GIB-30/2008.
(GIB-112/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. október 8-án, szerdán 10 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám) (Általános vita) *
Árvai Csaba szóbeli kiegészítése *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6437. szám) (Általános vita) *
Borsányi-Bogár Levente szóbeli kiegészítője *
Gulyás Mihály szakértő kiegészítése *
Vámos György (OKSZ) véleményezése *
A bevásárló-reklám táskáról és a műanyag zacskóról szóló törvényjavaslat (T/5419. szám) (Dr. Oláh Lajos (MSZP) képviselő önálló indítványa) (Általános vita) *
Dr. Józsa István szóbeli kiegészítése *
Borsányi-Bognár Levente (KVM) állásfoglalása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
Tájékoztató a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium intézkedési csomagjáról a mikro-, kis- és közepes vállalkozások támogatására, a nemzetközi pénzügyi folyamatok lehetséges negatív hatásainak mérséklése érdekében Előadó: Burány Sándor, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára *
Burány Sándor államtitkár szóbeli kiegészítője *
Burány Sándor államtitkár válasza *
A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5723. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényjavaslat (T/5883. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
1. A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6437. szám) (Általános vita)
3. A bevásárló reklámtáskáról és a műanyagzacskóról szóló törvényjavaslat (T/5419. szám) (Dr. Oláh Lajos (MSZP) képviselő önálló indítványa) (Általános vita)
4. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
5. Tájékoztató a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium intézkedési csomagjáról a mikro-, kis- és közepes vállalkozások támogatására, a nemzetközi pénzügyi folyamatok lehetséges negatív hatásainak mérséklése érdekében - Előadó: Burány Sándor , a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára
6. A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5723. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
7. Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényjavaslat (T/5883. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
8. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Dr. Vas János (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Göndör István (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Borsányi-Bogár Levente főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Gulyás Mihály szakértő (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szentirmay Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Vámos György főtitkár (Országos Kereskedelmi Szövetség)
Burány Sándor államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Csepi Lajos szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést megnyitom, a jelenléti ív szerint a bizottság határozatképes. A napirendi pontokat kiküldtük, összesen nyolc napirendi pontot terveztünk. Megkérdezem a bizottságot, egyetért-e a napirendi pontokkal. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a tervezett napirendi pontokkal egyetértett.
Első napirendi pontként a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslatot vitatnák meg. A bizottságnak az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. A kormány képviseletében Árvai Csaba főosztályvezető és dr. Szőllősi László főosztályvezető van jelen. Kérek egy rövid szóbeli kiegészítést.
Árvai Csaba szóbeli kiegészítése
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Köszönöm a szót. Jelen törvényjavaslat, amely a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről címet viseli, az 1995-től kezdődően megkötött, a Magyar Villamos Műveket és hét erőművet érintő hosszú távú megállapodások megszüntetését garantálja. Ennek a törvényjavaslatnak az oka, hogy az Európai Bizottság idén június 4-én hozott határozatában elrendelte ezen megállapodások megszüntetését, ugyanis ezen megállapodások a bizottság álláspontja szerint olyan tiltott állami támogatásokat tartalmaznak, amelyek a közös piacon zavart okoznak. A hét erőmű közül a Magyar Villamos Művek, hétből öttel megegyezéssel már megszüntette a megállapodást, ezek közül néggyel piaci alapon már új szerződést kötött és két olyan erőmű van, amely még nem szüntette meg a megállapodását az MVM-mel, ők pedig nemzetközi választott bírósági fórum elé vitték az ügyet és ott perben állnak a magyar állammal szemben.
A jelen törvény alapvetően az első lépése a bizottság határozata végrehajtásának, most megvan, hogy mit kerestem az előbb, mert joggal merülhet fel önökben a kérdés, mint ahogy tegnap is felmerült az Európai ügyek bizottsága képviselőinél, hogy nem ismert még ez a határozat, nem nyilvános. Ennek az az oka, hogy június 4-én ugyan megszületett a határozat, de ezt követően körülbelül uszkve két hónapon keresztül egyeztettük a bizottsággal és az érintettekkel, az erőművekkel azt, hogy ez a több, mint 90 oldalas bizottsági határozat mennyiben tartalmaz üzleti titkokat az erőművek esetében, hiszen akkor ezeket az adatokat nem tenné bele a nyilvános határozatba az Európai Bizottság. Ez két hónapig zajlott, azóta ebben sikerült úgymond megállapodásra jutni és jelenleg zajlik az Európai Unió összes hivatalos nyelvére való lefordítás, és amint ez megtörténik, az év végén kerül fel a honlapra és hivatalosan akkor teszi közzé a bizottság, ez az oka, hogy ma még nem ismert ennek a tartalma.
Jelen törvényt azért neveztem első lépésnek a bizottsági határozat végrehajtásában, mert ez azokat a törvényi szinten szükséges deklarációkat és fogalmakat tartalmazza, amelyeket utána, a törvény majdani elfogadását követően a törvény adta felhatalmazásból a kormány még két rendelet megalkotásával egészít ki, és a bizottsági döntés szerint először december 5-e volt az, ameddig kellett volna úgymond a visszafizettetésről gondoskodni, tehát a jogi kereteit ennek megteremteni. Azért mondom, hogy volna, mert sikerült azt az Európai Bizottsággal elfogadatni, hogy év végén mondjuk fel. Mert vagy év végén szűnnek meg a felek által önmaguk vagy a törvény által legkésőbb december 31-ig kell, hogy megszűnjenek ezek a megállapodások, hiszen az energiapiac azt a durván háromhetes időszakot nem tudná jól lekezelni, nehéz lett volna ezt a jogszabályokban is kezelni. Tehát december 31. a következő dátum, ameddig gondoskodni kell tulajdonképpen ezen törvény hatályba lépéséről és a törvény adta felhatalmazásból pedig két kormányrendelet születik majd. Ezek a rendeletek fognak választ adni arra a kérdésre, hogy mennyi lesz a tiltott állami támogatások visszafizetésében érintett erőművek visszafizetési kötelezettsége egyik részről, hiszen itt egy komoly modellszámítást kell végezni, amelyben a kormány részére külső szakmai tanácsadói segítséget fog nyújtani. Ez most van folyamatban és a Bizottság is jóvá kívánja hagyni ezt a modellszámítás alapján megállapított következményt.
A másik rendelet pedig azt tartalmazza, hogy a magyar állam értelemszerűen ebben a folyamatban törekedett arra, hogy nemzetközi szinten is a befektetések biztonságát garantálja, ez esetben pedig a bizottság is elfogadta azt, hogy az érintett erőművek, amikor kötötték a hosszú távú megállapodásokat, azon hosszú, húszéves terminusra terveztek és eszközöltek beruházásokat, amelyeknek a megtérülése is igazodik ezen időszakhoz. Tehát van arra egy szabályrendszer, ahogy a törvényben is kiolvasható, de leginkább a rendelet fog erre választ adni, hogy mely keretek között lehet figyelembe venni a meg nem térült beruházásokat. Ezt a Bizottságnál külön, mint állami támogatási eljárásban kell majd jóváhagyatni a magyar kormánynak, mert a Bizottság e tekintetben is nyomon kívánja követni, hogy esetleg abban van vagy nincs tiltott állami támogatás. Én talán itt most befejezem és várom a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kérdés: a két vitatkozó erőmű, az egyik a Duna-menti, a másik?
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Az AES Tiszai.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Említette, hogy új szerződések már léteznek. Az újak és a régiek között milyen százalékos eltérés van, mert nyilván új ármegállapodásoknak is kell akkor történniük. Tehát ez a régihez képest merrefelé mozdult vagy milyen százalékokkal? Illetve, ha van visszafizetés, van-e arra koncepció, hogy milyen címkével fog bekerülni ez a költségvetésbe? Van-e ezzel valami célja a kormánynak vagy egyszerűen csak a nagykalapba kerül? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Más kérdés?
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Az új és a régi szerződések kapcsolatáról azért nem áll módomban részletes információt adni, mert a magyar kormány részéről nem bírunk információval, ugyanis ezek piaci alapon jönnek létre, pontosan a bizottsági elvárásnak megfelelően. Itt semmiféle állami, kormányzati behatás nem lehet jelen ebben a folyamatban, a villamos művek az erőművekkel, mint két fél, független felek, piaci szereplők kötik a megállapodásokat. A másik kérdésre viszont tudok ettől sokkal explicitebb választ adni, mégpedig a Kincstárból egy letéti számlára kerül az összeg, és jelen törvény is deklarálja, hogy azon összeget kizárólag a rendszerátviteli díjak csökkentésére lehet majd fordítani és ez az ármechanizmusokban is tetten érhető.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Észrevétel, megjegyzés? (Nincs jelentkező.) Mivel nincs, néhány gondolatot hadd mondjak el a Gazdasági bizottság eddigi munkája alapján. A Gazdasági bizottság, ezen belül az Energetikai albizottság több, mint másfél-két éve foglalkozott ezzel a kérdéssel folyamatosan. Ezzel kapcsolatosan a véleményünk folyamatos és állandó volt. Amit érzékeltetni szeretnék a bizottsággal, hogy az EU olyan direktívát határozott meg, határidővel, zároltan, amelyben kötelezte Magyarországot, hogy a hosszú távú szerződéseket szüntesse meg. Ezek a tárgyalások több, mint egy évvel ezelőtt elindultak az érintett vállalatok és a kormány között. Utoljára Gilyán György államtitkár úr és a csapata kapta külön feladatul, hogy ezt a kérdést kezelje le. Ami idekerült a Gazdasági bizottság asztalára, a végső következtetésnek a törvényi megjelenítési formája, amely lehetővé teszi és szükséges - kihangsúlyozom és aláhúzom -, szükséges ahhoz, hogy törvény erejével szűnjön meg a hosszú távú szerződéseknek az eddigi formája. Ez rendkívül fontos, hiszen ez ad megfelelő biztonságot és alapot a tárgyaló partnereknek, hogy ez a döntés törvényesen születik meg.
Ami a be-, illetve kifizetéseket illeti, itt egy nagyon bonyolult számítási metodika és egy erős kontroll is létezik, amelynek az előzetes számai már nagyjából egyeztetésre kerültek az EU illetékes bizottságával. De teljesen természetesen és a kormány részéről ez egy szükségszerű lépés, hogy olyan jogi tanácsadó cégeket kér fel ebben az esetben, akik teljes egészében semlegesek a magyar piacot illetően. Tehát nyilván külső szakértők fogják megállapítani, hogy azok a számok, hogy ki fizet be, ki kap ebből vissza, elfogadhatóak legyenek az Európai Bizottság részére is. Tehát ezeket a döntési pontokat, amelyek meghatározásra kerültek és folyamatosan működnek, szükséges betartanunk, hiszen reményeink szerint ezzel egyetértenek képviselőtársaim is és a többi párt is, hogy ezt a döntést meg kell hoznunk. Ha nem hozzuk meg, akkor komoly gondjaink támadhatnak. Úgyhogy tisztelettel arra kérném a bizottságot, hogy általános vitára támogassa a törvényi előterjesztést.
Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság. Az előadó szerepét én vállalom. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Következő napirendi pont a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Nyilvánvalóan ebben a főbizottság a Környezetvédelmi bizottság. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről Borsányi-Bogár Levente tartaná meg a szóbeli kiegészítését. Megadom a szót. Külön kérem, hogy szíveskedjék arról szólni, hogy a szakmai szervezetekkel milyen fórumokon, milyen egyeztetések születtek.
Borsányi-Bogár Levente szóbeli kiegészítője
BORSÁNYI-BOGÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény 1995 óta a hulladékgazdálkodás területén fejti ki a gazdasági ösztönző hatását és ennek alapján el lehet mondani, hogy sok területen, így például az akkumulátor vagy a hűtőberendezések vagy más hasonló termékkörökön, így a csomagolás területén is kialakultak nagyon jó hulladék-visszagyűjtési és -hasznosítási rendszerek, amik az évek során felépültek a szabályozás hatására. 2005-ben a szabályozás a csomagolás területén egészítette ki a termékdíjas szabályozás követelményrendszerét, hiszen a csomagolás területén jelentkeztek hulladékgazdálkodási szempontból olyan kérdések, és itt igazából az italcsomagolás területét lehet leginkább felemlíteni, ahol dinamikusan növekedett a hulladék, egyre nagyobb mennyiségű hulladék keletkezik ezekből a termékekből, és ehhez képest a hasznosítás területén viszont ugyanilyen dinamizmussal nem növekedett ezen csomagolóeszközök hasznosítása.
Ennek érdekében 2005-ben a szabályozás, a hulladékkeletkezés megelőzése, illetve a hasznosítás növekedése érdekében próbálta a szabályozást bevezetni és azt lehet tapasztalni, hogy ahol kellő mértékű volt a díjmérték, illetve a követelményi rendszer, ott jelentősen csökkent is az újratölthető csomagolások térvesztése - ez leginkább a sörágazatot jelentette -, azokon a területeken, ahol az ösztönzés mértéke alacsonyabb volt, ott ez a hatás nem volt ennyire érzékelhető.
2006-ban az Európai Unió bizottsága tett észrevételeket a szabályozással kapcsolatban és a kormány az egyeztetések során, fenntartva az észrevételeit, abban egyezett meg az Európai Unió bizottságával, hogy módosításra, átdolgozásra kerül a szabályozás, hogy mind az Európai Uniónak, mind Magyarország környezetvédelmi érdekeinek megfelelő szabályozás alakuljon ki; és a szabályozás - tulajdonképpen a benyújtott törvényjavaslat - alapvetően ezt a célt tűzte ki maga elé, hogy a környezetvédelmi célok fenntartásával megvalósuljon egy tisztább Magyarország környezetvédelmi célja.
A szabályozás alapvetően két fő területen módosítja a jelenlegi hatályos szabályozást. Megszünteti a becsomagolt termék szerinti megkülönböztetést, ami az Európai Uniónak egyik fő kifogása volt és egységesíti a díjmértéket ezen a területen, illetve megszünteti azt az újratöltési részarányhoz kapcsolódó mentességi lehetőséget, amely az Unió véleménye szerint hátrányos helyzetbe hozta a külföldi gyártókat a magyarországi gyártókkal szemben. Ez természetesen azt jelenti, hogy a korábbi hatályos szabályozás szerinti diverzifikált díjfizetési kötelezettségek egységesítésre kerültek, és ennek megfelelően vannak ágazatok, illetve az ágazaton belül kötelezettek, akik jól járnak és vannak ágazatok, amelyek kevésbé járnak jól, illetve a díjfizetési kötelezettségük növekszik a szabályozás hatására.
Mondok egy egyszerű példát, hogy érthető legyen. Az ásványvíz tekintetében az a kötelezett, aki az újrahasználható csomagolásban nem hozott forgalomba ásványvizet, annak a díjfizetési kötelezettsége 1 forint 75 volt ebben az évben a hatályos szabályozás szerint; a következő évben 3 forint 25-re növekedett volna a hatályos szabályozás alapján - ezzel szemben a módosítás 1 forint 80-ban állapította meg generálisan a fizetési kötelezettséget. Lehet látni, hogy a hatályos ez évi szabályozás szerint 5 fillérrel növekszik a díjfizetési kötelezettség, de hogy ha a hatályos szabályozás érvényben maradna, akkor viszont jelentős visszalépés tapasztalható a díjfizetési kötelezettségben. A másik végletet, hogy ha említem, akkor mondjuk egy sörágazat esetében, az, aki újratölthető csomagolásban nem hozott forgalomba egyáltalán terméket, azoknál 20 forint 40 fillér a jelenlegi fizetési kötelezettség és ehhez képest jövőre 1 forint 80 lesz.
Elnök úr kérte, hogy az egyeztetési folyamatról is adjak tájékoztatást. 2006. év végén kezdődött el egy átfogó egyeztetési folyamat, ahol a minisztérium a különféle érdekképviseleti szervezetek, civil szervezetek, gyártó érdekképviselet, kereskedelmi érdekképviselet, az önkormányzatok, a hulladékkezelők bevonásával megkezdte a csomagolás termékdíj rendszerének a felülvizsgálatát. Kérte az egyes érintett ágazatok érdekképviseleti csoportjait, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg, hogy hogyan látnák megvalósíthatónak a keletkező hulladék mennyiségének a csökkentésére vonatkozó célkitűzést, illetve a csomagolás területén a minél nagyobb arányú hulladékhasznosítás megvalósítását. Ez az egyeztetési folyamat 2007 nyarára körvonalazott egy koncepciót, ekkor azonban látni kell, hogy a bizottság is indokolt véleményt küldött és ennek megfelelően a bizottsággal való egyeztetés került előtérbe és a bizottsággal való egyeztetés az uniós normának megfelelő követelmények kerültek előtérbe. Ez zajlott egészen 2008 nyarának közepéig, amikor 2008. június közepén kezdte meg a minisztérium az érdekképviseletekkel az egyeztetést és ez tartott egészen szeptember 25-ig bezárólag.
Ha megengedi elnök úr, akkor néhány kiegészítést ehhez még tenne Gulyás Mihály úr szakértő.
Gulyás Mihály szakértő kiegészítése
GULYÁS MIHÁLY szakértő: Köszönöm. Tehát a hatályos termékdíj törvénynek a logikája az, hogy egy bizonyos teljesítéshez teljes mentesség kötődik. Amikor az Unió kifogásolta, diszkriminatívnak ítélte, akkor a két hulladékgazdálkodási szempontja mellett ez volt a legfőbb érve, hogy ez a gazdasági versenyképességet sérti.
A követelmények konkrétan úgy hangzanak, hogy idén üdítő és ásványvíz ágazatban, ha egy termelő 7 százalékban újratölthető csomagolásban hoz forgalomba, akkor teljes egészében mentesül. Ez egyébként dinamikusan nőtt volna, amire Borsányi úr utalt, hogy jövőre 13 százalékos, ezért emelkedett volna adott esetben a fizetési kötelezettség; de a 7 százalékot gyakorlatilag minden hazai teljesítette, hasonlóképpen a 60-egynéhány százalék, ez kicsit emelkedő százalék volt a sörnél. Ezt szintén a hazai gyártók tudták teljesíteni, a külföldiek nem. Ez megmutatkozik a termékdíj bevételekben, hogy az idén várható, valamivel 8 milliárd fölött várható termékdíj bevételnek mintegy 60 százaléka a külföldi sörön van, adott esetben dobozonként 20-30 forintos termékdíj. Ez kétségtelen, 2005-től jelentett Magyarországon egy környezetvédelmi előnyt, amikor éppen Németországban a dobozos csomagolás kiszorult a piacról és akkor dobozos sörök zúdultak volna Magyarországra. Most az új szabályozás ezt a pontot - a kötelezettségszegési eljárás miatt - kiemelte, tehát nincs olyan, hogy 7 százalékos teljesítés után vagy jövőre 13 százalékos teljesítés után teljes mentesség járna, és itt jönnek a mértékek. Mert, ha ezt a szabályt önmagában kiemeljük, akkor a tavalyi vagy a most hatályos szabályozás alapján egy csomagolásra 20, illetve 30 forint termékdíj járna, és akik ismerik jobban ezt a szabályt: van "U" meg "K" termékdíj, ezt be kellett szorozni kettővel. Mi ezt eleve csökkentettük. A hosszú egyeztetési folyamat után jutottunk el az előterjesztésben látható 3,50+1,80=5,30-ra. Mi ezt szakmailag még éppen vállalhatónak tartjuk, mert aki visszagyűjt és hasznosít, az ennek 85 százaléka alól mentesül. Tehát ez azt jelenti, most kicsit egyszerűen fogalmazva, mintha 4,50-et kapna az államtól, hogy ezt begyűjti. Tegnap a Környezetvédelmi bizottságban Farkas képviselő úr mondta is, hogy úgy kéne, mint régen a MÉH-ben, hogy akkor x forintot kap. Lényegében erről van szó: az 5,30-nak a 85 százalékát úgymond visszakapja a láncban a gyártó, forgalmazó és adott esetben, ha valami ösztönzést betesz hozzá a kereskedelem, akkor a fogyasztó. Ha hozzávesszük ehhez azt, hogy a visszagyűjtött hulladéknak pillepalacknak is, meg dobozos sörnek is van pozitív értéke, közel 1,5 forint, ez azt jelenti, hogy hat forint, mi ezt éppen ösztönző mértékűnek gondoljuk ahhoz, hogy ez működhessen.
Még egy fontos dolgot el kell mondani: az uniós kötelezettségszegési eljárás miatt itt most jelentősen módosult ebben a szegmensben a termékdíjrendszer logikája, mert az eddigi rendszer - hozzáértőbbeknek mondom: a H-díjtétel, tehát a tömegalapú - több, mint tíz éve úgy működik, hogy adott százalék visszagyűjtése, hasznosítása esetén megvan a teljes mentesség. Ugyanez volt eddig az italcsomagolásoknál is és emiatt minimális költségvetési bevételt hozott, kivéve az előbb említett importsörök esetében. Most a logikája ennyiben változott, hogy nincsen részteljesítés esetén, magyarul, nem fogadjuk el azt, hogy 40 százalékot visszagyűjtöttek és fölötte van 60 százalék, az hadd terhelje a hulladéklerakókat.
Végezetül egy gazdasági adatot szeretnék mondani: a most hulladéklerakókba, illetve egyszerűen kukákba jutó csomagolóeszköz - űrtartalomban kétmilliárd liter - a köztisztasági cégeknél a becslések szerint 7-10 milliárd forint többletköltséget okoznak. Ez egy externália, külső gazdasági hatása, csak ebben az esetben ez nem a környezetet sújtja, hanem lényegében az önkormányzatokat, illetve a szemétdíjon keresztül a lakosságot, függetlenül a fogyasztástól. Tehát ez a megoldás azzal, hogy értéket ad a hulladéknak és így visszahúzza egy külön begyűjtési rendszerbe, ezzel lényegesen tehermentesíteni fogja az önkormányzati hulladékgyűjtést is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szomorúan tapasztaltam, hogy a kérdésemre nem válaszoltak, amit feltettem, ezért újfent megkérdezem, mielőtt átadnám a szót. A Gazdasági bizottság általában alapos szokott lenni és a mérlegelésénél mindenkor a versenyképességet, a gazdaságosságot kezeli, tehát nálunk az elsődleges szempont és megközelítés ez. Elolvastuk az összes anyagot és képviselőtársaim előtt ott van, amelyet a szakmai szervezetek beadtak. Akár a gazdasági egyeztető fórumnak a véleményét, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaráét, MGYOSZ-nak a rendkívül megalapozott véleményét, az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetségének a véleményét. A Magyarországi Üdítő-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetségének a véleményét stb. Arra kérek én választ, hogy miért van az, hogy ezek a szervezetek - ahhoz mi hozzászoktunk, hogy akiket érint a dolog, azok tiltakoznak, bármilyen adóval sújtjuk őket, - szinte egységesen majdhogynem ugyanazt mondják, hogy ezzel a törvénytervezettel nem értenek egyet? Az még idáig nem olyan nagy baj, de az érveik megegyeznek. Mind azt mondják, hogy túlterjeszkedünk az EU-kötelezettségeken, szükségtelenül versenyhátrányba hozzuk a magyar vállalkozásokat ezzel, tehát a versenyképességet nem növeljük. És minden egyes szervezet önökkel és az elhangzottakkal szemben azt írja le, hogy az adminisztráció, amelyre nagy figyelmet fordítunk a kormány politikájában, hogy a vállalkozások részéről jelentős mértékben csökkenjen, hogy jelentős mértékben növekedni fog.
Ha kaphatnék arra választ, mielőtt még továbbmennénk és itt a képviselőtársaimat felhergelnénk, megköszönném, hogy ez valóban túlterjeszkedik-e az EU-előírásokon, valóban rontja-e, hátrányos helyzetbe, versenyhátrányba hozza a magyar vállalkozásokat és az adminisztráció valóban csökken-e.
GULYÁS MIHÁLY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Az Európai Unió először 1994-ben a csomagolásról külön irányelvet fogadott el, ami némi módosítások után most is kötelezettséget állapít meg. Például 2012-re a csomagolási hulladék 60 százalékának begyűjtését és hasznosítását. Ennek egy jelentős része az italcsomagolás, amiről most éppen beszélünk. És ha itt a hasznosítási arányokat jelentősen tudjuk növelni, egyébként itt a hasznosítási arányok a nem sokára szükséges 60 százalékhoz képest jó esetben 20-30 százalékon állnak. Tehát ha itt tudunk növelni, akkor ez nagyban hozzá fog járulni az uniós direktíva teljesítéséhez. Nem egyszerűen szolgaian másoljuk az Európai Uniót, bizonyos szempontból nem is lehet, hiszen csak célokat határoz meg, 2005-ben a Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy segíti az újratöltés fenntartását is, amire az újonnan elfogadott európai uniós irányelv egyébként kifejezetten sorrendben elsőként a hulladékmennyiség csökkentését túl az újrahasználatot mondja.
Ez egy komoly vita volt és mi most ebben lényegesen visszaléptünk, ugyanis, míg a korábbi, jelenleg hatályos termékdíjtörvénynek ez az italcsomagolási része csak az újratöltést támogatja, mi most 85 százalék erejéig a hasznosítást is, ami tételesen százalékban uniós előírás. Felmerült olyan vita, hogy vajon nem lehetne-e a 85 százalék helyett más százalékot mondani. Ez alternatívaként szerepelt is kormány-előterjesztésekben, érdekes módon az ipar képviselői javasolták az 55 százalékot, sőt volt olyan, amikor 45 százalékot javasoltak. Mi akkor szóban mondtuk és nyitottak voltunk, hogy esetleg 100 százalékra emeljük, mert így csökkennek a terhek is és nagyobb az ösztönzés arra, ami tételes uniós előírás 2012-re.
Kettő: adminisztráció. Kétségtelen, a termékdíjtörvény bonyolult. A védekezésről azt kell mondanom, hogy nincs olyan csomagolási szabályozás a világon, ami ne volna bonyolult, amikor a németek bevezették a kötelező visszaváltást, még blokkot is kellett vinni, hogy abban a boltban vásárolták. Nekünk eszünkbe se jutott ilyen bonyolult szabályozás. Az, ami most konkrét problémát okozott és idén felfokozta a problémákat, az, hogy a VPOP átvette az ellenőrzést az APEH-től, a termékekhez ők sokkal jobban értenek. Nagyon sok kis termelőt, például borászatot elértek, ugrásszerűen nőtt ilyen szempontból a termékdíjalanyok száma. Ezt a javaslatunk igyekszik kezelni úgy, hogy eddig is a hatálya alól kivette a tízezer darab/év kibocsátású termelést, most ezt felemeljük 75 ezerre. Voltak olyan terveink, amikor mi javasoltunk 200 ezret, utána gazdasági tárcák mondták, hogy inkább legyen egyszerű, de 75 ezer darab. Ez borászatoknál durván 30 millió forintos éves árbevételt jelent. Az ez alattiak nincsenek benne a körben, az e fölöttiek pedig már tekinthetők vállalkozásnak. Ugyanígy a kereskedelmi ...
ELNÖK: Uraim! Ne haragudjanak, ne menjünk bele ebbe a szakmai vitába. Három kérdést tettem fel, amire nagyon röviden lehet válaszolni.
GULYÁS MIHÁLY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen, csökkentjük az adminisztrációt, lényegesen csökkentjük.
ELNÖK: Jó, tehát önök szerint csökken.
GULYÁS MIHÁLY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ezen kívül a javaslat tartalmaz még olyan szakmai kérdéseket...
ELNÖK: Nem terjeszkedünk túl az európai előírásokon? Tehát alatta vagyunk vagy szinten vagyunk? Nem kívánunk többet a magyar vállalkozóktól, mint amit az EU-direktíva előír?
GULYÁS MIHÁLY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Benne vagyunk abban a követelményben, amit az unió előír 2012-re, 60 százalékot. Szeretnénk a mostani 20-30 százalékot feljebb vinni, hogy ne legyen szemetes az ország.
ELNÖK: És az adminisztráció a visszaigénylés során is csökken. Ez egy érdekes dolog.
GULYÁS MIHÁLY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A versenyhátrány volt még kérdés. Az előbb finoman akartam utalni rá, noha a kormány elvből azt mondja, hogy nem diszkriminatív a mostani termékdíjtörvény sem, ténylegesen a külföldi sörgyártók fizetik a most befolyó 60 százalékát. Nem lehet olyan szabályozást csinálni az uniós kötelezettségszegés során, amelyik ezt ne terítené szét. Innentől kezdve egy olyan ágazat, amelyik eddig egymilliárdot fizetett, fizetni fog 2-2,5 milliárdot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a képviselőket, hogy van-e további kérdés.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. A kérdésfeltevés előtt engedjenek meg egy véleményt. Nem tudom, hogy a minisztérium képviselői valaha próbáltak-e egy kereskedő szempontjából ennek az adminisztratív tehernek megfelelni avagy sem. Én kereskedők között dolgozom, élek és nincs az a kereskedő ma Magyarországon, aki ennek a jelenleg hatályosnak és a most tervezett módosításnak meg tud felelni. Itt a kiosztott anyagban benne van, hogy egy nagy szerencséje volt a magyar vállalkozóknak ez idáig, hogy senki nem akarta őket komolyan ellenőrizni. Most kiderült, hogy azért van probléma, mert átvette a VPOP-tól valaki és elkezdte ellenőrizni. Itt olyan hatalmas felháborodás lesz az országban a kiszabandó bírságok miatt, hogy ha a jelenleg hatályos és a tervezett módosítás alapján megpróbálják a hazai vállalkozásoktól ezeket a bürokrácia szintjén kezelhetetlen követelményeket behajtani, hogy utána majd annak a tűzoltása épp elég gondja lesz a hivataloknak. Én azt gondolom, és ezt szeretném leszögezni, itt ebben a teremben senki nem mondja azt, hogy Magyarországon nem szükséges egy fenntartható fejlődési modellt és ezen belül a környezetvédelmet segíteni. Senki nem azt mondja, hogy nem kell megoldani a hulladékproblémát, de a rendszer, ami van és amit tervezünk, erre úgy rátesz egy lapáttal, hogy olyan terheket rak mind a termelőkre, mind a kereskedőkre, ami nem teljesíthető.
Az elmúlt öt percben százalékok vitáját hallottam, hogy most 85 vagy 95 legyen. Nem erről van szó. Maga a rendszer, ami jelenleg is hatályos, alkalmatlan a való életre.
Ha jól tudom, volt a szakmai szervezetekkel egyeztetés. Ők elmondták, ahogy elnök úr is, hogy a jelenlegi és a tervezett szabályozásban is mik azok az elemek, amelyek nem alkalmazhatók a gyakorlatban. Ezeknek a beépítése az anyagba miért nem történt meg? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én úgy gondolom, hogy ez vélemény is volt. Bencsik képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! 1995-ben, amikor elfogadásra került az eredeti törvény, egy kiindulási pontot figyelembe véve azóta meglehetősen nagy változások történtek az ország gazdasági és társadalmi helyeztében. Megváltoztak a fogyasztási, vásárlási szokások is. Szerencsés dolog lenne egy új, egységes, a már meglévő tapasztalatok figyelembevételével történő jogszabály kimunkálása és elfogadása. Erre meg is lett volna a lehetőség, hiszen a kötelezettségszegési eljárás nem tegnapelőtt indult el, nem is a nyáron, éppen ezért lett volna lehetőség arra, hogy a szakmai szervezetekkel együtt egy valóban jó, mindenki által támogatható törvénytervezet kerüljön benyújtásra. Az Országos Környezetvédelmi Tanács is megemlítette már néhányszor, hogy az 1995-ös törvény preambuluma sem érvényesül ma már. Mindannyian emlékszünk rá, hogy akkor úgy került elfogadásra a törvény, hogy a termékdíjbevétel meghatározott célokra kerül felhasználásra. 2003-ban történt egy jelentős változás, immáron a termékdíjbevétel egyszerűen belecsorog a költségvetésbe, és onnan kezdve nagyon nehéz ellenőrizni, hogy valóban a törvény preambulumában szereplő környezetvédelmi célokra, környezetkárosító tevékenységek visszaszorítására kerül-e ráfordításra. Miután nincs meg a közvetlen kapcsolat a termékdíj mint befizetés és a későbbi hasonló célú felhasználás között, puszta adónemmé vált.
A mostani módosítás koncepciója is nagyon nehezen kitapintható, hiszen három olyan tételt szeretne egyszerre megvalósítva látni, amelyek egymást jószerével kizárják, legalábbis a másik mozgásterét nagyon szűkre szabják. Az egyik oldalon ott van a növekvő szelektív hulladékgyűjtés, amelyre az elmúlt években komoly milliárdokat fordított a költségvetés az önkormányzatokkal és a köztisztasági társaságokkal közösen, tehát ennek az arányát kívánja ez a törvénymódosítás növelni. Ezen túlmenően a begyűjtés és az újratöltés arányának a növelését is kitűzi célul és harmadsorban pedig a betétdíjakból befolyó bevétel növelését is célul tűzi ki. Ez a három, még ha ki is egészíti egymást, a jelenlegi helyzetben inkább egymás rovására tud megvalósulni, és ez nem koncepció, ez inkább koncepciótlanság. Legalábbis ezt mutatja maga a szöveg. Az is elhangzott, hogy egyszerűbb és átláthatóbb viszonyokat fog teremteni ez a törvénytervezet, ugyanakkor az is látszik, hogy betarthatatlan, ellenőrizhetetlen, bürokratikusabb feltételrendszert biztosít, azt mondják, hogy csökkentik a bürokráciát, közben két új kategóriával gazdagodik a normaszöveg melléklete. Hogy ha áttekintjük a mellékletben szereplő díjtételek mértékét, egy 10 százalékos növekményt tapasztalunk. Miután ez a költségvetésbe kerül be, címkézés nélkül, azt lehet mondani, hogy környezetvédelmi köntösbe bújtatott adóemelésről van szó, semmi másról. Amellett sem mehetünk el, hogy nagyon sok termékdíjas termék az élelmiszerellátás területén jelentkezik. Amennyiben ez a tíz százalékos termékdíjnövelés megtörténik, amit a mellékletek tartalmaznak, az az élelmiszerárak növekedésére is hatással lesz majd.
Hogy világosan lássuk: itt egyszerre kellene érvényesíteni környezetvédelmi és gazdasági szempontokat, beleértve a fogyasztói szempontokat is. Fontos, hogy van egy termékdíjtörvény, ennek a betarthatóságát, ellenőrizhetőségét biztosítani kell, hogy ez alkalmazható is legyen és világossá kellene tenni, hogy az ebből befolyt forrás a költségvetésen belül valóban ezen célok megvalósítására kerül felhasználásra és nem fog elveszni a költségvetési tételek fő összegében, egészében.
Ezen túlmenően lenne egy költői kérdés is: foglalkozik a törvényjavaslat az önkéntes betétdíj kérdéskörével. Bizonyos forgalmazók önmagukra nézve kötelezően bevezethetik ezt a betétdíjas kötelezettséget, tevékenységet. Ez hogy fog működni? Én, mint vásárló el fogok menni egy olyan kereskedőhöz, forgalmazóhoz, aki magára nézve nem vezette be ezt az önkéntes betétdíj kötelezettséget, ott megvásárolom a terméket, aztán meg nézem azt, hogy ki az, aki magára nézve bevezette és elmegyek oda, és majd ott fogom visszaváltani azt a terméket? Vagy valóban blokkal vagy számlával kell majd mennem és igazolnom azt, hogy annál a forgalmazónál vásároltam - ez hogy fog menni? Vagy bíztatjuk a forgalmazót, hogy magára nézve önkéntesen vezesse be ezt a kötelezettséget, és ezzel bíztatjuk arra, hogy versenyhátrányt szenvedjen el, vagy netalántán ellehetetlenüljön és tönkremenjen a vállalkozása? Meglehetősen sok ellentmondás van ebben a törvénytervezetben, amely összességében koncepció nélküli. Egyetlen egy dolog világos, hogy amióta - 2003 óta - a termékdíjak a költségvetésben oldódnak fel, ez egy burkolt környezetvédelmi köntösbe bújtatott adónem és most egy adóemelésre törekszenek.
Ebben a formában nem támogatható, elfogadhatatlan ez a törvénytervezet. A szakmai szervezetek bevonásával egy átfogó törvénytervezetnek a benyújtására van szükség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Kíván-e még valaki szólni? Józsa alelnök úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr, sikerült a látókörébe kerülnöm. Azt hiszem, hogy van egy lépéskényszer a magyar törvényalkotás előtt, viszont ez a lépéskényszer nem szabad, hogy olyan lépésre késztessen bennünket, ami utána botladozásokat fog eredményezni a működés során.
Mélyen átérezve azt a kockázatot, amit a kötelességszegési eljárás, tárgyalások vége hordoz, hogy a magyar félnek van egy olyan kötelezettsége, hogy elkezdjen egy ilyen törvényalkotást. Azzal a feltétellel kérem képviselőtársaimat, hogy bocsássuk ezt általános vitára, hogy tegyünk eleget annak a kötelezettségünknek, hogy ne kerüljön peres eljárásba a magyar állam az Európai Bírósággal. Viszont felajánlom, hogy a Vállalkozásfejlesztési bizottságban egy asztalhoz próbálom ültetni a feleket és olyan irányba vinni a módosító indítványok révén ezt az előterjesztést, ami arra is reményt ad, hogy nem csak a környezetvédelmi célok, nem csak a mérsékelt költségvetési bevételi célok, hanem az egésznek a működőképessége is valahogy reális közegbe kerül.
Javaslom az általános vitára bocsátását, de hogy sok módosítást kell ezen még eszközölni, abban biztos vagyok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel sok szakmai vélemény jött be hozzám, javaslom, hogy három percben Vámos úrnak adjuk meg a lehetőséget, hogy véleményezze a törvényt és utána az lenne a kérésem, hogy szavazzunk.
Vámos úr!
Vámos György (OKSZ) véleményezése
VÁMOS GYÖRGY főtitkár (Országos Kereskedelmi Szövetség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én a három percet nem is fogom igénybe venni, ugyanis itt a képviselői hozzászólásokban, a kritikákban nagyon sok olyan elem elhangzott, amit nem akarok megismételni és természetesen a bizottság nem az a szinttér, ahol nekem a minisztériummal kellene vitatkozni, hiszen a szakmai szervezetek elég sokat vitatkoztak eddig is.
Nagyon röviden, egyrészt én nem csak a kereskedőket képviselem, a KISOSZ-t, ÁFEOSZ-t, hanem az Országos Kereskedelmi Szövetség tagja a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének, tehát a feldolgozók, gyártók véleményét is. A véleményünk az, hogy a jelenlegi szabályozás az adminisztrációs terhek végrehajthatatlansága miatt teljesíthetetlen; én egyetlenegy olyan vállalkozást sem ismerek, aki maradéktalanul eleget tud tenni az adminisztrációs kötelezettségeknek, amelyek egyébként súlyos milliárdokra rúgnak, és ha valaki megnézi az internetet, ma már lehet látni, hogy egész iparág alakult ki arra, hogy ezeket a bevallásokat és nyilvántartásokat kezelje - és ráadásul ez nem kevés pénzébe kerül a vállalkozásoknak. Egy kisvállalkozás, hogy ha a VPOP ma ellenőrizne komolyan, akkor valószínű, hogy emiatt az egy tétel miatt tönkremenne.
Hogy mennyire ellentmondásos ez a rendszer, egy példával röviden hadd mutassam be. Ha ez a palack nem visszaváltható, nem újratölthető, akkor a termékpálya teljes szakaszában a gazdálkodóknak háromszor kell termékdíjat elszámolniuk és fizetniük - a jelenlegi rend szerint is és az új rend szerint is háromszor. Ilyen rendszert kitalálni, mi értelme van, azt nem tudjuk, ugyanis a vállalkozások a környezetvédelmi célkitűzéseket nem vitatják; azt viszont elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a gyakorlatban ez ne lehessen teljesíteni. És röviden hadd idézzek a minisztérium előterjesztéséből, hogy például az újratöltés fellegvárának számító söriparban is megfordult az arány, ma már több az egyutas palack, mint a többutas. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javaslom, hogy ezt a vitát most hagyjuk abba, nem sok értelme lenne ezt folytatni. Én most könnyen meg tudnám mondani, hogy a bizottság hogy szavaz, ismerve benneteket régóta, tehát nem lenne nehéz nekem most kitalálni anélkül, hogy feltennétek a kezeteket, hogy melyik irányba szavaznak képviselőtársaim. Egy dolog van, hogy ez - mint ahogy Józsa képviselő úr is elmondta - a parlament elé kell, hogy kerüljön azért, hogy ne részesüljön elmarasztalásban az EU részéről - bár ez a kérdés engem állandóan zavar, de ennek vannak egyéb vetületei is.
A Gazdasági Egyeztető Tanácson született egy olyan - éppen az érintettek részéről történő kifogásolások miatt - álláspont, hogy ez valamikor az első negyedévben egy komplex törvényként kerüljön oda, kerüljön véleményezésre, mert ez látható, hogy annak a hármas követelménynek, amire a kérdéseimet is feltettem, tehát a megfelelőség, a versenyképesség és az egyebeknek, ez így a mi megítélésünk szerint nem felel meg.
Tisztelettel azt kérném a bizottságtól (Dr. Latorcai János: Az albizottság tárgyalja meg.) értsen azzal egyet, hogy általános vitára csak és kizárólag azért adunk egy olyan szavazatot, ami egy szavazat eltéréssel van, hogy érzékeltessük azt, hogy ennek a megítélése rendkívül kritikus a számunkról. Döntsön úgy a bizottság, hogy adja ki a Vállalkozási albizottságnak azt a kérdést, hogy az összes módosító, amely beadásra kerül részünkről, ott összefésüljük és egységesen a Gazdasági bizottság módosító javaslataként fog a későbbiekben menni egyetértésben mind a két oldallal. Mielőtt ebben meg tudnánk egyeztetni, Latorcai alelnök úr kért szót.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel azt javasolnám az ellenzéki képviselők nevében, hogy fordítsuk meg, most állítsuk meg ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát, ne ítéljük meg, menjen ki az albizottsághoz - az albizottság végezze el ezt a szakmával is szükséges és nélkülözhetetlen egyeztetést. Azt hiszem, hogy az albizottságban van annyi szakmai tudás és annyi mérlegelő képesség, hogy ezt meg fogja tudni csinálni és akkor az albizottság azt is meg tudja már mondani, hogy milyen módosítások szolgálják a magyar gazdaság érdekét, és ahhoz tudunk felkészülni, ha kell bizottsági javaslattal is. Mert azt hiszem, hogy annak semmi értelme nincs, hogy ebben az állapotban a parlamentben megint a süketek párbeszéde legyen és az egyik oldalról szakmai érvekkel, a másik oldalról pedig folyamatosan csak annak a hangoztatásával, hogy különben az EU meg fog róni bennünket, mert igazából mást nem fogunk tudni, mert ismerem a véleményeket és tudom, hogy mindkét oldal a szakmai ismérvek szempontjából azonosnak ítéli meg ezt a javaslatot. Azt hiszem, hogy ez lenne a legtisztességesebb és a legbölcsebb, de különben a bizottságra bízzuk.
ELNÖK: Nekem rendkívül tetszik az alelnök úr véleménye, csak az idő minket beszorít ebben a kérdésben, ezért kérek ebben lojalitást; tehát én azt a lojalitást tettem fel, arra való javaslatot, hogy az albizottság hozza a bizottság kapcsolódó módosítóit úgy, hogy az ott létrejött szintézis alapján kerüljön ide a bizottság elé. Szerintem ne állítsuk meg, mert akkor egy héttel elcsúszik, utána még akármi előfordulhat - de ez az én javaslatom. Szatmáry Kristóf képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. Egyetlenegy észrevételt tennék hozzá alelnök úr felvetéséhez. Azt gondolom, hogy ha kapna az albizottság egy-két hét előnyt ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára bocsássa, az azért is jó lenne, mert a mostani törvényjavaslat nem nyit meg minden olyan paragrafust, ami szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben azokat a problémákat kezeljük, amikre itt a szakmai szervezetek utaltak. Tehát, ha a jelen formájában általános vitára alkalmasnak találjuk, akkor törvényalkotási technikából következőleg lesznek problémáink, mert nincsenek megnyitva olyan paragrafusok, amelyek a probléma kezeléséhez kellenek. Nekem egyébként egy más albizottság tekintetében nagyon jó tapasztalatom van arra, hogy szerintem az albizottság ezt a munkát két-három hét alatt el tudja végezni, nem okoz ez olyan késedelmet a törvényjavaslatban, hogy ne lehetne ezt az idén akár egy hónapon belül újra benyújtani általános vitára.
ELNÖK: Annak tudatában mondtam, amit mondtam, hogy a Környezetvédelmi bizottság eret vágott magán és 8:9 vagy 9:8 arányban egy szavazattal átment éppen ezen célból, tehát ezt nem tudjuk megakadályozni - tehát tisztelettel arra kérlek benneteket, hogy ezt azért lojálisan kezeljétek. Ez nem akadálya annak, hiszen a beadott és minden képviselőtársamhoz eljuttatott észrevételek alapján nincs olyan pont, amit nem lehet megnyitni ebben a törvényben, tehát nem hiszem, hogy ez gondot okoz, és amit meg kell nyitni, arra meg bőven van módosító javaslat, úgyhogy a lényegi kérdéseknek ez nem áll ellent. Tehát, ha ezt két hónappal ezelőtt kezdjük, akkor semmi problémát nem okoz elcsúsztatni a parlamenti vitáját, de nagy tisztelettel: az adótörvények, a költségvetés megy át - tudom, hogy ettől nem vagyok ti idegesek, de ez számunkra, akármilyen hihetetlen, fontosnak tűnik -, ezért tisztelettel kérem, hogy a szavazást, ha lebonyolítanánk, 14:13 - erre mit mond képviselőtársam?
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Erre azt mondanám, tisztelt elnök úr, hogy ha egyszer ez a törvénytervezet igazából alkalmatlan - és ez itt most kimondásra került az elnök úr részéről -, hogy költségvetési szempontból fontos az, hogy állva maradjon és továbbmenjen, mivel főbizottságként a Környezetvédelmi bizottság elengedte. Nem látom akadályát annak, hogy jelzésértékűen jelezze a Gazdasági bizottság, hogy mostanában olyan törvények jönnek - elnök úr múlt heti szavával élve -, amelyek nem szépségdíjas törvénytervezetek, a bizottságoknak kell hellyel-közzel foltozgatni és rendbe rakni annak érdekében, hogy értékelhető módon kerülhessen a parlament elé.
Abban maximálisan egyetértünk, hogy az albizottság keretében ez történjék meg, és adni fogjuk magunkat hozzá a frakciószövetség részéről; ugyanakkor azt gondolom, hogy érzékelhetővé kell tenni a kormányzati tisztviselők irányában azt, hogy ilyen minőségben nem lehet hozni törvénytervezeteket, és nem lehet tisztességes képviselői munkát végezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor a kérdés innen kezdve egyszerű, mindenki úgy szavaz, ahogy gondolja, és szavazással eldöntjük ezt a kérdést.
Aki egyetért azzal, hogy az előterjesztés általános vitára alkalmas, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 9 igen. Aki egyetért azzal, hogy általános vitára nem alkalmas, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 12 nem. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Egy tartózkodással általános vitára a bizottság nem tartotta alkalmasnak. (Közbeszólások.) Nyugalom, őrizze meg mindenki a nyugalmát.
Az előterjesztés tárgyalásra kerül a parlamentben, hiszen a főbizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Az, amiben megállapodtunk, hogy az albizottság elé menjen ki, ez semmilyen korlátba nem ütközik, így nyugodtan el kell végezni azt a munkát, hogy ezek a módosítók beadásra kerüljenek. Elsősorban, ismételten hangsúlyozom, a versenyképességnek a lényegét érintő módosítók legyenek itt a Gazdasági bizottság részéről megfogalmazva és korrigálva a törvényen keresztül, ezt pedig igyekezni fogunk keresztülvinni, ebben jelentős feladata van ennek az albizottságnak - ebben kérek egyetértést.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek a munkát.
Nem kíván a bizottság előadót állítani - se kisebbségig, se többségit. Jó? Köszönöm szépen.
Következik a bevásárló-reklám táskáról szóló napirend. Előterjesztő: Dr. Oláh Lajos úr. Jelen van? (Nincs jelzés.)
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Megkért, hogy képviseljem.
ELNÖK: Dr. Oláh Lajos képviselő urat képviseli Józsa képviselő úr.
Markó Csaba főosztályvezető-helyettes úr jelen van a Környezetvédelmi Minisztériumból? (Nincs jelzés.) Borsányi-Bognár Levente úr szíveskedjen helyettesíteni. Megvan önnél az előterjesztés vagy ismeri?
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen elnök úr, ismerem.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel az előterjesztő nevében Józsa úr van megbízva, kérem Józsa úr szóbeli kiegészítését.
Dr. Józsa István szóbeli kiegészítése
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék csak szólni. Jóval korábban indult ez az egyéni képviselői törvényjavaslat, mint a termékdíjról szóló törvény előterjesztése és ötpárti egyetértés alapján indult el a Környezetvédelmi bizottság támogatásával. Igazából csak nagyon halványan kapcsolódik a termékdíjhoz a büntetési kategóriában, és gyakorlatilag egy olyan előremutató folyamatot segít, amelyik az ország műanyaggal való szemetesedését előbb-utóbb meggátolja - tehát kérem a Gazdasági bizottságot, hogy támogassa ennek az elfogadását. A szakmai szervezetek részéről különösebb tiltakozás nem érkezett.
ELNÖK: Megkérdezem a kormány képviselőjét.
Borsányi-Bognár Levente (KVM) állásfoglalása
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm elnök úr, a szót. A kormányzat szempontjából a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatja a javaslatot, mivel környezetvédelmi szempontból mindenféleképpen előremutatónak tartja azzal, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Európai Uniós jogvita elkerülésére vonatkozó észrevételei alapján módosításokkal tartjuk támogathatónak, hiszen vannak olyan részek, ami felveti az Európai Unióval kötött szerződéssel kapcsolatos egyes pontjaival való összeegyeztethetetlenséget.
ELNÖK: Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyetlenegy megjegyzést, ha szabad - elnök úr - hozzátenni, hogy tartalmilag támogatjuk. Azt javaslom megvizsgálni, hogy nem lehet-e az előbbi tervezethez ezt valahogy applikálni és beleszerkeszteni, nem tudom így megítélni, nem vagyok ennek értője. Arra viszont az előterjesztőt kérem, hogy - éppen azért, mert ez egy fontos dolog, tényleg koszosodik tőle az ország - az indokolásra fordítson nagyobb figyelmet. Kifejezetten népmesei elemek vannak benne, jópofa, de ez a téma többet érdemel, mint egy ilyen indokolást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormánytól kérdezem meg, hogy lehetőséget lát-e arra, hogy ez a javaslat bekerüljön az előzőekben tárgyalt termékdíjról szóló törvénybe.
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A törvényi szabályozás más koncepciót tartalmaz, tehát logikájában nem ugyanezen a mezsgyén halad.
ELNÖK: Köszönöm. Más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs.
Általános vitára való alkalmasságról kell dönteni.
Aki egyetért, hogy általános vitára alkalmas, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Nem állítunk előadót.
A 2007. évi költségvetésről szóló törvény T/6133-as számú módosító javaslatai. Amiről beszélünk a 2008. szeptember 30-ai állapot.
1-es Balla Mihály módosító javaslatát a kormány?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
2-es: Tatai módosító javaslatát a kormány?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
3-ast?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
4-est?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
5-öst?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
6-ost?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
7-est?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
8-ast?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
9-est?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
10-est?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja a bizottság.
Több módosító javaslatról nincs ismeretünk, vagy van?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Tudok olyanról, ami be lett adva, csak még számozottan nem láttam.
ELNÖK: Köszönjük szépen, akkor majd a Költségvetési bizottság tárgyalja. Köszönöm szépen az előterjesztőnek.
Következő napirendi pontunk: tájékoztató a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium intézkedési csomagjáról a mikro-, kis- és közepes vállalkozások támogatására, a nemzetközi pénzügyi folyamatok lehetséges negatív hatásainak mérséklése érdekében. Úgy gondolom, hogy egy rendkívül aktuális napirendi pont. Előadó: Burány Sándor, a minisztérium államtitkára.
Államtitkár úr, öné a szó!
Burány Sándor államtitkár szóbeli kiegészítője
BURÁNY SÁNDOR államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ennek a bizottságnak nyilván evidens, hogy az Amerikából induló pénzügyi válság olyan folyamatokat indít el, aminek a pontos kimenetelét egyelőre még szakemberek se tudják pontosan felmérni; abban viszont mindenki egyetért, hogy így vagy úgy gazdaságtörténeti jelentőségű változásokat fog elindítani a világgazdaságban. Egészen más hatásokkal kell azonban szembenézni azokban az országokban, ahol a hitelintézetek közvetlenül fenyegetve vannak a pénzügyi válság következményeként - ezekben az országokban olyan természetű döntéseket hoztak a kormányok, amelyek részint effektív pénzzel segítenek a bajbajutott pénzintézetek segítségére, részint olyan garanciákat vállalnak a betétek után, amely szintén a pénzügyi rendszer stabilitását szolgálja.
Ha azt a hatást vizsgáljuk, amit Magyarországon ez a válság jelenthet, akkor az első, amit le kell szögeznünk, hogy a magyar bankrendszert olyan közvetlen veszély, mint amit például az Egyesült Államokban ennek a válságnak a kirobbanása eredményezett, nem jelent, Európában több országban nem ez a helyzet. Magyarországon elsősorban azzal a veszéllyel kell szembenéznünk, amit a hektikusabbá váló pénzügyi folyamatok jelentenek, azzal a veszéllyel kell szembenéznünk, amelyet a piacok mérséklődése, így az exportlehetőségek mérséklődése jelent, általában azokkal a veszélyekkel kell szembenéznünk, amelyek a reálfolyamatokat érintik.
Ezért a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter egy olyan csomagot állított össze, amely a reálgazdaság szféráján belül elsősorban a kis- és közepes vállalkozásoknak jelent segítséget, ezen vállalkozások elé emel egyfajta védőpajzsot. Ez a logika következik korábbi gyakorlatunkból is, hiszen az első nemzeti fejlesztési terven belül a gazdaságfejlesztési pályázatokban nagyon komoly szerepet szántunk a kis- és közepes vállalkozásoknak, az eredmények ezeket a törekvéseket korábban is igazolták. A kiírt pályázatok esetében elmondhatom, hiszen most az eredmények túlnyomó részén túl vagyunk már, hogy a nyertesek több mint kétharmada a gazdaságfejlesztési pályázatok esetében a kis- és középvállalkozói körből került ki.
Ebben az új helyzetben ez a korábbi rendszer nem elegendő annak biztosítására, hogy a kis- és közepes vállalkozások egy ilyen lanyhuló világpiaci helyzeten belül is talpon tudjanak maradni, ezért kezdeményezte a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter azt a rövid távon mintegy 250 milliárdos, kihatásaiban középtávon mintegy 800 milliárd forintos csomagot, amely a kis- és közepes vállalkozásoknak egyfajta védőpajzsot jelenthet.
Ennek a csomagnak a főbb elemei a következők. Először is a futó technológiafejlesztési pályázatoknál enyhítettünk a feltételeken. Két feltételről van szó, ez önök előtt nyilván ismert. Korábban abból indultunk ki - és ezt az elképzelésünket nem is adtuk fel -, hogy azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak kívánunk pályázati úton vissza nem térítendő támogatást adni, amely vállalkozások jobbak a hazai átlagnál, ezért elvárásokat fogalmazhatunk meg velük szemben. Két ilyen elvárás volt. Az egyik rögtön egy úgynevezett belépési kritérium, ami azt jelenti, hogy nem is pályázhatott olyan cég, amelynek az árbevétele a pályázat benyújtását megelőző esztendőben csökkent nagyobb mértékben, mint 5 százalék - ez volt az úgynevezett belépési kritérium. Nos, ezt a belépési korlátot enyhítettük, úgy ítéltük meg, hogy ebben a világgazdasági helyzetben ez az 5 százalékos csökkenés, mint egy határ, nem tartható fenn, ezért attól függően, hogy a vállalkozás a pályázatot a legfejlettebb központi régióban vagy a leghátrányosabb helyzetű kistérségben adta be, ez a határ 10, illetve 25 százalékra módosult. Magyarán ez azt jelenti, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségben benyújtott pályázatok esetében akkor is részt vehet a pályázaton a kis- és közepes vállalkozás, hogyha egyébként a pályázat benyújtását megelőző évben majdnem 25 százalékkal csökken az árbevétele.
A másik feltétel az úgynevezett növekedési elvárás, hiszen az egész Új Magyarország fejlesztési terv két vezérgondolata a foglalkoztatottság és a növekedés, ezért azt vártuk a pályázaton résztvevő cégektől, hogy a pályázat elnyerését követő években árbevételük növekedjen. Nos, a kilátások mérséklődésével értelemszerűen ezeken a feltételeken enyhítettünk, mintegy 1 százalékponttal; ez azt jelenti, hogy a legfejlettebb központi régióban 5 százalékos a növekedési kritérium új felső határa. Természetesen minél inkább hátrányos helyzetű térségről van szó, ez a feltétel annál inkább enyhül - 2 százalékos növekedés az, amit a legrosszabb helyzetű kistérségekben a pályázónak vállalnia kell. Tehát mindenhol egy 1 százalékpontos csökkentést hajtunk végre. Nagyon fontos ennél a feltételnél, hogy ezt visszamenőleg is érvényesítjük, tehát azok a már nyertes pályázók, akik még a korábbi feltételekkel nyerték el a támogatást, már az új feltételeknek megfelelő kritériumot kell teljesíteni, ezért az a veszély, hogy ha kilógnak a korábbi feltételekből, vissza kell fizetni a támogatási összeget, ez az ő esetükben csökkent.
A második eleme a csomagnak a mikrohitel feltételek enyhítése. Két fontos területen enyhítettünk. Egyrészt felemeltük a nyújtható mikrohitel felső határát: 6 millió forintról 10 millió forintra. A másik, hogy a futamidőt pedig duplájára növeltük, az eddigi 5 év helyett 10 év a felső határa a futamidőnek, ez azt jelenti, hogy a havi törlesztőrészletek drasztikusan csökkentek a kisvállalkozásoknak.
A következő eleme a csomagnak a kezességvállalás - ez csakis és közepes vállalkozások esetében lehetséges. Itt maximum 100 millió forint az elnyerhető hitel és a kormány 80 százalékos határig vállal kezességet ezekre a hitelekre, magyarán: a bankok mérsékelt hitelnyújtási kedvét ezzel a kezességvállalással kívánjuk növelni a kis- és közepes vállalkozások felé.
Egy új refinanszírozási hitelcsomagot állíttattunk össze a Magyar Fejlesztési Bankkal, ez a csomag következő eleme. Ennek az úgynevezett refinanszírozási hitelnek az a lényege, hogy mintegy 50 milliárd forint mértékben növeli az ilyen hiteleket nyújtó kereskedelmi bankok likviditását. Természetesen feltétel, hogy ez a keretbővülés csak és kizárólag kis- és közepes vállalkozások hitelezésére fordítható - ezeknek a hiteleknek 10 millió az alsó és 100 millió forint a felső határa.
És végül, de nem utolsósorban, jövőre beindul a kockázati tőkeprogram mintegy 45 milliárd forint értékben. Magyarországon az elmúlt években fájdalmasan alacsony volt a bankok kockázatvállalási készsége, más kérdés, hogy a pénzügyi stabilitásnak most ez egy fontos feltétele; de a kis- és közepes vállalkozások felől nézve a bankok hitelnyújtási gyakorlatát, akkor azt kell mondanunk, hogy bizony ezen a téren a bankok egyáltalán nem voltak rugalmasak, a kockázati tőkekonstrukció úgyszólván hiányzott teljes mértékben a hazai hitelezési gyakorlatból. Nos, úgy gondoljuk, hogy ezt a gyakorlatot érdemes megváltoztatni és miután ezt a bankok saját hatáskörben nem teszik meg, a mostani pénzügyi helyzet valószínűleg még inkább elveszi ettől a kedvüket, ezért tartjuk fontosnak, hogy mintegy 45 milliárd forint erejéig egy kockázati tőkeprogramot indítunk - ez már a következő évben, 2009-ben elindul.
Igyekeztem időtakarékosan bánni a bizottság idejével, ennyit szántam bevezetésként és természetesen állok elébe a kérdéseknek. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót. Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e kérdés. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kérdésként. Elsősorban a kockázati tőkét ki fogja kezelni, bocsánat: a kockázati tőkét és a mikrohitelt, tehát banki kezelés, vagy pedig az alap kezeli - ez a kérdés.
Ami pedig a hozzászólásom. Természetesen minden olyan kormányzati intézkedést, ami a magyar gazdaság és a magyar társadalom - hiszen a foglalkoztatási arányok magában ebben az anyagban is benne vannak - számára rendkívül fontos kkv-szektor mindenfajta kapcsolatát javítja, azt természetesen üdvözöljük. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Ahogy hallgattam államtitkár urat, felrémlett előttem Pulai Miklósnak és ifj. Marosán Györgynek - hogy magamra ne hivatkozzak - a 20 évvel ezelőtti dolgozatai, ahol tulajdonképpen ugyanezeket írták le és 20 éve ugyanezeket a megoldásokat igyekezett mindig az aktuális kormányzat jól, rosszul, hol több, hol kisebb mértékben előadni, tehát nincs új a nap alatt, és nagyon gyorsan hozzáteszem, hogy a veszélyekben sincs új. Az egyik oldalon nagyon jó, hogy - már a számok megváltozott értéke miatt is - kereteket emelünk, ugyanakkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a ma bizony nagyon keserves helyzetben lévő kisvállalkozások, ha erőn felül vesznek fel hiteleket, akkor a kelleténél nagyobb köveket kötnek a saját nyakukba, és akkor jót akarunk, de a végén nem biztos mindig, hogy jót csinálunk.
A másik. Itt szeretném mondani - az anyagban is van, és államtitkár úr is említette -, hogy ez a megemelt mikrohitel keret beruházási és nem likvid; ma a kisvállalkozások jelentős része, éppen a gazdasági helyzet jelenlegi és az írásban is szereplő várható további romlása miatt, egyszerűen megrendelő és vevőhiányban szenved, tehát a likviditását kell fenntartani, megőriznie, remélve rövidebb-hosszabb idő után, jobb időket. Tehát a beruházási keret van egy kisebb résznek, akinek használ, de a nagyobb résznek az életben maradás, a likviditása a helyzet.
Végezetül, de nem utolsósorban azt azért szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az itt alkalmazott eszközök eddig is ismertek voltak, volt hitelgarancia: kisebb-nagyobb mértékben hol működött, hol kevésbé; és ezért szeretném végezetül arra nagyon fontos felhívni a figyelmet és a kérdésem is erre irányult, hogy a több százezer magyarországi mikro- és kisvállalkozás a banki kritériumok szerint hitelképtelen. Tehát abban a pillanatban, amikor banki eszközökkel, banki értékrendben akarjuk megítélni, akkor a dolog nem fog menni. Nem vitatom a kormány szándékát, hiába lesznek felszabadítva források, egyszerűen azoknak a banki kritériumrendszereknek ezek a kisvállalkozás-százezrek nem felelnek meg.
Ezért nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet és javasolni, hogy amit lehet, azt az alapítványi - egyébként meglévő, és 20 éve Magyarországon működő vállalkozásfejlesztési alapítványi - rendszereken juttassuk a kisvállalkozásoknak, amelyek nyilvánvaló, hogy egy magasabb bebukási aránnyal számolnak. De nagyon gyorsan hozzáteszem - akik itt ülnek zömmel, ezt a témát kiválóan ismerik -, ez nincs másképp az Egyesült Államokban vagy Angliában sem, tehát ezek nem magyar specialitások, ez mindenütt, ahol ilyen tevékenység van és a világ civilizáltabb részein, mindenütt folyik ilyen tevékenység, ez így történik. Ezekkel a megjegyzésekkel szeretném megköszönni a tájékoztatót.
ELNÖK: Szanyi képviselő úr, utána Szatmáry Kristóf képviselő úr.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kommentárt szeretnék tenni, jól lehet, az egyik kommentáromban egy kérdést is kívánok feltenni államtitkár úrnak.
Mindenekelőtt arról szeretnék szólni, hogy ha csak a ma reggeli híreket nézzük, akkor látjuk azt, hogy micsoda elképesztő - azt hiszem, hogy a világgazdaság történelme során soha nem látott - erőfeszítéseket tesznek a különböző kormányok, nemzeti bankok a pénzpiaci válság valamiféle kezelésére. Ha egy picit jobban belenézünk az elemzésekbe, akkor azt látjuk, hogy jóllehet senki nem tudja, hogy most rövid távon, egy-két nap, vagy hét alatt hogyan fognak alakulni a dolgok, de azért egy erős várakozás és egy erős bizalom van a tekintetben, hogy ezek a gigantikus pénzpiaci mentőakciók hamarosan sikerre fognak vezetni.
Tehát azt gondolom, hogy a körül egy meglehetősen erős szakmai konszenzus tapasztalható, hogy ez a pénzpiaci válság így vagy úgy, de még akár ki merem jelenteni, hogy talán az év végéig valahogyan lecseng. Végül is itt nem tűntek el olyan értelemben vett vagyonok, amelyek ne lehetnének visszakereshetők, itt mindenki kivonta a különböző területekről a befektetéseit és hibernált pénzek tömkelegéről beszélhetünk - ezek így vagy úgy előbb vagy utóbb vissza fognak térni a pénzpiacokra.
Igen, ez a mostani helyzet. Azt hiszem, hogy nagyon üdvözölnünk kell részint az Egyesült Államok kormánya kongresszusának a döntését, Angliában ezúttal a Bank of England volt, aki mozdult és az Európai Unió pénzügyminiszterei tegnap ezt az 50 ezer eurós minimumajánlást tették a betétekre, tehát hogy 50 ezer euróig minden kormány vállaljon állami garanciát a betétekre - a betétekről beszéltem, tehát nem a befektetésekre. Én ezt nagyon jónak tartom, és azt is hasznosnak tartom, hogy ha nem csak a Pénzügyminisztérium, hanem sokan mások is nyugtató szavakat tudnának mondani e tekintetben a lakosságnak, mert azt vélem, hogy Magyarországon bizony a pénzügyi kultúra relatív alacsony, ezért eléggé kiszámíthatatlan, hogy a különböző külföldi vagy belföldi hírekre hogyan reagálnak a lakosok. Tehát azért azt illik kimondani, és ezt szeretném is kimondani ebben a bizottságban, hogy már csak európai összefonódottságunk okán, nincsenek veszélyben a betétek - a magyar lakosság 99 százalékban betétben tartja egyébként a pénzét, durván egy százalékra tehető az, ami ilyen-olyan befektetés. Ezt ki kell mondani, hogy nincs senkinek a betétje veszélyben. Hozzáteszem, azért sincs, mert jó néhány kormány, köztük a számomra talán legfontosabb német kormány, az viszont korlátlan garanciát vállalt a bankbetétekre, tehát azért ez is egy számottevő tétel. Azért hoztam fel Németországot, mert a magyar gazdaság szimptomatikusan is mindig ugyanazt a pályát futja egyébként, mint a német gazdaság.
Viszont ezen a ponton azt is ki kell mondjuk, hogy lehet, hogy a pénzpiaci válság, nyilván nem sérülésmentesen, de azért nagyjából megoldódik, ami utána következik, az már egy nehezebb tétel, ez pedig a recesszió. A német gazdaság már most recesszióban van, a brit gazdaságról ugyanezt lehet mondani, a kínai gazdaságról szóló adatoknál hasonlóak a várakozások - ami Kína esetében egy példátlan mozzanat, az utóbbi évtizedekben nem volt az, hogy recesszív jelek mutatkoztak volna a kínai gazdaságban -, mindenesetre a globális kereslet visszaesés a kínai produktív kapacitásokat egész biztos, hogy le fogja nyomni.
Éppen ezért különösen időszerűnek tartom a kormánynak ezt a csomagját. Nem tudom, hogy most ez egyébként is már előkészületben volt-e, vagy pedig ez most egy ilyen begyorsított válasz, de mindenféleképpen abszolút adekvát, hiszen most Magyarországon főképpen azt a néhány ezer középméretű vállalkozást kell felszínen és piacon tartani, amelyek egyébként az exportnak is egy tekintélyes részét adják, de főképpen a foglalkoztatás ügyében nagyon jelentős szerepük van. Tehát azoknak is szeretném őszintén a gratulációmat kifejezni, akik ezt kitalálták, soha jobbkor - ráadásul nem is költségvetési forrásból, hanem európai pénzek bázisán.
Viszont itt kérdezném meg államtitkár úr, hogy a portfóliógaranciák vonatkozásában ez a bizonyos 7 millió forintra emelt, végül is megkívánt jelzálogfedezet mennyire kell, mert félek attól, hogy ez blokkolni fogja ezeknek a pénzeknek a gyors működésbe lépését. Azt gondolom, hogy itt jellemzően 15 millió forintos összegekről beszélünk, de szerintem teljesen értelmetlen ezt a 7 millió forintos jelzálogfedezetet a bankoknak előírni, úgy látom, hogy kétszer ad az, aki gyorsan ad alapon, ha nem tornáztatjuk ez ügyben a vállalkozásokat, akkor hamarabb célba érnek ezek a segítségek. Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Szatmáry Kristóf képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is egy kis bevezetővel kezdeném, és itt ellenzéki oldalon is azt kell mondanom, hogy annak mindenképpen örülök, hogy a kormány, kormányzat kifejezetten a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatban tesz intézkedéseket. Azonban itt két részre bontanám az intézkedési csomagot, csak azért is, merthogy itt ennek egy része már korábban is ismert volt, tehát a kezesség vállalása, a refinanszírozási hitel és a kockázati hiteltőke-program lényegében egy évvel ezelőtt a Jeremie program keretében már bejelentésre került ennek az elindítása. Tehát itt az olvasatomban arról van szó mindössze, hogy az akkor beígért, azóta tudott, várt ilyen jellegű intézkedések most egy csomagban egy picit talán a piac számára is inkább PR nyugtató jelleggel lettek most itt bejelentve. Ezeknek a részével nem is foglalkoznék külön, mert ezt én, mint aki tagja vagyok a nemzeti fejlesztési területfelügyelő bizottságnak, ezt a programot, a programnak ezt a három elemét már korábban átbeszéltük, nem teljesen ilyen összegekkel, de erről már tudott a szakma egy része. A másik része viszont, ami itt a futó pályázatokban történő módosítás, illetve a mikrohitel program változása kapcsán bejelentésre került, ez számomra érdekesebb abban a tekintetben, hogy itt van egy véleményem is és egy kérdésem is.
Mi elég régóta mondjuk és igazából a gazdasági környezet e tekintetben Magyarországon az elmúlt egy évben, ha lehet azt mondani, nem romlott. Tehát a gazdasági növekedés üteme és a vállalkozásoktól elvárható fejlődés üteme nem változott az elmúlt egy évben, most az, hogy mi lesz az elkövetkező egy évben, ezt most nehéz megjósolni, de igazából itt nem lehet azt mondani, hogy romlás következett be, inkább egy szintentartás volt. Mi másfél évvel ezelőtt is elmondtuk, hogy azok a pályázati kritériumok, amik vannak, azok visszatartó hatásúak - ez másfél éve, legalábbis a szakma és az ellenzék részéről el lett mondva a kormányzatnak.
Azt gondolom egyébként, hogy annak ellenére, hogy talán jelzésértékű itt ennek a három elemnek, és itt beleértem a mikrohitel programnak is a módosítását, jelzésértékű a vállalkozásoknak, hogy itt van egy elmozduló kormányzati szemlélet e tekintetben, de azt mindenképpen ki merem jelenteni, hogy egyrészt a belépési korlátnak itt az előző évekre vonatkozó százaléka, illetve az elvárt eredményben való módosítás, ez néhány ezer vállalkozást érint. Tehát, ha arról beszélünk, hogy akinek mondjuk eddig csak, mit tudom én, 7 százalékkal csökkent az előző évben a bevétele, és most felemelődik 10-re a régiótól függően, vagy 15-re, ez, illetve ezzel párhuzamosan a mikrohitel program és az elvárt bevételnek a csökkentése nem fog egy drasztikus vállalkozói boom-ot elindítani abban a tekintetben, hogy aztán mindenki rohan, és bele mer vágni egy uniós pályázatnak egyébként elég szigorú kritériumaiba.
Tehát azt merem állítani, hogy az a két pont, ami egy korábbi rendszernek az átalakítása, ez, amellett, hogy jelzésértékű és támogatandó, nem fogja azt a hatást egyébként elérni, amit szeretnénk ezzel a programmal. És itt jön az én kérdésem, hogy itt ebben a tekintetben elég sok szakmai szervezetnek ismerem én magam is az álláspontját - amit ugye másfél évvel ezelőtt mondtunk -, nekem az nem derült ki az anyagból, hogy ezeknek az új határértékeknek a megállapítása milyen szakmai egyeztetésen ment át. Tehát a minisztérium leült-e tárgyalni azokkal a szakmai érdekképviseletekkel, akiknek konkrét programjai vannak itt erre az egész uniós pályázati rendszerre, hogy akkor ez az egy százalék miért egy százalék, az öt százalék az miért tíz százalék. Mert azt gondolom - és akkor ezzel, nem túl hosszúra nyújtva, be is fejezném - még egyszer, amellett, hogy pozitív lépéseket is tartalmaz a csomag, igazából szerintem arra, amire azt gondolom, hogy mindannyiunk szerint kéne, hogy ez a csomag irányuljon, azt a célt, ha itt a csomag megáll, nem fogja elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Józsa alelnök úr, utána Latorcai alelnök úré a szó és akkor lezárnánk a vitát.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy jelzésértékű, hogy az Országgyűlés Gazdasági bizottsága épp a mai napon tárgyalja ezt a témát, amikor a Budapesti Értéktőzsdéről nem éppen kedvező híreket hallunk és azt hiszem, hogy ez mutatja, hogy a gazdasági szakterület, minisztérium előre gondolkodik.
Tehát, amit itt a tájékoztató bevezetőjében látunk, hogy a hosszú távú hatásokat tekintve Magyarországot nem oly mértékben érintik a negatív hatások, ezzel együtt a kockázati tőke biztosítása, a feltételek enyhítése, és ha szabad itt egy kicsit továbbgondolkodni, nem tudok jobb szót, az intenzitás, tehát a pályázatoknál ez a vissza nem térítendő arány. Tehát, ahogy egy dinamikus környezetet igyekszik teremteni a minisztérium a pályázók számára a változó környezeti hatások figyelembevételével, azon túl, hogy egyértelműen üdvözlendő ez a csomag, amit itt most államtitkár úr ismertetett velünk és tükrözi a tárca szándékait, úgy gondolom, hogy egy folyamat része és a vállalkozások számára a kedvező irányú dinamikát jelentő feltételek módosításáról érdemes lesz a következőkben is gondolkodni. Köszönöm.
ELNÖK: Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy egészen rövid kis kiegészítést. Az egészen biztos, a pénzügyi megmentő csomagok ide-oda való vándorlása után is, új helyzettel fogunk szemben állni egészen biztosan. Megnehezül a hitelezés gyakorlata és főleg az elbírálás időtartama fog alapvetően megnyúlni. Úgy gondolom, hogy ha ezt a csomagot kellő hatékonysággal akarja a kormány biztosítani, akkor meg kellene gondolni, hogy hogyan lehetne ebből kivonni a kereskedelmi bankokat és a fejlesztési banknak, illetve a vállalkozásfejlesztési alapítványoknak adni a lehetőséget, mert hiszen arra van egyértelmű ráhatása a kormánynak, a kereskedelmi bankok, hogy mondjam, a szándékot adott esetben értékelhetik, de a gyakorlatukat mégis önmaguk határozzák meg majd. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem a válaszadást Burány Sándor államtitkár úr részéről.
Burány Sándor államtitkár válasza
BURÁNY SÁNDOR államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm a bizottság aktivitását.
Elöljáróban több kérdésre is válaszolva egyben, szeretném azt elmondani, hogy osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy egyrészt gyorsan kellett lépni, másrészt pontosan ennek a pénzügyinek induló válságnak minden kihatása még nem kiszámítható, ezért az a szándékunk, hogy ezt a programot a következő néhány hónapban a tapasztalatok függvényében, fényében, ha kell, akkor újraértékeljük. Azok a várakozások, amelyek most vannak bennünk, ha nem bizonyulnak helytállónak, akkor értelemszerű, hogy a feltételeken, a gazdaságpolitikai eszközrendszeren változtatni kell. Itt több hozzászólásban is visszatérő tétel volt, hogy ezeken a feltételeken elképzelhető, hogy a későbbiekben tovább kell enyhíteni - ha az élet ezt igazolja, akkor ezt meg fogjuk tenni.
A konkrét kérdésekre válaszolva szeretném elmondani, hogy a kockázati tőke esetében 45 milliárdról beszélünk, a tenderen kiválasztott alapkezelőkre szeretnénk bízni ennek a programnak a lebonyolítását összhangban képviselő urak, illetve alelnök úr felvetésével.
A mikrohitel program, ami most október 1-jén indult. Itt alapvetően a kereskedelmi bankokra és az általuk kiépített, már létező hálózatokra szeretnénk építeni, ugyanakkor természetesen a kereskedelmi bankok gyakorlatát abban azért korlátozni fogjuk, hogy itt egy kamatplafont írunk elő, tehát nem lehet a szokásos gyakorlatba ezt besöpörni. Ez közpénz - most hogy ez részben hazai forrás, részben EU forrás, ebből a szempontból mindegy, ez közpénz - ez a közpénz nem a bankok nyereségét kell, hogy növelje, hanem azt az adott gazdaságpolitikai célt kell megoldania, amire ezt szántuk, ezért itt egy kamatplafont kell vállalni annak a banknak, amely a saját hálózatával a mikrohitel programban ezekbe a hitelezési programokba beszáll.
A gazdaságpolitikai eszközrendszer persze ismert volt, nincs új a nap alatt, tehát a világban valahány kormány lépett eddig, ők is ismert eszközökhöz nyúltak; a gazdaságtörténet több válságot, több nehéz helyzetet is ismer már, szinte mindent kipróbált már a gazdaságpolitika, amit ezek orvoslására ki lehetett találni. Mi nem akartuk feltalálni a spanyolviaszt, gyorsan akartunk ismert gazdaságpolitikai eszközrendszerekből egy olyan csomagot összeállítani, amely reményeink szerint, mérsékelni tudja azokat a negatív hatásokat, amelyeket a reálszférának nagy valószínűség szerint sajnos el kell szenvednie.
A konstrukciók is ismertek voltak, hiszen egy fontos kritériummal, egy feltételkorláttal szembe kellett néznünk: ezt a csomagot úgy kellett összeállítani, hogy azt a konvergenciaprogramot, ami a hazai pénzügyi stabilitás egyik legfontosabb záloga, azt nem fenyegethettük vele, azért nem tudtunk, nem akartunk pluszpénzeket találni a rendszerben. Azokat a már korábban betervezett EU-s pénzeket, illetve ennek társfinanszírozásaképpen a hazai költségvetési forrásokat vettük figyelembe, ami nem jelentett pluszmegterhelést, viszont ennek a csomagnak a feltételrendszerét úgy változtattuk meg, hogy ez egy érdemi segítség legyen elsősorban a kis- és közepes vállalkozásoknak.
Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen pályázati rendszer nem általában az egész vállalkozó szféra bajait orvosolja, a pályázati rendszeren a legjobb vállalkozások szoktak nyertesnek bizonyulni, de a kis- és közepes vállalkozások esetében még a legjobb, és így minden bizonnyal a potenciális nyertes pályázókat is úgy látjuk, hogy most veszélynek van kitéve. Az a kis- és középvállalkozói réteg, amely az elmúlt években kezdett erőre kapni, de még nem stabilizálódott a helyzete, már megjelent észrevehető mértékben az export teljesítményben, de még nem számottevő ez az exportteljesítmény - ezt a vállalkozói szférát tartjuk elsősorban védendőnek. Ha a forrásaink lehetővé tennék, hogy ezt a pénzügyi pajzsot, ezt a pajzsot valamennyi vállalkozás elé odatartsuk, akkor nyilván ezt tennénk, de attól tartok, hogy irreális célkitűzés lett volna.
Végezetül Józsa alelnök úr vetette fel - bocsánat, előtte még a pályázati kritériumok visszatartó erejére. Természetesen ezek a kritériumok mióta életbe léptek, egyfolytában folyamatos viták tárgya. A pályázatok végeredménye azt mutatja, hogy elsősorban a technológiafejlesztés területén ezek a kritériumok korábban nem voltak visszatartó erejűek, nem egy esetben növelnünk kellett a pályázatokra rendelkezésre álló összeget annak érdekében, hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni. A technológiafejlesztés terén ott, ahol ezek a kritériumok egyébként jellemzőek, ott nem tapasztaltuk a visszatartó hatást, inkább azt tapasztaltuk, hogy pénzszűkében vagyunk, tehát ha ennél több pénzt tudnánk ezekre a pályázatokra kiírni, az is elfogyott volna a korábbi feltételek mellett. Ezeket a feltételeket enyhítettük most, úgy érezzük, hogy ez változatlanul nem lesz visszatartó erejű.
Most térnék ki Józsa alelnök úrnak a támogatási intenzitással kapcsolatos felvetésére. Ezt a szakmai szervezetek is megfogalmazták, emlékeim szerint Parragh László elnök úr vetette fel talán a leghangosabban. Jelenleg a támogatási intenzitás megváltoztatásán nem gondolkozunk, hiszen ez már érint költségvetési forrásokat is; hogy ha a támogatási intenzitást kedvezőbbé tesszük, akkor ez értelemszerűen nagyobb költségvetési források hozzárendelését jelenti ugyanolyan keretösszegek mellett. Amennyiben az élet azt igazolja, hogy ezen a területen is változtatni kell annak érdekében, hogy az elért célt teljesítsük, akkor ettől sem zárkózunk el, ez azok közé a kérdések közé tartozik, amelyeket néhány hónap után felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy ez a csomag végül elérte-e a célját vagy pedig sem. Köszönöm szépen még egyszer az érdeklődést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy kellemes helyzet alakult ki a Gazdasági bizottságon belül, hiszen ellenzéki képviselőtársaink is kivételesen most ezt a kezdeményezést pozitívan fogadták: az időbeniségét is, a rendelkezésre álló forrásait és az irányait is.
Nem kívánom kihangsúlyozni, hiszen mindannyiunk előtt ismert a pénzügyi válság, és ennek hatása, itt a Gazdasági bizottságban érzékeljük, hogy ez elsősorban nyilván a lakosságon túlmenően a kkv-k területén fog a legerőteljesebben megjelenni, őket hozhatja a leghátrányosabb helyzetbe. Tehát pozitívnak ítéljük meg azt az irányt, amit a Gazdasági Minisztérium ez irányban kezdeményezett, a kormány felvállalt eben a dologban - ez mindenféleképpen pozitívum.
Szeretnénk megerősíteni azt a folyamatot, hogy kialakult az elmúlt években a fejlődés során a kkv-knak egy olyan rétege, amelyik most már egyre inkább erőteljesen az export irányában képes és alkalmas működni - ha lehet, akkor a fókuszálást erre az irányra tegyék rá.
Egyetértünk azzal a gondolatisággal, ami megfogalmazódott és a mi reményeink szerint betartásra is kerül, hogy itt tulajdonképpen közpénzről van szó, ezért a bankokra, akikre a közvetítő szerepet szánják itt, erőteljes, szigorúan betartott kamatplafon kerül alkalmazásra, ezt igényeljük, hogy erről tudjanak szólni.
Pozitívnak tartjuk azt a hozzáállást, amely nem határozott és rögzített keretként kezeli ezt az egész rendet, hanem a megváltozott körülmények között már most gondolkodnak, hogy hol kell váltani, és nem kőbe vésett szabályok vannak, hanem lehetőség van arra, hogy a későbbiek során a feltételeken változtassanak - ezt mindenféleképpen fontosnak tartjuk, tehát köszönjük szépen a tájékoztatót.
Ez volt az első megjelenése az új minisztériumnak itt a Gazdasági bizottság előtt, ezért szeretném mondani, hogy a jövőben nem csak a törvényalkotásban, hanem a közös gondolkodásban is célszerű lenne véleményt cserélni. Ez a Gazdasági bizottság képes olyan módon hozzájárulni az eseményekhez, hogy szakmai megközelítésben is, azon ritka bizottságok közé tartozunk, ahol ennek súlya van.
Mivel polgárok is jelen vannak, és a kormány felé is szeretnénk egy üzenetet küldeni. Az elmúlt napokban kezd felerősödni a készpénzfelvétel a bankokból a lakosság részéről. Jó lenne, ha nagyon határozottan - ha megtehetjük - jelzünk a lakosság felé, hogy mit jelent számukra az EU álláspont a jelentős mértékű bankgaranciák területén és kihangsúlyozni azt, hogy a betéteseket milyen kár érheti. Tehát valahogy kezdjük el már a médiában azt a reklámot, tájékoztatást, felvilágosítást, hogy mit jelent a betét és mit jelent a különböző részvényekben fenntartott forrás a lakosság részéről: melyik van veszélyben és melyik nincs, mert nagyon negatív folyamatok indulhatnak el.
Köszönöm szépen a tájékoztatót.
Következik a vasúti közlekedésről szóló T/5723-as számon előterjesztett módosító javaslat. Jelzem a bizottságnak, hogy első helyen kijelölt bizottság vagyunk ebben a kérdésben.
Amiről beszélünk: a 2008. szeptember 30-ai ajánlás.
A kormányt Csepi Lajos szakállamtitkár úr képviseli, üdvözlöm.
1-es módosító javaslat: Fónagy János képviselő úr módosító javaslatát a kormány?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Ha szabad, mi nem támogatnánk ezt a javaslatot, ha szükséges, megpróbáljuk megindokolni.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
2-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
3-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Ez összefügg a 3-as, 22-es, 36-ossal.
4-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. Összefügg a 7-essel.
5-öst?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
6-ost?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
8-ast? (Dr. Fónagy János: Visszavonjuk.) Visszavonva.
9-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. (Dr. Fónagy János kér szót.)
Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tessék mondani, ez a közreműködő: ennek mi a szerepe és mi a felelőssége, mert ugye a beruházó és a kivitelező közé beékelődik a közreműködő - vannak költségvetési pénzek, EU-s pénzek. Mi a közreműködő feladata? Vélhetően ez egy projekt cég magyarul, ha ez magyar és mi a felelőssége?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen. A korábbi Magyar Vasúti Hivatal értelmezése szerint mindazok, akik vasútvonal létesítésében közreműködnek, illetve létesítenek vasúti pályát, vasútműködtetőnek minősülnek mindazokkal a felelősségekkel és jogkörökkel együtt, ami ehhez a minőséghez kapcsolódik. Erre a kategóriára azért volt szükség - a fejlesztési közreműködőre -, mert a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., aki a vasútvonalak létesítésében, fejlesztésében meghatározó szerepet játszik, nyilvánvalóan nem tekinthető működtetőnek, ugyanakkor bizonyos jogosítványokra szüksége van alapvetően azért, hogy a fejlesztéshez szükséges területekhez egyszerűbben jusson hozzá. Tehát ez egy ilyen hibrid megoldás, nem működtető, de jogosítványokra szüksége van, ezért próbálta a törvény ezt a kategóriát kialakítani.
ELNÖK: Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést, nem akarok itt leragadni, de sok száz milliárdról van szó. Jelenleg van egy rossz konstrukció - hogy milyen okból, az maradjon a jelenlévők közös titka -, ami kivette a vasút kezéből a fejlesztést, és a fejlesztésfinanszírozást más csinálja, aki nem vasút, ergo: nem működtető. De jó-e, hogy a vasúttörvényt egy jelenlegi, mondjuk financiális alapú, vagy okokat követő rendszerhez akarjuk igazítani és nem az, hogy a működtetésért felelősséget vállaló - mert ugye az egésznek az a lényege, hogy a végén működjön.
Kérem államtitkár úr, gondoljon arra, hogy a most uniós fejlesztéssel futó, emlékezetem szerint négy vasúti projektnek majd a működtetésével, elszámolásával nagyon komoly feladatok lesznek - maradjunk ennél a szofisztikáltabb jelzőnél, komoly dolgok lesznek ott - ki fogja a felelősséget vállalni? Ez a közbenső finanszírozó cég, vagy a vasút, akinek ezt az egészet csinálni kell? Tehát ezért látom, bevallom ezt nagyon veszélyesnek, hogy egy jelenlegi ortopéd rendszerhez akarjuk igazítani a vasúttörvényt, ahelyett, hogy visszaállna a rend, és a vasutat a vasút építené. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy rövid választ kérnénk.
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! Nyilván tudják, hogy a magyar vasúthálózat körülbelül 7700 kilométer, nyilván azt is tudják, hogy ennek a minőségi állapota meglehetősen középszerű és nem akarok csúnyább kifejezést használni. Tehát egészen biztos, hogy hosszú évtizedeken keresztül nagyon komoly feladat lesz ennek a hálózatnak a felújítása, fejlesztése. Azt gondolom, hogy ez nem egy átmeneti feladat vagy csak történelmi léptékben átmeneti, tehát biztos, hogy több évtizedig egy ilyen funkcióra szükség lesz. Nyilván a törvényalkotók szíve-joga, hogy hová telepítsék ezt a funkciót: a működtetőhöz vagy egy önálló fejlesztőhöz, de azt gondolom, hogy mind a két megoldás életképes - az is, amit mi javaslunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tehát a bizottság egyharmadot adott.
10-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem támogatnánk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
11-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
12-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
13-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
14-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
15-öst?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
16-ost? Házszabályszerűségi probléma van. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Itt megint, ha megengedik, egy pillanatra álljunk meg. Nem vitatom, hogy a javaslat házszabályszerűtlen, mert egy meg nem nyitott szabályra vonatkozik. Ugyanakkor ebben kérném a tárca segítségét, egyszerűen rosszul jár a tárca. Emlékezetem szerint tavaly talán 800 millió volt, valami ilyesmi körül. Tehát ebben kérem, nem vitatva, mondom a házszabályszerűtlenséget és készséggel visszavonom, de kérném a tárca közreműködését, hogy találjunk valami házszabályszerű lehetőséget - hogy a képviselőtársaim értsék: a tengelyen, a vasúton szállítandó kamionforgalmazás költségvetési támogatásáról van szó, ez olyan 6-800, uszkve 1 milliárd forintnyi összeg, valahova be kellene tenni, ebben kérem a segítséget, egyébként készséggel visszavonom. (Dr. Latorcai János: Ezért ne vonjuk vissza.) Nem vonjuk vissza, de valahová tegyük be.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. Ezt az albizottságban majd kérem Gazda úrral egyeztetve megtárgyalni.
17-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
18-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
19-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
20-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
21-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
22-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatva és ez a 36-ossal van összefüggésben.
23-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
24-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatva. Ez összefügg a 29, 39-el.
25-öst?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
26-ost?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatva a bizottság által. Összefügg a 28-assal.
27-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
28-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
29-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg: a 39-essel.
30-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
31-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A 32-est? Összefügg a 38-assal.
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
33-ast?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
34-es a 41-el összefügg.
35-öst?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
36-os volt a 3-asnál.
37-es a 32-esnél.
39-es a 24-esnél.
40-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
Visszatérek a 37-esre, mert azt mondják, hogy nem láttam - helyes volt.
37-est a kormány?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
A 40-es egyharmadot kapott, a 41-es volt a 33-asnál.
42-est?
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja a bizottság.
Van-e több módosító javaslat. (Nincs jelzés.) Ismeretünk szerint nincs.
Köszönöm szépen a közreműködést, viszontlátásra.
Következik az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló T/5883-as szám alatt előterjesztett napirendi pont.
A 2008. október 6-ai időpontnak megfelelő kiegészítés: kiegészítő ajánlás.
A kormány részéről Szentirmay Zoltán van jelen?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen. Egy pillanat, elnézést.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék jelezni, hogy a tegnapi nap folyamán az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága 2 darab módosító indítványt még benyújtott. Annyit szeretnék kérni, miután itt terveink szerint a jövő héten már szavazás lenne, hogy akkor, ha kell, esetleg ismertetném a bizottság előtt, hogy szükség szerint a bizottság ezekről a bizottsági módosítókról is ki tudná alakítani az álláspontját. Tudomásom szerint ez még nincs benne ebben az ajánlástervezetben.
ELNÖK: Egy darab bizottsági módosító javaslatot kaptunk, amely a fiatal mezőgazdasági termelőkre és a mezőgazdasági termelők részére teljes mezőgazdasági üzemmel együtt ruházzák át, ez a 48. szakasz (5) bekezdés.
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez a 47-es számú.
ELNÖK: 46-os számú, ne haragudjon.
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nekem a 46-os sorszám alatt van a 3. § (5) bekezdésével kapcsolatos módosítás, a 47-es szám alatt pedig a 18. § (5) bekezdésével kapcsolatos módosítás.
ELNÖK: Izgalmi állapotba kerültünk.
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést ezért az intermezzóért, csak szerettem volna ezt pontosítani.
ELNÖK: Jó. Mielőtt belebonyolódnánk ebbe a kérdésbe. Kérdezem, hogy a képviselőtársaimnak kiosztásra került? (Közbeszólások: Nem.) Nem. Én elolvastam, kívánják a képviselőtársaim, hogy lemásolásra, és úgy kiosztásra kerüljön a Mezőgazdasági bizottság módosító javaslata? (Jelzés: Nem.) Nem, tehát én láttam, nézem, és kíváncsiak vagyunk a kormány támogatására, vagy sem.
Tehát a 46-os számú bizottsági módosító javaslatot a kormány?
SZENITRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
47-est a kormány?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
Térjünk át az október 6-ai tervezetre, amelyben 1-es számon Herbály képviselő úr módosító javaslatáról kérdezem a kormányt.
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
2-est?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
3-ast?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk, mivel ezzel összefüggésben már bizottsági módosító javaslat készült.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
4-est?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Ez összefügg a 9-essel.
5-öst?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
6-ost?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
7-est?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
8-ast?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tudomásom szerint visszavonták, de ha nem vonták volna vissza, akkor nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
9-es volt a 4-esnél.
Más módosító javaslatról van tudomásuk? (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot is lezártuk.
Most már csak a különfélék vannak hátra, az egyebek.
Egy dologról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy 2008. november 11-én - de ezt kérem majd kipostázni - lesz itt a parlamentben egy félnapos gazdasági konferencia, melyen a Frankofon kereskedelm kamarák tagjai - Franciaország, Belgium, Svájc, Kanada - vesznek részt, ahol hozzá kell szólni. Bajnai Gordon és Veres János miniszter urak is fel vannak szólítva és én, valamint Varga Mihály. Aki tud, jöjjön el, ki lesz küldve a meghívó.
Hiányozni fogtok nekünk a hétvégén, meg egymásnak is, ezért hétfőn a takarékos állami gazdálkodásról szóló témáról bizottsági ülést fogunk tartani, szokás szerint 12 órakor - nem tart tovább 10 percnél bármilyen téma van, mert egyéb dolgaink vannak.
Köszönöm szépen a részvételt, szervusztok, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc)
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Turkovics Istvánné