GIB-13/2009.
(GIB-143/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 9 óra 4 perckor
a Országház főemelet 40. számú Delegációs Termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Hónig Péter miniszterjelölt válaszadása *
Szavazás a miniszterjelölt személyét illetően *
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat (T/9257. szám) (Általános vita) *
Kék Mónika (PM) szóbeli kiegészítője *
Dr. Kovács Kázmér (Magyar Autóklub) hozzászólása *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági előadók állításáról *
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat (T/9239. szám) (Általános vita) *
Dr. Burik Mária (SZMM) szóbeli kiegészítője *
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9397. szám) (Általános vita) *
Csepi Lajos szakállamtitkár (KHEM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, hozzászólások *
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Horváth Csaba (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) távozása után Bencsik Jánosnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Dr. Suchmann Tamás (Fidesz) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt
Kék Mónika főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csepi Lajos szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 4 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a Gazdasági és informatikai bizottság tagjait, a meghívottakat. Javaslom, hogy kezdjük el a bizottság ülését.
Előzetesen írásban képviselőtársaim megkapták a meghívót, melyen öt napirendi pontot hirdettünk meg. A meghirdetett napirendi pontokkal kapcsolatosan van-e valakinek kérdése, észrevétele, megjegyzése? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor, aki egyetért a tárgyalandó napirendi pontokkal a mai ülésen, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? (Nincs jelzés.) Tartózkodott? (Nincs jelzés.) Senki. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta az előzetesen kiküldött napirendi pontokat. Egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Bizottsági ülésünk első napirendi pontjában a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatására kerül sor. Üdvözlöm a gazdasági bizottság ülésén Hónig Péter urat, akit már láttunk, többször találkoztunk vele a fórumon. Megkérném, hogy egy rövid szóbeli felvezetést tartson, hogy hogy képzeli el a miniszterségét. Miniszterjelölt úr, öné a szó!
Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök, hogy itt önök előtt beszélgethetünk ezekről a témákról, és főleg olyan tagokkal, akikkel már tényleg több évvel ezelőtt is sokszor kapcsolatban voltam. Megnéztem a házszabályt, hogy röviden az életutamról és életrajzomról kell önöknek beszámolni, de úgy tudom, hogy kaptak egy előzetes anyagot, amiből a részletesebb elemeket meg tudták ismerni. Gondolom, látják, hogy általában olyan helyekre hívtak, ahol nehéz helyzet van. Most is sikerült ebbe beletalálnom. Remélem, egyszer olyan is lesz, ami kényelmes pozíció.
A pályafutásomból leginkább emlékezetes az én számomra a Dunaferr és az ottani működésem, és azért említem önöknek, mert azt gondolom, hogy az ottani eredmény, amit sikerült elérni, két dolognak volt köszönhető. Nagyon kiváló menedzsmentet sikerült találnom, akik átlátható, becsületes működésre voltak hajlandóak, és a másik dolog, hogy senki nem szólt be, hogy hogyan kell működtetni a céget. Hagyták, hogy a mi elképzelésünk szerint, és az üzleti, valamint adott politikai körülményeknek megfelelően tudjuk működtetni, mivel a politikai helyzetnek nagyon komoly hatása volt a vállalatokra.
Tudják azt, hogy az utolsó állomásom az energetikában volt és igazán a mindennapok lövészárokharcaiban veszek részt, hiszen még mindig alkalmazottja vagyok a cégnek.
Személyes ügyekről. Nős vagyok, feleségem dolgozik, két nagy gyermekem van, akik közül az egyik dolgozik, a másik tanul. Hobbijaim is ismerik, hogy szeretek sportolni. Van még egy hobbim, ami nem szerepel sehol, hogy a BKV-val szeretek utazni, a hétköznapokban egyébként nem szeretek autót használni. Ez majd egyébként a későbbiekben a közösségi közlekedéssel kapcsolatos elképzeléseimben is megjelenik, hiszen azt gondolom, eléggé ismerem ezt a részt, ami ugyan nem a minisztérium hatáskörébe tartozik, de mégis rendszerében hasonlít a többire.
Nos, azt gondolom, hogy ennek az új kormánynak a fő működési célja az, hogy a befektetések számára előnyös környezetet tudjon kialakítani és csökkentse a gazdasági válság hatásait. A magyarországi nyitott gazdaság, szükség van arra, hogy ide befektetők jöjjenek és itt fejlesztéseket hajtsanak végre. Ehhez nekünk alapfeltételeket kell teremteni, ami nagyon egyszerű, én öt szót írtam fel magamnak. Őszinteség, stabilitás, átláthatóság, költségtakarékosság, és a minőség, amit nagyon fontosnak, bár utolsónak tettem.
Mik azok az alapelvek, amelyeket a minisztérium működtetése során szeretnénk követni? Nagy stratégiai terveket nem kell kovácsolni, ehhez az az időtartam, amit magunk előtt látunk, viszonylag limitált. Nagy változtatásokra nincs szükség, hiszen a nagy változtatásoknak az a sajátosságuk, hogy először nagy költséggel vagy nagy fájdalommal járnak, és csak egy, másfél, két év múlva kezdenek termőre fordulni. Ma én azt gondolom, ezzel nem kell foglalkozni. Rengeteg folyamatban lévő ügy van, nagyjából szombaton éjfélkor kaptam az értesítést arról, hogy egyetértés született a jelölésemmel kapcsolatban. Én azóta elolvastam 300 oldalt. Nagyjából egy órát sikerült Molnár Csaba miniszter úrral és kabinetfőnökével beszélgetnem. Rengeteg ügy van. Azt kérem önöktől, hogy a részletekkel kapcsolatban ne tegyenek fel kérdéseket, mert ha ez annyira komolytalan lenne, hogy ennyi idő után meg lehet ismerni, akkor azt gondolom, nem is kellene minisztérium, aki ezt intézze. Tehát a folyamatban lévő ügyeket és projekteket mindenképpen át kell tekinteni, értékelni kell és a legjobb hatásfokkal kell folytatni azokat, amelyek folytatása érdemes és meg is vannak hozzá az eszközök.
Jelentős szervezeti változtatást nem szeretnék a minisztériumban végrehajtani, teljesen felesleges lenne. Azokat a pozíciókat kell betölteni új emberekkel, akiket Molnár Csaba miniszter úr elvisz magával a Miniszterelnöki Hivatalba.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a minisztérium az infrastruktúrával foglalkozik, és az én felfogásomban ez nem közönséges piaci termék. Elérhetőségét mint alapfeltételt az állampolgárok számára biztosítani kell, ennek biztonságosan kell működnie. Minőségének meg kell felelnie az európai színvonalnak, és ne feledkezzünk el arról, hogy stratégiai célokat is kell szolgálni ezekkel az infrastrukturális elemekkel.
Ezután a három fő területről szeretnék néhány szót említeni. Az első a hírközlés, ami talán a legegyszerűbbnek tűnik ezután a rövid ismerkedés után, meg az után, amit az ember állampolgárként lát Magyarországon. Azt gondolom, hogy itt a tiszta versenyfeltételeket biztosítani kell, és a versenyfeltételeket kell javítani, a társaságok felelősségét ki kell hangsúlyozni ezen a területen. Mérhetővé kell tenni még jobban a tevékenységüket, és a fogyasztóvédelmet javítani kell. Én magam is internet felhasználó vagyok, mint ahogy mindenki, az ország életét átszövi az internet, az egyetemet a lányom interneten végzi most külföldről és folytathatnám azokat az elemeket, tehát itt a hiba megengedhetetlen - nem olyan, mintha a tejszállítás késlekedik valahol. Tehát azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi területet ezen a részen meg kell erősíteni. Amikor elmegy az internet, nincs kit felhívni, nem lehet reklamálni, az okozott károkért senki nem felel - ezzel a kérdéssel foglalkozni kell.
Nagyobb falat a közlekedés. Azon kívül, hogy felhasználó vagyok, igazán mélységében nem foglalkoztam vele, viszont nagyon nagy híve vagyok a közösségi közlekedésnek. Azt gondolom, hogy ez ugyan először közhelyszerűen hangzik, de amikor meg kell valósítani, akkor nem lesz olyan egyszerű, tehát egyszerű és világos céloknak kell lenni ebben az iparágban, és az ügyfelek igényeit kell kielégíteni gazdaságos megoldással. Tehát olyan területeit kell fenntartani ennek a témakörnek, amire valóban van piaci igény, és ott biztosítani kell a gazdaságos megoldásokat. Látványos dolgokat ott kell csak csinálni, ahol erre igény is van, és ahol pedig nincs, ott nem, és akinek szüksége van erre, annak fedezni kell a költségeit is ezeknek a dolgoknak.
Nagyon sok fejlesztési projekt van döntően európai uniós pénzekből. Ezeknek a hatékony folytatását mindenképpen figyelemmel kell kísérni, átláthatóan, becsületesen, a lehető legjobb minőségben kell megvalósítani. Különösen fáj számomra az úthálózat minősége, évente ugyanazokkal a kátyúkkal találkozom, ami nagyon komoly kérdéseket vet fel bennem. El is határoztam, hogy a következő kátyú, amibe belefutok, annak ki lesz vizsgálva a helyzete; mi történt ott egy évvel ezelőtt, ki vette át, hogyan csinálta, hogy volt elszámolva, majd meglátjuk, hogy sikerül-e ez a dolog.
A közlekedés területén nagyon sok olyan hatósági feladat van, ami közvetlenül érinti a lakosságot, de a vállalkozások számára is meghatározó - azt gondolom, hogy itt folyamatosan javítani kell az ügyfélbarát megoldásokat.
A közösségi közlekedés stratégiáját üzleti alapon kell fejleszteni. A világban megvannak a példák, tehát nekünk nem kell feltalálnunk semmit Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a közösségi közlekedés elég nagy lemaradásban van az európai uniós országokhoz képest - főleg a régebbi országokhoz képest. Egy héttel ezelőtt jöttem haza Spanyolországból, ahol vonattal közlekedtem, évtizedekben mérhető a különbség a magyar vasút színvonala és a spanyol között. Azt is tervezem, hogy valamikor meglepetésszerűen elmegyek a vasút vezetőivel, a munkavállalók képviselőivel egy utazásra úgy, hogy nem tudják előre. Elmegyünk, jegyet veszünk, átmegyünk a tyúkketrecen, felszállunk a vonatra, beszélünk a kalauzzal és majd meg fogják érezni, hogy mi a helyzet. Úgy gondolom, hogy egy közlekedési miniszternek közlekednie kell sokat, tehát az a tervem, hogy nagyon sok helyet megnézek, és ott kapcsolatba kerülök a dolgozókkal.
A harmadik terület az energetika, amit a legjobban ismerek, azt gondolom. Itt két fontos tényező az, amivel mindenképpen foglalkozni kell. Az egyik az ellátás biztonsága, a második pedig a környezetvédelem. Az ellátás biztonsága tekintetében mindenképpen az importfüggőségünket csökkenteni kell. Ez a januári gázkrízis nagyon pontosan megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk az energiahordozóktól - sajnos a gáz túlságosan elterjedt Magyarországon. Beszéltem egy svájci barátommal, azt mondta: azt se tudom, hogy mi az a gáz, a konyhában van valami palack, de egyébként nem - pedig ott is fűtenek, közlekednek, és mindent csinálnak. Azt gondolom, hogy ez a hatalmas arányú gázfüggőség nem jó nekünk, valamilyen formában ezen változtatni kell, diverzifikálni kell a beszerzést; tehát ami már adottság van, az ahhoz szükséges energiahordozók különböző beszerzési lehetőségeit kell megteremteni, szélesíteni.
Az energetikában a beruházások hosszú távúak, nehezen tervezhető ebben a mai változó világban, hiszen ki tudta, hogy a villamosenergia-igény januárban 10 százalékkal kevesebb lesz, mint egy évvel ezelőtt. Ilyen viszonyok között is a beruházások számára egy megnyugtató feltételrendszert kell biztosítanunk annak érdekében, hogy a befektetők fejlett, hatékony és jó módszerekkel valósítsanak meg új beruházásokat.
A környezetvédelem nagyon kedves témám, korábban, amikor a közigazgatásban dolgoztam, akkor is ez volt az egyik vesszőparipám. Itt két terület az, amivel foglalkozni kell: Az egyik az energiatakarékosság, a másik pedig az alternatív megoldások. Energiatakarékosságban szerintem jók a lehetőségeink, mert nem elég megfelelő szintű az energiatakarékosság Magyarországon; a távfűtés példáját is szokták előhozni, hogy Bécsben olcsóbb a távfűtés, mint Budapesten, de elfelejtik mondani, hogy fele annyi hőt fogyasztanak el ugyanakkora lakásban, mint Budapesten. Ez egyébként egy kéthasznú cél: maga az energiatakarékosság jó, a másik pedig, hogy azt gondolom, hogy a hazai kis- és középvállalkozások és gyártók számára ez egy olyan terület, ahol helyt tudnak állni, ahol az import lehetősége kevesebb és jó piacot jelent nekik, ami a válságkezelés idejében nem egy elhanyagolható feltétel.
A másik az alternatív megoldások alkalmazása, ebben a lehetőségeink sajnos korlátozottak. Tudjuk az európai uniós előírásokat, a háromszor húszas szabályt, tudjuk azt, hogy ma milyen alacsony a megújuló energia aránya Magyarországon, de azt is tudjuk, hogy azokban az országokban, ahol azt mondják, hogy magas szintet értek el, ott a vízi energiát is idesorolják és a vízi energia a geológiai adottságok függvénye.
A végére értem ennek az összefoglalónak az elmondásában és örömmel várom a kérdéseiket, hiszen itt az a lényeg, hogy önöknek adjak választ, és ne magamról beszéljek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm jelölt úr, a szóbeli tájékoztatást.
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van kérdése a jelölthöz. (Közbeszólás: Észrevétellel együtt.) Akkor az észrevétellel együtt, így szól a javaslat.
Latorcai alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Őszintén mondom, ettől többet vártam miniszterjelölti bemutatkozásban, már csak azért is, mert aki két évig helyettes államtitkárként felügyelte mondjuk az energetika területét - és én tudom is, hogy szakmailag is mi van benne. Lehet, hogy ez az idő rovására írható, hogy csak szombat éjjel óta ismert a dolog, de én egy kicsit szerénynek találtam ezt a bemutatkozást.
Volt két dolog, ami azért alapvetően megütötte a fülemet. Arra hivatkozni, hogy a Dunaferrnél azért volt sikeres a válságkezelés, mert senki nem szólt be, az pontosan azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban mindenki be fog szólni. Be fog szólni a miniszterelnök, mert többnyire egy miniszterelnöknek van kormánya, be fognak szólni az érdekképviseletek, a közlekedés érintett vállalatai, az energetika érintett vállalatai, mindenki nyomulni fog. Pontosan egy olyan időszak fog következni, amikor beszólás lesz. De ez a legkevesebb, mert úgy gondolom, hogy ha valakiben megvan a megfelelő erő és elképzelés, akkor ezen túl tud sikeres lenni. Egy dolog van, amivel én nem tudok mit kezdeni. Azt mondta jelölt úr, hogy hosszú távú stratégiai ügyekkel nem kell foglalkoznia. Én pedig úgy gondolom, hogy ha valamivel kell, akkor pont most az energetika területén kell foglalkozni hosszú távú stratégiai kérdésekkel, amikor például itt a gazdasági bizottságban sikerült konszenzusos alapon az atomenergia-fejlesztés hosszú távú elképzeléseit sikerre vinni, amikor rendkívül fontos lenne számunkra az, hogy ez meg is valósuljon. Ez pedig egy hosszú távú elképzelés, ami a tárca első számú emberének kutya kötelessége, hogy ezt az elképzelést megpróbálja sikerre vinni.
A harmadik dolog, ami szintén meglepett, és ezek lehet, hogy csak elszólások, hogy a közlekedés területén látványos dolgot csak ott kell tenni, ahol szükség van rá. Én úgy gondolom, nem látványos dolgot kell tenni, hanem a közlekedésben sikeres megoldásokat kell tenni. Nem lesz könnyű, mert akár a MÁV, akár a Volán, akár a BKV ma olyan helyzetben van, hogy valamilyen formában az állami támogatás nélkülözhetetlenné válik. Ezzel fel is teszem az első kérdést, hogy jelölt úr hogy képzeli el az elkövetkező időszakban ezen társaságokkal kapcsolatos kormányzati állásfoglalást? Hogyan fog ezen a területen lobbizni a közösségi közlekedés javítása érdekében?
Azt is meg szeretném kérdezni akkor most már, hogy az atomenergia-fejlesztéssel kapcsolatban milyen elképzelései vannak? Milyen elképzelése van az MVM-el mint egyetlen közszolgáltatóval kapcsolatban, amely Magyarországon meghatározó? Hogyan tud ebben az új helyzetben - amikor tudomásom szerint a jelenlegi munkakörében és a jelenlegi MVM-el kapcsolatban különböző problémák is felmerültek a kapcsolatrendszerben - túllenni ezeken a problémákon?
Az alternatív energiahordozóknak hogyan szándékozik nagyobb szerepet adni? Ez szintén egy hosszú távon stratégia keretében lehetséges, mert ez nem egy év, nem két év, hanem igenis hosszú távú stratégia. Pillanatnyilag ezek azok a dolgok.
Az úthálózati hibákkal kapcsolatban nagyon szép dolog, hogy ha valaki belemegy egy kátyúba és már nevet ad neki, mert egy éve ott van és tudja, hogy kinek, minek hívják, és ha ismét belemegy, akkor azzal kapcsolatban lépni fog. Én azt gondolom, sokkal jobban kíváncsi lennék arra a magam részéről, hogy a közútfejlesztés és a pillanatnyi szűkös anyagi kapacitások függvényében milyen útfejlesztési stratégiát képzelt el, hisz ön lesz ennek az első számú felelőse. Köszönöm.
ELNÖK: Úgy gondolom, Latorcai alelnök úr megkönnyítette képviselőtársaink dolgát, hiszen nagyon sok kérdést megkérdezett. Most már nagyon kevés kérdés maradt, úgyhogy megkérdezem továbbra is. (Jelzésre:) Fónagy úr, utána Alexa képviselő úr, és majd így tovább.
DR. FÓNAGY JÁNOS (KDNP): Tisztelt Jelölt Úr! Én nem csinálok úgy, mintha nem ismernénk egymást tizenegynéhány éve, ezért általános kérdéseket nem teszek fel, úgy gondolom, ismerjük egymás véleményét a világról és az általános gazdaságpolitikai elképzelését.
Engedje meg ezért, hogy néhány nagyon konkrét kérdést tegyek fel. Egyik, hogy a közösségi közlekedés kapcsán elmondottaknál azt volt kedves mondani, hogy azt kell fenntartani, amire piaci igény van, holott a közösségi közlekedésnek éppen az az alapkérdése, hogy ott is generálni kell, ahol egyelőre annak a használatát nem ismerik fel, illetve az elmúlt évtizedek az egyéni közlekedés felé tolták el a közönséget. Az ön életrajzából, szóbeli kiegészítéséből is ismertek a nyugat-európai ismeretei és tapasztalatai. Bizonyára azt is tudja, hogy Nyugat-Európa nagy országait kivétel nélkül a közösségi közlekedés nagyon jelentős a közszolgáltatás-vásárlás keretei között. Jelentős mértékben Franciaországban, Németországban ez meghaladja a 70 százalékot, költségvetési forrásból finanszírozzák a közösségi közlekedést éppen az ön által is fontosnak tartott környezetvédelem, az ön által is fontosnak tartott energiatakarékosság követelményei, a lakosság vidékmegtartó képessége, et cetera. Jelenlévők mindannyian ismerik a közösségi közlekedéssel kapcsolatos pozitívumokat. Ugyanakkor a sajtó minap azt hozza, hogy a most hivatalba került új szocialista kormány kifejezetten ezeket a költségvetési kiadásokat kívánja lefaragni, csökkenteni kívánják a MÁV-nál a költségvetést vagy - kerülni szeretném a támogatás szót, mert ez nem támogatás - közszolgáltatás-vásárlást. Nem látszik, jelenleg legalábbis nem olvasok a sajtóban a Budapesti Közlekedési Vállalat működésével kapcsolatos problémákat vagy akár a volánok buszcseréjével kapcsolatos tartós problémákat. Kérdezni szeretném, hogy azt a mondatát, hogy ahol piaci igény van rá, ott kívánják fenntartani, ez egy profitabilitást jelent-e, és ahol ilyen nincs, ott azt megszüntetik vagy pedig az ön gyakorlatában előszeretettel használt privatizációs megoldást kívánják használni. Amire van vevő, azt eladják belőle, amire meg nincs, az elbukik a piaci versenyben.
Az energia kapcsán elmondta, hogy az energiánál a beruházók részére hosszú távú, megbízható környezetet kell biztosítani. Jól ismeri a htm-ek problémáját, jelenlévők is jól ismerik. Kérdezni szeretném, hogy ez az ön által hosszú távú és megbízható gazdasági környezetnek aposztrofált körülmény a htm-eket, tehát a hosszú távú megállapodások rendszerének visszahozatalát jelenti, avagy nem.
A távfűtésnél ön említette a bécsi példát. Bevallom, én kerülni szerettem volna éppen azért, mert mindannyian tudjuk ezek anomáliáit, és ön teljes joggal a dolog egyik oldalát emelte ki, mondván, hogy a berendezések műszakilag magasabb színvonalon állnak. Ez igaz, de van egy másik oldala, amit az ön életrajzából kitűnően látunk, hogy az elmúlt időszakban részese volt a budapesti erőműnek, amely Budapest távfűtésének kétharmadához adja a hőt. Pontosan értékeli azt, hogy Bécsben ezek az erőművek közösségi tulajdonban vannak. Nemcsak a műszaki színvonal, ami megkülönbözteti a magyar rendszertől, hanem az, hogy nem magánkézben lévő erőművek, tehát nem profitorientált vagy kizárólag profitorientált erőművek, hanem közösségi felhasználást, közösségi termelést alapoznak meg és járulnak hozzá. Kérdezni szeretném, hogy ebben önnek mi a véleménye.
Kérdezni szeretném ugyancsak konkrétan - itt ugyan Latorcai képviselőtársam már az MVM kapcsán felhozta, és ugyancsak a privatizálással függ össze -, hogy mi az ön álláspontja MAVIR ügyben - a nagyfeszültségű hálózat és a határátlépő pontok kérdésében. Ez egy sokéves vita, hogy az MVM-en belül, az MVM-en kívül: ha kívül van, akkor stratégiai vállalat, tehát ez lebegőben, folyamatban van - ezzel a MAVIR tulajdonjogával kapcsolatban önnek mi a véleménye?
Említette az úthálózat minőségét, értékítéletét - gondolom a jelenlévőkkel együtt - én is osztom. Tudjuk azt, hogy az elmúlt években egy 1400-1500 kilométer gyorsforgalmi úthálózat építésének oltárán itt mintegy százezer egyéb állami út minősége lett teljesen beáldozva. Nem is ennek a műszaki tartalma, ez ismert és pillanatig nem hiszem, hogy az elkövetkezendő hónapokban önnek valóban lenne - akár az új szocialista kormánynak, akár önnek - arra alkalma, hogy ezen alapvetően változtasson. De a pénzügyi konstrukciók tekintetében azért azt meg szeretném kérdezni, hogy ön az elmúlt években eluralkodott - még magyar neve sincs - PPP-konstrukciónak hogy ítéli meg, tehát ennek az ilyetén, ilyen mértékű felhasználását annak a már mutatkozó és a jelen gondoknak egy részét is okozó PPP konstrukciónak egyáltalában az alkalmazását, felhasználását és az ebből ma már meglévő terhek viselésének a kérdését hogy ítéli meg.
Ugyancsak azt hiszem nem halasztható és erre a néhány hónapra is aktuális - ha úgy tetszik a válságkezelő kérdések közé tartozik -, a magyar állam és az E.ON-nak az elszámolási vitája. Számot nem mondok, mert nem is tudjuk pontosan a számot; és hogy ha ön azt mondja, hogy ez a pár nap erre nem volt alkalmas, ebben a tekintetben ezt is elfogadom, akkor kérem, tekintse tájékoztatásnak, hogy van egy százmilliárd körüli vita az E.ON-nal, hogy ezekben az ügyekben mit tervez.
És nyilvánvaló, hogy mint gazdasági ember, és mint újságolvasó ember utalt is rá a magyar energiastruktúra egyoldalúságára, gázközpontúságára, ezzel kapcsolatban ön is utalt az import mérséklésének szükségességére: tervez-e és ha igen, akkor milyen lépéseket a MOL védelme érdekében.
És végezetül a kérdés - azt hiszem nem költői, de mindenképpen a gazdaságpolitikai logikának, gondolkodásnak meggyőződésem, hogy egy igen jellemzője lehet -, az életrajzából is kitűnik, és a szóbeli ismertetéséből is kitűnik, hogy önt valóban az elmúlt években problémás helyekre hívták dolgozni, ahol a munkáját jelentős részben privatizációval fejezete be. Így volt a Dunaferrnél, így volt a Malévnél. Kérem, ha úgy gondolja, hogy erre van mód, akkor minősítse ön, saját maga a Dunaferrel kapcsolatos és a Malévvel kapcsolatos, nem a vállalat és éppen az akkori tulajdonosok szempontjából, hanem a magyar gazdaságra kifejtett, mondjuk a magyar acéliparra, a magyar építőiparra vagy gépiparra kifejtett hatását - és ugyanezt a magyar légi közlekedés területén, hogy ön a jelenlegi ismeretei alapján hogyan ítéli meg ezeknek a cégeknek a sorsát. Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: A két miniszter úr kérdezett idáig rendesen, úgy gondolom, hogy a hátizsákba bőven került be kérdés. Csak azért, hogy megkíméljem a jelölt urat, hiszen ő nem lehet azon információknak a birtokában, kettő olyan kérdés volt a Fónagy képviselő úr részéről, amire nagy valószínűséggel nem tud válaszolni. Előre mondanám, hogy az E.ON-nal kapcsolatos elszámolás most van folyamatban, ennek a részletkérdései most kerülnek pontosításra, vélhetően október-szeptember első etapjáig kerül a végleges megoldás, az elszámolás terítékre és döntésre. Nyilván, mint vállalatvezető Hónig úr ebben, ezekben a tárgyalásokban nem vehetett részt; ami a MAVIR-ral kapcsolatos kérdést illeti, abban szintén nem vehetett részt, majd a jövőben fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. De azt tudom mondani, éppen a Gazdasági bizottság rendkívül határozott álláspontjából eredően, a kormányzat már nem tervezi a MAVIR kivitelét az MVM-ből, tehát a nemzeti vállalat továbbra is ebben a komplexusában fog fent maradni, ahogy jelen pillanatban működik.
Tisztelettel kérném képviselőtársaimat, hogy most már elhangzott vagy száz kérdés és mind a lényegi szakmai területet érintette, hogy egy kicsit koncentráljunk.
Alexa képviselő úré a kérdezés joga.
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én a főváros XVII. kerületében vagyok képviselő. Ez az egyik olyan kerület, amelyet a repülőtér közelsége meglehetősen sújt, vagy inkább azt mondanám, hogy a repülőtér által gerjesztett zajból eredendően hátrányát élvezi ennek az egyébként az ország szempontjából igen fontos komplexumnak.
Zajlik egy jogszabály-alkotási folyamat, amelyik nagyobb védelmet jelentene a repülőtér körül élőknek. Lehet-e arra számítani, hogy ez a jogszabály-alkotási folyamat felgyorsul. Szeretném tájékoztatni, hogy az Önkormányzati bizottságban legutóbb egy olyan javaslat is született, hogy alakuljon egy tárcaközi bizottság az érintett tárcák részvételével, amelyik segíti ezt a jogszabály-alkotási folyamatot, illetve vizsgálja a meglevő jogszabályok érvényesülését, mert az ott élőknek olyan problémájuk is van, hogy úgy érzik, hogy a meglevő jogszabályok számonkérése is hibádzik kicsit. Ebben részint válaszát, részint segítségét kérem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselőtársaim közül ki az, aki kíván még kérdezni. Próbáljuk meg a kérdésekre majd egy csomagban válaszolni.
Kiss Ferenc képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagyon röviden szeretnék egy-két dologról szólni.
Az egyik. Annak nagyon örültem, amikor azt mondta, hogy őszinteség, takarékosság és átláthatóság az, ami vezérli a munkáját - úgy gondolom, hogy a közlekedés területén ez fontos.
A másik, hogy nem kíván nagy változásokat, változtatásokat a minisztériumban eszközölni. Úgy gondolom, hogy ez is fontos, hogy egy stabil szakembergárda kialakuljon, hisz a bizottságnak a szakminisztériummal eddig is jó kapcsolata volt. Ha csak mást ne említsek, jelenleg három törvény van, ami valószínű a parlament elé kerül: a vasúttörvény, a busztörvény és a közúti közlekedési törvény.
Egy gondolatot szeretnék kiemelni. Szerepel az anyagban és említette: a közösségi közlekedés finanszírozásának áttekintése és a csökkentése. Ha már Fónagy képviselőtársam utalt erre, hogy azért e kérdésben nem lehet nagyon visszavonulni, én azért úgy gondolom, és azt javaslom, hogy az eddig hozott kormányhatározatokat - akár a MÁV-val, akár a közúti személyszállítással kapcsolatban - le kell porolni, és át kell tekinteni, mert az azért nem kis összeg, ami a közösségi közlekedés veszteségfinanszírozására fordítódik. Itt gondolok a közszolgáltatási szerződés keretében közel 200 milliárd, vagy a helyi tömegközlekedés 35 milliárd és ezen kívül van a fogyasztói árkiegészítés, ami az ez évi költségvetésben 111 milliárd forint. Úgy gondolom és pontosítanám, de nem is pontosítanám, én legalábbis úgy értelmeztem az ön mondatát, hogy ahol piaci igény van, ott a finanszírozás - én úgy gondolom, hogy ahol az utazási igény visszaesett, ott viszont át kell tekinteni ennek a finanszírozását, és ha továbbra is igényt tartanak ilyen jellegű többletszolgáltatásokra, akkor annak a valakinek be kell szállni a finanszírozásába.
Azt szeretném kérni öntől, hogy a közösségi közlekedés finanszírozásánál ne a fűnyíróelvet kövesse, hanem tényleg az eddigi letett anyagok, elemzések áttekintése után lépjen. Tapasztaljuk, hogy már meghirdetett sztrájk van a vasutasok részéről, tehát nem egy könnyű feladat, ami önre vár. Ehhez önnek kívánok sikeres tevékenységet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Koszorús képviselő úr, utána Kapolyi képviselő úr.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszterjelöltnek három rövid kérdést szeretnék feltenni. Említette, hogy minisztériumban azokat a pozíciókat, illetve személyeket kívánja pótolni, akiket Molnár Csaba magával visz. Ez pontosan hány embert jelent, illetve milyen pozíciókról van szó?
Második rövid kérdésem. Bizonyára ön is tudja, hogy milyen fontos egy ilyen terület első emberénél a transzparencia, ezért kérdezném, hogy volt-e, illetve van-e bármiféle érdekeltsége offshore cégekben.
Harmadik kérdés pedig a gázártámogatással kapcsolatos. Mennyiben kívánja változtatni a támogatási rendszert? Az új Magyarország ötödik gazdasági minisztereként a három év alatt ötödjére hallgatunk meg miniszterjelöltet. Tervez-e gázáremelést, illetve mennyiben kívánja változtatni ezt a típusú támogatási rendszert, hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan azt halljuk, hogy a kisemberek oldalán van a kormányzat. Ennek ellenére az elmúlt három évben legalább tízszer emeltek gázárat a lakosság keretein belül.
Erre a három kérdésre kérném miniszterjelölt úr válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kapolyi képviselő úr!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Sokszor találkoztam az életben miniszterjelölt úrral. Lehet, hogy furcsa lesz a kérdések sorrendje. Mindenekelőtt azt szeretném megkérdezni, hogy miniszterjelölt úr miben várna segítséget a gazdasági bizottságtól? Tudniillik az eddig meghallgatások mindig úgy néztek ki, mintha valaki szóbeli érettségin felelne egy bizottság előtt azzal a különbséggel, hogy ha az ember visszaemlékszik az érettségijére, ott azért fegyelmezettebben kapta meg a kérdéseket. Tehát a gazdasági bizottság állásfoglalása adott esetben nyilván a parlamenti munkában, illetve a törvények keresztülvitelében is segíthet. Ha ilyen vonatkozásban miniszterjelölt úrnak vannak elvárásai a gazdasági bizottsággal szemben, akkor ezt mindenképpen jó lenne, ha megismernénk.
A másik, amire fel szeretném hívni a figyelmét, hogy fontosnak tartanám - és ebben egyaránt az ön véleményére és a gazdasági bizottság aktív közreműködésére van szükség -, hogy ami ma hiányzik a magyar gazdaságpolitikából és a kormányzati munkából, az tulajdonképpen tárcaközi munka. Itt most például miniszter úr említette a megújuló energiaforrások bővítését. Mi azt tudjuk, hogy takarékossági okokból a földművelési tárca csökkenti a lehetséges pályázatokat. Aztán egy rövid ideig volt vita, hogy tulajdonképpen kié a kukorica, az állatoké vagy az energetikáé. Így tehát ilyen kérdések is felmerültek, nem sorolom. A lényeg, hogy itt is jó lenne, ha kezdeményezőleg venné igénybe a gazdasági bizottság közreműködését.
Az egyik ilyen szintén kiemelendő probléma a környezetvédelem. Említette itt különösen az energetikával összefüggésben, hogy fontos tématerület. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy valamire való energetikai létesítmény környezetvédelmi engedélyszerzése több éves, néha közelít az évtizedes tortúrához, és akkor se biztos a végső kimenetele.
A parlament meghozta a döntést az atomerőmű bővítését, az új blokk létesítését illetően. Fontosnak tartanám, hogy miután Magyarországon az energetikának az engineering háttere is nagyon erősen fejlesztésre került, ezért a minisztérium irányításával létrejöjjön lépéséről lépésre egy olyan munkacsoport, amely előkészítené, ha igazán komolyan gondoljuk, az energetikának a bővítését. A tervezési munka, amely egyben segítene kijelölni azt az irányt, hogy tulajdonképpen honnan kívánjuk beszerezni az atomerőművet, illetve a műszaki kultúra, aminek alapján ezt meg akarjuk valósítani.
Annak csak nagyon örülök, hogy kérdésre válaszolva elnök úr megerősítette a MAVIR-ra vonatkozó álláspontot. Remélem, hogy ez azt is jelenti, hogy a MAVIR tulajdonjoga 100 százalékban a Magyar Állam tulajdona marad, tehát nemcsak az MVM egyben, hanem a hálózat is egyben, és állami tulajdonként maradjon meg, mert ellenkező esetben sok probléma lesz.
A legutolsó, hogy kerülgetjük, mint macska a forró kását, Bős-Nagymaros kérdését. Addig nem lesz a Duna nemzetközi elvárásoknak megfelelően hajózható, amíg ezt a kérdést nem rendezzük, és ez mindenképpen igényli a környezetvédelmi minisztériummal való együttműködést. Az atomerőműnél is felmerült, Bős-Nagymarosnál meg egész biztos, hogy nagyon erős lesz a tiltakozás, hogy ezt napirendre tűzzük, holott jelenleg az a helyzet, hogy ami nekünk járna villamos energia, azt most a szlovákoktól vásároljuk. Nem jutunk hozzá a saját tulajdonunkhoz, pedig ez több szempontból is érdekes lenne. Készüljön egy tisztességes tanulmány, amely összehasonlítja, hogy mit jelent egy Európát keresztülszelő vízi út környezetvédelmi szempontból vagy ugyanez közúton, vagy netán vasúton, akkor nagyon könnyű környezetvédelmi, akár versenyképessségi oldaláról megindokolni, hogy ezt a problémát tisztességesen minél előbb meg kell oldani, ebben a félkész állapotban nem szabad tovább hagyni.
Egyébként sok sikert szeretnék kívánni, és itt már szó volt, hogy hány miniszter mondta el a véleményét. Sok sikert szeretnék kívánni némi részvéttel, mert a gyakorlat általában az, hogy ha a költségvetésnek valami problémája akad, akkor általában a gazdasági tárcák, gazdasági területek azok, amelyek azonnal felelőssé válnak. Sok sikert kívánok!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Márton Attila, őt követi Szanyi képviselő úr.
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Itt a gazdasági bizottságban az elmúlt években jónéhány meghallgatáson vagyunk túl, és azért mindig felvetődik az emberben, amikor egy-egy újabb miniszterjelölt ide kerül, hogy vajon mik voltak azok a szempontok, amik miniszteri jelölése kapcsán komolyan latba estek. Hallgatva önt és átnézve azt az anyagot, amit a KTK készített az ön életútjával kapcsolatosan, két dolog van igazán, amiért önre eshetett a választás. Egyrészt szakmai életút alapján úgy látom, hogy a felsorolásban nem nagyon van olyan hely, ahol két évnél hosszabb időt töltött volna el. Itt most egy év lesz, tehát úgy tűnik, hogy ön az ilyen rapid megoldások embere.
A másik pedig az, hogy nagyon szép, míves szavakkal, tulajdonképpen beszélt itt elég sokáig. Sajnos azonban elég kevés konkrétumot mondott. Azért mondom ezt, hogy elég kevés konkrétumot, mert tegnap Bajnai miniszterelnök úr azt mondta, hogy válságkezelő kormány lesz, szakértői kormány határozott programmal, határozott elképzelésekkel. Nos hát, ezekből a határozott programokból és elképzelésekből túlságosan sok mindent öntől nem hallhattunk - és ezt az előttem szóló képviselőtársaim is elmondták már.
Ön azt mondta, hogy nincs szükség nagy változtatásra - szó szerint ez hangzott el - a tárcánál. Úgy gondolom, hogy nem csak a tárcánál, hanem az egész kormányon belül van, hiszen ha most az lenne a helyzet, hogy nem lenne szükség változtatásra, akkor most nem ülnénk itt; akkor most nem ülnénk itt, az ország gazdasága nem lenne ilyen helyzetben, a közutak nem lennének ilyen állapotban, a közösségi közlekedés pedig nem állna szinte a csőd szélén és a teljes minőségi leépülés szélén.
Úgy gondolom, hogy igenis nagy változtatásra lenne szükség, és ha valóban egy válságkezelő és szakértői kormány egyik miniszterjelöltjét hallgatjuk most meg, akkor úgy gondolom, hogy azért ide kellett volna valamilyen olyan programtervezetet behozni és mutatni, amely legalábbis bemutatta volna, hogy önnek a tárcával kapcsolatosan melyek azok a konkrét elképzelései, amit, ha rövid is az idő - de hát ebben önnek van gyakorlata -, de mégis mik azok a legfontosabb lépések, amelyeket egy: meg kell tenni, kettő: azokban a kérdésekben, amelyek itt elhangzottak, legyen szó energetikáról, közlekedésről, ott pedig deklaráltan kijelenteni bizonyos dolgokat, hogy igenis önnek és kormányfőjének mik a konkrét elképzelései. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon komolyan hiányoztak.
Elhangzott már, ezt csak megerősíteni kívánom, hogy ahol ön az elmúlt időszakban állami tulajdonú cégeknél volt, ott mindenhol privatizáció követte ezeknek a cégeknek a tulajdonosváltását tulajdonképpen, tehát privatizálásra került sor. Ezért teljesen konkrétan felteszem önnek a kérdést, mivel a közösségi közlekedés kapcsán szó szerint így fogalmazott, hogy ott kell fenntartani, ahol van piaci igény. Kérem szépen, kistelepüléseken például a Volán járatokra nagyon kicsi az igény, ezek szerint meg akarja szüntetni a Volán-járatokat a kistelepüléseken vagy - ez a másik konkrét kérdés - tervezi-e a Volánok privatizációs előkészületeit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt Szanyi képviselő úrnak megadnám a szót, szeretném szerényen felhívni a figyelmet, hogy a Házszabály szerint a miniszterjelölt meghallgatásánál nem szakmai programot, hanem az alkalmasságot kell elbírálnia a bizottságnak, hogy alkalmasnak tartja-e a kijelölt miniszteri funkcióra. Na most, magunk között vagyunk - itt nincs senki, se média, senki nincs ebben a teremben jelen -, úgyhogy bátran el merem mondani, hogy a jelölt úr nem több, mint néhány napja tudja, néhány napja kérték fel erre. Bár nagy tapasztalattal rendelkezik, de azért nyilván azokat a belső számokat, irányokat, amelyek idáig jellemzőek voltak a minisztériumra és belső információ alapján tudni kell, nagy valószínűséggel nem tudja. Tehát ismételten szeretném megjegyezni, hogy a bizottság feladata a Házszabály alapján az alkalmasságról való döntés. Még egyen csodálkozom, hogy a mai nap folyamán az informatikáról a teljes mélységében nem hangzottak el kérdések. (Közbeszólás: De, készülök.) Ezt csak azért mondom, mert egy olyan szortiment lesz, mert három miniszter kérdezett, aki ezen a területen volt miniszter, majd jön a negyedik és az ötödik, a hatodik is, úgyhogy nagy tudásúak vannak ebben a bizottságban - de ezt mindenféleképpen fontosnak tartottam elmondani.
Szanyi képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én se fogok úgy csinálni, minthogyha nem ismernénk egymást egy ideje, és ezen kívül szeretném megszívlelni elnök úr intelmeit, következésképpen néhány tényleg - érzésem szerint - elvi jelentőségű kérdést szándékoznék feltenni.
Azt örömmel hallottam, hogy milyen pozitív attitűddel rendelkezik miniszterjelölt úr az alternatív megújuló energiák irányában. Ezzel együtt kihallottam egy pici szkepszist is a szavaiból, hogy ön meglehetősen korlátosnak gondolja ez ügyben Magyarország lehetőségeit. Én azért azt mondom, hogy tartsuk nyitva az ajtót és a kaput a tekintetben, hogy pont ezek azok a területek, amelyeket ma a világgazdaságban a leginkább innovatív területeknek láthatunk, tehát ezért azt hiszem, hogy a ma esetleg szűkősnek gondolt lehetőségeink még bővülhetnek, és úgy érzem, hogy ha a miniszternek, a minisztériumnak e tekintetben nyitva van a szeme, akkor azért sok újdonságot lehet találni. De, ha már alternatív energiákat mondtam - és ön is említette a víznek a jelentőségét -, meg én is azért azt hiszem, hogy akármennyire is rövidnek tűnik egy miniszteri megbízatás már rögtön az elején, akkor is azt hiszem, hogy a hosszú távú ügyek megérdemelnek egy arányos figyelmet. Itt részint közlekedés, részint energiaügyben vetném fel, hogy ön gondoskodik-e a tekintetben, hogy valamit megindítson a dunai vízlépcsők világában, már csak azért is, mert ez ugye a Duna hajózhatóságát, mint európai közlekedési folyosót is, nagyban érinti; illetve azért bizonyos szakmai vélemények szerint a Dunán egy-két vízlépcső igencsak tudná pótolni a különböző környezetvédelmi okokból soha meg nem épülni látszó gravitációs erőműveket. Ez az egyik része a dolognak.
A másik, ami talán a korábbi szakmai kapcsolatunkat leginkább meghatározta, a távfűtésnek a világa. Nem érzem erősnek azt a hasonlatot, amikor az ember a népi rigmusok közül előrántja azt, hogy hát bizony rablóból lesz a legjobb pandúr. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy miniszter úr erre a területre továbbra is nagyon odafigyeljen, annál is inkább, mert eléggé nem túl jó jelzéseket hallok más minisztériumok környékéről, ami például az energiatakarékossági programokat illeti. Jóllehet az a képviselői nyilatkozat, amit mi itt valamennyien ezen az oldalon aláírtunk, azért az tartalmazza azt a szakkifejezést, hogy a különböző lakástámogatási hitelek, az energiatakarékosság és a többi támogatások megtartásával értendő, tehát én itt ezen a téren nem nagyon számolok visszalépésre. Kérdezem a miniszter úr álláspontját, hogy mennyire lesz harcos, ha erről a területről el akarnak vonni dolgokat.
A végső kérdés, ehhez tartozóan. Az Európai Unió ajánlásai mentén jómagam is szorgalmazom egy ideje ennek a bizonyos harmadik áfakulcsnak az újbóli létrehozását, ami az általános, illetve a minimális áfakulcs közé ékelődne. Az Unió ajánlásai szerint idetartoznának az alternatív energiák és a távfűtés is - és erről is szeretném kérdezni a miniszter úr álláspontját, pontosabban, hogy mit szándékozik majd képviselni a kormányban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Molnár Bélát követi Baráth Etele.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagyon romantikus dolog vasútra szállni és a kalauzzal beszélgetni, de bármennyire is - az elnök úr intelmei szellemében - az alkalmasságot kell nézni, igen az alkalmasság kérdése, hogy túl azon, hogy beszélget a kalauzzal, mit tervez ön a MÁV-val. Mit tervez, mert bár mennyi milliárdot beleöltünk az utolsó pár évtizedben a Magyar Államvasutakba, szétkenődött eredmény nélkül. Jó ez így, nem akar ön nagy változtatást, vagy van, vagy legalábbis várható, hogy lesz valami terve, hogy a MÁV-ban ne szétkenődjenek a milliárdok, hanem egy tisztességes közlekedési vállalkozása legyen Magyarországnak. Mikorra tervez igazi közszolgálati szerződést? Igazi közszolgálati szerződést, hogy képviselőtársunktól ne azt halljuk, hogy ilyen-olyan vesztesége van a MÁV-nak, amikor az állam a saját kötelezettségénél fogva megvásárolja a szolgáltatást a vállalattól - és a MÁV-val és a BKV-val is mikor lesz igazi közszolgálati szerződés? Ha önnek erre van megfelelő jövőképe, akkor alkalmas, ha nincs, akkor nem alkalmas, ezt tudom mondani, tisztelt elnök úr.
Mit fog ön tenni, hogy rentábilisak legyenek a közösségi közlekedésben működő állami vállalatok és a kötöttpályás szolgáltatások bővítéséért, mert mint tudjuk, olyan 20 százalék ma Magyarországon, ami felháborítóan alacsony ahhoz képest, hogy ez egy környezetvédelmi kérdés is, mint eddig ez előkerült már többször. Ha viszont a közlekedést nézzük, utolsó kérdés az, hogy méltatlan a fővároshoz a tömegközlekedése. Tervez-e együttműködési segítő ajánlatot tenni a fővárosnak és a BKV-nak? Milyen partneri kapcsolat kiépítésére gondol ön, anélkül, hogy konkrétumot kérdeznénk, bár akár lehetne is, tekintettel arra, hogy a közlekedéshez önnek azért volt köze, ha nem is a tömegközlekedéshez, és akkor is, hogy ha fölülről nézte ugye Malév vezetőként.
Ha az energiát nézzük, akkor ön igen sajnálkozott azon, hogy importfüggőségben vagyunk pillanatnyilag, de a sajnálkozáson túl tud-e konkrétumot mondani, vagy csak a diverzifikációról tud beszélni, ami a ködös jövőre tolja ki a megoldást, tekintve, hogy mondjuk Algériától elég nehéz lenne most gázt vásárolnunk.
Tehát a diverzifikáció nem az elkövetkezendő egy év feladata. Van-e valami elképzelése, reális képe arról, hogy lehetne-e a gáz részarányát valamilyen módon az energiamixben csökkenteni? Hiszen amit ön most tenni fog, az évtizedekre fogja meghatározni Magyarország energiaszerkezetét. Ha viszont ön azt mondja, hogy a vízenergia, a geológiai adottságok Magyarországon olyanok, amilyenek, de mikor fogjuk kihasználni, és nemcsak a bősi erőműről van szó, hanem az egyéb lehetőségeiről is? Tudja-e ön, hogy vannak egyéb lehetőségek, amin átsiklik ez az ország, és sokkal magasabb lehetne a vízenergia aránya, mint ami ma az energiamixben van, csak éppen nem kellően foglalkozunk vele?
Megengedi, egy intelem. Az energiaszektorban a szakemberek egységesek. Elhangzott ön, hogy átlag kétéves működése végén mindig privatizáció van. Tisztelettel engedje meg, hogy óva intsük attól, hogy az energiaszektorban hasonlóképpen ez felmerüljön. Végzetes ez az országra, végzetes a magyar energetikai szakmára, ha ön az eddigi tapasztalatok alapján itt is ilyesmivel próbálkozna.
Végezetül a távfűtés sok okos kérdéséhez tulajdonképpen egy apró kérdést feltennék. Tervez-e a Robin Hood törvény helyett egy életképesebb koncepciót, vagy hagyja futni ezt az enyhén szólva szánalmas képződményt? Nagyon szépen köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Baráth Etele.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Kedves Elnök Úr! Hosszú tapasztalatomra támaszkodva azt javasolnám, hogy a kérdésekre adandó válaszokat mélységeiben egy nemsokára megtartandó második bizottsági ülésen tárgyaljuk végig. A kérdések elképesztően komolyak, de azt gondolom, hogy efölött elrepülni nem szabad. Ezekre felületes válaszokat nem is lehet, nem is szabad adni, mert az megsérti tulajdonképpen az alapszakmát. Bizonyos válaszokat most meg lehet adni, de azért térjünk rá később mélységeiben vissza.
