GIB-3/2009
GIB-133/2006-2010.
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. február 18-án, szerdán 10 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Napirend előtti hozzászólás *
További napirend előtti hozzászólás *
Az építőipari válság kezelésére létrehozott bizottsági munkacsoport beszámolójának megvitatása *
Dr. Baráth Etele szóbeli kiegészítője *
Dr. Szaló Péter szóbeli kiegészítője *
Szakmai szervezetek képviselőinek hozzászólásai *
Dr. Baráth Etele zárszava *
Elnöki összefoglaló *
A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8381. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat (T/6750. szám) (Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása) *
1. Az építőipari válság kezelésére létrehozott bizottsági munkacsoport beszámolójának megvitatása:
a) A válság és az építés
(Hozzájárulás a pénzügyi és gazdasági válságból lehetséges kibontakozáshoz)
b) Az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről
OGY határozati javaslat
Előadó: dr. Baráth Etele (MSZP)
2. A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8381. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
3. Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat (T/6750. szám) (Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása)
4. Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP) bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP) alelnök
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) alelnök
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Göndör István (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Kálmán Andrásnak (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Márton Attila (Fidesz) megérkezéséig Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Molnár Béla (KNDP) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Szente Szabolcs elnök (Panel Érdekképviseleti Egyesület)
Bretz Gyula elnök (Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége)
Kék Mónika főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Somssich Réka főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Tolnay Tibor (ÉVOSZ)
Vajai Tamás (Magyar Építész Kamara)
Gláser Tamás (VOSZ)
Megjelentek
Borda Máté (MTI)
Karlagi Gabriella (Pénzügyminisztérium)
Dr. Pálfalvi Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Kassai Ferenc (Mérnöki Kamara)
Borostyánkői Mátyás (TMÉSZ)
Dr. Bodnár Zsolt (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Füredi Lilla (Fidesz)
Udvari János (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Fonyódi Cintia (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Szalay Gábor (SZDSZ)
Gerencsér László (ÉTE)
Bíró Marianna (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Csider László (Önkormányzati Minisztérium)
Szepesi Anita (Napi Gazdaság)
Bártfai Judit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Kanyó László (Leximus Kft.)
Bessenyesi Gábor (MEH)
Dohy Béla (Panel Egyesület)
Koós Gábor (IKM)
Bodacz Péter (Magyar Nemzet)
Torniczek Renáta (NFGM)
Dr. Jaskó Zoltán (NFGM)
Eckhardt Ádám (NFGM)
Psikari Tamás (Népszava)
Váczi Árpád (szakértő)
Dr. Siklósi Irma Éva (szakértő)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10. 07 óra)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), az ülés levezető elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a bizottság tagjait és a meghívottakat. A mai meghívó kétszer is változott a hét folyamán. A Ptk.-val kapcsolatos kérdéskör volt a legnehezebb kérdés, amiben állást kellett foglalnunk, hogy hogyan és milyen formában tárgyaljuk. Abban maradtunk, hogy nem alkalmas a bizottság a mai nap folyamán az előkészítés hiánya miatt arra, hogy ezt a kérdést megtárgyalja. A jövő hétre telepítettük át ezt a napirendet, úgyhogy az a kérésem, hogy erre így készüljenek a képviselőtársaim.
A négy napirendi pont úgy alakult, ahogy írásban megkapták. Kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése. Nyitrai képviselő úr!
DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Nem a mai ülésünk napirendjéhez szeretnék hozzászólni, hanem inkább a következőhöz. Tennék egy indítványt. Az elmúlt időszakban mindannyian tapasztalhattuk, hogy sorozatos és súlyos hibák következtek be az ügyfélkapu rendszerében. Erről különböző kósza hírek láttak napvilágot és mivel ez egy rendkívül fontos kérdés és a bizottság feladatkörébe tartozik, ezért indítványoznám, hogy a bizottság a következő ülésén hallgassa meg Kiss Péter kancellára minisztert, aki az informatikáért felelős, valamint Baja Ferenc kormánybiztost. Ők adjanak egy tájékoztatást nekünk az ügyfélkapu sorozatos és súlyos hibáiról, miért következtek be ezek a hibák, mit tettek a hiba orvoslására, mik ennek a következményei. Szeretném, ha a főbizottság tagjai egy tiszta képet kapnának erről a kérdéskörről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Házszabály szerint lehetőség van véleményt nyilvánítani ebben a dologban nem több, mint két percben. (Nincs jelentkező.) Tisztelt Bizottság! Ebben a kérdésben azt javasolnám, tekintve, hogy mély szakmai kérdésről van szó, hogy ezt az ügyet az Informatikai albizottságunk tárgyalja meg és az ottani álláspontot kérném majd a bizottság elé hozni. Tehát a javaslatomról is szavaznunk kell. Szavazásra teszem fel, aki egyetért Nyitrai képviselő úr javaslatával, hogy a jövő héten a két jelzett miniszter, illetve államtitkár meghallgatásra kerüljön, az kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen.
A másik javaslat, amit én mondtam, hogy az albizottság tárgyalja meg a jövő héten. Ezzel ki ért egyet? (Szavazás.) Tizennégy. Ezt fogadta el a bizottság. Köszönöm szépen. Felkérem a bizottság nevében az Informatikai albizottságot, hogy a jövő héten ezt a meghallgatást tegyék meg és az ennek eredményeképpen kialakult álláspontot hozzák a bizottság elé.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Kérdezem a bizottságot, hogy a kiküldött napirendi javaslattal egyetértenek-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Emlékeztetném a képviselőtársaimat az első napirendi pontnál arra, hogy az elmúlt év december 18-án tárgyalta a bizottság az építőiparral kapcsolatos problémakört. Akkor létrehoztunk egy ad hoc munkacsoportot. E munkacsoport elvégezte a feladatát és lényegében ez az előterjesztés került ide. Megadom a lehetőséget a szóbeli kiegészítésre. Befolyásolni szeretném a bizottságot, hogy a későbbiek során értsen azzal egyet - tekintve, hogy olyan nagy palettát fed le a gazdaságból, ami vélhetően a felsorolt intézkedések között további egyeztetéseket tesz indokolttá -, hogy ezek az egyeztetések megtörténjenek. Szükség van arra, ha ezeket támogatjuk, hogy a jövő héten a különböző szakmai szervezetekkel egyeztetetten letisztult vélemény formájában kerüljön ide a bizottság elé. Ez az egyik, amit kérni fogok.
A másik ilyen kérés, amit nem tudunk nem végrehajtani, az pedig arról szól, hogy addig nem jelölhető ki a bizottság, hogy ezt a kérdést megtárgyalja, amíg a Házbizottság ebben döntést nem hoz. Tehát a jövő hét arra is szolgál, hogy ezeket a kérdéseket letisztítsuk, sarkosabbá, közérthetőbbé tegyük a Házbizottság részére és a parlament részére is, és ennek alapján van lehetőségünk arra, hogy a jövő héten valamilyen formában sürgősséggel, nem sürgősséggel és még egyéb ilyen formációban bejöhessen a parlament elé.
Ezek után megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e szóbeli kiegészítést tenni. (Dr. Latorcai János alelnök jelentkezik.)
További napirend előtti hozzászólás
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Itt a kezdeményezéssel kapcsolatban szeretném az elnök úr figyelmét felhívni a Házszabály 68. § (3) bekezdésére, amelyik azt mondja, hogy "a bizottsági tagok kétötödének kérésére a bizottság meghallgatást tart", tehát ettől nem lehet elzárkózni. Amennyiben az elnök úr ragaszkodik ahhoz, hogy ez írásban legyen benyújtva, úgy még a bizottsági ülés során a bizottság kétötöde itt az ellenzéki képviselők aláírásával ezt a kezdeményezést meg fogja erősíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Természetesen nagy tisztelettel vesszük az ellenzéki képviselőtársaink kezdeményezését, akkor kérjük írásban eljuttatni a bizottság elé. Ha ez így egyenesebb pályát jelent, kérem ezt megtenni. Köszönöm.
Baráth Etele képviselő úr!
Az építőipari válság kezelésére létrehozott bizottsági munkacsoport beszámolójának megvitatása
Dr. Baráth Etele szóbeli kiegészítője
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a meghívott vendégeket, a szakállamtitkár urat és a szakmai szervezeteket.
Elnök úr már a bevezetőjében elmondta, hogy decemberben közösen elhatároztuk, hogy létrejön egy ilyen ad hoc bizottság, aminek volt azért még előzménye. Az előzménye az, hogy részben a kormány tagjai, Bajnai Gordon és a Fidesz elnöke Orbán Viktor találkozott az építőipar vezetőivel és ezeknek a találkozóknak az eredménye volt egy nagyon mély szándék, hogy nézzük végig, hogy ez a válság mennyire reális, milyen összetevői vannak és milyen kibontakozási lehetőségek vannak. Azt kell mondanom, hogy a munka, amit akkor elkezdtünk, az mélyen támaszkodván természetesen a tárcának már régebb óta működő olyan szakmaközi bizottságának eredményeire, ahová mindig meg vannak hívva a különböző szakmai szervezetek, vezető testületek képviselői, már rendelkezésre állt egy olyan alapanyag is, amiben ők már javaslatokat tettek a válságból való kibontakozás egyes elemeire. Az is izgalmas tényező volt, hogy a Fidesz átadta a munka megindulásakor a Fidesz hivatalos álláspontját, hogy szerintük mik jellemzik ezt a válságot és milyen intézkedéseket kell tenni. Ugyanezt az SZDSZ is megtette, értékelték azt, hogy mi az a három legfontosabb tényező, ami a jelenlegi válságot jellemzi. Tehát itt nagyon sokoldalú hozzájárulás volt ahhoz, hogy ez a munka így összeállhasson. Tulajdonképpen a bevezetőjében nagyon halkan utalt az elnök úr arra, ami nekünk is meggyőződésünk, hogy itt természetesen egy hatalmas terület van felölelve, nagyon széles körű és nagyon sok pontba szedve mindez, de az egyik fő feladatunk az lehetett, hogy összegezzük mindazt, ami rendelkezésre áll és lehetőség szerint ne hagyjunk ki fontos elemeket. Ez picit ellene mond annak, amivel minket a szakmai szervezetek megkerestek, mert a szakmai szervezetek nekünk azt mondták, hogy amennyire lehet, fókuszáljon ez, legyen minél rövidebb, mert az könnyebben érthető. Mi azt az álláspontot fogadtuk el inkább, hogy ez fedje le az egészet, abból sokkal könnyebb kiemelni néhány fontos elemet, mint sem elhagyjuk a rajt pillanatában a később azzá válót. Ez az első bevezető.
A másik bevezető az, hogy bár politikai értelemben kétségkívül ez egy nehezebben értelmezhető téma, de a hétfői miniszterelnöki beszéd nagyon határozottan szólt arról, hogy a kormányzatnak támogatni kell a válságból való kibontakozás irányában az ún. ágazati politikák, stratégiák kidolgozását, a kormányzat a szektoriális politika irányába nagyobb lépéseket kell megtenni. És én azt gondolom, hogy mi tulajdonképpen ezzel a kis munkacsoporttal tulajdonképpen egy példát statuáltunk, mert hétfőn volt ez a bejelentés és hétfőn már le volt téve ez az anyag, ami mégis csak egy ágazat és a hozzá tartozó különböző ágazatok összefüggéseit feltárja. Azt tudom, hogy ez nem helyettesíti egy stratégiának a szükségességét, az utolsó pont éppen arról szól egyébként, hogy ezt az ágazati stratégiát készítsék el és terjesszék a parlament elé, de mindenféleképpen széleskörűségében jelentős áttekintést ad. Aki nem tudta volna elolvasni ezt az anyagot, nagyon röviden hangsúlyoznunk kell, hogy az építőipar egy nagyon furcsa lakmuszpapírja a világ gazdaságának általában és itt mindig-mindig nagyon könnyen mérhető, szinte előjelezhető az, hogy milyen válságok fognak következni. Hiszen ennek a beágyazódása a mindenkori helyi gazdaságba és ugyanakkor a globális világba, másrészt ennek a tevékenységnek a multiplikatív hatása mind-mind nagyon alkalmas arra, hogy egyrészt az ember ennek kapcsán felismerje a válsághelyzetet, másrészt a kezelési módra is bizonyos javaslatokat tudjon adni. Ha eddig nem lett volna érthető, még egyszer szeretném megköszönni a Szaló Péter úr által vezetett államtitkárságnak azt a munkát, ami mögöttünk húzódott és azt a türelmet, amit a politikusok felé gyakoroltak. Mert a politikusok nagyobb szabadságfokkal nyilatkoznak, tesznek-vesznek, mint egy szakmai közeg.
Tolnay úrnak, az ÉVOSZ elnökének volt egy fontos megállapítása munka közben, amit Bajnai miniszter úrral történt találkozásakor is hangsúlyozott, hogy itt nem arról van szó, hogy az építőipart meg kell menteni, hanem arról van szó, hogy ki kell alakítani azt a rendet, amely rend keretei között az építőipar normálisan tud dolgozni. Azért egymás között megmondhatjuk nagyon zártan, a nyilvánosság kizárásával, hogy az elmúlt két évtizedben kialakult építőipari gondokban egyértelműen hibás volt a politika, a kormányzat, az önkormányzatok, hibás benne az építőipar különböző szakmai szervezeteinek sokasága is, mert amíg jól ment a szekér, nem volt senkinek nagy érdeke, hogy rendet csináljon, most elérkeztünk arra a pontra, amikor ez már tényleg mindenkinek nagyon szükséges.
Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy azért a szakirodalomból ismerjük azt, hogy az elmúlt évtizedekben pl. Ausztria milyen mély gödröket járt meg, tudjuk az olasz, spanyol példákat és azt is tudjuk, hogy az építőiparban a nagy európai forrásokra támaszkodó beruházások nagyon sok anomáliát vetnek fel, tehát mindenhol szükséges volt egyfajta beavatkozási sor, tehát Magyarország ebben nem egyedülálló példa.
Konkrétan a legfontosabb probléma egyike a piac, hogy nincs elegendő megrendelés az építőipar számára, ez már egy olyan konfliktusos mező, amikor nyilván a kormányzattal és a különböző szervezetekkel mélyebb egyeztetést kell folytatni, hiszen mi azt állapítottuk meg, hogy az európai uniós források felhasználása érdekében nagyon sok tennivaló van még és egészen biztos, hogy ez nemcsak eljárási kérdés, hanem itt szeretnék egy pillanatra lényeget is mondani, egy nagyon fontos dolgot. Tehát amennyire elfogadja a Gazdasági bizottság, hogy szektoriális politikákkal foglalkoznunk kell, amennyire különböző gazdasági ágazatok gondjaival foglalkoznunk kell, ebből egyenesen következik, hogy a megoldásnak is bizonyos értelemben ágazatspecifikusnak kell lennie. Nem elég egyszerűen arról beszélni, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára több lehetőséget kell teremteni, ami rendkívül fontos kulcselem, de meg kell mondani az építőiparban dolgozó ágazati vállalkozóknak milyen speciális megrendelésekre, szabályozásokra van szüksége ahhoz, ez a piac élénkítve legyen. Itt van egy olyan javaslatunk, ami elég kemény, hogy nevezetesen az európai uniós források felhasználásának rendkívül széles tárházából lehetőség szerint ki kell választani azokat, amik a leghatékonyabbak, leginkább befolyásolhatják ezt és hosszú távon a legtöbb hasznot hozzák és lehetőleg a legkevesebb kiadást. Ez egy elég komoly képlet, amit elmondtam, de mindenféleképpen ez rendkívül fontos.
A másik az egész tartozási rendszer, a hitelhiány, a lánctartozások, a körbetartozások, a bankszféra elhidegülése a gazdaságtól, az itt megjelenő garanciák kérdése. Az anyagnak ez a része nagyon komoly feltételeket jelent, megint csak hadd idézzem az építőiparban elmélyülten dolgozó kollégák megjegyzéseit, nevezetesen azt, hogy reális árajánlatokat kell tudni elfogadni, mert ha ezt biztosítani tudjuk akár a rezsióradíjak átrendezésével, akár valamilyen tendereztetés esetében a legalacsonyabb és legmagasabb ár kizárásával és más ilyen feltételekkel, akkor egészen biztos, hogy a gazdaság fehéredését, a reális áron történő vállalkozásokat lehet segíteni, ami viszont nagyrészt meg tudja szüntetni a lánctartozások sorozatát is.
A minisztériumnak van olyan javaslata, amit át is adott a miniszter különböző nagyvállalati vezetőknek, nevezetesen ez a bizonyos "biztos kéz" programja, amelyik azt a garanciális rendszert próbálja megállapítani, amelyik közbe tud avatkozni a vállalkozások kifizetései, ellenőrzései, ellenjegyzései kapcsán ebbe a rendszerbe. Ugyanakkor ehhez tartozik még, hogy ezer sebből vérzik tulajdonképpen a vállalkozói építőipar is, itt a PPP-rendszerű megbízások sorozatánál merülnek fel a problémák, a hitelek megújításánál a bankok elzárkóznak ettől vagy olyan feltételeket kérnek, amiket már nem lehet teljesíteni. Ebbe a körbe tartoznak a különböző teljesítéseknek az átgondolásai.
Van egy következő dolog. Az első volt a piac, a második nagyjából a pénzügyi feltételrendszer, a harmadik pedig a rendteremtésnek is szerves része.
Van nagy vitánk is, ezt tudtuk, amikor csináltuk, a minisztériumok közül a Pénzügyminisztériummal, itt is elmondható, számtalanszor felvetettem, frakcióülésen elmondtam, hogy vannak olyan javaslataink, amik 5 százalékos áfát kívánnának pl. a felújítások alkalmával bevezetni. Ennek van nagyon jó európai uniós gyakorlata, még miniszter koromban részvevője és kiterjesztője is voltam ennek az uniós javaslatcsomagnak. Ez most nyilván szembemegy azzal, ami a kormányzati nagy adó-, járulékátrendezés, és itt egy komoly egyeztetési, bizonyítási folyamat szükséges, hogy ezeket megnyerjük. Az egy nagyon komoly blokk, amit ellenzéki kollégáink külön kérésére és fogalmazásával került be, ez nevezetesen az egész energiahatékonyság, az épületek energetikai rendszereinek komplex megoldása és ehhez a pénzügyi fedezet megtalálása. A CO2-es pénzügyi konstrukcióból esetleg átirányítási lehetőség, de ha azt mondom, hogy komplexitás, ez tulajdonképpen nagyon fontos.
Befejezésül köszönöm az eddigi türelmet is, azt gondolom, hogy a következő időben nagyobb blokkonként le kéne ülni a döntéshozó szervezetek képviselőivel is és még további egyeztetéseket kéne folytatni, mert mindenkinek az érdeke, hogy a lehető legkevesebbet csorbuljon a javaslatsor, de megvalósítható legyen egyúttal. Ez egy folyamatos munkát igényel, a politikának, a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, a gazdasági szervezeteknek így együtt kéne a végső lépéseket megtenni, ezért tulajdonképpen üdvözlendő, amit az elnök úr felvetett, hogy tulajdonképpen kapunk egy egyhetes szünetet a végső beadásra és utána pedig a parlamenti munkában meggyötörjük egymást, hogy ez egy konszenzusos anyag legyen.
Még egy utolsó mondatot hadd mondjak: tekintettel arra, hogy a Gazdasági és informatikai bizottságban nincs MDF, engem Herényi Károly frakcióvezető úr megkeresett, az anyagot átadtuk neki, ő az anyaggal, egy-két apró észrevételt téve, egyetértett. Tehát most már nemcsak a Gazdasági bizottságnak, az itt lévő politikai erőknek, hanem ezen kívül az MDF-nek is anyagává lett, mert aláírta Herényi úr a beadott előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy az előterjesztők közül kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem.
Először a Gazdasági bizottság tagjai szólalnának most meg, utána a meghívottak. De még előtte meghallgatjuk a kormány véleményét. Szaló úr, tessék!
Dr. Szaló Péter szóbeli kiegészítője
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Először is szeretném megköszönni a bizottságnak, hogy napirendre tűzte ezt a nagyon fontos kérdést, hiszen nagyon fontos számunkra, hogy a politika napirendjére került az ágazat helyzete, ezért fontosnak tartjuk a kezdeményezést is, hogy a négy frakció képviselői egyetértésüket fejezték ki. Benne voltunk a munkában és ilyen értelemben kívülről nagyon nehéz nézni ezt az országgyűlési határozattervezetet akkor is, hogy ha vannak árnyalatok, amiben természetesen eltér a véleményünk. Amit nagyon fontosnak tartunk, hogy komplex módon próbálja kezelni az ágazat helyzetét, nemcsak egy-egy területet, hanem az építés, a gazdaság teljes spektrumát, a kivitelezéstől egészen a hatósági engedélyezésig, de sajnos ezek a különböző feladatok össze is függnek egymással nagyon szorosan. De azt szeretném jelezni, hogy közben a tárca dolgozik, tehát azokat a rövid távú vagy azonnal megvalósítható feladatokat megpróbáljuk elvégezni időközben. Megemlíteném az előlegfizetés bevezetését az uniós beruházások keretében, a késedelmi kamat bevezetéséről szóló döntéseket, ami az NFÜ keretében április 1-jétől meg fog valósulni, de a teljes állami szférában július 1-jétől megvalósul. Az építési piac portál létrehozását, illetve azt a kötetet, amit Bajnai miniszter úr az elmúlt napokban adott át a vállalkozóknak, amiben ütemezte számukra ágazatonként és területenként az egyes beruházások megvalósulását, hogy mikor jelennek meg a különböző pályázatok vagy közbeszerzési felhívások. Ez nagyon nagy beruházásokat is tartalmaz és egészen kicsiket is. Tehát a vállalkozási paletta széles mezőjének kínál tájékozódási lehetőséget. Ez volt az egyik legfontosabb kérése a kivitelezőknek, hogy lássák maguk előtt a megrendeléseknek az időbeli alakulását.
Magával a benyújtott tervezettel kapcsolatban nincs még kormányzati álláspont, de az egyes szakterületeket természetesen egyeztettük és a szakmai álláspontot nagyon röviden el tudom mondani. Nyilván a Házbizottság döntése után a kormányzati álláspont az előterjesztésünkben el fog készülni.
Annak mi is örülünk, hogy áll rendelkezésre idő az egyeztetésre, hiszen nagyon sok szervezetet érint, az Államkincstártól kezdve a pénzintézetekig, szakmai szervezetekig velük folyamatosan egyeztetünk. Kicsit részletes az anyag, ezért picit talán beszűkíti a mozgásteret, ezért szeretnénk majd természetesen pontosításokat kérni. Vannak benne olyan intézmények, amik adott esetben egymást kizáró intézmények. Tehát, hogy ha a "biztos kéz" programban megvalósuló építtetői fedezetkezelő program megvalósul, akkor nem biztos, hogy szükség van a mentorálásra vagy a bíróságon kívüli vitarendezésre. Tehát döntéseket kell hozni és az egyes csatornák kizárnak más megoldásokat. Alapvetően egyetértünk az egyes javaslatokkal, talán szükséges egyeztetnünk a szakmai szervezetekkel is, hogy például a közbeszerzési preferenciáknak mi vállalható a parlament által, mi az, ami nem sérti az uniós előírásokat, de alapvetően megmaradhatnak ezek, csak egy kicsit más rendszerben, hogy az alkalmassági feltételek, a kizáró feltételek, a bírálati részszempontok és a szerződéskötési feltételek világosan váljanak el. Egyetértünk a garanciákkal, a rezsióradíj kihirdetésével és jelezném azt is, hogy a tavaly elfogadott törvénycsomagban, illetve az annak kapcsán módosított 16 rendeletben nagy előrelépés történt, a többletmunka definiálása, az irreálisan alacsony ár definiálása, meghatározása, aminek a hatályba léptetése ezt követő feladat, amit az érintett szervezetek végeznek. Úgy gondoljuk, ezek a lépések együtt segíthetnek csak. Amiben vélemény, eltérés várható vagy prognosztizálható, bár ez még nem zárható ki, új makrogazdasági pályát egyeztet a kormány most az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, nyilvánvalóan az egy alapvetés, hogy kiadásnövelő tételek egy ilyen program keretében nem kerülhetnek elfogadásra. Tehát olyan megoldásokat kell keresni az egyes intézményekre, amik abba a makropályába beilleszthetők vagy mivel, ez még nem zárult le teljesen, reméljük, hogy néhány javaslat megfontolásra kerül, de itt nagy óvatosságra van szükség.
És még annyit talán a lakásépítés kapcsán el kell mondanom, hogy amennyiben ez a határozat elfogadásra kerül, ott egyfajta súlypont-átrendeződésre szükség van. A jelenlegi prioritások, amiket az Önkormányzati Minisztérium is képvisel, azok alapvetően a lakhatás megteremtésére irányulnak, a második prioritás a jelenleg létrehozott és nem hasznosított lakásállomány hasznosítása, és tulajdonképpen ezt követően tudnak a bérlakásépítés bevezetésével foglalkozni. Ezekkel a megfontolásokkal szeretnénk tovább segíteni ezt a munkát és a Házbizottság döntését követően elkészítjük az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő urak? Matolcsy képviselő úr, tessék!
DR. MATOLCSY GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Államtitkár Úr! Magyarországon, szemben a globális válsággal, lényegesen előbb kezdődött a belső gazdasági válság és két ponton jelentkezett azonnal. Az államháztartásban és az építőiparban. Ezért is a gazdasági csúcson javaslatot tettünk egy építőipari konszolidációs program felépítésére.
Megismételtük ezt a javaslatot itt, a Gazdasági bizottság előtt és örömmel rögzítem azt a tényt, hogy a Gazdasági bizottság elnöke és a bizottság befogadta ezt a javaslatot. Megalakította a különbizottságot és meg kell állapítanom, hogy a bizottság jó munkát végzett, konkrét javaslatokra épülő elemzést és programot állított össze. Mintegy 30 konkrétum szerepel ebben a javaslatban, megítélésem szerint ez az első lépés, a legelején vagyunk egy építőipari konszolidációs program felépítésének. A legelején vagyunk egy építőipari válság kezelésének, ez nem a vége és még csak nem is a közepe, a válság azóta súlyosbodott, részben a globális válság, részben az exportpiacok válsága, részben a magyar gazdaságban most már egészen nyilvánvaló mindenki számára, hogy egy nagyon erős gazdasági visszaeséssel súlyosbított válságról van szó. Tehát mindaz, ami itt most megszületett, még fontosabb, mint volt két hónappal ezelőtt. Ezért különös érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez ne csak papíron maradjon, hanem átmenjen a kormányzati gyakorlatba. Három iránya van talán ennek a javaslatnak, az egyik a piaci megrendelése bővítése, amire EU-források rendelkezésre állnak, tehát itt át kell rendeznünk a hazai források felhasználását.
A másik a pénzügyi rendszerből a finanszírozás, mert azért az is szükséges hozzá. A bankrendszer és természetesen a jogszabályi helyzet. Mind a három esetében szerepelnek ebben javaslatok és természetesen, ahogy államtitkár úr helyesen rögzítette, mi most ebben a munkában arra koncentráltunk, hogy hogy lehet külön, államháztartást terhelő javaslatok nélkül megkezdeni a konzultációt az építőiparral. Csak jelzem, hogy ez nem lesz elég, hiszen a világon sehol nem kezelnek úgy általános gazdasági válságot és ezen belül építőipari válságot, hogy ne nyúlnának hozzá a kiadási oldalhoz. De egy nagyon fontos lépést tehetünk, ez a lépés a Baráth Etele képviselőtársunk által vezetett bizottságban megtörtént, ez a javaslat itt van. Az a következő lépés, amit elnök úr elmondott, a végleges anyagot megtárgyaljuk, átadjuk a kormánynak, de azt gondolom, nem ér véget a szerepünk. Először is ellenőrzési funkciót kell gyakorolnunk az általunk támogatott javaslatok felett, ezért azt javaslom, hogy kéthavonta, negyedévente viszont tárgyaljuk meg ezeknek a pontoknak a teljesülését, hogyan működnek ezek, hogyan mentek át kormányzati gyakorlatba, hogyan változott pl. az EU-források felhasználása. Ezzel párhuzamosan nagyon fontos, még fontosabb, mint korábban volt, az építőipari szervezeteknek a bevonása. Tehát részben a Gazdasági bizottság előtt, ahogy ezt nagyon helyesen támogatta elnök úr. Hívjuk meg rendszeresen ezekre a kontroll megbeszélésekre az építőipari érdekegyeztető szervezetek képviselőit, de várjuk továbbra is a folyamatos javaslataikat. Mert ezzel a dolog még nincs nyugvóponton és valóban ez az első lépés.
Nagyon fontos javaslatot tett Baráth Etele, amikor azt mondta, hogy itt elindultunk egy másfajta megközelítés felé. Nem csupán a bizottság működött új módon, szakmai együttműködést folytatunk, nem csupán szakmai kontrollt gyakorolunk egymás véleménye felett, ez egy új, jó vonás, de túlléptünk azon az egyébként teljesen téves liberális felfogáson, hogy a gazdaságpolitika nem terjed ki ágazati politikákra. Bizony kiterjed: iparstratégiára, energiastratégiára, építőipari stratégiára, építőanyag-ipari stratégiára. Így aztán üdvözlöm Baráth Etele képviselő úr azon javaslatát is, hogy folytassuk. Nagyon fontos lenne az energiaszektor, a megújuló energiaforrások, illetve az energiahatékonyság felé folytatni ezt a munkát. Részben ez a belső piac élénkítésének jó eszköze, részben a világon ez folyik. Ha az ember megnézi az amerikai elnök beszédét, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy mi folyik a világban: egy teljes, megújuló energiára történő átállás. Ebből kimaradni bűn, erre a források rendelkezésre állnak és jót teszünk itt a Gazdasági bizottságban, ha az építőipar felől indítunk, mert kettő valóban nagyon szorosan összefügg.
Úgyhogy összegezve, fontos lépést tett a Gazdasági bizottság egy új típusú működés felé, a magam részéről is megköszönöm a bizottság tagjainak a munkáját és egyben nyilván bíztatom őket, hogy véleményüket részletesen mondják el. De ez csak a legeleje. Az igazi kérdés az lesz, hogy hogyan megy át a kormányzati munkába, a parlamenti törvényalkotó munkába és itt nekünk további kulcsszerepünk lesz: kontroll szerepünk és koordináló szerepünk. Még egyszer köszönöm a bizottság munkáját.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alexa György, tessék!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Általában véve egy választókörzetben előforduló történések nem tartoznak a parlament egyik bizottságára, de én most picit kivételesnek látom a dolgot, ezért elmondom önöknek, hogy a helyi építési vállalkozókat összeszerveztem a mi témánk kapcsán január folyamán egy beszélgetésre, hogy ők hogy látják ezt a kérdést. Az erről készült tájékoztatást át is adtam Baráth Etelének és igen sok javaslat elhangzott. Azt gondolom, nemcsak ezért van, hanem inkább a bizottság munkáját dicséri, hogy igen sok átfedés van a bizottság megállapításai és a helyben elhangzott vélemények között. Ez is jelzi számomra, hogy jó irányt követ ez az anyag, hiszen nemcsak a makrogazdasági környezet és a magas szintű politika szintjéről fogalmaz meg javaslatokat, hanem pont olyan javaslatok, észrevételek szerepelnek ebben a munkában, amik találkoznak a helyi kis- és közepes vállalkozások képviselőinek a véleményével. Ez mindenképpen előnye ennek a dolognak.
Annyit azért elmondanék, hogy miközben elég nagy az elkeseredettség, azért azt ezek a vállalkozók is pozitívan vették tudomásul, hogy a parlament Gazdasági bizottsága, a kormányzat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Úgy érzik, hogy azt helyesen látjuk, hogy ez az iparág kiemelten fontos iparág Magyarországon, jelentősége, szerepe, az általa képviselt munkavállalók megtermelt értéke okán, másrészről elég sok kritikai észrevétel felgyűlt bennük az elmúlt évek folyamán. Nemcsak az építőiparral kapcsolatban, hanem általában a vállalkozások vitelével kapcsolatos javaslatokat is megfogalmaztak. De hozzáteszem, ezekből meg aztán egy jelentős mennyiség most az új kormányzati bejelentésekben visszatükröződik a járulékcsökkentéstől kezdve a munkaterhekig. Egészében véve rossz a hangulat és elég nagy a félelem abban a tekintetben, hogy ez a válság a kis- és közepes vállalkozások számára az építőiparban túlélhető-e. Nagyon remélem, hogy ez a munka, amit a mi munkacsoportunk elvégzett, ezt a túlélést fogja segíteni.
Egyébként azt engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ez számomra azt bizonyítja, hogy - míg az átlagember időnként rossz véleménnyel van a politikai szereplők szellemi teljesítményéről, azért - ha ezek a szellemi teljesítmények összeadódnak, akkor úgy vélem, mégis csak tudnak megfelelő színvonalon működni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm elnök úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Egyetértve mind Baráth, mind Matolcsy képviselők által elmondottakkal, engedjék meg, hogy két, talán mellékesnek tűnő, de - úgy gondolom, hogy - a tárgyhoz tartozó dologról tegyek említést. Egyik, hogy azért nem árt kimondani, hogy ez az anyag nemcsak a magasépítésről, hanem a mélyépítésről is szól. Ismerem én is a lakásépítéssel kapcsolatos összes anomáliát, gondot és szükséges teendőket vagy azokra irányuló javaslatokat, de a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük, hogy ez az anyag az építőiparról, tehát a mély- és magasépítésről szól, hiszen a mélyépítésben is gyakorlatilag a közfeladatok, közmunkák, közérdekű munkáknak a jelentős körét öleli fel, ahol az építőipari válság a körbetartozástól kezdve ugyanúgy hat. Tehát ismétlem: a jegyzőkönyv és magunk számára, ez a magas- és mélyépítő iparról szól.
A másik dolog, hogy az anyag emlékezetem szerint három helyen is megemlíti, úgy is mint egy kezelendő problémát és úgy is, mint a jövőben szabályozottakat, ez a PPP kérdése. Nem először, sok éve, esetenként kormánypárti képviselőtársainkkal együtt is elmondjuk, hogy a PPP-nek hiányzik a hazai szabályozása. Ez törvényhozói feladat, a mi feladatunk. Ismert, hogy az európai tagállamok közül sokban van önálló szabályozás és van, ahol rokon jogágazatok ilyen-olyan megoldásait húzzák rá erre a pénzügyi konstrukcióra. Magyarországon az elmúlt öt-hat évben ez számos szakmai és esetenként politikai vitát kavart, hogy mi is szabályoznánk, hiszen a PPP-konstrukciót az elmúlt években esetenként a költségvetési hiány maszkírozására vagy mérséklésére használták és nem arra, amire való, hogy egy olyan beruházási, befektetési forma, amely Nyugat-Európában hellyel-közzel bevált és egyébként számos tapasztalatot hozott.
Úgyhogy én azt javaslom, nem bonyolítva az előttünk fekvő anyagot és természetesen nem belekavarva az itt önmagában is rendkívül súlyos kérdéseknek az előbbre jutását, azt javaslom ismételten, hogy a Gazdasági bizottság szorgalmazza - ha szükséges, akár kezdeményezze -, hogy a kormány terjessze elő a PPP hazai alkalmazásának hazai szabályozására irányuló javaslatot. Tudom, hogy egy nehéz feladat, van európai gyakorlat, nem kell kitalálni, kitalálták, de számos ellentmondástól, utólagos vitától és számos anomáliától kímélné meg mind a magyar társadalmat, mind a magyar gazdaságot, mind a mindenkori kormányzást, ha ennek egyértelmű, világos és mindenki által követhető szabályai lennének. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Márfai alelnök úr!
MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném, hogy ha a 6-os pont b) pontjának a) b) c) d) pontjához kapcsolódóan a leszámítolás szóba kerülne mint szükséges és lehetséges eszköz, mert kétségtelen tény, hogy a nem kevés banki fedezet levonásával mód van arra, hogy akár fizetés előtti kifizetéseket is eszközöljünk, ennek van intézményrendszere, ez a leszámítolás. Ezt kézenfekvően lehet használni és érvényesen is lehet működtetni az alvállalkozói láncban. Ugyanúgy az ingatlanfejlesztés pénzügyi garanciáinak a biztosításába is ezt be lehet emelni mint garanciális elemet, hasonlóan a b) c) pontban található gondolathoz, amikor arról van szó, hogy likviditáshoz érdemes juttatni azokat a társaságokat, amelyek jelentős állami és önkormányzati megrendelés-állománnyal rendelkeznek. Kétségkívül, ha már megvan a rendelésállomány, megvan a teljesítés, akkor a leszámítolás mint eszköz újra szóba jön és akár a szerződéskötéskor később kiköthető, most pedig bevezethető mint állami garanciális elem, ami kifejezetten a likviditást javítja.
Végig kell gondolni, hogy a beruházások helyzetét is javíthatná-e. Tehát én tulajdonképpen csak egy szót szeretnék látni a 6-os pont b) pontjában, "hogy kifizetése leszámítolásáról..." valami hasonlót. Azonnali intézkedés nem lehetetlen, sőt kézenfekvő és kiegészítené azt a pénzintézeti eszközparkot egy ilyen leszámítoló intézetnek a működtetése. Ez a funkció most is végrehajtható, ilyen leszámítolást lehet végezni. Példaszerűen említem a hatodik helyen szereplő teljesítést leszámítolhatja a beruházó és figyelembe vehető később a teljesítésnél és a garanciális elem ott marad a teljesítőnél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNPI): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívott Vendégeink! Ha valaki visszatekint egy kicsit a történelmi múltba és vizsgálja az 1870-es évek nagy mezőgazdasági válságai utáni kilábalásokat sorban a XX. századi nagy válságból, mindig akkor fordult a kocka, amikor foglalkoztatásbővítést tudtak elérni. Ezért azokat az iparágakat támogatták állami eszközökkel, amelyekben ezt végre lehetett hajtani. Egyértelmű, Magyarországon ma hadiipart bővíteni nem lehet. Ezt vessük el. Ilyen szempontból - úgy hiszem - az egyetlen alapvető nagy foglalkoztatási kapacitással rendelkező építőipar az, ami erre képes lehet. Ezért is a magam részéről is üdvözlöm, hogy az albizottságunk Baráth Etele vezetésével egy ilyen anyagot állított össze. Nem szeretném, ha Baráth Etelének baja lenne abból, hogy ennyit dicsérjük, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos volt, hogy az ő higgadt magatartásával vezette ezt az egyeztetésekben is gazdag albizottsági munkát. Két dolgot szeretnék aláhúzni: piacteremtés és piacvédelem nélkül nem megy. Matolcsy György is itt kifejtette és itt reagálnék államtitkár úr félmondatos megjegyzésére, mikor azt mondta, hogy kiadásnöveléssel nem megy. Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára lesz kiadásnövelés, de én úgy gondolom, önmagában ezt nem szabad így nézni, mert három százalékos áfaemelés és egy, illetve két százalékos szja-növelés mellett ennek az egyenlegét kell nézni és lehet, hogy az építőipar számára nyújtott támogatás a másik oldalon visszahozza azt vagy még többet is visszahoz. És hogy Európában is ezt az utat járják, mi sem bizonyítja jobban, mint azok az állami kedvezmények, amelyeket Olaszországban, Németországban meghirdettek arra az esetre, hogy ha lakásfelújítást, renoválást, hőszigetelést végeznek. Akkor az állam ezekben az esetekben benyúl a zsebébe és ott is úgy ítélték meg, hogy összességében nemzetgazdasági szinten ennek bevételi többlet lesz a hatása majd a költségvetés szempontjából is. Tehát önmagában egy ilyen sommás kifejezés, hogy kiadásnöveléssel ez nem megy, azért nem fogadható el szerintem, mert ezt önmagában nem lehet nézni, hanem csak hatásaiban.
Még egyszer szeretném mondani, hogy nagyon örülök annak, hogy elnök úr még egy hetet ad arra, hogy ezt az anyagot végig átrágjuk a szakma érintett képviselőivel, de még jobban annak, hogy ez az egy hét lehetőséget ad arra, hogy a szakma érintett képviselői megpróbáljanak nyomást kifejteni a kormányra azért, hogy ez az előterjesztés valóban el is készüljön és induljunk már el végre, mert beszélni eleget beszélünk, de most már lépéseket kellene tenni azért, hogy ez a helyzet kimozduljon a holtpontról. Lássuk be, 3 millió 900 ezer alá esett a foglalkoztatottak száma, drasztikus csökkenés van, ha így haladunk, pillanatokon belül ránk omolhat az egész. 310 forintnál van az euró, ma azt mondják, hogy pontosan az építőipar területén a különböző nemzetközi devizákban felvett hitelek 320 forint körül bedőlhetnek. És van egy újabb mai gyorsjelentés, hogy azok az eddig bedőlt hitelek, amelyeknél már a bankok megpróbálják a lakásokat eladni, azt tapasztalják, hogy a külföldiek nem vásárolják, a fizetőképes hazai kereslet pedig igen kicsi. Tehát számos olyan járulékos problémával nézünk szembe, ha nem lépünk gyorsan, amelyik az egész iparágat ránk omoltathatja, pedig az építőipar az egész jövő lakmuszpapírja. Az építőipar 5,1 százalékra esett vissza tavaly, ez a két és félszerese a nemzeti össztermék visszaesésének. Tessék odafigyelni, a 24, egyesek szerint már a 25. órában vagyunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bencsik János képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Amikor a munkacsoportban megkezdtük a munkát, arra kértem a képviselőtársaimat, hogy a saját megyéjükben hallgassák meg az építőipari vállalkozásokat, az építőipari szereplőket. Nagyon örülök Alexa képviselőtársam visszajelzésének, mert hasonló kép alakult ki a képviselőtársaimban, amikor ezt megosztották velem. Az első találkozások során, december 18-án itt a bizottsági ülésen a nagy országos érdekképviseletek vezetőivel találkoztunk, akiknek a többsége a legnagyobb érdekképviseleti szereplő társaságokban tölt be vezető szerepet. Gondoltam, hogy minden bizonnyal másként látják a mikrovállalkozók, a középvállalkozók a saját helyzetüket. Ez az előfeltevésem nem igazolódott be. Hasonlóképpen látják, de árnyaltabban. Azok a középvállalkozók, akik a kivitelezési vállalkozási láncban valahol középtájon helyezkednek el, egyformán kívánnak igazodni a fővállalkozó felé is, az alvállalkozóik felé is és beszorított helyzetben vannak. Itt erősödött meg bennem az, hogy teljesen igaza van az ÉVOSZ elnökének, Tolnay Tibornak: itt alapvetően rendezni kell az építésügy helyzetét és a belső viszonyok tiszta állapotát kell kialakítani és elkerülhetetlen, hogy itt jogszabály-módosításokra kerüljön sor. És nagyon sok jogszabály módosítására kell sort keríteni, éppen ezért ilyen hosszú ez a lista, amelyet összeállított a munkacsoport az országgyűlési határozat megfogalmazásakor.
Az építésügy szereplői közé nemcsak a magas- és mélyépítés szereplői tartoznak, hanem az építőanyag-ipar és az építészalkotók közössége is. Az építészek és az építőmérnökök is - mindenki. Éppen ezért volt fontos, hogy az egyeztetési folyamatban mindenki képviseltethette magát, és tulajdonképpen ez az országgyűlési határozati javaslat, amelyet benyújtottunk hétfőn, az érdekképviseleti szervezetek véleményét is tükrözi, hiszen, amikor az utolsó pontosításokra került sor, pontról pontra mentünk végig és rögzítettük a határozati javaslatnak a pontjait. Szempontjait és a pontjait. Valóban, ahogy az elhangzott, nehéz helyzetben van az építőipar, a kilátás tekintetében még nehezebb helyzetben, hiszen a KSH tegnap nyilvánosságra hozott adatai szerint a teljes építőipart figyelembe véve a megrendelési állomány az elmúlt év decemberében a korábbi évekhez képest 22 százalékkal mutat alacsonyabb értéket. A magasépítés területén 35,9 százalékkal. Ezért is tartottuk fontosnak hangsúlyozottan szerepeltetni az energiahatékonyság, energiakorszerűsítés kérdését, mert a legtöbb munkavállalót ezen a területen lehet foglalkoztatni.
Még a kormánypárti képviselőtársaim számára egy szempontot szeretnék felvetni. Furcsa dolog ez persze egy ellenzéki képviselőtől, amikor azt mondja, hogy tessenek odafigyelni arra is, hogy ennek komoly társadalmi és mentális haszna is lehet. Akkor, amikor folyamatos gazdasági megszorításokra kerül sor, amikor a másik oldalon központi alapok és európai uniós alapok átcsoportosításával egy markáns energiahatékonysági, épületkorszerűsítési alapot lehet létrehozni és ezáltal a lakosság korszerűsítési kedvét is meg lehet teremteni, akkor az azt is jelenti, hogy az egyik oldalon ugyan van a gazdasági recessziónak komoly hatása, de a másik oldalon van valami a lakhatás területén, ami komfortosabbá tudja tenni az ingatlantulajdonosok életét és emellett még takarékoskodni is tudnak. Szabályozni az energiafelhasználásukat és egy minőségibb környezetben tudják élni az életüket. Ennek van komoly társadalompolitikai, életérzési, mentális vonzata is, mindamellett, hogy a leggyorsabban belső piacot ezen a területen lehet élénkíteni.
Kicsit gondolkodtam azon is, hogy vajon miért nem említette a miniszter úr ezt a területet a hétfői politikai beszédében. Beszélt energiabiztonságról, de nem beszélt a hozzá vezető út egyik legfontosabbikáról, az energiahatékonyságról. Mi továbbra is fontosnak tartjuk ezt a területet. Fontos az energiatermelés biztonságának megteremtése középtávon, hosszú távon, de leggyorsabban az energiabiztonságunkat, az energiahatékonysági fejlesztésekkel tudjuk megteremteni, amely ráadásul az építőipar számára egy jelentős piacbővülést tud magával hozni.
Fontosnak tartom azt, hogy én is kiemeljem a munkacsoport ellenzéki tagjai szempontjából, hogy nagyon korrekt együttműködés mutatkozott meg a tárca szakállamtitkársága részéről. Köszönet Szaló Péter szakállamtitkár úrnak és munkatársainak. Azt is érzékeltük, hogy ahogy az idő telt és egyre konkrétabbá vált a határozati javaslattervezet, úgy egyre mérsékeltebben tudtak részt venni ebben az alkotó munkában. Valóban talán nem a legszerencsésebb dolog, amikor egy bizottsági munkacsoportban maga az államigazgatás, a közigazgatás is ilyen szinten kapcsolódik be. Nekünk jó volt, mert nagyon sok háttéranyagot el tudtak nekünk készíteni, de az is világos volt, hogy egy ilyen politikai, szakpolitikai egyeztetés és a kormányzati álláspont nem minden esetben esik egybe. Talán a legkevesebbszer szokott ez egybeesni. Éppen ezért a magunk részéről külön szeretnénk köszönetet mondani, hogy ezt, ha kényszerűségből, de felvállalták, egyrészt a szakma iránti elkötelezettségük, másrészt pedig az építőipar, az építésügy iránti elkötelezettségük okán.
Egy konkrét visszajelzés. Mi, amikor azt mondtuk, hogy faktorálásra is szükség van, akkor az átmeneti időszakra gondoltunk. A "biztos kéz" rendszere hosszabb távon hozhat ezen a területen megoldást. De vannak már elindult fejlesztések, ez is egy lehetőség arra, hogy a meglévő problémát kezeljük. Azt gondoljuk, hogy hosszú távon nem ez lenne a megoldás, hosszú távon a tiszta viszonyok megteremetése a cél.
Még egy dolog a kormánypárti képviselőtársaink és a kormány irányába: talán az elkövetkező időszakban nem fogunk ilyen sokkszerű gazdasági visszaesést megélni, éppen ezért nehezen fog visszatérni az az idő, amikor a szakma egyetértésével lehet átfogó rendezést elérni az építésügy területén. Néhány esztendővel ezelőtt ugyanazokkal a szakmai érdekképviseleti vezetőkkel beszélgetve, akik most is részt vettek a munkában, egy ilyen mélységű rendezési igény nem fogalmazódott meg. Azért, mert az építésügy nagy halastava tele volt hallal és nem volt számukra égető, hogy a körülöttük jövő-menő rabsicokat is kellő "jogtiszteletre" igyekezzünk közösen rászorítani. Most, hogy a halak elfogyni látszanak ebben a nagy halastóban, egyre égetőbbé vált, hogy megtisztuljon a piac. Átláthatóvá, tisztává, világos szerződéses jogviszonyon alapuló együttműködéssé változzék. Ha elindul a gazdasági növekedés és érzékelhetően több halat fognak telepíteni ebbe a halastóba, akkor ez a jellegű együttműködés az építőipar képviselői részéről vélhetően alább fog hagyni. Ez viszont meg fogja nehezíteni majd a parlamenti döntéshozásnak a dolgát és munkáját. Üzenjük a kormányzat irányába, hogy bátorság, most kialakult egy jó határozati javaslat, lehet még ezen dolgozni és pontosítani, tartalmi elem is van benne, ahogy azt Latorcai képviselőtársam mondta. Ki kell használni ezt a kegyelmi állapotot. Most partnerek az építésügy képviselői, a későbbiekben, egy év múlva, amikor - reméljük, hogy - piacbővülésre fog sor kerülni, nem biztos, hogy ennyire fognak örülni annak, hogy ha a saját tevékenységüket is szabályozó, időnként korlátozó passzusok kerülnek be a jogszabályokba.
Végül annyit szeretnék mondani, hogy valójában ez egy ötpárti javaslat lett a végén, hiszen Nagy Sándor képviselőtársammal mi a Fidesz-KDNP frakciószövetséget is képviseljük, ezért örültünk annak, hogy az MDF is csatlakozott az elmúlt napokban és együtt tudtuk benyújtani ezt a javaslatcsomagot. Ez is azt mutatja, hogy szakpolitikai szinten, a szakmával együttműködve lehet olyan konszenzusos javaslatot benyújtani, ami nemcsak elveket, hanem konkrét tartalmi elemeket is magában foglal. Nagyon bízunk benne, hogy a Házbizottság döntésének megfelelően napirendre lehet venni ezt a témakört és az Országgyűlés meg fogja tárgyalni, lehetőség szerint túl sok változtatás nélkül annak érdekében, hogy elindulhasson a munka. És maga a határozat is, ha jól emlékszem, tartalmazza azt, hogy egy monitoringbizottságot, egy eseti parlamenti bizottságot is létre kéne hozni annak érdekében, hogy folyamatosan tudja ellenőrizni azt, hogy az elfogadott feladat, lista alapján megtörténik-e a kormányzat általi kimunkálása és a jogszabály-módosítási előkészítése ezeknek a feladatoknak, illetve a pénzügyi átcsoportosításokra tett javaslatok előkészítése, megvalósítása.
A magunk részéről, ellenzéki képviselők részéről, akik a munkacsoportban dolgozhattunk, külön köszönetet kell mondani Baráth Etelének. Ahogy itt elhangzott. Jó néhány politikai, szakpolitikai egyeztetésben részt vettünk már, azt kell mondani, hogy nagyon korrekten, tisztességesen időközönként még a konfliktusokat is felvállalva és semmiképpen nem megkerülve haladtunk előre és született meg ez az anyag. Köszönjük szépen, jó szívvel tudjuk ajánlani az ellenzéki képviselők nevében is a bizottság és a parlament számára megtárgyalásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyira szép és kerek volt, hogy minden szavával egyetértenék. Csak azért teszek egy kiegészítést, mert én bent ültem a teremben, amikor a miniszterelnök beszélt. Megemlítette a miniszterelnök az energiahatékonyságot, de csak félmondatban és hasonlóképpen az alternatív energiát és a megújuló energiákat, de ezt csak bent lehetett hallani, biztos kint nem. (Derültség.) Tehát ez így már teljes egészében így van. De erre visszatérünk. Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Én csak nagyon röviden szeretnék egy-két mondatot hozzáfűzni. Azt látom, hogy az első olyan lépés most a recesszió kezelésére, amelyik egy többpárti kezdeményezésre indult és ebben - nagyon örülök, hogy - konszenzus alakult ki a munkacsoportban részvevők között is, amely feladatot határoz meg a kormány és a parlament részére is. Különösen az építőipar az a terület a mezőgazdaság mellett, ahol talán jellemzőek azok, a foglalkoztatással összefüggő, a tartozással kapcsolatos problémák, amelyre ez az anyag valamilyen megoldást javasol. Számomra újszerű, de nagyon életszerű és napjainkban érzékelhető problémákat és kérdéseket vet fel, a piac, a lánctartozás és a legális foglalkoztatás. Azért valljuk be, hogy az építőipar volt az egyik olyan terület, ahol az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, az ellenőrzések során nagyon sok fekete foglalkoztatás volt.
Ami a megjegyzések mellett bennem kérdésként is megfogalmazódott - és Baráth Etele képviselőtársam biztos reagál majd rá -, az egyik: annak nagyon örülök, hogy a közberuházások és a közérdekű építési tevékenységnél bizonyos féket és kontrollt jelenít meg ez a javaslat, hiszen nem szabad a gazda, mint ahogy a köztudatban bent volt, hogy az állami és az önkormányzati beruházások voltak a legdrágább beruházások.
A másik, a kérdésem a 6. ponthoz kapcsolódóan, hogy nem túl szigorú feltételeket határozott-e meg az előterjesztés, amikor a pályázatok elbírálásánál olyanokat ír elő, hogy nyereség, foglalkoztatás, minőségbiztosítási feltételek megléte. Azzal maximálisan egyetértek, hogy rendezett munkaügyi kapcsolatok legyenek. Ugyanehhez kapcsolódik a d) pontban, hogy vizsgálja meg, hogy milyen módon tudja az állam tőkeemelés formájában likviditáshoz juttatni a társaságokat. Nem jelent-e ez egy kis visszaállamosítást egyes területeken?
A 7-es pontban úgy gondolom, több képviselőtársam is utalt rá, azok a rövid távon megvalósítandó intézkedések, amelyek hatósági szabályozást, törvény-előkészítést, jogszabály-változást írnak elő, mind üdvözlendők. Ezek feladatot határoznak meg a kormányzat és magunk részére is.
Ez lehet az egyik olyan kitörési pont, amire alelnök úr is utalt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, lépni kell, hiszen ezzel is tudjuk kezelni most a gazdasági válságot és a recessziót, ami most Magyarországon jellemző. Én mindenképpen támogatom az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szatmáry Kristóf.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is csak nagyon röviden. Hadd emeljem ki a bizottságnak azt a munkáját, amiről azt gondolom, hogy abban a tekintetben hiánypótló munka volt, hogy végre az Országgyűlés előtt is lesz egy olyan lista, egységesítve, összeszedve, amit a szakmai szervezetek elég régóta kérnek, és azt gondolom, hogy nagyon jó silabusz a kormányzat számára, hogy valóban mit is kell tenni, de itt kell hozzátennem azt - és nem a bizottság munkáját értékelem ezzel, - hogy lényegében a bizottság sem találtam fel a spanyol viaszt. Ezek az intézkedések lényegében a kormányzat számára korábban is ismertek voltak. Ezt azért mondom, hogy lényegében innentől kezdve azt gondolom, hogy a kormány oldalán pattog a labda, mert azt tudjuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy részét a gyakorlatba valóban csak a minisztérium és a kormány tudja átvinni. Ennek a munkának tényleg akkor van értelme, ha ezeket a kormányzat valóban gyorsanm határozottan véghez tudja vinni és nem papíron marad egy újabb anyag. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel nincs több képviselő, aki hozzá kíván szólni, egyetlen egy javaslatot tennék. Hallgassuk meg Tolnay elnök urat. A kérésem az, hogy öt percen belül legyenek a hozzászólások.
Szakmai szervezetek képviselőinek hozzászólásai
TOLNAY TIBOR (ÉVOSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az első szó a köszöneté, tényleg nem udvariaskodás. Nagyon régen volt az, amikor egy ilyen bizottságban hozzáértő, érdeklődő, támogató együttműködéssel találkoztunk. Ezt a szakma nevében köszönöm az albizottság képviselőinek.
A másik egy kérés megfogalmazása. Szatmáry képviselő úr is érintette, hogy ennek a problémakörnek a jelentős része korábban is ismert volt. Én azt szeretném kérni és javasolni, mivel "ég a ház", hogy ennek a durván 30 pontnak az azonnali intézkedések közötti pontjait a legsürgősebben legyenek szívesek támogatni. Egy konkrét példával alá is támasztanám. Üde színfolt volt, hogy az elmúlt héten egy állami intézmény kiírt egy közbeszerzést. Hároméves épületüzemeltetésre és a közbeszerzés egyik feltétele volt, hogy 1900 forintos rezsióradíjjal pályázzanak a cégek. Hárman ezt megtették, két pályázat ezer forinttal és utána megtámadták a kiírót, aki egyébként ki nem hirdetett, de már a köztudatban lévő minimális rezsióradíjat nagyon korrekten, még a kihirdetés előtt próbálta alkalmazni. Tehát a sürgős és gyors lépésekre ezért is szükség van.
A másik, amit nagyon fontosnak tartanék megjegyezni, hogy itt is elhangzott a képviselő úr szájából, ennek az egész dolognak akkor lesz értelme, hogy ha egyrészt nem zárul le azzal, hogy születik egy határozhat, nagyon örültem Matolcsy úr azon megjegyzésének és a szakma nevében kérem is, hogy legyen egy folyamatos kontrollja ennek az egész dolognak, hiszen akkor van ennek hozadéka.
Még egy megjegyzés: nem akartam belemenni, de ha a képviselő urak elolvasták a "biztos kéz" programot, akkor nem tudom, milyen kép alakult ki bennük, de már most szeretném kijelenteni, hogy az égvilágon semmit nem old meg, egy biztos, hogy növekszik a költség, főleg akkor, hogy ha állami intézményt helyezünk a "biztos kéz" szerepébe. A "biztos kéz" közreműködésével a rendszerből hiányzó pénz nem lesz több. Ráadásul a B) változat a Ptk. számos pontjával alapvetően ütközik, tehát a szakma véleményét kénytelen voltam itt elmondani, de semmilyen irányba nem visz. Ha a 100 egységbe kerülő munkából 20 egység hiányzik, abból még a traihand elvesz 20 százalékot, de nem fogja a 20 százalékot előteremteni semmilyen módon. Tehát az út nem ez. Az út az, ami az anyag elején szerepel nagyon korrekten. Talán emlékeznek rá, hat mondatban összefoglalja az előterjesztő, hogy az irreálisan alacsony ár az a lánctartozásnak a legalapvetőbb oka. Ha a koncentrálás erre a megállapításra történne, akkor már a folyamat elején ki lehetne szűrni azt, hogy ez a lánctartozás folytatódik. Rögtön befejezem.
Rendcsinálás. Ami ebben az anyagban szerepel: az energiahatékonyságtól és a pénzügyi feltételek rendezésétől kezdve ezek élő és folyamatos problémák voltak. Nagyon nehéz türtőztetni magunkat- és elnézést kérek, ennek is örülni kell -, hogy ezentúl az állam nem tilthatja meg a késedelmi kamat kiiktatását a szerződésből. Ez botrányos, hogy erről beszélni kell, hiszen eddig sem tehette volna meg, főleg akkor, ha rendet akar teremteni, mert akkor példát kell mutatni. De ez felvet még egy kérdést, aminek örülünk egyébként, függetlenül attól, hogy eléggé furcsa, hogy egy ilyen bejelentésnek születnie kell. Azt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy ez nem fog szerepelni már ezentúl a szerződésekben? De a késedelmi kamatot ki fogja fizetni, hol van annak a fedezete, ha nincs mögötte a szankció? Az egész rendszerből mi azt hiányoljuk, hogy ellentétben velünk, akiknek kemény határidőink vannak és ezeket pontosan be kell tartani és van felelőse mindennek, ha az anyagban azt látnánk, hogy van felelőse mindennek, mi a határideje és ki a felelőse, és - visszatérve az előző kérdésre - egy-egy ilyen késedelemnek, mulasztásnak, ki a költségviselője, akkor ez a dolog zártabb rendszerben működne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vajai Tamás, tessék!
VAJAI TAMÁS (Magyar Építész Kamara): Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Három rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az első: sokféle szempontból már méltatva lett az együttműködés. Magam is ünnepelni szeretném. Most egy más szempontból. Ha az Országgyűlés egységesen határozatban állást tud foglalni az épített világ javítása tekintetében, az bizalmat ébreszt. A magánbefektetők bizalmát. Így minden állami forint mellé magánforint is menni fog. Jelen szempontból is köszönet illeti önöket. A másik: az előttünk lévő egy hétben, a lehetőségeinkhez képest szeretnénk az anyagban még nagyobb súlyt adni az alkotó-tervező munka fogalmának, fogalmi megjelenítésének. Az, amit az alkotó tervezés minőségben ehhez az ügyhöz hozzá tud tenni, az évtizedekre szóló érték vagy bontási kényszer.
A harmadik: az anyagban megjelent az energia fogalma. Szeretnénk megerősíteni önöket abban, hogy az energiaügyet az épített világ összességével együtt szabad és érdemes csak kezelni. Ebben bizonyos részeredményeinket még az előttünk lévő munkaidőben szeretnénk a bizottság figyelmébe ajánlani. Köszönöm szépen a figyelmüket.
GLÁSER TAMÁS (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. Részt vettünk az előkészítésben és nagyon örülünk, hogy az albizottság létrejött és igenis nagyon alapos munkát végzett.
A lényeg az, hogy minden hozzászólóval egyetértek, Matolcsy képviselő úr összefoglalójának markáns részét kiemelném ebből: most pénzre, munkára és jogszabályokra van szükség a lehető leggyorsabban, mert ha nem, akkor gyakorlatilag az építőipar össze fog omlani. Az, hogy 39 százalék, meg 23 százalék, mondunk számokat. Naponta romlik ez a szám. Úgy gondolom, hogy a politikai együttműködésnek azt kell követni, hogy a kormányzat soron kívül ezeket az intézkedéseket, amelyeket ez az anyag tartalmaz, a szakmával egüytt minden oldalról támogat. Mióta én 2003 óta a frontvonalra kerültem az építőiparban, minden alkalommal együttműködtünk a szakmával. 2005-ben a miniszterelnök úrral szerződést kötöttünk, hogy az építőipart megújítjuk, csak történt, ami történt.
Azt szeretném mondani, hogy az elkövetkező egy hétben az egyeztetéseken pontosítjuk a prioritásokat és nagy sürgősséggel javasolnánk, hogy a parlament tárgyalja meg ezt a határozati javaslatot. A kormánnyal pedig a folyamatos munkát biztosítsuk, mert nincs idő, tehát napok kérdéséről, hetek kérdéséről beszélünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BRETZ GYULA (Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége): Köszönöm szépen. Az összes jogi személyiségű tervező vállalat képviseletét látjuk el, több, mint száz cég tartozik hozzánk és az infrastrukturális vízügyi és környezetvédelmi közbeszerzéseken alapuló tervezések döntő többségét a nálunk lévő cégek végzik. Amit talán az anyag bevezető részéhez lehetne csatolni, többéves vagy évtizedes problémánk az, hogy igen későn születnek meg a beruházási döntések és ennek kapcsán egy kapkodássá fajul a tervezés. Nincs lehetőség alternatívák vagy gazdaságossági változatok vizsgálatára, ezért csatlakozva a Baráth Etele képviselő úr által első blokknak nevezett anyaghoz, ez számunkra lehetne egy piacbővítés, de hatásában nagyon nagy jelentőségű lenne, hogy az eddig megvalósultaknál gazdaságosabban jöjjenek létre a beruházások, ha időben el tudnánk kezdeni a tervezések bonyolítását. Ebben csatlakoznék az anyagnak ahhoz a részéhez is, hogy a jelenleg már elindítás előtt álló projekteket is felül kéne vizsgálni. Amennyiben igényt tartanak a munkánkra, szívesen veszünk ebben részt, csatlakozva Vajai Tamás hozzászólásához is. Tehát a még hátralévő egyhetes munkában is szívesen részt vennénk, mert az eddigiekben nem tudtunk, mert első alkalommal kaptunk meghívást, de köszönjük ezt a lehetőséget.
Ami konkrétan még az anyagban az azonnal bevezethető ügyekről szól, a 6-7-es ponthoz szeretnék hozzászólni. Üdvözöljük azokat, amik a 6-os pontban mint új kritériumok szerepelnek, de egyet hiányolok belőle, ez pedig a minőség. Magyarországon jelenleg a közbeszerzések 95 százalék kizárólag ár alapú kiválasztást tartalmaz, ez egy olyan hihetetlen lenyomását jelenti az áraknak, hogy körülbelül a mérnök kamarai díjszámítás 50 százalékáért vagyunk kénytelenek elvállalni a munkát, különben nem jutunk hozzá. Ez viszont nem ad lehetőséget arra, hogy megfelelő színvonalú munkát végezzünk. A FIDIC tavalyi konferenciáját bejelentették, hogy Amerikában és Kanadában megtiltották az ár alapú kiválasztást, mert rájöttek, hogy olyan hihetetlen hátrányos a beruházásokra nézve. Az európai átlag az, hogy körülbelül 50 százalék ár alapú kiválasztás és 50 százalékban a legelőnyösebb ajánlatot veszik figyelembe. Ez a 6-os pont már ebbe az irányba mozdult el és örömmel üdvözöljük ezt. Erről a problémáról egyébként volt szerencsénk a minisztériumot is tájékoztatni, a Szaló államtitkár úrék fogadtak minket és ott részletesen ezt a problémakört ismertettük. Ehhez kapcsolódik az a 7-es pont, ahol szintén igen kitűnő gondolat a garanciák 2-5 százalék közé szorítása, hogy a likvid összegeket ne vonják el a cégektől. Ez mind a tervezőket, mind a kivitelezőket érinti. De mi azt is kértük a minisztériumtól, hogy vizsgálják felül a szerződéses feltételeket, mert a féláron vállalt munkákra olyan feltételeket szabnak a szerződésben, ami a kötbért illetően uzsorakamatnak számít már és az inkvizíció kismiska ahhoz, amilyen szerződéses feltételek mellett vagyunk kénytelenek most a munkát elvállalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tessék parancsolni!
SZENTE SZABOLCS (Panel Érdekképviseleti Egyesület): Köszönöm szépen a tisztelt bizottságnak, hogy lehetőséget kaptunk, hogy hozzászóljunk a válságkezeléssel kapcsolatos intézkedések döntéshozatalában. Elsődlegesen két egyszerű javaslatról szólnék. Szerepel is gyakorlatilag ebben a Baráth Etele úr által készített anyagban, viszont nem emeli ki kellőképpen, és a döntéshozatal felgyorsításának szükségessége jelen esetben nem fedi a teljes témát.
A panelépületek beruházásánál a jelenleg futó panelprogram rendkívül jó megoldás az ott élők sorsának kezelésére, viszont ennek van egy jelentős összefüggése az építőipari feladatvállalással kapcsolatban is. A legfőbb problémánk, hogy az állam létrehozott egy panelprogramot, az NFT pályázati szerkezetében, több képviselő úr rendkívül komoly szerepvállalásával létrejött az ökoprogram is, az ökoprogram az, ami egy tüneti megoldást nyújt gyakorlatilag, de első lépcsőként kezelendő az épületek felújításánál. Mindkét beruházási szerkezet összefügg, a panelépületek felújítása komplexen képzelhető el. Erre a panelpályázat ad teret és lehetőséget.
A legfőbb probléma igazából most abban áll, hogy van egy nagyon jól kezelt panelprogramunk, itt ül a teremben Csider László főosztályvezető úr, aki a programnak az ÖM részéről gyakorlatilag az atyja, de a legfőbb gondunk a tulajdonosok szempontjából az, hogy ha kimegyünk ebből a teremből és megkérdezem a Csider urat, hogy mikor lesz a következő döntés a már beadott panelpályázatokkal kapcsolatban, akkor erre nem lesz érdemi válasz. E nélkül a tulajdonosi közösségek nem tudnak érdemi döntéseket hozni. Ez azt jelenti, hogy az ÖM részére 30 milliárd forint értékű támogatási igénnyel éltek a paneltulajdonosok, ami összességében 90 milliárd forintnyi támogatást tud generálni, ha ezek a támogatási döntések megszületnek.
A program továbbvitele tekintetében Magyarországon a közel 900 ezer panel felújítása mintegy ezermilliárd forintos beruházási értéket tud generálni. Ennek a programnak a szépsége igazából abból áll, hogy az állami költségvetés terheiként igazából nem jelentkezik. Ez abból is valósul meg, hogy a program utófinanszírozott, ez előtt gyakorlatilag a kivitelezői teljesítésekből származó közteher-befizetések megelőzik a támogatás államilag történő kifizetését. Ezért önmagában kezelhető a folyamat, gyakorlatilag miniszteri döntések általi különleges módosításokat nem igényel.
Ugyanakkor a problémánk változatlanul fennáll, ha nincsen pályázati kiírás, illetve nincsen döntés, akkor nincs milyen kivitelezésről beszélni. Ha ebben a szakaszban haladunk tovább és a minisztérium álláspontja miniszteri utasításra az, hogy a jelenleg bent lévő 30 milliárdnyi támogatási igény feldolgozása után kerül sor az új pályázati kiírásra, akkor az a lehetetlen helyzet fog előállni, hogy a tulajdonosi közösségek gyakorlatilag majd ősszel fognak találkozni egy panelprogrammal, ami nem megoldás.
Ilyenkor az év elején vannak a rendes éves tulajdonosi közgyűlések. Ezek keretében hozzák meg a tulajdonosok az elsődleges döntéseiket a jövőjük tekintetében. Akkor, amikor azzal állunk szemben, hogy egy 40 m2-es panellakásnak a távhőszámlájában realizálható probléma 40 ezer forintot tesz ki és még nem a leghidegebb időszak számláját értjük ez alatt, és ha ez egy olyan tulajdonosnál van, aki nem kap kompenzációt, mert a nettó jövedelme meghaladja a százezer forintot, akkor ez kezelhetetlen probléma lesz. Ennek a megoldására rendkívül jó a panelprogram és ezt a panelben élő tulajdonosként vagy érdekképviseleti vezetőként köszönjük is. Amire szükségünk volna, hogy ezen programok felgyorsítása megtörténjen.
Még egy gondolatot mondanék: ha nincsen program vagy a program önmagában csúszni fog, nem kerül kiírásra vagy csak az ősszel kerül kiírásra, akkor most olyan tulajdonosi közgyűlési döntések fognak megszületni, amelyek a koordinálatlan beruházásokat fogják elősegíteni. Mit értünk ez alatt? Ilyenkor, ha nincs támogatás, nem látja a közösség azt, hogy állami támogatásban részesülhet, akkor állam nélkül próbál a saját helyzetén javítani. Ezt hogy lehet? Leválással lehet, a távhőszolgáltatásról tavaly elkezdődött tömeges leválások nagyobb mértékben fognak folytatódni és ez a távhőszolgáltató rendszerszintű ellehetetlenüléséhez vezet műszaki alapon. Ha ez bekövetkezik, ez ismételten olyan jelentős anyagi terhet fog generálni az államnak, amiből nem fog tudni kilépni.
Összegezve, a jelenleg jól működő panelprogram, a minisztérium szakapparátusa készen áll ennek az újbóli kiírására. Nekünk, amire szükségünk van a paneltulajdonosi oldalról az az, hogy a döntési folyamatok nagyon felgyorsuljanak, itt a forráslehívások szintén gyorsulhassanak, nyilván ennek tükrében az utófinanszírozott keretekkel nincsen problémánk, valamint az új pályázati kiírás minél előbb valósuljon meg. Ebben az évben 90 milliárd forintnyi beruházás tud megvalósulni pont abban az építőipari vállalkozói szférában, ami a legfontosabb, a hazai kis- és közepes vállalkozások, ugyanakkor 2-3 éven belül ez a beruházási érték elérheti a 3-400 milliárd forint összeget is, ha ez a támogatás folyamatosan rendszerbe állítva működni tud. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Más hozzászólót nem látok. Mielőtt lezárjuk, Baráth Etelének adok szót.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Először is köszönöm mindenkinek az elhangzottakat, ha megengedik, az albizottság nevében azt mondanám, hogy meghallgattuk, lejegyzeteltük, amit kell, elolvassuk a jegyzőkönyvből, hadd ne reagáljak én most konkrétan, hiszen elég tartalmas volt ez a beszélgetés. Egy hétig tudunk tovább dolgozni, különösen azzal, akivel még nem dolgoztunk együtt. Ez a heti feladat, ha egyetértetek vele.
ELNÖK: Észrevétel? Szaló úr!
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Egyetértek Latorcai alelnök úrral, nem tettem hozzá, hogy az egyoldalú kiadásnöveléssel nem érthetünk egyet, nyilván itt az egyensúlyt tartani kell.
Tolnay úr kritikájához annyit fűznék hozzá, hogy nagyon sok megoldást vizsgáltunk a lánctartozással kapcsolatban, ez egy lehetséges megoldás, a B) változatot a Ptk. jelenlegi rendszerében nem tudjuk igazából kezelni, nagyobb mozgásra nem nagyon lesz lehetőségünk. Biztos, hogy az építtetői fedezetkezelő működik más országokban, biztos, hogy van többletköltsége és biztos, hogy ezt is ki lehet játszani, egyelőre nincs jobb megoldás. Nagyon nagy mértékben támogatják más szakmai szervezetek, a lakásépítők az építőanyag-ipari szövetségeken keresztül.
A késedelmi kamat forrására: nyilván nem arra készülünk - és ezért van a határidőnek az áprilisi, illetve júliusi meghatározása -, hogy pörögjenek fel az állami szervek és inkább teljesítsenek a kifizetés oldalán. Egyébként pedig be lehetett volna vezetni január 1-jétől. A lényeg az, hogy a törvényt be kell tartani az állami szervezeteknek, a fedezetet nekik kell kigazdálkodni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor arra szól a javaslatom, hogy abbahagyjuk és egy hét múlva folytatjuk.
Néhány megjegyzést hadd tegyek zárszóként. Nagyon fontos volt, hogy a bizottságunk felvállalta ezt a témát. Nagyon fontos volt, hogy ötpárti megegyezés jött létre. Nagyon fontos volt, hogy a szakma láthatta, hogy ez az ötpárti egyetértés ezen a síkon létrejöhet és ez esélyt adhat arra, hogy a parlamentben ezek a kérdések reményeink szerint elfogadásra kerülnek. Nem mennék bele tételesen a 36 pontba, hogy milyen feladatok vannak. A legfontosabbnak azt tartom és gondolom, képviselőtársaim is, hogy egyetértés van abban, hogy mit értünk azonnali intézkedések alatt, amelyek a legkevesebb pénzt jelentik, de nagyon fontos döntéseket kormányzati és egyéb szakmai oldalakon. Egyetértés van abban, hogy rövid távon milyen intézkedéseket tartunk fontosnak, megközelítőleg majdnem egyetértünk ebben és a középtávú pedig távlati.
Van egy nagyon fontos elem, amit az azonnali intézkedésekhez sorolnék. Ezt jó volt hallani és elnézést kérek, hogy Tolnay elnök úrtól is kikényszerítettem, hogy a szakma mondja ki, hogy rendet szeretnénk, mint a legfontosabb elemet. Legalább olyan fontos elemet, mint a pénzügyi forrásokat, a hitelezést és egyebeket. Ezt jó hallani, amikor eljut egy felismerésig a szakma, hogy a saját keretein belül meg tudja határozni azokat az - idézőjelbe vett - linkségeket, amelyek eljuttatták idáig, mert ez is jelentősen közreműködött. Jelentősen közreműködött a közbeszerzési rendszer, a kormány, a pénzek folyósítása és hadd ne soroljam tovább ezeket a dolgokat, ezt pontosan értjük. De ha elindul egy belső erjedés egy szakmában, amely a tisztulás irányába hat, ez mindenféleképpen emelő kell legyen a kormányzat felé is, hogy ehhez a feltételeket meg tudja teremteni, mert nem kérdés, hogy a piaci feltételeken változtatni kell, tehát piacot kell tudni biztosítani. Ezt Bajnai Gordon miniszter felvázolta, van esély rá. Hitelezésbe kényszeríteni megpróbáljuk a bankokat, hogy jussunk el abba az irányba, ameddig el lehet, de ezt is megfelelő keretek között.
Én úgy elfogadom személy szerint, amit Matolcsy képviselő úr elmondott. Két témát vállaljon fel a bizottság, ebből egyet már felvállaltunk, ez az energetikának a teljes komplexitása, amit folyamatosan monitoringozunk és állandóan elsők vagyunk és kezdeményezünk és lépünk benne. Ezt mi visszük, tehát ez benne van a mi csomagunkban.
Egy hét múlva elkészül az a tisztított változat, amit Baráth Etele és csapata idehoz újból a bizottság elé úgy, hogy közben már egy jó néhány dolgot tisztázunk a kormányzat felé. Nagyon nehéz lesz, hiszen ezzel, hogy ilyen szépen egyetértünk, érzékeljétek, hogy egy hatalmas csomagot raktok az Etelére, meg elsősorban rám, mert a pofonokat nyilván én fogom kapni azért, ami ebben le van írva és ami kemény ösztönzést kell, hogy jelentsen a kormányzat felé.
Ami korlátos lesz, amiben nem ígérem, hogy nagyon gyorsan előre fogunk menni, ez a jelen helyzetből adódik. Ez az 5 százalékos áfa, ebben látok gondokat.
A másik a CO2-nek a specifikus kezelése, hogy kimondottan milyen ágazatra használjuk fel. Emlékeztetni szeretnélek benneteket, hogy a Robin Hood-törvénynél tudtuk egyedül elérni azt, hogy egy külön ágon éppen erre a területre legyen csak felhasználható az itt befolyó pénznek egy jelentős része. Megpróbáljuk, de még további egyeztetésekre van szükség, hogy ebben egyetértsünk.
Visszatérve arra, amit Matolcsy képviselő úr mondott - ha ezzel egyetért a bizottság is, de ezt a döntést a jövő hétre teszem, most csak gondolkodjunk rajta -, hogy rendben, vállaljuk fel, hogy negyedévente monitoringozzuk azokat a döntéseket, amit mi ezen a fórumon meghoztunk és egy konzekvens munka eredményeképpen folyamatosan tartsuk kézben úgy, ahogy egy normális vállalatnál ez működik. Nem más egy gazdaságnál sem ez. Végignézzük a feladatokat, mindig visszatérünk, számba vesszük, mit oldottunk meg, mit nem, mi a következő lépés, amit meg kell tenni. Ezt tegyük az érdekképviseletekkel, szakmai szövetséggel együtt. Ha ebben egyetértés van, kérek egy fejbólintást. (Nincs ellenvetés.)
Nagyon ritkán fordul elő a Gazdasági bizottságnál, hogy háromnegyet órát szán egy témára, ennyi idő alatt 8-10 témát le szoktunk darálni, tehát látszik, hogy ezt nagyon fontosnak tartjuk, de ugyanilyen fontosnak tartjuk az együttműködést is, és erre hívom fel a figyelmet, hogy a munkacsoporttal szíveskedjenek leegyeztetni a véleményeket és egy hét múlva fog újra a bizottság elé kerülni. Akkor fogunk álláspontot kialakítani a Házszabály szerint, hogy milyen forgatókönyv szerint menjen tovább a téma. Ebben elvi egyetértést kérek. (Nincs ellenvetés, a képviselők fejbólintással jelzik egyetértésüket.) Köszönöm szépen a meghívottaknak a részvételt.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem akartam a végszóba beleszólni, egyetlen egy téma van, amit kérnék, hogy a bizottság tárgyaljon meg. Elnök úr szavai késztettek erre: ez a banki finanszírozás kérdése. Elhangzott itt másfél hónappal ezelőtt, hogy ha márciusig nem oldható meg a nagyprojektek finanszírozása a kereskedelmi bankok részéről, akkor egy-másfél hónapon belül nagyon nagy gondok lesznek. Az én információim szerint, de most nem akarok vitát gerjeszteni, nem megoldott ez a probléma. Nagyon szívesen meghallgatnánk a minisztérium vagy akár a Nemzeti Bank illetékesét, hogy milyen intézkedések történtek a nagy projektek finanszírozását illetően a kereskedelmi bankokra nézve. Milyen lépések szükségesek ez irányba, mert ez a legsúlyosabb probléma.
ELNÖK: Köszönöm. Javaslom és a Baráth Etelét is kérem és magam is arra inspirálom, hogy a jövő hét szerdán a bizottsági ülésen ez kerüljön szóba. Vagy a miniszter vagy akit meghívunk, erre konkrétan térjen ki. Hogy áll a finanszírozási kérdés, milyen tárgyalásokat folytattak a bankokkal, akár a Nemzeti Bank, akár a Fejlesztési Bank és az átadott csomagok a kereskedelmi bankoknál milyen kezelésre történnek meg. Erre külön térjünk ki, ez egy fontos elem, elfogadom a javaslatot. Köszönöm szépen. Akkor javaslom, folytassuk.
Következik 2. napirendi pontunk. 1-es módosító javaslatot a kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Előzetes kormányzati álláspont áll rendelkezésre, de ha gyorsíthatok vele: egyiket sem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ez egy nagyon korrekt megközelítés. Van-e ebben olyan, ami érdekel valakit?
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Koszorús képviselő úr véleményét szeretném elmondani, mert ő tárgyalt Keller úrral. Keller úr is elismerte, hogy ezek kevesek, tulajdonképpen az ezután bajba jutóknak nyújthat megoldást. Tehát ő azt mondja és ezt el szerette volna mondani, csak el kellett mennie, hogy alapvető dolgok hiányoznak belőle, szerződéskötési, szerződésbontási költségekre vonatkozó korlátozások, amelyek a mai viszonyok között nem átléphetők. És bár ez mind fontos, ami itt van, de összességében mély megoldást nem jelentő.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Ennek a törvényjavaslatnak a célja elsősorban egy külföldi hitelfelvételhez állított kritériumoknak a teljesítése. A kérdés, amiben a Koszorús képviselő úr véleményét idézték, nem tartozik szervesen ennek a megállapodásnak a végrehajtásához. Úgyhogy tovább fognak folytatódni szakértői szinten ebben az egyeztetések.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát itt most nem támogatja a kormány a javaslatot. Szavazásra teszem fel. Aki egyetért azzal, hogy a beadott módosító javaslatok támogatásra kerüljenek, az kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Egyharmadot kapott. Köszönöm szépen.
Következik az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat. A Mezőgazdasági bizottság kapcsolódó módosító javaslata. Az 1. §-t módosító bizottsági javaslatot a kormány?
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. Tud valaki másról, amit meg kell tárgyalnunk? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen a részvételt. A jövő héten találkozunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 50 perckor)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia