GIB-32/2009.
(GIB-162/2006-2010.)
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. szeptember 9-én, szerdán, 10 óra 07 perckor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/9585. számú beszámoló *
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló elfogadásáról szóló H/... számú határozati javaslat *
Dr. Nagy Zoltán elnök (GVH) szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, hozzászólások *
Határozathozatal *
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló T/9868. számú törvényjavaslat (Új/átdolgozott változat a T/8676. szám helyett) *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvény *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. a) A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló (J/9585. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
2. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9868. szám, új/átdolgozott változat a T/8676. szám helyett)
(Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) és Gúr Nándor (MSZP) képviselők önálló indítványa)
(A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság által benyújtott módosító javaslat megvitatása)
3. A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvény
(A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9194/8. számon került iktatásra.)
(Zárószavazás előtti módosító javaslat megvitatása a Házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján)
4. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9856. szám)
(Az Egészségügyi bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Latorcai János (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Koszorús László (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP) távolléte idejére Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) dr. Szabadkai Tamásnak (MSZP)
Dr. Fónagy János (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Dr. Latorcai Jánosnak (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz) Márton Attilának (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) megérkezéséig Molnár Bélának (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Nagy Zoltán elnök (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Szivi József osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) országgyűlési képviselő, előterjesztő
Megjelentek
Dr. Szöllősi László főosztályvezető (Magyar Energia Hivatal)
Hámor Tamás (Magyar Bányászati és Földtani Hivatal)
Dr. Somlyay Nóra (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Pálfalvi Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Pálfalvi Istvánné (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kacskovics Imréné (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Kovácsné Guzsány Andrea (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Kapocsi Géza (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Nagy Márta elnökhelyettes (Gazdasági Versenyhivatal)
Belényi Andrea (Gazdasági Versenyhivatal)
Köncse Tamásné (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Komáromi Márta (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Jármai Péter (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Amberger Árpád (Globomax Kft.)
Szabados László (Globomax Kft.)
Nagy Lajos (Globomax Kft.)
Szántó György (Globomax Kft.)
Varga Judit (JTI Hungary Zrt.)
Bényei Illés (Madosz)
Sárdi Tamás (LEC)
Füredi Lilla szakértő (Fidesz)
Dr. Siklósi Irma Éva (szakértő)
Ganela Pál (MSZP)
Patai András (MDSZ)
Dr. Tárkány Szűcs Attila (Inforum)
Szalay Gábor (SZDSZ)
Dr. Gonda Pál (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Üdvözlöm a gazdasági bizottság tagjait és a meghívottakat. Külön köszöntöm képviselőtársaimat, akik épségben megtértek a szabadságukról. Remélem, eleget pihentek szabadságuk alatt, és frissen, feltöltődve vesznek részt a mai bizottsági ülésen.
Mielőtt a bizottsági ülésen a határozatképességet, a napirendeket megállapítanánk, illetve elfogadnánk, mivel a Ház kérése alapján új hangosítástechnikai rendszer kerül kipróbálásra, jegyzőkönyvön kívül hallgassunk meg egy rövid tájékoztatót, utána indul a bizottsági ülés. (Jegyzőkönyvön kívüli tájékoztató.)
Mielőtt a napirendet megállapítanánk, szeretném elmondani, hogy magam is kellőképpen berzenkedtem ettől a dologtól, hiszen ez megzavarja azt a kialakult technikát, technológiát, amivel a gazdasági bizottság az elmúlt időszakban dolgozott, úgyhogy kérem képviselőtársaimat, hogy a próbaidő alatt próbáljuk meg működtetni ezt a rendszert. Egy nagy hátránya van, és erre külön szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy mutatja, ha valaki nincs itt, tehát ez gondot okozhat. (Derültség.) A határozatképességben nem, mert az garantáltan biztosított, és a szavazásoknál az arányok kialakítása nem az eddigi nagyon bonyolult alkurendszerben kialakult formáció rendszerben fog megtörténni, hanem egyébként. Ha ez nem fog működni, akkor kénytelenek leszünk technológiát változtatni, de egyelőre ezen az úton elindulunk. Mivel a második napirendi pontunk az életfogytig tartó tanulás, ezt a leckét is megpróbáljuk megtanulni.
Még egyszer üdvözlöm a gazdasági bizottságot és a meghívottakat. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, most kivételesen mondom: jelen van 58,62 százalék, hiányzik 41,38 százalék, amely 12 képviselőnek felel meg. Tehát ha szükséges, ilyen precizitással is tudjuk mondani.
A mai napirendként öt napirendi pontot javasoltam. Kérem, hogy a Versenyhivatalról, a felnőttképzésről, a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött vízgazdálkodási szóló törvényről szóló napirendi pontokat fogadjuk el a mai tárgyalásra, a nem dohányzók védelméről szóló javaslatot pedig vegyük le. Az ok nem a dohány és nem a dohányzás kérdése, hanem az előadók nem megfelelő háttérrel állnak rendelkezésre, tehát nem tudják ezt a bizottság előtt kellő alapossággal levezetni. Úgyhogy kérem, ettől tekintsen el a gazdasági bizottság, és az egyebek között néhány kérdést tárgyalnánk meg.
Megkérdezem a bizottságot, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincs. Kérem, aki egyetért a tárgyalandó napirendi pontokkal, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta, 18 igen, ketten nem szavaztak. De ezt a jövőben nem mondom el, csak azt, hogy mennyien szavazták meg, és hogy elégséges-e a szavazat.
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló /9585. számú beszámoló
Első napirendi pontként tárgyaljuk a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolót a J/9585. számú előterjesztés alapján. Az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak döntenie, első helyen kijelölt bizottságként, és ugyanezen napirendi ponton belül a gazdasági bizottság állásfoglalását kell megtárgyalni a jelzett témáról.
Nagy tisztelettel köszöntöm a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, Nagy Zoltán urat, és ahogyan hallottam, ez olyan ülés, ahol nagy valószínűséggel utoljára találkozunk Nagy Márta elnökhelyettes asszonnyal, így engedje meg, hogy személyesen és a bizottság nevében is nagy tisztelettel megköszönjem azt a sokéves együttműködést, azt a sok vitát - mert vitatkoztunk itt éppen eleget -, és jó erőt, egészséget, sok elfoglaltságot kívánjak a következő időre. (Taps. - Nagy Márta: Köszönöm szépen.) Köszönjük a munkáját.
Elnök úr, ha van szóbeli kiegészítése, akkor kérem, tegye meg, öné a szó!
Dr. Nagy Zoltán elnök (GVH) szóbeli kiegészítése
DR. NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm, hogy eszükbe jutott, hogy Márta most van itt utoljára. Sokat dolgoztunk együtt a bizottsággal, és valóban sokat vitatkoztunk, de azt hiszem, még több ponton egyetértettünk, amikor arról volt szó, hogyan lehetne a tisztességes verseny irányába nyomni az egyes részterületeket, ágazatokat, beleértve a törvénymódosítások különböző formáit is.
Az éves beszámolóról keveset mondanék, mert nagyjából ismerik is a Versenyhivatal munkáját, és úgy tapasztalom, hogy át szokták futni az éves beszámolónkat. Volt egy kis kiegészítés hozzá, és van egy másikfajta kiegészítésünk is.
Tavaly a Versenyhivatal munkáját egy törvénymódosítás érintette alapvetően, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló EU-s irányelv hazai átültetése, ami újradefiniálta, hogy milyen munkamegosztás van a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a PSZÁF és a Versenyhivatal között. Mi nagyjából ugyanabban a pozícióban vagyunk, mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma előtti helyzetben; néhány apróbb módosítás érintett bennünket. Azt gondolom, ugyanúgy jól tudjuk végezni a fogyasztóvédelmi munkánkat, mint a megelőző helyzetben, és nagyon törekszünk arra, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelettel is nagyon jó együttműködést tudjunk kialakítani. Mert a munkának csak úgy van valami haszna, ha velük is meg a PSZÁF-fel is jól együttműködünk - már az új rezsim előtti periódusban is próbáltunk jól együttműködni, és remélem, az új rezsimmel, ami az új elnökhöz kötődik, még szorosabb lesz az együttműködés, és ők is még aktívabbak lesznek a fogyasztóvédelem területén, mint eddig voltak.
Tavaly a versenyhivatali eljárások száma nagyjából ugyannyi volt, mint az előző években. Már korábban is mondtam: nagyjából kialakult, hogy a hivatal mennyi fogyasztós, mennyi kartell, mennyi erőfölényes és mennyi fúziós ügyben jár el. Ez azt jelenti, hogy a piacgazdaság is érettebb állapotba került, meg talán azt is mondhatom, hogy a hivatal is érettebb fázisába került: kialakultak az elvek, a szempontok, a döntési mechanizmus. Tavaly talán annyiban volt más a helyzet, mint az előző esztendőkben, hogy a fogyasztóvédős ügyeink domináltak - különösen a bírságokban -, ezek rövidebb lefutásúak, mint a kartell és erőfölényes ügyek, melyek másféléves lefutásúak. Ebből az következik, hogy lehet olyan év, amikor nem az adott év december 31-éig születik döntés egy fontos ügyben, hanem mondjuk - konkrét példát mondok - a következő év február 12-én, ahol 3 milliárdos bírság volt Heves környéki útépítéses kartellek ügyében. Ott először tudtuk bizonyítani, hogy láncolata volt a kartellmegállapodásoknak. Tehát nem csak egy-egy beruházásra volt, hanem tudtuk bizonyítani, hogy láncszerűen összefüggött a kiírásoknak megfelelően a cégek összehangolt magatartása.
Szeretném még kiemelni, hogy a kereskedelmi törvény alapján öt eljárást folytattunk, ezek javarésze kötelezettségvállalással zárult. Ennek az a lényege, hogy megvizsgáltuk, milyen beszállítói szerződésformulákkal, szerződési rendszerekkel működnek, és a nagy cégek vállalták, hogy egyértelműen és világosan átalakítják ezeket a szerződéseiket, ahogyan azt a hivatal jónak látja. A kötelezettségvállalást általában véve hasznosnak vesszük olyankor, amikor úgy látjuk, hogy sokkal több haszna származik - ez esetben a beszállítóknak és a egyébként fogyasztóknak - abból, hogy egy-egy cég kötelezettségvállalás keretében oldja meg a problémát, nem pedig törvénysértés kimondásával és bírsággal. Betettünk egy külön táblázatot hátulra a kötelezettségvállalásokról.
A bírósági felülvizsgálatok tapasztalata ugyanolyan jó - mint az előző években már mondtuk -, nagyfokú harmónia van a bíróságok különböző szintjein, éppen a Legfelsőbb Bíróság különleges eljárása és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának a döntései között, ezt fontosnak tartom.
Sokat dolgoztunk tavaly a versenytárgyalások ügyében. Ami a fájdalmam, hogy egyre gyakoribbnak érzem - ez hullámzó, de most újra gyakoribbnak érzem -, hogy a szaktárcák kínosan ügyelnek arra, hogy ne küldjék meg a Versenyhivatalnak azon előterjesztéseket, amelyekről azt gondolják, hogy esetleg a Versenyhivatalnak ellentmondása lenne, mert észrevették, hogy vagy a kihirdetés után járunk utána némely dolognak, vagy pedig itt a parlamentben, a törvény beterjesztése után próbálunk kapaszkodni némely ügyben. Ez minden szempontból rossz. Ha mi a fogyasztói jólétet képviseljük, abból a szempontból biztosan rossz, de abból a szempontból legalább olyan rossz, hogy igazából koptatja a tekintélyünket is, mert úgy néz ki, mintha különböző állami intézmények - ugye, ebben a dimenzióban egyek vagyunk a közigazgatásban a többiekkel - kivinnék a vitáikat a nyílt plénum elé, ahol - nem szerencsés - más szempontokra is fel lehet használni. A megoldás is sokkal kétségesebb egy döntés után, mint egy döntés előtti szakmai vitában, zárt ajtók mögött rendesen megbeszélni, hogy miért így gondolják, melyek a mi szempontjaink, valamit figyelembe vesznek belőle, valamit nem, de legalább átlátjuk, hogy mi mögött mi van. Így adott esetben vállalati cégek, cégcsoportok kvázi lobbistaként használnak minket, és nekünk nem az a célunk, hogy lobbizzunk mondjuk kormánydöntések vagy miniszteri döntések ellen, hanem az esetben lobbizunk ellene, amikor az a versenyt sértő szabályokat fogalmaz meg.
Ennek a legkirívóbb esete különben a tavalyi előkészítési munka során az élelmiszeripari etikai kódex volt, ahol azt gondolom, szintén külön ügyelt a tárca arra, hogy ne lássuk azt a verziót, amit később aláírtak, amiből majdnem hogy botrányos helyzet lett, amikor egy hónappal később bejelentettük, hogy eljárást indítunk. Egyértelműen kivédhető lett volna, ha nem eldugják ezt a szerződéstervezetet, hanem megmutatják, de még kérésre sem mutatták meg.
A versenykultúra fejlesztésében szintén igyekeztünk tavaly mindent megtenni. Ha jól emlékszem, önök kaptak is egy könyvet, amelyet tavaly fordítottunk le magyarra - egy Lewis-könyvet -, mely arról szól, hogy akkor van a legnagyobb haszna a gazdaságnak nemzetgazdasági szinten és cégek szintjén is, ha versenyt "ráengedjük" a különböző szektorokra. Erre van számos példa, jó minőségű, McKinsey-s kutatások alapozták meg azt a könyvet.
Az ajánlásainkról szólnék még két szót befejezésül. Az egyik ajánlásunk a pénzügyi szektorral kapcsolatos, tavaly ott is sokfajta aktivitást kifejtettünk. Az egyik arról szól, hogy az államilag támogatott lakáshitelek legyenek hordozhatók a bankok között. Ez azért érdekes, mert a bankok most úgy tekintik - és meg is van rá minden jogi hátterük -, hogy ha valaki náluk felvett az előző hullámokban állami támogatású lakáshitelt, annak a lakáshitelesnek a mai szabályok szerint örökre ott kell maradni náluk, míg nem jár le a 10-15-20 éves szerződése, mert máshova nem viheti át az állami támogatását. Ebből az következik, hogy a bankok a maximális, a lehető legtöbb költséget terhelik az ilyen ügyfelekre, míg ha ezek a volt állami támogatású hitelek is hordozhatók lennének - mint mondjuk a mobilszámok is most már hordozhatók -, és az állami támogatással együtt átmehetne egy másik bankhoz, ha ott kisebb költség van a hitelre, ugyanúgy verseny alakulna ki a bankok között. A kollégáim úgy fogalmaztak a múltkor, hogy ezek a hitelesek a bankoknál így karanténba vannak zárba, és a bankok a maximális költséget terhelik rájuk, amit megenged a rendelet. Szükségtelenül, ez most már egyértelmű. Ez az egyik pénzügyes javaslatunk.
A másik az, hogy a legutolsó törvénymódosítás kivonta a jelzálogalapú hiteleket az alól, hogy könnyebben vagy olcsóbban fel lehessen mondani az ilyen hitelt. A jelzálogalapú hitelezésnél nem gondoljuk, hogy bármikor felmondhatná az ügyfél a hitelt, hiszen mögötte valóban ott vannak a források, ellenben azt tudjuk, hogy egy 10-15 éves hitel esetén nem 10-15 éves források vannak mögötte, hanem jobb esetben féléves vagy egyéves, rosszabb esetben 30-60 napos források vannak mögötte. Mindenesetre azt minden további nélkül meg lehetne tenni, hogy amikor a forrásoknak lejár egy periódusa - azt lehet tudni -, abban a pillanatban átvihetné, ugyanebből a hitelből kiléphetne az ügyfél, és másutt felvehetne jelzálogalapú hitelt. Nincs okunk arra, hogy ezeket is 10-15 évre bezárjuk egy-egy bankhoz. Világos, hogy ez nagyon erős banki érdeket, banki pozíciókat sért, itt szintén ugyanúgy kényelmes helyzetben vannak: aki ilyen hitelt vesz fel, az biztosan nem hagyja ott őket, vagy ha otthagyja, akkor nagyon magas kilépési költséggel. Erre is készítettük ezt a kis anyagot, ami szintén megvan elektronikusan is.
A javaslatunkról annyit kell mondanom, hogy megkerestem vele a pénzügyminiszter urat, és azt a rutinszerű választ kaptam, hogy a pénzügyi technikai ismereteink nincsenek olyan magas szinten a GVH-ban, hogy megértsük, ezek a hitelek csak úgy működhetnek, ha valaki így veszi fel; vagy örökre ott marad, míg ki nem fizeti, vagy pedig igen drágán tud belőle kilépni. Korábban is hasonló típusú válaszokat szoktunk kapni, ami nekem rosszul esik, aztán majd újra kezdjük a javaslatokat.
Egy másik javaslatunk is van, amit szintén tavaly véglegeztünk: egy tanulmány, mely a kötelező gépjármű-eredetiségvizsgálat szabályozásáról szól. Azt javasoljuk az illetékeseknek - alapvetően a kormánynak -, hogy ezt a rendszert fel kellene rúgni úgy, ahogyan van a jelenlegi állapotban, mert 25 milliárd forint az, amit kifizetnek a gépjármű-tulajdonosok ebben a rendszerben. Úgy nézzük - leegyszerűsítve a dolgot -, hogy ez így, ami működik, értelmetlen, arra jó, hogy van néhány érdekcsoport vagy lobbicsoport - nem is olyan sok, azt hiszem, ha jól tudom, három -, amelyik igen jól megél ebből már hosszú esztendők óta. A bizottság ismeri a történetet, hogy ez volt az első kartellügyünk, amit be tudtunk bizonyítani, ez volt az első, és emiatt alacsony bírság volt, néhány millió forint. Utána, mikor a kartellügy megvolt, volt egy kartell árszint, és erre az árszintre tette rá a kormány azokat a díjakat, amelyeket kötelező fizetni a lakosságnak az ilyen vizsgálatok esetében. Tehát a kartellárat tartotta a bázisnak, és ott már csak az infláció alapján - kettő vagy három - szorozgatták fel a díjakat. Így alakult ki egy ilyen hatalmas, felesleges piac, ami ránk van kényszerítve, mert előírja a rendelet.
Ez a kettő, illetve három - egy, plusz egy, plusz egy - javaslatunk van, amit szeretnénk a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani, és köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet az új technikán. Észrevétel, megjegyzés, hozzászólás? (Jelzésre.) Kapolyi képviselő úr, utána Latorcai alelnök úr.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Átadom az első szólási lehetőséget Latorcai alelnök úrnak.
ELNÖK: Kapolyi képviselő úr átadta Latorcai alelnök úrnak az elsődleges hozzászólás jogát. Alelnök úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elnök úr a bevezetőjében már mondotta, az elmúlt években - már mondhatjuk, két évtizedben - időről időre komoly észrevételek és egyeztetések zajlottak a gazdasági bizottság és a Versenyhivatal között, ami - úgy gondolom - nagyon fontos szelepet is jelentett a versenyszabályozás területén. Most nem térnék ki arra - bár valamennyiünk számára nagyon lényeges -, hogy mennyire fontos az a tevékenység, amely a Versenyhivatal elmúlt évekbeli, és a most vizsgált 2008. évi tevékenységét is jelenti, összességében világosnak látjuk.
Azt gondolom, egy dolgot kellene megemlíteni, ami mégis bizonyos fokú kritikára ad okot, ez inkább csak a reakciók gyorsasága. Tudom, hogy az eseményeket hosszabb távon kell vizsgálni, egy-egy kartell felderítése nem az egyik percről a másikra jelenik meg, mégis három területet szeretnék megemlíteni. Az egyik - bár úgy gondolom, ez is egyértelmű valamennyiünk számára -, hogy a pénzpiac felügyeletét elsősorban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kell ellátnia, mégis úgy ítélem meg, hogy az elmúlt időszakban pontosan a pénzpiacon, pontosan a bankok és a hitelintézetek kapcsán számos versenyelőnnyel való élés történt. Ezekben a helyzetekben - úgy gondolom - elmaradt a Versenyhivatal gyors reakciója, pedig az egész gazdaságot érinti ez a fajta gyakorlat. Ilyen értelemben az, hogy ma Magyarországon az elmúlt időszakban a bankok milyen hitelpolitikát folytattak, vagy ma éppen milyen szerződésmódosításokat hajtanak végre, az egész gazdaságra, a lakossági fogyasztásra alapvető kihatással van, tehát ilyen értelemben versenyfelügyeleti szempontból ez az eljárás a Versenyhivatalhoz is tartozik.
A másik: számos esetben közbeszerzési eljárásokat kellett végrehajtani az elmúlt időszakban, például a metró építésével kapcsolatban többek között azért nem kap meg mintegy 40 milliárd forintnyi támogatást a székesfőváros, illetve maga a metróépítési projekt, mert az erre eső közbeszerzési eljárások nem feleltek meg az európai uniós eljárási rendnek. Nem arról van szó, hogy nem felelt meg a magyar gyakorlatnak, hanem az Európai Unió elvárja, hogy európai uniós pénzek esetében az eljárási rend az általa elvárt eljárási rend legyen. Úgy gondolom, ez is egy olyan terület, amelynek nagyobb hangsúllyal kellene megjelennie a Versenyhivatal tevékenységében.
A harmadik ennek a nyárnak az egyik neuralgikus pontja volt. Miközben mindenki azt mondta, hogy az idén a rossz mezőgazdasági és időjárási viszonyok következtében kevesebb búzatermés nagyobb árat fog hozni, mégis azt látjuk, hogy az augusztusi 31 400 Ft/tonna körüli tőzsdei átlagár alatt vásárolták fel az integrátorok és a felvásárlók a termelőktől az EU-minőségű gabonát. Bár ezen a téren azt hiszem, nagyon is dicsérendő a Versenyhivatal tevékenysége, mégis úgy látom, hogy ez alapvető eredményt nem hozott. Ha megnézzük, hogy mennyi a szeptemberi átlagár, az döbbenetes: 28 000 Ft, ennyire mélyponton még soha nem volt. Úgyhogy valamit - úgy gondolom - azon túl, amit az eddigiekben a Versenyhivatal hozott, versenyfelügyeleti szempontból is lépni kellene.
Ez a három kérdés azért lényeges, mert most küldte vissza a köztársasági elnök úr éppen a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkozó szabályozást. Ezzel kapcsolatban a kereskedők szövetsége is több megállapítást tett, hogy ez a törvény a magyar termelők érdekeit szolgálja-e jobban vagy a multinacionális láncokhoz beszállítói kapacitással rendelkező külföldiekét. Úgy gondolom, erről majd fogunk vitázni, de megítélésem szerint alapvetően ez is egy versenykérdés, és ha ezen a téren is gyors és elrettentő erejű intézkedések következnek be a Versenyhivataltól, akkor azt hiszem, meg lehet fogni ezt az eljárást, és végül is a magyar érdekek, a hazai termelők érekei teljesülnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kapolyi képviselő úr!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Szeretnék csatlakozni elnök úr jókívánságaihoz, és nagyon nyugodt további alkotómunkát kívánni a most nyugalomba vonuló elnökhelyettes asszonynak.
Egy elég kellemetlen kérdést szeretnék szóba hozni. Már szerepelt a bizottság előtt, de a minisztériumhoz is fordultam már - teljesen eredménytelenül -, az ukrán-magyar villamos energiai együttműködés határ-keresztmetszeti problémájáról van szó. Úgy értelmezte maga a Versenyhivatal, és támadta azt a kormányrendeletet, amiben a '94 óta érvényes szerződést ilyen "already allocated capacity" státusként fogta fel, hogy ez ellentétes az európai uniós normákkal. Ennek megfelelően ezt a státuszt meg is szüntették. Ennek az lett az eredménye, hogy el lehetett lopni a szerződést, és a kedvező importfeltételek monopolizált helyzetben, ukrán kézbe csúsztak át ezzel a módszerrel. Itt hibás volt a vizsgálat, tudniillik, az ukrán elnök törvénye úgy szól - és most már ukrán oldalról is bevezetik a tenderezést -, hogy csak azt a kapacitást kell tenderezni, ami nemzetközi szerződéssel nincs lekötve.
Tehát téves volt az a felfogás, hogy az egész határkeresztmetszetet tenderre bocsátották, és most még tovább fogja bonyolítani a szituációt - és természetesen azok javára fogja billenteni még tovább a mérleget, akik ezt a szerződést részben ellopták, részben monopolizálták -, hogy ukrán oldalon is, magyar oldalon is tenderezve lesz. Tehát ez egy szűk csoport kezébe kerül, abszolút monopolizált helyzetben. Nemcsak ebben, hanem más témában is természetesen ezt peres útra kellett terelni, csak hát az ember soha nem érzi jól magát, ha a magyar hatóságokkal kell perbe kerülni. A nemzetközi gyakorlat egyébként az, és ember ebben várt volna segítséget, hogy európai uniós és nem európai uniós országok közötti határkeresztmetszetnél általában 50-50 százalék a kapacitás megosztás; 50 százalékra az egyik fél, 50 százalékra a másik fél jelöli ki a partnert. Magyarországon ez nem volt lehetséges, részben a Versenyhivatal állásfoglalása, részben pedig a minisztérium magatartása miatt.
Ezt csak megemlíteném, segítséget nem kérek, mert természetesen nem akarom összekeverni a gazdasági bizottsági tagságomat és az üzletben érdekelt helyzetemet, csak felhívom a figyelmet, hogy jó lenne, ha a jövőben egy ilyen vizsgálatnál egyrészt - horribile dictu - még az is bekövetkezne, hogy aki két évtizeden keresztül ezt csinálja, legalább egy szóra megkérdezik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm ezt a jelentést. Mutatja azt, hogy a Versenyhivatal azoknak a kihívásoknak, amelyek napról napra újabbak és újabbak, egyre jobban megfelel.
Nekünk azt a következtetést kell levonnunk, hogy a '90-es évek elején a gazdaságban kialakult versenytől sokan csodákat vártak és várnak. Közben kiderült, hogy a piacgazdaság működik, de tele van vadhajtásokkal, amelyeket nekünk, jogalkotóknak folyamatosan szabályozással kell kordában tartani, és kellenek az olyan hivatalok, mint a Gazdasági Versenyhivatal, amelyek a jogszabályoknak érvényt szereznek. Külön örülök annak, hogy számos ágazatot, szakágazatot említenek a jelentésben - példákkal - amiből kiderül, hogy az arány lassan eltolódik a fogyasztók tisztességes tájékoztatásának megsértése irányába. A konkrét példák és a számarányok is azt bizonyítják, hogy többen azzal próbálnak visszaélni, hogy egy rosszabb minőségű terméket jobb minőségűnek állítanak be. Különösen valós - mert nem mindegyikkel találkozunk a mindennapi életben -, hogy az egyik ilyen például az egészségügy, ahol egy-egy vizsgálat után derül ki, hogy a kínált gyógyhatású készítmény vagy gyógyszer nem is arra alkalmas, amire éppen reklámozzák.
Ami a saját munkánk szempontjából fontos: azt gondolom, nem baj, ha időnként szembesülünk azzal, hogy milyen hibákat követünk el, de kifejezetten örülök annak, amikor a bennünket foglalkoztató kérdéseket megerősíti a Versenyhivatal. Ezek közül a pénzügyi szektorral kapcsolatos részt emelném ki, amely a tavaszi ülésszak óta egyfolytában napirenden van, és reményeink, szándékaink szerint az őszi ülésszakban érünk ennek a végére. Ebben egy nagyon fontos elem lehet az, amiről beszélt az elnök úr: az állami támogatások hordozhatóvá tétele. Ugyanakkor egy másik megközelítésbe teszem: ha feltesszük a kérdést, hogy vajon Magyarországon miért nem kellett a bankokat olyan drasztikusan konszolidálni, mint külföldön, akkor ennek nagy valószínűséggel az egyik magyarázó oka az, ami a jelentésben más oldalról van megfogalmazva, hogy súlyosan hárítják át a meglévő ügyfelekre azokat a költségeket, amelyek a válságból fakadnak. Ugyanakkor létezik - és megint csak azt gondolom: fontos, hogy foglalkozzunk ezzel - a jelzáloghitelezés rendszere és a hitelközvetítői, az ügynöki tevékenység. Azt gondolom, ezeket a jelen helyzetben a lehető legrövidebb időn belül kell megoldani.
Amikor a mezőgazdaságban - és ahogy elnök úr hivatkozott rá, itt van a köztársasági elnök úr által visszaküldött törvényjavaslat - abba ütközünk bele, hogy tudjuk-e törvénnyel szabályozni, hogy a versenyt korlátozzuk valaki érdekében, akkor az, akinek az érdekében mondjuk jogszabállyal korlátoznánk a versenyt, megtesz-e mindent azért, hogy a költségei a legkisebbek legyenek, és hogy folyamatosan tudjon jó minőségű árut vinni a piacra. Ezzel csak azt érzékeltetném, hogy jogalkotóként tényleg nagyon-nagyon óvatosan kell bánnunk ezekkel a kérdésekkel.
Talán még egy dolog van, ami számomra érdekes, hogy az esetek számából, amelyek ugyan csökkentek, mindössze egyharmadnál alig több az, ami kérelemre indul. Miközben hitem szerint sokban segítené a hivatal munkáját, ha nemcsak azt mondanánk, hogy a hivatal találja meg - mert a téma az utcán hever -, hanem segítenének a fogyasztók is ebben a dologban, különös tekintettel arra, hogy a hivatalból indított eljárások döntő többsége is mindig valamilyen fogyasztói körrel kapcsolatos.
Összefoglalva köszönöm ezt a jelentést, nagyon alapos, és elfogadásra javasolom a megfogalmazott bizottsági határozati javaslatot, és az Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel több jelentkező nincs, elnök úr, amennyiben kíván, reagáljon az elhangzottakra!
DR. NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen. Néhány szót mondanék. Latorcai képviselő úr említette a pénzpiacot, a közbeszerzéseket és a mezőgazdaságot. A pénzpiac esetében utólag örülök annak, hogy öt-hat évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy megerősítjük azt a részlegünket néhány emberrel. Ez két-három évvel ezelőttre forrta ki magát úgy, hogy elindítottunk ilyen ügyeket. Számos esetben abba ütköztünk, hogy egészen ki kellett mennünk a versenyjog széléig, hogy valamit tenni tudjunk, és beleütköztünk abba, hogy - például az egyoldalú hitelszerződések esetében - számos probléma számos elemére már nem a versenytörvény vonatkozik, hanem valamelyik másik, például a hitelintézeti törvény. Tulajdonképpen ezért történt, hogy amikor tavaly javasoltuk a hitelintézeti törvény módosítását, tőlem szokatlan aktivitást is kifejtettünk a módosítás kapcsán. Emlékezhetnek rá, minden képviselő kapott akkor tőlem egy levelet - erre még nem volt példa eddig, mióta a hivatalban dolgozom, hogy egyenként írtam mindenkinek -, hogy legyenek olyan kedvesek megszavazni azt, amit a kormány előterjesztett. Azt hiszem ez volt a levélben, ha jól emlékszem. Ennél hosszabb és differenciáltabb volt, de ez volt a lényege. Itt továbbra is igyekszünk tartani az aktivitásunkat.
A másik a közbeszerzési eljárásoknál - metró, Margit híd és egyebek - az a helyzet, hogy a korábbiaknál sokkal jobban védik magukat az érintett cégek, amikor karteleznek. Most már vannak jelei annak, hogy a közbeszerzést kiírók segítik a munkánkat abban, hogy felhívják a figyelmünket erre-arra, de olyan nagyon erős, érdemdús segítséget valójában még nem kaptunk. Tehát a közbeszerzések kiírói most körülbelül akkor szólnak nekünk, amikor már igazából nagyjából lefutott az eljárás, és valamin túl vagyunk. Igazából a kiírók akkor tudnák tenni a legtöbbet, és ez ügyben igaza van, hogy újra kell gombolni a mi kabátunkat is. A kiíráskor kellene úgy megfogalmazni a projekteket, hogy egyértelmű legyen, úgy szétválogatni, szétszedni kisebb darabokra, definiálni, hogyan lehet konzorciumokat csinálni, hogyan nem lehet úgy megcsinálni, hogy ne ilyen körbenyeréses szisztémák legyenek benne. A kiírásban nagyon sok mindent el tudnak dönteni a kiírók. Sokszor akaratlanul is rossz irányban döntenek. Ebben biztos vagyok, tehát nem akaratlagosan döntenek, nincs okom, hogy azt higgyem. Tehát ott majd még aktívabbak leszünk és akciózunk.
A harmadik, amit mondott, a mezőgazdasági terület. Szeretném felajánlani: van egy rendes agrártanulmányunk, amit tegnap az agrárbizottság megvitatott, hogy van iránta érdeklődés, akkor a bizottság minden tagjának ma vagy holnap megküldeni azt. Ebben próbáltunk jelentést adni arról, hogy szerintünk hol vannak szintén a mi határaink, hol van kormányzati feladat, és mert rövidtávon igazából ezeket nem lehet jól megoldani, hogyan lehetne hosszabb távon valami megoldást találni azokra a problémákra, amelyekről Latorcai úr is beszélt, de újabban magunk is aktívak vagyunk ezen a területen.
Köszönöm, Kapolyi képviselő úr, amit mondott. Most egy vizsgálat közepében vagyunk, e pillanatban éppen konzultálunk az ukrán kollégákkal, hogy pontosan megértsük ennek a szigetszerűen működő erőműnek mindenféle tulajdonságát, a határkeresztező kapacitás áteresztése mögötti döntéseket, úgyhogy ebbe most nem szeretnék belemenni. Ha ez év végére nem is lesz meg a döntés, a jövő év elejére meglesz, de kész vagyok arra, sőt örömmel veszem, ha a képviselő úrral külön is tudunk erről beszélni.
Az ügyet akkor indítottuk, amikor azt tapasztaltuk, hogy nem tud bejönni Magyarországra az olcsó ukrán áram, röviden ennyi volt a történet. Azt tapasztaltuk, az irányban voltak is bejelentések nálunk, hogy nem tud átjönni az olcsó áram, és minket az zavart, hogy ez nem jön be, mert ha az áram az olcsón jön be Magyarországra, annak valahol itt csapódik le a haszna, és minket az sem érdekel e tekintetben, hogy hol és kinél csapódik le, de az itt, ebben a magyar gazdaságban csapódik le. Az a feltevésünk, hogy ha olcsó áram kerül be, az nem olyan nagyon drágán kerül be egyébként a forgalomba, mint a többi drága áram. Tehát minket az zavart, hogy nem tud bejönni az olcsó áram, ezért indítottuk az eljárást. Leegyszerűsítve így; de a lényeg, hogy egy darabig nem jött be, utána bejött, és mindenféle dolgok történtek. Ezt vizsgáljuk, elemezzük, és sokkal bonyolultabb a dolog, mint ahogy én is és a kollégáim elsőre láttuk. Ilyenkor azt állítjuk, hogy ha tud, akkor jöjjön be az olcsó áram, teljesen mindegy, hogy melyik irányból, de az olcsó jöjjön be, legyen itt, annak a haszna itt csapódjon le, a magyar gazdaság jövedelemtermelő képességét javítsa, ne másutt javítson, akár ne csak Szlovákián keresztül javítson egy kicsit, az itt legyen minálunk.
Köszönöm, amit Göndör képviselő úr mondott. Mondta, hogy csodát vártunk. Persze, sok minden mást is gondoltunk, most már kitapasztaltuk, hogy nagyon kell szabályozni a piacot, és számos olyan terület van, ahol sokkal szigorúbb regulálós szabályozást szeretnénk. Azt tapasztalták az előző években is, hogy a banktól az energián keresztül, a hírközlés területén át sok-sok területen mi igazából sokkal szigorúbb, tartalmasabb és eredményes szabályozást mondtunk. (Göndör István közbeszólása.) Amit mondott a képviselő úr, igen, nekünk a legfontosabbak a mindennapi gazdasági mozgások, a legfontosabb jelzést a panaszok és bejelentések adják, onnan értesülünk arról, hogy mi történik a gazdaságban; azon kívül, hogy például a kartellesek önálló útjukat járják a hivatalban, akik keresik, hogy hogyan bizonyítható egy-egy kartell. Ezekre a jelzésekre építünk, és ezek alapján indítunk sokszor hivatali alapon is ügyet.
Nem is szeretnék most mást reagálni, és köszönöm szépen a támogatásukat, amit eddig érzékeltem.
ELNÖK: Köszönöm. Emlékeztetni szeretném a gazdasági bizottság tagjait, hogy a Versenyhivatallal az elmúlt egy év óta - amit értékeltünk - folyamatos volt az együttműködés. Emlékszünk egy olyan szituációra is - és ezzel a Versenyhivatal tekintélyét, rangját és súlyát kívánom emelni -, hogy egy miniszteri meghallgatás előtt olyan információt közölt a Versenyhivatal, aminek alapján nem hallgattunk meg itt egy miniszterjelöltet. Tehát ha a súlyát nézzük a kérdésekben, akkor ez érzékelhető. Érzékelhető kint a piacon is, és örülünk annak, hogy ez így van.
Azon képviselőtársaimnak, akiknek nem volt módja - mert lefagyott a rendszere -, hogy ezt a több mint 150 oldalas jelentést áttanulmányozza, néhány dologra szeretném felhívni a figyelmét, amivel foglalkozik a jelentés. A villamos energia piaca, de ahogy foglalkozik vele, azzal mi természetesen nem értünk egyet. Hiszen olyan megállapítások vannak benne, amitől mereven elzárkózott a gazdasági bizottság, és hála istennek, nekünk van igazunk, és ezt bizonyítja az EU Bizottsága is. A földgázpiaccal is foglalkoznak, jellemzően a piacnyitással. Emlékeztetnék az elmúlt évben az EMFESZ lépésére, már akkor a szabadpiacon volt majd tízezer fogyasztó - azóta több tízezerre növekedett a számuk -, tehát ennek a minősítésével.
Nagyon érdekes megállapítás, és ez rövid időn belül aktuális lesz, ami a vasúti áruszállítással kapcsolatos. Ez arról szól, hogy az áruszállításban 14-ről 22-re emelkedett a résztvevők száma, de a verseny nem nőtt, és az áruszállítás csökkent. Ez azért lesz érdekes, mert ha tetszik, ha nem, a MÁV-val a jövőt illetően fogunk foglalkozni, és ennek az összes alfajával. Tehát ezt a tendenciát, ami itt van, érdemes figyelemmel kísérnünk a struktúra felépítésénél is.
Azt egészségügy kérdésébe nem mennék bele, de a verseny ott sem nőtt az elmúlt időszakban.
Van egy nagyon fontos megállapítás, ami - úgy gondolom - a gazdasági bizottságra tartozik, a mezőgazdaság területéről. Nem arról van szó, amit Latorcai alelnök úr elmondott, hanem a termőföld tulajdonosi szerkezet nem elégséges volta és koncentrációja nem teremti meg a valós versenyfeltételeket és az érdekképviseletet. Ezzel nekünk bizottságként a jövőben nem, mint mezőgazdasággal, hanem mint versenyhelyzet, a piac működtetési feltételeinek megteremtésével mindenképpen célszerű lenne foglalkozni.
Hasonlóan lényegi megállapítás az infokommunikációs rendszerről, hogy a mobiltelefon eléri a 120 százalékos penetrációt, de jellemző a kártyás fizetés, tehát a nem kellőképpen a rendszerbe állítás, és hasonlóképpen fontos az, hogy a verseny elindult a televíziók területén. 75 magyar nyelvű csatorna van, aminek nyilván van negatív oldala is, de maga az irány mindenképpen jó. (Közbeszólás: 74, és azóta még kettő van.) Erről nem tudtam. (Közbeszólás: A Budapest TV megszűnt. - Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzés.)
Ami a bírságolást és egyebeket illeti, arról tényszerű adatok vannak, az elnök úr erre kitért. A tavalyi év éppen azért volt szerény, mert az eredmény ebben az évben fog megjönni, úgyhogy nem is olyan nagy baj, ha gazdaságilag nézem.
Rendkívül fontosnak tartom, és ennek a jövőt illetően - ha tetszik, ha nem, megint ebben a stílusban fogalmazom - a gazdasági bizottság is része kell hogy legyen, a törvényalkotásban elindul a jelzáloghitel-piaccal kapcsolatos anomáliák felszámolása. Ennek a lényege, hogy a bankváltást a megfelelő kondíciók mellett biztosítani kell a lakosság részére is. A vállalkozások részére sem biztosított, de a lakosság részére pedig szinte egyáltalán nem. Ezekben az egyoldalú szerződésmódosításokban mindenképpen felajánljuk az együttműködést, és igényeljük is a Versenyhivataltól. Ebben a gazdasági bizottság aktívan részt kíván venni, úgy a vállalkozásokat, mint a lakossági piacot érintően.
Ami a gépjármű-eredetiségvizsgálatot illeti, ez minket most érzékenyen érint, mert aktualizáljuk ezt a felvetést, amit a Versenyhivatal hozott. Az a törekvésünk iránya, és szeretnénk törvényileg is rendezni, hogy szűnjön meg ez a hármasság. Érjünk el egy egyablakos rendszerhez, ahol a műszaki vizsgánál a gépjármű vizsgáztatásától kezdve minden egy kalap alatt lebonyolódik. Erre minden technikai és szellemi eszköz adott, teljesen fölösleges a gépjármű-tulajdonosokat ezzel a kérdéssel idegesíteni, és jelentős pénzterheket rájuk róni. Ezt meg kell lépni! Nem egy nagy kérdés, biztosan érzékenyen érint néhány területet, ahol ezek jelentős forrásokat biztosítanak, de úgy gondolom, nekünk elsősorban a lakosság érdekeit kell képviselnünk.
Az energiapiacra nem kívánok kitérni, csupán az energiapiac versenyhelyzetének a megítélésében filozófiai különbség van a gazdasági bizottság és a Versenyhivatal között. Mi a villamosenergia-piac javasolt kialakítási módjának elsősorban és determinánsan azt tartjuk - és idáig ezeket is foglaltuk írásba is véleményünkként -, hogy kínálati piacot kell teremteni. Erőműveket kell építeni, és ha erőművek vannak, akkor van kínálati piac, akkor van verseny. Nem azzal kell a versenyt megtalálni, hogy a Mavirt vagy egyebeket leválasztom, hiszen ennek a feltételei ma Magyarországon és Európában sem kellőképpen biztosítottak. Erőműveket kell nekünk gyártani!
Nem kívánok a kötelező átvételi rendszerrel foglalkozni, de egy dologra felhívnám a figyelmet. A villamos energia hatósági árának forrása 2008. január 1-jétől nem a rendszerhasználati díj. Tehát ezt a jelentésben kéretik kijavítani!
Összegezve: azt tudjuk elmondani, hogy a kapcsolatunk elégségesnek tűnt, és a jövőben igényeljük, hogy a Versenyhivatal - oda-vissza alapon, tehát a gazdasági bizottság is és a Versenyhivatal is igényelje - az előkészítés alatt lévő törvényekről ne a végén mondjon véleményt, és mi se a végén egyeztessünk, illetve találkozzunk a Versenyhivatal véleményével, hanem jobb lenne ezt a megelőző időszakban, tehát a tárgyalások folyamatában, kicsit felgyorsított formában megtenni. Ha ezek a kontaktusok létrejönnének, sokat tudnának javítani az együttműködésünkön. Ez a munka elkezdődött, erről tájékoztatnám a gazdasági bizottságot. Hiszen kezdtünk ilyen tárgyalásokat a Gazdasági Versenyhivatallal, de ezt mindenképpen meg kell erősítenünk. Különösen fontos lesz most, hogy az energiaügyekben új törvényalkotási folyamat indul el az EU-direktívák alapján, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel ezen az ülésszakon erről a kérdésről tárgyalni kell, és vélhetően parlamenti döntést is kell hozni. Jó lenne, ha a konzultációkat menet közben is le tudnánk folytatni, ez mindenképpen a törvény tartalmát és minőségét - reményeink szerint - javítani tudja.
Záróként még egyszer megerősítem a hitelpiaccal való nagyon határozott foglalkozást. Ezt tettük a PSZÁF felé is, igényeljük az ilyen jellegű együttműködést, ebben bármikor partnerek vagyunk - oda-vissza alapon - a Versenyhivatallal, ebben eredményt kell tudnunk elérni, hiszen a magyar lakosság jelentős részét - és negatívan - érinti ez a dolog.
Mindezek után tisztelettel azt javasolom a gazdasági bizottságnak, hogy fogadjuk el a jelentést általános vitára alkalmasnak. Aki ezzel egyetért, kérem most szavazzon a géppel! (Szavazás.) Ahogy átnézem ezt a bonyolult táblázatot, első tekintésre a bizottság egyhangúlag egyetértett az általános vitára való alkalmassággal.
Mivel egyhangú szavazás volt, azt javasolom, hogy Göndör István legyen a bizottság előadója. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Egy tartózkodással a bizottság ezzel egyetértett, úgyhogy Göndör képviselő úr mondja el a véleményt.
Had hitelezzem meg a bizottság véleményét, de ezzel együtt azért erről szavazni kell, hiszen nem vitattuk meg a b) napirendi pontot. Ez a bizottság álláspontja, amely lényegében azt tartalmazza, amit összegzésképpen elmondtam. Tehát aki ezt elfogadja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta, hárman nem szavaztak, lemaradtak, de világos a döntés.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek, és jó munkát kívánunk.
A második napirendi pont előtt elmondom, hogy a rendszer még nem tökéletes, tehát a helyettesítéseket nem írja ki. De nehogy valaki azt gondolja, hogy nem jelent meg a helyettesítendő szavazat. A valóság az, hogy egyhangúlag szavaztunk. A következő ülésre ez már nagy biztonsággal kimunkálásra kerül, tehát ez nem fog gondot okozni.
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló T/9868. számú törvényjavaslat (Új/átdolgozott változat a T/8676. szám helyett)
Következik a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. Törvényről szóló T/9868. számú előterjesztés. Az előterjesztő Magyar Bálint és Gúr Nándor, a kormány részéről dr. Szivi József.
Először az előterjesztő véleményét kérjük az előterjesztésről.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Módosító indítványokról van szó, ezért nem akarunk mondani általánosságban már semmit. Mi megtárgyaltuk, ha végigmegyünk a módosító indítványokon, jelezzük, hogy egyetértünk-e vagy nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány támogatja?
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen, támogatjuk, és annyit hozzáteszek, hogy tárcavéleményt tudok képviselni.
ELNÖK: Elnézést kérek a gazdasági bizottságtól, az eredetit néztem, és most látom az ajánlási pontokat, úgyhogy korrekció következik. Tehát amiről beszélünk a 2009. szeptember 7-ei kiegészítő ajánlás. Ennek az 1. módosító javaslatát a foglalkoztatási bizottság terjesztette elő. Kérdezem az előterjesztőt, egyetért-e a módosító javaslattal.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Igen.
ELNÖK: A kormányt kérdezem.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Közbeszólások.) Nem várunk a gépre. Aki egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, többség.
A 2. javaslatot a foglalkoztatási bizottság terjesztett elő. Az előterjesztőt kérdezem.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Egyetértünk.
ELNÖK: A kormányt kérdezem.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, egyetértünk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3. javaslatról kérdezem az előterjesztőt.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Egyetértek.
ELNÖK: A kormányt kérdezem.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 4. pontról kérdezem az előterjesztőt.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Egyetértek.
ELNÖK: A kormányt kérdezem.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Kapolyi képviselő úr!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Kérdezem az előterjesztőtől, hogy valamikor fogunk-e foglalkozni azzal, amivel most naponta lehet találkozni a médiában, hogy 30 vagy 40 százalékkal magasabb a felsőoktatási intézményekben képzettek részaránya. Tudom, hogy nem ennek az előterjesztésnek a tárgya, de ezt valaha napirendre fogja-e tűzni az Országgyűlés, vagy pedig ezt a... (Dr. Magyar Bálint: Kiknek az aránya magasabb?) A felsőoktatásban résztvevőknek a száma. (Dr. Magyar Bálint: Mint micsoda?) Úgy nyilatkoztak most a beiratkozások kapcsán - még a Tudományos Akadémia elnöke is -, hogy diplomagyárak vannak, értéktelen diplomákat adnak, és ez azt jelenti, hogy akik a felsőoktatási intézményekbe beiratkoznak, azok 30-40 százaléka munkanélküli lesz, és a foglalkoztatásukról nem lehet majd gondoskodni.
Ezzel a témával valamikor a gazdasági bizottságnak is kell foglalkozni, mert lényegében véve a gazdaságnak kellene számukra munkahelyet teremteni.
ELNÖK: Megkímélem az előterjesztőket, hogy erről véleményt mondjanak. Azért is, mert nem kompetensek - már bocsánat, hogy ilyet mondok ebben az esetben. A felvetéssel, melyet Kapolyi képviselő úr elmondott, és annak tartalmával érzékelhetően erős egyetértés van a gazdasági bizottság részéről, hiszen az elmúlt időszakban jelentősen és több fórumon is megállapítottuk, kifogásoltuk, hogy a képzés struktúrája nem az, mint amire a magyar gazdaságnak szüksége van. Ez most kellőképpen bizonyosodik ebben a nehéz időszakban, de ez egy másik témakör.
Azt javasolom, hogy ha kell, akkor a gazdasági bizottság ezzel nagyon határozottan foglalkozzon, hiszen épp azokon a területeken, éppen a felsőfokú képzés rovására visszaestek azok a képzések, amelyek az ipar, a mezőgazdaság és a legfontosabb érték-előállító területek szakmai oldalát és feltételeit biztosítják. Úgyhogy tisztelettel arra kérem Kapolyi képviselő urat, hogy bár ez a gondolat így elég egységes a gazdasági bizottságban, most ne folytassuk le ezt a vitát, de erről szólnunk kell, és ha szükséges, ebben egy önálló előterjesztést vagy politikai vitanapot is provokáljunk ki a parlamentben. Mert ha valami megérdemli, akkor a jövőt illetően ez nagyon megérdemli, hogy súlyosabban foglalkozzunk vele, mint ilyen felvetések szintjén, hogy néhány kevésbé komoly iskola működik Magyarországon, amely mindenféle diplomát osztogat. (Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzések.)
Köszönöm szépen az előterjesztőknek.
Következik a 3. napirendi pont, a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott, a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról szóló törvény. Az átiratot megkapta minden képviselőtársam, az előterjesztők megbízásából dr. Józsa István képviselő úr, alelnök úr kíván szólni. (Dr. Józsa István: Nem szóltak.) Ha nem szólt Szirbik képviselő úr, akkor is tessék mondani, hogy támogatja vagy nem, és a minisztérium részéről dr. Csepregi úr van felírva, aki nincs itt. Nagyon sajnálom, ezt felvettük napirendre, megszavazta a bizottság, ezt tárgyaljuk.
Józsa képviselő úr nem kívánja kiegészíteni. Ki kér szót? (Jelzésre.) Márfai alelnök úré a szó.
MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elnök úrnak azon túlmenően, hogy elvi fenntartásai is vannak e módosítás kapcsán, tényszerű jogtechnikai megjegyzései is vannak. A tényszerű jogtechnikai megjegyzés pedig az, hogy az előterjesztés szándékával ellentétben a módosítás nem arra a termálvíz-felhasználási módra vonatkozna, ami az előterjesztő szándéka, hanem a szabályok pontos értelmezése szerint egy végrehajtási utasítás hatálybalépésének időpontjában lévő valamire vonatkozna.
Tehát a szövegben lévő időpont: egy 2004. január 7-én, illetve azt megelőzően, valamikor még 1999-ben hatályba lépett valamire vonatkozik. Ez egy olyan típusú kodifikációs észrevétel, amit nem akceptálni nem lehet, ez egészen biztos. Ilyen módon a szöveg újragondolása mindenképpen megfontolást érdemel.
Van egy másik megközelítése is elnök úrnak, ami kevésbé jogtechnikai kérdés, inkább a vízgazdálkodással, konkrétan a felszín alatti vizek kezelésére vonatkozik. Ez abban jelenne meg, amit ő úgy fogalmaz meg - illetve így is van -, hogy a felszín alatti vízkészletek védelme majdnem 100 százalékban - vagy teljes mértékben - azonos az ivóvízkészlet védelmével, függetlenül attól, hogy milyen rétegből, milyen korból és milyen technikával történik annak a vízkészletnek a hasznosítása vagy felhasználása, kivétele, illetve energetikai célú esetleges felhasználása.
Az energetikai célú felhasználásnak az a jellemzője, hogy minden más vízhasznosításhoz képest magát a vizet nem szennyezi, nem használja fel, nem változtatja meg annak belső összetételét - magyarán a benne lévő ásványok mennyiségét, de nem megyek végig ezen a gondolatsoron -, hanem kizárólag a benne lévő hőmennyiséget veszi ki. Ezért célszerű a változatlanság, a készletek védelme érdekében azt előírni, hogy visszasajtolásra kerüljön ugyanabba a rétegbe, amiről szó van. Minden más esetben ezt nem írjuk elő, sőt tiltott is, hiszen mondjuk egy balneológiai célra felhasznált víz visszasajtolásáról szó sem lehet, hiszen az ebben az esetben szennyezett vízzé válik, és nem alkalmas arra, hogy a felszín alatti rétegekbe visszasajtoljuk.
Itt két álláspont van. Az egyik álláspont az, hogy ezáltal a termálvizek energetikai célú felhasználását lényeges mértékben korlátozzuk, amely korlátozás részben technikai, részben gazdasági jellegű, hiszen nyilvánvalóan számottevő beruházási költségnövekedéssel jár a visszasajtolás megtervezése és végrehajtása. A másik, hogy a jelenleg érvényes szabályok szerint pedig, ha nem sajtolják vissza ezt a vízmennyiséget, akkor annak a kezelése fog hasonló mértékben vagy más összefüggésben terheket jelenteni, hiszen ezek - az elnök úr kezemben tartott szövegével részben ellentétben - nem bocsátható szabadon a befogadóba. Tehát nem lehet ilyenfajta vizeket szabadon a befogadóba engedni, tehát sem élővízfolyásba, sem tóba, sem hasonló módon nem lehet elengedni, bár ez a szöveg ezt tartalmazza.
Tény az, hogy az a fajta javaslat, ami előttünk van, és amit visszaadott az elnök úr, jogtechnikailag nem azt az eredményt fogja hozni, amit az előterjesztők szándékoztak. Tehát nem arra az időpontra vonatkozik - tehát nem 2011, tehát jövő időpontban lévő állapot fixálását és ahhoz kapcsolódó engedményeket tartalmazza -, hanem attól eltérő, egy múltban lévő időpontot rögzítene. Illetve erőteljesen vitatható az a szakmai megközelítés, miszerint el lehet tekinteni attól, hogy mondjuk termálvízkészleteket, ha egyébként van arra lehetőség, ne óvjunk meg. Ilyen szempontból el lehet jutni odáig, hogy az előterjesztőt valóban kérjük az újragondolásra, és a parlament ezzel kapcsolatos állásfoglalása - közte a bizottságunké most - olyan legyen, hogy elfogadja az elnök úr ezen javaslatát, ami előttünk van, illetve kérje az előterjesztőket, hogy fontolják meg az előterjesztésük visszavonását.
Köszönöm.
ELNÖK: Van-e más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor hadd mondjak el néhány gondolatot. Nyilván ez egy érzékeny kérdés. Ez elsősorban a területen, vidéken nehéz körülmények között lévő önkormányzatokat és polgármestereket izgatja, de azt kell mondani, hogy az eddigi egyeztetések, véleménykérések, melyek a szakmát, az ezzel foglalkozó hivatalokat érinti. Azt kell mondanom, az elején az igazolódott vissza, hogy a köztársasági elnöknek jogtechnikai szempontból abszolút igaza van, a bányászati, vízgazdálkodási joggal kapcsolatosan pedig mindenképpen méltányolandó az a vélemény, amit a köztársasági elnök úr mondott.
Néhány érvet hadd mondjak ehhez. Ugyanis ez a módosítás, ha nem történne rajta változtatás, azt eredményezné, hogy mindenki - tehát mindenki - elkezdhetné a termálenergiák energetikai célú felhasználását. Tehát mindenki elkezdhetné. Egy ilyen szabályozással, amely elengedné ezt a pályát, jóval olcsóbb lenne egy olyan projekt létrehozása, ahol nincs kötelezően előírva a visszasajtolás. Tessék végiggondolni, hogy ez micsoda hatalmas különbség. A jelenlegi technológiai színvonalon, ahol a bányászat tart, van, ahol sokkal többe kerül a visszasajtolás, mint ami energiát ezzel egyáltalán fel lehet használni, hiszen jelentős rétegekbe, nagy nyomással olyan fluidokat kell visszatenni, ami hihetetlen mértékben megnöveli a költségeket. Ha egy ilyen kutat csak és kizárólag energiai célra használunk fel - ami nagyon jónak, nagyon kellemesnek, könnyen eladhatónak tűnik a közvélemény számára -, nemigen számolnak ennek a rendkívül negatív hatásával. Most a vízkészletről és a nagy tudományos dolgokról nem is kívánok szólni.
Ugyanakkor a törvényjavaslatban az van meghatározva, hogy a vízügyi hatóság ellenőriz. Nem a kinyert energia szintjén, hanem a kinyert vízmennyiség szintjén. Sőt, a beruházási költség ennek a költségnek a terhére le is írható. Tehát abszolút olyan versenyelőnyök élveződnének, amelyek nehezen kezelhetők.
Tehát azt javasolom, a bizottság tegyen egy olyan javaslatot, hogy az Országgyűlés fogadja el a köztársasági elnök úr véleményét. Hozzátenném - kellő súllyal -, és emlékeztetném a gazdasági bizottságot, hogy amikor a Ket.-et tárgyaltuk, egy nagyon kemény bányatörvénnyel kapcsolatos, geotermiát érintő részt azért vettünk ki, hogy ne okozzunk gondot, és azt mondtuk, hogy a szeptemberben kezdődő országgyűlési időszakban be fogjuk hozni. Ez előkészítés alatt van, Nagy Sándor képviselő úr volt - többek között - ezzel megbízva, hogy ezt készítse elő. Azt javasolom, hogy nem később, mint szeptember hónapban üljön le az energia albizottság, tárgyalja meg ezt a témát, és a geotermiára új, a kornak, a megváltozott körülményeknek megfelelő új törvényt alkossunk. Ebben legyen kezdeményező a gazdasági bizottság, hogy az ilyen és egyéb anomáliákat kerüljük ki.
Ezek után szavazásra teszem fel. Tehát aki egyetért azzal, amit mondtam a köztársasági elnök úr átiratával kapcsolatban, hogy ajánljuk az Országgyűlésnek, hogy ezt fogadja el, fogadja be, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) A bizottság ezt egyhangúlag elfogadta.
Abban pedig dolgozzunk közösen együtt mindkét oldalon, hogy a geotermiáról szóló, bányászati törvényt érintő módosító javaslat mielőbb a parlament színe elé kerüljön.
Lezárom a mai vitát. Két dologról szeretném még tájékoztatni a bizottságot. Egyik, hogy bár nincs itt Baráth Etele, emlékeztek arra, hogy amikor a szlovák gazdasági bizottsággal tárgyaltunk, abban állapodtunk meg, hogy a határon átnyúló közlekedési rendszerről küldünk nekik egy írásos feldolgozást, amivel mi akkor már rendelkeztünk. Úgy gondolom, ha valamikor politikailag fontos és szükséges az ország érdekében - mivel ez a mű nagyjából rendelkezésre áll - célszerű lenne kiküldeni a szlovákoknak, és legalább mi, komoly emberek üljünk le a gazdasági bizottság részéről tárgyalni, hogy ne élesedjen ez a helyzet, ami van. Gondolom, ebben a gazdasági bizottság támogatni fog.
A másik ilyen kérdés, hogy kezdeményezni fogok egy törvénymódosítást a szélenergia hasznosítására kiírt pályázatra vonatkozóan, mert - megmondom őszintén - nem vettünk észre, amikor a kormány kicsit változtatott rajta, és 6 hónapos pályáztatási időt írt ki. Ez alatt minden pénz felemésztődik, mindenki erodálódik, és mindenféle vad beszédek kelhetnek lábra. Ebben gyors törvénymódosítás kellene, amiben 2 vagy 3 hónapra húzzuk le a 6 hónapra kiírt pályáztatási időt, mert ez komolytalan, ez szétveri a szakmát és lehetetlenné teszi a működést, tehát egy ilyen kezdeményezés elinduljon. Ez egy elvi támogatás, gondolom, ez nem okoz gondot a bizottságnak.
Van-e valakinek bejelentenivalója? (Jelzésre.) Kapolyi képviselő úr!
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Két dolgot szeretnék megemlíteni. Egyik, amit az elnök úr legutoljára mondott, itt egy dolgot azért figyelemmel kellene kísérni. Ez a megújuló energiaforrások kötelező átvétele step by step emeli a villamos energia önköltség átlagszintjét, és szerintem a parlamentnek lenne egy olyan kötelezettsége, hogy azért ezt figyelje. Büszkék leszünk arra, hogy hány százalékos megújuló energiaforrásunk lesz, csak éppen a lakosság fog beledögleni, hogy a villamosenergia-árnövekedést kövesse. Tehát nem ártana itt valami plafont meghúzni. (Közbeszólás: Mit szól hozzá az EU?)
A másik, amit szerettem volna megkérdezni, Bencsik képviselő úr kezdeményezte múltkor a Vért-re vonatkozó vizsgálatot. A nemzeti vagyonkezelőnek volt egy csodálatos sakkhúzása, amikor a bánhidai pernyehányót 3,5 milliárd forintos környezeti kárelhárítási kötelezettséggel átpasszolta egy magáncégnek, és rajta hagyta a kötelezettséget a Vért-en. Akkor az elnök úr elrendelte, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t felügyelő pénzügyminiszter adjon erről egy tájékoztatót. Ezt a tájékoztatót nagy késéssel megküldte, ezt elolvastam, és azt kértem az elnök úrtól, hogy a bizottság tagjai - miután ezt Bencsik képviselő úr kezdeményezte - kapják meg, mert rendkívül tanulságos a történet. Szeretném megkérdezni, hogy ez a bizottság tagjaihoz el fog-e jutni, vagy pedig elnöki hatáskörben történt egy döntés, hogy ezzel lezárta a vizsgálatot.
ELNÖK: Megkaptam a levelet a miniszter úrtól, és természetesen ki fogjuk küldeni az energia albizottságnak, hiszen abban maradtunk, hogy ott tárgyaljuk meg ezt. De ha igényli a bizottság, akkor természetesen megkapja. Ez a levél még vitatásra fog kerülni, úgyhogy lesznek ebben észrevételek.
(Jelzésre.) Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Körülbelül három hónappal ezelőtt egy bizottsági ülésen pont Kapolyi képviselőtársam vezette fel a Tungsram vagy a General Electric problémáját. Úgy gondolom, sok képviselőtársam - ellenzéki, kormánypárti - kapott levelet a GE-nél kialakult helyzetről, az esetleges felszámolásról, megszüntetésről, létszámleépítésről és az egész gyártásból való kivonulásról.
Kérem, hogy az a felvetés valamilyen módon realizálódjon, hogy tudjuk, egyáltalán hogyan áll ez a kérdés, mit szeretne ezzel tenni, esetleg kormányzati beavatkozás kellene-e a General Electric magyarországi üzemeinek a foglalkoztatásához. Ez mintegy 8 ezer embert érint az ország különböző területein.
Ezt csak azért vetettem fel, hogy ne felejtsük el ezt a dolgot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nekem nagyon rövid az emlékezetem, de úgy emlékszem, hogy a GE-vel kapcsolatban Kapolyi képviselő úr azt vetette fel, hogy az alapszerződésekben, adásvételi szerződésekben milyen kikötések szerepeltek, milyen feltételekkel és milyen kondíciókkal. Férfiasan be kell vallanom, hogy végigmentem ezen a pályán, és azzal a szomorú ténnyel találkoztam, hogy ezek a papírok nincsenek meg.
Ez nagyon régen történt, az elsők között, nem kell ezen csodálkozni, vannak még ilyen meglepetések. Tehát ezt mi tárjuk fel, nem ti. Ez komoly gond, de ez nem hat ki természetesen arra, amit mondtál, és nem tudom, célszerű lenne-e a gazdasági bizottságnak egyetlen céggel foglalkozni, mert ez felvetné a jövőbeni nehézségeket. De még nem mondtam le róla, lehetetlen, hogy ne legyen meg egy ekkora... Mikor történt az eladás? A rendszerváltás előtt, ugye?
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Olyan értelemben a rendszerváltás előtt volt, hogy még az ancien-rezsim időszakában merült fel, hogy a Tungsramot át kellene alakítani részvénytársasággá, aztán el kellene adni. Két lépcsőben történt az eladás, először egy bécsi bank vásárolta meg, utána attól a GE.
Azt a megoldást javasolnám: először is a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek egy ilyen dossziét nyilvánvalóan meg kellene őrizni. Ér annyit egy Tungsram-dosszié, mint esetleg egy ügynökdosszié. Tehát valahogy az értékrendeket meg kellene őrizni.
A másik: ha nincs meg, akkor azért ebbe a gazdasági bizottságnak nem kellene belenyugodnia, azért csak 8 ezer emberről van szó. Akkor fel kellene szólítani a GE-t, hogy méltóztassék pótolni a koncepcióját, hogy mit akar csinálni. Azért azt, hogy az orrunk előtt egy ilyen értéket, mint amit a Tungsram képviselt, egyszerűen leépíti, a kutatási kapacitásokat kiviszi, az embereket kirúgja, mi meg itt tétlenül nézzük, nem hiszem, hogy ebbe bele kellene nyugodni. Ha nem lép a gazdasági bizottság, akkor a Szociáldemokrata Párt elcsábítja az összes ottani dolgozót.
ELNÖK: Mit csinál a Szociáldemokrata Párt?
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Elcsábítja az összes ottani dolgozót. (Derültség. - Közbeszólások.)
ELNÖK: Jó. Ezt tekintsük költői túlzásnak Kapolyi képviselőtársunk részéről. Vettem, megnézem, hogy mit lehet ebben tenni még. (Dr. Kapolyi László: Fenyegetésnek szántam. - Derültség.)
Van-e egyéb bejelentés? (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen a részvételt. Tájékoztatlak benneteket, hogy a következő bizottsági ülésen hárman vagy négyen Strasbourgba megyünk a Foratomhoz, úgyhogy a bizottsági ülést Márfai képviselő úr fogja vezetni.
Köszönöm szépen, viszontlátásra hétfőn a parlamentben.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 32 perc)
|
|
Podolák György |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin