GIB-5/2009
GIB-134/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. február 25-én, szerdán 9.30 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/8864. szám) (Dr. Baráth Etele, Horváth Csaba (MSZP), Bencsik János, Nagy Sándor (Fidesz), Lakos Imre (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa) *
Dr. Baráth Etele kiegészítése *
Dr. Szaló Péter reagálása *
Képviselői hozzászólások *
Vendégek hozzászólása *
Elnöki zárszó *
Határozathozatal *
Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007.) szóló jelentés (J/8582. szám) (Általános vita) *
Keller László szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Vélemények *
Keller László reagálása *
Elnöki összefoglaló *
Határozathozatal *
A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés (J/6888. szám) (A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Határozathozatal *
A Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/8839. szám) (Általános vita) *
Határozathozatal *
A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
Az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/8864. szám) (Dr. Baráth Etele, Horváth Csaba (MSZP), Bencsik János, Nagy Sándor (Fidesz), Lakos Imre (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa)
2. a) Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007.) szóló jelentés (J/8582. szám) (Általános vita)
b) Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1999-2007.) szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/8897. szám) (A Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
3. a) A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés (J/6888. szám)
(A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság önálló indítványa) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról és a fogyasztóvédelem további erősítését szolgáló intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/6889. szám) (A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság önálló indítványa) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
4. A Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/8839. szám) (Általános vita)
5. A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
6. Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP) bizottság elnöke
Dr. Józsa István alelnök (MSZP)
Márfai Péter alelnök (MSZP)
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Latorcai János (KDNP) dr. Matolcsy Györgynek (Fidesz)
Dr. Kálmán András (MSZP) megérkezéséig dr. Kapolyi Lászlónak (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Szabadkai Tamásnak (MSZP)
Dr. Fónagy János (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz) Nagy Sándornak (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP) Bencsik Jánosnak (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Keller László államtitkár (Pénzügyminisztérium)
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Gyenge Anikó osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) Sáriné Simkó Ágnes dr. főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Maráczi Zsolt (Társaság a Lakásépítésért Egyesület)
Éliás Ádám elnök (Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége)
Sáriné dr. Simkó Ágnes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Megjelentek
Ujj Attila (LÉTÉSZ)
Kránitz Krisztián (NFGM)
Gonda Pál (MSZP)
Takács Kornél (MSZP)
Vajai Tamás (Magyar Építész Kamara)
Bakó Zsuzsanna (Wienerberger Zrt.)
Norbert Schwartzmüller (Wienerberger Zrt.)
Kassai Ferenc (Magyar Mérnök Kamara)
Dr. Pethő Tünde Gabriella (Ogy)
Katona Tímea (SZMM)
Dr. Somlyay Nóra (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
László László (ÉTE)
N. Sényi Gábor (ÉTE)
Varjasné Székely Éva (MALOSZ)
Gláser Tamás (VOSZ)
Mészárosné Győrvári Izabella (VÉSZ)
Németh Tímea (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bandi Attila (VÉSZ)
Dr. Pálfalvy Hilda (Gazdasági Versenyhivatal
Kukta Hajnalka (IRM)
Filip Péter (Egészségügyi Minisztérium)
Korda Renáta (gyakornok)
Dr. Bodnár Zsolt (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Udvari János (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Kasza Gyula (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Németh Lajos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Büchler Tamás (ELTE-ÁJK)
Ladi Csaba (FVM)
Dr. Podonyi László (Állami Számvevőszék)
Dr. Csőreg Anikó (Magyar Energia Hivatal)
Dr. Horváth Sándor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Tolnay Tibor (ÉVOSZ)
Dr. Tunyogi László (KÖSZ)
Dr. Koszoru István (LOSZ)
Márton Árpád (MTI)
Molnárné Fejes Judit (MSZP, gazdasági munkacsoport)
Salfer Balázs (NFSZ)
Dr. Vedres András (MAFE)
Dr. Bíró Krisztina (Egészségügyi Minisztérium)
Borostyánkői Mátyás (TMSZ)
Dr. Siklósi Irma Éva (szakértő)
Dr. Stadler Julianna (MSZH)
Dr. Bendesz Miklós (MSZH)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09.37 óra)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a Gazdasági bizottság tagjait, a meghívottakat. A mai bizottsági ülésünkre az írásos meghívót képviselőtársaim megkapták, amelyben hét napirendi pontot jeleztünk. Kérem, hogy fogadja el a bizottság, hogy az 5-ös napirendi pontot, amely a Ptk. részletes vitájával kapcsolatos, halasszuk el és csak a 6-ossal és annak a módosító javaslataival foglalkoznánk. Az viszont előre ki lett küldve mindenkinek e-mailen. Ennek a szavazástechnikájáról beszélünk a napirend kapcsán.
Aki egyetért így a napirendi pontokkal, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
Első napirendi pontként képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára alkalmasságáról kell dönteni a bizottságnak. Ez az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló határozati javaslat.
Mielőtt az előterjesztőknek megadnám a szót, szeretném jelezni, hogy az elmúlt bizottsági ülésen előzetesként ezt a témát változtatás nélkül megtárgyaltuk. Véleményt mondott a bizottság és a meghívottak is hozzászóltak. Tehát mivel az írásos anyag nem változott, csak akkor várunk észrevételt, hogy ha egy forradalmian új gondolat fogalmazódott meg az önök részéről. Ezek után megkérdezem Baráth Etelét, kér-e szót.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Jó reggelt kívánok! Nagyon röviden szeretném kiegészíteni és indokolni a mai napirendi ponttal kapcsolatos javaslatunkat. Az egyik az, hogy azért nem lett a hozzánk érkezett észrevételek alapján kiegészítve, módosítva az az előterjesztés, amit már aláírtunk és benyújtottunk, mert ezzel csak az idő múlt volna, hiszen az általános vita megkezdése után módunk, lehetőségünk lesz ezeket az észrevételeket figyelembe venni. De hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy ez csak a munka elkerülését célozta, összeállítottuk azt az anyagot, ami a hozzánk érkezett észrevételeknek a gyűjteményét jelenti, másrészt kiegészítettük a múltkori bizottsági ülésen elhangzott hozzászólásokból azokkal a javaslatokkal, véleményekkel, amelyek mindezt természetesen gazdagítják és erősítik. Ez egy elég komoly anyag, néhány olyan levél is érkezett hozzánk, amit nem tudtunk a gépbe rendesen bevinni, ezt értelmeztük és a saját anyagaink mellé tűztük, tehát senki ne érezze azt, hogy az ő általa elmondottak vagy javasoltak nem kerülnének kellően feldolgozásra.
Azt is tudjuk természetesen, hogy ezen kívül az egyes pontokkal kapcsolatban elég sok észrevétel fog érkezni még, különösen a kormányzati szervektől, más szervezetektől, ezért én a következőt javasolnám a kollégáim nevében. A benyújtott országgyűlési határozat különböző pontjait öt csoportra osztottuk és az öt csoportnál egyébként Matolcsy elnök úr egyik javaslatát figyelembe véve azt javasoljuk, hogy ezek úgynevezett intézkedési munkacsoportok felállítását eredményezzék. Nem beszélgető, nem a témában elmélyedő, kutató munkacsoportokat, hanem a végrehajtást segítő közvetlen intézkedési csoportok állnának fel.
Az első az építési piaccal kapcsolatos. A második gyakorlatilag a b) ponttól kezdve a vállalkozások stabilitását összefoglaló. A harmadik a c) ponttól a beruházási tevékenység és energiahatékonyság területét jelentené. A négyesen azt javasoljuk, hogy a lakásépítést és azzal kapcsolatos valamennyi feltételrészt tárgyaljuk. Az ötödik pedig a hatósági és a végrehajtással kapcsolatos egyéb más intézkedéseket tartalmazza, a hatodik pedig már igazán csak a középtávú megvalósítandót, ami döntő módon az egyes szakmai szervezetek önszabályozó képességére épülne, tehát súlyában ők jelennének meg. Ez hat munkacsoportot jelentene. Azt gondoljuk, hogy ebben az erőinket megfelelően koncentrálva, ha kell adott esetben megosztva mint parlamenti képviselők is örömmel részt vennénk. Ennek az az értelme, hogy az egyes intézkedési munkacsoportok más-más területeit fedik le részben a kormányzati munkának, részben pedig az egész építőipari komplex megközelítésnek. Itt minden olyan vitás kérdést tisztázni lehet, ami alapján a legvéglegesebb megoldások megszülethetnek, amit, ha közös egyetértés van, egy módosító csomagban benyújtunk és az volna maga az intézkedési javaslatcsomag. Tulajdonképpen ennyi.
Hozzánk eddig mint képviselőkhöz támogató, kiegészítő, gyorsító és a feltételeket jobban megvilágosító javaslat jött. Semmi olyan hozzánk nem érkezett sem politikai oldalról, se kormányzati oldalról, sem sehonnan, ami szembement volna azzal, amit eddig benyújtottunk. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szaló Péter szakállamtitkár úr véleményét kérném.
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen. Szeretném jelezni tisztelt bizottság, hogy a beadott javaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk, ezért támogatjuk a tárgysorozatba-vételét. Alapvetően koncepcionálisan is támogatjuk, ezt megerősítették a tárcák észrevételeikkel, ugyanakkor részleteiben javasoljuk, hogy pontosító, módosító indítványokkal tegyük helyre az esetleg pontatlanul megfogalmazott gondolatokat. Azt hiszem, hogy ha a bizottság elfogadja az előbbi ügyrendi típusú javaslatot, akkor ezek a pontosítások elvégezhetők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra szeretném a bizottság figyelmét felhívni, hogy rendkívül fontos volt, hogy ezt a szakmai témát ilyen rangra emeltük a Gazdasági bizottság munkájában, hiszen ennek bizonyos értelemben hatása is, hogy a gazdasági egyeztető fórum munkabizottsága, amely hétfőn fog összeülni - az építőiparral kapcsolatos kérdéskört tárgyalja - szinte teljes egészében lefedi azokat az intézkedéseket, amelyek ebben a körben megjelennek. A szakmai szervezetekkel és a minisztériumokkal együttesen indulnak el. Tehát annak az élesztőnek, amit közösen gerjesztettünk, a hatása már érződik, hiszen ha a fejezeteket és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket végignézzük, ezek erőteljesen abba az irányba hatnak, hogy tisztuljon az építőipar helyzete és az előtte álló kihívások.
Mindezek után kérdezem, hogy van-e kérdés. (Nincs jelentkező.) Megjegyzés?
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A munkacsoport Fidesz-KDNP-frakciócsoport által delegált tagjai nevében a Baráth Etele által felvázolt munkamódszerrel egyet tudunk érteni és abban részt fogunk venni. Üdvözöljük a kormány azon bejelentését, hogy általános vitára alkalmasnak tartja a határozati javaslatot, amit a munkacsoport előkészített. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy tovább ne húzzuk az időt, hiszen így is két hónapig dolgoztunk együtt az építőipari szervezetek képviselőivel, az ágazati szakmai képviseletekkel. Összeállítottunk egy konszenzusos anyagot, amely immáron a parlament számára benyújtásra került. Kezdjük el annak a tárgyalását és a felvázolt munkacsoportokon belül arra van lehetőség, hogy egyértelműsítsük azokat az indítványokat, amelyeket szeretnénk megjelenve látni a kormányzati gyakorlatban. A pontosításban és az egyértelműsítésben részt veszünk. Hogy ha menetközben érkeznek olyan indítványok, amelyeket érdemes megfontolni és beépíteni akár módosító indítvány keretében, abban is partnerek vagyunk, ugyanakkor azt is szeretnénk leszögezni, hogy olyan indítványokkal nem fogunk egyetérteni és nem fogjuk tudni támogatni, amelyek az eddigi már összeállított, mondjuk úgy, hogy koherensnek is minősíthető anyag meggyengítését szolgálnák. Annál is inkább, mert konszenzus alapján történt meg ennek a kialakítása, nemcsak az öt politikai párt, hanem az építőipari szervezetek részvételével.
Még egy ügyrendi felvetésünk lenne, az elmúlt alkalmakkor voltak olyan szervezetek, akik nem kaptak meghívást, akik ma eljöhettek a bizottsági ülésre és szeretnének öt percben hozzászólni. Arra kérjük a tisztelt elnök urat, hogy ezt legyen szíves biztosítani számukra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon.
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Egy dologgal szeretném kiegészíteni: az eddigi munkában szerintem - soha nem látott módon - egy nagyon jó gyakorlat vált be. Meghívtuk az életből érkezőket. Meghívtuk azokat a szakmai szervezeteket, akik elmondhatták a véleményüket. Szeretnék ennek ismét nyomatékot adni. Minden ezt követő munkában, akár a kör kiszélesítésével, hiszen létrejönnek prioritások, vonjuk be továbbra is az élet részvevőit, mert gyakorlatilag ők mindennap naprakészen tudják azt, hogy mi a valóság. Úgyhogy kérném a Gazdasági bizottságot, hogy támogassák azt, hogy a szakmai szervezetek továbbra is aktív részvevői legyenek ezeknek a tárgyalásoknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Nagy Sándor képviselő úrnak. De azért szeretném mondani, hogy nem ez az első csoda, ami itt bekövetkezett. A Gazdasági bizottság munkamódszerében tipikus, kihangsúlyozom, tipikus, hogy mindenkor az érintett szakmai szervezeteket meghívja. Legyen ez bármely szakmai terület, legyenek a kereskedők, legyenek az energetikával foglalkozók vagy a közbeszerzés. Csak az utóbbi témaköröket hadd említsem fel, amikor itt széles körben megjelent a szakma. Ez annyiban volt más, hogy most egy ötpártiban próbáltuk összerendezni a sorokat és felgyorsítani a különleges pénzügyi válságra és gazdasági válságra való tekintettel a helyzetet. Ez nem egy rendkívüli helyzet, a Gazdasági bizottságnak ez a munkamódszere hosszú évek óta és bízom benne, hogy ezt a jövőben is tudjuk tartani. Az élettől nem kívánunk elszakadni, bár nagyon kellemes lenne a parlamentben elszakadni az élettől, de mi ezt nem tesszük.
Más hozzászóló? Nagy képviselő úr!
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Egy apró kérést szeretnék tenni az államtitkár úr felé: Nem konkrétan a napirendhez, de mégis: szerintem a lakáshelyzet mai állapotával nem vagyunk pontosan tisztában, hiszen az a KSH-adatállomány, ami rendelkezésünkre áll, abban az önkormányzatok egyrészt két adatot adnak le, az építési engedélyek számát, illetve a használatba vételi engedéllyel rendelkező építések számát. Ezért nem tudjuk ma valójában, hogy a piacon hány folyamatban lévő lakásépítés van. Akkor, amikor egyébként most ezt a napirendet tárgyaljuk, akkor ahhoz szeretném kérni az államtitkár úr segítségét, hogy kapjunk arról is egy számot, hogy mi van folyamatban. Az önkormányzatnak kötelezően be kelljen jelenteni a megkezdett építkezést. Ezért, hogy ha a KSH adatszolgáltatásába még ezt az adatot esetleg be tudnánk venni, akkor egy reális számot kaphatnánk arra vonatkozóan, hogy mi most a valóság.
ELNÖK: Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ezt meg kell tegyük közösen. Tehát abszolút áttekintést kapjunk a lakásépítésekről.
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Két hetet szeretnék kérni, mert meg kell keresni az Államigazgatási Hivatalon keresztül az összes önkormányzatot, és tudjuk, hogy az adatszolgáltatás mennyi időt vesz igénybe, de megtesszük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Belefér. Mert amíg ez a vita átmegy a parlamenten, hogy megfelelően lássunk, az még körülbelül négy hét. Úgyhogy belefér. Ez már az áttekintéshez és mérlegeléshez elégséges. Mivel nincs több hozzászóló, kérdezem, hogy a vendégek közül, akik az előző ülésen nem voltak jelen, kinek van véleménye.
DR. MARÁCZI ZSOLT (Társaság a Lakásépítésért Egyesület): Tisztelt Bizottság! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az építőiparon belül a lakásépítési ágazat helyzete különösen nehéz, mondhatjuk, drámai. Egy konkrét példát engedjenek meg: körülbelül 45 téglagyár van, ebből most négy működik a szokásos húsz helyett. Ebben az időszakban húsz szokott működni, most négy működik. Ez jellemzi az aktuális folyamatokat jobban, mint mindenféle statisztika. Úgy látjuk, hogy ha nem lesznek hathatós kormányzati intézkedések, a lakásépítések száma az előző évihez képest drasztikusan, akár több, mint 50 százalékkal is esni fog. A lakásépítési ágazatban a válság nagyobb, mint az építőipar egyéb szektoraiban. Ennek alapvetően az az oka, hogy a válságkezelés az európai uniós forrásokból történhet, a lakásépítési ágazatban pedig semmilyen európai uniós forrás nem folyik be. Ezen változtatni kell. Az lenne egy közép távon hatást gyakorló kezdeményezésünk, hogy a kormányzat keresse meg az Európai Unió illetékeseit és kezdeményezze azt, hogy a lakásépítésekbe is európai uniós források tudjanak befolyni. Ennek az egyik eszköze lehet a szociális alapon felépített bérlakásrendszer, az erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt elkészítette az egyesületünk és egy munkacsoport alakult arra, hogy ennek a bérlakásrendszernek az elemeit a bizottság kidolgozza.
Konkrét javaslataink az országgyűlési határozattervezethez: a legfontosabbnak az Európai Unióval való kapcsolatfelvételt és ez EU-s források egy részének a lakásépítési ágazatba irányítását tartjuk, a másodiknak egy bérlakásépítési rendszer normatív feltételeinek a kialakítását. Ehhez az kell, hogy bekerüljön az illetékes minisztériumok jogalkotási tervébe. Fontosnak tartjuk, hogy olyan szja- és áfaszabályozások történjenek, amelyek a lakásépítéseket ösztönzik, a szerződés jellegű kérdésekkel kapcsolatban egyetértünk a KSH-adatok gyűjtésével, valóban a reálfolyamatokat nem lehet KSH-adattal mérni, mert nincs ilyen adatszolgáltatás. Más európai országokban van, ezt meg kell szervezni.
A másik felvetésünk az, hogy Magyarországon a lakásépítés és az építésügy két minisztérium alá tartozik, ennek nem értjük az indokát. Hogy ha ennek nincsen indoka, jó lenne a lakásügyet és az építésügyet egy minisztérium alá visszatenni.
Koncepcionális javaslatunk, hogy állami szinten meg kéne határozni egy éves lakásépítési célszámot, úgy látjuk, hogy ameddig ez nincs meg, nehezen lehet értelmezni, hogy az államnak milyen mértékben kell hozzájárulni egyáltalán a lakásépítéseknek a támogatásához.
Amivel még hozzá szeretnénk járulni a közös munkához: nemzetközi szakértőkkel készítettünk egy tanulmányt, hogy az építőipari válságkezelésben milyen intézkedések vannak. Ez most készült el, jelenleg fordítás alatt van, bízunk benne, hogy a jövő hét elejéig ezt el tudjuk juttatni a bizottságnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
ÉLIÁS ÁDÁM elnök (Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége): Köszönöm a meghívást. A pénzügyi válság nélkül is lehetetlen helyzetben vannak a magyar vállalkozások. Ennek fő okai, amelyeken jogszabály-alkotással segíteni lehetne: az első az objektíve betarthatatlan adórendszer, a második a pénz forgási sebességének veszedelmes lelassulása az értékteremő reálgazdaságban. A harmadik a pénz kiszívása és a pénzhiány állandósítása az értékteremtő gazdasági működés területén. Pénzhiány állapotában soha nem lesz konjunktúra és konjunktúra nélkül soha nem lesz felzárkózás. A többi mellébeszélés. Negyedikként az a járványszerűen terjedő kriminális jelenség, hogy a magán, állami és önkormányzati beruházásokon egyszerűen nem fizetik ki az elvégzett munkát, leszállított árut. Ez most már járvány.
A kis- és középvállalkozások megmentésére a következő kezdeményezéseink vannak. Ha ezek a cégek nem kapnak azonnali segítséget a talpon maradásukhoz, beláthatatlan társadalmi folyamatok indulhatnak el, családok százezrei fognak egzisztenciális katasztrófahelyzetbe kerülni, és azok az intézkedések nem segítenek, amelyek esetleg évekkel később fejtik ki a hatásaikat. A VÉSZ kezdeményezi egy olyan kríziskezelő szervezet felállítását, amely alkalmas az önhibájukon kívül bajba jutott vállalkozások fogadására és ügyük kezelésére. Az ágazat túlélésének három, egymással egyenrangú feltétele van: az első, hogy az önhibájukon kívül bajba jutott cégeknek haladéktalanul segítségére legyenek jogos követelései behajtásában. Legalább ebben. És segítséget nyújtsanak életben maradásukhoz. A második, hogy törvényi eszközökkel elvágják a további visszaélések útját, elvegyék az alvállalkozások ki nem fizetett munkáján élősködő megrendelők kedvét a tisztességtelen üzleti magatartástól. Harmadszor: az ágazatnak hitelek helyett munka kell. Nem az újabb és újabb hitelek tukmálása fog segíteni, hanem a munka, amihez pedig normális monetáris politikára lenne szükség.
Elengedhetetlen azonnali követelés a valós árképzésen alapuló munkafeltételek kikényszerítése, amiből minden működés és járulékos költség, a foglalkoztatás terhei és tisztességes nyereség is kitermelhető. (Koszorús László és Kálmán Sándor képviselő érkezik az ülésterembe.)
Két konkrét jogszabályi változtatásra tettünk kezdeményezést az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányába. Az 1997. évi LXXVIII. törvény és a 37/2007-es ÖTM-rendelet kiegészítése szükséges azzal, hogy az építtetőnek a használatbavételi engedélykérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy az adott építményen munkát végző összes kivitelező, alvállalkozó összes számláját a szerződésben meghatározott feltételek szerint kifizette. E nélkül be sem szabadna fogadni a használatbavételi engedélykérelmet. Ez egy csapásra rengeteget segítene. Ez a kötelezettség megteremtené a szükségszerű érdekösszhangot, amely egészséges esetben az építtető és az építő között fennáll.
A másik: a 290/2007-es kormányrendelet kiegészítése szükséges azzal, hogy az illetékes minisztérium a kialakult reális árviszonyok és az érvényes adójogszabályok figyelembevételével minden év januárjában rendelet formájában meghatározza az arra az évre érvényes minimális építőipari kivitelezési árakat, amely alatt tilos építőipari kivitelezésre szerződést kötni. Nemcsak a rezsióradíjról van szó, hanem az árakról. A tervezői költségvetés-kiírást a rendelet alapján az építtető köteles beáraztatni és a kivitelezésre ezen szummaár alatt nem köthet szerződést. Ez a kiegészítés megszüntetné azt az építőipari piacot szétziláló és minden jó szándékú piaci szereplőt ellehetetlenítő helyzetet, hogy felelőtlen, egymás alá ajánló versennyel irreális árak alakuljanak ki, amelyek az adott építmény valós költségeit nem fedezik.
Végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, hogy a VÉSZ elhatározta, hogy a válság legújabb díszes jelenségét, tünetét, hogy sok tízezer család került a kilakoltatás veszélyhelyzetébe, akár harc árán is, de meg fogja akadályozni. Nem lesz Magyarországon kilakoltatás, ha ez mosolyra is indít egyes kedves barátainkat. Nem lesz Magyarországon kilakoltatás! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Bocsánat elnök úr. Valóban én mosolyogtam, az elnök úrnak a következőt mondanám, én a választóimmal több fórumon találkoztam az elmúlt időben és tudja mit mondanak? Azt mondják, hogy azok, akik külföldi hitelt vettek fel, kapjanak segítséget, de fizessék vissza, amit nyertek az árfolyamon. (Éliás Ádám: Ha nem válaszolhatok, nem válaszolok...)
ELNÖK: Nem válaszolhat. Nem politikai vitára jöttünk ide, hanem szakmai vitára. Uram, ön szót kapott a Gazdasági bizottság ülésén és elmondhatta a véleményét, ritkán van erre módja és lehetősége. Mi örültünk, hogy elmondta a véleményét, de engedje meg, hogy ha a képviselőtársaimnak van véleménye, azt megtegyék. Megtették. Úgyhogy maradjunk ennyiben.
Tisztelt Bizottság! Elindult a folyamat. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy hétfőn a gazdasági miniszternél az alábbi témákat fogják tárgyalni ezen bizottság keretei között: az irreálisan alacsony ajánlati ár elleni hatékony fellépés feltételeinek a biztosítása, az uniós támogatással megvalósuló beruházásokhoz adott jelentős előlegnövelések mértéke, ez tételesen benne van, hogy milyen dinamikával nő. Létrejön, már létre is jött és tovább bővül és ennek a feltételeit határozzák meg: az építési piacportál létrehozása, ahol a kivitelezési vállalkozók tételesen láthatják, hogy mire mennyi van, hol mi indult el és ez hetente fog frissülni, tehát az építési vállalkozók képben lehetnek ebben a kérdésben.
Hasonlóképpen felvételre kerül az 1800 milliárd forint összegű uniós beruházási csomag. Ennek a tételei, tehát mind a 267 iskola, 78 városi terület, 400 km vasút, út és egyebek. Ezt csak azért mondom el, hogy azok is tudják, akik közvetlenül nem foglalkoznak vele. A késedelmi kamat bevezetése az állami szervezeteknél, ez végre egy rendkívül fontos lépés, amely nem teszi lehetetlenné az építési vállalkozókat. Ez mellett a "biztos kéz" program beindítása, amely egy belső etikai, szervezeti szűrőprogram, amelynek egy új szervezetét is felállítják, amely kezeli ezeket a kapcsolatokat.
Tehát ezek a lépések a csődeljárás új törvényi szabályozásán keresztül a pozitív lista létrehozásáig elindultak. Azt kérem, hogy erősítsük meg ezt a folyamatot és döntsön úgy a Gazdasági bizottság, hogy az előterjesztést tárgysorozatba veszi. Aki ezzel egyetért? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság. Aki általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottság. Az előadó, az előterjesztő marad továbbra is Baráth Etele. Ki az, aki kíván hozzászólni a bizottság nevében mint előadó? Bencsik János. Köszönöm szépen. Egyhangúlag egyetértett a bizottság Bencsik János személyével.
Meg kell gondolni azt a kijelentést, ami elhangzott, hogy kőkeményen csak azt lehet elfogadni, ami le van írva. Ezt gondolom, senki nem gondolja komolyan. Ez menetközben változni fog, lesz, ahol fel fog puhulni, lesz, ahol fel fog keményedni. Arra fel kell készülnünk, hogy két területen biztos, hogy kemény vita lesz a kormányzattal. Az egyik az 5 százalékos áfa, a másik a CO2 eladásából származó költségek felhasználása.
Ezt a napirendi pontot lezárjuk. A meghívottaknak köszönöm a részvételt. Szakállamtitkár úr, arra szeretném tisztelettel megkérni, hogy mivel hétfőn van ez a megbeszélés és egyetlen parlamenti képviselő sem tud jelen lenni, készüljön erről egy részletes jegyzőkönyv, különösen az összefoglalóról. Ez fontos lenne, hogy eljusson a Gazdasági bizottsághoz.
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Nem vagyok illetékes, meghívott vagyok, de közvetíteni fogom.
ELNÖK: Akkor én mondom, mint a GEF tagja, hogy tolmácsolja ezt a kérésemet. A Gazdasági bizottság ezt rendkívül fontosnak tartaná. (Dr. Szaló Péter: Tolmácsolni fogom!) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Rátérünk a második napirendi pontra. Köszöntöm Keller László államtitkár urat. Ha van szóbeli kiegészítése, kérem, tartsa meg.
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ államtitkár (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék csak szóbeli kiegészítést fűzni a jelentéshez. Először is azt szeretném rögzíteni, hogy a kormány teljesítette az Országgyűlés által szabott kötelezettséget. Gyakorlatilag kormányzati ciklusokon átívelő, összefoglaló jelentést készítettünk a privatizációs folyamatról, lényegében a rendszerváltást követő teljes időszakra vonatkozóan. Egy közel húszéves folyamatról van szó, az volt a célunk, hogy egy összefoglaló jelentés készüljön. Miközben az egyes tranzakciók minősítését szükséges elkerülni egy ilyen átfogó anyagban, a privatizációs folyamatot magát szükséges azért értékelni.
Ezt pedig nagyon röviden úgy tudom megtenni, hogy ez szervezetten, ellenőrzött módon, lényegében zökkenők nélkül ment végbe. Ilyen formában sikerült lebontani a hatalmas méretű állami vagyont, amit 1990-ben megörököltünk. Tulajdonhoz juthattak a hazai és a külföldi befektetők, a privatizáció hozzájárult a sikeres gazdasági átalakuláshoz, elősegítette egy új szaktudásnak a megjelenését, megalapozta a piacgazdaság kialakulását, fejlődését. Lényegesen javította az ország fizetőképességét és csökkentette az ország adósságállományát.
Összességében 2007. december 31-ével bezárólag a bevétel folyó áron 2952 milliárd forint volt, a költségek pedig szintén folyó áron 1370 milliárd forint. Lényegében 2007 végére az értékesíthető állami vagyon jelentősen csökkent, ezért mondhatjuk azt, hogy gyakorlatilag az intézményes privatizáció lezárult.
Maga a jelentés nagy csapdát is kínál a politika számára, hiszen két út lehetséges, amikor egy ilyen átfogó anyagot tárgyalunk. Az egyik, hogy a jelentést arra használjuk fel, hogy lényegében az önbecsülésünknek az erősítését egy önmérséklettel párosítva próbáljuk az anyagot megtárgyalni vagy pedig egy másik út, amikor nagyon erőteljes kritikai észrevételeket fogalmazunk meg, lényegében egy önmarcangolás irányába visszük el a vitát. Én azt javaslom a tisztelt bizottságnak és majd nyilván a Házban is, hogy az első lehetőséget kövessük. Valóban egy kiemelt tevékenysége volt az országnak gazdaságpolitikai szempontból. Azt tanácsolom, hogy oly módon értékeljük a jelentést, hogy közben az országnak az erősítésére, az önbecsülésére is használjuk fel.
Röviden ennyit szerettem volna mondani és várom a kérdéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kinek van kérdése? Bencsik János úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a beszámoló a teljes privatizációs folyamatról szól, említést tesz a spontán privatizáció tényéről is, ugyanakkor semmiféle számszaki adatot nem lehet találni a beszámolóban, hogy a spontán privatizáció ideje alatt végül is mekkora állami vagyon került értékesítésre.
A 15. oldalon, amikor az extra privatizációs programról beszél, azt mondja, hogy abba olyan társaságok kerültek be, ahol a társasági vagyon több, mint fele korábban kiszervezésre került, így az állami vállalat kiüresedett és csak központi irányító programot látott el. Ez a megjegyzés is azt bizonyítja, hogy a spontán privatizáció ideje alatt jelentős állami vagyon került magánkézbe, de ennek a számszerűsítésére itt nem került sor.
Kérdésként merül fel az is, hogy milyen értéken összesíti a 17 év privatizációs bevételeit, illetve az azzal kapcsolatos kiadásait a Pénzügyminisztérium. Figyelembe vette-e termelői árindex alakulását vagy egyszerűen évente a bevételeket és a kiadásokat nominál értéken összeadta? Mondjuk egy közel két évtizedes folyamat figyelembevételével ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Valóban: milyen értéken történt meg az értékelés?
Az Állami Számvevőszék az 1990. évi induláskor a privatizációra váró vagyon értékét 2620 milliárd forintban állapította meg. Ebből 1670 milliárd forint volt a cégek értéke, 950 milliárd a telkek értéke. A jelentés viszont erről a földértékről, az induló 950 milliárd forint értékű telekvagyonról semmit nem mond és nem számol be.
Ezen túlmenően, ha csak a cégek értékét vesszük figyelembe, az ÁSZ 2004-ben vizsgálta a privatizáció folyamatát, akkor 1670 milliárddal számoltak a cégek értékénél. A mostani MNV-jelentés viszont 1900 milliárd forintban állapítja meg a cégvagyon értékét. Miből adódik ez az eltérés, ha az ÁSZ-nak annak idején pontos adatokat szolgáltattak, akkor most is ugyanilyen adatokkal kellene, hogy szerepeljen ez az összeg. Mennyiben lehet akkor hiteles ez az anyag, vagy annak idején az ÁSZ dolgozott nem megfelelően pontos adatokkal?
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság annak idején a Nemzeti Földalapnak átadott termőföldek értékét sem tüntette fel. Tehát a jelentésben nem szerepel a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által a Nemzeti Földalapnak átadott termőföldek értéke, pedig ez is egy jelentős értéket képvisel.
Az ÁPV Zrt. által közvetlen kezelt erdővagyon értéke sem szerepel a jelentésben vagy éppen a jogellenesen privatizált műemlékek esetei, csak ha a Palotás-ügyre gondolunk. Ezek mind-mind az ÁPV Zrt. hozzárendelt vagyonához tartoztak, ezért a zárójelentésben ezekre is ki kellett volna térnie a beszámolónak. E nélkül a privatizációs folyamat lezárására nem kerülhet sor.
Vannak pikáns kérdések is. Ilyen az országos törzshálózati vasúti pálya kérdése, amelyet forgalomképtelennek ítélt a jogszabály. Állami törzsvagyon, forgalomképtelen törzsvagyon, ennek ellenére valahogy bekerült a Magyar Államvasutak vagyonába. Kérdésként merül fel, hogy orvoslásra kerül-e ez a jogellenes tévedés.
Kérdezném azt is, hogy mire alapozza a jelentés, hogy a privatizáció jelentős mértékben hozzájárult az államadósság csökkentéséhez. Ugyanis a legnagyobb privatizációs bevételek idején volt a legdinamikusabb emelkedés a hitelállomány tekintetében, az államadósság tekintetében. Ha a táblázatokat összevetjük, egyértelmű, hogy a legjelentősebb privatizációs bevételek esztendejében regisztrálható a legnagyobb államadóssági tényező.
Az anyagban az szerepel, hogy jelenleg a cégekben meglévő állami vagyon ezermilliárd, pontosan 970 milliárd forint. A minap Tátrai úr, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nevében részt vett egy informális tanácskozáson, ahol azt nyilatkozta, hogy 2000 milliárd forint van az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságokban mint vagyonérték. A kérdés az, hogy akkor most a jelentés 970 milliárdja a hiteles vagy pedig a Tátrai úr által elmondott 2000 milliárd forint a hiteles.
A jelentés többször foglalkozik azzal, hogy az új vagyontörvény elfogadását követően sokkal hatékonyabb nemzeti vagyonkezelésre kerülhet sor, ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy van-e már a nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó középtávú stratégia. Tudjuk azt, hogy 2008 júliusában a Nemzeti Vagyonkezelő Tanács elfogadott egy stratégiát, amelyet eljuttatott a kormány számára, amikor a Nemzeti Vagyonkezelő Tanács vezetését hallgatta meg a bizottság tavaly októberben, én rákérdeztem, hogy mikor várható ennek a nyilvánosságra hozatala. Akkor azt jelezték és a pénzügyminiszter úr is megerősítette, hogy akkor, ha a kormány tud időpontot egyeztetni az MNV-vel és napirendre tudja tűzni. Januárban ismét megkérdeztem a pénzügyminiszter urat, hogy sikerült-e három hónap alatt időpontot egyeztetni. Jelezte, hogy a kormány észrevételeit továbbították a Vagyonkezelési Tanács felé és amennyiben majd a Vagyonkezelési Tanács megfontolja és elfogadja azokat, akkor ismét a kormány elé fog kerülni a stratégia, és ha azt elfogadják, akkor lehet nyilvánosságra hozni. Mikor várható, hogy az MNV megfontolja a kormány vagy a Pénzügyminisztérium észrevételeit? Mikor várható ezek után, hogy a kormány napirendjére tűzze a nemzeti vagyon gazdálkodásával kapcsolatos középtávú stratégia elfogadását és mikor várható végre, hogy a nyilvánosság és az ország polgárai a saját közösségi vagyonuk jövőbeni hasznosításával kapcsolatos elképzeléseket, a kormány elképzeléseit megismerhessék?
Részletekbe nem szeretnék belemenni, de mindenesetre, amikor csak sikertörténetekről szól a jelentés, például a 2003-as bankprivatizációkkal kapcsolatban, beleértve a Postabankot, kérdésként merül fel, hogy történt-e egybevetés a tényleges bevételek és a kiadások vonatkozásában. Ez egy elég érdekes dolog, hiszen a 2003-ban értékesített pénzintézeteknél a reorganizációra meglehetősen sok pénz fordítódott, majd ezt követően az értékesítése, kérdés, hogy mennyiben tükrözte vissza az oda felhasznált összegeket.
Nem említi a jelentés a Tocsik-ügyet, amely pedig egy meghatározó jellemzője volt a privatizációs eljárási folyamatnak. Mint említettem, a Budapest Airport esete is sikertörténetként rögzült, 2005 óta kérdés az, hogy hányadik tulajdonos kezében van már a Budapest Airport. Illetve azokat a kötelezettségeket, amelyeket a privatizációs szerződésben rögzítettek, teljesítette-e a - nem tudom, hányadik - tulajdonos?
Az agrártársaságok privatizációját is sikeresnek minősíti a jelentés, de nem pénzügyi szempontból. Milyen szempontból voltak sikeresek az agrártársasági privatizációk 2003-at követően? Azt gondolom, hogy ha ezekre a kérdésekre kaphatnánk választ, könnyebben tudnánk ítéletet mondani az általános vitára való alkalmasság tekintetében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Remélem, hogy ítéletet nem kell mondani, hanem véleményt nyilvánítunk erről a kérdésről. Van-e más kérdés? (Nincs jelentkező.) Hozzászólás?
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egyrészt elnök urat tisztelettel, minden bántó szándék nélkül emlékeztetném egy ígéretére, hogy a Tungsrammal kapcsolatban arról volt szó, hogy hozzá fogunk jutni a privatizációjával kapcsolatos szerződésekhez, figyelemmel arra, hogy nemcsak a szürke marha hungarikum, hanem a Tungsram is. Az ezzel kapcsolatos szerződések szerintem állatorvosi beteg lóként a Gazdasági bizottság elé kerülhetnének. Mennyiben tartotta be a szerződő fél, a General Electric a szerződésben vállalt kötelezettségeket?
Azt hiszem, megalázó lenne a Gazdasági bizottság tagjai számára, ha belekergetnénk egymást itt egy politikai vitába, mert ha jól felkészülünk, mindkét fél össze tud szedni egy olyan csomagtervet, amit egymás képébe tudunk vágni és ezzel nem hiszem, hogy előbbre fogunk jutni.
Azt viszont egyértelműen le kell szögezni, hogy a társadalomban nem az a tudat él, hogy a lehető legoptimálisabban történt a több kormányzati cikluson átívelő privatizáció, hogy a legoptimálisabban értékesítette volna a nemzeti vagyont a magyar állam. Sőt az általános vélemény rendkívül negatív és ebből kellene a bizottságnak kiindulni és abban egy konszenzust kialakítani, hogy egy, a társadalom elé tárható, tárgyilagos véleményt alakítsunk ki.
Amikor a főbb csomópontokat az ember megpróbálja megemlíteni, miszerint nyilván erről lehetne tartani itt most egy kétnapos konferenciát, azt lenne célszerű csomópontokba szedni, hogy az állami vagyonnak ez a privatizációs folyamata mennyiben szolgálta valóban pozitívan a gazdasági szerkezet átalakítását. Én vitatkoznék az államtitkár úrral abban, hogy optimális irányba befolyásolta, mert szerintem szakmailag - és itt én nem a pénzügyi dolgokra gondolok, meg arra, hogy ide szervezték ki, meg oda szervezték ki, meg ez kapta meg bizományba vagy az kapta meg, hanem - a magyar nemzetgazdaság szerkezetét ez a privatizációs folyamat, beleértve a külföldi tőke bevonását is, pozitívan befolyásolta vagy nem. Meggyőződésem, hogy nem.
A másik, hogy a privatizációs szerződések azon túlmenően, hogy adott esetben mindig igyekeztek betömni a költségvetés éppen aktuális hiányát vagy a külkereskedelmi mérlegnek az éppen aktuális negatív részét, milyen mértékben szolgálta az ország műszaki fejlesztését. Tehát a privatizációs szerződésekben ki volt-e kötve a megfelelő műszaki fejlesztési kötelezettség és miután nap mint nap azt hangoztatjuk, hogy a legfontosabb feladatunk a munkahelyek megőrzése, ezekben a privatizációs szerződésekben milyen mértékben kötötte a partnert - különösen a külföldiekre gondolok - a munkahelyek megőrzésének a kötelezettsége?
A harmadik: nagyon sok olyan objektummal lehet találkozni, amit megvettek, aztán utána ott hagyták és gyakorlatilag most is ott áll. Jobb esetben magától összeomlik, rossz esetben károsan befolyásolja a látványt, mert egyébként nem történik semmi.
A negyedik egy kényes kérdés: elemezni kellene ennek során azt is talán, hogy az európai uniós előírások milyen mértékben befolyásolják helyesen a nemzetgazdaság további szerkezetátalakítását.
Ilyen állatorvosi beteg lóként például megemlíteném a Kabai Cukorgyár bezárását. Amikor ilyen kvótaalapon, az Európai Uniónak a kvótája alapján bizonyos objektumokat, például viszonylag fiatal és korszerű objektumokat bezáratnak velünk és utána a helyére nem kerül semmi. Voltak ott mindenféle elképzelések, hogy majd ott mi lesz, de gyakorlatilag semmi nem került a helyére. Tehát műszaki fejlesztés, munkahelymegőrzés, továbbfejlesztés, milyen mértékben volt garantálva ezekben a szerződésekben és ezek hogyan teljesültek?
Ez nyilvánvalóan csak egy diagnózist fog felállítani, feltétlenül kellene, hogy legyen egy olyan rész is, hogy mi az, amiről egyszer s mindenkorra le kell mondani vagy mi az, ami esetleg korrigálható lenne. Magyarul ne azt keressük, hogy most ki mit vitt el a családi ezüstből jogosan vagy jogtalanul, hanem azt nézzük meg, hogy ez a folyamat mennyiben szolgálta az ország perspektíváját és mit lehet tenni annak érdekében, hogy az elkövetett hibákat vagy visszaéléseket visszamenőleg milyen mértékben lehet korrigálni.
Befejezésül szeretnék még egy gondolatot elmondani, hogy például amikor sor került az energetikai privatizációra, akkor a villamosenergia-szolgáltatóknál a hálózattal együtt eladták az informatikai rendszerek szolgálati jogát is, mindenféle ellentétel nélkül. Holott a MÁV-nak, az MVM-nek, a MOL-nak egy integrált információs rendszere volt, kiegészítve az Antenna Hungáriának egy "last mile" szolgáltatásával, ami egy alternatív távközlési szolgáltatás lehetőségét is kialakíthatóvá tette volna. Természetesen ezt a hozzászólásomat lehet így is minősíteni, meg úgy is, de mérhetetlen sok potenciális lehetőséget szalasztottunk el és ezek közül jó lenne, ha megnéznénk, hogy még mi az, ami visszahozható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e más észrevétel. Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Hadd hivatkozzam Bencsik és Kapolyi képviselő úrnak is arra a gondolatára, hogy tudnánk-e erről a kérdésről politikamentesen beszélni. Én ezt fogadnám el. És mint abban az időszakban az elszenvedő oldalon ülő és azóta is sok ilyen dologban részvevő az egyik ilyen megjegyzésem - amit Bencsik úr is felvetett -, hogy ahány vagyonértékelő, annyiféle. A másik, hogy egy tranzakció után 1-2-3-5 évvel - hadd emeljem ki, ahogy Kapolyi László említette az energetikai privatizációt - ma azt mondani, hogy a 300 százalék fölötti értékesítés jó vagy nem jó, hogy lehetett volna-e több vagy sem, ez örökké így marad kérdésként. És ezért van igaza Kapolyi Lászlónak, hogy az emberekben ez úgy marad meg, hogy a privatizáció negatív dolog. Vagy azért, mert kimaradtam belőle vagy azért, mert láttam, hogy a szomszéd hogy simlizett.
Ebbe a folyamatba az is beletartozik - és ebben egy picit vitatkozom Kapolyi képviselő úrral -, hogy a vevőoldalon is emberek voltak. Tehát hosszan lehetne sorolni azt a sort, akik vásároltak, fejlesztettek és befektettek technikát, technológiát és foglalkoztatásbővítést. Ami közben azt is elfogadom, hogy teljesen igaza van, hogy van olyan, aki vásárolt, aztán később ebek harmincadjára juttatta az egészet.
A bankkonszolidáció ugyanez. Szerintem még évekig köztünk lesz és beszélünk róla, itt csak példát mondanék Bencsik úrnak, hogy bizonyítsam azt, hogy hosszan-hosszan tudnánk egymás szemére hányni dolgokat: tudja, ha az ember hosszú életű, az azzal is együtt jár, hogy túl hosszan emlékszik. Én bent ültem abban a vizsgálóbizottságban, amely a Postabank ügyeit vizsgálta és akkor a Postabank hiánya körülbelül 30 milliárd volt. A negatív véleményt mondók szerint is legfeljebb 33 milliárd. Ezt a rá következő kormány 150 milliárddal konszolidálta a következő évben. Én is kíváncsi lennék rá, hogy miért és hová ment ez a pénz, azóta sem tudom, pedig figyeltem a költségvetési folyamatokat.
A másik: a hiteltörlesztéssel kapcsolatban engedjenek meg nekem egy anekdotát, hogy mennyire érdekes és mennyire nem vették észre azok a képviselők sem, akik bent ültek a parlamenti patkóban. A költségvetés módosító indítványainál Keller László és Gál Gyula nyújtotta be azt a módosító indítványt, mely szerint a privatizációs bevétel törlesztésre megy. A Ház ezt többséggel megszavazta, köztük Torgyán József akkori frakcióvezető úr is, aki másnap reggel napirend előtt felállt és azt mondta Horn Gyula miniszterelnöknek, hogy "miniszterelnök úr, remélem, meghív ahhoz az asztalhoz, ahol majd elosztjuk a privatizációs bevételeket". Tehát ennyi, és ezért nem neheztelek, amikor azt kérdezi, hogy történt-e hiteltörlesztés. Ez a költségvetésekből nyomon követhető.
És még egy angyalit hadd mondjak: én arra is emlékszem, mikor az ÁPV Rt.-t arra használták fel, hogy az állami pénzeket az ÁPV Rt.-n keresztül csorgatták csak azért, hogy ki lehessen játszani a közbeszerzési törvényt.
Szóval az a befejező mondatom, hogy tényleg órákig tudnánk egymás szemére hányni dolgokat, valójában egy folyamatot kell lezárnunk és itt elfogadom, amit Kapolyi László mond, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a társadalomban negatív megítélése van a dolognak és hihetetlen nagy ez a vagyon. A társadalom nagyobbik fele le sem tudja írni ezeket a számokat, amivel mi itt foglalkozunk, de mégis valahogy konszenzusra kell jutni, és nekem szimpatikus az, amit Varga Mihály bizottsági elnök úr mondott, hogy ma már inkább arról kell beszélni, hogy a felelős vagyongazdálkodás hogyan valósuljon meg a jövőben. Ezzel együtt én a Költségvetési bizottságnak a javaslatát elfogadásra javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más észrevétel? Kálmán András képviselő úr!
KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem egy javaslatom lenne, az hogy a Gazdasági bizottság Ellenőrző albizottsága foglalkozzon a privatizációval abban a tükörben vagy vázlatban, amit Kapolyi képviselő úr felvázolt. Vizsgáljuk meg, hogy a privatizációs szerződésekben melyek voltak azok, amelyek technológiai korszerűsítésre, melyek azok, amelyek munkahelymegőrzésre fordították a figyelmet. Melyek voltak azok a privatizációk, amelyek kiüresítéshez vezettek?
És végezetül az Ellenőrző albizottság próbálja megállapítani azt, hogy melyek azok az esetek, ahol még korrekcióra sor kerülhet. Azt gondolom, hogy ez fontos lenne a privatizációs folyamat lezárásához akkor is, hogy ha az Országgyűlés állást foglal ebben a jelentésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nekem annyi gondom van ezzel, Kálmán képviselő úr, hogy az elmúlt húsz évben váltott lovakkal indultunk ebben a kérdésben, hogy ki a fő bizottság a privatizálásban. Hol a Költségvetési, hol a Gazdasági bizottság. Szakmailag nem kérdés, hogy ez a Gazdasági bizottságot érinti döntő részben, nem kevesebb, mint kétharmad részben. Maximum, ha nagyon optimálisan közelítem meg, egyharmad részben pénzügyi kérdés és kétharmad részben szakmai, szakmapolitikai kérdés. De a sorsa kifürkészhetetlen ezeknek a döntéseknek. Mivel a PM-hez tartozik, a Házbizottság úgy gondolta, hogy ebben az esetben, meg néhány ilyen dologban a költségvetésihez címzi ezeket a dolgokat. Holott a szakmai hozzáértés, meg az empátia, meg az ezzel való együttműködés valahol ebben a bizottságban van elágyazva és itt vannak azok, akik ezzel foglalkoztak is. Tehát jobb lett volna, ha ez így van.
Ezt csak azért mondom el, mert oda lehet adni az Ellenőrző albizottságnak, de akkor tudnunk kell, hogy már nem lesz ennek hatása arra, hogy a parlament ebben tárgyal és milyen döntést hoz. Ez a mi saját akaratunkból lefolytatott vizsgálat, amelyet csak a későbbiek során lehet becsatornázni az állam felé, a Pénzügyminisztérium felé. Kapolyi úr, tessék!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Elnézést, hogy ezzel az állásponttal vitatkozom. Ez a dolog lényege. El lehet fogadtatni ezt a jelentést, kvázi mint egy pénzügyi mérleget, úgy, ahogy ezt államtitkár úr elmondta, nyilván megválaszolva a felmerült kérdéseket. De a dolog lényege, hogy emberek tízezrének a sorsát alapvetően befolyásolta, és igenis elvárja a társadalom, hogy ha egyszer a magyar parlament ezzel foglalkozik, akkor azt tisztességesen tegye. Ez volt a nemzetgazdaságnak negyedszázadon keresztül a tönkre tevője, mindig volt valami, a prioritás mindig az volt, hogy hogy néz ki a költségvetés, hogy néz ki a költségvetési egyensúly - voltál te is ipari üzemben -, de az, hogy magában abban az iparban milyen fejlesztés történik, erre mindenki fütyült. De ha most megint azt csináljuk, hogy egy pénzügyi mérleggel lezárjuk ezt az egész folyamatot, a dolog lényegére nem adtunk választ.
Én például a bankok privatizációjánál nem hiszem, hogy az volt a legjobb megoldás, hogy a bankokat konszolidálták egyedül. Sok olyan iparvállalat volt, amelyik a 36 százalékos kamattól megnyomorítva került olyan eladósodott helyzetbe, hogy ha a konszolidáció során csak egy kicsit is megsegítik, rendbe tudta volna úgy hozni a gazdálkodását, hogy utána helyt tudott volna állni az állítólagos kétes kintlévőségnek. Én azt mondom, hogy ez egy Gazdasági bizottság, ne menjünk már át főpincérbe. Vagy felvállaljuk azt, hogy a gazdasággal foglalkozunk és akkor tényleg azzal foglalkozzunk vagy mondjuk azt, hogy ez a bizottság nem illetékes ilyen kérdésekben, és akkor úgy, ahogy te mondtad, hol itt volt, hol ott volt, tegyük a helyére, a Költségvetési bizottsághoz és a Költségvetési bizottság pénzügyi mérleg alapján döntse el az egész ügyet. De ha a gazdaság oldaláról is meg akarjuk nézni, akkor kutyakötelességünk ezeknek az ügyeknek is utánanézni.
ELNÖK: Bencsik úr, utána Baráth Etele képviselő következik.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kapolyi úr és Kálmán András képviselő úr érvelése jogos, hiszen a jelentés összefoglalója a következőt írja erről a privatizációs folyamatról: "A sikeres gazdasági átalakulás meghatározó eleme volt.". Akkor vizsgáljuk meg, hogy a sikeres gazdasági átalakulást milyen mértékben szolgálta a privatizációs folyamat. Azt gondolom, hogy az Ellenőrző albizottság nyugodtan foglalkozhat ezzel a kérdéssel.
Többen felvetették, hogy a privatizációs bevételeket az államadósság törlesztésére használták fel. Minden bizonnyal. Ezt senki nem kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az összefoglaló azt tartalmazza, hogy a privatizáció jelentősen hozzájárult az adósságállomány csökkentéséhez. Nem járult hozzá, mert éppen akkor, amikor a legnagyobb privatizációs bevételeket fordította a kormány a költségvetés törlesztésére, azokban az években emelkedett a legnagyobb mértékben az államadósság. Tehát nem csökkent az államadósság mértéke, hanem abszolút mértékben növekedett.
Ezen túlmenően megütötte a fülemet az ezüst, családi ezüst kérdése. A jelentésnek azért vannak erősségei is, az összefoglaló úgy szól, hogy a privatizáció eddigi története során elért bevételek közel felét, 43 százalékot az 1994-98-as években realizálták az állami vagyonkezelők. 1998-tól kezdve a privatizáció folyamatosan mérséklődött, 2000-2002-re a hangsúly a vagyon működtetésére, kezelésére tevődött át és a privatizációs folyamat leállt. 2002-ben azonban kidolgozásra került a kormány privatizációs és vagyonkezelési koncepciója, amelynek nyomán a privatizáció erőteljesen újraindult. Tehát itt a jelentés azért világosan rögzíti, hogy a privatizáció gerince 1994-98 között, illetve 2002-t követően fogható meg.
Tisztelt Bizottság! Örültem volna annak, ha először a kérdésekre érkezik válasz és azt követően lehet véleményt nyilvánítani. Ugyanakkor a számszaki kérdések nagyon fontosak ahhoz, hogy értékén tudjuk kezelni a jelentést. Akkor, hogy ha az éves nominál bevételeket és kiadásokat adjuk össze, akkor félrevezető számokhoz jutunk.
Visszatérnék az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete által 2004-ben elkészített összefoglalóra, amely a 2004-es jelenértékre számítva az induló privatizációra kijelölt állami vagyont 12.285 milliárd forintban állapította meg és a kiadást ezzel szemben 6.918 milliárd forintban. Azóta eltelt újabb négy esztendő. Ha jelen értékre számítjuk ezeket az összegeket, akkor már közelít ahhoz a bűvös 20 ezer milliárdhoz, amelyről szó szokott esni a sajtóban. Ugyanakkor ez a jelentés rögzíti azt is, hogy figyelembe véve az induló vagyon közel egyharmadát, 2004-es jelen értéken számolva 4000 milliárd forint viszont minden jel szerint eltűnt az elmúlt 13 évben. Olvasható ez az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete által készített anyagban. Elemzők szerint ez az eredeti tőkefelhalmozáshoz hasonló módon magánvagyonná vált. Meg kell jegyezni, hogy ez a kalkuláció nem tartalmazza a spontán privatizáció 1988-1990-es időszaka alatt bekövetkezett állami vagyonvesztéseket. Azt gondolom, hogy amikor az albizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor elő kellene venni az ÁSZ anyagait is és meg kellene nézni azt, hogy valóban, jelen értékre számítva mennyi volt az induló vagyon, mennyit költött a költségvetés a privatizációval járó költségekre és mekkora az az összeg, ami eltűnt a privatizáció során. Akkor lehet világos és egyértelmű képet alkotni pénzügyi vonatkozásban, és ehhez mellé kell tenni, hogy mindez a tranzakció a sikeres gazdasági átalakulást milyen mértékben is határozta meg.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Amiért ezeket a kérdéseket én feltettem, az egyértelműen arra irányult, hogy a jövőben, levonva a következtetéseket, tapasztalatokat, olyan nemzeti vagyonkezelési stratégia kerüljön meghatározásra, amely a későbbiekben átláthatóvá teszi a vagyonhasznosítás folyamatát. Legyen az vagyongyarapítás vagy éppen a vállalkozói nemzeti vagyon értékesítése. És ne kelljen azzal szembesülnie egy következő 17 esztendős elszámolást követően, hogy mintegy egyharmada a nemzeti vagyonnak szőrén-szálán valamilyen oknál fogva eltűnt. Ezért firtatom azt a kérdést most már közel egy esztendeje, hogy mikor lesz az új, éppen a hatékonyság növelése érdekében létrehozott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. esetében elfogadott, középtávú vagyongazdálkodási stratégia. Mindannyiunk számára, nemcsak a Gazdasági bizottság számára, hanem minden magyar állampolgár számára adva van a jog, hogy a nemzet vagyonával való gazdálkodás tekintetében rendelkezzék az információhoz való jutás lehetőségével. Ameddig nem történik meg ennek a stratégiának a kormány általi jóváhagyása, addig ez nem hozható nyilvánosságra és nem látható az, hogy ez miként működik.
A következő miatt fontos ez: a tegnapi Népszabadságban éppen Tátrai Miklós úr nyilatkozott arról, hogy 42 ezermilliárd a nemzeti vagyon becsült értéke, azon belül említetten 2000 milliárd körül van a vállalkozásokban lévő vagyon és 2000 milliárd a földekben lévő vagyon. És azt mondja, hogy a Nemzeti Földalap aktuális hasznosítási tervét a közelmúltban elfogadták, életjáradék-programmal összekapcsolva, és szó van arról, hogy a felbecsült vagyon vállalkozói részének, az üzleti vagyon részének az értékesítése a továbbiakban fel fog gyorsulni. De milyen elvek alapján? Milyen stratégia alapján? Mikor ismerhetjük ezt meg, hogy a későbbiekben véleményt lehessen nyilvánítani arról, hogy az elfogadott stratégia mentén történt ez a vagyongyarapítás vagy vagyonértékesítés és lehessen majd akár pénzügyileg vagy akár a magyar gazdaságra gyakorolt hatásait illetően egyértelmű és világos képet megfogalmazni.
A kérdések ezekre vonatkoztak. Én örülök annak, hogy kormánypárti képviselőtársaim részéről is megfogalmazódtak ezek a kérdések. Csak ezek figyelembevételével lehet megnyugtatóan lezárni a privatizációs folyamatot. Ez az anyag, elnézést kérek államtitkár úrtól, nem alkalmas arra, hogy lezárásra kerüljön. Rendszertelen, strukturálatlan, áttekinthetetlen, minthogyha az iskolás diák felkészületlenül kell, hogy dolgozatot írjon, akkor azt írja bele, ami éppen az eszébe jut és ami számára fontos. Ebben az esetben vannak elvárások is, társadalmi elvárások is vannak, az államháztartási törvénnyel kapcsolatos elvárások is vannak, az elfogadott vagyontörvény által meghatározott elvárások is vannak. Ezeknek meg kell felelnie ennek a beszámolónak. A jelenlegi formájában ezt maradéktalanul nem tudja teljesíteni.
ELNÖK: Én csak tisztelettel arra kérném a bizottság tagjait, hogy annyi felelősséget vállaljunk magunkra, amire mi predesztinálva vagyunk. Visszaadom a szót Keller államtitkár úrnak.
KELLER LÁSZLÓ államtitkár (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sajnálom, hogy nem abban a mezsgyében folyt a vita a bizottság előtt, amiben egyébként más bizottságokban - hál' Istennek - folyt. Utólag, évek múlva persze lehet végiggondolni újra privatizációs folyamatokat, lehet most azt mondani, hogy bizonyos privatizációs tranzakciók nem voltak a legoptimálisabbak, lehetett volna másképp csinálni. Föl kell tenni a kérdést, hogy mit érünk el ezzel. Tudjuk-e befolyásolni a már megtörtént folyamatot? Az Országgyűléstől a kormány azt a feladatot kapta, hogy az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről, a teljes privatizációs folyamatról adjon egy jelentést.
Egészen más az, amikor egy kutatóintézet, egy fejlesztőintézet a rendelkezésére álló számokkal elkezd játszani és mindenféle számításokat végez. Nekünk az volt a feladatunk, hogy tárgyszerűen bemutassuk azt, hogy mi történt az elmúlt időszakban. Nem volt feladatunk az, hogy próbáljunk meg - egyébként mint a privatizációs folyamatnak az egyik részese, adott esetben egy húszéves folyamatról - egyfajta objektív értékelést is adni. Ez elképzelhetetlen. Én azért mondtam, hogy érdemes utat választani akkor, amikor a jelentésről véleményt formálunk, mert gyakorlatilag 1990 óta lényegében az a politikai elit vezényelte a folyamatot, aki ma is itt ül a parlamentben. Volt, amikor az egyik oldal kormányzóként vett részt a folyamatban, volt, amikor ellenzékként, mindenki részese volt minden időben ennek a folyamatnak, hiszen a felügyelőbizottságban ott ültek és ott ülnek ma is a képviselők. Tehát gyakorlatilag fel lehet ülni arra a közhangulatra egyébként, hogy ez a privatizáció tönkre tette az országot. Meg lehet másképp is szemlélni ezt a folyamatot. Egy biztos, hogy ha most a Gazdasági bizottság arra a következtetésre jut, hogy most a tranzakciókat egyenként kell végignézni és meg kell nézni, hogy a szerződések mit tartalmaztak, hát én nem tudom, hogy hová fog jutni ez az ország. Mert nyilvánvaló, hogy ki lehet mutatni, hogy minden egyes tranzakció minden évben rossz volt, a mai szemmel nézve. És akkor lehet gerjeszteni azt a hangulatot, ami az országban van és nem hiszem, hogy túl sok gazdasági racionalitással fog bírni majd a végeredmény, de természetesen mindenkinek szíve joga, hogy milyen irányba viszi ezt a folyamatot.
Arra jó egyébként, hogy most tranzakciókat vegyünk górcső alá, hogy hamis illúziókat keltsünk az emberekben, hogy majd most aztán itt van az Ellenőrző albizottság és megmondja, hogy hogy lehet visszaforgatni egy-egy energetikai privatizációnak a folyamatát. Hogy lehet majd másképpen csinálni. Hogy lehet visszaszedni a vagyont. Ha ez a célunk, akkor nyilván, ha ehhez megvan a többség, csinálni kell. Megítélésem szerint ma nincs itt az ideje annak, hogy a 2007. december 31-én lezárt ügyeket most elkezdjük felgöngyölíteni. Biztos, hogy erre lehet társadalmi elvárás, főleg, ha még politikusok is gerjesztik ezt.
Ha igaz az az állítás, amit Bencsik képviselő úr mondott, hogy itt szőrén-szálán eltűnt a vagyonnak egy jelentős része, akkor tisztelt képviselő úr, az igazságszolgáltatás irányába már régen el kellett volna mozdulni és mindazokat, akik felelősek voltak - mondjuk a Fidesz-delegáltak az ÁPV Rt. ellenőrző bizottságában -, mert hagyták szőrén-szálán eltűnni a vagyont, akkor ezeket fel kellett volna jelenteni és akkor azt kellene mondani, hogy az igazságszolgáltatásra tartozik. Én messze nem ezt a következtetést vonom le a privatizációs folyamatból, miközben magánszemélyként teljesen kívülállóként szemlélem a folyamatot és abszolút még csak kísérletet sem tettem arra, hogy részt vegyek a privatizációban.
Példaként: az elmúlt hetekben csak a Dunaferrnek a privatizálása kapcsán, ami szintén már régen lezárult, folyamatosan kapjuk a kérdéseket, hogy hogyan teljesült a szerződés. Mindig azt kell mondani, hogy a szerződés teljesült. Miközben a képviselő úrban, aki kérdezi, az az érzet csapódott le, hogy az a szerződés nem teljesült, mert a befektető nem teljesítette a sportegyesület irányába, a térségfejlesztés irányába a fizetéseket, a beruházásokat, az alkalmazottak foglalkoztatását. És amikor analitikát készítünk a kérdésről, akkor mindig az jön ki, hogy ezt nemhogy teljesítette, túlteljesítette. Ezt csak példaként mondtam, mert az elmúlt időszakban ez folyamatosan terítéken volt, nemcsak a parlamentben, hanem közvetlenül kérdés formájában is: a minisztériumnak meg kellett ezt vizsgálnia.
Lehet, hogy úgy járunk, hogy végigmegyünk minden szerződésen és az jön ki a végén, mint amit a Dunaferr esetében tapasztalhattunk.
Azt aztán nem tudom, hogy azt az értékelést hogy lehet objektíven elvégezni, hogy a műszaki fejlődéshez egy-egy privatizáció hogyan járult hozzá. Mert az, hogy munkahelymegőrzések tekintetében mit vállalt a szerződésben, mit teljesített, az nyilván rögzíthető. Én mégis csak azt javaslom ennek alapján, hogy a Költségvetési bizottságnak az ajánlása mentén próbáljunk túllenni ezen a jelentésen. Koncentráljunk inkább arra, hogy az elmúlt, 2007-tel lezárult privatizációs folyamat után milyen következtetéseket tudunk adott esetben levonni.
De szeretném jelezni Bencsik úr felvetésével kapcsolatban, hogy most ennek a jelentésnek nem tárgya az MNV Zrt. tevékenysége. 2007. december 31-ével lehúztuk a rolót és egy más kérdéskör és más napirend keretén belül az MNV Zrt. tevékenységével is lehet foglalkozni. Egyébként meg, amit feltett kérdést, arra írásban éppen valamelyik nap írtam alá a választ, arra teljes mértékben megválaszoltunk. Megválaszolta a minisztérium és nyilván azon vagyunk, hogy a vagyonkezelési stratégia a lehető leggyorsabban kerüljön elfogadásra.
Ami Bencsik képviselő úr kérdéseit illeti, csak nagyon röviden: azt jeleztem a szóbeli kiegészítésben is, hogy folyó áron adtunk számot arról, hogy milyen kiadások, bevételek képződtek. Még egyszer mondom: a feladatunk nem az volt, mint egy kutatóintézetnek, hogy most megpróbáljunk különböző elemzéseket végezni. Azt nem húzhatjuk magunkra, hogy akkor most különböző megfontolásokból az egyes privatizációs folyamatokat megpróbáljuk a saját szájízünk szerint bemutatni és értékelni. Ha ezt tennénk, nyilván ezért lehetne kifogást emelni a munkánk iránt.
A spontán privatizációval az anyag foglalkozik és jelzem, hogy nem volt feladatunk, hogy most azt is értékeljük, ennek ellenére utalunk rá, ezt a képviselő úr is érzékelte. Lényegében a '90-es évek előtt a társasággá alakítás volt a gyakori, volt benne nyilván néhány értékesítés is, de az a meglátásom, hogy döntően az átalakulás után következett már egy szabályozottabb és egy, a törvények által is jobban körbeírt környezetben az átalakított társaságoknak az értékesítése. Nyilvánvaló egészen addig, amíg az MNV Zrt.-t nem hoztuk létre, egy széttagolt állami vagyon volt. Mi csak azzal tudtunk foglalkozni a jelentésben, ami kifejezetten az ÁPV Rt. kezelésében volt.
Ami a vasúti törzsvagyonnal kapcsolatos, erre később fogok választ adni. Megmondom őszintén, hogy ilyen mélységig - hogy forgalomképtelennek minősített vagyon most hogy szerepel egy állami társaságnak a közvetlen vagyonában - államtitkárként most nem vagyok felkészült, éppen ezért később fogok erre válaszolni.
Ami az államadósság kérdését illeti, Göndör képviselő úr már érintette, hogy amikor egyszer nagyon jelentős privatizációs bevételek voltak, akkor bizony az államadósság törlesztésére fordítottuk. És ha megnézi, hogy hogyan alakul az államadósság, világosan lehet látni, hogy a privatizációs bevételek számos esetben és jelentősen az államadósság mérséklésére szolgáltak. Nem pedig úgy, ahogy azt Kapolyi képviselő úr érzékelte, hogy a költségvetési hiánynak a pótlására. Privatizációs bevételeket nem lehetett a hiány pótlására felhasználni és ez nem is történt meg az elmúlt időszakban.
Azt tudom mondani, hogy nekünk 2007. december 31-ével kellett elszámolni a vagyonról. A 3. sz. melléklet világossá teszi, hogy milyen értéket képviselt akkor a vagyon. Hogy most az MNV Zrt. vezérigazgatója nyilatkozatában hogy nyilatkozott a 2009-es vagyoni helyzetről, ezt én most nem akarom szembeállítani. Én azt tudom mondani, hogy mi korrektül az akkori nyilvántartásnak megfelelően készítettük el a kimutatásunkat.
Tisztelettel kérem a bizottságot, hogy támogassa a Költségvetési bizottság ajánlását arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlés hogyan kezelje ezt a jelentést a parlament plenáris ülésén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elég eklektikusan ment idáig a vita, de ez a sajátos formából és témából is ered. Elnézést kérek, a Baráth Etele képviselő úr jelentkezett az előbb, de kimaradt a sorból. Kíván még hozzászólni képviselő úr?
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igen, szeretnék. Rettenetesen röviden: szét szeretném választani a két témát, amiről itt valóban tartalmilag is kicsit eklektikusan beszéltünk. Az egyik a jelentéstervezet, amiről azt gondolom, hogy támogatni kéne azt, amit a Költségvetési bizottság megindított, viszont határozottabban kérném az elnök urat arra, hogy amit Kálmán képviselőtársunk felvetett - bár nagyon rossz szó, hogy Ellenőrző bizottság, de -, azzal komolyan foglalkozzon a Gazdasági bizottság.
Tehát, ha valamilyen történelmi szerepe lehet egy válsághelyzetben ennek a bizottságnak, az az, hogy végigtekinti, hogy az elmúlt húsz évben az elég eklektikusan és mindenképpen rosszul változó gazdaságpolitikai hullámzásokon belül mi maradt nekünk tulajdonképpen ahhoz, hogy a következő évekre egyáltalán egy tisztességes kilábalás legyen lehetséges. Ezt anélkül, hogy ne nézzük meg, hogy mi miért és hogyan történt, mit tettünk, nem lehet megnézni és javaslatot tenni. Szó sincs arról, hogy valakinek a felelősségében kéne itt vájkálni. Egyébként is egészen más a helyzet ma ahhoz képest.
Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy a '90-es évek legelejétől számomra az utolsó olyan gazdaságpolitikai stratégia, amit szerintem tényleg stratégiának lehetett nevezni, az Szabó Iván ipari minisztersége alatt történt. Tudom, hogy voltak előtte is ilyen stratégiák, de a '90-es évek után ő volt az utolsó. Attól kezdve állandóan az adott helyzetre adaptált, rendkívül változatos, sok esetben nagyon igaz, de összességében egy, a magyar gazdaság hosszú távú kiegyensúlyozott fenntartható fejlődését nem megalapozó stratégiák voltak. És mindez adódott abból is, hogy az eszközrendszerünk is hasonló módon, kapkodva és rendszertelenül, szertelenül változott.
Nem akarok hosszasan beszélni, nagyon szívesen mondanám el a véleményemet, mert voltam nagyon közel is ehhez, meg távol is, de igenis azoknak az ismereteknek, jelentéseknek a beszerzésével, azoknak a kutatási anyagoknak a megismerésével, amik erről szóltak, választ kell adni néhány ilyen kérdésre. Mi maradt nekünk azért, hogy lehetőségünk legyen innovációs folyamatokra, mi az, amit befolyásolni tudunk, melyek azok a szektorok, amelyek hosszabb távon, kiegyensúlyozottan fejleszthetők ezekben a helyzetekben?
Szóval én úgy gondolom, hogy ha valami egy Gazdasági bizottságnak megadja a rangját a következő hónapokban, az az, hogy ezzel foglalkozunk.
Elnök úr, te pontosan tudod, hogy például az energetika területén felvállalta ennek a felelősségét a Gazdasági bizottság és nagyon mélyre ment ezeknek a folyamatoknak az elemzésében. Az egész gazdaságstratégiára vonatkozóan nem! Ezért azt gondolom, hogy Keller úr válasza egész másról szólt, mint ami itt felvetésre került, és egész más az, ami itt elhangzott javaslatként. Én nagyon tudnám támogatni, hogy vegyük komolyan ezt a szerepkört a jövőben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslatot teszek arra, hogy zárjuk le a vitát. Azért teszek erre javaslatot, mert ezt a vitát - miután mindannyian hosszú távon foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, egyesek mélyebben, mások kevésbé - napokig tudnánk folytatni és ellenérvünk és egyetértő véleményünk is lehetséges volna szinte ugyanazon kérdésekben. De nem ez a feladatunk, hanem egy végső zárás, amiben nagyon sokat tett a Gazdasági bizottság az elmúlt néhány évben, vagyis hogy kikényszerítsük azt, hogy a privatizáció ebben a formában, mint ahogy volt, szűnjön meg, alakuljon egy új helyzet. Egy új, amit létrehoztunk vagyonkezelővel és ez működik is és ennek eredménye, hogy van egy zárás. Ezen a záráson lehet minősíteni, hogy ez most mihez képest hogy alakul, mit mond el. Én úgy érzékelem, ahogy áttanulmányoztam, hogy ez kronológiailag rendbe teszi, megmondja, hogy mikor mennyi bevétel volt, körülbelül hogy néz ki ez a képlet. Minderre lehet ismételten azt mondani, hogy jó volt, nem volt jó, sikeres volt, sikertelen volt, azért egy biztos: a magyar gazdaság ez idáig működött és remélem, a jövőt illetően is működni fog. Nagy változások voltak, amit túléltünk. Hogy milyen áron, azt mi tudjuk pontosan és érzékeljük a saját választókörzetünkben is.
Azt javasolnám elöljáróban, hogy értsünk egyet a Költségvetési bizottság álláspontjával, mely szerint ez alkalmas arra, hogy az Országgyűlés megvitassa. Kétségem nem fér hozzá, hogy itt a porondon, bent a patkóban hatalmas viták lesznek, mindenki el fogja játszani a nagy halált és mindenki elmondja a saját nagy történéseit. Ez egy ilyen színes vita lesz, a médiának megfelelő felületet fogunk biztosítani, hogy ezt kellőképpen csócsálhassa. De úgy gondolom, mint egy szakmailag súlyos bizottságnak, foglalkozni kell ennek a kérdésnek az utóéletével is, és én egyetértek azzal, amit Kálmán képviselő úr kezdeményezett és javaslom is a bizottságnak, de az lenne a tiszteletteljes kérésem András, hogy azért egy kicsit pontosabban dolgozzátok ki, hogy mit akartok, és hozzátok be a következő bizottsági ülésre, hogy ott kaphassatok egy ilyen jellegű felhatalmazást, amivel neki tudtok állni dolgozni.
Nem tudom megkerülni - hiszen ennek a bizottságnak joga van ahhoz, hogy kérdezzen, egy hónappal ezelőtt tette fel Kapolyi úr - a Tungsrammal kapcsolatos kérdést. Szeretném mondani, hogy én utánamentem, nem vagyok annyira feledékeny és nincs jó hírem: nem állnak rendelkezésre azok az irományok, amelyek megfelelő betekintéssel garanciákat nyújtanának arra, hogy értékálló véleményt tudjunk mondani. Ez idáig nem jutottunk ennek a közelébe. Kellemetlen dolog ez, tudjuk, hogy mikor, melyik időszakban történt, de nem akarjuk ezt politikailag így kezelni, szeretném, ha zárosan itt, ezen a csapaton belül kezelnénk. De ha úgy gondolja a bizottság, egy stockot össze lehet állítani, tehát ne az legyen, hogy utólag csócsáljuk meg, hanem vonjunk le egy ilyen következtetést: csináljunk egy ilyen vizsgálatot, hogy oké, legyen benne a Tungsram, egy nagy nemzeti vállalat vagy kettő, akár az Ikarus, vagy a Videoton és azt mondjuk, hogy három-négy olyan vállalat van, amely a magyar gazdaságnak meghatározója volt. Ha négy-ötben csinálunk egy ilyen vizsgálatot, akkor ennek a feltételét megpróbáljuk megteremteni akár anyagi és egyéb vizsgálati oldalról.
Még annyit kérnék a szavazás előtt az államtitkár úrtól, hogy nézzünk annak utána, hogy vannak-e nemzetközi tapasztalatok a volt KGST-országok területén, hogy ott a privatizáció hogy sikerült és milyen jellemzői vannak. Azért ne feledjük el, hogy a mienket szidjuk, mint a lovat, de a környező országokban még kegyetlenebb dolgok történtek. Összehasonlíthatatlanul durvábbak, mint Magyarországon és ebbe a történelmi képbe kell ezt is behelyezni, amikor erről véleményt mondunk. Ha van ilyen, akkor erre térjünk vissza.
Mielőtt szavaznánk, még egy megjegyzés: ezeket a tájékoztatókat a Nemzeti Vagyonkezelő részéről hallottuk mi is és olvastuk. Jó volt hallani, hogy Bencsik képviselőtársam kimondta, hogy majd' az egyharmada lett a nemzeti vagyonnak privatizálva, tehát nem az, ami idáig volt, hogy "már az utolsó ezüst kanál is eladásra került", ez már jó hír. (Moraj, Bencsik János közbeszól.) Egyharmadát mondtad, dehogynem, annyi lett privatizálva. Majd megnézed a jegyzőkönyvben, akkor jól mondtad, most mondod rosszul. De ezt a politikai vitát szerintem majd a parlamentben lefolytatjuk. Tehát mindenféleképpen szükség van arra, hogy a nemzeti vagyon megtörtént regisztrációját valamikor a bizottság áttekintse. Úgyhogy arra kérném az államtitkár urat, hogy 4-5 hónapon belül jusson hozzá a bizottság ehhez a regisztrációhoz, hogy egyáltalán lássuk az új katasztert és érzékeljük azt, hogy milyen változásokat eredményezhet ez a vagyonstruktúrában, mert erre mindenféleképpen szükség van a jövőt illetően.
Ezek után szavazásra teszem fel: aki a jelentést elfogadja és általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Tizenöt igen. Ellene? (Szavazás.) Tíz. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.
Aki egyetért a Költségvetési bizottság határozati javaslatával, az szavazzon! (Szavazás.) Tizenöt. Ellene? (Szavazás.) Nincs. Tartózkodott? (Szavazás.) Tíz. A bizottság elfogadta a határozati javaslatot.
Az előadó szerepét illetően a többségi véleményt Kapolyi képviselő úr mondja el, a kisebbségit Bencsik János. Aki egyetért a két személlyel, kérem, szavazzon! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag egyetértett.
Köszönöm szépen. Fel vitára a parlament porondján!
Következik a 3. napirendi pontunk. Megadom a szót Alexa Györgynek.
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Miután hosszú munka áll még előttünk, nem húznám az időt. Immár másodszor került be a bizottság elé a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság elmúlt években folytatott tevékenységéről szóló jelentés és határozati javaslatok. Képviselőtársaim érzékelhetik, hogy míg a korábbi években egy diagnózist állítottunk fel a hazai fogyasztóvédelem helyzetéről és ennek kapcsán fogalmaztunk meg határozati javaslatokat, most az elmúlt hónapokban rátérünk a fogyasztók nagy csoportjait érintő különböző területek részletes vizsgálatára. Ezt tükrözi a jelentés. Elég szerteágazó: a közétkeztetéstől gyakorlatilag a tápanyag-kiegészítőkig, az emelt szintű nyugdíjasházak szolgáltatásaitól az energiaszámlák dolgáig, több mindennel foglalkozott a bizottság és fogalmazott meg ennek alapján határozati javaslatokat.
Be van adva a határozati javaslatok mellé egy pontosítást szolgáló módosító indítvány, amit Rózsa képviselőtársunk jegyez. Még nem tudom a bizottságunk döntését megelőlegezni, mert ez jövő héten lesz, de várhatóan a mi bizottságunk ezt támogatni fogja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről kérem a reagálást.
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A jelentés elfogadását támogatjuk. Még annyit tennék hozzá, hogy a Fogyasztóvédelmi Tanács is foglalkozott ezzel a jelentéssel, és egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a bizottság tevékenysége nagyon hasznos volt és ezt az eredményt, amit elért, köszönetképpen ki is fejezte és eljuttatta az Országgyűlés elnökének és a bizottság elnökének. A határozati javaslattal kapcsolatban annyit, hogy valóban bizonyos pontokon korrekcióra szorul, de egy módosító indítvány keretében ezt kezelni lehet.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem a képviselőtársaimat, van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) Aki egyetért az önálló indítvánnyal, az szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Aki egyetért az intézkedési javaslat határozati javaslatával, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság. Köszönöm szépen. Józsa képviselő úr lesz a bizottság előadója. Köszönöm szépen. Ezt lezártuk.
Következik a negyedik napirendi pont.
Megadom a szót dr. Gyenge Anikónak, ha van rövid szóbeli kiegészítése.
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak annyit szeretnék elmondani, hogy az előterjesztés egy nagyon részletes és hosszú társadalmi vita eredményeként került a kormány elé és fogadta el a kormány azt. A társadalmi vitát a Magyar Szabadalmi Hivatal folytatta le, emiatt az asztalnál ül Bendzsár Miklós elnök úr, ha kérdéseik vannak, mindketten állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés? Aki olvasta az anyagot, látta, hogy egy rendkívül korrekt előterjesztés került a Gazdasági bizottság, illetve a parlament elé, hiszen pro és kontra véleményeket egyaránt felsorakoztatnak, tehát úgy ítéljük meg, hogy ez egy golyóálló előterjesztés. Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság. Köszönöm szépen.
A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
Következik a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Szeretném emlékeztetni a bizottságot arra, hogy ilyen nagy léptékű törvényeknél általában az apparátus, ezen belül most Herczeg Ildikó rendkívül nagy munkát végzett el és tehermentesítette a bizottság tagjait, ezért a forma az, amit megkaptak e-mailben is. Három részre osztottuk fel a módosító javaslatokkal kapcsolatos véleményalkotást. Van a csomagban olyan, ami a kormány által támogatott ajánlási pontok, van azon belül a kormánypárti képviselők által benyújtott és nem támogatott ajánlási pontok, végül pedig az ellenzéki képviselők által benyújtott, nem támogatott ajánlási pontok. A szokásos formában szavaznánk meg. Ez mindenkinek kiküldésre került. Bárki kikérhet a csomagból módosító javaslatot. Erre ez idáig hozzám ilyen igény nem érkezett. Most kérdezem, hogy van-e ilyen igény? (Nincs jelentkező.)
A 400 támogatottból körülbelül 110-120 ellenzéki képviselő által jegyzett módosító javaslat, tehát abszolút szakmai oldalról történt a megközelítés. Aki egyetért a szavazási módszerrel, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag egyetértett a bizottság a csomagban történő szavazással.
Aki egyetért azzal, amit az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium támogat, kivéve ezt a csomagot, ami 1-től szól 959-ig, amiben egyetlen egy korrekció van, a 177-es, amely kiesik és bővül a 103-assal, az szavazzon. (Szavazás.) A bizottság elfogadta a jelzett, 1-től 959 és 103-as támogatásig szólókat.
Kérem, hogy a következő csomagban a kormány által nem támogatott, kormánypárti képviselők által benyújtott javaslatokat nézzük: 341, 425, 622. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel. (Szavazás.) Nem támogatja a bizottság.
A harmadik csomag a minisztérium által nem támogatott, ellenzéki képviselők által benyújtott módosító javaslatok, amely a 3-assal indul és tart a 956. ajánlási pontig. Nem érkezett észrevétel. Megkérdezem, hogy ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenöt. Tehát egyharmadot kaptak a javaslatok. Van-e egyéb szavazni valónk? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen.
A mai napra a bizottsági ülést befejezzük.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 26 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia