GIB-1/2009.
(GIB-131/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. február 2-án, hétfőn 10 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
Tájékoztató az ukrán-orosz gázvita miatt keletkezett gázellátási krízishelyzet Magyarországot érintő hatásairól *
Dr. Molnár Csaba szóbeli tájékoztatója *
Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke szóbeli kiegészítője *
Hozzászólások, kérdések *
Dr. Molnár Csaba válaszai *
Horváth J. Ferenc kiegészítője *
Meghívottak hozzászólásai *
Dr. Molnár Csaba reflexiói *
Horváth J. Ferenc reflexiói *
Elnöki összefoglaló *
1. Tájékoztató az ukrán-orosz gázvita miatt keletkezett gázellátási krízishelyzet Magyarországot érintő hatásairól
Előadó:
Dr. Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter
Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke
2. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Göndör István (MSZP) Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter
Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke
Dr. Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
Ernyey Ibolya, a Magyar Horizont Energia Kft. ügyvezető igazgatója
Dr. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke
Dr. Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség főtitkára
Megjelentek
Konc Attila (Duna TV)
Kazi Antal (Duna TV)
Fehér Tibor (Külügyminisztérium)
Koleszár Erika (TIGÁZ)
Dr. Bakonyi Tibor (Főgáz Zrt.)
Dr. Bártfai Béla (MSZKSZ)
Dr. Pálfalvy Hilda (GVH)
Dr. József Ákos (MOL)
Nagy Tünde (MEH)
Molnár Gábor (MGE)
Miklós László (MOL Nyrt.)
Balázs István (MEH)
Dr. Laczó Sándor (Magyar Gázipari Egyesülés)
Dr. Zsuga János (FGSZ)
Dr. Szörényi Gábor (Magyar Energia Hivatal)
Góczi István (EMFESZ Kft.)
Németh Lajos (Magyar Energiafogyasztók Szövetsége)
Hidas Sándor (NFGM)
Dr. Soósné dr. Dobos Mária (KHEM)
Dr. Penninger Antal (Magyar Energia Hivatal)
László György (MATÁSZ)
Horváth Ferenc (MEH)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 2 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést megnyitom, a jelenléti ív szerint a bizottság határozatképes. Képviselőtársaim előzetesen megkapták a meghívót, amely arról szól, hogy tájékoztatót kapunk az ukrán-orosz gázvita miatt keletkezett gázhelyzet, gázellátási krízishelyzet Magyarországot érintő hatásairól. Képviselőtársaim - kormánypárti és ellenzéki oldalról - kezdeményezték, hogy a bizottsági ülést hívjuk össze.
Mielőtt a miniszter úrnak megadnám a szót, engedje meg a bizottság, hogy egy rövid tájékoztatót adjak. Gondolom, ez fontos azoknak is, akik energetikai oldalról is itt vannak. A múlt héten, 30-án, a szlovák parlament gazdasági bizottságával volt közös ülés ebben a teremben. El kell mondani, hogy az előzetes híresztelések és a várható politikai hangulat ellenére rendkívül konszolidált tárgyalás történt. Bő két és fél, háromórás tárgyalás volt, amelyben meg tudtunk állapodni Magyarországot érintő és a politika homlokterében lévő olyan kérdésekről, amelyek biztonsággal számíthatnak arra, hogy a jövőben egy megalapozott együttműködés induljon el a két ország között. Megbeszéltük azt és megállapodtunk abban, hogy egy hónapon belül a Gazdasági bizottság energia szekciója Matolcsy György javaslatára megtárgyalja a megújuló energia közép-európai új projektjének az esetleges létrehozását a két ország közös együttműködésével. Erre a mi bizottságunk készít egy előzetes anyagot, amelyet megküldünk a szlovák partnernek. A második ilyen blokk, amire ők fognak részben egy anyagot készíteni és megküldik a mi bizottságunknak, a közlekedési kérdésekről szóló témakör. Itt a különböző határkeresztező kapacitásokról van szó. Energetika is valamennyire, közúti közlekedés, hidak, rendkívül fontos, hogy a közösségiközlekedés-fejlesztés is szóba kerül, erre közös anyagot küldünk át. Arra kell felkészülnünk, hogy mind a két témakört, tehát a teljes energetikát és ezen belül a megújuló új projektekkel kapcsolatos kérdéseket önállóan tárgyaljuk, tehát az Energetikai albizottság fog kimenni Szlovákiába és a közlekedési albizottság jön Magyarországra ezeket a kérdéseket megtárgyalni. Ebben teljes egyetértés volt, kérem, hogy vegye tudomásul a bizottság. (Nincs ellenvetés.)
A bizottság tehát határozatképes. Kérem, hogy aki egyetért a megjelölt napirend tárgyalásával, most szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Nem is kívánok különösebben nagy bevezetőt tenni ehhez a témakörhöz, ez az ország minden állampolgárát érintette, egy olyan esemény zajlott le Magyarországon egy hónapon keresztül, amely rendkívül sok tanulságot hozott magával és erre a bizottsági ülés végén vissza fogunk térni. Felkérem miniszter urat, dr. Molnár Csabát, tartsa meg szóbeli tájékoztatóját.
Dr. Molnár Csaba szóbeli tájékoztatója
DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Bizottság! A bizottsági tagoknak írásban elküldtük a gázellátási krízissel kapcsolatos anyagunknak azt a változatát, amilyen szinten az anyag áll, hiszen egy nagyon részletes vizsgálatot szeretnénk elvégezni a következő időszakban, ami arról szólna, hogy pontosan megállapítsuk, hogy azok a döntések, amiket a rendszer szereplői az elmúlt időszakban hoztak, azok helyesek voltak-e. És azt is, hogy milyen kimeneteli lehetőségei vannak Magyarországnak a magyar gázellátásra. Erről egy átfogó vizsgálatot szeretnénk tartani, ez még néhány hetet igényel, természetesen, ahogy a végleges anyag elkészül, a bizottság rendelkezésére fogjuk bocsátani.
Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak szóbeli kiegészítésként már csak azért is, mert elsősorban olyan dolgokat szeretnék mondani, amik még az önök által megkapott, elolvasott anyagban nem szerepelhetnek.
Önök is tudják, erről részletesebben nem szeretnék beszélni, de az elmúlt néhány év legsúlyosabb gázkrízise volt az, ami az orosz-ukrán gázszállítási vita miatt az elmúlt időszakban kialakult. Azért mondom, hogy a legsúlyosabb, mert az a krízis, ami 2005-2006 fordulóján volt, az ennél jóval enyhébb volt, hiszen teljes gázszállítás-leállás nem volt három évvel ezelőtt, ráadásul kétszer 3-4 napig tartott, most viszont három héten keresztül szinte teljes időszakban teljes gázleállítással.
Ami történt: a háromhetes krízis alatt két héten keresztül egyáltalán nem érkezett Magyarországra keleti irányból gáz. Ez egy egyedülálló helyzet, ilyen korábban nem volt. Sőt volt néhány olyan nap, amikor ugyan érkezett, de néha csökkentett nyomással vagy mennyiséggel. Látszik tehát, hogy ebből a háromhetes válságból 15-16 nap volt olyan, hogy úgy kellett a rendszert működtetni, hogy keleti irányból vagy egyáltalán nem érkezett gáz vagy pedig csökkentett mennyiségben vagy csökkentett nyomással.
Engedjék meg, hogy beszámoljak néhány olyan dologról, amit cselekedtek a rendszer szereplői ahhoz, hogy Magyarország ilyen jó eredménnyel - talán a közép-kelet-európai régióban a legkevesebb kárral - tudta átvészelni ezt a válságot. Azért mondom, hogy a rendszer szereplői, mert több ilyen szereplő van. Természetesen a kormány részéről az energiaügyi minisztérium, a Magyar Energia Hivatal, illetve talán legfontosabb szereplőként a földgázszállító, a földgázrendszer-irányító, akinek a döntések jelentős részét magának kellett meghoznia.
Egyrészt létrehoztuk a törvényben foglaltaknak megfelelően a földgázellátási krízisbizottságot. A krízisbizottság alapvetően csak egy tanácsadó, véleményező szerv, de arra mégis jó volt, mivel kibővített részvevői körrel működtettük, hogy ne csak a kormányzat szereplői, a földgázszállító tudja elmondani a véleményét, hanem egyéb meghívott vendégeink is. Ezért a törvényben foglalt körnél szélesebb körben működtettük a bizottságot, például meghívtuk a külügyi szereplőket, az Országos Meteorológiai Szolgálatot, illetve azokat a cégeket is, azok vezetőit, akik akár földgázszállításban, -tárolásban, akár a -kereskedelemben részt vesznek. Az első fontos döntésünk volt, hogy január első napján már ez a bizottság ülésezett. Másrészt voltak jogszabály-módosítási feladataink is. Egyrészt jogszabály-módosítás keretében változtattunk az úgynevezett harmadik kategóriás korlátozási besoroláson, ezt kettéválasztottuk 3/a és 3/b kategóriára, pontosan azért, hogy szélesebb mozgástere legyen az esetleges korlátozások elrendelésénél a földgázszállítónak. Másrészt pedig a rendszerirányítónak lehetőséget biztosítottunk arra is - szintén egy jogszabály-módosítással még a krízis elején -, hogy az egyes fogyasztási kategóriákon belül szélesebb mozgástere legyen az eredetileg szabályozotthoz képest. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár jelentős környezeti kár elhárítása érdekében, akár nagyon fontos, nemzetgazdasági szempontból fontos közellátás biztosítása érdekében lehetett különbséget tenni az egyes fogyasztási kategóriákon belül.
Harmadrészt kiadtunk egy rendeletet, ami arról szólt volna, hogy a stratégiai biztonsági tartalékot fel lehet használni. Azért fogalmazok így, hogy fel lehet használni, mert a tisztelt bizottsági tagok is tudják, hogy a gyakorlatban ennek a felhasználására nem került sor, mégis egy fontos biztonsági érzést jelentett valamennyiünk számára, hogy ha esetleg szükség van rá, akkor ezt az 500 millió köbmétert is fel lehet használni az ellátás biztonsága érdekében.
Korlátozásokra is sor került a krízis alatt. Teszem hozzá, hogy talán a legkevesebb korlátozásra a közép-kelet-európai régióban. Az első kategóriás korlátozást, amibe 12 erőmű, illetve 23 ipari üzem tartozik, tíz napig kellett fenntartani. A második kategóriás korlátozás, ami már ipari üzemek szélesebb körét érinti, körülbelül 157 fogyasztót érint, ezt mindösszesen egy napig kellett fenntartani. Megelőzendő azt a kérdést, hogy vajon miért került sor arra, hogy a második kategória szerinti korlátozás is bevezetésre kerüljön, engedjék meg, hogy ezt már most elmondjam.
Három dolog játszott ebben közre, alapvetően két dolog fennállása és egy dolog fenn nem állása. Az egyik az, hogy ez volt az a nap, amikor szinte teljes egészében leállt a nyugati irányú import is. Talán a bizottsági tagok tudják, hogy nyugati irányból általában 4-4,5 millió köbméter a krízis ideje alatt is érkezett Magyarországra, ami nagyon nagy mennyiség egy ilyen krízis idején. Ezen a napon ez szinte teljes egészében leállt vagyis nemcsak keleti irányból, hanem a HAG-vezetéken keresztül is szinte egyáltalán nem érkezett gáz Magyarországra. A másik fontos indok az volt a második kategóriás korlátozás elrendelése mellett, hogy jelentősen csökkent aznapra az előre jelzett hőmérséklet. Ahogy ezt már annak idején meg is tanulhatta mindenki Magyarországon, egy fok hőmérséklet-csökkenés körülbelül kétmillió köbméter pluszfelhasználást jelent. És volt egy harmadik dolog: ez volt az a nap, amikor még nem indult be az a - dicséretre és köszönetre méltó - lakossági önkorlátozás, aminek eredményeképpen ezt nagyon gyorsan meg lehetett szüntetni. Talán ez adta az utolsó lökést ahhoz, hogy ennek a napnak az estéjétől, illetve a következő nap reggeltől már kevesebbet fogyasztott a lakosság, kevesebbet fogyasztottak az intézmények. Önök is tudják, hogy milyen önkorlátozásokról döntöttek akár a magyar családok, akár pl. kereskedelmi intézmények, aminek okán már nem volt szükség ezt fenntartani. E három ok játszott alapvetően közre abban, hogy a második kategória szerinti korlátozást is el kellett rendelnie a földgázrendszer-irányítónak. Hál' Istennek, ez nagyon rövid ideig tartott. Hogy milyen károk keletkeztek, erről is a későbbiekben beszámolnék a bizottságnak.
Mikor bevezetésre került a második kategóriás korlátozás erre a rövid egy napra, akkor persze nem tudtuk még, hogy ez csak egy napig fog tartani, ezért egy diszpécser-szolgálatot állítottunk fel egyrészt a Magyar Energia Hivatalban, másrészt egy operatív munkacsoportot a fejlesztési és gazdasági minisztériumban. Tulajdonképpen ez a diszpécserszolgálat azt jelenti, hogy munkatársakat kértünk fel arra, hogy egy külön e célra létrehozott telefonszámon keresztül nyújtsanak segítséget a cégeknek. Ezt azért csináltuk, hogy ha valamelyik korlátozásban érintett cégnek nem lenne világos információja arról, hogy hogyan kell ebben az esetben cselekedni, hogy ha segítséget szeretne kérni, mint ahogy erre többször sor is került, hogy azt mondták, hogy leállítanák a termelést, de legalább a temperáláshoz szükséges mennyiséget juttassa el a rendszerirányító, akkor ezen a rendszeren keresztül ezt meg lehetett tenni.
El kell, hogy mondjam önöknek, hogy nagyon jól vizsgázott ez a diszpécservonal. Elnök úr talán ebben majd kiegészít, hiszen ők működtették ezt az NFGM-mel közösen, aminek eredményeképpen minimálisra sikerült leszorítani ezt a kárt, amit a földgázellátási krízis második kategóriás korlátozása a cégeknek okozni tudott.
Szeretném elmondani még azt is, hogy Magyarország olyan helyzetbe került, hogy nemcsak saját hazai ellátását tudta fedezni, hanem más országoknak is tudtunk segítséget nyújtani. Szerbiának 13 napon keresztül hazai forrásból, illetve tranzitszállításokkal. Boszniának tranzitszállításokkal 12 napig tudtunk segítséget nyújtani. Általában Szerbia felé napi 4-4,5 millió köbméter mennyiséggel, Bosznia felé pedig másfélmillió köbméterrel. Ez az ő felhasználásukban nagyon jelentős, tehát tulajdonképpen hozzájárult ahhoz, hogy egy-két napos komoly, a lakosságot érintő krízis után már nem kellett ilyen fajta korlátozásokat ezekben az országokban fenntartani. Szintén magyar MOL-közreműködéssel Ausztrián keresztül Horvátországba is tudott a MOL gázt szállítani, ez körülbelül napi 1 millió köbmétert jelentett, illetve önök is tudják, hogy Szlovákia felé is tettünk felajánlást arra, hogy akár a gázszállításban, akár pedig elektromos energia szállításban segítséget tudunk neki nyújtani, hiszen talán Bulgária mellett Szlovákia volt az az ország, akit az Európai Unió tagállami közül a legsúlyosabban érintett ez a válság, hiszen tárolókapacitással nem tudtak felkészülni egy ilyen válságra. Szlovákia végül is ezt nem vette igénybe, hiszen lezárult a válság és utána már nem volt szükség a magyar segítségre.
Volt még néhány olyan döntés, amiről bizonyára tudnak a bizottsági tagok, pl. az a bizonyos szombati, elvileg munkanapnak tervezett napnak újra munkaszüneti nappá nyilvánítása, aminek eredményeképpen több millió köbméter gázt sikerült megtakarítani.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Engedjék meg, hiszen valószínű, ez a legizgalmasabb kérdés most, hogy arról beszéljek, hogy milyen gazdasági hatásai voltak ennek Magyarországra nézve. Főleg annak tükrében, hogy napvilágot láttak már információk arról, hogy ez milyen károkat okozott más országokban. Önök is bizonyára hallották, hogy Szlovákiában több, mint ezer gyárat kellett tartósan, hosszú napokig leállítani, ami szlovák állítások szerint euróban kifejezett milliárdos kárt okozott a szlovák gazdaságnak. Önök is tudják, hogy Bulgáriában már lakossági korlátozásokra is sor került, hogy Horvátországban gyárakat kellett leállítani, hogy Ausztriában is voltak ipari korlátozások, hogy Bosznia-Hercegovinában, illetve Szerbiában szintén lakossági korlátozásokra is sor került, tehát látszik, hogy nagyon komoly károkat okozott azokban az országokban, akiknek nem volt ilyen méretű tárolókapacitása, mint Magyarországnak. Ennek ellenére, hogy Magyarország felkészült, hiszen rendelkezésünkre álltak ezek a kapacitások, természetesen azoknak a cégeknek, akik valamilyen korlátozási kategóriába estek, ez akár károkat is okozhatott. Elmondtam az előbb önöknek, hogy hány cég tartozik ezekbe a kategóriákba, hogy az első kategóriába 23 üzem, illetve 12 erőmű. Itt az erőműveknél nagy kár nem lehetett, hiszen számukra jogszabály írja elő, hogy ezekben az üzemekben automatikusan át kell állni folyékony tüzelőanyagra, márpedig szintén jogszabály írja elő, hogy kétszer nyolc nap ilyen tüzelőanyag-készlettel rendelkezniük kell. De természetesen voltak olyan ipari üzemek, akik erre nem tudtak felkészülni, bár megelőzendő megint egy kérdést, hozzátenném: tudniuk kellett róla, hiszen így kötik ők meg a gázszállítási szerződéseiket. Ezekben világosan benne van, hogy melyik korlátozási kategóriába tartoznak és esetleges korlátozás esetén hogyan kell nekik cselekedniük.
A második kategória pedig, ahogy említettem, 157 nagyfogyasztót érintett. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy jelentős részüket nem érte kár, ugyanis, amikor a gazdasági minisztérium megkereste valamennyiüket, hogy számoljanak be arról, hogy milyen károk érték őket, akkor 49 cég részéről kaptunk választ. Tehát valószínűleg ők lehetnek azok, akik úgy érzik, hogy valamilyen kár érte őket azért, mert ez a gázkrízis Magyarországra is begyűrűzött.
Az első korlátozási fokozatba tartozó cégek közül nyolc üzem volt, akinek teljesen le kellett állnia, négy üzem pedig 25, illetve 75 százalék közötti kapacitáscsökkentésre kényszerült. Ez 19 vállalat adatszolgáltatása alapján történt. Csak azt tudom elmondani mindig önöknek, hogy milyen arányban azokhoz a cégekhez képest, akik válaszoltak ezekre a kérdésekre, hiszen nem mindegyik cég nyújtott adatokat.
A második korlátozási kategóriában nyolc cég teljes, kettő pedig részleges leállásra kényszerült. 49 vállalat szolgáltatott adatot. Látszik, hogy 49 cég mondta azt, hogy neki ez ilyen problémákat okozott. Több cég volt olyan, bár a második napi korlátozás csak egyetlen napig tartott, de mégis saját maga döntött úgy, hogy nem indítja újra a termelést, mert bizonytalannak tartja a helyzetet. A másik pedig, hogy éppen hétvége következett a korlátozás feloldása után, ezért gondolhatták úgy, hogy hétvégén már nem érdemes újraindítani a termelést.
A termelés leállítása, illetve visszafogása a cégek saját adatszolgáltatása alapján körülbelül 11 ezer munkavállalót érintett. Mielőtt félreértené a bizottság, szó nincsen elbocsátásokról, csak ennyi munkavállalója van ezeknek a cégeknek. Esetleg náluk fordult elő az, hogy kényszerszünet volt a cégnél, rövidebb munkahétben kellett gondolkodni. A kiesett munkaórák száma körülbelül 300 ezer órára tehető. Hozzá szeretném tenni, hogy ennek nagyon-nagyon túlnyomó része általában a Magyar Suzuki Rt.-nél történt, hiszen ott volt egy ilyen jelentős leállás. Ez volt a legnagyobb cég, akit ez a leállás érinteni tudott. A megkérdezett vállalatok saját becslését nem tudjuk verifikálni, nem tudjuk, hogy igaz-e. A vállalatok azt mondják, hogy körülbelül 22 milliárd forint árbevétel-kiesést kellett elszenvedniük. Ezek közül toronymagasan a legtöbb a Magyar Suzuki. Ő azt vallotta be, hogy napi ötmilliárd forintot jelent ez és több napon keresztül is zárva volt az üzem, tehát látszik, hogy a 22 milliárdnak a túlnyomó része a Magyar Suzuki Rt.-nél keletkezett. Ebből úgy számolnak, hogy körülbelül 19 milliárd forint az exportárbevétel-kiesés.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a cégeknek a saját becslése ez. Ha majd ők úgy döntenek, hogy a szállítóval, kereskedővel szemben jogi igénnyel szeretnének fellépni, akkor ezt ezeken a számokon keresztül normál polgári peres eljárásban minden bizonnyal érvényesíteni tudják.
Szeretném még elmondani a bizottságnak, hogy a számokból jól látszik, hogy nemzetgazdaságilag nem jelentősek ezek a bejelentések. Ha készpénznek vesszük ezeket a bejelentéseket, akkor is látszik, hogy mind az árbevétel tekintetében a GDP-hez viszonyítva, mind az exportkiesésen keresztül a magyar exportteljesítményhez viszonyítva ezek elenyésző károk, de természetesen a cégeknél ez problémát okozhat, nemzetgazdasági szinten ez szerencsére nem okozott Magyarországon problémát. Úgy számolunk, hogy nemzetgazdasági szinten akkor keletkezett volna jelentősebb kár Magyarországon, ha az első, második kategória szerinti korlátozást több, mint egy héten keresztül fenn kellett volna tartani. Hál' istennek Magyarország tárolókapacitása, illetve a hazai termelés oly mértékben felülmúlja a közép-kelet-európai más országoknak a teljesítményét, hogy ilyen korlátozás elrendelésére nem került sor.
Nagyon gyorsan a tanulságokról. Ezt öt pontban érdemes összefoglalni. Az első a stratégiai tárolókapacitás bővítése. Ezzel kapcsolatban új döntéseket nem kell hoznunk, hiszen az Országgyűlés által elfogadott törvény mondja meg azt, hogy mi a teendő a következő időszakban. Az a teendőnk, hogy 1,2 milliárd köbméterre emeljük ezt a stratégiai tárolókapacitást. Ennek a határideje év vége, jelenleg nem nagyon látjuk a veszélyét annak, hogy ez ne legyen tartható időpont. Szeretném elmondani a bizottsági tagoknak, hogy ha ez a teljes új tárolókapacitás mind a kereskedelmi, mind pedig a stratégiai tárolókban rendelkezésünkre áll, akkor a napi kitárolható mennyiség már 70 millió köbméter fölött lesz, és ha ehhez hozzáadjuk a 8-9 millió köbméter körüli napi magyar termelést, akkor azt tudjuk mondani, hogy a napi rendszerbe állítható mennyiség minden irányú import nélkül - tehát se keletről, se nyugatról - 83-85 millió köbméter körül lesz. Most például a legnagyobb hidegben sem ment 74-75 millió köbméter fölé a napi fogyasztás. Tehát látszik, hogy az már olyan méretű ellátásbiztonságot jelent Magyarországon, ami minden bizonnyal már feleslegessé teszi, hogy ezen túl újabb tárolókapacitásokat ki kelljen építeni Magyarországon. Ez már nagyon nagy biztonságot jelent. Efölötti fogyasztás csak 3-4 évvel ezelőtti nagyon csúnya télen volt, akkor volt 90-91 millió köbméter néhány napon keresztül, de azóta már kicsit átalakult Magyarországon a földgázfogyasztás kultúrája.
A második fontos feladatunk, erről nem beszélnék hosszan, ez a különböző vezetéképítések, a gázellátás, gázbeszerzés diverzifikációja. Itt prioritásunk a Nabucco, nem véletlen Magyarország volt az, aki Nabucco-ügyben konferenciát rendezett a múlt hét elején itt Budapesten, itt már kézzel fogható eredmény is van, 250 millió euróval beszállna már az Európai Bizottság az Európai Beruházási Bankon keresztül a projektnek a megvalósításába is. De hozzáteszem, hogy Magyarország számára a kormány álláspontja szerint legalább ennyire fontosak az egyéb alternatív vezetékek, tehát például a Déli Áramlatban való részvétel szintén fontos lehet számunkra. Az a lényeg, hogy minél több irányból, minél több beszerzési lehetőséget próbáljunk meg beszervezni azért, hogy a magyar ellátás biztonságát fenn tudjuk tartani.
A harmadik és ez most nagyon divatos: az európai energetikai hálózatok összeköttetésének a programja, az úgynevezett interkonnektor projektek. Hiába próbál meg egyik ország válság idején segíteni egy másiknak, ha villamos energiai vagy gázhálózataik nincsenek összekötve. Ez történt most több ország tekintetében az Európai Unióban. Nem lehetett segíteni, mert nem volt összeköttetés az országok között. Az Európai Unió egyébként többek között erős magyar javaslatra döntött úgy, hogy az energetikai projektekre rendelkezésre álló körülbelül ötmilliárd euróból interkonnektor programokra másfélmilliárd eurót lehessen a következő időszakban felhasználni. Például már voltak ilyen döntések magyar érintettségű projekteknél is, magyar-szlovák vezeték vagy magyar-román vezeték megépítésére. A kettőre együttesen az Európai Bizottság javaslata alapján 55 millió euró állna rendelkezésre. Szeretném hozzátenni, hogy nem vagyunk ezzel teljes mértékben elégedettek, mert a magyar-horvát vezetéket legalább ennyire fontosnak tartjuk, megértve persze az Európai Uniónak azt az álláspontját, hogy Horvátország nem tagja az Európai Uniónak, Romániával és Szlovákiával ellentétben, tehát vele szemben már jóval nehezebb közösségi finanszírozást találni. Mégis számunkra elemi szükséglet lenne az, hogy ha Horvátország felé vezetéket tudnánk építeni uniós segítséggel, hiszen így tudnánk elérni azokat az LNG-terminálokat, amik cseppfolyós gázt tudnak fogadni az Adriai-tengeren. Azt szeretnénk tehát, hogy ha erre is lehetne finanszírozást szerezni a következő időszakban.
A negyedik az energiatakarékosság és az energiahatékonyság. Az ezzel kapcsolatos programjainknak a felújítása és felgyorsítása, mind a környezet- és energia operatív programon belül, mind pedig a hazai fejlesztési forrásokon keresztül. A bizottsági tagok is bizonyára tudják, hogy energiatakarékosságra, -hatékonyságra, illetve megújuló energiára összesen a KEOP-on belül valamivel több, mint 100 milliárd forint áll rendelkezésünkre a következő időszakban.
És egy utolsó mondatot az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatban. A háromszor 20 százalékos szabály, amit az Európai Unió elfogadott, Magyarország is elfogadott, ennek a tagállami lebontása szerint Magyarországnak 2020-ig a megújuló energia arányát 13 százalékra kellene növelnie a jelenlegi valamivel több, mint 5 százalékos arányról. Kicsit ambiciózusabb ennél a magyar vállalás, mi a saját cselekvési tervünkben azt mondjuk, hogy a 13 százalék helyett 2020-ra 15 százalékot érdemes megcélozni és ehhez képest igazítani a várható cselekvéseinket. Nagyon fontos a biomassza tekintetében, a biogáz tekintetében, illetve a geotermikus energia tekintetében is.
El szeretném mondani a tisztelt bizottságnak is, hogy a teljes megújuló-energiakapacitásunknak több, mint 80 százalékát jelenleg a biomassza teszi ki. Ezt követi hat egész egy néhány tized százalékkal a geotermikus energia, vagyis azok a klasszikus megújuló formák - például víz, szél, nap -, amelyek a teljes megújulóenergia-felhasználásunknak mindösszesen az 1-2 százalékát teszik ki, tehát láthatóan van lehetőség abban, hogy ezeket a forrásokat a következő időszakban jobban megmozgassuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Bízom abban, hogy gyorsan elkészül az a végleges jelentés, amiben összefoglaljuk a krízis tapasztalatait és azt el tudjuk küldeni a tisztelt bizottságnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem az Energia Hivatal elnökét, kíván-e szakmai kiegészítést mondani.
Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke szóbeli kiegészítője
HORVÁTH J. FERENC, a Magyar Energia Hivatal elnöke: Köszönöm szépen. Csak szakmailag röviden néhány szót szólnék, szeretném miniszter urat kiegészíteni főleg abból a szempontból, hogy a keleti beszállítás több, mint két héten keresztüli szüneteltetése ellenére mégis miért sikerült a rendszer egyensúlyát fenntartani.
Először is ki kell emelni, hogy a válságot előkészítő(sic!) intézkedések is történtek. December derekán számos intézkedést tettünk annak érdekében, hogy egy korlátozási rendszerre felkészüljünk. A hivatal körlevelet írt a szállító, az elosztó, a tároló társaságokhoz azért, hogy a belső szabályzati rendszerüket tekintsék át, az ügyeleti rendszerüket erősítsék meg, az információs vonalaiknak nézzenek utána, működnek-e. Erőműveknél vizsgáltuk a tüzelőanyagok rendelkezésre állását és egy adott utasítás elrendelésekor technikailag végre tudják-e hajtani az utasítást.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy még mielőtt a konkrét korlátozás elrendelésére került sor, számos erőmű a hivatal felkérése előtt önként átállt tüzelőolajra, illetve gázturbinaolajra. Egy információs vonalat működtettünk - miniszter úr említette - elsősorban a korlátozással sújtott fogyasztók tájékoztatására, akik adott esetben természetesen megfelelően átgondolva, a lefagyások és technológiai berendezések meghibásodások, a közellátás szempontjainak figyelembevételével átmenetileg kaptak gázt, néhány órán keresztül, adott esetben szakaszosan.
Igen jól vizsgázott ez a rendszer is, a szállító is és a hivatal apparátusa is. Ellenállt annak a nyomásnak, amely jelentős lazítását eredményezte volna a korlátozásoknak. Mintegy ezer telefon érkezett a hivatalhoz elsősorban a harmadik kategória elrendelésétől való félelem jegyében, hiszen ez az a kategória, a harmadik, amit nem rendeltünk el, itt már több száz fogyasztóról van szó és itt már olyan fogyasztók is sorra kerültek volna a korlátozás tekintetében, ahol a technológiai berendezések is meghibásodnak. Az első két kategóriánál csupán termeléskiesésről beszélhetünk. Ezt a kategóriát úgy állítottuk össze, hogy itt a termelő berendezések nem hibásodhatnak meg. A végrehajtás fázisa is szerintünk megfelelően, fegyelmezetten, felelősségteljesen történt, ezért köszönet illet a vertikumban részt vevő minden szereplőt, a szállítót, a tárolót, az elosztókat és természetesen a fogyasztókat. A fogyasztók is végrehajtották a kapott utasítást.
Csak példaképpen mondom, az egyes korlátozási fokozat névlegesen tízmillió köbméter/napos teljesítményértéket jelent, amely természetesen a tényleges fogyasztástól az ipari üzemek és erőművek üzemvitelétől is függ és az elrendelt korlátozás eredményben mintegy 7 millió köbméter/napos csökkenést jelentett. Tehát valóban a fogyasztók végrehajtották, ugyanígy a kettes kategóriát, amely névlegesen három millió köbméter/nap, az elrendelt korlátozás ténylegesen kétmillió köbméter/napos eredményt hozott.
Talán a tapasztalatok és a jövőbeni teendők területén egy területre hívnám fel a figyelmet. Magyarországon relatív, viszonylag kevés az alternatív tüzelésre átállni képes ipari fogyasztói kör. Néhányan emlékszünk még a rendszerváltás előtti időszakra, amikor a kazántelepek engedély keretében, engedély birtokában települhettek más tüzelőanyagra, előírt módon kellett bizonyos fogyasztóknak alternatív tüzelést alkalmazniuk. Ezek a berendezések részben ma is rendelkezésre állnak, üzemen kívül vannak, kisebb ráfordítással üzembe hozhatók. Tarifális ösztönzéssel el kell érni, hogy az ipari üzemek is nagyobb mértékben készüljenek fel alternatív tüzelésre. A mi becslésünk szerint szinte a harmadik korlátozási kategóriát, a 15 millió köbméter/napos teljesítményt lehetne kiváltani egy szélesebb körű alternatív tüzelésre való áttérését. Azon ipari fogyasztók esetében, ahol bizonyos berendezések, szállítási útvonalak már most is rendelkezésre állnak, csak tarifális ösztönzés hiányában nem kerültek kiaknázásra.
Még azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a tárolófejlesztés Magyarországon a '70-es években kezdődött el és 1997-ben a gáztörvény módosítása írta elő az akkori gázértékesítő részére, hogy a tárolókapacitását a magyarországi forgalom 25 százalékára kell kiépíteni és ez a tárolókapacitás tovább bővült, az E.ON továbbépítette és az idén is tovább fogja építeni. Csak az érdekesség kedvéért mondom, épp a legfrissebb Európai Unió-statisztikát néztem át, ahol Magyarország tárolókapacitása a tényleges felhasználáshoz képest az EU-27-eknek a kétszerese. Az EU-27-eknél az éves forgalom 15 százaléka kapacitásának felel meg a tárolókapacitás, Magyarországon ez a számérték 30 százalék, igen jelentős. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, a Gazdasági bizottságnál van egy gyakorlat, amely alapján ezeket a vitákat lefolytatjuk. Ezen nem lenne célszerű változtatni, tehát először a bizottság tagjainak adom meg a lehetőséget, hogy kérdezzenek, utána lenne a válasz. Aztán a meghívottaknak adnánk szót. Öt percben kérem, hogy korlátozzák a véleményüket. A bizottság elfogadja ezt? (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Van-e kérdés? Józsa alelnök úr.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Azzal kezdeném, hogy az előterjesztés, illetve a tapasztalatok alapján mennyire értékelhető eredményesnek a magyar részvétel a gázkrízis kezelésében. Folytatva a kérésemet úgy értékelem, hogy mind a kormányzati rész, mind a szélesebb értelemben vett szakmai produktum valószínűleg olyan, ami a magyar lakosság számára megnyugtató kell, hogy legyen. Az ellátásbiztonság hihetetlenül nagy érték és hogy mennyire nagy érték, ez most ezekben a kritikus napokban megmutatkozott. Az is megmutatkozott pozitív értelemben, hogy a korábbi, mintegy három évvel ezelőtt hozott döntés a stratégiai tárolás kiterjesztéséről, a folyékony szénhidrogén-készletezésen túlmenően a gáz stratégiai készletezésére egy helyénvaló döntés volt azzal együtt, hogy ahogy miniszter úr elmondta, erre az 500 millió köbméter tényleges felhasználásra most nem nagyon került sor.
Egy kérdést azért szeretnék felvetni. Azt mondják az energetikusok, hogy a legtisztább energia, a legbiztosabb és a legolcsóbb energia az, amit fel sem kell használni. Tehát, amit meg lehet takarítani. Tehát a krízis idején tapasztalt fogyasztáscsökkentés, illetve az ezzel összefüggő tanulmányok, hogy mennyit fordítunk a gázfogyasztók pénzéből stratégiai gáztárolóra az ellátásbiztonság növelése érdekében, hogy hasonló ráfordításokat eszközölnénk a hőszigetelésre, egyáltalán az energiatakarékos fogyasztás tényleges közvetlen kormányzati támogatására, hogy ebben milyen lehetőséget lát a tárca. Illetve a hálózatok összekötése oldaláról. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy jelentőségű és kicsit a Nabucco-konferencia mellékterméke, hogy a NATS keretében tervezett szlovák összeköttetés, magyar összeköttetés, illetve a román-magyar gázvezetékrendszer összekötése kimozdult a holtpontról. Én gondolom, hogy ez oda-vissza javítja az ellátásbiztonságot és regionális értéke van, de van-e a magyar kormányzatnak elképzelése, további lehetősége, hogy dinamizálja ezt a folyamatot.
Amire szeretném felhívni a figyelmet, a Nabucco előtt volt Prágában uniós energiakonferencia, amit én úgy értékelnék, hogy fordulat a realitás felé. A sötétzöldből egy reális zöld megközelítés irányába, amit úgy fordítok le, hogy az első generációs alternatív energiaforrásokba történő feltétel nélküli beruházás, ami a gazdasági ésszerűség határát valószínűleg már elérte. Ehelyett nagyon intenzív kutatás-fejlesztés, innováció, második, harmadik generációs alternatív energiaforrások kifejlesztése és egy sokkal hatékonyabb alternatív technológiába történő beruházás, befektetés, hogy ez ne csak a zöld célokat, hanem ténylegesen a versenyképességet, az ezt kiszolgáló, ebbe bedolgozó termelő iparágnak a céljait is teljesíteni tudja. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm a rövid kérdést. Latorcai alelnök úr.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt egy kritikával kezdeném: úgy gondolom, hogy erre az ülésre egy hónappal ezelőtt kellett volna, hogy sor kerüljön, illetve január elején. És ezen a téren nem elsősorban a bizottság a hibás, ezt a kezdeményezést a minisztériumtól elvárhattuk volna. Ez kritika mifelénk is, de a minisztérium felé is, mert bizonyára nagyon fontos volt és szükséges is, hogy a Külügyi bizottság tárgyalja ezt a kérdést, de alapvetően mégis ennek a bizottságnak kellett volna ebben az időben ebben a kérdésben egy részletbe menő, a helyzetet értékelő megbeszélést tartania.
A második: 1992 óta ismert, hogy ha Ukrajnában a tranzitvezetéken bárminemű gázkorlátozást vezetnek be az orosz betáplálási ponton, az nagy valószínűség szerint Magyarországot nagymértékben érinti, hiszen ez a vezeték Magyarország-csúcsponttal, illetve végponttal záródik. Éltünk át a '90-es években is ilyen gázkorlátozást, minden egyes esetben, amikor Oroszország és Ukrajna között gázszállítási vagy éppenséggel árproblémákra vonatkozó konfliktus lépett fel, annak mi sajnálatos módon "haszonélvezői" voltunk, hiszen ennek a vezetéknek, mint említettem, a végpontján vagyunk. Tehát abban a pillanatban, amikor január 1-jén a Gázprom megállította az Ukrajna részére szükséges gázmennyiségnek a betáplálását, abból egyértelműen következett, hogy az ukránok annak egy részét nem fogják továbbengedni Magyarországra, hanem a saját szükségleteik kielégítésére fogják használni, hisz egy ukrán télbe nem lehet beleereszteni a lakosságot gázellátás-biztonság nélkül. Én azt hiszem, látta ezt a minisztérium is, hiszen ekkor hozták létre az első üléseket. Az, hogy ezt a korlátozást be lehetett vezetni időben, ezért köszönettel tartozunk az Energia Hivatalnak, hiszen az ő munkájuk nélkül, főleg a december elejei egyeztetések nélkül ez nem történhetett volna meg. Azonban vannak nekem itt kérdéseim, amelyekre szeretnék választ kapni. Mert amennyiben el kell rendelni január 1-jei leállítás után 6-án egy első kategóriás korlátozást, 6-án 18 óra 30-kor és 7-én reggel 8 órakor el kell rendelni egy második kategóriás korlátozást, 8-án reggel 8-kor ezt fel lehet oldani, sőt 8-án a hazai termelésből 2,1 millió köbmétert Szerbia felé lehet exportálnunk, akkor valami a megítélésben problémát okozott. Mert ekkora mellélövést nem lehet csinálni, hogy a második korlátozást egy ilyen fajta egynapos korlátozásra vezetjük be.
A második. Én nem vonnék le messzemenő következtetést a lakossági korlátozásokból, mert a lakossági korlátozások meghatározó része azért következett be, mert ez alatt az időszak alatt az Energia Hivatalhoz és máshová beérkezett számos panasz jelzi, hogy a fűtőérték nem érte el, ami normál körülmények között van. Nem egy kisüzem arra panaszkodott, hogy nem tudták a hőmérsékletet biztosítani, ezért kiegészítő fűtést kellett nekik igénybe venni, miközben az órák ugyanúgy forogtak. Tehát én azt gondolom, hogy erre vonatkozóan lesz még feladata az Energia Hivatalnak is, mint fő fogyasztóvédő szervezetnek és a minisztériumnak magától értetődően, hogy tulajdonképpen milyen paraméterekkel szolgáltattak a szolgáltatók ez alatt az időszak alatt gázt.
Ez viszont egyértelműen ráirányította a figyelmet arra, hogy nekünk fokozottan lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a hazai energiatermelést bővítsük, hogy a kiszolgáltatottságunkat csökkentsük. És ezzel kapcsolatban szeretném a miniszter urat megkérdezni, hogy hogy állunk az atomenergia bővítése területén, miért állunk. Hiszen arról volt szó, hogy még az ősz folyamán a parlament tárgyalni fogja a Paksi Atomerőmű bővítésére vonatkozó előterjesztést. Miért állunk? Ismerve azt, hogy egy atomerőmű-bővítés 10-15 év közötti időtartamot ölel fel, ha ilyen szépen haladunk a dolgokkal és ilyen krízis sem világítja meg a döntéshozók fejét annak érdekében, hogy a lépéseket minél hamarabb megtegyük - figyelembe véve azt a kegyelmi állapotot, hogy pillanatnyilag egyetértés van a parlamentben a tekintetben, hogy ezt a fejlesztést meg kell csinálni - én úgy gondolom, hogy ha még sokat várunk, más, nem várt eseményekkel is szembe kell néznünk.
Az tehát a kérdésem, hogy miért állunk és miért kellett ezt a második kategóriás korlátozást így bevezetni, amikor tudtuk a hőmérsékleti előrejelzéseket, pont 7-ére és 8-ára. Örülök, úgy, ahogy Józsa alelnök úr is kifejtette, hogy végre 15 év után újra napirenden van, hogy valamilyen formában a szlovákiai vezetékeket szükséges lenne összekötni a magyar távvezetékekkel. A másik pedig a Szlovénia felé való bővítés, illetve vezetékkiépítés előtérbe állítása. Hiszen ez a legközelebb lévő ország, ahol az észak-afrikai gázkutakból cseppfolyós gázfogadó-állomások vannak. Ezáltal vészhelyzetben arra is rá lehetne valamilyen formában kapcsolódni.
A következő kérdés, miniszter úr is említette, az alternatív energiaforrások bővítése. Itt úgy gondolom, hogy nem lehet csak olyan lazán elindulni a kérdésben, mert meg kell nézni, hogy melyek azok a magyar energiaforrások, amelyek tartalékként ezek mögé állíthatók. Például a szélerőművek esetében mennyi az az értékhatár, ameddig el lehet jutni és mi az, amit mögé lehet rakni. Tudomásunk szerint pillanatnyilag a 350 megawatt kiadott szélerőmű-kapacitás mögé tartaléknak Paks van állítva. Ismerjük, hogy az atomreaktorok szabályozhatósága milyen, tehát itt valami nagy játékra lehetőségünk nincs. Ezt is nagyon komolyan figyelembe kell vennünk, tehát azt szeretném megkérdezni, hogy mikor indulnak az újabb alternatív projektek és elsősorban milyen tüzelőanyagra fognak ezek vonatkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Selmeczi Gabriella képviselő asszony!
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Én két kérdést szeretnék feltenni az elhangzott expozék után. Köszönjük szépen a beszámolókat. Egyik kérdésem az, hogy olvashattuk, hogy az európai uniós delegációnak, amelyik Ukrajnába ment, volt egy magyar tagja is. Nem találtam a médiában sehol arra vonatkozó információt, hogy mit tudhattunk meg ott kint Ukrajnában, nem tudjuk, hogy ki volt az az ember, szerintem nagyon sok információ birtokában van. Lehet, hogy egy kicsit külpolitikai téma is, de alapvetően belpolitika és a magyar gazdasági helyzetet érinti. Szeretném felvetni, hogy ezt a magyar személyt, akit delegáltunk az Európai Unió keretében, hallgassuk meg. Legyünk őszinték, az Európai Unió és mi is csak követni tudtuk az eseményeket és igazából, amikor már látszott, hogy önmagában Oroszország és Ukrajna nem fogja tudni olyan gyorsan megoldani ezt a helyzetet, mint két évvel ezelőtt, akkor lépett egy kicsikét az Európai Unió. Ezt szeretném felvetni, hogy hallgassuk meg ezt a személyt.
A másik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy az elmúlt napokban, de igazából régebben is többször tapasztalták bizonyos településeken a gáz fűtőértékének a csökkenését. Olyan kéréseket szegeznek felénk, hogy ő mint háztartási fogyasztó mit tehet, hogyan járjon el annak érdekében, hogy megvizsgálják az ő háztartásába beérkezett energiának, gáznak a fűtőértékét. Én azt hiszem, hogy az ominózus szabályzatban, tehát a földgáz-közüzemi nagykereskedelmi engedélyes üzletszabályzatban az van, hogy 24 órán belül kell jelezni, hogy ha valami probléma van a gáz fűtőértékével. Most egy konkrét kérdés: mit tehet az a családfő, nyugdíjas, aki azt mondja, hogy sokkal több mennyiségű gázt fognak számlázni vagy számláztak le neki, merthogy csökkent a gáz fűtőértéke. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szatmáry Kristóf.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, nagyon gyors kérdésem lenne, azért merem csak feltenni, mert miniszter úr említette a KEOP-os pályázatokat. Nekem az lenne a kérdésem, hogy a megjelent pályázatok egyikében, a 4.1-esben, a közép-magyarországi régióból egyáltalán nem lehet pályázni ilyen energiatakarékos beruházásokra, illetve az 5.1-esből is a közép-magyarországi régióban jóval kisebb a támogatás intenzitása. Én azt mondom, ezek olyan pályázatok, amiknek össz-nemzetgazdasági hatása van. Tehát itt kevésbé érvényesül az, hogy egy ilyen energiatakarékos beruházás Szabolcs megyében vagy Budapesten történik. A gázkérdés kapcsán nem gondoltak-e rá, hogy ezeknek a pályázatoknak, a 4.1-esnek a közép-magyarországi régióra kiterjesztését, illetve a támogatási intenzitását valahogy országos szinten kiegyenlítsék, mert azt gondolom, hogy ennek a területi hatásai kevésbé érdekesek, mint az összhatása. Köszönöm.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Az egyik legnagyobb értéke a mostani folyamatnak az volt, hogy érzékelni lehetett, hogy a minisztériumban van képviselete az energetikának, mert korábban ezt elég nehéz volt felfedezni. A másik érték az volt, hogy transzparens módon lehetett a miniszter úr tájékoztatásából folyamatosan érzékelni, hogy milyen folyamat történik. Amit én szeretnék kérdezni az az, hogy ennek az ügynek a kapcsán nem lehetne-e először itt a bizottságban, utána meg a minisztériummal együttműködve valahogy egyszer s mindenkorra Bős-Nagymaros kérdését tisztázni úgy is, mint háttérkapacitás és sokkal inkább lehetne a szélenergiának egy szabályozó háttere, mint például a Paksi Atomerőmű.
A másik, amit szeretnék megkérdezni, hogy létezik a Washingtoni Beruházás-védelmi Bíróság. Magyarországnak nagyon komoly beruházásai voltak keleten, gondolok itt Jamburgra, a lerniczki atomerőműre, a 750 km-es vezetékre. El kellett tűrni egyoldalúan, mindenféle kártérítés nélkül az ezzel kapcsolatos korlátozásokat esetleg azért, mert két ország mindenféle politikai megfontolások alapján összeveszik egymással.
Azt is meg szeretném kérdezni, félig-meddig javaslatként is szeretném elmondani, hogy lát-e miniszter úr arra lehetőséget, hogy azokban a hazai előfordulási lehetőségekben - gondolok itt földgázra, geotermikus energiára -, amelyek léteznek, csak az igénybevételük, a bekapcsolásuk a magyar energetikai rendszerbe elképesztő hosszú időt vesznek igénybe, változás következzen be, főleg az engedélyeztetési eljárásukban. Most egy ilyen krízishelyzet felszámolása során meg lehetne-e gyorsítani az engedélyeztetési eljárásukat?
Szó volt még a közlekedésről. Csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy arra oda kellene figyelni, hogy tudomásom szerint a Kassáig már bevezetett széles nyomtávú vezetéket meg kívánják hosszabbítani Pozsonyig vagy esetleg Ausztriáig, ezzel Magyarország el fogja veszteni a csak záhonyi potenciális lehetőségét, ami talán nem szorosan, nem is energetikai kérdésként, de más vonatkozásban a bizottság hatáskörébe tartozna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szanyi képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Mindaz, ami az eddigi hozzászólásban elhangzott, annyit feltétlenül megérdemel, hogy azért ez a bizottság is kimondja, hogy itt a gázmizéria során az érintettek összességében tényleg példásan és sikeresen viselkedtek. Ritka az ilyen eset Magyarországon egyébként, hogy ennyire összehangoltan, egymásra odafigyelve, nagy empátiával történtek különböző intézkedések. Persze, ahogy miniszter úr is mondta, nyilván egy ilyen ügynek óhatatlanul vannak olyan tanulságai, ami a későbbiekben a még példásabb vagy még jobb helytállást elősegítheti és miniszter úr említette, hogy készül azért egy bővebb, mélyebb jelentés is. Én gondolom, hogy egy sor olyan kérdésre fogunk választ kapni, ami esetleg itt a teremben ma felmerülhet. Én ehhez szeretnék hozzájárulni egy-két aspektussal.
Mindenekelőtt azzal, hogy volt egy pillanat, sajnos nem tudom megmondani a napot, hogy mikor, de jó másfél-két napig voltak olyan technikai háttérmagyarázatok, hogy igen-igen, jó hosszasan kitartanak ezek a tartalékok, tehát van egy olyan szempont is, hogy minél inkább hozzányúlunk a tartalékhoz, logikailag és fizikailag annál kisebb lesz a napi teljesítmény egy idő után, amit ki tudunk szedni. Nekem egy ismerősöm felhívta a figyelmemet arra, hogy itt azért van valami, ami egy kicsit mélyebb odafigyelést is igényel. Nevezetesen, hogy amikor ezek a tárolók épültek, akkor azért az elszámolások során volt olyan tétel, ami pont az ilyen jelenségek kikerülését hivatott beruházás volt. Én ezt nem tudom, ezt ezért kérdezem, mert amikor én néhány ismerőssel, szakemberrel, érintettel konzultáltam és szintén ezt a kérdést szegeztem nekik, azért az úgy meglepett, hogy órákon belül ezt az érvet kitakarították a kommunikációból. Megkérdezem, hogy van-e ilyen, létezik-e, hogy itt esetleg valamilyen diszkrepancia van.
A másik, majd a jelentés után az összes tanulságot figyelembe véve illő dolog lenne ennek a bizottságnak, kormánynak, a parlamentnek visszatérni a 2020-ig szóló energiapolitikánk dolgára. Én emlékszem arra, hogy amikor itt ebben a bizottságban ezzel foglalkoztunk, akkor nem úgy eresztettük el ezt az ügyet, hogy hurrá van energiapolitikánk, hanem úgy eresztettük el, hogy elindultunk és ezzel foglalkozni kell. Tehát én úgy gondolom, hogy egy ráncfelvarrás mindenképpen jót tenne. És ezt indítványozom is a bizottságunk elnöke felé.
Valamennyire csatlakoznék Selmeczi képviselő asszonyhoz, mert én - csak a történelemtapasztalatokra támaszkodva mondom - háborúban a fegyvergyártók járnak jól. Szóval ilyen energiaramazuriban kicsit mindig van arra esély, hogy jobban fogjon a ceruza bizonyos szolgáltatóknál, tehát valamilyen audit jellegű tevékenységgel is fel lehetne vértezni ezt a bizonyos vizsgálatot. Erről most nem mondanék többet, mert elmennénk a témától.
Ugyanakkor egy utolsó mondatot engedjenek meg. Két olyan ember, aki ebben a mai világgazdasági válságban biztos, hogy nagyon fontos szereplő: az egyik az amerikai elnök, a másik pedig Soros György. Mindketten többedik nyilatkozatukban azt mondják, hogy márpedig a kitörési pontok legfontosabbika pontosan az energiaracionalizálás, alternatív energiák és a többi. A kérdésem az, hogy van-e a kormányban hajlandóság, hogy egy picit jobban megnyomja ezt a gombot és nagyobb figyelemmel. Nem pénzről beszélek, az nekem semmit nem mond, hogy hány milliárd forintot költünk valamire. Miként használjuk fel? Milyen irányokban használjuk fel? Ez már sokkal inkább izgat engem és ha van ilyen szándék a kormányban, akkor ebben a bizottságban biztos, hogy támogatásra talál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Arra szeretném a bizottság tagjainak figyelmét felhívni, hogy biztos ismerik és tudják, hogy ezekkel a kérdésekkel kellő mélységben fogunk a jövőben is foglalkozni. Tehát nyilván ez elsősorban annak szólt, hogy húzzunk egy egyenes vonalat a történések fölött, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban. Elégséges intézkedések voltak-e vagy sem? Milyen helyzetet produkált Magyarország ebben a szituációban? A későbbiek során természetesen, amikor egy teljes végső összegzés megvan, utána itt akár a bizottság, akár az Energetikai albizottság ezt pontról pontra végig fogja rágni és ott még különböző véleményeket ki fogunk alakítani. Én azt javasolom, hogy most rövid válaszokat hallgassunk meg és utána kibővítjük. Öt perces hozzászólásokkal valamikor dél körül tervezem befejezni a mai megbeszélést. Miniszter Úr!
DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Sorrendben haladnék. Józsa alelnök úr a magyar részről, a magyar kríziskezelés eredményességéről. Nagyon röviden össze lehet ezt foglalni. Az, hogy Magyarországon nem volt lakossági korlátozás, hogy ipari korlátozásra nagyon csekély mértékben került sor. Az előbb elmondta, hogy a környező országokban milyen ipari korlátozások voltak. Ehhez képest Magyarországon lényegesen kevesebb. Az, hogy a stratégiai biztonsági készletett nem kellett a gyakorlatban felhasználni, de azért odaraktuk ilyen biztonsági háttérként, amire egyébként szükség is lehetett volna, illetve az, hogy Magyarország nemcsak maga tudta az ellátás biztonságát fenntartani, hanem más országoknak is tudott gázt adni, ez a négy dolog minden bizonnyal annak a bizonyítéka, hogy eredményes volt a magyar gázkríziskezelés. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak károk, hiszen azoknál a cégeknél, ahol korlátozások voltak, ott merültek fel károk. De hogy ez a kár jóval kevesebb annál, mint bármelyik más, a gázkrízissel érintett országban, azt nyugodtan tudom mondani az alelnök úrnak.
A krízis idején tapasztaltakkal kapcsolatban, egyrészt a fogyasztáscsökkenéssel, lakossági fogyasztáscsökkenéssel kapcsolatban feltett kérdésére. Igen, a képviselő úrnak szerintem igaza van, Magyarországon nagyon magas a gázkitettség, illetve a -felhasználás. Ha megnézzük, hogy egy erős januári, téli napon 70 millió köbméter fölött volt a magyar fogyasztás, éves szinten ez valahol olyan 14-15 milliárd köbméter környékén van, akkor Szerbiában ez 10 millió köbméter. Kisebb ország, de nem hetedével. Bosznia-Hercegovinában meg 1-1,5 millió köbméter. Ez persze jelentheti a technológiai különbségeket is, jelentheti azt, hogy Magyarországon jóval inkább ráálltunk az egyedi gázfűtésre, illetve a gáztüzelésen alapuló távfűtésre is. De ez nem jelenti azt, hogy ezen nem kellene a jövőben, legalábbis a takarékosság vonalán változtatni. Nagyon sok gázt fogyasztunk. Egyetértek alelnök úrral. Többet fogyasztunk, mint ami egyébként szerintem Magyarországon indokolt lenne.
A pályázatokkal, szigeteléssel, panellel, ablakcserével kapcsolatban tett fel kérést még alelnök úr. Azt látom, hogy azok a pályázati rendszerek, amik Magyarországon működnek, jó szándékúak. Külön-külön jól is működnek. Tipikusan gondoljunk a panelfelújítási programra, ami bár régóta működik, de igazán nagy lendületet 2004-től vett, mikor jelentős források jelentek meg ebben a szférában. De szerintem szétaprózottak. Azt látom, hogy van ilyen típusú pályázat az NFÜ-nél, van ilyen típusú a Környezetvédelmi Minisztériumban, van ilyen típusú nálunk az Energetikai Minisztériumban, illetve az Önkormányzati Minisztériumban is a panelek kapcsán.
Én arra szeretnék javaslatot tenni a kormánynak - és előkészületben van ez a javaslat -, hogy hangoljuk össze ezeket a pályázati rendszereket. Az lenne a jó, ha egy rendszeren keresztül - egy forrásból - egy közreműködő szervezettel sokkal átláthatóbban, egyértelműbben lehetne ezeket a pályázati rendszereket működtetni. Úgyhogy egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a rendszerek összehangolása mindennél fontosabb. Ezzel kapcsolatos javaslatunkat egyébként le is írtuk már a kormány felé.
Az interkonnektorok dinamizálásával kapcsolatban tett még fel kérdést alelnök úr. Azt gondolom, hogy román irányban viszonylag jól állunk, hiszen ott a magyar vezeték tulajdonképpen megépült. Ráadásul a vezeték méretét tekintve hosszabb szakasz van Romániában, mint Magyarországon, többszöröse a magyar szakasznak. Ott ez a legkevésbé izgalmas, bár jelentős a 30 millió eurós támogatás. Szlovák esetben már lehet, hogy ez nem így van. A 25 milliónak az emelésére közösen fogunk javaslatot tenni a szlovák gazdasági miniszterrel. Ezzel egyeztetésben vagyunk Szlovákiával, mert jó lenne, ha ugyanaz az összeg állna rendelkezésre szlovák viszonylatban is, mint román viszonylatban. Tehát nem 25, hanem 30 millió euró, és különösen fáj a szívünknek a magyar-horvát kapcsolat, ami teljes egészében kikerült ebből.
Szeretném elmondani a bizottságnak, hogy nem hozott döntést az Európai Bizottság, hiszen ez nem a hatásköre, hanem csak javaslatot tett. Több forduló után a végleges döntést az Európai Tanács fogja majd meghozni várhatóan márciusi ülésén. Tehát addig van nekünk még lehetőségünk arra, hogy próbáljuk meg megváltoztatni a bizottság előterjesztését vagy a tagállamok véleményét arról, hogy vajon van-e értelme olyan interkonnektor programokat megvalósítani, amik túlnyúlnak az Európai Unió határain, de tagjelölt állammal kapcsolatosak. Azért valamennyien arra számítunk és azért dolgozunk, hogy Horvátország az Európai Unió tagja lehessen. Pusztán most egy interkonnektor programból azon az alapon kizárni őket, hogy még nem tagjai a közösségnek, az nem egy előrelátó gondolkodás. Egyetértek a képviselő úrral, dinamizálni kell ezeket a programokat. Vannak erre javaslataink, amiket az előbb elmondtam körülbelül ennek mentén.
Latorcai alelnök úrnak válaszolva: magamra veszem nagyon szívesen, amit az alelnök úr mondott. Lehetséges, hogy hibáztunk ebben a dologban, hogy nem kértük a Gazdasági bizottság összehívását néhány héttel korábban. Én azt gondolom, hogy egy tapasztalatelemző bizottsági ülés lehet, hogy több eredményt tud elérni, mint a krízis közepén, amikor a napi döntéseket kellett meghozni és nem pedig stratégiai természetűeket. Azzal viszont totálisan egyetértek alelnök úrral, hogy teljesen fölösleges volt, hogy a Külügyi bizottság foglalkozott ezzel az üggyel. Azt csak hozzátenném, hogy a Külügyi bizottságot a bizottság elnöke, Németh Zsolt hívta össze és mi akkor sem támogattuk ezt a bizottsági ülést, mert nem tartjuk relevánsnak a Külügyi bizottság portfoliója szempontjából a gázügyeket, de természetesen fegyelmezett módon a tárca képviseltette magát ezen az ülésen. De igaza van, szerintem is egy fölösleges meghallgatás volt ez.
Köszönjük az Energia Hivatal nevében a dicséreteket. A konkrét kérdésre válaszolva, hogy hogyan lehetséges, hogy 6-án nem, de 7-én pedig igen. Meg kellett tanulnunk egy dolgot ez alatt a krízis alatt tisztelt alelnök úr, az pedig az, hogy soha nem volt a következő napra visszajelzésünk, illetve igazolásunk, hogy milyen mennyiség fog érkezni. Ez borzasztó. Ebben igaza van az alelnök úrnak. Minden reggel, hajnalban - itt van a földgázszállító vezetője, meg tud erősíteni - általában valamikor 6 óra körül, de volt, mikor csak délelőtt 11 órakor érkezett visszaigazolás valamilyen típusú szállításról. Vagyis hogy azon a bizonyos keddig napon majd nem fogunk kapni szinte semmit a HAG-vezetéken, azt előző este nem lehetett tudni sajnos, hiszen nem érkezett meg még a visszaigazolás. Naponkénti visszaigazolás történt. Mikor már úgy volt, hogy érkezni fog keleti irányból a szállítás, mert már a végéhez közeledik a krízis, akkor is a legutolsó pillanatig nem kaptunk hivatalos visszaigazolást arról, hogy érkezik-e és ha igen, milyen mennyiségben és milyen nyomással. Vagyis nem kapkodás volt, hanem előző este nem állt rendelkezésre az az információ, hogy másnap a HAG-on érkezni fog-e Magyarországra az akkor már megszokottnak tűnő 4-4,5 millió köbméter, helyette érkezett 1,2 millió köbméter. Ezért történt csak.
A következő napon azért lehetett megszüntetni a második kategóriák szerinti korlátozást, mert a visszaigazolás szerint megérkezett ez a szokott mennyiség. De ez a jelentős kiesés tulajdonképpen ezen az egyetlen napon történt. Máskor is volt, amikor a HAG-vezetéken kevesebb jött a 4-4,5-nél, de ennyivel kevesebb csak ezen az egyetlen napon. Azt gondolom, hogy gyorsan reagáltunk, mert ahogy megszűnt az elrendelésnek az oka, abban a pillanatban maga a kategória, a korlátozás is meg lett szüntetve.
A fűtőértékkel kapcsolatban: feltettük ugyanazt a kérdést, amit alelnök úr, hogy történt-e fűtőérték-csökkenés. Azt kaptuk információként szállító cégtől, hogy rendszeresen vizsgálták a fűtőértékét ennek a gáznak, ami egyébként - valljuk be magunk között - ugyanaz a gáz, hiszen betárolt gázról van szó, ezek tipikusan nem hazai források. Ennek a fűtőértéke a normál értéken volt.
Volt egy kivétel, erről a sajtó annak idején beszámolt, volt egy Zala megyei elszigetelt eset, akkor az történt, hogy mivel a magyar termelést növelni szerette volna a MOL és ezt nagyon helyesen tette velünk egyeztetve, napi 8 millió köbméter körül 9 millióra megemelte, akkor már előre tudtuk már, hiszen erről tájékoztatás érkezett, hogy az emelt mennyiségnek egy része már rosszabb minőségű gáz lesz. Normális esetben ez bekeverésre kerül a többi gáz közé, magyarán szólva nem jelentkezik. Viszont ott volt néhány település Zala megyében, emlékeznek a tisztelt bizottsági tagok, ahol egy-két órán keresztül ez a rosszabb minőségű gáz érkezett, ugyanis azok elszigetelt települések voltak, számukra csak a magyar termelési forrásból érkezett gáz, és nem sikerült bekeverni a teljes rendszerbe. Volt ilyen probléma, de nagyon rövid ideig tartott. A gázszállító arról tájékoztatott minket, hogy néhány órán belül ezt a zavart sikerült elhárítani. De általában a rendszerben hozzánk az az információ jutott vissza a cégektől, hogy nem történt fűtőérték-csökkenés.
Atomenergia. Ez két történetet jelent. Egyrészt jelenti a jelenlegi blokkok üzemidő-meghosszabbítását, erről évekkel ezelőtt nagyon nagy többséggel, több, mint 86 százalékos többséggel döntött a magyar parlament, teljesen igaza van alelnök úrnak, hogy hatalmas, a magyar politikában szinte szokatlan egyetértés van ebben a dologban. Ez folyik, az 1-es blokkal kapcsolatos kérelmet már az Országos Atomenergia Hivatalhoz el is juttatta Paks decemberben, ha jól emlékszem, ez vizsgálat alatt van a Hivatalban, de tudni kell, hogy 2012-ben jár le majd. Tehát ahhoz képesti meghosszabbításról van szó. A másik az új blokkokkal kapcsolatos. Való igaz, az Országgyűlés arra kötelezte a kormányt, hogy ezzel kapcsolatos javaslatát tegye meg. Jelentem, meg fogjuk tenni, terveink szerint a tavaszi ülésszakra már elő tudjuk terjeszteni azt a javaslatot a parlament elé, ami ezt a folyamatot el tudja indítani. Alapvetően a törvény szerint egy kvázi szándéknyilatkozatra van szükség az Országgyűlés részéről, hogy el tudjuk indítani ezt a folyamatot. Teljesen igaza van az alelnök úrnak, mostani számítások szerint 10-11 évbe kerül a teljes tervezéssel együtti kivitelezése egy ilyen blokknak. Vagyis hogyha 2020-ban ezt rendszerbe akarjuk állítani, akkor idén feladatunk van ebben. Köszönöm a figyelmeztetést, ennek megfelelően cselekszünk.
Az alternatív energiákkal kapcsolatban tett fel még alelnök úr kérdést. A mezőgazdasági hulladékkal, kommunális hulladékkal, hőszivattyúval, geotermikus energiával, illetve egy szeles csomaggal együttesen körülbelül 2000 megawattnyi megújulóenergia-program lesz meghirdetve most. Ezeknek a kifutási ideje körülbelül öt év, ezeket nem egy-két perc alatt lehet megépíteni. De alapvetően ez a négy téma, amit felsoroltam, ami kapcsán megújuló stratégiát tudunk végrehajtani. Például a szeles csomag néhány héten belül már kiírásra, meghirdetésre kerül.
A képviselő asszony kérdezte a delegáció magyar tagját. Nem a magyar kormány képviselője volt. Ő a Magyar Földgázszállító Zrt.-nek a munkatársa és egyébként egy európai uniós projektben vett részt. Magyarán szólva, neki titoktartási nyilatkozatot kellett aláírni, nyilatkozattételi tilalommal kapcsolatos nyilatkozatot írt alá. Ennek megfelelően nem a magyar kormányt és nem a Földgázszállító Zrt.-t tájékoztatta a cselekvéséről, hanem az őt kiküldő Európai Bizottságot. Ezt a rendet nagyon szigorúan vették, hiszen az Európai Bizottság által megbízott szakértői csoport volt, amelyben nem nemzeti szakértőként vettek részt, hiszen akkor 27 tagúnak kellett volna lenni, hogy minden ország ad egyet. Nagy büszkeség számunkra, hogy a bizottság jóval kisebb volt, mégis egy magyar szakértő bekerült ebbe a körbe. Vagyis ő nem riportolt Magyarország felé, hanem ezt az Európai Unió felé tette meg. Az más kérdés, hogy természetesen az európai uniós szervek erről tájékoztattak minket, tehát tudtuk, hogy mi zajlik Ukrajnában, Oroszországban. Az, hogy a bizottság meghallgatná őt, ez a bizottság belátásától függ. Egy dolgot világosan látni kell, hogy ő a Földgázszállítónál dolgozó szakember, aki nem kormányzati megbízottként vett részt ebben a munkában.
Szatmáry képviselő úr felvetéséről azt gondolom, hogy érdemes megvizsgálni. Én ezt felvetem a Nemzeti Fejlesztési és gazdasági minisztérium felé. Nem a mi kompetenciánk, ezt a képviselő úr tudja a legjobban, hiszen ez az NFGM-hez tartozik, de ráció lehet ebben a dologban. Néhány nap múlva ebben visszajelzek.
Kapolyi képviselő úrnak mondom a tájékoztatás transzparenciájával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ilyen krízis idején világosan, őszintén és a bonyolult összefüggéseket bemutatva kell beszélni a közvélemény felé. Itt nem alkalmazható az, hogy rövid félmondatokban lezárjuk, hogy miről szól ez a dolog. Talán ennek megfelelően cselekedtünk. Naponta legalább egy olyan tájékoztatót tartottunk, ahol a közvéleményt tájékoztattuk arról, hogy mi a helyzet. Mindig ez volt a tematikája, hogy mi történt tegnap, mi várható mára, illetve milyen diplomáciai lépéseket tesz a magyar kormány. Ezt mindennap megcsináltuk. Volt olyan nap, mikor esemény volt, hogy ezt kétszer tettük meg.
Néhány héttel korábban megjelent egy közvélemény-kutatás valamelyik magyar napilapban, ami erre is rákérdezett, hogy mennyire voltak tájékozottak a magyar gázkrízis kapcsán a magyar állampolgárok. Nagyon magas volt ez az arány, 70 százalék fölött volt, ha jól emlékszem. Úgyhogy azt gondolom, hogy az a döntésünk, hogy bonyolult összefüggéseket próbálunk bemutatni sajtótájékoztatókon, ami azért nem túl egyszerű dolog, a médiaviszonyokat ismerve, az talán viszonylag jól sikerült.
Az engedélyezési eljárások meggyorsítása. Ez teljesen normális és releváns kérdés. Általában a deregulációs folyamatban, amit a Gazdasági Minisztérium visz egyébként a kormányon belül, már voltak olyan lépések, amelyek kifejezetten érintik az energiaágazatot. Bizonyos engedélyezési eljárásoknak a kivétele, mert fölösleges, vannak ilyenek. És vannak olyanok, ahol pedig a határidők módosítása szükséges. Ez nagyon jelentős, körülbelül 25-26 területet érintett emlékeim szerint, nemcsak az energetikában, hanem általában az engedélyezési területen. Ezt érdemes továbbvinni, teljesen egyetértek a képviselő úrral.
A széles nyomtávval kapcsolatban, bár kétségkívül nem ide tartozik, ezért csak röviden válaszolnék. Való igaz, én is hallottam ilyen tervekről, hogy Szlovákiában esetleg egy ilyen dolgot megcsinálnak. Nyilvánvalóan erre fel kell készülni, ez Magyarország gazdasági érdekeit nem pozitívan érinti, de ebben a dologban már többszöri egyeztetésen is túl vagyunk.
Szanyi képviselő úrnak nagyon röviden: a napi kitermelt mennyiség csökkenésével, illetve a vizsgálattal kapcsolatos kiterjesztéssel kapcsolatos álláspontját nagyon szépen köszönöm. Azt fogom kérni azoktól, akik készítik a vizsgálatot, hogy erre is terjedjen ki. Vajon vannak-e olyan ellensúlyozó rendelkezések, beruházások, amivel ezt meg lehet oldani. Kétségkívül a közbeszédben nagyon sok időn keresztül ez a történet benne volt. Köszönöm a felvetését.
Az energetikapolitikával kapcsolatban, illetve a kitörési ponttal kapcsolatban, Obama érintettségével kapcsolatban. Igen, akarja ezt a kormány, kifejezett terveink vannak ezzel kapcsolatban, a múlt csütörtöki rendkívüli parlamenti ülésen már csak 4 perc állt sajnos rendelkezésemre, ott próbáltam néhány pontban érinteni, hogy alapvetően milyen irányban szeretnénk gazdaságélénkítésben, munkahely-teremtésben, -megtartásban energetikai beruházásokat indukálni. Az ezzel kapcsolatos kormány-előterjesztésünk kész van, ahogy a normál ügymeneten végigment, a tisztelt bizottságot is tudom erről tájékoztatni. Semmiféle titok egyébként ebben nincsen, alapvetően megújuló energiára alapozó erőművekben, biomasszában, biogázban, illetve hulladéktüzeléssel kapcsolatos projektekben gondolkodunk. Ezeknek nagyon jelentős munkahely-megtartó, -teremtő, illetve általában gazdaságélénkítő hatása van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth elnök úr!
Horváth J. Ferenc kiegészítője
HORVÁTH J. FERENC, a Magyar Energia Hivatal elnöke: Csak két területhez szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Miniszter úr említette a fűtőérték kapcsán, hogy a hazai termelés forszírozása miatt valamiféle fűtőértékromlás bekövetkezhetett. De hangsúlyozni szeretném, hogy a gázátadó állomások jelentős részénél regisztrálók működnek, folyamatosan utólag ellenőrizhető, hogy valóban történt-e értékromlás. Információnk szerint ilyen nem történt. Alapvetően arról van szó, hogy a gáz hőtartalma függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Ebben az időszakban a gázrendszer egyensúlya hullámzott is, emiatt a nyomásproblémák miatt a gáz hőtartalma változott. De a számlát alapvetően a hőtartalom alapján állítják ki, tehát korrekcióval a lakosság nem járt anyagilag rosszul a korlátozás idején a nyomásingadozásból eredően.
Még Kapolyi képviselő úr említette az engedélyezések hosszadalmasságát. Nem vitatom, van mit gyorsítani ezen a területen, azonban a kiadott engedélyek megvalósulási ütemével is probléma van. A hivatal a közelmúltban részletes felmérést készített, még fényképet is kért a beruházóktól, hogy a kiadott engedélyek hogy valósulnak meg. Számos probléma akadályozza a már kiadott engedélyek megvalósulását azon túlmenően, hogy az energetikai gyártókapacitások rendkívül szűkösek, különösen a szélerőművek területén India, Kína igen jelentős kapacitásokat köt le, tehát évekkel ezelőtti megrendeléseket sem teljesítettek. Ugyanakkor bizonyos ellenállás jelentkezik a helyi társadalom részéről is az építésekkel szemben. Fel fogjuk dolgozni a beérkezett információkat, hogy hogy lehet a már kiadott engedélyek birtokában a beruházásokat gyorsítani. Végül munkatársaim és a gázipar szereplői nevében megköszönöm a képviselő uraknak és a képviselő hölgynek az elismerő szavakat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Egyetlen mondat: Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Nem szokás ilyenkor még valamiféle hozzászólást tenni, de egy részben kénytelen vagyok miniszter úrnak a válaszát egy picit helyre rakni. Én semmiféleképpen nem minősítettem egyetlen egy bizottságnak sem a munkáját, mert úgy gondolom, hogy minden bizottság, ha valamilyen bizottsági meghallgatást tart, azt fontosnak ítéli. Miniszter úr félreértette a szavaimat - legalábbis, remélem - és nem félremagyarázta, ugyanis én azt mondtam, hogy én fontosabbnak tartottam volna, hogy azon bizottsági ülés helyett vagy azzal párhuzamosan a Gazdasági bizottság kapjon tájékoztatást. Ez az egyik.
A másik, egy félmondat erejéig: miniszter úr említette, hogy a Suzuki milyen kárt jelentett be, én nagyon óvnék mindenkit, hogy a gépkocsiipar világválságából bekövetkezett leállásokat most össze lehessen mosni a magyar januári gázhelyzet miatti problémákkal. Úgy gondolom, ez egy komoly feladat lesz, biztos vagyok benne, hogy ezt nem is kellett volna mondani, csak azért mondtam, hogy erre is hangozzék el egy válasz itt a bizottságban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a mondatot aláhúznám és innen folytatnánk a meghívottakkal. Mielőtt megadnám a szót nekik, Kiss Ferenc képviselő úr kapja meg a szót, utána Járosi Márton, az Energiapolitika 2000-től, utána pedig Ernyey Ilona a Magyar Horizonttól.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Nagyon rövid leszek, úgy érzem, hogy a lehetőséget feltétlen ki kell használnom, hogy itt van az Energia Hivatal elnöke is. Egyrészt az elhangzottak alapján azt mondom, hogy jó volt a kommunikáció, a tájékoztatás az egész gázkrízis időszaka alatt. Ebből tájékozódhattak, akiknek szükséges.
A másik, nagyon jó szövetségesünk volt az időjárás. A költségkárenyhítés vonatkozásában egyetértek Latorcai alelnök úrral, azonban, ahol tényleg felmerült ez ügyben kárigény, ennek a segítésében - tudom, hogy nem a hivatal és a kormány feladata, de azért -, nekünk közre kell működnünk.
Két témára szeretnék visszatérni, az egyik a fűtőérték. Zalában lehet, hogy igazolták, hogy jó volt a fűtőérték, de amikor be sem lehetett gyújtani a konvektort, azt mondja a fogyasztó, hogy abban több a levegő, mint a gáz. Az óra meg csak pörög. Úgyhogy ez az igazság. A tározóból kikerült gáznak valószínűleg a fűtőértékével is probléma volt átmenetileg.
A másik a felelősség. Szeretnék szintén egy mostani problémát felvetni önnek elnök úr. Akkor gáz van, ha nincs villany. Zalában és Vasban gáz volt, mert négy napig nem volt villany, az időjárás ezt okozta. És úgy gondolom, hogy a szolgáltató E.ON felelősségét meg kellene vizsgálni, hogy ma 120 településen 50 ezer ember napokig nem tud normálisan élni, mert nincs villany és valószínűleg azért, mert a szolgáltató a nagy leépítések és költségracionalizálás következtében nem tudott átcsoportosítani kellő mennyiségű munkaerőt arra, hogy ezeket a hibákat elhárítsa. Én úgy gondolom, egy vizsgálatot ez is megér. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Járosi Márton elnök úr!
DR. JÁROSI MÁRTON (Energiapolitika 2000 Társulat): Köszönöm szépen a meghívást! Elnök Úr, Miniszter Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt időszakban semmi olyan nem történt ebben az úgynevezett gázkrízisben, amire nem lehetett számítani vagy ami bármikor nem következne be. Szeretném hangsúlyozni, hogy sokkal kevésbé ezzel a jelenséggel kellene foglalkozni komoly pénzeken, hanem sokkal inkább a tanulságainak a levonásával. Ennek a mostani témának szerintem leginkább a szemléleti hozadékára kellene koncentrálni. A mindenkori kormányzatnak nem annyira - különösen piacgazdasági viszonyok között - a piaci hivatásos szereplők ügyeit kellene előtérbe állítani vagy arról beszélni vagy azok helyett beszélni és bizonyos politikai benyomásokat kelteni, mint inkább a megelőzésre koncentrálni, a stratégiai kérdésekre. E tekintetben a miniszter úr beszámolója csalódást keltett számomra annál is inkább, mert a meghívó szerint a mai összejövetelnek hármas célja van. A harmadikat mondom: a negatív hatásokat csökkentő, lehetséges intézkedési irányokról kellene beszélni. Ezekről sajnos nem nagyon hallottunk. Mindössze a hozzászólások és a vita során a Latorcai úr és a Szanyi Tibor úr említett vagy célzott erre a témakörre. Azt intézkedések között egyetlen egy dolgot hallottam, Horváth elnök úr az alternatív tüzelések témakörét érintette, ami valóban egy komoly, fontos elem és egy konkrétum.
Tehát a mi véleményünk szerint a magyar energetika alakításában alapvető szemlélet- és irányváltoztatásra van szükség, és ezt szakmai vizsgálatokkal kell megalapozni. Nem annyira a pártpolitikának, mint a szakmának kellene az alapokat ezekhez szolgáltatni. A mostani elhangzott beszámolónak is és a felszólalásoknak is jelentős részében a téma külpolitikai elemei előtérbe kerültek, ezzel kapcsolatban csak egyetlen dolgot szeretnék mondani, hogy a közös európai felelősségvállalás erősítése és ennek az elősegítése lenne a fontos kérdés.
A hazai vizekre evezve és talán ez a fontosabb, amit mi tehetünk meg, a legnagyobb probléma a gázfelhasználás megengedhetetlen túlsúlyának a csökkentése a hazai energiamérlegben, mind a lokális hőellátásban, mind a központosított villamosenergia-termelésben. Ezzel a témával nagyon komolyan szembe kellene nézni és a megoldásokat keresni és megvalósítani. Itt most természetesen nincs idő erről többet mondani, de akit a dolog érdekel, azt szeretettel várjuk a Magyar Energetikusok Kerekasztalán, amely a jövő kedden a Gellért Szálló Teaszalonjában "Energiapolitikai irányváltásra van szükség, illetve energiapolitikáról másként" címmel kerül megrendezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igazgató asszony!
ERNYEY IBOLYA (Magyar Horizont Egyesület): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hogy hozzászólhatok a földgázellátás kérdéséhez. Hadd fejezzem ki a megdöbbenésemet azzal kapcsolatban, hogy egyetlen szó nem esett - kivéve Kapolyi úr rövid megjegyzését - a hazai termelésről, kutatásról, ami szerintem nagyon is lényeges abban az esetben is, ami előfordult a földgázkrízisben.
Először néhány fontos információt mondanék a társaságunkról. A Magyar Horizont Energia - bár ez nem köztudott, de - a MOL-t is megelőzve ma a legaktívabb szereplője a magyar szénhidrogén-kutatásnak. 2008-ban 120 millió dollárt fektettünk be a magyar szénhidrogén-kutatásba és 250 új munkahelyet teremtettünk. Jelenleg a magyar földgáznak a tíz százalékát termeljük, napi termelésünk egymillió kubikméter. A következő fűtési időszakra el fogjuk érni a napi 2 millió kubikméter termelést. A magyar földgáztermelésben szereplőket 2010 végére 30 százalékkal szeretnénk növelni, elérve az egymilliárd kubikméter termelési szintet. 2009-ben 150 millió dollárt fogunk befektetni Magyarországon. Mivel több, mint 70 éve folyó magyarországi szénhidrogén-kutatások során a konvencionális és nem beszélve az ankonvencionális nagyméretű felhalmozódások már felfedezésre kerültek, jelenleg kisméretű, rejtett csapdák kutatása van soron. Társaságunk legkorszerűbb kutatási módszerek alkalmazásával ezen, nehezen fellelhető, de lényegében nem kutatott csapdák keresését kezdte meg Magyarországon. Eddigi eredményeink igazoltál várakozásainkat. Kutató fúrásunk, ami világviszonylatban is jelentős, 80 százalékos eredményt ért el. 2008-ban 14 kutató fúrást követően ebben az évben 25-30 újabb fúrást tervezünk annak ellenére, hogy az olaj ára 40 dollár és 120-150 dollár, mint az elmúlt évben volt. Azonban azt el kell mondjam, hogy könnyebb a szénhidrogén rejtő csapdákat feltalálni, mint termelésbe állítva hasznosítani.
A jelenlegi jogszabályháttér és engedélyezési gyakorlat az évtizedekkel ezelőtt jellemző szénhidrogén-ipari tevékenységhez lett kialakítva. A rejtett, kis csapdában található szénhidrogének felkutatása, termelésbe állítása a megszerzett eredmények kútról kútra történő visszacsatolását követeli meg. Ezt a jelenlegi szabályozási és engedélyezési gyakorlat nem teszi lehetővé, sőt kifejezetten befektetőellenes. Nem a bányahatóságról beszélek itt, a témától függően 4-5 különböző minisztérium által felügyelt 16-25 szakhatóságot kell bevonnunk egy-egy engedélyeztetési folyamatba és ezt minden egyes kút esetén duplikáltan vagy háromszor is meg kell tennünk. Az egyes hatóságok engedélyezési gyakorlata kívánalmai szinte napról napra változnak. Sajnos ide kell érteni a nagy állami vállalatokat is, mint például a MÁV vagy a Vagyonkezelő. Egy-egy belső, sokszor értelmetlen intézkedésükkel megkétszerezik, megháromszorozzák az engedélyezés időtartamát. Egy egyszerű mezőnek a beállítása ma Magyarországon a magyar horizontnak 6-7 hónapba telik, a MOL-nak majdnem másfél évbe. Ha egy vállalat 3-4 millió dollárt invesztál be egyetlen egy kútnak a felfedezésébe, akkor ugyanakkor 7-8 hónapot vagy mint a MOL esetében másfél évet kell várnia arra, hogy egyáltalán a termelés elindulhasson. A januári földgázellátás-krízis után azt el kell mondanom, hogy számomra teljesen érthetetlen, miért gátolja az állam a földgázellátás biztonságának javítását célzó befektetéseket értelmetlen bürokráciával, ahelyett, hogy elősegítené a gyors termelésbe állítását az új előfordulásoknak. Így például a következő fűtési időszakra napi egymillió kubikméterrel nagyobb termeléssel tudnánk hozzájárulni az ország ellátásához, ha az engedélyezési eljárás nem lenne lassabb, mint 2006-ban.
Hathatós kormányzati intézkedések lennének szükségesek a földgázkutatás, -termelési tevékenység és létesítmények engedélyezési gyakorlatának alapvető reformja felgyorsítása tekintetében.
Még azt szeretném hozzátenni, hogy egy vállalatnak négy éve van ahhoz, hogy kutatási időszaka legyen Magyarországon és ha ahhoz hozzáteszem, hogy az idén 25-30 kutat szeretnék lefúrni, ha a kutatási engedélyeket meg tudjuk szerezni. Ha a kutatási engedélyek és a termelési engedélyek megszerzése gyorsabb lenne, akkor az idén 60 kutat tudnánk lefúrni. Tehát talán érdemes lenne egy kis figyelmet a magyar hazai termelésre is fordítani és talán érdemes lenne minket is időnként meghívni és meghallgatni a magyar energiával kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Szaniszló Mihály következik.
DR. SZANISZLÓ MIHÁLY (Ipari Energiafogyasztók Fóruma): Köszönöm szépen a szót. Az ipari fogyasztókkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy váratlanul érte őket természetesen a korlátozás, különösen egy résszel volt az első napokban probléma. Akik korlátozták, azok 100 százalékos mértékig kérték a korlátozást. Rengeteg telefont kaptunk a tekintetben, hogy ez lehetetlenné teszi azt, hogy a berendezések ne menjenek esetleg tönkre, károk keletkeznek és beadványokkal bombázták az Energia Hivatalt többen. Javasoltuk azt, hogy addig is, amíg nincs válasz, addig a mértékig, amíg nem keletkezik kár, korlátozzák magukat és valószínűsítettük azt, hogy a hivatal és a minisztérium reagálni fog a kérdésekre. Ez meg is történt. Meg kell, hogy mondjam, hogy a nagy ijedelem után ezek pozitívan záródtak, egy kivétellel mindössze. Gyakorlatilag ez azt mutatja, hogy pontosítani kell és most nyugodtabb időben az Energia Hivatalnak célszerű még egyszer áttekinteni ezt egy adott szituációban. Az sem kizárt, hogy nemcsak az 500 feletti nagyfogyasztók, hanem kisebbek is, és uram bocsá' a lakossággal kapcsolatban is. Nagyon hasznos volt, úgy gondolom, amit a Horváth J. Ferenc elnök úr elmondott, hogy tulajdonképpen a lakosság korlátozását nem is lehet úgy megoldani, ahogy az iparban vagy az erőművekben. De azt szeretném javasolni, hogy kizárni nem lehet még legalább egy-két évig, amíg a kellő garanciák nincsenek meg, hogy igenis lehet, hogy egy tartósabb elzárásnál egy rossz időpontban gyakorlatilag előfordulhat, hogy a lakosságot is korlátozni kell. Kérdezem én, hogy van-e a lakosság korlátozására valamilyen módszertan. Tudomásom szerint nincs. Akkor valamit tenni kell. Érdemes ezt végiggondolni, mert ez egy szakmai kérdést és nyilvánvalóan találnak az emberek megoldást és nem lesz váratlan. Sose forduljon elő, de benne van ebben a gázkrízis-helyzetben, és egyetértek azzal, hogy bizony a gáztúltelítettség Magyarországon egy nagyon nagy probléma és pont - visszatérve a lakosságra - ösztönözve volt régóta alacsony árszinten a fogyasztásra és ezt is fokozatosan célszerű lenne arányossá tenni és a helyére tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zoltay Ákosnak adok szót.
DR. ZOLTAY ÁKOS (Magyar Bányászati Szövetség): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! A gázellátással kapcsolatos problémák, a gázkrízis kapcsán felmerül annak a kérdése, hogy az energiapolitikával igenis ismételten és komolyan kell foglalkozni és az energiapolitikán belül az erőforrásokkal különösen, tehát a nyersanyag-hozzáférések ügyét is napirendre kellene tűzni az ásványvagyon-gazdálkodással összefüggésben. Azt hiszem, az Európai Unió is rádöbbent már arra, hogy ez a kiszolgáltatottságunk, ami jelenleg a gázpiacon van, hosszú távon nehéz helyzetet tud eredményezni, ezért minél inkább ki kellene használni a hazai erőforrásokat és ahhoz, hogy ezeket ki tudjuk használni, Ernyey Ibolya asszonnyal egyetértve, az a tiszteletteljes kérésünk és javaslatunk, hogy a tisztelt bizottság is hasson oda és támogassa azokat a törekvéseket, amelyek az engedélyeztetési eljárás időtartamának csökkentését eredményezik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel más nem kíván hozzászólni, megkérdezem a miniszter urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. Igen, tessék, megadom a szót.
DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Csak röviden, ha lehetséges. Járosi úrnak mindenekelőtt. Én is azt mondom, hogy a fő feladat a tanulságok levonása, talán ezért most így a krízis után ült inkább össze a bizottság. Azt kicsit furcsállom, hogy azt mondja Járosi úr, hogy nem mondtunk intézkedési irányokat. Talán visszaemlékszik, ha a bevezetőmben öt pontban foglaltam össze, hogy a kormány szerint milyen intézkedési irányok vannak. Nem ismételném meg ezt az öt pontot, talán elkerülte a figyelmét, mikor azt mondja, hogy nem mondtunk semmilyen a jövőre vonatkozó intézkedést. Az más kérdés, hogy lehetséges, hogy nem mindenki ért vele egyet. Abban viszont egyetértek önnel, hogy közös európai felelősségvállalásra volt szükség ebben a dologban. Talán visszaemlékeznek a bizottság tagjai, hogy az Európai Unió soros elnöksége és bizottsága kicsit távolságtartó álláspontot képviselt a krízis elején. Azt a mondatot hallottuk, hogy Ukrajna és Oroszország közötti belügy, amit oldjanak meg maguk. A korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy Barroso elnök úr mondata itt nem ért véget, úgy folytatta egy vessző után, hogy "akkor viszont be kell avatkozni az Európai Uniónak, ha ez az európai lakosok ellátásbiztonságában problémát tud okozni". Ő korrektül fogalmazott, az más kérdés, hogy általában a sajtóban csak a mondata első részét idézték. Ezért volt az, hogy Magyarország nagyon aktívan lépett fel, hogy az Európai Unió közös álláspontot alakítson ki. Csak hogy néhány példát mondjak: Magyarország volt az első tagállam, aki egy pozíciópapírt juttatott el még a krízis elején a bizottsághoz, amiben azt írtuk le, hogy adja fel ezt a tartózkodó álláspontját az unió és közösen, nem tagállamonként, együttesen tudjunk fellépni. Az első általános és külügyminiszteri tanácsülésen például a magyar külügyminiszter volt a vezető előadó, mert a magyar álláspontot tartották a leghelyesebbnek az Európai Unió tagállamai. Vagy akár az energiaügyi miniszterek tanácsülésén is a magyar javaslatot fogadta el a végén a tanács. Tehát Magyarország meglehetősen aktív volt, amikor az Európai Unió többi tagállamát megpróbálta rávenni arra, hogy aktívabban lépjen fel.
Az ügyvezető igazgató asszonynak, illetve Zoltay úrnak ugyanabba az irányba mozogtak a kérdései. Van közöttük jogos felvetés az engedélyeztetési eljárás felgyorsításával kapcsolatban, erről majd az elnök úr mondana pár szót.
Szaniszló úrnak csak nagyon röviden: azt gondolom, ha a cégeket váratlanul érte ez a dolog, akkor nem biztos, hogy kellőképpen felkészültek erre. Azért a cégeknek három dolog mindig rendelkezésére áll információként. Egyrészt a törvény szövege, de ettől vonatkoztassunk el, nem mindenki olvasgat törvényeket. Másrészt a saját szerződésük, hiszen a szerződésük bele van írva a gázszolgáltatási szerződésbe, hogy melyik fogyasztói kategóriába tartoznak és hogyan kell cselekedniük akkor, hogy ha korlátozás van. De van egy harmadik is: minden érintett cégnek, vállalkozásnak, minden évben kötelező belső intézkedési tervet csinálni és évente aktualizálni arra az esetre, ha bekövetkezik egy ilyen korlátozás. Ha másra nem, arra jó volt ez a krízis, hogy a cégek ezeket a belső intézkedési rendszereiket a jövőben talán egy kicsit pontosítsák, aktualizálják és akkor talán nem éri őket váratlanul egy ilyen korlátozás. Az más kérdés, hogy abban igaza van önnek, hogy nagyon hirtelen jön egy ilyen korlátozás, hiszen a törvény szerint mindössze négy órája van a cégeknek arra, hogy ezt a korlátozást végrehajtsák. Annak örülök, hogy azt mondja, hogy a végén inkább pozitív lett a vélemény, mint negatív.
A jogszabályi módosításokkal kapcsolatban pontosítást kért. Néhány dolgot már elvégeztünk, az előbb utaltam a harmadik kategória szétválasztására, illetve a kategóriákon belül a környezetvédelmi és a közellátás-biztonsági célokból az eltérés lehetőségére, de kétségkívül lehetnek még olyan szabályozási kérdések, amiket érdemes még elővenni. És még egy dolgot általában, ha a bizottság megengedi, ez a korlátozás végrehajtásának a fegyelmezettsége. Csak akkor lehetséges megvédeni egy védett fogyasztót - a szó nem jogi értelmében -, hanem egy 4-5. kategóriába eső fogyasztót, ha a korlátozást a korábbi kategóriájába eső fogyasztók végrehajtják. Hiszen csak így ér valamit a történet. Ez nekünk evidenciának tűnik, hiszen elnök úr elmondta, hogy köszönettel tartozunk, hogy milyen tisztességesen végrehajtották a korlátozásokat a magyar erőművek és cégek. De ez nem volt mindenhol így. Talán emlékeznek a híradásokból, hogy például északi szomszédunknál eredménytelen volt sokáig a korlátozás, mert a cégek egész egyszerűen nem hajtották végre a rájuk vonatkozó korlátozási előírásokat. Nálunk ez korrektül ment, köszönet a magyar cégeknek. Köszönöm.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Egy mondatom volna. Köszönöm. Restellem magam, hogy nem az eredeti hozzászólásomban mondtam, de most átpásztáztam és ott láttam egy kimaradt tételt. És jó is, hogy nincs itt a sajtó igazából. (Közbeszólás: Ne reménykedj!) Mindegy. Szóval itt át kellett állni erőműveknek gázról olajra, főképpen a távfűtésnél volt ez érdekes. Hallok olyan hangokat, hogy ennek a többletköltségeit az árakban érvényesíteni akarják. Ez jogos? Köszönöm.
ELNÖK: Horváth elnök úr!
HORVÁTH J. FERENC, a Magyar Energia Hivatal elnöke: Köszönöm szépen. Mindjárt csatlakozva Szanyi úrhoz: kétféle szerződés létezik a kereskedő és az erőmű között. Van, amikor a kereskedő nem veszi tudomásul a költségnövekedést, mert fix áron szerződik, van olyan szerződés, ami figyelembe veszi azt, hogy neki többletköltségei keletkeztek, de a fogyasztók felé ez a lánc nem biztos, hogy érvényesül. Már azért, mert megkötött szerződésekről van szó, tehát valamikor már korábban, több hónappal azelőtt vállalta a kereskedő a fogyasztó ellátását, a szerződés nem úgy szól, hogy a kereskedő a fogyasztó felé tudja érvényesíteni. Az erőmű és a kereskedő között lehet, hogy érvényesítik. Valakinek a nyeresége zsugorodik, de hangsúlyozom, nincs jelentős többletköltségről szó az erőműveknél, hiszen ugyan többletköltségek jelentkeztek, CO2-kibocsátás jelentősebb az olajtüzelés esetén, egy kicsit a hatásfok is rosszabb, de viszonylag jó áron lehetett, adott esetben földgázár alatt tüzelőanyaghoz jutni. Tehát összességében az erőműveknél nem beszélhetünk számottevő többletköltségről. Annál az erőműnél történt, aki nem készült fel, nem tudott átállni olajra és nem kapott gázt, ezért le kellett állítani a termelő berendezését, nála ugyanúgy, mint egy ipari üzemnél, termeléskiesés keletkezett. Ez az ő baja, mert nem hajtotta végre a jogszabályi előírást és ráadásul még a hivatal vizsgálatával is szembe kell néznie.
Elhangzott kérdés és még nem válaszoltunk a villamosáram-hiányokra. Sajnos a múlt hét szerda-csütörtök-pénteki napokon, sőt még szombaton is jelentős ellátási bajok voltak, zavarok a Dunántúlon az ÉDÁSZ és a DÉDÁSZ területén a rendkívüli időjárásból adódóan igen jelentős mennyiségű fagyott jégpáncél jelentkezett a vezetékeken, fakidőlések voltak, ezek vezetékszakadással jártak, oszlopkidőlések voltak. A hivatal egy nagyon alapos vizsgálatot indított annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy a szolgáltatók az elvárható magatartásnak megfelelően jártak-e el, megfelelő erőforrásokat vontak-e be, milyen volt a kommunikációjuk, hogy működtek együtt a katasztrófavédelmi igazgatóságokkal. Éppen tegnap egy kétoldalas kérdőívet kaptak ezek a szolgáltatók és a helyszínen is meg fogjuk vizsgálni az ügyet. Abban az esetben, ha nem az elvárhatóságnak megfelelő gondossággal jártak el, akkor a hivatal élni fog a büntetés eszközével, sőt a szolgáltatókra bizonyos minőségi előírásokat teszünk és ha a minőségi mutatók az ő gondatlanságukból romlottak, akkor ez további árbevétel-csökkenést jelent a szolgáltatóknál.
Ernyey asszony észrevételére válaszolva: a magyar államigazgatás nagyra értékeli azoknak a befektetőknek a szerepét, akik koncesszió vagy engedély birtokában Magyarországon szénhidrogén-kutatást végeznek, majd egy eredményes kutatás után feltárást, illetve termelést végeznek. Nagyon bonyolult folyamat, valóban sok engedély szükséges ehhez. A hivatal ebben a láncban nagyon kevés engedélyt ad, a többi, engedélyt adó államigazgatási szerv nevében tudom ígérni, hogy sok tennivaló van ezen a területen, de a hivatal mindig tudja bizonyítani akár a Horizont esetében is, ha bármilyen probléma merül fel, még akkor is, ha nem a hivatal hatásköre, hogy eljárt a társhatóságoknál. Ismét hangsúlyozom, nagyra értékeljük ezt a munkát, számítunk erre a termelésre és jelenleg is, ahogy elhangzott már, több, mint egymillió köbméter/napos termelés származik ezeknek a befektetőknek az erőfeszítéseiből.
Szaniszló úr a korlátozási sorrend, besorolással kapcsolatban tett fel kérdéseket, a miniszter úr válaszolt. Én csupán azzal szeretném kiegészíteni, hogy a teljes jogszabályi környezetet, beleértve a korlátozást is, a hivatal rövid időn belül felül fogja vizsgálni és a tapasztalatok alapján javaslatokat tesz. Feltehetőleg a korlátozást több lépcsőre bontjuk, több fokozat lesz, ugyanis a jelenlegi hierarchia úgy működik, hogy a 2-es fokozatot csak az 1-es fokozat után lehet elrendelni és az 1-es fokozatot pedig csak egyben, holott célszerű szétválasztani az alternatív tüzelési lehetőséggel rendelkező erőművekre és a többi fogyasztóra. Tehát lehet ezt a szisztémát tovább finomítani és a tapasztalatokat nem fogjuk szégyellni, hanem át fogjuk vezetni a jogszabályrendszeren. Ugyanígy át fogjuk vezetni a biztonsági tároló felszabadításával kapcsolatos kérdéskört, finom szabályozásra fogunk javaslatot tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr kért még szót.
DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Nagyon röviden tényleg egy mondat: a Zala-Vas megyei villanyproblémákkal kapcsolatban. Egyrészt kértem az elnök urat még a múlt héten, hogy ezt a vizsgálatot folytassa le, másrészt holnap az egyik Zala megyei érintett településre összehívtunk egy polgármesteri fórumot, ahol az érintett települések összes polgármesterét meghívtuk, akik közvetlenül el tudják mondani a véleményüket erről az ügyről. Én is jelen leszek ezen a megbeszélésen. Ugyanis nemcsak az a kimenetele ennek a történetnek, hogy vizsgálatot csinál az Energia Hivatal, hogy történt-e mulasztás, hanem azt is meg kell nézni, hogy a fogyasztók jogvédelme érdekében esetleg szükség van-e jogszabály-módosításra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két és fél percem maradt az összefoglalásra. Én úgy gondolom, hogy helyes döntés volt a miniszter úr és a Gazdasági bizottság részéről is, hogy nem kapkodtuk el ezt a dolgot, hanem a már bejövő tapasztalatok alapján történt a beszámoló. Tehát megelőzve azt, hogy ez a krízis, amely az elmúlt egy hónapban zajlott, nem okozott pánikot Magyarországon. És ez több dolognak köszönhető: rendkívül fontos volt, hogy a tájékoztatás a lakosság részére kiemelten meglepően magas szintű volt ebben az egy hónapban. A lakosság mindenkor tudta a helyzetet, mindenki tudott következtetni arra, hogy a területén, abban a városban milyen helyzet alakult ki. Jól vizsgázott a lakosság más területen is. Először fordult elő igazából, hogy érzékelhetővé vált, hogy a lakosság visszafogta a fogyasztását felszólításra. Tehát nem határozott intézkedésre, hanem felszólításra. Ez mindenképpen egy pozitív mutató a jövőt illetően. Jól vizsgáztak a felhasználó vállalatok is, hiszen nem kellett rendkívüli intézkedéseket foganatosítani irányukban és mindenki tudta a dolgát.
És hadd mondjam azt, hogy mi, akik hoztuk ezeket a törvényeket az elmúlt 5-6-8 évben, ezek a törvények és végrehajtási rendeletek jól működtek. Ezt is ritkán tudjuk elmondani mostanában, hogy vannak olyan törvényeink, amelyek jól működnek. Ez a törvénysor a gázellátásról, a villamos szolgáltatásról szóló, valamint az energiapolitikáról szólók jól működnek. Emlékszünk, hogy mekkora vitát kellett lefolytatni a parlament falai között, amikor az ellátásbiztonságot mint prioritást emeltük ki, és azt mondtuk, hogy mindent ennek kell alárendelni. Minden érdeket, lehetőséget, ami egyáltalán rendelkezésünkre áll. Ezt egyértelműen bizonyította a tárolókapacitások helyzete, és minden más intézkedési sor, ami erre csatlakozott rá. Tehát összességében úgy gondolom, a Gazdasági bizottság kimondhatja azt, hogy jól szerepeltek a hatóságok. A lakosságnak is tisztelettel megköszönjük, hogy ilyen jól szerepelt, mert lehetett volna más is. A törvények jól működtek. Vannak tapasztalataink, ezekre vissza fogunk térni.
Az öt ponttal, amit a miniszter úr említett, egyetértünk. Be kell fejezni a stratégiai tárolókapacitás kiépítését, de én még tisztelettel ajánlom, hogy ennek a gazdasági számításait számoljuk újra. A másik fontos kérdés, amely elhangzott a diverzifikálással kapcsolatban, ezt teljes mellszélességgel tudja a Gazdasági bizottság támogatni. Minél több vezetéket a földbe gázból, villanyból és minden egyes energiafajtából, ehhez minden feltételt, törvényi oldalt a bizottság is támogat. Nem kérdés, hogy a határkeresztező kapacitásokat bővítjük, hiszen ebben már megfelelő határozott álláspontunk van, igaz ez a gázra, a villanyra és minden másra. Erősítjük azt a politikai célkitűzést, hogy lehetőleg Magyarország próbálja magát helyzetbe hozni, hogy elosztó központ legyen. Irányító és elosztó központ. Ehhez a megfelelő diplomáciai lépéseket, tárgyalásokat el kell tudni kezdeni a szomszédos országainkkal. Egyetértünk azzal, hogy a legfontosabbak egyike - és ez nem kap kellő kommunikációt és nem jelenik meg a kormányzat részéről sem megfelelő erővel - az energiatakarékosság kérdése. Ehhez feltételeket, kényszerpályákat kell teremteni, hogy Magyarországon ennek nagyobb súlya legyen. És bővíteni kell az alternatívenergia-felhasználást. Van mit tenni, bátor elszólások vannak az elmúlt egy évben, egyre többen említik Bős-Nagymaros kérdését. Nemcsak Kapolyi úr itt a mai ülésen, hanem ez energetikai tanácskozásokon már elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön napirendre.
Azt javasolom, hogy azzal értsen egyet a bizottság, hogy a munkatervünkben, a munkarendünkben alakítsuk ki annak a feltételét, hogy már 2009 áprilisáig kerüljön megtárgyalásra az energetikai albizottságban, később pedig a Gazdasági bizottság is tárgyalja meg egyszer az atomenergia helyzetével kapcsolatos következő lépéseket, Paks II. új beruházásnak az indítását. Az elvi engedélyeztetésének az első negyedévben a parlamenten történő keresztülvitelét. Nem indoklom, hogy a CO2-n keresztül, a megújuló energián keresztül az ellátás biztonságáig az új nukleáris blokk beindítására milyen szükségünk van. Hasonlóképpen áprilisig kerüljön megtárgyalásra a válság, illetve a krízis tapasztalatai, az új esetleges törvényi módosítások szükségessége és a rendeletek megtárgyalása az Energetikai albizottság előtt.
A harmadik ilyen, hogy áprilisig tárgyaljuk meg, hogy az új energetikai kiemelt beruházásokat létre tudjuk-e hozni, ezeknek az engedélyeztetési rendjét, módját, helyzetét. Tarthatatlan, ami Magyarországon kialakult. Hihetetlen ellenállások vannak a régészeti hivataltól kezdve a Natura 2000-en keresztül. Hadd ne soroljam fel ezeket a szervezeteket, amelyek kézzel-lábbal azon igyekeznek, hogy Magyarországon lehetőleg semmilyen beruházás ne történjen olyan területeken, amelyek szükségesek. Én úgy gondolom, a parlamentben pont az energiakrízisre való tekintettel valamilyen primátust, elsődlegességet, különösen az energetikai beruházások, engedélyeztetések terén el kell érni. Tarthatatlan ez az álláspont.
Összegezve szeretném elmondani és kérem is a miniszter urat, hogy a hatáskörébe tartozó szervezeteket, intézményeket, amelyek hatékonyan közreműködtek a gázkrízis és a válság kezelésében miniszteri elismerésben részesítse.
Köszönöm szépen a részvételt, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 07 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia