GB-34/2009.
GB-164/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. szeptember 22-én, kedden, 10 óra 8 perckor
a Parlament, főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Határozatképesség megállapítása *
Dr. Gadó Gábor úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltjének (és egyben a Versenytanács elnökjelöltjének) kinevezés előtti meghallgatása az 1996. évi LVII. törvény 35. § (3) bekezdése alapján *
Dr. Wallacher Lajos úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltjének kinevezés előtti meghallgatása az 1996. évi LVII. törvény 35. § (3) bekezdése alapján *
Dr. Gadó Gábor elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal), elnökjelölt (Versenytanács) kiegészítése *
Dr. Wallacher Lajos elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal) kiegészítése *
Dr. Gadó Gábor elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal), elnökjelölt (Versenytanács) válaszadása *
Dr. Wallacher Lajos elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal) válaszadása *
a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita) *
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám) *
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék) kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék) válaszadása *
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a vám- és pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10526. szám) (Általános vita) *
Tolnainé dr. Tóth Veronika (Pénzügyminisztérium) kiegészítése *
Az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10525. szám) (Általános vita) *
Dr. Fejes Eszter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) kiegészítése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A szomszédos országokhoz fűződő közlekedési kapcsolataink erősítéséről szóló határozati javaslat (H/9968. szám) (Dr. Baráth Etele (MSZP), dr. Matolcsy György (Fidesz) és Szászfalvi László (KDNP) képviselők önálló indítványa) *
Dr. Baráth Etele (MSZP) kiegészítése *
Rajnai Gábor (Miniszterelnöki Hivatal) kiegészítése *
A vízi társulatokról szóló törvényjavaslat (T/6669. szám) (Kuncze Gábor SZDSZ), Herbály Imre (MSZP), Katona Kálmán (MDF) és Nógrádi László (KDNP) képviselők önálló indítványa (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Szűts Korinna főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) kiegészítése *
Kérdések, válaszok, reagálások *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-i ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvény (A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9194/8. számon került iktatásra.) (Zárószavazás előtti módosító javaslat(ok) megvitatása) *
A módosító javaslat(ok) megvitatása *
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10176. szám) (Dr. Ángyán József, Font Sándor (Fidesz), Herbály Imre (MSZP) és Jakab István (Fidesz) képviselők önálló indítványa) (Módosító javaslatok megvitatása) *
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Gazda László (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP) Gazda Lászlónak (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Szabadkai Tamásnak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) dr. Fónagy Jánosnak (Fidesz)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Molnár Bélának (KDNP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) dr. Selmeczi Gabriellának (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Bencsik János (Fidesz) Nagy Sándornak (Fidesz)
Dr. Gadó Gábor, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltje
Dr. Wallacher Lajos, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltje
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Tolnainé dr. Tóth Veronika osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Fejes Eszter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Rajnai Gábor (Miniszterelnöki Hivatal)
Thoroczkay Zsolt (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Kuncze Gábor (SZDSZ)
Dr. Szűts Korinna főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Jelinek Gabriella osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Pálfalvy Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Kuthy Kinga (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Velez Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Horváth János (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Nagy Zoltán (Gazdasági Versenyhivatal)
Belényi Andrea (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Csapodi Pál (Állami Számvevőszék)
Dr. Lóránt Zoltán (Állami Számvevőszék)
Karcagi Gabriella (Pénzügyminisztérium)
Deméndi Zsolt (Pénzügyminisztérium)
Dr. Jaskó Zoltán (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Orosz Andrea (Pénzügyminisztérium)
Borkáné dr. Gulyás Zsuzsa (Pénzügyminisztérium)
Dr. Tomcsányi Irisz (Pénzügyminisztérium)
Dr. Fehérvári Dávid (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Kovács Tímea (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Kacskovics Imréné (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kanel Ágnes (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Katona Kálmán (MDF)
Dr. Varga Árpád (VTOSZ)
Kassai Ferenc (MMK)
Szalay Gábor (SZDSZ)
Gonda Pál (MSZP)
Bódi Csaba (MTI)
Dr. Derzsényi Éva (Magyar Telekom)
Füredi Lilla (Fidesz)
Papp Zsolt (Napi Gazdaság)
Dr. Kelemen F. Balázs (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a gazdasági bizottság tagjait, a meghívottakat.
Határozatképesség megállapítása
Mai bizottsági ülésünkön az írásos napirendek jelzése tíz volt, jelen pillanatban nem változott, bár menet közben ez is változhat, de ahhoz külön kérni fogom a bizottság hozzájárulását. Megkérdezem a bizottságot - és egyben megállapítom a határozatképességet -, hogy a napirendi javaslattal egyetért-e. Aki egyetért, azt kérem, szavazzon! (Szavazás.)
Megállapítom, a bizottság egyhangúlag egyetértett a jelzett napirendi pontokkal.
Első napirendi pontként dr. Gadó Gábor úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltjének és a Versenytanács elnökjelöltjének kinevezés előtti meghallgatását, valamint - és azt javasolom, hogy ezzel értsen egyet a bizottság, hogy a két napirendet együttesen tárgyaljuk - dr. Wallacher Lajos úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettes-jelöltjének kinevezés előtti meghallgatására kerülne sor.
Tájékoztatom a bizottságot, hogy az 1996. évi LVII. törvény, "A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról" szóló törvény 7. fejezetében van ez kitűzve részünkre. Tehát a miniszterelnök javaslata, hogy a megtétel előtt meg kell hallgatnia a gazdasági bizottságnak a jelölteket, mielőtt a köztársasági elnök aláírná a kinevezéseket.
Azt javasolom, hogy először hallgassuk meg Gadó Gábor urat, utána Wallacher Lajos úr rövid bemutatkozását, utána kérdéseket tennénk fel, majd utána vitára bocsátom, végül véleményt alkotunk és szavazunk. Egyetért ezzel a bizottság? (A képviselők bólintanak.) Köszönöm szépen.
Elsőként Gadó Gábor urat kérdezném, mit kíván a bizottság előtt elmondani önmagáról.
DR. GADÓ GÁBOR elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal), elnökjelölt (Versenytanács): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy jelöltként a bizottság meghallgat. Ez különösen megtisztelő és inspiráló, hogyha arra gondolunk, hogy tegnap a parlament 99 százalékos többséggel fogadta el a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évre vonatkozó beszámolóját. Inspiráló egy olyan intézmény esetleges tisztségviselőjévé válni, amelynek a munkáját a parlament ilyen mértékben respektálja.
Az elkövetkező néhány percben én két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Egyrészt azzal, hogy melyek azok az alapvető értékek, amelyek, ha tetszik, kívülállóként akár az állampolgárok, vagy a vállalkozások szempontjából is véleményem szerint fontosak a Versenyhivatal működésében, másodsorban pedig arra a kérdésre válaszolnék, hogy a magam részéről hogyan gondolom, mivel tudnék ehhez az egyébként nagyon jó működéshez hozzájárulni.
Az értékeket és szempontokat kezdve én négy jelzős szerkezetet sorolnék föl, és utána egy kicsit részletezném. Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy a versenyfelügyeleti tevékenység kiszámítható legyen. A kiszámíthatóság mellett a második alapvető elvárás az időszerűség, a működés hatékonysága. Harmadikként említeném - de nem értéksorrendben, hanem, merthogy valamilyen sorrendben el kell mondani -, hogy következetes, elkötelezett legyen a döntéshozatal a verseny értékei mellett. Végül a negyedik szempont, amit említenék, az ésszerűségnek, a józan ész szempontjainak az érvényesítése.
Hogyha ezt a négy címszót egy kicsit részletezem, a kiszámíthatóságnál mindenképpen el kell mondani, hogy miután a piaci szereplők, a vállalkozások számára nagyon nagy tétje van annak, hogy a versenyhatóság, és adott esetben utána a bíróság miként ítéli meg tevékenységüket, mulasztásukat, ezért meghatározó jelentőségű az, hogy kalkulálni tudják a későbbi hatósági döntéseket. Az, hogy ez így lehessen, ma is sokat tesz a versenytörvény alapján a Versenyhivatal. A versenykultúra-tevékenység ebbe a körbe tartozik, ezt segíti elő. A kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot erősíti az elvi döntések publikálása. A Versenyhivatal elnökének a Versenytanács elnökével közösen közzétett közleményei is ebbe az irányba hathatnak. Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy ezen a téren, például a közlemények terén van még kihasználatlan lehetőség.
A második fontos elvárás bárkivel, nemcsak a Versenyhivatallal, hanem minden jogalkalmazó hatósággal szemben az időszerűség. Itt azt gondolom, nem lehet elválasztani a Versenyhivatal működését a jogorvoslati szakban eljáró bíróságok működésétől. Amennyire én meg tudom ítélni, az igazi nagy feladat mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó részéről az kell, hogy legyen, hogy a bíróságok munkája és annak feltételei részint javuljanak, részint ennek hatására is csökkenjen a jogorvoslati szakasz időigénye, nem pusztán a versenyhivatali döntések meghozatalának az időigénye.
A harmadik tétel, a verseny értékeinek védelme látszólag egy evidencia, hiszen mi másért működik a Versenyhivatal? Ezt azért indokolt hangsúlyozni, mivel a jelenleg, a gazdasági válság időszakában időről időre akár szakpublikációkban, akár parlamenti felszólalásokban is elhangzott, fölmerültek kételyek aziránt, hogy ilyen időszakban a verseny mennyiben képes betölteni a funkcióját. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem a versennyel van baj, hanem, mint kiderült, a szabályozásban vannak komoly hiányosságok egyes területeken. Tehát a válság és a verseny nem egymással ütköző, a válságkezelés és a verseny nem egymást rontó körülmények, hanem éppen hogy a verseny védelme eszköz arra, hogy a válság leküzdhető legyen.
Ugyanakkor, és ezért említettem az ésszerűséget, a józan ész szempontjait, hogy egy olyan szabályozásnál, ahol a tilalmak éppúgy, mint a kivételek, sokszor generál klauzulák formájában kerülnek megfogalmazásra, meghatározó jelentősége van annak, hogy a törvényeket ne nyelvtani értelmezéssel, ne betű szerint olvassa a jogalkalmazó, hanem a valódi célja, a rendeltetése szerint. Fontos, hogy az egyes döntések meghozatalánál mintegy két lábbal álljon a földön a jogalkalmazó, és érdemben, hatékonyan próbálja alakítani a piaci viszonyokat egy optimális irányba.
Mindezt előrebocsátva, ha tetszik, a második, nehezebb kérdésre próbálnék felelni, hogy mivel tudok ehhez én hozzájárulni. Azt gondolom, hogy az elmúlt húszéves jogszabály-előkészítésben való részvételem annyiban tehet alkalmassá erre a munkára, hogy több olyan gazdasági jogszabály előkészítésében vettem részt, amelyek ismerete hasznosítható a Versenyhivatal tevékenységében is, különös tekintettel a versenyfelügyeleti munkára. Így például a közbeszerzési joganyag kidolgozásában és számos felülvizsgálatában vettem részt, amely nyilván nagy jelentőségű a kartellügyeknél, hiszen a kartelljogsértések egy jelentős része közbeszerzésekkel vagy versenyeztetési eljárásokkal függ össze.
Van tapasztalatom a vállalatfelvásárlás, "take over" ügyek jogi szabályozását illetően, amely a befolyásszerzési, fúziós ügyeknél lehet jelentős. Mindig érdeklődtem a pénzügyi szolgáltatások és azoknak az adósokra, ügyfelekre vonatkozó hatását illetően, ez megjelenhet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos ügyek intézésében, és említeném még a versenypártolási tevékenységet.
A Versenyhivatal beszámolója kapcsán is többször elhangzott, hogy sokszor hiányzik a megfelelő együttműködés a jogszabályokat előkészítő minisztériumok és a Gazdasági Versenyhivatal között. Ennek oka nem a Gazdasági Versenyhivatalban keresendő, hanem az államigazgatási oldalban. Bízom abban, hogy ha módom van a Versenyhivatalban dolgozni, akkor ezek a kommunikációs fogyatékosságok csökkenthetők.
Elöljáróban ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Gadó Gábor úrnak. Dr. Wallacher Lajos úr!
Dr. Wallacher Lajos elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal) kiegészítése
DR. WALLACHER LAJOS elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány szóval először az eddigi szakmai életutamat szeretném fölvázolni nagyon röviden. Jogi egyetemet végeztem a Miskolci Egyetemen, ezt követően rövid ideig ügyvédjelöltként dolgoztam, majd 1993-tól 2005-ig az Igazságügyi Minisztériumnak voltam munkatársa, ahol jogszabály-előkészítéssel foglalkoztam különböző területeken. Tehát a polgári jog, a civilisztikai terület és az Európai Unió joga volt az, ami igazából a fő feladatommá vált, az azzal való foglalkozás.
2005-től a Gazdasági Versenyhivatalban a jogi iroda vezetőjeként dolgozom, ahol fő feladatom az volt, hogy - egyszerűen fogalmazva - a jogi munkának az igényességét, a minőségét igyekezzek javítani, illetve biztosítani, alapvetően a vizsgálati szakra vetítetten. Itt egy-két szót szívesen szentelnék a belső eljárásunkra, hiszen ez valószínűleg sokak számára nem ismert, és ez az én jelölésem tekintetében is érdekes annyiban, hogy ennek az elnökhelyettesnek a feladata a vizsgálati részlegnek a vezetése.
A Gazdasági Versenyhivatal eljárása két szekcióra bomlik. Van a tényállások felderítését végző vizsgálati szak, majd a versenytanácsi szak, ami a döntéshozatali fázis. Tehát két elkülönült szervezeti egység bonyolítja az eljárásokat. Az én kompetenciám az eddigiekben is főleg a vizsgálatokkal való foglalkozás volt. Hogy milyennek is szeretném ezeket a vizsgálatokat a jövőben, erről pár szót szeretnék mondani.
Úgy gondolom, hogy - jogász lévén - bizonyos jogi értékek azok, amik nagyon fontosak számomra. Ennek első helyén említeném mindenképpen a jogbiztonság kérdését. Véleményem szerint, ha lehet ilyet mondani, a legmagasabb rendű jogi érték egy jogalkalmazó számára a jogbiztonság kell, hogy legyen. Ezalatt értem azt, hogy kiszámítható legyen a hivatal tevékenysége, azaz a folyamatos cselekvőségeiből látható legyen a jövőre nézve, hogy mindenki számára, mind a jogsértők, mind a jogkövetők számára, hogy melyek azok a területek, ahol a hivatal be fog avatkozni, ahol várható a fellépés. Ez nagyon fontos az üzleti élet, a vállalkozások és a fogyasztók szempontjából is, különösen azok tekintetében, akiknek a magatartása alakítására hatással lehet a Gazdasági Versenyhivatal.
Itt különösen kiemelném a jogkövetők várakozásait, hiszen a jogkövetők azok, akik betartják a jogot, és ez nagyon pozitív dolog, de ezt nem egyszerűen tudomásul kell venniük a jogalkalmazóknak, hanem segíteniük kell a jogkövetők pozícióját azzal, hogy akik azzal próbálnak előnyt szerezni, hogy nem tartják be a jogot, tehát a jogsértők ellen a kellő határozottsággal fellép. Tehát az ő versenyviszonyaikat, hogy úgy mondjam, ki kell egyenlíteni abban az értelemben, hogy a jogkövetés megérje, és ne a jogsértés érje meg a vállalkozásoknak.
A kiszámíthatóság mellett említhetném szinte szinonimaként az átláthatóságot vagy akár az aktusaink megfelelő megindokolását. Ezek mind olyan jogi értékek, amelyek egyébként magasrendű szabályokban is megjelennek, tehát alkotmányos alapjogok tulajdonképpen, a tisztességes eljárás részeként a döntések megfelelő megindokolása, a nyilvánosság, a védelemhez való jog biztosítása.
Tehát ezek azok a jogi értékek, amelyeket én mindenképpen, minden erőmmel szeretnék szolgálni. Ennek van egy belső vetülete is. Eddig főleg arról beszéltem, hogy hogyan jelenik meg a hivatal tevékenysége az érintettek, tehát az üzleti szféra, illetve a fogyasztók számára. A belső vonatkozása az, hogy megfelelő minőségű és hatékonyságú munkát kell végeznie a hivatalnak ahhoz, hogy ezeket az értékeket tudja biztosítani, illetve védelmezni.
Mindenképpen szeretném, hogy azok a források, az országnak azok a forrásai, amelyeket a Versenyhivatal működésére költ, azok hatékonyan legyenek elköltve abban az értelemben, hogy a vizsgálati szak a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető leghatékonyabban, a lehető legcélirányosabban végezze a feladatát. Ha egy magatartást szankcionálni kíván a hivatal, akkor ebbe az irányba, ha pedig egy magatartás tekintetében rájön, hogy ezzel nincs tennivalója, akkor abba az irányba, hogy hamar elengedi az érintettek kezét, vagyis hagyja a szabad cselekvés lehetőségét, és hosszadalmas eljárásokkal ezt nem akadályozza.
Még egy nagyon fontos dolog, mint jogalkalmazó szerv, amire ki szeretnék térni, ez pedig a jogalkotáshoz való viszony. Az én szakmai álláspontom az, és ez megint csak kapcsolódna a kiszámíthatósághoz, hogy a jogalkalmazó szerv értelemszerűen a jog keretei között tevékenykedik. Azért is szükséges a jogalkalmazásnak egyértelműnek lennie, világosnak és tiszta irányokat követőnek lennie, mert ezzel tud megfelelő visszacsatolást adni a jogalkotás számára, hiszen a jogalkotás határozza meg azokat a kereteket, amelyek között tevékenykedik a jogalkalmazás.
Úgy tud kialakulni párbeszéd, hogyha a jogalkotó által alkotott jog is világos, de még világosabbá próbálja tenni a jogalkalmazás, mert akkor tudja a jogalkotó megítélni, hogy ez az egyértelmű gyakorlat alakult ki a megalkotott szabályok alapján, és ennek megfelelően tudja a saját jogpolitikáját érvényesíteni a jogalkotásban. Éppen ezért egyébként a jogalkotási kötöttséghez kapcsolódóan emlékeztetnék arra, hogy a hivatal mindig azt vizsgálja először egy adott eljárásban, hogy van-e a vállalkozásoknak cselekvési autonómiája, nem köti-e meg akár szabályozás, akár egyéb állami beavatkozás olyan módon a kezeiket, hogy nincs módjuk arra, hogy maguk válasszanak, hogy milyen magatartást tanúsítanak, hanem kötött pályán mozognak. Ha ilyen kötött pályán mozognak, akkor a Gazdasági Versenyhivatalnak nincs mit kezdenie az adott vállalkozással, tiszteletben kell tartania a Gazdasági Versenyhivatalnak, hogy az a vállalkozás a jogot tartja be.
A Gazdasági Versenyhivatal ekkor egyetlenegy eszközzel élhet, hogyha a verseny védelme érdekében ezt hasznosnak tartja, kezdeményez úgynevezett versenypártolási tevékenység keretében változtatást a jogalkotónál. És ez még az utolsó pont, amire ki szerettem volna térni, a versenypártolás, itt megpróbálunk jelenleg is és a jövőben is hasznos információkat, inputot adni a jogalkotás számára ahhoz, hogy megfelelően mérlegelni tudja a verseny érdekeit is a jogalkotás folyamatában.
Köszönöm szépen a figyelmüket, ennyit szerettem volna bevezetőként elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javasolnám képviselőtársaimnak, nevezzék meg, hogy kitől kérdeznek, tehát egyszerre lehet kérdezni akár mindkettőjüktől. Képviselőtársaimé a szó. Kinek van kérdése? (Nincs jelzés.) Nincs kérdés?
Észrevétel, megjegyzés? (Nincs jelzés.) Azért ilyen könnyen nem engedjük el az elnökhelyettes-jelölt urakat.
A gazdasági bizottság folyamatosan foglalkozik a vállalkozások helyzetével, és amikor a vállalkozásokkal találkozunk akár az élelmiszeriparban, akár az iparban, vagy bármely más területen, akkor van egy olyan érzetük, és van egy olyan érzetünk, hogy az EU-jogalkotásban megszületetett törvények, határozatok magyarországi túllihegésre kerülnek. Hogy érzékelik önök ezt a kérdést? Gadó úrnak ez különösen szól, aki az Igazságügyi Minisztériumban azt a szakmai területet viszi, ahol úgy ítéljük meg, hogy esetenként erősebben fogalmaznak, és ezek mindenkor hátrányt jelentenek számunkra.
De ugyanezt kérdezném jogi oldalról is, hogy érzékelhető ez a vonulat a magyar közgondolkodásban, elsősorban a közigazgatásban, hogy próbálunk minden egyes dolgot túllihegni, lásd HCCP-től kezdve, hadd ne soroljam föl az összes ilyen jellegű dolgot. Ha van ilyen, ezt érzékelik-e, vagy ha nincs, akkor kérem, ebben segítsenek. Vagy, hogy ítélik meg, hogyan kellene ezen nekünk gondolkodni akár a közbeszerzések vagy egyebek területén, mert úgy érezzük, hogy ez gondot okoz a vállalkozók részére is és a törvényhozásban is.
Mivel nincs több kérdés, akkor mindegyiküket megkérdeztem ebben a dologban.
DR. GADÓ GÁBOR elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal), elnökjelölt (Versenytanács): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán én kezdeném, és majd Lajos folytatná.
Az EU-jogalkotás hatásával kapcsolatban az első megjegyzésem az lenne, hogy valószínűleg generálisan nehéz azt mondani, hogy a hazai jogalkotó próbál stréber lenni, vagy pedig úgymond túllihegi a közösségi irányelvek átültetése során a feladatait. Az viszont tény, hogy vannak területek, ahol talán a csatlakozást követő időszakban, meg a csatlakozást megelőzően esetleg az indokoltnál is jobban beavatkozott a jogalkotó, mert kevés tapasztalata volt arról, hogy az adott terület milyen szabályozást igényel, kevés tapasztalata volt arról is, hogy az átültetésre váró irányelvből mi következik.
Tulajdonképpen sok esetben elméleti ismeretek álltak rendelkezésre, például az, hogy más, régebben az Unióhoz csatlakozott országokban milyen szabályokat fogadtak el, és ehhez képest lehet bízni abban, hogy ma már a helyzet azért változik, mert most már az átültetett jogszabályok hazai, gyakorlati tapasztalatai is ismertté válnak. Ez megadja azt a lehetőséget, hogy a hazai jogalkotó az irányelvi keretek között korrigálhasson.
Hogy egy nem versenyjogi, hanem részvényjogi példát mondjak, a csatlakozás idején a magyar társasági törvény a társasági jogi közösségi irányelveket alkalmazni rendelte a zártkörűen működő részvénytársaságokra is, amire ilyenfajta kötelezettsége nem volt. Tulajdonképpen a magyar jogalkotó teremtette meg ezt a kötelezettséget azáltal, hogy az úgynevezett notifikáció keretében nemcsak a nyilvánosan működő részvénytársaságot, hanem a zártkörűen működőt is bejelentette, mint ami például a tőkevédelmi irányelv hatálya alá tartozik.
Eltelt néhány év, és éppen a gyakorlat tapasztalatai alapján a jogszabály-alkotó, vagy az -előkészítő és a parlament is észlelte, hogy ez indokolatlan volt, és megváltoztatta a közösségi irányelvben fölsorolt listát, és csak a nyilvános részvénytársaság szerepel ma már benne. Ennek következtében, amikor röviden a parlament elé kerül a részvényesi joggyakorlással kapcsolatos 2007-es közösségi irányelv átültetése, ez már kifejezetten a nyilvános részvénytársaságokra vagy a tőzsdére bevezetett részvénytársaságokra vonatkozik, és nem állapít meg nyilvánvalóan túlszabályozást jelentő rendelkezéseket a kisvállalkozásként, de legalábbis nem a tőkepiacon működő zártkörű részvénytársaságok számára.
Ezzel a példával is azt szerettem volna jelezni, hogy más ma már a helyzet, mint 2004-et megelőzően, vagy közvetlenül ezt követően. Ha tetszik, a hazai jogalkotó és jogalkalmazó is képes jobban igazodni a magyar szempontokhoz, mint tette azt korábban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Wallacher úr!
Dr. Wallacher Lajos elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal) válaszadása
DR. WALLACHER LAJOS elnökhelyettes-jelölt (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm a szót és a kérdést is. Próbálnék rá jogalkalmazói típusú választ adni, kicsit abból a gondolatmenetből kiindulva, amit eddig is próbáltam kibontani.
A jogalkalmazónak, ha európai jog alkalmazásáról van szó, akkor is szerintem az a feladata, hogy a fő csapásirányt kövesse az európai jogalkalmazás, hiszen mindenki erre számít, ez ismert, jól dokumentált, nagyon intenzíven kommentált az európai döntési, versenyjogi döntési rendszer. Tehát mind a hivatal számára, de a vállalkozások számára is ezek megismerhető források, és ebből felépítik a legvalószínűbb várakozásaikat. Én azt gondolom, hogy a hivatalnak az a feladata, hogy ezeket a kövesse. Nem feladata az, hogy egyénieskedő utakat próbáljon járni, hiszen az a kiszámíthatóságot le fogja rontani. De, teszem hozzá, amennyiben az európai jog mozgásteret biztosít, akkor azzal élni kell. Egészséges, jó szakmai vitákat kell folytatni, de azt hiszem, itt a jogalkotáson van főképpen a hangsúly.
Benne voltam abban a folyamatban, a csatlakozás előtt olyan tömegben kellett jogot alkotni, hogy egyszerűen nem volt alkalom arra, hogy minden egyes részletes rendelkezés alaposan ki legyen vitatva. Azért ezen a szakaszon már túl vagyunk, a jövőre nézve remélhetőleg ez nem így van. Jó szakmai vitákat kell folytatni, és akkor, ha törvényhozási szinten történnek meg a választások, az mindenkinek jobb, hiszen jól látható lesz a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy melyik utat választotta Magyarország. Illetve az Európai Unió tekintetében is megjelenik ez az aktus, mondjuk egy törvényhozási aktus, amellyel adott esetben, ha kívánnak, akkor vitába lehet keveredni. Az valamennyi idő alatt lerendeződik, és az érintettek számára világos helyzet keletkezik.
Tehát úgy gondolom, hogy jogalkalmazóként mindenképpen a fő irányvonalat kell követni a kiszámíthatóság jegyében. Itt még egy apró, kis szakmai megjegyzést is tennék, hogy a mi eljárásainkban, amennyiben európai, tehát közösségi versenyjogot alkalmazunk, és szankcionálni kívánunk, tehát marasztalni kívánjuk a vállalkozásokat, akkor van egy olyan kötelezettségünk egy közösségi rendelet alapján, hogy ezt a tervezetet meg kell küldenünk az Európai Bizottságnak. Tehát az Európai Bizottság jóváhagyása nélkül - legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül - nem tud lépni a Gazdasági Versenyhivatal.
Tehát olyan rendszer van, amelyben - hogy úgy mondjam - nem kell attól félni, hogy az európai szervek fő irányvonalától eltérően egy túllihegett - ahogy elnök úr említette - döntés szülessen. Pontosan ennek a jogintézménynek az a funkciója, hogy a bizottság ne engedje azt, hogy a versenyt adott esetben túlzott mértékben korlátozva, az addigi európai joggyakorlattal összhangban nem álló módon cselekedjenek a versenyhatóságok. Tehát nekem ez lenne a válaszom erre a kérdésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó volt hallani ezt, de úgy érezzük, hogy a gyakorlatban ez egy kicsit másképp néz ki. Tehát akár a közbeszerzéseket, akár a pályáztatásokat és egyebeket nézzük végig, nem beszélve az élelmiszeriparról és egyebekről, én úgy gondolom - nem is csak én -, úgy gondoljuk, hiszen erről többször tárgyaltunk, hogy a magyar vállalkozások ezen a területen versenyhátrányt szenvednek. Tehát mi tisztelettel arra kérjük, hogy a jövőben - és bízom abban, hogy a bizottság ezzel egyetért, és megszavazza önöknek a bizalmat -, hogy ebben segítsenek nekünk.
Minden érdekünk ahhoz kötődik, hogy a magyar vállalkozások ne induljanak hendikeppel Európában, tehát ne legyen kezük-lábuk lekötve, hiszen pontosan érzékeljük, hogy mit jelent egy közbeszerzés Európa bármelyik országában, hogy készülnek ott a pályázatok, milyen bonyolultsági fokon adják be, és nálunk micsoda eljárások vannak ezekkel kapcsolatosan. Az élelmiszergazdaságról meg azt hiszem, mindannyiunknak van kellő, közvetlen ismerete, hogyha akár Brüsszelbe megyünk ki, és ott megnézünk egy éttermet - hogy az ottani főzést és az ottani tisztaságot és egyebet ne is soroljam -, meg sem közelítik azokat az előírásokat, amelyekkel szemben a magyar vendéglátóiparnak kötelezettsége van, és szigorú kötelezettsége, szigorú szankciókkal büntetik őket; de ez csak egy mellékes.
Emlékeztetni szeretném a bizottságot, hogy a múlt héten tárgyaltuk meg a Versenyhivatal éves jelentését, abban volt néhány olyan pont, amely kiemelésre került. Rendkívül érdekes a médiának is az érdeklődése, hogy amit a Versenyhivatal fölvet és a gazdasági bizottság foglalkozik vele, az egyből aktuálissá válik. Ezt csak azért emelem ki, hogy a jövőben az együttműködésünket célszerű irányítottan elrendezni, hogy azok a kérdések, amelyek a vállalkozásokat érintik, és ha közös egyetértésben vagyunk a Versenyhivatallal, azt közösen jeleníthetjük meg akár a médiában, akár a törvényhozásban, és ez vélhetően felgyorsítja a folyamatokat.
Ezen gondolatok után szavazásra teszem föl. Aki egyetért azzal, hogy dr. Gadó Gábor a Versenyhivatal elnökhelyettese, valamint a Versenytanács elnöki teendőinek ellátásával kerüljön megbízatásra, azt kérem, szavazzon. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság 16 igen szavazattal, 11 nem szavazat ellenében alkalmasnak tartja.
A következő szavazás: aki dr. Wallacher Lajost elnökhelyettesnek javasolja a bizottságból, azt kérem, szavazzon. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság 16 igen szavazattal, 11 nem szavazat ellenében megszavazta.
Mindkettőjüknek gratulálok, jó munkát kívánok! Sok erőt, egészséget és jó együttműködést kívánok a gazdasági bizottsággal és a Magyar Országgyűléssel! Köszönöm szépen, hogy itt voltak. (Az elnök gratulál dr. Gadó Gábornak és dr. Wallacher Lajosnak.)
a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)
ELNÖK: Következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásának törvényjavaslata, a T/10380. számú előterjesztés; az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Ezen napirendi ponton belül tárgyalnánk az Állami Számvevőszék jelentését a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről.
Az 1. napirendi pontot Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes úr tartaná meg a kormány nevében, és tisztelettel köszöntöm dr. Kovács Árpádot, az ÁSZ elnökét, ő pedig az ÁSZ véleményét tolmácsolja. Engyel úr, szóbeli kiegészítésre öné a szó.
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) kiegészítése
ENGYEL GYULA főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány az államháztartási törvény rendelkezéseinek megfelelően határidőre benyújtotta a zárszámadási törvényjavaslatot az Országgyűléshez, és ezt megelőzően két hónappal a Pénzügyminisztérium átadta az anyagot az Állami Számvevőszék részére.
A törvényjavaslat és a hozzá csatolt általános és részletes indoklás a korábbi évek hagyományait és tartalmi követelményeit követi. A törvényjavaslat lényegében kitér a bevételi főösszegek és a 2008. évi államháztartási hiány jóváhagyására, tartalmazza a törvényjavaslat a költségvetés finanszírozásával, az államadósság kezelésével kapcsolatos részleteket, továbbá kitér a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, az elkülönített állami pénzalapok és a költségvetés, a központi költségvetés kapcsolataira, illetve az utóbbiak egyenlegét is jóváhagyja.
Tartalmazza továbbá a törvényjavaslat a meghatározott mellékleteket. Az 1. számú melléklet a központi költségvetés bevételeit és kiadásait tartalmazza, továbbá tartalmazza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, az elkülönített állami pénzalapok bevételeit-kiadásait, az önkormányzati mellékleteket, amelyek a normatív támogatásokról és egyéb támogatásokról számolnak be, illetve tartalmazza az uniós fejlesztési programok kötelezettségvállalási keret-előirányzatainak teljesítéséről szóló törvényjavaslatot.
Az általános indoklás kitér a gazdaságpolitika fő vonásaira. Mint önök előtt is ismert, 2008-ban a válság elkezdődött, érintette gazdasági fejlődésünket is komoly mértékben. A GDP-növekedés elmaradt a tervezettől, ami főleg az év második felében gyorsult föl, de tulajdonképpen már 2007-ben is érződött a válság hatása, mert akkor sem sikerült a GDP-növekedési előirányzatot elérni. Lényegében a GDP fejlődése mind termelési oldalon, mind a fogyasztás oldalán is elmaradt a tervezettől; főleg a termelés oldalán az ipar termelése és az építőipar termelése csökkent. A felhasználás oldalán csökkent a bruttó állóeszköz-felhalmozás, a háztartások fogyasztása és a közösségi fogyasztás is.
Lényegében ez a hatás még a költségvetésen nem érződött, bizonyos kedvezőbb helyzetek miatt az államháztartás 4,5 százalékra tervezett pénzforgalmi hiánya kedvezőbben alakult és a GDP 3,4 százalékára teljesült. Jellemzően a legnagyobb javulás a tervezetthez képest a központi költségvetésben mutatkozott. Egyrészt a bevételek meghaladták az előirányzatot - még az adóbevételek is meghaladták -, és voltak rendkívüli bevételek, amelyek szintén kedvezően alakultak, míg a kiadásoknál jelentősebb túllépés csak a gazdálkodó szervezetek támogatásánál volt, ahol a kormány a saját hatáskörében megemelhette és meg is emelte a közösségi közlekedés támogatását, nevezetesen a Volánokét és a MÁV-ét is. Ez volt a legnagyobb növekedés.
Az egészségbiztosításnál és a Nyugdíjbiztosítási Alapnál lényegében a tervezettet meghaladó hiány jelentkezett, míg nagyot javult a helyi önkormányzatok hiánya, a 110 milliárd forintra tervezett hiányból az alrendszernél 15,6 milliárd forint szufficit keletkezett. Lényegében ennél a teljesítésnél arra lehet hivatkozni, hogy tulajdonképpen a fejlesztési kiadások maradtak el a tervezett szinttől. Az elkülönített állami pénzalapok hiánya szufficites lett. Végeredményben a 4,5 százalékos hiány 3,4 százalékos GDP-arányt ért el.
Az általános indokolásban, az általános indokolás mellékleteiben részletesen tájékozódhatnak a funkcionális és a közgazdasági, a kiadások funkcionális és közgazdasági osztályozásáról, valamint a bevételek és a kiadások részletes indokolásáról, továbbá a helyi önkormányzatoknál, a társadalombiztosítási alapoknál és az elkülönített állami pénzalapoknál bekövetkezett változásokról, a kiadások és a bevételek indokolásáról.
Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen, és most dr. Kovács Árpád ÁSZ-elnök úrnak adom meg a szót.
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék) kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD elnök (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én sem terhelem meg az önök idejét hosszú kiegészítő megjegyzéssel.
Szeretném hangsúlyozni azt, előrebocsátva Csapodi Pál és Lóránt Zoltán főigazgató urak nevében is, hogy e vizsgálatunk kialakított rendjében a költségvetési zárszámadási ellenőrzésnek nem feladata a makrogazdasági összefüggések és az azokra reagáló kormányzati intézkedések értékelése. Az Állami Számvevőszék ugyanis törvényi kötelezettségének, valamint az Országgyűlés határozatának megfelelően, a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is kizárólag szabályszerűségi, megbízhatósági szempontból ellenőrizte a költségvetés végrehajtását. Azt mutatta be, hogy a parlament akaratát az ellenőrzés megállapításai alapján a végrehajtó apparátusok miképpen teljesítették.
A legfontosabb megállapításunk az, hogy a központi költségvetés zárszámadásában szereplő pénzforgalmi adatok összességükben megbízhatóak. Az adóbevételi irányzatok teljesülése arra enged következtetni, hogy ezen a területen javult a tervezés megalapozottsága. A törvényjavaslat normaszövege és mellékletei összhangban vannak. Ezek a pozitívumok, amit ezen a helyen már nemegyszer hangsúlyoztam, azt jelentik - és most kedvező a 2008-ról alkotott kép ilyen tekintetben, miközben a makrogazdasági folyamatokról nem kívánok véleményt mondani -, hogy az állami működés egyik garanciális követelményének teljesítését, a jogkövető magatartást és a végrehajtó apparátusok munkáját a zárszámadási dokumentum megfelelő módon, zömében juttatja kifejezésre. Ez egy óriási előrelépés a korábbi éveknek megfelelően. Ez még akkor is így van, hogyha nem állíthatom, hogy minden területen kifogástalanok. Az elemi költségvetési beszámolónk, jelentésünk azt részletezi, hol kellett elutasító véleményt vagy korlátozó minősítést adni, illetve a megbízhatóságot nem befolyásoló, de feltétlenül javítandó hibákra rámutatni.
Külön is felhívom szíves figyelmüket, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek teljesülését - a koncessziós bevételek kivételével - a jogszabályi előírásoknak megfelelő, teljes körű dokumentációs alátámasztás hiányában nem lehetett ellenőrizni. Ezt a vagyonkezelő szervezettel tartott egyeztetés során jegyzőkönyvileg is a maguk részéről elismerték.
Az utóbbi években azt is el kell mondani, hogy a zárszámadási beszámoló tartalmi szempontból fokozatosan tisztul, ami talán nem tekinthető szerénytelenségnek, és ezt a helyet is fölhasználom arra, hogy köszönetet mondjak. A visszatérő, financial audit típusú, tehát megbízhatósági nyilatkozattal záruló, lényegileg a magyar állam költségvetésének a végrehajtására vonatkozó könyvvizsgálói felfogású ellenőrzésre is visszavezethető.
Lassacskán egy tízéves munka részén vagyunk túl, együtt haladva, köszönve az önök anyagi jellegű támogatását is, ami azt tette lehetővé, hogy az Állami Számvevőszék nem egy hibalistát ad, hanem nyilatkozik arra vonatkozólag, hogy a költségvetés megbízható és valós képet mutat-e. A zárszámadási vitát felfogásom szerint így nem az elszámolás-technikai kérdésekre lehet koncentrálni, hanem olyan tartalmi folyamatokra, amelyek az önök munkájában megítélésem szerint talán jobban, dominánsan lehetnek jelen, és nem kell azzal foglalkozni, hogy X vagy Z miként számolt el.
92 százalék fölött van a költségvetés minősítésének a kiadási oldalon való áttekintése, és gyakorlatilag a bevételi oldal megalapozottságát és annak teljesülését 100 százalékban tudtuk megnézni. Ez is föltételezi, és itt is szóba kell hoznom, hogy technikailag ez számos külső munkatárs bevonását is jelenti, amelyre vonatkozó országgyűlési felhatalmazás, határozat és költségvetési tétel van az Állami Számvevőszék pénzügyi tervében. E nélkül egész egyszerűen ezt a zárszámadási munkát egy meghatározott időtartamban nem lehetne elvégezni, és meggyőződésem szerint megéri azt, hogy ebben a munkacsúcsban külső munkatársak bevonásával dolgozunk. Ezt azért hozom szóba, mert adott esetben fölmerülhet annak a kérdése, hogy erre miért van szükség. Így az olcsóbb.
Mindemellett az ellenőrzésünk során a prezentációra vonatkozólag a korábban feltárt hiányosságok közül néhány most is fönnáll, ennek fő oka, hogy még mindig nem teljes körű a zárszámadási dokumentum tartalmi és formai követelményének meghatározása. Visszatekintve azt tudom mondani, hogy ezen a 2008. évre vonatkozó módszertani, technikai, jó bázison ebben a tekintetben változtatni lehet. Ez az előfeltétele ugyanis a törvényjavaslat átláthatósága további javításának, és ami igen lényeges, a parlamenti döntésekhez fontos összefüggések, adatok eddigieknél teljesebb és jobban követhető bemutatásának.
A parlamenti vitát, megítélésem szerint, és a döntéseket nem könnyíti meg - szakmai szempontból mondom -, hogy egyelőre sem a törvényjavaslat, sem az indoklások nem mutatják be összefoglalóan, rendszerezetten a hosszú távú kötelezettségvállalások állományát. Az előző évhez hasonlóan - mármint 2007-hez hasonlóan - 2008-ban is hiányosság, hogy a PPP-projektek és más programok megvalósulásának folyamatairól, eredményeiről, valamint a következő évekre számszerűsíthető, valószínűsíthető kihatásokról nem nyújt megfelelő információt a törvényjavaslat.
Végezetül, bár nem közvetlenül a napirenden lévő zárszámadási dokumentumra vonatkozik, de mindez messzemenően összefügg az államháztartási információs rendszerünk néhány lényeges hiányosságával. Ilyen például az államháztartás és a statisztikai információk rendezettsége, ennek az ügye, nevezetesen az, hogy ez különbözik. Az eltérő forrásokból származó adatok csak nehezen vagy egyáltalán nem vethetők össze, a költségvetés egyes szervezettípusainak főbb jellemzői közvetlenül egyik információs rendszerből sem gyűjthetők ki.
Kedvező lenne, ha a költségvetés, illetve a zárszámadás adataiból megbízható következtetések levonására alkalmas idősorok lennének összeállíthatók, és a költségvetés hatásvizsgálatához a jelenleginél szélesebb körben állnának rendelkezésre úgynevezett társadalmi mutatószámok. Mindezt korábbi vizsgálati és kutatási tapasztalatunk mellett a központi költségvetés intézményrendszerének elmúlt évi ellenőrzése is megerősítette.
Tisztelt Bizottság! A legkevésbé sem kívánom a véleményünket - ami több kiló, és részletesen végigmegy a költségvetési zárszámadás több millió adatán - bemutatni. Az ellenőrzés során azt tettük meg, hogy a mellékkötetben, tehát a függelékben szerepeltetjük azokat az intézményeknek tett közvetlen ajánlásokat, amelyek végrehajtását a magunk részéről szükségesnek tartottuk. Azokon a helyeken, ahol a beszámoló-jelentésekkel, pénzügyi beszámolókkal kapcsolatban gondunk volt, ott intézkedési tervekre köteleztük az érintetteket, illetve prioritásokra; ezek folyamatban vannak. Végezetül a kormánynak is tettünk számos intézkedésre javaslatot, korszerűsítésre, amik a főkötetben találhatók meg.
Szeretném mondani, hogy a jelentést egyeztettük a Pénzügyminisztériummal, és a minisztérium ezekkel a megjegyzésekkel nem kívánt vitatkozni. Úgy tűnik, hogy az a minta, amit elkezdtünk, a költségvetési zárszámadásnak egy nyugat-európai típusú mintája lényegileg egy nagy, óriás vállalkozás a magyar állam pénzügyi beszámolóinak hitelesítése és minősítése szempontjából. Ez megérte, sikerrel járt, és megbízhatóan lehet minősíteni az egyes tételeket. Kedvező, hogy a múlt évben olyan pénzügyi hatásokkal nem járó átszervezések történtek, nevezetesen a rendszer nem zavarodott össze az ÁSZ ellenőrzése következtében, ami az elszámolást, a technikai és a szervezési megoldások miatt hátráltatta volna. Tükörképe a költségvetés mindannak egyébként, amit ilyen tekintetben is tesznek. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. A két beszámoló után, és az írásos előterjesztés is képviselőtársaim rendelkezésre áll, a zárszámadáshoz van-e kérdés? Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Talán emlékeznek képviselőtársaim, hogy egy évvel ezelőtt itt a bizottságban is sokat foglalkoztunk a közszférában megjelenő könyvvizsgálókkal és azok ténykedésével, ami vagy elkerülte az én figyelmemet, vagy ez nem kapott elég nagy jelentőséget. Az elnök úrtól azt kérdezném, hogy az Állami Számvevőszék és munkatársai és a közszférában dolgozó könyvvizsgálók között van-e kapcsolat, átjárhatóság. Egészen konkrétan úgy is kérdezhetem, hogy az ő munkájukról nem mondanak véleményt, megértem, de számunkra fontos, hogy valamit a könyvvizsgáló hitelesített, valamit az Állami Számvevőszék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Más kérdező? Kiss Ferenc képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Két kérdésem lenne röviden. Elhangzott, hogy a közösségi közlekedés többletkifizetést kapott 2008-ban. Szeretném megkérdezni mindezek ismeretében, hogy a fogyasztói árkiegészítés, a tervezett 117 milliárd forint helyett csak 107 milliárd forintra teljesült. Ez azért úgy gondolom, kompenzálta az ilyen jellegű többlettámogatást, amelyet szintén a közösségi közlekedés vett volna igénybe.
A másik: elhangzott a tájékoztatóban, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos befizetések elmaradtak a tervezettől. A Számvevőszék elnöke is utalt erre, hogy vannak perek, és a sajtó is tele volt ezzel, hogy most jó, vagy nem jó a kimutatás. Történt-e ez ügyben valamilyen mulasztás? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Más kérdés? (Nincs jelzés.) Nincs több kérdés. Elnök úr!
Dr. Kovács Árpád elnök (Állami Számvevőszék) válaszadása
DR. KOVÁCS ÁRPÁD elnök (Állami Számvevőszék): Megpróbálok arra válaszolni, ami rám tartozik, ilyen a könyvvizsgálói kérdés. A bizottság talán megbocsátja nekem, hogyha utalok arra, hogy az IFAC, tehát az International Organizations, a Könyvvizsgálók Világszövetsége és a számvevőszékek világszervezete között a különböző ellenőrzési standardok vonatkozásában van egy közös munka, és a magán és az állami könyvvizsgálat - most nevezzük így - kérdésében a szabályszerűségi, tehát az úgynevezett financial audit típusú vizsgálatnál egy jelentős átjárás van, és közeledik.
A magyar könyvvizsgálóknak és a vonatkozó kormányzati szabályozásoknak megfelelően, és az Állami Számvevőszék standardjainak megfelelően ez a fajta ellenőrzés, ami a költségvetési zárszámadáshoz tartozik, ez az interneten is letölthető oktatási programokkal, tehát bárki által elsajátítható, alapvetően könyvvizsgálói képzettséget igénylő munkára épül. Ezt a könyvvizsgálók, akik pályáztak, és ebben a munkában részt vesznek - egyébként föltettük őket a belső borítójára az Állami Számvevőszék jelentésének, tehát ez is publikus -, ezt a rendszert elfogadták, tudniillik eredményt, felelősséget különben nem lehet vállalni, hogyha eltérő standardok szerint és módszertani megközelítésben dolgozik a két csoport. Ebből adódóan a központi költségvetésre vonatkozó, általunk bevont szakemberek egy meghatározott, a könyvvizsgálattól annyiban eltérő módszertan szerint dolgoznak, hogy más mintavételi szabályok vonatkoznak erre a megbízhatóság paramétereinél. Nyilvánvalóan, hogy mi a számvevőszéki standardokhoz alkalmazkodunk, ezek egyébként publikusak, elérhetők, elfogadhatók és csinálhatók.
Más kérdés az önkormányzatoknál folytatott könyvvizsgálat, amire én úgy gondolom, hogy Göndör képviselő úr kérdése irányult. Ennek összesítéséről a költségvetési zárszámadásban van egy fejezet, az itt szerzett tapasztalatokból adódóan. Itt a kollégák a könyvvizsgálói módszertan szerint járnak el. Ennek a munkának a fejlesztése érdekében folyamatosan egyeztetések vannak a kormányzati képviselőkkel, hogy a rendszerben ezt minél nagyobb arányra tudjuk kiterjeszteni, másrészt pedig a Könyvvizsgálói Kamarával alakítottunk ki egy együttműködési megállapodást, tehát az oktatási programjaikban is részt veszünk, hogy ez a munka ennek megfelelően haladjon, és ha úgy tetszik, akkor nemcsak az írott standardjaiban, hanem az eljárási, magatartási kérdéseiben is javuljon. Annak az eredményeiről, hogy itt milyen tapasztalatokat tudunk hozni, erről Lóránt Zoltán főigazgató úr, hogyha igénylik, részletesebben tud szólni.
A másik kérdés a felelősségi és más kérdéseket illetően: nyilván a Számvevőszék lehetősége az, hogy a munkáltatói jogokat gyakorlónál vetjük föl, hogyha fölmerülhet valamilyen ügyben a munkaügyi felelősségre vonás kérdése. Ez a költségvetési zárszámadás vonatkozásában nem merült fel, szeretném mondani.
ELNÖK: Engyel úr!
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszadása
ENGYEL GYULA főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A közösségi közlekedés támogatásával kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy a fogyasztói árkiegészítést a költségvetés szempontjából az állampolgárok támogatásának számoljuk el, ez nem a közlekedési vállalatok támogatása. Tehát az, hogy az kevesebb lett, az csak azért van, mert a számítottnál, a tervezettnél kevesebben vettek részt az ilyen jellegű utazásokban. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok szállítási teljesítménye alacsonyabb volt, vagy ilyesmire utalhat, de ez a költségvetésből nem derül ki pontosan. Tehát ezt nem próbálta kompenzálni az állam, bár a közlekedési vállalatok vesztesége nőtt, vagy az eredménye csökkent ezáltal.
A támogatást tulajdonképpen a MÁV-START kapta és a Volán a helyközi szállításokra. A MÁV-START támogatása körülbelül 40 milliárd forinttal nőtt, a Volán-vállalatok támogatása meg 16 milliárd forinttal. Egyébként az a helyzet, hogy a MÁV-START, ha veszteséges lesz, azt az ESA szerint az államháztartás hiányában el kell számolnunk. Tehát azzal, hogy pénzforgalomban megkapta, ezzel romlott ugyan a pénzforgalmi egyenlegünk, de így az ESA-egyenlegünk ugyanennyivel romlott. Míg, ha nem kapnak támogatást, igaz, jobb lett volna a pénzforgalmi egyenlegünk, de az ESA-egyenleg ugyanilyen mértékben rontotta volna az államháztartás egyenlegét.
ELNÖK: Minden kérdésre kaptak képviselőtársaim választ? (Nincs jelzés.) Akkor az előterjesztés fölött a vitát megnyitom. Ki kíván részt venni a vitában? Pista! (Göndör István beszélget.) Göndör képviselő úr jelentkezett. (Derültség.)
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Elnézést, közben a közösségi közlekedésről beszéltünk.
Amikor egy zárszámadásról beszélünk, vagy fogunk vitatkozni majd a parlamenti patkóban, akkor óhatatlanul gazdaságpolitikai kérdéseket kezdünk feszegetni olyan összefüggésekben, hogy mennyiben valósult meg a 2007. évi tervben, költségvetésben megfogalmazott tartalom, mennyiben felel meg azoknak a törekvéseknek és szándékoknak, amelyeket mi magunk elé célul kitűztünk. Itt csak egy olyan rövid mondatot tennék, hogy például az euroövezethez való csatlakozás, a maastrichti követelmények teljesítése, és mindeközben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a gazdasági környezetet, amelyben kell, hogy mozogjunk. Itt elég, ha csak arra gondolok, hogy 2008 őszén felerősödött a válság hatása, és ilyen körülmények között, hogyan történt meg a költségvetés végrehajtása.
Az örvendetes, amit megerősített az Állami Számvevőszék elnöke is, hogy formai és tartalmi szempontból megfelel az államháztartási törvény előírásainak. Ugyanakkor én helyénvalónak tartom azokat a felvetéseket, amelyeket az elnök úr mondott, hogy az elemzés, a hosszú távú értékelés, a trendek megállapítása szempontjából, vagy számtalan esetben a tervtől való eltérés tekintetében nem az a baj, hogy eltér, hanem könnyen, érthetően tartalmazna egy indoklást, hogy mi az, ami ezt indokolta.
Anélkül, hogy túlzottan megdicsérném magunkat, de azt hiszem, hogy ami a kötetekben olvasható, az, hogy ilyen külső körülmények közepette is sikerült az államháztartási hiányt a tervezett 1100 milliárdról még csökkenteni, ez mutatja azt az erőfeszítést, hogy egy csökkenő GDP mellett a kormány nem tétlenkedett, hanem a kiadási oldalon valóban tett olyan lépéseket, amelyek lehetővé tették azt, hogy nem a tervezett, hanem még a tervezettnél is jobban alakuljon az államháztartás hiánya.
Ez nem volt egyszerű, képviselőtársaim tudják, hogy hány ágazatban, milyen területeken, milyen problémákat szült az, hogy kiadásokat kellett csökkenteni. Itt hadd tegyem hozzá megint csak a Számvevők jelentéséből azt a részt, amikor azt mondja, hogy az államháztartás különböző tartalékai és a fejezeti tartalékok hogyan járultak hozzá ehhez a vállalkozáshoz. Nagyon fontosnak tartom, hogy visszaigazolódott az az alapmondat, hogy a bevételek tervezése reális. Talán emlékeznek rá, a képviselő hölgy és urak, hogy a 2007. év végén erről nagyon hosszas vitát folytattunk, és most a számok is igazolják, hogy ez sikeres volt.
Nem akarok túl sokat beszélni a bevételekről, de ezzel kapcsolatban azt gondolom, elnök úr, hogy nekünk, mint gazdasági bizottságnak, de lehet, hogy a költségvetési bizottsággal együtt kellene foglalkoznunk azzal a kérdéssel, amely már az adótörvényeknél is előjött, az adótörvények módosításánál, hogy rendkívül nagynak látszik. Tehát az államháztartás hiányánál nagyobb az az összeg, amit nyilvántart az APEH, mint követelést. A jelentésből az tűnik ki, hogy ennek több mint fele nem létező vállalkozások tartozása, de azt hiszem, hogy a vállalkozói szférát is megnyugtatná, ha itt megpróbálnánk valamilyen, ennél valamivel tisztább képet bemutatni.
Tehát itt valamilyen lépést kell tenni, nem állhatunk meg ott, hogy 1410 milliárd forint a követelése az APEH-nak; ezen túl még az illetékekről és egyéb kérdésekről nem is beszélek. Ami ennek különösen nagy hangsúlyt ad, az az APEH munkájának elismerését célzó év végi jutalom. Tehát ez a hiány egy kicsit túl nagy puffernek tűnik, még akkor is, ha ennek a nagyobbik része tényleg a behajthatatlan követelések kategóriájába esik. De biztosan léteznek olyan megoldások, amivel ez csökkenthető lenne, és ezt érdemes lenne talán már a következő évben megcélozni.
Egyetértek azzal, amit az Állami Számvevőszék megfogalmazott, van ugyan néhány táblázat, amely bemutat változásokat több évre visszamenőleg, ezek közül én, amit kiemelnék, az az, hogy ha több évet teszünk egymás mellé, akkor válik érthetővé, mit jelent az, hogy választási költségvetés. Tehát, ha valaki a grafikonokat megnézi, akkor lehet látni, hogy a 2006. év hol és milyen vonatkozásban lóg ki a sorból. És különösen fontos az, amikor a hiányról beszéltünk, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege 2008-ban több. Ilyenre az elmúlt években nem volt példa.
Egy másik kérdés, és nem fogok minden szakágazattal foglalkozni, de az egészségügyi finanszírozás megint olyan kérdés, ami nem hozzánk tartozik, nem a gazdasági bizottság területe, de a probléma, ahogy azt a Számvevőszék is megfogalmazza, hogy ez évről évre visszatérő, hogy itt hogyan valósul meg a finanszírozás, hogy van biztosítva a hosszú távú finanszírozás, ezzel hitem szerint foglalkozni kellene. Nyilván a parlamenti vitában azt is el kell majd mondanunk, hogy voltak változások vagy változtatási szándékok, amelyek az ellenzék ellenállása következtében - jelesül az intézményrendszer átalakítása - meghiúsultak.
Ma már egyre többen ismerik be azt, hogy a rendelkezésre álló forrás, az egyre kisebb járulék, amit fizetnek a vállalkozások és magánemberek, az ennek a mai rendszernek és struktúrának a finanszírozására vagy magas színvonalon való működtetésére elégtelen. Tehát itt lépni kell. Ez nemcsak költségvetési kérdés, hanem ez már intézményi átalakítás.
Én különösen jónak tartom, és ez az alrendszereknél látható, különösen az önkormányzati rendszernél az elszámolási, nyilvántartási rendszer erősödését mutatja számomra, hogy a címzett és céltámogatásoknál nem kell visszafizetésről rendelkezni. Ez fontos dolog, a korábbi években ez mindig nagyon nagy problémát okozott itt a Ház falai között a zárszámadás elfogadásánál.
Még egy ilyen tétel a közbeszerzési törvény alkalmazása. Számomra azért érdekes, mert az ország mindig attól hangos, ha valahol közbeszerzési botrány van, és itt most a jelentés szerint már 93 százalék alkalmazza, és 83 százaléka a szabályokat betartva. Tehát egy nagyon kicsi, szűk réteg az, aki nem sportszerűen játszik ezen a pályán. Azt gondolom, ezt mindenképpen fontos kiemelni, mert ez azt mutathatja számunkra, hogy a közpénzek felhasználása valahol mégiscsak elmozdult a hatékonyság irányába.
Elfogadom és egyetértek a Számvevőszéknek a Nemzeti Vagyonkezelőre vonatkozó megállapításaival. Ezt tartom a másik olyan kérdésnek, elnök úr, amivel szerintem a bizottságnak majd külön foglalkoznia kell. Nyilván ez a Pénzügyminisztériumra nézve jelent különösen feladatokat, de az állami vagyonnal való gazdálkodás, az ottani pénzügyi-számviteli fegyelem, a számviteli szabályok betartása, ennyiben már érinthet bennünket, mint bizottságot is.
Szeretném megerősíteni a Számvevőszéknek az illetmény-számfejtési rendszerre vonatkozó megállapítását. Tisztelt Elnök Úr! Én harmadik éve készítem el egy kollégámnak az adóbevallását baráti alapon, aki a közszférában dolgozik, és teljesen kíváncsian várom, hogy azokat az elemi hibákat, amit szerintem ma egy 100 fős cégben a bérszámfejtésnek nem engednek meg - és itt ilyen hibák vannak -, benne maradnak-e. És mi van akkor, ha az a közalkalmazott, a közszolga elhiszi, hogy az ő jövedelmét itt kezelik, a levonásokat eszközlik, és ő csak az év végén veszi észre? Ha csak nincs valaki olyan, vagy nem olyan szembetűnő a levonás, akkor ő ezt tudomásul veszi, és éveken keresztül rosszul járhat az adólevonások tekintetében. Tehát ebben szerintem a Pénzügyminisztériumnak lépnie kell.
A Számvevőszék javaslatainak többségével én egyetértek, ugyanakkor azt hiszem, hogy van, amivel szívesen vitatkoznék, vagy lehetne itt, a Ház falai között vitatkozni. Csak hogy ne a levegőbe beszéljek, az egyik ilyen a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos befizetések külön számlán való kezelése. Azt gondolom, hogy miközben az adminisztráció egyszerűsítéséről és minden ilyenről beszélünk, ennek a hasznát vagy a hátrányát érdemes lenne majd itt megvitatni egymás között.
Befejező gondolatom, amit mindig szemlesütve teszek, és ezt a múlt évben is elmondtam, a Számvevőszék jelentésében is úgy jelenik meg, hogy visszatérő vagy ismételt javaslatok. Ez az információs tartalom, és most az elnök úr szóbeli kiegészítéséből is elhangzott az információs rendszerek közötti átjárhatóság megteremtése, ebben egy állandóság elérése. Ez megint a bizalom erősítését szolgálhatná.
A befejező mondatom a számviteli eljárásokra vonatkozik. Egyszerűen nem értem, hogy ebben miért nem vagyunk képesek már előre lépni.
Ezzel együtt én a zárszámadást elfogadásra javasolom, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy egy sikeres évet tudhatunk magunk mögött. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Fónagy János kért még szót.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Fidesz-KDNP-frakció természetesen megtárgyalta mind a 2008. évre szóló zárszámadást, mind az ÁSZ jelentését, és végső soron arra a következtetésre jutott - előrebocsátva, hogy teljes mértékben elfogadva és támogatva az Állami Számvevőszék megállapításait és javaslatait -, hogy a 2008. évi zárszámadásról tulajdonképpen nincs mit beszélni, az ország helyzete magáért beszél. Jelen hozzászólásom is inkább a bizottság iránti tiszteletnek és annak tulajdonítható, hogy ne szó nélkül nyomjuk a nem gombot.
Az a tény önmagában, hogy Magyarországnak az Európai Unió tagállamai közül elsőként kellett a nemzetközi szervekhez fordulni pénzügyi segítségért, annak következtében, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája olyan helyzetbe hozta az országot, olyan helyzetbe egyébként, hogy ebben a szituációban - a világ többi országához hasonlóan - ide is megérkező válság az európai átlagnál lényegesen rosszabb helyzetet teremtett. Meggyőződésünk, és személyes meggyőződésem is, hogy a 2008. évi költségvetés végrehajtásáról tulajdonképpen nincs mit beszélni. Amit szakmailag el lehetett és el kellett mondani, azt az ÁSZ jelentése elmondja.
Azért, mert mind a szóbeli kiegészítés során, mind képviselőtársam hozzászólásában néhány dolog felmerült, engedjenek meg erre egy-egy rövid reflexiót. 2008-at a közismert gazdasági szituáció mellett jellemezte, hogy a versenyszférának közel kétharmadát jelentő kis- és középvállalkozások teljesítményét a magas adók továbbra is visszafogták. Ezt a 2008. évi adótörvények még további adminisztratív terhekkel is megnövelték. Alacsony volt a beruházási dinamika, a foglalkoztatottak számának csökkenése, ami sajnos az idén folytatódott, és 2008-ban már markánsan megjelent.
Amiért ezt elmondom, az az, mert a zárszámadásban, és azóta is a kormány állandóan azt közli, arról beszél, hogy a versenyszféra hazai szereplőin, a foglalkoztatási lehetőségek zömét adó kis- és közepes vállalkozások helyzetén az uniós támogatások átcsoportosításával és alapvetően az uniós támogatásokkal próbál javítani. Ugyanakkor a zárszámadás arra mutat rá, hogy az uniós kifizetések jelentősen elmaradtak a tervezettől, tehát a szándékok és az eredmény között lényeges a különbség.
Itt több szó esett már a közösségi közlekedésről. 2008-ban sem változott az a helyzet, hogy 1.) közszolgáltatási törvény hiányában, 2.) személyi közlekedési törvény hiányában a költségvetés 2008-ban is maradványelven finanszírozta a tömegközlekedést. Gyakorlatilag a közszolgáltatásoknak a bevétellel nem fedezett összege mértékére a Pénzügyminisztérium mindig a költségvetés pillanatnyi helyzetéből adódóan adja egyetértését a közszolgáltatási teljesítmények meghatározására; magyarul a gombhoz varrjuk a kabátot.
Arról nem is beszélve, ha már itt szóba került a MÁV és a BKV, azért azt látni kell, hogy itt évek óta maradnak el nagyon jelentős fejlesztések. Illetve az elmúlt évek - és ez nemcsak 2008., hanem az azt megelőző évek - költségvetési politikája miatt a MÁV nem kapta meg a közszolgáltatási díjakat, vagy azoknak egy jelentős részét, melynek következtében nagyon jelentősen eladósodott. Az már egy másik kérdés, hogy 2006-ban, 2007-ben alaptőke-emeléssel ezen valamit igyekezett a kormány javítani, ennek következtében egy elviselhetetlen, gyakorlatilag csődállapotot jelentő, 400 milliárd forint feletti adósságszolgálat tavalyra lement 230 milliárd forint körülire, de ez még mindig egy nagyon jelentős teher.
Az Állami Számvevőszék is utal rá, ha már a közlekedésről beszélünk, hogy 2008-ban zárult végső soron a Malév privatizációja, ami ma már, most, a 2009 őszi ismereteink birtokában is eredendően sikertelennek minősíthető.
Az elején mondtam, meggyőződésünk, hogy erről nincs igazán mit beszélni, az ország helyzete kellően minősíti a 2008-as költségvetést. Összességében az, hogy 2008 végére - tudom, hogy most 2009 őszét írunk, de 2008 végére - nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi szervezetek pénzügyi segítsége nélkül az ország nagyon nehezen tud tovább működni. Az ország minősítését jelzi, hogy állampapírjait nem jegyezték le.
Mindennek alapján a Fidesz és a KDNP a zárszámadást nem tartja alkalmasnak az általános vitára. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én ezt jeleztem az elején, hogy gazdaságpolitikai vitát is folytatunk, de hitem szerint ez nem megkerülhető, és most a parlamenti patkóban lesz lehetőségünk erről beszélni.
Valahol egymás között rendbe kell tennünk, hogy amikor az államháztartás egyensúlyát tartjuk fontosnak, a hiány csökkentését, ez együtt jár az állami kiadások csökkentésével. Ugyanakkor lehet arra vágyni, hogy az államháztartási kiadások növelésével próbáljunk meg valamiféle gazdasági növekedést generálni. Ebben keresni kell, hogy hol az optimum, és tudom, hogy Fónagy képviselő úr is tudja, hogy az előző években egy nagyon intenzív infrastrukturális fejlesztés valósult meg az országban azért, mert könnyen lehetett hozzájutni hitelhez. Én csak egy példát hozok, a 7-es autópálya még 2013-ra volt tervezve, és több mint egy éve használják az autósok.
Tehát fejlesztettünk, és teljesen reális volt az az elvárás, hogy a fejlesztések eredményeként lesz egy gazdasági növekedés, és ebből a gazdasági növekedésből többletforrás, ami lehetőséget teremt sok minden más dologra. Ezzel szemben kialakult egy világválság, ami azt jelenti, hogy a hitelpiacok befagytak, és minden más. Tehát a kondíciók alapvetően megváltoztak, és ezért mondtam, hogy mi büszkék vagyunk arra, hogy a megváltozott körülmények között is meg tudtuk tartani az egyensúlyt. És a pikírt mondatom: ebben önök nem túl sokat segítettek nekünk az elmúlt években, tehát itt magunkra maradtunk.
A kis- és középvállalkozásoknál, miközben azzal egyetértek, hogy nekik még többet kell segíteni, de szerintem azért a jegyzőkönyv számára fontos lehet, hogy 5 millióról 50 millió forintra emelkedett az a határ, ameddig csak 10 százalék adót kell fizetniük. Tehát azért ezen a területen is történt javulás.
A foglalkoztatáshoz is egy bővített mondatot engedjen meg, képviselő úr. Egy olyan ország, mint Magyarország, ahol a GDP-nek több mint kétharmada az exportból van, egy határainkon kívül lévő nagyméretű válság, amely a piacok szűkülését jelenti és az exportlehetőségeink majdnem teljes megszűnését, akkor ez óhatatlanul együtt jár. Ezt a foglalkoztatás-csökkenést a kormány nyakába varrni, azt gondolom, hogy nem túl szerencsés.
A befejező mondatom a közösségi közlekedés. Ezt egy kicsit én az egészségügyhöz hasonlítom. Miközben tudom, hogy nagy szüksége van az országnak a közösségi közlekedésre, de nem szívesen támogatok olyan rendszert, azt a struktúrát, ami most van. A MÁV-nál évek óta az valósul meg, hogy csökken a mozdonyvezetők, a váltókezelők, a jegykezelők száma, de a rendszer magában nem alakul át. Tehát, mintha egy feneketlen zsákba szórnánk a pénzt. Ebben, én azt gondolom, hogy nekünk, gazdasági bizottságnak van szerepünk, lenne szerepünk, hogy segítsük és ösztönözzük azt, hogy itt egy átalakulás kell, és találjuk meg azt a lehetőséget, hogy azok a források, az a több százmilliárd forint, ami az adóforintokból bekerül ebbe a rendszerbe, az még fejlesztésre is nyújtson lehetőséget, ne pedig csak a mai színvonalon való továbbműködésre. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván még valaki hozzászólni? Fónagy képviselő úr!
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek a vitáért, de azért ahhoz, hogy mennyire segítettünk, vagy igyekeztünk közreműködni, szeretnék néhány dolgot hozzáfűzni.
Kedves képviselő úr, emlékezzen rá, hogy 2003-tól mondjuk, nem is hogy az olcsó hitelek, hanem a vitatható pénzügyi konstrukciók keretében mindenfajta korrekt módon, vagy legalábbis kölcsönösen elfogadható számítások hiányában felvett hitelek - gondolok itt a PPP-konstrukciókra, amelyeknek mind a jogi szabályozása, mind a korrekt számítási módja, vagy egységes számítási módja hiányzott - következtében az ország rendkívül jelentős adósságba verte magát. Tudom, hogy 2008-ról van szó, de emlékeztetném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy kezünkben van a 2010-es költségvetés, ahol az autópályák, éppen az 5-ös és a 6-os rendelkezésre állási díja egy év alatt 20 milliárd forinttal növekszik, 55-ről 75 milliárd forintra, egyenes következményeként annak, hogy ez a PPP-konstrukció, mint ahogy mi évekkel ezelőtt elmondtuk, kiszámíthatatlan a jövőre nézve.
Ez a dolog egyik oldala, és csak a képviselői felvetésre mondom, hogy mi ebben a kérdésben végig ezen az állásponton voltunk. Ülnek itt olyan képviselő kollegáim, akikkel másfél évig ültünk az M5-ös ad hoc vizsgálóbizottságában, és próbáltuk a kormányt meggyőzni arról, hogy ne rövid távú politikai sikerek érdekében cselekedjen. Tudom, hogy egy nagy öröm volt Szegednek átadni az M5-öst, és azok az emberek, akik ott boldog mosollyal álltak a tribünön, azokat, meg kell, hogy mondjam, nem látom itt a soraink között, de ennek következményeit a kormánypárti képviselőknek kell megmagyarázni, nekünk meg az elkövetkezendő időben azt elviselni. Kérem, hogy ezt azért tegyük ehhez hozzá.
Egy mondat még, mert nagyon gyakran elhangzik, hogy igen, Magyarország egy nyitott gazdaság, exportorientált, de az exportorientáció nem jelentheti azt, hogy a belföldi piacot és a belföldi gazdaságot teljesen elhanyagolom. Ezt is az elmúlt évek során számtalanszor elmondtuk, jómagam is, hogy a tizenvalahány multinacionális cég, amit produkáltak - egyébként hála az Istennek, és az ország javára -, de az exportteljesítmény nem helyettesítheti, és nem pótolja a magyar gazdaságot. Belföldi foglalkoztatást biztosító, és jelentős mértékben belföldi piacra termelő, ami az exporthoz képest persze kisebb volumenű, de a foglalkoztatásban meghatározó. Ezért következett be az, amit Göndör képviselőtársam teljes joggal elmondott, hogy egy nemzetközi gazdasági válság Magyarországot ebben a szituációban sokkal jobban érinthette, mint másokat; ebben egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ahogy nézem a jelentkezéseket, nem látom képviselőtársaim jelentkezését. Kívánnak-e reagálni az elhangzottakra? (Nincs jelzés.) Nem.
Tisztelt Gazdasági Bizottság! A zárszámadást az elmúlt években minden alkalommal megtárgyaltuk, és mindenkor az volt, hogy ezzel a kormánypártiak egyetértenek, az ellenzékiek pedig nem. Ez a szereposztás jár, ez működik a jövőben is, és az lesz az első nagy meglepetés a parlamentben, amikor a zárszámadással egyet fog érteni az ellenzék és a kormánypárt. Az a csoda úgy gondolom, soká fog bekövetkezni.
De egy kisebb csodáról azért hadd szóljak! Ha megnézzük a magyar költségvetést és azt a hatást, ami a magyar gazdaságot érte a pénzügyi válság eredményeképpen az utolsó negyedévben, akkor azt kell mondani - és ezt objektíven lehet mondani -, hogy a kormány a tőle függő és lehetséges összes olyan lépést megtette, amivel a hiányt, ami várható volt, hogy drasztikusan elszabadul, megakadályozza. Ez a stabilitás lehetővé tette azt, hogy az ország pénzügyi helyzete kölcsönnel, segítséggel és egyebekkel működőképessé válhatott, és esély van arra, mint ahogy a számok már ebben az évben bizonyítják, hogy helyes intézkedési sorozatok, törvények születtek meg. Ezek nehézségekkel jártak, ami nem kellemes, de működő, rendben lévő költségvetésünk van, és erről ad számot a zárszámadás, és bízom benne, hogy a következő évi költségvetés.
Ami itt a szakmai kérdésekben fölmerült, és a mi bizottságunkat érinti, nem tudjuk megtenni, hogy a következő hetekben ne foglalkozzunk részletesen a közösségi közlekedéssel. Ebben lesznek nagyon kemény lépések, amelyeket vagy közösen, vagy a kormánypárt részéről egyoldalúan, de meg kell hozni ahhoz, hogy a közösségi közlekedés működőképes legyen a jövőben is. Lehet itt érzelmi és politikai húrokat pengetni, de van egy objektív valóság, és ennek az objektív valóságnak kell tudnunk megfelelni. Vissza fogunk erre térni a MÁV tekintetében, a Volánok tekintetében, és hadd ne soroljam még tovább ezeket az ügyeket.
A másik ilyen fő kérdés, és egyetértek vele, javasolom is, hogy bizottságunk foglalkozzon vele, ez az állami vagyon kérdése. Tulajdonképpen a törvényt, amely létrejött, jelentős mértékben a gazdasági bizottság generálta, hiszen a legtöbb módosító javaslatot is mi adtuk be, mi fazoníroztuk ki ezt a törvényt, amely a parlament elé került. Most az Állami Számvevőszék elvégezte a vizsgálatát, és ebben van számos olyan megállapítás, amely mindenféleképpen arra a gondolkodásra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy vagy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk meg azokat az ajánlásokat, és a törvénybe ezt berakjuk, bepasszírozzuk, vagy egyáltalán nem veszünk róla tudomást.
A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy szükséges, hiszen eltelt több mint másfél év, a működést illetően kialakultak azok a fő csapásirányok, amelyek mentén vannak a hiányosságok és vannak az eredmények, ezt kell rendbe tenni. De a fő kérdés, hogy amiért mi annyira szorgalmaztuk a gazdasági bizottság részéről, hogy legyen meg már a vagyonleltár, és lássuk, hogy mi van ott - most ez egy kérdés -, az mennyire van helyén fölértékelve, vagy nem fölértékelve, de azt mondtuk, a vagyonkataszter legyen meg, és legyen egy tiszta kép, és ha többet nem, ennyit legalább elértünk, ez működik. Az, hogy értékben ez hol tart, hol tart a hasznosítása, az egy másik kérdés, ezen lehet finomítani, de a generális, fontos kérdéseket én úgy gondolom, hogy elértük.
Jó volt hallani Kovács Árpád elnök úrtól, hogy a bevételt 92 százalékos megalapozottsággal tervezték. Azért az elmúlt húsz évre visszamenőleg - most hadd ne mondjak nagyobb számot - nem hiszem, hogy ez valamikor is kimondásra került, tehát a bevételek valós megtervezésének ilyen szintje. Ez mindenféleképpen pozitív eredmény a költségvetés tervezésénél, hogy a zárszámadásban ennek helyt lehet adni.
Én ezek után nem kívánok egyéb részletkérdésekkel foglalkozni, arra van kitalálva a parlament, és ott majd, a patkóban képviselőtársaim el fogják mondani a színes véleményüket.
Szavazásra teszem föl, tehát aki a beterjesztett zárszámadással egyetért, azt kérem, szavazzon az igen gombbal! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság 15 igen szavazattal, 9 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a zárszámadást.
A parlamentben fölállított táncrend szerint csütörtökig írásban kell a bizottság véleményét tolmácsolni, megvan a forgatókönyve ennek a dolognak. A megállapodás szerint Göndör képviselő úr készíti el a kormánypárti javaslatot és Fónagy képviselő úr pedig az ellenzéki javaslatot. Kérem, hogy ez csütörtökre készüljön el, hiszen csütörtök a forgatókönyv szerinti határidő. (Egyeztetés.) Hogy megvan, az természetes, mert a gazdasági bizottság mindig jól dolgozik, az egy más kérdés, hogy mi a forma és mi a tartalom.
Úgyhogy nagy tisztelettel megköszönjük a számvevő ÁSZ-nak a jelentését, sok segítséget ad nekünk a vitához, és a jövőbeni 2010-es költségvetés kialakításához. Köszönöm szépen az előterjesztőknek a munkát.
Javaslom, folytassuk a munkát. Következik a 4. napirendi pont, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló T/10526. számú előterjesztés, az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Tolnainé Tóth Veronika a Pénzügyminisztérium részéről az előterjesztő. Kérek egy rövid szóbeli kiegészítést!
Tolnainé dr. Tóth Veronika (Pénzügyminisztérium) kiegészítése
TOLNAINÉ DR. TÓTH VERONIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez az előterjesztés, mint látják, három törvény módosításából áll. A törvényjavaslat kialakítása során a fő gerincet a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény módosítása jelentette, amely szerves folytatása annak a munkának, amit idén januárban kezdtünk meg. Ennek a munkának az előzménye a 2009. évi XXII. számú törvény volt, amely az egységes engedélyezéssel kapcsolatban a több tagállamra kiterjedő engedélyezésben részt vevő tagállamok közötti költségvetésben a nemzeti bevételi hányad megosztásáról szól. Ennek a munkának a mostani folytatása, amelyet a törvényjavaslatban a vámtörvény módosítása kapcsán találnak, az annak az egységes engedélyezéssel járó szakmai kiegészítése.
Természetesen a közösségi vámjog közvetlen hatálya okán mi nem tudunk nemzeti szinten nagyon részletes nemzeti szabályozást alkotni. A mostani előterjesztésben található rendelkezéseket is, mint látják, alapvetően nem a vámjogi rendelkezések bővítése jelenti, hanem a vámhoz kapcsolódóan a vámeljárás során képzett adó-megállapításhoz szükséges rendelkezéseket tartalmazza.
A jogharmonizációs kötelezettség abból adódik másrészt, hogy közösségi szinten létrehoztak egy egységes gazdálkodói nyilvántartási rendszert, és az ehhez való csatlakozást kellett nemzeti szinten szabályozni, kiegészíteni. A gazdálkodóknak, illetve az adminisztrációnak a minél kisebb terhelése okán az a döntés született, hogy a vámhatóság által korábban alkalmazott úgynevezett VPID-számok - tehát a vámhatóság által alkalmazott regisztrációs számok - nemzeti szinten is használhatók a továbbiakban, amelyet bejelentünk majd minden gazdálkodóra nézve a közösségi adatbázisba.
A második részét az előterjesztésnek a vám- és pénzügyőrségről szóló törvény módosítása jelenti. Ez a módosítás igen rövid módosítás, ennek két fő részét látják. Az egyik része egy kifejtése vagy megjelenítése az adópolitikáért felelős miniszternek a vám- és pénzügyőrség rendészeti tevékenységében való felügyeletében. A második része egy rendeletalkotásra való felhatalmazás, amely a vám- és pénzügyőrség által, mint rendvédelmi hatóság által alkalmazható kényszerítő intézkedések rendszeresítésére vonatkozó részletszabályok megteremtésére ad felhatalmazást.
A harmadik része pedig egy nem szervesen a vámjoghoz tartozó törvénymódosítás, ez pedig a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása. Erre azért volt szükség, mert folyamatban van a vámhatóság vezetésével vagy irányításával egy olyan projekt, amely az úgynevezett egyablakos vámügyintézés megteremtését célozza. Ennek a rendszernek a kialakításával a vámhatóság, mint az importhoz-exporthoz kötődő adatok gazdája vagy ura fogja végrehajtani mindazon kommunikációt, amely az importügyekben, exportfolyamatokban más hatóságokkal való kapcsolattartást jelenti.
Annak érdekében, hogy ez a rendszer már a lehető legpontosabban működjön a kulturális örökségvédelem területén, konkrétan a műtárgykivitelre vonatkozó szabályok területén egy kevésbé bürokratikus és jobban átlátható, transzparensebb rendszert kellett anyagi-jogi vonatkozásban megteremteni ahhoz, hogy az eljárásban egy viszonylag eljárásbarát és az egyablakos ügyintézésbe beilleszthető szabályrendszer álljon mögöttünk.
Kérem a bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés? (Nincs jelzés.) Észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Mivel közösségi jogharmonizációról van szó, szükségszerű, hogy ezt a parlament tárgyalja, és ebben döntést hozzon, tehát a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell dönteni.
Aki egyetért azzal, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, kérem, szavazzon igennel. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot általános vitára. Köszönöm szépen az előterjesztőnek.
Következik az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló T/10525. számú törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. A Pénzügyminisztérium részéről nekem Fejes Eszter van beírva. Egy rövid szóbeli kiegészítést kérek.
Dr. Fejes Eszter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) kiegészítése
DR. FEJES ESZTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Fejes Eszter vagyok, a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-főosztályának főosztályvezető-helyettese.
Az önök előtt lévő törvényjavaslat a vámjoghoz hasonlóan szintén jogharmonizációs célú módosításokat tartalmaz. Az áfa-irányelvet 2010. január 1-jétől két irányelvi módosítás is érinti. Az egyik a szolgáltatások teljesítési helye vonatkozásában, a másik pedig az összesítő nyilatkozatadási kötelezettség gyakorisága tekintetében.
Az első területen, a szolgáltatások teljesítési helye vonatkozásában az uniós szabályozás megpróbálja az adóztatást leginkább a fogyasztás helyéhez közelíteni. Ebből következően az adóalanyok közti relációban az adóztatást a megrendelő az igénybe vevő letelepedése szerint adóztatja, míg adóalany és nem adóalany közötti relációban továbbra is marad az a főszabály, hogy a nyújtó fizeti meg az általános forgalmi adót. Ezen szabályozásváltozást követi le az összesítő nyilatkozatadási kötelezettség is, tehát ezekről a szolgáltatásokról - mind a nyújtásról, mind az igénybevételről - összesítő nyilatkozatot kell majd adni. Ennek megfelelően közösségi adószámot kell kérnie annak, akinek eddig nem volt, de ilyen közösségi ügyletet bonyolít a jövőben.
A másik nagy terület, amit ez a törvényjavaslat érint, az a másik tagállamban letelepedett külföldi adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés. Ez is uniós irányelven alapuló változás, és ugyancsak 2010. január 1-jétől kell a hazai szabályozásba átültetni. Ennek két lényeges eleme van, egyrészt 2010. január 1-jétől ez az eljárás tisztán elektronikus úton történik. A másik eleme pedig az, hogy kétszintű hatósági eljárás lesz olyan értelemben - szemléletes példával érzékeltetve -, hogy ha egy magyar adóalany Németországban vesz igénybe egy olyan szolgáltatást, ami után ő német áfát fizet, akkor a magyar adóalany először a magyar adóhatósághoz nyújtja be a visszatérítési kérelmét. Itt a magyar adóhatóság végez egy előszűrést, hogy ténylegesen adóalanyként bejelentkezett-e, majd pedig a magyar adóhatóság továbbítja a német adóhatósághoz, a visszatérítés helye szerinti adóhatósághoz, és ott bírálják el érdemben a kérelmét. Ugyanez fordított relációban is igaz, tehát hogyha egy német vásárol nálunk, és magyar áfát fizet, akkor a német adóhatósághoz nyújtja be, de érdemben a magyar adóhatóság bírálja el.
Ennek megfelelően módosulnak döntő többségében az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a szabályai, de természetesen ezek az uniós rendelkezések érintik az adózás rendjéről szóló törvényt, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényt. Ezen túl apróbb pontosító rendelkezések is módosításra kerülnek, de ezek az előterjesztésnek a töredékét képezik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát ezt most úgy kell értelmeznünk, hogy ha áfa-visszatérítésre van szükségünk, és Németországban vásároltunk valamit - az ön példája alapján -, és ez áfa-visszatérítéssel jár, akkor azt Magyarországon kell, ha ez a törvény elfogadásra kerül, akkor a jövőben Magyarországon kell igénybe venni ezt a szolgáltatást?
DR. FEJES ESZTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Annyit korrigálnék, hogy Magyarországon kell indítani az eljárást. Tehát, míg eddig közvetlenül a német adóhatóságnál kellett ezt a magyar adóalanyoknak intézniük, most a magyar adóhatósághoz nyújtják be, és a magyar adóhatóság megnézi, hogy ténylegesen létező adóalanyról van-e szó. Tehát egy előszűrést végez, és utána már a magyar adóhatóság továbbítja a német adóhatósághoz.
ELNÖK: Tehát úgy kell értelmeznem, hogy rövidülni fog az idő?
DR. FEJES ESZTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Maga az irányelvi rendelkezések értelemszerűen hosszabb eljárási időt tesznek lehetővé, viszont ezáltal próbálják kiküszöbölni az eddig tipikusan jelentkező eljárási hibákat. Mondjuk, az nagyon nehezen volt elbírálható eddig, hogy a magyar adóhatóság vizsgált egy német adóalanyt, hogy létező adóalanyról van-e szó, vagy hogy ténylegesen megtörtént-e ez az ügylet.
ELNÖK: Pedig már majdnem abban a hitben voltam, hogy egyszerűsödni fognak a dolgok, de ezek szerint nem.
Elnézést, hogy félrevittem a vitát. Van-e egyéb kérdés? (Nincs jelzés.) Nem látok több kérdést.
Szavazásra teszem föl: aki támogatja a törvényjavaslatot, azt kérem, szavazzon igennel. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, vagyis majdnem. (Molnár Béla: Elnézést kérek, rosszul nyomtam.) Rosszul nyomott a képviselő úr.
Kérem tisztelettel a bizottságot, hogy újból szavazzon, mert az új elektronika megzavar minket az egyenes látásban. Tehát, aki úgy gondolja, hogy általános vitára alkalmas, azt kérem, szavazzon! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
Következik a szomszédos országokhoz fűződő közlekedési kapcsolatok erősítéséről szóló határozati javaslat a H/9968. számú előterjesztés alapján. Baráth Etele, Matolcsy György, Szászfalvi László képviselők önálló indítványa. A kormány részéről Thoroczkai úr érkezett a KHEM részéről. (Rajnai Gábor: Nincs itt Thoroczkai úr.) Akkor kérem önt, hogy üljön az asztalhoz. (Rajnai Gábor: A MEH-től jöttem.) A kormányt kell képviselni!
Baráth Eteléé rövid szóbeli kiegészítés erejéig a szó.
Dr. Baráth Etele (MSZP) kiegészítése
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igen Tisztelt Bizottság! Egy-két formális mondatot hadd mondjak! A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyik fölkarolta ezt az alapvető témát, annak van egy gazdasági albizottsága, amelyben társelnök vagyok Matolcsy György úrral, és többször foglalkozott a plenáris ülés és a bizottság is ezzel a kérdéskörrel. Azt hiszem, senkinek nem kell elmondani, milyen politikai jelentősége van annak, hogyha komolyan foglalkozik Magyarország a Schengen utáni, a schengeni várható belépő és a hosszabb távon még mindig kinn maradó határvidékeinken történő átkelési lehetőségekkel. Hozzáteszem, ez nemcsak közúti, vasúti, hanem a tömegközlekedésre vonatkozó, sőt a kishatárforgalomra vonatkozó javaslatot is jelenti.
A bizottságot arra szeretném még emlékeztetni, hogy amikor a szlovák társbizottságot fogadtuk, akkor ígéretet is tettünk arra, hogy ezt a határozati javaslattervezetet benyújtjuk, mint képviselői önálló indítványt, és az elhatározásunk akkor az volt, hogy a szomszédos országok parlamenti társbizottságaival is természetesen véleményeztetnénk ezt, hiszen nemcsak magyar ügy, hanem alapvetően a szomszédos országokkal való együttműködés kérdése dolgában semmifajta olyan megrázó nincs, ami a kormányt nagyon kellemetlen helyzetbe hozná. Arról van szó, hogy december végéig ezekben a tárgykörökben, ami föl van sorolva, ezekben a kormány tegyen le a parlament számára egy olyan beszámolót, egy olyan javaslatot, amely ezeknek a térségeknek, illetve átkeléseknek és különböző határmetsző pontoknak a fejlesztésére vonatkozik.
Hozzáteszem azt is, hogy van egy nagyon-nagyon részletes olyan anyag, amely az egész munka mögött van, és amely természetesen a kormány képviselőinek egyetértésével készült. Ez tartalmazza mindazokat a már folyamatban lévő fejlesztéseket, elhatározott fejlesztéseket, tervezett fejlesztéseket - tehát megfelelő hierarchiában -, amelyre épült ez a képviselői önálló indítványt.
Tisztelettel szeretném kérni képviselőtársaimat arra, hogy engedjük általános vitára és tárgysorozatba venni a témakört.
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel az előterjesztéssel kapcsolatosan. (Nincs jelzés.) Ön természetesen nem kíván ebben nyilatkozni, vagy tud nyilatkozni?
Rajnai Gábor (Miniszterelnöki Hivatal) kiegészítése
RAJNAI GÁBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Néhány mondatot azért hadd mondjak! Egyrészt kiegészíteném egy pár mondattal a Baráth Etele úr által elmondottakat. A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából 2008-ban a közúti átjárók lehetőségéről egy nagyon alapos tanulmányt készíttettünk a közlekedési tárcával egyetemben, ami annyit jelent, hogy egy prioritásrend is kialakult arra, hogy melyik az, amelyik nagyon sürgős, melyik az, amelyik halasztható. Ugyanígy ezt megismételtük, ami talán még ennél is izgalmasabb terület, a vasúti kapcsolatok tekintetében is. Tehát ez 2009-ben elkészült, és rendelkezésemre áll itt is elektronikusan, 4 példányban, és itt fogom hagyni a bizottság érintett vagy illetékes tagjainak is, hogy át tudják tekinteni ezt a két tanulmányt.
Ez egy nagyon jó alap és forrás lehet arra a munkára, amit kezdeményez a bizottság a kormány felé, de annyit ugyancsak kiegészítésként mondanék, hogy ezeknek a tanulmányoknak mindig van egy féloldalassága, miszerint ezek magyarországi oldalról, magyar tapasztalatokról, magyar feltételekről készülnek, és folyamatosan próbáljuk egyeztetni a határon túli szándékokkal. Tehát a kormány által az év végéig készítendő tanulmány is vélhetően csak részben tudja tartalmazni azt, ami a határon túli, tehát, ami a hét szomszédos ország szándékait is jelenti. Vagyis a mi prioritásrendünk ütköztetésének a határon túliakkal meg kell történnie, tehát egy folyamatos feladat lesz utána is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még hozzászólni valaki. (Nincs jelzés.) Ez egy nagyon optimista javaslat, ami itt előttünk van törvény formájában, hiszen - arra a mondatra szeretném fölhívni a figyelmet -, ami itt elhangzott, és ezen azért el kell gondolkodni, hogy ez a magyar igények megfogalmazása, ehhez igénylődik a környező országok véleményének és igényének is a szinkronizálása. Tehát, amikor mindezek megtörténnek, akkor van mód és lehetőség ezen elveknek, amelyek törvényjavaslat formájában itt megfogalmazásra kerülnek, egyáltalán a realizálására. Ha ezt a javaslatot úgy tekintjük, mint egy jövőbeni munkaprogramot, amelynek van célkitűzése, és esély van a végrehajtásra, akkor van értelme annak, hogy erről így, ebben a formában tárgyaljunk.
Megkérdezem Baráth Etelét, hogy az eddig elmondottakhoz képest van-e más véleménye.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Ezt egyrészt azért mertük így elkészíteni, mert ismerjük a háttérmunkát, és ismerjük a különböző szomszédos országokkal történő kormányközi megállapodásokat, amelyben vannak elsődleges és másodlagos szükségességek. Amit mi kérünk, hogy a kormány tegye le a parlament asztalára ezt a programot, és majd az lesz tulajdonképpen a kormányra kötelező. Ez a kormányra nézve azt írja elő, hogy maga fogalmazza meg ezt az egyébként itt is elhangzott, jól hierarchizált javaslatot, hogy mi az, ami már megvan, mi az, ami le van egyeztetve, mi az, ami szükségszerű volna, mi az, ami mögött van forrás, mi mögött nincsen forrás. Ezt a felmérést tegye le a kormány, és akkor majd az arról szóló parlamenti szavazás lesz meghatározó a kormány részére a végrehajtást illetően.
ELNÖK: Köszönöm. Thoroczkai úr érkezett meg?
THOROCZKAI ZSOLT (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja az előterjesztést, vagy nem? Most már csak ennyit tudok kérdezni.
THOROCZKAI ZSOLT (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Még szót kért Göndör István képviselő úr.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy bővített mondattal erősítsem, amit Baráth Etele és társai kezdeményeztek ebben az indítványban.
Rettentően nagy szükség lenne arra, hogy kész legyen ez a tanulmány, úgy, ahogy a kormány képviselője elmondta, hogy tárgyalás kellene. Jelesül példa a magyar bürokrácia bonyolultsága: Murakeresztúr, kész a híd, a túloldali környezetvédelmi és minden hozzájárulás megvan, és a magyar hatóság közel fél éve nem adja ki a hozzájárulást azon a címen, hogy nincs hiteles fordítása a két kormány közötti megállapodásnak. Néhány nap múlva lejár a határidő, és kezdhetnek egy ilyen nagy volumenű munkát elölről. Hihetetlenül nagy értéke van ennek, ha ezt meg tudjuk csinálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Lezárásképpen, aki tárgysorozatba-vételre alkalmasnak tartja a javaslatot, kérem, szavazzon, és az is, aki nem. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag tárgysorozatba-vételre alkalmasnak tartotta.
Aki általános vitára alkalmasnak tartja, az szavazzon! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Kíván a bizottság Baráth Etelén kívül előadót állítani, merthogy ő az előterjesztő, természetesen. (Nincs jelzés.) Nem kíván a bizottság. Köszönöm szépen.
Ezt a napirendi pontot befejeztük.
Következik a vízi társulatokról szóló törvényjavaslat, Kuncze Gábor, Herbály Imre, Katona Kálmán, Nógrádi László képviselők önálló indítványa. Első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk az előterjesztést.
Köszöntöm Kuncze Gábort, az előterjesztőt. Kíván-e szóban egy rövid előterjesztést tartani, képviselő úr.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha van rá igény, szívesen megteszem, azért, mert másodszor foglalkozik a bizottság a kérdéssel. December 5-én azzal napolta el május 1-jéig, hogy ha addig a kormány nem terjeszti be a csomagját, akkor napirendre veszi. Ez a mai napig nem történt meg, viszont a társulatok működése lehetetlenné válik a jelenlegi jogszabályi környezetben, ezért szükséges egy részletes társulati törvény. Egyébként nem előzmények nélküli ez, hiszen például az erdőbirtokossági társulatokról is külön törvényben rendelkezett az Országgyűlés.
Kérem a bizottságot, hogy vitassa meg, és döntsön az általános vitára való alkalmasságáról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel? Emlékeztetném, hogy december 3-án tárgyalta bizottságunk, akkor két kérdés merült föl. A tárgysorozatba-vétellel kapcsolatban egyetértett a bizottság azzal, hogy tárgysorozatba vesszük, tehát erről nekünk már nem kell döntetnünk. Az volt a kritériumunk - a jegyzőkönyv szerint és a kormány felé is -, hogy a kormánynak volt egy ígérete, hogy május végéig a bizottság elé terjesztik ezt a jelentést, illetve a törvényjavaslatot kiegészített formában, tehát komplex formában. Ez nem történt meg. Akkor döntöttünk úgy, hogy ha ez megtörténik május végéig, akkor a bizottság természetesen abban a formában tárgyalja meg. Mivel ez nem történt meg, most kell az általános vitáról döntetünk. (Dr. Szűts Korinna: Elnök úr, elnézést kérek, de a kormány képviseletében vagyok jelen.) Elnézést kérek! Dr. Szűts Korinna főosztályvezető asszony!
Dr. Szűts Korinna főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) kiegészítése
DR. SZŰTS KORINNA főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviseletében vagyok jelen. Most a saját nevemben, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a kormány nevében szeretnék véleményt nyilvánítani az előterjesztésről.
A kormány március 11-én tárgyalta, és az előterjesztést nem támogatja a jelenlegi formájában.
Az volt a megállapodás, hogy május végéig beterjesztjük a vízgazdálkodási törvény módosítását. Itt különböző kormánykabineti, illetve társadalompolitikai kabineti tárgyalási módok miatt, ami nem a vízi társulatokra és nem a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozott, ezért csúszott a vízgazdálkodási törvénynek a parlament elé terjesztése.
Viszont jó hírrel tudok szolgálni, pénteken szakmapolitikai egyeztetésre beterjesztjük a vízgazdálkodási törvényt, amelynek alapvető része a vízgazdálkodási társulatokra, tehát az e törvény által is érintett területre vonatkozó szabályok újragondolása. Úgyhogy, ha megkapjuk a zöld utat pénteken, a szakmapolitikán, akkor közigazgatási egyeztetésre bocsátható. Én azt gondolom, hogy szeptember végére, október közepére a parlament elé fog kerülni a vízgazdálkodási törvény. Köszönöm szépen.
Kérdések, válaszok, reagálások
ELNÖK: Képviselőtársaim! Van még észrevétel? (Nincs jelzés.) Még egy szerény kérdésem hadd legyen, amíg gondolkodnak képviselőtársaim. Hogyha a szakmapolitikán olyan javaslatok hangzanak el, hogy mégsem alkalmas a vízgazdálkodásról szóló törvény arra, hogy a parlament elé kerüljön, akkor nagy valószínűséggel nem kerül a parlament elé, ugye?
DR. SZŰTS KORINNA főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez így van. Én azért gondolom, hogy valószínűleg sikerülni fog most már átverni magunkat a szakmapolitikán, mert egyszer már voltunk. A szakmapolitika utalta a kormánykabinet elé egy másik kérdésben az előterjesztést, illetőleg társadalompolitikai kabinet elé egy másik kérdés vonatkozásában. Úgyhogy én azt remélem, hogy ez már szabad utat fog kapni pénteken.
ELNÖK: Igen, köszönöm. Más észrevétel? Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem ügyrendben szót, mert egy meglehetősen hosszú határidő-túllépés van. Azt gondolom, hogy udvariatlanság lenne részünkről, hogyha mi megint csak elnapolnánk az általános vitáról való döntést. Az előterjesztést ismerjük, szerintem döntsünk úgy - és ebben én kérném Kuncze Gábornak egy fejbólintását -, hogy a Házban nem tűzzük napirendre. Tehát miközben már minden bizottsági feltétele megvan a javaslatnak, október elejéig nem tűzzük napirendre, de amennyiben a kormányé nincs meg, akkor viszont bizottsági kezdeményezésre azonnal napirendre vesszük a plenáris ülésen. Köszönöm szépen, elnök úr, ezt javasolom.
ELNÖK: Hadd pontosítsam! Nem is pontosítom, hanem egy másik megvilágításba tenném. Mi ebben a témában kellemetlen helyzetben vagyunk, hiszen már döntöttünk, és most is dönteni fogunk, mert ezek a lépések minket zavartak. Biztos vannak megfelelő okok, amiért nem került az előterjesztés május végéig ide a gazdasági bizottság elé. Én azt a kompromisszumos javaslatot teszem a gazdasági bizottságnak - és ha az előterjesztő ezzel egyetért, akkor erről szavazni fogunk -, hogy október 15-ig, amennyiben a törvényjavaslat beadásra kerül a kormány részéről, ezt vitassuk meg, mert úgy ítélem meg, hogy fontos. És abban az esetben mi, a frakció részéről addig nem vetetjük napirendre, és gondolom, hasonlóképpen Kuncze képviselő is ezt megteszi, de ha október 15-ig nincs a törvényjavaslat a kezünkben, akkor napirendre vesszük. Itt, ma szavazunk róla, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk, de a napirendre-vétel a frakciók között ebben a kérdésben elrendezhető ebben a formában. Nem tudom, hogy ez a javaslat a Házszabály szerint megállja-e a helyét, de egy belső alku alapján egészen biztos, hogy megállja a helyét.
Kuncze Gábor tudja-e kezelni ezt a javaslatot?
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Nem vagyunk egy súlycsoportban, mert ha a bizottság az ön javaslatát fogadja el, amire némi esélyt azért látok, akkor persze én ezt el fogom fogadni. Annyit azonban hadd tegyek hozzá, hogy az egyeztetések 2001. óta folynak, 2006-ban felgyorsultak, és a bizottság azzal adta vissza, hogy május 1-jéig, ha nem jön meg a törvény, akkor napirendre fogja tűzni.
Egyébként pedig a december 3-i ülésen is, és az önnek írt levélben is a minisztérium elismerte, hogy az önálló törvény indokolt és szükséges. Amit most hallottunk, az a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. fejezetének a masszírozása. Ezt ismerjük, és nem felel meg a mai követelményeknek, nem elégíti ki a társulások működésével szemben támasztott követelményeket, ezért azon újabb vita lesz majd, hogy ott kell-e lennie, vagy pedig egy külön törvényben. És mondom, amire a minisztérium utal, ez egy visszalépés, mert a tárgyalások végig külön törvényről szóltak, és a december 3-i jegyzőkönyvben is, és az önnek írt miniszteri levélben is elismerték az önálló törvény indokoltságát.
Ezért én azt kérem a bizottságtól, hogy ha lehetséges, akkor döntsön az önálló törvényről, és én azt szeretném, ha a parlament az önálló törvényt tárgyalná, és a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. fejezetéből, amelyikben a vízi közmű társulások is benne vannak, ami nagyon nehéz kérdés, és a vízgazdálkodási társulatok is, vegye ki a vízgazdálkodási társulatokat, és önálló törvényként fogadja el.
ELNÖK: Van más észrevétel? (Nincs jelzés.) Akkor kénytelen vagyok ezt a korrekciót megtenni, és legfeljebb a háttérben történik ez meg. Elnézést kérek, hogy ilyet mondok jegyzőkönyvileg, de ez fog megtörténni.
Ezek után szavazásra teszem föl, mivel több vélemény nem hangzott el. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, azt kérem, szavazzon igennel! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság 13 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Mivel főbizottság vagyunk, ezért kell előadó. Nincs vállalkozó? (Egyeztetés.) A bizottság véleményét Márfai Péter fogja elmondani. Gondolom, ezzel egyetért a bizottság. Ellenzéki képviselőtársaim kívánnak állítani előadót? (Nincs jelzés.) Nem.
Tehát a bizottság véleményét Márfai Péter képviselő úr mondja el. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot befejeztük.
A 8. napirendi pont a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, a vízgazdálkodásról szóló '95. évi törvény és annak módosító javaslatainak megtárgyalása. Ha emlékeim nem csalnak, az elmúlt bizottsági ülésen ezt tárgyaltuk, erről véleményt mondtunk. A bizottsági módosító javaslat, ami érkezett hozzánk, ez a 2009. szeptember 15-i változat. A kormány részéről Szűts Korinna van jelen. (Dr. Szűts Korinna: Átadnám a szót Jelinek Gabriellának, elnök úr.) Rendben.
A módosító javaslat(ok) megvitatása
Tehát, amiről beszélünk, a 2009. szeptember 15-i dátumozású javaslat, amelyben a környezetvédelmi bizottság javaslata szerepel, és amely az 1. § elhagyását javasolja. A kormány? Legyen szíves bemutatkozni!
JELINEK GABRIELLA osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jelinek Gabriella vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vízgyűjtő-gazdálkodási főosztályának osztályvezetője.
ELNÖK: Köszönöm. Az 1. pontot, a környezetvédelmi bizottság javaslatát támogatják, vagy nem támogatják.
JELINEK GABRIELLA osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A bizottság módosító indítványával kapcsolatban nincsen kialakult kormányálláspont.
ELNÖK: Egyikről sincs?
JELINEK GABRIELLA osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Egy módosító indítványról tudok, amelyet a környezetvédelmi bizottság nyújtott be, miszerint az 1. § elhagyását javasolja. De az ajánlással kapcsolatban sincsen kialakult kormányálláspont még.
ELNÖK: Jó, az a javaslatom a bizottságnak, hogy ezt hétfőre halasszuk. Hétfőn úgy is kell tartanunk bizottsági ülést, és ne fussunk bele ebbe a témába. Amúgy is van kialakult álláspontunk, amit az elmúlt bizottsági ülésen kialakítottunk. Megvárjuk a kormány véleményét, és aszerint fogunk dönteni, annak figyelembevételével. De mielőtt szavazásra tenném föl, Nagy Sándor képviselő úr kért szót.
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Csak egy rövid kiegészítés: teljesen érthető ez a tanácstalanság, amiben most ülünk, hiszen tudomásom van róla, hogy mindkét frakcióban van némi bizonytalanság a kérdés megítélésében. Azt is tudjuk, hogy a környezetvédők nyomására a köztársasági elnök úr visszaadta ezt a döntést.
A következőt tudjuk: a legutolsó bizottsági ülésen kaptam arra lehetőséget, hogy a termálproblémát összességében kezdjük el kidolgozni, és adjunk rá valamiféle cselekvési tervet. Ebben Józsa képviselő úrral már elkezdtünk dolgozni, én most már rövid időn belül kapok egy olyan anyagot, ami tulajdonképpen egy cselekvési tervet, majd Magyarországra egy olyan modellt hoz, ami egyébként hosszú távon, vagy hosszabb távon egyáltalán a lépések sorozatát kezeli.
Az a baj ezzel az egyébként jó szándékú javaslattal, a szándék jó, csak nem teljes körű. Csakhogy érteni lehessen, amit energiára fölhasználunk termálvizet, az a kérés, hogy ezt ne kelljen már visszasajtolni, visszapréselni, azonban a javaslat annyiban nem teljes körű, hogy azt mondjuk, hogy az a vízbázis, amelyik egyébként önmagától pótlódó, tehát hiába húzzuk ki, az nem fogy el, hanem ugyanannyi marad, és az a környezetre nem gyakorol káros hatást, nem tartalmaz káros elemeket, amit nem tudunk kivenni, arra egyébként a nemzetközi szakma azt mondja, hogy igen, ezt esetleg nem kötelező visszasajtolni.
Ez a törvényjavaslat azt mondja ki egyébként, hogy ez esetben tehessen kivételt az adott hatóság. Bízzuk az adott hatóság ügyintézőjére, hogyha az ő belátása szerint erre és erre használjuk, akkor azt egyébként ne lehessen visszasajtolni, ez nem teljes körű. Joggal értelmezhető a környezetvédőknek is az az aggodalma, hogy esetleg ez egy hatósági ügyintézőre van részben bízva. Bocsánatot kérek, most nagyon leegyszerűsítve próbáltam megfogalmazni, de mégis, ez az egyik fő problémája.
Ezért én arra szeretném kérni a bizottságot, hogy abban próbáljunk állást foglalni, hogy lehessen meg ez a szakma által leadott úgynevezett cselekvési terv, legyen meg az a modell, legyen meg az a jövőkép, ami alapján ezt a helyzetet kezelni tudjuk. Az szerintem lényegesen bölcsebb lenne, mint ha most így, elemeiben kiragadunk egy-egy pontot, és egyébként nem látunk tisztán.
Tudomásom van róla, hogy mindkét frakcióban vannak ebben pro-kontra érvek, holott tisztában vagyunk azzal, hogy az a szándék, amit egyébként, ha jól tudom szentesi polgármester kollegám célzott meg, az teljes értékkel akceptálható, csak nem teljes körű az a kérés, amit elénk vetettek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valóban gondban vagyunk, de megkérdezzük, hogy lesz-e a kormánynak hétfőre álláspontja. A gazdasági bizottság abban elkötelezett, Nagy képviselő úr, amiért a feladatot is ön vállalta, hogy a termálblokkal kapcsolatos részt és a bányászattal kapcsolatos teljes csomagot tervezzük ebben az utolsó negyedévben a parlament elé hozni, mert ebben tényleg hihetetlen anomáliák vannak. Egyesek nagyon jól élnek benne, másokat meg nem engednek oda, de nem ez a műsor az, ahol ezt eljátsszuk.
Minket az lepett meg, hogy egyáltalán megjelent ez a beadott törvénymódosítás, amit három polgármester beadott. Ez elemi erőt váltott ki nemcsak a köztársasági elnökből, hanem nagyon sok helyen. Szívem szerint én azt javasolnám, és azt javasoltam az előző bizottsági ülésen is, nem gondoltam, hogy ehhez módosítókat adnak be, hogy így, ahogy van, vegyük le a napirendről, mert ez olyan vitákat generál ezen szakmán belül, és ennek élvezői között, akik ezt igénybe akarják venni, amely jövőre tönkreteheti azt a törvényt, amit mi felelősségteljesen megpróbálunk előkészíteni, hogy a meglévő energiánkat ésszerűen, hasznosan, a haza javára termeltessük ki. Ez árt neki, ez nem kérdés egyikünk részéről sem. Millió érvet itt fölsoroltunk, hogy miért árt.
Én egyelőre azt kérem tisztelettel, hogy várjuk meg, hogy a kormánynak mi lesz a véleménye hétfőre, és hétfőn ezt meg fogjuk tárgyalni. A mi véleményünk nagy valószínűséggel nem fog változni, abba az irányba fog hatni, hogy így az egészet visszavonni, és ne vadítsuk meg a szakmának ezeket az ágazatait és a különböző jogi tevékenységeket, hanem próbáljuk ezt abba a törvénybe, a bányászatról szóló törvénybe, a termállehetőségek felhasználásának kategóriájába törvényi szinten beletenni, és egységes formában létrehozni, ha ebben egyetértés van. Ezért is kértük ezt a munkát, mert ez fontos lenne a gazdasági bizottság részére. Van egyetértés? (Bólintások.)
Tisztelettel azt kérem a kormánytól, hogy hétfőre erről alakítsanak ki álláspontot. Köszönöm szépen. Ezt a napirendet befejeztük.
Következik a termőföldről szóló '94. évi törvény. Van módosító javaslat? Jött be? (Egyeztetés.)
Arról tájékoztatnám a bizottságot, hogy tegnap este ez még a parlamenti vitában volt benne, a legutolsó napirendi pontok egyike volt, és ott még nem volt módosító javaslat, de abban állapodtunk meg a Házzal, hogy a mai nap folyamán a mezőgazdasági bizottság még egy módosító javaslatot ad be ezzel kapcsolatosan. Úgy látszik, még nem tért magához a mezőgazdasági bizottság, és nem tudta leadni ezt a javaslatot, ezért hétfőn fogjuk tárgyalni, ha és amennyiben van javaslata. Kérem a bizottságot, hogy értsen ezzel egyet.
Egy dologról szeretnék egy rövid tájékoztatót adni a különfélék között. A múlt héten kedden, szerdán kint voltunk Strasbourgban, a FORATOM-mal való tárgyaláson, ahol a Paksi Atomerőmű jövőbeni fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről beszéltünk. Ezt azért teszem említés tárgyává itt, a bizottsági ülésen, mert a teljes Fidesz-vezérkar jelen volt a tárgyaláson, tehát velük külön tárgyaltunk. Deutsch Tamástól kezdve Schmitt Pálig, azt hiszem, Szájer Józsefen kívül mindenki ott volt. Úgy érzékeltük, hogy a kinti képviselőknek is megfelelő tájékoztatást kell adni ebben a dologban.
Utólag, a beszélgetések alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Fidesz kint lévő brüsszeli képviselői egységesen támogatják ezt a kérdést. Nagy meglepetés ért, hiszen Balczó Zoltán, a Jobbik képviselője is részt vett a tárgyaláson, és teljes mellszélességgel támogatta ezt a kérdést, tehát részükről is abszolút támogatható. (Közbeszólás: Mérnökember!) Tehát komoly mérnökember, és ő is elfogadta.
Tájékoztatni szeretném a csapatot, hogy a FORATOM-nál és a kinti képviselők fejében is ebben a kérdésben rend van, egyformán gondolkodunk, tehát vélhetően azonos a képviselet.
Van valakinek bejelentenivalója? (Nincs jelzés.)
Örülök, hogy szerdára szabadnapot tudtam nektek csinálni. Szerbusztok! Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc)
Podolák György
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika