GIB-15/2009.
(GIB-145/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. április 27-én, hétfőn, 09 óra 05 perckor
az Országház Delegációs termében (főemelet 40.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
Vélemények *
Szavazás *
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló T/9239. számú törvényjavaslat *
(Módosító javaslatok megvitatása)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Podolák György (MSZP) a bizottság elnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán Adrás (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Dr. Vas János (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Latorcai János (KDNP) Molnár Bélának (KDNP
Dr. Kapolyi László (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Baráth Etelének (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) megérkezéséig Gazda Lászlónak (MSZP)
Koszorús László (Fidesz) dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz) dr. Selmeczi Gabriellának (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) dr. Fónagy Jánosnak (Fidesz)
Püski András (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Megjelentek
Burány Sándor államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Demkó Ivett (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Surányi Róbert (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Mester Zoltán (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Szabó Sándor (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Rácz Krisztina (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Bozzay Erika (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Somlyay Nóra (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Fegyverneky Sándor (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Sörös Balázs (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Szaló Péter (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Varga István (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Balla Gergely (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Berki Erzsébet (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Katona Tímea (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Pálfalvy Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Kroó Norbert (Magyar Tudományos Akadémia)
Kassai Ferenc (Mérnöki Kamara)
György Bálint (OGY Sajtószolgálat)
Dunai Márton (Reuters)
Kertész Gábor (Népszava)
Martos Szilvia (Napi Gazdaság)
Kerényi Ádám (SZTE-HK)
Dull Szabolcs (Kossuth Rádió)
Dr. Siklósi Ilona Éva szakértő
F. Szabó Emese (Napi Gazdaság)
Hajagos Andrea (MTV Híradó)
Mihalek Sándor (ATV)
Berki Brigitta (HÍR TV)
Dr. Samu Nagy Dániel (OGY Könyvtár)
Andor Attila (Gazdasági Rádió)
Rácz Sándor
Méhes Sándor szakértő
Gótfalvi Krisztina (Duna TV)
Mijucin Marija (Duna TV)
Szalay Gábor (SZDSZ)
Wenczel Richard (Fidesz)
Kövesi Ágnes (Világgazdaság)
Bak Mihály (Független Hírügynökség)
Králl Vera (MTI)
Horváth Károly (ECHO TV)
Regős Zsuzsa (Népszava)
Faik Csaba (TV2)
Erdélyi Péter (Blikk)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 05 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Üdvözlöm a gazdasági bizottság tagjait, a meghívottakat. A mai bizottsági ülésünkre két napirendi pontot terveztünk. Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatását, második napirendi pontként a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek követelményét érintő törvények módosításáról szóló T/9239. számú előterjesztést tárgyalnánk meg.
Kérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e a tervezett napirendi pontokkal? Aki egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag egyetértett. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
A bizottságunk kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a miniszterjelölt urat meghallgassa, ezért felkérném Varga István jelölt urat, hogy amennyiben szóbelileg kíván megjelenni a bizottság előtt, akkor a lehetőség adott. Öné a szó, miniszterjelölt úr.
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, és természetesen örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy szóbeli kiegészítést tegyek. Jó reggelt kívánok mindenkinek, minden bizottsági tagnak, a megjelent hölgyeknek uraknak, a sajtó képviselőinek.
Ha megengedik, először bemutatkoznék, habár a bizottság munkáját már volt szerencsém figyelemmel kísérni akkor, amikor a Magyar Ásványolaj Szövetség nevében a Robin Hood-adó tárgyalásánál a hátsó sorokban ültem, és láttam egy-két nagyon szép dolgot a bizottság munkájából. Remélhetőleg a bizottság ilyen értelemben gazdasági és fejlesztési ügyekben is hathatós támogatást tud majd nyújtani a minisztériumnak.
Egy-két szót magamról. Varga István vagyok, 53 éves, 3 gyermek édesapja, közgazda. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem a nemzetközi kapcsolatok szakon, és 1980-tól dolgozom az olajiparban. Először a Mineralimpex nevezetű külkereskedelmi vállalatnál dolgoztam, majd a rendszerváltás, illetőleg a gazdasági rendszerváltás idején, 1991-ben helyezkedtem el a Shellnél. Itt először Magyarországon, majd 9 éven keresztül külföldön teljesítettem a vállalatcsoportnál szolgálatot, és azt követően 2003-ban tértem haza. 2003-tól vezettem a vállalatot Magyarországon, tehát tulajdonképpen az elmúlt 28 évben mindvégig az olajiparban, az energetikában tevékenykedtem.
Magyarországi tartózkodásom alatt alelnöke voltam a Magyar Ásványolaj Szövetségnek, illetőleg központi tanácsi tagja vagyok mind a mai napig a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek. Természetesen miniszteri kinevezésem alkalmával ezt az igazgatótanácsi tagságot meg kívánom szüntetni.
Hazaérkezésem után kapcsolódtam be a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara munkájába, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, hiszen az elnökségi időm alatt - három évig voltam elnök - indult el, alakult ki az a konzultáció, ami a magyarországi bilaterális kamarák és a magyarországi érdekképviseleti szervek között létesült, és amelynek célja tulajdonképpen a 2006-ban megfogalmazott kiáltványban csúcsosodott ki. Ez a csoportosulás volt az, amely nyilvánosságra hozta azt az elképzelését, azt a vágyát, elvárását - fogalmazhatnék így is -, mely szerint szükség van ebben az országban az összefogásra, szükség van az együttműködésre és szükség van a távlati célok összehangolt megvalósítására. Sajnos a kiáltvány ezt az eredményt nem érte el, de azt elérte, hogy igen erős konzultáció alakult ki a társadalmi-gazdasági szervezetek, érdekképviseletek között, ezt folyamatosan fenntartottuk, illetőleg dialógus alakult ki mind a kormány tagjaival, mind a kormány vezetőivel, mind pedig a különböző pártokkal. Vélem és hiszem, hogy ennek folytatódnia kell, és mint miniszter, ebben teljes mértékig partner leszek - természetesen, amennyiben elnyerem ezt a tisztséget.
Amúgy - hogy a személyes ügyekről áttérjünk a gazdasági bizottság számára fontosabb témákra - azt hiszem, érdemes elöljáróban hangsúlyozni azt, hogy a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter feladata az új válságkezelő kormányban a válságprogram végrehajtása, a válságkezelő cselekvési terv végrehajtása. (Dr. Selmeczi Gabriella megérkezik az ülésterembe.) Egy olyan cselekvési tervé, amelynek lényege, hogy megvédjük a munkahelyeket, lényege, hogy megvédjük a családokat, a befektetőket, ezen keresztül inkább a kis- és középvállalkozásokat. Tehát fókuszáljunk arra, hogy Magyarország a gazdasági recesszió hatásaiból minél kevesebb hatás érje.
Bajnai Gordon miniszterelnök, amikor ezt a cselekvési tervet meghirdette, válságkezelésről és bizalomerősítésről beszélt. Bizalomerősítésről, amelyet gazdasági és fejlesztési miniszterként kiemelt feladatnak tartok. Kiemelt feladatnak tartom azért, mert úgy gondolom, a befektetői bizalom az ország versenyképességének igen fontos eleme. Ennek érdekében, ennek a bizalomnak a megőrzéséért, illetve növeléséért sokat kell tennünk, csakúgy, mint hogy sokat kell tennünk azért, hogy a hazai vállalkozások bizalmát is megőrizzük, illetve növeljük. Minden uniós és magyar adófizető forintot úgy tervezünk és úgy fogunk felhasználni, hogy az a köz érdekét szolgálja, és minél transzparensebb legyen a felhasználása.
Ha most rátérhetnék arra, hogy milyen gazdasági környezetben fogjuk ezeket a feladatokat megvalósítani, akkor a külgazdaság és a belgazdaság helyzetéről ejtenék néhány szót. Azt hiszem, nyilvánvaló mindenki számára, hogy bár a dátumok különbözőek, és sokan 2008 októberére datálják a válságot, ez már 2007 októberében elindult, a pénzügyi válság, másodpiaci válság, az ennek kapcsán kialakult hitelválság, és leginkább a bizalmi válság a pénzügyi szektorban az első jeleit már 2007 októberében megmutatta, és 2008 közepére-végére csapódott át egy reálgazdasági válságba.
A reálgazdasági váláság hosszáról, várható alakulásáról elég jelentős intenzitású elemzések láttak napvilágot, sokan foglalkoznak vele. Nem lehet tudni, hogy milyen mélységű lesz, és meddig tart. Azt azonban nagy valószínűséggel látni lehet, hogy a 2009. év egyik mélypontja lehet ennek a válságnak. A legújabb elemzések és előrejelzések szerint a világgazdaság, a világgazdasági EDP csökkenése 1-1,5 százalékra tehető. Az Európai Unióban mindez 4 százalék körül várható, és a magyar kormányprogram is 5,5-6 százalékos visszaeséssel számol.
Emellett a hazai gazdasági környezet sem éppen ideális. Magasak az adók, magas az eladósodottság, csökkent a gazdasági növekedés, az ország iránti bizalom - főként a pénzügyi befektetői bizalom - meggyengült, ennek okán költséges az ország működtetésének finanszírozása. Ez a jelen struktúrában, a jelenlegi statikus helyzetet feltételezve szinte magával vonja azt hogy magasan kell tartani az adókat és az adókoncentrációt.
Azért, hogy ebből az ördögi körből kiszabaduljunk, szükségesnek látjuk és feltétlenül megvalósítandónak tartjuk, hogy felülvizsgáljuk a kiadási oldalt mind az állami kiadásokat, mind azt a kiadási oldalt, ami a szociális rendszereket érinti. Gondolom, nem mondok újságot a jelenlévő tagoknak sem, hogy Magyarország a versenytársaihoz viszonyítva a szociális kiadások területén GDP-arányosan hosszú idő óta sokkal többet költ. Ez persze úgy fogjuk tenni, elképzeléseink szerint úgy tesszük, hogy a válságkezelés mellett biztosítjuk a jövő építkezésének lehetőségét is: munkahelyeket teremtünk, munkahelyeket őrzünk meg, és adókönnyítést hajtunk végre. Tehát munkahelyek teremtésével, a családok védelmével a növekedés megalapozásával kívánunk erre a gazdasági válságra reagálni.
Összefoglalóan azt mondhatnám, hogy a válságkezelés és a befektetői bizalommal párosuló gazdasági növekedés magalapozása a célunk. Ehhez az EU-források gyorsítását, a munkahelyek megőrzését, megtartását és az üzleti környezet javítását tartjuk kiemelt feladatunknak.
Ami a gazdasági bizottság számára esetleg különösen érdekes téma lehet - és itt most áttérnék három területre -, az a finanszírozási források, a finanszírozás, a piac, a piac helyzete, a piac szűkülése és a munkahelyek megőrzése lehet.
A téma, amit elsőként érintenék, a pénz és a források helyzete. Az elmúlt évben válságkezelési és válságérintési program keretében mintegy 1400 milliárd forint nagyságú keretek nyíltak meg. Ebből 900 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás, 500 milliárd forint hitel- és garanciaalapok finanszírozási lehetősége áll rendelkezésre az igénylőknek. A hitelek között a mikrohitel, a beruházási hitel az Új Magyarország forgóeszköz-hitel, a hitelgarancia- és a kockázati tőkealapok azok, amelyek rendelkezésre állnak az igénylőknek. A kamattámogatás, a Széchenyi-kártya esetén a forgóeszköz-hitelezés megduplázódott, 1 százalékról 2 százalékra. Ezek a formák ajánlásához a bankokkal folytattunk tárgyalásokat, és több mint ezer bankfiókban rendelkezésre állnak már ezek a források. Azt is tudjuk persze, hogy ezeknek az eszközöknek a kínálata, felajánlása elég vontatottan halad, ezzel azt kívánom jelezni, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy ez a program hogyan alakul, és visszajelzéseket adunk a bankoknak, készen állunk természetesen a bankokkal együttműködve ennek az intenzitását javítani.
A második téma, amit említeni szeretnék, a piacok helyzete. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen exportorientált országban, mint Magyarország, nagyon jelentős az, hogy milyen a gazdasági környezet, milyen gazdasági környezetben dolgozunk. Tudjuk jól, hogy az exportpiacok - leginkább az európai exportpiac - érintettek a válság által. Ettől függetlenül az ITDH igen erőteljes exportösztönzési stratégiát folytat, és ezen belül leginkább a magyar kkv.-k exportösztönzési tevékenységét kívánja segíteni. Ebben a programban mintegy 2200 vállalat tartozik, amelyek közül 1078 vállalat már regisztrált is ebben a programban, és 803 vállalatot meg is látogattak az ITDH munkatársai. Ennek célja az volt, hogy személyre szabott, vállalatra szabott támogatást és együttműködést alakítsanak ki, illetőleg ügyfélfejlesztési tervben gondolkodjanak.
Az ITDH emellett a befektetésösztönzésre is erőket fordít, és nyilvánvalóan szükségesnek látjuk, hogy a befektetői bizalom Magyarország irányában megmaradjon és erősödjék. Az elmúlt évben 30 befektetői döntés született 470 milliárd forint értékben, és egyedi kormányzati döntés keretében további 20 beruházó kötelezte el magát Magyarország mellett, 540 milliárd forint értékben. A befektetésekben félfordulatot hajtottunk végre, és ennek erősítése és fokozása továbbra is célunk a munkaerőintenzív beruházások irányában, hogy minél több munkahely létesüljön, akár az alacsony képzettségű és hátrányos régiókban is.
Itt térnék át a munkahelyek területére, amely egyik kiemelt terület a válságkezelésben. Itt 16 milliárd forint áll rendelkezésre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kialakított alapokból, az elbocsátások számának csökkentése, a munkahelymegőrzés, a munkahelyi átképzés és a csökkentett munkaidő támogatása érdekében. Tekintettel arra, hogy úgy gondoljuk, ez az összeg nem lesz elegendő, további 30 milliárd forintot kívánunk rendelkezésre bocsátani. Azt hiszem, nem érdektelen megemlíteni, hogy 2010-től az 5 százalékpontos járulékcsökkentés is elősegítheti a munkahelyek megőrzését.
Az építőipar kiemelt területe e programunknak, ahol 1800 milliárd forintos program indult el tavaly novemberben, amelynek keretében 636 építőipari projekt részletei hozzáférhetők az építési piacportálon. Külön foglalkozni kívánunk majd az építési és építőipari lánctartozások kérdésével, melyre vonatkozóan a megoldások már készen állnak.
Végül, ha megengedik, az üzleti környezet alakításáról szólnék, mert úgy gondolom, ez az a terület, ahol az együttműködés leginkább sürgető, és amiről feltétlenül nemzeti ügyként beszélhetünk, amelyben a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium kifejezetten érdekelt. A bürokrácia és az adminisztratív terhek csökkentése jelentős finanszírozási lehetőséget rejt magában, minthogy a bürokrácia ma Magyarországon körülbelül 6,5 százalék GDP-arányos terhet jelent a vállalkozásoknak. Akik ismerik az adatokat, tudják, hogy ez az Európai Unióban mintegy 3 százalékponttal alacsonyabb, de vannak olyan országok, amelyeknél akár 1 százalékpontot sem ér el a bürokratikus terhek nagysága. Ha kis matematikai számolással megnézzük ezek összegét, akkor láthatjuk, hogy akár az európai uniós átlag elérése már több száz, 4-500 milliárd forintos lehetőséget rejt magában, és megtakarítást hoz a vállalkozásoknak, és ha sikerül ennél tovább is menni, akkor akár 7-800 milliárd forintos nagyságrendet is elérhetünk.
Van egy kötelezettségvállalásunk is, ami 2012-re azt jelzi, hogy Magyarországnak 25 százalékkal kell csökkentenie a bürokratikus terheket, tehát ezen dolgoznunk is kell, tehát nemcsak belső kényszer, hanem külső is. De úgy gondolom, a belső kényszer fontosabb, és ebben az a partnerség, amelyet a minisztériumunk a társadalmi szervezeteknek, a szakmai szervezeteknek, illetve a gazdaság szereplőinek nyújt, feltétlenül pénzben, forrásokban mutatkozhat meg.
Összegzésképpen úgy gondolom, a programot a válságkezelésre és a bizalomépítésre, bizalomerősítésre épülő gazdasági növekedés megalapozásaként foglalhatjuk össze, amelyben rendelkezünk már programokkal, készen állunk újabb programok kidolgozására, és a tervünk az, hogy mindezt a szakmai szervezetekkel együttműködve, együtt dolgozva fogjuk kialakítani.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm Varga István miniszterjelölt úrnak a bemutatkozást. Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e kérdés az elhangzottakkal, a szakmai területtel kapcsolatosan. (Jelzésre.) Bencsik képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt úr, nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a kiszámíthatóság, a távlatosság nagyon fontos, annak a meghatározása, hogy hová szeretne eljutni Magyarország. Lát-e lehetőséget a fenti célok megvalósítására az elkövetkezendő egy esztendőben? Hiszen korábban úgy nyilatkozott, hogy négyéves ciklusokban gondolkodni azt jelenti, hogy ezt a távlatosságot, ezt a kiszámíthatóságot szem elől tévesztjük. Nagy kérdés, hogy az elkövetkezendő egy esztendőben van-e lehetőség arra, hogy kiszámíthatóságra, távlatosságra épített gazdaságpolitikája legyen Magyarországnak. Van-e lehetőség arra, hogy stratégiai szempontokat figyelembe véve történjék meg a hazai gazdaság irányítása?
Kérdés az is, hogy lehet-e a gazdaságfejlesztésben, pénzügyi egyensúlyteremtésben gondolkodni anélkül, hogy a társadalmi problémákat is figyelembe ne vennénk. Említette, hogy a munkahelyteremtés mellett a családok megvédése is fontos szempont, ugyanakkor a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara elnökeként többször is - hogy úgy mondjam - felszólalt annak érdekében, hogy az iparűzési adó megszüntetésre kerüljön Magyarországon. Az iparűzési adó ma az önkormányzatok saját bevételének mintegy 20-25 százalékát biztosítja. Olyan kötelező jellegű feladatokat finanszíroznak ma már az önkormányzatok ebből az adónemből, ebből a bevételből, amelyeket valójában a központi költségvetésnek kellene finanszírozni, hiszen kötelező feladatokról van szó. Már régen nem a fejlesztéseket finanszírozzák a települések ebből a bevételből, hanem a napi kötelező jellegű működési feltételeknek tesznek eleget. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen munkahelyeket és családokat védenek meg, családi egzisztenciákat próbálnak meg ezáltal is támogatni és erőforrásokhoz juttatni.
Nem tart-e attól, hogy a társadalmi erőforrás-gyarapító rendszerek össze fognak omlani abban az esetben, ha az iparűzési adó - mint potenciális bevétel - az önkormányzatoktól elvételre kerül? Azért is teszem fel ezt a kérdést, mert a korábbi meghallgatások során is több olyan jelölt volt, aki a korábbi években jelentős mértékben exponálta ezt a kérdést, miszerint az iparűzési adót meg kellene szüntetni.
Említette a tárcának és a kormánynak az építőipar támogatására vonatkozó elkötelezettségét. Az 1800 milliárd forint egy reménybeli forrás a piacon, ugyanakkor azt is kell látni, hogy a mikro- és kisvállalkozások az építőiparon belül egymás után jutnak csődbe, és számolják fel önmagukat. Jelenleg még közel 300 ezer ember dolgozik az építőiparban legális körülmények közepette, ez a magyarországi legális munkahelyek tekintetében minden 11. álláshelyet jelenti.
Hogyan gondolja, van-e lehetőség arra, hogy az európai uniós forrásokon kívül belső piacélénkítésre kerüljön sor, amely lehetőséget biztosít a mikro- és kisvállalkozások számára is az építésügy területén, illetve az építőanyag-gyártók és kereskedők számára is biztosítja a túlélést? Annál is inkább, mivel a kormány programjában szerepel, hogy megszűnik a szociálpolitikai kedvezmény, illetve a lakáshitel kamattámogatása is leépítésre kerül. Amennyiben 10 ezerrel kevesebb lakás épül meg az elkövetkezendő egy esztendőben, az kimutathatóan mintegy 50 milliárd forintos kiesést jelent a költségvetés számára. Ebből összességében 100 milliárd kerülne a költségvetésbe, 50 milliárd körüli a szociálpolitikai támogatás, ha ezt levesszük, 50 milliárd kerülne be tisztán a költségvetési kasszába, amennyiben megszűnik ez a támogatási forma, akkor mintegy 15-17 milliárd forint kiadása fog keletkezni ezen a területen a költségvetésnek, hiszen munkanélküli támogatásokra kell fordítani.
A másik gond az építésügy területén, ami az energiahatékonysági beruházásokat tudná elősegíteni, hogy a CO2-kvóta eladásából származó bevétel 20 milliárd forintját zárolni kívánja a költségvetés. Lát-e lehetőséget ezzel együtt is arra, hogy attraktívabb formában valósuljon meg az energiahatékonysági beruházások kezelése?
Ugyanígy találkoztunk már közös munkánk során a Robin Hood-adóval, amely az ásványolaj-ipari szövetség képviseletében nem tartotta helyénvalónak ennek az adónak a bevezetését. Most, mint a kormány tagja, lát-e arra lehetőséget, hogy a Robin Hood-adó legalább az eredeti szándéknak megfelelően kerüljön felhasználásra, tehát a távfűtött lakások fűtéskorszerűsítésére fordítódjék? Ez szintén munkalehetőséget tudna biztosítani az építőipar számára.
Végezetül a Piac és Profit 2008. év végi számában a miniszterjelölt úr úgy nyilatkozott, hogy a válság egy jó lehetőség a változásra, ám abban nem bízik, hogy ez a változás 2009-2010-ben megtörténik. A kérdés az, hogy a bizalma megjött-e időközben, és bízik-e már abban, hogy a válságot ki tudjuk használni, és 2009-2010-ben lényeges változásra, ha úgy tetszik, fordulatra kerülhet sor, mind a magyarországi gazdaságpolitikában, mind pedig a társadalompolitikában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Selmeczi képviselő asszonyt illeti a szó, utána Fónagy képviselő úr következik.
Dr. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nekem alapvetően két kérdésköröm van. Az egyik: ön beszélt arról, hogy az egyik fő cél munkahelyek teremtése, illetve a munkahelyek megtartása.
Az elmúlt hónapokban, években nagyon sok olyan jelzést kaptam kismamáktól, akik gyesen és gyeden vannak, hogy ők nagyon régóta várják és szeretnék, ha sokkal több lehetőségük lenne a munkaerőpiacon. Bizonyára értesült ön is a médiából arról, hogy a politika, illetve a kormány változtatni kíván a családtámogatások rendszerén, nevesül rövidülni fog, és itt komoly kérdés az, hogy ha a gyermek betölti a kétéves kort, akkor utána hogyan térhet vissza a kismama a munkaerőpiacra, illetve ez később is probléma tehát nemcsak a gyermek kétéves koráig, hanem később is.
Ön említette azt is, hogy több pénz lesz a központi költségvetésben munkahelyek létesítésére, illetve támogatására. Itt most konkrétan szeretném megkérdezni, hogy milyen esélyük lesz a jövőben azoknak a kismamáknak, akik szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra, vagy a gyermekvállalás mellett szeretnének erősen csökkentett munkaidőben, részmunkaidőben dolgozni, akár napi 2-3 órában. Nagyon várja mindenki a választ, hogy konkrétan milyen lehetőségeik lesznek, és nemcsak a városokban, hanem - ez egy külön probléma - olyan helyeken is, amelyek jóval elmaradottabb részei az országnak. Tehát például - ez egy alkérdés - a távmunka lehetőségét támogatják-e, és ha igen, akkor milyen formában. Ez lenne az egyik kérdéskör.
A másik kérdéskör az állami támogatásokra vonatkozik azon a területen, ahol a vállalkozásokat támogatják. Szanyi képviselőtársamtól olvastam az elmúlt hetekben egy interjúban, hogy ő is kíváncsi lenne arra, hogy például a multinacionális cégek világa milyen állami támogatásokban, adókedvezményekben részesül. A magam részéről is szeretném kérdésként feltenni, hogy van-e, készítettek-e egy olyan tanulmányt - egy callsmanafit tanulmányt -, hogy mennyi pénz megy a multinacionális világnak, mennyi a klasszikus hazai vállalkozói világ részére, főként kis- és középvállalkozók számára, és hogy tervezi-e ennek megváltoztatását. Tehát ezt elemzik-e, nézik-e, hogy mennyi az új munkaerő, mennyi szűnik meg azáltal, hogy - legyünk őszinték - azért itt a verseny következtében a kisebb vállalkozások folyamatosan mennek tönkre, nyilván mindannyian ismerjük a beszállítói piac problémáit?
A következő konkrét kérdésem az lenne: ha a települések helyben kicsi, klasszikus piacokat szeretnének létesíteni, amelyekhez esetleg nem is kellenének nagy beruházások, nagy építmények, akkor ezt hajlandó lenne-e valamiképpen támogatni - akár külön pénzzel - a piac létrehozásában?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Szóbeli kiegészítésében is hangsúlyozta - egyébként teljesen joggal és megalapozottan -, hogy Magyarországon az export alapvető gazdasági kérdés. Ugyanakkor a foglalkoztatás túlnyomó többsége a mikro-, kis- és középvállalkozásokban történik, egyébként ez nem magyar specialitás, mint ön is kiválóan tudja, így van az Egyesült Államokban, így van Angliában, így van a világ fejlettebb részén is.
Az írásbeli anyagban, a szóbeli kiegészítésben is ennél a szektornál ön a versenyképesség növelését jelölte meg, holott a hazai mikro- és kisvállalkozásoknál ma elsősorban a piac hiányzik, és ismerve az MSZP-kormány elmúlt napokban nyilvánosságra hozott újabb megszorító intézkedéseit, elég kézenfekvőnek tűnik, hogy ez a piac szűkülni fog. Tehát a foglalkoztatás derékhadát biztosító, elsősorban mikro- és kisvállalkozások piaca szűkül. Kérdezni szeretném, hogy ön egyáltalán mit tekint mikrovállalkozásnak, hiszen a zöme itt van.
Kettő: lát-e valamilyen lehetőséget - ezeknek a létét akár az ön által is most vállalt kormány egy évre vállalta intézni -, hogy ezt az egy évet valahogy ez a több százezer önfoglalkoztató családi vállalkozás túlélje? Ön említette a forrásokat és a pénzt. Az akadémikus kérdés, hogy megnyíltak a források, de hova jutottak el, gondolom ez egy ilyen meghallgatás keretét meghaladja. De ha már mindannyian fontosnak tartjuk a kisvállalkozásokat, tervezi-e a mikrohitelezés egyébként a világban jól ismert, és Magyarországon is már 20 éve működő rendszerének felülvizsgálását, az ott rendelkezésre álló eszközök feltöltését, és egyáltalán mit tekint mikrohitelezésnek? Nemcsak a forrásoldalról, hanem a feltétel oldaláról is, hiszen azt itt a teremben ülők kivétel nélkül mind tudják, hogy ezek a családi mikro- és kisvállalkozások képtelenek megfelelni a banki finanszírozás feltételeinek. Sehol a világon, ahol igazán hatékony mikrohitelezés van, nem banki feltételek szerint kapják ezek a pénzt.
A következő: ön teljes joggal említette a magas bürokráciát és annak gazdasági hatását. A számunkra kiadott írásbeli anyagban lévő nyilatkozata ugyan sommásan közalkalmazottakról beszél, de meggyőződésem, hogy a bürokrácia tárgyalásánál ebben a körben ön sem az orvosokra vagy a pedagógusokra gondolt, hanem a hivatalnokokra. Utalt ezen a téren létszámcsökkentésre. Az rendben van, hogy ott mondjuk 50-100-150 ezerrel kevesebben lesznek, a kérdés az, hogy akkor ezzel az 50-100-150 ezer emberrel mit kezd az ország.
A másik, és talán ezzel kellett volna kezdenem, hogy azt egyikünk sem gondolja, és meggyőződésem, hogy ön sem, hogy egy adóügyi hivatalnok vagy egy igazgatási előadó felel a bürokráciáért, azokat a nyomtatványokat tölteti ki, vagy azt az eljárást követeli meg, amit a szabályok számára előírnak. Kérdezni szeretném, különös tekintettel a nagyon rövid időre, hogy ha a válságkezelésnél önök a bürokrácia elleni harcot fontos fegyvernek tekintik - egyébként az, és ebben tökéletesen igazuk van -, és önt vélhetően ma délután az Országgyűlés... (Elnök: A jövő héten.) Bocsánat, elnök úr tájékoztatott, hogy a jövő héten, köszönöm szépen, akkor még rengeteg idő van. Akkor a jövő héten kedden az ön által vezetett tárca mely jogszabályok módosításának kezdeményezését tervezi a bürokrácia elleni harcban, az adóigazgatási, az államigazgatási eljárásét, a cégeljárásét? Tehát mi az, ami a törvényhozás kezében van, az idő rövidsége miatt kérdezem, melyik konkrét területen kíván ön kezdeményezni?
Végül, de nem utolsó sorban ön a nyilatkozataiban többször említette, hogy Magyarország legfontosabb természeti erőforrásai - ön ugyan a mezőgazdaságot és a turizmust említette - gyakorlatilag a föld és a víz. A víz ma aktuális probléma, nyilvánvalóan nem önnek kell felróni az ezzel kapcsolatos eddigi döntéseket, de kérdezni szeretném, mi önnek a véleménye a magyar vízközművagyon privatizálásáról, mi a véleménye a magyar vízvagyon vagy ahhoz való hozzáférésnek, tehát kezelésének, használatának esetleges magánkézbe adásáról.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következik dr. Kálmán András képviselő úr, utána Nyitrai képviselő úr következik.
DR. KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön is említette, hogy nagyon fontosnak és lényegesnek tartja a munkahelyek megtartását. Ezzel kapcsolatban az előbbi kormány elindított egy folyamatot, születtek ebben döntések, azonban vannak még lezáratlan ügyek. Az lenne a kérdésem, hogyan kívánja miniszterként kezelni ezeket a lezáratlan ügyeket, amelyek adott esetben több ezer munkahely megóvását biztosíthatják.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nyitrai Zsolt képviselő úr!
DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A kérdésem informatikai tárgykörű lenne. Azt kívánom öntől megkérdezni, hogy gazdasági miniszterjelöltként hogyan tekint az informatikai szektorra. Vannak-e ilyen típusú tervei vagy esetlegesen programjai, illetve a kormány leendő tagjaként hogyan tekint a kormány nemzeti digitális közműtervezetére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mivel több kérdezőt nem látok, azért szeretném képviselőtársaimnak megemlíteni, és figyelmüket felhívni, hogy a jelölt a Gazdasági Minisztérium jelöltje, és több olyan szakmai területet is érintettek, különösen a munkaügyi, szociális, akár informatikai területen, amelyek nemigen érinthetik ezt a szakmai területet.
Mielőtt átadnám a jelölt úrnak válaszadásra a szót, azért két kérdésem lenne. Tekintve, hogy a vállalkozások irányából jön, ismeri a számokat Európában, Ausztriában, Németországban, tehát a Magyarországhoz hasonló struktúrájú, felépítettségű gazdasági szerkezetű országokban, hogyan ítéli meg, ma Magyarországon a kis- és közepes, illetve mikrovállalkozások - amire Fónagy képviselő úr is elsősorban orientálta a kérdését - száma sok, avagy kevés. Ha arányítom őket, hogy akár Németországban vagy Ausztriában mennyi ilyen vállalkozás van akár az építőiparban vagy egyéb más területeken, akkor Magyarországon ez egy természetes közeg, ami kialakult ezzel a 800 ezer körüli nagyságrenddel, avagy sem? Vagy egész más kezelést kellene folytatni a 800 ezren belül azokkal a kicsikkel, amelyek 3-5-10 fős céget alkotnak, amelyek értéket állítanak elő, amelyek részben exportálnak vagy belföldi fogyasztást látnak el, és nem feltétlenül egyéb olyan területeken vannak, vagy éppen félig-meddig "géppel vannak lélegeztetve"? Tehát ebben valamit már valamikor tennünk kellene, hogy ezeket tisztán, világosan, egyértelműen megfogalmazzuk, hogy kiket akarunk támogatni, kiktől várjuk azt, hogy munkahelyeket teremtsenek és működjenek.
A másik kérdésem illendőségi kérdésnek tűnik, de azért hangsúlyozottan tenném fel. Jelölt úr tudja, hogy nem könnyű ez a pálya. Érez-e magában, családjában és környezetében annyi lelkierőt, fizikai felkészültséget, lelki kitartást, hogy ezt a pályát, amely egy évre - és nem hosszabbra - van tervezve, rendkívül kemény, konfrontatív körülmények között is következetesen végig tudja vinni?
Mivel más kérdés nincs, öné a szó.
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt kell megállapítanom, örömmel tölt el tulajdonképpen, hogy az elmúlt időszakban folytatott tevékenységemet így figyelemmel követték a bizottság tagjai, és különösen köszönöm Bencsik úrnak, hogy erre több esetben rá is világított, és a megnyilvánulásaimat itt most fel is említette. Éppenséggel úgy gondoltam, hogy a kérdésekre egyenként válaszolnék, de nem biztos, hogy mindegyiket tudtam jegyezni, úgyhogy ha esetleg valami kimarad, azért külön elnézést kérek.
Kiszámíthatóság és távlatosság. Tény és való, hogy ez a kormány - és jómagam is - arra szerződött, és a tisztséget és a felkérést én is azért fogadtam el, mert úgy gondolom, egy adott feladat egy adott időre és egy adott fókuszra - ez leginkább a válságkezelés - megköveteli azt, hogy koncentráljuk az erőinket, és hogy intenzíven dolgozzunk. Szerintem megköveteli azt is, hogy kiszámíthatóan dolgozzunk, hogy nyílt, érthető és megfogalmazott elvek mentén végezzük a munkánkat, amelyet próbáltam összefoglalni az elején, hogy transzparensen és elszámoltathatóan, az uniós és a magyar adófizetői pénzek közösségorientált, a köz érdeke iránti elköltésén próbálunk dolgozni. Ez a kiszámíthatósági része a dolognak.
A távlatossági részéhez az tartozik, és a gondolataim akkor ebben a kontextusban fogalmazódtak meg, hogy az országnak jövőképre van szüksége. Ezt hiszem és vallom, vallottam, és minden bizonnyal ezen miniszteri megbízatásom lejárta után is fogom vallani, hogy nem létezhet egy nemzet anélkül, hogy nem fogalmazza meg az értékeit, a jövőképét, a saját önazonosságát, és nem gondolkodik távlatokban. Ezt viszont - hozzá kell tennem - csak egységesen és egységgel lehet, tehát egy azonos célt kell kitűzni. Az, hogy milyen úton jutunk el oda, milyen módozattal, milyen feltételekkel és milyen stratégiával, az egy másik dolog. Így azon fogok munkálkodni ezen rövid idő alatt is valószínűleg - hiszen az idő azért történelmi léptékekkel mérve feltétlenül rövid -, hogy kialakuljon az az együttműködés, ami megteremti a lehetőségét annak, hogy legyen az országnak egy távlata, legyen egy közös célja, akár egy adott program is, és bízom ebben.
Amit akkor anno mondtam, azt úgy kell értelmezni, és úgy is hangzott el akkoriban, hogy ennek megvalósítása nem egy overnight projekt, tehát nem egy éjszaka alatt megvalósítható projekt. Ezen dolgozni kell, ezen építkezni kell, és ehhez hosszú-hosszú és kitartó, feszített munkára van szükség. Tehát ezért mondtam, és ezért gondolom azt, hogy ebben, mint hogy egy távlatos képet összehozzunk, nem biztos, hogy ennek a kormánynak az időszaka elégséges. De arra, hogy erre erőfeszítéseket tegyünk, és ebben gondolkodjunk, megvan a lehetőség. Az Új Magyarország fejlesztési terv, habár nem annyira távlatos, de mégis egy középtávú fejlesztési terv, felölel magában 6 évet. Tehát ha azt kell mondanom, akkor már ez is egy példa arra, hogy milyen az, amikor egy bizonyos hosszabb időtávra, nem csak egy ciklusban gondolkodik egy kormány, egy ország, egy szakma, az adott szakértők, az adott felelősen gondolkodó politikusok, illetve szakemberek.
A második kérdés: a társadalmi problémák felett eltekinteni nem lehet. Szükség van rá, és nemcsak azért mondom, mert úgy gondolom, hogy szociálisan érzékeny személy vagyok, és úgy gondolom, azok a munkatársak, kollégák, akikkel együtt fogok dolgozni, ebben osztják a véleményemet, hanem azért is mondom ezt, mert hiszek benne és tudom is, hogy a társadalom problémáinak, gondjainak a feltérképezése és annak hathatós rövid, közép- és hosszú távú kezelése egy nemzet létének a feltétele. Úgyhogy egyértelműen azt a gondolatot, amit ez a kérdés sugallt, támogatni tudom.
Az iparűzési adóról szólva: ez egy teljesen konkrét és korrekt kérdés, és azt hiszem, teljes mértékig releváns is abban az összefüggésben, hogy a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara nevében és tagvállalatait képviselve, és azt hiszem, ezt fontos megemlíteni, hogy mint a vállalatok képviselője, elnökükként szólaltam meg, és nem egyedül egyébként, hiszen számos más bilaterális képviseleti szerv is hasonlóan gondolkodott. Az iparűzési adó kérdésében továbbra is úgy gondolom, hogy felül kell vizsgálni annak a rendszerét. Ez nem azt jelenti, hogy a forrásokat el kell vonni. Át kell alakítani, meg kell változtatni, és egy átfogó adóreform keretében meg kell lépni azt, hogy az iparűzési adó kérdésével foglalkozzunk. Az a kiáltvány, így hívtuk mi akkor, ami 2006. április 24-én megjelent, egyik fő célként tűzte ki azt - hiszen szakmai szervezetek, a VOSZ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a brit kamara, az Agrárkamara, voltak számosan a szakmai szervezetek -, hogy legyen egy átfogó adóreform. Ez az átfogó adóreform - ha és amennyiben, amikor elkészül - a személyes meglátásom szerint kell hogy tartalmazza annak a felülvizsgálatát, hogy az iparűzési adó rendszere életben tartandó-e, és ha nem, akkor milyen módon jutnak az önkormányzatok finanszírozási forrásokhoz.
A CO2-bevétel zárolása. Szívemhez közelálló témáról beszélünk, hiszen együtt ülünk, ültünk abban a szakmai-tudományos testületben, amely a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa mellett dolgozott, és amelyre mint a Magyar Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődését Egyesület elnöke kaptam felkérést a Ház elnök asszonyától, hogy vegyek részt, és ott ebben a témában nagyon sokat egyeztettünk, nagyon sokat dolgoztunk. És nem a CO2-bevétel kérdésében, hanem abban a kérdésben, hogy hogyan lehet Magyarországon egy energiatakarékos, akár karbontakarékos, vagy a karbonvilágtól elmozduló és fenntartható gazdaságot kiépíteni.
A panelprogram és a középületek szigeteléséhez kapcsolódó programok tartalmazzák azokat a lehetőségeket, amelyre ezek a források felhasználhatók és felhasználandók. Egyeztettem már miniszterelnök úrral is, jeleztem, hogy számomra ez különösen érzékeny és értékes terület, és feltétlenül szeretnék a kormányon belül ennek érdekében lépni, hogy akkor, amikor Magyarországon építőipari beruházásokban, építőipari hatékonyságjavításban és az építőiparról gondolkodunk, akkor ebbe a kérdésbe kerüljön be az is, hogy az építőipart hogyan tudjuk bevonni a minél energiatakarékosabb, hatékonyabb, jobb energiafelhasználású épületek kialakításába.
Szerintem ez nemcsak azt a lehetőséget teremti meg, hogy az építőiparban alkalmazottak több munkalehetőséghez jutnak, hogy az építőipar előbb, korábban jut akár olyan lehetőségekhez, amelyek a válságkezelésben segítenek, hanem távlatosságban azt is megteremti, hogy Magyarország alkalmasint kevesebb energiát fogyaszt, kevesebb gázra van szükség, kevesebb gáztározóra van szükség. Ez nyilvánvalóan bizonyos kérdéseket a továbbiakban felvet, és talán stratégiai módon segít függetleníteni az energiaellátásban lévő kiszolgáltatottságunktól. Természetesen ez a korszerűsítés, ez a program még kidolgozás előtt áll, és ez az egész olyan téma, amiről nagyon szívesen és nagyon intenzíven kívánnék tárgyalni a kormányon belül, a kormány tagjaival és természetesen az illetékes miniszterekkel.
Úgy gondolom, meg kell újulnunk, és ez talán arra is vonatkozik, hogy miképpen próbáljuk a változásokat kezelni Magyarországon. Hozzáállásban, mentalitásban, felfogásban kell megújulnunk, és természetesen meg kell újulnunk nekünk személyesen - egyéneknek, kormánytagoknak, a kormányzatban dolgozóknak-, de meg kell újulni a vállalkozóknak is. Ehhez természetesen indirekt és direkt eszközöket kell a kormánynak alkalmaznia, és lehetőségeket kreálnia, nyújtania, de nem lehet ezt egyoldalú cselekményként elvárni, hisz tudjuk, az nem jó, két félnek kell ebben közreműködnie, és együtt dolgoznia. Ez egy szellemi, koncepcióbeli megújulás, és természetesen egy elkötelezett vállalás is.
Selmeczi Gabriella felvetette a munkahelyek megtartását, megteremtését, illetve a gyes, gyed lehetőségeit. Akut probléma, ez egyértelmű, és ebben teljes mértékben egyet tudok érteni, mint gyakorló vállalatvezető is konfrontálódtam azzal, hogy hogyan tudunk lehetőséget nyújtani a kismamáknak, miképp tudjuk őket munkába állítani, miképpen tudjuk őket a munkahelyekre visszafogadni, illetve miképpen tudjuk mint vállalat, mint egyedi egység a lehetőséget megadni, hogy akár otthonról dolgozzanak, nincs ennek bejáratott gyakorlata. Úgy gondolom, ez nem konkrétan vagy nem csak a saját tárcámhoz tartozó téma, és nemcsak egy olyan téma, amit kormányzati körökben kell egyeztetni, megbeszélni. Ez az egyik olyan terület, ahol a vállalatoknak, a vállalatvezetőknek - és ezen belül leginkább a humánerőforrás-politikát irányítóknak - kell együttdolgoznia.
Nincs of shelf, tehát a polcról leszedett megoldásom. Ehhez egy olyan társadalmi és természetesen a szociális környezetre is szükség van, amelyben a környezet elfogadja a lehetőséget, és támogatja ezeket a programokat, ezeket a struktúrákat. Úgy gondolom, az a háttérkörnyezet, informatikai környezet, ami szükséges a távmunkához, az otthon végzett munkához, az ma már rendelkezésre áll. Nyilvánvaló, hogy itt is a kistérségek, elmaradott térségek ebben hátrányosak, kiemelten kell velük foglalkozni, de megint csak azt tudom mondani, hogy ebben szemléletváltásra is szükség van, illetve olyan ösztönzőkre van szükség, amelyek a vállalkozásokat, a vállalatokat abba az irányba terelik, hogy minél több ilyen alkalmazást és lehetőséget nyújtsanak.
Felmerült itt a kisvállalkozások, mikrovállalkozások kérdése. Nem Fónagy úrnak válaszolnék, de a multik és a kicsik összehasonlítása kapcsán elfogult vagyok, ezt nem tagadom, nagyrészt multiknál dolgoztam az elmúlt 18 évben, előtte 11 évet egy szocialista külkereskedelmi vállalatnál töltöttem. De úgy gondolom, ebben lehet tanulni a multiktól, ebben a multik igenis tudnak példát mutatni, és ebben természetesen - úgy gondolom - támaszkodnunk is kell rájuk, el lehet tanulni jó dolgokat. Szükség van arra, hogy eltanuljunk jó dolgokat, hogy eltanuljunk olyan megoldásokat, amelyekben - lett légyen az a multi a jó példa - a multi gyakorlata máshol is alkalmazandó, alkalmazható.
A családomban vannak, akik kisvállalkozásban dolgoznak, akár még - bár a kérdés nem hangzott el - autókereskedő is van a családomban, úgyhogy vele már hosszasan beszéltem a roncsadóról és egyéb kérdésekről, és egyeztettünk közvetlen információkkal. Valóban úgy gondolom, hogy szemléletváltási kérdésről van szó. A nejem is egy kisvállalkozást vezet, és náluk is probléma a munkaerő alkalmazása, hogyan oldják meg ezt a válságot, miképpen reagáljanak, és nincs benne a gondolatokban, az elképzelésekben, a megközelítési rendszerben, amivel erre válaszolni lehet. Nem azt mondom, hogy összevesztünk ezen vagy véres vitákat folytatunk otthon, de mégis folynak róla beszélgetések.
Amúgy különben azt hiszem, a kisvállalkozások és a multik összehasonlításában azt lehet elmondani, hogy a kisvállalkozások kapják a gazdaságfejlesztés operatív program nagy részét. Tehát azok a pályázatok leginkább az ő számukra vannak kiírva, míg a multik befektetési támogatása 5-6 százalék, ha jól emlékszem a számokra, és azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a multik megjelenése és tevékenységük Magyarországon pótlólagos munkaerőigényt jelentett, és mintegy 1,8-2-es szorzóval számolhatunk. Tehát minden egyes, a multiknak adott kedvezmény, támogatás, ösztönzés - ha így fogalmazhatok - további munkahelyek megteremtését hozza magával.
Fónagy úr, azt hiszem, azt hiszem, önmaga is megadta a választ a mikrovállalkozásokra. Az egy-kétfős családi vállalkozások azok, amelyek az én szempontomból is igen jelentősen annak kitett vállalkozások, hogy hogyan alakul a családfő az egyedüli kereső helyzete. Vállalkozás? Kényszervállalkozás - tulajdonképpen ezt Podolák úrnak is említeném -, és valóban nem egészséges, de úgy gondolom, hogy ezt örököltük, ezt fejlesztettük ki ebben az országban az elmúlt húsz évben, és nem lehet mindjárt nagy ugrásokkal előrehaladni, úgyhogy megítélésem szerint ezek át fognak alakulni a piac átalakulásával. Teljesen egyetértek Fónagy úrral: hiányzik a piac.
Kell-e belső piacösztönzés? Szükség van-e arra, hogy erősítsük a hazai piacot? Azt hiszem, ebben - mondhatnám úgy is - akár hitvita is lehetne, ebben eltérők, és elég jelentősen eltérők az álláspontok. Megítélésem szerint nem szabad elfeledkezni a belső piacról, szükség van a belső piacra való figyelemre. Nemcsak azért, mert a családok védelme, a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások védelme is ezt követeli meg, hanem azért is, mert a hazai vállalkozások magyar adófizetők, és természetszerűleg magyar fogyasztók is egyúttal, és a megtermelt jövedelmük, adójuk minden bizonnyal itt is marad, a multik esetében ez sokszor repatriálásra kerül.
Tehát nyilvánvalóan figyelemmel kell kísérni az alakulást, a helyzetüket, de a versenyképességet emeltem ki. Nem szabad ettől eltekinteni. Nem lehet - és úgy gondolom, megint csak a szemléletváltás kérdésében hozzá kell tennem és hangsúlyoznom kell -, nem lehet csak arra alapozni, hogy milyen állami, önkormányzati megrendelés van, a központi szervek milyen megrendeléseket adnak a hazai vállalkozásoknak. Meg kell tanulni másképpen élni, és meg kell tanulni azt figyelembe venni, hogy mi áll rendelkezésre a körülöttünk lévő, közelebbi, távolabbi külpiacokon. Ez menedzsment kérdése, vállalkozásvezetés kérdése, és ez annak is kérdése, hogy ebben milyen támogató eszközöket tud nyújtani a kormány, hogyan tudja ebben stimulálni a vállalkozásokat. Természetesen nem lehet mindenki exportőr, tehát nyilvánvalóan szó sincs erről, de azt hiszem, a gondolkodási kört ki kell szélesíteni, és nagyon sok esetben szükség van arra - és ebben felelősségünk és feladatunk van -, hogy ne csak Hegyeshalom-Záhony környezetben gondolkodunk és gondolkodjanak azok, akikkel kapcsolatban állunk.
Úgyhogy nyilvánvalóan a piac beszűkülése kritikus probléma, ezért próbáljuk gyorsítani a fejlesztési pénzeket a lehetőségek szerint és a tapasztalatok birtokában, amelyek az elmúlt években felhalmozódtak. És nagyon jól tudom, szívfájdító sok esetben, hogy milyen helyzetbe kerülnek a vállalkozások megítélt pályázatokat, döntéseket követően, ezért tartom kifejezett célomnak azt, hogy az illetékes tárcákkal, kollégáimmal, munkatársaimmal, és természetesen a bevont pénzügyi szervezetekkel gyorsítsuk a megítélt pályázatokat, a döntéseket és a kifizetéseket.
A mikrohitelezésre vonatkozóan nem tudok most választ adni, de felírtam, és megvizsgálom a helyzetet, hogy mennyiben megfelelő, és természetesen örömmel fogadom a konkrét példákat, konkrét javaslatokat az érintett, és ebben szakmailag sokkal felkészültebb, tájékozottabb partnerektől. Ugyanezt tudnám mondani a jogszabály-módosítás kérdésében, hiszen gondolom, ez a kettő összefügg.
A vízvagyon kérdése csakúgy, mint - azt hiszem - idővel a nemzeti digitális tervezetre vonatkozó válaszom tájékozódást igényel, és minthogy nem referatúrámba tartozik, ezért ebben a kérdésben jelen pillanatban nem mernék állást foglalni, remélem megértéssel találkozom. Nyilvánvalóan a Környezetvédelmi Minisztériummal ebben majd fogunk együttdolgozni. Nyitrai úrnak sajnos nem tudok jó hírrel szolgálni, nem tudok ebben a kérdésben állást foglalni, de informatikai kérdésben a hírközlési tárcával majd együtt dolgozunk.
Elnök úr, a kis- és középvállalkozások darabszáma sok vagy kevés. Úgy gondolom, ez olyan "félig tele, félig üres". Mert azt kell mondanom, ha megvan a létjogosultságuk, megvan hozzá a gazdasági környezet, megvan az a lehetőség, hogy ezek megéljenek, akkor igenis, úgy gondolom, elégséges és szükséges ezeknek a vállalkozásoknak a megléte, a fenntartása, támogatása, ösztönzése. Nyilvánvalóan ez piaci szelekciós kérdés, tehát ezt nem lehet csak annak kapcsán megítélni, hogy a kormányzat hogy látja a helyzetüket, ehhez a piacnak kell döntéseket hoznia, és néha természetesen a verseny kapcsán a piac itt nagyon súlyos döntéseket hoz.
A munkahelyek megteremtését több oldalról várjuk. Várjuk természetesen azoktól a beruházóktól, befektetőktől, akikről említést tettem, és az ITDH intenzíven dolgozik azon, hogy még több ilyen legyen az országban. Várjuk azoktól a magyar vállalkozóktól, akik úgy gondolják, hogy fejlesztési lehetőségeik vannak, és a piacnak - ahogy említettem - ez a krízis tulajdonképpen lehetőséget is nyújt, hiszen nemcsak válságot jelent, hanem annak a lehetőségét is megadja, hogy újragondoljuk a fejlesztési terveinket, akár vállalati, akár kormányzati szinten. Várjuk azoktól, akik hajlandók Magyarországra beruházni, akik úgy gondolják, hogy Magyarország nyújt és jelent olyan tartalmas, felhasználható, stratégiailag értékes munkaerőt, olyant, amelyet máshol hasonló feltételekkel a gazdasági környezetben nem találnak meg. Erre ösztönözni fogjuk a beruházás iránt érdeklődőket, és folyamatosan fogjuk keresni a lehetőségeket, hogy több beruházást vonzzunk az országba.
A személyes kérdés. Még nem igazán látom, hogy mi az, ami rám vár. Érdekes volt ma reggel, a nejem, amikor eljöttem otthonról, mondta, hogy tudod jól, hogy te, amikor az államvizsgát letetted, nem fogadtad el a kettest, és inkább visszamentél még egyszer államvizsgázni, mert úgy érezted, hogy te ennél többet tudsz, felkészültebb vagy, meg tudod csinálni. Ma is úgy érzem, és ez most már 30 évvel ezelőtt volt, de ma is úgy érzem, hogy képes vagyok ezzel megbirkózni, képes vagyok ezt megcsinálni. Úgy érzem, és ezért is vállaltam el, hogy mind fizikailag, mind szellemileg, és azt hiszem, pszichésen is fel vagyok erre készülve.
Hozzá kell tenni, hogy habár sokan úgy gondolják - talán akik kevésbé látnak bele -, egy multiban sem fenékig tejfel az élet, és nem mindig rózsás. Egy multinacionális vállalat rendkívül komplex, kifejezetten egy olyan cég, amelynél én dolgoztam - és ez most nem a reklám helye, úgyhogy nem mondanám a nevét, mindnyájan tudjuk -, mely egy rendkívül komplex mátrixszervezet, sok erővonallal, erőviszonnyal, hatással, ráhatással, és természetesen különböző emberekkel, különböző partnerekkel. Ez nem egy zárt szervezet, ez kifelé nyitott, rendkívül intenzív kapcsolatokat ápol, mindenféle jellegű és érdekeltségű érintett féllel - ha megengedik a stakeholder fordítását. Ebben tanultam, ebben nőttem fel az elmúlt években, és úgy gondolom, az a partnerségi viszony, az a kapcsolati viszony, amit felkínálok, és amit a minisztérium felkínál azoknak, akik érintettek abban, hogy az ország előrelépjen, lehetőséget nyújt arra, hogy folytassam azt a konzultatív, közös platformot kereső megközelítést, amit az elmúlt években sikerült megvalósítanom.
Egy kérdés, Kálmán úr kérdése kimaradt, és most elnézést kérek, hogy a sorrendből kihagytam, de mégis szükség van rá talán. Az öröklött problémás területek - most nem kívánnám nevén nevezni, hogy miről is van szó -, illetve azok, amelyek esetleg újonnan felmerülnek, mind egyedi elbírálást, egyedi vizsgálatot érdemelnek, és fognak kiváltani. Azt hiszem, az ön érintettségi területébe tartozó témában aktív konzultáció folyik pénzügyi szervezetekkel, az érintett tulajdonosokkal és egységekkel, és feltétlenül célunk, különösen az ilyen nagyobb munkaerőlétszámmal érintett vállalatok esetében, hogy azt a célt, amit az elején megfogalmaztam, hogy megvédjük a munkahelyeket, ezeket tiszta, átvilágítható és talán - és ezt kifejezetten hangsúlyozni szeretném - az ország számára is stratégiailag pozitív módon tudjuk megoldani úgy, hogy ebben aztán a jövőbeni építkezés lehetősége is benne legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, jelölt úr. Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, két témára reagálnék. Elhangozott kérdésként a vízközművagyonnal kapcsolatos gondolkodásmód. Szeretném megerősíteni: nem áll szándékában jelenleg sem a kormánynak a vízközművagyon privatizálása. Tehát ez, mint főkérdés, nincs és vélhetően nem is lesz napirenden.
A másik ilyen fontos és kiemelt kérdés, hogy mi lesz a Robin Hood-adóval kapcsolatosan. A hét végén volt egy tanácskozás a miniszterelnök úrral a távhővel kapcsolatosan, itt külön témaként szerepelt a Robin Hood-adó felhasználása. Lehet tartani azt a módosító javaslatot, melyet a gazdasági bizottság adott be, megjelölve, hogy mire használható fel. Ez tartásra kerül, különös tekintettel úgy, hogy a szabályozás - tehát az épületek szabályozása, hőszigetelésének védelme - költségeit, tehát a rendelkezésre álló kapacitást jelentős mértékben növelni lehessen. Arra hívom fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy hirtelen elakadtak a pályázatok. Kevés a pályázat, ami be van adva, úgy hogy tuningoljuk a pályázatokat, mert lesz rá pénz bőven, hogy a fűtéskorszerűsítések és a házszigetelések nagyobb ütemben induljanak be. Ha a 30 milliárdot mondom, akkor ennek a szükséges részaránya erre a területre kerül. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert ezzel nem kevesen foglalkoznak.
Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, Bencsik képviselő úr kíván még szólni.
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Ezzel a vitában nem szerettem volna foglalkozni, de ahhoz, hogy a pályázók kedvét meghozzuk, akkor az épületkorszerűsítést 5 százalékos áfakörbe kell átcsoportosítani úgy, ahogy az az építésügy megsegítésére létrejött ad hoc munkacsoport javaslatában szerepel, és amiről tulajdonképpen szavazunk a mai napon, illetve a következő hétfőn a plenáris ülésen is.
Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem tudja, hogy mire vállalkozott, és... (Közbeszólás: Azt mondta, hogy számít rá.) Igen, tudta, de nem tudja, hogy ez mivel jár. (Közbeszólások.) Néhány percen belül minden bizonnyal fogja értékelni, hogy mivel is jár egy miniszterjelöltség. Ne vegye zokon a várható szavazatainkat, elsősorban abból kell kiindulni, hogy mi az egész kormány alkalmasságáról is szavazunk, nemcsak a miniszterjelölt alkalmasságáról. És a távlatosság, amit ön is jelzet, hogy az elkövetkezendő egy esztendőben csekély annak a lehetősége, hogy valóban távlatosan lehessen gondolkodni, és a kormányzati politikában ezt meg lehessen jeleníteni, de törekedni kell rá. Illetve a korábbi nyilatkozata, amelyben ön úgy nyilatkozott, és érdemben erre nem tértünk ki, hogy nem bízik abban, hogy 2009-2010-ben jelentős változásra kerüljön sor. Tehát a válság lehetőséget biztosít a változásra, de ön nem bízik abban, hogy 2009-2010-ben ez bekövetkezzék.
Mi éppen ezért azt tartjuk továbbra is helyénvalónak, hogy ha a mélyreható változásoknak adunk lehetőséget, és az egy esztendő erre nem elegendő. Mélyreható gazdasági és társadalmi változásokra van szükség, nemcsak egy pénzügyi egyensúly megteremtésére. Tehát a szavazatainkból egyértelműen ezt ki lehet majd olvasni.
De van egy olyan terület, tisztelt miniszterjelölt úr, amiről ön is beszélt, ez az építésügy, épületkorszerűsítés, energiahatékonyság. Fél esztendővel ezelőtt éppen azért kértük a gazdasági bizottság sürgősséggel való összehívását, hogy az építésügy helyzetén próbáljunk meg közösen összefogással javítani, mert ez egy olyan terület, amely a társadalom egészét érinti. Minden 11. magyar munkahely az építésügyhöz kapcsolódik. Ha az építőipar, az építőanyag-gyártással és kereskedéssel együtt padlóra kerül, akkor az alapvetően padlóra fogja küldeni a magyar gazdaságot.
Létrejött egy ötpárti együttműködés, korrekt szakpolitikai körülmények között dolgoztunk, a mai napon elfogadásra kerül módosító indítvány, és minden bizonnyal elfogadásra kerül a következő héten az a 36 pontos javaslatcsomag is, amely alapján létrejön majd néhány munkacsoport az Országgyűlésen belül. Azt szeretném jelezni a Fidesz-KDNP frakciószövetség részéről, hogy mi úgy is, mint az együttműködés kezdeményezői, az együttműködésben résztvevő partnerek, továbbra is szeretnénk részt venni, és továbbra is együttműködünk ezen a területen, mert kulcsfontosságúnak tartjuk a hazai építésügy helyzetének a stabilitását, éppen a mikro- és kisvállalkozások megmenthetősége érdekében. Itt a belső piac élénkítése nélkül nem lehet megtartani tízezres nagyságrendben ezeket az álláshelyeket, és esélyük sincs arra, hogy ők valamilyen szinten az export irányába el tudjanak mozdulni. Csakis a belső piac növekedése az, ami számukra a megmenekülést, az életben maradást, ha úgy tetszik, a talpon maradást biztosítani tudja.
Ez az a terület, amelyben továbbra is szívesen dolgozunk együtt, amire a miniszterjelölt úr, ha elnyeri a tárca élén a miniszteri tisztséget, és mivel a referenciájához tartozik az építésügy, számíthat. Mindazonáltal persze a miniszterjelöltség is tartalmaz időnként keserű pirulákat, tehát minden bizonnyal ilyen keserű pirulára a következő percekben is lehet számítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen, amit Bencsik képviselő úr elmondott, az egy politikai deklaráció, tehát véleményként kell felfogni. Ugye, erre nem vár választ, képviselő úr?
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor megkíméljük ettől. Lesz még épp elég ideje, hogy foglalkozzon ezzel, az építőipar rendkívül bonyolult helyzet, és nem biztos, hogy ... Ha az energetikáról lettek volna ezek a kérdések, nem okozott volna gondot Varga Istvánnak, de mivel az építőipar más szakmai terület, ahhoz, hogy felelősen nyilatkozzon, idő kell, és megfelelő információhalmazra van szükség.
Mindezek után szavazásra teszem fel. Aki egyetért azzal, hogy Varga István jelölt úr a miniszterségre alkalmas, azt kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm, 16 igen szavazat. Ki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Nincs tartózkodás. Ki van ellene? (Szavazás.) 11 nem szavazat.
A gazdasági és informatikai bizottság 16:11 arányban alkalmasnak tartja Varga Istvánt a miniszteri poszt betöltésére. Ehhez a tisztséghez sok sikert, erőt, egészséget és jó együttműködést kívánunk. Köszönöm szépen.
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen a bizottságnak és az elnök úr szavait is.
Kérem a bizottság tagjait, rövid szünet után folytatjuk. (Rövid technikai szünet.)
Következik a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló T/9239. számú törvényjavaslat. Amiről beszélünk, a 2009. április 23-ai állapot.
A kormány részéről ki van jelen? Kérek egy bemutatkozást!
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy bemutassam a kolléganőmet, dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes asszonyt, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkaügyi kapcsolatok osztályáról. Magam pedig Burik Mária vagyok, szintén a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az 1. módosító javaslatot Gúr Nándor és társai jegyzik. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Előrebocsátanám, hogy tárcaálláspontot tudunk ma is mondani, mivel a kormány szerdán fog dönteni az ajánlási pontokról, illetve a módosítókról.
A tárca támogatja az 1. számú módosító javaslatot.
ELNÖK: A tárca támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 2. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg a 4. és 8. pontokkal.
A 3. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg a 7., 11., 16., 19. és 23. pontokkal.
Az 5. pont Bernáth Ildikó Javaslata. A kormányt kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad.
A 6. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg a 20. ponttal.
A 9. pont Bernáth Ildikó Javaslata. A kormányt kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A 10. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja. Összefügg a 12. és 22. pontokkal.
A 13. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A 14. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott. Összefügg a 17. ponttal.
A 15. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 18. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A 21. pontról kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Más módosító javaslatról nem tudunk. Önök sem?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem, köszönöm.
ELNÖK: Önök sem. Köszönöm szépen.
Akkor legközelebb szerdán találkozik a bizottság, kérem, úgy készüljetek, hogy az hosszabb menet lesz, mert több olyan napirendi pontot tárgyalunk, és 9 órakor kezdünk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 19 perc)
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin