GIB-3/2010.
(GIB-184/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának
2010. február 17-én, szerdán, 10.00 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Beszámoló a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2008. október 17. és
2009. december 31. közötti tevékenységéről *
Hozzászólások, vélemények *
Szavazás a beszámoló elfogadásáról *
Az EU Duna-térségre szóló stratégiájának előkészítése (Magyarország hozzájárulása) *
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Válaszadás *
Szavazás *
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11517. szám) *
Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása *
A Vám- és Pénzügyőrségnél rejtjelező helyiségek kialakítására és eszközök beszerzésére vonatkozó, 2009. december 31-ig szóló közbeszerzési felmentés meghosszabbítása iránti kérelem megtárgyalása és döntés *
Szavazás *
Egyebek *
Előadó: Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke
3. Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat (T/11716. szám)
Dr. Szili Katalin, Tóbiás József (MSZP), Ékes József (Fidesz), dr. Nagy Andor (KDNP) és Velkey Gábor (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
4. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LII0I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11517. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
5. A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11492. szám)
(Göndör István (MSZP) képviselő önálló indítványa)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
7. Egyebek
a) A szlovén partnerbizottsággal való találkozó (2010. március 18-19.)
b) Az EUFORES éves parlamentközi találkozója (2010. április)
Elnököl: Podolák György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Latorcai János (Fidesz) Nagy Sándornak (Fidesz)
Alexa György (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Gazda László (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Dr. Kálmán András (MSZP) megérkezéséig Podolák Györgynek (MSZP)
Dr. Suchman Tamás (MSZP) távozásakor Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Fónagy János (Fidesz) dr. Selmeczi Gabriellának (Fidesz)
Márton Attila (Fidesz) Molnár Bélának (KDNP)
Dr. Matolcsy György (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Püski Andrásnak (Fidesz)
Hozzászólók
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Prof. dr. Detrekői Ákos elnök, Nemzeti Hírközlési és Információs Tanács
Dr. Bársony Balázs szakmai tanácsadó, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Megjelent
Dr. Pálfalvy Hilda főosztályvezető, Gazdasági Versenyhivatal
Udvari János titkárságvezető, NFGM
Dr. Báthory Zoltán, NHH
Dr. Misák Piroska, NHH
Dr. Schmidt Katalin Erika, NHH
Dr. Bársony Balázs tanácsos, KvVM
Hecks Ferenc, NHIT
Nagy Ágnes, MeH
Schmuck Erzsébet, NFFT
Farkas István, MTvSZ
Gál Réka tudományos munkatárs, KTI Nonprofit Kft.
Debreceni Győző, MeH
Cs. Pavisa Anna, NFGM
Márton Árpád, MTI
Szalay-Berzeviczy Gábor, SZDSZ
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Üdvözlöm a gazdasági és informatikai bizottság tagjait és a meghívottakat. Reményeim szerint a négy év utolsó előtti bizottsági ülését tartjuk, legközelebb hétfőn fogunk találkozni egy rövid megbeszélésre, és kérem, mindenki úgy intézze, hogy részt tudjon ezen venni. Nagy valószínűséggel meghirdetésre kerül a parlamenti ülés, várhatóan egy órakor kezdődik, ezért úgy tizenkét óra magasságában tartanánk a bizottsági ülést, de ez mindenkor a parlament kezdésétől függ. Ez egy összefoglaló lesz a négy évről, és elköszönünk egymástól.
A mai meghívót képviselőtársaim megkapták, ebben hét napirendi pontot javasoltunk tárgyalásra. Kettő aktualitását vesztette, mivel módosító javaslat nem érkezett: az egyik az éghajlat védelméről szóló, tehát nem volt részletes vita, a vízi közlekedésről szóló napirendi pontot pedig a parlament levette a napirendjéről. Annyit azért szeretnék elmondani, hogy ez Göndör képviselő úr kezdeményezése volt. Azt nézik és azt keresik a minisztériumban, ez hogyan oldható meg törvényi változtatás nélkül, miniszteri rendelettel, tehát mindenféleképpen pályán van az a kérdés, amely ügyben a bizottsági ülésen beszéltünk.
Mielőtt az első napirendi pont keretében meghallgatnánk Detrekői Ákos elnök urat, kérem, a bizottság fejezze ki egyetértését a napirendi pontokkal. Aki egyetért azzal, hogy ezen napirendi pontokat tárgyaljuk, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás. - Mindenki jelez.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a bizottság ezt egyhangúlag elfogadta, egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Megkérem Detrekői Ákos elnök urat, hogy rövid tájékoztatót adjon a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2009. december 31-ével lezárult tevékenységéről, és erről állásfoglalást is fogok nyilvánítani. Öné a szó, elnök úr.
PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hogy a tanács beszámolhat a bizottság előtt. A tanács a törvény szerint a kormány véleményező és tanácsadó szerve az infokommunikáció - informatika, hírközlés, média - területén, és ugyancsak a törvény írja elő, hogy évente egyszer az Országgyűlés illetékes bizottságának a tanács beszámoljon. A címben egy kicsit hosszabb időszak szerepel, ennek az az oka, hogy tavaly októberben újraalakult a tanács, összetételét szintén tartalmazza az anyag.
A tanács tevékenysége lényegében három területre korlátozódik: egyszer a tisztán vett véleményezés, másodszor a döntés-előkészítés és harmadszor a szakmai kapcsolatok ápolása.
A véleményezés tárgyát egyrészt a különböző minisztériumoktól érkező, illetve a kormánytól érkező anyagok tényleges véleményezése jelenti. A beszámolási időszakban ez egy véletlen, de kerek számú, pont harminc ilyen véleményt kellett készítenünk, ezek között volt rövidebb, és volt hosszabb. Ha hosszabb véleményt írtunk, és akinek küldtük, az valamivel nem értett egyet, azt általában indokolta.
A döntés-előkészítő tevékenység lényegében a szakmai projektek végzését jelenti. A beszámolási időszakban két jelentősebb szakmai projektünk volt. Az első "Az információs társadalom technológiai távlatai" című projekt, amelynek az előző időszakban készített összefoglalója egy meglehetősen vaskos könyv formájában 2009 elején jelent meg. A második és valószínűleg szintén érdeklődésre számot tartó projekt az elektronikus információszabadság jogi garanciáinak felülvizsgálatával foglalkozott. Ezt az illetékes albizottság hál' Istennek annyira komolyan vette, hogy a saját beszámolójában is felhasználja. Bár még nincs kész, de megemlítem, hogy a kezemben van "Az intelligens közlekedési rendszer jövője Magyarországon" című összeállítás, amely szintén a technológiai távlatok projekt része.
A harmadik tevékenységi forma az együttműködés a különböző szakmai szövetségekkel. Ez azt jelentette, hogy a híradástechnika, az informatika, illetve az Információs Társadalom folyóirattal rendszeresen együttműködünk, voltak saját és közös rendezvényeink. Ezek közül egyet említek meg, mert ez most már azóta nagy divat lett, ez a Zöld IT. Azt hiszem, Magyarországon ezzel kapcsolatban az első rendezvényt a tanács jelentette be.
Elnök úr, köszönöm szépen, én nem szeretek sokat beszélni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, az alelnök urat, hogy kívánnak-e szólni. (Jelzésre:) Alelnök úr!
MÁRFAI PÉTER (MSZP): Az informatikai és hírközlési albizottság tárgyalta az NHIT beszámolóját, rövid vita után egyhangúlag nagyra értékelte és elfogadta, elfogadásra ajánlja a bizottságnak. Az ezt kifejező határozati javaslatot az elnök úrnak átadtuk és mellékeljük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e észrevétel a bizottság tagjai részéről, mivel a javaslat kiosztásra került, akár ezzel kapcsolatosan is? (Jelzésre:) Józsa alelnök úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A gazdasági bizottság nem arról híres, hogy hosszú méltatások szoktak elhangzani bármilyen napirenddel vagy beszámolóval kapcsolatban, és igazából az elismerő véleményemet már kifejtettem a korábbi albizottsági ülésen, de azért szeretném a mostani szélesebb részvételi körnek, illetve a gazdasági bizottság egészének is összefoglalni.
Azt hiszem, valamennyiünk nevében elismerésünket fejezhetjük ki az elnök úrnak, illetve a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács egészének a tevékenységükért, mind a szorosan vett szakmai, mind a szélesebb értelemben vett társadalmi tevékenységükért. Egy olyan időszakról szól a beszámoló, amelyben igen intenzív fejlődés volt tapasztalható ezen a szakterületen, és ebben érdemben ők is kivették a részüket. Gratulálok hozzá.
ELNÖK: Köszönöm. Más észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Nincs.
Folytatva, amit Józsa alelnök úr elmondott, szeretném megköszönni az informatikai albizottságnak azt az intenzív munkáját, amelyet ebben a négy évben folytatott. Az egyik legaktívabb albizottságunk volt, a négy év alatt érzékelhetően jó és tartalmas szakmai kapcsolatot épített ki ezen a területen. Az albizottság szinte megkerülhetetlenné vált ezen kérdések tárgyalásánál, mindenkor mértékadó volt a véleményük. Feltétlenül fontosnak tartottam, hogy a mai bizottsági ülésen ezt a kiegészítést is megtegyem.
Szavazás a beszámoló elfogadásáról
Ezek után szavazásra teszem fel: aki egyetért a beszámolóval és ezzel a végzett munkával, amely a kétéves időszakot átöleli, és támogatja a gazdasági bizottság álláspontját, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás. - Mindenki jelez.) Köszönöm. Ellene? (Szavazás. - Nincs jelzés.) Tartózkodik? (Szavazás. - Nincs jelzés.) A bizottság egyhangúlag támogatta az elmúlt két év munkáját és az erről adott jelentést.
Köszönöm, elnök úr. (Prof. dr. Detrekői Ákos: Köszönöm a lehetőséget.)
Az EU Duna-térségre szóló stratégiájának előkészítése (Magyarország hozzájárulása)
Következik a második napirendi pont, az EU Duna-térségre szóló stratégiájának előkészítése, amely tulajdonképpen Magyarország hozzájárulása. Ennek előadója dr. Szaló Péter szakállamtitkár. Szakállamtitkár úr, öné a szó.
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) tájékoztatója
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Európai Tanács az elmúlt év júniusában fogadott el egy olyan határozatot, amelyben felszólította a bizottságot, hogy dolgozza ki az európai Duna-stratégiát, és a tagállamokkal egyeztetve még a magyar elnökség ideje alatt terjessze be a tanács elé, ez év januárjában pedig az Európai Parlament fogadott el egy nagyon részletes határozatot, amely jelentősen továbblép az Európai Tanács határozatán, meghatározza, hogy milyen feltételekkel, milyen területeken és milyen határidőre - ez év végére - dolgozza ki az európai Duna-stratégiát, illetve a balti-stratégián túlmenően egy cselekvési tervvel is azt egészítse ki. Ez adja az időszerűségét, hogy Magyarország is foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A bizottság felkérte az érintett tagországokat és a hat tagországon túlmenően a tágabb térségben élő nem uniós tagországokat is, hogy hozzájárulásukkal segítsék ennek a stratégiának a kialakítását.
A jelenlegi tájékoztatóhoz megküldtük azt az úgynevezett "non-paper"-t, azt a papírt, amelyben Magyarország az első állásfoglalását kialakította, amely tartalmazza azt, hogy üdvözöljük ennek a stratégiának a kialakítását, szeretnénk, hogyha ez alulról épülne, tehát a tagországok által meghatározott célokra épülne a közös stratégia, hogy a közös előnyöket próbáljuk meg hasznosítani. Szeretnénk, ha ez jelentős impulzust adna Magyarország fejlesztéspolitikájának, bizonyára jelentősen befolyásolja a nemzetközi kapcsolatainkat. Az állásfoglalásokból kitűnik, hogy ez befolyásolni fogja a kohéziós politika jövőjét is.
Nagyon sok közös kihívás van a körrégiókban, a terület lehatárolása is kérdés volt a bizottság szempontjából, hiszen valamennyi érintett országot a makrostratégia keretében közelít, mi azonban - nyilván egy szűkebb tartalommal - a Duna térségére szeretnénk koncentrálni, az ott lévő fejlesztések hatékonyságát szeretnénk maximálisan hasznosítani.
Kialakítottunk egy célpiramist. Az országos területfejlesztési koncepció elfogadását követően munkatársaim megkezdték a Duna térségére egy fejlesztési koncepció kialakítását. Az elmúlt három év munkájának eredménye a közzé adott célpiramis, amely meghatározza az átfogó fejlesztési célokat, a különböző horizontális célokat s azt a három pillért, amelyekre szeretnénk, ha a bizottság is tekintettel lenne a kidolgozás során, ami a környezet védelmét, általában a biztonság megteremtését, a gazdasági előnyök hasznosítását és a társadalmi, gazdasági kapcsolatok kiszélesítését célozza meg. Nyilván ebben kulcskérdés lesz a hajózás, a hajózás feltételeinek biztosítása; mindamellett, hogy be kell tartani a vízkeret-irányelveket, a fenntartható fejlődés feltételeinek meg kell feleltetni a hajózási feltételek megteremtését. Az energetika, az energiabiztonság, a közlekedés, a multimodális rendszerek kialakítása központi kérdésként jelenik meg ebben a stratégiában.
Az, hogy mi lesz ennek a pontos végrehajtása, milyen eszközrendszer áll rendelkezésre, és mi lesz a szerepe, ez ma nem eldöntött kérdés. A pozíciópapírban megjelent az, hogy lehetséges, hogy az előző programozási periódusban a tervezés kereteként megjelentetett úgynevezett közösségi stratégiai irányelveknek egy régióra bontott, sokkal fókuszáltabb megjelenítése lesz az európai Duna-stratégia, illetve a bizottság által időnként felvetett megoldás, hogy a területi együttműködés keretébe jelenleg beillesztett úgynevezett transznacionális együttműködések kapnak jelentősebb forrásokat, jelentősebb súlyt, esetleg önálló célkitűzésként jelenhet meg a kohéziós politikán belül.
A jelenleg közreadott célpiramis összhangban van azokkal az állásfoglalásokkal, amelyek az elmúlt időszakban születtek. A Nemzeti Fenntartható Fejlesztés Tanácsa, az Országos Környezetvédelmi Tanács, a Nyugat-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács, Győr-Sopron Megye Fejlesztési Tanácsa, Szigetköz Kistérség Fejlesztési Tanácsa egyhangú határozatot hozott a hasznosítás irányaira tekintettel, és erre tekintettel voltunk a kialakítás során.
Szeretném még jelezni a tisztelt bizottságnak, hogy a jövő héten, február 25-én egy Duna-csúcs kerül megrendezésre Magyarországon, magas szinten, tehát hat kormány- és államfő vesz részt ezen a Duna-csúcson, és ebben az időben az Európai Bizottság itt, Budapesten szervezi a State Holder vagy partneri konferenciát, amelyen a kérdésben érintett szakmai és társadalmi szervezetek kifejthetik véleményüket, álláspontjukat, ebben mi a "peek" szelepet játsszuk.
A feladatot átfogóan a Külügyminisztérium koordinálja, a szakmai tervezőmunkát pedig NFGM végzi, és vállaljuk, hogy a tisztelt bizottságot folyamatosan tájékoztatjuk a munka előrehaladásáról. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés vagy észrevétel. (Jelzésekre:) Kálmán, Nagy, Horváth és Baráth Etele képviselő uraké a szó.
DR. KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a munka, ami a Duna-stratégia kidolgozásával kapcsolatban elindult, viszonylag rövid idő alatt jó irányba ment, azonban azt gondolom, nem elég bátor. Nem elég bátor, mert úgy látom, hogy a különböző rendezvényeken megint olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek nagyon régóta vitatottak.
Mi, akik a Duna mellett élünk, mind a három oldalról fontosnak tartjuk, hogy nagyon-nagyon fontos lenne a hajózás biztosíthatósága a Dunán. Azt szokták mondani, hogy a Duna körülbelül egy kétszer háromsávos autópályának felel meg, és környezetvédelmi szempontból is igen fontos lenne a dunai hajózás fokozottabb kihasználása. Ugyanakkor a Duna szerepe vízgazdálkodási szempontból sem lebecsülendő, ez természetesen összefügg a fenntartható fejlődés kérdésével. Azt gondolom, ezt mindig nagyon egyoldalúan közelítjük meg, bizonyos dolgok túlságosan mélyen ivódtak be a társadalomba, amelyeken lassan túl kellene lépni, és egy kicsit sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy mondjuk a 19. században, amikor a Duna szabályozását Vásárhelyiék annak idején megcsinálták, ők miről gondolkodtak. Ezt el kellene felejteni, hiszen az évszázados gyakorlat ma már bizonyította azt, hogy nem lehet a Duna vízszintjét megőrizni sarkantyúkkal és olyan különböző megoldásokkal, amelyekről a zöld szervezetek azt állítják, hogy az egyedüli üdvös dolog.
Tessék végigjárni a Dunát, tessék megnézni azokat a sarkantyúkat, amelyeket annak idején kialakítottak, ezek mögött általában pangó vizek alakulnak ki, nem szolgálják a Duna vízszintemelésének a szükséges mértékét. Tessék megnézni azt, hogy a Duna medermélyülése az elmúlt egy évszázadban hová vezetett. Tessék megnézni ennek a hatását a Duna-Tisza közén a talajvízszintre, azt a folyamatot, ami elindult a Duna-Tisza közén, azt az elsivatagosodási folyamatot mindenképpen meg kellene állítani.
Nagyon figyelemre méltónak tartom a Logisztikai Egyeztető Fórumnak azt a hármas észrevételét, amely egyrészt a közel évszázados Duna-Tisza csatorna tervek megvalósításával foglalkozik, és beszél - ugyan nagyon óvatosan - a Duna vízszintemelésének a fontosságáról. Ennek környezetvédelmi kihatása is lenne az említett medersüllyedés miatt, de hajózási és vízgazdálkodási szempontból is elengedhetetlen lesz. Ha belegondolunk abba, hogy a 19. század elején már egy Duna-Tisza csatornában gondolkodtak, ami azután meg is épült, hiszen nagyon jól tudjuk, a délszláv háború idejében, amikor az újvidéki hidak lebombázásra kerültek, Szerbia menekülési útvonalként használta azt a Duna-Tisza csatornát, amely még a monarchia idejében épült meg.
Több mint egy évszázaddal ezelőtt azonban még szó volt egy másik Duna-Tisza csatornáról is, amelyet Magyarország területén kellene megvalósítani, és ha tetszik, ha nem tetszik, abban a tervben három gátág építése szerepelt a Dunán, tehát nem egy ördögtől való, valamiféle környezetromboló hatásról, hanem arról van szó, ami a 21. században különösen felerősödött, hogy igen, azt a vízkészletet, ami keresztülfolyik Magyarországon, meg kellene fogni. Igen, a Duna vízszintjét a hajózás érdekében meg kellene emelni, igen, meg kellene állítani a Duna medersüllyedését, mert környezeti katasztrófához fog vezetni a Duna-Tisza közén. Tehát azt gondolom, ennél egy sokkal bátrabb Duna-stratégia kellene, és valóban valós vitákat kellene folytatni arról, hogy a Dunát okosan, a fenntartható fejlődés szem előtt tartásával úgy kellene használnunk, hogy az a nemzetgazdasági szempontokat is, a környezetvédelmi szempontokat is szolgálja. Ezt a gyávaságot fel kellene adni, őszinte vitát kellene folytatni mindenkivel, hiszen látszik, hogy a társadalmi szervezetek is fogékonyak arra, amit nem a 21. században, még csak nem is a 20. században, hanem a 19. században találtak ki olyan magyarok, akik ennek az országnak és a Dunának soha nem akartak rosszat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Sándor képviselő úr!
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Bizottsági Tagok! Csak egy picit szeretném kiegészíteni a dolgokat. Egyrészt a régió bizottságának tagja vagyok Brüsszelben a magyar delegáció alelnökeként, és a régió bizottságán belül is - egyébként a baden-würtenbergiek kezdeményezésére - létrejött egy albizottság, amelyben, mondhatom azt, minden magyar tag részt vesz.
Azt tudomásul kell venni, és csak szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait, hogy azért ez már két-három évvel ezelőtt elindult. Sajnos, Budapest későn ébredt, mi, magyarok későn ébredtünk, és egyébként ha a baden-würtenbergiek nem ilyen szolidárisak velünk, akkor elmegy mellettünk a hajó, ha már itt a Dunáról beszélünk. Egyet azonban tudni kell, csak azért, hogy mindenki értse: 2013-ig ehhez egyébként nincs külön forrás sem az intézményrendszer fenntartásához, sem egyébként a fejlesztési forrásokhoz. Nyilvánvaló, esetleg a következő kormánynak nyilván eldöntendő kérdés itt a fejlesztési források némi átsorolása, de ez már nemzeti hatáskör. Azután azt is tudomásul kell venni, hogy vannak olyan szelek és olyan kezdeményezések, hogy a 2013-as költségvetést követően, valószínűleg hasonlóan, mint a balti államok makrorégiós fejlesztési irányai, illetve a mediterrán zónában, itt a Duna-régióra is valószínűleg lehetnek külön fejlesztési források, ami nyilván egy új lehetőséget nyit meg.
Ezt hallván most azután felerősödött az érdeklődés a Duna-régió iránt, csak nem tudom, itt a jelenlévők tudják-e, hogy kik vannak ebben benne. Jelen pillanatban Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovénia és Csehország, illetve a nem EU-s államok részéről jelentkezett Horvátország, Szerbia, Moldova, Ukrajna, Bosznia-Hercegovina, Montenegro és nyilván még jelentkeztek a lengyelek is, de most már tulajdonképpen határt kellett húzni, mert vitatható, hogy egyébként csak a források elérése érdekében van-e ez a hatalmas érdeklődés. Azt tudomásul kell venni, hogy ennek egyébként időbeli menetrendje is van. Nagyon fontos, amit az államtitkár úr mondott, hogy most, február 25-én Budapesten csúcstalálkozó lesz, amit 26-án egy State Holder konferencia egészít ki.
Azután azt is tudomásul kell venni, hogy nemzetközi Duna-csúcstalálkozó lesz Bécs, Pozsony együttműködésével, amelyre szerintem nem ártana odafigyelnünk, akár gazdasági bizottsági szinten is. Azt követően 2010 áprilisáig le kell adni a résztvevő tagállamoknak azt a projektlistát, amit egyébként javasolnak az Európai Bizottságnak elfogadásra. A projektlistát véleményezik, majd 2010 júniusában visszaküldik; 2010 decemberében bizottsági közlemény, és az akcióterv elfogadásra kerül, majd 2011 márciusában az Európa Tanács ülése a Duna-stratégia elfogadásáról a magyar elnökség vezetésével dönt.
Tehát nagyjából ezeket kell egyébként tudni, hogy mi vár ránk, tisztán kell látni, hogy erre most egyéb forrás nincs, de tudomásul kell venni, hogy nekünk, magyaroknak szerintem létfontosságú, hogy ezt komolyan vegyük, ezért javasolom a gazdasági bizottságnak azt is, hogy ezt határozatba foglalja, kvázi erősítse az adott kormány felé, illetve Budapest Főváros Önkormányzata felé, hogy igen, késve vagyunk, de azért még nincs veszve minden, és ebben nagyobb affinitást kérünk. Én örömmel üdvözlöm, hogy egyébként a Külügyminisztériumban a volt európai parlamenti képviselő, Hegyi Gyula vezetésével most elindult egyfajta affinitás, úgyhogy szerintem jómagunk álljunk az ügy mellé, és tényleg képviseljük ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Horváth Csaba képviselő úr!
HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót. Én is csak üdvözölni tudom azt, hogy egyáltalán van egy ilyen koncepcionális megfogalmazás, amelyben ez a piramis, mint egyfajta szintézise az előttünk lévő munkának, szerepel, ugyanakkor egyet kell értenem az előttem szólókkal, és nem ismételném meg azokat a gondolatokat. Valóban, részben elhaladt mellettünk a feladat, az utolsó pillanatban kapaszkodtunk bele, a Fővárosi Közgyűlés is nagyjából egy hónapja határozta el, hogy ebben a projektben részt szeretne venni, részt kíván vállalni.
Most egy nagyon fontos kérdést említett, mert nyilván a transznacionális együttműködés az alapja az egésznek, tehát az Európai Unió részéről ebben a struktúrában számíthatunk együttműködésre, támogatásra, ha a támogatások majd megvalósulnak. Ugyanakkor a szubszidiaritás elvének a megvalósulását legalább ennyire fontosnak tartom, nemcsak Budapest vonatkozásában, hanem kisebb regionális fejlesztések, fejlődések és regionális elképzelések ismeretében, tehát ebből a megközelítésből is érdekelne, hogyan tudnak majd megvalósulni a nemzeti stratégián belül azok a regionális stratégiák, amelyeknek nyilván ezen piramis alapján egy vektor irányában kell haladniuk, hogy a Duna-stratégia olyan módon és mértékben valósuljon meg, ami egyébként a magyar nemzetgazdaság, a magyar nemzeti stratégia számára üdvözlendő. Úgyhogy én azt mondom, függetlenül attól, hogyan alakulnak majd a kormányzati ciklusok, ebben szoros együttműködésre lesz szükség.
ELNÖK: Köszönöm. Baráth Etele képviselő úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Furcsa dolog az, hogy most tizenhat évi képviselőség után, búcsúzván a parlamenttől, azt kell mondanom, hogy sok-sok csodálatos feladatot elvégezvén, itt, ebben a bizottságban az energetikától az informatikáig hihetetlenül sok, nemzetgazdasági szempontból jelentős üggyel volt kapcsolatunk, de pont az utolsóelőtti vagy nem tudom, hányadik bizottsági ülésre kerül egy olyan téma, ami egyébként szerintem az elmúlt két évtized egyik legnagyobb lehetőségét tartalmazza kis hazánk számára. Rövid leszek, de azért egy kis előzményt szeretnék elmondani.
2002-ben Prodi elnök úrnál Medgyessy Péter miniszterelnökkel már tárgyaltunk a Duna-stratégia megindításáról, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr első évében Baden-Würtenbergtől végigjártuk a különböző tartományokat, országokat a Duna-stratégia tárgyában, és ez, mint komplex gondolat, bekerült a nemzeti fejlesztési tervbe is, illetve például az első magyar-román kormányközi tanácskozás egyik fő témája is volt. Tehát azért ne legyünk kishitűek, mert ez, hogy van az ulmi folyamat, és Baden-Würtenberg mit csinál, csak azt jelenti, hogy ügyesen átcsatlakoztak egy nagyon komoly magyar gondolatfolyamra.
Miért mondom azt, hogy ez egy nagyon jelentős ügy? Tényleg elnézést kérek önöktől, amiért talán emelkedettebb akarok lenni, mert ez a stratégia messze sokkal több annál, mint amit per pillanat akár a különböző sémákban, akár a szövegekben olvashatunk, ez ennek az egész Kelet-Közép-Európának az identitását, európaiságát tudná megerősíteni. Ez, ha jól van elkészítve, évszázados problémák fölé tudna a következő, tíz, húsz évben emelkedni.
Ennek a stratégiának gyakorlatilag itt három szintjének kellene lennie. Az egyik az, hogy mit tudunk egész Európa, egy ilyen nagy térség számára mondani. A másik az, hogy mi az, ami a Duna-menti államok számára közös stratégiát jelent. A harmadik az, hogy az egyes országok konkrétan ebből mit profitálnak. Ezek a szintek nem derülnek ki az anyagból, pedig azt gondolom, az egyik legfontosabb mondanivalója ez volna.
Mielőtt kritikát mondanék, azt kell mondanom a tisztelt bizottságnak és az államtitkár úrnak is, mivel elég közel voltam az elmúlt húsz évben az államigazgatási munkához a különböző szinteken, hogy ami itt eddig elkészült, ez egy abszolút professzionális anyag, szinte hibátlannak mondható az európai metodikával és az európai intézményrendszerrel való viszonyában. Tehát amikor az ember elolvassa a különböző szaktárcák anyagait, elolvassa ennek az összefoglalóját, amit Szaló úr irányításával készített a tárca, illetve a Külügyminisztérium, ennek az elágazó hivatkozásai is a tökéletes ismeretét mutatják annak, ami az Európai Unióban történik és történtek az elmúlt időben. Tehát az egyes számú hang, amit mondani szeretnék, az egyes számú megállapítás, mindenképpen a bevezető bizonytalansága éppen az, hogy ez az anyag biztosan megfelel annak, amit az Európai Unió elvárna Magyarországtól, biztosan jó kiindulópontja lehet a következő, a 2011-es magyar elnökségnek.
A kérdés nem ez, és ha Magyarország jövőjéről beszélünk, a kérdés az, hogy utána ez Magyarország számára mit fog hozni, nem felejtvén az összeurópai és az egyéb ügyeket is. Ebből a szempontból én is hangsúlyozom azt, hogy ez a furcsa kettősség, ami megjelenik az anyagban, az a jó szándék, hogy legyen egy projektgyűjtő halmaz, de azért mi itt tudjuk, hogy mit akarunk csinálni, ez a bizonytalanság komoly eredménytelenségbe tud torkollni. Tehát, ha nincs a magyar kormányzatnak egy nagyon konkrét, nem elvi alapokon és mátrixokban leírt célhierarchiája, ha nincs konkrétan megfogalmazott eszközökkel is alátámasztott stratégiája, akkor a dolog el fog mögöttünk vagy előttünk vagy bárhol repülni, és senki nem fog megdicsérni minket, mert nagyon jól teljesítettünk.
Nem is értem egyébként, és most itt hadd mondjam el a régi bánatomat: 1990-ben gyakorlatilag felszámoltuk a különböző kormányzatok mögötti kutató, fejlesztő és tervező intézményrendszert. Valamennyi kormány azzal vergődik, hogy ezek nem léteznek, nincs olyan megalapozott elemző háttér, amire rá lehetne építeni, és nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel igazán össze lehetne rendezni egy stratégiát. Engem nem nyugtat meg az, hogy az anyagban benne van, hogy a különböző tárcák és az Akadémia munkacsoportot állít fel, és készíti ezt az anyagot. A világon semmit nem fog utána érni. Nem ez a feladata az államigazgatásnak, hogy ilyen stratégiákat készítsen, ez azoknak a független embereknek volna feladatuk, akik azt a bátorságot, amit elmondott a polgármester úr, fel tudják vállalni, akik változatokban le tudják írni, mik az előnyei, mik a hátrányai ennek a rendszernek, és ezeket számszerűsítve, kétséget kizáróan vitára bocsátják. Tehát azt hiszem, itt egy sokkal agresszívebb, határozottabb fellépést kellene tanúsítani, pont az államigazgatási résznek, annak érdekében, hogy ő legyen felkészült ebben az anyagban, és ne csak az ő tevékenysége legyen az, ami kifejezi azt, amit ebben az esetben egy magyar kormány. Nem tudom, érthetően mondom-e a dolgot. Drámai a hiányosság ezen belül.
Az előzetes beszélgetésben azt mondtam, hogy óriási a diszkrepancia. Az egyik oldalon van egy tökéletes fogalmazvány, nyelvezetében is lenyűgözően európai módon van leírva, amit decemberben is előterjesztett a kormány, illetve ezek az anyagok, de tartalmilag viszont mindenhol azt érzi az ember, hogy nem is tudom, mit akarok, majd én egy benyújtott pályázatommal fogom elmondani, hogy a Duna-stratégiának igazán melyek a lényeges elemei. Elmondta a polgármester úr is, én felvetettem ezen a konferencián is, az egész hajózási kérdés nem egy címszó, hogy hajózni kell, hanem igenis, szembe kell nézni azzal a gáttal, amit nem tudunk húsz éve feloldani, és ha valaki tudja azt, hogy évi száz milliárd forintot veszít Magyarország azon, hogy nem hajlandó megoldani ezt a problémát, könyörgöm, húsz év alatt ez kétezer milliárd lesz! Hol tartunk akkor, ha ezekre nem vagyunk képesek? Mit akarunk itt a Duna-stratégiával, ha a legalapvetőbb dolgokkal nem nézünk szembe?
Amit mondani szeretnék, hosszasan tudnám mondani, mert relatíve elmélyültem benne. Ez a gazdasági és informatikai bizottság, itt a hajózás is fontos elem, mert a közlekedéssel is foglalkozunk, de az, hogy igazán a gazdaságnak ebből mi a haszna, ez nagyon szép szövegekben le van írva a mezőgazdaságtól kezdve a termelésen, a szállításon, a logisztikán át, de nem tudom megfogni az egyiket sem. Kellene igényelni azt, hogy abban a részletességben tárgyalja meg a valamikori gazdasági bizottság, amelyik konkrétan megmondja, hogy gyerekek, mire fog ez visszahatni.
Az informatikával kapcsolatban pedig szeretném hangsúlyozni azt - az előbb itt volt Detrekői úr, vele beszéltem erről -, hogy nem a projektgyűjtés a társadalmi egyeztetés a lényege, hanem az, hogy végre Európában ezek az országok megtudják, mi az Unió, mi a célja az Uniónak, mit akar egy ilyen nagy térséggel, hogyan akarja fejleszteni ennek a térségnek a szervezeti identitását, és ezt csak a legszélesebb társadalmi egyeztetéssel, a legkomolyabb informatikai rendszerek felhasználásával lehet elvégezni. Minden rendelkezésre áll, és mégsem ez történik.
Tehát én azt hiszem, nekünk számon kellene kérnünk azt, hogy maga az egész stratégia, ahogyan az fel fog épülni, annak tulajdonképpen milyen igazi társadalmi, egyeztetési háttere van, hogyan tud visszahatni az európai tudatra, hogyan tud visszahatni a magyar és a szerencsétlen történelmű országok identitására Európában, hogyan tudja legyőzni azt a kishitűséget, amelyben ezek az országok állandóan alárendelt szerepben küzdenek az Európai Unió különböző problémáival. Azt hiszem, az a forrásrendszer, amelyre Nagy Sándor kollégánk is utal, most egyébként kidolgozható, igenis, 2013-tól kezdve egy ilyen nagy térség rendelkezhet önálló forrással is. Hadd mondjam, Szaló úr dicséretére is: azt, hogy ilyen nagy térségben gondolkodik Európa, Magyarország kezdeményezte. Ezt Magyarország kezdeményezte, és kezdeményezte azt, hogy legyenek ágazati stratégiák. Ki kellene használni ezt az alkalmat most az Európai Unióban, hogy áttörjük ezeket a belsőnkből fakadó kisebbségi tudatainkat, ezt megfinanszírozhatná az Európai Unió, és akkor ez a térség végre tényleg kiemelkedik ebből a bibói és mindenfajta kettős perifériális borzasztó belső kényszerhelyzetéből, és egyszer Baden-Würtenbergtől Moldováig valami normális jelenség felé megyünk el.
Összefoglalva befejezem: Azt gondolom, a gazdasági bizottságnak ezt a munkát meg kell köszönni, és igenis alkalmasnak tarthatja ezt az anyagot az Európai Unióval történő egyeztetésre, alkalmasnak arra, hogy indítsa el ezt a stratégiai folyamatot, de azt meg kellene követelnie a mindenkori parlamentnek, hogy jöjjön létre az a független szervezet, amely ennek a stratégiának a kidolgozását végzi, megfelelő alternatívákban, részletekben, olyan tartalmi mélységekben, amelyekhez a társadalmi csatlakozás egyrészt nagyon fontos, és ennek a kidolgozásába vonja be mindazt, ami alulról felfelé jövő kezdeményezésként létezik. Hívja fel a figyelmet, hogy egy ilyen esetben nem megkerülhetők az állandóan elsöpört problémák, és ezekkel egyszer világosan és nyíltan szembe kell nézni.
Bocsássatok meg, ha hosszú voltam, de azt gondolom, nagyon kevés olyan ügye volt Magyarországnak a határnyitás óta, amelyik ilyen összeurópai jelentőségű, világjelentőségű, mint az, hogy egy ilyen stratégiát normálisan meg tudunk csinálni, idáig el tudunk jutni, és a magyar elnökség idején kell elfogadni, ez a lényege.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Jelzésre:) Józsa képviselő úr, utána Nagy Sándor képviselő úr.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Nagyon röviden szeretnék szólni. Azt hiszem, körvonalazódik az egységes bizottsági álláspont, ennek szeretnék hangsúlyt adni, megköszönve az előkészítők munkáját, és utalva arra, amit Nagy Sándor képviselő úr is mondott. Úgy érzem, a gazdasági bizottság már korábban is a megjelenítője tudott lenni olyan nemzeti stratégiának, amelyben a nemzeti konszenzus, a nemzeti egység megfogalmazott.
Azt javasolom, hogy itt, most, ha nem is ünnepélyesen, de határozottan hirdessünk nemzeti egyetértést a Duna-stratégia kérdésének támogatásában, és a gazdasági bizottság egyszer s mindenkorra erősítse meg, hogy ezt ebben a felállásban, határozottsággal és komplexitásában, komplex megközelítésében kívánja támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Nagy képviselő úr!
NAGY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, csak röviden reagálnék a dolgokra. Egyet azért ki kell mondani. Teljesen igaz, amit Baráth Etele képviselőtársam is mondott, és nagyon jó, hogy most felismerjük a tutit, és elkezdünk tapsolni. Egyet azért tudomásul kell venni: én körülbelül két-három hetente vagyok Brüsszelben, látom egyébként onnan a Duna-stratégiának az elmúlt két-három évét. El szeretném mondani: a magyar kormány nagyon sokat - nem szeretem azt a szót használni, hogy hibázott - mulasztott a fővárossal együtt. Egyébként mikor? Két-három év szépen elment mellettünk, és ezt nem vettük komolyan. A nagy kezdeti fellángolás után szépen hagytuk, hogy dolgozzanak ebben a németek, és dolgozzanak ebben az osztrákok. Mi most hirtelen felismertük a nagyon fontos jövőképet, és szaladunk a dolgok után.
Természetesen teljesen jó partnerek vagyunk mindenben, csak a tapsolás részemről azért elmarad. Tehát van egy felelősség, ami igenis terheli a jelenlegi kormányt. Nem szeretnék politizálni, mert a gazdasági bizottságon belül nem szoktunk, de mégis van egy felelősség, amit tudomásul kell venni, egy csomó minden elment mellettünk, kullogunk a dolgok után, és nem a kezdeményezői vagyunk annak, mint ahogyan azt esetleg négy vagy öt évvel ezelőtt indítottuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Jelzésre:) Szatmáry képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért is a végén szólok, mert a szó szoros és kivételes értelmében véve csak egy mellékági kérdést tennék fel, a Tiszára vonatkozik a kérdésem, természetes, ha esetleg nem tud válaszolni.
Arról van szó, ha jól tudom, itt a Duna-stratégia mellett egyébként ukrán és szerb részről van egy kezdeményezés a Tiszával kapcsolatban is, és ha jól tudom, épp a jövő héten lesz Belgrádban egy elég komoly konferencia, ahol Szerbia és Ukrajna minisztériumi szinten vesz részt, Magyarországot pedig egy nonprofit egyesület képviseli, legalább is így tudom, ez az én információm.
Csakhogy a Duna mellett való fókuszálásnál ez a mellékági kérdés mennyire van a minisztérium látókörében? Furcsa volt, hogy Magyarország az egyetlen, amelyik, ha jól tudom, nem miniszteriális szinten vesz részt. Tud-e erről valamit a minisztérium? Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr, öné a szó.
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy akkor először a kérdésre válaszoljak. Ennek előzménye a ciánszennyezés. A ciánszennyezés után az Európa Tanács elkezdett kidolgozni egy egyezménytervezetet a kockázatok megelőzésére. Mivel véletlenül egy külföldön élő magyar jogászt bíztak meg ezzel, ettől teljesen visszaléptek a román partnerek, és teljesen esélytelenné vált az egyezmény aláírásának az elfogadása.
Ekkor egy fordulat történt: átkerült hozzánk az ügy, és megpróbáltuk a tiszai együttműködést, azon belül a kockázatok mérséklését egy területfejlesztési keretbe illeszteni a vízgyűjtő egészére, mondván, hogy minden, ami összefügg, akár az árvizekkel, akár az erdők irtásával, tehát egy megelőző, preventív gondolkodás alapján kidolgoztunk egy egyezménytervezetet, amit öt érintett ország fogadott el, Magyarország is az aláírói között volt, amelynek az egyik lényege az, hogy ki kell dolgozni a vízgyűjtő egészére egy tervet, egy területrendezési, területfejlesztési koncepciót, és egy soros elnökségi rendszerben megy ennek az előkészítése. Hozzáteszem azt, hogy ebben igazán aktívan Magyarország vett részt, mert amikor a románok elnököltek, nemigen történt semmi, még az adatokat sem igazán adták közre, de ennek végrehajtásához a jelenleg érvényes transznacionális keretből, a délkelet-európai programból kaptunk pénzügyi támogatást, tehát folyik ennek a tervezése a Tisza szintjén.
Jelezném, hogy van egy másik hasonló projekt, ami részben a Duna-stratégia megalapozását szolgálja. Tavaly szintén megnyertünk egy nagyon jelentős uniós támogatást, Datur néven folyik egy transznacionális program, amit tehát mi, magyarok, a VÁTI-val dolgoztunk ki, mert a minisztérium nem pályázhat, de mi vagyunk ennek a fő koordinátorai. Ebben hat ország és tizenhat szervezet vesz részt, ami alapvetően a Duna-deltáig folyó, tehát a mi szakaszunkat fedi le. Mi nem foglalkoztunk az osztrák, német szakasszal, mert hiszen ők nagyon jól vannak a hajózásban, a turizmusban, és mi igazából nem hasznosítjuk a déli lehetőségeket, és erre próbáltunk koncentrálni.
Tisztelt Bizottság! A felvetésekhez kapcsolódóan annyit szeretnék elmondani, hogy ez egy nagyon érzékeny kérdés, mert nagyon sokat lehet nyerni, sokat lehet veszíteni, amikor a jelenlegi időszakban, úgy, ahogyan Nagy Sándor úr említette, a három "no" érvényes. Tehát sem a pénzügyi támogatást, sem az új jogi szabályozást, sem az új intézményrendszer kialakítását nem támogatták a tagországok, de már a parlament határozatában benne van, hogy a kohéziós politikai forrásokat tervezze meg majd hozzá a bizottság, tehát biztos, hogy érinti a forrásokat. Mivel mi a kedvezményezett oldalon állunk, a források feltehetőleg új struktúrában kerülnek elosztásra, feltehetően többet a donorországok nem tesznek be, tehát arra is vigyázunk, nehogy véletlenül a Magyarországot megillető források elvándoroljanak Ausztriába, olyan területekre, amelyeknek a megfinanszírozása nem feltétlenül magyar érdek, és nekik több lehetőségük van. Ugyanez vonatkozik az intézményrendszerre. Mi nagyon nagy eredménynek tekintjük, hiszen a transznacionális együttműködésben Magyarország mindig az élen járt, hogy a délkelet-európai irányító hatóság, az egész szervezet itt van Magyarországon, a szerbek és az osztrákok itt dolgoznak Budapesten, és tudjuk, hogy a kedves sógorainknak erre fáj a foguk, ők szeretnék ezt a Duna-programot szervezni, bonyolítani.
Van még egy harmadik kockázati elem, ez a Hágai Bíróság döntése utáni megegyezési kényszer, tehát amikor ez összefügg azzal, amit Kálmán képviselő úr mondott, hogy mennyire vagyunk bátrak meg óvatosak. Van egy magyar pozíció, a magyar pozíció alapján mi átadtunk egy hatástanulmányt a szlovák félnek, a szlovákok nem készítették el a pandantját, de várjuk a szlovák állásfoglalást a hogyan továbbra, a fenntartható hajózás feltételeinek biztosítására, és ezt a pozíciót nem szabad egy magyar kormányzati szervnek tönkretennie, de úgy, ahogyan Baráth képviselő úr mondta, civil szervezetek, szakmai szervezetek természetesen kell, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, mert gondolkozni nemcsak szabad, hanem kötelező is.
Tényleg hiányoznak a számok. Mi ebben nem látunk tisztán, hiszen hallunk száz milliárdokat, ezer milliárdokat veszteségként, nyereségként, de az lenne a célszerű, hogyha egy döntéshozó fórum, mint a bizottság, világosan látná, milyen beruházási összegek, milyen ráfordítások és milyen nyereségek jelennek meg a különböző beavatkozási alternatívák mentén. Ma ilyenek valóban nincsenek, ezért nagyon szűk a döntéshozó mozgástere. Mi erre adtunk ki megbízást, és ebben benne van a Duna-Tisza közi Homokhátság problémáinak kezelése is, hogy a vízpótlás kérdésére találjanak választ. Egyébként már ebben a programozási időszakban is elindult a projekttervezés, rögtön megjelölte az első hatszáz milliárdnyi összeget a Duna-Tisza csatorna és a kapcsolódó közművek kiépítésére, és akkor még az öntözőfürtök a gazdálkodókat terhelik, arról nem beszélve, hogy az öntözésnek milyen egyéb nehézségei vannak az agráriumban.
Tehát azt gondolom, ezt pénzügyi kérdésként kell kezelni, uniós szinten, nemzeti szinten és regionális szinten tényleg a leghatékonyabb megoldást kell kiválasztani. Mi erre készülünk, ehhez próbálunk meg muníciót előállítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy a mai vitához a gazdasági bizottság nagy hozzáértéssel, fegyelemmel állt hozzá, és az eddig elhangzottakat egy magas szintű vita jellemezte. Ezt azért tudom mondani, mert nem először foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mi pontosan értjük, hogy egy 800 ezer négyzetkilométert érintő nagy kérdésről van szó, 80 millió embert érintő nagy kérdésről van szó, és mi értjük, hogy a 2011-es magyar elnökségnek ez az egyik vivő ágazata kell, hogy legyen, amellyel a magyar sajátosságokat az EU-elnökség során produkálni tudja.
Nem kívánok végigmenni a képviselőtársaim által elmondottakon, de azt mindenféleképpen szeretném kihangsúlyozni, nemcsak a mostani vita alapján, hanem az eddigi véleményformálások alapján, hogy nagyon fontosnak tartanánk a gazdasági bizottság részéről, és ajánljuk a kormány felé is, ezt gondolják meg, hogy egy kicsit nagyobb bátorságot és határozottságot vigyenek bele ebbe az anyagba, érzékelhetővé váljon az, hogy mit is akarunk, ne általánosságban beszéljünk. Nekünk a legnagyobb korlátunk, amit érzékelünk az elmúlt négy évben vagy az elmúlt nyolc vagy az elmúlt húsz évben az, hogy a magyar közvélemény totálisan félre van vezetve ezekben a kérdésekben, nem a helyén értékelik a Duna hajózhatóságát, a Duna ökológiai súlyát és hadd ne soroljam tovább. Elkeserítő, ami ebben a helyzetben van.
A gazdasági bizottság az utolsó két évben kellő bátorságot vett, és elkezdett foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Épp Kapolyi képviselő urat bíztuk meg, hogy a Tudományos Akadémiával vegye fel a kapcsolatot, és dolgozzanak ki legalább hangyányi, közvéleményt befolyásoló olyan elképzeléseket, amelyekre szüksége van a magyar gazdaságnak, tehát a hajózhatósággal, és hihetetlen bátorsággal - szinte senki ki nem meri mondani - a vízlépcső újragondolásával kapcsolatban, és még sorolhatnám ezeket a kérdéseket.
Elkezdtek megjelenni különböző tanulmányok. Mindenki az asztal alatt hordja, senki nem meri az asztalra feltenni. Kellene már egy szakmai, politikai erő, amely ki meri mondani azt, amiről Kálmán képviselő úr is beszélt, hogy mire van szüksége Magyarországnak, a Duna-kérdésben mi jó a magyaroknak. Az tűrhetetlen, hogy nem lehet hajózni ezen a Dunán! Gondjaink lesznek a Paksi Atomerőmű hűtésével, mert olyan alacsony a vízszint, és hadd ne soroljam tovább. Nem akarom a sivatagosodást és az egyéb ilyen kérdéseket felvetni, de szégyenletes, hogy ilyen kérdésekkel a magyar parlament és a magyar politika még most sem mer igazán bátran foglalkozni.
Tehát alá szeretném támasztani: azt kérjük, hogy erősítsen a kormány ezekben a dolgokban, deklarálja a célokat, és ha ennek az a feltétele, amit Baráth Etele javasolt, hogy hozzunk létre egy független civil szervezetet, amely ezt a stratégiát kidolgozza, és a társadalom elé viszi, mert hátha ennek akkor nagyobb a befogadóképessége, hogy nem a politikától vagy nem valamilyen elefántcsonttoronyból hangzik ez el, hanem egy társadalmi közeg jeleníti meg, akkor ebben is szorgalmaznánk a kormány ilyen jellegű tevékenységét. Az, hogy ennél az asztalnál is megfogalmazódik, hogy meg kell teremtenünk a nemzeti egyetértést ebben a nagy nemzeti kérdésben, már halaszthatatlan, ránk ég minden. Nem mondok itt energetikai és egyéb ilyen környezeti elveket, mert ezt mindannyian pontosan tudjuk, csak nincs egy grémium, amelyik nyíltan ki meri mondani, hogy miről szól a történet, mit kellene megoldani, és milyen veszteségeink származnak abból, hogy ezt nem tesszük meg.
Én tisztelettel azt javasolom a bizottságnak, ajánljuk, hogy a kormány ezt vegye figyelembe, magát az előterjesztést erősítsük meg, és azt kérjük, hogy határozottabb politika érvényesítés legyen, amikor ezeket a tárgyalásokat folytatják, legyünk ebben elsődlegesek, ne legyen az, hogy túl rózsaszínűek vagyunk, túl puhák vagyunk, legyen egy határozott, egyenes, kemény magyar vonal, hogy mit szeretnénk ebben tenni.
Ha a bizottság egyetért azzal, hogy megerősítsük a kormánynak ezt a tevékenységét a figyelemfelhívásokkal, akkor kérem, szavazzuk meg. (Szavazás. - Mindenki jelez.) Ellene? (Szavazás. - Nincs jelzés.) Tartózkodik? (Szavazás. - Nincs jelzés.) A bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönöm.
Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Következik a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása, mindössze egyet látok. Legyen szíves bemutatkozni.
DR. BÁRSONY BALÁZS (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Dr. Bársony Balázs szakmai tanácsadó vagyok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban.
Kapcsolódó módosító javaslat megvitatása
ELNÖK: A környezetvédelmi bizottság a címet, tehát a törvényjavaslat címét változtatná meg. Nem merek kormányvéleményt kérdezni. A tárca részéről?
DR. BÁRSONY BALÁZS (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen, a kormány részéről nem tudom megerősíteni, de a tárca támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Van-e észrevétel a bizottságban? (Nincs jelzés.) Nincs észrevétel. Szavazásra teszem fel. Aki egyetért a környezetvédelmi bizottság javaslatával, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás. - Mindenki jelez.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja.
Következik a Vám- és Pénzügyőrségnél rejtjelező helyiségek kialakítására és eszközök beszerzésére vonatkozó, 2009. december 31-ig szóló közbeszerzési felmentés meghosszabbítása iránti kérelem megtárgyalása, valamint az erről való döntés.
Ki van itt a PM, illetve a nagyon titkos minisztérium részéről? (Nincs jelzés.)
Nem szórakozunk, minden képviselőtársam megkapta az anyagot. Pontosabban két évvel ezelőtt, 2008. december 10-én hoztunk ilyen döntést, de a mennyiség, a nagyságrend változtatása nélkül, úgy látszik, képtelenek voltak végrehajtani azt, hogy ilyen titkosító berendezések megfelelő műszaki színvonalon és tartalommal működjenek, ezért kérik, hogy 2010. december 31-ig hosszabbítsuk meg a felmentést ebben a speciális esetben. Tehát változtatás nincs, úgy gondolom, ennek nincs akadálya.
Van-e észrevétel? Úgysem tudok rá válaszolni, hogy melyik helyiséget, hol építették meg, vagy honnan hiányzik a vakolat, és a kódoló berendezésnek melyik ketyeréjét találták meg a másik oldalon, és nem működik.
Szavazásra teszem fel: aki elfogadja a módosítást, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás. - Mindenki jelez.) Köszönöm szépen, a bizottság meghosszabbította.
Két dolgot szeretnék a különfélék között a tisztelt képviselőknek elmondani. Az előző, a Duna-üggyel kapcsolatosan milliónyi anyag van a gazdasági bizottságban, kimondottan a Duna címszó alatt lerakva. Akinek tehát hajlandósága, kedve van, az szíveskedjen ezzel foglalkozni.
Mi írtunk egy levelet, és volt meghívásunk a Szlovén Parlamentbe, Ljubjanába, adtunk egy időpontot, amely januárra, februárra szólt, visszaírtak, hogy nagyon szeretnek bennünket, szeretnének velünk találkozni, de ez az időpont nem jó, mert náluk a parlamentben akkor éppen az van, ami van, most viszont írták, hogy március 18-19-én nagy szeretettel várnak bennünket a parlamentben, utána egy koperi látogatáson. Tud-e valaki menni? (Igen jelzések.) Ez a választási időszak legizgalmasabb része. Tehát akkor a bizottságnak van kedve menni. A részleteket szíveskedjetek megnézni, és március 18-19-ére összeállítunk egy vagy két autónyi csapatot. (Közbeszólásra:) Ezt igazolják vissza, most erre nem tudok mit mondani.
(Dr. Beczkay Edit felé:) Edit, legyen szíves, gyűjtse össze az öt-hat fős csapatot, maximum két gépkocsival mennénk, hogy ki az, aki jelentkezik. Itt már Józsa István, Göndör István és Püski András jelentkeztek.
Az úttal kapcsolatban Fónagy Jánosra mindenképpen kérdezzenek rá, hiszen itt az infrastrukturális kapcsolatokról szól a dolog, és Baráth Etelére is tessék majd rákérdezni, mert ennek ő a kiagyalója. Ha Baráth Etele a mai nappal azt mondja, hogy nem, de holnap még változhat a világ, úgyhogy ez is elképzelhető. Tehát össze kellene állítani egy ilyen csapatot, és ha nem későbbre, mint a jövő hét, ez összeáll, akkor visszaírunk egy levelet, hogy oké, megyünk.
Még egy nagyon kellemes bejelentésem van. Az EUFORES Európai Fóruma a megújuló energiaforrásokért 2010 áprilisában éves parlamentközi találkozójára magyar parlamenti képviselőket kíván meghívni. Itt huszonhét tagállam emberei, képviselői lesznek, különösen a megújuló energiaipar, valamint a civil társadalom képviselői. Rendkívül érdekli őket, hogy azok közül, akiket kiküldenénk, ki vállalja, hogy kimegy Brüsszelbe, milyen beállítottságúak, és még azt is kérdezik, hogy nagyon zöld, mérgeszöld, sötétzöld vagy pedig milyen irányban elkötelezett. Ennek a szervezetnek három tagja is van közülünk, Józsa István, Nagy Andor és Tóth István urak. Erre tehát lehet jelentkezni, akinek kedve van Brüsszelbe menni. (Közbeszólásra:) Úgy tudom, ezt fizetik, tehát áprilisban lesz, később mondják meg a pontos időpontot. Én biztosan nem fogok kimenni.
Én tisztelettel tájékoztattam a gazdasági bizottságot. Van-e valakinek bejelentése? (Nincs jelzés.) Még egy pillanat. (Göndör István felé:) Pista, mikor lesz hétfőn parlament? (Göndör István: 13 órakor kezd.) Tehát hétfőn 12 órakor záróülést tartanánk a gazdasági bizottsággal, szíveskedjetek eljönni, mert meglepetés lesz.
Göndör István!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy mondatot a vízi közlekedési törvénnyel kapcsolatban hadd mondjak. A tárca most már érti a problémát, amiről beszélünk, tehát valójában tényleg nem ütközik európai uniós jogrendbe az, hogy ezeket a nem mozgó, maguktól mozgásra képtelen, kavicsbányászatra használt eszközöket meg kell különböztetni. Valóban igaz, az uniós jogból következtethető, hogy ez rendeletileg egy adott országon belül szabályozható.
Amennyiben a héten a tárca ezt megteszi, akkor én ezt hétfőn visszavonom, ha nem, akkor az indítványt így, ahogyan van, ebben a formában megszavazzuk, nevesítjük ezeket az eszközöket, tehát nem úszóeszköznek minősítjük, és a kormányt felhatalmazzuk a törvény erejével, hogy ezt tegye meg. Erről szól az egész.
ELNÖK: Tájékoztatlak arról, hogy a mai napra van összehívva egy ilyen megbeszélés, ahová a Bányászati Hivatalt is, mint speciális ágazatot, meghívják, tehát nagy valószínűséggel érdemi döntés születik.
Van-e más bejelentés? (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen, szervusztok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 10 perc)
|
|
a bizottság elnöke
|