már egy - megítélésem szerint - alapvetően kormányzati feladat, hiszen ezt a KSH-nak kellene majd koordinálnia. Jelenleg való igaz, hogy ilyen koordináció nem működik. Egyébként az észrevételekkel a magam részéről alapvetően egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr, kíván reagálni?
BIHARY MIHÁLY (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Az adatbázis kérdéskörhöz szeretnék kapcsolódni. 2007-ben megfogalmazódott kormányzati szinten az a cél, hogy létre kell hozni a közbeszerzések központi adatbázisát. Tehát a válaszom az, hogy ezt az elhatározást kell teljesíteni, megvalósítani. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pénzügyminisztérium égisze alatt uniós támogatással egy 16 milliárdos költségvetési gazdálkodási rendszer vagy projekt megvalósítása napirenden van és a Pénzügyminisztérium részéről mi kaptunk írásban egy olyan reagálást, hogy majd ennek a rendszernek a keretében megoldódik a közbeszerzések adatbázisának a kérdésköre is. Nagy tisztelettel megint csak az együttműködés dolgaira szeretnék utalni, az előbb ezt nem említettem, de ez így teljes, hogy valóban a Közbeszerzések Tanácsának van egyfajta adatbázisa mindazzal a problémával, gyengeséggel, amivel ez küszködik és amire elnök úr is utalt. Az államigazgatás területén most létre fog jönni egy ilyen rendszer, de valahol hiányzik ezeknek a dolgoknak az összekapcsolása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy két olyan kérdés merült fel, amivel foglalkozni kell, hogy időben aktuális-e a törvény vagy sem, amelyet tárgyalunk. Úgy gondolom, hogy helyes volt a döntés a Gazdasági bizottságban és az albizottságban, amikor azt kezdeményezte, hogy halasztódjon el a törvényjavaslat tárgyalása, bevárva az ÁSZ vizsgálatát és az ottani megállapításokat figyelembe véve, ami ebből részünkről elfogadható, azt építsük be a törvénybe. Ez így működik, én úgy gondolom, hogy ez helyes. Korrigáltuk azt, amire a másik oldalon egy kicsit gyorsítottak, és a Gazdasági bizottság ezt - úgy gondolom, hogy - helyére tette.
Éppen ezért jogos a másik észrevétel is, ami elhangzott, hogy miért nem a Gazdasági bizottság a fő letéteményese ennek a közbeszerzések kérdésének. Ebben a kérdésben levelet írtam az elnök asszonynak, több mulasztás is történt. A mi részünkről is, a bizottsági elnöki értekezletnek is, ez egy kialakult hagyomány, a forgatókönyv szerint a feladatleosztás a Gazdasági bizottságnál van. Ennek van Közbeszerzési albizottsága és a jövőben nekünk ezért a jogért meg kell harcolni. A feladatokért is küzdeni kell, de úgy érezzük, hogy ez presztízskérdés a részünkről, hiszen a gazdasággal való kapcsolat remélhetőleg és vélhetőleg ezen a területen a legtestközelibb. Ezért szükséges, hogy átvegyük a másik bizottságtól az ilyen jellegű munkát.
Ami a megjegyzéseket illeti, az is indikálja azt, hogy ezt a feladatot magunk elé tűzzük, hiszen egységes az álláspontunk akár ellenzéki, akár kormányzati oldalon.
Tehát egységes a vélemény és egyetértünk abban is, ami elhangzott és különösen szeretnék egy témát kiemelni, amit Matolcsy képviselőtársam is kiemelt, hogy hogy kezeljük ezt a korrupciót. Azért ez már túlzás, ahogy a magyar média ezt az ügyet kezeli. Egyszerűen nem értjük, mert ha ennek politikai indítéka lenne, akkor még van magyarázat hozzá. De ennek nincs politikai indítéka, itt egyszerűen élvezkedik a média azon, hogy egyre inkább generálja és juttatja be a fejekbe, hogy milyen mérhetetlen korrupció van Magyarországon, különösen a közbeszerzések a korrupció melegágya és innen jön ki sorban minden úgy, hogy szinte egyetlenegy ügyet nem tárt fel a média az elmúlt években. Ettől függetlenül ez van a felszínen. Miért jó az, ha saját magunkat akarattal járatjuk le? Kinek jó ez? Hát ezek a megjelenítési formák hatnak a különböző értékelő szervezetekre is. Ők ezt nézik és ennek eredménye az, hogy ilyen helyzetbe hozzák Magyarországot. Én úgy gondolom, a gazdasági bizottságnak e kérdésben határozott véleményt kell nyilvánítani és én kérem is képviselőtársaimat, amikor fórumot kapnak ezen kérdésre, ezt hangsúlyozzák, hogy ez nem igaz. Igaza van a Matolcsy képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy ha már így is van a megjelenítése ennek a dolognak, legalább térben ebbe a közegbe helyezzük be és ott nézzük meg. Ha már egész Európát lehúzzák, akkor ezen belül a mi pozícióink nem változtak. Ez is valami. És egyetértünk azzal is, hogy rendkívül fontos, hogy tudatban változzon a magyar közvélemény ezekben a kérdésekben és ha valamit lehet változtatni, ez az egyik legkönnyebb.
Tisztelettel kérem a Gazdasági bizottság tagjait, hogy ne csak itt a bizottsági ülésen, hanem minden fórumon, ahol mód és lehetőség van, ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozzunk. Aki egyetért a képviselőtársaim közül abban, hogy a Közbeszerzési Tanács jelentése, amelyik a J/6000 számot viseli, általános vitára alkalmas, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság. Mindenféleképpen kívánunk előadót állítani. Göndör Istvánt javaslom. (Göndör István elfogadja a felkérést.) Mindenképpen domborítsa ki, hogy ennek a gazdája a Gazdasági bizottság és azt, hogy nem értünk egyet a korrupció ilyen jellegű kezelésével, mint ahogy ez történik, mert ez árt nekünk. Ezt mindenféleképpen vegye bele. Egyetért a bizottság? (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
A határozati javaslatot, amelyet a Költségvetési bizottság terjesztett elő, elolvashatták már képviselőtársaim, gondolom, ezzel egyetértünk, hiszen nincs benne semmi olyan megállapítás, ami gondot okozna számunkra. Ki ért vele egyet? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen a meghívottak jelenlétét is.
A következő napirendi pontunk a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló általános vitája. Megadom a szót az előterjesztőnek.
Zala Mihály szóbeli kiegészítője
ZALA MIHÁLY (Nemzeti Biztonsági Felügyelet): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A titokvédelmi törvények, az 1995. évi LXV. törvény az államtitok és szolgálati titok védelméről szóló, illetve a Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló törvény, amely a NATO és az EU-titkok védelméről szól. E két törvény hatályba lépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatait a NATO és az EU-tagságból eredő feladatok szükségessé tették a magyarországi titokvédelem szabályozásának az átfogó felülvizsgálatát. Elmondható, hogy jelenleg eltérő normák vonatkoznak a nemzeti, illetve a külföldi adatok magyarországi védelmére. Elmondható, megállapítható, hogy a nemzeti minősített adatokat kevésbé védjük, mint a NATO és az EU minősített adatait. Úgy gondoljuk, hogy ezeket azonos szintre kell emelni és egységes keretben szükséges kezelni.
A törvénytervezet alapvetően összhangban áll az EU és a NATO vonatkozó szabályozásaival, azaz az EU Tanács és a bizottság ez irányú szabályozó rendszerével. A javaslat elsődleges célja a magasan minősített adatok számának radikális csökkentése és ezáltal a kevesebb számú magasan minősített adatnak a hatékonyabb védelme. Ezáltal csökkenthetőek lennének az ez irányú ráfordítások. Az eddig alkalmazott garanciális elemekkel körülbástyázott minősített eljárás továbbra is megmarad, azonban ennek továbbfejlesztése az Európában is széles körben elfogadott és alkalmazott kárközpontú minősítési rendszer alapul vételével történne. Az eddig alkalmazott államtitkokköri és szolgálati titokköri jegyzék ezzel megszűnne. A javaslat bevezeti a NATO és az unió tagállamaiban már alkalmazott iparbiztonsági ellenőrzés fogalmát. Itt el kell mondani, hogy NATO-tagságunk óta a NATO minősített beszállítói kör fogalmát a magyar jogrendszer ismeri, az EU-tagságunk óta viszont körülbelül idén decemberben lesz hároméves az az EU-s szabályozás, amely az EU-tagállamaiban is bevezette a minősített beszállítói fogalmat, magyar jogintézmény erre még nem létezik. Ennek híján minősített európai uniós pályázatokon a magyar cégek nem tudnak részt venni. A jelenleg hatályos szabályozáshoz képest új elem a tervezetben, hogy a jövőben bárki kérheti a minősítőtől a nemzeti minősített adat felülvizsgálatát és a minősítés esetleges megszüntetését. Amennyiben a minősítő a minősítést nem szünteti meg, úgy a kérelmező akár bírósághoz is fordulhat.
A javaslat tartalmazza a minősített adattal való visszaélés büntetőjogi szankcionálását is. Az ehhez kapcsolódó Btk-módosítás értelmében gondatlan elkövetés csak a titoktartásra kötelezett esetében fordulhat elő, civilek esetében csak szándékos elkövetést szankcionálna a törvény.
Kiemelendő, hogy a minősített adat felhasználására törvény rendelkezése alapján jogosult személy általi elkövetést a tervezet súlyosabban rendeli büntetni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim! Kérdés?
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm. Megütötte a fülemet az a mondat, hogy kevesebb magasan minősített adat hatékonyabb védelme. A hatékonyabb védelem szinte feltételezi ebből a mondatból, hogy most nem kellően hatékony. Most hogy érzik? A mostani védelem mennyire biztonságos, mennyire kell tényleg a hatékonyságra odafigyelni? Mennyi a kiszivárgás? Mennyit mondhat el erről? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kapcsolódva Molnár képviselő úr kérdéséhez, mit értenek radikális csökkentés alatt? A magasan minősítettet? Ha most mond egy számot, ha 100, akkor 5-re? Hogy valamit érzékeljünk belőle, hogy mit jelent a radikális csökkentés.
ZALA MIHÁLY (Nemzeti Biztonsági Felügyelet): Nagyságrendet természetesen tudok mondani, 2006-os felmérés alapján a szigorúan titkos minősítésű adatok száma 700 ezerre tehető, tehát éves adatmennyiségről beszélek.
A titkos minősítésű adatoknak a darabszáma nagyságrendileg 100 ezret tesz ki és a bizalmas, illetve a korlátozott terjesztésű olyan huszonpárezer darabos. Az Európai Unióban és a NATO-ban ezzel szemben szigorúan titkos minősítésből körülbelül tucatnyi darabszám születik évente. Ugyanez érvényes természetesen NATO-ra és EU-ra egyaránt. A titkos minősítésűek is még mindig százas, esetleg ezres nagyságrendűek, ezzel szemben a bizalmas és a legfőképpen a korlátozott terjesztésű adatoknak a darabszáma az, ami magasabb. Ami a védelmet illeti. Mikor NATO-tag lett Magyarország, akkor úgy lehetett NATO-tag, hogy ezeket a titokvédelmi szabályozórendszereket, amelyeket a NATO alkalmaz, Magyarország köteles volt természetszerűleg magáévá tenni. Ez nyilván a NATO-adatok védelmére vonatkozik. Ez annyit jelent, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló törvény, illetve annak a kormányrendeletei tartalmazzák azokat a kritériumokat, amelyeket a NATO is állít, illetve amelyeket mi a NATO, illetve azóta az EU-adatokkal szemben állítunk. Pontosan meghatározza, hogy milyen fizikai körülmények között kell tárolni minősítési szintektől függően az anyagot, milyen személyi, biztonsági ellenőrzést ír elő mindehhez. Itt csak egy momentum: nálunk egyedül az államtitkokra vonatkozik az úgynevezett C típusú ellenőrzési kötelezettség, valószínűleg ezért is támogatja masszívan azt a jelenséget, hogy szigorúan titkosra minősítsenek a minősítők, hiszen büntetőjogi védelmet elsősorban így élvez az adat. A szolgálati titkoknál, tehát magyarul a fennmaradó többi minősítési szintnél egy lényegesen lazább követelményrendszer van.
Ugyanígy visszatérve az uniós, illetve NATO-szabályozásra, a fizikai biztonsági követelményrendszer mellett és a személyi biztonsági követelményrendszer mellett meghatározzák az elektronikus biztonsági követelményeket, ezen belül az informatikai rendszerek védelmét, mindazon informatikai rendszerek védelmét, amelyeken minősített adatot dolgoznak fel. Hogyha ezt így összevetjük egymással, akkor látható, hogy a nemzeti szabályozásunk gyakorlatilag ezzel szinte semmilyen, gyakorlatilag nagyon alacsony számú kritériumot fogalmaz meg. Az említett kiszivárgáshoz nem nagyon tudok hozzászólni, ez inkább politikai kérdés. Köszönöm.
ELNÖK: Nem is kérdeztük, úgyhogy ne válaszoljon arra, amit nem kérdeztünk. Van-e más észrevétel? Nincs. Megkérdezem a bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e az előterjesztést. (Szavazás.) Tizenöt. Tartózkodott? (Szavazás.) Tizenegy, ellene nem volt senki. Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen.
Következik a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat általános vitája. Megadom a szót az előterjesztőnek.
Balogi Csaba szóbeli kiegészítője
BALOGI CSABA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm a szót. Köszöntöm a tisztelt bizottságot. Engedjék meg, hogy egy pár mondatban összefoglaljam a korábbi évekhez képesti változásokat a Szülőföld Alapnál. Átalakult az irányító testület, egy háromszintű irányítás jött létre, a legfelső szinten a regionális egyeztető fórum van, amelynek elnöke a miniszterelnök úr, ezt követi a szakmai szint. Három kollégiumot hoztunk létre különböző témákban, oktatási, kulturális, önkormányzati együttműködési kérdésekben. A végrehajtói szint a Szülőföld Alap Iroda. Ez a központi költségvetési szerv kezeli a pályázatokat, a pályázati kiírásokat és működteti az előbb említett grémiumokat. Ennél is fontosabb talán, hogy 2007-ben több, mint kétszeresére nőtt az alap által megpályáztatható összeg. Ez közel 2,5 milliárd forint volt. A szakmai döntéshozó kollégiumok a korábbi évekhez képest megduplázták üléseik számát, korábban háromszor írtunk ki pályázatokat, 2007-ben már hat pályázati kiírás született. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés? Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Annyi észrevételem van, hogy miért kell a mi bizottságunknak ezt tárgyalni.
Határozathozatal
Általános vitára alkalmasnak tartja a bizottság az előterjesztést? (Szavazás.) Tizenöt igen. Tartózkodott? (Szavazás.) Nem volt. Ellene? (Szavazás.) Tizenegy. Kíván a bizottság előadót állítani? Nem kíván. Köszönöm szépen.
Van-e valakinek egyéb bejelentenivalója? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. A mai bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 20 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia