GIB-40/2008.
GIB-122/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. november 13-án, csütörtökön 9 órakor
az Országház Vadász-termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök köszöntője *
A kormány "Válságkezelés és gazdaságélénkítés" című cselekvési tervének megvitatása *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter előadása *
Karvalits Ferenc (Magyar Nemzeti Bank) *
Dr. Balogh István (Agrár Munkaadói Szövetség) *
Gaskó István (Liga Szakszervezetek) *
Dr. Matolcsy György (Fidesz) *
Futó Péter (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége) *
Dr. Borsik János (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége) *
Demján Sándor (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) *
Fekete István (Joint Venture Szövetség) *
Gúr Nándor (Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság) *
Dr. Parragh László (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) *
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök *
Feiner Péter (Országos Kereskedelmi Szövetség) *
Pataky Péter (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége) *
Dr. Bienerth Gusztáv (a Gazdasági Kiáltványt aláíró szervezetek delegáltja) *
Dr. Veres János pénzügyminiszter *
Varga László (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) *
Dr. Kuti László (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés) *
Takács János (Magyar-Európai Üzleti Tanács) *
Szűcs György (Ipartestületek Országos Szövetsége) *
Tokár István (Magyar Iparszövetség) *
Dr. Forgács Barna (Magyar Agrárkamara) *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter válaszai *
1. A kormány "Válságkezelés és gazdaságélénkítés" című cselekvési tervének megvitatása
Előadó:
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
2. Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP) bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP) alelnök
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) alelnök
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Dr. Vas János (független)
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Antallfy Gábor ügyvezető elnök (Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége)
Dr. Balogh István elnök (Agrár Munkaadói Szövetség)
Dr. Bienerth Gusztáv, az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke
Bihall Tamás elnök (MKIK)
Budai Bernadett kormányszóvivő
Dr. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége elnöke
Csuport Antal ügyvezető (STRATOSZ)
Dr. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára
Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke
Fazakas Szabolcs (Európai Parlament)
Feiner Péter, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke
Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke
Dr. Felcsúti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke
Fonyódi Cintia politikai tanácsadó (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Forgács Barna, a Magyar Agrárkamara alelnöke
Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke
Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke
Gréczi Zsolt főtanácsadó (Miniszterelnöki Kabinet)
Dr. Gőbjös István szakértő (MDF)
Gúr Nándor, az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága elnöke
Dr. G. Tóth Károly (STRATOSZ)
Harkinsné Friedrich Szilvia dr. (USA Követség) szakértő
Horváth Gábor főtitkár (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége)
Dr. Horváth János országgyűlési képviselő (Fidesz)
Herényi Károly frakcióvezető (Magyar Demokrata Fórum)
Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke
Dr. Kóka János frakcióvezető (Szabad Demokraták Szövetsége)
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Dr. Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke
Lantos Gabriella igazgató (NFGM)
Lendvai Ildikó frakcióvezető (Magyar Szocialista Párt)
Lőrincze Péter szakértő (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége)
Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnöke
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke
Pichler Ferenc sajtófőnök (Pénzügyminisztérium)
Rácz Krisztina főosztályvezető (NFGM)
Sugár András, a Befektetési Tanács elnöke
Szabó Enikő (ASZSZ)
Szalay Berzeviczy Gábor (SZDSZ-szakértő)
Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnöke
Takács János, a Magyar-Európai Üzleti Tanács elnöke
Tokár István, a Magyar Iparszövetség elnöke
Tóth István, a Stratégiai és Közszolgáltatási Társaságok Országos Szövetsége elnöke
Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnök
Wimmer István, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége főtitkára
Dr. Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 04 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), az ülés levezető elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlök minden megjelentet, a gazdasági csúcsot megnyitom. A bizottságunk határozatképes, tehát bármely kérdésben, amely a bizottság elé kerül, tud döntést hozni. Köszöntöm a meghívottakat, jelen vannak az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói, munkaadói oldala, jelen vannak a kamarák, jelen vannak azok a meghatározó szervezetek, amelyek a munka világában fontosak. Külön köszöntöm az ÁSZ elnökét és a kormány tagjait.
A mai gazdasági bizottsági ülésünknek egyetlen egy napirendi pontja van, amelyet a meghívóban megkaptak. Néhány gondolatot elmondanék, mielőtt megnyitnám az ülést. Kérdezem, hogy ki fogadja el a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Emlékeztetni szeretném a jelenlévőket és a tévénézőket, hogy közel egy hónappal ezelőtt volt a nemzeti csúcs, azóta sok minden történt, érzékelhetővé vált az a társadalmi nyomás, amely a politikai pártokat és az érdekképviseleteket is szorította abba az irányba, hogy lehetőleg egy egységes vélemény alakuljon ki a pénzügyi válság kezelésére és a gazdasági válság jelentősebb megelőzésére. Én úgy gondolom, hogy a mai tanácskozásnak ez lehet a célja, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a gazdaságot pályára tudjuk állítani. Még a nemzeti csúcson a célok kijelölése volt a legfontosabb kérdés, a mai gazdasági csúcson az eszközök kijelölése. A mai gazdasági bizottsági ülés menete a következő, amelyről előre minden meghívottat tájékoztattunk.
A pártok és a frakcióvezetők közösen együttesen 10 percnyi hozzászólási időt kapnak. Az egyéni hozzászólók, akik szervezeteket képviselnek és a Gazdasági bizottság tagjai öt percben mondhatják el véleményüket. Menet közben már jelentkeztek nálam és van, aki 3-4 szervezet nevében kívánja elmondani a véleményét, de ezt az időpontot majd mindig ki fogjuk jelölni. A hozzászólásoknál jelezni fogom, hogy hány percben kapja meg a hozzászóló a szót, a képernyőn pedig mindenki látni fogja, hogy mennyi ideje van még hátra.
Javasolnám, hogy elsőként a miniszterelnök úr beköszönését hallgassuk meg, utána pedig Bajnai Gordon miniszter úr előadását.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök köszöntője
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Gazdasági Csúcs! Az elmúlt 80 év legsúlyosabb nemzetközi, pénzügyi, gazdasági válságának elején politikusnak nem politikus, munkavállalónak nem munkáltató, munkáltatónak nem munkavállaló az ellenfele, a fő ellenfél a válság, a válságban a bizonytalanság, a megszűnéssel fenyegető munkahelyek sokasága, a megszűnő beruházások. Ez az elmúlt sok-sok évtizedet követően mindenképpen új helyzet. Olyan új helyzet, amelyről nem lehet a régi módon gondolkodni, a régi módon cselekedni, ha úgy tetszik, nem lehet a régi megszokott és sokak által megunt játszmákat tovább folytatni. Együtt kell működni és új megoldásokat kell találni. Ezek az új és közös megoldások segíthetik Magyarországot abban, hogy miközben a nemzetközi válság hatásai alól egyetlen egy ország sem tudja kivonni magát, mi a lehető legkevesebb veszteséggel éljük túl ezt az időszakot és közben olyan változások sokaságát indítsuk el, hogy a válság végén Magyarország pozíciója a régió országainál erősebb legyen. Ezzel a szándékkal kezdeményeztük a gazdasági csúcs összehívását.
Köszönöm szépen, hogy a csúcs elkezdi működését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bajnai Gordon miniszter úré a szó.
A kormány "Válságkezelés és gazdaságélénkítés" című cselekvési tervének megvitatása
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter előadása
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Meghívottak! Ma a világban olyan válság zajlik, amilyenre itt a teremben ülők közül még a legidősebbek sem emlékezhetnek, hogy ilyet átéltek volna. Nagyvállalkozások ezrei, kisvállalkozások százezrei, vállalkozások tízmilliói, munkavállalók tízmillióinak állása kerül veszélybe ezekben a napokban, hetekben, és Magyarország, amely Európa második-harmadik legnyitottabb gazdasága, nyilvánvalóan nem vonhatja ki magát ezen hosszú távú válsághatások alól. Az elmúlt évek, az elmúlt 18 év, mondhatnám, hullámzó fejlődése, nekilendülése, majd megállása után - azt gondolom, hogy - most fordulóponton vagyunk. 18 év alapvetően felzárkózó időszak után most kétfelé ágazik Magyarország útja is, attól függően, hogy erre a válságra milyen válaszokat tudunk találni, ez lehet egy felfelé vezető, újabb felzárkózási szakasz az elmúlt évek evickélése után vagy éppen tartós leszakadás a fejlődő országoktól való lemaradás is lehet, ha rossz válaszokat találunk erre a helyzetre.
Ez indokolja ennek a csúcsnak az összehívását, és akik itt ülünk az asztal körül, ki-ki eltérő mértékű szeletet mondhat magának az ország gazdaságáért való felelősségből, de mindenkinek van egy kisebb vagy nagyobb szelete. Ennek a csúcsnak nem az a célja, hogy a felelősséget bárki másra áthárítsa, hanem az, hogy egy ilyen helyzetben, ahogy láttuk az elmúlt évek alapján szükség lehet összefogásra, szükség van arra, hogy azokban a hosszú távú kérdésekben, amelyek kormányzati ciklusokon átívelően meghatározzák Magyarország pályáját, találjuk meg a közös nevezőt.
Egy hasonlóan válságos helyzetben Churchill egyszer azt mondta, nem azt kell megtenni, ami tőlünk telhető, hanem, ami szükséges. Azért idézem ezt, mert az elmúlt években a tőlünk telhető sokszor kevésnek bizonyult. Jó lenne most arról beszélnünk, hogy mi az a szükséges, amit mindenképp meg kell tennünk.
Előtte nézzük meg azt, hogy mi az, ami szükséges. Elemezni kell a válság várható hosszát, a válság különböző szakaszait és természetét. Ennek a válságnak a folyamatait háromfelé bonthatjuk. A nemzetközi tapasztalatok alapján azt látjuk, hogy az ilyen válságokban az első legintenzívebb szakasz olyan, mint egy cunami, nagyon intenzív, ez a pénzügyi válság, ennek a nagyon intenzív része akár 3-4 hónap alatt lezajlik. Még ebben - azt gondolom - a világ benne van és még lehetnek kellemetlen meglepetések, de Magyarország nagyon gyorsan reagált erre a válságra az első hullám után és olyan akadályt állított a mindent elsöprő támadással szemben, amely Magyarországot stabilizálta, a pénzügyi válságot elhárította, de ezzel együtt azt gondolom, hogy még lehetnek kellemetlen meglepetések Magyarországon és nemzetközileg is.
A második szakasz a gazdasági válság vagy úgy is mondhatnám, hogy a vállalkozások és a munkavállalók válsága. Ez sokkal hosszabb lesz. Hogy mennyi, arra nagyon különböző jelzések vannak, de valahol egy év két év között számítjuk, amíg ez a válság minden bizonnyal eltart. Ennyi idő minden bizonnyal rámegy Magyarországon és nemzetközileg. Ha ez az idő eltelik, akkor, még ha hosszabb is a válság, már külön fog válni az egyes országok útja attól függően, hogy ki mennyire sikeres választ talál. És van egy sokkal hosszabb periódus, amely nem most kezdődött és nem tudjuk, meddig tart, de rajtunk múlik. Ez az, hogy Magyarország körülbelül 2000 óta egyre fokozódó mértékben marad el a lehetséges növekedési ütemétől. Ez leginkább rajtunk múlik és az, hogy a válság közben milyen válaszokat találunk, meghatározza, hogy vissza tudunk-e térni egy tartós felzárkózási és növekedési pályára.
Én most a 2. és a 3. szakasszal szeretnék foglalkozni. A 2. szakasz három helyen fogja megütni Magyarországot úgy, mint a legtöbb országot a világban. Kevesebb lesz a pénz. Azt mondja a világ vezető befektetési bankja, a Goldman Sax, hogy a világban 20 százalékkal lesz kevesebb a pénz, mint korábban. Ekkorát pukkant az a buborék, ami korábban felépült. De a bizalomhiány miatt még ennél is kevesebbnek fogjuk érezni jó ideig a rendelkezésre álló pénz mennyiségét. Ennek következtében drámaian szűkülnek be a piacaink, ezt már ma is érezzük. Magyarország egy exportvezérelt ország, ezért sokkal jobban ki vagyunk téve annak, hogy legnagyobb európai piacaink hogy növekednek, és az első két tényező következtében már ma is érezzük, hogy munkahelyek ezrei szűnnek meg, csak az elmúlt egy hétben közel 1500 munkahely csoportos létszámleépítéséről kaptunk jelentést a Munkaügyi Minisztériumon keresztül és azt gondolom, hogy még nem vagyunk a mélypontján ennek a válságnak. Mégis azt gondolom, a válságkezelésben ezen a három tényezőn túl kell tekinteni és a legfontosabb, hogy a helyes dolgokat, a helyes sorrendben csináljuk.
Egy válságot úgy lehet jól kezelni, ha minden kérdésre megoldást keresünk, ami ebből a szempontból releváns és egymás után szüntetjük meg azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek a válságot okozzák. Lépésről lépére kell haladnunk.
Az első és legsúlyosabb szűk keresztmetszet a pénzhiány. Bár nincsenek még megbízható adataink, de naponta kapok vállalkozóktól jelzéseket arra, hogy jól működő vállalkozások akár forgóeszköz-hiteleit mondják vissza bankok vagy szüntetik meg ezekben a napokban forráshiányra hivatkozva vagy nem is hivatkozva. Egészséges vállalkozások kerülnek veszélybe amiatt a rettenetes bizalmatlanság miatt, ami a világban kialakult. Először ezt kell elhárítanunk. Aztán, ha van pénz és pénzt tudunk pumpálni nagyon gyorsan a gazdaságba, akkor a munkahelyek megtartását kell ösztönöznünk, mert ha szétesnek a munkahelymegtartó rendszerek, akkor ezután az jön, hogy hiába adunk pénzt és mentjük meg a munkahelyeket, ha megszűnik a piac, hiszen készletre, hozomra senki nem fog termelni. Ezért a piacokat is újra be kell indítani.
Ha ez is rendben van, ha vannak piacok, akkor ismét beleütközhetünk azokba a gondokba, amik ezen válság előtt már itt voltak, hogy az üzleti környezet legyen vonzó. Hit kell a vállalkozóknak ahhoz, hogy érdemes beruházni és működni, mert csak akkor fog tudni elindulni a növekedés. Ezt követően viszont beleütközünk újra abba a korlátba, hogy több munkavállalónak kell lenni Magyarországon, több embernek kell dolgozni Magyarországon. A munkahelymegtartásról megint a foglalkoztatás-bővítés kérdése kerül elő. És ha ez is megvan, akkor a növekedésünk tartós korlátaiba fogunk ütközni, mert alapvető szerkezeti reformok kellenek ahhoz, hogy a magyar gazdaság gyorsabban tudjon növekedni a következő években. Ebben a sorrendben kell haladnunk. Először tehát pénzt kell adni a vállalkozásoknak, ez a legfontosabb és legsürgetőbb feladat. A kormány konkrét javaslatokkal kíván élni a most következőkben a problémák elhárítására.
Ami a pénzeket illeti, itt kialakult egy vita, hogy mi mennyi. Azt szeretném önöknek mondani, hogy a következő két évben 1400 milliárd forint direkt, tehát nem áttételes hatású forrást szeretnénk a gazdaság számára közvetlenül rendelkezésre bocsátani. Ennek az áttételes hatása ennél jóval nagyobb. Ebből valamit a leggyorsabban megtettünk, mivel Európában elsőként kezdtük el, mi el tudtuk indítani a mikrohitel programot, ami ma is elérhető az országban a legkisebb vállalkozóknak, és elindult már egy hitelgarancia program, ami 100 millió forintig már rendelkezésre áll. Dolgozunk azon, hogy a Magyar Fejlesztési Bank forrásainak bevonásával a bankoknak hitelt tudjunk adni azért, hogy azt tovább hitelezzék kis- és középvállalkozóknak. Megkértem a Magyar Fejlesztési Bank elnökét, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat multilaterális szervezetekkel és nagy külföldi befektetési bankokkal arról, hogy hogyan tudnánk jelentős forrást bevonni azért, hogy a bankoknak pénzt tudjunk adni. Ma azt látjuk, hogy a bankoknak, ami pénzük van, az sokszor hiányzik a rendszerből vagy nem helyezik ki, de sokszor azt látjuk, hogy mintha nem is lenne elég pénzük, mert lehet, hogy máshol van rá szükségük. Ezért forrást kell adnunk a bankoknak. Ez az első.
De ha tudunk forrást adni a bankrendszernek, akkor sem biztos, hogy kihelyezik, mert nem bíznak abban, hogy a vállalkozások, akiknek odaadnák, talpon tudnak maradni. Ezért indítunk egy olyan garanciaprogramot, amely már most is elérhető, ahol a bankoktól átvesszük a kockázat egy jelentős részét a kis- és középvállalkozások finanszírozásának kockázatát, hogy a forrásokat ki merjék helyezni. De ha van is pénzük és ki is merik helyezni, akkor jön a következő probléma, hogy a kényszerű kamatemelést követően a forinthitelek olyan drágák ma Magyarországon, hogy a vállalkozások ezt nem bírják kitermelni, hiába adna a bank nekik pénzt, ezért kamattámogatásra is szükség van. Ezért átrendezve az uniós forrásokat, forrásokat fogunk teremteni arra, hogy kamattámogatási programmal mindaddig, amíg a kamatok ilyen magasak kényszerűen, addig támogassuk a kis- és középvállalkozások hiteleit, hogy képesek legyenek azokat felvenni. Ezt természetesen szintén a bankrendszeren keresztül, a már jól működő Széchenyi-kártya bevonásával és más banki konstrukciókkal szeretnénk megoldani.
Ez a legsürgősebb feladatunk, hogy a meglévő forgóhiteleket fenn tudjuk tartani vagy adott esetben bővíteni tudjuk, ha erre szükség van. De a vállalkozásainknak tőkére is szüksége van, nagyobb mértékben, mint eddig. Eddig a növekedésre koncentráltunk, most a talpon maradásra és az alkalmazkodásra kell koncentrálni. Éppen ezért az európai uniós források átcsoportosításával lényegesen megnöveljük a következő két évben a vállalkozások számára rendelkezésre álló támogatási forrásokat. A következő két évben a most meghirdetendő források 33 százaléka lesz az, amely kifejezetten a vállalkozások számára direkt támogatásként áll rendelkezésre. Ebből beruházásokat sokkal szélesebb körben tudnak majd csinálni és sokkal könnyebben juthatnak majd ezekhez a pénzekhez. Megnő a támogatás intenzitás, hátrányos helyzetű térségben akár 70 százalékos támogatást is lehet kapni, de normál térségekben is elmegyünk az 50 százalékig a vállalkozástámogatásnál. Megnöveljük az előlegeket, 40 százalékos előleget fogunk fizetni egy vállalkozásnak, ha elnyer egy támogatást, és jelentősen csökkentjük azokat az elvárásokat, amivel valaki bejöhet, hiszen most nem az a kérdés, hogy hogyan fog növekedni a következő két évben, hanem, hogy hogy nem dől be, hogyan tud alkalmazkodni és megtartani a piacát, a forgalmát.
Az ÚMFT-ből mintegy 500 millió forint, az Új Magyarország vidékfejlesztési programból a vállalkozásoknak és kisvállalkozásoknak rendelkezésre álló programban 400 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezekhez az átcsoportosításokhoz érdekeket is kell sértenünk. Valahonnan ezeket a pénzeket el kell vennünk, de most a legfontosabb a gazdasági motor üzemben tartása, a gazdasági motor számára üzemanyag, pénz biztosítása, ez most minden más célt megelőz, és a következő hetekben lehet, hogy konfliktusaink lesznek, de akkor is ezeket vállalnunk kell.
Eközben tőkét is biztosítunk a leggyorsabban növekvő vállalkozásoknak. Hadd mondjak egy nagyon konkrét dolgot önöknek, amely megoldást kínál egy konkrét problémára egy új konstrukcióval. A következő évtől olyan automatikus pályázatot indítunk, tehát nagyon gyorsan elérhető zsűribírálat nélküli pályázatot, ahol akár 50 millió forintot kérhet egy vállalkozás, három-négy hét alatt meg tudjuk mondani, hogy elnyerte-e az internetről letöltött kérdőív alapján ezt a forrást, nagyon széles körben használhatja fel, akár 50-70 százalékos támogatással ezt a forrást, ezzel, azt gondolom, hogy az uniós pénzek vállalkozói szektorba áramlása rendkívüli mértékben fel fog gyorsulni.
A következő probléma a foglalkoztatás. Ha pénzt tudtunk adni a vállalkozásoknak, akkor az is cél, hogy ne essenek szét azok a rendszerek, amelyek ma munkában tartják Magyarország felnőtt lakosságának 57 százalékát. Ez egy elég alacsony szám, az 57 százalék és eddig arra koncentráltunk, hogy hogyan növeljük ezt a létszámot. Most az a kérdés, hogy hogyan tudunk megtartani munkahelyeket, hogyan tudjuk munkában tartani azt, aki ma dolgozik. Ez az első prioritás, aztán kell majd visszatérni ahhoz, hogy új munkavállalókat tudjunk bevonni. Éppen ezért gazdaságfejlesztési oldalról is új javaslatokat teszünk. Azt látjuk, hogy egyes térségekben súlyos, elhúzódó válságokat okozhat az, ha bezár egy nagyüzem. Ezért uniós források segítségével kombinálva a Munkaerő-piaci Alap meglévő intézkedéseivel és forrásaival térségi válságkezelő alapokat hozunk létre. Olyan alapokat, ahol ha egy foglalkoztatási katasztrófaövezet alakul ki, akkor a kormány egyedi döntésével a pénzek felhasználása gyors, testre szabott és rendkívüli szabályok szerinti lehet széles jogkörökkel. Be fogjuk vonni a helyi szereplőket is ebbe.
A másik jelentős lépés, hogy járulékkedvezményeket kell biztosítani azért, hogy a munkaadók fenn tudják tartani a foglalkoztatást. A harmadik, hogy az uniós támogatásoknál az eddigi növekedési elvárásokat átállítjuk és azt mondjuk, hogy munkahely-megtartásért cserébe is lehet pénzt kapni. Ha valaki vállalja, hogy fenntartja éveken keresztül a mostani létszámát, akkor kaphat cserébe uniós forrást, hiszen most ez meghatározó cél. Átalakítjuk a tőkevonzó programjainkat, hogy azok a nagy külföldi vállalkozások, akik intenzíven használnak jelentős munkaerőt, azok települjenek Magyarországra. A 2000-es éveknek erőltetett minimálbéremelése több, mint százezer munkahelyet szüntetett meg rövid távon Magyarországon munkaintenzív ágazatokban. Ezeket vissza kell hoznunk Magyarországra célzott intézkedésekkel.
Megint hadd mondjak önöknek egy nagyon konkrét példát arra, hogy mit és hogy szeretnénk megcsinálni azért, hogy a kisvállalkozások meg tudják tartani a munkahelyeket. Egy olyan konstrukciót indítunk uniós források segítségével, ahol, ha egy magyar kisvállalkozás, öt és ötven fő között foglalkoztató cég és azt mondja, hogy ő hajlandó egy új embert felvenni, akkor nemcsak arra az új emberre kapja meg a teljes járulékkedvezményt egy időre, hanem öt meglévő munkaerőnek a járulékát tíz százalékkal csökkentjük az első évben, a második évben pedig 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a kisvállalkozásoknál több, mint százezer munkahely megtartását tudjuk a következő évben célzott járulékkedvezménnyel segíteni és mintegy húszezer új munkahely megteremtését segítjük ezeknél a kisvállalkozásoknál.
A munkahely megtartás szempontját követi a piacbővítés, hiszen ahogy mondtam, hiába van pénz és hiába védjük meg a munkahelyeket, egy idő után akkor sem fenntartható a gazdaság, ha nem tudunk piacon tartani vállalkozásokat. Ezért Magyarország gazdaságából fakad, hogy két irányba kell egyszerre koncentrálnunk. Az egyik az export. Itt a cél a növekvő piacok elérése. A gazdaságdiplomáciában offenzíven - és ez a kormány dolga - Kína, Balkán, Oroszország, Közel-Kelet felé, ott, ahol eddig is jelentős növekedést mutattunk be az elmúlt években. 2300 olyan kis- és középvállalkozás van Magyarországon, aki érdemben exportál, ezeket egyenként, célzott segítséggel fogjuk új piacra segíteni. Beszállítói programokat indítunk, december elején a Mercedes-beruházáshoz kapcsolódóan már az első nagy beszállítói konferencia elindul és ezeket újabbak követik. Belföldön a belföldi piacon soha nem látott keresletélénkítést fogunk indítani. Hadd mondjak erre önöknek megint egy nagyon konkrét piacteremtő lépéssorozatot. A beruházási keresletben 2010 első felére az építőiparnak, amely megszenvedte az elmúlt két évet, 1800 milliárd forintnyi keresletet támasztunk uniós források segítségével. Ezek már eldöntött beruházások, amelyek most a szerződés-előkészítés, szerződéskötés, közbeszerzés vagy helyenként már az induló kivitelezés fázisában vannak. Az 1800 milliárdot ahhoz hasonlítsák, hogy az éves teljesítmény 1900 milliárd forint az építőiparban. Ugyanakkor a lakásfelújítás, a panelprogram, a távhő-korszerűsítés terén a meglévő programok forrásainak növelésével, uniós források idecsoportosításával, célzott programok indításával a kisebb vállalkozásoknak is folyamatos keresletet próbálunk teremteni.
Az infokommunikációs ipar számára több, mint 200 milliárd forint lép be a következő egy évben. Gépbeszerzésre több, mint 100 milliárd forintot fognak fordítani magyar kis- és középvállalkozások a következő bő egy évben, amely szintén keresletként jelenik meg a piacon. Ez megoldást kínálhat, anticiklikus gazdaságpolitikát folytat, amely a válsággal szembemegy. De ha élénkül is a piac, ha visszatér is a remény, hogy lehet termelni valahová, el lehet adni az árut, akkor megint bele fogunk ütközni abba, hogy versenyképes-e a magyar gazdaság, hogy vonzó-e az üzleti környezet, amelyben a vállalkozások működnek. Hiszen ezt a problémát már elkezdtük oldani, de még messze nem oldottuk meg az elmúlt években. Éppen ezért már rövid távon párhuzamosan azzal, amit csinálunk, versenyképességet segítő intézkedésekre lesz szükség.
Sok minden elhangzott az elmúlt hetekben az adóval kapcsolatban. Hadd mondjam el azt, miniszter úrral egyeztetve, hogy a kormány nyitott arra, hogy már rövid távon is megvizsgáljuk, hogyan tudjuk a vállalkozások foglalkoztatást terhelő terheit csökkenteni. De azt is hadd mondjam el, hogy ebben meg kell egyezni és ehhez a megegyezéshez az kell, hogy mindenki őszintén beszéljen. Hogy minden adócsökkentés vagy kiadáscsökkentéssel jár és akkor meg kell nevezni, hogy milyen kiadásokat kell csökkenteni vagy rövid távon a különböző adónemek átrendezésével lehetséges a vállalkozások terheit csökkenteni. Ilyen irányba kell keresni a megoldást és keresni fogjuk a megoldást.
Vita van arról, hogy nem tartható fenn egy olyan gazdaság, amelyben kétmillió adófizető tart el tízmillió embert, ezért menni kell előre a gazdaság fehérítésében. És bent van a parlament előtt a kormány javaslata az adó egyszerűsítésére, már rövid távon is lépéseket kell tenni ebben a vonatkozásban. Ami a versenyképesség másik részét illeti, azt a fojtogató bürokráciát, amely Magyarországon a vállalkozásoknak kétszer annyiba, több, mint 750 milliárd forinttal többe kerül egy évben, mint az Európai Unió átlaga, azt az eddiginél sokkal gyorsabb ütemben kell felszámolnunk. A kormány átfogó lépéssorozatot indított az adminisztrációs terhek csökkentésére, a foglalkoztatás, az engedélyezések, a pályázati adminisztráció bürokrácia területén, ennek rövid távon láthatják az eredményét. Én csak két dolgot hadd emeljek ki, a kormány eldöntötte, hogy az állam itt is magán kell, hogy kezdje. Az állami hivatalok, az önkormányzatok nem tartozhatnak határidőn túl vállalkozásoknak, mert ez önmagában generálja a lánctartozást. Ezért egy felkészülési időszak után, a jövő év közepétől kötelező lesz késedelmi kamatot fizetni, ha valaki késik, nem lehet ettől eltérni szerződéses megállapodásban, nem lehet, hogy a vállalkozók félelme rossz kompromisszumra kényszerítse őt és eltűrje, hogy azért dől be a vállalkozása, mert az állam vagy az önkormányzat nem fizet neki. És ugyanígy alapvetően hozzá akarunk nyúlni ahhoz az engedélyezési környezethez, amely eddig Magyarországon volt. Vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy hol lehet bevezetni, a hatóság hallgatása beleegyezést jelent, a "lex silentio positivo" elvét, és széles körben ki akarjuk terjeszteni azt a szabályt, hogy engedélyezés helyett, csak bejelentést kelljen tenni és így a vállalkozások sokkal gyorsabban és rugalmasabban alakulhassanak meg és mozoghassanak a piacon.
A versenyképesség harmadik témája pedig az, hogy egy ország, amely hosszú távon gondolkodik, nem lehet meg ágazatpolitikák nélkül. Magyarország pontosan tudja, hogy melyek azok az ágazatok, amelyek a piaci folyamatok alapján az utóbbi időszakban sikeresek voltak, ezért a piaci szereplőkkel szeretnénk megállapodni vonzó szabályozási, támogatási, szakképzési környezetről. Azokban a húzóágazatokban, amelyek Magyarországot tartósan Európa élvonalához felzárkóztathatják, a járműipar, a gyógyszeripar, a biotechnológia, a logisztika, az infokommunikáció területén, szeretnénk ezekkel a vállalkozásokkal megegyezve a kutatás-fejlesztés és innováció és az ágazati szerveződések, klaszterek létrehozásával tartósan itt tartani azokat a vállalkozásokat, amelyek Magyarország gazdaságát meghatározzák és előrevihetik. Ez a folyamat elkezdődött, az első programokról az egyeztetéseket már az ágazati szereplőkkel megkezdtük. Ha a versenyképes környezet javul, ha a vállalkozások elkezdenek hinni abban, hogy érdemes vállalkozni és működni Magyarországon, akkor ismét lépnünk kell azért, hogy a gyatra, 57 százalékos foglalkoztatási mutató érdemben nőjön Magyarországon. Erre a kormány nem majdra, egyszer majd hozomra kell, hogy ígéreteket tegyen, most benyújtottuk már a parlamentnek azt az intézkedéscsomagot, amelyet Út a munkához címen a kormány elkészített, amely ebben a nehéz időszakban is több mint 60 ezer embert próbál az inaktívak közül a munka, első lépésben a közmunka világába visszahozni. Ezzel együtt megkezdtük a szakképzés átfogó fejlesztését, a vállalkozásokat bevontuk a szakképzés piaci folyamatainak irányításába és megkezdtük a felsőoktatás átalakítását. Ugyanakkor szükség van rá, hogy azt a három ágazatot, amely az alacsony képzettségűeket gyorsan képes felvenni, azokat célzott programokkal támogassuk.
A mezőgazdaságban olyan programokat kell indítani, amelyek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv több mint 400 milliárdos támogatásával munkaigényes, a megújuló energiák termesztésére, a kertészeti szőlőkultúrák Magyarország speciális adottságaira irányuló módon jelentősen bővítik a foglalkoztatást, amely a '90-es évek elejéig meghatározó volt ebben a szférában. A turizmusban 120 milliárdos beruházási program zajlik már jelenleg eldöntött beruházásokkal.
Az építőiparról már beszéltem, de folytatnunk kell azt a gyorsító csomagot, amelynek révén tavasszal 30 jogszabály módosításával helyenként fél-egy évvel rövidítettük a beruházások végig viteléhez szükséges időt, de még mindig maradt teendő.
Ha mindezeket megtesszük és ennek révén elkezd a foglalkoztatás bővülni Magyarországon, akkor is effektív akadálya lesz Magyarország növekedésének az, hogy ha nem tudunk a régóta húzódó és mindenki által tudott szerkezeti reformokban előrelépni. Magyarország nem lesz képes Európához tartósan felzárkózni, ha nem képes középtávon egy érdemi jelentős adócsökkentést megcsinálni. De ahogy mondtam, ez csak kiadáscsökkentés, adónemek közötti, akár konfliktusokat is generáló átrendezés, és céljában a foglalkoztatás terheinek csökkentésére irányuló lépésekkel lehet eredményes. Ez egy olyan kérdés, amely túlmutat ezen a kormányzati cikluson, ezért fontos, hogy az itt ülő politikai és nem politikai szereplők meg tudjanak állapodni ennek az irányairól és ne majd állapodjunk meg. Most állapodjunk meg, hogy mindenki tudjon tervezni és hogy visszaadjuk a hitet és a reményt a vállalkozásoknak, hogy ebben az irányban van út előre Magyarországon.
Ugyanilyen fontos kérdés az euró bevezetése. Meg kell állapodnunk egy útvonaltervben, széles körű egyezség kell arról, hogy Magyarországnak minél előbb kell euró, ezt ez a válság jól megmutatta és ugyanakkor az is fontos, hogy ezt az eurót Magyarország versenyképes állapotban tudja átvenni, mert különben a biztonságért a növekedéssel fizetnénk. Ez pedig Magyarország számára rossz alku lenne, ezért kell megállapodnunk egy átfogó euró-bevezetési tervről.
Magyarország versenyképességét direkt érzékelhető módon rombolja a korrupció. Ha nem is mi vagyunk a legkorruptabb ország a régióban, de hogy a mutatóinkban a régió élvonalába kerülhessünk, ahhoz a korrupciós mutatóinkban nagyon gyorsan kell előrelépni. Ennek egyik meghatározó pontja, sarokköve a pártfinanszírozás megújítása - kétharmados kérdés -, újra a parlament asztalára kell tenni, makacsul ragaszkodva, hogy ebben lépjünk előre. És olyan programot kell a társadalommal elfogadtatni, amely mindenkit érdekeltté tesz abban, hogy az államot megkárosító korrupciós és adócsalási tevékenységeket mindenki üldözze, akadályozza, irtsa.
Meggyőződésem, hogy ebben szükség lesz ötpárti konszenzusra és szükség lesz arra, hogy minden párt megfogalmazza ebben biztosan az álláspontját. Magyarország közigazgatását korszerűsíteni kell. Ebben jó ideje, több, mint tíz éve a kétharmados többség sosem jön össze arra, hogy a széttagolt és nem hatékony önkormányzati rendszert racionalizáljuk. Ezért szükség van arra, hogy ebben a pártok és a pártokat kívülről ösztökélő erők megállapodjanak abban, hogy hogyan lehet modernizálni az önkormányzati rendszert nem megkérdőjelezve az önkormányzatisághoz való jogot, de sokkal hatékonyabb foglalkoztatást, a fejlődést, a helyben élők életesélyeit javító önkormányzati rendszerre van szükség.
Ezek azok a szerkezeti reformok, amik nélkül nem indulhat meg a tartós felzárkózás. Összefoglalva tehát, olyan programot hirdettünk, amely 1400 milliárd forint közvetlen támogatással feloldja a pénzszűkét a magyar vállalkozások számára. Több, mint százezer munkahely megtartásához kínál forrásokat és 20 ezer új munkahely megteremtésében segíti a kis- és középvállalkozásokat. Olyan programot indítunk, amely kétezer milliárdot meghaladó beruházás-élénkítést jelent a magyar gazdaságnak, 2300 kisvállalkozás kezét fogja meg és exportpiacokat teremt nekik. Olyan üzleti környezetet szeretnénk csinálni, ahol a bürokratikus terheket radikálisan és gyorsan csökkentjük és itt tartjuk Magyarországon azokat a nagy beruházókat, akik tízezrével foglalkoztatnak munkavállalókat. Olyan foglalkoztatás-bővítési programot kezdeményezünk, amely a legnagyobb foglalkoztató ágazatok tudatos támogatásával a mezőgazdaság, a turizmus, az építőipar segítésével, munkára ösztönzéssel és képzéssel bővíti majd a foglalkoztatást és azonnali lépéseket szorgalmazunk egy széles körű, ciklusokon átívelő megoldásban, olyan alapvető szerkezeti reformok irányában, amelyek csökkentik az adóterheket, a korrupció ellen fellépnek és modernizálják az államot.
Végül hadd mondjam el önöknek azt, hogy egy válság nemcsak gazdasági és pénzügyi folyamat. Az egy lelki folyamat. A lélektudorok azt szokták mondani, hogy az ember, de egy ország sem válogathatja meg azt, hogy az élete során milyen helyzetekbe kerül, csak azt választhatja meg, hogy az adott helyzetben hogyan viselkedik. Ebben nekünk most nagy szabadságunk van, ezért azt javaslom, hogy ne álljunk meg félúton. Azt javaslom, hogy hagyjuk abba az önámítást és mások hitegetését is. Nézzünk szembe őszintén a problémáinkkal. Hagyjuk abba a csodavárást és vessük el a reményvesztettséget, egyik sem segít a válságból való kilábalásban. Csak a szívós, kitartó cselekvésnek van esélye. Én azt kérem, hogy az ország hosszú távú érdekei mentén keressünk egyetértést és amiben egyetértés van, abban találjuk meg az összefogást is. Erre kezdeményezünk egy nyitott, országépítő programot. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm a miniszter úr vitaindítóját, amely tulajdonképpen egy kormányprogramot fed le. Mielőtt a vitát elindítanám, azt az egy percet, amivel túllépte az időkeret a miniszter úr, azt az összefoglalójából majd visszavesszük. A terv az, hogy 11 órakor tartanánk egy 15 perces szünetet, 13-14 óra között kerülne befejezésre az ülésünk. Első hozzászólóként Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke szólna öt percben, őt követi Baráth Etele szintén öt percben.
Karvalits Ferenc (Magyar Nemzeti Bank)
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget. A jegybankárokat gyakran éri az a vád, hogy többet beszélnek a korlátokról, mint a lehetőségekről. Sajnos annak érdekében, hogy a mai vita konstruktív lehessen és ne a lehetetlen álmok tartományában beszélgessünk, nekem sem jut más lehetőség, minthogy ne hazudtoljam meg a jegybankároknak ezt a róluk kialakított sztereotip képét, nekem is először a korlátokról kell beszélnem.
Ma a magyar gazdaság kettős problémával áll szemben. Egyrészt a gazdaság potenciális növekedése lelassult, másrészt a nemzetközi pénzügyi válság egy újfajta alkalmazkodást kényszerít ki belőlünk. Míg a korábbi években a nemzetközi piacok likviditása lehetőséget teremtett arra, hogy hosszabb távon is az általunk megtermelt jövedelem fölött fogyasszon a magyar gazdaság, az elkövetkező évek nagy valószínűséggel ezt a bő likviditást már nem fogják produkálni, addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér.
Ez a finanszírozási korlát, amivel ma szembesülünk, nem afféle mesterséges, az IMF által ránk oktrojált előírás, hanem sajnálatos mellékterméke és egyben megfellebbezhetetlen következménye mindazoknak a pénzpiaci folyamatoknak, amelyek a fejlett országokban jelenleg zajlanak. Fontos hangsúlyozni, hogy a hazai eszközöktől való elfordulás most nem azért történik, mert a magyar gazdaság fundamentumai romlottak. Ellenkezőleg. Az elmúlt két évben nagy előrelépés történt a magyar gazdaság egyensúlyának megteremtése irányába.
A nemzetközi pénzügyi intézmények problémái állnak a háttérben, így a magyar gazdaságpolitika kezében meglehetősen korlátos eszközök állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk. A megoldás e tekintetben a fejlett országok kormányai és jegybankjai kezében van. Az általuk eddig megtett lépések az eurózóna piacainak likviditási problémáit, bizalomvesztését némileg orvosolták, sajnos ezek a szükséges és kívánatos lépések azonban meglehetősen súlyos, nem szándékolt következményekkel járnak a közép-kelet-európai térség országaira nézve. A korábbi erőteljes nemzetközi pénzügyi integrációt ezek az intézkedések a dezintegráció felé viszik most. Ez ellen kell nekünk fellépnünk, ez ellen kell intézkedéseket tennünk.
De ezek a folyamatok egyelőre feltartóztathatatlannak látszanak, ezért nincs más választásunk, alkalmazkodnunk kell a kialakult helyzethez. Olyan gazdasági pályán kell haladnunk, amelyben nem nő tovább, sőt remélhetőleg csökken a GDP-arányban vett eladósodásunk. A gazdaságpolitika feladata az, hogy ezt az alkalmazkodási folyamatot segítse, próbálja enyhíteni ennek mikrogazdasági költségeit, a folyamattal együtt járó növekedési áldozatokat. Számunkra nem járható út, hogy a költségvetés adósságának további növelésével, fiskális kiadásokkal húzzuk ki a gazdaságot a nemzetközi válságból. Ellenkezőleg: nekünk a kockázati megítélésünk minél gyorsabb javítására kell törekednünk. A bizalom visszaszerzéséhez a legfontosabb, hogy a kormány bebizonyítsa a befektetőknek, hogy a nehezebb gazdasági körülmények ellenére is a kitűzött konvergenciapályán tud haladni, sőt még arra is van ereje, hogy a bankszektor számára is biztosítsa azokat a végső mentsvár funkciókat, amelyeket a fejlett országok kormányai már felmutattak.
A forintba vetett bizalom megőrzését segítette a jegybank kamatemelése és a nemzetközi szervezetek támogatása, az állam pedig egy jelentős kiigazítást vállalt be, amelynek eredményeként az egyik legfontosabb, legfeszesebb európai költségvetés valósulhat meg. A gazdasági aktivitás visszaesése mellett is a kormányzat bevételei közel két százalékkal fogják majd meghaladni reményeink szerint az elsődleges kiadásokat. Ezek rendkívül fontos lépések voltak a helyzet stabilizálásához, az azonnali veszély elmúlt, de mindez még nem elegendő a befektetői hangulat átfordításához. A közvetlen napi finanszírozhatósági problémákról most a hosszabb távú kérdések felé kell fordulnunk. Ez kap hangsúlyt. Ma azt kérdezik a befektetők, hogy vajon mitől fog gyorsulni a magyar gazdaság növekedése. A gazdaságpolitika feladata tehát a gazdasági növekedés támogatása. De ez, mint mondtam, továbbra sem azt jelenti, hogy fiskális expanzióval tegyük ezt meg, hiszen egyértelműen ez a kockázati megítélés romlásához vezetne. Ezt nem vállalhatjuk.
A gazdaságpolitika annyit tehet, hogy azokat a béklyókat próbálja oldani, lebontani, amely a múltban visszafogta a gazdaság potenciálját, növekedési potenciálját és versenyhátrányt okozott a regionális társakhoz képest. A költségvetési konszolidációval csak akkor tudunk eredményt elérni, ha a kiigazításnak gyorsan jelentkeznek az úgynevezett nem keynesi, bizalomerősítő, magánszektor-növekedési kilátásait javító hatásai. A mai bizalomvesztéssel és recesszióval terhelt, jellemezhető nemzetközi környezetben még a legjobban megtervezett csomagoktól sem várhatunk gyors javulást. Ennek ellenére tartós, a költségvetést strukturálisan javító intézkedésekre van szükség. A közszféra bérköltségeivel való takarékoskodás csak akkor lehet ilyen természetű, ha nem a közalkalmazott bérének erodálását jelenti, hanem a feladatok olyan újragondolását és átszervezését, ami kisebb létszámmal elvégezhető. A működési költségekkel való takarékoskodás is attól válik strukturálissá, ha nemcsak alulfinanszírozott feladatokat, hanem hatékonyabb, kevesebb forrásból is működtethető intézményi struktúrákat hozunk létre.
Sok szó esik mostanában arról, hogy a versenyképességünk javításának kulcsa a vállalkozásokat terhelő adók csökkentése. Ez így van, de a mai kockázatkerülő világban még fontosabb, hogy minden adócsökkentést meg kell, hogy előzzön a kiadások tartós lefaragása. Ma még átmenetileg sem vállalható az, hogy (Elnök: Alelnök úr, nagyon lejárt az ideje.) ... bocsánat, a monetáris politikáról szeretnék még szólni. Ahhoz tehát, hogy adócsökkentésre kerülhessen sor, tovább kell menni a költségvetés újraelosztásának leszorításában, meg kell találni a módját annak, hogy ebben jelentős előrelépések lehessenek.
Gyors eredményt elérni az élőmunka és a vállalkozások terheinek csökkentésében csak akkor lehet, ha az adók átrendezésének lehetőségével számolunk. Újra kell gondolni ebben a lehetőségeket, újra kell mérlegelni a vagyonadó kiterjesztésének lehetőségét. Látni kell azt, hogy egy ilyen program csak a vezető politikai erők egyetértése mellett, támogatásával tud hiteles és erőteljes lenni.
Ami a monetáris politikát illeti, a legfontosabb feladatunk a pénzügyi közvetítő rendszer olajozott működésének biztosítása. A világ pénzügyi közvetítőrendszerében zajló alkalmazkodási folyamat azzal jár, hogy korábban jól működő piacok egyik pillanatról a másikra kiszáradhatnak. Egyes eszközök átmenetileg leállhatnak. Ami a jegybank hagyományos eszköztárát illeti, a növekedési kilátások romlása és a középtávú inflációs kilátások számottevő javulása jelentősen tágítja a kamatpolitika mozgásterét. Ugyanakkor a devizahitelek terhének és így a bankrendszer egészének érzékenysége a forint esetleges nagyobb leértékelődésére korlátot jelent. Így az elkövetkezendő időszakban döntéseinkben a pénzügyi stabilitási megfontolások prioritást fognak élvezni. A befektetők kockázati megítélésében bekövetkező változásokkal szembenéző, azokra reagáló monetáris politika előfeltétele annak, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer olajozottan működhessen és a reálgazdaság számára folyamatosan rendelkezésre álljon a finanszírozási forrásokkal. Így erőinket a legnagyobb rossz, a hitelbeszűkülés okozta durva gazdasági visszaesés elkerülésére fogjuk koncentrálni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a jegybank gazdaságélénkítésben betöltött szerepét a pénzügyi konszolidáció terén való előrehaladás fogja korlátozni. Köszönöm a figyelmet és elnézést a túllépésért.
ELNÖK: Alelnök úr, az én időmet vetted el, úgyhogy az összefoglalóm ennyivel rövidebb lesz. Tartozol nekem három perccel. Következik. Baráth Etele, a Gazdasági bizottság tagja, őt követi Balogh István úr.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr, Miniszterelnök Úr! Tisztelt Meghívottak! Egy egész más mondattal szeretném kezdeni. Az, hogy a miniszterelnök úr felkarolta a Gazdasági bizottság kezdeményezését, hogy lényeges és alapvető kéréseinket e körben vitassuk meg, és ezt nyissuk meg kifelé, ez szerintem az Új Magyarország fejlesztési tervnek egy sajátos új demokráciatervvel történő kiegészítése is. Azt javaslom már most határozati javaslatként, hogy menjünk utána tovább és a felvetett lényegi kérdéseket bizottsági ülések folyamán tárgyaljuk végig. Egyébként a Gazdasági bizottság nagyon jó terepe volt a konszenzusteremtésnek az eddigi időben, és meg kell mondanom őszintén, hogy most is ebben reménykedem a mai napon. Amit én el fogok mondani, az nagyrészt olyan témakör, amiről úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártokkal történő együttműködésnek is lehet az alapja, tárgya.
Annyit a mostani konkrét elhangzottakról, amit mi ismertünk már részleteiben is, hogy bizonyítja, hogy a kormány a gyors pénzügyi válságkezelést követően egy olyan áttekintő és összefüggő gazdaságélénkítő csomagot tesz le, ami megítélésünk szerint hasonló precizitással végrehajtva hozhatja azt az eredményt, amit most várunk tőle, ha nem is holnap, de egészen biztos, hogy a miniszterelnök úr által felvázolt rövid időn belül.
Arra szeretném azért felhívni a figyelmet, hogy itt mindenki válságról beszél és a válság kétségtelenül itt van, ennek ellenére annak a szcenáriónak a nyitva tartása mindenképpen fontos, ami ezeknek a döntéseknek a hatására a gazdaságélénkítés bázisán egy gyorsabb növekedési irányba halad, tehát csak olyan döntéseket szabad meghozni, ami semmiképpen nem zárja el ez elől az időt. A konszenzuskeresés érdekében azokat a területeket, amiket a miniszterelnök úr felvezetett, kiegészíteném egy-két olyan szektoriális és területi elemzéssel, amiből könnyen kijöhet az, hogy például a környezetgazdaság iparát, a környezetgazdálkodás iparát, ami nagy foglalkoztatást és egyébként hosszú távon is hasznot hozó terület, beemelném mint szektoriális területet és nagyon fontosnak tartom pont a munkahelyek elvesztése kapcsán, annak védelme kapcsán a szociális gazdaság, tehát általában a közszférának a feladatátvételét és áttételét. Ezek egyébként nagyon alkalmasak arra, hogy különböző adó- és járulékpreferenciákkal támogassuk.
Nagyon fontosnak tartom, hogy szintén a konszenzusteremtés érdekében vizsgáljuk együtt felül az eddigi európai uniós források felhasználását, hiszen a bizalom alapja az, ha pontosan ismerjük a tartalmat. Azt mindenkinek tudni kell, hogy az első fejlesztési terv gyakorlatilag 100 százalékos teljesítésű, ami Európában rendkívül ritka. Ezt követően az Új Magyarország fejlesztési tervben eddig megindult fejlesztések minden ellenkező hírrel szemben, alapvetően vállalkozáspártiak voltak. Egyrészt azért, mert 17 százaléknyi közvetlen kkv-s gazdaságfejlesztést támogató eszközök voltak benne, másrészt meg az ottani fejlesztési beruházási eszközök is ezt támogatják. Itt elhangzott az is, hogy 33 százalékra növekszik ez, ami egy feltétlen és fantasztikusan nagy lépést jelenthet a gazdaság közvetlen támogatása érdekében. Én úgy gondolom, hogy közvetlen témája lehet ennek a konszenzusteremtésnek és gazdasági munkának, hogy tudjuk egyébként: a fehérítés, a közbeszerzés útja a korrupcióellenes együttes fellépést erősítené. Számtalan rész, olyan kérdés van, ami csak hozzánk, mezei képviselőkhöz is beérkezik. Mondanék egyet: például az építőipari vállalkozások területén a bankok sokkal nagyobb fedezetigazolást és garanciát igényelnek, mint az európai átlag. Ennek megvan a maga magyarországi történelmi múltja, de ha itt az önkormányzat és az állam segítené őket abban, hogy ennek bizonyos csökkentésével kevesebb terhük legyen, ez egyéb más finanszírozási forrásokkal együtt jelentős növekedést eredményezhet.
Azt gondolom, hogy annak az apró munkának, ami most előttünk van, igen szerves része kéne, hogy legyen az, hogy ezeket a maguk rendszerében tekintsük át, tehát mindazt a négy fő témakört, ami a piacbővítés, a versenyképesség-növelés, a foglalkoztatás, a finanszírozás, ezt a maga kölcsönhatásaiban tekintsük át és ennek a programját fogadjuk el a következő időben. Én tehát a bizalomépítés érdekében és a konszenzuskeresés tárgyaként nagyon fontos elemként tartom az európai forrásokat, ez az egyetlen olyan tiszta forrásrendszer most nálunk, aminek a legfelelősségteljesebb felhasználása segíthet végül is ebből a gazdasági helyzetből való kilábalásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh István elnök úr következik az Agrármunkaadói Szövetségtől, őt követi Gaskó István elnök úr.
Dr. Balogh István (Agrár Munkaadói Szövetség)
DR. BALOGH ISTVÁN (Agrár Munkaadói Szövetség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Gazdasági Csúcs! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon nehéz a miniszter úr előterjesztéséhez hozzátenni. Én úgy gondolom, hogy itt egy olyan programot hallottunk, amit csak támogatni lehet minden egyes elemében. Próbáltam végiggondolni, hogy milyen területekre terjed ki és úgy gondolom, hogy mindenre. Az innováció összes elemére. Igaz, hogy nem említette külön a kutatás-fejlesztést, de egyértelmű, hogy a termelést és a piacot kell, hogy szolgálja. Tulajdonképpen egy hibátlan programot hallottam én és itt csak kiegészíteni próbálom egy-két véleménnyel, ugyanis itt több oldalon készültünk a szövetség részéről és a miniszter úr mindent elmondott. Ugyanakkor viszont kiemelném mikroszinten az ország területén és területi adottságaiban lévő tartalékoknak a kiaknázását, kiaknázásának meggyorsítását. Rövid és hosszú távon. Hosszú távon olyan fejlesztéseknek az elindítását, mint a Homokhátság vízellátásának a biztosítása, az agrárium szerkezetének az átalakítási programját, amire kitért miniszter úr és nagyon szépen köszönöm, a zöldség-gyümölcs termesztést, ennek az átalakítása, növelése és fejlesztése érdekében. Ugyanitt lévő tartalékok a vizek mentén, az energiában lévő tartalékok, az alternatív tartalékokkal való összekapcsolása térségenként nagyon fontos.
A program gazdaságélénkítő szerepében egy olyan területet szeretnék megnevezni, amit 1995-ben kipróbáltunk. Kipróbáltunk egy úgynevezett szociális diszkontrendszert, egy olyan ellátórendszert, amelyik a falvakban megtermelt élelmiszereket, gyümölcsöket egy diszkonthálózatba vitte be és a szociális segélyeket, amiken ma országos viták vannak, hogy segély és minimálbér, ezt mi abban az időszakban bónos rendszerben fizettük ki a rászorultaknak. Ezzel elég nagymértékben nemcsak a belső fogyasztást lehetett élénkíteni, hanem egyébként szabályozni is lehetett a termelést és termelést lehetett generálni a kistérségekben, falvakban, vidéken. Én úgy gondolom, hogy ezt is érdemes lenne esetleg megpróbálni.
Ezenkívül ehhez a programhoz túlzottan nem tudok mit hozzátenni. A költségek csökkentését tartanám még fontosnak emellett és a költségek csökkentéséből származó bevételeknek az átcsoportosítását. Erről is beszélt a miniszter úr, hiszen beszélt arról, hogy a közgazdasági környezet átalakítása, a közigazgatási környezetnek a reformja, átalakítása, az igazgatási reform, amik mind benne vannak abban, amit ő elmondott, de itt egy sor olyan kiadást lehetne csökkenteni, mint az önkormányzatok számának például a csökkentését, amiről úgy gondolom, hogy túl sok. Ezt nemcsak én mondom, hanem mások is, hiszen elképzelhető, hogy ezzel a bürokrácia is csökkenthető lenne és hatékonyabbá válhatna az ügyintézés is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Gaskó István, a Liga Szakszervezetektől.
Gaskó István (Liga Szakszervezetek)
GASKÓ ISTVÁN, a Liga Szakszervezetek elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Részvevők! Az elmúlt időszakban már-már unalomig szajkózzuk, mi munkavállalói képviselők azt, hogy a rendszerváltás óta szinte minden olyan pluszteher, amely a gazdaságot sanyargatja, az előbb-utóbb a munkavállalók vállára kerül. Így volt ez a '90-es évek elején, amikor másfélmillió munkahely megszűnt és ennyi embernek kellett súlyos egzisztenciális problémákkal szembesülni. Így volt ez a '90-es évek közepén az elhíresült Bokros-csomag idején és sorolhatnám végig a rendszerváltás történetében a gazdasági kisebb-nagyobb válságok következményeit és eljutnék végül is a 2006-os konvergenciaprogramban foglalt megszorító intézkedésekig.
A pénzügyi válság a bizalomvesztéssel kezdődött, ma is mindenki azt állítja, hogy a gyógyszer, a gyógyír valójában a bizalom helyreállítás a pénzügyi világban, illetve a gazdaságban kell, hogy megtörténjen. Csak akkor indulhat el a gyógyulás, a válságból való kilábalás. Kérdezem én, akkor, amikor 2006-ban a négymillió magyar munkavállalónak azt mondták, hogy nem fog fájni, mert csak 2007-ben lesz egy kis reálpozíció-vesztés, 2008-ban már megőrizhetitek, 2009-ben pedig látszik az alagút vége és ott már jön a megoldás és a reálpozíció-növekedés, a gazdagodás. És hát lám-lám, most 2009 küszöbén megint a munkavállalóktól kérjük a türelmet, a megértést és a terhek továbbcipelését.
Nyilvánvalóan lehet arra hivatkozni, hogy a világ más országaiban is így néz ki a helyzet, hogy most arra kérik a munkavállalókat, hogy legyenek toleránsak, megértőek a gazdasági válságkezelés iránt. De például Európában a 2009-es válságkezelést nem előzte meg a 2007 és 2008 évi válságkezelés. Válságból válságba bukdácsol a magyar gazdaság és természetesen ennek megvannak az okai, a felelősei. Úgy gondoljuk, hogy súlyos hibát követett el az a kormányzat, amely nem kellő időben és nem kellő mértékben ment neki a feketegazdaságnak. A feketegazdaságban jelen pillanatban is benne vannak azok a tartalékok, amelyek elegendőek lettek volna a 2006-os konvergenciaprogram megszorításainak elkerülésére és úgy tűnik számunkra, hogy a kormány nem érzi magát arra kellően erősnek, hogy nekimenjen a feketézőknek, a korruptoknak. Leginkább verbálisan volt erről szó és az ebből az irányból érkező bevételi többlet 50 milliárd jelképesnek tekinthető - azt gondolom.
Ezer milliárdok vannak a feketegazdaságban és nyilván elgondolkodtató, hogy mi az oka annak, hogy a kormányzat, a politikai elit nem mert nekimenni a feketegazdaságnak. Nem meri tűzzel-vassal üldözni a korrupciót. Nyilvánvaló, most ebben a pillanatban ezt mindenkinek a leleményességére bízom. Lehetetlen az, hogy a munkavállalók, akár a versenyszférára gondolok, akár a közszférára, újabb súlyos megszorításokat kell, hogy elviseljenek. Az az ajánlat, hogy a közszférában mintegy 13-15 százalékos nominálkereset-csökkenés álljon be, az az ajánlat, hogy a versenyszférában ne növekedjenek a bérek 2009-ben és a bátrabb és leleményesebb vállalkozók azt ajánlják, hogy töröljük el a minimálbér jogintézményét. Ezek elviselhetetlen következményeket jelentenek a munka világában a munkavállalóknak, éppen ezért mi azt javasoljuk, hogy másutt is kereskedjen a kormányzat, nézzen körül a jövedéki adó növelésének lehetősége körül, ami egyébként a kormány legutóbbi adóátalakítási programjából kikerült meglepő módon, és próbáljon olyan területeket nézni, ahol a bevételek növelésében kiválthatja a munkavállalók terheinek legalább egy jelentős részét. Bár a kormány számít a konfliktusra - mert az előterjesztő miniszter úr is azt mondta, hogy számolnak ezzel, sőt azt hallottam tőle egyik televíziós csatornában, hogy a magyarok hozzá vannak szokva a válsághoz, meg ahhoz, hogy hét évvel kevesebbet élnek, ezt már én teszem hozzá -, de azt gondolom, hogy a magyar munkavállalók képesek lesznek most egy olyan álláspont kimunkálására, úgy a verseny-, mint a közszférában, ahol keményen meg kell küzdeni a kormánynak az érveivel. Egyéb iránt azt gondolom, hogy a munkavállalók is vállalják, sajnos kénytelenek vállalni a konfliktust ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Dr. Matolcsy György úr következik, a Gazdasági bizottság tagja, a Fidesz és a frakció véleményét fogja elmondani. Tíz perc áll rendelkezésére.
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Gazdasági Csúcs! Három kérdésről érdemes beszélni egy gazdasági csúcson. A helyzetről, az okokról és a megoldásokról.
A helyzetről néhány gondolat: Magyarországon a harmadik éve gazdasági válság van, nem most kezdődött, 2006 második felében indult és nem látjuk a végét. Egyensúlyi válsággal indult, a 2006-os államháztartási deficit 10 százalék körül volt, majd növekedési, felzárkózási és szociális válsággal folytatódott 2007-2008-ban. Meg kell állapítanunk, hogy 2008 őszén egy új elemmel gazdagodott, ez az államcsőd veszélye. Magyarország különleges válságképet mutat a világban, mert nálunk a gazdaságból lépett át a válság a pénzügyi rendszerbe, míg az egész világon fordítva volt, az amerikai, majd globális pénzügyi rendszer megingása ment át a gazdaságba. Sőt nagyon súlyos dolog történt, ezt nekünk itt a gazdasági csúcson rögzítenünk kell: Magyarország 2008 őszén valóban az államcsőd szélére került, amit barátaink külső segítsége akadályozott meg, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közös segélycsomagja. Argentínában 1998 és 2002 között az államcsőd 28 százalékos GDP-eséssel, a peso negyedére való leértékelődésével, 40 százalék feletti inflációval és 20 százalék feletti munkanélküliséggel járt. Ezt kockáztatta meg a gazdaságpolitika és a politikai Magyarországon 2008 őszén. Egy több éve tartó gazdasági válság és egy globális pénzügyi válság sodort bennünket ide, jó, hogy elkerültük az államcsődöt. Ha nem találjuk meg a tartós gazdasági válságból való kivezető utat, akkor 5-10 évig szembenézhetünk azzal a helyzettel, amit Gaskó elnök úr mondott, amit nem lehet megszokni, mert a válságot nem lehet megszokni. Magyarország a térség éllovasa volt, minden makrogazdasági és mikrogazdasági adat szempontjából az évezred körüli években, és ma szomorúan meg kell állapítanunk, hogy lényegében minden jelentős gazdasági adat szempontjából sereghajtók vagyunk, tehát a válság nem új keletű, a válságnak ezért az okait is meg kell vizsgálnunk.
Tisztelt Gazdasági Csúcs! Megítélésem szerint és a közgazdasági szakma túlnyomó többségének álláspontja szerint a kormányzati gazdaságpolitika, döntően a 2002 óta követett gazdaságpolitika vezetett a gazdasági és pénzügyi válsághoz. Nem sorolom fel a hibás lépéseket, mindannyian tudjuk. A közszféra reform nélküli bérfizetésétől kezdve az árfolyam szó szerinti eltolásán át nagyon sok minden volt. 10-15 szarvashibát lehet itt felsorolni. De hiányoztak a jó válaszok a közben megváltozott globális környezetre. Nem volt az energiaár-robbanásra válasza a gazdaságpolitikának. Tizedére csökkent az energiatakarékossági keret 2002-ről 2003-ra. Nem volt a mezőgazdasági, élelmiszeripari árrobbanásra magyar kormányzati válasz.
És végül volt egy hibás kiigazítás, amit 2006 őszétől a kormány elindított. Azért volt hibás, mert növekedési és foglalkoztatási áldozattal állította helyre az egyensúlyt. A csehek másképpen tették, 1999 és 2001 között nőtt a foglalkoztatás, gyorsult a növekedés és ezért is ma egymillióval van több munkahely Csehországban. Lehetett volna máshogy a pénzügyi kiigazítást megtenni.
Nem szerepel a válság okai között az Orbán-kormány által követett anticiklikus gazdaságpolitika. Nem szerepel, mert minden egyes eleme jót tett a magyar gazdaságnak, gyorsította a növekedést a térség államaihoz képest, megőrizte a foglalkoztatást és a beruházásokat élénkítette. Szembe kell néznünk ezzel, mert ma anticiklikus válságkezelésről beszélünk. Akkor nem lehet felhánytorgatni egy hasonló 2002-es válsághelyzet kezelését. Nincs továbbá a válság okai között a fogyasztás, a családok vásárlása, a családok hitelfelvétele. A magyar családok otthonteremtése, lakásépítése, fogyasztásbővítése nemcsak természetes és nemcsak a politika célja a jólét, hanem ezzel fenntartották ezekben az években a magyar gazdaság szerény foglalkoztatási szintjét, szerény növekedését és még szerényebb egyensúlyát. A családok és a vállalkozások nemhogy nem felelősek a mai válságért, hanem megpróbálták - tudtukon kívül - mérsékelni a válságot. Talán a mai megbeszélés középpontjában mégis a megoldások állnak.
A Fidesz nevében egy hétpontos növekedési, foglalkoztatási és válságkezelő programot szeretnék az idő szűke miatt csak röviden ismertetni. Azt gondolom, hogy megérett az idő egy átfogó adó- és járulékreformra Magyarországon, az hagyján, hogy én így gondolom, valamennyi magyar közgazdász így gondolja, csupán abban van vita, hogy mit szeretne ebbe betuszkolni és mikor szeretné ezt a reformot végrehajtani. Azt gondolom, hogy egyetérthetnénk abban, hogy ebből a teljes körű adó- és járulékreformból előrehozzuk a járulékreform-részt. Lehetne 20 százalékos általános munkaadói járulékszint és nulla százalékos munkaadói járulékszint speciális munkavállalói csoportokban, 25 év alatt, 55 év felett és a részmunkaidős foglalkoztatás esetén. Ez megoldhatja, megakadályozhatja a több százezres új munkanélküliség kialakulását.
Az EU-források átalakítására szükség van. Jó lett volna előbb, már 2004-2006 között és 2007-től. Az Európai Unió számításai szerint Magyarországon a mikro- kis- és középvállalatok az európai uniós forrásoknak csupán 3,3 százalékához jutnak hozzá. Szépek papíron ezek a tervek, jó is az irányuk, de néhány dolog hiányzik, például a múlt, mert ha megtettük volna ezeket a lépéseket 2007-től, ma más állapotban lenne a gazdaság. Szükség lenne a támogatásintenzitás 50-70 százalék közé emelésére és szükség lenne a vissza nem térítendő források 50 százalék fölé emelésére. Erről nem szólt miniszter úr. Azt gondolom, hogy a nagyvállalatok esetében a hitelgarancia-alap lehet a megoldás.
A harmadik elem egy hatékony bürokrácia- és adminisztrációcsökkentési program. A Világbank számításai szerint, ha Magyarországon az adminisztrációs terheket negyedével tudjuk csökkenteni, 6,8 százalékkal nő három év alatt a növekedés. Mindent meg kell tenni ennek érdekében, a Fidesz minden lépésben partner.
A negyedik egy energiahatékonysági alap, javasoljuk az uniós forrásokból 500 milliárd forintot egy olyan új energiahatékonysági alapra fordítani, amely két részből áll, energiatakarékosságból és a megújuló energiaforrásokból. Rendkívül alacsony a kormány által ezekre a célokra elkülönített összeg, tarthatatlan.
Az ötödik egy építőipari és ingatlanpiaci konszolidációs alap. A legrosszabb helyzetben talán az építőipar van. Szüksége van a 400 milliárd forintos lánctartozás állami kivásárlására, a vállalati hitelek mögé hitelgarancia állítására, tíznapos banki fizetés előírására és még nagyon sok dologra, amit a szakma kér. Ezeket a lépéseket kidolgozták.
Hatodik lépésként egy vertikális mezőgazdasági és élelmiszeripari programot javasolunk. Ennek is nagyon sok egymással összehangolt lépése lehet, a kertészetről már volt szó, egy új nagybani piacra is szükség lehet és nagyon sok olyan lépésre, ami valódi jó választ ad a mezőgazdasági árrobbanásra.
A hetedik a korrupció kérdése. Egyetértek azzal, ami elhangzott: nem szabad válságot úgy kezelni, hogy nem tesszük helyre a magyar állam korrupciós helyzetét. Eltűnik majd a pénz.
Végül, tisztelt gazdasági csúcs, azt gondolom, hogy a miniszter úr által előterjesztett programnak vannak jó lépései. Az iránya jó, egyetlen egy apró hiba van, egy apró kérdés vetődik fel: a hitelesség, a bizalom kérdése. Megítélésem szerint politikai fordulat nélkül ma már gazdaságpolitikai fordulatot nem tudunk hitelesen végrehajtani. Ennek ellenére bízom abban, hogy 2-3 éven belül Magyarországon mi itt egymással, mögöttünk a társadalom, gazdaság, civil élet szereplői megkötik azt a nemzeti, társadalmi, gazdasági megállapodást, ami elvezet bennünket az euróhoz, a jóléthez, az egyensúlyhoz és a növekedéshez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Futó Péter, az MGYOSZ elnöke következik.
Futó Péter (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége)
FUTÓ PÉTER, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke: Tisztelt Gazdasági Csúcs! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg egy picit, hogy egy kicsit emeljük fel a fejünket és nézzünk körül, hogy mi van a környezetünkben.
Mint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, szeretném felhívni a figyelmüket az Európai Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének, a Business Europe-nak az állásfoglalására, amelyet Selie úr a húszmilliónál is több vállalatot tömörítő Európai Gyáriparos Szövetség, köztük a mienk nevében is címzett José Manuel Barossonak, az Európai Bizottság elnökének és Nicolas Sarkozynek, az Európai Unió soros elnökének. Ez élőben is elhangzott az Európai Unió informális csúcstalálkozóján. Ott is vannak csúcstalálkozók.
Szó szerint idéznék néhány gondolatot belőle, mert nemcsak rendkívül időszerű, de a magyar gazdaság jelenlegi helyzetére és a javasolható megoldásokra vonatkozóan is adekvát megoldásokat tartalmaz. A pénzpiaci válság egyre súlyosabban érinti a fejlett és fejlődő gazdaságokat, ami miatt világszerte jelentősen lassulni fog a gazdaság fejlődésének üteme. Az adott körülmények miatt jelentősen nőtt az állami beavatkozások száma és számos téren napirendre került a szabályozás, valamint az intézmények szerepének felülvizsgálata. Mind az Európai Unión belül, mind nemzetközi szinten szoros összefogás szükséges ahhoz, hogy olyan kiegyensúlyozott módon találjunk megoldást a jelenlegi nehézségekre, amellyel megteremthetők a bizalom, a növekedés és a munkahely-teremtés gyors visszaállítására lehetőséget adó körülmények. További kezdeményezést igényel annak biztosítása, hogy folyamatosan áramolhasson a hitel a gazdaságba és enyhíthető legyen a válságnak a növekedésre, a munkahelyekre gyakorolt hatása.
Ebből a szempontból a bankok által a magánszektor számára nyújtott kölcsönök támogatására hozott intézkedésekkel a kellő mértékben megalapozott és azonnal hozzáférhető EIB-eszközökkel, valamint a központi bankok széles alapokon nyugvó pénzügyi beavatkozásával kell majd elősegíteni a hitel áramlását. A romló gazdasági környezetre való reagáláshoz mindenesetre szükséges lesz az is, hogy mind az Európai Központi Bank, mind a mienk is, több európai központi bank is tovább csökkentse a kamatait.
Az anticiklikus költségvetési irányelvek stabilizáló hatásainak elismerése mellett a Business Europe ragaszkodik ahhoz, hogy prioritást kell kapnia a szerkezeti átalakítások támogatásának és a magánbefektetéseket jobban támogató adórendszerek kialakításának az állami kiadások minőségének javítására. Ennyit az állásfoglalásról. És most térjünk át a hazai helyzetre.
Egyetértek Bajnai miniszter úrral, hogy három, egymástól jól elkülönülő szakasza van a válságnak, az általa cunaminak nevezett első fázison remélhetőleg túl vagyunk és az elmúlt napokban október 23-26. körül a Magyar Nemzeti Bank és a kormány teljes mértékben támogatható módon és eszközökkel az egyetlen lehetséges utat választva hárította el a magyar gazdaságot fenyegető veszélyt, talán mondhatjuk, csődveszélyt. A második szakasza a válságnak, amiről szintén Bajnai úr beszélt, az elhúzódó pénzügyi és gazdasági válság. Az én anyagom szinte pontról pontra megegyezik Bajnai úr anyagával, csak néhány dologra szeretnék hangsúlyt fektetni. Az első és talán legfontosabb dolog a likviditás megteremtése. Ma az a helyzet, hogy az elmúlt hetekben naponta körülbelül 80-100 vállalkozásnak szűnt meg a forgóeszközhitele és ezek közül jelentős hányadot nem újítottak meg a kereskedelmi bankok. Olyan vállalkozásokról van szó, akik éveken keresztül pontosan fizették a tartozásaikat, pontosan kalkuláltak arra, hogy október 27-én lejár az egyéves futamidejű forgóeszközhitelük és a bankok nem újították meg. Itt nagyon sürgős cselekvésre van szükség, gyors beavatkozásra, mert sajnos minden nappal elveszíthetünk sok-sok vállalkozást.
Anticiklikus gazdaságpolitika, piacbővítés. Itt is ugyanazt a szót tudom használni, hogy gyorsabban, ha lehetséges, minél egyszerűbb eszközökkel kellene elérnünk az eredményeket, mert az idő hihetetlenül fontos pénz számunkra.
A bérekkel kapcsolatban: a jelenlegi és a közeli helyzetet értékelve ki kell mondjuk, hogy a vállalkozások helyzetének stabilizálása és a munkahely-megtartás a munkaadói szervezetek egyöntetű vélemények szerint csak a munkabérek szinten tartása mellett képzelhető el. Itt természetesen adnánk egy nagyon fontos kiutat a helyzetből, ez az lenne, hogy tisztelettel fogjuk javasolni, hogy fél év múlva üljünk le és tárgyaljuk újra a bérmegállapodásokat, annak a helyzetnek a függvényében, hogy hogy állunk fél év múlva és természetesen, ha egy bérmegállapodás szinten tartást javasol, abban az esetben minden egyes vállalatnak van módja ettől eltérni. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy rövid távon is nyitott a kormány arra, hogy az adócsökkentéssel foglalkozzon. Biztosak vagyunk abban, hogy az első fázisban az adóegyszerűsítéseknek, -átcsoportosításoknak van jelentős szerepe, de azonnal el kell kezdeni foglalkozni azzal, hogy negyedév múlva, fél év múlva, talán legkésőbb 2010-ben jelentős adóváltoztatások, adócsökkentések jöhetnek.
Nagyon egyetértünk abban, hogy az EU-forrásoknak mind nagyobb hányada kerül a gazdasági vállalkozásokhoz, ez a 33 százalék egy impresszív szám. Mi azt is nagyon szeretnénk, hogy itt is egy gyorsítás legyen, nemcsak a folyósításoknak, a megállapodásoknak a gyorsítása, hanem az előre-kifizetéseknek is egy gyorsítása. Egyszerűen hitelszűkében, pénzszűkében van a gazdaság, minden fillér azonnal és nagyon gyorsan kellene, hogy jöjjön. A hosszabb távú előremutató gondolatok között messzemenően egyetértünk azzal, hogy az euró-bevezetésnek a céldátumát tűzzük ki. Próbáljuk meg kitűzni azt is, hogy mikortól tudunk az ERM2-höz csatlakozni és ez egy nagyon erős bizalomerősítő lépés lehet a nemzetközi piacok felé is.
Harmadik szakasz. Ezt úgy neveztük, hogy a versenyképesség növelése, a bürokrácia csökkentése. Ennek a szakasznak a segítésére a kilenc munkaadói szervezet és az MKIK a napokban létrehozott egy reformszövetséget. Ennek a célja a reformokra való felkészülés, a célok meghatározása mellett a bevezetésükhöz szükséges módszerek, feltételrendszerek megfogalmazása. A reformszövetség elismert tekintélyek, makroközgazdászok, fiatal szakemberek és még egy sor, a reformokért tenni tudó és akaró személy felkérésével, bevonásával fog javaslatokat kidolgozni. Ezeket a javaslatokat, mint a gazdaság szereplőinek kezdeményezése fogjuk a megvalósításban felelős, valamennyi politikai pártnak és a kormánynak is eljuttatni. A reformszövetséget alapító szervezetek vezetői e munka során ragaszkodnak a politikamentességhez és a profizmushoz. Célunk a nemzetgazdaság versenyképességének javítása és ezen keresztül természetesen a nemzet felemelkedése.
A gazdaság minden területén szükség van békére, ezért határozottan kell fellépni a gazdasági válság tüneteinek redukálása érdekében, elkerülve egy esetleges társadalmi-szociális válság kialakulását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borsik elnök úr következik. Őt követi Latorcai János úr, a KDNP részéről.
Dr. Borsik János (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége)
DR. BORSIK JÁNOS, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége elnöke: Köszönöm szépen. Elnök Urak! Miniszter Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy Futó Péter urat hallgattam, úgy látom, hogy újra nehéz napunk lesz a holnapi Országos Érdekegyeztető Tanács ülésének bértárgyalásán. Egyrészt azt gondolom, hogy összevetve ezeknek a találkozóknak a hozadékát, a nemzeti csúcs után két szélsőséges vélemény alakult ki vagy két markánsan különböző vélemény, hogy sikert hozott a találkozó, a másik vélemény az volt, hogy kudarc volt. Részeredményt mindenképpen hozott és azt gondolom, hogy ha itt ma részeredményre jutunk és azokkal az elképzelésekkel valamelyest egyetértenek a jelenlévő felek, amit miniszter úr előterjesztett, akkor azt gondolom, hogy nem haszontalan az ilyen fajta véleménycsere. Más oldalról pedig úgy gondolom, hogy legutóbb, amikor a miniszterelnök úrral találkozott a munkaadói és a munkavállalói oldal, akkor Futó Péter elnök úr azt mondta, hogy legfontosabb a stabilitás. Én ezzel egyetértek. A stabilitás megteremtésével értek egyet. Csak ennek a megteremtéséhez hozzátartozik az országos bérmegállapodás. Nem nagyon tudom elképzelni a társadalmi-gazdasági helyzet stabilizálódását anélkül, hogy a gazdaság ottani szereplői - munkáltatók, munkavállalók - ne tudnának, ne akarnának megállapodni a jövő évi bérekről.
A minimálbér elleni támadások, a korkedvezmény elleni támadások nem tesznek jót a dolognak, mondjuk ezt a Kereskedelmi és Iparkamara igen tisztelt elnökének. Nem volna jó, hogy ha ilyen irányba mennének el a dolgok, mert ez további irritálja a munkavállalókat, és azt gondolom, hogy még az ideje sincs itt annak, hogy áttekintsünk bizonyos változtatandó ügyeket.
Az országos bérajánlás elleni munkáltatói fellépést elutasítjuk. Én elég sok fórumon vagyok ott vidéken, ahol meghallgatjuk az embereket, a tisztségviselőket, nem is nagyon értik, hogy mit tartalmaz az a javaslat, hogy fél évet várjunk, fél év után megállapodunk visszamenőleges hatállyal január 1-jéig. Sok olyan OÉT-megállapodást kötöttünk, ahol kitételként szerepelt, hogy fél év után áttekintjük a helyzetet a KSH adatai alapján és korrigálunk az éves bérmegállapodáson. Soha nem korrigáltunk. A bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot, a bizalomvesztést nem lehet tetézni újabb bizonytalansággal, újabb bizalomvesztéssel. Kell a megállapodás, mert erre várnak a munkáltatók helyi szinten és a szakszervezetek is helyi szinten.
A másik, a párbeszéd súlyát és tekintélyét megőrzendő módon kell ezeket a megállapodásokat megkötni. Néhány észrevétel. A korrupcióval kapcsolatban nagyon vigyázni kell, ha folyamatos a mintaadás, akkor a korrupció nem fog visszaszorulni, ezt mindenki, gondolom, úgy érti, ahogy a helyzete diktálja.
Azt, amit Matolcsy úr elmondott, hogy fordulatra és reformra van szükség, nekem ismerős, áthallásos, volt egy ilyen dolgozat annak idején, ha jól emlékszem, de talán mégsem mindenben ilyen a helyzet.
A munkahelyek védelme nagyon fontos és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége ezért mindent megtesz. De alapesetben és alapszándékban azt képviseli a szövetség, hogy a most elhangzott elképzelések, tervek, szándékok és a megvalósítás egyenszilárdságát kell megteremteni. Ha nagyon elszakadnak ezek az intézmények egymástól, akkor bizony gond lesz. Szeretném, hogy ha az adók és járulékok csökkennének a munkavállalóknál, mert erről mégiscsak kevés szó esett. Azt szeretnénk, hogy ha növekednének a bérek, a minimálbér is, és semmiféle féléves moratóriumba nem vagyunk hajlandók belemenni. A mintegy ezermilliárdos segítség beruházási felhasználását az autonómok nem kívánják ellenőrizni, viszont a foglalkoztatás bővítésének végrehajtását és a foglalkoztatás feltételeinek alakulását igen. A döntéshozóknak pedig úgy látjuk, bármelyik oldalon is állnak, a közös és társadalmilag is támogatható megoldásokat kell kimunkálniuk. Társadalmi támogatottság nélkül nincs bizalom. Társadalmi támogatottság nélkül nincs munkabéke. A munkavállalók, a családok, az emberek segítséget várnak a döntéshozóktól, azt gondolom, hogy ez mind megalapozott elvárás és a továbbiakban jó munkát kívánok. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr. Következik Latorcai János úr, aki a KDNP és a frakció nevében tíz percben szól hozzá, őt követi Demján Sándor úr öt percben.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Borsik elnök úr egyik gondolatát idézem, amikor úgy fogalmazott, hogy a bizalomvesztést nem lehet újabb bizalmatlansággal tetézni különösen egy olyan országban, ahol tartós politikai válság fő ismérve éppen a közbizalom hiánya, ami erősítette az elmúlt időszakban és sajnos napjainkban is a kormányzati hibás döntések miatt bekövetkezett gazdasági, foglalkoztatási válságot.
Mi úgy látjuk, hogy az elmúlt másfél év viharjelzéseit a kormány nem volt képes időben érzékelni, nem ismerte fel a szükséges lépésváltás igényét, és nem tudott ezért hathatós társadalmi vita keretében a konszenzuskeresés közben kiutat találó programot felvázolni. Felelős kormány ilyen helyzetekben cselekszik, dolgozik és vállalja a felelősséget. Ma a kormányok világszerte gazdaságélénkítő cselekvési programokkal próbálnak a gazdasági válságból kikerülni, nem visszariadva még a bankrendszer államosításától sem vagy részbeni államosításától sem. A tartalékaikat a gazdasági teljesítmény növelésére, elsősorban a foglalkoztatás bővítésére, a nemzeti foglalkoztatás fő ágazatának, a kis- és középvállalkozásoknak a fejlesztésére fordítani. Sajnos, hogy nekünk erre vonatkozóan még nincs elfogadott cselekvési programunk, sőt az a probléma, hogy igazán korrektnek tekinthető helyzetelemzés hangzott el megítélésem szerint itt először.
Az elmúlt napokban alaposabban tanulmányoztuk, hogy milyen kilábalási stratégiákat alkalmaznak az országok szerte a világban. Nagyon összehangoltnak és gyorsnak tűnnek a cselekvések, a kormányok mindenütt a bankokba való befolyás növelésére törekszenek, természetesen abból a feltételből, hogy a gazdaság számára a megfelelő áthidaló hiteleket biztosítani tudják. A szociális piacgazdaság elemeit ötvözik a régi konzervatív politikával és talán ennek eredményeképpen egy új világ kialakítására is törekszenek és ebben a folyamatban mi, kereszténydemokraták úgy látjuk, hogy későn ébredtünk. Úgy látjuk, hogy a válság legyőzésének útját az új, jövőben remélt sikereket a foglalkoztatást biztosító, a gazdaságot kifehérítő adó- és járulékcsökkentéssel - ami megkerülhetetlen -, új személyi jövedelemadó-politikával lehet elérni, az áfakulcs megváltoztatásával, az adórendszeren belüli átcsoportosítással. Mi elkötelezettek vagyunk a nagy vagyonok megadóztatása mellett is törvényjavaslati szinten, benyújtottunk egy új nyugdíjrendszer kialakítására, szintén hatástanulmánnyal alátámasztott törvényjavaslatot, eddig ezt a kormány nem fogadta el és sajnos az adósságállomány további növekedésének a megállítása nélkülözhetetlen. Valamint új forrásokkal lehet csak mindezt megvalósítani.
Nem szeretnék a részletekben elmerülni, az anyagaink készen állnak minden érdeklődő számára, szeretettel és tisztelettel nyújtjuk majd át.
Ha végigszaladnánk ezeken a felsorolt pontokon, azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy adócsökkentés nélkül megfulladnak a magyar vállalkozások. A béreket terhelő elviselhetetlen magas adó- és járulékterhek hatására ki kell mondani: Magyarországon tulajdonképpen egy kétutas bérrendszer alakult ki, részben a minimálbért adják hivatalosan, részben pedig számos helyen éppen az adóelkerülés érdekében kiegészítő bérezést adnak, ahogy mondani szokták schwarcz-ban. A kormánynak be kell látni, hogy ezt egyszerű adószigorító intézkedésekkel vagy a behajtás szigorításával nem lehet megváltoztatni, ehhez kell az adócsökkentés, amelyik arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy a kisebb adók miatt elkerüljék ők maguk is az adócsalás útját.
A technológiai fejlesztést mi is támogatjuk. A kormány megítélésünk szerint lökést adhat új beruházások megvalósítására, ami nélkülözhetetlen alapja a foglalkoztatáspolitikának.
Talán eretneknek tűnő gondolat, de a pártom elkötelezett a tekintetben is, hogy alapvetően át kell vizsgálni azokat az adókedvezményeket, amelyeket ma egyes cégek a gazdaság területén élveznek. A szakértők azt állítják, hogy ezeknek az átdolgozásával, a realitásokhoz való igazításával több milliárd forint megtakarítást lehetne biztosítani a gazdaság számára. Az új jövedelemadó-politikában mi hitet tettünk a családi típusú jövedelemadózás mellett, tulajdonképpen ennek eredményeképpen több pénz maradna az embereknél, ami egy fogyasztásélénkítést és megtakarítás-növekedést jelentene. Mi úgy ítéljük meg, hogy adótöbblet egyedül a havi 700 ezer forintos jövedelmet meghaladó rétegek esetében, illetve a gyermektelen, egyedülállók esetében van, ez a növekedés együttesen ezt a kedvezményt nagyjából kompenzálná, tehát emiatt igazából nagy veszteség a költségvetést nem érné.
Mi amellett is elkötelezettek vagyunk, hogy az áfakulcs változtatásra szorul, az egyre terjedő szegénység, a családok nehezedő helyzete megköveteli elsősorban a létfenntartás és a gyermeknevelési területen egy szociálisnak tekinthető mérsékeltebb áfakulcs alkalmazását. Ennek az értékére nem térnék ki, mert ez részletes elemzéseket igényel. Világos, hogy ezt kompenzálni kell, úgy ítéljük meg, hogy egy szűkebb fogyasztói kör részére, a luxustermékek fogyasztása terén pedig el lehetne mozdulni a magasabb adókulcsok felé. A Kereszténydemokrata Néppárt adott esetben még a 25 százalékos áfakulcsot is el tudja képzelni.
Az adórendszeren belüli átcsoportosításokban bizonyos tartalékok feltárhatók, erre hallottuk már a pénzügyminiszter úrnak a véleményét is, de ezen túlmenően, mint említettem, mi a nagy vagyonok megadóztatásában költségvetési többletbevételt látnánk. Azt is el szeretném mondani, hogy az elmúlt időszaknak a mostani szűkebb időszaktól eltekintve igazából haszonélvezői a bankok voltak. Mi örömmel látnánk azt és a társadalmi igazságosságot szolgálná, ha a bankok az elkövetkező időszakban a válságból kivezető út finanszírozásában hatékonyabban részt vennének, ez akár az adó szempontjából is megjelenhet. Óriási problémának tekintjük azt a több, mint tízezer milliárd forintos adósságállomány-növekedést, ami az elmúlt hat évben bekövetkezett. Ezzel a teherrel a gazdaság, megítélésünk szerint nem képes továbbhaladni. Szeretném, ha nem értenék félre és különösen, ha nem magyaráznák félre, hogy meg kell találni és ki kell munkálni azokat az adósságkönnyítő megoldásokat, amelyek lélegzetvételhez juttatják a gazdaságot és esetleg lehetőséget adnak arra is, hogy kedvezőbb kondíciók mellett tudjuk ezt az adósságterhet finanszírozni. A nyugdíjrendszerre nem térnék ki, mert túl sok és ebben a hátralévő időszakban érdemi információt elmondani nem szeretnék, az általánosság szintjére pedig nem akarok jutni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Dolgozik a Kereszténydemokrata Néppárt, leraktuk az asztalra ezeket az anyagokat, ezeknek a megvalósításában bárkivel hajlandók vagyunk együttműködni, aki a holnap jobbítására törekszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A VOSZ elnöke Demján Sándor úr következik. Ezt követően Fekete István a Joint Venture-től.
Demján Sándor (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége)
DEMJÁN SÁNDOR, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke: Köszönöm szépen elnök úr.
Örülök, hogy a nemzeti csúcs után nem azért ültünk össze, hogy az ország csődhelyzetéről beszéljünk. A nemzeti csúcson nem lehetett arról a valós veszélyről beszélni, nem voltunk egy zárt rendszerben, jelen volt a sajtó és ha akkor a valóságot elemeztük volna, akkor hétfőre várhatóan tényleg csődbe ment volna az ország. Tehát ennek a rendszernek vannak olyan intim részei, amit nemzeti érdek miatt valószínűleg változatlanul az elmúlt időszak technológiájával kell megbeszélni. Én annak örülök, hogy sikerült a válságot elkerülni, ebben benne volt az, hogy a magyarországi szereplők a csúcson, beleértem a politikai pártokat, munkavállalókat, munkaadókat és különböző képviselőket, leültek egy asztalhoz. Ez tompította. És azt szeretném mondani, de senki ne legyen illúzióban, a csőd bármikor bekövetkezhet. Tehát úgy kell viselkedni. Nem jöhet előtérbe az változatlanul, hogy csökkenő nemzeti teljesítmény mellett újból az alapvető hibához térünk, amikor hitelből próbálunk béreket, jóléti dolgokat finanszírozni. Magyarország alapvető hibája az, hogy torzszülött. Torzszülött a mostani foglalkoztatási, termelési konstrukcióban és amikor a jövőről beszélünk, ezt kell helyretenni. Minden párt azt vizsgálja meg, minden részvevő és szereplő, hogy tud-e egy ország egészséges lenni, ahol új értéket félmillió ember állít elő és 19 nem új értéket előállított tart el. Magyarán termelésről beszélek. A termelés, az új érték-előállító, amihez párosulhat az addicionális turizmus, tehát az egy plusz terület vagy a tőkekivitel, amivel mi nem rendelkezünk, mert nincs tőkénk. Ehhez a mostani elképzeléseknek is igazodni kell, úgy gondolom, hogy Magyarország meg kell teremtse azt, hogy legalább egymillió ember végezzen termelést és ezt úgy is el lehet érni például, hogy azt mondjuk, hogy nem külön-külön szerzik be a kórházak a lepedőt, hanem egy programot arra, hogy ha Magyarországon lepedőgyártás van, akkor az 90 százalék állami támogatás vagy uniós forrást is jelent. Mindenki a maga módján, különben a lepedők ára a háromszorost is eléri ebben a beszerzésben. Ugye erre rávilágíthatok?
A likviditás ma az egyes számú prioritás. Likviditás nélkül a meglévők elvesznek, óvatosan kell bánni azzal, hogy bankokat kell-e államosítani. Először a jegybank az állam teremtsen forrást, állapodjon meg a külföldi anyabankokkal egy szintben, amivel fenntartják a finanszírozást, és ha nem, akkor célszerűnek tartom és egyetértek a lépésekkel.
A következő a reform kérdése. Könyörgök politikai pártoknak és mindenkinek, vegyék tudomásul, hogy nem ülhetünk újra fel a lóra, mert lovon ülünk még mindig. A régi vármegyerendszer azon alapult, az akkori közlekedési, szállítási feltételekkel, napi járáson belül lóval meg lehessen tenni. A mai technika mellett ez nem tartható. Az önkormányzati rendszerben, ismétlem, a megyerendszer óriási tartalékokat takar, amit át lehet csoportosítani. Ilyen irányú reformok kellenek, tehát a munkaadók, amit kezdeményeznek a tudománnyal majd együtt, annak az a lényege, hogy semmiféle reformot önállóan kiragadni nem lehet, az nem lesz sikeres, ha nincs egy teljesen átfogó, az egész országot megváltoztató, tényleg európai, mai korhoz igazodó általános reform. Annak csak egy-egy elemét kiragadni nem lehet, mert akkor soha nem lesz sikeres Magyarország.
Én bízom abban, hogy ebben lesz politikai konszenzus és bízom abban, hogy a civil szféra, a tudomány, a munkaadók és a munkavállalók együtt erre ránevelik és rávezetik az országot. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Fekete István következik.
Fekete István (Joint Venture Szövetség)
FEKETE ISTVÁN, a Joint Venture Szövetség elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr, Miniszter Urak, Elnök Urak! Bajnai miniszter úr előadásában visszaköszön az a sok minden gondolat, amiben az elmúlt egy-két évben a Joint Venture Szövetség, a kiáltványok és számos más formában mi magunk is javaslatot tettünk. Úgy gondolom, hogy ezek után egy műhelymunka kell következzék és szeretném felajánlani, hogy a Joint Venture Szövetség készen áll részt venni ebben a műhelymunkában.
A Joint Venture Szövetség nevében olyan konkrét javaslatokat kívánok tenni, amelyeket a tagjaink juttattak el hozzánk. Miért gondolom, hogy a Joint Venture Szövetség egyike a legalkalmasabb gazdasági szondának. A tagságunk karakteres, reprezentatív metszetét adja a gazdaságnak, hiszen ma már nemcsak vegyesvállalatok, nemzetközi nagyvállalatok, hanem teljesen magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások is a sorainkba tartoznak és lefedjük a gazdaság szinte valamennyi szektorát. A Joint Venture Szövetség válságelemzése abból indult ki, hogy bebizonyosodott ismét, az élet igazságtalan. A gondokból való kilábalás, a gyógyulás érdekében legyengítettük immunrendszerünket, azaz konvergenciaprogramot hajtottunk éppen végre és eközben ért bennünket a válság, ez magyarázza talán azt, hogy az egész régióban miért éppen nálunk a legnagyobb a válság hatása. Induljunk ki abból, hogy a vállalatok is gyakran vannak krízishelyzetben. Mit tesznek, mit teszünk ilyenkor? Először is gyors kríziselemzést végzünk, másodszor számba vesszük a túlélés érdekében szóba jöhető forrásokat, eszközöket és végül a meglévő erőforrásokra mozgósítunk és koncentrálunk a kitörési pontokra. Ha országos méretekben gondolkodunk, akkor recesszióban a legfontosabb a kitörési pontokra koncentrálni. Nem szabad kis hatósugarú ügyekre forgácsolni az energiát. Mit lehet tehát tenni? Mi a Joint Venture Szövetség javaslata?
A gazdaságélénkítés érdekében a keresletet kell ösztönözni, az 1400 milliárdos kkv-programot főként export- és termelő beruházások ösztönzésére kell fordítani. A kiadások erőteljes csökkentése és a bevételek erőteljesen növelése szükséges, de nem az adókulcsok emelésével, hanem a válságban mindig is szolidárisabb társadalom forrásainak bevonásával, konkrétan az adócsalások visszaszorításával és általában a gazdaság fehérítésével, a rászorultsági elv széles körű alkalmazásával.
Végre új értelmet kaphat az a szó, hogy közteherviselés, amiben a köz a mi értelmezésünk szerint a közösségre vonatkozik. A fehéredést vizsgáló bizottság, amelyben magam is részt veszek, egyik fontos megállapítására szeretnék utalni: a jogstabilitás fehérítő hatására. Fontos lenne a bírósági döntéshozatalok nemcsak felgyorsítása, hanem szakszerűvé tétele is, ez a probléma ugyanis az állampolgárok és a vállalkozások nagy része számára az egyik leginkább bizalomromboló tényező. Megfontolásra, újbóli átgondolásra javasoljuk a négy adótanácsadó, versenyképes adórendszer c. több évre szóló és néhány hónappal ezelőtt többek között a Joint Venture Szövetség támogatásával készített anyagát, amely bruttó kétezer milliárd, illetve nettó ezermilliárd hatású javaslatot tartalmaz.
A legfontosabbnak tartjuk, ahogy azt a befektető tanács ülésén is a héten elmondtuk, hogy teljes gőzzel a külpiacokra kell koncentrálni, ki kell aknáznunk az Európán kívüli világban lévő lehetőségeket. A kormányzati stratégia erőteljes részévé kell tenni a diverzifikált exportcélpiacok elérését. Egyetértve miniszter úrral, mozgósítsuk a diplomáciai és külgazdasági szolgálatokat, hogy teljes erőbedobással keressenek új piaci lehetőségeket, csak azt tudjuk mondani: irány Oroszország, Latin-Amerika, Délkelet-Ázsia, sőt akár Afrika. A Joint Venture Szövetség nem vár. Saját eszközeinkből megindítottuk ezt a programot, például december 5-én lesz az Afrika-napunk számos afrikai ország képviselőinek részvételével, amelyre örömmel invitálom önöket is.
Javasoljuk, hogy a kormány biztosítson forrásokat egy exportszervező társaság létrehozására, amely koncentráltan léphetne fel ezeket a piacokon. Szorosan ehhez tartozik, hogy használjuk ki az országunk által nemzetközi segélyekre és fejlesztési célokra befizetett összegekből megvalósuló fejlesztésekben való részvételt. Valljuk be, alaposan lemaradtunk ezen a területen. A teendősor folytatható, az idő korlátozottságára tekintettel ennyire futotta, de a legfontosabb, hogy lássunk hozzá még ma. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében. Öné a szó tíz percben.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót elnök úr. Azzal a bizalommal jöttem én ma erre a csúcsra, hogy a nemzeti csúcstól eltérően itt tényleg megoldásokat fogunk egymásnak felkínálni és nem a múltkorihoz hasonlóan politikai sérelemlista felolvasása történik meg. A múltkori eredményes volt, azt gondolom, mert annak ellenére, hogy ez történt, valahogy el tudtunk tántorogni a csőd széléről, az IMF-hitel lehívásának a lehetősége és ahogy ezt Demján elnök úr az előbb mondta, messze nem azt jelenti, hogy a most elkerült csőd azt jelenti, hogy több csőd nem leselkedik ránk és nem fenyeget minket. Tehát valamit tennünk kéne ezek elhárításának érdekében is.
Alapvető bizalmi válság, ami tapasztalható, nemcsak politikai, gazdasági, pénzügyi és hát a pénzügyi válság egyik kitettje a magyar pénzügyi rendszer és a magyar forint, ami, ahogy láttuk az elmúlt időszakban, támadások célpontja. Az IMF-hitel lehívásának a lehetősége, ahogy az előbb mondtam, bizonyos veszélyt elhárított, de végleges megoldást nem hozott, ezért a bizalom visszaállításának egy más útját kéne megtalálnunk, és én megint konkrét javaslattal jöttem és meglehetősen meglepő javaslattal, de nehéz helyzetek nem zárják ki a meglepő javaslatok megtárgyalását, esetleges elfogadását.
A bizalom visszaállításának egyik lehetséges útja és módja talán az lenne, ha felgyorsítanánk azt az eljárást, ami az eurózónához való csatlakozás lehetőségét megteremti. Azt nem kell ecsetelnem, hogy ez Magyarország számára miért lenne előnyös, de talán előnyös lenne az Európai Unió számára is, hiszen az ilyen válsághelyzetek kezelésére láthatólag nincs felkészülve, nincs intézményrendszere és nincsenek forrásai. Ebből az következik, hogy egy ilyen válság kezelése az Európai Uniónak meglehetősen sok pénzébe kerül és fog kerülni. Ha lehetővé tenné, hogy az eurózónán kívüli országok közül azok, amelyek ezt igénylik, amelyek gazdasági aktivitása, pénzügyi aktivitása, költségvetési politikája olyan, hogy ígéretet tesz arra, hogy a feltételeket a lehető legrövidebb időn belül teljesíti, meg kéne nyitni ezt a lehetőséget. Én ennek a lehetőségnek négyféle változatáról szeretnék szót ejteni, ami talán egy új megoldást és egy jobb és tartósabb megoldást javasolna. Persze, ennek vannak honi, politikai feltételei is, nem küldhetjük úgy a kormányt Brüsszelbe az Európai Unióval tárgyalni, hogy a kormány mögött ne legyen egy olyan ötpárti egyetértés, amely a törekvéseiben megerősíti és amely a törekvéseinek biztos alapját jelenti. Nyilván ezt egy olyan költségvetésben kéne foganatosítani, ami az Európai Unió felé biztosítékokat jelent a vonatkozásban, hogy a kritériumi rendszer teljesítése belátható időn belül megvalósul. A kormány, a magyar parlament elkötelezett ennek irányában, ennek vonatkozásában és ezt az Európai Unió is elfogadja. Természetesen ezt lehetővé kell tenni egyéb olyan közép-európai tagországok számára is, akik a hasonló feltételeket vagy kondíciókat hajlandók vállalni.
Az első forgatókönyv, hiszen négy lehetőségről beszéltem, talán a legegyszerűbb és ez jelenti a legkisebb stabilizáló erőt. Ez azt jelentené, hogy az ERM II-höz meglehetősen gyorsan csatlakozhatna Magyarország és csatlakozhatnának ezen országok. Az ERM-II. árfolyam-mechanizmusba való belépés nagymértékben hozzájárulhat a forint stabilizálásához, a bizalom visszaszerzéséhez. A belépésnek nincsenek rögzített szabályai, ezért elvileg jóval könnyebben kivitelezhető, mint az euró azonnali bevezetése, ugyanakkor az ERM-II. nem egyoldalú árfolyamrendszer, hiszen a lényege az,hogy egy középárfolyam stabilizálva kialakul, ehhez a tagországok hozzájárulása is szükséges, de azt gondolom, hogy egy ilyen hosszabb távra elfogadott költségvetéssel ezt biztosítani lehetne.
A második lehetőség az euró bevezetésének időpontját konkrétan meghatározni. Ez szintén egy olyan költségvetést igényel, ami a folyamatot láthatóvá, mérhetővé és számíthatóvá teszi. Ez igen erősen javítaná a forint stabilitását, igen erősen befolyásolná a forint és a magyar pénzrendszer iránti bizalom visszanyerésének a lehetőségét.
A harmadik szcenárió a legnehezebben kivitelezhető és a legmerészebb. Ez az euró azonnali bevezetését jelentené, nyilván egy hasonló költségvetés, két- vagy hároméves költségvetés elfogadásával, de jelen pillanatban ennek a törvényi feltételei sem adottak, az Európai Unió feltételrendszere sem teszi ezt lehetővé. Itt egy igen komoly érdekérvényesítő készségről és képességről kéne a magyar tárgyalófélnek tanúbizonyságot tennie, ami talán sikerülhet megfelelő honi politikai háttér mellett.
A negyedik egy elvi lehetőség, én magam sem javasolnám, ez az egyoldalú euróbevezetés. Van erre példa, de ezzel nyilván nem váltanánk ki az Európai Unió és a pénzrendszer tagállamainak helyeslését, ez a lépés elkerülendő lenne, de az előző három verzió bármelyike, nyilván az egyszerűbbekkel kezdve egy olyan lehetőség, amit nem lenne szabad kihagyni. Én azt javaslom, azonnal kezdjünk egyeztetéseket annak vonatkozásában, hogy meg tudjuk-e a hazai feltételeit teremteni és hogy a kormány mutat-e hajlandóságot arra, hogy ezt az aktivitást Brüsszelben az ország érdekében kifejtse.
A másik dolog, amiről röviden szót szeretnék ejteni, hiszen konkrét javaslatokkal jöttem, ez egy adórendszeren belüli átcsoportosításról szól, hiszen épp most tárgyalja az Országgyűlés az adótörvények sokaságát. Azt tudomásul vesszük és megértjük, hogy ma egyoldalú adócsökkentésről beszélni nem lehet. Sem a helyzet, sem az IMF-feltételek ezt nem teszik lehetővé, de nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a rendszeren belül átcsoportosítsunk, az élőmunka terheit csökkentsük. A körülbelül kétmillió adófizető terheit csökkentsük, úgyhogy az így kiesett bevételeket az általános forgalmi adó két százalékos növelésével ellensúlyozva a költségvetést egyensúlyban tartsuk. Az elképzelés lényege, hogy az 1,7 millió forintos határt, ami a 18 százalékos sáv határát jelenti, 2,2 millióra tolnánk fel, ez egyébként javaslat formájában ott fekszik a parlament asztalán. Ez körülbelül 130 milliárd forint kiesést jelent, viszont a magyar átlagjövedelem nem a legmagasabb adókulccsal, hanem 18 százalékos adókulccsal adózna és a bérbefagyasztás ellenére az adófizetők azt éreznék, hogy mégiscsak van valami jövedelemgyarapodás, hiszen kevesebb adót kellene fizetniük.
A 2 százalékos áfaemelés körülbelül 140 milliárd többletbevételt tenne lehetővé. Ez a 140 milliárd még azt is biztosítaná, hogy az évek óta húzódó örökösödési illeték mintegy 10 milliárdos alapot kapjon, és 20 millió forintig ez eltörölhető legyen.
Az az állítás, hogy a 2 százalékos áfanövekedés igen erős inflációgerjesztő hatással bír, azt gondolom, hogy most nem állja meg a helyét, legalább három ellenérv hozható fel. Egyfelől a mezőgazdasági árak jelentős csökkenése, másfelől az energiaárak jelentős csökkenése, harmadjára pedig érezhető, hogy a kereslet jelentősen vissza fog esni. Tehát ez az 1,4 százalékos inflációs vészjelzés azt gondolom, hogy most nem állja meg a helyét.
Befejezésül engedjék meg, hogy Bajnai Gordon miniszter úr bevezető előadására reagáljak néhány mondattal. Ez egy szép és nagy ívű elgondolás, de igen messze áll a konzervatív elgondolástól és elképzeléstől. Az állam hatalmas pénzösszeget óhajt vállalkozásélénkítésre, gazdaságfejlesztésre, mezőgazdaság-fejlesztésre és egyebekre fordítani, ennek töredékéből át tudná például a magyar adórendszert úgy szabni, hogy a vállalkozók feltételei, versenyképessége mérhetően és jelentősen javuljon.
Igen, az más, de ennek ellenére vannak olyan hazai források, amit lehetne ilyen célokra átcsoportosítani, sokkal fontosabb lenne, minthogy egy gyenge, bukdácsoló, mindig orra esni készülő rendszert továbbra is életben tartsunk, hiszen az előadásából az adóreform, ami a leglényegesebb dolgok egyike, érintőlegesen, számok nélkül, időpontok nélkül hangzott el, ami nem sok jóval biztat.
Tehát arra kérném, és arra ösztökélném a kormányt, hogy sokkal gyorsabban, sokkal radikálisabban lépje meg ezeket a reformlépéseket, aminek eredményeképpen a gazdaság önmaga is képes lenne emelkedő és gyorsuló pályára állni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Mielőtt a szünetet elkezdenénk, bejelentem, hogy a szünet utáni első hozzászóló Gúr Nándor, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke, őt követné Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője, aki az SZDSZ nevében mondaná el a véleményt.
Tisztelettel azt javasolnám, hogy negyed 12-ig tartsunk szünetet, akkor kezdenénk, addig van 13 perc.
(Szünet: 11.02 - 11.22 óráig)
ELNÖK: Köszönöm, hogy az időt megközelítő pontossággal tartották. Javaslom, hogy a tanácskozásunk folytassa munkáját. Hozzászólásra következik Gúr Nándor, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke öt percben. Őt követi Kóka János tíz percben.
Gúr Nándor (Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság)
GÚR NÁNDOR, az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának elnöke: Miniszterelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy az én gondolkodásom homlokterében nem más áll, mint az, hogy minél több ember tisztes módon élje jövedelemből az életét ebben az országban. Nem túl egyszerű a helyzet, ez természetes, de hozzá kell tennem rögtön, hogy Bajnai miniszter úr felvezető előadása számomra azért sok kapaszkodót nyújtott, sok lehetőséget kínált a tekintetben, hogy hogyan célszerű elindulni.
Azt hiszem, hogy ha mindazok a dolgok tételesen meg is valósulnak, mint amiről szó esett, akár a gyorsított forráshoz jutás, a technológiai korszerűsítésre fordítható pénzek, a mikrohitel, a hitelgarancia, a kockázati tőkeként értelmezhető forrásutolérések, vagyis amiről sok szó esett: a forgóeszközöknek, a hitel biztosításának a rendezése, akkor gyakorlatilag a kevés pénz ellenére a piacon nagyon sok biztonsági elem épül be a rendszerbe.
Ezek a biztonsági elemek pedig nyilván visszahatnak és kihatnak a foglalkoztatás-politikára, a munkahelyek megtartására is, vagy éppen mindezek mellett a munkahelyek bővülésére.
Csak azért, hogy tényszerű, számszerű adatokat, egyet használjak, szeretném elmondani, hogy annak ellenére, hogy 57 százalékos a foglalkoztatási ráta értéke Magyarországon, 2002-2008 között minden egyes esztendőben magasabb volt a foglalkoztatottak száma, mint az azt megelőző négy évben. Most nekünk az a feladatunk és a felelősségünk, hogy arra vigyázzunk, hogy ebből minél több megmaradjon, és ha lehet, akkor ki is egészüljön, bővüljön.
Szeretném hozzátenni, hogy a nemzeti csúcs keretei között voltak olyan javaslatok, amelyek itt ma visszaköszöntek, és ennek örülök. Példaként említem a leghátrányosabb helyzetű térségeket érintő pozitív diszkrimináció kérdéskörét. Itt az 50-70 százalék tekintetében jelzek vissza, illetve a regionális válságkezelő alapok vonatkozásában is hasonló visszajelzést kaptunk.
Azt gondolom tehát, hogy ha másért nem, ezért is volt értelme, de sok minden más tekintetben is meggyőződésem szerint akkor is ülni.
Mindezek mellett lennének új javaslataim, és pont azért, hogy még a felkínált kapaszkodókon túl egyéb lehetőségeink is legyenek. Azt hiszem, hogy olyan áthidaló megoldásokat kell biztosítani, főleg a kkv-szektor irányába, amely abban a tekintetben mozdítja el a gondolkodást, hogy ha átmeneti gondok, problémák vannak, akkor ne leépítsenek, hanem pontosan áthidaljanak, foglalkoztassanak azokban a rövidnek vagy adott esetben hosszabbnak tekinthető időszakban is a vállalkozások, amikor feltétlen módon minden tekintetben, a piac oldaláról nem feltétlenül megalapozottan áll rendelkezésre mindaz a megrendelés, aminek meg kell lennie.
Ezekben az időszakokban is kell hogy legyenek megoldási alternatívák. Azt hiszem, a másik oldalról, hogy a regionális szinten lévő fejlesztési és egyéb tanácsoknak olyan döntési jogosítványokat kell adni ebben az időszakban, amelyek a szubszidiaritás elvét erősítik. Tehát ott kell, hogy döntsenek, ahol tudják, hogy hogyan és miképp kell hogy döntsenek, és akkor kell hogy döntsenek, és arról, amiről tudják, hogy dönteniük kell.
Forrás-átcsoportosításokra is szükség van. Nem ismétlem az elmondott szavakat, de megerősítem azt, hogy a döntések után, amikor születnek fejlesztési döntések, a források felhasználásának az időbelisége és az adminisztrációs szintű korlátok elhárítása elengedhetetlen fontossággal bír. Azt szeretném mondani, hogy ilyen értelemben a regionális fejlesztési szinteken is szükséges szerintem a munkahelyteremtéshez és a -megtartáshoz hozzáillesztett pénzügyi források működtetése.
Az utolsó egy-másfél percben három konkrét dolgot mondanék, ami a törvénykezés tekintetében is segítheti a foglalkoztatás alakulását. Az egyik az, hogy meggyőződésem szerint a jól funkcionáló, de mára tévpályára futott alkalmi foglalkoztatás tekintetében változtatást kell eszközölni. Nem szabad, hogy olyan helyzet alakuljon ki, ahol a munkaadók úgy gondolják, vagy gondolhatják, hogy a határozott vagy a határozatlan idejű jogviszonyokat érdemes vagy szükségszerű ez irányba átvinni.
Másik oldalról fontosnak tartom, hogy a hatóságok működése ebben az időszakban olyan legyen, amely alapvetően preventív, segítő szándékú, nem feltétlenül mindenáron bírságkiszabó jelleggel bíró, és a fekete foglalkoztatás, a feketegazdaság elleni küzdelemre szólít fel, és aszerint lép fel.
A harmadik a rendezett munkaügyi kapcsolatok kérdésköréről szól, ami azt hozhatja magával, hogy ne zárjunk ki pályázatok hozzáférési lehetőségeiből, közbeszerzési lehetőségekből olyan vállalkozásokat, akik foglalkoztatnak, csak azért, mert hibákat követnek el. Ha feketén foglalkoztatnak, akkor igen, de csak azért, mert hibákat követnek el, azért ne.
Ilyen adminisztratív változások sokaságára van még szükség mindazok mellett, amiről miniszter úr szólt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Hozzászólásra következik Kóka János, az SZDSZ véleményét mondja el. Öné a szó frakcióvezető úr, tíz percben.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Magyarország azért ilyen sérülékeny a gazdasági válságban, mert az állam és a gazdaság nagy részében velünk maradt a szocializmus. A nagyon sok esetben egymással ádáz harcot vívó jobb- és baloldali pártok most, ebben a helyzetben az állami gondoskodást, a továbbra is nagy és terebélyes államot sírják vissza, amit viszont valójában kapnak, ennek eredményeképpen az nem más, mint maga a szocializmus.
Velünk maradt a nagy bürokratikus állam, a korrupció, az igazságtalanul osztogatott támogatások, a versenyképtelen oktatás, a versenyképtelen egészségügy, a pazarló önkormányzati rendszer is. Az adófizetők pénzét herdálja több száz, döntő részben pocsékul gazdálkodó közhivatal, az adófizetőket ellenségnek tekintő APEH, és nem járulnak hozzá a közöshöz kamu rokkantnyugdíjasok százezrei, és körülbelül egymillió ál-minimálbéres.
A változások elmaradtak, ami pedig végre elkezdődött volna, azokat bársonyba csomagolva, nemrég dobta ki a miniszterelnök. Ezért, ami kialakult Magyarországon az elmúlt húsz évben, úgy gondolom, felelős az egész politikai elit, a ma parlamentben lévő és onnan időközben már kihullott pártok is.
Több oldalról egyirányú a felismerés tehát: ez így nem mehet tovább, lépnünk kell. Ezért az SZDSZ készülve a mai gazdasági csúcsra, egy vitairatot készített el. Ez a vitairat körülbelül 20 oldalban, 5 pontban összefoglalva tesz javaslatokat arra, hogy milyen válságkezelő lépések szükségesek, és a válságkezelő lépéseken túl a recesszió megfékezéséhez milyen gazdaságpolitikai lépésekre van szükség.
A gazdaság szereplőinek stabilitásra, olcsó és elérhető hitelre, forintkamat-csökkenésre, a lehető leghamarabb euróra, adóreformra és a bürokrácia nagy részének a kihajítására van szüksége. A kormány az összeomlás elkerülése érdekében az első hetekben adekvát helyes lépéseket tett, a reálgazdasági válság kezelésére azonban eddig kísérletet sem láttunk. Késlekedést, bizonytalanságot, bátortalanságot tapasztaltunk az elmúlt hetekben, miközben az egyik legnépszerűbb magyarországi portál, az Index elbocsátás-számlálója az indításhoz képest egy hét alatt háromszoros értéket mutat. Rövid hónapok alatt, tisztelt hölgyeim és uraim, tízezrek veszíthetik el munkahelyeiket, a kormány pedig eddig ennek a megakadályozására semmilyen értékelhető lépést nem tett.
Szándékokat hallottunk ugyan, de a konkrét lépések elmaradtak. Az egyetlen sikerrel kecsegtető javaslat az utóbbi évben, amely a parlament elé került, az a plafontörvény, és ezen a fórumon is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megkérjem kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a jövő héten hétfőn szavazzák meg a parlamentben a plafontörvényt, mert egy nagyon fontos biztonsági garancia a válság további negatív hatásainak mérsékléséhez.
Az eddig megismert kormányoldali törvényjavaslatok: a költségvetés, az azt megalapozó törvények és az adótörvény három kulcsfontosságú törvény a gazdaságpolitikai kérdések között, nem javítanak az ország helyzetén, akár rövid távon a most elkerült bukásunkat is eredményezhetik.
Ha végignézzük ezeket a törvényeket, akkor abban semmi olyan megoldást nem találunk, amely egy kicsit is közelebb vinne bennünket a recesszió megfékezéséhez, a munkahelyek megtartásához. A benyújtott törvényekből azt látjuk, hogy miközben elveszik a tanárok tizenharmadik havi bérét, a leggazdagabbak családi pótléka továbbra is adómentesen, alanyi jogon jár. Miközben elveszik a tűzoltók tizenharmadik havi bérét is, továbbra is milliárdos nagyságrendben költ a kormány állami vezetők üdültetésére. Miközben elveszik a nővérek tizenharmadik havi bérét, a kormány továbbra is 10 milliárdot költ az adófizetők pénzéből állami vállalatok vagyonkezelésére, ahelyett, hogy az érintett vállalatok gazdálkodnák ki a saját vagyonkezelésük költségeit.
Lehet, hogy ezek a szavak furcsának hangozhatnak egy liberális politikus szájából, hogy tudniillik nem vehetjük el a tizenharmadik havi fizetést addig, ameddig, de valóban nem vehetjük el a pénzt a polgárainktól addig, ameddig az államot nem fogjuk fogyókúrára.
Szeretnék egyértelmű lenni abban is, hogy az állam működéséből így nyerhető százmilliárdok szerintünk sem helyettesítik a személyi költségek visszafogásának szükségességét, de kötelességünk, hogy megelőzzék azt.
Az SZDSZ tehát - ahogy mondtam - egy vitairatot tett le az asztalra, ezt a mai napon kiosztjuk, kiosztottuk önöknek. Ebben a vitairatban öt pontban foglaljuk össze a javaslatainkat a válságkezelésre, a gazdasági növekedés beindítására, javaslatot teszünk egy új adópolitikára, a felelősség és az átláthatóság érdekében teszünk javaslatokat, valamint összefoglaljuk az állami és önkormányzati reformmal kapcsolatos elképzelésünket.
Néhány pontot szeretnék ebből mindössze kiemelni, ha megengedik. Az első az euró lehető legkorábbi, 2012-es bevezetésének szükségessége az árfolyamkockázatok kivédésére. Erről többek, közöttük Herényi frakcióvezető úr is szólt már.
A második pont az adóreform, amit az SZDSZ adóegyszerűsítéssel, a kedvezmények, kivételek mentességének szűkítésével, és elsősorban az élőmunkát és a vállalati versenyképességet érintő adók csökkentésével képzelünk el, de áfanövelés nélkül mindezt. Nem támogatjuk az áfanövelést, mert minden olyan lépés, aminek inflációs kockázata van, az ebben a pillanatban úgy gondoljuk, hogy káros.
A személyi jövedelemadó sávhatárának, illetve a járulékok csökkentésének forrását a kedvezmények, kivételek, mentességek szűkítésében, az állami működési költségek szűkítésében, illetve a jóléti támogatások rászorultság-alapúvá tételében látjuk. Szóltam már arról, hogy az nincs rendben, hogy továbbra is a leggazdagabbak is kaphatnak alanyi jogon, adómentesen családi pótlékot.
A harmadik pont, amit kiemelnék, a hitelképesség fenntartásának szükségessége. Bajnai miniszter úr, ha jól számoltam, egy nagyjából 460 milliárd forintos csomagot ismertetett a bizottsággal, 460 milliárd forint az a hitelforrás, árfolyamgarancia, tőkeforrás, ami a vállalkozások rendelkezésére áll, ő úgy fogalmazott, hogy néhány héten belül.
Tisztelt Kormány! Nincs néhány hetünk. Néhány napunk van, sőt egyes vállalkozóknak néhány órája, hogy lejárjon a korábban megkötött hitelszerződése. Azt szeretném kezdeményezni, hogy a kormány hozzon létre azonnal egy 100 milliárdos hitelalapot, amelyet a kis- és középvállalkozások számára megnyithatnánk, és amelyben a kis- és középvállalkozások az IMF-hitel kamatszintje körül, egy kicsit esetleg afelett juthatnának hitelhez, de semmiféleképpen nem 13-15 százalékos forinthitelekről beszélek.
És az is nagyon fontos, hogy újra beindulhasson Magyarországon a forinthitelezés, ehhez pedig az kell, hogy a kamatok csökkenhessenek.
Szóltunk sokszor a több mint 9 ezer állami közfeladat felülvizsgálatáról. Úgy is mondhatnám, hogy ahhoz, hogy sikert érjünk el, mindenekelőtt meg kell kezdeni az állami intézményrendszer zsírleszívását. Arra a nagyon sok fölösleges párhuzamosságokkal működő közhivatalra gondolok, amelyek elsősorban a feladatuknak azt tekintik, hogy mindent megtegyenek az állampolgárok, adófizetők zaklatása érdekében.
Tisztelt Kormány! Nem lehet addig bürokráciamentesítésről beszélni, ameddig az APEH továbbra is százmilliárdokon ül. Azok a százmilliárdok a vállalkozóké lennének, amelyeket ma az APEH 60 és 90 napig visszatart.
Itt is szeretném megismételni az SZDSZ javaslatát a "lex silentio positivo"-val kapcsolatban, ez a hallgatás, beleegyezés törvénye. Arról van szó, hogy ha egy állampolgár kérvénnyel, kéréssel fordul egy állami közhivatalhoz, és az a közhivatal határidőben nem válaszol, akkor a kérést, kérvényt kötelező legyen elfogadottnak tekinteni. Ne a vétlen állampolgár fusson a pénze és jogai után, hanem fusson az állam a jogai és a pénze után, ha késlekedik.
A korrupcióhoz szerettem volna még egyetlen mondattal hozzájárulni.
Tisztelt Kormány! Az utóbbi napokban nagy nyilvánosságot kapott egy ügy. Az RTL Klub egyik riportere a korrupció felderítése érdekében oknyomozó riportsorozatot készített. Mi történt? Az újságírót rabosították. Nagyon nem jó ómen egy ilyen helyzetben a korrupció visszaszorítására az, ha ez előfordulhat, és a rendőrség és az ügyészség ebben az ügyben egymásra mutogat.
Tisztelt Bizottság! Javaslom és kérem, hogy a tárgyalásokat az SZDSZ ismertetett és önök előtt fekvő vitairatáról a továbbiakban ötpárti keretben folytathassuk. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Mielőtt megadnám Molnár Béla kereszténydemokrata képviselő úrnak a szót, tájékoztatnám a jelenlévőket, hogy még 11-en jelentkeztek. Tehát Szanyi Tibor, Parragh úr, Gyurcsány Ferenc, Pataky Péter, Kapolyi László, Lakos Imre, Veres János, Varga László, Bienerth Gusztáv, Feiner Péter, Kuti László. Ennyien jelentkeztek nálam, gondolom, ez éppen elégséges. Ebben annyi jó van, hogy mindössze egy tízperces hozzászóló van, a többinek csak 5 perc áll rendelkezésére.
Molnár Béla képviselő úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! Bajnai Gordon miniszter úr vázolta a mai nap elején a kormány megoldási vízióját, de nem tudott elszakadni az eddigi pénzközpontú gondolkodástól, amelynek jelentős szerepe van a válság mélységében.
Az általa felsorolt lépések sorrendje az, ami sokat mond, és érdemes ezt figyelni. Első helyen a pénzhiány orvoslása, a második a munkahelyek megtartása, a harmadik a piacteremtés, a negyedik a versenyképes üzleti környezet, és csak az ötödik a foglalkozásbővítés.
Muszáj volt megismételni ezt a sorrendet, mert fel kell figyelnünk arra, hogy első helyen a pénz van. De a pénz nem segíti a gazdasági válságból való kilábalást, mert ez a pénz a bankokhoz megy, a bankokat tartja életben, üzletmenetüket fogja csak biztosítani. Külföldi bankok létét biztosítja a tervek szerint, kivéve az OTP-t, ha figyeljük, és a magyar vállalkozások adójából fogjuk ezt valamikor is visszafizetni. Ha a bankok bajban vannak, a kormánynak kötelezettsége csak a magyar tulajdonú bankokkal szemben van, az OTP-re kell figyelnünk, igen, arra kell, és a takarékszövetkezetekre, mert azok is magyar banki funkciót töltenek be, és nem szabad elfelejteni őket. Ugyanakkor a külföldi bankot messze nem úgy kell kezelni, mint a magyar tulajdonú bankokat, hiszen az anyavállalataik a felelősek, és nem a magyar kormány.
Nagyon kérjük, hogy ezt Bajnai miniszter úr legyen szíves mérlegelni, és Veres miniszter úr is legyen szíves mérlegelni.
A hitelgarancia-alap bővítése ismét csak a banki kockázatok csökkentése irányába fog mutatni, hiszen mit jelent a hitelgarancia? Ha csődbe megy a magyar vállalkozás, a bank akkor sem járhat rosszul. Ezért érezzük azt, hogy ez a pénzügyi gondolkodás nem vezet ki a válságból, hiszen a magyar kisvállalkozók 80 százaléka nem vett fel hitelt és feltehetően nem is fog felvenni hitelt, hiszen nem alkalmas arra, hogy a bankok pozitívan ítéljék meg. Nincsenek nagy pénzeik letétben, nincsenek nagy értékű ingatlanaik, ők az életben maradásukért a saját munkájukkal küzdenek.
Ehhez nem hitel kell nekik, hanem piac, elsősorban piac. Új dolgozót hogyan vegyen fel egy magyar kisvállalkozás, ha termékére nincs piac, nem tudja eladni, ha a szolgáltatására nincs kereslet. Ezen semmiféle hitel nem segít, azt a pénzt legfeljebb felélheti, és még rosszabb helyzetbe kerül, mint ahogy eddig volt.
Erre utalt Demján Sándor is, hogy egymillió ember végezzen termelést. Igen, minél több embernek kell termelést végezni, de mikor? Ha van piac. Ha nincs piac, nem tud termelést végezni. Ezért a helyes sorrend az lenne, tisztelt miniszter úr, hogy elsősorban versenyképes környezetet kell biztosítani. A versenyképes környezet pedig úgy kezdődik, hogy biztonságos jogi és adókörnyezetet kell biztosítani. Évek óta adós ezzel a kormány, ezt tovább nem lehet halogatni.
Ahogy Matolcsy György képviselőtársam is mondta, az adóreform elkerülhetetlen, mert elviselhető vállalkozói és munkavállalói teher nélkül nem lehet a válságból kilábalni. És ha munkavállalói teherről beszélünk, megkerülhetetlen az a kereszténydemokrata javaslat, hogy a családi adózást be kell vezetni. A családi adózás a jövő záloga. Hogy a családok gyerekeket nevelhessenek, hogy legyen 10-20-30 év múlva is olyan ember, aki dolgozni fog, termelni fog, és értéket fog teremteni ebben az országban.
A korrupció megszüntetéséről sokan beszéltek, és ez a versenyképes környezet alapfeltétele, ezt sem szabad kihagyni. A piac élénkítését viszont nézzük meg, hogy ki fogja, és milyen keresletet fog biztosítani. Csak exporttal nem lehet piacot élénkíteni. A belső piacra kell koncentrálni, a kis- és középvállalkozások jelentős része a belső piacon működik, és nem szabad hagyni, hogy a termékeikkel ne tudjanak kijutni, ne tudjanak bevételeket realizálni.
Az államnak az építőiparban szerepet kell vállalnia, nagyon örülünk, hogy ezt így látja miniszter úr is, de az építőiparon túl szerepet kell találnia, vállalnia az élet, a gazdaság minden más területén, ahogy ezt mintaértékűen tette a 2000-2002 közötti kormány is.
A munkahely megtartása csak élénk piaccal fog menni. A magyar gazdaságot magyar vállalkozásokkal kell és lehet élénkíteni. A külföldi vállalkozások behívása, támogatása eddig is fajlagosan sokkal drágább volt, mint amennyibe a magyar vállalkozások támogatása került volna, és nem fog kellő eredményt hozni. Láthatjuk, hogy a külföldi vállalkozások foglalkoztatása abszolút értékben lényegesen kisebb, mint a magyar kis- és középvállalkozások foglalkoztatása. Ezért a foglalkoztatás-politikát úgy kell alakítanunk, hogy a jelentős részét a magyar kis- és középvállalkozások adják, tehát a támogatásokat közvetlenül és nem banki kamatokkal növelten kell eljuttatni a kis- és középvállalkozásokhoz.
A pénzhiányra pedig az a megoldás, amit most látunk a kormánytól, olyan, mintha egy csónakban ülőknek dobnánk mentőövet, és nem a vízben fuldoklóknak. Bankokat mentünk meg...
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tévedésből tíz percet írtak önnek, már a hatodik perce beszél, de ismerem a véleményét, úgyhogy jólesett viszonthallani. (Derültség.)
Most Szanyi Tibor képviselő úr kapna szót, őt követi Parragh elnök úr.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tanácskozás! Hallgatva az eddigi felszólalásokat, én a magam részéről egy-egy pillanatban ilyen nyári hangulatot éreztem, mert olybá tűnt, mintha néhányan itt a teremben felrakták volna a régi nyári slágereket, miközben azért azt hiszem, hogy a teremben ülők többsége mégiscsak tisztában van azzal, hogy egyáltalán mi is történt a világban.
Itt a békeidők eszköztára nem feltétlenül jó tanácsadó, és ha jól értettem a konferencia résztvevőinek eddigi üzenetét, legtöbben talán a fokozott állami szerepvállalás mellett tették le a voksot. Én is azt gondolom, hogy igen, ez helyes, és azt is gondolom, hogy nem az eddigi eszköztárral.
A kormány által most bemutatott válságkezelő csomag azt hiszem, hogy egy szükséges eszköz, ugyanakkor jegyezzük meg azt a magyar mondást, hogy bizony, kétszer ad, aki gyorsan ad. Itt a sebességnek nagyon-nagyon komoly jelentősége van. Kétségtelen, aki kapcsolatban van a napi élettel, az tudja, hogy nagyon sok vállalkozás napokra, időnként tényleg órákra van attól, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerüljön.
Látnunk kell, nemcsak Magyarországon, a világon mindenütt, munkahelyek százai, ezrei szűnnek meg nap mint nap, ez különösen sebezhetővé tesz néhány iparágat, így például elsősorban Magyarországon az építőipart. Itt csatlakoznék Gúr Nándor elnök úrhoz, aki felhívta a figyelmet arra, hogy azért óvatosan bánjunk azzal a hatósági pallossal. Nekem is szemet szúróak azok az üzenetek, amelyeket egy-egy vállalkozói csoporthoz eljuttat egyik-másik hatóság, gondolok arra, hogy az elkövetkezendő hetek gyakorlata lenne, hogy mintegy 8 ezer munkahelyet mészárolna le az APEH az építőipar tekintetében, pusztán egy jogszabály-értelmezés miatt. Ez elsősorban a külföldön működő magyar építőipari vállalatokat érinti.
De hadd tegyek ide még egy mondatot. Nagyon nagy veszélyben van, nemcsak egy vállalkozói csoport, de konkrétan Magyarországon egy népcsoport is, a cigányság. Őket küldik el először. Nagyon kérem, hogy ez a konferencia üzenje meg a vállalkozóknak, hogy ezt ne tegyék, most különösen ne tegyék. Nagyon figyeljenek oda, nagyon össze kell kapaszkodnunk.
Sok mindenben egyetérthet ez a csúcs, de azért azt is látom, hogy van egy-két pont, amiben vita van. Ilyen az én értelmezésemben az, amit a legnagyobb ellenzéki párt képviseletében hallhattunk. Úgy gondolom, hogy persze, van értelme beszélni növekedésről, de egy sterilen növekedésorientált gazdaságpolitikát válság idején meghirdetni szerintem - finoman szólva - ambiciózus. Azt gondolom, hogy ehelyett inkább egy takarékossági gazdaságpolitikát kell nekünk véghez vinni, mert jelen pillanatban - és ezt lássuk be, ez a világ realitása -, amire növekedésorientált gazdaságpolitikát építhetnénk, azt úgy hívják, hogy hitel. Na, ez száradt ki a világpiacon! Egyetlen igazi forrásunk van, ez pedig az európai uniós alapok. És itt kéretik nem zsonglőrködni a számokkal. Ebben az esztendőben az európai uniós források 17 százaléka megy gazdaságfejlesztésre, jövőre meg azután 33 százaléka, és nem 3,3 százalék, mint ahogy itt sokan mondogatják.
Egy szó mint száz, azt javaslom, hogy megtakarítás-orientált gazdaságpolitikán törjük a fejünket. Itt nagyon nagy hangsúly van az energiahatékonyságon, energiatakarékosságon. Nekem nagyon rokonszenves az országos főépítész, Fegyverneky Sándor egyik mondata, aki azt mondta, hogy a legjobb nyugdíj-előtakarékosság nem a pénzintézetekben van, hanem az energiahatékonyságba való befektetésben. Azt hiszem, hogy ez az ország nemcsak energiában, anyagban és ráadásul szellemiekben is túl sokat pazarolt az elmúlt esztendőkben, ezt fejezzük be!
Tehát tisztelettel azt javaslom, hogy egy megtakarítás-orientált, az innovációt előrehelyező és a szolidaritással is maximálisan számoló gazdaságpolitikán gondolkodjunk. Nagyon sok javaslat is került az asztalra, azt hiszem, nyugodtan fordulhatunk a kormányhivatalokhoz, gyúrja össze az itteni javaslatokat, és azt újra tegye elénk, ami alapján meg tudunk állapodni egy nemzeti gazdasági minimálpaktumban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Parragh László elnök úr, MKIK, őt követi Gyurcsány Ferenc pártelnök úr.
Dr. Parragh László (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara)
DR. PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Miniszter Urak! A gazdaság szereplőivel, amikor megtudtuk ennek a csúcsnak a létrejöttét, leültünk, és megpróbáltunk egy egységes álláspontot kialakítani, ami sikerült, és ezzel szerettük volna azt jelezni, hogy a gazdaság tud egymással párbeszédet folytatni. S persze nemcsak egymással folytattunk, hanem a vállalkozásokkal is. Erre a találkozóra három olyan tanulmányt készítettem, amelyben több mint 15 ezer vállalkozást kérdeztek meg, itt van nálam mind a három, nagyon szívesen odaadom, és megkérdeztük a véleményüket arról, hogy mit fogalmazzunk meg ezen a mai beszélgetésen.
A konjunktúra-élénkítést a kamarák régóta sürgetik. Megfogalmaztuk ezt akkor, amikor a konvergenciaprogram bejelentésre került, hiszen elmondtuk azt, hogy a konvergenciaprogram le fogja hűteni a gazdaságot, és ennek súlyos árát fogjuk fizetni. Sajnos, az élet ezt az állítást igazolta.
Ezért is erőltettük az uniós pénzek átcsoportosítását, amit nagyon nagy örömmel látok az anyagokban, és azt kell mondanom, hogy ami tanulmányt miniszter úr letett, azt összességében, hatásmechanizmusában abszolút mértékben támogatni tudjuk. Azt látjuk, hogy ez az anyag nagyon sok ponton visszahozza azokat az észrevételeket, megjegyzéseket, amelyeket egyébként elmondtunk.
Ezért készek vagyunk kiállni mellette, készek vagyunk aktívan részt venni a végrehajtásában. Persze, ha lehetőséget kapunk a különféle bizottságokban, programokban való részvételre, és természetesen szívesen átadjuk a szakmai anyagainkat is, amelyek a gazdaság elemzéséről, az esetleges hatásokról szólnak. Szívesen részt veszünk továbbra is a Széchenyi-kártya működtetésében, nagy öröm volt számunkra - és látom, a VOSZ-os barátaink számára is -, hogy miniszter úr külön kiemelte a Széchenyi-kártya kamattámogatásának meghosszabbítását, hiszen itt egy olyan instrumentumról van szó, ami működőképes, ami bizonyított, aminek készen van az eszközrendszere.
Hadd fogalmazzak meg azonban néhány olyan kétséget is az anyaggal kapcsolatban, amiről azt gondolom, nem árt beszélni, annak okán, hogy sikeres legyen. Az egyik: minden program alapvető feltétele, hogy végrehajtsák. Tehát azt gondolom, nem lesz könnyű feladat ma azzal a bürokratikus apparátussal, aki az uniós pénzekkel foglalkozik, egy ilyen programot végigvinni, tehát szeretném miniszter úrnak javasolni - és ebben is együttműködést ajánlani -, hogy ez ténylegesen sikeresen végig is mehessen.
Nagyon sokszor megéltem már azt, hogy a bürokrácia abban érdekelt, hogy olyan szabályokat vezessen be, hozzon be, amivel lelassítja az ilyenfajta anyagok végrehajtását.
A másik dolog, amiről muszáj beszélni, az egy hamis illúzióra való figyelemfelhívás. Magyarországon sokan azt hiszik, és sokan azt is mondják, hogy azért vannak most bajaink, mert a világgazdasági válság és a pénzügyi válság ránk tört. Azt gondolom, hogy ez folyamatában nem pontos. Magyarországnak azért van igazán baja - ahogy jegybankelnök úr is elmondta -, mert Magyarországon a gazdaság körüli struktúrák nem alakultak át, nincsenek rendben. Ezek a struktúrák egyszerre pazarlóak, és egyszerre pénzhiányosak. Ezeknek az átalakítása elengedhetetlen.
Tehát azt gondolom, hogy az időtengelyen nem megkerülhető a reformok végigvitele. Borsik úr utalására annyit hadd mondjak, hogy amikor arról beszélünk, hogy ennek a gazdasági válságnak a terheit a 60 ezer forint fizetésű óvónő kell, hogy vigye a vállán, akkor lehet, hogy helyesebb megoldás lenne az, ha egy nyugdíjreformot indítanánk el. Ha valóban végigvinnénk egy egészségügyi reformot, ha megcsinálnánk az önkormányzati reformot, ha a kutatásfejlesztést gazdaságközelivé tennénk. Azt gondolom, hogy ha több lenne az államférfi és kevesebb a politikus ezekben a döntésekben, akkor ezek keresztül is mennének. Mert azzal, hogy a költségeket most levágjuk egy évre, azzal nem változtatjuk meg a folyamatokat, egy év múlva ezek a költségek ugyanúgy mennek tovább. Ha a költségszigorítás véget ér, ugyanúgy megy tovább. Hogyan lesz 2010-től vagy hogyan lesz 2011-től?
Tehát azt javasoljuk, és azt kérjük, hogy vigyük végig a reformokat. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne a helyzete, azt gondolom, mindenki nagyobb eséllyel indulna a jövőnek.
A másik, amire rengeteg jelzést kaptunk a vállalkozásoktól, és kérem, higgyék el, hogy több mint 1500 vállalkozó válaszolt a kérdéseinkre, több mint 90 százalékuk azt mondta, hogy a legfontosabb számára az élőmunkaterhek nagyon gyors csökkentése. Az élőmunkaterhek csökkentése, az adócsökkentés annak érdekében, hogy meg tudják őrizni azokat a munkatársakat, akik ma ott vannak a cégeknél.
Egyetértek minden hozzászólóval, aki azt mondta, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, mert egy válságban az időtényezőnek igen nagy jelentősége van.
Végezetül azt kívánom, hogy sikerüljön ez a program, menjen végig, mert tudja tompítani azokat a hatásokat, amelyek ma a gazdaságot érik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gyurcsány Ferenc pártelnök úr következik tíz percben, frakcióvéleményt is együttesen mond, őt követi Feiner Péter úr, mert megy a repülője.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, pártelnök (MSZP): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. A mai gazdasági csúcs számomra eddigi legfontosabb tanulsága az, hogy a vállalkozások, a munkaadók képviselői, ha jól számolom, öten szóltak eddig hozzá, mind az öten azt mondták, hogy az a válságkezelő program, amelyet most itt a kormány bemutatott, az jó irányban, helyesen, alapvetően jó szerkezetben keresi az utat.
Arra szeretném kérni politikustársaimat és kollégáimat, hogy ha a gazdaság nevében beszélünk, akkor szerintem fogadjuk el egy fontos referenciának azokat, akik a gazdaságot képviselik. Tegnap volt szerencsém a külügyi bizottság ülésén megjelenni, zárt ülésen. Egy olyan bizottság ülésén, ahol nem kormánypárti az elnök, és azok, akik ezt nem láthatták, talán el sem hiszik, amikor nem voltak ott a kamerák, nagyon kiegyensúlyozott, nagyon korrekt, nagyon felelős konzultáció folyt egy rendkívül kényes kérdésben.
Sok előnye van a nyilvánosságnak, drága barátaim, nagyon sok, és van némi hátránya is. Az egyik hátrány, hogy még általam rendkívül sokra tartott, tanult kollégák is akarva vagy akaratlanul, régi szerepeik foglyaként szerepelnek itt a magyar nyilvánosságban. Tehát nem az a tanulsága ennek a mostani helyzetnek, hogy az, ahogy és amit tettünk sok éven keresztül, az nem visz bennünket eléggé előre? Szerintem az. Úgy nem lehet kifelé menni ebből, hogy mindenki ugyanazt és ugyanúgy teszi, mint eddig, csak azt kéri, hogy a többiek változzanak meg, legyenek olyan drágák.
Sokan mondják azt, hogy a pénzügyi válság mögött gazdasági válság van, különösen ellenzéki képviselők szeretik folytatni a sort: a gazdasági válság mögött pedig politikai válság van. Szerintem fogadjuk el egy pillanatra ezt az elemzést, de akkor ez azt is jelenti ám, hogy érdemes logikailag végigmenni ezen az úton. Azt látom, hogy az elmúlt nagyjából egy évtizedben Magyarország gondjai és bajai alapvetően azért szaporodtak, mert az előző évtized utolsó éveiben Magyarországon elindult a politikai ellenségképzésnek egy olyan átfogó gyakorlata és stratégiája, amelyben valamennyi politikai tényező végveszélyben érezte, érezhette magát. Ebből menekülni csak a szociális rálicitálás politikájával gondolhatta, ha meg akarnak fojtani politikailag, akkor rálicitálok az ellenfeleimre szociális ígéretekkel, akkor a nép közvetlen rövid távú érdekeihez fogok fordulni, aki majd nekem ad igazat és engem tart a hatalomban, vagy emel be a hatalomba, a szociális licitálás vége pedig természetesen a gazdaság erejének a csökkenése.
Azaz, aki szembe akar menni a pénzügyi válsággal, aki szembe akar menni a gazdasági válsággal, annak szembe kell menni a politikai ellenségképzés gyakorlatával. Ha ez nem változik meg, akkor a politikai riválisokból - mint ahogy most időnként az ember érezheti - politikai ellenségek maradnak, a politikai ellenségek pedig azt hiszik, hogy szinte minden megengedhető annak érdekében, hogy megmeneküljenek a végső megsemmisítés fojtogató csapdájából.
Számomra a nemzeti csúcs is, és a gazdasági csúcs is elsősorban azért jelent fontos eszközt, hogy az összerendeződés politikájához keressünk újra utat. Nézzék, ahhoz ma nem kell politikai bátorság, hogy én dörgedelmekkel illessem a Matolcsy volt miniszter úr által elmondottakat. A nézők pontosan tudják, hogy ha én akarom kritizálni azt, amit Matolcsy úr mondott, akkor én tudom, ő pedig tudja azt, amit én mondok. Ahhoz kell ma politikai bátorság, azt mondta Parragh úr, hogy nem politikusok, hanem államférfiak kellenek ahhoz, hogy egymás felé tegyünk lépéseket, hogy ne arról beszéljünk, hogy a másik mit rontott el csak, arról kell beszélnünk, hanem tegyük hozzá azt is, hogy mit rontottunk el mi. Én is, ön is, mások is, aki erre képes ebben a helyzetben, átlépni a saját korlátait, átlépni a saját árnyékát, az valamit hozzá tud tenni. Aki ugyanarra képes, mint amire az elmúlt húsz évben mindig, az meghosszabbítja egy olyan működésnek az életét, amely bebizonyította, hogy sokat árt Magyarországnak.
Nem tudok mást kérni önöktől, minthogy onnan kezdődjön a válság megoldása, hogy mindenki magának teszi fel a kérdést, én hol hibáztam, én hol rontottam el, és ha ezt felteszi és erre válaszol, akkor ez felhatalmazza őt arra, hogy elmondja a másiknak is, de csak ez a sorrend a helyes.
Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a válság egyik oka, hogy 2001-2006 között túlköltöttük magunkat. De tévednek, akik azt gondolják ám, hogy csak ez a baj. Muszáj elmondanom, de csak azért, mert tudom a jegybank alelnökétől, hogy mit gondolnak, a Cseh Köztársaság államkötvényeit mostanában veszik? Mit gondolnak? A Cseh Köztársaság államadóssága töredéke a magyarnak, nem költötték túl magukat. A Cseh Köztársaság költségvetésének hiánya az elmúlt években töredéke volt a magyarnak. A Cseh Köztársaságban a korona irányadó kamata töredéke a magyarnak, és önök szerint a cseh államkötvényekért most sorban állnak a befektetők? Mit gondolnak? Nem állnak sorban. Egyáltalán nem. Az is kiszáradt, lényegében úgy, mint a magyar.
Érdemes egy picikét akkor államférfiként viselkedni, és nem saját politikai többségünk kereséséhez összerendezni az érveket, hanem megpróbálni először megismerni a valóságot, abból következtetéseket levonni, és függetlenül attól, hogy rövid távon az nekem jó-e vagy nem, jó politikusként, azt megosztani a hallgatósággal. Szerintem ez államférfiúi megoldás.
Szerintem legalább négyfajta egyezséget kell kötnünk egymással. Az első az, amit a kormány javasol. Önöknek nem meglepetés, nyilván én is azt gondolom, hogy ez a hat pont alapvetően jó irányú, de ha nem ezt gondolnám, akkor elég nagy baj lenne a miniszter és énközöttem.
A második. Mi ebbe közepesen tudunk beavatkozni. Érteni vélem a munkavállalók érdekeit és jogosnak is tartom a jelentős részüket. Értem és hallom a munkáltatók érdekeit. Azt kell hogy sürgessem, hogy találjanak megoldást arra, hogy minél több munkahelyet védjenek meg, hogy a munkaerőpiac ebben a válságos helyzetben rugalmas legyen, és a felek e tekintetben mutassanak megértést és visszafogottságot. Ha ők nem tudnak egymással megállapodni valamilyen módon, ebben egyetértek Borsik Jánossal, akkor az bizonytalanság ma Magyarországon, megállapodást sürgetünk.
Harmadszor. Nem szoktunk mi erről beszélni, van is neki kockázata. De rendkívül fontos, hogy a Magyar Nemzeti Bank ebben a szituációban értse, hogy az inflációs célkövetés egyébként nagyon indokolható monetáris politikája új környezetbe került a válságkezelés közepette. Új környezetbe került.
Az első számú feladat ebben a helyzetben nyilvánvalóan a likviditás biztosítása. Én itt döbbenettel hallom azokat a megjegyzéseket, hogy a likviditást nem kell biztosítani, mert az a bankoknak jó. Ami az embereknek jó, az a vállalatoknak jó, és olyan kamat- és árfolyampolitikát kell folytatni, amely segíti a válság legyőzését. Itt hadd ne mondjak többet, mert ez már egy veszélyes terep, ha a kormányfő erről beszél.
Negyedszer. Szerintem lelkesítő az, amikor Futó Péter reformszövetségről beszél. A reformok sok oknál fogva akadtak meg egy ponton, de az egyik az volt, hogy nem volt hozzá szervezett társadalmi támogatás. Azt remélem, azt szeretném hinni, hogy a reformszövetség megalakulásával megváltozik ez a helyzet, és több esély és több lehetőség lesz, hogy egy második reformhullám induljon el, még ebben a kormányzati ciklusban. De ez önök nélkül nem fog menni, és akkor sem fog menni, ha magamutogató, változatlan magatartást folytató politikusok a nyilvánosság előtt játsszák régi szerepeiket. Ennél több kell.
Hogy mondta Parragh elnök úr? Több államférfi, kevesebb napi politikus, szerintem ez jó szöveg, hallgassunk rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Következik Feiner Péter elnök úr, őt követi Pataky Péter, MSZOSZ.
Feiner Péter (Országos Kereskedelmi Szövetség)
FEINER PÉTER, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereskedelem nem szerepelt miniszter úr bevezető előadásában a húzóágazatok között, de azért azt gondolom, hogy az elmúlt húsz évben a kereskedelmi szakma a beruházásokon, fejlesztéseken, munkahelyteremtéseken keresztül sokban hozzájárult a gazdaság növekedéséhez.
Napjainkban nekünk is a szakmában a kis- és közepes vállalkozások problémáival kell szembesülnünk. Itt nemcsak a kis- és közepes kereskedelmi vállalkozásokra gondolok, hanem a kereskedelembe beszállító sok ezer kis- és közepes vállalkozásra. Ezeknek a vállalkozásoknak a gondjai azok, amelyek azonnali intézkedéseket igényelnek.
Például, és ez egy javaslat részünkről, a kereskedelmi kis- és közepes vállalkozásoknál - hiszen számukra ez az egyetlen lehetőség, hogy az éles versenyben talpon maradjanak - támogatni kell a beszerzési társaságokhoz, franchise-rendszerekhez való csatlakozást, vagy a specializálódást. A beszállító vállalkozások számára pedig támogatni kell, hogy hosszú távú, stabil beszállítói kapcsolatokat alakítsanak ki.
A másik nagyon fontos dolog, ami már többször elhangzott, és ami a kereskedelemben működő vállalkozásokat is sújtja, hiszen a kereskedelem egy kiemelten élőmunkaigényes ágazat, az az élőmunkát terhelő közterhek magas aránya, magas mértéke. Maximálisan támogatom azokat a javaslatokat, hogy az élőmunka közterheit, járulékterheit csökkenteni kell, és azzal is egyetértek, hogy ennek a fedezete részben megtalálható a feketegazdaságban, onnan kinyerhető. Sőt, azt is el tudom mondani, hogy erre mi már konkrét intézkedéseket is tettünk, hogy ezt valamilyen szinten a kereskedelemben, mint szakmában feltárjuk, hiszen több kereskedelmi szervezet, mondhatom, hogy maga a kereskedelmi szakma hónapokkal ezelőtt megállapodott a kormánnyal, hogy milyen intézkedéseket teszünk azért, hogy a kereskedelmi szakmát fehérítsük, tisztítsuk. Például meg fogjuk szüntetni a józsefvárosi piacot. Ettől azt várjuk, hogy egyrészt a szakma tisztul, és a költségvetés is nyilván több bevételhez jut.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én itt figyelve az elhangzott hozzászólásokat, számomra nagyon pozitív ennek a gazdasági csúcsnak a kicsengése, hiszen az egy pozitív dolog, hogy a gazdasági szereplők nyíltan elmondhatják véleményüket, elmondhatják javaslataikat a döntéshozóknak. Azt gondolom, hogy ezt eddig is megtettük és a jövőben is, ha erre igény van, szükség van, meg fogjuk tenni. De arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a gazdasági szereplők ennél többet nem tudnak tenni. Tehát mi el tudjuk mondani a javaslatainkat, tudunk válaszolni, ha minket kérdeznek, de tenni, változtatni, döntéseket hozni, azt önöknek kell, mint megválasztott politikai képviselőknek.
Ehhez hadd kérjem az önök segítségét, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést azért, hogy mi nyugodtan tudjunk dolgozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Pataky Péter elnök úr, őt követi Kapolyi László képviselő úr 5-5 percben.
Pataky Péter (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége)
PATAKY PÉTER, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok, és minden velem együtt meghívott! Nagyon sok minden elhangzott itt már reggel óta, a kormányzati felvezetésben is láttuk a helyzetértékelést és egy programvázlatot is, ezekre én nem szeretnék külön kitérni, én négy elemről szeretnék beszélni, és elsősorban arról, hogy hol látunk mi veszélyeket egy ilyen program megvalósításánál. Ezt annak érdekében mondom el, hogy lehetőleg ezeket elkerüljük.
Az teljesen nyilvánvaló, és ma már sokszor elhangzott, hogy a munkahelyek számának bővítése, a legális foglalkoztatás bővítése egy alapvető kérdés a magyar gazdaságban. E nélkül nem fogunk tudni előbbre jutni, ez strukturális változtatásokat is jelent, nagyon sok mindent, és egy összetett eszközrendszer kell ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk. De itt ma hangsúlyosan elhangzott az, hogy támogatások is - és most széles értelemben véve a támogatást, a hitelgaranciától a vissza nem térítendő támogatásig értjük - szükségesek ahhoz, hogy a munkahelyek bővüljenek, illetve hogy munkahelyeket őrizzünk meg.
Ezt természetesen a szakszervezeteink támogatják, de arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezt csak és kizárólag úgy lehet megtenni, ha nagyon szigorú, világos, átlátható paramétereket tartalmazó eszközrendszer és ellenőrzés kíséri ezt. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai sajnos, azok számunkra, hogy nagyon sok nem hatékonyan elköltött pénz volt, nem azt a célt értük el, amit eredetileg szerettünk volna, és ebben egyrészt szeretnénk felajánlani a mi közreműködésünket, segítségünket is, különösen a foglalkoztatáshoz kötődő eszközöknél, hiszen azt mi nagyon jól látjuk arról az oldalról, hogy megvalósul, nem valósul meg, ténylegesen mi történik.
A másik ilyen dolog a veszélye annak, ami itt többektől elhangzott, hogy óvatosan, visszafogottan a bérekkel, keresetekkel. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy életveszélyes leértékelni a magyar munkát. Nem lehet azt megtenni, hogy a magyar munkát értékeljük le - és itt szándékosan a munkáról beszélek, természetesen a bérből és fizetésből élőkről és a munkavégzőkről -, tehát nem lehet leértékelni, ez egy csapda. Ez egy kicsit olyan, hogy lehet rövid távon valamit spórolni, egy kiadást csökkenteni, de lényegében sem versenyképesen működni, sem piacot bővíteni, sem piacot megtartani értéket előállító munka nélkül és azt elismerő keresetek és bérek nélkül nem lehet.
A következő dolog: itt többször elhangzott a minimálbér. Nagyon világosan külön kellene már választani a ténylegesen minimálbért kereső embert, és a minimálbér után járulékot és adót fizetőt. Itt elhangzott Kóka elnök úr szájából az álminimálbéresek tömege. Mi nem őket képviseljük. Mi azokat képviseljük, akik tényleg minimálbérből próbálnának megélni, ami Magyarországon tudjuk, hogy lehetetlen. Ráadásul azt is tudjuk, hogy ha nem emeljük a minimálbért, a kötelező elemeket, akkor egy fehérítő eszközt dobunk ki az ablakon, ezt pedig azt gondolom, hogy közösen nem engedhetjük meg magunknak.
Ez természetesen üzenet az itt lévő tisztelt munkáltatói képviselőknek is, hogy az általuk jelenleg képviselt bértárgyalási ajánlat nyilvánvalóan elfogadhatatlan, például ezek miatt az elemek miatt is.
A következő: a munkát terhelő terhekről sok szó esett. Mi is azt támogatjuk, hogy ezt csökkenteni kell, csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a munkát terhelő, nem a munkáltatót terhelő eszközökről beszélünk csak. Tehát mi együttesen gondoljuk azt, hogy azt a háromnegyed éve, egy éve sokat emlegetett adóéket kellene csökkenteni, vagyis a munkavállalók terheit is, akár járulékról, akár jövedelemadóról van szó.
S akkor itt rögtön az adókhoz szintén felvetődött adóátrendezés, adóreform, sok kérdés. Meggyőződésünk, hogy nem majd valamikor, hanem holnaptól el kell kezdeni áttekinteni a magyar adórendszert, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy nem megfelelő a jelenlegi arány a jövedelemtípusú adók, a fogyasztási típusú adók, a tőkejövedelem-típusú adók vagy vagyontípusú adók között. Nyilvánvalóan a mi meggyőződésünk az, hogy a munkajövedelmek terheit kell csökkenteni, nyilvánvaló az is, hogy a másik oldalon pedig növelni kell, mert itt még egy fontos mondatunk van, hogy a közellátást, a nyugdíjakat, az egészségügyet biztosítani kell. A nyugdíjaknál azért rendszerszerűen is hozzá lehetne nyúlni ügyekhez, csak szeretnénk felvetni, hogy bizony, ez a jelenleg rosszul működő magánnyugdíj, társadalombiztosítási nyugdíj arány biztos, hogy így nem jó, tehát ezen változtatni kell.
Végül a bürokráciához csak egy konkrét dolog. Ezt többször felvetettük már. Szerintünk tarthatatlan Magyarországon, hogy mindannyiunknak időt, fáradságot kell arra fordítani, hogy beszerezzünk és beadjunk olyan adatokat az államnak, amit az állam tart nyilván rólunk. Ez egyszerűen tarthatatlan! Mindenki, aki engedélyezési eljárásban, pályázatban részt vett, tudja, hogy ez mivel jár. Fölösleges pénzkidobás, a mai informatikai világban egy kattintással a kiíró szervezet meg tudja nézni rólam, hogy be vagyok-e jegyezve, ki a felelős aláíró, rendesen fizetem-e az adómat, és sorolhatnánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Kapolyi képviselő úr következik, őt követi Lakos Imre öt percben.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! A Gazdasági Csúcs tisztelt résztvevői! Napjainkra a politika, a gazdaságpolitika, a katonapolitika, az energiapolitika egy ilyen egymásba fonódó kábelköteg, vagy mondhatnám úgy is, hogy ilyen egymást szorongató Laokoon-csoport.
Ahogy itt hallgattam a különböző hozzászólásokat, én négy évtized emlékét szeretném csak pontokba összeszedve felidézni. 1968-ban Magyarország elhatározta, hogy elindít egy reformfolyamatot. Aztán jött egy világgazdasági jelenség, az első olajárrobbanás, és ezt kihasználta a politika, a közismert baloldali puccsal félretették mindazokat a politikusokat, akik a reformpolitikát támogatták.
Utána, a '80-as évek elején egy, a mostanihoz hasonló fizetési probléma adódott, akkor a '81-es és a '82-es év során hetente kellett meghatározni a Nemzeti Bank instrukciói alapján, hogy a következő héten mennyi exportképes terméket kell eladni, hogy Magyarország a fizetőképességének eleget tudjon tenni.
A rendszerváltás időszakában - mert itt sok szó esett arról, hogy elmentek mellettünk országok vagy nem mentek el mellettünk országok - valóban vezettünk a szomszédos országok között. De miért? Azért, mert nekünk volt egy olyan hárompiacos rendszerünk, amelyik egyidejűleg dolgozott a belső piacra, a dollárpiacra és a rubelpiacra, és ez egy olyan rendszerszerű összefüggés volt, ami nagyon jó hatékonyságot adott a nemzetgazdaságnak, és összekeverve a politikai szlogeneket és a gazdasági érdekeket, ezeket a piacokat feladtuk, mármint a keleti piacokat, és az eredménye az lett, ami. Most némi rácsodálkozással, de nem titkolt örömmel figyelem, hogy majdnem minden gazdaságpolitikai koncepcióban kiemelt helyet kap a keleti piacok visszaszerzésének a fontossága. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy ehhez kellene hozzászervezni nyilvánvalóan a mezőgazdaságot is.
Azért emeltem ki ezt az ellentmondást, mert én nem tartom azt korrektnek, hogy a politika egy gazdaságpolitikai, pláne világgazdaság-politikai helyzetet kihasználva, próbálja támadni a hazai belpolitikai helyzetet, és próbálja ezt átkonvertálni hazai politikai ellentétek indoklására.
Ami kialakult a világgazdaságban, nem váratlan, a buborék-gazdaságnak az az eredménye, hogy a származékos tőzsdei ügyletek nagyságrendje 600 ezer milliárd dollár, szemben a megtermelt GDP 55 ezer dollárjával. Tehát ez a buborék-gazdaság egy pár év alatt alakult ki ilyen méretűvé. Tehát nem érhetett ez minket váratlanul. Ehhez járult még hozzá, hogy egy multikulturális világgazdaság alakult ki, ami az energiapolitikát olyan szempontból befolyásolja, hogy az energiahordozók 75-80 százalékának a forrása az iszlám országok kezében van.
Tehát egy nagyon jelentős gazdaságdiplomáciai átrendezésre van szükség ahhoz, hogy ezt a problémát meg tudjuk oldani.
Csak azt szeretném még megemlíteni, hogy a magyar iparnak nagyon értékes tevékenysége is volt, például az oroszok most vásárolták meg azt a kazettaátrakó-berendezés gyártási kapacitást a Ganz gyárban, amivel az elkövetkezendő évek nukleáris programjához ezt a nagyon szükséges berendezést itthonról, szóval Magyarországról fogják tudni vásárolni.
Tehát ha utánanézünk, akkor nagyon sok olyan értékes, még meglévő magyar ipari kapacitás van, amely párosítva a magyar mezőgazdaság újraszervezésével, alátámaszthatja azt a modernizációs programot, amelyet itt hallhattunk, és amelyet a kormány eddig eredményesen oldott meg.
Szerintem nem kritizálni kell, hanem nagyra kell becsülni azt, ahogy a kormány ezt a válságproblémát kezelte, megoldotta, és viszonylag rövid időn belül nyugvópontra hozta a helyzetet. Megtehetünk mindent mi, politikusok, hogy újra felkorbácsoljuk az indulatokat, de ezzel csak az ellenkező célt fogjuk elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lakos Imre, az SZDSZ képviselője kap szót öt percben, őt követi Bienerth Gusztáv úr.
LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Meghívottak! Reggel óta többször átfordult a fejemben az a gondolat, hogy vajon, mi is a műfaja ennek az összejövetelnek most, amiben itt ilyen szép létszámmal és nagy súllyal, szakmai tekintéllyel próbál részt venni mindenki. Nem igazán találtam a műfajt, hogy ez a gazdasági bizottsági ülés most hová illeszkedik bele a parlament működési rendjébe, azokba a folyamatokba, amelyeknek most részesei vagyunk, de most ezt a keresést én abba is hagytam. Tehát nem hívnám se konferenciának, se gazdasági csúcsnak, se gazdasági bizottsági ülésnek, én ezt a magam részéről egy olyan beszélgetésnek szeretném hívni, annak szánom, amelynek egyetlenegy célja lehet az én megközelítésemben, hogy legyen ezt követően olyan cselekvéssorozat, amely hatékony, és amely azt a célt szolgálja, hogy valóban ezt a válsághelyzetet kezeli.
Semmilyen más célja nem lehet. Engedjenek meg egy magánjellegű megjegyzést: én valamikor hajdanán matematika-fizika tagozaton végeztem, majd gépészmérnökként, aztán lettem elfajzott politikus, de belém azt nevelték, hogy a feladat azért van, hogy azt meg kell oldani, és mindig a megoldást kell keresni. Minden olyan típusú megközelítés számomra idegen, amely nem a megoldást keresi ebben a folyamatban, úgyhogy én erre kérem az összes résztvevőt és a kormány képviselőit is, hogy ennek az összejövetelnek a végkicsengéseként valóban szülessenek olyan törvényjavaslatok, olyan kormányzati intézkedések, amelyek a gyakorlati életben ennek az eredményességét próbálják produkálni. Tehát ha nem születnek olyan törvényjavaslatok, ha nincs olyan parlamenti típusú együttműködés, amely meghazudtolja mindazon konstruktív együttműködési szándékot, amely az összes hozzászólásból megnyilvánult, hanem továbbra is csak olyan törvényalkotási folyamat van, amely elzárkózik a konstruktív együttműködés és a módosító gondolatok, javaslatok figyelembevétele elől, akkor nincs értelme ilyen beszélgetéseknek. Ha van ilyen együttműködés, akkor van értelme. Akkor is van értelme, ha Demján elnök úr gondolatvilágában vagyunk, hogy csak komplexen nézzük ezt a kérdést, ha nem részelemekre koncentrálunk, ha nemcsak egy-egy elemét ragadjuk ki ennek a dolognak, mert abban is egyetértett mindenki, hogy nagy a baj. Csak azt látom, hogy minél többször találkozik a grémium különböző összetételekben, egy kicsit mindig mintha nyugodtabb lenne, hogy már a nagyon nagy bajon túl vagyunk, és százalékban csökkent az ijedtség.
Azt szeretném, ha az ijedtség hatása nem csökkenne, hiszen okunk van arra, hogy ijedtek legyünk. Éppen ezért nagyon jónak tartom azt a címet - nem azért, mert a mi anyagunk, amit mint liberális frakció letettünk -, hogy "Válságból lehetőség", mert valóban ez a válság egy óriási lehetőség ma az ország számára, a politikai elit számára, a gazdasági élet szereplői számára, hogy lehetőséget kovácsoljanak ebből a válságból, és sok olyan problémát megoldjanak, amely az elmúlt évek alatt a szőnyeg alá lett söpörve, a reformgondolatok nyúltak, húzódtak, elkenődtek, nem lett megoldás. Ma egy olyan kegyelmi állapot van, amikor a nagy ijedtségnek oda kell vezetnie, hogy szülessenek jó megoldások, és elinduljon egy valóságos reformfolyamat.
A "Válságból lehetőség" című anyagunk öt gondolatkörre koncentrált, ebből az azonnali lépésekre, a konjunktúracsomagra és az adócsomagra Kóka frakcióvezető úr már kitért. Én hangsúlyoznám a felelősség és az átláthatóság csomagot, amely önök előtt van, és részletei olvashatók, mert anélkül, hogy nem átlátható az állam és az önkormányzatok gazdálkodása, vagy nincsen meg ennek a megfelelő törvényi háttere, akkor nem lesz bizalom sem ahhoz a folyamathoz, amely folyamathoz viszont a társadalmi bizalom elengedhetetlen.
Az állami és az önkormányzati reform, amely az ötödik csomagja ennek az általunk letett javaslatnak, az pedig számunkra egy nagyon fontos, rövid és hosszú távú program. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a nagyon sokat emlegetett, nagyon sokszor, sokféle módon vágyott és megközelített önkormányzati reformban abszolút partnerek vagyunk, szeretnénk az élére állni, szeretnénk kezdeményezők lenni ebben, és szeretnénk, ha valóban az az önkormányzati világ, amely ma egyszerre pazarló és forráshiányos, olyan módon tudjon átalakulni, hogy az ország gazdasága számára jelentős tartalékokat tárjon fel.
Azt remélem, hogy nemcsak egy jegyzőkönyvet fogunk ma olvasni erről a találkozóról, hanem azok a hozzászólások, akármelyik párt részéről vagy az illetékes szakmai szervezetek részéről, érdekképviseletek részéről, akik itt voltak, elhangoztak, és mögötte vaskos szakmai anyag van, ezek olvashatóak lesznek. Kérem is mindazokat, akik ezzel rendelkeznek, szeretném, megtisztelnének vele, ha ezek olvashatóak lennének, és az is megtisztelő lenne, ha a kormány, a törvény alkotói, a törvény előkészítői és a kormányzati döntések előkészítői tanulnának ezekből az anyagokból. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A javaslat elfogadva, a gazdasági bizottság honlapjára a jegyzőkönyvet fel fogjuk tenni, úgyhogy mindenki használhatja a jövőt illetően. Erre a zárásnál még vissza fogunk térni. Bienerth Gusztáv elnök úré a szó, utána Veres János pénzügyminiszter következik 5-5 percben.
Dr. Bienerth Gusztáv (a Gazdasági Kiáltványt aláíró szervezetek delegáltja)
DR. BIENERTH GUSZTÁV elnök (a Gazdasági Kiáltványt aláíró szervezetek delegáltja): Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Két és fél évvel ezelőtt, 2006 áprilisában 16 érdekképviseleti szervezet egy kiáltványt tett közzé, a "Megállapodást a jövőnkért" címmel. Ennek a kiáltványnak a címzettjei a választások után felálló új kormányzat, illetve önök voltak.
A kiáltvány aláíróihoz azóta hat szervezet csatlakozott, és a kiáltvány fő üzenete az volt, hogy a választásokat követően eljött az ideje az érdemi, átfogó, szerteágazó szerkezeti reformoknak. A közigazgatás, a nagy elosztórendszerek, az adózás és egyéb kiemelt területeken: az egészségügy, illetve a korrupció visszaszorítása érdekében érdemi lépéseket kell tenni. Ezek a reformok nem valósultak meg, nem valósulhattak meg.
Az elmúlt két és fél évben sok minden változott. Az is, hogy megváltozott a világgazdasági környezet, megváltozott Magyarország finanszírozhatóságának szerkezete, megváltozott versenyképességünk helye, és megváltozott a világ. Ma már sajnos, eredménynek kell tekinteni azt, hogy a pénzügyi válság kezelésében a kormány és a jegybank rövid távon a megfelelő és sikeres lépéseket tette, és ezáltal megteremtette a piaci bizalom visszaállításának a feltételeit. Szeretném aláhúzni, hogy feltételeit. Hiszen ez az előfeltétele a fizetőképtelenség elkerülésének.
Röviden: válság van, válságkezelésre van szükség, világos, tiszta beszédre, határozott, egyértelmű tettekre. Az a program, amit Bajnai miniszter úr vázolt, ez akkor támogatható, ha ez együtt igaz, és nem egymás után. Ha jól értem, a miniszter úr arra utalt, hogy ezek nem egymást követő lépések, hanem ezekre a szükséges, indokolt lépésekre egyidejűleg, egyszerre van szükség.
Igaza van. Elérkezett a fordulópont ideje, a kijózanodás ideje, és nincs idő. Nincs további két és fél év, nincs további két hét, nincs további pár hónap. Mi úgy gondoljuk, hogy a feladatok óriásiak. Tisztában vagyunk azzal, hogy megoldásukra csak széles körű egyetértés, a kormány, a parlamenti pártok, a gazdasági szereplők közötti egyeztetés, illetve megegyezés esetén van remény. Ez az ív, amit a miniszter úr vázolt, mindegyike együtt jól illeszkedik ebbe a válságkezelésbe.
Én két tényt emelnék ki, amit szeretnék aláhúzni: nincs idő, hiszen a versenyképesség romlik, a versenyképességet javítani kell, nincs stabilitás stabil gazdaság és versenyképes gazdaság nélkül. A reformok mindegyike fontosabb, mint valaha. Fontosabb, mint két és fél évvel ezelőtt, két területet emelnék ki, ami időrendben meg kell hogy előzzön véleményünk szerint minden egyebet: az adóreform kérdése és érdemi cselekedetek a transzparencia, illetőleg a korrupció visszaszorítása területén.
Mit értek adóreform alatt? Nem azt, hogy holnap reggel különböző adócsökkentési mértékeket követelni. Az adóreform egy átfogó, érdemi, az adókivetés, az adóbehajtás, az adóstruktúra, az adómértékek és az egymás közötti konzisztencia kérdése. Hozzá kell nyúlni, el kell kezdeni, nem lehet halogatni. Ez az, ami szükséges, és a miniszter úr nagyon helyesen azzal kezdte, hogy nem azt, amit lehet, hanem amit szükséges, azt kell megtenni. Úgy gondoljuk, hogy reméljük, hogy ez még nem késő. Ezt meg kell lépni, ehhez politikai bátorságra van szükség, szakmai támogatásra, egyetértésre és világos célokra.
Ezt a támogatást a kiáltvány aláírói megadják, erre van szüksége az országnak, de szeretném kiemelni azt, hogy ezeknek a reformoknak az elkezdésére, bevezetésére és beindítására nincs további idő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Veres János pénzügyminiszter úr következik, őt követi Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke.
Dr. Veres János pénzügyminiszter
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Tanácskozás! Elsőként három reakciót engedjenek meg. Örülök annak, hogy a feljegyzést ilyen jelentősnek tartják a jelenlévők többen, csak szeretném megemlíteni, hogy az elmúlt két év az, amikor a fehérítésben érdemi eredményeket értünk el, és az a tőlünk független, objektív bizottság, amelyben a munkaadók, munkavállalók képviselői és a szakma képviselői részt vesznek, néhány tízmilliárd forintot évente ebből többletbevételként immáron igazoltan is auditált.
Ugyanakkor szeretném a várakozásokat is hűteni, nincs realitása több ezer milliárd forintról beszélni évente többletbevételként erről a területről. Ha valaki így gondolja, akkor szeretném, ha alátámasztaná mindig konkrét intézkedésekkel is. Nincs olyanról szó, miszerint bármilyen százmilliárdokat az APEH visszatartana, téves ez az információ, bárkitől származik is, bárki is mondta.
Szeretném a harmadik kérdésben is egyértelművé tenni a kormány álláspontját. Az euró-csatlakozással kapcsolatban a kormány szándékai nagyon világosak. Szeretnénk elérni azt, hogy 2009-ben Magyarország olyan feltételeket tudjon teljesíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az ERM-II. árfolyam-mechanizmushoz csatlakozzunk. A kormány tett kezdeményező lépéseket az elmúlt hetekben annak érdekében, hogy az Európai Unión belül az eurózónához való csatlakozás feltételei megváltoztathatóak-e. Szeretném egyértelművé tenni, hogy az eurózóna tagországai az elfogadott feltételrendszer teljesítéséhez kötik valamennyi, eurózónán kívüli ország csatlakozási lehetőségét. Ezért az a legfontosabb számunkra, hogy a feltételeket mihamarabb teljesítsük, ekkor van lehetőség arra, hogy a csatlakozás bekövetkezzen.
Még egy óvatos reagálás, nevezetesen, ha a 2000-es időszakra emlékezünk vissza, és ott Magyarországot, mint pozitív példát akarja valaki említeni, akkor csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy a költségvetésen kívül elszámolt tételek voltak jellemzőek akkor Magyarországra, amelyek ma már az SE-elszámolás szerint nem tehetők meg, valamint a magas infláció sem, az országot az európai élvonalba helyezte abban az időszakban.
Ha megengedik, akkor még három dologról szólnék. Elsőként: szemben azokkal az állításokkal, amelyek vitatják vagy kétségessé teszik, hogy Magyarország lehetőségei az IMF, a Világbank és az európai uniós támogatás, hitel felhasználásával miben is nyilvánulnak meg, szeretném egyértelművé tenni, hogy a likviditás fenntartása ma rendkívül fontos. Európa valamennyi országában első helyen kezelt prioritás. A dolog nem arról szól, hogy bankárokat mentenének meg bárhol, nem arról szól, hogy bankokat akarnak megmenteni bárhol, önmagában az intézményt, hanem arról szól, hogy a gazdaság működéséhez szükséges feltétel az, hogy megfelelő mennyiségű pénz legyen, és ez a pénz mozogjon a gazdasági szereplők között.
Ha nem lesz likviditás Magyarországon a pénzügyi rendszerben, ha nem lesz likviditás a bankok és a vállalkozások között, ha nem lesz pénzmozgás a vállalkozások és vállalkozások között, akkor ez az, ami a legnagyobb gazdasági visszaesést eredményezheti. Úgy gondolom, hogy ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.
Éppen ezért a kormány minden lehetséges eszközt igényel a következő időszakban igénybe venni ahhoz, hogy a következő hónapokban, hetekben, napokban is ez a fajta likviditási probléma Magyarországon minél kevésbé jelenjen meg. Természetes számomra, hogy ebben az esetben a lehetőségünkre álló költségvetési és nem költségvetési, szabályozási és más eszközöket is alkalmazni fogjuk.
Nagyon egyetértek azokkal, akik a strukturális reformok szükségességéről szóltak, csak szeretném emlékeztetni a jelenlévőket arra, hogy ez a kormány 2006-ot követően négy területen érdemi strukturális átalakítást indított el. Tény és való, hogy ennek mélysége és terjedelme sajnálatos módon, alapvetően politikai okokból, de nem volt elégséges. Ha ez elégséges lett volna, akkor ma könnyebb helyzetben köszöntött volna ránk ez a bizonyos pénzügyi válság.
A közigazgatás átszervezésében, az egészségügyi rendszer átalakításában, az oktatási rendszerben végrehajtott átalakítások és az árkiegészítések területén megtörtént strukturális átalakítás azt gondolom, mind hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ma kedvezőbb helyzetben lehessen. Tovább kell menni ezen az úton.
Éppen ezért én nagyon támogatom azt az itt elhangzott megjegyzést, ami arra vonatkozik, hogy reformszövetség alakult a munkaadói képviseletek részvételével, és én magam is úgy gondolom, hogy az a három strukturális reform, amelyet végre kell hajtani a következő időszakban, elodázhatatlan. Nevezetesen: szükség van arra, hogy az önkormányzati reform Magyarországon megtörténjen, szükség van arra, hogy szociális reformot hajtsunk végre, ennek van már a parlament előtt lévő beterjesztett javaslata, és szükség van arra, hogy adóreformot hajtsunk végre. Ebben a tekintetben egyetértek Bienerth úr megközelítésével, amely egy nagyon józan, visszafogott megközelítés volt, és ne haragudjanak, de pénzügyminiszterként nem tudom mással befejezni, mint azzal, hogy Magyarországnak az egyensúlyi feltételek tartása mellett kell végrehajtani az adóreformot is. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Következik Varga László elnök úr, őt követi Kuti László.
Varga László (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma)
VARGA LÁSZLÓ, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Köszönöm a szólás lehetőségét. Megint abba a helyzetbe kerültem, mint a gazdasági csúcs idején, hogy ebéd után és később szót kapva, egyre kevésbé lehet elmondani azokat a gondolatokat, amivel készültünk, és egyre inkább kellene reagálni mindarra, ami itt elhangzott.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Jelenlévők! Én tisztában vagyok azzal, hogy a drámaian megváltozott világgazdasági viszonyok, az a pénzügyi válság és most már nyugodtan mondhatjuk, hogy tartósnak ígérkező gazdasági válság, ami kialakult, mindenkitől másfajta reakciót és megközelítést igényel, mint eddig. Azt gondolom, hogy a közszféra valamennyi munkavállalójának elemi érdeke, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági erők - és itt beleértem a munkavállalókat is, mert a munka és a munkavállalók nagyon komoly gazdasági erőt képeznek egy normálisan működő társadalomban - összefogásával és egy irányba ható cselekvésével mérséklődjenek a válság következményei, mind a mértékét, mind pedig az időbeliségét tekintve.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy nem látom ennek az egyetértésnek és ennek az együttes cselekvésnek átfogóan a jeleit. Miniszterelnök Úr! Én egyetértek azzal, hogy az összerendeződés irányába kellene előrelépnünk, és egyetértek azzal is, hogy fel kell tenni azt a kérdést mindenkinek, hogy én mit rontottam el. Csakhogy nem tudok mit kezdeni azzal, amikor ezt a kérdést felteszi az óvónő, az okmányirodai köztisztviselő, az APEH-dolgozó, és még sorolhatnám, a tanítótól a tűzoltón keresztül a közszolgálat minden munkavállalóját, és felteszi nekem, hogy mit rontott el ő, hogy évek óta vesztesnek kell éreznie magát, a rendszerváltás vesztesének, a Bokros-csomag vesztesének, a konvergenciaprogram vesztesének, és most az az ígérvény számára, hogy újra és ismét vesztes lesz, és ráadásul nem olyan módon, amiről szólnak a dolgok, bérbefagyasztás, egyéb, a szót se szeretjük, hanem valóságosan és nominálisan keresetcsökkenés az ígéret. Ez egy olyan ígéret, ami még soha nem volt ennek a szférának a része.
Pataky Péter kollégám mondta, hogy nem lehet leértékelni a munkát. Nem lehet és nem szabad. Én azt gondolom, hogy nem lehet leértékelni a közszolgálatot, nem lehet és nem szabad, mert rövid távon lehet előnyöket szerezni vele, de hosszú távon katasztrofális következmények lehetnek, és ennek a hosszú távú katasztrofális következménynek már látszanak a jelei.
Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok szó és gondolat hangzott el a bürokrácia ellen, és mindenki azt mondta, hogy csökkenteni kell a bürokráciát. Én most mondok egy furcsát. Én azt gondolom, ahhoz, hogy ki tudjunk lábalni a válságból, növelni kell a bürokráciát. Növelni kell a Max Weber-i értelemben vett bürokráciát, ami nem jelent mást, mint hozzáértést és szakszerűséget. Ugyanakkor a bürokratikus megközelítést, a bürokratikus rendszereket igenis, csökkenteni kell. Magyarország legnagyobb vesztesége a szakszerűség hiánya, és itt nagyon fontos - utalva Szanyi úrnak is mondjuk az APEH jogértelmezési problémájára - kimondanunk azt, hogy rendkívül nagy adóssága van a rendszerváltás óta a magyar Országgyűlésnek és a magyar önkormányzatoknak a jogalkotás szakszerűségében. Gyenge színvonalú a jogalkotás, és ezt nem lehet áttolni a köztisztviselőre, nem lehet a romló közoktatási és felsőoktatási rendszert áttolni a rendszerben dolgozókra, és nem lehet a jogalkotás anomáliáit és a reformok elmaradását áttolni az adott rendszerben dolgozó munkavállalókra.
Azt gondolom, hogy ha ebben nem fogunk tisztán látni, és nem látjuk be azt, hogy a magyar politika egyetemes felelőssége a normális működésért milyen nagy, akkor én csak azt tudom megismételni befejezésül, amit a nemzeti csúcson mondtam: ha nem lesz politikai konszenzus, és előremutató politikai konszenzus, ami a jogalkotásban is megnyilvánul, akkor a gazdaság, a munka, a társadalom bármely szereplőjének a megegyezéskészsége okafogyottá válik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és remélem, hogy ennek a megegyezésnek az irányába megyünk el.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Kuti László elnök úr következik az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléstől, és őt követi dr. Forgács Barna öt-öt percben.
Dr. Kuti László (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés)
DR. KUTI LÁSZLÓ, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a lehetőséget. Végighallgatva az ülést és a hozzászólásokat, teljesen egyértelmű, hogy hosszú távú problémákat kellene és kell megoldanunk, ugyanakkor viszont azonnal kell cselekednünk, mert egy olyan helyzet van, ami az azonnali cselekedetet megköveteli.
Hosszú távú problémák azok a reformok, amiről mindenki beszél, és amit meg kellene már kezdeni és be kellene fejezni, bár itt magyar földön azért nagy művészei vagyunk a halogatásnak, csak hogy mondjam a közigazgatási reformot, a megyerendszerről a regionális rendszerre való átlépést 1848-ban kellett volna megtenni. Azóta négy történelmi pillanat volt, amikor meg lehetett volna egyszerűen tenni, mindegyiket elmulasztottuk. Most ez sokkal lassabb és folyamatosabb lesz, mert ilyen körülmények között, amiben most vagyunk, nem lehet azonnal cselekedni, de meg kell lépni. Meg kell lépni az önkormányzati reformot, szükség van adóreformra, oktatási reformra, ez is évtizedek óta húzódik, mindig reformoktatásban élünk, de a felsőoktatás kivételével igazából nem változott semmi. Szükséges.
Szükségesek ezek a reformok azért, mert az országot működtetik, és szükséges azért, mert a gazdaság és a társadalom számára ezt meg kell lépni ahhoz, hogy fejlődjünk, ahhoz, hogy a későbbi problémákat sokkal biztonságosabban, sokkal nyugodtabban vészeljük át, mint a mostanit. Tehát ebben kell gondolkodni.
Rövid távon viszont meg kell oldanunk egy problémát, és a rövid távú problémát adja a piac, amelyik működteti a gazdaságot. És ne felejtsük el, hogy a piacnak két oldala van. Az egyik, aki kínál, a másik, aki keres és vásárol. Ha bármelyik oldala hibát szenved, akkor az egész felborul. Tehát nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy visszafogjuk a béreket, csökkentjük a kereseteket, mert ezzel pontosan azt fogjuk megölni, hogy serkentsük a kínálati oldalt, hogy elérjük azt, hogy a kínálati oldal, a kis- és középvállalkozások, de akár a nagyobbak is megértsék, hogy termelniük kell, hogy hasznuk legyen belőle, hogy előrejuthassunk.
Tehát itt kell a megoldást megtalálni, és ide kell a támogatást összpontosítani, úgy, hogy a keresletek valós keresletek tudjanak lenni, vásárolni tudjanak a piac szereplői, ugyanakkor viszont a vállalkozások meg tudják oldani azt, hogy megtartják a munkahelyeket, sőt fejlesztik a munkahelyeket. Itt megvan az államnak is a feladata, hiszen az állam, az önkormányzatok is munkavállalókat alkalmaznak, azokat meg kell őrizni, fejleszteni kell a munkahelyeket, ugyanakkor a béreket növelni. Nem látványelemekre van szükség, az nagyon jól mutat, hogy megvonjuk a tizenharmadik havi bért, és közben nem szinten tartunk, hanem csökkentjük a béreket a közszférában, hanem arra van szükség, hogy meghatározzuk azokat a feladatokat, amelyeket a közszférának el kell látni. És egy tévedést azért oszlassunk el, sőt kettőt.
Az egyik: a közszféra nem azonos a bürokráciával. A közszféra egy nagyon színes dolog, amiben az oktatáson, a kutatáson, az egészségügyön és még sok mindenen keresztül, a védelmi rendszeren keresztül nagyon sok minden benne van, és mindenkinek megvan a feladata. Csak ezt az adott pillanatban és az adott pillanatot követő pillanatokra meg kell határozni, és ott kell foglalkoztatni az embereket azért, hogy ezt a feladatot ellássák, úgy, hogy a társadalomnak, a gazdaságnak, a politikának hasznára váljon, mert együtt kell az egészet rendszerben elképzelni. Ekkor érünk el valamit, ami fontos. Nagyon fontos, hogy akik benne vannak, tudják, hogy mi a feladatuk, meglegyen a feltétele, hogy el tudják végezni ezt a feladatot, ne kényszerítsék őket olyanokra, mint teljesen fölösleges aktatologatás, bürokrácianövelés és egyebek, hanem jól végezzék el, határidőre a feladatot, és ezért kapják meg a megfelelő ösztönzést, érdekeltek legyenek, és ott tudjanak lenni a piacon, mint vásárlók, hogy a gazdaságot fejleszthessék, nyilvánvalóan az adók és egyebek is sokat segítenek itt.
Azt kell mondani, hogy teljesítmény itt is van, és termék a szellemi termék is, és termék az is, amit a közszféra előállít, nemcsak a materiális termék a termék. Tehát mind a kettőt együttesen kell használnunk, és mind a kettő együttesen kell, hogy a gazdaság javára szolgáljon.
A másik: a vágyak és a valóság világát nagyon összhangba kell hozni, hiszen lehetnek vágyaink: energiareform, stb., hogy ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a valóság, mire vagyunk képesek, mi a potenciális lehetőségünk, akkor ezek mindig vágyak maradnak, és soha nem tudjuk megvalósítani, amit meg kell valósítani. Ehhez egyébként megint szükséges a közszférának az a nagyon fontos eleme, amelyik nem azonos a bürokráciával, de arra is szükség van egyébként.
Tehát ez a lényeg, tartsuk fenn a piacot, tegyük lehetővé, hogy a szereplőknek tegyük lehetővé, hogy működjenek, és egymás javára szolgálhassanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Következik Takács János elnök úr, a Magyar-Európai Üzleti Tanács elnöke.
Takács János (Magyar-Európai Üzleti Tanács)
TAKÁCS JÁNOS, a Magyar-Európai Üzleti Tanács elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar-Európai Üzleti Tanács nevében röviden annyit mondhatok, hogy egyetértünk Bajnai miniszter úr prezentációjával, anyagával, az abban elhangzottakkal, és sok mindenkivel, aki előttem szólt. Ez nem bólogatás vagy utólagos egyetértés, hiszen bár én elfelejtettem elhozni, de a mellettem ülő Szűcs György úrnál itt van a 2008. évi tizedik éves jelentésünk, amelynek az a neve, hogy "Egyetlen út a fejlődés". Ebben leírtuk talán mindazt, és ha nem is azonos, de nagyon hasonló ahhoz, amit ma hallottunk. Az adórendszer átalakításánál elsősorban az egyszerűsítést hangsúlyoztuk, az euró bevezetésével kapcsolatban pedig az útvonalterv fontosságát, és annak a fontosságát, hogy a maastrichti kritériumokat teljesítsük, és nem feltétlenül azt, hogy milyen devizában fizetünk. A korrupció, a protekcionizmus elleni harcról beszéltünk. Az önkormányzati reformnál mindig két számot szoktunk említeni: 3200 darab Magyarországon, 290 Svédországban. Az oktatás fejlesztéséről is beszélünk, illetve nagyon sokat foglalkozunk a kis- és középvállalkozásokkal. Sokan meg is kérdezik tőlünk, hogy miért, hiszen mi nagy multinacionális vállalatok vagyunk.
Azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy a nagyvállalatok nem lehetnek sikeresek a kis- és középvállalkozások nélkül, és a kis- és középvállalkozások sem lehetnek sikeresek Magyarországon a nagy multik nélkül. Tehát szeretném, ha mindenki tartózkodna attól, hogy definiálja, hogy kit kellene megsarcolni és kit kellene megsegíteni, mind a két szektort egyféleképpen, lehet, hogy nem ugyanazokkal a módszerekkel természetesen, de mind a két szektort támogatni kell azért, hogy együtt sikeresek legyünk.
Amit talán még hozzátennék itt, és az éves jelentésünkben benne van, az a vízió, a jövőkép fontossága, mert ha látja mindenki a jövőképet, és ez a jövőkép tiszta, akkor lehet kérni és készek is vagyunk áldozatokat hozni. Erre kellene építeni egy stratégiát, és a legfontosabb talán a széles körű konszenzus, de erről is nagyon sokan beszéltek. Talán amiről nem esett szó, az a külső és belső kommunikáció fontossága, egy pozitív külső és belső kommunikáció, amelyben nem a gondokra, hanem a megoldásokra helyezzük a hangsúlyt.
A hasonlóság nem azért van, mert Bajnai Gordon miniszter úr a Magyar-Európai Üzleti Tanács éves jelentéséből merített volna ihletet, hanem azért van, mert egyformán látjuk nemcsak a problémákat, hanem a megoldásokat is. Ezzel meg is van a konszenzus szóban, és írásban is. Azt hiszem, hogy amit meg kell még tennünk itt, mindannyiunknak, hogy a gyakorlatban, az intézkedésekben, a cselekedeteinkben is bevezessük a konszenzust, legyünk bátrak, hiszen nincs is más lehetőségünk és más esélyünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szűcs György elnök úr következik, őt követi Tokár István elnök úr öt-öt percben, és ezzel le is zárnánk a hozzászólásokat.
Szűcs György (Ipartestületek Országos Szövetsége)
SZŰCS GYÖRGY, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Gazdasági Tanács! Miniszterelnök Úr! Miniszter Urak! A Tanácskozás tisztelt résztvevői! Én annak a mikrovállalkozói körnek a képviseletében és az Ipartestületek Országos Szövetsége nevében szólok, amely így a gazdasági csúcsnak a vége felé talán ahhoz jutunk ki, ami itt már néhány felszólalásban szó volt, és akkor, ha kimegyünk a teremből, mi legyen.
Ezért mindenképpen szeretnék egy régi iparos mondással kezdeni, de aztán a jelenről beszélnék. Azt mondjuk mi, hogy megérjük a hónapot, ha megérjük a holnapot. Parragh László úr felmérései és az IPOSZ naponta ismétlődő fórumairól pontosan azoknak a gondoknak és problémáknak a megoldására jöttek jelzések, amelyet Bajnai Gordon miniszter úr az anyagában felsorolt. Én is azon keresztül, annak a metodikájában megyek, hogy tényleg valami reális cselekvési program is alakuljon ki.
Először is egyetértettünk azzal, hogy gyorsan kellett kezelni a pénzügyi válságot, egyet kellene értenie a kormánynak és a parlamentnek, nevesen a gazdasági bizottságnak, hogy akkor a kisvállalkozások sürgős pénzügyi problémájára is kezelést kellene adni, az IPOSZ javaslata, hogy egy mintegy 10 milliárd forintot abból a 80 milliárd forintos alapból, amely elhangzott, hogy válságkezelésre létre kellene hozni, két gondnak a kivédésére, a felvett hiteleknek, mint önrészeknek a pályázatokba való beszállásnál, illetve a pályázatokban vállalt különböző kötelezettségek nem teljesítése miatti fizetésképtelenségeknél ne a vállalkozót akarjuk megmenteni, és talán ez lehetne egy egységes szlogen, hanem azt a vállalkozást, ahol munkahelyek vannak. Ha ezen túl tudunk menni, akkor azt gondolom, hogy átütemezésekkel, a kamatok átvállalásával, nemcsak a jelenlegi nehéz helyzet megoldását, hanem újabban a megemelt alapok, alapítványok és pályázatok újabb gazdasági akcióinak a bekapcsolódását segítenénk elő.
Napjainkban már megismételtük, a mikrohitelprogram megy, amely nagyon szerencsés, az Új Magyarország mikrohitel-finanszírozás. Van rá javaslat, hogy a duplájára emelnék a futamidőt, illetve az összegeket is. Nagyon szeretnénk, ha egy olyan kiegészítés lenne erre, hogy 10 százalékra szállítanánk le az önrészét, ezáltal a mikrofinanszírozási szervezetek anyagi kapacitásai is szinte megduplázódnának, és kiegészítésként azok a vállalkozók, akik beruházásra vettek fel hitelt, de most eltűnik a piacuk, kapjanak újabb lehetőséget a forgóeszközükre, hogy új piacok felé átállítsák a cégeiket.
A gazdaságfejlesztési programnál is támogatjuk az EU-s pénzek átütemezését, és a bürokratikus elnyerhetőségről szóló könnyítő javaslatokat. Egész egyszerűen mintegy 30 százalékban a mikro- és kisvállalkozások felé kellene ezeket fordítani, nevezetesen azért, mert mintegy 4-500 ezer vállalkozás van a mikro- és a kisvállalkozói körben.
A következő: egyetértünk, nem lehet beruházni szociális alapon, se foglalkoztatni, ezért a hazai piacokat és az exportpiacokat meg kellene nyitni, ezért beszerző, értékesítő, export-import szervezetek létesítésére ne csak egy-egy vállalkozásnak, hanem a vállalkozások ernyőszervezeteinek is nyíljon lehetőség, akik ugyan nem tudnak mérlegeket felmutatni, de a szervező munkájukkal nagyon sok vállalkozás mérlege javulna.
A munkahelyteremtés: új kezdő szakmunkásoknak kétévi gyakornoksági idő alapján igényelni lehessen a képzési helyén való alkalmazásánál a kedvezményeket járulékoldalról, és adóoldalról, ugyanígy a tanulószerződések elkezdésénél pedig el kellene mondani, hogy ne bürokratikus kiszámítással a költségek bizonyítása legyen, hanem normatívák alapján kerüljön meghatározásra, hogy építsük az új szerkezetet, hogy kerüljön bizony, kialakításra az új vállalkozások munkaerő-szükséglete. És nem utolsósorban az Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv jelenlegi struktúrájából ki vannak zárva az érdekképviseletek, csak azok tagvállalatai vehetnek részt, akik az előbb említett régiós alapoknál, az akciótervek után megalakuló pályázatok kialakításánál, meghirdetésénél, odaítélésénél és ellenőrzésénél tudnának dolgozni. Ezért úgy gondoljuk, hogy az export-import konzorciumok mellett ezekbe a regionális tanácsokba is be kellene hogy vonódjanak a munkaadóknak és azok vállalatainak az érdekképviseletei. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tokár István úr következik. Be kell valljam önöknek, hogy elkövettem egy hibát, Forgács Barnát sajnos, a papírok között félreraktam, úgyhogy nem Tokár István az utolsó hozzászóló, hanem őt követi még Forgács Barna úr, a Magyar Agrárkamarától.
Tokár István (Magyar Iparszövetség)
TOKÁR ISTVÁN, a Magyar Iparszövetség elnöke: Nagyon fellélegeztem, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amikor Bajnai Gordon miniszter úr ezt az intézkedési csomagot beajánlotta, azt mondta, hogy elsősorban a megoldásokkal foglalkozzunk, azzal, hogy hogyan tudunk közösen ebből a helyzetből kilábalni, és a gazdaságot ebből a helyzetéből kilendíteni.
Ezt a Nagykunságban, ahonnan én jöttem, úgy mondják, hogy "lúba se jó, ha mindig hátranéz", ha már a ló itt szóba került a mai nap során. Most mégis két nagyon rövid visszatekintést teszek, mielőtt az intézkedési csomag egy pici kis részletére rátérnék.
Az egyik az, ami a pénzügyi válság kormányzati kezelésére vonatkozó intézkedés volt. A kis- és középvállalkozások egy részét képviselő Magyar Iparszövetség részéről úgy ítéljük meg, hogy a kormány a gyorsaságával és a szakszerűségével megakadályozta azt, hogy az államcsőd bekövetkezzen, a betéteseket időben megnyugtatta, a pánikot megelőztük, és ezzel gyakorlatilag a lakosságban egyfajta bizalmat ébresztett ennek a válságnak a kezelésében.
Ez egy nagyon fontos rész volt, mert ha nem időben történik itt a betétek garanciája iránti nyilatkozat, akkor egy nem olyan régen történt esemény következett volna be, ami igen-igen kellemetlen lett volna a magyar állam részére, tehát mindenképpen a gyorsaság és a szakszerűség a lényeges, és átérezve azt, hogy ennek milyen nagy fontossága van.
Még a gyorsaságra vissza fogok térni, de a másik rövid elemet azért teszem szóvá, mert most már a mai napon két hozzászólásban is előjött a magyar modell favorizálása. Amikor is emlékezzünk rá, felhívást kaptunk arra, hogy a makrogazdasági, közgazdaságtan tankönyveket a nyitott ablakon dobjuk ki, és a magyar modellt tanulmányozzuk, mert az a megoldás. Akkor, amikor egy nyersanyagszegény ország a belső piac növelésével akarja a gazdaságot élénkíteni az export növelése nélkül, azt gondolom, hogy ezt megismételni, és erre ösztönözni a mai állapotban nem egy kívánatos dolog.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert az az intézkedéscsomag, amelyet itt most a miniszter úr beterjesztett, teljes egészében a Magyar Iparszövetség által összeállított, kívánatos intézkedések között szerepel. Itt azonban már mások is előjöttek, az időtényező és a gyorsaság kérdésében szeretném, ha ez beépülne minden intézkedésbe. Tudom, vannak olyan dolgok, amelyeknek parlamenti döntéssorozata van, ezt ki kell várni, meg kell hozni, azonban vannak olyan helyzetek ma is, amikor ha az időt egy kicsit felgyorsítanánk, például az építőiparon nagyot tudnánk lendíteni. Vannak milliárdos döntések iskolaépítésre, óvoda-felújításokra, amelyeknek ha a szerződéskötését felgyorsítanánk, hetekkel, hónapokkal tudnánk előrehozni a közbeszerzést, ezzel a kapacitásokat nem hagynánk tönkremenni, hanem az működőképes lenne. De ez csak egy példa azok közül, hogy a gyorsaság és az időtényező milyen fontos volna ebben a dologban.
Mi a magunk részéről ezt a csomagot így együtt támogatjuk, és reméljük, hogy közösen lesz annyi akaratunk, hogy ezt az első mondattól az utolsóig megvalósítjuk, és a gazdaságot kilendítjük ebből az állapotából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Forgács Barna alelnök úr, a Magyar Agrárkamarától öt perben, és utána zárjuk, és Bajnai Gordon miniszter úr tíz percben kap lehetőséget összefoglalni a mai vitát.
Dr. Forgács Barna (Magyar Agrárkamara)
DR. FORGÁCS BARNA, a Magyar Agrárkamara alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Gazdasági Csúcs! A mezőgazdasági termelés tőkeigényes, sőt kifejezetten magas tőkeigényű. A korábban a Nemzeti Kerekasztal által támogatott és konszenzussal elfogadott tőkepótló hitelek részben lejártak, a másik része pedig a közeljövőben visszafizetésre kerül. De eddig úgy tudtuk, hogy nincs helyettük új. Remélem, a miniszter úr felvezetőjét jól értettem, hogy ezek pótlására is lehetőség kínálkozik.
A leghatározottabban kezdeményezzük, hogy a legrövidebb időn belül indítsuk újra ezt a programot, hiszen a források - mint hallottuk - rendelkezésre állnak, és ezzel a gyors intézkedéssel a vidéki munkahelyek jelentős része egy újabb esélyt kaphatna a túlélésre.
Itt szeretném megjegyezni, hogy kezdeményezzük továbbá azt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari kis- és középvállalkozások az Európai Unió felé irányuló exportra is kapják meg ugyanazokat a hitelgaranciákat, mintha azt egy harmadik ország felé tennék.
Kezdeményezzük továbbá, hogy a hazai és exportpiacok, de a vidéki munkahelyek megtartása érdekében tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy a már elnyert európai uniós pályázatok, amelyek elsősorban az állattenyésztés környezetvédelmi előírásokhoz való megfeleléséhez segítené hozzá az agráriumot, itt a végrehajtási időt, ami 2010-ben van pillanatnyilag meghatározva, a kialakult helyzet miatt toljuk ki 2013-ig. Ugyanis ebben a jelenlegi finanszírozási helyzetben teljesen kilátástalannak látom én, mint gazdálkodó, hogy ezeket a nagy programokat, éppen a forrásszűke miatt a hátralévő időben végre lehetne hajtani, ami nyilvánvalóan nemzetgazdasági érdek lenne, hogy ezt a lehetőséget ne veszítsük el. Képzeljék el azt a mezőgazdasági céget, amelyiknek van szarvasmarhatelepe, sertéstelepe, és még netán egy szárítója, egy egymilliárdos csomaggal megjelenne valamelyik banknál, vajon, mit mondanának?
Kezdeményezzük továbbá, amennyiben lehet, a források átcsoportosítását a legésszerűbb módon, hogy itt valóban a munkahelyek megtartására fordíthassunk többet, bár tudjuk, hogy a mezőgazdasági kormányzat milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy legalább ilyen mértékű, tehát közel 50 százalékos részét a támogatásnak éppen a munkahelyek fenntartására, a hatékonyság javítására fordíthassuk.
Nagyon fontosnak érezzük és kérjük miniszterelnök úr intézkedését, hogy a hatóságok túlterjeszkedését, amit már többször volt alkalmam előterjeszteni, legyen szíves megfékezni. Minimum 15 szakhatósági vélemény kell ahhoz, hogy valaki egy szarvasmarhatelep vagy sertéstelep mellett egy szennyvíztározót vagy trágyatárolót megépítsen. Azt gondolom, hogy ez nem indokolható.
A deregulációs elképzelésekhez, valamint az olcsóbb állam megteremtésének lehetősége érdekében itt van egy nagyon kézenfekvő lehetőség, ez pedig nem más, mint az a javaslatunk, hogy bátrabban adják át azokat a közfeladatokat a gazdasági kamarák részére, amelyet az érintettek olcsóbban, szakszerűbben látnának el, mint azt az 1994-ben konszenzussal elfogadott kamaráról szóló törvény preambulumában leírták.
Végül, tisztelt miniszterelnök úr, kezdeményezem, hogy alakítsuk úgy a kommunikációt, próbáljuk a társadalmi tudatot úgy, olyan irányba befolyásolni, hogy nagyobb becsülete legyen a hazai munkahelyeket megőrző, és jelentős közterheket viselő vállalkozásoknak és vállalkozóknak, az adófizető, a tisztességes adófizető, valóban megbecsült ember legyen ebben az országban.
Köszönöm, és elnézést, hogy nem használtam ki mindkét lehetőséget, amit felajánlottak, mindkét öt percet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon kedves volt, hogy nem élt a lehetőséggel. Felkérem a miniszter urat, hogy válaszoljon a vitában felmerült kérdésekre.
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter válaszai
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen. Azt mondtam az elején Churcill-t idézve, hogy nem azt kell megtennünk, ami tőlünk telhető, hanem ami szükséges. Én a vita alapján úgy látom, hogy a válságnak egy hozadéka mindenképpen lehet: valamennyien az asztal körül gyarló emberek vagyunk a magunk hiteivel, konfliktusaival, hibáival, de talán ez a válság a legjobbat hozza ki belőlünk, erre láttam reményt. És ha ez a válság mindannyiunkból a legjobbat hozza ki, akkor talán élhetünk azzal a felelősséggel, azzal az egy-egy szelet, eltérő méretű szelet felelősséggel, ami az asztal körül mindannyiunknak megadatott.
Fontos azt is elmondanom, Varga úrra reflektálva, hogy én azt gondolom, valóban nem ápolónőknek, tűzoltóknak, közhivatalnokoknak kell feltenni azt, hogy ők mit rontottak el. Azt gondolom, hogy ez a kérdés azokat illeti, és azoknak kell feltenni maguknak, akik valamilyen szeletét ennek a felelősségnek, a közfelelősségnek viselik, viselték az elmúlt 18 évben. Ez így korrekt, ha ezt elmondjuk és leszögezzük, hogy ne sértsünk olyanokat, akik ezt nem érdemlik meg.
Úgy látom, hogy nagyon sok kérdésben egy irányba gondolkodtunk. Megnyugtató az, hogy a gazdasági oldal lényegében egybehangzóan azt mondta, hogy abba az irányba kell mennünk, és olyan nagyon gyorsan kell haladnunk, mint ahogy azt mi is gondoljuk. Az az ország szempontjából nem megnyugtató, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy a válságnak még csak az elején vagyunk túl, de ha ezt már látjuk, ez az első lépés ahhoz, hogy sikeresen tudjuk kezelni ezt a válságot. Senki nem dőlhet hátra ebben a teremben. Ennek a válságnak csak a legelejét vészeltük át, sikeresen, de ahogy a japán közmondás tartja: győztes csata után húzd szorosabbra a sisakszíjadat, nekünk most nagyon meg kell szorítani ezt a sisakszíjat.
Egyetértés van abban, hogy pénz kell a gazdaságnak. Talán egyetlenegy hozzászólás volt a bizottság egyik képviselője, Molnár képviselő úr részéről, aki ennek a sorrendiségét vitatta, ha jól értem, mindenki más a gazdasági oldalon egyetértett abban, hogy napjainkban vállalkozások ezrei kerülnek veszélybe napról napra Magyarországon amiatt, mert egyébként jól működő üzletük alól húzzák ki a talajt azzal, hogy ha forrásokat vonnak el tőlük, meglévő hiteleket mondanak fel. A gazdaság a társadalmi fejlődés motorja, és ennek a motornak a kenőolaja a pénz, és ha ez elapad, akkor besül a motor. Ezért nagyon gyorsan kell lépnünk. Ebben egyetértés volt, ugyanezt mondta a Nemzeti Bank képviselője, Kóka képviselő úr, Parragh úr, Demján úr, fel se tudnám sorolni, hogy hányan mondták azt, hogy ez a legfontosabb prioritás, amivel kezdenünk kell.
Abban persze már vitatkoznék, amit Kóka képviselő úr mond, hogy a kormány semmit nem tesz a reálgazdaság válságának megoldására. Október 2-án a magyar kormány elsőként Európában jelentett be egy akkor még 800 milliárdos kkv-finanszírozó csomagot, amelynek két eleme már ma is elérhető a bankrendszerben és a helyi vállalkozás-finanszírozó központoknál. Azt gondolom, hogy ez gyors reakció volt, de cseppet sem gondolom, hogy ez elég lenne, vagy hogy akár az a forrás, amit ott felkínáltunk, az ne fogyna el nagyon gyorsan, ezért többet kell tennünk.
De a lényeg az, hogy abban egyetértés van, hogy a forrásokat meg kell teremteni, és úgy látom, abban is nagy támogatást kaptunk, hogy az európai uniós forrásokat előre kell csoportosítani, át kell csoportosítani, akár prioritásokat kell átrendezni azért, hogy a gazdaság és a munkahely-megtartás szempontjai most érvényesülhessenek. Ez most minden másnál fontosabb szempont, és ami konfliktusok ezek körül lesznek - mert lesznek -, azokban számítunk az itt jelenlévők és egyetértők támogatására.
Fel sem tudnám sorolni, hogy hányan beszéltek arról, hogy gyorsítani kell az uniós pályázatokat, és általában a bürokráciát. Ezzel egyetértünk, az itt elhangzott javaslatok erre is vonatkoztak, és minden földhözragadt, valóságközeli ötletre, javaslatra, megoldásra nyitottak vagyunk, mert a gyakorlati életből találhatjuk meg azokat, hogy hogyan lehet felgyorsítani ezeket a folyamatokat, erre készülnek a javaslatok.
Egyetértés volt abban, hogy a piac megteremtésében, megőrzésében és bővítésében kell lépnünk. Itt Matolcsy képviselő úr javaslatai közül nagyon sok olyan van, ami ugyanabba az irányba hat, amelyet mi is gondolunk, vagy amelyben azt gondolom, hogy nagyon könnyen meg tudunk egyezni. Ilyen a lakásprogram, a megújuló energiák ügye. Ha azt a mértéket nem is fogjuk tudni uniós forrásból előállítani, az Unió egyéb megkötéseivel versenyezve, de azt gondolom, hogy a cél az fontos.
A mezőgazdaságra vonatkozó javaslatát is osztjuk, Forgács úr is ezt vetette fel, és mások is, Balogh úr is. A mezőgazdaságot az egyik legnagyobb foglalkoztatási potenciálnak tartjuk Magyarországon, és ide több mint 400 milliárdos forrást készül a következő két évben a vidékfejlesztési program betenni.
Az építőiparban is egyetértünk a javaslatával, és szívesen egyeztetnénk részletesen arról, hogy ez a konszolidációs alap hogyan állhatna fel. Mi magunk is dolgozunk azon, hogy a tűrhetetlen mértéket öltő lánctartozásokat megszüntessük. Ebben persze az államnak magának is van felelőssége, hogy ő ne tartozzon a beruházóknak, és az önkormányzatoknak is van ugyanilyen felelősségük, hiszen ott nagyon elharapódzott ez. De szívesen egyeztetnénk ezekről a javaslatokról, amit Matolcsy úr, részben Szanyi úr ebben a vonatkozásban felvetett.
Az exportösztönzés. Azt hiszem, ebben elég sok támogatást kaptunk, például Fekete úr felvetésében, és nagyon konkrét javaslatok is elhangzottak, például Feiner úrtól a beszerzési láncok dolgában, amelyekben előre lehetne lépni. Szóval a piacteremtés a másik nagy ügy.
A munkahelyteremtés. Talán itt volt leginkább tapintható a feszültség a teremben, ami talán nem véletlen, hiszen most zajlanak a jövő évi bértárgyalások, és talán soha nem volt ilyen nehéz helyzet, mint most, ezeken a tárgyalásokon. Itt elhangzott, hogy rugalmasságra van szükség. Valóban, most azért küzdünk, hogy megtartsunk munkahelyeket, hogy munkában tudjon maradni valaki, nem azért, hogy most mennyivel nő a reáljövedelem. Azt hiszem, nem ez a kérdés, de a rugalmasság kapcsán fontos megjegyzésnek tartom azt, amit Borsik úr mondott, és aztán többen visszatértek rá, hogy a stabilitás, az ország stabilitásának része egyfajta bérmegállapodás, béregyezség, amelyben minden félnek belátásra kell törekedni, és a mai helyzethez kell igazodni, ugyanakkor perspektívát kell látni.
Fontos megjegyzés volt Demján úrtól, ami a képzetlen munkaerő vagy alacsonyan képzett munkaerő foglalkoztatására és a termelés bővítésére ilyen irányban vonatkozott, és azt gondolom, az is végiggondolandó, amit Pataky úr mondott a képzési, átképzési programok hatékonyságának növeléséről és az ebben való részvétel felajánlásáról.
Azt hiszem, azt mindenki támogatta, hogy csökkentsük a járulékterheket, hiszen ez már átvezet a versenyképesség témájába. A versenyképességben az egyik legfontosabb ügy az adók rövid távú és hosszú távú csökkentése. Itt rövid távú javaslatok is elhangzottak, ezekről nagyon rövid időn belül egyeztetni kell, ugyanakkor a foglalkoztatást ösztönző, átfogó adóreform kérdésében szintén most, azonnal kell elkezdeni megállapodni, és nem megint elhalogatni akkorra, amikor esetleg majd kevesebb lesz bennünk a svung.
Az euró-bevezetés Herényi úr, és aztán Kóka úr felvetésében, Takács János is említette, olyan ügy, amelyben muszáj hosszú távú konszenzust teremteni, de ebben is most kellene megállapodni, mert ez stabilizálólag hathatna Magyarország pénzügyi helyzetére, erre nyitottnak kell lennünk, Veres úr is említette ezt.
A bürokrácia-csökkentés: nem beszélnék róla hosszan, azt gondolom, mindannyian azt gondoljuk, hogy ennek a terheit kell csökkenteni, nem feltétlenül a közalkalmazottakat kell ebben bántani, hanem nagyobb hatékonyságot és professzionalizmust kell elérni a bürokráciában.
Sokan szóltak a fehérítés mellett, szakszervezeti oldalról is. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez versenyképességi tényező. A korrupció ügyében Matolcsy úr is és Kóka úr is szólt. Én ezt nagyon fontosnak tartom, Bienerth úr is hosszasan beszélt erről. De a korrupcióra vonatkozó legfontosabb javaslat ma a pártfinanszírozás átalakítása, az önkormányzati és kormányzati szinten, állami szinten, hivatalokban mutatkozó korrupciós jelenségek visszaszorítása. Ez közös ügyünk, ez ötpárti vagy legalábbis kétharmados egyetértést igényel a parlamentben. Úgy tudom, hogy három párt ezt markánsan támogatja, a múltkor egy kamarai konferencián ez világosan kiderült.
Az ebben a teremben ülők mindegyikének van felelőssége abban, hogy egy kétharmados törvényt támogassanak, és akkor előre tudunk ebben is lépni.
Végül, talán a legfontosabb, amiben tényleg nagyon széles körben egyet kell értenünk, az a nagy átfogó szerkezeti reformok ügye. Plafontörvény-ügyben úgy látom, jól állunk, Kóka úr is utalt rá. Szociális reform: különböző megközelítésben és megfogalmazásban, de Veres úr, Kóka úr is beszélt erről, az adóreformot már említettem, de szinte egyöntetűen támogatták az önkormányzati rendszer hatékonyságát célzó reformok szintén kétharmados javaslatának elfogadását, és rövid távon azonnal lépnünk kell a munkaerőpiac ügyében, a munkaerőpiaci ösztönzés és a képzési programok ügyében. Azt gondolom, hogy ebben a kormánynak az asztalon van a javaslata.
Az egyik legfontosabb és legérdekesebb kezdeményezés, ami nem a kormány oldaláról jött, de üdvözölnünk kell, egyfajta reformszövetség, ha jól értettem az elnevezést. Jó lenne az, hogy ha azok, akik Magyarország fejlődésében és a fejlődéshez elengedhetetlen változásokban érdekeltek, azok megszerveznék és hallatnák a hangjukat, hogy csökkenjen a populizmus, és erősödjön a hosszú távú felelős gondolkodás. Ha ebben partner a reformszövetség, akkor azt gondolom, hogy a kormány részéről mi is keresni fogjuk a partnerséget, és érdeklődéssel várjuk ezeket a javaslatokat.
Végül hadd zárjam azzal ezt az összefoglalót, hogy azt hiszem, hogy akik ezt nézték a képernyőn, vagy majd este a híradásokban, azok sok értelmes gondolatot hallhattak ma ebben a teremben mindenkitől, és azt láthatták, hogy építő, konstruktív hozzáállás volt minden irányból, és azt hiszem, hogy tőlünk tetteket várnak. Ebben nyilván a kormányé a legnagyobb felelősség, de jó néhány olyan dolog van, a lényegi ügyek, a hosszú távú ügyek, amelyben a kormány csak akkor tehet, ha mások is tesznek mellette, és felsorakoznak mellé.
Én köszönöm a bizottságnak, hogy lehetőséget teremtett, és nyitottak vagyunk azokra a javaslatokra, például Baráth képviselő úr javaslatára, hogy akár rendszeresen ezt a fórumot használjuk arra, hogy az idetartozó ügyeket, akár ilyen széles körben is megbeszéljük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány gondolatot befejezésül. Úgy gondolom, hogy a Gazdasági bizottság méltó keretet tudott állítani ehhez a tanácskozáshoz. Megteremtettük azokat a feltételeket, amelyek alapján ezek a vélemények itt, a mai nap folyamán elhangzódhattak. Már maga a kijelölés és maga a közvéleményben való megjelenítése is sokat jelentett, hiszen akik készültek erre, akár a média, akár a szakma, akár az érdekképviseletek részéről, megfigyelhető volt az elmúlt másfél hétben, hogy egyre sűrűbben fogalmazódtak meg gondolatok, és ezek a gondolatok egyre inkább egy irányba tartottak.
Tehát igenis, szükség van arra, és jogos felvetés volt, hogy ezek a kérdések elsősorban olyan helyen dőljenek el, amely az ország háza, ahol adott a lehetőség arra, hogy törvény vagy jogalkotás, vagy különböző rendeletek révén a megállapodásokat következetesen végbe is lehessen vinni.
Nagy tisztelettel megköszönöm, hogy ezen nem rövid időtartamú tanácskozást ekkora fegyelmezettséggel tudta mindkét oldal végigülni, nem hiszem, hogy önök látták már azt, hogy parlamenti képviselők, amikor nem is kötelező bent ülni és nem szavaznak, ilyen fegyelmezetten végigüljenek egy négyórás tanácskozást, ilyen fegyelmezetten végighallgassanak közel 40 hozzászólást, ezért úgy gondolom, hogy ez mind a két fél számára sokat adott.
A szakmai értékelés, melyet Bajnai Gordon miniszter úr elmondott, az lenne a tiszteletteljes javaslatom mindkét oldal felé - de ezt a Gazdasági bizottsággal meg kell tudnom szavaztatni, és reményeim szerint el fogják fogadni, mert a szünetben azért egyeztettünk -, hogy úgy látjuk, hogy van igény a magyar társadalom, a magyar gazdaság és a magyar politika részéről, hogy időszakonként csináljunk egy nagyobb, közös gondolkodásnak teret adó tanácskozást. Ha ezt nemzeti, gazdasági csúcsnak hívjuk, hívjuk annak, vagy akármi másnak, de hogy valahol össze kell hogy üljön így ez a grémium, az biztos, amikor nagy kérdésekről van szó.
Tisztelettel azt kérném a Gazdasági bizottságtól, hogy hatalmazzon fel engem, hogy a jövő héten Bajnai Gordon miniszter úrral üljünk neki ennek a jegyzőkönyvnek, mert itt rengeteg vélemény elhangzott, tételesen dolgozzuk fel, és ebből azt a 3-5 kérdést, amit úgy ítélünk meg, hogy a Gazdasági bizottság elé kell hozni, azt hozzuk elé, tárgyaljuk végig, döntsünk kérdésekben, hogy mi kerüljön az Országgyűlés elé, mi az, amiben felhívjuk a figyelmét a miniszterelnöknek, a különböző minisztériumoknak, hogy közös gondolkodás és cselekvés induljon el.
Azt javaslom, hogy körülbelül e parlamenti ciklusban megközelítőleg olyan félévente, amikor különösen kiexponált, nagy kérdések vannak, és ha indokolt és szükség van rá, természetesen lehet ez egy negyedév is, akkor egy ilyen jellegű tanácskozást hívjunk össze. Ha ebben önök is partnerek, természetesen nem mindig ebben a sávban, hanem a szakmailag leginkább érintettekkel, akkor ezt megköszönnénk. Ha ezzel egyetért a Gazdasági bizottság, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Nincs jelzés.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Nagy tisztelettel megköszönöm mindenkinek, aki eljött és megtisztelt minket, láttak egy jó gazdasági bizottságot, a gazdasági bizottság pedig látott egy jó érdekképviseleti szervezetek egységét, úgyhogy köszönöm szépen. Jó ebédet kívánok mindenkinek, akinek még jut.
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 23 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Pavlánszky Éva