Eltekintek a kérdéseimtől, pedig van sok. Egy javaslatot fogalmaznék meg a következő beszélgetés elé. Itt elég kevés szó esett a logisztikáról, amely divatos fogalom. Magyarországon ma mégis az egyik kulcskérdés. Méghozzá a következő okból. Nagyon egyetértek Latorcai és más képviselő urakkal, hogy ha nincs válságkezelés hosszú távú stratégiai, világos elképzelések nélkül, különben sokkal nagyobb kárt okozunk, ha ezeket nem vesszük figyelembe.
Ma Magyarországon és az elmúlt időszak fejlesztési terveiben központi téma volt a logisztikai, szállítmányozási, készletezési kérdések sokasága mind az energetika, mind a közlekedés más területein is. Az utóbbi időben a gazdasági bizottság foglalkozott az építőipar válságával. Az nem ide tartozik, de annyiban igen, hogy az építőipar után második legsújtottabb ágazat Magyarországon, bármilyen furcsa, pont a szállítás, szállítmányozás, nyilván a gazdasági visszaesés okán. A kivezető út nem más, mint ezeknek a logisztikai ágaknak a dinamikus fejlesztése. Nem kérdésként teszem fel, hanem javaslatként mondom miniszterjelölt úrnak, hogy azonnal érdemes megfontolni azt, hogy a rendelkezésre álló elég bőséges forrásokból milyen módon lehet felgyorsítani Magyarországon ezeken a területeken a készletezési, logisztikai fejlesztéseket. Milyen módon lehet itt - részkérdésként teszem fel Szanyi képviselő úr oldaláról elhangzott - a közlekedési ágak közötti kapcsolatrendszert továbbfejleszteni? Hihetetlen nagy megtakarításokkal és egyéb más eshetőségekkel is rendelkezik.
Summa summarum arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha legközelebb a bizottság találkozik, vissza kellene térni arra, hogy hol tudja összekapcsolni a válságkezelést és a hosszú távú stratégiát, hol tudja forrásokat olyan módon átcsoportosítani, hogy az mind a két területen most megfelelő megoldásokat is jelenthessen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Utolsónak megadom Bencsik képviselő úrnak a szót.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim szavaiból elég világosan kicsengett, hogy lehetetlen dolog úgy miniszterjelölti meghallgatáson részt venni, hogy maga a miniszter is azt mondja, hogy stratégiai kérdésekkel nem tud majd foglalkozni az elkövetkező, várhatóan egyesztendős miniszteri tevékenysége során. Egyébként mi is így látjuk ezt, ellenzéki képviselők. Azt látjuk, hogy ez átmeneti kormány, amely stratégiai kérdésekkel nem tud foglalkozni, és ez nagyon nagy baj. Ugyanakkor kicsit szíven ütött az a megnyilatkozása is miniszterjelölt úrnak, hogy részletkérdésekben pedig nem rendelkezik - egyébként érthetően - azzal a felkészültséggel, amely az itt elhangzó kérdésekre a valós válaszokat meg tudná adni. Éppen ezért hangzott el annyi kérdés, és nagyon sok észrevétel, javaslat, gondolatébresztő megfogalmazás is, amely lehetőséget biztosít a feladatok átgondolására, és vélhetően azért javasolta Baráth Etele képviselőtársunk is, hogy egy következő fordulóban térjünk vissza ezekre a kérdésekre adandó válaszokra és kiértékelésükre.
Így persze maga a bizottság nem tudja elvégezni alapvetően azt a munkáját, amelyre a mai napra kijelölték, érdemben nem tudunk állást foglalni a tekintetben, hogy alkalmas-e miniszterjelölt úr a feladatai ellátására.
Néhány kérdésre azért visszatérnék Említette, hogy jó lehetőségei vannak Magyarországnak az energiahatékonyság területén. Mi is így látjuk, hiszen ha az épületkorszerűsítésekkel, energiahatékonysági beruházásokkal összekapcsolt épületkorszerűsítésekre gondolunk, akkor csak azokkal mintegy 20 százalékkal lehetne csökkenteni Magyarország energiafelhasználását. Ezzel az építőipar számára is jelentős kapacitásokat, megrendelési állományt lehetne előállítani, gerjeszteni. Ugyanakkor az alapok nagyon szétaprózódtak. Három tárcánál vannak pályázati alapok, amelyekhez a hozzáférési lehetőség is meglehetősen szigorúan lett megfogalmazva. A mérce meglehetősen magasan van az elérhetőség tekintetében. Kérdés, hogy ezek az alapok egységesítésre kerülnek-e, amelyekben van forrás, azoknál könnyítenek-e a hozzáférés lehetőségén, illetve amely programok névleg futnak, de nincs pénz mögöttük, azokat elindítják-e? Tesz-e miniszterjelölt úr erre lépéseket, hogy a panel program elindulhasson az idei esztendőben is?
Látja-e szükségességét az energiahatékonyság területén a koordináció, kormányzati koordináció megteremtésére?
Távhőszolgáltatással kapcsolatosan a szolgáltatás versenyképességét fontosnak tartja miniszterjelölt úr. Említés történt a Robin Hood adóról, ami semmi másról nem szól, mint a távhőszolgáltatás versenyképességének elősegítéséről. Ez is a címe a törvénynek. Ugyanakkor tudjuk, hogy ebből egyetlenegy forint energiahatékonysági beruházásokra nem fordítódott. Lehet-e ebben változás? Ténylegesen a törvényben megfogalmazott elveknek megfelelően fogják-e felhasználni az úgynevezett Robin Hood adót? Lesz-e változás a környezetbarát közlekedési és szállítási módozatok elterjesztése vonatkozásában?
Stratégiai kérdésekkel nem foglalkozunk, akut, válságkezelési kérdésekkel igen. Parciálisnak tűnhet a parlamenti miniszterjelölti meghallgatás során egy konkrét gazdasági társaság jövője, éppen ezért nem is kérdésként teszem fel csak gondolatébresztőként, és arra kérem miniszterjelölt urat, hogy ha a pozíciót elnyeri, akkor erre figyeljen oda. Ez az ország utolsó mélyművelési bányájának a jövője, a vértesi erőmű bányaintegrációjának jövője. Válságos helyzetben van. Korábbi energiaügyekkel foglalkozó miniszter kollégája vezeti ezt a társaságot. 2100 dolgozója van közvetlenül, és ezen túlmenően ugyanennyi munkavállalónak ad megélhetést a szolgáltatásokon keresztül. Azt gondolom, hogy nemzetgazdasági és foglalkoztatási szempontból is lényeges kérdés. Csak politikai közreműködéssel menthető meg ez a társaság, kormányzati politikai hozzáállás szükséges hozzá. Minden bizonnyal miniszterjelölt úr fog találkozni ezzel a konkrét és válságkezelés szempontjából fontos, kiemelt kérdéssel. Erre szeretném a figyelmét ráirányítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Hónig Péter úrnak megadnám a szót, azt javasolom, hogy ne menjen végig tételesen a válaszokon, hanem csomópontokra adandó választ tegyen meg. És mindenféleképpen azt javasolom, mivel minden kérdés, ami fontos, itt elhangzott a kérdezők részéről, hogy egy hónapon belül a Gazdasági bizottság ülésén, amikor csak ezekre a dolgokra szánnánk időt, hiszen ezek a legfontosabb kérdések, amik itt felmerültek, akkor erre részleteiben térjünk vissza. A jegyzőkönyv rendelkezésére fog állni a jelölt úrnak, ennek alapján fel tud készülni teljes mélységben, és ezekre a válaszokat megadja. De azokra a fontos elvi kérdésekre, amelyek itt felmerültek a kérdezők részéről, és úgy ítéli meg, hogy ebben fontos, hogy véleményt nyilvánítson, kérem, tegye meg.
Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt válaszadása
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Hat oldalt jegyzeteltem le a kérdésekkel és nagyon örülök annak a lehetőségnek, hogy egy későbbi alkalommal részletesen választ lehet adni.
Először Latorcai miniszter úr szavaira szeretnék reagálni, aki azt mondta, hogy nem jó, hogy hosszú távú stratégiai feladatokkal nem akarok foglalkozni, meglévő stratégiai programokat természetesen továbbfolytatni, de azt gondolom, hogy új programot indítani most ebben a rövid időben nem fog tudni a minisztérium, nincs ehhez apparátus. Annyi a feladat, hogy ennek a megfelelő időben történő elvégzése is elég az apparátusnak és egy stabilabb helyzetben lehet ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
Az egyik ilyen nagy stratégiai kérdés ez az atomerőmű. Ebben a tekintetben a kocka el van vetve. Egy dolog azonban nem jelenik meg a kommunikációban, és ugye kicsit előrebocsátva azt is szeretném mondani, hogy én még nem tekinthetek be bizalmas iratokba, tehát nem ismerkedhetek minden részlettel, mert ez titoksértés lenne.
A nukleáris programmal kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy ez nem egyszerűen egy erőműbővítés. Nyilván egy atomerőmű bővítés bonyolult feladat és hosszú távú, de ennél sokkal komplexebb a kérdés, ugyanis egy olyan erőművet akarunk létesíteni, amelyik zsinóráramot tud termelni és ez azt jelenti, hogy olyan kapacitásoknak a megszűnését akarjuk pótolni ezzel, amelyek sokkal jobban szabályozhatóak, mint egy atomerőmű. Tehát ez azt jelenti, hogy akkor magát az energiafelhasználást, az energiafogyasztást is át kell strukturálni, hogy alkalmas legyen arra. Ugye ma 40 százalék az alapterhelése a magyar villamosenergia-felhasználásnak, ezt a 40 százalékot Paks elviszi; ha tovább fogjuk növelni ezt az alap terhelésére alkalmas kapacitást, akkor úgy kell gondoskodni a szektorról, hogy az alapterhelés is valamilyen formában felemelkedjen, mert az atomerőműnek nem tesz jót, hogy ha szabályozzák. Tudom, hogy Franciaországban 75 százalékos kihasználtsággal mennek az erőművek pont a szabályozhatóság miatt - tehát vannak olyan technológiák, amelyek ezt valamennyire elősegítik, de például a jelenlegi technológia nem az.
Nyilvánvaló, hogy minden lépést meg fogok tenni azért, hogy a közlekedési programok minél sikeresebbek legyenek. És itt egymással szemben levő kérdések is voltak: ugye az egyik azt mondta, hogy fejleszteni kell, ahol még nincs igazán igény, és majd ezzel fogjuk generálni a forgalmat; a másik pedig azt mondta, hogy ahol az igények csökkennek, ahhoz igazítani kell a megoldásokat. Azt gondolom, hogy azért van közlekedés, mert valakik, vagy valamilyen árúk közlekedni akarnak. Fel kell mérni megfelelően, hogy hol és milyen közlekedési igény van, ehhez igazítani kell a gazdaságos megoldásokat és ezen felül a minőséget javítani.
Az MVM BERT vitája is felmerült Latorcai úr részéről. Azt gondolom, hogy elsősorban az MVM a Pénzügyminisztériumhoz tartozik és nem ehhez a minisztériumhoz, tehát ebben a társaságok közötti vitában szeretnék kimaradni az egész ügyből, nekem is kényelmes lenne. Annyit szeretnék mondani, hogy a jelenlegi helyzet és itt nem csak a budapesti erőműről beszélek, hanem az összes többiről, amelyik érintett a HTM-ek tekintetében, nem olyan helyzet van, amit a befektetők szeretnek. Most mondhatjuk azt, hogy mit érdekelnek minket a befektetők, de sajnos az ország gazdasági helyzete függ a befektetőktől, tehát ha rossz hírek jelennek meg rólunk, rendezetlen körülmények vannak, akkor ez nem tesz jót másoknak se, hiszen különösen ebben a válságos időben vannak versenytársaink a befektetések elcsábítására.
Felmerült a közútfejlesztés stratégiája. Ezzel kapcsolatban vannak programok, nagyon komoly törvénykezési feladatok vannak viszonylag közel előttünk, tehát azt gondolom, hogy van egy stratégia, ezen most változtatni nem lenne jó. Itt akkor azt gondolom, hogy valamennyire megpróbáltam válaszolni.
Fónagy úrnak a közösségi közlekedés piaci igénye kérdésére. Azt gondolom, hogy a közösségi közlekedés sehol nem rentábilis. A MÁV adataival nem vagyok pontosan tisztában, de azt tudom, hogy a BKV-nál a jegybevétel a bevételeknek a 40 százalékát kiteszi és ezzel Európában élenjáró a vállalat. Tehát a közösségi közlekedésre mindenhol valamilyen költségvetés áldozatot hoz pontosan azért, mert valahol máshol ezek az összegek megtérülnek. Tehát azt gondolom, hogy azt nem lehet megteremteni, hogy ezek a társaságok önmagukban rentábilisak legyenek; azt, hogy ők hogyan költik a pénzt, milyen formában gazdálkodnak, azt természetesen szigorúan ellenőrizni kell - és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben vannak még tartalékok az ügyintézésre.
Hogy a kormány hogyan faragja a költségeket: MÁV, BKV, Volán ügyben. Ugyanezt tudom mondani, meg kell vizsgálni ezeket a társaságokat, hogy hogyan működnek gazdaságosan. Itt a probléma még ott van, hogy a jegybevétel egy szabályozott valami, tehát nem a társaságtól függ, hogy mennyibe kerül egy jegy, hanem attól függ, hogy hogyan határozzák ezt meg. Az egy másik probléma, hogy hogyan szedi be a jegyek alapján a bevételt, azon is lehet javítani. Azt gondolom, hogy van egy még fontosabb kérdés, hogy ezeknek a társaságoknak lenne piaca - és itt generálisan akkor több közlekedési kérdésre szeretnék egyben választ adni -, hiszen a közösségi közlekedés piaca például Budapest környékén ott áll minden reggel az autópályákon és szeretne bejönni a városba. Azt gondolom, hogy a közösségi közlekedést kétfajta utas veszi igénybe: az egyik, aki kénytelen, nincs más választása; a másik, akinek egy jobb alternatívát nyújt, mint mondjuk a saját személygépkocsija vagy a kerékpárral való közlekedés. Ez a második kör nagyon kis arányt képvisel jelenleg az utasokban, itt vannak a piaci tartalékai ezeknek a társaságoknak - és itt most csak a személyi közlekedésről beszélek, nyilván a teherforgalom egy másik dolog. Ezt ki kellene használni.
De megmondom őszintén, hogy több mint 40 éve járok a Balatonra, ugyanolyanok a körülmények ma szinte a vasúton, mint 40 évvel ezelőtt voltak. Ami még érdekesebb, hogy soha engem meg nem keresett valaki és nem ajánlotta, hogy miért nem megyek vonattal, tehát ennek a marketing és kommunikációs része. Ugyanezt elmondhatnám a BKV-ra is, hogy miért nincs reklámja annak, hogy milyen jó, mert most hogy utazom vele évek óta nagyon jól tudom, hogy mit jelent az, hogy nem kell parkolnom, nem kell a dugóban állni, megihatok egy pohár sört a barátaimmal, van számtalan előnye, de ezt soha nem mondja senki, erre magának kell az embernek rájönni, holott érdemes lenne propagálni.
Mennyi időm van még elnök úr?
ELNÖK: Rövid.
HÓNIG PÉTER közlekedési és energiaügyi miniszterjelölt: Köszönöm.
Kapolyi képviselő úr kérdése a Bős-Nagymarossal kapcsolatban, ez annyira megtisztelő volt a számomra, hogy tényleg köszönöm szépen. Tehát egy 30 éves problémát, gondolja, hogy képes vagyok ezalatt az idő alatt megoldani, ez valami olyan elismerés, amit nagyon köszönök. Nem gondolom azt, hogy ebben az időszakban ezzel a kérdéssel lesz kapacitása akár a minisztériumnak, akár a társtárcáknak érdemben intézkedni, nyilvánvaló, hogy elszámolási viták vannak Szlovákiával, de ez olyan széleskörű és komplex kérdés, hogy van azért itt ebben a válságos időszakban más prioritás, amivel érdemes foglalkozni.
A PPP konstrukcióval kapcsolatos véleményem - ezt is Fónagy úr kérdezte. A PPP-hez akkor fordul az állam, amikor nincs pénze, ha lenne pénze, akkor nem csinálná a PPP-t. Ez olyan, mint a faktorálás a pénzügyben, tehát akkor faktorálja az ember a számlát, amikor meg van szorulva - a PPP-t is azért csinálja, mert nem tud úgy beruházni, részben nincsenek meg a beruházáshoz szükséges eszközei, részben pedig azt nem tudja megfelelő megtérüléssel biztosítani.
Ezért azok a fejlesztések kvázi hitelkonstrukció, csak más szerkezetben. Ha vannak olyan célok, amelyek rövid távú megvalósítása jónak tűnik, alátámasztható és nincsenek források, már csak ezzel a PPP megoldással, akkor ebbe az irányba elmozdulni, természetesen nagyon szigorú, nagyon átlátható feltételekkel lehet. Nagyon fontos az ellenőrzése arra vonatkozólag, hogy a válaszfeltételek teljesüljenek, mert itt szokott lelazulni a dolog. Megvalósul, részben utólag plusz költségek, nézzük meg - ez nem PPP - a metró fúrópajzs körül mi a helyzet. Azt gondolom, a szigorúság, az elszámolás, az áttekinthetőség az, ami nagyon fontos.
Alexa Györgynek a reptéri zajjal kapcsolatban. Ez egyetlen anyagomban sem szerepelt, de azt gondolom, rá fogunk nézni, mert a helyi lakosoknak ez nagyon fontos. Sajnos a repülőtér forgalma igazán nem nő folyamatosan, a korábbi állapothoz képest nagyjából hasonló. Nem lenne rossz, ha nőne a légiforgalom. Önök nyilván nem örülnek ennek, de ez egy összetett kérdés.
Szeretnék reflektálni a privatizációs kérdéscsoportra, hogy hogyan értékelem a Dunaferr és a Malév privatizációját. Nos, én első pillanattól fogva azt gondoltam és ma is azt gondolom, hogy az államnak nem célja az acélgyártás. Ez egy tipikusan piaci kérdés. Akkor, amikor az ásó, kapa, tank termékstruktúrában mindent meg kellett csinálni, mert olyan helyzet volt a világban az ötvenes években, akkor ennek a beruházásnak a felállítása indokolt volt. A mai világ ban már nem. A Dunaferr privatizációja nem volt egy rossz kérdés. Nem hiszem azt, hogy kárt okozott volna az országnak. Ha jól tudom, a tavalyi évben 40 milliárd volt a nyereség, ami után adót is fizetett. 2002. július 1-jén vettem át a céget, akkor 1,2 milliárd volt a havi veszteség. 2002 szeptembere óta minden hónap nyereséges volt. Most sajnos visszaesés van a piacon, az acél az egy spekulációs termék. Erről nem tehet a befektető. Most hallom, hogy segítséget kér, nyilván ezzel kapcsolatban valaki tárgyalni fog velük, hogy a jelenlegi felhalmozott nyereség mennyire tud részt venni a jelenlegi gondok enyhítésében, de egyébként a befektető által végrehajtott komoly beruházások eredményezik azt, hogy ma a válság hatása a Dunaferrnek kisebb, mintha nem változott volna meg a termelési struktúrája.
A Malév kérdése sokkal nehezebb, mert nem sikerült a vállalat gazdálkodását a privatizáció kapcsán rendbe tenni. Megmondom őszintén a Malévnál sokkal kisebb volt a szerepem a privatizációban. Egyetlen egyszer nem keresett meg a befektető, egyetlen egy befektetői tárgyaláson vagy a befektetői ajánlatok értékelésénél egyetlenegy megbeszélésen nem vettem részt, ez nyilván a dokumentumokból kitűnik. Megmondom őszintén, nem értettem, miért vette meg a Malévet a befektető. A mai helyzet is azt mutatja, hogy még rendezni kell a dolgokat. A Malév önmagában szerintem nem tud semmilyen formában nyereségessé változni, valamiféle hálózat egyik elemeként kell eredményesnek lenni, amikor valami nagyhálózat, nagy tömeg parciális célját ki tudja elégíteni. Beszélünk Magyar Nemzeti Légitársaságról. Ennek van egy működési része, hogy a nemzeti légitársasági jogok megmaradjanak, de a másik a nemzeti érzelem. Azt tudom önöknek mondani, hogy egyetlen magyar ember nem hajlandó öt forinttal többet fizetni egy repülőjegyért, hogy a Malévet támogassa. Felmegy az internetre, a legalacsonyabb árat belövi és kész. Tehát azt gondolom, hogy ha úgy érezzük, hogy nemzeti légitársaságra nemzeti helyzetünknél fogva szükség van, akkor erre valakinek áldozni kell. Nyilvánvaló, ha a Malév megszűnne, nagyon megnehezítené a magyar utasok mozgását, hiszen Budapestről nem lennének úgynevezett point to point járatok.
Elnök úr időt mutatott nekem. Az mit jelent? Semmi nincs? (Elnök: Három perc.) Három perc. Miben várok segítséget a bizottságtól? Kapolyi úr kérdése. Többször voltam a bizottság előtt, és megmondom őszintén, arra vagyok a legbüszkébb, hogy az ellenzék soha nem szavazott nemmel, hanem tartózkodott, és mindig nagyon konstruktívan állt a kérdéshez. Nagyon boldog lennék, ha ma is ez történne, majd meglátjuk, hogy mi az eredménye. Ha ugyanazt a támogatást megkapom, és azért az arcok nagy része ugyanaz, akikkel korábban dolgoztam, az nekem nagy segítség lesz, és akkor tudom, hogy nyitva lesz a bizottság azokra a prioritásokra, amelyeket a minisztérium feladatainak alaposabb megismerése után jelezni fogok.
Az energiatakarékossági programok fenntartásáért én alapvetően harcolni fogok. Nyilván ma rosszul megy a cégnek, hogy úgy mondjam, tehát takarékosságok lesznek. Ilyenkor sokféle költségcsökkentési támogatásmegvonás előtérbe kerül. Azt gondolom, hogy a támogatások közül az energiatakarékosság az egyik legfontosabb dolog. Körömszakadtomig fogom védeni és abszolút meggyőződéssel.
Baráth Etele úr felvetése a logisztikai üzletág dinamikus fejlesztése. Nagyobb távú kérdés, ami azt jelenti, hogy kell-e Magyarországon bármiféle iparágat valamilyen támogatással fejleszteni és nem a piac körülményeire bízni a fejlődését. Ha van piaci lehetőség a logisztikai fejlesztésre, akkor abba úgyis jönnek a befektetők. Ha meg nincs, akkor kár bele állami pénzt fektetni. Ez hosszú távú kérdés, és azt gondolom, hogy ezt majd a kormánypolitika részletesebb kifejtése során lehet megvitatni.
Bencsik úr azt mondta, hogy az energiahatékonyságot 20 százalékkal lehet csökkenteni. Azt gondolom, hogy a lakossági energiafelhasználásra lehet ezt a számot mondani, az ipari tekintetben jobbak az eredmények. Az ipari fogyasztók a költségszorítások miatt már jelentős lépéseket megtettek.
Ennyi, ha valami nyitott kérdés van, szívesen válaszolok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm jelölt úr a választ. Ismételten szavazás előtt szeretném képviselőtársaimat tájékoztatni arról, hogy a jegyzőkönyv alapján egy hónapon belül a bizottság meghallgatná a jelölt urat, ott tételesen, szakmai ágazatonként mennénk végig, és úgy beszélnénk át ezeket a kérdéseket, hiszen minden kérdésben, ami itt elhangzott, érintett a gazdasági bizottság, és ez számunkra rendkívül fontos.
Szavazás a miniszterjelölt személyét illetően
Aki egyetért azzal, hogy a jelölt Hónig Péter alkalmas arra, hogy miniszteri kinevezést kapjon, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Ez 16 szavazat. Ellene? (Szavazás.) Ez 11 szavazat. Tartózkodott valaki? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság Hónig Pétert miniszteri megbízásra alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen. Gratulálunk! Egyetért ebben a bizottság? Ezek szerint egyetért. Ezt napirendi pontot lezártuk, átadom Józsa alelnök úrnak a bizottság vezetését.
(Dr. Józsa István alelnök átveszi az ülés vezetését.)
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), a bizottság alelnöke, továbbiakban ELNÖK: Folytatnánk a második napirenddel, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat T/9257. szám alatt benyújtva, általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk. A feljegyzés szerint Gordos József osztályvezető urat várjuk a Pénzügyminisztériumból. Alexa képviselő urat megkérem, hogy a konzultációt kinn folytassák. (Derültség.)
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat (T/9257. szám) (Általános vita)
ELNÖK: Legyen kedves helyet foglalni.
Tisztelettel köszöntöm Kék Mónika főosztályvezető asszonyt. Tehát, ahogy jeleztem a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény általános vitára való alkalmasságáról tárgyalunk.
Ha kifújta magát, akkor megkérdezem, hogy szóbeli kiegészítést kíván-e tenni az előterjesztéshez.
Kék Mónika (PM) szóbeli kiegészítője
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Így az általános vitára alkalmasság kapcsán nem tennék kiegészítést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Legalább annyit mondjon, hogy nagyon sokat dolgoztak és ez egy jó előterjesztés.
Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kérdés, hozzászólás van-e az előterjesztéshez.
Tessék, Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Nekem csak egy rövid kérdésem lenne, hogy a biztosítási fedezet fennállásának igazolása. Ugye mindig ezen volt a vita, hogy ezt a rendőrség ellenőrizze, kötelező-e neki ellenőrizni vagy sem, vagy ez most teljesen kikerül az ellenőrzési kötelezettség alól, hanem más módon, például mondjuk az APEH aki ellenőrzi, akár a súlyadó, vagy most a gépjárműadóval kapcsolatban a befizetéseket. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés?
Püski képviselő úr jelezte.
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ez valóban egy nagyon fontos törvény, hiszen több mint 3 millió gépjármű-tulajdonost érint Magyarországon és érdemes ezzel foglalkozni. Hiszen, ha megnézzük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a statisztikáját, akkor abból kiderül, hogy az elmúlt években 29, illetve 39 százalékkal nőtt az ez irányú panaszok száma, az írásban beadott panaszok száma. Sőt a statisztikák azt is mutatják, hogy ezen belül közel 65 százalék, ami a gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos főleg és elsősorban a kárrendezéssel kapcsolatos panaszok száma. Tehát ez mutatja, hogy ezzel a kérdéssel a helyén és nagyon komolyan kell foglalkoznunk.
Alapvetően a törvényalkotást és a törvényt a jó szándékok motiválták jó elképzelések szerint, azonban vannak olyan hiányosságok, amelyek nélkül egyértelműen mi támogatni nem tudjuk. Jelenleg, ami az alapkoncepció és a gyakorlat az, hogy legtöbben a legolcsóbb biztosítást keresik és választják. Nem érdekli az embereket, a gépjármű-tulajdonosokat, illetve üzembentartókat a szolgáltatás minősége, hiszen ha másnak kárt okoz, akkor minden esetben a vétlen félnek kell - idézőjelben - "megküzdeni" a biztosítóval, a károkozó biztosítójával. Erre az alaphelyzetre semmilyen megoldást nem kínál a törvény.
Nagyon röviden. Szeretném megemlíteni a pozitívumot, ami az évforduló feloldásával, illetve bevezetésével megszünteti azt a néha már áldatlan állapotot, amelyet az év végi kampányok okoztak, nagyon sok kellemetlenséggel járt ez a piac valamennyi résztvevőjének - ez egy pozitív és támogatandó döntés.
Szeretném megjegyezni, hogy nem foglalkozik a törvény - legalábbis kellő mértékben, illetve ezzel egyáltalán nem - az új biztosítók esetén a piacra lépésnek a kárrendezési oldalával, illetve a kárrendezési oldal feltételei nem tisztázottak. Tehát, ma Magyarországon bárki belép erre a piacra, azt mondja, hogy művelem ezt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást, semmi előírás nem rögzíti azt, hogy ennek milyen kárrendezési feltételeit kell, hogy megteremtse ahhoz, hogy valóban ki tudja elégíteni az ország minden területén a jogos kárigényeket. Hiszen itt azért mindenütt, a legkisebb falvakban is, jelentkeznek károk, sokszor bizony az emberek azt sem tudják, hogy egy-egy biztosítót hol és hogyan találnak meg. Nem foglalkozik elég mélyen a törvény a szolgáltatás színvonalával sem, hiszen a 3,5 millió, vagy több mint 3 millió gépjármű tulajdonos sajnos elég gyakran fut bele ilyen helyzetbe, amikor kára keletkezik. Nagyon fontos lenne azért az ügyfelek, a fogyasztóvédelmi szempontból az, hogy itt is valami sztenderd legyen felállítva, legyen valami nagyon jól ellenőrizhető követelményszint, amit mindenkinek, aki erre a piacra lép, kötelező lenne betartani.
Még egy utolsó, amit nagyon hiányoltunk ebből, hogy nem foglalkozik a csődhelyzettel. Sajnos az elmúlt évben megtapasztaltuk a MÁV ÁBE Biztosító esetében, hogy előfordul ilyen és ez nagyon súlyos hiba. Úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek mindemképp rögzíteni kellene azt, hogy a csökkentett kártérítés ne fordulhasson elő, illetve azt, hogy a polgári per ne képezzen működőképes alternatívát, hisz azért van a törvény, hogy itt mindenképp az állampolgárok, a gépjármű tulajdonosok érdekét védeni kell. Nem történhet meg, nem szabadna megtörténni annak, hogy a biztosító gazdálkodásának a hibái miatt csődhelyzet álljon elő és olyan helyzet álljon elő, ahol csökkentett kártérítés, illetve polgári perek ezrei - amelyek mind a mai napig is folynak - következnek be. Itt vannak megoldások, lehetne gondolkozni valamiféle ügyfélvédelmi alap felállításán, figyelembe lehetne venni az anyavállalat tőkeerejét, tehát nagyon sok megoldás lehetne, de ezekkel a törvény nem foglalkozik.
Nagyon röviden ezeket az álláspontokat szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
(Podolák György, a bizottság elnöke visszaveszi az elnöklést.)
ELNÖK: Köszönöm. Ki kíván még hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nincs több hozzászóló?
Hallgassuk meg a biztosítókat.
Ügyvéd Úr! Három percet kap, legyen szíves.
Dr. Kovács Kázmér (Magyar Autóklub) hozzászólása
DR. KOVÁCS KÁZMÉR (Magyar Autóklub): Tisztelt Bizottság! Kovács Kázmér ügyvéd, biztosítási szakjogász vagyok az Autóklub képviseletében.
Az Autóklub jogi bizottsága ülést tartott ezen törvénytervezet tárgyában és ott a Pénzügyminisztérium tudomására hoztuk több észrevételünket, amelyet köszönettel vesszük, hogy a minisztérium akceptált és a törvénytervezetben megjelenít.
Ami miatt szólásra jelentkeztem, az döntően két momentum. Az egyik az, amit a képviselő úr előttem utolsóként említett. Nem az a baj, hogy perek indulnak, mert perek jogvitás ügyekben mindig indulhatnak a biztosítóval szemben is, hanem az, hogy azt a sértetti és biztosítotti érdekvédelmet a csődbe ment biztosító esetén ez a törvény nem biztosítja, amelyet indokolt lenne.
Az előírt rövid időn belül azért röviden mégiscsak utalok arra, ami nem biztos, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítás egy olyan speciális területe a biztosításnak, ahol nem csak a biztosítottat védik, hanem a károsultat is. A hatályos törvény is, meg ez a törvénytervezet is a fedezetlen károkra is fedezetet nyújt, tehát például egy személyi sérüléses balesetnél még az ismeretlen károkozónál is a sértettet védelemben részesíti. Ugyanígy védelemben részesíti akkor, ha nem fizette be a biztosítási díjat, hiszen a MABISZ kárrendezési számlája ezt rendezi és legfeljebb megtérítési igénye lesz azzal szemben, aki elmulasztotta a kötelességét teljesíteni, tehát védi a sértettet mindenáron. Ezt a védelmet indokolatlanul nem nyújtja a csődbe jutott biztosító esetén. Időzített bomba van ma Magyarországon sajnos ezen a területen, várható, hogy azok az ezrek, akikkel szemben most perek folynak azért, mert fizették rendben a biztosítási díjat, de a MÁV Biztosító tönkrement, akkor, amikor majd a végrehajtót érzik az ajtajuk előtt, óriási botrányt fognak ebből csapni, indokoltan.
Ezért mindenképpen egy szövegszerű javaslattal élnék és a 35. paragrafus (1) bekezdésében, ahol az a szöveg szerepel, hogy a károsult a biztosítási kötelezettség ellenére szerződéssel nem rendelkező.... esetén megtérítési kötelezettséggel tartozik a kártalanítási számla - oda beilleszteném: tehát nem csak a szerződéssel nem rendelkező, hanem a vagy fizetésképtelenné vált biztosítónál szerződéssel rendelkező szöveget. Ebben az esetben nem csak abban az esetben nyújtana védelmet a törvény, hogy ha valaki nem fizetett, hanem akkor is, hogyha a biztosítója ment csődbe. Ez volt az egyik, amit mondani akartam.
A másik, amit javasolnék, az a kártalanítási szervezettel összefüggő szabályozás. Engedjék meg, hogy egész röviden utaljak rá, hogy ez azt jelenti, hogy ha külföldön kárt okoz például egy magyar fél, abban az esetben, ha mondjuk csődbe ment biztosítója nem válaszol a kinti megkeresésekre, akkor a kinti kártalanítási szervezet adott esetben például Franciaországban rendezni fogja az ottani károsult kárát, majd behajtja a magyar kártalanítási szervezeten, röviden úgy mondom, a MABISZ-on, majd a MABISZ fogja a magyarországi károkozóval szemben ezt a viszontkereseti igényt érvényesíteni. Nem látjuk kellőképpen biztosítottnak, hogy megfelelő ellenőrzési joga lesz-e a magyar károsultnak arra, hogy a Franciaországban a francia kártalanítási szervezet által rendezett károk tényleg teljes körűen olyanok voltak-e, amit valóban meg kell téríteni. Ezt a szöveget javasolnám valahova beiktatni a törvénybe, de nyilván nem az én feladatom, hogy ennek a helyét megtaláljam, hogy valamennyi megtérítési igény esetén a kártérítés jogalapjának és összegének bizonyíthatónak kell lenni. Ugyanis jelenleg már nagy számban folynak azok a perek, amelyeket a MABISZ indít KÖBE-biztosítottakkal szemben azért, mert a KÖBE nem válaszolt a megkeresésekre, külföldre ezeket a károkat rendezték a magyar károsultak terhére végül is. Ők fordultak a MABISZ-hoz, és a MABISZ fordult az egyenes károkozóval szemben, aki pedig már nem tud védekezni, mert nem kapja meg azokat a bizonyítékokat, amelyeket meg kell kapnia.
Mindkét dolog nagyon fontos, köszönöm a figyelmüket és köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök úr, befejeztem.
ELNÖK: Kérem, hogy az Autóklub javaslatát szíveskedjék a munkatársunknak átadni. Ezt a módosító javaslatot, ha úgy ítéljük meg és szükséges, akkor beadjuk akár bizottsági módosításként is. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Kíván-e rá reagálni Kék Mónika? (Kék Mónika bólint.) Tessék!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Akkor a felszólalók sorrendjében válaszolnék. Kiss Ferenc képviselő úr hozzászólására elsőként, hogy az ellenőrzés, fedezetigazolás milyen módon történik kérdésre. Talán ez nem titok, és ezt a munkacsoporti ülésen részt vevők is hallhatták már, a cél a teljes elektronikus alapra történő áthelyezés, amely adott esetben még rendőrségi útmenti jelenlét nélkül is alkalmazhat rendszereket arra, hogy megfelelő sűrűséggel, két adatbázis összevetésével minden pillanatban szűrhetők és szankcionálhatók legyenek a biztosítással, fedezettel nem rendelkező járművek. Ez lenne a célkitűzés, hogy leghatékonyabb, legolcsóbb és leginkább elektronizált megoldás szülessen.
Püski képviselő úr hiányosságokat összefoglaló észrevételeire csak röviden. Ami a legolcsóbb biztosítást választók, illetve az ügyfél, károsult szempontjából hátrányos vagy nem megfelelő szolgáltatási minőségű szerződések problémájára felvetődött, az az aktív kárrendezés vagy direkt kárrendezés - bocsánat a rossz terminológiáért - kérdése. Efelől természetesen nem zárkózik el az előterjesztő sem. Ennek az átfordítása ugyanakkor egy években mérhető folyamat. Azt javaslom, hogy önöké végül is a felelősség, hogy ezt megítéljék, hogy kell-e egy ilyen markáns változás ebben a rendszerben. Ha igen, ez a rendszer is kidolgozható, viszont annak nem látom pillanatnyilag realitását, hogy ez most az elkövetkező egy-két hónapban történjen meg. Természetesen vannak ilyen példák Európában, ez megvalósítható.
Az évforduló feloldását üdvözölte képviselő úr, ez az előterjesztő véleménye szerint is egy nagy lépés, és mind az adminisztratív terhek, mind az ügyfelek kiszolgálása szempontjából tipikus.
A kárrendezés feltételeivel kapcsolatos észrevételekre annyit tudok mondani, hogy alapvető szabályok azok továbbra is megvannak. A törvényben azokat lenne célszerű a javaslatok alapján feltétlenül végigvenni, amelyek ebbe a törvényjavaslatba illesztendők, és közvetlenül ezzel a típusú tevékenységgel függenek össze. Ebben természetesen minden javaslatot kész az előterjesztő is megfontolni.
A szolgáltatás színvonala kapcsán ugyanezt tudom mondani, hogy ha van jobbító szándék, akkor ezekre vissza lehet térni. Mi a magunk részéről igyekeztünk egy e feltételeknek megfelelőt előterjeszteni.
A csődhelyzettel kapcsolatos felvetésre annyit válaszolnék, hogy csőd nincsen, csődeljárásnak nincs helye pénzügyi szolgáltató esetében. Vagy működő, vagy felszámolási eljárásba forduló társaságot vagy egyesületet tudunk elképzelni. Felvetette az ügyfélvédelmi alap létrehozását, ami elől megint csak nem zárkózik el az előterjesztő. Rövid távon a realitását nem érzem ennek, viszont azt tudni kell, hogy az Európai Bizottság is vizsgálja a témát. Vannak előterjesztések. Azt javasolnám magam részéről, hogy várjuk meg ennek a végtermékét, és akkor egy azzal összhangban álló, az európai rendszerekbe is illeszkedő és határon átnyúló vitarendezéssel és hozzá kapcsolható intézmény felállítására tegyünk javaslatot. Ezt szerintem az előterjesztő is fogja tudni támogatni.
A tőkehelyzettel hasonló a helyzet, és az európai irányelvek elfogadását májusra várjuk parlamenti szinten. A végrehajtási rendelkezéseket kicsit később. Ez önmagában európai szinten is megoldja ezt a kérdést, addig pedig a PSZÁF mindenféle megfelelő jogkörrel fel van ruházva ahhoz, hogy egyedileg a problémás eseteket a piaci keretek között tartsa, és az ügyfelek, biztosítottak számára megnyugtató körülmények közé terelje.
Kovács Kázmér úr Autóklub részéről elhangzott észrevételeire szintén egy-egy gondolatot. A biztosítotti érdekvédelmet említette az első hozzászólásában, és a sértett mindenekfelett álló védelme mellett azzal egy picit szembeállítva említette. A MÁV ÁBE konkrét esetéhez annyit fűznék hozzá, hogy ott pont a tulajdonosszerű szemlélet hiánya okozta a problémákat, ugyanis az sem volt a véletlen műve, hogy azokon a közgyűléseken, amelyeken a tőkehelyzet rendezése lett volna a cél, minden egyes egyesületi tag ellene szavazott egyébként a törvényben foglalt kötelezettségei teljesítésének. Amíg ez nem kényszeríthető ki, illúziónak tartom az ilyen típusú rendelkezéseket. A cél inkább az lenne, hogy ez erősíthető, kikényszeríthető dolog legyen.
A szövegjavaslatot köszönettel megismeri az előterjesztő is, ha rendelkezésére bocsátják. Természetesen meg fogjuk nézni, hogy ebben a KSZ felelősségének a kiterjesztésében van-e mozgástér.
A külföldi-belföldi károkozó, károsult kárrendezési folyamatában önmagában a transzparencia igénye támogatható, nyilván vizsgálatot igényel, hogy hogyan teremthető ez meg, de köszönettel vesszük azt a szövegjavaslatot, ami a rendelkezésünkre lett vagy lesz bocsátva. Természetesen megnézzük, hogy mind a hazai, mind az európai keretek milyen lehetőséget tartogatnak ennek a megvalósítására.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szavaznánk, egy gondolatot engedjenek meg képviselőtársaim. A törvény már épp időszerű, hogy a parlament asztalára került. Sok kérdést megold, de úgy érzem, hogy itt a vita során egy nagyon fontos kérdésről nem volt szó. Nem hallottam azt, hogy ez a törvény az egységes biztosítási évforduló eltörlésének egyik legközpontibb intézkedését jeleníti meg, és ezt szeretném mondani, hogy ebből várhatóan sokkal nagyobb vita lesz, mint ahogy itt a bizottsági ülésen hangot kapott. Itt a nagybiztosítók érdekéről van szó, a versenyhivatal álláspontjáról, és itt tulajdonképpen a nagybiztosítók - erősebb kutya elvén - keményen dominálják azt a helyzetet, ami a törvényben is megfogalmazásra került. Felhívnám a figyelmét képviselőtársaimnak, hiszen ennek egyik meghatározói lehetünk a parlamenti vitában, hogy erre az információkat gyűjtsék be, és a véleményalkotás után külön figyelmet fordítsanak. Egy dolog, hogy mi a helyzet a biztosítóknál, de a fogyasztók, a biztosítottak részéről a legfontosabb kérdés az, amiről szóltam, és ebben kell ennek a törvénynek, ha végigmegy, akkor ezt a változtatást elfogadni, ha nem, akkor a régit megtartani, hogy a versenyhelyzet kellőképpen biztosított legyen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Ezek után szavazásra teszem fel, aki az általános vitára való alkalmassággal egyetért a törvényjavaslatnál, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. 15. Ellene? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 12.
Döntés bizottsági előadók állításáról
Kívánunk-e előadót állítani? Igen, kívánunk. Józsa képviselő úr adja a többségit, Püski András képviselő adja a kisebbségit. Egyetért ezzel a bizottság? (Szavazás.) Egyetért. Köszönöm szépen az előterjesztőnek.
Következik a rendezett munkaügyi kapcsolatok T/9239. számon előterjesztett törvényjavaslat, az általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes asszony, ha van szóbeli kiegészítése, az nagyon rövid legyen. Tessék!
Dr. Burik Mária (SZMM) szóbeli kiegészítője
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Akkor inkább nem vázolom röviden a törvényjavaslat tartalmát, a képviselő urak ismerik, kiegészítést nem teszek, a kérdésekre szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen a lojalitását.
Van-e kérdés, észrevétel, megjegyzés, vélemény? (Nincs jelzés.)
Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ellene? Tartózkodott? (Szavazás.) 15 igen, 12 tartózkodással a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.
Kíván a bizottság előadót állítani? Nem kíván. Köszönöm szépen.
Következik a közúti közlekedésről szóló T/9397. számon előterjesztett törvényjavaslat általános vitája. Ennek a témának mi vagyunk a főbizottsága.
A kormány részéről Csepi államtitkár úr van jelen. Van-e, kíván-e szóbeli kiegészítést tartani?
Csepi Lajos szakállamtitkár (KHEM) szóbeli kiegészítése
CSEPI LAJOS szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a szót.
Az előterjesztés a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításával foglalkozik. Lényegi célja a közúti árú és személyszállítási tevékenység bírságolási rendszerének a korrekciója.
A korrekcióra azért van szükség tisztelt bizottság, mert az a 2007 tavaszán bevezetett, az EU versenyképességi és közlekedésbiztonsági előírásainak érvényesítését célzó módosítás, amely azóta működik a magyar közlekedésben, több ellentmondásra hívta fel a figyelmet. Kiderült, hogy az a szabályozás, amely kilenc különböző tárgykörben öt különböző hatóság közreműködésével, 101 tételesen megfogalmazott jogszabályt sértő cselekmény bírságolásával foglalkozik, túlságosan merev és túlságosan sok kritikát váltott ki az érintett közlekedők körében. Az érintettek úgy vélik és mi is úgy gondoljuk, hogy nem alaptalanul, a túlságosan merev szabályok gyakran ellehetetlenítik a vállalkozások napi életét, a belföldiek a piacvédelem hiányára, a külföldiek pedig a diszkriminációra panaszkodnak. Több ország, közöttük európai uniós tagállamok is, Brüsszelhez fordultak ezen előírások gyakorlata ellen és kérték az Európai Bizottság közreműködését.
Mindezek alapján a tárca most arra tenne javaslatot, hogy ezek a túlságosan merev előírások kerüljenek feloldásra olyan módon, hogy a visszatartó erő megtartása mellett enyhítsék ezeket az ellentmondásokat és ne hozzák a vállalkozásokat kezelhetetlen helyzetbe. A szabályozás egyértelműbbé teszi az egyes konkrét szabályokat, a bírságolási rendszert enyhébbé, rugalmasabbá teszi és pontosabban szabályozza a járművisszatartás lehetőségeit és feltételeit.
Az általános enyhítő szándék mellett vannak szigorító törekvések is. Alapvetően a közlekedésbiztonság szintjének javítása céljából négy olyan közlekedési szabályszegésre. a biztonsági öv nem használatára, a gyermekbiztonsági ülések nem alkalmazására, a bukósisak mellőzésére és a mobil-rádiótelefon vezetés közbeni használatára továbbra is rendkívül szigorúan a közigazgatási bírság alkalmazását javasolja lehetővé tenni ez a szabályozás.
Végül két - inkább technikai jellegű - módosítás is van az előterjesztésben. Az egyik az, hogy a parkolási társaságok a jövőben nem írhatják elő az általános szerződési feltételek között a saját maguk által meghatározott választott bíróság illetékességét, mert ez ésszerűtlen torlódásokat okoz az érintett bíróságok munkájában és rettentően elhúzza az ügyintézés időtartamát. Ezért a javaslat az, hogy az érintett gépkocsi üzembentartójának a székhelye, illetve telephelye adja meg az érintett bíróság illetékességét és egy apró technikai előírás, hogy az emelő és rakodógépek kezelőinek képzésére és vizsgáztatására egy felhatalmazó rendelkezést tartalmaz a törvény egy miniszteri szabályozás kialakítására.
Úgy ítéljük meg, hogy ezen módosításokkal a közlekedésbiztonság követelményét a szabályozás továbbra is megfelelően meg tudja alapozni. Azok az indokolatlan, merev előírások viszont, amelyek a közlekedőket joggal irritálják, ezúton kiiktathatók lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szakállamtitkár úr.
Van-e kérdés, észrevétel, hozzászólás?
Kérdések, észrevételek, hozzászólások
Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr nagyon jól felvezette, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény módosítása elsődlegesen tényleg a bírságolással kapcsolatos új rendszer, és ami enyhítésnek felel meg a korábbiakhoz képest.
Nekem csupán két észrevételem van - és tartalmaz nagyon sok olyan felhatalmazást a miniszter részére, hogy rendeletben állapíthassa meg. Amire utólag utalt szakállamtitkár úr, ez pedig a közlekedésben használt gépkezelői jogosítványok kiadására vonatkozik, ebben ugye hosszabb ideje már vívjuk a harcot és eltelt egy év nem került szabályozásra eddig. Úgy látom, hogy végül tényleg a közúti közlekedési törvény módosítása alapján lehet csak ezt a kérdést rendezni.
Azt azért szeretném érzékeltetni, hogy tavaly december óta ez a teljes jogú jogosítvány kiadás leállt és azt szeretném kérni, hogy a törvény elfogadása után ne 2009. december 31-ig szülessen meg ez a kormány, vagy miniszteri rendelet, amely az ipar és a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben jelenne meg, hanem a törvény elfogadása után a lehető leggyorsabb időpontban - hisz ez elő van készítve, csak úgy látszik a felhatalmazás hiányzik a miniszter úr részére.
Úgy összességében általános vitára alkalmasnak tartom és javaslom ezt az előterjesztést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Más észrevétel? (Nincs jelzés.) Lezárhatom? Igen - akkor megkímélem a szakállamtitkár urat, hogy válaszoljon.
Úgy gondolom, hogy fontos dolog az, hogy a kormány felismerte, hogy e rövid időn belül - épp a gyakorlati tapasztalatok alapján - szükséges néhány olyan korrekciót tenni, amit felelősséggel eldöntöttünk ezelőtt a közúti közlekedés szabályairól; tehát ez az objektív felelősség kategória, a minimum tolerancia ügye - a változások kikényszerítették ezt és jó füllel meghallották. Úgy gondolom, hogy ezek a döntések népszerűek lesznek, mindenféleképpen célszerű ezt a parlament előtt megvitatni és átvinni. Ismételten kihangsúlyozom, hogy ebben főbizottság vagyunk, tehát azzal a felelősséggel, ahogy ezt szoktuk.
Szavazásra teszem fel. Aki általános vitára az előterjesztést alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 15. Ellene! (Szavazás.) 12.
A többségi véleményt Kiss képviselő úr és a kisebbségi véleményt pedig Fónagy képviselő úr mondja. Egyetért ezzel a bizottság? Igen. Köszönöm szépen.
Megköszönöm az előterjesztőknek, több napirendi pont nincs.
Köszönöm szépen a részvételt. Viszontlátásra. Holnap 9 órakor ugyanitt találkozunk a gazdasági miniszter meghallgatásánál - csak ez az egy napirend lesz.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 59 perc)
|
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Dancsecs Dóra, Turkovics Istvánné