GIB-47/2008.
(GIB-129/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2008. december 10-én, 9 óra 08 perckor
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája és a válságkezelés Előadó: Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke*
Simor András elnök (MNB) kivetítőn ábrákkal szemléltetett tájékoztatója*
Simor András elnök (MNB) válaszadása*
Szavazás az ügyrendi javaslatról*
A pénzügyminiszter által 1397/1/2008. számon a bizottsághoz benyújtott, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény hatálya alóli felmentés megvitatása és döntés a felmentés megadásáról a) Beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi tevékenységéről; b) Beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2008. január 1. - 2008. október 16. közötti tevékenységéről Előadó: Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti hírközlési és Informatikai Tanács elnöke*
Prof. Dr. Detrekői Ákos elnök (NHIT) szóbeli kiegészítője*
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat (T/6934. szám) (Általános vita)*
Lapos Tamás (FVM) szóbeli kiegészítője*
Döntés az általános vitára alkalmasságról*
Döntés bizottsági előadó állításáról*
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos etikus kereskedői magatartás kidolgozásáról szóló határozati javaslat (H/6958. szám) (Font Sándor (Fidesz), Herbály Imre (MSZP), Dr. Medgyasszay László (KDNP) és Karsai Péter (MDF) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)*
A fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvényjavaslat (T/6770. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása (Első helyen kijelölt bizottságként)*
Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat (T/6767. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
A pénzügyminiszter által 13967/1/2008. számon a bizottsághoz benyújtott, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény hatálya alóli felmentés megvitatása és döntés a felmentés megadásáról*
Vályi-Nagy Vilmos (Pénzügyminisztérium, VPOP) szóbeli kiegészítése*
Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6687. szám) (Döntés zárószavazás előtti bizottsági módosító javaslat benyújtásáról) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
1. A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája és a válságkezelés
Előadó:
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
2. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat (T/6934. szám) (Általános vita)
3. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos etikus kereskedői magatartás kidolgozásáról szóló határozati javaslat (H/6958. szám) (Font Sándor (Fidesz), Herbály Imre (MSZP), Dr. Medgyasszay László (KDNP) és Karsai Péter (MDF) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)
4. A fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvényjavaslat (T/6770. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
5. Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat (T/6767. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
6. A pénzügyminiszter által 13967/1/2008. számon a bizottsághoz benyújtott, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény hatálya alóli felmentés megvitatása és döntés a felmentés megadásáról
7. a) Beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi tevékenységéről
b) Beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2008. január 1. - 2008. október 16. közötti tevékenységéről
Előadó: Prof. dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke
8. Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6687. szám) (Döntés zárószavazás előtti bizottsági módosító javaslat benyújtásáról) (Első helyen kijelölt bizottságként)
9. Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Márton Attila (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Gazda László (MSZP) Dr. Baráth Etelének (MSZP)
Göndör István (MSZP) Dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Bencsik János (Fidesz) Márton Attilának (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz) Nagy Sándornak (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) Dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Simor András elnök (Magyar Nemzeti Bank)
Lapos Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Feldman Zsolt főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Czágler Péter főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Sepsi Tibor (Miniszterelnöki Hivatal)
Bódi Gábor szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Vályi-Nagy Vilmos országos parancsnok-helyettes (Pénzügyminisztérium VPOP)
Dr. Prof. Detrekői Ákos elnök (Nemzeti hírközlési és Informatikai Tanács)
Szűcs Lajos főosztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Kassai Ferenc (Mérnöki Kamara)
Illés Tiborné főtitkár (Takarékszövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetsége)
Erhart Tibor (Pénzügyminisztérium)
Dr. Pálfalvi Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Pető Sándor (Reuters)
Szakács Gergely (Reuters)
Simon Zoltán (Bloomberg)
Balázs Edith (Dow Jones)
Cseri Noémi (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Temmel András (Magyar Nemzeti Bank)
Király Julia alelnök (Magyar Nemzeti Bank)
Karvalits Ferenc alelnök (Magyar Nemzeti Bank)
Emőd Pál (Magyar Távirati Iroda)
Hevesi Nóra (Magyar Nemzeti Bank)
Horváth Irén (Könyvtár)
Dr. Oláh Attila (Miniszterelnöki Hivatal)
Krasznai Endre (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács)
Dr. Prof. Detrekői Ákos elnök (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács)
Kézdi Zsolt elnök (Banki Hiteltanácsadók és Kihelyezők Egyesülete)
Dr. Báthory Zoltán szakértő (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Szalay Gábor szakértő (SZDSZ)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Feldman Zsolt (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szittner Károly (Miniszterelnöki hivatal)
Dr. Bálint István (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Üdvözlöm a Gazdasági és informatikai bizottság tagjait, a meghívottakat.
Képviselőtársaim az elmúlt napokban többször változott meghívót megkapták, tehát az utolsó és szabályos meghívó a kezükben van, amely szerint kilenc napirendi pontot jelöltünk meg.
Kéretik figyelembe venni képviselőtársaim részéről, hogy hétfőn zárószavazás van és nyilván ebből a célból történt, hogy több olyan módosító javaslat, különösen az egyes közlekedési tárgyú módosító javaslat kerül benyújtásra, amely elsősorban koherencia kérdéseket old fel, és mi mivel ebben főbizottság vagyunk, kérem, hogy ezt a témát nagyobb felelősséggel tekintsük át. Hasonlóképpen az utolsó előtti napirendi pontunkat, amely a közbeszerzés alóli mentesség, ez pedig a VPOP speciális beruházását érinti.
Mindezek után, mivel megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, aki egyetért azzal, hogy az írásban előterjesztett napirendi pontokat tárgyaljuk meg, kérem kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellene? Tartózkodott?
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat.
Az első napirendi pont keretében a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája és a válságkezelés címszó alatt Simor András elnök úr tartana nekünk egy tájékoztatót - egyben köszöntöm őt, Király Júliát és Karvalits Ferenc alelnököket.
Az a javaslat, hogy körülbelül egy 25 perces szóbeli előterjesztést hallgatnánk meg, utána kérdések, vélemények és 3/4 11-kor fejeznénk be, mivel az elnök úrnak halaszthatatlan fellépése van, tehát kérem, hogy ebben működjön együtt a bizottság.
Egyetértünk ebben? Köszönöm szépen.
Elnök úr, öné a szó!
Simor András elnök (MNB) kivetítőn ábrákkal szemléltetett tájékoztatója
SIMOR ANDRÁS elnök (Magyar Nemzeti Bank): Elnök Úr! Képviselő Urak! Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy tájékoztatást adhatunk önöknek a monetáris politika aktuális kérdéseiről és nyilván minden, ami ma történik a világban, az valamennyire a válságkezeléssel kapcsolatos.
Elsőre sok meglepetés önöket ezen az ábrán, nem fogja érni: nagyon változott a világ az utóbbi időben, az ország külső finanszírozása jelentősen megnehezült, sokkal szigorúbb feltételek mellett vehetünk fel hiteleket, külpiacaink, exportpiacaink recesszióban vannak, beszűkülnek az eladási lehetőségek. A bankrendszer komoly alkalmazkodási kényszerbe került, vissza kell fogni a hitelezését. Mindez együttesen recesszióhoz és egyúttal az infláció gyors csökkenéséhez fog vezetni.
A kérdés az, hogy hogyan jutottunk idáig. Itt a Lehman Brothers bukása után a befektetők kockázatérzékenysége olyan méreteket öltött - közben szeretnék egy ábrát önöknek bemutatni, amit próbálok megkeresni -, ami egészen az elmúlt hosszú évek történetében nem történt meg. Azt szokták mondani, hogy lehetett-e számítani erre a válságra, vagy nem. Ez az ábra talán megvilágítja, hogy miért nem lehetett számítani arra, ami bekövetkezett. Itt '98-tól visszamenőleg próbáljuk elemezni a kockázati indexeknek az alakulását, tehát gyakorlatilag 10 évre visszamenőleg. Szeretném felhívni a figyelmüket, ott volt az IX/11., például, amikor lebombázták azt a két tornyot NewYorkban vagy az iraki háború, ilyen hatása volt a kockázati indexekre ezeknek az eseményeknek és ez történt szeptember végén, amikor a Lehman Brothers megbukott. Na most, aki erre számított, azt gondolom, hogy az igen jó előrejelző képességekkel rendelkezett. Mi erre - megmondom őszintén - nem számítottunk, de azt gondolom, hogy az ábra talán azt mutatja, hogy nem is nagyon lehetett számítani erre.
Na most, ennek a következménye persze az, hogy a bankok csökkentik az általuk nyújtott hiteleket, a befektetők csak kockázatmentes eszközöket fogadnak el és az egész fejlett világban recesszióhoz vagy drasztikus lassuláshoz vezet.
A kérdés, hogy hogyan jutottunk el ide. Egyrészt, ahogy a válság terjed tovább, a feltörekvő piacokat is egyre inkább elérte ez a válság, megnőttek azok a felárak, amiket a bankok követelnek, a befektetők követelnek, jelentős gyengülésen mentek keresztül az árfolyamok és egy masszív tőkekivonási hullám figyelhető meg a világban.
Persze a csökkenő kockázati étvágy nem mindenkire egyformán hat. Befolyásolja azt, hogy mennyire sérülékeny egy ország. A sérülékenységnek milyen mutatói vannak. Egyrészt, hogy mekkora a külső eladósodottsága egy országnak, mekkora a folyó fizetési mérleg hiánya, mennyire kapcsolódik bele a világ bankrendszerébe, és ezen keresztül mennyire terjednek tovább ezek a válságjelenségek.
Magyarországot eléggé elsőként érte el a válság, és a kérdés az, hogy miért pont minket? Az egyik ilyen magyarázat, hogy regionális összehasonlításban rendkívül magas a nettó külső adósságállománya az országnak. Itt egy historikus grafikont próbáltunk feltenni 2002-től kezdve, hogy hogy nőtt az adósságállomány.
Arra szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy itt nemcsak állami külső adósságról van szó, hanem a bankrendszer külső adósságáról is van szó, ami a piros oszlopot mutatja. Tehát ebből az derül ki, hogy nemcsak az állam finanszírozásához nem találjuk meg a megfelelő forrásokat az országon belül, hanem a magánfinanszírozáshoz sincsenek meg a belső források az országon belül, hiszen alacsonyak a megtakarítások az országon belül, ezért a bankrendszer arra kényszerül, hogy a hitelt, amit a vállalatoknak és a lakosságnak nyújt, külföldről finanszírozza.
Lehet majd a következő ábrán látni, hogy a bankrendszer mennyire rá van utalva a külső forrásokra. Ez megint egy nemzetközi összehasonlítást mutat. Bekarikáztuk a közép-kelet-európai országokat, és ebből az látszik, hogy Románia mellett mi vagyunk a leginkább az az ország, amely külföldi forrásokra rá van utalva. Ennél jobban már csak olyan országok mint...Ráadásul a bankrendszer hitelállományának nagy része rövid lejáratú, ami normál időben nem probléma, mert az anyabankoktól származik ez a forrás, tehát hogy rövid vagy nem rövid lejáratú, amiatt senki nem aggódna. Ebben a felfokozott hangulatban egyébként erre is nagyon negatívan reagáltak a piacok.
Azonkívül a magyar államkötvények 40 százalékát is külföldiek tartják birtokukban, és nagy probléma, hogy a magas fizetési mérleg hiány, amivel az ország rendelkezik, nagyon lassú növekedéssel párosul, tehát ezt a fizetési mérleg hiányt nehéz is kinőni egy ilyen alacsony növekedés mellett.
Az alacsony gazdasági növekedés 2006 után kezdett visszaesni a kiigazítás hatására. A kiigazítás visszafogta a belső keresletet, és ennek következménye, hogy Magyarország növekedése jelentősen alacsonyabb volt akkor, amikor a válság kitört, mint a környező országoké.
Ráadásul olyan időben ér minket a válság, amikor a költségvetés nem tud segíteni a gazdaságon, hiszen jelentős hiánnyal küszködik, ezért azok a tradícionális válságkezelő eszközök, amelyekkel más országok ma rendelkeznek, hogy a költségvetés többet tud költeni és így tudja a válság hatásait semlegesíteni, ezek Magyarországon manapság nem alkalmazhatók.
Mi volt a válság hatása Magyarországra? Egyik az volt, hogy kockázati megítélésünk számottevően romlott, és a nemzetközi médiában Izlanddal együtt szerepelt Magyarország, ami ellen mi mindig tiltakoztunk, de ennek ellenére voltak olyan befektetők, akik Izlanddal helyeztek bennünket egy kategóriába. Azt látni kell, hogy Izlandon teljes fizetésimérleg- és gazdasági-pénzügyi válság tört ki annak a legkomolyabb formájában, és ennek hatásait megpróbáljuk önöknek egy ábrán bemutatni, hogy mit is jelent egy ilyen méretes fizetésimérleg-válság. Legalább is máshol, mert Izlandot nem tudjuk bemutatni még, de hogy más országokban ez mit jelentett, azért tartom fontosnak bemutatni, mert nagyon sokszor hangoztatjuk, hogy küzdünk, hogy megmaradjon az ország pénzügyi stabilitása, és ehhez olyan eszközökhöz is nyúlunk mint a kamatemelés. Tudjuk, hogy ez fáj a gazdaságnak, és ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy ennél jobban csak az fájna, ha a pénzügyi stabilitása meginogna az országnak.
Így néz ki egy méretes válság a világban. 5-6-8 ilyen válságot tettünk fel, amivel azt lehet látni ,hogy a válság évében mennyit esett a GDP, és milyen árfolyam-leértékelődés volt ezekben az országokban. Azt lehet látni, hogy 10-20 százalékos GDP-visszaeséssel lehet számolni ilyen válság esetén. Az árfolyam-leértékelődés durván 50-100 százalék a válság előtti időszakhoz képest.
Tehát én egy pillanatig nem állítom, hogy Magyarországon egy ilyen válság bekövetkezésének esélye van, nehogy valaki félreértse, és a médiában ezt hozza le. Nem ezt akarom mondani. Azt akarom ezzel mondani, hogy ez az a válság, amelyet nekünk minden körülmények között el kell kerülni, mert nem az a probléma, ha drága a hitel, hanem ha nincs hitel egy országban. Ez az, amit meg kell akadályoznunk, és erre irányul a Nemzeti Banknak az a politikája, amikor azt mondjuk, hogy a pénzügyi stabilitást minden áron meg kell tartanunk és meg kell őriznünk.
Ennek ellenére azt láttuk, hogy Magyarországon jelentős tőkekivonás valósult meg, jelentős spekulatív pozíciók épültek fel, és egy nagyon jelentős kamatemelkedés valósult meg az állampapír-piacon még azelőtt, hogy mi megemeltük volna 3 százalékkal a jegybanki alapkamatot. Azt látni kell ezen az ábrán kék vonallal, hogy hogy emelkedtek az állampapír-piaci hozamok, mielőtt mi bármit is tettünk volna azokkal. Utána további emelkedés következett be, csak nem 3 százalék, mint amennyivel mi a jegybanki alapkamatot felemeltük.
A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy a külföldiek állampapír-piaci állománya drasztikusan visszaesett. Ez azt mutatja - nem abszolút értékben -, hogy 2005-ös szintre esett vissza a külföldiek állampapír-piaci állománya gyakorlatilag két-három hét alatt. Ez egy olyan durván 800 milliárd forintos tőkekivonást jelentett a magyar állampapírpiacról, ami annyit jelent, hogy a külföldiek a náluk levő állampapíroknak durván negyedét, harmadát dobták piacra.
Na most, mit tett a Magyar Nemzeti Bank ebben a helyzetben. Nem akarok részletesen végigmenni ezeken az intézkedéseken, önök ezeknek a nagy részét ismerik: volt egy kamatemelésünk, ami a spekuláció kivédése ellen volt és volt egy csomó intézkedésünk, ami a bankok a pénzpiac likviditási helyzetét próbálta javítani. Egyrészt az EKB-val kötöttünk egy 5 milliárd eurós hitelkeretet, biztosítottunk devizát a bankok számára, az állampapírpiacon megállapodást kötöttünk a forgalmazókkal, aminek kapcsán ők is, mi is vállaltuk, hogy vásárlunk papírt a másodpiacon. Hitellehetőségeket biztosítottunk a bankoknak kéthetes, hat hónapos hitelt, bővítettük azt a fedezeti kört, amit elfogadunk a bankoktól, aminek ellenében hitelt adunk és csökkentettük a tartalékrátát, aminek keretében durván 450 milliárd forint olyan pénz került a bankrendszerbe, amit a bankok hitelezni tudnak.
A kormány stabilizációs intézkedéseit nem részletezném itt, önök számára ismert, csak akartam jelezni, hogy voltak más stabilizációs intézkedések is.
Na most, mik ennek a dolognak az eredményei, a stabilizációnak látszanak-e az eredményei, és ha igen, akkor mik ezek az eredmények. Egyrészt, hogy a régióhoz képest elszenvedett pozícióromlás nagy részét ledolgoztuk - ezt megerősíti a kockázati mutatók fokozatos javulása. Itt ezen az ábrán a forint árfolyam alakulását tettük egymás mellé a Magyarországot jellemző kockázati mutatók alakulásával és látható, hogy októberben mennyire begyengült a forint, mennyire megugrott a kockázati megítélése Magyarországnak és ez hogy jött vissza egy mondjuk drasztikus volatilis módon, de mégiscsak hogy fordult vissza az elmúlt két-három hétben.
A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy az állampapírpiacon is elindult a konszolidáció. Ugye nagyon sokszor mondják azt nekünk, hogy mi megdrágítjuk az állam finanszírozását azzal, hogy felemeljük a jegybanki alapkamatot. Ezen az ábrán három időpontban tettük fel az állampapírpiaci-hozamgörbét. Először a szaggatott vonalra szeretném felhívni a figyelmüket, az az október 21-ei állampapírpiaci-hozamgörbe, ami azt mutatja, hol voltak az állampapír hozamok: három hónapos állampapír a bal szélén és végig 6 hónaptól a 15 éves állampapírig, ez volt az állampapírpiaci-hozamgörbe október 21-én, a kamatemelés előtt. Október 28-án a kamatemelés és az IMF hitelcsomag bejelentése után a vékony sötét vagy kék vonal az állampapírpiaci-hozamgörbe, tehát ennyit emelkedett a hozamgörbe 4-5 nap, vagy 7 nap alatt, miközben bejelentésre került egy kamatemelés és bejelentésre került az IMF csomag. És a sötétkék vonal pedig a tegnap esti állapot, ami azt mutatja, hogy jelentősen megjavult a magyar gazdaság kockázati megítélése ezalatt az idő alatt és bár még mindig jelentősen magasabban van a jegybanki alapkamat, mint volt, ennek ellenére az állampapírpiaci-hozamok jelentősen az október 21-ei szint alatt vannak.
Na most, a sérülékenységet azonban érdemben végül is nem sikerült javítanunk, hiszen a rossz növekedési kilátások miatt az államadóság GDP-arány nemcsak hogy magas, hanem még sajnos növekedni is fog. Itt ezen az ábrán azt próbáljuk bemutatni, hogy az a lila sáv az, amiben mi várjuk az államadóság GDP-aránynak a további fejlődését. Ez abból fakad, hogy ugye hiába próbáljuk a költségvetés hiányát lecsökkenteni, ha egyúttal a gazdaság növekedése is lecsökken, akkor a GDP-hez viszonyított államadósság tovább fog nőni. Ugyanez a helyzet a külső adósságállomány GDP-arányra, amit a következő ábra mutat be, abban is további növekedés várható azért, mert a gazdaság recesszióba fog átmenni. Tehát olyan intézkedésekre lenne szükség, amik nem csak, hogy stabilizálják a helyzetet, hanem emellett még a gazdaság növekedési potenciálját is elősegítik, ezzel lehetne radikális változást elérni.
Na most, mit tehet a monetáris politika egy ilyen helyzetben? Egyrészt előrejelzésünk szerint az infláció gyorsan fog csökkenni a következő időben és azt látjuk itt, hogy már 2009 felétől is - mi azt valószínűsítjük - az infláció az általunk célnak kitűzött 3 százalék alá fog esni és azon az időhorizonton, amin mi gondolkozunk, 2010-ig pedig masszívan a 3 százalékos cél alá fog esni - egyrészt. Másrészt, recessziót prognosztizálunk Magyarországra függően attól, hogy a pesszimista vagy az optimista nézetünket vesszük elő, egy 1 százalék alatti vagy 1 százalék fölötti recessziót prognosztizálunk 2009-re és 2010-re pedig egy lassan élénkülő gazdaságot, egy lassú növekedést.
Na most, az inflációs célkövetés logikája alapján egy ilyen helyzetben a monetáris kondíciókat jelentősen és fokozatosan lehetne lazítani. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt hetekben, az elmúlt két hétben 100 bázisponttal csökkentette a kamatot, azonban nem láttunk lehetőséget a 300 bázispontos kamatemelésnek az egyszeri és radikális visszavételére, pontosan azért, amit az elején is próbáltam önöknek mondani, mert meg kell, hogy őrizzük a gazdaság stabilitását és azt gondoltuk, hogy az a stabilitás nem elég erős ahhoz, hogy ennél gyorsabban lépjünk a kamatok tekintetében.
Na most, a magyar monetáris politika mozgástere továbbra is korlátozott. Nagyon sokszor hallunk összehasonlításokat a tekintetben, hogy a világon mindenütt csökkentik a kamatokat, miért nem csökkentjük mi is jobban. Ez az ábra azt mutatja, hogy azért nem, mert nem azokkal az országokkal kerülünk és kerültünk azonos kockázati megítélés alá. Ha megnézik, hogy melyek azok az országok, akik radikális kamatcsökkentéseket hajtottak végre: Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Európai Unió, Svájc és akkor lehetne még továbbmenni; kisebb kamatcsökkentést: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és akkor rá kell nézni erre az ábrára, és azt kell megnézni, hogy Magyarországot a világ hova rakja akkor, amikor a magyar kockázat alapján sorolja be Magyarországot. Hiába vagyunk mi az Európai Unió tagja, hiába aspirálunk az euró bevezetésére, kockázati megítélésünk nem ezekkel az országokkal esik egy csokorba, hanem azokkal az országokkal, amit úgy hívnak Dél-Afrika, Fülöp Szigetek, Horvátország, Törökország, Bulgária, Észtország, Lettország, Egyiptom. És szeretném jelezni, hogy ezekben az országokban a kamatok hasonló szinten vannak, mint Magyarország, a legtöbb országban magasabb szinten vannak, mint Magyarország és nem következett be egyik országban sem radikális kamatcsökkentés, még az a 100 bázispont sem, mint amit mi levittünk - igaz, hogy ezek az országok nem is vitték fel 300 bázisponttal egyszerűen azért, mert már ott voltak előtte is.
Tehát nekünk ezt a kockázati prémiumot, amit a befektetők - akik ezt az országot ma finanszírozzák - követelnek tőlünk, meg kell fizetnünk. Sajnos, ennek nincs alternatívája. Azért fontos ez, mert ha mi ezt nem fogadnánk el, és akkor is levisszük a kamatot, mert a gazdaságnak ez a jó, sokkal gyorsabban vinnénk le a kamatot, akkor nagyon jelentős árfolyam-leértékelődést veszélyeztetnénk, ami egyrészt a devizában eladósodott vállalatokat, a lakosságot helyezné nagyon kockázatos helyzetbe, azon túlmenően pedig a bankrendszert is sérülékenyebbé tenné.
Miért? Azért, mert a bankrendszer jelenleg főleg devizában hitelez. Forrásai azonban nemcsak devizában vannak, hanem forintban. Neki folyamatosan a nála elhelyezett betétekből devizát kell csinálnia. Ezt úgy teszi, hogy elcseréli a forintját devizára. Magyarul ahhoz, hogy ő devizához jusson, forintra van szükséges. Ha az árfolyam jelentősen gyengül, akkor ahhoz, hogy egységnyi devizát csináljon, sokkal több forintra van szüksége. Ha a forint gyengül, akkor a bankrendszer likviditása szűkül. Mi azt szeretnénk, ha a bankrendszer likviditása nem szűkülne.
Mennyit szűkül a bankrendszer likviditása a leértékelődéssel? Ez az ábra megmutatja önöknek, hogy számításaink szerint egy 10 százalékos leértékelődés durván 430-450 milliárd forintot vesz ki a bankrendszerből. Körülbelül annyit, mint amennyit mi a tartalékráta-csökkentéssel beletettünk a bankrendszerbe. Tehát ennek jelentős és komoly veszélye van, amit nem célszerű kockáztatni.
Hogyan tovább? Ahhoz, hogy a magyar gazdaság sérülékenységét csökkenteni lehessen, ki kell lépnie Magyarországnak az eladósodottsági spirálból. Ehhez vagy a kiadásokat kell továbbcsökkenteni, vagy javítani kell a magyar gazdaság növekedési potenciálját. A kiadások lefaragása nézetünk szerint önmagában nem elég ahhoz, hogy a régiótól való leszakadást megakadályozzuk. A tartós növekedéshez a gazdaság kínálati oldalát érintő reformokra van szükség. Mik lehetnek ezek a reformok? Munkapiaci, államháztartási reformok, a munkapiacon azoknak a járulékterheknek a mérséklése, amelyek alapvetően a munkabér-terheket érintik, a szociális rendszerben a munkavállalást visszafogó ösztönzők csökkentésére van szükség, a képzettség szerkezetének és színvonalának a munkapiaci igényekhez való alakítására van szükség, az államháztartás kiadási oldalán a szociális kiadások csökkentésére, átstrukturálására van szükség hatékonyság javításával. A humántőkét érintő kiadások - oktatás, egészségügy - csökkentésének megállítására is szükség van, és a bevételi oldalon leginkább azoknak az adóknak a mérséklésére, amelyek torzító hatással vannak a gazdaságra. Az adóbevétel szélesítésére, az adórendszer egyszerűsítésére van szükség a mi véleményünk szerint.
Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket, és magam és kollégáim készen állunk kérdéseik megválaszolására, már amennyire tudásunkból telik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim, van-e kérdés? (Dr. Józsa István jelentkezik.) Józsa alelnök úr!
Dr. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel figyeltem elnök úr prezentációját. A végeredményt ismerjük, hogy megmaradt a forint, és örömteli, hogy ezekről a kérdésekről beszélhetünk ma itt.
Ugyanakkor fokozott aggodalom tapasztalható elsősorban kis- és középvállalkozások részéről nem is a jelen állapot miatt, hanem a következő félév-egy év finanszírozását követően. Hogy látja elnök úr, hogy ezek az erőfeszítések, amelyeket a Nemzeti Bank is tett, illetve azok a mozgások, amelyek a bankok tevékenységében megfigyelhetők, eredményezhetnek-e vagy adhatnak-e okot optimizmusra, hogy ezek a súlyos aggodalmak, amelyek szélső esetben nagyszámú kkv bedőlését vagy finanszírozási hiányát eredményezi, nem következnek be? Tapasztaltak-e vagy tudnak-e mérni olyan jelenségeket, hogy hogyan változik a hazai bankok tényleges kihelyezése, finanszírozása?
Köszönöm.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm. Tulajdonképpen kérdésbe fogom fordítani a véleményem, és egyetlen kérdés köré összpontosítanék, ez pedig a kamatszint ügye, amit elnök úr eléggé részletesen felvezetett mit miért, mit miért nem alapon.
Picit kapcsolódnék Józsa alelnök úr szavaihoz, és megkérdezném elnök urat, hogy ezt a gondolatsort hogyan folytatná. Azért lássuk be - és ezt közgazdászként mondom bizonyos értelemben a szakmai önkritika igényével -, hogy mostanában, az utóbbi hónapokban a klasszikus közgazdaságtanban megfogalmazott intézkedések és azok várt hatása szintjén majdnem minden csődöt mondott. Nemcsak ön, elnök úr, hanem itt mindenki a megérzéseire hagyatkozik, amikor intézkedéseket foganatosít. Ez szomorú dolog, egyszerűen teljesen összekavarodott a világ.
Viszont ha folytatjuk elnök úr gondolatsorát, azt is láthatjuk, hogy ez a magas kamatszint - párosulva egyébként a már eddig bekövetkezett forintárfolyam-változással - nagyjából úgy néz ki, hogy már az idei esztendőben a vállalkozások döntő többségét veszteséges zónába fogja sodorni. Ez egy veszedelmes dolog. Én értem azt, hogy ha Egyiptomban nem viszik le az alapkamatot, akkor Magyarországon se visszük le, viszont én úgy látom, hogy időnként azért érdemes lenne a gazdasági szereplőkkel intenzívebb kommunikációt folytatni. Nem a Nemzeti Banknak címzem ezt, de mindenkinek, aki ebben a döntéshozatalban benne van. Elnök úr helyesen mondta, hogy nem az a baj, ha drága a hitel, hanem ha nincs hitel. A vállalkozói szférában se drágán, se olcsón nincs hitel jelen pillanatban, és egyébként azok a cégek, amelyek így vagy úgy mégis csak hitelhez juthatnak, körülbelül a méregpirulával egyenlő, mert beveszik ez a 17-18 százalékos kamatszintű hitelt, amivel nagyjából ki is nyírják magukat a jövő esztendőre nézve.
Úgy érzékelem, hogy itt nagyobb együttműködésre van szükség a szereplők - Nemzeti Bank, kormány, vállalati szövetségek stb. - részéről. A Nemzeti Bank részéről én személy szerint nagyon komoly orientatív szerepet várnék. Nemcsak a kamat létezik az eszköztárában, hanem a tekintélye is, amivel fel tudja hívni a különböző szereplőket a dolgokra. Mondok egy párat.
Az egyik, hogy számomra elképesztő, ami jelenleg a plázákban zajlik. Olyan elképesztő felelőtlenségről látunk tanúbizonyságot, hogy közgazdászként tátott szájjal állok a dolgok előtt. Nincs hitel egyszerűen a piacon, másfelől pedig a bankok hirdetésekben öntik a hazugságot és fals információt a fogyasztók számára. Kérdésem, hogy a Nemzeti Bank mit tesz annak érdekében, hogy a bankoknak ezt a felháborító magatartását minimum visszafogja?
A másik mozzanat, hogy ma, amikor nincsenek számottevő megtakarítások - kijöttek az adatok, hogy történelmi mélyponton a magyar megtakarítás -, azaz a bankok piszkosul tudják, hogy ezeket a pénzeket nem fogják tudni visszafizetni az emberek. Tudják, ne mondja, elnök úr, hogy nem tudják. A Nemzeti Bank javaslattételi oldalán én egészen addig elmennék, hogy azok a bankárok, akik kiszórják az összes meglévő forrásukat, majd az év végén ezen magas számok bázisán felveszik a piszok nagy jutalmakat, ők egyébként bedöntik a magyar gazdaságot, és ilyen értelemben milyen felelősségre vonási mechanizmusokra lehet gondolni, vagy milyen tanácsokat kaphatnánk elnök úrtól, hogy mit tegyünk.
Köszönöm.
ELNÖK: (Dr. Latorcai János jelentkezik.) Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen elnök úr, majdnem kifogytam, mert szó szerint ugyanazokat akartam kérdezni, amiket Szanyi Tibor is az előbb megkérdezett. Most már csak az ismétlés elkerülése végett, más aspektusból, de ezt a kérdést fel szeretném tenni. Amikor 13 százalékos betéti, vagy azt meghaladó betéti kamatokat fizetnek a bankok és érdemileg nem nő nem a betétállomány, miközben azok a bankok, amelyek lakossági hitelkihelyezéseket végeznek Magyarországon, és azt mondják, hogy ilyen volumenű hitelkihelyezésre karácsonyi vásárlásokat megelőzően még nem volt példa, hogy egy hónappal már gyakorlatilag a karácsonyi vásárlás lázában ég a lakosság, akkor vajon a politikának vagy a Magyar Nemzeti Banknak mi a felelőssége. Mert mégiscsak a magyar politikai élet, illetve a Magyar Nemzeti Bank formálja azt a politikát, amelyben egy bizonyos mértékű ellátó és ellenőrző szerepköre is van a bankokkal szemben.
Most nem akarok egy speciális bankot megnevezni, amelyiknek a vezetőjével nem olyan régen beszéltem, de mondjuk, fogalmazzunk úgy, hogy a lakossági kereskedelmi hitelnyújtásban a legmeghatározóbbak egyike és ezeknél döbbenetes adatokkal kerülünk szembe. Hogyan fogják behajtani az emberektől, illetve ha nem tudják behajtani, mi lesz ennek a következménye az egész gazdaságra nézve. És itt térnék rá a másik kérdésemre, aminek a szemszögéből teszem fel ezt a kérdést, amikor felvettünk 20 milliárd dollárt vagy rendelkezésünkre áll 25 milliárd dollár - összességében 20 milliárd eurónyi összeg az IMF-től, az Európai Uniótól és egy harmadik forrásból -, akkor mi indokolta, hogy pont ennyi ez az összeg.
Most már szeretnénk arra vonatkozóan is érdemi választ kapni, hogy milyen előkészítő tárgyalások voltak és milyen dokumentumban foglalva jelenik meg ez a kihelyezett pénzösszeg Magyarországon, és miért pont annyit hívtunk le, miért pont ezt a 4,9 milliárdot hívtuk le. És vajon ennek a lehívásában szerepet játszott-e ez a fajta előzetes prognózis, ami itt a vásárlások terén megjelent, vagy ez azt fogja jelenteni, hogy a következő időszakban újabb milliárdokat kell ebből a keretből pontosan annak érdekében lehívni, hogy esetleg a pénzpiaci piacon jelentkező - a nagy hitelkihelyezések eredményeképpen jelentkező - vákuumot valamilyen formában a Magyar Nemzeti Bank ellensúlyozni tudja.
ELNÖK: Baráth Etele, utána Márton Attila!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégek! Egyrészt, miután senki se mondta, hadd mondjam el, azt gondolom, hogy a nemzetközi játéktereken is nagyon komoly bizalomerősítő volt az, ahogy a magyar kormány és a Nemzeti Bank, egyébként más gazdasági szereplők is egybehangzóan, gyorsan és jól intézkedtek a válsághangulat pillanataiban, azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen hosszú évekre visszamenőleg az első ilyen nagyon megnyugtató közös akció volt.
A kérdés tulajdonképpen többrétegű. Egy: folytatódik-e ez a fajta együttműködés, tehát a Nemzeti Bank és a banki szférában jelenlevő más jelentős szereplők között - majd később két szóban rátérnék például a Magyar Fejlesztési Bank és a Nemzeti Bank között. De ami a lényege, amit az elnök úr elmondott, a gazdaságélénkítő javaslatok nagy részét nem egy-másfél éven belül megléphetőnek tartom, hanem ezek hosszabb távú és strukturális változásokat igényelnek, akár a szociális szférát nézzük, akár az egészségügy különböző részeit, tehát mindazokat, amelyek az utóbbi években komoly gondokat okoztak.
Azt tapasztalta az ember a rómaiaktól egészen most a kínai politikáig, hogy ezekben a recessziós időszakokban sokkal kevésbé - Kína azért ebben más, de kisebb országok esetében különösen - nem a fogyasztás, és erre Szanyi úr is utalt, nem a fogyasztás az, ami a gazdaságélénkítés elsődleges eszköze, hanem a beruházások és annak a növelése. Mi itt azt tapasztaljuk, és azt tapasztalom relatíve közelről ismerve az építőipar helyzetét, hogy igazán nagyon komoly mély válságba került az építőipar. Az állami beruházások száma csökken, a bankok - és ezért említettem az MFB-t is - nem tudnak adni megfelelő garanciákat a vállalkozások folytatásához, általában ezekben a szerződésekben, amit a közbeszerzéseken az építőipari vállalkozók elnyernek, ezekben jóval nagyobb garanciális kötelezettségeket és fedezetet kell, hogy vállaljanak egyebeket, mint az európai átlag. Lehet-e ezen belül valamit segíteni, mi a Nemzeti Banknak egyáltalán a mozgástere ezen a téren a bankok irányában, hogy hogy lehetne ezen javítani és természetesen a kormányzat irányában.
Ehhez tartozó alkérdés az, hogy az utóbbi időben megjelent a kormányzati szereplők részéről - különösen itt a gazdasági és fejlesztési miniszter részéről a nemzeti fejlesztési tervekkel és azok végrehajtásával foglalkozó Bajnai Gordon miniszter úr részéről egy élénkítési csomag, ami elég jelentős és nagyon sok elemből tevődik össze, de van benne egy rendkívül nagy dilemma. A dilemma az, hogy a vállalkozóknak a közvetlen megsegítése, lásd: a hitelfelvételek és a pénzhez jutásnak a különböző eszközei javítása a cél, vagy pedig a piac és ezen belül a beruházások nagyságrendjének növelése és annak a támogatása a cél. Ez egy nagyon jelentős kérdés, mert a legegyszerűbb számítás szerint is körülbelül ezermilliárdos nagyságrend az, ami ezen a nagyon rövid időszakon belül európai forrásból érkezhet, ha azt megfelelően használjuk fel, az mégiscsak úgy tekinthető, mint egy tőkeinjekció és annak az összes továbbgyűrűző hatása pozitív lehet.
Összefoglalva a hosszú kérdéssorozatot. Egy: továbbra is működik-e ez a jó egyetértő együttműködés, kialakul-e valami olyan együttműködés a gazdaságfejlesztésért felelős kormányzat, a Magyar Fejlesztési Bank, a Nemzeti Bank között, ami előtérbe tudja hozni ezt a stabilitást segítő beruházás-növekedést. És az e mögött álló építőipar és más vállalkozók kaphatnak-e olyan többletkedvezményeket és eszközöket, ami ebből a mély recesszióból őket kimozdítja, az összes többi intézkedést én ezen egy-másfél éven túlmutatónak tartom, szükséges reformok, de ezek 3-5-10 éven belül lesznek igazán hasznosak.
ELNÖK: Márton Attila!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam és néztem mindazt, amit ön elmondott. Igazából mindezek ismeretében sajnálom, hogy az elmúlt néhány nap döntéshozó munkája, sajnos, ha lehet azt mondani, pont az ellenkező irányba mutat, mint amit ön a gazdasági válságból való kilábalásként magyar megoldásként felvázolt. Gondolom, hogy ez nem az ön személyes véleménye, hanem egy szakértői stáb véleménye. Úgy látom saját személyes tapasztalataimból is, hogy valóban ez lenne az irány, és nagyon sajnálom, hogy itt a törvényhozásban - akár mondjuk a szociális ellátásokról szóló törvény, vagy az adótörvények -, ha lehet azt mondani, pont az ellenkező irányban dőltek el a szavazások az elmúlt napokban.
Egy kicsit vannak kétségeim az elkövetkezendő időszak törvénykezését illetően, hiszen az előbb elhangzott, hogy vannak képviselőtársaim, akik úgy látják, hogy ez több év, vagy legalábbis nem hamar megvalósítható lenne ez a fajta törvénykezés, vagy ebbe az irányba mutató törvénykezés, ami ezekhez a feladatokhoz kellene. És itt egyből az első kérdés. Volt egy ábra, amely az eladósodottság mértékét mutatta 2001-ig - a GDP arányos eladósodottságot -, 2001-ig egy olyan csökkenés volt - valahol 55 és 60 százalék között volt körülbelül az alja ennek a görbének -, majd az önök által felvázolt szcenárió valahol 80 százalék fölött is volt.
Na most a kérdésem az az, hogy ha valóban (Simor András: Az államadóság, a külső államadóság) - az államadósság olyan 70 százalék fölött volt, igen - ez a pálya rajzolódik ki a magyar gazdaság előtt, akkor az önök számításai szerint hol lehet az a pont, ahol vagy nagyon nehezen visszafordítható a folyamat, vagy szinte már nem is fordítható vissza. És akkor bizony nagyon-nagyon komoly problémákba kerülhet a magyar gazdaság, ha - még egyszer mondom - az önök által is felvázolt intézkedésekhez szükséges törvényhozási munka nem történik meg és azok a törvényi szabályozások, amelyek az önök által is felvázolt célokat segítenék, akkor ez nem fog megtörténni. Ez az egyik kérdésem.
A másik. Több hozzászóló is előttem már elmondta, a legnagyobb problémát itt a Gazdasági bizottságban és azt hiszem, hogy bárki, aki kint a gazdasági életben jár, az ma abban láthatja, hogy ha van a vállalkozóknak mondjuk munkája, meg rendelése, mert szerencsére, még azért vannak ilyen vállalkozások, de egész egyszerűen a jövő évi finanszírozásuk teljes egészében bizonytalan. Tehát a meglévő hitelkereteiket, ha azok most lejárnak, engem például nagyon sok olyan vállalkozó megkeresett, hogy próbáljak már legalább tanácsot adni, hogy mit tud tenni, hiszen a bankok egyszerűen - jól fizető vállalkozók, tehát akik rendesen, rendszeresen fizetik vissza a felvett hiteleiket - nem hajlandóak meghosszabbítani a hitelszerződéseiket és teljesen ellehetetlenülnek.
Ebben a helyzetben önök hogy látják, milyen eszközeik vannak arra mint Magyar Nemzeti Banknak, hogy valamilyen módon a monetáris politika eszközeivel segítsék a magyar vállalkozásokat? Tisztában vagyok vele, hogy a Nemzeti Bank nem kereskedelmi bank, de az eszközökre lennék kíváncsi, hogy milyen módon tudnák önök ezt elérni.
Ehhez kapcsolódik a következő felvetésem, és elnök úr elmondta a prezentációban, hogy részben a hazai bankrendszer likviditási szűkösségét az okozza, hogy az anyabankok jelentős mértékben kivonták forrásaikat. Volt egy ábra, hogy milyen mértékben finanszírozták az anyabankok idáig a magyar leányaikat, most viszont az történt, hogy kivonták forrásaik egy részét. Sok helyről ezt lehet hallani a bankkörökből. Itt tartanám helyesnek, hogy például az IMF hitelkeretből legyenek ezek a bankok megsegítve, vagy - ez az én személyes véleményem - az anyabankok legyenek, amelyek működtetik ezeket a pénzintézeteket. Hiszen, amikor a nyugat-európaihoz képest igen magas kamatszinten kihelyezett pénzekről van szó, akkor sem gyakorolnak jótékonyságot sem az adófizetőkkel, sem a vállalkozásokkal, sem a Magyar Állammal szemben ezek az anyabankok, ugyanakkor úgy tűnik, mintha állami segítséget várnának, amit hosszú távon valahol majd a költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből kell megfizetni. A kérdés az, hogy önök hogyan látják ezt a kérdést?
Végezetül tudom, hogy a Nemzeti Bank nem egy jóslással foglalkozó hivatal és iroda, de mégis egy picit a végéről hiányoltam a prezentációnak, hogy önök hogyan értékelik mondjuk az elkövetkezendő félévben, mi várható a pénzpiacon? Várható-e a jelenlegi helyzetnek valamiféle konszolidálódása? Várható-e, hogy esetleg az a fajta likviditásszűke, ami most már fojtogató a magyar piacon, valamelyest enyhül, és mit várnak, hogyan számolnak, mi lesz a dollár, az euró és a svájci frank árfolyamával? Kicsit tudom, hogy ez a jóslás kategóriájába tartozik, de azért önök között van egy olyan szakértői szám, akik különböző elemzéseket készítenek. Nagyjából mi az a pálya, amit ezekben az elemzésekben felvázoltak önöknek?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre.) Szatmáry képviselő úr, utána Püski képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kezdeném azzal, hogy köszönöm szépen a jegybank elnökének ezt a prezentációját, mert számomra azt tette egyértelművé, ami talán így kimondva kevésszer hangzott el és a jövőben teendők szempontjából lényeges, hogy a pénzügyi válság kezelése nem egyenlő a gazdasági visszaesés kezelésével.
Amiket a pénzügyi válság elhárításaként hozunk mint intézkedéseket, azok nem alkalmasak egyébként arra, hogy a gazdasági visszaesést megállítsa, illetve a gazdaságot olyan pályára terelje, ami kívánatos az ország számára. Ezeket ki kell mondani, mert ha ezeket nem mondjuk ki, nehezebben találjuk meg a kivezető utat.
Természetesen az a kérdés felmerül, amit előttem szólók is elmondtak. Jónéhány javaslat hangzott el mint kitörési lehetőség, amelyek arra megállapításra sarkallnak, hogy ebben az országban bizonyos értelemben szerencsés helyzet van, mert ha leültetnénk egy asztalhoz a magyar gazdaság 100 meghatározó elemzőjét üres lappal, hogy mi az a 10 intézkedés, amit ebben az országban tenni kell ahhoz, hogy a gazdaság elinduljon erről a pontról felfelé, akkor merem állítani, hogy a 10-ből 9-en függetlenül a pártállástól ugyanazt írnák le.
Ami itt a jegybank prezentációjában elhangzott, és akkor azokat a kényes kérdéseket mondom, amiről vita folyt az elmúlt időszakban: adó- és járulékcsökkentés nélkül, a vállalkozások peremfeltételeinek drasztikus javítása nélkül nincs kiút. Számomra ez volt az összefoglalója, hogy a pénzügyi válságot jelen állapotban sikerült Magyarországnak túlélnie. Egyelőre. Bízzunk benne, hogy véglegesen, de - és itt van a lényeg - ez nem elegendő és nem védállapot ahhoz, hogy elinduljon felfelé. Ehhez a gazdaság növekedését is el kell indítani. A gazdaságélénkítő csomagot kell Magyarország számára elfogadni.
A kérdésem úgy fogalmazódik meg, és ebben van talán egy vita, hogy ezekkel várhatunk-e 3-5 évet? Itt a kérdésem, hogy most már a végszavazás előtt álló költségvetés, ami a következő évre meghatározza a magyar gazdaság mozgásterét, alkalmas-e arra, hogy ezt a kitörési lehetőséget a magyar gazdaság számára kínálja?
Két kérdést tennék még fel. Talán kicsit hiányoltam, mert teljes volt az anyag, de amiben a magyar vállalkozásokat alulnézetből lehetne segíteni...mert nagyon sok mindenben lehetne segíteni, de két dolog van, ami minden vállalkozást érint. A hitel kérdése főleg a kisvállalkozókat nem érinti, mert eddig se tudtak hitelt felvenni, most meg pláne nem tudnak felvenni, ettől függetlenül elég sok alkalmazottat ők foglalkoztatnak. Ami mindenkit érint, az adó- és járulékcsökkentés, illetve az adminisztrációs terhek csökkentése.
Az adminisztrációról annyit tudunk, hogy míg ez a GDP-nek körülbelül 3-4 százalékára tehető, addig Magyarországon ez 5-6 százalék. Például egy drasztikus adminisztrációs csökkentéssel jelentősen lehetne javítani a hazai vállalkozások versenyhelyzetét, ami sajnos a következő évre elfogadott adó- és járulékcsökkentésben - sokszor volt már ebben a bizottságban erről szó - semmilyen módon nem köszön vissza. Ez talán az egyetlen olyan forrás, ami jó átstrukturálással segítheti a vállalkozásokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Püski képviselő úr, utána Kis képviselő úr!
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is köszönöm a tájékoztatást, valóban sokat tanultunk belőle. Nagyon kis részben Szanyi Tibor képviselőtársam mondandójához csatlakoznék. Ha megvizsgáljuk, akkor ma Magyarországon a pénzügyi szektorban a közvetítő rendszer egy része egy jól szabályozott, regisztrált, diplomához, képzéshez kötött emberekkel működik, azonban a banki hitelezésnél, különösen a lakossági hitelfolyósításnál - amit Szanyi képviselő úr is mondott - semmilyen szabályozás nincs.
Ma ez úgy tűnik, hogy hitelfolyósítással bármilyen szakképesítéssel, hat elemivel, regisztráció nélkül bárki foglalkozhat. Mai napokon olyan hirdetéseket találunk az újságban, hogy BAR-osoknak, fedezet nélkül, jövedelem nélkül, százéves korig azonnal ingyen hitel, három napon belül hitel névvel, telefonnal. Ezt az embert senki nem megy ki, és nem csukja le. Abban a pillanatban tudjuk, hogy ez a hitel soha nem fog megtérülni, abban a pillanatban tudjuk, hogy ezt mindannyian kell, hogy valahogyan finanszírozzuk, és mégis mind a mai napig ezt hagyjuk - úgy gondolom, hogy itt is fontos lenne egy állami szabályozás.
A kérdésem az, hogy ezzel az elnök úr egyetért-e, ha igen, akkor tett-e, vagy tesz-e valamit annak érdekében, hogy egy szabályozott rendszerrel csökkentsük ezt a kockázatot is, mert ez is egy jelentős kockázat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kiss képviselő, utána Nagy képviselő.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is nagy örömmel és tényleg érdeklődéssel figyeltem a Nemzeti Bank elemzését a kialakult helyzetről és a kezelése érdekében már megtett intézkedéseket. Nem akarom ismételni a képviselőtársaimat, de úgy gondolom, hogy az utóbbi egy-két hétnek az a dilemmája tisztán látszik - és önök egyértelműen megvilágosították és bemutatják -, hogy ma Magyarországon a gazdaságélénkítéshez nem azonnali kamatcsökkentésre és adócsökkentésre van szükség. És nem ez az egyetlen járható út most, hanem úgy gondolom, hogy ennek a lépéseit a Nemzeti Bank kezeli azzal, hogy most a bázisponttal történő csökkentését a jegybanki alapkamatnak szintén a forint védelmében és később természetesen a járulékcsökkentéssel a gazdaság élénkítéséhez tudunk hozzájárulni. Tehát jól értem-e, hogy jelen pillanatban ön sem látja annak a lehetőségét, hogy egy gyors adócsökkentés és egy kamatcsökkentés a végére való visszaállás jelenti a gazdaság élénkítését.
A másik. Az IMF hitelről is szóltak képviselőtársaim. Azt szeretném megkérdezni, hogy ennek a hitelnek a felhasználását ez most tartalékként jelenik meg vagy gazdaságélénkítésre is tudjuk fordítani. Ma a sajtó azzal volt tele, hogy meg nem nevezett informátor szerint a Nemzetközi Valutaalap ellenőröket fog küldeni Magyarországra, hogy ellenőrizze, hogy jól használjuk-e fel ezt a támogatást.
Én is felteszem az a kérdést, hogy a lakossági vagy a vállalkozói hitelkihelyezésnek van nagyobb kockázata, mert azokkal értek egyet, akik a kis- és közepes vállalkozásoknál az adminisztrációt és a hitelhez való hozzájutást problémaként vetik fel és ezzel foglalkoztatási problémákat jelentenek, hisz nem tudnak a munkahelymegtartáshoz, a termeléshez gyorsan hitelhez jutni.
Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen távon látja ön ennek a problémának a végét, amikor elindulhatunk fölfelé, nem akarom mondani, hogy az alagút végét, mert az a vélemény is elhangzik, hogy még alagút végét nem láthatunk, hisz olyan gödörben vagyunk, hogy ki se látszunk belőle. Köszönöm.
ELNÖK: Nagy képviselő úr!
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Egy rövid kérdést szeretnék feltenni. Sok kérdés elhangzott ma, de egy konkrét választ szeretnék hazavinni. Amikor kamatszintekről beszélünk, és mindenki tisztában van azzal, aki egyébként a végeken dolgozik, hogy a jelenlegi formában a kis- és középvállalkozások hitelhez - ha kimondjuk, ha nem - nem jutnak; végigjátszottunk már többféle variációt, amikor önkormányzatok készfizető kezességgel mögé álltunk egyébként egy fejlesztéshez, még akkor sem. Ezen kamatszintek mellett, hogy ha kapnának, 18-20 százalékot nincs ma olyan vállalkozás, amely ki tud termelni. Szeretnék egy konkrét választ kapni, hogy a kamatszint csökkentésre a jövőt illetően milyen elképzeléseik vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mivel nincs több kérdés, elnök úr látja, hogy egy rendkívül konszolidált bizottság előtt van, ahol indulatmentesen történtek a kérdésfelvetések és még csak igazán provokációt sem érzékelhetett a bizottság tagjai részéről. Két kérdést feltennék és akkor egyben egy nagy csomagban öné az idő és válaszolhat kényelmesen.
Hogy látja ön, mint jegybank elnök, hogy mennyire önmegvalósítóak azok a vélemények, amelyek esetenként az önök részéről is, de különösen a média részéről hangzanak el és olyan helyzetet alakítanak ki Magyarországon, ami a végső állapotot jelenítené meg. Tehát érzékelhető-e az önök részéről, hogy ettől sokkal rosszabb a közhangulat - most elterelem a lakossági vásárlásoktól - jellemzően a vállalkozások területén. Hiszen ha ezt folyamatosan hangoztatjuk, ami nem egészen úgy igaz, ahogy van, akkor a kisvállalkozások nyilván egyre zárkózottabbá válnak, egyre kevésbé kívánják a pénzintézetekkel a kapcsolatot felvenni, egyre inkább elbocsátják a létszámukat, hiszen ilyen hatás éri őket, vagy ez valóban így van, és hagyni kell a folyamatokat, vagy bele lehet ebbe avatkozni.
A másik kérdésem arról szól, hogy az októberi rendkívüli fontos döntésnél, ami jó döntés volt szeretném mondani - személy szerint azt mondom, hogy egy jó döntés volt -, de végig hangoztatták, hogy ez a 300 bázispontos emelés elsősorban megérzés alapján volt és ez többször elhangzik a Nemzeti Bank és az ön szájából is, hogy megérzés alapján. Ezt a megérzést vajon a jegybanki megérzésre alapozza, tehát e mögött voltak számítások, tapasztalati számok, egyéb információk, vagy csak úgy egyszerűen az eltöltött idő alapján érzékelte úgy - ön és a csapata -, hogy ezt a 300 pontot meg kell lépni. Amikor mindenki tudja, és önök is tudják, hogy egy bizonyos ponton túl az érzékenység már nem jelenik meg a nemzeti valutával, illetve a különböző befektetésekkel érzéketlenné válik, teljesen mindegy lett volna, hogy 9 százaléknál nem jegyzik le az állampapírokat, vagy 12 százaléknál nem jegyzik le. De ez mégis befelé, a magyar gazdaságon belül egy olyan folyamatot indít el, amivel 3 százalékkal drágítottuk meg azt a pénzt, amit hitelre a kis- és középvállalkozásoknak fel kell venni.
Maradnék a kiugróan magas kamatszintnél. Ez nem volt annyira egyértelmű és nyilvános, legalábbis a közvéleményben nem foglalkozott vele sem a média, sem senki egész az októberi "eseményekig", hogy mekkora gondot jelent Magyarországon az, hogy külföldi devizában történik meg a lakosság és a vállalatoknak az eladósodottsága. Ha jól belegondolunk és levonható az a következtetés, hogy az elmúlt 8 évben, tehát 2000 óta folyamatosan egy erőteljes kamatpolitikával elértük azt, hogy "kikényszerítettük", hogy a lakosság is lehetőleg külföldi pénznemben vegye fel a hitelét, éppen azért, mert a magyar bankok a magyar forintot rendkívül drágán adták, sokkal olcsóbban adták a svájci frankot és hadd ne soroljam a japán jenen keresztül. Hiszen utólagosan azt is fel lehet fogni, hogy ez már viszont erőteljesen a Nemzeti Bank kérdése, hogy hogy befolyásolja a piacot, hogy ne a forint ágon történjen a hitelfelvétel. Elértünk odáig - és itt a számok ezt egyértelműen bizonyították -, hogy a teljes hitelállománynak a lakosság 30, a vállalkozások megint majdnem 30 százaléka és alig 30-40 százalék az állami kötelezettség ezen az ágon, hogy egy ilyen torz szerkezet alakult ki. Úgy gondolom, hogy ebben azért lenne tennivalója a pénzzel foglalkozó állami szervezeteknek.
Utolsó kérdésem. Hogy ítéli meg az együttműködését a kormánnyal az elmúlt fél évben, történtek-e érdemi pozitív változások, jobban egymásra hangolódtak-e, maga a monetáris politika és a költségvetés mennyire szinkronizálják az eseményeket, amelyek történnek vagy történni fognak Magyarországon.
Amennyiben nincs több kérdés, elnök úr, öné a szó!
Simor András elnök (MNB) válaszadása
SIMOR ANDRÁS elnök (Magyar Nemzeti Bank): Nagyon szépen köszönöm a hosszú listát, megpróbálok minden kérdésre válaszolni, ha véletlenül valami kimaradna, akkor kérem, emlékeztessenek rá. Időrendi sorrendben mennék, de ki fogok térni más, a témához kapcsolódó kérdésekre is.
Az egyik, a Józsa képviselő által felvetett kérdés a kis- és középvállalkozások finanszírozása. Ez az, ami pillanatnyilag nekünk a Nemzeti Bankban a legnagyobb gondot okozza, azt gondolom, hogy ebből az jött ki, hogy önöknek is ez az egyik legfontosabb kérdése, nekünk is ez. Mi kell ahhoz, hogy egy bank egy vállalkozást finanszírozzon. Először is a bankban kell, hogy pénz legyen. Ez részben a Nemzeti Bank feladata, ha úgy tetszik mindaddig, amíg forintról van szó.
Mit tettünk mi ebben az ügyben? Folyamatosan bővítettük a bankok likviditását részben a tartalékráta csökkentéssel, részben azzal, hogy új fedezeteket fogadunk be a bankoktól ahhoz, hogy ők a Nemzeti Banktól hitelt vehessenek fel. Új refinanszírozási módokat nyitottunk meg a bankok felé, de az állam is hozzájárult ehhez a likviditásbővítéshez, hiszen az utóbbi egy-két hónapban a magyar állam államkötvényt nem bocsátott ki - részben azért, mert nehéz lett volna eladni -, de tény és való, hogy viszont a meglévő államkötvényeket pedig visszafizette, ezzel pluszlikviditás került a rendszerbe. A mi számításaink szerint az év utolsó negyedévében a bankok forintlikviditása durván 1000 milliárd forinttal növekszik. Elvileg ez az 1000 milliárd forint plusz áll rendelkezésre a bankoknak hitelezésre. Majd visszatérek a kamatkérdésre is. Mit csinálnak vele? Állampapírt vesznek, kincstárjegyeket vesznek belőle, elhelyezik a Magyar Nemzeti Banknál rövidbetétben, illetve kéthetes betétben, de nem mindenki és nem mindet.
Szeretném azt elmondani, hogy novemberig követtük a hitelállomány alakulását a gazdaságban. Novemberig a hitelállomány egy fillérrel nem csökkent, sőt, még novemberben is növekedett a lakossági hitelállomány és a vállalati is. Számok vannak róla. Tudom, hogy az érdek más, azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert az új hiteligényeket már nem fogadják el a bankok, és ezért az a képzet van, hogy a hitelállomány már elkezdett csökkenni. Nem kezdett el csökkenni, de ettől még a veszély fennáll. Szeretném, hogy a tényeket jól lássuk, mert eddig még nem kezdett csökkenni. Nem azt mondom, hogy ennek a veszélye nem áll fenn, mert nagyon komoly a veszélye. Tehát forintot tudunk adni a bankoknak.
Tudunk-e devizát adni a bankoknak? Mint jegybank, nekünk forintot könnyű adni, devizát nem könnyű. Akkor tudunk adni, ha van máshonnan. Minek a terhére tudunk a bankoknak devizát adni? A devizatartalékaink terhére, mert más nincs, nincs nyomda devizából. Mi csak a devizatartalék terhére tudunk hitelt adni a bankoknak, ezzel meg csínyján kell bánni. Ennek ellenére tesszük, többek között erre szolgált az az 5 millliárd eurós hitelkeret, amit az Európai Központi Bankkal kötöttünk, és amit a bankok aktívan használtak is egészen az utóbbi időkig, most már nem használják annyira. Miért? És itt jön a következő kérdés.
Voltak-e - nem tudom pontosan, ki kérdezte - források kivonva külföldi bankok által Magyarországon? Ez nagyon fontos. Nem, egy fillért sem vontak ki külföldi bankok Magyarországról. A régi hiteleinket megújították, fenntartották. Amelyik külföldi bankkal én beszéltem, magyarországi bankvezetővel és anyabank vezetővel - ma is jön hozzám az egyik legnagyobb nemzetközi bank igazgatója -, nem vontak ki pénzt, és nem is akarnak pénzt kivonni. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem fog megváltozni jövőre vagy három hónap múlva. Jelenleg nem vonnak ki pénzt és nincs ilyen szándékuk. Ettől még a dolog nincs megoldva. Azt állítom, hogy nincs pénzhiány a bankrendszerben. Miből van hiány? Hajlandóságból.
A legnagyobb veszélyt abban látjuk, hogy képesek-e a bankok növelni a hitelállományukat, mert a gazdaság növekedéséhez növekvő hitelállomány kell, illetve a jövőben ne fogják vissza - hiába van forrás - a hitelt és ott üljenek a pénzen. Ez a legnagyobb veszély.
Hogy lehet ezt elkerülni? Ebben a Nemzeti Banknak már kevesebb az eszköze, mert mit tud mondani? Azt szokták mondani, hogy oda lehet vinni a lovat a patakhoz, de nem lehet rákényszeríteni, hogy igyon. Hiába van pénz a bankrendszerben, ha nem akarnak vagy nem mernek hitelezni, és itt több probléma van.
Az egyik, hogy a bankok egy része azt mondja, hogy uraim, itt olyan kockázatokat látunk Magyarországon, hogy tessék inkább visszafogni a hitelezést. Nem kell azzal annyira sietni, ha majd alakul a helyzet, lehet hitelezni. A probléma csak az, hogy mivel kevésbé hiteleznek, nem lesz jobb a helyzet, csak rosszabb. Ez egy önbeteljesítő kör.
A másik típusú válasz a bankoktól, hogy az úgynevezett hitelbetétarányt kell javítani. Ne a Nemzeti Banktól tessék pénzt befogadni, hanem a betétesektől. Magyarországon az egyik kockázat a bankrendszerben, hogy a hitelek és a betétek aránya hogy áll egymáshoz, és a betétoldalon nem veszik figyelembe azt, amit a Nemzeti Banktól kap egy bank. Magyarországon ez kiemelkedően magas. Miért? Magyarországon alacsony a megtakarítás szintje. Mi külföldről finanszírozzuk magunkat, és néhány külföldi bank azt mondja, hogy ez hosszú távon nem jó. Tessék megtalálni a belföldi forrásokat, és abból tessék finanszírozni a hitelállomány növekedését. Ezért van részben az, hogy a bankok 13 százalékos kamatokat hirdettek meg, és ezt nem csökkentik akkor sem, amikor a Nemzeti Bank - lehet, hogy csak 100 bázisponttal, de mégis - levitte a jegybanki alapkamatot.
A harmadik probléma, hogy amikor a bankok azon gondolkoznak, hogy növelik a hitelezésüket, és sokan megemlítették, akkor inkább a lakosságot hitelezik, mint a vállalatokat, mert azon több profit van. Legalábbis úgy számolnak, hogy több profit van rajta. Megkapják a fedezetet, ott az ingatlanfedezet, ha nem tudja visszafizetni, akkor majd elveszem tőle az ingatlanát, ez a típusú gondolkodásmód van. Ezt én rendkívül veszélyesnek tartom.
Felmerült a kérdés, hogy mi kapcsolatban vagyunk-e a bankokkal? Folyamatos kapcsolatban vagyunk egyesével és összesen, külön-külön. Király Júlia felelőssége, hogy a kapcsolatot tartsa a bankokkal, naponta beszélünk a vezérigazgatókkal, helyettesekkel, figyeljük, hogy milyen terveik vannak jövőre, milyen üzleti terveket fogadnak el, mi a kamatpolitikájuk, kinek és hogyan akarnak hitelt adni. A legnagyobb veszély most az, hogy azok is, akik növelni akarják a hitelüket, inkább a lakosságot akarják hitelezni, és a vállalati hiteleket viszont vissza akarják fogni. Erre nekünk sajnos nagyon kevés eszközünk van. Egyvalamin lehet gondolkodni, és ezen gondolkodunk is, hogy azt mondjuk nekik, hogy kaptok tőlünk pénzt, de csak akkor, ha ezt erre fordítjátok. Erre szokták azt mondani, hogy ez nem egy tipikus jegybanki magatartás, de nem tipikus időkben vagyunk, lehet, hogy ezzel is meg kell próbálkozni. Valahogy rá kell venni a bankokat, hogy a vállalati szektort hitelezzék. Azért nem szeretném önöket abba a hitbe ringatni, hogy egy jegybanknak erre nagyon sok eszköze van. Ha egy bank nem akar hitelezni, akkor nem fog hitelezni. Tehát nem tudom aláírni helyette a hitelkérelem elbírálását, nincsenek ilyen eszközeink. Ezt azért látni kell. Akkor fog hitelezni, ha elhiszi, hogy azt a pénzt kamatostól vissza fogja kapni, méghozzá olyan kamattal, amiből neki nyeresége lesz. Ez a dolog lényege.
Hogy fel tudjuk-e hívni a szereplők figyelmét, kérdezte Szanyi úr. Egyfolytában ezt csináljuk. Múlt pénteken ott volt nálunk a bankszövetség teljes elnöksége, a legnagyobb bankok képviselője, és pont azt mondtuk el nekik, hogy ha azt fogják csinálni, hogy a lakosságot hitelezik tovább ilyen mértékben, akkor olyan következményei lesznek, ami egyrészt a lakosságot is olyan helyzetbe hozza, hogy nem fogják tudni visszafizetni. Ha a vállalat nem kap hitelt és elbocsátja a dolgozókat, akkor a lakosság sem fogja tudni visszafizetni a hitelét, ráadásul a gazdaság is olyan spirálba kerül, hogy a bank sem fogja tudni a működését folytatni. Ez egy olyan helyzet, amikor mindenki érzi, hogy mit kellene csinálni, de együtt mégis hajlamosak rossz irányba menni. Nem adtuk fel, továbbra is csináljuk, ki fogunk próbálni, találni új eszközöket, hogy hogy lehet őket ebbe az irányba terelni. Nem állítom, hogy a bölcsek köve a kezünkben van, illetve hogy tudnánk az összes megoldást, de ha vannak önöknek ötleteik nem itt a plenárison, de akár direktben is, nagyon szívesen állunk rendelkezésre, hogy mit tehetünk mi még annak érdekében, hogy a bankok a rendelkezésükre álló pénzt a vállalatok, alapvetően kis- és középvállalkozások hitelezésére fordítsák.
A kamatszint. Ha nem viszik le a kamatot, akkor itt se, én nem azt mondtam, azért ezt tisztázzuk, én azt mondtam, hogy egyrészt mi vittük le már 100 bázisponttal a kamatot, másrészt azt gondolom, hogy csak perspektívába kell Magyarországot helyezni, és nem kell olyat remélni vagy kívánni, ami az álmok szintjén működik, de a gyakorlatban nem tud működni. A realitások talaján kell tudni maradni, mert egy nagyon szűk mezsgyén vagyunk kénytelenek előrehaladni, de fogunk előrehaladni. Mikor és milyen sebességgel? Olyan sebességgel, amilyen sebességgel Magyarország kockázati megítélése javul - ennyi. Tehát itt nincs titok, nincs varázslat, ha Magyarország kockázati megítélése javul, akkor lehet menni tovább lefelé a kamatokkal, mert akkor biztosítva van az, hogy továbbra is fognak minket finanszírozni. Ha mi azt látjuk, hogy a kockázati megítélés nem javul, akkor nem tudunk lejjebb menni a kamatokkal, mert akkor elzárják a csapot, és ha elzárják a csapot, akkor tökmindegy, hogy hány százalékon van a kamat, akkor nem lesz hitel se 18 százalékon, se 20-on, se semmin - tehát erre csak ezt tudom mondani.
Aztán IMF, Európai Unió, Világbank. Miért ennyit hívtunk le, amennyit lehívtunk ebből? Ez a megállapodás része volt, mi azt kértük tőlük, hogy lehetőleg - náluk általában az úgy van, hogy megvan a periódus, hogy mennyi idő alatt lehet lehívni, ez nálunk 17 hónap, azt hiszem, mert március végékig tart és akkor egyenlő részletekben lehet lehívni a hitelt - tegyék lehetővé, hogy az elején többlet lehessen lehívni azért, mert vélhetően az elején nagyobb szükség lesz erre a hitelre. Azt egyelőre óvatossággal, de jelezném, hogy pillanatnyilag nagyon sokat ebből nem használtunk, hála istennek. Tehát az IMF hitelnek gyakorlatilag a teljes összege a devizatartalékokat növelte, erre szükség is volt. Az Európai Unió által folyósított hitel pedig a költségvetés finanszírozását szolgálja. Hogy hogy fogjuk használni a további összegeket, természetesen készek vagyunk önökkel megosztani akkor, amikor erre sor kerül.
És hogy milyen tárgyalások folytak? Éjjel-nappal hosszú fárasztó - nem tudom, 10 nap, két hét, három hétig voltak itt, azt hiszem -, különösen az október 22-ei kamatdöntés volt komoly tárgyalás, akkor négy napig folyamatosan, mert tudtuk, hogy nekünk hétfőn ki kell jönni valami pozitív hírrel ahhoz, hogy a piacok valamennyire megnyugodjanak.
Most egy dolgot tisztázni szeretnék. Direkt nem szólaltam meg ebben az ügyben, mert nem akartam politikai csatározásokba keveredni; nincsen titok, higgyék el, nincsen titok, amit láttak, az van, nincs más - erre nem tudok mást mondani. Bármennyire is szokatlannak tűnik, az a szándéknyilatkozat, az tartalmazza az összes lényeges feltételét a hitelnyújtásnak, ami Magyarország és a Valutaalap között megállapodás született.
A kormánnyal való együttműködés, Baráth Etele képviselő úr is Podolák képviselő úr is felvetette ezt. Erre nem tudok mit mondani, a Magyar Nemzeti Banknak az a dolga, hogy a mindenkori magyar kormánnyal jó együttműködést alakítson ki, mi ezt tesszük, ezt tettük, ezt is fogjuk tenni, ez a kötelességünk, tehát ebben nincs vita. Azt gondolom, hogy az együttműködés ebben a válságkezelésben nyilvánvalóan szorosabb kell, hogy legyen, mint ahogy nem csak nálunk, a világon minden országban, ha figyelik a képernyőket, válságidőszakban jegybankelnökök és pénzügyminiszterek nagyon sokszor szerepelnek együtt a képernyőn. Ez nem gátolja, vagy akadályozza a jegybank függetlenségét, amire mi kényesen vigyázunk. Itt más kérdések vannak, mint amikor arról kell dönteni, hogy mi lesz az inflációval, itt együtt kell működni sokkal szorosabban; mi ezt tesszük, azt gondolom, hogy normális, elfogadható és jó együttműködés volt a kormánnyal és a különböző minisztériumokkal.
Na most, Baráth képviselő úr azt mondta, hogy érti, hogy ezeket a gazdaságélénkítő lépéseket meg kellene tenni, de az elkövetkező egy-két évben nagyon kevés esélyt ad erre. Ez nem jó, ez nagyon nem jó. (Dr. Baráth Etele: A hatását illetően.) Hogy nem nagyon lesz hatása? Ebben önnek igaza van. Én nagyon-nagyon szeretném bátorítani önöket, hogy ezekben előrelépés szülessen, mert ezeknek a hatása nem csak akkor jelentkezik, amikor effektív anyagi hatása jelentkezik, ugyanis ezeknek van egy pszichikai, pszichológiai hatása is. Amikor azt mondta, talán Nagy képviselő úr, most nem tudom, hogy mit akartam mondani, de a lényeg az, hogy tíz közgazdász leülne, akkor kilenc ezek közül hasonló eredményre jutna, így van. Na most, ha ebből valamit meglépünk, ezt várja a piac. Azt várja tőlünk a világ, hogy mikor csinálunk ebben valamit, és amíg nem kezdünk el valamit tenni, addig az a bizalom, az a bizalmi légkör, ami Magyarországot körülveszi, az nem tud elégséges mértékben oldódni ahhoz, hogy itt át lehessen ütni, hogy itt valami drámai nagyon jelentős fordulat következzen be a magyar gazdaság megítélésében.
Ezért van az, hogy ezekkel a lépésekkel nem lehet várni, ezek sürgősek. Nem azért, mert az akut válsághelyzetet e nélkül nem lehet kezelni, hiszen kezeltük; azért, mert nem lehet tudni, hogy mikor lesz a világban a következő válság, hogy ennek a válságnak a következő hulláma mikor tör ki, kit fog elütni a következő hullám. Kit fog elütni a következő válság? Azokat az országokat, akik sebezhetőek. Ha ezen a sebezhetőségen nem változtatunk, akkor csak az a kérdés, hogy mikor üt el minket a következő válság, tehát itt muszáj lenne előremenni.
Beruházások. A beruházásoknál szerintem a legnagyobb probléma - a finanszírozási oldalon túlmenően -, ma az, hogy ki az, aki elhiszi azt, hogy ha ma beruház, akkor három év múlva, két év múlva ebből jelentős nyeresége lesz. Amíg a vállalkozók bizalmi indexei esnek folyamatosan lefelé, addig ne várjuk tőlük, hogy jelentős beruházásokat fognak eszközölni, még ha ott áll a pénz a kasszában, akkor sem. És ez megint visszavisz oda bennünket, hogy a bizalmi tőkénket kellene emelni: a befektető, a gazdaság, a külföldiekkel szemben ahhoz, hogy ebből az ördögi körből ki tudjunk lépni.
Márton képviselő úr azt mondta, hogy hol van az a pont, ahol már nem lehet visszafordítani? Na ez az, amit nem szeretnék megmondani. Nekem az a dolgom, hogy még arról a pontról is próbáljam visszafordítani az országot, erre esküdtünk föl, tehát nekem nincs ilyen pont, nekem minden pontról vissza kell fordítanom a folyamatokat - hogy aztán sikerül-e, vagy nem, az egy másik kérdés.
Milyen akcióink vannak a bankokat hitelezésre késztetni? Vannak különböző ötleteink, ezt hadd ne mondjam most itt el, mert ezt velük szeretnénk megbeszélni - folyamatos tárgyalásban vagyunk a bankokkal. De, hangsúlyozom, hogy erre szolgál többek közt az a bankokat erősítő és nem mentő csomag, amelyet most már úgy látszik, hogy a parlament el fogja tudni fogadni. Ez további forrásokat tud a bankrendszer rendelkezésére bocsátani. Ez is egy lehetőség, ez is egy jó ösztönző lehet a bankok számára, hogy az onnan megkapott forrásokat hitelezésre fordítsák és adott esetben, ha úgy látjuk, hogy ez sikeresen működik, nem látom akadályát annak, hogy ne lehessen bővíteni ezt a csomagot.
Mi várható a következő hat hónapban, kérdezi Márton képviselő? Erre nagyon nehezen tudok mit mondani. Nekünk van egy előrejelzésünk, amit készítettünk. Mi azt látjuk, hogy pillanatnyilag a gazdaság recesszióban lesz a következő hat hónapban, azt látjuk, hogy az infláció gyorsan csökkenni fog a következő hat hónapban. A nagy kérdés az, hogy ezt a hitelezési problémát meg tudjuk-e oldani közös erővel, mert minél hamarabb meg tudjuk oldani, annál hamarabb tudjuk a gazdaságot előrelökdösni, ezen dolgozunk, mi megtesszük, ami tőlünk telik. A bankok nyilván a saját pénzügyi érdekeik szerint fognak eljárni, nem is lehet tőlük mást elvárni, körülbelül ezt tudom mondani.
Mi lesz az árfolyammal? Nem kívánom kommentálni. Nekünk nincs árfolyamcélunk, ezt nagyon hangsúlyozottan szeretném mondani. Egyvalamit nem szeretnénk, hogy az árfolyam olyan hektikusan mozogjon, amivel a magyar gazdaság szereplői - lakosság, vállalat - nem tudnak lépést tartani. Azt gondolom, ha az árfolyam gyengül, erősödik, és nem egyik pillanatról a másikra következik be, ehhez a gazdaság szereplői képesek és tudnak alkalmazkodni. Ha olyan mozgások vannak, hogy 10 százalékot gyengülünk egyik hétről a másikra, ehhez nem lehet alkalmazkodni. Nekünk ezt valamilyen módon tompítani kell. A kamatpolitikával próbáljuk ezt tompítani, ezt szolgálta többek között a 300 bázispontos kamatemelés is.
A pénzügyi válságkezelés nem egyenlő gazdasági válságkezeléssel, mondja Szatmáry képviselő úr. Szívemből beszélt, ez pontosan így van. Éppen ezért mondtam, hogy mi mindent kellene csinálni ahhoz, hogy a gazdaságot túl tudjuk lendíteni ezen a dolgon. Lehet-e várni? Nem lehet várni ezzel a gazdasági válságkezeléssel.
Püski képviselő úr kérdezi, hogy hitelt folyósítanak hat elemivel, jó-e ez így? Nem jó. Itt szeretném felhívni önök figyelmét a valutaalap számára aláírt szándéknyilatkozatunkra, amely olyan vállalást tartalmaz, hogy a Magyar Parlamentbe beterjesztésre kerül a pénzügyi felügyelet megerősítésére irányuló törvény még december végéig. Ez a törvény arra szolgál, hogy azokat a vadhajtásokat, amelyek a piacon vannak, ki lehessen irtani, és az ügynökön keresztüli hitelezést a PSZÁF tudja szabályozni. Az ügynökökön keresztüli hitelezés ugyanis egy sokkal veszélyesebb formája a hitelezésnek. Számtalan olyan statisztikánk és kimutatásunk van, amely azt mutatja be, hogy azok a hitelek, amelyeket az ügynökök hoznak be, jóval kockázatosabbak, mint amit a bank saját maga akvirál. Módot kell adni arra a felügyeletnek, hogy az ügynökök általi hitelezést korlátozni tudja. Módot kell adni a felügyeletnek arra, hogy termékeket tiltson be. Módot kell adni a felügyeletnek arra, hogy korlátozza azt, hogy milyen mutatókkal adhatnak a bankok hiteleket. Például: a fedezet, amit befogad egy hitelhez, ne lehessen kevesebb, mint a hitel x százaléka. Amerikában hiteleket nyújtottak úgy, hogy a fedezet a hitelösszeget sem érte el. Hála Istennek, Magyarországon erre még nem volt példa, de ilyen és ehhez hasonló jogosítványokat kell tudni adni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. Erre vonatkozó törvény előkészítés alatt van. Múlt héten írtam a miniszterelnök úrnak, másolatban a pénzügyminiszternek és a PSZÁF elnökének. Ebben leírtam, hogy a Magyar Nemzeti Banknak milyen javaslatai vannak ennek a törvénynek a kapcsán. Aki azt kérdezte, hogy mit tett a Nemzeti Bank elnöke - ezt tette. Mi azt gondoljuk, ez egy rendkívül fontos törvénymódosítás lenne, a szövegét persze nem láttuk, de azt kérjük képviselő uraktól ezen alkalommal is, hogy konstruktívan álljanak ehhez a törvényhez, mert rendkívüli fontosságú lenne a pénz- és tőkepiac jövőbeni alakulása szempontjából.
Ellenőrzi-e az IMF a hitelnyújtást? Igen, ellenőrzi. Nem azt ellenőrzi, hogy pontosan mit csináltunk a pénzzel. Azt ellenőrzi, hogy a vállalásainkat betartottuk-e. Ami le van írva abban a szándéknyilatkozatban, az megvalósult-e és úgy valósult-e meg, ahogy mi mondtuk. Egyébként itt vannak, én tegnap reggel tárgyaltam velük, februárban van az első negyedéves értékelés, annak előkészítése folyik most.
Mennyire önmegvalósítók a médiákban megfogalmazott vélemények, kérdezi Podolák képviselő úr. Azt gondolom, nagyon veszélyes dolgok vannak. Nem akarok arra utalni, amit épp tegnap olvastam, hogy Lettországban letartóztattak egy professzort, aki arra hívta fel polgártársait, hogy vegyék ki a bankokból a pénzüket és adják el a valutát, mert el fog értéktelenedni. Rémhírterjesztéssel letartóztatták. Nem gondolom, hogy Magyarországon ehhez kellene folyamodni, de mindenkinek, aki a nyilvánosság előtt felszólal, felhívnám a figyelmét, hogy felelőssége van. Újságírókat, médiát is beleértve felelősségünk van, hogy ne csináljunk pánikot, ha nincs rá ok, márpedig nincs rá ok.
Rosszabb-e a közhangulat, mint a valóság? Azt gondolom, ha azt nézzük, hogy a lakosság mindig azt gondolja, hogy jobb a helyzete, mint a gazdaság helyzete, akkor azt gondolom, nem elég rossz a közhangulat. Az emberek még mindig nem érzik. Ez a válság még mindig a tévé képernyőjén játszódik az ő számukra, még mindig nem értik pontosan, hogy miről van szó. A vállalkozók értik, de a lakosság nem érti pontosan, mekkora a baj.
Hogy az októberi döntés megérzés volt-e. Ezt a döntést nem lehetett máshogy meghozni, és hogy van-e olyan szint, amely mellett az ember bármennyit emel, nincs hatása. Persze, hogy van. Ez lehetett volna 300 bázispont, 500 bázispont vagy akár 2000 bázispont. Bármi lehetett volna. Én azt gondolom - előre nem tudtam megmondani -, hogy utólag a kollektív bölcsessége volt a Nemzeti Bank vezetésének és a monetáris tanácsnak. Azt gondolom, beigazolódott, hogy amit tettünk, annak volt értelme. Stabilizálódott a forint, nyilván ehhez kellett az IMF-csomag is, csak nekünk idő kellett ahhoz, hogy az IMF-csomagot el lehessen fogadni. Ne tessenek elfelejteni, hogy a döntés után két nappal Magyarország zárva volt, miközben a forinttal kereskedtek Európában. A forintot valahogy meg kellett menteni abban a helyzetben időlegesen. Azt gondolom, ez egy jó döntés volt.
Deviza eladósodottság: Nem vagyok a devizahitelek nagy barátja, de azért ez a dolog ennél komplikáltabb és nem mondom, hogy a kamatkülönbözetnek ebben nem volt semmi szerepe, csak ennél komplikáltabb a kérdés. Ha azt állítjuk, hogy nincs Magyarországon megtakarítás, akkor a bankok honnan vegyék a forintot, amiből hiteleznek? A bankok kénytelenek külföldi megtakarításokra hagyatkozva hitelezni, a külföldinek meg nem forintja van, hanem eurója, dollárja, svájci frankja. Amíg Magyarországon érdemleges megtakarítás nem lesz, addig a magyar bankok nem tudnak forintban érdemleges módon hitelezni. A külföldiek amit idetolnak, azt devizában hitelezi tovább teljesen normálisan, mert úgy nem vállal kockázatot. Nem várhatjuk tőle, hogy devizában vesz fel betétet, és forintot hitelez, és ez futja az árfolyamkockázatot éjjel-nappal. Azt gondolom, nagyon fontos szempont lenne, ha a megtakarításokat növelnék ebben az országban még akkor is, ha ez az ország nagyon szegény, és úgy tűnik, hogy keveset tud megtakarítani még abból a jövedelemből is, ha olyan intézkedések születnek, amik erre bátorítják.
Egy újságban olvastam azt, hogy ma feleannyian takarítanak meg Magyarországon, mint négy évvel ezelőtt. Ennyivel nem élünk rosszabbul, az egészen biztos. Sok ország van a világon, ahol ilyen nemzeti jövedelem mellett is sokkal többet takarítanak meg, mint Magyarországon. Az egyik az, hogy elmúlt 10 év alatt minden megtakarítást ösztönző eszközt kivettünk az adórendszerből. Mindent. Azt gondoltuk, hogy ez a probléma meg van oldva. Jelzem, nincs megoldva ez a probléma. Ha adórendszerről beszélünk, akkor...
Hát ennyi körülbelül, én nem szeretnék többet mondani. Ha van még más kérdés, akkor szívesen válaszolok.
ELNÖK: Elnök úr, úgy emlékszem, háromnegyed 11-kor kérte, hogy akkor el szeretne menni. Ezt még másfél órán keresztül is tudnánk folytatni. Nekem lenne egy áthidaló javaslatom, hogy ezt a kérdésözönt, ami képviselőtársaim belé szorult, ne most tegyék a mindennapokra az asztalra, hanem egy későbbi időpontban.
Megpróbálnám összefoglalni, illetve nem foglalom össze, hanem köszönjük szépen a tájékoztatást. Elismerésünket fejezzük ki a Nemzeti Banknak az októberi állapotokban való éppen időszerű állásfoglalásáért és munkájáért. Bízunk abban, hogy a pénzügyi válság egy-két hónapon belül teljes egészében lekezelésre kerül Magyarországon. Sajnos a gazdasági recesszióhoz a feltételeket meg kell teremteni, ami elkerülhetetlen.
Ennyiben foglalnám össze. Ami a lényeg. Azt javasolom az elnök úrnak, hogy a következő gazdasági csúcsnak célszerű lenne ezt a témakört a bankokkal kiegészítve, különös tekintettel a magyarországi kis- és középvállalkozások finanszírozásának az irányába elmozdítani, és azt javasolnám az elnök úrnak, hogy valamikor a jövő hetekben üljünk le, beszéljük át, hogy hogy lehetne ezt körvonalazni, milyen kört kellene összehívni, hogy ennek megfelelő súlyt és terepet biztosítsunk. Gondolom, hogy ezzel egyetért a Gazdasági bizottság is, hogy erre valamikor februárban, márciusban kellene, hogy sor kerüljön és itt a bizottság keretei között a parlamentben, tehát ugyanazzal a külsőségekkel és súllyal, mint ahogy az előző gazdasági csúcsot terveztük.
Egyetért ezzel elnök úr?
SIMOR ANDRÁS elnök (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen a meghívást, biztos, hogy itt leszünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy folytassuk a munkát. Önöknek további jó és sikeres munkát kívánok.
(A bizottsági ülés vezetését Dr. Józsa István alelnök veszi át.)
ELNÖK: Ügyrendi javaslat érkezett hozzám, hogy a 7. napirendet: a beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi tevékenységéről és az erre vonatkozó határozati javaslat elfogadását 2008. január 1-től október 16-ig, vegyük előre.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
Aki egyetért az ügyrendi javaslattal, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Elnök úr, a 7-essel folytatjuk.
(A bizottsági ülés vezetését Podolák György, a bizottság elnöke folytatja.)
Megkérdezem Detrekői Ákos urat, hogy kíván-e szóbeli kiegészítőt tartani.
Prof. Dr. Detrekői Ákos elnök (NHIT) szóbeli kiegészítője
Prof. Dr. DETREKŐI ÁKOS elnök (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Azt gondolom, hogy ilyen nagyvonalú csere esetén nagyon nagy szemtelenség lenne, ha hosszan beszélnék. Összesen öt pontot mondok el egy perc alatt.
A beszámolónk a törvényi hátteret, a Tanács összetételét, a Tanács véleményező tevékenységét, a Tanács által készített projekteket és a külső kapcsolatainkat tartalmazza. A beszámolót az Informatikai bizottság és az e-Befogadásügyi eseti bizottság részletesen megtárgyalta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki véleményt nyilvánítani.
Márfai alelnök úr!
MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm elnök úr a tájékoztatót. Jelzem, hogy valóban az Informatikai és Hírközlési albizottság, valamint az e-Befogadásügyi eseti bizottság tárgyalta a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi, valamint ez évi tevékenységéről szóló beszámolót.
Egyben köszöntöm elnök urat abból az alkalomból, hogy újabb időszakra meghosszabbították az NHIT elnöki tisztségében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más vélemény? (Nincs jelzés.) Nincs több vélemény.
Tájékoztatnám a bizottság tagjait, hogy a bizottság állásfoglalást bocsát ki a parlament elé, olvasta minden képviselőtársam. Van-e az állásfoglalással kapcsolatosan észrevétel, illetve a beszámolók elfogadásáról. (Nincs jelzés.) Nincs.
Szavazásra teszem fel. Aki a tájékoztatókat - az a) és b) címszó alatti tájékoztatót - és a bizottsági állásfoglalást elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? Tartózkodott? Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Prof. Dr. DETREKŐI ÁKOS elnök (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács): Köszönöm szépen és engedje meg az elnök úr, hogy az elnök úrnak és az alelnököknek a projektről szóló könyvet átadjam.
ELNÖK: Nagy tisztelettel elfogadjuk. Köszönöm szépen.
Következik az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat T/6934-es szám alatt. A bizottságnak általános vitáról kell döntenie.
Előterjesztő Lapos Tamás főosztályvezető FVM.
Gondolom, hogy van kiegészítése, egy nagyon rövid szóbeli kiegészítést kérek.
Lapos Tamás (FVM) szóbeli kiegészítője
LAPOS TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az erdőtörvény előzményei, illetve miért fontos az új erdőtörvény, e témakörben szeretnék röviden néhány szót szólni.
Már 2005-től kezdődött meg e törvénynek a módosítása, a jelenleg hatályos törvény módosítása. 2007 augusztusában fogadta el a minisztériumunk a koncepciót, majd ezt követően 2008 januárjától szövegszerű egyeztetések folytak a minisztériumokkal. Szeptember folyamán az Országos Környezetvédelmi Tanács tárgyalta a törvénytervezetet, illetve november végén benyújtásra került az Országgyűléshez.
A legfontosabb indokok az új erdőtörvény megalkotására: törvénymódosítás vagy új erdőtörvény, ez volt a kérdés. Alapelveiben, a szabályozás területeiben nem változik a törvény, azonban olyan mértékű szabálymódosításokra került sor, amely miatt új törvényként jelenik meg az erdőtörvény.
A legeslegfontosabb indok már 2005-ben is az volt a törvénymódosításra, hogy a '96-os erdőtörvény elfogadása óta a kárpótlási kárrendezési folyamatok többségének lezárulta miatt az erdőgazdálkodói, erdőtulajdonosi struktúra jelentősen átalakult, 40 százalék erdő került magántulajdonba, így több tízezer erdőgazdálkodó jelent meg. Az agráregyszerűsítés keretében ennek megfelelően a minisztérium az erdőtörvény szabályozási területét, az erdészeti hatósági eljárásokat fontos területként jelölte meg; a korábbi háromszintű engedélyezési rendszer helyett jelen pillanatban egyszintű engedélyezési rendszer kerül bevezetésre az erdőgazdálkodási tevékenység engedélyezése során. Ez a gazdasági tevékenység Magyarországon ismereteink szerint az agrárgazdálkodás területén a legrészletesebb szabályozással bír, indokolt volt a bürokrácián azonban egy kicsikét enyhíteni.
A másik nagyon fontos indok az illegális fakitermelés megfékezése érdekében szükséges intézkedések bevezetése. Ennek egy része kerül a törvényben megfogalmazásra, nagyobb része viszont egy önálló intézkedéscsomagban a kormány elé kerül még - ha minden igaz - ez évben.
Az illegális fakitermeléssel kapcsolatban két nagyon fontos új intézményről tennék említést. Az erdészeti hatóság megerősítése történik létszámbeli, illetve eszközellátottság területén, illetve az intézkedési jogosultságok is bővülnek: egy erdővédelmi szolgálat nevű szervezeti egység létrehozásáról van szó. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az illegális fakitermelés területén intézkedési jogosultsággal és eszközökkel bíró terepi szolgálatok, szervezetek, rendőrség, polgárőrség, természetvédelmi őrszolgálat működésének összehangolását fogja megvalósítani. Ez az összehangolás, ez a koordináció hiányzott eddig ezen a területen.
Az illegális fakitermeléshez kapcsolódó másik fontos intézmény az erdőből kitermelt faanyag származási igazolása. Egy szigorú számadási bizonylatolási rendszer kerül bevezetésre. Úgy gondoljuk, hogy ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy az illegális fakereskedelemben évente mintegy 100, 200, 1000 köbméter körül regisztrált faanyag után fizetendő megfelelő adó a költségvetésbe kerüljön.
Az erdészeti támogatási rendszer működéséhez is fontos részletszabályokat állapít meg ez a törvény. Így tehát az Új Magyarország vidékfejlesztési programban a korábbiakhoz képest új elemként nagyobb fajsúllyal megjelenő erdészeti támogatások végrehajtására, működtetésére nyílik ilyenformán lehetőség.
A társadalmi részvétel az erdőgazdálkodásban egyre nagyobb hangsúlyt kap, ennek keretében a társadalom egyre inkább kíváncsi az erdőgazdálkodás közérdekű szolgáltatásaira, illetve egyre nagyobb igényt tart arra, hogy ezeknek az ügyeknek az intézésébe beleszóljon. Az információhoz való hozzáférést biztosítani kívánjuk az erdőgazdálkodás országos adataihoz való hozzáféréssel együtt, másrészt pedig egy országos erdőtanács nevű intézményrendszer kezdi meg reményeink szerint működését. Ez eddig erdészeti tanácsként működött, és egy államigazgatáson belüli miniszteri tanácsadó testület volt, azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezt követően az ágazatvezetést, a tudományos élet képviselőit, a társadalmi szervezetek képviselőit - ha az ágazatvezetésnek erre igénye van - a döntéshozatalba, a véleményezésbe bevonják.
Nagyon fontos úgy gondolom a szabad rendelkezésű erdő fogalmának a bevezetése gyakorlatilag állami támogatás igénybevétele nélkül telepített erdőt jelent, amelynél az erdőgazdálkodási szigorú szabályok helyett a tulajdonos szabad önrendelkezésnek adunk teret. Úgy gondoljuk, ezzel a környezettudatos erdőgazdálkodás bevezetését szolgáljuk, erősítjük meg.
Nagyon fontos kérdés, nyilván önök is többször hallottak a sajtóban arról, hogy vajon a törvényjavaslat következtében az erdőgazdálkodás tekintetében a természetvédelem elért szintje csökken-e. Erre vonatkozóan röviden annyit tudnék mondani, hogy a társtárcával folytatott egyeztetéseknek megfelelően olyan garanciák kerültek be ismereteink szerint az erdőtörvénybe, amely biztosítja, hogy a természetvédelem szintje nem fog csökkenni.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy az előterjesztéssel kapcsolatosan van-e kérdés. (Dr. Latorcai János jelentkezik.)
Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni, hogy az utóbbi időben sajnálatos módon néhány olyan bioenergiát felhasználó erőműben, ami Magyarországon az utóbbi időben tevékenykedik, nagymértékben erdő- és fafelhasználás jelent meg, és nem energiafű, mezőgazdasági hulladékanyagok, úgynevezett gallyak, erdészeti melléktermékei hasznosítására került sor. A törvény ezt a fajta erdőirtásos tevékenységet hogyan tudja korlátozni, hogyan tudja ezt valamilyen formában kiemelten szankcionálni?
ELNÖK: Köszönöm. Más kérdés? (Nincs jelzés.) Nincs. Rövid választ kérek.
LAPOS TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Úgy gondolom, hogy azok az állítások, tájékoztatások, amelyek a sajtóban napvilágot láttak, hogy erdőből fairtás jelleggel erőművek részére történik fakitermelés, nem megalapozottak. Méghozzá azért nem, mert jelenleg is erdőgazdasági engedély alapján folyik a fakitermelés. Az tízéves üzemtervezés lényege, hogy a kitermelhető faanyag mennyiségét meghatározzák.
Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy jelen pillanatban a szakmai szabályozórendszernek és a jogszabályi előírásoknak megfelelően meghatározott fakitermelési lehetőségeknek mintegy 60-65 százaléka kerül végrehajtásra. Jelenleg a tüzifaválaszték a faválaszték 50 százalékát teszi ki. Ez nem változott a korábbiakhoz képest. Annyi történt, hogy a korábban exportra menő tüzifa itthon kerül felhasználásra. A törvény azokat a szigorú garanciákat, amelyek korábban is léteztek, megtartja, és garanciákat biztosít arra vonatkozóan, hogy gazdasági érdekeknek kiszolgáltatva nem történik többlet fakitermelés a magyar erdőkből, és ismereteink szerint a jelenlegi hazai tüzifapiacot sem veszélyeztette eddig az erőművi tüzifa-felhasználás. Erre vonatkozó konkrét adat, megkeresés hozzánk nem érkezett. Ismételten azt szeretném aláhúzni, hogy a fakitermelési lehetőségek szakmai, jogszabályi alapon kerültek meghatározásra, és töredékében, nem teljes körűen kerültek kihasználásra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel nincs több hozzászóló, emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy a törvény előterjesztése legalább féléve húzódik, hogy a parlament elé kerüljön. Ennek megvoltak az okai, ezen okokból még jónéhány fennáll. Erre felhívnám a figyelmet, különösen a Gazdasági bizottságnak, hogy itt nem biztos, hogy teljesen egybeesnek érdekeink a különböző, egyéb környezetvédelmi és egyéb koncepcionális elképzelésekkel, tehát mi erőteljesen a gazdálkodás irányába próbáljuk meg ezeket a kérdéseket elvinni. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert ennek a vitája a tavaszi ülésszakban kezdődik el, most csak aktuálissá tesszük a parlament előtt a témát. Addig bőven lesz lehetőségünk, és most ezeket az általunk vitatott témaköröket itt nem vetettük fel.
Döntés az általános vitára alkalmasságról
Ezek után szavazásra teszem fel, aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm. Ez 14. Ellene? (Nincs ilyen.) Tartózkodott? (Szavazás.) 11.
Döntés bizottsági előadó állításáról
Tehát többségi véleményt javaslom, hogy Szanyi képviselő úr mondja el, de ha akarjátok, elmondja a kisebbségi véleményt is. Szanyi Tibor mondja el a Gazdasági bizottság véleményét, aki egyetért, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság.
Következik a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos etikus magatartásról szóló határozati javaslat a H/6958-as szám alatt. Előterjesztő Font, Herbály, Medgyasszay, Karsai. Előterjesztők közül van itt valaki? Nincs. Kormány részéről? Nekem az van beírva, hogy Feldman Zsolt főosztályvezető. Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormányt, tudja-e támogatni a javaslatot?
DR. FELDMAN ZSOLT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Kormányálláspontot még nem tudunk képviselni, ugyanis a mai kormányülés tárgyalja az anyagot, ezért a minisztérium álláspontját tudom mondani, támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e észrevétel képviselőtársaim részéről? Szatmáry Kristóf!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Engedje meg elnök úr, hogy kicsit részben visszaéljek azzal, hogy szót adott nekem. Részben érintve a javaslatot általánosságban csak annyit mondanék, hogy ez a javaslat alapjában véve tartalmaz olyan rendelkezéseket, amely pozitív lehet a magyar termelői szférát tekintve, ugyanakkor egyéb összefüggésekből nagyon óvatosan kell bánni a hazai kereskedelemnek a további megregulázásával, mert nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük. Ezt az elvet szerintem ebben érvényesíteni kell, hogy ez ne legyen így.
Azt hadd tegyem hozzá, ha ez a tervezett törvényjavaslat is abba az irányba menne el, annak az az eredménye, hogy a magyar kereskedelem helyzetét jelentősen rontanánk. Itt engedje meg elnök úr, hogy a napirendi pont kapcsán újfent felhívjam arra a figyelmet, hogy az adó- és járuléktörvényekben elfogadott, 250 ezer forintnál nagyobb tétel számlaadási problémája amióta megjelent a Magyar Közlönyben, most nem azt mondom, hogy égnek-e a telefonok, de úgy tudom, elnök úrhoz is érkeztek komoly szakmai szervezetek véleményei.
Azt merem mondani, hogy ha ezt így, ahogy van, ráengedjük a magyar kereskedelemre, ahol ma még a körbetartozás nem akkora problémakör, mint amekkora mondjuk az építőiparban, beláthatatlan következményei lesznek februártól, és ezt csak abba a sorba illeszteném be, amit itt a jegybankelnök úr elmondott, hogy egyébként meg a hazai reálszférának kellene a versenyképességét javítani. Nem tudom, hogy mi a megoldás most már, hogy a Magyar Közlönyben is megjelent, de felhívnám a minisztérium figyelmét, meg a bizottság figyelmét, hogy elnézést kérünk szóltunk, hogy ebből nagyon nagy baj lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Szatmáry képviselő úr véleményét. Értjük, érzékeljük, különösen az első részt, azzal nyilván a jövőben foglalkoznunk kell, külön kihangsúlyozva.
A második blokkot, amit elmondott, azt meg érzékeljük, de hát erről döntött a parlament és ennek a korrekciója csak a későbbiek során - ha akkora gondot okoz, akkor jöhet létre -, de jelezni fogjuk mindenféleképpen.
Ezek után, aki általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? Tartózkodott? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta. Nem állítunk előadót ebben a kérdésben.
A fémek begyűjtésével kapcsolatosan jelentősen dolgozott nálunk az albizottság és nagy munkálatok folytak ebben az ügyben.
A kormány részéről nekem Czágler Péter főosztályvezető úr van jelezve.
Amiről beszélünk az a 2008. december 9-ei tervezet és a bizottsági módosító javaslatok. Először vegyük a december 9-ei tervezetet.
1-es módosító javaslatot: Józsa képviselő úr és társai jegyzik.
A kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Sepsi Tibor vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője és tisztelt bizottság a kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság, (Szavazás.) Támogatja.
2-es: Józsa képviselő úr indítványa.
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg az 5-össel.
3-as: Bencsik képviselő úr indítványa.
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság?
Molnár képviselő úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Szeretném megkérdezni, hogy miért nem, különös tekintettel arra, hogy az előző verziónál a múlt heti tárgyaláson az elnök úr nem adott lehetőséget, hogy indokoljak. A főosztályvezető úr, kérésem ellenére nem hívott vissza és nem egyeztettünk, most már valamikor hadd legyen módom beszélni erről a dologról, tisztelettel. Megkérdezném, hogy miért nem. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Ugyanaz az ok, mint az alapmódosító esetében. Egész egyszerűen a törvény rendszerében nem látjuk szükségesnek azt, hogy egy külön regisztrációt a gyűjtést folytató személyek tekintetében elvégezzük azon egyszerű okoknál fogva, hogy ez a regisztráció csak az adott személyre vonatkozna. Ehhez képest, amikor ő beviszi a fémet a fémkereskedelmi engedélyeshez, akkor nem csak a személyes adatait kell személyi igazolvánnyal igazolnia, hanem a nyilvántartás, amit róla felvesznek, az tartalmazza ezt az adatkört teljes egészében, plusz még hozzákapcsolva a bevitt fémtermékre vonatkozó adatokat.
Ehhez a nyilvántartáshoz napi zárással a hatóság hozzáfér, tehát ebből következően ugyanazokat az adatokat, amiket itt a regisztráció folytán a hatóság közvetlenül megkapna, a maga dinamikájában a fémkereskedőkön keresztül a napi online zárás eredményeképpen meg tudja szerezni a hatóság. Egész egyszerűen ezt a plusz regisztrációt a törvény céljainak elérése, annak elérése érdekében, hogy csak olyan fémeket olvasszanak be, ahol az eredet dokumentálható, ezen célnak az eléréséhez képest olyan többletnek gondoljuk, ami plusz felesleges adminisztratív teher lenne.
ELNÖK: Józsa alelnök úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Sokat beszélgettünk Molnár Béla képviselő úrral erről, és most is megkérdezem, hogy milyen előnyt látnak. Ugyanis, amit a kormány képviselője elmondott, az azt jelenti, hogy aki már egyszer átadott hivatalosan, arról kap egy bizonylatot, hogy ő átadott, attól kezdve ő gyakorlatilag regisztrált gyűjtő. Milyen előnyt láttok ettől és milyen jogosítványokat, hogy ha ez bekerül a törvénybe, mert gyakorlatilag nem látszik semmilyen előnye.
ELNÖK: Molnár képviselő úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. A következő gondolatmenet miatt, amit éppen Orosz Sándor mondott tegnap, hogy bárki összegyűjti, és strómannal beküldheti. Továbbmegyek. Bárki összegyűjti, egy lopott személyivel beadhatja. Az, aki átveszi: a fémkereskedő, nincs módja, nincs lehetősége és nem várható el, hogy azt a személyazonosságot, amivel érkezik az, aki eladja, ellenőrizze, hogy ez hiteles-e vagy nem - erre semmilyen lehetőség nincs. Ha valaki egyszer beadott és még egyszer bead, azzal már nincsen probléma, itt éppen az illegalitás határával van probléma, hogy aki bármilyen módon bármilyen személyazonosságot igazol - mivel ellenőrzési lehetőség ezen a ponton nincs - ezért bárki bármit bevihet valamely megtévesztő módon.
Ha viszont borzasztó egyszerű módon a VPOP-nél, mint felügyelő szervezetnél lehetne regisztrálni, először kap egy regisztrációs kártyát, és akkor ő létezik, hatóságilag létezik, hogy beadja; abban az esetben az illegalitásnak ezt a benyomulását ki lehetne védeni. Most azzal, hogy én odamegyek - bocsánat, de a te személyiddel - és leadom, utána távozok, és én újra Molnár Béla vagyok, ezzel lehet, hogy a nyakadba varrok valamit azzal, hogy elloptam egy személyit, benne vagy egy regisztrációban, holott nem is te adtál le, mert a kereskedőnek módja sincs ennek ellenőrzésére, nem várhatod el. Ez egy borzasztó egyszerű folyamat, nem egy többletteher az, hogy valaki a VPOP-nél egy regisztrációs számot kapjon, viszont az illegalitásnak ezt a benyomulási pontját lezárná.
Ezért gondoltuk ezt olyannak, ami a törvény szellemével egybeesik, és a legalitásnak a biztosítására szolgál, de hát látom, nincsen megértés ez ügyben.
ELNÖK: Molnár képviselő úr, hogy mondhat ilyet, hogy nincsen megértés. A kormány nem támogatja, a bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Mi az, hogy nincs megértés, támogatjuk.
A 3-as összefügg a 4-es, 9-es, 10-essel, arra majd egyenként visszamegyünk.
A 4-est ilyen alapon a kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
Az 5-ös volt a 2-esnél.
A 6-os módosító javaslat megegyezik a 10-es ajánlási ponttal, akkor erről nem szavazunk.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Itt az a témakör merül fel, és azért kértük ennek az elhagyását, mert volt egy jelentős vita az ügyben, hogy amit egy lakossági hulladékgyűjtésnél, - amit meghirdet az önkormányzat - kihelyez a lakosság hulladékot, az a hulladék azzal, hogy az önkormányzatnak van egy szerződött partnere, aki összegyűjti, immáron a kihelyezés pillanatában a szerződött partner tulajdona. És ez része annak, hogy meg kívánjuk akadályozni azt, hogy a kukabúvárok szétszórják az egész utcában a kihelyezett holmit, meg a nagymamát sámlin odaültessék és összevesszenek azon, hogy ki fogja csócsálni, ami ki van téve, ez annak a része.
ELNÖK: Béla, rendben van, itt olvasd el a megjegyzést, ami be van keretezve, ez már egyszer be volt adva, szó szerint ez megegyezik azzal - tehát ez nem kapcsolódó módosító javaslat a felfogásom szerint.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Kérdésem lenne. Ha sikerül jó módosító javaslatot csinálni, várhatunk támogatást ebben a témában, mint témakör?
ELNÖK: Én most ezt meg nem tudom mondani.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tehát erről akkor nem szavazunk ebben a formációban.
7-es módosító javaslat.
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
8-as volt a 6-osnál, de itt megint ugyanaz van, szó szerint, tehát erről nem tudunk szavazni.
9-es volt a 3-asnál, tehát ez ugyanaz a regisztrálás, támogattuk.
10-es megint a regisztrált, tehát támogattuk.
11-es módosító javaslatot a kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
12-est?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
13-ast?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
14-est?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
15-öst?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
16-ost?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
17-est?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
Ebből nincsen több. Következik a bizottsági.
Amivel kezdünk az a 3-as szakasz 4-es bekezdés módosítása.
Kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság, (Szavazás.) Támogatja.
Itt van egy elírás, majd az indoklásnál kéretik alulról a harmadik sorban figyelembe venni. A 4-es paragrafus 5-ös pontját a kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Én úgy hallottam és több érvelés amellett szólt, hogy lehetetlenné teszik. Akkora pénzügyi eszközöket köt le, ami nehézzé teszi a vállalkozást. Ezen tájékoztatás alapján tudom, hogy ez így van, mert mindenki sírt a kereskedők közül, hogy ott pusztulnak el a helyszínen, ha tizenakárhány napig nem jutnak hozzá, csak a pénzük fogy.
DR. LATORCAI JÁNOS (KNDP): Szalai Gáborral 15 éve próbáljuk valamilyen formában ezt a fajta törvényi szabályozást szigorítani. Mindig sírtak, elnök úr. Nem fogunk tudni olyan törvényt hozni, amin nem fognak sírni, és az a helyzet, nem tudom most megmondani, hogy öt vagy hat nap a jó. Nem ezt szeretném vitatni, hanem az eddigi törvényalkotást ezt a 16 napos készleten tartás jellemezte. Az előkészítés fázisában - mert akkor is megvoltak az érzelmi összekapcsolások és véleménykérdések - alapvetően nem volt vita tárgya, akkor most miért szükséges, hogy bizottságilag adjuk be ezt a módosító javaslatot?
KISS FERENC (MSZP): Ti azt mondtátok, hogy az ötödik munkanapig, a bizottság meg a hatodik naptári napig. Akkor most mit a különbség?
ELNÖK: Mivel Józsa képviselő úr vezette ezt a csoportot, hadd mondja el a véleményét?
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Egyik jobb, mint a másik. Ez a bizottsági módosító lényegében ugyanazt fejezi ki, hogy öt napig kell tárolni, ez nyomozati oldalról elegendő, mert egy jelentési kötelezettsége van. Ha azt észleli vagy az a gyanúja merül fel, hogy bűncselekményből származik, öt nap erre elegendő, és azzal függ össze, hogy sokkal gyorsabb az áruforgalom vagy gyorsabb lehet.
ELNÖK: Azt hiszem ésszerű magyarázatot kaptatok, de ha még tuningoljátok, akkor leveszem napirendről.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Nem tuningolnám, teljesen igazad van. Nálunk a 10-es pontban az ötödik munkanappal átmegy, akkor a hatodik munkanappal zavarossá válik, de ha ugyanarról van szó, akkor....
ELNÖK: Szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy ez egy bizottsági módosító javaslat, amely űbereli az összes előtte lévőt. Elég meggyőző voltam? Az elnöki bölcsesség. (Derültség.) Tehát a bizottság támogatja.
7. paragrafus 3. pontját a kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Kormány támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
9. paragrafus 2-es pontját. Kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A 2. szakasz a) pontját a kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
Tudunk-e más módosító javaslatról? (Dr. Latorcai János jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Egyet szeretnék megkérdezni az albizottság elnökétől, hogy önmagában ez az összefoglaló jellegű megfogalmazás, hogy csomagolás, nem lesz-e későbbiekben vita tárgya?
DR JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Természetesen minden vita tárgya lehet. Itt van egy vámszakmai minősítése a csomagolásnak, és ami alapvetően göngyöleg, például fémfóliával borított papírdoboz vagy hasonló, az nem tárgya ennek. Ezért került ki.
ELNÖK: Akkor annyit hadd mondjak, hogy hosszú évek óta szenvedés tárgyát képezi a parlamentben a színesfém begyűjtéssel kapcsolatos rendszer, és az ezzel kapcsolatos egyéb gondok. Reméljük, hogy valamennyire túljutottunk rajta, és majd a szavazás fázisában kezelhető törvény fog kialakulni.
Köszönöm az albizottság munkáját ebben a kérdésben.
Térjünk át az 5. napirendi pontra, az elektronikus közszolgáltatással kapcsolatos T/6767. számú előterjesztés kapcsolódó módosító javaslatait tárgyalnánk. Bódi Gábor úr van nekem ideírva, papír szerint tudom mondani.
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Jó napot kívánok!
ELNÖK: Amiről beszélünk, az az 2008. december 9-i állapot, és az 1-es módosító javaslatot Farkas Imre jegyzi. Kormány?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Tárcaálláspontot képviselünk és nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
2-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
3-as?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Egyértelműen az a véleményünk, hogy a javaslatnak feltehetően a központi rendszer működésében való nem pontos tudás vagy tisztánlátás az oka. Erre vonatkozóan természetesen bárkinek adunk részletes felvilágosítást. Részleteiben véve a központi rendszer semmilyen adatot nem gyűjt, nem tart nyilván. Ennek megfelelően annak lehetősége nem szabályozási, hanem információs oldalról kizárt véleményünk szerint, ennek okán nem támogatnánk. Tényleg, ha bárki mélyebb betekintést szeretne a rendszerbe, bármikor állunk rendelkezésére.
ELNÖK: Tehát kormány nem támogatja, bizottság egyharmadot adott.
4-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
5-ös?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott.
6-os?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. (Közbeszólásra.) A 6-osra kérünk egy indoklást.
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatható lenne, de a szabályozás kísérlete kicsit pontatlan. Azt gondoljuk, ha ennek pontosítása megtörténik, akkor támogatható lesz a dolog, de jelen formában nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Tehát egyharmadot kapott.
7-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
8-as?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
9-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
10-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
11-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
12-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
13-as?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
14-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Szintén nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
15-ös?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
16-os?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Ezt sem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
17-es?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
18-as?
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): szintén támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
Más módosító javaslatról nincs tudomásunk.
Köszönjük szépen, viszontlátásra!
BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Viszontlátásra!
ELNÖK: Következő napirendünk..., hol van a VPOP? A 6-oshoz jött? (Vályi-Nagy Vilmos: Igen.) Tehát a 6-os napirendi pontot tárgyaljuk, kérem, foglaljon helyet. A pénzügyminiszter a bizottsághoz benyújtott egy felmentést. Ennek az engedélyeztetési határozatát kellene elfogadni, mielőtt erre sor kerül. Kérek egy nagyon rövid bemutatkozást és felvezetést.
Vályi-Nagy Vilmos (Pénzügyminisztérium, VPOP) szóbeli kiegészítése
VÁLYI-NAGY VILMOS (Pénzügyminisztérium, VPOP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Vályi-Nagy Vilmos vagyok a VPOP gazdasági és informatikai országos parancsnokhelyettese, és én képviselem a Pénzügyminisztériumot. Nagyon rövid leszek.
A Vám- és Pénzügyőrség nyomozati, illetve minősített adatainak tárolása kapcsán merült fel egy olyan igény a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat részéről, amely azt igényelte, hogy titkosított rejtjelező eszközöket üzemeltessen a testület. Ennek kapcsán jelentkezett az az igény, hogy a saját hálózaton, szervezeten belüli kommunikációt is hasonló eszközökkel oldjuk meg. Ezen eszközök beszerzése, illetve az eszközök tárolására szolgáló helyiségek kialakítása céljából kértük a kapcsolódó felmentést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világos-e képviselőtársaimnak? Kérdés? (Dr. Latorcai János jelentkezik.) Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Meg szeretném kérdezni, hogy lehet az, hogy az eddigiekben nem volt minden vám- és pénzügyőrségi intézkedéshez hely, irodák, hivatal, hiszen eddigiekben is voltak olyan törvények, amelyek egyértelműen TÜK-iroda használatát igényelték.
VÁLYI-NAGY VILMOS (Pénzügyminisztérium, VPOP): Valami félreértés lehet szerintem, az előkészített anyag, lehet, hogy nem tartalmazta ezt az információt. Valamennyi szervezeti egységünknél van TÜK iroda, teljesen függetlenül kezelt szervezeti egység a normál ügykezelési helyektől. Ezek a TÜK irodák nem rendelkeznek olyan minősítéssel, amelyek elektronikus adatok rejtjelezett továbbítását szolgálják.
ELNÖK: Köszönjük. Más észrevétel? (Nincs jelzés.)
Aki egyetért ezzel a határozati javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság egyhangúlag jóváhagyta a közbeszerzés alóli mentességet.
Köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot befejeztük.
Következik az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló napirend, T/6687.
A kormány részéről Szűcs Lajos főosztályvezető van beírva nekem megjelenésre.
Arról szeretném tájékoztatni tisztelettel a bizottságot, mielőtt átadnám a kormány képviselőjének a szót, hogy itt tulajdonképpen egy koherenciazavarról van szó, arról a bizottsági módosítóról, melyet az előző bizottsági ülésen a Gazdasági bizottság nyújtott be. Technikailag szerencsétlenül került megfogalmazásra - nem a bizottság részéről, hanem a kormányzat részéről - a módosító javaslat, aminek az a lényege, hogy az elektronikus útdíj bevezetése előtti matricával a 7,5 tonna fölött működő gépkocsikat pályára tettük, csak éppen egy olyan döntést hoztunk, és ebben kell a koherenciát megtalálni, hogy nincs ki behajtsa, ha esetlegesen valaki nem veszi meg a matricát, tehát ezt a korrekciót tennénk a helyére.
Ugye jól tudom, hogy erről szól a módosító javaslat lényege.
SZŰCS LAJOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr, valóban így szól a módosítás is.
ELNÖK: Köszönöm. Azt javasolom, hogy ezt a koherenciát, mielőtt az Alkotmányügyi bizottsághoz megy, a bizottság tárgyalja meg.
Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Annak ellenére, hogy a szavazás során a levezető elnök úr úgy fogalmazta meg, hogy erre való a koherencia-szabályozás, úgy gondolom, hogy nem erre való. Itt nem arról van szó, hogy valamiféle olyan törvényi szabályozás készült, amivel akkor nem értett egyet a bizottság és ilyen értelemben alapvetően át kell strukturálni mindazt a gondolatot, hanem egy nemkívánatos, vagy a kormány számára nemkívánatos szavazati arány jelenti azt, ami miatt ezt át kell alakítani.
A koherencia-szabály pedig nem ezt célozza. De ez világos, majd a többség el fogja dönteni, meg a szavazat eredményeképpen majd a parlament is eldönti, de úgy gondolom, hogy itt az elnök úr is, a levezető elnök úr is rosszul fogalmazott. Ez egy gyakorlat nálunk a magyar parlamentben, hogy ha a kormányzati előterjesztésnek nem megfelelő módosítása jön létre, akkor koherenciazavar címszó alatt még ebbe bele lehet nyúlni és a végszavazást megelőzően lehet korrigálni. De ha valaki előveszi tematikusan megnézi, hogy mit jelent a koherenciazavar és ennek a szabályozása, akkor jelentem, nem ezt jelenti.
ELNÖK: Nem azért, hogy a vitát provokáljuk, mondom az alelnök úrnak. Ennél a módosítónál épp a kormány javaslatát szavaztuk le, tehát pont fordítva működik a dolog. Ezért tisztelettel azt kérném a többi párt képviselőjétől is, hogy ugyanúgy szavazzanak a közlekedési törvényről, ahogy tették az előző szavazásnál, tehát hétfőn kérem, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák, hiszen erre szükség van.
Más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen.
Szavazásra teszem fel, aki egyetért a módosító javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy többségi véleménnyel elfogadta a bizottság.
Kormány! Kíván ehhez még hozzátenni valamit?
SZŰCS LAJOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem, köszönjük szépen, rendben van.
ELNÖK: Rendben van. Tehát támogatja nyilván ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen.
Ismereteim szerint nincs több módosító javaslat. Köszönöm szépen a munkátokat.
Valamikor hétfőre - és akkor ezt majd terjesszétek - megpróbálom a bizottságot összehívni ilyen év végi utolsó köszöntőre, úgyhogy akkor majd vegyétek a fáradtságot. Erről kaptok tájékoztatót. Meglátjuk, hogy áll össze a plenáris és valamikor - nem tudjuk még, majd amikor meglesz az időpont, akkor tartjuk.
Köszönöm szépen a munkát, szervusztok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 25 perc)
|
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Dancsecs Dóra