GIB-36/2009.
(GIB-166/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2009. szeptember 30-án, szerdán, 10.00 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető *
Szavazás a napirendről *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám; *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról (T/10554/1. szám) *
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) szóbeli tájékoztatója *
Képviselői hozzászólások *
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) reflexiója *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10679. szám) *
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10675. szám) *
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) *
Módosító javaslatok tárgyalása *
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10526. szám) *
Módosító javaslat tárgyalása *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvény *
Holló Gyula (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Egyebek *
1. a) A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat
(T/10554. szám)
(Általános vita)
1. b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról (T/10554/1. szám)
2. A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10679. szám)
(Általános vita)
3. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10675. szám)
(Általános vita)
4. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
5. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10526. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
6. A szomszédos országokhoz fűződő közlekedési kapcsolataink erősítéséről szóló határozati javaslat (H/9968. szám)
(Dr. Baráth Etele (MSZP), dr. Matolcsy György (Fidesz) és Szászfalvi László (KDNP) képviselők önálló indítványa
(Módosító javaslatok megvitatása)
7. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10176. szám)
(Dr. Ángyán József (Fidesz), Font Sándor (Fidesz), Herbály Imre (MSZP) és Jakab István (Fidesz) képviselők önálló indítványa
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
8. A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvény
(A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9194/8. számon került iktatásra.)
(Zárószavazás előtti módosító javaslat(ok) megvitatása)
9. Egyebek
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Márfai Péter (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Göndör István (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Nagy Sándor (Fidesz)
Püski András (Fidesz)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Latorcai János (KDNP) Molnár Bélának (KDNP)
Alexa György (MSZP) megérkezéséig Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP) megérkezéséig Göndör Istvánnak (MSZP)
Gazda László (MSZP) dr. Kapolyi Lászlónak (MSZP)
Göndör István (MSZP) megérkezéséig Podolák Györgynek (MSZP)
Horváth Csaba (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) megérkezéséig Kiss Ferencnek (MSZP)
Dr. Kapolyi László (MSZP) megérkezéséig dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) dr. Szabadkai Tamásnak (MSZP)
Bencsik János (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Dr. Fónagy János (Fidesz) megérkezéséig Márton Attilának (Fidesz)
Nagy Sándor (Fidesz) megérkezéséig Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Dr. Kovács Árpád elnök, Állami Számvevőszék
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium
Holló Gyula főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Szabados Gábor elnök, Magyar Bányászati és Földteni Hivatal
Deméndi Zsolt vezető tanácsos, Pénzügyminisztérium
Kecskés Ádám tanácsos, Pénzügyminisztérium
Bihary Zsigmond főigazgató, Állami Számvevőszék
Dr. Csapody Pál főtitkár, Állami Számvevőszék
Dr. Kelemen F. Balázs parlamenti referens, Állami Számvevőszék
Karcagi Gabriella, Pénzügyminisztérium
Verebély Dávid, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Füzesi Flóra, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Fehérvári Dávid, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Kovács Tímea, Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium
Dr. Lányi Péter, Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium
Dr. Jaskó Zoltán, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Horváth Károly, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Horváth János, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Dr. Pálfalvy Hilda, Gazdasági Versenyhivatal
Füredi Lilla, Fidesz
Siklósi Irma Éva szakértő
Szabó Zita, Fidesz
Szalay Gábor, SZDSZ
Papp Zsolt, Napi Gazdaság
Losonczi Kata, Hír TV
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, a mai napon, szeptember 30-án megérkezett az ősz, hiszen amikor jöttetek, érzékeltétek, esett az eső, tehát a nyárnak vége, ezt mondhatjuk, és ezt egy másik tény is alátámasztja, hogy a költségvetést tárgyaljuk, bár egy hónappal előbb, mint ahogyan általában megszoktuk.
Írásban megkapták képviselőtársaim a napirendi pontok javaslatát. Szeretnék módosítást eszközölni. Azt javasolom, hogy a 6. napirendi pontot, amely a szomszédos országokhoz fűződő közlekedési kapcsolataink erősítéséről szól, vegyük le a napirendről, ugyanis az egyeztetések nincsenek kellő stádiumban, ilyen alapon nem aktuális a téma mostani megtárgyalása, későbbi időpontra tolnánk el.
Hasonlóképpen, mivel a 7. napirendi ponthoz, a termőföldről szóló törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, ezért nincs mit tárgyalni, tehát ezt a két napirendi pontot levesszük.
A 8. napirendi pontban, mely a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött bányászati törvény, illetve a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását célozza, van kialakult álláspontunk, meglátjuk, mi lesz a kormányzat álláspontja, elképzelhető, hogy itt is egy későbbi időpontra történő elhalasztással fogunk élni, de meglátjuk, hogy itt a vitában mit fognak elmondani.
Ezek után szavazásra teszem fel a napirendet. Aki egyetért az előre meghirdetett napirendi pontokkal és a változásokkal, kérem, szavazzon! (Szavazás. - Mindenki jelez.) Megállapítom, hogy a jelenlévők egyhangúlag elfogadták a javasolt napirendet és a változásokat.
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám;
Első napirendi pontként tárgyaljuk a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, mely T/10554. szám alatt lett előterjesztve. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, és meghallgatjuk az Állami Számvevőszék véleményét a költségvetésről, melyet képviselőtársaim a T/10554/1. számon kaptak meg.
Megkérem az előterjesztőket, Engyel Gyula főosztályvezetőt és Kovács Árpád elnök urat az ÁSZ részéről, fáradjanak az asztalhoz.
Amennyiben Engyel úrnak szóbeli kiegészítése van, azt szíveskedjen megtartani.
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány benyújtotta a 2010. évi költségvetési törvényjavaslatot a fejezeti indokolásokkal együtt a megszokott formai és tartalmi követelmények mellett, csak a szokottnál valamivel előbb.
A költségvetési törvényjavaslat lényegében csak a költségvetésről szól, a korábbi években született alkotmánybírósági határozat szerint a megalapozó törvényeket külön törvénycsomagban nyújtotta be a kormány. A törvényjavaslaton változások következtek be a korábbi évekhez viszonyítva. Lényegében a változások abból adódnak, hogy a parlament 2008-ban elfogadta a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvényt. Ez bizonyos tartalmi követelményeket támaszt a költségvetési törvényjavaslattal szemben, és most, ezekben a hetekben kerültek a törvényjavaslatba.
Lényeges elem, hogy az államháztartás korábbi négy alrendszere helyett két fő alrendszer van: az egyik a központi kormányzat alrendszere, a másik pedig az önkormányzati alrendszer. Jellemző még, hogy tulajdonképpen az alapszerű gazdálkodás elemei megmaradtak, tehát a központi költségvetés, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint az elkülönített állami pénzalapok, a változás annyi, hogy az 1. számú melléklet tartalmazza ezeknek is a bevételeit és kiadásait, illetve a 2. számú melléklet, amelyik az 1. számú melléklet összefoglaló mérlege, elkülönítve tartalmazza a korábbi alrendszereket is. A költségvetési törvényjavaslat általános indokolása kitér a figyelembe vett makrogazdasági feltételekre, illetve indokolja a bevételeket, a kiadásokat, és e mellett a központi kormányzat lényegesebb elemeit, lényegesebb változásait is bemutatja. Tartozik egy részletes indokolás a törvényjavaslathoz, amelyik a törvényjavaslat paragrafusonkénti indokolását tartalmazza.
A benyújtott fejezeti kötetek részletesen tartalmazzák a fejezetek bevételeit és kiadásait 2013-ig, tehát a hároméves kitekintés részletezése ott történik meg, ezen kívül a fejezeti kötetek elején összefoglalva találhatók meg az államháztartás főbb adatai 2013-ig.
A makrogazdasági feltételek a jelenlegi helyzetből indulnak ki, tehát az augusztusi állapotot veszik figyelembe, ami a világgazdaságban és a hazai gazdaságban is uralkodott, és ebből kiindulva természetesen bizonytalanságot tartalmaznak ebben a válságos helyzetben. Tehát a körülmények állandóan változnak, de lényegében abból indul ki a költségvetési törvényjavaslat, hogy a válságból bizonyos fellendülés indul meg, ami egyrészt az, hogy a fejlett országok fellendülése elősegíti a hazai termelés fejlesztését, az export bővülését, továbbá számol a törvényjavaslat a hazai fogyasztás növekedésével is. Mindezt figyelembe véve gazdasági növekedéssel nem számol, annyiban, hogy a gazdasági visszaesés az idei várhatóhoz viszonyítva jelentősen mérséklődik.
Az államháztartás kereteit és céljait tulajdonképpen meghatározza a már említett takarékos állami gazdálkodásról és költségvetési felelősségről szóló törvény, illetve meghatározza az a konvergenciaprogram, illetve az a konvergenciajelentés, amelyet az ország az Európai Unió felé prezentált, legutóbb ez év májusában. A főbb számokat az jellemzi ezen a területen, hogy a 2010. évi államháztartási hiány az ide várható hiánynál alacsonyabb lesz. Az idei várható hiány a GDP 3,9 százaléka, jövőre a költségvetési törvényjavaslatban a GDP 3,8 százaléka. Ez a 3,8 százalékos hiány a kormány korábbi vállalásainak megfelelően 2011-től 2013-ig a GDP 2,2 százalékára csökken. A meghozott kiadáscsökkentő, illetve bevételcsökkentő intézkedések is éreztetik hatásukat: a jövedelemcentralizáció a 2010. évi 45,7 százalékról 2013-ra a GDP 43 százalékára mérséklődik, míg a jövedelem-újraelosztás a 2010. évi 49,4 százalékról 2013-ra 45,2 százalékra mérséklődik. Ha ezekből a bevételekből és kiadásokból kivesszük a felhasználásra tervezett európai uniós forrásokat, akkor a hazai újraelosztás a GDP körülbelül 42 százalékára csökken. Jellemző még az adócentralizáció alakulása, amely 2010-ben 39,5 százalék körül várható, az idei 40 százalék körüli értékhez viszonyítva jövőre már csökken, de 2013-ra jelentős csökkenés valószínűsíthető, ez pedig a GDP 37,6 százaléka a jelenlegi számításaink szerint.
A takarékos állami gazdálkodásról és költségvetési felelősségről szóló törvény rendelkezéseit egyrészt a törvényjavaslat veszi figyelembe, másrészt pedig az általános indokolás, illetve a fejezeti indokolások elején található 2013-ig történő kitekintés tartalmazza. Lényegében a költségvetési törvényjavaslat 5. §-a a fő mértékadó, amely meghatározza, hogy 2011-ben a belső tételek egyenlege - tehát azon tételek egyenlege, amelyekre a kormánynak, illetve a parlamentnek ráhatása van - a GDP mínusz 20 százaléka lehet, és 2012-ben az elsődleges egyenlegcél a GDP 1,8 százaléka. Ezek lényegében úgy vannak meghatározva, hogy a reáladósság-szabály megsértése nem valósul meg, tehát a reáladósság-szabályt tartják. Azon kívül a célkitűzés az, hogy 2012-re az elsődleges kiadások korrigált főösszege a 2011. évi korrigált főösszeghez viszonyítva reálértékben legfeljebb a GDP-növekedés felével emelkedhet. Ez biztosítja lényegében azt, hogy az adósság reálértéke nem fog növekedni.
Az általános indokolás kitér tehát - mint már említettem - az uniós kapcsolatokra és a korábbi alrendszerek központi költségvetési kapcsolataira is és a bekövetkezett változásokra is. Lényegében az, hogy valamiféle bizonytalanság van a költségvetésben, azzal kerül kiegyensúlyozásra, hogy megnőtt a számításba vett tartalék összege. Az általános tartalék a központi költségvetés kiadási előirányzatának 0,5 százaléka kell, hogy legyen, ez a jelenlegi egy kicsit meghaladja, 57,2 milliárd forint. Képez a kormány egy stabilitási tartalékot, amit abban az esetben használ fel, ha lényegében a bevételek teljesülnek, és a kiadások nem teljesülnek túl; ez a kockázati tartalék, ez a stabilitási tartalék 79 milliárd forint. Be van tervezve egy úgynevezett kamatkockázati tartalék arra az esetre, hogyha esetleg az államadósság kamatkiadásai növekednének, tehát más hozampályák alakulnának ki az állampapír-értékesítésnél, ez 50 milliárd forint, összességében tehát az így képzett tartalékok összege 186 milliárd forint, ami körülbelül a GDP 0,7 százalékának felel meg.
Köszönöm szépen a szót, és kérem a bizottság támogatását az általános vitára való alkalmasság nyilvánításakor.
ELNÖK: Köszönöm, Engyel úr. Megkérem az elnök urat, hogy az Állami Számvevőszék véleményét tolmácsolja.
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) szóbeli tájékoztatója
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslatról készített véleményünk tartalmazza az összegző megállapításokat, a javaslatokat és a részletes ellenőrzési megállapításokat. A véleményt megalapozó ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy a törvényjavaslat kimunkálása során érvényesültek-e a vonatkozó törvényi és egyéb jogszabályi előírások, illetve az előirányzatok kialakítására kiadott tervezési köriratban foglaltak...
ELNÖK: Elnök úr, elnézést, a mikrofont egy kicsit húzd közelebb magadhoz. Köszönöm szépen.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Igen. ...a tervezésnél alkalmazott módszerek, valamint az állami feladatrendszer és a szabályozók már érvényben lévő, illetve bevezetni tervezett módosításai kielégítően biztosítják-e a törvényjavaslat megalapozottságát, megalapozottan számszerűsítették-e az EU-forrásokat és a társfinanszírozási követelményeket, a helyi önkormányzatok szabályozott forrásainak megalapozottságát a tervezés keretében készült számítások biztosították-e. Ezt azért szeretném mondani, mert az Állami Számvevőszék által készített véleménynek nem lehet része az intézmény szerepéből adódóan a költségvetés gazdaságélénkítő vagy restrikciós jellege, illetve azok arányai megítélésének a kérdése, így alapvetően a munkánk arra irányult, hogy a kimunkált előirányzatok mennyire megalapozottak, teljesítésüket a tapasztalati adatok, az előző évek tényleges és a tervezőévet megelőző várható teljesítése alátámasztják-e, valamint a javasolt jogszabály-módosítások elősegítik-e.
Az ellenőrzés: szükségszerűen itt már több héttel korábban készült el a kormány véleménye, ebből adódóan az Állami Számvevőszéknek is rövidebb idő állt rendelkezésre, csak annyiban foglalkozhatott a makroadatok értékelésével, amennyiben az elkerülhetetlen volt a bevételi és a kiadási főösszegek megalapozottságának véleményezésénél. Jelentésünk részletes része a belső konzisztencia kérdéseit és a tervezési folyamatot részletesen bemutatja.
Elöljáróban szeretném jelezni: a Pénzügyminisztérium vezető munkatársaival munkatársaim szokás szerint végrehajtották az egyeztetést. A minisztérium és az Állami Számvevőszék véleménye, álláspontja között olyan véleménykülönbség nem maradt fenn, azokat a kockázatokat, amelyeket majd a továbbiakban jelzek, és amire a főosztályvezető úr is utalt, valóságosnak tartják. Ezek a kockázatok arra vezethetők vissza, hogy a tervezés körülményei a válság körülményei között a szokásosnál is nehezebbek voltak. Erre vonatkozóan a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint ezeket a kockázatokat a tartalékképzés mértéke kezelni igyekszik, ez a bizonyos 180 milliárd forint, amelyre utalt az előttem szóló.
A költségvetést megalapozó egyes törvények módosítását tartalmazó törvényjavaslat a költségvetés készítésével párhuzamosan készült, valamint ez az egyeztetések során hatástanulmányok és modellszámítások nélkül folyt, s egy folyamatosan változó munkaanyagból kellett igen rövid időkeretben a véleményünket formálni. Ebből adódóan szeretném elmondani, a központi költségvetést illetően az a véleményünk, hogy a törvényjavaslati makrogazdasági pálya megvalósulását számos, a korábbiaknál nagyobb kockázati tényező befolyásolhatja, amelyek közül a legnagyobb súlyú és talán a legnagyobb hatású a világgazdasági válság, amely megbízhatóan nem prognosztizálható, a további alakulásával összefüggően számos bizonytalanság van.
Azt is látni kell, hogy a jövő évre tervezett mínusz 0,9 százalékos növekedés még jelenti az idei év várható nagyságrendű visszaesését, ami természetesen messze eltér a 2009-re meghatározott költségvetési pálya makrogazdasági számaitól. Ez összességében két évig 7-8 százalék körüli gazdasági visszaeséssel számol, tehát különösen ennek a folyamatnak a tartóssága jelent kockázati tényezőt abban a tekintetben, hogy nem rövid távú hatással, hanem hosszabb távú hatásokkal kell számolni, beleértve annak az összefüggését is, hogyha a késleltető hatások miatt nyilvánvalóan a külgazdasághoz kötődő - hiszen 80 százalékos a magyar gazdaság exportkitettsége - 80 százalékos exportkitettségnek a késleltetése miatt várhatóan ezek némileg hoznak számunkra, ha hoznak kedvező feltételeket, mint ahogyan késleltetve is gyűrűztek be hozzánk.
További kockázati tényezőt érzékelünk a bevételek oldaláról - ezt szeretném megközelíteni - és a kiadásoknál, a feszültségek megítélésénél is jelen vannak ezek a társadalmi, gazdasági és alkalmazkodási tényezők, például a nagy ellátórendszerek helyzete. Szeretném elmondani, hogy húsz év távlatában arányait tekintve lényegileg nem változott az ezekre fordított összeg nagysága, és ezek méretéről érdemi információt, hatáselemzést az ellenőrzés során nem tudtunk fellelni. Ezt azért kell megemlítenem, mert a költségvetési felelősségről szóló törvény három lábon áll. Az első lába, a költségvetés-politika, a makrogazdasági összefüggéseket alapozza meg. A másik lába egy olyan elemzés igényét fogalmazza meg 2010-től kiterjedten, sőt kötelezően minden egyes tételnél a részletekre vonatkozóan is, amelynek a megfelelési irányában meggyőződésem szerint 2009-ben célszerű lett volna lépni. Ez a lépéssorozat egyelőre inkább a másik irányba mutatott a rendkívüli körülmények következtében. Tehát megalapozó számítások, modellszámítások, milyen következményei lesznek, milyen feszültségeket fog ez hozni, a tudatos elem ezekben a kérdésekben, miközben a makrogazdasági számok a gazdasági növekedésre vonatkozólag, a nemzetközi kötelezettségekre vonatkozólag, az inflációs célkövetkeztetésre, az államháztartás halmozott hiányára vonatkozólag azokat a számsorokat hozzák vissza, amelyeket egyébként a költségvetéssel kapcsolatos felelősségről szóló törvény, illetve a nemzetközi kötelezettségek írják elő.
Ebből adódóan azt szeretném mondani, hogy a központi költségvetés közvetlen bevételeinek tervezett összegéről - a gazdálkodó szervezetek befizetései, a fogyasztáshoz kapcsolt adók és a lakosság befizetései, amelyek a központi költségvetés bevételeinek 99 százalékát teszik ki - a tervezet megalapozottságára vonatkozóan néhány kivételtől eltekintve nem volt módja az Állami Számvevőszéknek véleményt mondani a véleményalkotáshoz szükséges egyes adatok, a részletes számítási anyagok hiánya miatt. A tervezett adóbevételek teljesíthetőségét, a fogyasztás alakulását és a fogyasztás alakulásával összefüggésben megint csak az adókat, néhány kivételtől eltekintve ennek a kockázatait sem tudtuk minősíteni.
Megértjük és természetesnek tartjuk azt, hogy a pénzügyi, gazdasági válság szükségszerű következménye a tervezési feltételek romlása, a prognóziskészítés növekvő bizonytalansága, amelyek magától értetődően tükröződnek az adóbevételek tervezésében. Ezzel kapcsolatban itt szeretném megjegyezni: az Állami Számvevőszéknek az a véleménye, hogy amennyiben a gazdasági folyamatok a törvényjavaslatban bemutatott módon vagy annál valamennyivel kedvezőbben alakulnak, akkor az adóbevételek megítélésünk szerint a számítottnak megfelelően teljesülhetnek. Tehát mi a magunk részéről, eltérően a korábbi években mutatottakhoz, a költségvetésnek elsősorban nem a kiadási tételeit tartjuk feszültségekkel terheltnek és megalapozatlannak, hanem a bevételi prognózis oldalán látunk a korábbiaknál nagyobb kockázatokat.
A központi költségvetés közvetlen kiadásai a költségvetési törvényjavaslat kiadási főösszegének több mint 44 százalékát jelentik. Az ellenőrzés ezt részletesen, amennyire ebben az időben egyáltalán fizikailag lehetett, áttekintette. A kollégáim - azt mondják - vizsgálatai alapján ezeknek a tételeknek a 87 százalékát megalapozottnak, az államháztartás hangsúlyos, adott szerkezetében, strukturális átalakulás nélkül, szükségszerűnek minősítették. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy a struktúraátalakulásnak van korlátrésze, maga a válság is az ellen hat ezekben a tekintetekben. Tehát azt mondjuk, hogy ebben a kiadási összetételben, szerkezetben, ellátási struktúrában a korábbi évektől eltérően valószínűsíthetően ezek az előirányzatok megalapozottak. Hozzá kell tennem azt is, ugyanakkor azt jelezzük, hogy jelentős ellátási feszültségek vannak, a társadalmi, gazdasági hatásai ennek ismeretlenek, ezeknek az ellátásban való hatásmechanizmusa, illetve visszahatása az államháztartásra ma nem prognosztizálható.
Szeretném azt is elmondani, hogy a költségvetési szervek előirányzatai és a fejezeti kezelési előirányzatok tartalmi, számszaki bevezetései megfelelnek az Áht.-ban foglalt előírásoknak. A fejezetek irányító szervei a tervezési körirat előírásainak eleget tettek, a költségvetési szervek, illetve a fejezeti kezelési előirányzat költségvetési keretszámainak fejezeti szintű kialakítása során az előirányzatokat és a létszámot az alapfeladatok ellátásához meghatározóan a kialakított prioritások figyelembevételével tervezték.
A tervezési folyamat alapján összességében az a tendencia látszik, hogy a feladatok és a rendelkezésre álló források között feszültségek vannak - nem hiszem, hogy ezzel újat mondok. Év közben a feladatok ellátására a gazdálkodás során a fejezetek irányító szerveinek további takarékossági intézkedéseket kell hozniuk, illetve fennáll annak kockázata, hogy az egyes területeken feladatcsökkenések, feladatelmaradások következnek be, magyarul az ellátórendszer teljesítésének minőségromlásával lehet ezeket a követelményeket megtenni.
Mi ezek közül a kockázatok közül egyetlen tételt emelünk ki véleményünkben: akkor 2009-es szinten tervezték a 2010-es kiadásokat a munkaerőpiacot érintő kérdéseknél. A legnagyobb kockázatot a romló gazdasági környezet foglalkoztatási hatása, a munkanélküliség ingadozása, ezek miatt pedig a Munkaerő-piaci Alap tervezett költségvetésének a teljesülése hozza. Egyébként ez az elkülönített állami pénzalapoknak, ha jól tudom, a 81 százalékát jelenti. Nem hiszem, hogy indokolt volna részleteznem a különböző társadalombiztosítási alapokra, a helyi önkormányzatokra vonatkozó számokat. Itt annyit jegyeznénk meg, hogy összességében a bevételi és a kiadási oldalak párhuzamos mozgása várható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a gazdasági folyamatok azokat a bevételeket mégsem teljesítik, akkor ezzel párhuzamosan további kiadáscsökkentő intézkedéseket kell hozni. A strukturális átalakulások hiányában ismételten azt szeretnénk mondani, hogy ez a feladatok szerkezetében, az ellátások szerkezetében, a szolgáltatások vonatkozásában további romlást jelenthet.
Ennek tudatában a Pénzügyminisztériummal, a kormány illetékeseivel, sok tekintetben hasonló módon megítélve ezeket a részeket, úgy érezzük, a magunk részéről elvégeztük azt a munkát, amit a költségvetés megalapozásával kapcsolatban ránk róttak. A jelentésünket, tervezeteinket a magunk részéről megküldtük a Költségvetési Tanácsnak tervezetek formájában is, és személyes konzultáció is volt erre vonatkozóan, hogy ezeket hogyan látjuk. Igyekeztünk olyan szerkezetben dolgozni, ami az Állami Számvevőszék hatáskörének megfelel.
Egyetlen megjegyzésem van: a mai napon a délutáni órákban lesz készen az állami feladatellátásról szóló hosszabb, részletesebb tanulmányunk. Ezt a költségvetési bizottság ülésén mutatjuk be, és természetesen a képviselő hölgyek és urak rendelkezésére fog állni, hogy a költségvetési vitában ezeket a háttérgondolatokat, az ezzel kapcsolatos árnyaló megjegyzéseinket figyelembe tudják venni.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim rendelkezésére áll az Állami Számvevőszék véleménye, mert írásban megkaptuk. Egyben szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a múlt évben megalkotott törvény alapján a Költségvetési Tanács jelentése is rendelkezésre áll. Mivel azt gondolom, kevés idejük maradt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak, hiszen az előterjesztés olyan széles és sokoldalú, ami írásban is megjelent, néhány gondolatot mondok, hiszen ez rendkívül fontos, mert először látunk jelzéseket, és ezek a jelzések viszonylag egybeesnek azzal, amit itt hallottunk a kormányzat és az ÁSZ részéről.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot kiemeljek ebből a költségvetési elemzésből, amit a Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa készített. Éppen a makrogazdasági számokról, a makrogazdasági hatások várható eredményeiről, illetve a negatív hatásaival kapcsolatosan a trendek felállítása nagyon érdekes. Míg a Tanács 2009-re mindössze 6,2 százalékos GDP-visszaesést prognosztizál, addig a kormány 6,7-est, tehát a Tanács véleménye kedvezőbb, ugyanakkor 2010-re a Tanács 0,5 százalékos GDP-visszaesést prognosztizál, a kormány 0,9-et, tehát majdnem 1 százalékot. Tehát a kormány negatívabban ítélte meg a helyzetet, mint a Tanács. De ugyanezt lehet elmondani a háztartások fogyasztására is, ott is legalább 1 százalékkal kedvezőbb a Tanács véleménye, és nagyon fontos, hogy a bruttó állóeszköz-felhasználását mondjuk erre az évre a Tanács mínusz 7,1 százalékra prognosztizálja, míg a kormány mínusz 9,3 százalékra. Jövőre körülbelül azonos nagyságrendet prognosztizáltak. A nemzetgazdasági foglalkoztatottság visszaesését a Tanács 3,1 százalékban rögzíti, míg a kormány 2,2 százalékban.
Számunkra talán rendkívül fontos, hogy a hosszú évek csatározása alapján, ami a központi kormányzat külső egyenlegével kapcsolatos tanácsi, illetve kormányzati álláspont közötti különbséget jeleníti meg fejezetenként végigmenve, ennek a lényege az, hogy tulajdonképpen a Tanács úgy becsüli meg, hogy a központi kormányzat külső egyenlege 9740 milliárd forint lesz, míg a költségvetés 9726 milliárdban határozza meg, tehát összesen 13 milliárd az eltérés, nem éri el a 0,1 százalékot. Ez azért mutatja, hogy az elmúlt évek során a költségvetés tervezésének folyamata, értékbeállítása jelentős fejlődésen ment keresztül, mert már az Állami Számvevőszéken kívül egy abszolút független szerv is hasonlóképpen látja ezt a helyzetet. Ezt csak azért mondtam el, mert képviselőtársaim elfoglaltságuk miatt ehhez a jelentéshez valószínűleg nem nagyon tudtak hozzájutni.
Javasolom, mielőtt a parlamenti vita elkezdődik, ha van idejük, ezt nézzék át, hiszen ez az eddigiekhez képest egy új megközelítés, mert bebizonyosodik, hogy jó volt az a törvény, amit hoztunk, és szükség van egy ilyen harmadik lábra, nem arra, amit most az elnök úr mondott a költségvetés három lábáról, hanem a kontroll három lábára.
Ezek után az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Megkérdezem képviselőtársaimat: a két témához, tehát a kormány előterjesztéséhez valamint az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatosan van-e kérdés? (Nincs jelzés.)
Észrevétel, megjegyzés, vélemény van-e? Aki szólni kíván, jelezze! (Jelzésre:) Márton Attila képviselő úr!
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Érdeklődéssel hallgattam azt, amit az elnök úr elmondott a Költségvetési Tanács összeállításából, jelentéséből. Megmondom őszintén, egész egyszerűen azt szűrtem le ebből az anyagból, hogy a kormány valószínűleg jobban képben van, mint a Költségvetési Tanács, és tisztában van azzal, hogy azok az intézkedések, azok a meg nem tett intézkedések milyen negatív hatással vannak a magyar gazdaságra. Tehát ezért lehet az, hogy a kormány negatívabb vagy rosszabb számokat ad a saját előrejelzésében. Talán olyan adatok, információk birtokában vannak, amelyek jobban bizonyítják azt, hogy bizony nem volt helyes az elmúlt, mögöttünk hagyott egy, másfél esztendő válságkezelése.
Ha jól megnézzük ezt a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy bizony az a cél, ami a magyar gazdaság fellendítését szolgálná, igazából nem fog megvalósulni. Miért? Egy picit hadd nyúljak vissza, hogy meg tudjam indokolni, véleményünk szerint miért nem jó ez a költségvetés. Amikor arról volt szó, hogy majd stabilizáció következik, és ennek egyik fontos lépése az adócsökkentés lesz, akkor azzal kellett szembesülnünk a költségvetést megalapozó legfontosabb törvények tárgyalásakor, az adótörvények tárgyalásakor, hogy bizony szó nincs arról, hogy itt a gazdaság majd milyen komoly, jelentős pénzeket kapna, hiszen az IMF-fel kötött megállapodás is, amit a kormány kötött, arról szól, hogy tulajdonképpen bevételsemleges adótörvényt kell alkotni. Ez azt jelenti, hogy az adókban átrendezések lesznek és lehetnek, míg tulajdonképpen pluszforrások igazából nem nagyon fognak maradni sem az embereknél, sem a vállalkozásoknál, sokkal inkább az elvonás lesz az, ami szerepet kap a költségvetésben.
Az a helyzet, hogy ez sajnos be is igazolódott, hiszen az előttünk fekvő költségvetési javaslatból világosan látható - csak néhány dolgot mondanék -, egyrészt az önkormányzatok szinte teljes ellehetetlenítése a tervezett önkormányzati normatíva csökkentésével és az önkormányzatoknak juttatott források drasztikus megnyirbálásával; szó van itt az egészségügy szinte már-már teljes működésképtelenné tételéről, hiszen annak ellenére, hogy tegnap a sajtóhírek arról szóltak, itt lesz valamiféle megállapodás a kórházak, az egészségügyben dolgozók és a kormányzat között, de azért ne felejtsük el, hogy az a 24,5 milliárd, amelyet az egészségügy szereplői kérnek, még mindig csak az ez évi, már 75 százalékosra csökkentett finanszírozási értéket adná vissza és nem többet, tehát nagyon komoly és hatalmas pénzkivonás történik az egészségügyből. Bármi is lesz ennek a megállapodásnak a lényege, az egészségügyre pluszforrások kellenek. De említhetem itt a tömegközlekedés 40 milliárd forinttal történő támogatáscsökkentését is, amiről azt hiszem, vagy a Volán-társaságokat érinti, és akkor most itt ne is beszéljünk a szárnyvonalak megszüntetéséről, hogy a vidéken élő embereket a költségvetés közvetett hatásai milyen módon fogják érinteni.
Még egy dolog, amit általánosságban meg kell említenem: itt a bevezetőben is szó volt arról, hogy bizony olyan mértékű tartalékot állít be a kormány most a költségvetésbe - persze, minden mögé oda van téve a szöveges indokolás, hogy miért -, ami a mi szempontunk és a mi véleményünk szerint így a választási évben vagy a választási év előtt azért egy kicsit aggályos, hiszen tudjuk jól, a tartalékot vagy annak a jelentős részét tulajdonképpen a kormány szinte a saját hatáskörében tudja felhasználni.
Ennyi általános bevezető után nézzük, mi az, amiért azt mondjuk, hogy mi nem támogatjuk ezt a költségvetést. Itt konkrétan két fejezetről, a Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumról, illetve a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumról hadd mondjak néhány szót, gondolatot.
Az alapvetésünk az, hogy ez a költségvetés azért nem jó, mert nem azokat a gazdaságpolitikai célokat szolgálja, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy az ország gazdasági helyzetében érezhető javulás legyen, és valóban gazdaságösztönzést lehessen véghez vinni, ami legalább tartós alapot biztosítana ahhoz, hogy itt az elkövetkezendő években valóban gazdasági fellendülés legyen. Ha valaki türelmesen és aprólékosan átnézi a költségvetést, azt láthatja, ami egyébként a sajtóban is megjelent, és most már konkrét számokat is láthatunk erről, hogy lényegében a Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium fejezetében látható, a kormány szinte teljes egészében ki akar vonulni a hazai fejlesztésekből. Minden olyan forrásról, ami a hazai fejlesztéseket szolgálná, tulajdonképpen a kormány széttárja a karját, hogy kérem szépen, majd itt jönnek az európai uniós források, azok majd mindent meg fognak oldani. Az elmúlt időszakban is lehetett látni, hogy az európai uniós forrásokkal messze nem az a helyzet, messze nem olyan jól jönnek ezek a pénzek különböző okok miatt.
Mi tehát úgy látjuk, hogy mindenképpen igenis szükség lenne a hazai költségvetésből is a 2010. évre tervezettnél lényegesen komolyabb hazai fejlesztési keretre, hiszen így talán valamelyest, ha nem is fenntartható, de legalább döcögősen megoldható lenne a hazai fejlesztések egy bizonyos része, itt viszont a számokból szinte teljes egészében azt lehet látni, hogy a kormányzat, ha nem is nullára, de igen minimálisra kívánja csökkenteni a hazai fejlesztéshez adott kormányzati támogatásokat, ami a költségvetésből lenne. Mi úgy gondoljuk, ha itt valóban az a kormány szándéka, hogy a gazdasági növekedéshez próbálna valamelyest támogatást adni, akkor az hosszú távon nem megengedhető, hiszen egész egyszerűen az történik, hogy nem lesz hazai forrás, márpedig az európai uniós pénzekhez - nem győzöm ismételni, azért a különböző példák azt mutatják - elég döcögősen lehet hozzájutni, különösen az a célcsoport, a kis- és középvállalkozások, amelyeknek például igazából komoly pénzre lenne szükségük akár a foglalkoztatás, akár a munkahelyek megőrzése szempontjából, és munkára lenne szükségük, ők nem nagyon fognak tudni majd ezekhez a pénzekhez hozzájutni.
A másik tárca, amelyik igazából ide, a gazdasági bizottsághoz tartozik, és amelyről talán egy picit érdemesebb bővebben szólni, az a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium. A bevezetőben is említettem, hogy a bizonyos 40 milliárdos tervezett elvonás a tömegközlekedés kormányzati támogatásából például a MÁV esetében szerintem nagyon komoly gondokat fog okozni, adott esetben lehet, hogy katasztrofális helyzet fog előállni a MÁV-nál, tehát nem lehet pontosan tudni, az elkövetkező évben mi is vár a MÁV-ra. Egy biztos: jó nem, mert túlságosan sok pénz nem lesz, illetve, ha ezt a 40 milliárdos elvonást a tömegközlekedésből a tömegközlekedési szolgáltató cégek természetesen át fogják majd hárítani az utazóközönségre, mert ezt a bevételt valamiből pótolniuk kell, akkor viszont olyan mértékű díjemelésekkel kell majd számolni a 2010. esztendőben, amit bizony elég nehéz lesz kigazdálkodniuk és kifizetniük a családoknak, különösen azoknak, akiknek a tömegközlekedés a munkába járáshoz szükséges. Tehát ez nagyon komoly problémát fog jelenteni.
A másik ilyen téma az infrastruktúrafejlesztés. Az elmúlt években világossá vált, hogy legyen az PPP vagy bármilyen más megoldás, hosszú távon iszonyatosan sok pénzbe fog kerülni. Nem volt olyan alkalom, hogy amikor ez téma volt, ne mondtuk volna el, hogy ez nem jó, nem ez a járható út, ne ezt tessenek járni, mert hosszú távon sokkal többe fog kerülni a költségvetésnek. Kérem szépen, máris azt látjuk, hogy például a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium fejezetében az autópálya rendelkezésre állási díj 20 milliárd forinttal emelkedett vagy fog emelkedni 2009-ről 2010-re. Még egyszer mondom: számtalanszor elmondtuk, hosszú távon nem jó konstrukció, és nem kifizetődő, ha ilyen módon próbálnak meg autópályát, illetve infrastruktúrát építeni.
A másik: a költségvetési számokból szintén világosan látszik, hogy például az energiafelhasználás hatékonyságának javítására fordítandó pénzeszközök jelentősen csökkennek 2010-ben a tervezet szerint. No, ez megint egy olyan terület, amire persze most sokan azt mondhatják, hogy kérem szépen, éppen most vannak csökkenő félben, döcögősen, mert azért messze vagyunk attól, hogy ténylegesen csökkenjenek az energiaárak, inkább azt mondjuk, hogy mutatóban csökkentek néhány százalékkal. Azért ne felejtsük el, hogy remélhetőleg ennek a válságnak is vége lesz, és az energiaárak vélhetően a 2007-2008. évi árakra fognak visszaemelkedni, ami viszont előrevetíti azt, hogy várhatóan majd drasztikusan megnőnek az energiafelhasználáshoz kapcsolódó kiadások. Tehát éppen most lenne itt az alkalom arra, hogy mindazokat a fejlesztéseket, beruházásokat, legyen szó vállalkozási vagy legyen szó lakossági körről, ösztönözni és támogatni kellene, ami azt biztosítja, hogy az energiafelhasználást csökkenteni, a hatékonyságot növelni lehet, de e helyett a költségvetési számokból egyértelműen az derül ki, hogy a kormányzat jelentősen csökkenteni kívánja az energiahatékonyságra fordított támogatási összegeket.
Ez csak néhány kiragadott példa, erről még hosszan lehetne beszélni, szerintem képviselőtársaimnak is lesz hozzáfűzni valójuk, de talán alkalmas volt arra, hogy ez a néhány kiragadott példa is bemutassa, melyek azok a szakmai indokok, amelyek miatt a kormány által benyújtott 2010. évi költségvetési javaslatot nem fogjuk tudni támogatni, az általános vitára való alkalmasságát sem.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Szót kért Göndör István képviselő úr.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Ez várható volt, hogy a mai napon teljesen szemben állunk, de mielőtt elmondanám a saját gondolataimat, hadd mondjam, tisztelettel csak azt kérem Márton Attilától - ha kell, az oldalszámot is megmondom -, ha a bevételeket fellapozza, akkor ki fog derülni, hogy a vállalkozásoknál csak az adóban több mint 120 milliárddal kisebb összeg van, és ebbe még nem számoltam bele a társadalombiztosítási járulékokat. Ugyanígy, ha megnézi a magánszemélyek adóbefizetéseit, ott is ki fog derülni, hogy lényeges csökkenés van. Ezeket az adócsökkenéseket már a tavaszi ülésszakban elfogadtuk, tehát ilyen szempontból ez nagyon határozott determináció a 2010. évi költségvetésben.
Itt hadd forduljak át a saját mondókámra, majd még visszatérek ennek a gazdaságpolitikai következményeire. Megerősítem azt, amit az elnök úr mondott, hogy új szín és új eredmény az, amit a Költségvetési Tanács jelent. Valójában azt gondolom, hogy Kovács Árpád elnök úr most azt mondhatja, mi ezt már évek óta mondjuk, hogy a makrogazdasági feltételeket, tehát azt, hogy ki, milyen feltételekből indul ki, mit feltételez akkor, amikor felállítja a saját számsorait, rögzíteni kell. Hiszem, hogy talán még megérjük azt, amikor ez megvalósul, és akkor majd lehet konkrétan vitatkozni. Tehát amikor egy év múlva a zárszámadás lesz, akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy én már akkor megmondtam, vagy megmondtam két évvel ezelőtt, hanem akkor azt lehet mondani, hogy ez a feltétel teljesült vagy nem valamely adóbevétel vagy valamely kiadási tétel összefüggéseiben.
Ami 2010-re érdekes: mondhatnám a népi mondást, hogy mindig az a legnehezebb, ami előttünk van, mert ami mögöttünk van, ha nehéz volt, de már ismerjük, és túlvagyunk rajta. Azt gondolom, abban a tételben is erősen vitatkoznom kell Márton Attilával, hogy azt mondja, ezek hibás lépések. Meg kellene mondani, ön miért tartja ezt hibásnak, mert azt gondolom, rendkívül fontos, hogy az államháztartás egyensúlyát sikerült 2009-ben is megőrizni. Amit az ön szavaiból - és hadd citáljam ide, habár nincs itt - és Varga Mihály korábbi előadásaiból megfejtettem, önök a hiánycél elengedésére játszanak, én pedig azt vallom, és mi, szocialisták azt valljuk, hogy a hiánycél elengedése negatív irányba mind a gazdaság, mind a magánemberek számára kiszámíthatatlan következményekkel jár. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy az egyensúlyt továbbra is megtartsuk, nemcsak az IMF-megállapodás miatt, hanem egyszerűen azért, hogy a gazdaság működőképes legyen, és meg kell teremteni a növekedés feltételeit. Itt mondtam azt, hogy még vissza fogok kapcsolódni a képviselő úr gondolatához.
Az, hogy a magánemberek zsebében lényegesen több pénz marad 2010-ben közel 300 milliárd forinttal, mint 2009-ben, ez kis mértékben segítheti a belső kereslet növekedését, miközben elfogadom azt, amit a Költségvetési Tanács is mond, hogy az idei 5 százalékos áfaemelés ennek egy része, tehát magyarul: nehezen kiszámítható a következménye, mivel az már jelenleg is látszik, hogy az 5 százalék teljes egészében nem ment át inflációba, a vállalkozások az 5 százalékot nem érvényesítették egy az egyben a lakosság felé, ez ezért érdekes. Azt gondolom, amit az elnök úr is elmondott, hogy az adóknál számomra inkább szimpatikus az, hogy az adóbevételeket konzervatív módon tervezi a kormány, mert ez is garancia lehet arra, hogyha év közben bármi probléma van, akkor a tartalékokból és az esetleges pozitív irányú feltételváltozásokból lehet, hogy továbbra is finanszírozható a különbség.
A hozzánk tartozó két terület, a közösségi közlekedés, amit nem szűkítenék le a MÁV-ra. Azt gondolom, valahol nekünk itt, a gazdasági bizottságban leginkább, de azt hiszem, még a parlamenti patkóban is, amikor a magyar gazdaság bajairól beszélünk, akkor egymás szemébe kellene néznünk, és azt kellene mondanunk, hogy a bajok nagyon lényeges okozói vagyunk mi, így együtt. Az a nem együttműködés, amit teszünk, és erről hadd mondjam: a közösségi közlekedésnél, miközben itt formailag most csak a fogyasztói árkiegészítésről és a költségtérítésről vagy a veszteségfinanszírozásról beszélünk, de ha valaki veszi magának a fáradságot, és megnézi a MÁV veszteségeit, azt gondolom, ha ezekről nyíltan, őszintén beszélnénk, elképzelhető, hogy itt a Kossuth téren tüntetés lenne, hogy ebbe a feneketlen zsákba miért szórunk be évről évre több száz milliárd forintot, amit másra is lehetne használni. Itt értek egyet megint csak Kovács Árpád elnök úrékkal, akik évek óta szorgalmazzák, hogy a zárszámadásnál nincs lehetőségük a hatékonyságvizsgálatra, tehát arra, hogy a pénzek hogyan hasznosultak, és annak milyen eredménye van. Azt gondolom, ebben az esetben közös felelősségünk lenne valahol korlátot szabni annak, hogy mennyi ez a támogatás, de ezért a támogatásért viszont követeljünk meg a mainál jóval hatékonyabb kiszolgálást az utazóközönség számára. És ugyanezen a ponton megint csak vitatkozom Márton Attilával: számomra ugyanilyen kérdés az egészségügy.
Hitem szerint nemcsak a közgazdászok, hanem az egészségügyben dolgozók ugyanúgy tudják, mint mi, hogy az egyre csökkenő - mert van egy kényszer, hogy a bérjárulékokat csökkentsük, mindegy, hogy magánember vagy vállalkozás -, járulékbevételből a jelenlegi struktúra nem finanszírozható. Lehet hisztériát kelteni - tegnap nagyon komoly vitám volt Mikola képviselő úrral -, lehet ezt tenni. De azt gondolom, ha a szavazásokat nem úgy tennék fel a kereskedelmi televíziókban, hogy akarja vagy nem, hanem amikor egy képet bejátszanak - most nem nevezném meg, melyik kórházat láttam a minap a televízióban -, ha úgy tennék fel, hogy tisztelt választók, betegek, van-e önök között valaki, aki ebbe a kórházba elmenne kezeltetni magát? Tehát amikor pazarlásról beszélünk, ez így általában elszáll a levegőben, és amikor azt mondom, hogy az együttműködés hiánya is okozója a bajainknak, ha képesek lennének elsősorban az egészségügyben dolgozó képviselők, politikusok a struktúrát átalakítani, akkor abból a forrásból a meglévőket vagy fennmaradókat sokkal jobban lehetne ösztönözni, a fejlesztéseiket finanszírozni, ezáltal a betegek számára a mainál lényegesen magasabb ellátást biztosítani.
A példa, amin tegnap végigmentünk, hogyha ma a beteg elmegy egy kis kórházba, ahol a problémájára először csak vérvétel van, azután elküldik egy másikba, ahol még heteket vár, onnan pedig egy harmadikba, tehát a végén ugyanott, a súlyponti kórházban köt ki, csak közben eltelt másfél hónap, ha szerencséje van, ha nincs, akkor ennél hosszabb idő, akár egészen komoly problémái is lehetnek. Az a felelősség, ami a költségvetési pénzekkel való gazdálkodásra vonatkozik, mindannyiunkat terheli.
Kérem önöket, gondolják végig, hogy a 2010. évi költségvetésben valójában erről van szó, hogy meg kell tartanunk az egyensúlyt, még akkor is, ha ez bizonyos területeken fáj, de meg kell teremteni a feltételét annak, ahogyan a vállalkozói terhek fokozatosan csökkenthetők, a magánszemélyek terhe lassan, lassan csökkenhet, ezzel egy kis belső kereslet is képezhető, ezt meg kell teremteni. Azt is vallom, hogy ehhez egy új szövetség kell, egy új szövetség, amelyik ezt meg akarja csinálni, és érdekelt abban, hogy az ország előrehaladjon, tovább modernizálódjon, fejlődjön, mert azt hiszem, azokból a számokból, amelyeket általában a Költségvetési Tanács is elmond, és nemzetközi összehasonlításokat hoz, nem leszünk képesek kilépni, addig tehát csak tüneti kezelésről beszélhetünk, amíg komolyan nem tudunk itt változást elérni.
A fejlesztési forrásoknál, tudom, a képviselő úr is tudja, mindannyian játszunk a statisztikai számokkal. Az európai uniós források - ez megint csak kiolvasható a különböző külső elemzésekből - jelentősek, de azt, hogy a pályázók, akik pályáznak, hogyan pályáznak, milyen minőségű pályázatot nyújtanak be, nem valószínű, hogy a kormányon kell számon kérni. Az a több száz iskolaberuházás, amit például most európai uniós forrásokból finanszírozunk, a belföldi építőipari vállalkozások számára jelentenek kapacitást, jelentenek kapacitáslekötést. Számukra nem az az érdekes, hogy ezt miből finanszírozzuk, hanem az, hogy munkalehetőséghez jutottak. Jelen esetben, ha többet akarunk, akkor valahol meg kell mondani, hogy honnan vegyünk el még forrásokat.
Amit előnynek tartok, és itt megint nagyon hasznosnak tartom, amit Podolák elnök úr mondott, hogy a Költségvetési Tanács egy nagyobb terjedelmű függelékben írta le a számítási összefüggéseket és feltételezéseket, a véleményüket a 2010. évi költségvetésről. Ez egy alkalmas és jó tanulmány lehet bárki számára.
Engedjék meg, hogy felhasználjam Kopits Györgynek a közgazdász vándorgyűlésen elhangzott előadását, szerintem ilyen távolságról is jól látható, képviselőtársaim (Felmutatja a kötetet.). Ők készítettek egy kimutatást az államháztartás hiányáról hosszú távon. Itt megint azt kell mondanom, Kovács Árpád elnök úrnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy az a célszerű, ha legalább tíz évet látunk egymás mellett, mert akkor lehet tervezni a tendenciákat. Szóval az első mélypont az 1998. évi, a 2002. évi és a 2006. évi választás, szinte egyenes vonalat lehetne húzni, és most az, ami előttünk van, amiért mi támogatjuk ezt a költségvetés-tervezetet, most először nem gödör következik, hanem valahol egy 4 százalék körüli hiány.
Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem, támogassák ezt a törvényjavaslatot az általános vitára.
ELNÖK: (Jelzésre:) Fónagy képviselő úr kért szót.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A frakció álláspontját, véleményét Márton Attila képviseli, én kifejezetten azért kértem szót, hogy a felajánlott lehetőséggel élve belenézzek Göndör István képviselőtársam szemébe. Önök úgy vannak, mint a bourbonok: semmit nem tanultak, és semmit nem felejtettek, pontosabban szelektív az emlékezetük.
Maradjunk a közösségi közlekedésnél, mert az volt a példa, már csak azért is, mert a költségvetésben több tekintetben is nagy tétel. Képviselő úr, 2002 őszén, amikor a Medgyessy-kormány hosszú nevű kormányprogramjának a vitája volt, az akkori ellenzék két dologban adott általam elmondottan felhatalmazást, vagy ha úgy tetszik, egy szabadkártyát az akkor hatalomra kerülő kormánynak. Az egyik a Vásárhelyi-terv volt a Tisza-völgyében - hiszen akkor még nagyon élénken élt az emlékezet az elmúlt évek kártétele miatt -, és a másik a vasút, a MÁV volt. Azt mondtuk, hogy minden olyan szakmai kezdeményezést, ami ezt a két ügyet előreviszi, azt előre, látatlanban támogatjuk. A MÁV-nak 2002-ben 30 milliárd forint alatt volt a vesztesége. Ez nem kevés pénz, de 30 milliárd alatt volt. Ma 240 milliárd, és az év végére ez jó eséllyel eléri a 280-300 milliárdot. A MÁV akkor is millió gonddal küzdött, de akkor vettük az első tizenöt mozdonyt, akkor kötöttük a szerződéseket az Unióval a pályafelújításokra.
Apropó, pályafelújítások és uniós támogatás. Képviselő úr, nagyon nehéz dolga lesz annak, akinek itt az elkövetkezendő időszakban el kell számolnia az elmúlt években uniós projektként megvalósított vasúti fejlesztésekkel. A magyar vasútnak 7600 kilométer a pályahossza, ebből több mint 4000 kilométeren lassú jel van. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években azok a milliárdok, amit önök elköltöttek a vasútra, legalább is nem látszanak, hogy más feltételezésekbe ne bocsátkozzam.
Tisztelt Képviselő Úr! A magyar vasút nem egy feneketlen zsák. A MÁV, a magyar vasút természetesen nagyon sok nehézséggel küszködik, többek között azzal a nehézséggel, amit valamikor a '60-as, '70-es évek elején egyébként az akkori rezsim, nem követve Nyugat-Európát, a vasutat nem tette fejlődési pályára, ennek a mai napig mi nyögjük a következményeit, de azt mondani, hogy akár a rendszerváltásig eltelt ötven évben, akár 2002-től mostanáig minket bármilyen közös felelősség terhel, amikor nem volt a vasúttal kapcsolatban olyan konkrét előterjesztés szakmai jellegű jogszabály, amit szakmailag ne támogattunk volna. Kérem, gondoljon a vasúttörvényekre, amiben önök bármit figyelembe vettek volna, amit mi mondtunk. Önök megszakították a magyar vasút egységes szerkezetét, kiszedték a záhonyi térséget, mert a pillanatnyi érdekeik azt mondták. Közgazdasági és gazdasági váteszként tartott miniszterek, akiknek ma a porát nem látjuk sehol, az örökkévalóság igényével mondták itt a bölcsességeiket. Nem, képviselő úr, ez nem a mi felelősségünk, ez az önöké.
És még egy, hogy a közlekedésnél maradjak, mert csak utaltak rá. Kezdettől mondjuk, hogy az úgynevezett PPP-konstrukcióban készült fejlesztések - nemcsak a közutak, mások is - Magyarországon nem kimunkáltak. Nem az ötlettel van bajunk, az valahol Nyugat-Európában működik, bár az utóbbi években ott is erősen visszafogták, mert szoftpénzként nagyon terheli az elkövetkezendő évtizedeket, de Magyarországon, ahol ezeknek a számítási módszereit is projektenként találták ki, ezeknek sem törvényi alapja nincs - még magyar nevük sincs -, sem jogszabályi alapja sincs, sem számítási módja nincs. A napi praktikum és a nagy projektek iránt érzett olthatatlan igényük és vágyuk vezette oda, hogy ezeket megkötötték. Igen, egy év alatt most 20 milliárddal megy a rendelkezésreállási díj, és ez csak az 5-ös és a 6-os, nincs benne még a többi. Ez az elkövetkezendő húsz évet rendkívüli módon meg fogja terhelni. Félreértés ne essék, ismerem a választ: kellenek az autópályák, csak nem mindegy, hogy közép-európai árért, nyugat-európai árért vagy a nyugat-európai árak duplájáért. Ez nem közös felelősség, képviselő úr, ez az önök elmúlt hat, hét éve, ez az önök sara, ez az önök felelőssége.
Köszönöm a türelmét, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Azért szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy ne szakosodjunk egy-egy kérdésre. Most szeretném megnyugtatni a gazdasági bizottságot: a közúti közlekedéssel kapcsolatos beszámolóról, helyzetértékelésről, a kibontakozás lehetséges formáiról rövid időn belül önálló bizottsági ülést tartunk, hiszen van ez annyira fajsúlyos téma, de ne lőjük el előre a puskaport, itt tudja mindenki, hogy miről szól a történet, tudjuk, honnan eredeznek a dolgok, és tudjuk, mire van szükség.
Ha most arról vitatkozunk, hogy a 40 milliárd kivétele - mellyel a miniszterelnök elindult, és elég határozott véleménye van - megtörténjen-e vagy sem, ez költségvetési kategória, de kérem, a szakmai struktúra mostani minősítését vegyük ki e napirendi pontból, ez későbbi időszakban kerüljön sorra.
(Jelzésre:) Szatmáry Kristófé a szó.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
Igazából nem terveztem a költségvetéshez hozzászólni, de volt egy mondat, ami mellett, már csak a jegyzőkönyv kedvéért sem tudunk elmenni. Göndör István képviselőtársam arra utalt a felszólalásában, hogy itt egyes ágazatok megszorítására azért van szükség, mert a vállalkozói terheket csökkentené jövőre.
Szeretném itt most mindenki előtt teljes felelősséggel mondani, hogy ez a mondat így önmagában nem igaz. Lesznek olyan vállalkozói terhek, többek között az élőmunka terhei, amelyek csökkennek jövőre, ezt elismerem, de összességében, amit Göndör úr mondott, hogy jövőre a vállalkozói terhek érdemben csökkennének, ez így, ahogyan van, nem igaz. Képviselőtársaim, a vállalkozói terhek érdemben nem fognak csökkenni: az egyik oldalról adnak nekik, a másik oldalról - csak László Csaba interjúját kell elolvasni a mostani lapokban - 70 milliárdot vesznek el például azzal, hogy az iparűzési adó levonhatósága megszűnik, mondhatnám a személyes közreműködői díjkiegészítés bevezetését. A legtöbb elemző azt mondja, hogy a vállalkozói terhek nem csökkennek jövőre. Tehát az a beállítás, hogy itt azért történik megszorítás az egyik oldalról, hogy a gazdaságot élénkítsük, a vállalkozóknak segítsünk jövőre, ez így, ebben a formában nem igaz.
A vállalkozóknak jövőre nem lesz könnyebb éve. Egy csomó olyan dolog elmaradt, ami szükséges lett volna, a körbetartozások rendszerétől kezdve, de nem megyek bele, mert nem ez a költségvetés témája. Tudom, hogy mire gondol, de akkor el kell olvasni az államtitkára nyilatkozatát, aki elismeri, hogy a most elfogadott törvény nem lesz alkalmas, ezt nem én mondom, az önök államtitkára mondja, hogy a most elfogadott törvény nem lesz alkalmas a körbetartozások visszaszorítására. Ha azt vesszük, hogy az összes közép-európai versenyben lévő ország GDP-je jövőre a terv szerint növekedni fog, Szlovákiától Csehországon át Lengyelországig, akkor az, hogy mi jövőre is mínusz 1 százalékos GDP-vel számolunk, a hazai vállalkozások számára olyan fontos vásárlóerő további visszaszorulását fogja eredményezni, ami a mostaninál is nehezebb helyzetbe fogja hozni a hazai vállalkozásokat.
Én csak azt kívántam leszögezni, hogy ne állítsuk be úgy, hogy ez a költségvetés azért született, hogy a hazai vállalkozásoknak jövőre jobb lesz, mert nem lesz jobb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több jelentkezőt nem látok, most már látok: Kapolyi képviselő úr, őt követi Göndör képviselő úr.
DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! A gazdasági bizottságban lezajló vitáknál az embernek mindig az az érzése, hogy százalékszámításos matematika órán ül, attól függően, hogy miről van szó. Van egy kőbe vésett szám, hogy hány százaléknál nem lehet nagyobb a hiány, és azután ehhez képest hol arra vonatkoznak a százalékok, hogy hány százalékkal fog növekedni a gazdaság vagy netán csökkenni, hány százalékkal fognak változni az adók, vagy hány százalékkal fog nőni az export és a többi.
Én tehát azt hiányolom, hogy abban nincs határozott állásfoglalás a költségvetésnél, hogy milyen gazdasági szerkezetátalakítással, milyen társadalmi, gazdasági modernizációs folyamatokra alapozza tulajdonképpen az egész évi költségvetést. Amikor itt most hozzáfogunk a sárdobálás stratégiájának a kialakításához, akkor az évek számának a meghatározásánál Fónagy képviselő urat nem akarom itt kompromittálni a bizottság előtt, de mint régi kollégának azt mondanám, hogy én 1980-ig mennék vissza a sárdobálással, mert akkor, amikor a magyar gazdaságpolitikában ezt az ész nélküli neoliberalizmust bevezették a hozzátartozó szabadpiaccal, akkor húzták meg a vészharangot a kohászat fölött, akkor húzták meg a vészharangot azok fölött a nagyvállalatok fölött, amelyek ennek a gazdaságnak a pilléreit jelentették. Nem érdemes itt a GDP-növekedésről beszélni akkor, amikor hiányoznak azok a gazdasági egységek, amelyek érdemben növelhetnék a GDP-t; akkor lenne érdemes beszélni a kisvállalkozások helyzetéről, hogyha meglennének azok a nagyvállalatok, amelyeknek a beszállítói lehetnének.
Én még személyes élményként el szeretném azt mondani, hogy 1990-ben berohant hozzám egy kisvállalkozó, mint magánember a magánemberhez, és azzal ugrott nekem, hogy annak idején a Pestvidéki Gépgyár köré azért adtunk támogatást kisvállalkozóknak, hogy a Pestvidéki Gépgyárba majd beszállítók legyenek. Például az olasz autóiparnak, a Fiatnak az az alapkoncepciója, hogy nagyváros települt köré a beszállító kisvállalkozókból, és még a politikai beállítottságuk sem elrettentő számunkra, de mindenki tudja, miről beszélek. Én tehát azt javasolom, hogy mindenképpen egy nagyobb történelmi ívet kellene áttekinteni akkor, amikor ilyen ügyekről beszélünk.
Ami a vasútról való jogos megjegyzéseket illeti, azt hiszem, az egyik, ami hiányzik, hogy Magyarország teljesen kiesett a kelet-nyugati meglehetősen nagy áruforgalomból, a másik pedig az, hogy ugyanúgy, mint az energiapolitikában, a vasutat is ide-oda rángattuk, tehát hol vasútról közút, hol közútról vasút. Emlékszem arra, amikor ugyanígy megszüntettek mellékvonalakat, utána hirtelen az olajárrobbanás miatt visszaállították a mellékvonalakat.
Az lenne a javaslatom, hogyha a gazdasági és informatikai bizottság érdemben hozzá akar szólni a jövő évi költségvetéshez, de nem abban a szellemben, hogy most éppen a 2010. évi választásokat hogyan kell megalapozni hangulatilag, hanem hogyan kíván érdemben hozzászólni az ország gazdaságának az alakulásához, akkor egyrészt mindenképpen egy ciklusokon átívelő nagyobb ívet kellene megnézni, előbbre kellene tekinteni. Azt mindenképpen javasolnám - csak szerényen megemlítem az elnök úrnak, hogy például próbáltuk megszerezni a Tungsram privatizációs szerződését, de nincs meg a Nemzeti Vagyonkezelőnél, és csak úgy mellékesen bezárták a gyárat -, egyrészt érdemes lenne azt is megnézni, hogy mi a felelősségünk egyrészt a '80-ban elkezdett neoliberális gazdaságpolitika miatt, másrészt mi a felelősségünk a privatizációnak a gazdaság szerkezetére gyakorolt hatására vonatkozóan, és mi a felelősségünk azért, hogy ezeknek a nagyvállalatoknak a megszüntetésénél, amelyek tulajdonképpen az igazi foglalkozáspolitikai problémákat okozzák, milyen mértékben játszott szerepet az át nem gondolt privatizáció és a nem megfelelően megkötött szerződések, amelyek a mai napig is éreztetik a hatásukat.
Azt hiszem, tisztességesen ki lehet osztani a bizonyítványt mindnyájunknak, nem hiszem, hogy egy-két tanuló megbuktatásával az ügyet el lehet intézni.
ELNÖK: Köszönöm. Göndör István képviselő úr, utána Püski András következik.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Elnézést kérek, amiért másodszor szót kértem, de nem tudom megállni, hogy a jegyzőkönyv számára ne mondjam el: arról, amit Szatmáry képviselő úr mond, azt gondolom, ez a baj, ezt Parragh úrnak is elmondtam, vagy baj van a szakértői hátterükkel, de ilyen alapról tárgyalni sem lehet.
A következőt ajánlanám, ha megnézné: a központosított költségvetés mérlege, ahol a társasági adótól a játékadóig minden benne van, ott a csökkenés 190 milliárd. Lehet, hogy egyes vállalkozásoknál van növekedés, de összességében a költségvetésben 190 milliárd, ehhez adódik a társadalombiztosításhoz kötődő 300 milliárdos csökkenés, képviselő úr. Egy kamarai gyűlésen ezt biztosan fontos elmondani, de itt azért egy kicsit érdemes lenne erről beszélni.
Amire én magam is hivatkoztam, hogy a fogyasztáson lévő adó több mint 200-220 milliárddal növekedett. Az, hogy ezt a vállalkozások egy része lenyelte, nekik teher, ez csökkentette azt az 500 milliárdot, de akkor sincs a kettő egyensúlyban.
A másik dolog a lakossági befizetésekből 200 milliárdnál nagyobb csökkenés. Azt gondolom - és ezt mondtam -, hogy ez egy óvatos belső keresletnövekedést indukálhat, de érdekes lesz. Lehetne ezt hosszan elemezni, úgy, ahogyan Kovács Árpád elnök úr elmondta, hogy erre majd milyen hatással lesz az áfa vagy egyéb más vállalkozások.
Mint gazdasági bizottsági képviselőnek, azt is tudja, hogy a magyar GDP-növekedés több mint kétharmada az exportból van. Ha körülöttünk világpiaci válság van, és megint azt mondom, hogyha a mérleg kiemelt mutatói között megnézi az export-importot, az export beszűkült. Hadd hivatkozzam Varga Mihályra, aki tegnap a parlamenti patkóban felszólalt, hogy az első elbocsátásokról - Nokia, Suzuki és így folytatva - ugye, nem tetszik azt gondolni, hogy ez kormányzati intézkedés miatt van? Ez igenis a körülöttünk, a világban lévő nagy válság miatt van, ebben kell tudnunk valamennyire egyensúlyoznunk. Ön azt mondta, hogy a vállalkozások miatt van a megszorítás. Nem, én szó szerint azt mondtam, hogy a nyáron elfogadott bevételekről szóló adótörvény erős determináció sok minden más mellett.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Püski képviselő úr!
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Én sem akartam hozzászólni...
ELNÖK: De a többiek most már ne is akarjanak hozzászólni. Jó?
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Tehát nagyon röviden. Amikor azt mondja, a közösségi közlekedéstől komoly pénzeket kell megvonni, azért, mert feneketlen zsákba öntik a pénzt, azért, mert a költségvetési pénzek felhasználásának hatékonysága nem megfelelő, ezek átláthatósága nem megfelelő, akkor még majdnem megsajnáltam, de azután elgondolkodtam azon, hogyha ezt mondjuk, akkor fel kell tenni a kérdést, ki a manó volt itt az elmúlt nyolc évben kormányon. Ki volt az, aki a MÁV és egyéb menedzsmentjét, igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságát kinevezte, delegálta? Mit tett az elmúlt nyolc év alatt a kormány például a MÁV ügyében azért, hogy átlátható legyen, ne feneketlen zsákba öntsük a pénzt? Ez azért egyúttal a felelősség elismerése is ebben az ügyben.
Köszönöm.
ELNÖK: Még hozzátenném: nem tudom, ki tette a halálsikolyokat, amikor a MÁV-nál a legkisebb változtatások lettek volna, úgyhogy nem kellene nekünk ezzel foglalkoznunk, itt a költségvetéshez tartozó dolgokat beszéljük át. Ma tisztelettel kértem a gazdasági bizottságot, hogy külön napirendet szánjunk erre, megérdemli, hiszen nagy kérdésről van szó.
Mivel nincs több hozzászóló, megkérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, kíván-e reagálni az elhangzottakra.
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Nem, köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Elnök úr?
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) reflexiója
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Néhány gondolat erejéig reagálnék, illetve elmondanék néhány olyan kiegészítő megjegyzést, amit nagyon fontosnak tartok elmondani, ez a Költségvetési Tanácsban Kopits György úr, jómagam, valamint Járai Zsigmond úr közös megbeszélésén merült fel ebben a formájában, erről 2006-ban a két választási forduló között volt az Állami Számvevőszék szervezésében egy értekezlet, amelyhez csatlakozott a Pénzügyminisztérium is. Tehát nagyon szeretném elmondani, hogy a magunk részéről ezt a fajta megközelítést nagyon-nagyon fontosnak, hasznosnak tartjuk. Úgy gondoljuk, ez nem versenyzést vagy paralel munkát jelent, hanem egy olyan alkotó lehetőséget, amit érdemes kihasználni.
Ezt előrebocsátva szeretném azt is hozzátenni, hogy mindazok a gondolatok, amelyek arról szóltak - Kapolyi képviselő úr is szerepeltette -, amelyek a költségvetés feltételrendszeréhez kapcsolódnak, tehát a társadalmi, gazdasági szerkezetátalakítás és az ehhez kapcsolódó különböző cselekvési szcenáriók ügye, ami biztosabb lábakra helyezi a makrogazdasági kilátásokat és azok becslését, ezek sajnos hiányoznak. A költségvetési felelősségről szóló törvénynek egyébként ez is része. Tény, hogy ez 2010 januárjától lesz érvényes.
Ugyanakkor mi azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezek a számítások azért nagyon fontosak, mert tulajdonképpen a vitákat a "mi, mennyi" kérdésének az eldöntésében nagyon sok mindenben leegyszerűsítenénk, hiszen olyan kérdésekről kénytelen - és ezt teljes tisztelettel mondom - a gazdasági bizottság is vitatkozni, amelyeket megfelelően megalapozott tanulmányokkal tulajdonképpen egy pillanat alatt rendezni lehetne, de ezek sajnos hiányoznak. A költségvetésnek talán ez a legnagyobb bizonytalansági faktora, és kérem, engedjék meg, hogy mi ezt szóvá tegyük, annál is inkább, mert ez nem feltétlenül a Költségvetési Tanács kérdése, mindnyájunk felelőssége, az Állami Számvevőszéké is, hogy megpróbáljon ilyent készíteni. Mi az állami feladatellátással kapcsolatban most erre valamiféle kísérletet tettünk.
A harmadik dolog, amit mondani szeretnék: természetesen emlékeztetnem kell önöket arra, hogy itt együtt ültünk a költségvetési bizottságban és a gazdasági bizottságban is 2008 őszén, amikor az Állami Számvevőszék, mivel más nem készített ilyent, makrogazdasági tanulmányt készített, ami egyértelművé tette, hogy erre a munkára szükség van. Ennek a tanulmánynak a perspektívái akkor is bizonyos tekintetben optimistábbak voltak a kormányzaténál, de erre kevésbé emlékeznek, mert a kritikának más részei maradtak meg. Mi akkor azt mondtuk, hogy a gazdasági visszaesés nem lesz olyan mértékű, közeli volt a becslésünk a kormányéhoz, 1 százalékot mondott a kormány, mi nulla körüli becslést mondtunk. Igaz, hozzátettük, hogy ehhez a nulla körüli becsléshez már olyan méretű társadalombiztosítást, fogyasztást, munkaerőpiacot érintő számok tartoznak, amelyek a 2009. évi költségvetés végrehajtásában - gondoljanak a Társadalombiztosítási Alapok pozícióira, a fogyasztásra vagy a Munkaerőpiaci Alap helyzetére - drámai változásokat fognak hozni.
Annyit talán megengedhetek magamnak a bizottság előtt, hogy tudom, a jó hír hozójának fehér ló jár, a rossz hír hozójának a magyar folklórban a fejét veszik, de ebben a foglalkozásban, amit az ember betölt önökkel, és lehetővé tették, fel kell vállalni a fejvétel lehetőségét is. Én tehát azért mondogatom ezeket a társadalmi-gazdasági számításokat, problémákat - a fejlesztések a PPP-k hatásaira vonatkozóan benne vannak a jelentésekben -, hogy talán valamiféleképpen abba az óvatos tervezés irányába mozogjunk, amelynek kétségtelen jelentős lépése történt az idén. Ezért mondtuk azt, hogy a kiadási oldal abban a tekintetben, hogy felvállalja a várható igen nagy ellátási feszültségeket, már túlzott kiadásokat nem tartalmaz, sőt, inkább, ha szabad ezt mondani, nagyon túlzottan és adott esetben talán a társadalmi realitásokkal összehasonlítva, mivel ilyen számítások nem készültek, vitathatóan tartalmaz jó néhány tételt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a rendszerváltás óta a választás előtti évben ez az első nem választási költségvetés. Ezt tények, számok, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács és egyéb hozzáértő emberek egyértelműen bizonyítják. Azok a kritikai észrevételek, amelyek tulajdonképpen itt ellenzéki képviselőtársaink részéről elhangzottak, egyértelműen azt támasztják alá, hogy ez nem választási költségvetés, tehát a kialakult körülmények, a világgazdaság változásainak hatásai kőkeményen keresztül vannak vezetve ezen a költségvetésen.
Ha a kormányzat abban gondolkodott volna, hogy egy választási költségvetést készít, elméletileg megtehette volna, hiszen lehetett volna olyan sorokat hozni, de akkor Magyarország a tekintélyét és a bizalmat vesztette volna el azon hitelezői előtt, akikre a jövőben is nagy szükség van. Úgy gondolom, hogy ez a három vélemény, ami itt elhangzott, egyértelműen alátámasztják azt, hogy ennek a költségvetésnek realitása van, és nagyon figyelemre méltó az, amit az Állami Számvevőszék elnöke mondott, hogy a feszültséget a bevételi oldalon látják. Ugye, emlékszünk arra, hogy a leginkább legtipikusabb, legjellemzőbb nem a bevételi oldal kritikája volt, hanem a kiadási oldal kritikája. Ez azért egy szemléletbeli minőségi változást eredményez a költségvetésen belül.
Én osztozom Kapolyi képviselőtársam felvetésén: ha a jövőben gondolkodnék, akkor biztosan igaza is lenne, és napjainkban is ezt kellene csinálni, hogy a gazdasági bizottságnak funkciójából, az Országgyűlésben elfoglalt szerepéből adódóan nem is ilyen idézőjelben "piszlicsáré" ügyekkel kellene foglalkoznia - ne haragudjanak, hogy ilyeneket mondok -, hogy itt most 5 milliárdot, meg 15 milliárdot, ez 2,1 százalék és nem 2,3 százalék, hanem a gazdaság szerkezetátalakításának a lényegével, és igaza van, hogy sem ebben a költségvetésben, sem az ezt megelőzőkben, szinte egyikben sem tértek ki erre az alapvető gazdaságfilozófiai kérdésre, hogy Magyarországnak szerkezetátalakításra van szüksége. Ezt pontosan érezzük, ezt egy kicsit próbáljuk a vitában érvényre juttatni. Úgy gondolom, erre nagy szükség van.
Mivel képviselőtársaim elszántak, vélhetően számtalan módosító javaslat beadásra fog kerülni. Arra szeretném a figyelmet felhívni és egyben tájékoztatni önöket, hogy a parlament informatikai rendszere jelentősen megváltozott, és ha most beadnak egy módosító javaslatot, hogy innen ennyi "manit" oda tegyünk át, az ott meg fog jelenni, hogy hányan tették meg, és hányan akarnak onnan az 50 millióból 3500 milliárdot elvenni. Tehát készüljenek fel arra, hogy ezeknek a "kamu" módosító javaslatoknak most ilyen jellegű kritikája is lesz.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságáról
Összegezve szavazásra teszem fel: aki a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló jelentést általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében, a költségvetést általános vitára alkalmasnak tartja.
Az előző bizottsági ülésen tájékoztattam önöket, hogy csütörtökre írásos formában a kialakult gyakorlat szerint le kell adni a többségi és a kisebbségi véleményt, úgyhogy egyben abban is döntenünk kell, ki mondja el a gazdasági bizottság többségi, illetve kisebbségi véleményét, ebben is állást kell foglalnunk.
Tisztelettel azt javasolom, hogy a többségi véleményt közös akarattal Göndör képviselő úr mondja el, a kisebbségi véleményt pedig Márton Attila képviselő úr. Aki ezzel a javaslattal egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság e javaslattal egyhangúlag egyetértett. (Közbeszólásra:) Itt nincs semleges képviselő, de ha a gép azt mutatja, biztosan így van, mert Göndör István tartózkodott, tehát nem értesz magaddal egyet. (Derültség.)
Köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot zárjuk le.
Megkérdezem, hogy az Állami Számvevőszék véleményével a bizottságunk egyetért-e, támogatja-e? Aki egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Egyébként ez egy teszt volt, erre nem kell szavazni, csak kíváncsi voltam, és megerősítettem az elnök urat, hogy a bizottság egyetértett a véleményével (Derültség.). Bár hatan nemet nyomtak az ÁSZ véleményére, de mi egyetértünk, köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárom.
Köszönöm a résztvevők munkáját.
Következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a T/10679. számú előterjesztés alapján. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Engyel Gyula főosztályvezető-helyettes úr, öné a szó.
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerint a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor elő kell terjesztenie azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a költségvetési törvényjavaslatban előirányzott előirányzatok megalapozását szolgálják. Ennek megfelelően benyújtásra került ez a törvényjavaslat.
A törvényjavaslat elég nagy volumenű módosítást tartalmaz, negyvenegy törvény módosítása van benne. Ezek a módosítások lényegében négy nagy témakör köré csoportosíthatók. Az egyik része a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt, az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvényt, a bírák jogállásáról szóló törvényt és az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítását érinti, abban, hogy egységesíti a cafeteria-rendszert, ami a személyi jövedelemadó-törvény változása következtében vált szükségessé. Ez lényegében arról szól, hogy egységes cafeteria-rendszer működjön, a munkáltatónak forrásai függvényében lehetősége van a juttatások mértékének a meghatározására. A juttatások köre a kedvezményes adókulccsal adózó tételekből áll, ezekből választhatnak a munkavállalók.
A legnagyobb volumenű módosítás az államháztartásról szóló törvényt érinti. Lényegében itt több témáról van szó. Az egyik fő téma az ellenőrzéssel kapcsolatos módosításokat foglalja össze. Itt lényegében a közpénzfelhasználás átláthatóságának és jogszerű felhasználásának biztosítása a cél.
A következő nagy tétel, amelyet érint: a státusztörvénnyel - amelyet tavaly fogadott el az Országgyűlés - a költségvetési szervek jogállása megváltozott. Itt lényegében a törzskönyvi nyilvántartás miatti módosítások szerepelnek az Áht.-ban, pontosításra kerülnek a kezesség- és garanciaszabályok, amelyek a központi költségvetés és az állam garanciavállalásaira vonatkoznak, egységessé válik a szabályozás a helyi önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok költségvetési rendszerénél. A szabályok úgy módosulnak, hogy folyamatossá tegyék az önkormányzati működést.
Változnak azok a részek, amelyek a költségvetési szerveket érintő befizetési kötelezettségeket módosítják. Eddig az volt, hogy a befizetési kötelezettséget 30 százalékban korlátozták a szabályok, ez a szabály most törlésre került.
Módosulnak az állami vagyonnal kapcsolatos szabályozások, vagyis pontosításra kerülnek. Egyrészt a rendelkezések nagy része a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács hatásköreit pontosítja, másrészt módosítja az országgyűlési beszámoló határidejét, ezt egy hónappal kitolja, valamint az állam ellenőrzési jogainak erősítését szolgálják ezek az állami vagyonnal kapcsolatos szabályozások.
A törvénymódosítások harmadik nagy csoportja a szociális témájú törvények módosítása. A szociális témájú törvények lényegében az aktív korúak ellátása szabályainak átalakítását célozzák, emellett a törvényjavaslat változtatásokat tartalmaz a térítési díjak megállapításával kapcsolatban, így az önkormányzatoknál egyes esetekben lehetőség lesz a magasabb személyi térítések megállapítására.
Módosul a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, azzal kapcsolatban, hogy a gyermekgondozási segély időtartama három évről két évre változik. Itt a kisgyermekek napközbeni ellátására fordít nagyobb figyelmet a kormány, ennek a lehetőségének a megteremtését tartalmazza a szabályok módosítása. Egyrészt az uniós forrásokból megvalósuló forráshelybővítést támogatják a módosítások, másrészt az új ellátási formára tesznek javaslatot, ez a családi gyermekfelügyelet.
A fentieken túl van még egy egyházakat érintő módosítás is, vagyis az egyházak és a szociális gyermekvédelem területén a nem állami intézmények átadását szabályozza a törvény. Tehát amennyiben önkormányzati nem állami intézményt átadnak egyházi gondozásba, az intézményátadás feltételei között az is van, hogy az átadónak öt évig meg kell fizetnie a kiegészítő támogatást, ami egyébként eddig egyből az államra szállt, amikor az önkormányzat a szociális intézményét az egyháznak adta át.
Az oktatási ágazatot érintő a negyedik nagyobb módosítási csoport. Itt egyrészt arról van szó, hogy a közoktatásról szóló törvény módosításai részben növelik az önkormányzatok 2010. évi pénzügyi mozgásterét, részben a közoktatási feladatellátáshoz kapcsolódó finanszírozási szabályokat egyértelműsítik a törvénymódosítások.
A felsőoktatásról szóló törvény módosításánál a költségvetési törvényjavaslattal való összhang megteremtése érdekében az inflációkövető támogatási mechanizmus átmeneti felfüggesztését tartalmazza a törvényjavaslat.
Köszönöm szépen, röviden ennyit szerettem volna mondani, ugyanis a negyvenegy törvény elég nagy terjedelmű ahhoz, hogy részleteiben ismertetésre kerüljön, de a részletes indokolás tökéletesen bemutatja a módosítások lényegét és hatásait. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel, kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Senki nem kíván.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazás következik, az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Aki egyetért azzal, hogy általános vitára alkalmas a költségvetést megalapozó törvényjavaslat, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 14 igen szavazattal, 6 nem ellenében az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nemleges jelzések.) A bizottság nem kíván előadót állítani.
Köszönjük szépen, a napirendi pontot lezárom.
A 3. napirendi pont következik, a 2009. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat a T/10675. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Engyel úr, öné a szó.
Engyel Gyula (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A jogszabályok értelmében a költségvetési törvény módosítását külön törvényjavaslatban kell benyújtani. Ez a benyújtott módosítás ennek megfelel.
A módosításban az egyik tétel lényegében a Munkaerő-piaci Alap költségvetési befizetésének módosítása, csökkentése. Arról van szó ugyanis, hogy a Munkaerő-piaci Alapot egyrészt érintik a bekövetkezett adó- és járulékváltozások, ez a bevételekben ebben az évben körülbelül 50 milliárd forintos kiesést jelent. A másik dolog pedig a növekvő munkanélküliség, ami a passzív ellátásokat mintegy 30 milliárd forinttal növeli, tehát a tervezetet meghaladó 30 milliárd forinttal a munkanélküli segélyek kifizetésére.
Miután az alap maradványa év elején körülbelül 69 milliárd forint volt, az így keletkező 80 milliárd forintos kiadási többlet fedezésére az alap pénzeszközei nem elegendőek, ezért kerül arra sor, hogy a hiányzó tizenegynéhány milliárd forintot azzal kapja meg az alap, hogy a költségvetési befizetését csökkenti. Természetesen ezzel az államháztartás hiánya növekszik.
Szintén az adótörvények változásának következménye a másik módosítás is, amely eredményeként az önkormányzati intézményrendszerben, így a közoktatásban is 2010. január 1-jétől 5 százalékponttal csökken a munkáltatói járulékfizetési kötelezettség, valamint megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Tekintettel arra, hogy a közoktatási normák fajlagos értéke és az igénybevétel a tanévváltozáshoz kapcsolódik, ezért, hogy a járulékmérséklés hatása 2010-től érvényesülhessen, az idei költségvetési törvényben már módosítani kell a normákat.
Köszönöm szépen, ennyi lett volna, amit el szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem: van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Azt gondolom, teljesen világos az előterjesztés. Nincs, tehát szavazunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, kérem, szavazzon! (Szavazás.) A bizottság 16 igen szavazattal, 6 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Következik a 4. napirendi pont, a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/10380. számú előterjesztés alatt a módosító javaslatok tárgyalása
Módosító javaslatok tárgyalása
Előttünk van a 2009. szeptember 29-ei ajánlás. Az 1. módosító javaslatot Balog Zoltán és képviselőtársai jegyzik. A kormány?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 2. módosító javaslatot a kormány támogatja-e?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 3. módosító javaslatot a kormány támogatja-e?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 4. módosító javaslat a kormány támogatja-e?
ENGYEL GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Van-e kérdés? (Jelzésre:) Parancsoljon!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Szeretném megtudni: amikor a Nemzeti Vagyonkezelőről szóló törvényt alkottuk, akkor még a műkincsek is átkerültek a tárcától a Nemzeti Vagyonkezelőhöz. Véletlen-e, hogy az Erzsébet téri még mindig a tárca kezelésében van? Tehát pontos-e így, hogy a kulturális tárcától kerül a fővároshoz, vagy a MNV Zrt.-től? Ez nehogy gond legyen a későbbiekben.
ELNÖK: Ez jó kérdés. Tud-e erre válaszolni?
ELNÖK: A bizottság most megelőlegezte a bizalmat, ezt támogatja, és értjük a gondot, mert ez, ami most vélhetően megoldásra kerül, hosszú évek problémája. De mielőtt a parlament előtt szavazásra kerül a sor, kérem, mindenféleképpen tájékoztassanak bennünket, hogy kinek a tulajdonában van, hol van jegyezve.
Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot is megtárgyaltuk.
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10526. szám)
A T/10526. számon a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló ajánlás következik, amely 2009. szeptember 29-ével van kiadva Gulyás Zsuzsa tanácsosnak és Tomcsányi Írisz főtanácsosnak.
Az 1. módosító javaslatot Keller képviselő úr jegyzi. A kormány?
GULYÁS ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Egyetértünk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Nincs több módosító javaslat, köszönöm szépen. Viszontlátásra.
Következik a vízgazdálkodásról a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött javaslatról szóló módosító javaslat megtárgyalása, 2009. szeptember 15-én jegyezték. A múltkor levettük a gazdasági bizottsági ülés napirendjéről, arra való tekintettel, hogy ezt a bányászatról szóló törvénybe kívánjuk iktatni.
Először Holló Gyula úrnak adom meg a szót, hogy ismertesse a kormány véleményét.
Holló Gyula (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) tájékoztatója
HOLLÓ GYULA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! A szakmapolitikai munkacsoport múlt hét pénteken tárgyalta a törvénymódosító indítványt, és a mi tárcánkat, illetőleg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot egyeztetésre kérte. Ez az egyeztetés tegnap megtörtént.
Gyakorlatilag a köztársasági elnök úr véleményét is figyelembe véve az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottsága javaslatának a támogatásában egyeztünk meg, azzal a kiegészítéssel, hogy a két tárca soron kívül át fogja tekinteni azokat a szabályokat, amelyek vélhetően a mezőgazdaságot, de elsősorban a kertészeteket a geotermikus energiahasznosítás tekintetében segíthetik, és erről egy közös javaslatot fogunk tenni. Tehát a környezetvédelmi bizottságnak az a javaslata, hogy a módosító javaslat 1. §-át ne fogadjuk el.
A kormány várhatóan ma megtárgyalja, és mivel egyetértés van a két tárca között, előre lehet vetíteni, hogy el fogja fogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mivel jelen van a Bányászati Hivatal elnöke, hallgassuk meg. Foglalj helyet az asztalnál.
SZABADOS GÁBOR (Magyar Bányászati és Földtani Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szabados Gábor vagyok, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnöke.
A két törvénymódosítási javaslat, amelyek a gazdasági bizottság előtt is voltak, részint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény a geotermikus energia kutatásával, felhasználásával összefüggő szabályrendszerre vonatkozó módosítási javaslat, illetőleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény jelenleg tárgyalt módosítása valamilyen szinten összefügg, hiszen a kifejezetten energetikai célra kitermelt felszín alatti vízkészletből származó víz eredeti földtani közegbe történő visszasajtolási kötelezettsége oldására vonatkozó javaslatot a köztársasági elnök úr kifogásolta.
Magával a vízgazdálkodással összefüggésben, miután nem vagyok kompetens, természetesen nem szeretnék állást foglalni. Megfontolásra, miután elsősorban a gazdasági kérdésekben hatáskörrel a bizottság rendelkezik, szíves figyelmükbe ajánlanám, hogy szakmailag a hivatalom nem értett egyet az eredeti módosító indítvánnyal, ennek hangot is adtunk, ugyanakkor a jelenlegi, a környezetvédelmi bizottság módosító ajánlása, miszerint e fordulóban teljes egészében maradjon ki a visszasajtolás egyes eseteinek a mentesítésére vonatkozó rendelkezés, ezt érdemes lenne meggondolni, abból kiindulva, hogy magára a visszasajtolásra vonatkozó törvényi kötelezettség 2004. január 7-én lépett hatályba. Ettől kezdődően az ezen a területen működő, a gazdaság minden szereplőjének számolnia kellett - szükséges volt számolnia - azzal a kötelezettséggel, hogyha ezt a tevékenységet folytatni kívánják, akkor az ilyen műszaki, gazdasági kötelezettséggel jár együtt. Ugyanakkor érdemes meggondolni azt, hogy akik 2004. január 7-e előtt jóhiszeműen szerzett és üzletszerűen folytatólagosan gyakorolt jogként már folytatták ezt a tevékenységet, vajon voltak-e abban a helyzetben, hogy tevékenységük megalapozására olyan üzleti tervet is készíthettek akkoriban, ami mondjuk számolt a visszasajtolás következményeivel.
Amennyiben a tisztelt bizottság megfontolná, érdemes lenne meggondolni, hogy az ilyen egyértelmű időpont előtt létesült és már üzembe állított geotermikus energiahasznosítását célzó vízkitermelő helyek esetében a törvény ne adjon-e mentességet. Ezt tehát érdemes meggondolni, és úgy gondolom, a környezetvédelmi bizottság számolt ezzel. Egyébként a vízügyi igazgatásnak a felszín alatti vízkészlet mennyisége és minősége megőrzése érdekében ugyanezen törvényhelyen egy nagy terjedelmű felhatalmazása van, tudniillik azt mondja, amennyiben a vízgazdálkodás érdeke szükségessé és indokolttá teszi, akkor a vízügyi igazgatás a működő kitermelést korlátozhatja vagy az engedélyt visszavonhatja, méghozzá kártalanítási kötelezettség nélkül. Tehát önmagában ez a garanciális szabály is alátámaszthatna egy ilyen jellegű átmeneti, egyszeri alkalomra szóló, de úgy gondolom, jelentős érdeket érintő döntést.
Amit Podolák elnök úr a bányászati törvény módosításával kapcsolatban összefüggésében mondott, igen, valóban, az ilyen típusú vízkitermelés, aminek végül is meghatározott célja, célhoz kötöttsége a geotermikus energia hasznosítása, erre vonatkozóan a geotermikus szakmai területen és a geotermiával foglalkozó ipari területen bejegyzett szakmai szervezetekkel történt egy utólagos egyeztetés. Ennek az egyeztetésnek az eredményét a szakmai szervezetek a tisztelt gazdasági bizottság elé fogják terjeszteni, remélhetőleg egy héten belül. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Én úgy gondolom, van felelősségünk ebben a módosítóban. Azt a javaslatot tenném a bizottságnak, hogy ne döntsünk, nem kell kapkodni, ez egy fajsúlyos kérdés. Abban teljesen egyértelmű álláspontot rögzített a bizottság, hogy egyetértünk a köztársasági elnök ilyen felvetésével, ami elhangzott. Mi továbbra sem rögzítjük a véleményünket, további információkra van szükségünk, ráérünk a jövő héten vagy az azt követő héten ebben a kérdésben dönteni.
Kérjük a kormányt, ezen a kérdésen még dolgozzanak, hogy komplexebb véleményt kapjunk, és hasonlóképpen vegyék figyelembe a Bányászati Hivatal véleményét. Most magunk között mondom, a gazdasági bizottságban: nem tudom, a kormány hol tart a bányászati törvény előterjesztésével, de mindenféleképpen tervezzük, hogy ebben az őszi időszakban a bányászati törvényt újból terítékre tesszük, és úgy gondoljuk, ezeket a generál, nagy kérdéseket le kell tudnunk zárni, hiszen egy egységes rendszert kell tudnunk felépíteni.
Ha egyetért azzal a bizottság, hogy ebben a kérdésben most ne döntsünk, majd akkor térjünk erre vissza, amikor a kormányzati álláspont egy kicsit kijegecesedett állapotban van. Ez egy fontos dolog, rendkívül sokkhatással lenne a termelőkre, az egyes vidéki területekre, túl sok érdekszférát érintünk, ebben tehát megalapozott felkészültséggel kell döntenünk.
Egyetért-e ezzel a bizottság? (Egybehangzó igen jelzések.) Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Elnézést, Nagy Sándor képviselő úré a szó az előző témához.
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
Elmondtad helyettem is, amit kérni szerettem volna, de mégsem vagyok annyira optimista, látjuk itt a szakmát. Az én kis városom - Kistelekről van szó -, azt hiszem, lassan immár hatodik alkalommal rendez nemzetközi termálkonferenciát, most, legutoljára kimondottan ebben a témában, hogy visszasajtolás vagy nem visszasajtolás.
Már a múltkor is elmondtam, óriási az a felelősség, hogy dinamikus vízkészlet vagy nem dinamikus vízkészlet, a környezetre káros hatást gyakorol-e vagy nem. Nem akarok ünneprontó lenni: nem tudjuk majd egy-két héten belül ezt a témát úgy lezárni, hogy az szakmailag megalapozott legyen. Nekem már a kezemben van egy anyag, és egyébként a munkacsoport létrehozása kapcsán szeretném elkezdeni a szakma bevonásával ezt a munkát. Félreértés ne essék: sokkal összetettebb a történet, mint ahogyan azt most hisszük, ugyanakkor a szándék becsülendő, a szándék jogos, egyébként nemzetközi viszonylatban is ismerjük azt a példát, de nem akarom ismételni a dolgokat. Az elnök úrnak is éreztem azt a szándékát, hogy igen, foglalkozni kell az üggyel, vannak jogos észrevételek mind a szakma részéről, mind pedig ezt az energiát felhasználók részéről, de a történet nem ennyire egyszerű.
Én csak üdvözölni tudom azt a szándékot, amikor mind a minisztérium, mind a szakma és egyébként a hivatalok is partnerek abban, hogy igenis, ezt most már rendezzük, és nem beszélünk arról, mint például délelőtt kilenc órakor kezdődött annak a munkacsoportnak a létrehozása, ahol egyébként energetikailag vizsgáljuk a jövőképet a megújuló energiák, az épületenergetika és a többi tekintetében. Olyan talajra léptünk, ami most még nagyon sok bizonytalan pontot ad, és elkezdjük ezt elemeiben úgymond szétszedni, holott esetleg ezt - most már döntöttünk is róla - tényleg a komplexitásában kell kezelni, úgyhogy azt gondolom, egyben a jegyzőkönyv kedvéért is mondom, hogy nem fogjuk tudni egy-két héten belül felelősségteljesen döntés elé hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha úgy dönt a bizottság, akkor kérjük, a jelen lévő Józsa István képviselő úr a környezetvédelmi bizottságot tájékoztassa ebben a szellemben, hogy nagy a felelősségük. Ha a környezetvédelmi bizottság ilyen döntést hozna, és az keresztülmenne a parlamenten, nagy felelősséget jelentene a parlament és a környezetvédelmi bizottság részéről is.
Úgy látom, ebben egyetértés van, köszönöm Nagy képviselő úr véleményét.
A holnapi napon jön a baden-würtenbergi gazdasági miniszter, tehát 12 órakor találkozunk Szanyi képviselő úrral, Józsa alelnök úrral és magammal. Tőletek Molnár Béla jön, de jó lenne, ha még jönne valaki, mert ez egy fontos tárgyalás lenne.
Köszönöm szépen. A mai bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc)
|
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi |
Podolák György a bizottság elnöke |