GIB-31/2009.
(GIB-161/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. június 29-én, hétfőn, 9 órai kezdettel
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsa elnökjelöltjének megválasztása előtti meghallgatása *
Dr. Farkas Ádám a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsa elnökjelöltjének szóbeli bemutatkozása *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Farkas Ádám, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsa elnökjelöltjének válaszai a vitában elhangzottakra *
Határozathozatal *
A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottság tevékenységéről (2009. január - 2009 június) szóló jelentés (J/10074. szám) *
A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottság tevékenységéről (2009. január - 2009. június) szóló jelentésének elfogadásáról, valamint a Nabucco gázvezeték létrehozását elősegítő nemzetközi szerződés aláírásának, és a Nabucco gázvezeték megépítésének támogatásáról szóló határozati javaslat (H/10075. szám) *
Szabó György főtanácsadó (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Vélemények, megjegyzések *
Határozathozatal *
Tájékoztató az építési ágazatot és a közvetlenül kapcsolódó nemzetgazdasági területeket sújtó recesszió kezelése érdekében megtett és tervezett szükséges intézkedésekről *
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények, észrevételek *
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter válaszai az elhangzottakra *
Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra *
Határozathozatal *
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Bencsik János (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Józsa István (MSZP) megérkezéséig Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) Nagy Sándornak (Fidesz)
Göndör István (MSZP) Gazda Lászlónak (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP) megérkezéséig dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) megérkezéséig Márfai Péternek (MSZP)
Koszorús László (Fidesz) megérkezéséig dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz) dr. Fónagy Jánosnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Bencsik Jánosnak (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Pappné Tombácz Ildikó (ÉHSZK)
Sztankó Gyula (Miniszterelnöki Hivatal)
Barna Zsuzsa (MTI)
Gláser Tamás (VOSZ)
Dr. Sztranyák József (MIT)
Morvayné dr. Vígh Katalin (GVH)
Dr. Pálfalvi Hilda (GVH)
Horváth Irén (OGYH Könyvtár)
Wenczel Richárd (Fidesz)
Horniák Balázs (Népszabadság)
Bak Mihály (Független Hírügynökség)
Pető Zsuzsa (OGY Sajtó)
Bors Edit (OGY Sajtó)
Szittner Károly (Miniszterelnöki Hivatal)
Bódi Gábor (Miniszterelnöki Hivatal)
Farkas Ádám (PSZÁF-jelölt)
Korányi Balázs (Reuters)
Kis Ferenc (MTV)
Dr. Dedinszky Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal)
Szentgáli Edit (MR1 Kossuth Rádió)
Putsay Gábor (Magyar Hírlap)
Szabó György (NFGM)
Borbély Tamás (Hír TV)
Németh Géza (MTI)
Dr. Szoboszlay Miklós (KHEM)
Seres László (MÉASZ)
Dr. Maráczi Zsolt (TLE)
Verebes Károly (Lánchíd Rádió)
Dióssy László (KVVM)
Varjasné Székely Éva (MALOSZ)
Tomicsek Renáta (NFGM)
Dr. Jobbágy Zsuzsa (IRM)
Kokics Viktória (MMD)
Ország Renáta (KVVM)
Forgács Imre (ÖM)
Szűcs Lajos (KHEM)
Végh Szabolcs (PM)
Dr. Sörös Balázs (NFGM)
Fábics Natália (NFGM)
Szalay Anita (ÉKE)
Gerencsér László (ÉTE)
Dr. Siklósi Irma Éva (szakértő)
Dr. Molnár Tamás (MKB Bank, Faktor Szövetség)
Karikás György (ÉMI Kft.)
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
Szaló Péter (NFGM)
Dr. Tunyogi László (KÖSZ)
Schneider Gábor szakértő (NFGM)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Üdvözlöm a gazdasági bizottság tagjait, a meghívottakat. Köszönöm, hogy képviselőtársaim ilyen frissek voltak, hogy bejöttek és tudjuk biztosítani a határozatképességet. Egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Írásban megkapták képviselőtársaim a napirendi javaslatot. Négy napirendi pontot jeleztünk. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy a 4. napirendi pontot hozzuk előre, a zárt ülés elé, és az utolsó legyen a közbeszerzésről szóló zárt ülés, hiszen akkor a termet rendbe kell tennünk, hogy ne okozzunk ezzel gondot. Egyetért a bizottság a meghirdetett napirendi pontokkal? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Első napirendi pontként meghallgatjuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltjét, erről véleményt mondanánk, és utána folytatnánk a munkánkat.
Dr. Farkas Ádám jelölt úrnak megadnám a szót egy rövid bemutatkozásra.
DR. FARKAS ÁDÁM, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltje: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Én is szeretném mindannyiukat köszönteni, és elnök úr kérésének megfelelően ezen a meghallgatáson szeretném röviden bemutatni magamat, és röviden beszélni arról, hogy e megtisztelő felkérés elfogadása, a jelölésem parlament által történő elfogadása után milyen feladatokat látok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete élén, milyen prioritásokat látok a Felügyelet munkájával kapcsolatban a jövőben.
Röviden magamról: 41 éves vagyok, közgazdász. Egyetemi tanulmányaimat a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen végeztem, ezt követően szereztem egy brit diplomát, ami nem szigorúan a közgazdaságtanhoz kapcsolódott, inkább ilyen alkalmazott matematikai tanulmányokat folytattam. Majd később a Közgazdaság-tudományi Egyetemen doktoráltam, itt már ismét pénzügyi témakörben.
A karrieremet gyakorlatilag három nagy szakaszra lehet osztani. Az első szakaszban, 1991-97 között, tehát az egyetem elvégzése után, illetve a nemzeti bankos állásomat megelőzően egyetemi oktatóként dolgoztam a Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi tanszékén, emellett tanítottam Rotterdamban, Londonban, a Nemzetközi Bankárképzőben, és több egyéb szervezésű tanfolyamon és képzésen.
Az oktatói munkám az egyetemen elsősorban a pénzügyi piacok elemzésére, vállalatfinanszírozási területre, befektetések elemzésére, a bankszektorra, a bankok működésére vonatkozott.
Ebben az időszakban az egyetem mellett már végeztem különböző tanácsadói megbízások keretében piaci munkát. Amit ezek közül érdemes kiemelni, az, hogy a '90-es évek elején dolgoztam az EBRD tanácsadójaként itt, Budapesten is és Londonban is. Ott kapcsolatba kerültem már a hazai kereskedelmi bankokkal több hitelprogram kapcsán.
A nagy változás a karrieremben 1997-ben következett be, amikor a jegybankelnök felkérésére elhagytam az egyetemi pályát, és csatlakoztam a Nemzeti Bank vezetéséhez, ahol négy évet töltöttem el, 2001-ig. Itt a Nemzeti Bank devizatartalék-kezelési nyílt piaci és az állam számára bankári szolgáltatásokat végző területét irányítottam, majd 2001-ben elcsábultam a magánszektorba, a kereskedelmi bankszektorba és csatlakoztam a CIB csapatához, ahol 2002 elején társvezérigazgatónak neveztek ki.
A CIB-ben 2005-ig dolgoztam, ezt követően 2006 elejétől az Allianztól, hazánk piacvezető biztosító társaságától kaptam egy megbízást arra, hogy egy új kereskedelmi bankot hozzak létre az Allianz színeiben, az Allianz leányvállalataként. Ez sikeresen befejeződött, idén májusban úgy távoztam az Allianztól, hogy a banknak több mint 100 ezer ügyfele és stabilan működő kereskedelmi bankja volt.
A munkáim mellett számos más tisztséget is vállaltam, és ezek kapcsán voltam a Tőzsdetanács tagja, voltam a KELER, az Elszámolóház igazgatósági tagja, és több társaságban töltöttem be vezető tisztségeket. Röviden ennyit magamról.
Természetesen állok rendelkezésre, bármilyen életrajzi jellegű kérdéssel kapcsolatban.
Az elnökké történő megválasztásom esetében azt a feladatot tekintem elsődlegesnek, összhangban azzal a felkéréssel, amit a miniszterelnök úrtól kaptam, hogy egy átgondolt módon, nem kapkodva, egyeztetve a kormányzat szervezeteivel, a jegybankkal, az Európai Unió szakértőivel, illetve az IMF-fel és a Világbankkal, sikerüljön tető alá hozni egy olyan új irányítási rendet, egy új irányítási felállást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének irányítására, ami képessé teszi ezt a szervezetet, hogy a gazdasági világválság által felszínre hozott újabb kihívásoknak is meg tudjon felelni.
Ezek ma még nincsenek konkrét formába öntve, ezek az elképzelések nem véglegesek. Ezeknek az elképzeléseknek a kidolgozásába nekem időközben kell most bekapcsolódni, mégpedig nagyon gyorsan, a munkám megkezdését követően, de a cél az lenne, hogy a Felügyelet megerősödjön, a szakmai jellege még erősebbé tegye, erősödjön az elemző képessége, erősödjön az előrejelző képessége, és erősödjön a preventív ereje. Tehát hogy a kockázatok hamar felismerésre kerüljenek, és a kockázatokból eredő potenciális sokkokat vagy problémákat vagy egyes intézményekre vonatkozó bajokat sikeresen meg tudja előzni a szervezet.
Ez az egyik fókusza annak a szakmai munkának, amit szeretnénk megvalósítani. A másik fókusza az elképzelések szerint az, hogy a Felügyeletben erősödni tudjon a fogyasztóvédelmi tevékenység. Tehát a Felügyelet erőteljesebben tudjon részt vállalni abban, hogy az általa felügyelt intézmények és az ügyfeleik kapcsolata zökkenőmentesebb és egyenlőbb elbánást biztosít az ügyfelek számára.
Ez az a két terület, amivel azt gondolom, hogy a következő évben hangsúlyosan szeretnék foglalkozni. Szeretném, ha a Felügyelet munkájában a szakmaiság tudna dominálni. Szeretném, ha a Felügyelet körüli viták, napi politikai csatározások el tudnának ülni, és minél inkább a külső szakértők és az egyéb kormányzati szervekkel való egyeztetésre tudna a Felügyelet stábja is, és jómagam is koncentrálni.
Én ennyit szerettem volna elöljáróban mondani, és végül szeretném felajánlani azt, hogy ha a munkám során bármikor a bizottság egyes tagjai vagy a bizottság vezetői úgy érzik, hogy a Felügyelet munkájával kapcsolatban bármilyen kérdés, bármilyen megbeszélnivaló merül fel, akkor bármikor nagyon szívesen eljövök egy bizottsági ülésre, és akár kötetlenül, akár formális napirendként szívesen konzultálok a bizottsággal, és egyeztetek a bizottsággal a Felügyelet munkájáról. Természetemből adódóan én alapvetően a sok kommunikáció, az intenzív párbeszéd híve vagyok, tehát azt gondolom, hogy ezt a nagyon szakmainak tűnő, de azért minden ember életét érintő munkának a megértését, az előremozdítását az intenzív kommunikációval is segíteni kell.
Ennyit szerettem volna elmondani, és visszaadom a szót elnök úrnak.
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy van-e kérdés a jelölthöz. (Nincs jelzés.) Nincs kérdés a jelölthöz. Észrevétel, megjegyzés? Szanyi képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnökjelölt Úr! Én már majdnem a kérdésnél is feltettem a kezemet, de végül is egy olyan kommentárt szeretnék fűzni az ön felvezetéséhez, ami végül is kérdést vagy kérdéseket is tartalmaz.
Az egyik az, azt azért nyomatékosítani szeretném, hogy ebben a felvezetésben azt hiszem, rendkívül rokonszenves volt a fogyasztóbarát elkötelezettség, és én nagyon is örülnék annak, ha ez valóban következetesen fennmaradna az ön további munkája során.
Ugyanakkor látjuk azt, hogy ez a gazdasági válság egyebek között azt hozta Magyarországon, hogy a bankok azért a lakosságot elsősorban, de a vállalkozói szférát is finoman szólva meggyötörték, ami válság idején minden volt, csak nem szolidaritás. Úgy tudom, hogy elég sok kritika érte a Felügyeletet korábban, hogy puha volt, gyenge volt, nem igazán állt az ügyfelek mellé, hanem a kelleténél szabadabban hagyta a bankokat a maguk politikái vagy gazdasági törekvése érvényesülésében.
Különös figyelmet érdemel az, hogy például Róna Péter számításai szerint durván évente olyan 50 milliárd forintra tehető az az összeg, amit a magyar bankok hiányában a nemzetközi bankok anyacégei a leányaiknak juttatott hitelekben érvényesített különböző trükkös felárakban realizálnak, illetve értelemszerűen ki is visznek ebből az országból. Úgy is mondhatnám, hogy ma, amikor az adótörvények mentén szinte minden forint és fillér után két kézzel igyekszik a kormány - hogy úgy mondjam - fogást találni, ilyen körülmények között az, hogy egy ekkora összeg mindennemű adóztatás nélkül bolyongani tud anyák és leányaik között, úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen figyelmet érdemel.
Természetesen én tisztában vagyok azzal, hogy léteznek ilyen kockázati felár és egyéb megfontolások, ennek dacára azt is mondanom kell, hogy ezek az anyabankok jelen pillanatban nem a betétesek pénzét, hanem elsősorban az Európai Unió és tagországainak forrásait forgalmazzák, olyan marzsokkal és olyan felárakkal mondom, ami világméretekben is számukra káprázatos jövedelmeket biztosít.
Úgyhogy két megoldás van: az egyik az, hogy vagy lebeszélni őket arról, hogy ezt a gyakorlatot folytassák, vagy szabályozással elejét venni, a másik pedig az, hogy megadóztatni, és azt szeretném kérdezni, hogy e tekintetben önnek, mint aki egyébként CIB-bankár lévén, nyilván van tudomása ezekről a napi praktikákról, hogy mi az álláspontja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más kérdés? Püski András képviselő úr!
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnökjelölt Úr! Két dologban szeretném a véleményét kérni. Az egyik nemrégen történt a Felügyeletnél, egy különös kinevezése Kondorosi Ferenc úrnak, állítólag jogi főigazgatónak, ami egy kicsit bizonytalan körülmények között történt. Meghallgatások voltak, pályázatok voltak, jelentkezők voltak, aztán mindezt visszavonták és pályázat nélkül kinevezték Kondorosi urat.
Azt szeretném kérdezni, hogy mit gondol erről, és hogy elnöki kinevezése esetén érzi-e, gondolja-e, hogy ebben van valami feladata és tennivalója?
A másik kérdésem: az elmúlt években a MÁV Biztosítóval kapcsolatosan történt a hazai biztosításügynek az egyik legnagyobb csúfsága vagy szégyene, hogy úgy mondjam, amikor biztosan tudja, hogy több ezer vagy tízezer törvénytisztelő, a biztosításait becsülettel befizető állampolgár önhibáján kívül maradt fedezet nélkül, és mindez úgy történt, hogy a Felügyelet látókörében, felügyeleti biztos közreműködésével. Ezzel kapcsolatosan szeretném kérdezni, hogy elnöki megbízása, kinevezése esetén ezzel a területtel kapcsolatosan gondolja-e, hogy van valami tennivalója, van valami feladata, annak érdekében, hogy ilyen ne történhessen meg a közeljövőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Csaba képviselő úr! De mielőtt megadnám Horváth Csabának a szót, szeretném jelezni a jelölt úrnak, hogy nyilván az, hogy Kondorosi hogyan lett kinevezve vagy hogyan nem lett kinevezve, és hogyan kíván vele együtt dolgozni, erre nem szükséges, hogy válaszoljon, hiszen még a hivatalát sem foglalta el, és előre olyan véleményt nyilvánítani, amikor még az esküje sincs meg, addig úgy gondolom, hogy nem lenne célszerű, hogy ebben nyilatkozzon.
Horváth Csaba képviselő úr!
HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Elnökjelölt Úr! Szeretném egy kicsit megzavarni az előbbi felvetést vagy a tisztánlátást. Én másképp látom, mint a kettővel előttem szóló képviselő. Tehát ez a válság előtt egy jó doktrína lehetett volna, ahol a túlzott tőke akár már problémákat is okozott, és a válság elmélyülésének az egyik fő oka volt. De most abszolút nem tartanám időszerűnek, hogy ha valamilyen extra, egyébként a külföldi tőke Magyarországra történő beáramlását valami extra szabályozással vagy adóval terhelnénk, hiszen most a bankok pontosan attól szenvednek, hogy nincs elegendő szabad kockázatú, likvid forrás, ami egyébként a magyar gazdaságot kellene hogy segítse.
Ezt csak azért mondtam el, hogy nyilvánvalóan számos érv és ellenérv merül fel egy konkrét probléma vizsgálatánál, ahol ezeket nyilván, ha a megválasztása sikeres lesz, akkor önnek kell majd mérlegelni, hogy melyik utat választja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én Szanyi képviselőtársam hozzászólásán bátorodtam fel, és mind jelölt úrnak, mind a bizottság tagjainak megértését kérem, hogy nem magas szintű szakmai kérdéseket vagy véleményt fogalmazok meg, hanem a mezítlábas ügyfél szempontjából szeretném a Felügyelet várhatóan jövendő vezetőjének a figyelmét felhívni a Magyarországon működő pénzintézeteknek a hihetetlen pökhendiségére és arroganciájára. Tudom, mert megtapasztaltam, a 12 év alatt még nem fordult elő, hogy az ember a saját személyes dolgát hozza elő, de az elmúlt 6-8 hónapban volt alkalmam megtapasztalni azt, hogy a magyar bankok minden ez ügyben elmondott nyilatkozata ellenére, gyakorlatilag a hazai kis ügyfél dolgait semmibe veszik.
Az, hogy a call-centereket nem lehet elérni, az nem egy banki specialitás, a többit sem lehet. Ez a XXI. század egyik csapdája. Az, hogy egy ősszel elhalálozott - és a halál után pár nappal e tényt bejelentették, tehát erről a bank tudomással bírt - ügyfélnek fél év múlva kártyát bocsátanak ki, az szinte természetes. Az, hogy nem lehet elérni, hogy egy hagyatéki eljárásban a közjegyzőnek a hivatalos megkeresésére három hónapon belül elegáns levélpapíron írogató bankok azt az elemi választ megadják, amiért bármelyik községi jegyzőnek megszorongatják a fülét, ha nem ad választ. Az, hogy képtelenség elérni, hogy a különböző számlákat összevezessék. Az, hogy teljesen sima széfbérleteknél a felmondás és az ezzel járó, egyébként a bank szempontjából minimális bérleti díjat rendezni lehessen. Elnézést kérek mindenkitől, hogy ezt sorolom, de soha nem hittem volna, vagy legalábbis az elmúlt 15-20 évben nem hittem volna, hogy nekem a legegyszerűbb banki ügyintézéshez így egy méterrel magam előtt tolva a képviselői igazolványomat kell benyomni az ajtón ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem. Ha én így tudom ezeket intézni, akkor el nem tudom képzelni, hogy egy újpesti, mondjuk egy telefonfülkéből telefonálgató nyugdíjas hogy a csudába tudja az ügyeit intézni.
Tudom, hogy az ország mai problémáihoz és a Felügyelet előtt álló feladatokhoz képest ezek bagatell dolgok, de úgy gondolom, hogy sok százezer magyar ügyfél alapvetően a Magyarországon működő bankok napi tevékenységét ennek alapján is megítéli. Úgyhogy elnézést, hogy itt a mélyből jövők véleményét próbálom e szép teremben képviselni, és jelölt úr figyelmét ezekre a nagyon napi és úgy gondolom, hogy különösebb befektetések nélkül orvosolható problémákra felhívni. A bizottságnak pedig köszönöm a türelmét.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Egy kicsit talán folytatva. A hazai fogyasztóvédelemben gyakorlatilag a rendszerváltás óta az állampolgár számára egy komoly probléma jelentkezik: ha neki valamilyen fogyasztóvédelmi problémája van, és ezt jelzi a hatóságnak, akkor a hatóság ezt meghallgatja, meglehet, hogy valamilyen vizsgálatot is elindít a dologban, általában, ha az ott egy gyakorlat, akkor szigorúan eljár, de az egyedi ügyet orvosolni nem tudja. Érthető okokból, hiszen alapvetően a bíróság az, amelyik megítélheti a kártérítést, maga a hatóság nem tud valamifajta jóságos Robin Hood-ként eljárni a polgári demokráciában, amelyik odamegy a bűntettet elkövetőhöz, elveszi a zsákmányt és visszaadja a sértettnek. Erre neki nincs jogosultsága.
De ebben az esetben borzasztó fontos, hogy egyébként a hatóság a megfelelő empátiával és rugalmassággal járjon el, és vannak kivételek, hiszen ha az egy általános gyakorlat, akkor ma már a törvények alapján az, hogy valamifajta kötelezettségvállalási szerződés keretében jóvátegye az adott vállalkozás az általa elkövetett hibát, az nem lehetetlen, még akkor is, ha ez nem az egyedi ügyek kárpótlását jelenti.
Az elnökjelölt úr - és én ennek nagyon örültem - kiemelten említette a fogyasztóvédelmet. Miben gondol ebben előrelépést? Van-e elképzelése már arról, hogy mik lehetnek azok a konkrét eszközök, amelyek egyébként egy erőteljesebb segítséget jelentenek a lakosság számára, mert ahogy itt elhangzott, azért konkrétan a bankok, de hozzátehetném a biztosítók dolgát is, a bankok, biztosítók viszonyában az egyedi ügyfél nem egyenrangú fél ma Magyarországon. Köszönöm.
ELNÖK: Mivel nincs több kérdés, egy kérdést tennék fel, elnökjelölt úr. A gazdasági bizottság ez előtt körülbelül 10 nappal egy törvénymódosító javaslatot adott be a PSZÁF működésének változtatására, amelynek az volt a lényege, hogy a Felügyeleti Tanács működését - hogy úgy mondjam - leszorította volna, éppen azért, mert úgy érzékeltük az elmúlt időszakban, hogy a felelősség elporladt ebben a magasságban, és jelentősen csökkentette az elnök személyes felelősségét, és így osztódott el a Tanács tagjai között.
Ezért mi elég erőteljesen beadtuk e módosító javaslatot, csak nem szerettünk volna még erőteljesebben mellé állni, és hogy a parlamenten átvigyük, de erről még nem mondtunk le.
Ön hogyan látja azt a munkájában, nyilván foglalkozott ezzel, hogy kíván-e azon a munkamódszeren változtatni, elégségesnek találja-e a törvény rendelkezéseit, hogy az ön személyes felelőssége is kellőképpen megálljon azokban a kérdésekben, amelyeket itt képviselőtársaim kérdésként megfogalmaztak ön felé? Jelölt úr, öné a szó!
DR. FARKAS ÁDÁM, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltje: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, képviselő urak. Megpróbálok a kérdésekre sorban reagálni, és megpróbálok rövid lenni, hiszen azt gondolom, hogy olyan témákat érintettek, amiről akár órákig is lehetne beszélni, és nagyon sok oldalról meg lehetne világítani.
Szanyi képviselő úr említette a bankok finanszírozási helyzetét, a külföldi tulajdonosok pozícióját a magyar pénzügyi piacon. Azt gondolom, hogy ezt árnyaltan kell kezelni, és több oldalról meg kell nézni. Egyrészt amit biztos, hogy tényként ki lehet jelenteni, hogy a magyar gazdaság fejlődéséhez, a magyar gazdaság növekedéséhez - és ebbe beleértem a kis- és középvállalkozásokat, a nagyvállalatokat is, és a magánembereket is - jelen pillanatban nem áll rendelkezésre elegendő belföldi megtakarítás, hogy ennek a finanszírozási szükségletét biztosítsa. Tehát akár szeretjük, akár nem, mindenképpen Magyarország felzárkózása során rá lesz utalva a külföldi befektetők tőkéjére és a külföldi befektetők, illetve bankok által biztosított forrásokra. Ez biztos, hogy így van.
Azt is el kell mondanom, hiszen voltam gyakorló bankvezető, hogy abban az időben, amikor bőséges likviditás volt a nemzetközi piacokon elérhető, akkor - most nem szeretnék árakba, felárakba és bázispontokba belemenni, de azt nyugodtan mondhatom, hogy például az általam vezetett bank esetében az anyabank rendkívül kedvező feltételek mellett biztosította a működéshez szükséges likviditást, azokat a forrásokat, amelyek nem álltak rendelkezésre a betétesek megtakarításaiból.
Nyilvánvalóan ez bankonként eltérő lehet, és ezek a kondíciók eltérő módon változhatnak, és az is nyilvánvaló, hogy most ebben a válságban ezek a kondíciók rendkívüli mértékben romlottak, tehát kedvezőtlenebbé váltak. Hozzá kell tenni - mondom, nem a bankokat védve -, hogy a piacokon ezeknek az anyabankoknak a forráshoz való hozzáférése is rendkívüli módon megnehezült és megdrágult.
A másik, amit ezzel kapcsolatban el kell mondani, nem vitatva a megállapításokat, hogy ezek a bankok kiemelkedő profitabilitást értek el az elmúlt tíz évben, és rendkívül jövedelmezően működtek Magyarországon. Az is nagyon-nagyon fontos, hogy egy ország bankrendszerében mekkora tőke áll rendelkezésre a potenciális veszteségek fedezésére, és azt gondolom, hogy ez az ország ezt a növekedési pályát, amit befutott az elmúlt 15-20 évben, nem tudta volna befutni, ha a külföldi tőke nem áll ott, a bankok mögött, és nem biztosítják ezt a tőkét.
Természetesen azzal egyetértek, hogy ha bármilyen módon ez a befektetett tőke olyan extraprofitot ér el, ami indokolatlan, akkor ezt meg kell vizsgálni, de azért ne felejtsük el, hogy ilyen értelemben történtek is lépések, hiszen létezik egy banki különadó, ami ezt a szándékát a kormányzatnak, illetve a törvényhozásnak kifejezi.
Tehát ezt meg kell nézni, de most egyetértve Horváth Csaba képviselő úr hozzászólásával, ezzel most csínján kell bánni, mert ma a likviditás és a források és a tőke nagyon szűkös az egész világban, és azt gondolom, hogy a mi pénzügyi rendszerünknek nagyon fontos szereplői ezek a külföldi befektetők, erre vigyáznunk kell, ezt meg kell őrizni.
Püski úr felvetésével kapcsolatban: csatlakoznék elnök úrhoz, nyilvánvalóan a sajtóból szereztem értesüléseket én is a kinevezési döntésről, azonban ebben a pillanatban természetesen semmilyen konkrét információval nem rendelkezem a részletekről, sőt még úgy egészében sem. Tehát erre most ebben a pillanatban nem tudnék semmilyen módon érdemben válaszolni, remélem, ez megbocsátható.
A MÁV Biztosítóval kapcsolatos felvetésére viszont egészen határozottan tudok reagálni. Egyértelműen úgy érzem, hogy van feladatom. Van tanulság ebből az ügyből a Felügyelet számára, és ezt talán úgy fogalmaznám meg, hogy ez az eset - anélkül, hogy a konkrét ügyet minősíteném, hiszen ott sem vagyok tisztában a részletekkel - rávilágít arra, hogy a Felügyelet szakmai munkájában, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a szakmai, elemző munkájában, erősíteni kell azt a képességet, hogy a Felügyelet előre tudja jelezni azt, hogy ha valamelyik intézménynél probléma adódhat, és ez alapján az előrejelzés alapján képes legyen lépéseket is tenni, hogy meg tudja előzni ilyen és ehhez hasonló esetek előfordulását. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez a konkrét eset számos, igen nagy számú ügyfél elbizonytalanodásához vezetett az adott időszakban.
Tehát én személyesen is fontos feladatnak tartom, és személyes felelősséget is érzek az ügyben, hogy az ilyen ügyeket meg tudja akadályozni a jövőben a Felügyelet.
Horváth Csaba úr hozzászólásával kapcsolatban szóltam, én azokkal a megjegyzésekkel többé-kevésbé egyetértettem, mint ahogyan ezt említettem is.
Fónagy úr megjegyzéseire reagálva: ismerek én is ilyen történeteket, bankvezetőként az ember nagyon sokszor szembesül ilyen panaszokkal. Egyet el kell hinnie, és most megint nem a bankokat akarom védeni, hogy ez egy bankvezető számára is rendkívül kellemetlen, amikor ilyenről értesül. Én is szembesültem számos olyan üggyel, mindkét bankban, ahol dolgoztam, ahol az ember, amikor elolvassa azt a panaszos levelet, akkor egy kicsit belepirul. Valóban azt gondolom, hogy a bankok nagy szervezetek, nagy üzemek, szolgáltatók, és a szolgáltatóknál sajnos, a szolgáltatás minőségének a biztosítása nem mindig egyenletes. Ezzel kapcsolatban én két dolgot látok, és itt megint csak a Felügyelet fókuszáról szeretnék beszélni.
Az egyik, ami ezen segíteni tud, az a verseny. Ha elegendően erős a verseny, akkor az ügyfél tud a rosszabbtól a jobb szolgáltató irányába menni. Tehát ha ez a verseny intenzív, erős és ez transzparens, és az ügyfél is érzi azt, hogy tud mozdulni a versenytársak között, akkor ez segíthet.
A másik, ami ezen segíthet, az értelemszerűen egy erős fogyasztóvédelem. Hogy ezen belül mire gondolok, itt is anélkül, hogy konkrétumokat említenék, teljesen egyértelmű, hogy a törvényi szabályozást és az egyes fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetekre vonatkozó előírásokat, ezeknek az eszközrendszerét és felelősségét át kell tekinteni, és amennyiben módosításra van szükség, akkor ezeket meg kell lépni. Emellett a Felügyeleten belül a rendelkezésre álló erőforrásokkal és a rendelkezésre álló törvényi lehetőségekkel meg kell próbálni erősíteni ezt a tevékenységet. Én is tudnék hasonló történeteket mondani természetesen, és anélkül, hogy elbagatellizálnánk, ezek sajnos, súlyos problémák, hiszen egy szolgáltató cégnél az ügyfélnek kellene elsőnek lennie.
Alexa úr felvetésével kapcsolatban hasonlókat tudnék elmondani. Megkérdezte, hogy konkrétan én milyen feladatot látok ezzel kapcsolatban. Még egyszer: a belső feladat, hogy a Felügyelet munkájában ezt a szempontot erősíteni lehessen a meglévő keretek között, illetve a társszervezetekkel és a kormányzat egyéb hatóságaival együttműködve meg kell nézni, hogy szükséges-e esetleg szabályozásbeli változás, és nyilvánvalóan a Felügyeletnek, ha ilyet lát, akkor ezt meg kell próbálnia kezdeményezni. Tehát ezt a feladatot látom.
Az elnök úr záró felvetésével kapcsolatban pedig szintén azt gondolom, hogy elég egyértelmű válasz adható. Én egyetértek azzal, hogy jelen pillanatban a Felügyelet irányítási struktúrája és azon belül különösen a felelősségek és a feladatok elhatárolása nem megfelelő. Azt gondolom, hogy amennyiben lehetséges az egyeztetéseket követően ezen változtatni, ez nyilván törvényi szabályozást igényel, akkor ezt szükséges és érdemes lesz megtenni.
ELNÖK: Mielőtt szavazásra tenném fel, egy kérdést azért jelölt úr, engedjen meg, hiszen itt elég sok média szakember ül itt a sorok között. Van-e önnek offshore cége?
DR. FARKAS ÁDÁM, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltje: Nincs. Erre röviden tudok válaszolni. Nincs. (Derültség.)
ELNÖK: Van-e olyan vagyontárgya, amely zavarná netán a politikusokat, és ennek a médiában adnának hangot, hogy esetleg ön olyan vagyonokra tett szert, amely esetleg gondot okoz ezen felelősségteljes funkció betöltésében, ha a parlament megszavazza önt?
DR. FARKAS ÁDÁM, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltje: Azt gondolom, hogy nincsen ilyen vagyontárgyam. Én folyamatosan Magyarországon végeztem a tevékenységemet, folyamatosan adózott jövedelemből tettem szert minden olyan megtakarításra vagy vagyontárgyra, ami a birtokomban van. Ha már ilyen kérdést kapok, az egyetlen mondjuk így, hogy érdekesebb vagyontárgy, ami a birtokomban van, az egy külföldi ingatlan, és van egy festménygyűjteményem. Talán ez lehet érdekesebb. Egyébként belföldi ingatlanaim és pénzügyi megtakarításaim vannak jellemzően.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szavazásra teszem fel. Aki támogatja a PSZÁF elnökének jelölését, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 16 igen. Ellene? (Szavazás.) 10 szavazat. Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelzés.) Nem. Köszönöm szépen.
A bizottság támogatja az ön jelölését. Jelölt úr, azzal számoljon, hogy a gazdasági bizottság az elmúlt időszakban a pénzügyi folyamatokon túlmenően jelentős és kiemelt figyelmet fordított a fogyasztóvédelemre. Érzékelte itt a hozzászólásoknál és a kérdéseknél, hogy ez a bizottság nagy biztonsággal a fogyasztók mögött áll, és tettünk is ezért az elmúlt időben. Tehát mindenféleképpen igényeljük megválasztása esetén, hogy szeptember végén, október elején erre a kérdésre külön, az ön személyével egy konzultáció keretében visszatérjünk. Köszönöm szépen.
Sok sikert kívánok önnek a költségvetési bizottsági meghallgatásán is.
DR. FARKAS ÁDÁM, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsának elnökjelöltje: Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Szeretném megköszönni a bizalmukat, a kérdéseket, és a kérésnek megfelelően természetesen szeptember végén, októberben rendelkezésre állok. Köszönöm.
ELNÖK: 9 óra 45-ig szünetet tartunk, mert akkorra jön meg a következő csapat, akivel folytatjuk a munkát.
(Szünet: 9.43 - 9.46 óráig)
ELNÖK: Képviselőtársaim, vége a szünetnek. Javaslom, hogy a bizottság folytassa a munkát. Egyetlen kérésem van, hogy az idővel kellőképpen tudjunk takarékoskodni, hogy a Nabuccót vegyük előre, amíg a miniszter úr megérkezik az építésüggyel kapcsolatban. Aki egyetért a Nabucco előrevételével, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
A kormány részéről megkérdezem, hogy az előterjesztéssel kapcsolatosan van-e vélemény.
Szabó György főtanácsadó (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SZABÓ GYÖRGY főtanácsadó (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előterjesztéssel kapcsolatosan annyit tudunk mondani, hogy a kormány egyetért annak tartalmával, és javasolja elfogadni az eseti bizottság határozati javaslatait.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Emlékeztetném a bizottságot, hogy ez a Nabucco albizottság nagy politikai viták során született meg. Eredményes munkát végzett, talán egyik csúcsteljesítménye ennek a bizottságnak az volt, amikor 2009 januárjában nemzetközi Nabucco csúcskonferenciát bonyolított le. Ennek köszönhető, hogy az EU-ban a támogatottság jelentős szintre emelkedett, sőt egészen odáig, hogy meg is szavaztak a Nabucco részére 200 millió eurót, ami egy kicsit kevesebb, mint az első fordulóban történt, de akkor is politikailag kiemelkedő rangra tett szert.
Úgy tűnik, hogy az elmúlt hetek és hónapok tovább erősítették ezt a folyamatot, akár Törökországot, akár a többi tagországot nézzük ebben a kérdésben.
Az az előterjesztés, amely a bizottság előtt van, javaslom, hogy a kettőt együtt tárgyaljuk, tehát a határozati javaslatot és az előterjesztést is. Van-e valakinek észrevétele, megjegyzése akár az előterjesztéssel, akár a határozati javaslattal kapcsolatban?
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Mindösszesen annyi, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség úgy, ahogy ez idáig is támogatta a Nabucco földgázvezeték építés-előkészületeit, ugyanúgy támogatja a továbbiakban is, és mind a beszámolót, mind pedig a határozati javaslatot támogatásra érdemesnek találjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Bencsik képviselő úrnak. Van-e más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Javaslom, hogy szavazzunk. Aki egyetért a beszámolóval, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja.
Aki egyetért az országgyűlési határozati javaslattal, melyet képviselőtársaim megkaptak, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja.
Mivel a mai plenáris ülésen ez tárgyalásra, illetve a határozati javaslat elfogadásra van javasolva, ezért fontosnak tartom, hogy a bizottság ebben a kérdésben előadót állítson, aki a bizottság véleményét tolmácsolja az Országgyűlés felé. Javaslom dr. Józsa István képviselő urat. Egyetért-e a bizottság ezzel? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Alelnök úr, öné lesz a szó a parlamentben a Nabucco dicsőítésében. Köszönöm szépen.
Kérem képviselőtársaimat, hogy vegyék elő a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium elküldött anyagát és azt a törvényjavaslatot, melyet közösen munkáltunk ki, és amíg megérkezik a miniszter úr, addig olvassák. Körülbelül még két perce van a miniszternek, hogy megérkezzen, és akkor folytatni tudjuk a munkánkat. (Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter belép az ülésterembe.)
ELNÖK: Javaslom, hogy folytassuk a bizottság munkáját. Hiába, rendkívül jó tempóérzékünk van, gyorsan és határozottan tudunk dolgozni. A második napirendi pontot tárgyalnánk: Tájékoztató az építési ágazatot és a közvetlenül kapcsolódó nemzetgazdasági területeket sújtó recesszió kezelése érdekében megtett és tervezett szükséges intézkedésekről.
Az előadó Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter. Miniszter úr, öné a szó!
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter szóbeli tájékoztatója
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Bizottság! Köszönöm szépen a meghívást. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszámolhatunk az elmúlt mintegy 60 napban végzett munkáról, már ami az én minisztériumi tevékenységemhez kapcsolódó időszakot illeti. Természetesen ez a munka, ami az építésügy és az ágazat, az építőipar helyzetéhez kapcsolódik, ez már régebben megkezdődött, és nyilvánvalóan most csak egy további fázisába értünk el, de azt hiszem, kiemelt fázisába értünk ennek a munkának, főleg annak kapcsán, hogy országgyűlési határozat született ötpárti egyetértéssel. Ennek kapcsán megkezdődtek a további egyeztetések és a szakmai munka, illetőleg annak kapcsán, hogy végül is az építőiparral összefüggésben bizonyos feladatok teljesítéséről tudok számot adni.
Azt hiszem, háttérinformációként érdemes megvilágítani azt, hogy milyen gazdasági környezetben foglalkozunk mi most az építőipar kérdéseivel, és az építőipar milyen szempontból játszik szerepet ebben a gazdasági környezetben. A válság hatásait nem kell külön ecsetelnem, nyilvánvalóan a válság jelentős mértékben érintette azt az építőipart is, amelyik az egyik legnagyobb foglalkoztató, és amelynek a gazdasági hozzájárulása továbbra is kiemelkedő.
Az első négy hónap statisztikai adatai jellemzően mutatják azt a visszaesést, ami 2008 első négy hónapjához képest mintegy 6 százalék a teljes építőiparban, és ha természetesen relativizáljuk ezt a helyzetet, akkor azt lehet mondani, hogy az építőipar nem érintett jobban ebben a válságban, mint a gazdaság általános érintettsége. Ez persze nem vigasz és nem gyógyír az építőiparban dolgozók számára, de azt hiszem, azt lehet mondani, hogy az építőipar ebben a tekintetben nem lóg ki a többi ágazat közül.
Jelentősen csökkent az építőiparban alkalmazottak nagyságrendje, mintegy 310 ezerről 290 ezer alá az elmúlt egy év során, és ez természetesen az egyik olyan terület volt, ami a kormány válságkezelési és kríziskezelési kérdéseit is felvetette. A kormány 2008 decemberében indította el ezt az 1800 milliárd forintos programot, amelyben kifejezetten az építőipar megsegítését és az építőipar támogatását próbálta megteremteni. Ennek a programnak a keretén belül 636 külön projektet indított el, amelyek darabszáma most már 800 fölé is nőtt.
Ebből az 1800 milliárd forintból most már az építőiparban több mint 200 milliárd forint kifizetése megvalósult, és jelenthetem, hogy ebből a több mint 800 programból 200 esetében már tényleges tevékenység is folyik.
Visszatérve az országgyűlési határozatra, és gondolom, a kiosztott anyagot mindnyájan át tudták tanulmányozni, intézkedési tervet dolgoztunk ki, ez az anyagban is szerepel, és az intézkedési tervben a feladatok végrehajtására koncentráltunk. Az intézkedési terv keretén belül különböző csoportok jöttek létre, mely munkacsoportok meg is kezdték a munkájukat, természetesen kisebb-nagyobb sikerrel. Voltak olyan események is, amelyekben a meghívottaknak csak egy töredéke jött el ezekre a munkacsoportokra, és ilyen értelemben a munkacsoportok a tényleges munkájukat nem tudták megkezdeni.
A határozatban megfogalmazott célok végrehajtása érdekében ugyanakkor a kormányzat átfogó intézkedéseket is létrehozott. Ezen intézkedések közül a közbeszerzések felgyorsítása, a lánctartozás visszaszorítása és a jogbiztonság megteremtése voltak azok, amelyeket én most a beszámolóm elején kiemelnék.
Ezen programok mind olyan fázisban vannak, amelyek révén úgy gondolom, hogy ebben az évben már látható eredményei lesznek a meghozott intézkedéseknek, ezt különös tekintettel a Gyorsítás II. program keretében bevezetett, a jogbiztonságot elősegítő és a lánctartozást is visszaszorító "Biztos kéz" programhoz kapcsolódóan szeretném kiemelni.
Ami a piac élénkítését és a piaci feltételek javítását illeti, a Gyorsítás II. program az engedélyezési eljárásokban az egyszerűsítés megvalósítását is célul tűzte ki. E tekintetben az engedélyezési eljárások, a településrendezési eljárások azok, amelyekben a program külön fejezetet szentel a gazdasági környezet javításának.
Külön kiemelném még a kérdések között azokat a lehetőségeket, amelyeket az NFÜ saját hatáskörében alkalmazott intézkedések között tartanak számon. Ebben a szállítói, finanszírozási számlák kiegyenlítésének gyorsítását, vagy olyan témákat emelnénk ki, amelyben az NFÜ végül is az adminisztrációs feltételek javítását és az adminisztrációs körülmények javítását tűzte ki célul.
A lánctartozások megelőzéséről már szóltam, e tekintetben mi nagyon fontosnak tartjuk a bizalom helyreállítását a vállalkozói szférában, mind az építtetők, mind a beruházók, mind az alvállalkozók közötti bizalom helyreállítását, és e bizalom helyreállításában azt a tényt, hogy ebben a kormányzat maga élen jár.
Úgy gondolom, hogy összességében lehet arról beszélnünk, hogy az építőipar a kormányzat számára, habár nem egy olyan kiemelt iparág és nem olyan kiemelten megfogalmazott húzó iparág, mint ami az ágazati stratégiákban a kormány szempontjából megfogalmazódik a járműiparban, a logisztikában vagy akár a bio- és gyógyszeriparban, illetve az információkommunikációban, de ettől függetlenül, hogy nincs egy ilyen stratégiai cél és stratégiai anyag, ettől függetlenül az építőipar továbbra is a kormányzati tevékenység és a kormányzati intézkedések középpontjában áll.
Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy azok a lépések, amelyeket a kormány megtett és amelyekről a kormány határozatokat hozott, illetve az Országgyűlés támogatását megszerezte, ezek elő fogják segíteni azt, hogy az építőipar a következő hónapokban a válság által kevésbé érintetten és talán egyszerűbb, és a válságos időszakokat figyelembe véve, a válság után is a fejlődés lehetőségét magában foglalva kerüljön ki ebből a krízishelyzetből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Baráth Etele képviselő úr kért szót.
Kérdések, vélemények, észrevételek
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez tulajdonképpen egy rendhagyó bizottsági ülés, mert túl azon, hogy semmilyen kötelezettsége nem volt most még a kormányzatnak, hogy beszámoljon a bizottság előtt, ezt mégiscsak azért tartottuk fontosnak - egyeztetve valamennyi jelen lévő párt képviselőjével -, mert azért azt gondoljuk, hogy itt az építőipar válságának megoldása nem egy adminisztratív feladat, nem is az országgyűlési határozat következményeként kellene hogy megszülessék, hanem ez egy abszolút természetes kötelessége a kormányzatnak egy ilyen nagyon nehéz válságidőszakban. Tehát ha olyanról is hallunk, amely nem az országgyűlési határozathoz kötődő, hanem azon túlmenő válságkezelés, az is számunkra rendkívüli módon megnyugtató volna.
Egyrészt hadd köszönjem meg azt, hogy a miniszter úr vállalta ezt a beszámolót, másrészt az anyagot is, harmadrészt valóban, a tárca keretein belül működő munkacsoport nagyon hatékonyan végzi a munkáját, annak az eredménye törvényjavaslatokban, mindenfajta más kormányrendeletek megszületésében már tükröződik.
A gond azzal, amit én tulajdonképpen szinte kérdésként is tennék fel, hogy az a szakadék, ami végül is a gazdaság közvetlen szereplői és az államigazgatási szereplők között régen is fennállt, vagy eddig is volt, annak a szakadéknak a szűkítése sajnos, nem érezhető az elmúlt időszakban sem. Itt három fő feladatról szólt ez a határozati javaslat, és az összes egyeztetésünk is. Az egyik természetesen a piac élénkítése, tehát a munka biztosítása, a másik a pénzügyi feltételrendszer világosabbá tétele, és a harmadik a teljes működési rendszer; nem piacról van szó, hanem a szervezetek, az államigazgatás, a különböző eljárások, engedélyezések területén a rend megteremtése. Ez utóbbi az, ami a minisztériumnak elsődlegesen feladata, és ennek a bizonyos rendnek a megteremtéséhez kapcsolódó jogszabályok meg is születtek, de az első kettővel kapcsolatban továbbra is jelentős hiányosságokat érezhetünk.
Volt miniszter úrnak egy olyan mondata, nevezetesen valahogy úgy szólt, most egészen pontosan nem jegyzeteltem le, hogy az építési ágazat nem jobban érintett, mint más ágazat, és hogy másoknál vannak ilyen stratégiák, és itt tulajdonképpen ez nincsen, de mégis mennyit foglalkozunk vele.
Az a véleményem, hogy szemben viszont más ágazatokkal, az építőipar - és van még azért egy-kettő ilyen, csak most nem erről van szó - abban tud segíteni egy országnak, hogy a válságból kilábaljon. Tehát lehet, hogy érintettsége tekintetében, az építési piac visszaesése százalékában nem olyan jelentős, mint a gépjárműiparon belül adott esetben, vagy több ilyen ágazatot tudnék mondani, ám ellenben itt olyan eszköze van az állami rendszernek és olyan eszköze van a közigazgatásnak, államigazgatásnak - pénzügyi, mindenfajta más eszköze van -, amivel viszont valóban úgy tud segíteni ezen az ágazaton, hogy az közvetlenül és nem közvetetten visszahat a magyarországi válság enyhítésére.
Ezért tartottuk fontosnak azt, ami például ennek az országgyűlési határozatnak a 6.a.a. pontjában szerepel, amelyik egy hosszabb, eléggé magyartalan, hosszú, nagy, szép mondat, amely kifejezetten arról szól, hogy például az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos szabályozás, a piac élénkítése, itt a szakmai szervezetek véleményének a meghallgatása, az ezen belüli gyorsítás milyen nagy mértékben jelentős a piacon. A megkapott anyagban benne van, hogy történtek ebben lépések, és vannak szerződések valóban iksz értékben, de az is benne van nagyon korrektül a minisztérium anyagaiban, hogy ennek a hatása még nem érződik.
Az a gond, hogy ennek viszont éreztetnie kell magát, mert különben elég komoly gondok következhetnek ebből.
A másik ugyanilyen fő terület ez a bizonyos pénz. Tudom, hogy miniszter úrnál mi is jártunk Bencsik képviselő úrral, kaptunk információt a Garantica vezérigazgatójától is, hogy készülnek ezek az anyagok, van erről is írva, hogy milyen módon lehet a jó teljesítési fedezetek, a garanciák csökkentését elérni, és milyen módon lehetne ezt úgy kiegészíteni, hogy az építőipar likviditása jelentősen javuljon.
Sőt, el kell mondani a képviselőtársaim számára, akik ezt még nem tudják, hogy az állami szférán belül közvetlenül nagyon sok pozitív döntés született önhatalmúlag. Adott esetben a nemzeti infrastruktúrával foglalkozó szervezet visszamenőleg is már a lekötött fedezetek nagyságát csökkenti, és visszatéríti a lehetőségeket, pontosabban biztosítja a lehetőségét a visszatérítésnek.
Tehát vannak nagyon pozitív jelenségek, de nem törik át azt a nagyságrendet, azt az ingerküszöböt, aminek alapján a magyar építőipari tevékenység valóban a fellendülés irányába indulhatna el.
A határozati javaslatnak azok a részei a végén, amelyekkel még nem is foglalkoztunk, a lakásépítés, a lakásépítéshez kapcsolódó energiahatékonyság, a hozzá kapcsolódó áfakérdések és ilyenek, ezek gyakorlatilag nem mozdultak az elmúlt időben, pedig ezek is az élénkítésnek nagyon komoly eszközei lehetnének.
Befejezésül egy nagyon laza mondatként a miniszter úrnak azért hadd mondjam, hogy ennek az építésnek van egy egészen különleges hatása, mert itt most nemcsak az anyagiparról, a szerelőiparról van szó, hanem itt valóban az emberi életkörülményekről, itt valóban egy olyan alakítási folyamatról van szó, ami a válsághelyzetben kőkeményen hozzá tud járulni az embereknek azon közérzetéhez, ami egy válsághelyzetből való kiemelés optimizmusát is adja. Most egy kicsit lazán mesélem el, de akkor, amikor munkahelyet teremtünk neki, és amikor a házát rendbe tudja hozni, amikor fel tudja újítani, és ez egy ronda, elmaradott, rettentő nehéz helyzetű településkörnyéken van, akkor ezeknek az embereknek perspektívát is tudunk adni.
Tehát túl azon az "egyszerű" gazdasági, ágazati rendszeren, itt egy nagyon kemény politikai felelősség is van ezen országgyűlési határozat végrehajtásának gyorsítása érdekében.
Nem mennék bele a részletekbe, egy-két ilyen pontot mondtam csak el. Befejezésül és összefoglalásul: én a magam részéről köszönöm a miniszter úrnak az odafigyelését, a velünk folytatott egyeztetéseit, az intézkedéseket, valóban a másik gyorsítási csomagnak a parlamenten történő, és itt azt kell mondanom, hogy egyhangú előkészítését és átvitelét. Tehát valóban érezhető, hogy itt egy nagyon komoly koncentráció van, de azon a két oldalon, ami közvetlenül a gazdasági szereplők és az állam közötti hidat képes létrehozni, ez a munka alapvetően, és a munkához kapcsolódó pénzügyi feltételrendszer, itt azt gondolom, hogy nagyon jelentős lépést kellene még tenni. Nem közvetlenül a miniszter úr felelőssége, de a kormányzatnak mindenképpen felelőssége, és kérjük akkor, hogy ezt közvetítse felé.
Még talán a képviselőtársaimnak egy utolsó mondatot hadd mondjak, hogy ezt az országgyűlési határozatot május 12-én fogadtuk el. Ha az öthöz hozzáadok valamit, hármat, mert az van benne, hogy három, akkor az augusztus 12. Tehát az azonnali intézkedések is jogszerűen, az arról szóló beszámoló csak augusztus közepén volna kötelező a parlament felé, és most július elején járunk. Tehát a türelmetlenség nem azért van, mert a tárcával szemben fogalmazódik meg, hanem válság van, helyzet van, és szeretnénk segíteni a válság megoldásán minél jobban.
ELNÖK: Köszönöm. Bencsik János képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársak! Egy kiváló konstruktív ellenzéki hozzászólás hangzott el Baráth Etele képviselőtársunktól, és ennél konstruktívabban már nehezen lehet ellenzéki képviselőként hozzászólni a kérdéshez, mert ki kell emelni azt is, hogy talán az elmúlt három esztendőben a minisztérium részéről, tehát a minisztérium által összeállított formában ennyire tisztességes, korrekt, valós adatokat tartalmazó beszámoló nem került a bizottság elé. Tehát ez erénye ennek az anyagnak.
A következtetéseivel, a végkövetkeztetéseivel természetesen nem minden pontjában értünk egyet, de az is nagyon egyértelmű és világos megfogalmazás, kicseng belőle nagyjából a tárca álláspontja is, amely nem minden esetben harmonizál a kormányzati vagy a pénzügyminiszteri állásponttal.
Viszont az elmúlt fél esztendőben már nem az építésügynek az építőipart is közvetlenül érintő ágazatait befolyásoló recesszióról, hanem ténylegesen válságról beszélhetünk, és az anyag maga is megállapítja, hogy egy év alatt 8,5 százalékkal csökkent az építőipar teljesítménye. Ez azért lényeges és fontos, hogy itt megálljunk és kiemeljük, mert a többi ipari ágazathoz képest az építőiparon belül már ez a harmadik esztendő, amióta ez a lejtmenet tart. Tehát ez a 8,5 százalékos csökkenés már egy tavalyi, meglehetősen alacsony szintű eredményhez adódik hozzá, vagy abból vevődik el. Ezt így kell kezelni.
Az, hogy az épületeket érintő építőipari teljesítmény közel 15 százalékkal csökkent, ez pedig már önmagában aggasztó. Nem véletlen, hogy fél év alatt - nem egy esztendő alatt, miniszter úr, hanem az anyagban is az szerepel, hogy fél év alatt, a 2008. negyedik negyedévét figyelembe véve, mint indulópontot és a 2009 első negyedévét figyelembe véve, mint zárópontot, ez jó esetben is fél esztendő - 24 ezerrel csökkent az építőipar területén regisztrált munkahelyek száma, nem egészen fél esztendő alatt.
Ha hozzátesszük azt is, hogy a 12 magyarországi téglagyár közül talán kettő működik ma többé-kevésbé félgőzzel, a cserépgyártás területén 25 százalékkal csökkent a teljesítmény. A hazai kerámiagyárak nem a szokásos két hétre álltak le a napokban, hanem meghatározhatatlan időre, akár egy hónapra vagy a teljes nyári időszakra. Ha azt nézzük, hogy a szigetelőanyag-gyárak egymás után zárják be a kapuikat és vonulnak ki Magyarországról, ha azt nézzük, hogy az üveggyártás, a síküveggyártás területén hasonló problémákkal küzd a hagyományos hazai ipar, akkor bizony, azt mondhatjuk, hogy ez egy egyre mélyülő válság, és az az 1800 milliárdos európai uniós forrásokra alapozódó belső keresletélénkítés tulajdonképpen egy nagyon alacsony szinten lévő építőipari teljesítmény szinten tartásához lesz elegendő.
Ez is fontos, hogy legalább a szintet tudjuk tartani, de önmagában ez az építésügy helyzetét nem fogja kihúzni, kimozdítani ebből a válságos helyzetből.
Valóban elkezdődött a munkacsoportok szerveződése, de mint ahogy a beszámoló is tartalmazza, két esetben már meglévő tárcaközi együttműködésre, bizottságra alapozódik a munka. Itt azt kérnénk, hogy hivatalosan is meg kellene keresni az érintett bizottságokat, hogy a bizottságok érdemben tudják delegálni azokat a képviselőket, akik ezekben a munkacsoportokban részt vennének, és ezen túlmenően van két munkacsoport, amelynek a szervezése most van folyamatban: az egyik az energiahatékonysággal kapcsolatos, épületkorszerűsítéssel kapcsolatos munkacsoport, a másik pedig a pénzügyekkel kapcsolatos, a finanszírozási kérdésekkel kapcsolatos. Bár ott az anyag mintha arról adna számot, hogy ez a munkacsoport a Pénzügyminisztérium berkein belül már létrejött, de mi nagyon szeretnénk, ha ebbe a munkacsoportba is bevonásra kerülnénk, és a szakbizottságokból a szakpolitikusainkat tudnánk delegálni annak érdekében, hogy hasonló jobbító szándékú észrevételeinket, amelyeket Baráth Etele képviselőtársunk is elmondott, meg tudjuk ott fogalmazni.
Valóban az adminisztratív területen történt előrelépés, amelyet mi magunk is támogattunk. Van valami elmozdulás a vállalkozói terhek csökkentésében is. Itt a közteherviselés rendszerének átalakítása során talán többeknek is elkerülte a figyelmét az, hogy a be nem folyt követelések alapján megfizetett áfa vonatkozásában már lett valamiféle visszatérítési lehetőség, illetve kötelezettség a központi költségvetés oldaláról. De az a baj, hogy ezt öt évre elosztva. Ez azt jelenti, hogy öt éven keresztül fogják hitelezni az állami költségvetést azok a vállalkozók, akik ugyan a forgalmi adót be kellett, hogy fizessék azon munkák után is, amelyeket nem teljesítettek a beszállítóik. Tehát itt van egy visszatérítési lehetőség innentől kezdve, de ez öt év alatt fog visszatérülni, és öt évig továbbra is hitelezni fognak ezek a vállalkozók.
Nem egy tisztességes megoldás. Biztosítani kellett volna a törvénynek, a jogalkotásnak azt a lehetőséget, hogy egy éven belül ez az áfa visszafizetésre kerüljön a vétlen vállalkozó számára, hiszen az a likviditását segíti elő.
Azt viszont szeretném a bizottságban dolgozó képviselőtársaimnak is megköszönni, hogy ha egy kis csűr-csavarral is, és egy kis csellel, de a gazdasági bizottság által benyújtott indítvánnyal a parlament munkájában, amikor a közteherviselés rendszerének átalakításának a módosító indítványairól szavaztunk, biztosították azt, hogy az alvállalkozói láncban szereplő vállalkozások nullás igazolás nélkül is, a válságra való tekintettel hozzájuthassanak az elvégzett munkájuk ellenértékéhez. Ennek következtében talán kisebb ütemben fog csökkenni az építőipari munkahelyek száma is.
Ami nagyon fontos ebben az anyagban a mi szempontunkból és az építésügy szempontjából, az a 7/d. pont szerinti programpont, amelyről azt írja ez a jelentés, hogy koncepcionálisan ellentétes a válságkezelő kormány egyéves cselekvési tervével. Igen, ezt firtatta Baráth Etele képviselőtársunk, és ezt firtatjuk mi is az ellenzék részéről, hogy az építésügyi válságot, recessziót kezelendő határozatijavaslat-csomagban megfogalmaztunk piacélénkítésre vonatkozó indítványokat, elvárásokat is, de ezek valami oknál fogva a kormányzati munkában nem kapnak kellően kiemelt szerepet, és maga az építésügyért felelős tárca is leírja, hogy bizony, ebben a pontban szereplő elvárások koncepcionálisan ellentétesek a válságkezelő kormány egyéves cselekvési tervével.
Melyek ezek? Alapvetően a lakásépítéssel, lakásfinanszírozással, vásárlással kapcsolatos kérdések. Az elvárással ellentétes döntések születtek az elmúlt hetekben, ennek következtében várhatóan 15 ezerrel kevesebb lakás épül Magyarországon az idei évben, mint az elmúlt esztendőben. Hogy ha figyelembe vesszük az Építőipari Érdekképviseleti Szervezetnek, a MALOSZ-nak a kalkulációját is, akkor 10 ezer meg nem épült lakás esetében 40 ezerrel csökken a legális építőipari munkahelyek száma, akkor ez azt jelenti, hogy minimálisan is 40-50 ezerrel kevesebb építőipari munkahely fogja megérni a következő esztendőt, még akkor is, hogy ha az európai uniós forrásokból számos beruházás el fog indulni az idei esztendőben. Ezzel kell kalkulálni. Tehát ez a válságot mélyíteni fogja.
Ezért mondjuk mi, hogy alapvetően az adminisztratív döntéseket követően, amelyet tisztességgel végigtárgyalt és meghozott a kormánnyal együttműködve az Országgyűlés, szükség van arra, hogy a kormányzati lakáspolitika világos, belső piacélénkítő javaslatokat fogalmazzon meg, ellentétben az elmúlt hetek és hónapok szerintünk rossz kormányzati döntéseivel szemben. Ezen túlmenően fontosnak tartjuk azt, hogy az épületkorszerűsítéssel, energiahatékonysággal kapcsolatos alapok egységesítődjenek, a széndioxid-kvóta értékesítésből származó bevételek egyértelműen ennek a zöldberuházási programnak a finanszírozására fordítódjanak, a lehető leggyorsabban. Ha ez így fog történni, már akkor is csak a következő esztendőben lesz érzékelhető hatása az építőipar helyzetére, de legalább valamilyen szinten ellensúlyozzuk a rossz kormányzati lakáspolitika negatív következményeit azzal, hogy egy energiahatékonysággal egybekötött lakáskorszerűsítési program induljon be, hogy a válság tovább ne mélyüljön ezen a területen.
Valóban nagy a baj, nem véletlenül hangoztatják az építésügyi érdekvédelmi szervezetek is folyamatosan ezeket az elvárásokat a döntéshozással szemben. Köszönjük meg az építőipari érdekvédelmi szervezeteknek a korrekt együttműködését a rendteremtés területén, ugyanakkor tisztelettel kérjük a kormányt, kihasználva itt a nyári időszakot, nem kell bíbelődni parlamenti kérdésekkel, elfoglaltságokkal, azokat a szükséges egyeztetéseket, amelyek többek között az épületkorszerűsítéssel kapcsolatos áfa kedvezményes besorolását is magában foglalhatja, ezeket az egyeztetéseket szíveskedjenek a kormányzaton belül lefolytatni. És ha megtisztelnek bennünket, a költségvetési és a gazdasági bizottság tagjait, szakpolitikusait, akkor ezekben a munkabizottságokban, abban is, amely a Pénzügyminisztériumon belül működik, szívesen veszünk részt, szívesen delegálunk munkatársakat.
Végül ki kell emelni még egyszer azt, hogy az anyag tárgyilagos, korrekt, köszönjük, ilyennel nem nagyon találkoztunk az elmúlt időszakban. Ezt a beszámolót tudomásul tudjuk venni mi, ellenzéki képviselők is, ugyanakkor belsőpiac-élénkítést szorgalmazunk a továbbiakban is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? Józsa alelnök úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az idő előrehaladtára tekintettel nagyon röviden szeretném kiemelni a beszámoló egy-két elemét. Úgy gondolom, hogy válság idején azon túlmenően, hogy a pillanatnyi gazdaságélénkítő szempontok elsőrendűen hangsúlyt kapnak, mindenképpen a hosszú távú megtakarításokra is gondolni kell. Ennek szellemében szeretném kiemelni a beszámolónak azt a részét, amely az épületek energetikai korszerűsítése, és ezen belül a Panel plusz program, az Öko plusz program, amely a távfűtési rendszerek korszerűsítését jelenti, a nemzeti energiatakarékossági program lehetőségeit firtatja. Ugyanis azzal, hogy a széndioxid-kvóta értékesítéséből értékelhető bevétele keletkezik a zöldberuházási rendszernek, azt hiszem, hogy nagyon fontos, hogy tudjuk azt, hogy a megújuló energiák részarányának a növelése igazából akkor teremt egyensúlyt ezen a területen, ha ezzel összefüggésben a fajlagos energia-felhasználást csökkentjük, és lehetővé tesszük, hogy akik jelenleg - ahogy Szanyi képviselőtársam szokta mondani - a távfűtés kényszerfogyasztói, azok ténylegesen olcsóbb fűtéshez, nemcsak környezetbarát, hanem ténylegesen versenyképes, olcsóbb fűtéshez jussanak. Tehát a zöldberuházási rendszernek azt az oldalát is helyezzük előtérbe, ami hosszú távon az energiaköltségek csökkentését, az energiafelhasználás hatékonyságának a javulását teszik lehetővé.
Azt szeretném elmondani, úgy tűnik, hogy egyetértés van e tekintetben a bizottság különböző oldalai között, hogy a minisztérium erőfeszítéseit az országgyűlési határozat végrehajtásában széles körű támogatás övezi és ezt a továbbiakban is fenn kívánjuk tartani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nincs több hozzászóló. Miniszter úr, öné a szó!
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter válaszai az elhangzottakra
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a kérdéseket és a hozzászólásokat, illetőleg azt a megítélésem szerint jól kivehető támogatást, ami mind ez idáig, és ha jól hallom, ezen a bizottsági meghallgatáson is a minisztériumunkban és a minisztérium munkatársai által, illetve a többi kormányzati szereplő által végzett munkához kapcsolódik. Én ezt most a nevükben is megköszönöm, és természetesen tolmácsolni fogom számukra.
Ez nagyon kemény feladat, és teljes mértékig támogatja azt a személyes hitvallásomat, mely szerint egyeztetések útján vezet az út előre, és egyeztetések és együttműködés mentén tudunk valóban hasznosat tenni az ország számára, illetőleg akár egyes ágazatok számára.
Itt térnék vissza arra a megjegyzésre, amit Baráth képviselő úr mondott, éspedig arra, hogy az ágazat helyzetéről milyen gondolatokat osztottam meg. Valóban nem kívántam az ágazatot jobb színben feltüntetni, mint amilyenben van, hiszen nyilvánvalóan az ágazat nincs annyira jó helyzetben, de csak azt szerettem volna jelezni ezzel a megjegyzésemmel, hogy az ágazat tulajdonképpen a gazdaság általános visszaesésével együtt esik vissza. Tény és való, el kell fogadni azt, hogy immár harmadik éve, és nyilvánvalóan ez az ágazatot további nehéz helyzetbe hozza.
Azt hiszem, érdemes e tekintetben is az ágazat helyzetével összefüggésben, a kilábalási lehetőségekkel összefüggésben arra is felhívni a figyelmet, hogy mennyiben járul hozzá az ágazat nemzetgazdaságban betöltött szerepéhez az, hogy milyen megrendelés-állománya van, és honnan rendelkezik megrendelés-állománnyal. Akkor, amikor a kormányzat 2006-ot követően visszafogta a megrendeléseit, illetőleg visszavonult az államigazgatás ezen ágazatból, nyilvánvalóan ennek hatása azonnal érzékelhető volt. Amire mi, mint kormányzati szereplők, ráhatással bírunk, az a közberuházások és a közmegrendelések nagyságrendje. Természetesen a magánszférát ilyen értelemben direkt módon stimulálni nem tudjuk.
Azt hiszem, az a pénzügyi válság, hitelválság, illetőleg az az általános pénzpiaci helyzet, ami a magánfogyasztókat, a magánszemélyeket, a közön kívüli személyeket is érinti, az pótlólagosan hozzájárult ahhoz, hogy az ágazat abban a helyzetben van, amelyben van.
Tény és való, hogy az ágazat munkaerőpiacon betöltött szerepe, illetőleg az az ágazati specialitás, mely szerint az ágazati infrastruktúra építéséhez járul hozzá, a kormány szempontjából is kiemeltté teszi az ágazat tevékenységének és szerepének figyelemmel kísérését. Ezért is említettem azt, hogy habár nem létezik külön ágazati akcióterv, amit a járműiparra vagy a logisztikára elkészítettünk, illetőleg rövidesen megjelenik, mégis az ágazat egy külön figyelmet érdemel, és külön figyelmet is kap a kormányzati munkában. Úgy gondolom, ezt a pártok és a szakmai szervezetek is vissza tudják igazolni.
A piacélénkítés kérdéskörét én óvatossággal vizsgálnám meg, és vizsgálnánk meg a kormányzaton belül is, hiszen személyesen is úgy gondolom, hogy a 2000-es évek során Magyarországon is kialakult egy bizonyos fajta housing bubble, ahogy ezt nemzetközileg hívták, bocsánat az angol szóért, de egy ilyen lakáspiaci buborék. Tehát túlságos figyelmet kapott a lakáspiac stimulálása, és annak a derékba törését szenvedte el a lakáspiac akkor, amikor a világgazdasági, pénzügyi válság Magyarországon is megjelentette vagy érzékeltette hatását. Azt hiszem, az ágazati szereplők is egyetértenek abban, hogy a lakáspiacon is túlzott kapacitások épültek ki, illetőleg itt azt kell mondanom, hogy olyan kapacitások épültek ki, amelyekkel ebben a megváltozott világgazdasági környezetben, és abban a környezetben, amelyben a következő években majd újból növekedési pályára állhatunk, ezek a kapacitások bizonyos tekintetben már fölöslegesnek bizonyulhatnak.
Tehát azt szeretném itt a bizottsággal remélhetőleg egyetértésben és támogatásukat is megnyervén kijelenteni, hogy megváltozott körülmények között fogunk a közeljövőben, a 2010-2011-et követő években a világgazdaságban dolgozni. A körülményeket mi magunk is alakítjuk természetszerűen, de figyelemmel kell lennünk arra, hogy ez a világgazdaság, ami a következő időszakban valószínűleg a krízisből való kilábalás után ránk vár, ez nem az a világgazdaság lesz, mint ami a 2005-2005-2008-as években körülöttünk volt. Ennek figyelembevételével kell az ágazatot is a továbbiakban kezelnünk.
Szó esett itt a garanciateljesítés, jó teljesítési garancia kérdéséről. Erről egyeztettünk, ennek kapcsán lépéseket tettünk arra, hogy megismerjük, hogy a piac hogyan is működik. Nem teljes körű az információ, de vannak már olyan információk a birtokunkban, amelyek azt mondják, hogy ezek a garanciák csak kivételes esetekben érik el azokat a nagyon magas százalékokat, amelyek példáját én már Baráth Etele úrtól is hallottam. Természetesen tovább vizsgálódunk és a szakmai szervezetek bevonásával próbálunk meg olyan rendszert és olyan helyzetet teremteni, amelyben fölöslegesen forgóeszközöket a vállalkozóktól nem vesz igénybe a garanciakérdés.
Meg kívánom jegyezni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség csak ajánlásokat fogalmazhat meg, kötelezően nem írhatja elő a kedvezményezetteknek, hogy milyen nagyságrendű garanciákat kérjenek. De ez természetesen egy kiemelt téma számunkra.
Ami a munkacsoportok szervezését illeti, említést tettem arról, és itt talán adminisztratív probléma is felmerülhet, pont a Pénzügyminisztériumban volt ezen a héten egy egyeztetés, ahol csak négyen jelentek meg a 14 meghívottból, tehát mi feltétlenül várnánk a szakpolitikusokat, és ha itt különböző kommunikációs problémák merülnek fel, akkor azokat természetesen megpróbáljuk majd korrigálni.
Az Öko programhoz és a Panel programhoz kapcsolódóan nem tudom, Dióssy urat megkérhetem-e, hogy szóljon esetleg hozzá, hogy milyen további lépések várhatók, illetőleg milyen lépéseket teszünk a zöldberuházási rendszer kapcsán. Egyetértőleg híve vagyok annak, hogy annak az országnak, amelynek alapvetően energiatakarékosságra kellene koncentrálnia, és másodsorban energiahatékonyságra, annak az országnak fontos lenne az, hogy ilyen területen előrelépjünk, és ezeken a területeken az építésügyet is támogatva, de alapvetően nem az építésügy támogatásából, hanem jól megfontolt stratégiai, hosszú távú érdekekből erőteljesebb kormányzati tevékenységet folytassunk.
Gondolom, nem kell hozzátennem, hogy szakmai hátteremből adódóan mennyire energiaérzékeny vagyok, illetve érzékeny vagyok az energiafelhasználás kérdésére, én úgy látom, hogy ebben bizony, még van a kormányzatban tartalék, de ha Dióssy úr a konkrét fejleményekről tájékoztatást adhatna, akkor megköszönném, és akkor én ezzel be is fejezném.
Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tényleg csak dióhéjban, hogy stílszerű legyek, nagyon röviden, pár szóval szeretném tájékoztatni önöket a zöldberuházási rendszer aktuális helyzetéről, mert ahogyan miniszter úr is jelezte, ez egy kardinális kérdés a piacélénkítést illetően a környezetvédelem területéről.
Baráth Etele képviselő úr mondandójához hadd csatlakozzam azzal, hogy én magam, aki 16 éven keresztül polgármesterként szocializálódtam, most azt mondhatom, hogy egy nagyon hatékony és jó együttműködés alakult ki a tárcák részéről azokban az ügyekben, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a válság leküzdéséhez hatékony lépéseket tegyünk. Csak akkor lehetünk eredményesek, ha megszerezzük azt a bizalmat a további kvótaértékesítések kapcsán, amit mi a már megkötött szerződésekben szerepeltettünk, vagyis a spanyolok, illetve a belgák számára eladott kvóták esetén.
Ez a 28 milliárd forint felhasználásra kerülhet most már valóban hamarosan, minden lépést, intézkedést megtett a zöldtárca annak érdekében, hogy szabályozottan működjön ez a folyamat. Semmiféleképpen nem szeretnénk túlzott adminisztrációt és bürokráciát, ugyanakkor transzparensnek kell lennie a működés rendjének.
Elkészült a 323/2007-es kormányrendelet, amely tartalmazza a kvótaértékesítés keretfeltételeit. Miniszter úr kiadta a szükséges miniszteri utasítást is, és folyamatos egyeztetés az Önkormányzati Minisztériummal a technikai lebonyolítás ügyében. Az Építésügyi és Minőségellenőrző Innovációs Kht. lesz mondjuk úgy, hogy a közreműködő szervezete ennek a bonyolításnak.
Úgy érzem, hogy minden akadály elhárult az elől, hogy elsősorban a panel program alprogramjaként kiírhatóak legyenek a pályázatok, valamint a közintézményeknek az energiatakarékos felújítására vonatkozóan is megjelenhessenek a pályázatok.
Így együtt azt gondolom, hogy a piacélénkítéshez valóban úgy járulhatunk hozzá, hogy közben pedig a CO2 kibocsátás csökkentése mérhetően, egyértelműen biztosítható úgy, ahogy azt a szerződésekben megkötöttük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennek örülünk. Miniszter úr, még van egy kemény napirendi pontunk, úgyhogy kérem, hogy ha lehet, szűkítse az összefoglalóját.
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Az összefoglalóm annyira szűk lesz, hogy én csak azt szerettem volna még jelezni, hogy itt a különböző minisztériumoktól, a Pénzügyminisztériumtól, az Önkormányzati Minisztériumtól, a Környezetvédelmi Minisztériumtól is itt vannak a képviselők, tehát úgy gondolom, ezzel is megkapjuk azt a támogatást, ami mint fő felelősnek, a kormányzati szintű összehangolásbeli támogatását is mutatja.
Összefoglalásképpen annyit szeretnék mondani, hogy ahogy ez elhangzott a képviselő urak részéről is, a munka messze nincsen befejezve. Ezt mi nagyon tudjuk, sőt mi több, az elején vagyunk a munkának. Tudjuk jól, hogy milyen feladatok állnak előttünk, hol kell esetleg konfliktusos helyzeteket megoldani. Természetesen továbbra is várjuk a kritikai észrevételekkel is alátámasztott konstruktív hozzájárulást, és ezt meg is köszönjük a partnereink oldaláról, és én úgy gondolom, hogy a következő adandó alkalommal több eredményről fogunk tudni beszámolni, különös tekintettel a munkacsoportok munkájának elkezdésére, felvételére és a munkacsoportokban végzett munka tényleges eredményére vonatkozóan.
Hozzátéve azt, hogy ez a munka valóban most kezdődött. Tudjuk jól, hogy mindenki türelmetlen és szeretné látni az eredményeket, ezért is említettem az elején ezt a 826 különböző projektből álló csomagot, amiben tételesen figyelemmel kísérjük a projektek állását, és ellenőrizzük, hogy miképpen haladnak előre a projektek, illetve segítjük azt, hogy ez valóban építkezésben jelenjék meg. Ennek már van eredménye, de nyilvánvalóan a következő hónapoknak kell hozni a további sikereket. Köszönöm szépen még egyszer a támogatást és a meghallgatást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bencsik képviselő úr!
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Alapvetően helyes irányba terelődik a tárca, és úgy tűnik, a kormány álláspontja is az energiahatékonysággal egybekötött épületkorszerűsítés vonatkozásában, de azt azért szögezzük le, hogy nyolc hónapot vesztegetett el a kormány a belső viták következtében ezen a területen. Hiszen a széndioxid-kvótából származó bevétel helyes felhasználására vonatkozóan ekkor elkezdődött a vita, és azért a kormány úgy gondolta, hogy a CO2 bevételt a likviditási problémák kezelése érdekében kölcsön veszi. Ennek következtében számos érdekvédelmi szervezetnek, zöld civil szervezetnek kellett hangosan, kézzel-lábbal tiltakoznia, sőt még nemrégen, néhány héttel ezelőtt környezetvédelmi aktivistákat fogtak le rendőrök, amikor felhívták a figyelmet arra, hogy az ország a kötelezettségeit ezen a területen nem úgy teljesíti, mint ahogy az elvárható. Mint ahogy most államtitkár úr elmondta ezt, és tegyük hozzá, hogy itt nyolc hónap késlekedésre került sor. Ez a nyolc hónap pont arra elegendő, hogy az idei esztendőben energiahatékonysági, épületkorszerűsítési munkákat már nem lehet a fűtési szezonig elvégezni, tehát ez a piacélénkítési szegmens már csak a következő esztendőre lesz vonatkoztatható, amelyet üdvözlünk, hogy végre a következő esztendőben ténylegesen, talán érzékelhető formában is el fog indulni ez a munka. De ez elindulhatott volna már az idei esztendőben is, ha nyolc hónapon keresztül nincs az a hezitálás, hogy mi is legyen ezeknek a forrásoknak a sorsa.
De ezzel együtt is, hogy érzékelje miniszter úr a probléma kezeléséhez való hozzáállásunkat, a jegyzőkönyvben is rögzítettek alapján, a fenntartásainkat is hozzátéve, magát a beszámolót tudomásul tudjuk venni, mert tartalmában korrekt és hangvételében tisztességes. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárnám. Egy kis homályosítás kellett ahhoz, hogy az eredendő Bencsik János beszédet, mert az fényes volt, egy kicsit árnyaljuk. (Derültség.) Úgyhogy én teljes egészében értem a képviselő urat, úgyhogy így kerek a világ, de ennek így kell működnie.
Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy ez év február 18-án vagy 19-én tárgyalta a gazdasági bizottság építőipari csúcsként indított témaként az építőipar helyzetének megvizsgálását. Itt, ezen az ülésen ezt a szakmai ágazatot nagyító alá tettük, megvizsgáltuk, bekértünk véleményeket, és nagyon sok dolog történt az elmúlt négy hónapban. Emlékezetem szerint az elmúlt húsz évben az építőipar soha, semmikor nem volt ennyit terítéken. Soha, semmikor nem hoztuk az asztal köré azokat a kérdéseket, amelyekről itt tárgyaltunk, és amilyen munkát az általunk megbízott ötpárti bizottság elvégzett.
Érzékelhettük azt, hogy egyes lobbik túldimenzionáltak kérdéseket, mások pedig kellőképpen alul voltak értékelve. Úgy gondolom, hogy az építőiparban éppen ezen kezdeményezésnek, amit a gazdasági bizottság ezelőtt négy hónappal elkezdett, egy tisztulás, egy emelkedési pályára való állás útjára indult el, és ez köszönhető annak - és most nem megyünk bele szakmai kérdésekbe -, hogy öt párt képes volt itt, a bizottság keretein belül megállapodni abban, hogy melyek azok a főbb irányok, amin változtatni kell.
Képesek voltunk kimondani azt, hogy mit várunk el a különböző szakhatóságoktól, minisztériumoktól, és konkrétan mit várunk el a kormánytól. Először 36 pontban, utána 9 vagy 10 pontos határozatban.
Nagyon jól képviselték képviselőtársaim ezeket a megnyilvánuló érdekeket a kormányzat felé, és a parlament plénumán. Elértünk oda, hogy látjuk a lehetőségét annak, hogy az építőipart kellőképpen pályára lehet állítani. Ha valami fontos volt, akkor ez volt fontos, és teljesen független volt attól, hogy ezt ellenzéki képviselő mondta vagy kormánypárti, hanem egységesen mondta ezt a gazdasági bizottság.
Azt a csodát is elértük, hogy ebben az összetételben a Gazdasági Minisztériummal egy kimondottan jó munkakapcsolat alakult ki, ahol valós adatok alapján tudtunk folyamatosan konzultálni. Ez az egyik alapja volt annak, hogy idáig el tudtunk jutni.
Én most nem fényezem tovább a gazdasági bizottságot, ez éppen elég volt, amit elmondtam, de dőljünk hátra, hogy ez egy tisztességes, korrekt munka volt. Egyre kérném a bizottságot - ebben határozatot nem kell és nem szükséges hozni -, hogy azt a munkacsoportot, amelyik itt létrejött, akik létrehozták ezt a tárgyalandó anyagot, tartsuk egyben, és folyamatosan monitoringozzák azokat a bizottságokat, amelyek a különböző minisztériumokban létrejöttek, és kontrolláljuk azt a munkát, ahogy ezt az energetikai szektorban tesszük, tegyük meg ugyanezt az építőiparban és a különböző szakminisztériumok felé.
Én mindenkinek szeretném megköszönni, a minisztériumnak, képviselőtársaimnak és a parlamentnek is, hogy egy ilyen munkát végeztünk el. Van még jó néhány téma, amit fel kell emelnünk az asztalra és el kell indítanunk.
Azért felteszem szavazásra. Aki egyetért a jelentéssel, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag egyetértett. Miniszter úr, ez elismerés a minisztériumának. Köszönöm szépen.
Zárt ülést rendelek el, és kérek mindenkit, a jegyzőkönyvvezetőn és a szűk technikai személyzeten kívül, hogy hagyják el a helyiséget. (A zárt ülésen részt venni nem jogosultak elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 10.45 órától zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
(A nyílt ülés végének időpontja: 10 óra 45 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva